Vértesi
Kerekezés 75 MTB útvonal kijelölõi beszámoló.
Táv:
79,3 km; szint:1090 m;
Pénteken,
gyönyörû napsütéses, nagyon meleg idõben szalagoztunk. Reggel
kilenckor indultunk, s este nyolcra értem be, úgy hogy 7 km terepet
nem tudtam kiszalagozni, pedig tempóztunk keményen. Én úgy
saccoltam, kb. 3-400 m szalagot használtunk el. Kondor Attila
szerint, volt az 5-600 m-is. Józsi aligha fogja dicsérni ezt,
amikor szedi le õket. Brigi trekking biciklivel jött, s a
keskenyebb gumit és elsõ teló nélkül, jó keményre pumpált
hátsó gumival. Az elsõ, Csákberénybe vezetõ helyenként
pattogós lejtõ rendesen meg is viselte. Ha jó volt a
turistajelzés, illetve a nagyon egyértelmû az út, akkor csak
ritkábban szalagoztunk, viszont a jelzetlen helyeken, vagy a zöld
sáv jelzésen, minden keresztezõdés, elágazás után, legalább
két szalagot tettünk ki. Sajnos a szalagok színe, nem bizonyult a
legszerencsésebbnek, de csak ilyen volt. Három kilátó pontot is
kitábláztunk (ebbõl egynél szalagoztunk is), azoknak, akiket nem
csak a teljesítmény érdekelt. Két helyen letértem az útvonalról,
hogy az 50-es és 70-es távokon is tegyek ki jelzéseket. Egy helyre
nem sikerült eljutni, s ott másnap volt is akinek gondot jelentett
a tájékozódás.
Kõhányyáspusztától
egyedül folytattam a munkát. Szerencsére az OK és a K+ kiválóan
jelzett, így kevesebb szalagot kellett kitennem. Maga az út
kegyetlen. Érdekes, itt is jártak montisok elõttem, az elõzõ
heti esõ után. Azt azért jól tettem, hogy a K - K+ elágazásban
3 szalagot kötöttem, az elágazásból még látható távolságban,
mivel tonnakilométer sporttárs beszámolójában leírta, hogy egy
hölgy túrázó átrakott egy szerinte rossz helyen lévõt, a K-re.
Nem kellett volna, hiszen itt többedjére válik szét a gyalogos és
montis táv. A Köves-út kezdeténél, viszont a gyalogosok közül
Lestat kolléga (s lehet még mások is) tért rá tévesen a
szalagozáson a Köves-útra. Tudomásom szerint, a gyalogtúra
szervezõi, nem szalagoztak, hanem a fontos helyekre tettek ki
irányjelzõ táblákat, a montis táv viszont végig szalagozott
volt. A K+-on egy helyen kidõlt fa kényszerített leszállásra,
meg mindenféle tornamutatványra. Vérteskozmán gyorsan
átdöngettem, s máris a zöld jelzés egynyomsávos ösvényén
fújtattam. A zöld-sárga elágazásba öt szalagot kötöttem,
hátha most nem téveszti el senki. A lejtõ eleje megtévesztõen
jó, utána viszont van pár száz méter nagyon rossz vízmosta
szakasz, amit jövõre kihagyni terveztem, ha találok reális
alternatívát, viszont a visszajelzések alapján marad. A további
murva sem egy leányálom, de szódával elmegy. Ha nagyon lazává
(nehezen járhatóvá) válik, itt van alternatív útvonal, amerre
tavaly vittem az útvonalat. A murva, s a füves rész után remek út
következett Csákvárig. Mindössze 2-3 kisebb kidõlt fát kellett
levonszolnom az útról. A városban megjelöltem az EP-re vezetõ
irányt, majd a gántit, s mentem tovább. Rendesen sötétedett, s
mivel nem szerettem volna Braille-ben montizni (az erdei szakaszok
sokkal sötétebbek, bár volt nálam jó lámpa, de nem egészséges),
így az utolsó 6-7 km-t másnap reggelre hagytam. Visszamentem a
szállásra, ahová a pontokra biciklivel kimenõ pontõrök is
befutottak eddigre. Vidáman megvacsoráztunk, beszélgettünk, s
reménykedtünk, hogy a délnyugatról látható zivatar elkerül
bennünket. Nem jött be. Mármint a reménykedésünk, mert a
zivatar az megérkezett, de bõ egy óra alatt el is ment. Csöppet
sem örültünk neki, mert a montisok, velem együtt nem túlzottan
rajonganak a sárért. Tartottunk tõle, kevesen jönnek el.
A
túra napjának reggelén, fél hétkor elindultam befejezni a
szalagozást. Már a Csákvárra vezetõ aszfaltúton is látszott,
mekkora esõ volt. Rengeteg hordalékot hagyott, az elõzõ nap még
tiszta úton. Letértem a terepre, s hamarosan el is értem az elsõ
pocsolyákat, amit nyeregben maradva nem lehetett kikerülni. Három
szakaszon tíz-egynéhány ilyennel találkoztam. Helyenként
csúszkáltam is rendesen.
Kilenc
elõtt visszaértem a rajtba, a jó sáros biciklivel. Kondor Attila
szólt, gyorsan álljak neki térképet javítani, mert szerencsére
szép számmal indultak, s erõsen fogytán a készlet. Ez évben a
Vértes cartographia-s térképének e túrának megfelelõ kivágatú
1:1 es színes másolatát kapták.
A
túra tapasztalatai:
A
110-es aszfaltos táv nem került megrendezésre, mivel a Vértes
Erdõ vezetõje kijelentette, semmilyen napnyugta utáni túrát sem
engedélyez. Jövõre elképzelhetõ a megrendezése, de csak egy
órás indítási idõablakkal (07.00-08.00), hogy a napnyugta elõtti
visszaérkezés, elkeverés esetén is biztosított legyen. Mondjuk
ez évben is Bödõ Balázs lazán, napnyugta elõtt teljesítette
mind az 50-es, mind a 70-es távot. A másik feltétel, hogy kapjak a
túra elõtt 3 nap szabit, hogy a tervezett 5 távot végig tudjam
szalagozni, illetve jelölni.
Kevés
az, ha a szervezõk közül csak egynek küldöm el az anyagokat.
Szükség
lenne egy rövidebb montis távra is.
Egy-két
túrázónak az 50-es távon gondot okozott az az egy nem jelölt
elágazás. Volt aki bennünket okolt, volt aki azt mondta, ezt
bizony benézte, mert a térkép alapján is egyértelmû volt, hol
kell jobbra fordulni.
A
70-es távról nem jeleztek navigációs problémát.
Olybá
tûnik, hogy a ragasztószalag csík használható jelölésre az
aszfaltos távokon.
Fehérvár
és a Vértes környékén jó értelemben véve elvetemült montisok
laknak, akik hozzá vannak szokva a Vértes nehéz terepviszonyaihoz,
s nem riadnak vissza egy „kis” esõtõl. Volt olyan Szingó-s
csoport, amelyik 4 óra körüli idõvel teljesítette a távot (Ezen
a terepen ez nem semmi!). A montisoknál
volt néhány ember, aki a szalagozás ellenére az Antal-árkon
keresztül ment föl a Hajdúvárhoz, néhányan pedig a
Szentegyházi-hegyre vezetõ szalagozást nézték el, pedig ott,
Csákberény szélén a Z háromszögrõl való letérést sok
szalaggal jeleztük. Kaptunk visszajelzést vadászok által
leszedett szalagozásról is.
Egy
helyen pedig, bár ez a gyalogosok 10-es távján történt, valaki a
K+-ra irányító táblát, a Köves-út felé fordította, amit a
gyerekekkel visszaállítottunk a helyes irányba. Nagy gondot
egyébként sem okozott, hiszen ez az út is visszavisz a K-re.
Tegyük hozzá, a teljesítménytúrázók sem mindig angyalok. Egy
régebbi Hamuházon találkoztam olyan, hogy az erdészeti aszfaltút
közepén lévõ turistajelzést takarta be valaki egy csinos kis
murvakupaccal, s az szinte biztosan teljesítménytúrázó volt.
Jövõre
fel kell hívni a gyalogosok figyelmét, hogy ne kövessék a montis
szalagozást, mert néhány rövid szakaszt leszámítva más
útvonalon vezet, mint az övéké.
Ez
évben sikerült elérni a 100-as induló számot, a három távon. A
montis távon többen indultak, mint a két országútin.
Egy
összehasonlító adat: A Gázló túra 107,3 km-én 2865 kcal
energiát égettem el, míg a szalagozás elsõ napján, amikor
arányában több volt az aszfaltos rész, kisebb az átlagsebesség,
viszont sok az újraindulás, 85,5 km-en 3502,4 kcal-t. Még jobban
látszik, mennyivel nehezebbek az útviszonyok, ha a kilométerenkénti
fogyasztást nézem. A Gázlón 26,7 kcal/km, a Vértesi Kerekezés
montis útvonalán 40,96 kcal/km (a Velence MTB táv itiner készítõ
túráján pedig 36 kcal/km.). Csak ezekrõl a túrákról vannak
adataim. A velenceit azért tettem zárójelbe, mivel akkor az
állóképességem sokkal rosszabb volt, mint a másik kettõn, ahol
egyformának nevezhetem. Márpedig az adott teljesítményhez tartozó
pulzusszám, egy két-háromhetes kihagyás után, jóval magasabb,
mintha edzésben lenne az ember, s az óra, többek közt a
pulzusszám alapján számolja az energiafogyasztást.
Végül,
a szervezõk gyerekeire számítva, legalább egy tízes csomag forró
csoki port vigyek magammal.
Vértesi
Barangolás 10-es táv.
Táv
12,7 km (a szervezõk által megadott, mert elfelejtettem bekapcsolni
az elején a GPS-t), barometrikus magasságmérõvel mért
összesített szintemelkedés: 230 m.
Brigi
gyerekei közül a kicsiket (10 és 11 éves) sikerült rávennem egy
kis túrázásra, bár nem ahhoz öltöztek. (Mondjuk én is biciklis
cipõben mentem, mert nem vittem magammal gyalogos túracipõt.)
Beneveztünk a rövid távra, s fél tizenegykor elindultunk.
Jó
melegen sütött a nap. A falu vége felé megálltunk. Én levettem
a térdmelegítõket (marha melegek voltak, de reggel biciklin még
nem ártott), a gyerekek pedig megettek egy-egy sportszeletet.
Tempósan mentünk. A Gánti-barlangra kíváncsiak lettek volna, de
a tükör-radiál talpú cipõk nem annyira alkalmasak az igen
meredek lejtõn történõ leereszkedésre. A gyerekek alig várták,
hogy beérjünk az árnyékos erdõbe. A táj kellemes.
Elértük
az Antal-árok bejáratát, majd kisvártatva elértük az erdõt is.
Úgy látszik, nem sikerült még regenerálódnom az elõzõ napi
biciklizés után, meg a gyerekek is sokat erõsödtek. Bizony, alig
tudtam velük tartani a lépést. Rendesen kapkodtam a levegõt,
amikor õk még teljesen lazán mentek. A mellékvölgyet elérve
megkezdtük a kikapaszkodást az árokból, mondom a gyerekeknek, itt
kezdõdik az igazán meredek része. Erre, a 10%-nál meredekebb
kaptatón, Merci, hangosan dúdolva elkezdett fölfelé szökdécselni,
s 100 m-en rám vert vagy 30-at. Nem semmi! Fölfelé egy-két helyen
szedreztünk egy kicsit, bár már csak a maradékból
eszegethettünk. Így jár, aki késõn startol. Végre fölértünk.
Hamarosan elértük az ellenõrzõ pontot, ahol feltöltöttük
Patrik vizespalackját, beszélgettünk egy kicsit, s uzsgyi tovább.
Elõzõ
nap ezen az úton nyoma sem volt pocsolyának, most viszont utunkat állta pár
biciklivel nem kikerülhetõ. Olyan is volt, amit a szélén óvatosan
ki lehetett kerülni, de a nyomok arra vallottak, sokan átdöngettek
rajta, nem szórakoztak holmi kikerüléssel. Elértük a Z –
Köves-út elágazást, s rátértünk a Köves-útra. Mi a kéket
azon is értük el mert ott tovább van árnyék, meg már az összes
montis rég elhagyta. Két kilátópontra is kimentünk. Szép a
panoráma. A másodiknál megettük a maradék sportszeleteket,
kicsit pihentünk, s mentünk tovább. Eseménytelen gyaloglás után
értük el az út meredek részét, ahol a gyerekek el is
csodálkoztak, hogy ott föl lehet tekerni biciklivel? Hát föl!
A
hátralévõ távot hamar letudtuk, s olyan 2 óra 50 perces idõvel
célbaértünk (a gyerekek minden noszogatás nélkül mentek 4,5-ös
átlagot), ahol megkaptuk az oklevelet, a kitûzõt, s jól
bezsírosdeszkáztunk.
Kellemes
kis rövid túra, változatos tájon. A két gyerek is jól érezte
magát.
|