Túrabeszámolók
 | Börzsöny-bérc |
| új túrabeszámoló rögzítése |
| Kiírások:2004 2005 2005 2006 2007 2008 2009 |
|
| moiwa | Túra éve: 2007 | 2007.07.17 18:23:15 |
|
| megnéz moiwa összes beszámolója |
Börzsöny-bérc 35
A lényeg: ennél ideálisabb idõt ki sem foghattunk volna! A talaj gyakorlatilag végig le volt fagyva, bár a napsugarak ereje több helyen is intenzíven "kóstolgatta". Akárcsak a Szent László túrán, most is fantasztikus panorámák tárultak a szemünk elé (Holló-kõ, Nagy-Hideg-hegy, Csóvi, Dobó-bérc 640 m-es csúcsa), és most is látszott tisztán a havas Alacsony-Tátra gerinc.
Szóval ezúttal az Aklok rétje sem volt emberevõen sáros. Ellenben rögtön az Aklok-rétje után a K háromszögön szép mennyiségû fát döntöttek az útra. A nem sokkal utána következõ görgeteges rézsútos szakasz lefagyva egészen jól járható volt, az útra kidõlt hatalmas fát átkarolós-átlendülõs technikával rövid idõ alatt abszolválni lehet.
Hallgatoozoo eme túráján jól éreztem magam, az idõjárás és a panorámák is kitettek magukért. A minimál szolgáltatások meg egyéb rendezési apróságok ("nyuszikás" bélyegzõk, túra nevét nem tartalmazó kitûzõ, résztáv+részszintes táblázat hiánya az itinerben stb.) sem vették el a kedvem. Tudtam, mire számíthatok. A túra végi mûút pedig kifejezetten jól esett, én személy szerint kedvelem a betont.
És egy kis érdekesség: a túra résztvevõinek túlnyomó többsége "hallgatoozoo-ellenes" módon autóval érkezett; ha a rajt-cél megközelíthetõségét nézzük, akkor nem is csoda...
Utólag is köszönöm azon sporinak, aki a célból Pestre fuvarozott!
Képek: http://fotoalbum.hungarotel.hu/moiwa/1193#2 |
| | | | |
| Jandi | Túra éve: 2007 | 2007.02.20 23:58:01 |
|
| megnéz Jandi összes beszámolója |
Börzsöny-bérc 35
A szokásoknak megfelelõen késõn érkeztünk a rajthoz, így kereken 10:00-ás rajtidõvel sikerült elindulni a 35-ös távra, amin a rajtoltató srác kicsit meg is lepõdött. Az biztos, hogy akik velünk egy idõben rajtoltak, azok mind a 25-ös távra neveztek, így gyakorlatilag az egész túrán egyedül mentünk.
Rövid aszfaltozás után így-hát fel is kanyarodtunk jobbra a gerincre, és Holló-kõig gyakorlatilag végig ezen a gerincen hasítottunk. Kis csapatunk erõltetett menetelése így kora hajnalban :), bemelegítetlenül még nem is esett jól. Az idõ kezdetben kellemes volt, ám kb a Holló-kõi ellenõrzõponttól már kellemetlenül hideg szél fújt, ami némileg rontott az amúgy gyönyörû kilátás élvezhetõségén.
Holló-kõrõl lefele lehetett kicsit pihizni, bár a terepre figyelni kell, mert trükkös..eztuán a Kuruc-patak, Fekete-rét szakaszon elõször mély sárral borított dózerúton (inkább mellette az erdõben, mert ott könnyebb volt), majd vágás utáni fatörmelékkel borított földúton, utána pedig szûk, hegyoldalban haladó ösvényen közelítettük a Fekete-rétet. Ez utóbbi nekem igencsak tetszett, még a szûk ösvény kényelmetlensége ellenére is, mert igen látványos lejtõk voltak alattunk. Ez a szakasz nagyjából szintesen megy, kiváló lehetõséget nyújtva a Nagy-Hideg-hegy megmászására való felkészülésre.
A késõi indulásunk miatt egyébként a Fekete-réti pontõrrel már szembe találkoztunk, ugyanis bezárta a pontot.
A túra legnehezebb része a Nagy-Hideg-hegy meghódítása volt, ahol ráadásul sikerült kiéheztetnem is magam, és még Apám is bekapcsolta a terminátor-módot: kíméletlenül, egyetlen apró megállás nélkül dózerolta el a hegyet. :) Én ezen a ponton a túlélésre rendezkedtem be, és a gerincre való feljutás után nem túl lelkesen konstatáltam, hogy el kell vonszolnom magam a csúcson lévõ menedékházig, ahol hosszas újraélesztésembe kezdtem, ami felemésztette az élelmiszerkészletem 95%-át. :) A kilátás amúgy innen is eszméletlen...különösen jól mutatott a Duna a távolban.
A kb 20-30 perces pihi után nem esett éppen a legjobban a mozgás, de éreztem ahogy az újjonnan bevitt energia szétárad a testemben :) és Csóványost már lendületbõl megoldottam, ezúttal nem hagytam magam leszakítani. :) A csúcson Atti barátunk kedvéért elidõztünk egy kicsit. Megvártuk míg egyedüli vállalkozóként fölemgy a kilátóba, és szeritne halálközeli élményben részesül. :D
Hát a túra a Csóványos után szinte véget is ért. Na nem a távban, mert abból még volt bõven, de különösebb "akció" nélküli menetelés volt már csak hátra. Ezután egy nagyon rövid max 100m-es szakszt leszámítva nem mentünk többet fölfelé. Említésre méltó még a Királyháza elõtti gerincen ereszkedõs szakasz, ami látványban az utolsó élmény volt a túrán...már csak azért is mert Királyházára érve besötétedett. Itt pontõrt már nem találtunk, így hát közkívánatra itt is egy kb 10 perces pihi következett, majd a túra legrosszabb része: 6 km -es menetelés aszfalton a sötétben vissza Kemencére.
Utolsónak érkeztünk be 8:46-os idõvel.
A szervezésrõl:
Már az elején látszott, hogy nem a legprofibb, mivel igazolólap, és térkép már nem jutott nekünk, így hárman pecsételtettünk egy olyan térképmásolat hátuljára, amire tollal volt bejelölve a túra útvonala. A célban pedig a kitûzõ fogyott el mire visszaértünk, mivel az elõzetes nevezés alapján jóval kevesebb indulóra számítottak. (A kitûzõket a srácok elvileg postázzák...várjuk. :))
Összességében a nem túl profi szervezés ellenére is nagyon jó túrát sikerült teljesítenünk, szerintem nagyobb "látogatottságot" érdemelne.
Jandi |
| | | | |
|
| kocka | Túra éve: 2006 | 2006.06.11 01:32:35 |
|
| megnéz kocka összes beszámolója |
6:55-ös vonattal startoltunk Szob felé, ahonnan sárga kanyargós busszal gurultunk Kemencére. Jó 9:30 mire odaértünk, aztán még ki kellett bóklászni az ifjusági táborhoz, mondjuk bemelegítésnek frankó meg Kemence nagyon szép kis falu.
Startban kaptunk térképet meg pecsételõfüzetet, nekivágtunk a sárdagasztásnak. Változékony idõ volt, hol sütött a nap, hol beborult, mindenesetre délutánra eldöntötte hogy esni fog és esett szépen. Nagyon birom a Börzsönyt, szép táj. Most volt lehetõségünk új utakat is felfedezni benne, mert az esõben valahol elvesztettük a jelet és elkavartunk valamerre, aztán megtaláltuk az irányt de elég frankón hátrakerültünk. Na és itt, 1 órával a busz indulásától és úgy 12 kilométterre a buszmegállótól elkezdett elég cifrán esni az esõ. Mi itt még azt se tudtuk hogy jó irányba haladunk-e, úgyhogy próbáltunk megállítani autókat, akik nyilván nem áltak meg mert még fel kéne venni a puccus mercibe a két sáros csövest. Aztán egy arc megállt nekünk, mondtuk hogy inkáb gyalog megyünk mert sárosak vagyunk, de elvitt minket egész Kemencéig. Nagyon rendes jómunkásember. Ha nem beszél rá, nem értük volna el a buszt. Ami évente jár, kábé.
Egészségesen elfáradtunk, nagyon jó képeket és filmeket csináltunk, jót dumáltunk, dalolgattunk, szóval minden volt ami egy túrában kell hogy legyen, viszont azt hiszem a szervezés nem volt a legfrankóbb. Két srác csinálta, egy aki indított, a másik fent Csóványoson pecsételt, szóval amit két ember ki tud hozni azt biztosan megcsinálták, de egy ilyen túrát azért némileg több ember szervez és bonyolít. Szóval ha jól tellett a napunk, ahhoz a túraszervezõknek nem sok köze volt. A 60 kilométeres táv meg furcsa ötlet szerintem, az két kör. Nem tudom ki akkora fanatikus, de a második azért már biztosan unalmas.
Képek: http://kep.tar.hu/kolibripitbull/50301624
|
| | | | |
|
| Zete | Túra éve: 2005 | 2005.07.18 16:04:47 |
|
| megnéz Zete összes beszámolója |
Kemence, 2005. július 16.
Elõszó:
A túrán kiválóan éreztem magam, ehhez nem kellett más, mint maga a helyszín, a varázslatos Börzsöny, meg a találkozás és közös túrázás egy remek cimborával. Ennyi nekem pont elég.
A Kemencére való reggeli utazás cudar korai kelést igényelt. A buszutazásban a legjobb az itt mindig megszokott vámosmikolai megálló. Ez általában egy cigarettaszünetre elég, de most a sofõr nem fukarkodott, a kérdésre, mennyit fog állni: "5 perc, 10, 15, 20?" hajszálpontos választ adott, ebbõl is látszott, nem az a kapkodós ember. De így legalább meg tudtam inni az elsõ kávémat az egyébként eléggé marcona kocsmában, aminek egyértelmûen a cégére a legjobb (tuti, hogy fõleg a buszmegálló miatt települt oda). Így nagyjából rendbe tettem magam, és mire kibattyogtunk a Börzsönyi Fõalapponthoz, már túrakész állapotban voltam.
Elsõ napirendi pontként segítettünk a rajtban sátrat állítani majd elmagyaráztattuk az új útvonalvariánsokat. A 25 km-nek mondott (világos, hogy több, de minek vitázni rõla?) rövidebb távot választottuk, merthogy ebbe bekerült a Holló-kõ bérc és a Kuruc-patakot érintõ K háromszög út is.
Hollókõig épp elég volt a reggeli, fent amúgy is kötelezõ a megálló, hát faltunk is egyet nyomban. Meg gyönyörködtünk a látványban. Ezt nehéz leírni, látni kell! Minden adott volt ahhoz, hogy egy szuper napot töltsünk el a hegyekben. Csak észre kellett venni, ami körülvett minket. Nekünk sikerült. Bõszen fotóztam, a végére 48 képig jutottam.
A Kuruc-patak környékét a már említett K háromszög jelzésen kicsit felemásan fogadtam: az út kb. fele nagyon jól járható és látványos: a hegyoldalban kell végig kanyarogni, itt még jó és széles dûlõúton. Késõbb viszont ösvénynek is alig mondható csapáson botorkálunk, ráadásul a táj mintha halottá vált volna. Ez nagyon meglepett. Kopár erdõalja, kõmorszalékos, csúszós, kellemetlen a terep. Mintha egy középkori csempészösvény lett volna, ahol az öszvérek hátára kötött cuccot vitték anno a rejtélyes és senki által nem ismert utakon a vezetõk.
Fekete-rétnél találgattuk, hogy a szembõl jövõ csapat vajon a túrán vesz-e részt? Igen: ezen a csodaszép napon tul. képpen maszekban túrázókkal nem is igen találkoztunk. Meglepõ (és érthetetlen).
A K kereszten felfelé NHH-re kicsit lemaradtam a társamtól. Mikor már erõsen fogyott a levegõ, az Echo of Dalriada dallamait dúdoltam, hogy eltereljem a figyelmemet, aztán majdnem lecsúsztam egyszer a vízmosásba.
NHH-en a túra egyik holtversenyes fénypontja jött: meleg ebéd, hideg sörök, kávé, cigaretta. Minden adott volt, ezen az igazi turistabarát helyen, hogy regenerálódjunk. Még egy régi ismerõs, Janó is felbukkant (vele az egyik Börzsönyi Éjszakain túráztam együtt elõször). Itt egyébként szépen összejöttek a túrán résztvevõk, voltunk vagy 10-12-en is.
Csóvin a csúcskönyvbe regisztráltunk, majd elkezdtünk lefelé kocogni. Szép komótosan lehaladtunk vissza a rajthelyre. Még épp elcsíptük a korábbi buszt, így az elõzetes tervekkel ellentétben rövidebbre zártuk a napot. De a mûködõ strandot látva világos, hogyan is lehet még jobban összehozni ezt a túrát: ha lesz máskor is, (kemencei rajt/céllal persze) akkor a túra után egy strandolás nem maradhat el!
A túra képei: http://zete.uw.hu/foto/borzsonyberc/index.htm
Zete
|
| | | | |
| efemm | Túra éve: 2005 | 2005.07.18 11:12:55 |
|
| megnéz efemm összes beszámolója |
Börzsöny-Bérc 20
22(25)km, 1100m
Túl sok választási lehetõség nem volt ezen a hétvégén, hogy hová menjek teljesítménytúrázni. A Mezõföld túrát ismerem, az 50-es távot háromszor teljesítettem már, de most nem volt kedvem az elmúlt két hétvége esõs 40-es túrái után ilyen hosszú távot menni. A Börzsöny tetején már régen jártam, így kínálkozott a Börzsöny-Bérc túra és Sancimanó fuvarajánlata.
Másfél óra alatt értünk Kemencére autóval, útközben Sanci cigi és kávé, illetve Tzh alapozó söradagjáért is megálltunk.
A rajtban megtaláltuk Hallgatoozoo egyszemélyes rendezõgárdáját az ifjúsági tábor melletti szép parkban.
Felírtuk magunkat az indulókat nyilvántartó lapra, kb. 35. körüliként. (Végül kb. 75 résztvevõ volt.) Név, cím, aláírás, elsõ teljesítménytúra idõpontja(!). E legutóbbi "versenyben", sajnos csak második lehettem az 1986-os Vértes50-es indulásommal. :)
Az itiner (hívjuk így, az egyszerûség kedvéért) mellé egy fénymásolt a4-es térképen megkaptuk a 30-as és a 20-as távok bejelölt útvonalát. Nem volt teljesen egyértelmû még így sem, hogy merre, úgyhogy Hallgatoozoo-val elmagyaráztattuk, hogy mely ellenõrzõ pontokat és milyen útvonalon kell érinteni. Mindezt be is rajzoltam a térképemre, így már egyértelmû lett. Azért a Börzsöny térkép is kéznél volt mindig, új terepen, elsõ túrán szoktam nézni.
Alexa, Sancimanó és Tzh társaságában indultam és velük is tartottam Csóványosig, ahol a 30-as a 20-as táv szétvált.
Rövid aszfaltos szakasz a Fekete-völgyi panzióig a kisvasút és a patak mentén, meglepõen sok kirándulóval és egy iskoláscsoporttal. A panzió kerítése mellett apró bizonytalankodás, majd egész kellemes kaptatón keztünk mászni a Piros négyszögön a Piros sávig, fel a gerincre. Jancsi-hegy, majd a Holló-kõi bélyegzõ következett, közben gyönyörû kilátás a Fekete-völgyre, a szemben lévõ gerincre és völgyekre, valamint a távolban a Csóványos csúcsára. 4km alatt 400m szint. Nagyon szép az útvonala ennek a Piros sávnak!
Péter-hegyes környékén rengeteg málna volt, minden második bokorról 1-2 marokkal szedtem. Kemény emelkedõ Nagy-Hideg-hegyig, itt le is maradtam a csapattól.
A turistaháznál, a többiek már javában söröztek, mire felértem. Fél liter kóla, majd egy bableves következett. Ettem már jobbat is -kicsit még fõhetett volna-, de jólesett. Töltöttem vizet a másfél literes palackomba a mosdóban, ennyi kellett is a túra további részére. Közben Sanci lemérte az eddigi távot a térképen, 12km-re jött ki nagy közelítéssel..
Összesen 1 órát töltöttünk fenn. Jó volt az idõ, Sancinál és Tzh-nál fogytak a sörök, én pedig igyekeztem nem elaludni. Csóványosig a 3.2km jól ment, csak kissé álmosan.
A Csóványoson a geodéziai toronyba nem mentem fel, majd talán máskor. Nekem az nagyon magas, meg a kitûzõn úgyis ott volt a panoráma. A túra igazolásaként a csúcskönybe kellett beírni magunkat.
Itt elbúcsúztam a túratársaktól és offtopik Janival mentem tovább, aki többszörös Börzsöny éjszakai, Tátralátó, Vulkántúra, stb. teljesítõként jól ismerte a hátralévõ szakaszt. Magosfán keresztül lefelé a zöldön, jó útvonalvezetés, bár nem megy annyira kinn a gerinc szélén, így nem olyan szép, mint a túra eleje. Összesen talán 100m-nyi hullámvasút is volt az útvonalban.
A jelzések egyébként végig jók voltak. A fénymásolt térképen lehetett esetleg nehéz a jelzésváltások felismerése. Az initerrõl még egyszer: Igénytelen kivitelû, elnagyolt. A harmada "Börzsöny kislexikon". Az sem egyértelmû, hogy hol kell pecsételni. Hiányoznak róla a résztáv és méginkább rész szint adatok. Szolgáltatás csak a rajt/célban volt, csoki, szörp, pezsgõtabletta.
A túra jó hangulatban telt. (Börzsönyi vártúrázni is lehetett.) Szintidõ gyakorlatilag nem volt, rajt és célidõ sem. Hallgatoozoo mindenkit megvárt. Az útvonalvezetése kiváló, csaknem végig zárt lombok alatt halad, a panoráma önmagáért beszél.
Ez a 30-as távra csak részben igaz. Nekik 6km-t kellett a végén betonon menniük. Szerintem lehetne a 30-as -valójában 35km- helyett egy 40-est kitûzni, ami Királyháza felõl nem a mûúton, hanem a sárga sávon jön le Kemencére. A 20-as ténylegesen úgyis 25, azt meghagynám, a dupla kört pedig elfelejteném.
A Börzsöny csodaszép!!!
Fotóim.
efemm. |
| | | | |
|
|
