Túrabeszámolók
| Piliscsabai Negyvenesek L/XL/ Piliscsabai 20 / Iluska 6 |
új túrabeszámoló rögzítése |
Kiírások:2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017 |
|
Kortom | Túra éve: 2014 | 2014.05.21 10:44:55 |
|
megnéz Kortom összes beszámolója |
Beszámoló a múltheti Piliscsabai Negyvenesek XL túráról Fekete Zoltán remek képeivel.
blog.turafuggo.hu/2014/05/20/piliscsabai-negyvenesek-xl-2/
|
| | |
|
Ottorino | Túra éve: 2011 | 2011.06.24 09:55:48 |
|
megnéz Ottorino összes beszámolója |
Piliscsabai negyvenesek XL 2011.05.21 Táv: 40 km; Szint: 1370 m.
Piliscsabán a 10-es útról jobbra letérve könnyen megtaláljuk a Bajcsy Zsilinszky utat. Nem kell sokáig silabizálni a házszámokat, mert az egyik sövénynél Herhof Attila az egyik rendezõtársával éppen a rajt-célt jelzõ molinót igyekszik kifeszíteni. (Erdészkert, Bajcsy Zsilinszky út 44.) Korán érkeztünk, hogy reggeli után 07:00-kor el tudjunk indulni, mert így 13 óra jut a teljesítésre. Nem akarjuk szétszakítani magunkat a jövõ heti K100 miatt, nem mellesleg fotókat is akarunk csinálni az XL táv extra kitérõinél, amelyeket más túraútvonal nem érint. Már ilyen korai órán is meleg van. Nem szeretek rövidnadrágban túrázni, de most örülök, hogy korareggel azt vettem fel. Kitöltünk, fizetünk, eszünk egy pár falatot és indulunk. Pár méternyire innen csatlakozunk a [K-] jelzéshez, amelyen a vasútállomás felé tartunk. Secperc alatt ott is vagyunk. Az itiner azt írja, hogy "Sínek fölött a felüljárón átmegyünk a túloldalra". A mi olvasatunkban a felüljáró már nem szerepel. Csúnya dolog ez, tudom, de ezt a felüljárót már egyre ritkábban veszem igénybe. Legtöbbször akkor lépcsõzök fel, ha onnan akarok valakire kispistázót kiáltani. Örülök, hogy nem a klotildligeti kocsmában volt a rajt - mint két éve -, mert most nem kell fél Piliscsabát flaszteren átszelni, mire betérhet az ember az erdõbe. Hamar letudjuk a villanegyedet, és máris itt a zöld rengeteg. A homokos utat nem locsolta fel elõttünk a természetfelelõs, ezért óvatosan haladunk, hogy ne menjen tele a topánkánk. Fülledt, nyomott a levegõ, és ez meglátszik a mozgásunkon is. Mindketten csoffadtságra panaszkodunk. Mi lesz késõbb? Sokszor gondolok a KAZINCZY 200-on senyvedõkre, akik már második napja aszalódnak a 28 fokban. Felettünk lombsátor van, nem kell még se sapka, se napszemüveg. Piliscsév egyik csücskéhez érve jobbra fordulunk, hogy aztán valamelyik következõ keresztutcán balra kanyarodjunk. Ahogy rendre elhaladunk a házak elõtt, úgy tûnik, hogy az egész falu fûnyírási lázban ég. Egy A4-es útmutatása nyomán bekanyarodunk egy magánház garázsa elé. A garázsban két kislány segít anyukájának a pontõrködésben.
1. ellenõrzõpont, Piliscsév.
Amikor hátralépek az asztaltól, látom, hogy egy zsömleszínû kutya figyel alatta. Jó, hogy nem volt kedve szövetmintát venni. Fel kell vennem a napszemüveget, sok lesz a kitett hely. Visszamegyünk az utcára és elõzõ irányunkat tartva elmegyünk addig a keresztezõdésig, ahol a [K-] jobbra kanyarít. A templom környékén keresünk egy vegyesboltot. Nem szokásom túraközben boltba járni, de most több idõnk van, meg melegünk. A hûtõben nincs sör, de nem kényeskedhetünk. Dobozzal a kézben megyünk az erdõ széle felé. Nem sokkal elõtte, mintha direkt nekünk raktak volna ki egy kukát az egyik ház elé. Potty. Már az erdõ elõtt lehet látni, hogy egy újabb forrás tört fel valahol, és azt hitte, hogy az út az õ medre. Ez majd az erdõben okoz igazán gondot, ahol csak üggyel, bajjal - sokszor csak a dzsindzsásban utat törve - lehet kikerülni. Egyetlen elõnye, hogy természetes légkondit biztosít. Mezõk és erdõfoltok váltják egymást. Klastrompuszta elõtt egy különösen sûrû lombozatú erdõ biztosítja a komfortos sétát. Jobbra már lefigyelem magamnak a [P4] jelet. Erre fogunk rátérni, ha visszajöttünk a pontról. Megindulunk lefelé a lejtõn. Az alján ott van a telefonfülke a pihenõhellyel. Túrázók ülnek az asztalánál. Úgy vélem, hogy ott a pont, de jobbról egy házból szólnak utánunk. A ház elõtt egy keresztbeállított Lada, oldalán hatalmas, szürke ragasztószalag-nyíl mutat befelé. Ezt az apróságot nem vettük észre.
2. ellenõrzõpont, Klastrompuszta.
Bent mindenféle jóval kínálnak. Király a hûs bodzaszörp. Bátrabbak a folyékony fájdalomcsillapítóból is fogyasztanak. Itt is elõkerül a Kinizsi téma. Úgy látszik többen tekintenek izgalommal teli várakozással a jövõ szombat elé. Jó itt az árnyékban kortyolni a hûs bodzát, de mégis tovább indulunk. Egy fiatal hölggyel feljavult csapatunk visszafelé tart a [P4] keresztezõdéshez. Noémi, barátnõje Tímea javaslatára jött el erre a túrára, mert a jövõ héten mennek a Kinizsi 40-es résztávjára, edzésbe kell lendülni. A két nõi név hallatára Aranyemberként mutatkozok be. Beszorulunk egy dög nagy teherautó mögé. Kicsit félreállunk, mert a gázolajfüst mellé egy kis levegõ is kell a tüdõnkbe. A [P4] elágnál kiderül, hogy most is faszállításról van szó. Túra nem múlik el e nélkül. Felfelé kaptatunk, szerencsére semmilyen géperejû jármû nem jön utánunk. Valahol be kell csatlakozni a [PB] jelbe, de már egy felsõbb karéjon látom, hogy jobbra, balra mászkálnak. Aki a barlang felé tart, az balra, aki végzett ott, az jobbra. Mi is felfelé rugaszkodunk a köves, morzsalékos ösvényen.
I. extra kitérõ, Legény-barlang.
A szúróbélyegzõvel megharaptatjuk az itiner alján sorakozó rubrikák elsõ tagját, és fújunk egy nagyot. Zsolt készít néhány felvételt a barlangról és a barlangból. A bentrõl kifele készített képeknek hatásos keretet ad a barlang fala. Míg készülnek a mûvészi fotók, addig én elindulok, hogy nyugodtan, megfontoltan tudjak lefelé óvakodni. Inkább félreállok a felfelé törekvõk útjából, nehogy megcsússzak. Mire leérek, már a többiek is leérkeznek. Nem kell visszamenni Klastrompusztára, hogy ott csatlakozzunk a [S-] jelhez, hanem itt, balra elmegyünk a [P-]-on, mert az úgyis belefut a [S-]-ba. Május elsején, jóval virradat elõtt jártam erre a SÁRGA 70 alkalmából. Hihetetlenül feldúlt és sáros volt akkor ez az út. Azóta biztos áttolólapozták, mert most meglepõen jól járható. Gyorsan el is jön a jobb kanyar, ami a SÁRGÁN valószínûtlenül sokáig váratott magára. Nemsokára egy távvezeték alá érünk, amit jó darabon követünk. A vezeték egyik vastornya elõtt jobbra megint betérünk az erdõbe, hogy megkeressük a következõ pontot.
3. ellenõrzõpont, Csévi-nyereg. [S-] és [P-]
Eddig gyérnek találtuk a résztvevõk számát, de most néhányan megelõznek. Lehet, hogy a vonattal rajtba érkezõk értek utol. Hamar elfogy az út a Táloki-erdõben, egy meredek kanyarral kiérünk egy gázpásztára. Most már a nyaktakarós sapkámat is elõ kell kotornom, mert sokáig fogunk bukdácsolni ezen a megkötött keréknyomos, kitett úton. Két út van elválasztva egy bokorsávval, de akármelyiket is próbálom, mindegyik keréknyomos. A messze elõttünk haladó Noémi végre jobbra fordul. Nemsokára mi is követjük. A sorompó után emelkedni kezdünk a köves szekérúton. Noémi tétován vár minket az út közepén és kérdezi, hogy biztos erre kell-é menni, mert nem lát jelzést. - Jelzést azt én se látok - válaszolom -, de erre kell menni. - Biztos? - kételkedik a válaszban. - Semmi sem biztos, de három hete még erre vezetett a [S-] jelzés - mondom fapofával. Sokat megyünk az alattomos emelkedõn, mire kisimul. - Nézzétek! Arra kell lemenni a Klotild-barlang felé vezetõ útra - terelem balra a beszélgetésbe merült túratársakat. - Lefelé? - kérdezi Noémi. - Azt hittem, a Klotild-barlanghoz fölfelé kell menni. - Igen - válaszolom -, de ha fel akarunk menni hozzá, akkor elõször le kell menni az odavezetõ útra. Nézd csak! Ott jönnek azok a manusok, akik már fennvoltak a barlangnál. Lemegyünk a mélyútba és balra fordulunk. Zsolték elöl mennek és csettingelnek, én csak figyelek jobbra, fölfelé. Már elfogy jobbról a hegy, de felfelé vezetõ ösvény sehol. Kezd gyanús lenni a helyzet. Megváltásként szembejön egy nagy csomó turista. Vezetõjük komoly embernek látszik. Illedelmesen köszönök, és megkérdezem, hogy tudja-e merre van a Klotild-barlang. Szerencsénkre eppen oda tartanak. Megtudjuk, hogy már vagy 300 méterrel túljöttünk a felvezetõ ösvényen. Egy harkályodvas fánál kell felvágni. Megköszönjük a pontos útbaigazítást, és hátraarc után elsietünk. Most már balra figyelek, keresem az odút. Tényleg jól túlmentünk, mert csak nem akar jönni az odvas fa. Egyszer csak meglátom, hogy ketten ereszkednek lefelé a meredek domboldalról. Akkor kellett volna, amikor az ellenkezõ irányból jöttünk. Aha, és már látom is a lukat a fa oldalában. Az szembeötlõbb, hogy piros keretben egy fehér V betû virít a törzsén. Araszolva felkapaszkodunk, és szúrunk.
II. extra kitérõ, Klotild-barlang
A barlang bejárata alig szélesebb 4 méternél, és mandulavágású szemre emlékeztet, de más asszociáció is lehetséges. Na jó, de most hogy megyünk le? Egy másik, oldalra irányzott ösvénnyel próbálkozunk. Zsolt lovagiasan odaadja egyik botját Noéminek. Nekem kettõvel is elég nehéz lekecmeregni. Lent megvizsgálom, hogy miért böktük el a feljáratot. Igen, mert én mindig fölfelé néztem, és fönt csak egy A4-es van a barlang elõtt, de azt csak akkor látni, ha véletlenül pont odanéz az ember. Lent van ugyan sárga szalag, de az félig belelóg a bokorba, amire ki van akasztva. Úgy igazgatom, hogy minél jobban lehessen látni az útról. Kifelé tartunk a kanyonból. Most bezzeg sokan jönnek barlanglátogatóba. Mindenkitõl megkérdezem, hogy ismeri-e a járást, és aki nem, annak egy mondatban elmondom, hogy hol az ösvény. Visszatérünk a jelzett turistaútra [S-; P-]. A bokrok mögül egyre erõsebb gyerekzsivaj hallik. Amikor kanyarodik az út, és emiatt takarásba kerülök, válaszképpen én is üvöltök néhány velõtrázót. Rá lehet fogni a nagyobb gyerekekre.
4. ellenõrzõpont, Iluska-forrás.
Itt már nagyon viháncolnak a kölykök. Egészen kicsi gyerekeket is kihoztak; ezek most a fûben legelésznek. Gyorsan pecsételtetünk, és átveszünk egy ellátmány sütit, aztán tûz. A keresztezõdésnél balra fordulunk. Ajaj! Két-három osztály áll a kerítés alatt, hogy felmenjen az egy ember széles ösvényre. Amíg a tanerõ fejtágítást tart nekik, addig gyorsan kimászunk az útból a kerítés mellé. Felkészülünk a Fehér-hegy meghódítására. A felfelé kapaszkodás közben is vannak érdekességek. Nem lehet elég korán kezdeni (a túrázást)! Asszony, karon ülõ csecsemõvel; följebb az ember az üres babakocsival, és két másik gyerekkel. Utóbbiak már a saját lábukon. A csúcskõnél Noémire várunk. Közben egy sporttárs falból megkérdezi, hogy: - Jövõ héten? Kinizsi? És amikor közöljük, hogy arra gyúrunk, akkor azt hiszi, hogy át akarjuk verni. Nem várunk tovább, a lejtõn úgyis utolér a lány. A hegyrõl lefelé menet egy család mögé kerülünk. A kiskrapek alig látszik ki a földbõl. Egy akkora durunggal zsonglõrködik, mint õ maga. Nem merem megkockáztatni az elõzést. Feszülten figyelek, de egy hirtelen mozdulattal így is majdnem sikerül lebunkóznia. A szülõk oda se bagóznak. Zsolt kajánul állapítja meg, hogy a kölök majdnem átrendezte a fogsoromat. Amikor a gyermek váratlanul nagyívben elhajítja buzogányát, gyorsan elõzünk. Szalagozás térít le balra a jelzésrõl. Fenyõfák között baktatunk a hegyoldalban egy hangulatos ösvényen. Lassan megérkezünk a Vércse-szikla fölé.
5. ellenõrzõpont, Esõház.
Na most, itt nincs semmiféle esõház, hanem a keresztezõdésben ülõ pontõr bepecsétel a nevezett rubrikába, és leküld a sziklához, ahol pedig szúróbélyegzõvel kell kezelni az itinert.
III. extra kitérõ, Sas- alias Vércse-szikla.
Monumentális, kiterjesztett szárnyú ragadozó madárra hasonlító sziklaalakzat. Klikk. Visszamászunk az ösvényre, és ereszkedni kezdünk egy másik gázpászta felé. Az ösvény gyakran annyira lekeskenyedik, hogy a hosszú tûlevelekkel felfegyverzett, alacsony fenyõk megbökdösnek. Közben Szent Péter vad kuglizásba kezd. Bírd ki Péter bá, amíg leérünk az iskolába. A gázpászta homokján most nem kell annyit gyalogolni, mint három hete, mert lejjebb csatlakoztunk bele. Hamar letérünk róla jobbra, a hétvégi telkek irányába. Pont pirosat kapunk a Budapest-Esztergom vasútvonal fénysorompójánál. Nem várat magára sokat a piros dízel, azonnal feltûnik a kanyarban, és ugyanazzal a lendülettel továbbdöcög Esztergom felé. Az aszfaltot koptatjuk a Kálvária utcájáig. Én balra fordulok, a beszélgetõk mennek tovább egyenesen. Amikor észbe kapnak visszafordulnak. Lehet a füvön is menni a fekete márványlapokra maratott jelenetekkel díszített stációk mellet. A dombtetõn már-már pontõrért kiáltok, amikor az itinert nézve rájövök, hogy itt nem is kell ilyennek lennie. A felsõ stációval kb. egy magasságban levõ utcán megyünk elnyújtva lefelé, a Vásár tér felé.
6. ellenõrzõpont, Pilisvörösvár, Német Nemzetiségi általános iskola.
Alighogy beleharapok a lekváros kenyérbe, elered az esõ. Behúzódik a pont az iskolába. Pár percig mintha dézsából öntenék. Néhányan esõköpenyben érkeznek a pontra. Mire megozsonnyázunk, már el is áll; mehetünk tovább. Nincs kedvem megkeresni a sikátorba torkolló utcát, kimegyünk a 10-es útra, ahol jobbra fordulunk. A sikátor kijáratánál újra mellénk szegõdik a [S-]. A vasúti átkelõ elõtt / mögött rengeteg jármû torlódott fel a piros jelzésnél. A vonat még ott áll az állomáson. Nem bírok olyan öntudatos pógár lenni, hogy megint várjak rá. Átmegyek. Jönnek a többiek is. Amikor átérünk, a vonat riadóstartol. A zöldségesnél balra fordulunk: lépcsõ. Az egyik épület elõtt álló vagy inkább heverõ nõalaknak még mindig nem nõtt ki a karja. Lépcsõ tetejérõl játszótér, játszótérrõl utca. Elõveszem az itinert. Noémi rögtön megkérdezi, hogy jó irányba haladunk-e. - Perfekt - válaszolom - csak azért olvasom most az itinert, mert a sík utcán talán tudok menetközben is olvasni arcra hullás nélkül. Egyébként a végjátékot olvasom, mert az más a két évvel ezelõttihez képest... Az utca elvezet a lefele-lépcsõhöz, a lépcsõ pedig levezet Pilisszentivánra. Lent, a templomnál balra fordulunk a fõúton, és átmegyünk a túloldalra. Egy kirakathoz közel megyek, hogy megnézzem, mi is az a herkentyû. Noémi megjegyzi, hogy nehéz lenne azt végigcipelni a túrán. Amikor elfogynak a házak, jobbra kanyarodunk. Még egy kicsit a járdán, aztán tovább, egyenesen a zsákutcába. Az utca jobb felsõ sarkából nyílik a vályú alakú, homokos ösvény. A lóganajról lehet következtetni, hogy kik használják ezt az útvonalat. Felérünk egy szilárdburkolatú útra, amin csak néhányszor tíz métert kell megtenni, hogy jobbra letérhessünk róla. Átmegyünk a forgóajtón és mindjárt ott vagyunk a [P-] [S-] elágnál. Még az etetõponton tisztáztam a rendezõséggel, hogy az Antónia-árokban kell felmenni, ugyanis a TTT honlapon Hosszú-árok szerepel. Nem kellemes a kaptatás ebben a tropikus jellegû idõben. Már nagyon nézem a tetõt jelentõ fenyõfacsoportot. Végül aztán ki lehet kászálódni az árokból. A pont pár méterre van.
7. ellenõrzõpont, Zsíroshegyi út
Almát, csokit lehet vételezni. Lepecsételik a
8. mozgópont (Szénások közelében) rubrikát is.
Zsolttal lassan elindulunk, amíg Noémi frissít. Úgy látszik hiányzott, hogy nem kellett kimenni a mûútra, ami a "kályha", mert az ezerszer bejárt útvonalon sikerült bekavarni egy mellékutcába. Ötven méter az egész, de bosszantó. Noémi közben továbbindulhatott, és biztos rá is erõsített, hogy utolérjen minket. Abban reménykedünk, hogy valamelyik emelkedõnél úgyis utolérjük. [K-] Ligetes részen haladunk, míg elérjük a fenyõfákkal övezett murvás emelkedõt. Ez is kétszer olyan hosszan tart, mint normál idõben. Az emlékfaltól lassan, komótosan mászunk fel a Nagy-Szénás tetejére. Egy iskola lepte el az egészet. Megnézzük a Pilist, a Nagy-Getét. Ezek jövõ szombaton fogják kínozni a talpunkat. Tovább megyünk, mielõtt a kidobóst játszó gyerekek fejbe somnának egy kemény gumilabdával. Legurulunk a domboldalon, és az alján jobbra fordulunk. Átmenetileg enyhül a klíma, a felhõk miatt nem tûz a nap, és itt jobban jár a szél. A magányos fa amin a [K+] és [K-] jelzés van felfestve, nem is olyan magányos, mert ejtõzik alatta valaki. Jobbra, lefele indulunk a [K-] jel vezetésével, a Kõris-völgy irányába. Utolér egy tag. Zsolt megkérdezi tõle, hogy nem látott-e egy jó alakú leányzót feszes, barna naciban. A nemleges válasz hallatán biztosak vagyunk benne, hogy Noémi elõttünk jár. Eszement sokat kell lefelé baktatni, ebben mindketten megállapodunk. Utolérünk egy párt, amelynek a tagjaival már találkoztunk az etetõponton. Õk látták Noémit. A srác szemmel láthatóan húzza a lábát. Elmondja, hogy úgy gondolta, leszalad a Klotild-barlang lejtõjén. Évszázadok múltán leérünk a Piliscsabára vezetõ flaszterre. Nekünk a várossal ellenkezõleg, jobbra kell indulnunk. Meg is tesszük. Balra figyelek, és meg is látom a következõ sziklaalakzatot, amit fel kell keresnünk. Sajnos észreveszek egy olyan szalagozást is, amely már elfelé vezet onnan. Már több emelet magasságban fenn járunk egy gázpásztán (minden felé gáz van), mire rájövök, hogy valami nem frankó. Visszafordulunk. A szalagozást kell követni, de visszafelé, amíg el nem érjük a pontot, aztán jöhetünk vissza. Szembe jön az, aki lehagyott a Kõris-völgyben. Kérdezés nélkül mondja, hogy még mindig nem látta a jó alakú csajt.
IV. extra kitérõ, Ördögoltár.
Szúrunk, és megpihenünk a nagy szikla árnyékában, mert idõközben megint kisütött a nap. A szikla tetejéhez közel Cirill betûs felirat olvasható. Ha jól silabizáltam ki akkor: "Oleg P (új sor) Valik K (új sor) D B (új sor) 84". Zsolt szerint szovjet laktanya volt a környéken. Tehát visszafelé megyünk a szalagozáson, és visszamászunk a gázpásztára. Csak egy pár métert megyünk rajta, majd balra letérünk róla. A gomba itt lesz egy kõhajításnyira. Fatábla jelzi, hogy hol kell balra térni.
V. extra kitérõ, Csabai Gomba.
Egy kitûnõ, árnyas helyen rejtõzködik. Külön erkélyt építettek fából, ahonnan meg lehet tekinteni és le lehet fényképezni a hatalmas bimbós pöfeteg alakú képzõdményt. Nekem már megvan kitûzõn is, tehát hagyom. Kicsit visszamegyünk, és rátérünk egy osztályon felüli, árnyas, füves útra. Ez sajnos rövid.
VI. extra kitérõ, Kálvária.
Prémiumként nem alulról kell felmászni, hanem szúrni kell, és lemenni a cikkcakkban lerakott térköveken. Elõbb azonban leülök egy kõpadra, ide az árnyékba. Siessen az, akinek Béla az anyja. Na, jól van, most már ereszkedhetünk. [K3] majd jobbra [K-]. Odalent nagy élet zajlik. Az utcán vannak a népek. Mondjuk, nem is csodálkozom. A helyükben, azokon a házakon én is inkább kívül szeretnék lenni. Az egyik udvarra hangfalakat raktak ki, torzít belõle a lakodalmas umca-umca. Itt az alkalom, hogy közelebb kerüljünk a kultúrájukhoz. De mi inkább minél hamarabb távol akarunk kerülni. Az utcasarokra kiállítottak egy kondigépet, és egy fazon éppen a mellizmait fejleszti rajta. Jobbra fordulunk, és megcélozzuk a 10-est. Amikor sikerül átjutni rajta, mintha egy másik világba érkeztünk volna. Lelassítjuk lépteinket. A temetõ melletti réten szépen besétálunk a célba. Noéminak már csak a hûlt helyét találjuk...
Ottorino
|
| | |
|
| |
vivi06 | Túra éve: 2010 | 2010.09.20 16:04:45 |
|
megnéz vivi06 összes beszámolója |
Mivel mindenképpen a 20-as távot terveztem, piliscsabai lakosként volt idõm kivárni, hogy elálljon az esõ. Nem siettük el az indulást, így tehát a fél tízkor végre megszûnõ két napos esõzés után alig 10 elõtt rajtoltunk el. A rajtban óriási számú rendezõi gárda várta a rossz idõ ellenére is túrázni vágyókat, és bár alig 50-60 túrázót fogadhattak, töretlen jókedvvel és segítõkészséggel fogadtak minket. Így hát jó hangulatban indultunk neki az útnak, ami Piliscsévig igazán kellemes is volt, a homokos részt szuperül lehetett futni, élveztük a friss levegõt. A csévi ponton a már rajtban megtapasztalt kedvességgel fogadtak. Csakhogy a településrõl kifelé menve út helyett sárpatakot és zúgókat találtunk, amit a kutya ugyan rettentõen élvezett, a cipõmnek pedig már úgyis mindegy volt, de a haladást nem igazán segítette a talaj. A kevésbé járhatatlan részek között egyensúlyozva népes (kb. 20-25 fõs) kiránduló csapat jött szembe, és ez, valamint az elõttünk korábban elhaladó kb. 50-60 túrázó azt eredményezte, hogy egészen Klastrompusztáig még a füves részek is sártengerré változtak. Igyekeztünk futni, de ez semmivel sem volt gyorsabb, mintha gyalogoltunk volna. Igazság szerint két éve jártunk ezen a túrán, és akkor is esett, meg durva sár volt, de ez most mindent felülmúlt.Klastrompusztánál terüljterülj asztalkámmal és nagyon finom házi pálinkával vártak, ami bizonyítottan talán nem segíti a futóteljesítményt, a lelkemnek azonban nagyon jól esett:) A pontõrök itt is szuper kedvesek és vidámak voltak, ráadásul közben a nap is kezdett kisütni. Szóval felfrissülve és vidáman kocogtunk tovább (mostmár csak kettesben a kutyával), jól vettük a szokásos sárga korcsolyázós részt, és vidáman szemléltem, ahogy mindkettõnk lábszára szürkésfekete testfestést kapott. Eltévedni esélyünk sem volt, minden kicsit is kérdéses helyen nyomtatott, feltûnõ és egyértelmû útbaigazítás várt, vagyis futótknak vagy kevésbé gyakorlott túrázóknak egyszerûen ideális volt a szervezés. A Csévi-nyeregben is nagylelkû, bár kissé szomorúnak tûnõ pontõr fogadott, és úgy általában jellemzõ volt, hogy az indulók kis száma miatt megmaradt muníciót a túrázókkal igyekeztek megetetni a szervezõk, ezt pedig érdemes nagyra értékelni Pest közeli túrákon.További csúszkálás és beszélgetés közben közeledtünk Iluska-forrás felé, innen pedig a kedvenc PS emelkedõm következett, amit sokan csak "a Meredeknek" neveznek. Az esõháznál igen ifjú pontõrök vártak, de õk sem voltak kevésbé lelkesek, innen pedig már csak be kellett kocogni a célba, ahol a hangulat (nyilván a napsütés hatására) még tovább javult, bár már a rajtnál is kiváló volt. Az elõzõ két évvel ellentétben mostmár itt is korlátlan fogyasztás volt, és bár nem az ellátásért megyünk a túrákra, azért ki kell emelni, hogy a legjobb alföldi, vagy mindenesetre Pesttõl távoli túrák nagylelkûségét idézte ez a Negyvenesek is.Aki teheti, mindenképp próbálja ki egyszer ezt a túrát, mert nem a legismertebb útvonalakon halad, szerintem mindig szép, és a szervezés egyszerûen csodálatos.
|
| | |
papamaci67 | Túra éve: 2010 | 2010.09.19 13:12:50 |
|
megnéz papamaci67 összes beszámolója |
Piliscsabai 20 - 2010-09-18
Magamtól ébredtem, az egész éjjeli szakadó esõ után már csak szemerkélt az esõ. A készülõdés után igen gyorsan a megadott címen voltam (zöldmezõ + rögbipálya). Tanácstalanságomnak egy kutyás túrázópár vetett véget, akik tudatták velem, hogy a mezõközepi házikó a rajthely. A profi és kedves rendezõk igen gyorsan útnak indítottak. Egy kis családot igazítottam útba az elején az állomás felé aztán nekiiramodtam. Az esõ egyre kevésbé szemezett (a jó idõbe vetett hitem hegyeket mozgat !), lassan kiértem Piliscsabáról. A kék kaptatója és az azt követõ lejtõ Pilicsévig kíválóan nyelte a vizet, csak kisebb átfolyások voltak, a homok eléggé tömör és így jól futható volt. A vörösvári utcai rendhagyó "garázs" ellenõrzõponton barátságos pontõrhölgy és két kislány fogadott. Piliscsév enyhe emelkedõje nem igazán jelentett akadályt, de az utolsó házat elhagyva a természet mindenért kárpótolt. Az út teljes szélességét kitöltõ pocsolya véget vetett eddigi szökelléseimnek és a bizonyosság tudatával merültem bokáig a karamellszínû lébe. Ezután már sokat nem finomkodtam, a cipõm még egyszer már nem ázhatott be. Evvel együtt az arcomról hûvös kézként az mélyre lelógó ágak törölték le a verítéket, úgyhogy kényeztetésben sem alul sem felül nem volt hiány :-). Az igazi kapaszkodó kezdetén aztán érvényesültek a fizika törvényei, azaz a víz nem megy hegyre. Ütemes túratempóban másztam meg a Klastrompuszta felé tartó domboldalt. A fás sávnál visszanézvemég egyszer megcsodáltam a gyönyörû piliscsévi kilátást. A gerincen átbukva megjelent a várva várt lejtõ, csak nem a várva-várt formában: csúszkálós sár segítette a völgybe ereszkedést. Az EP-n majdnem túlfutottam, de az egyik pontõr gyönyörû orgánuma jobb belátásra térített. Kedvesen pálinkával is kínáltak, de azt - szokás szerint - futam közben nem fogadhattam el. Aztán újra megerõsítést nyert a "minden sárga jelzés emelkedik" törvényszerûségem, ahol is egy túratárssal kellemes beszélgetéssel feledtettük a kapaszkodó fáradalmait. A csúcsra érve elbúcsúztam tõle és újra futásnak eredtem. A szintvonalon való haladás újabb meglepetést hozott: a dzsungeltúrázást, ugyanis csak így lehettett kikerülni a több helyen az út teljes szélességében elterülõ bizonytalan mélységû pocsolyákat. A Csévi nyeregnél a pontõrrel és egy kedves párral a pormentes út felett érzett örömünket osztottuk meg. Az erdõs részrõl kiérve a gázvezeték nyomvonalán vezettett az út, éberségemet erõsen próbára téve, hiszen hol egy-egy fûcsomó változott pocsolyává, hol a stabilnak hitt talaj darab csusszant meg oldalirányba lépteim súlya alatt. A szalaogzás visszavezetett az erdõbe, ahol egy kisebb gázló után ismét kellemes lejtõvel folytatódott az út, aztán egy kisebb emelkedõ után elértem az Iluska forrást. Édességben ismét nem volt hiány. Hamarosan ismét kaptatón találtam magam, de a talaj nem volt vészes és hamarosan a Fehér-hegy festõi gerincén szaladhattam. Az Esõháznál a két mosolygós pontõrlánytól megkaptam a pecsétemet, aztán a szalagozott erdei úton zúzhattam vissza Csaba felé. A szalagozás itt megritkult, sõt néhány helyen el is tûnt, de a GPS-em megoldotta ezeket a nehézségeket. Az erdei futás után az aszfalt nem esett jól a lábamnak, de a célba érvén a nap is kisütött.
2:35 perc alatt sikerült teljesítenem, amit a talajviszonyokhoz képest jónak tartok.
Az oklevél és kitûzõ átvétele után a rendezõ hölgyekkel beszélgettem a világ dolgairól, a napsütésben lilahagymás agyonsózott zsíroskenyeret majszolgatva, azt bodzaszörppel leöblítve. Egy gyönyörû almával a kezemben vettem búcsút e kedves, családias teljesítménytúrától. |
| | |
|
andrew79 | Túra éve: 2009 | 2010.05.24 18:23:16 |
|
megnéz andrew79 összes beszámolója |
Iluska 6 - 2010. szeptember 19.
Ezen a túrán bebizonyosodott, hogy a gyerekek akkor tudnak a leggyorsabban menni, ha többen mennek együtt. A munkatársam és párja Bálint fiúkkal, Strack Laciék Ádám fiúkkal jöttek, én pedig Laurával.
A klotildligeti rajtban gyorsan túlestünk a rajtprocedúrán, majd a gyerekek kilõttek, mint a golyó, alig bírtuk a lépést tartani velük. Az 1. ellenõrzõpont az "Elágazás" nevet kapta :-), idáig már "jelentõs" szintet küzdöttünk le. Nemsokára elértük az Iluska-forrást, a túratáv névadóját, ahol rengetegen voltak, és müzliszeletet kaptunk. A nagyobbak mini-canopy-t is kipróbálhattak.
Úgy döntöttünk, hogy egy közeli barlangot is meglátogatunk, "kicsit" meredek volt fel- és lefelé is, de a gyerekek élvezték. Innen a Fehér-hegyre kapaszkodtunk fel (a Sárga éjszakain nehezebben ment), és hamarosan elértük újra az "Elágazás" ep-t. Tovább haladva a Homokhegyi esõházhoz értünk, ahol egy kis pihenõvel erõt gyûjtöttek a gyerekek (ha vki leül, a többi is követi :-).
A cél már nem volt messze, ahol alma és beváltható bón várt bennünket. Jól sikerült közös kirándulás volt, képek:
http://iluska.andrew79.fotoalbum.hu/
Üdv andrew79
|
| | |
RrBmIrGaMiD | Túra éve: 2009 | 2009.11.19 15:37:02 |
|
megnéz RrBmIrGaMiD összes beszámolója |
Piliscsabai 20
Kiírás szerint:
Táv (térképen): 20.2 km Szint (térképen): 610 m
Saját mérés szerint* (esetleges kitérõkkel, eltévedésekkel):
Táv: 22.56 km Szint: 537 m
Lépések száma:
25960
Nagyjából egy hónap telt el túra nélkül, a túrát megelõzõ este pedig úgy tértünk nyugovóra, hogy másnap nem indulunk el a túrán (;napközben még szó volt róla). Reggel valami Isteni sugallatra felpattantam az ágyamból, és kiadtam a parancsot: „Indulás!” :-)
A reggeli (azt kell mondanom, szokásos) vonathoz rohanás után szûk egy óra után megérkeztünk a Klotildligeti vasútmegállóhelyre. Innen nem messze található a sörözõ, ami az elõttünk álló túra rajtja és célja.
Gyülekeznek már az emberek. Rengeteg gyerek is (egész gyermek-hadak). Reméltem, hogy nem kell majd átküzdenünk magunkat a sok apróságon – szerencsére így is lett (köszönhetõen a különbözõ útvonalaknak).
A 20-as távra neveztünk, úgy gondoltuk, hogy ez a táv tökéletesen megfelel majd erre a napra. (A 39 illetve 43,65-ös távhoz nem lett volna nagy kedvünk.) Az idõ szép volt, egész túránk alatt kellemes hõmérséklet: a Nap tökéletesen volt „beállítva”.
Az itiner a számomra támasztott elvárható követelményeknek 100%-osan megfelelt. Útvonal leírás, táv- és szintadatok, jelzések, szintmetszet.
A szintmetszet elsõ ránézésre nagyobb kihívásokat jelzett elõre, mint ami valójában volt. Maga a 20-as táv szerintem könnyûnek mondható. (Valami olyasmi tán, mint a Lowe Alpine Félmaraton.)
Piliscséven át, egészen Klastrompusztáig tartó szakaszon nem kellett nagyon megizzadni: komoly emelkedõkrõl nem lehetett beszélni. Pedig az itiner tanúsága szerint eddigre már letudtunk a szintemelkedés felét: 300 m.
Klastrompusztán jártam már idén, méghozzá a Sárga 30 éjszakai túrán. Most kicsit jobban körülnéztünk, mint ahogy legutóbb az éjszakain. Innentõl a S- jelzésen haladtunk tovább, ami az elõbb említett éjszakai túra miatt már ismerõs volt. Bár azért más, mint sötétben. Így napközben szép látványosság a Pilis, éjszaka inkább csak valami sejtelmes óriás volt.
Szerencsére a darazsakból nem kaptunk. Az ellenõrzõponton figyelmeztettek, hogy többeket megtámadtak, így lélekben készültünk rájuk. Néhány darazsat láttunk ugyan, de nem kerültünk egymás útjába.
Mivel éreztem, hogy kevés lesz a km a végére, így felmásztam a Klotild-barlanghoz. Bár elsõre kicsit túlmentünk rajta, mert a nyilat úgy értelmeztük, hogy tovább az úton, nem pedig meredeken fel a hegyoldalba. Erre csak visszafele jöttünk rá. :-)
Emlékeztem még a Fehér-hegy meredek emelkedõire. Tudtam, hogy ez lesz a túránk egyik legkomolyabb szakasza, persze nem legyõzhetetlen. Egyben kell letudni, ez a legjobb módszer. Jól kimelegedtünk, mire felértünk a tetõre. :-)
Innentõl kezdve már gyorsan és egyszerûen be lehetett érni a célba.
A nevezési díjból még ihattunk is egyet a sörözõben (mely a rajt-/célhelyszín is egyben). Jól esett, a pultos srác nagyon rendes volt, a második kör ingyen volt: meg is lepõdtem. :-)
Összesítve a dolgot: nagy kellemes kis túra volt, szép idõ, jó hangulat, szervezés szuper: kedves emberek, szalagozás, ahol szükséges.
Köszönet a szervezõknek! Remélhetõleg, jövõre is ilyen szép idõben kerül megrendezésre a túra, és akkor tán a hosszabb távra is benevezünk.
Pilis a távolban(Fehér-hegy lábától)
tovább...
|
| | |
Ottorino | Túra éve: 2009 | 2009.10.02 10:58:16 |
|
megnéz Ottorino összes beszámolója |
PILISCSABAI NEGYVENESEK XL TÚRABESZÁMOLÓ 2009.09.19.
Táv: 43,65 km; Szint: 1355 m. (Itiner adat)
Hét óra pár perckor érkezek vonattal Klotildligetre. A tömeg (húszegynéhány ember) célirányosan siet a Liget sörözõ irányába. Nekem a TÉRY ÖDÖN 50-rõl ismerõs eme mûintézmény, mint ellenõrzõpont. Herhof Attila elénk jön az utcára a nevezési lapokkal, hogy sorbaállás közben ki lehessen õket tölteni. Amint kiosztotta a lapokat odajön az L/XL-es asztalhoz besegíteni. A nevlapon az XL-t krumpliztam be, de õ megkérdezi, hogy: Iluska? Igen, - mondom - az Iluska de hétszer, s ez nem is oly nagy kényszer. 7:20-kor elindulok visszafelé a TÉRI útvonalán. Nem látok Szent István Király út táblát, de a kapott térkép szerint csak ez lehet az. Attila - látván, hogy már az elején olvasom, menet közben az itinert - utánam szól, hogy jó irányba indultam. Köszi! Kellemes idõ van, egy kivágott fa tönkjére leteszem a hátizsákot, és belegöngyölöm a széldzsekimet, most nincs rá szükségem, elég egy póló. Nem csak a neve hosszú, hanem maga az utca is. Már Piliscsaba vasútállomással vagyok egyvonalban, onnan jön fel az a szép fenyõfasoros utca. Innen még jó hosszú az út a szilárd burkolaton. Távolabb egy macska néz kíváncsian, de menekülésre kész testtartásban. A macska elõtt jobbra kell fordulni. Az irányváltást sárga szalag és K- jelzi. Ahogy elhagyom a családi házakat, akácos kezdi uralni a környéket. Az akác kedvenc talaja a homok lesz az útburkolat. Szerencse, hogy két napja esett egy kis esõ, mert így nem annyira süppedõs a talaj, és nem száll a por az elõttem járók léptei nyomán. Jólesik belélegezni a friss, párás reggeli levegõt. U alakba vágódik be az út, amelynek szélén az akáctól eltérõ fák is helyet kaptak. Alakul a mezõny, leginkább futók elõznek. Nem sietek, mert a szintidõ az indulás függvénye is, és nem utolsó szempont az sem, hogy a múlthéten, a METEOR 50-en túlerõltettem a csípõmet, és most annak helyre kell rázódnia. Egy olyan nyugi, fényképezõs túrát terveztem. Az extra kitérõknél lesz bõven fotótéma. Két sötétszürkére aszott focikapu után egy település szélére érünk. Jobbra ki van akasztva egy sárga szalag, befordulok. Kemény burkolatú utcán járok. A szalag most balra irányít egy másik utcába. Már nincs olyan korán, hogy ennyire kihaltnak látsszon a falu. Jobbra, egy magánház bejáratánál tábla invitálja be a túra részvevõit.
1. ellenõrzõpont, Piliscsév, Vörösvári u. 24.
A hátsó udvarban megkapom a bélyegzést. Ezen az utcán kell továbbmenni addig, amíg a keresztezõdésben ismét meglátom a K-t. Innen jobbos az irány, a turistajelzés is elegendõ, de itt-ott szalaggal is meg van erõsítve. Ahogy kiérek a településrõl, egy fûvel benõtt ösvényen folytathatom. Nagyon jó érzés. Még felhõs, borongós az ég, de egyáltalán nem baj, kifejezetten kiránduló idõ van. Egy sárga növénnyel benõtt föld mellett, frissen megmunkált gerendákból álló, valóban magas magaslest látok. Le is fényképezem. Nem sokára még egy, de az már nem olyan magas, és már nem hat az újdonság erejével. Egy mezõ szélén be az erdõbe. Fenyõfák silbakolnak az út mentén, a párás levegõben friss gyanta illatot lehet letüdõzni. Itt azért már jön egy "kis" emelkedõ, de nem tartok még ott, hogy nehezemre esne. Egyszer csak egy csomópont, ahol több fán A4-es lap látható, különbözõ irányokkal. Még egy pár lépés, és itt a
2. ellenõrzõpont, Klastrompuszta.
Egy pillantást vetek lefelé: az út egy kis térbe torkollik. Ismerõs a látvány. Hát persze! Lent szokott lenni a SÁRGA 70 ellenõrzõpontja. Jellegzetessége egy bordó telefonfülke és a Pálos kolostor romjai. Aki szomjas, az lemehet a kékkúthoz vízé. Nekem van még ücsim, de most lecsapok egy piros almára és egy sütire (ellátmány). Ellenkezõleg megyek pár tíz lépést, és balra rátérek a P4-re. Az emelkedõn szuszogva eszem a ropogós, lédús almát. Isteni! A csutka ugye nem tájidegen... Félúton Béla bá rongyol el mellettem, lefelé. Lehet, hogy ott felejtett valamit a pontnál (gondolom). A P-t keresztezem, és tovább emelkedek a P omegán. Itt már jól elõre kell dõlni a köves ösvényen.
I. extra kitérõ: Legény-barlang.
Z betût lukaszt a szúróbélyegzõ. Elég nagy bejárata van a barlangnak, de lefényképezve csak egy sziklaodú. Beállok a barlangba, és innen kifényképezve már sokkal hatásosabb a felvétel. Na, felfelé még csak-csak, de lefelé lehet, hogy gatyafék lesz? Némi izgalommal szurkálom le a botomat a lábam elé. Meg-meg csúszok, de megúszom függõlegesen. Éppen elérem a P-t és rátérek balra, amikor megint meglátom Béla bácsit. Kiderül, hogy amikor az imént láttam, akkor elbökte a P-t, és visszament a S-ra. Ide viszont kár volt visszajönnie, mert a P- úgyis a S-ba torkollik majd. Nyugis erdei séta; a lombok között már látni a napsugarakat, a felhõk felszívódtak. Most érjük el a S-t. Pillanatnyi rövidzárlat miatt hezitálok, hogy jobbra, vagy balra. Természetesen balra, éppen most tûnik fel jobbról az elsõ túrázó, aki egyenesen Klastrompusztáról jön, valamelyik rövidebb távon. Azért nincs olyan közel a Csévi-nyereg, mint számítottam, de semmi vész. A4-es papír egy fára erõsítve: "FOKOZOTT FIGYELMET IGÉNYLÕ ÚTSZAKASZ KÖVETKEZIK!" Csúcs! A jelzések kézenfogva vezetnek. Ez a frankó, mert nem tájékozódási versenyre jöttem, hanem adott idõ alatt bejárni egy adott útvonalat. És tényleg, itt továbbmegy vidáman a szélesebb út, amin eddig mentél, és jobbra van egy rosszul jelzett beugró, ahonnan keskenyebb ösvényen folytatódik tovább az útvonalunk. A SÁRGA 70-en még fényvisszaverõ jelzésekkel együtt is sokan mennek itt tovább, persze olyankor éjszaka van. Most végre nappal is látom a környéket. Tavasz óta változott a helyzet. A távvezeték alatt irtották a növényzetet, csatatér alakult ki, jó, hogy itt is szalagozás támogatja a S-ra való visszatérést. Két fiatalember ül egy fa árnyékában, elõttük fehér papír, biztos õk a pontõrök.
3. ellenõrzõpont, Csévi-nyereg.
Egyenesen kell továbbmenni a P-; S-n. Amikor a PIROS 50A-n ide "szoktam" érni, akkor már alkonyodni kezd, nemsokára lámpát kell gyújtani. Most viszont még fényes nappal van. Hosszú, egyenes szakasz az árnyas erdõben. A végén elkezd az út lassan jobbra kanyarodni, és meredeken torkollik bele egy mélyútba. Balra fordulok. Eredetileg itt jobbra a kerítés mellé kéne szegõdni, és egy iszonyú dzsindzsás, alul bokaficamító ösvényre térni. Az itiner ezt (régi sárga) járhatatlannak ítéli, és balra a "gáz pásztára" terel. Ez kicsit kerül, de legalább járható. Napszemüveget kell felvenni, szikrázóan süt a nap. A gázról lejõve jobbra fordulok a szalagozás nyomán. Az utat lezárni hivatott sorompó most nyitva van. Murvás út vezet egy kerítés mellett. Elõttem egy férfi és egy nõ felüvölt, ugrálni kezdenek, majd futnak. Egy odvas fából akkora darazsak rajzanak ki, mint a kisujjam. Én is felveszem a nyúlcipõt. A darázszónán túl kiderül, hogy volt aki kapott néhány szurit. A kedélyek megnyugvása után szolid emelkedés a murvás-köves úton, enyhe balos íven. Bal kéz felöl egy fán A4-es jelzi a letérést a Klotild-barlang felé. Mindig csak a térképen láttam, most végre személyesen is lesz hozzá szerencsém. Az útról meredeken balra le kell ereszkedni néhány métert a barlang felé vezetõ útra. Szintben megyek egy völgyúton jó sokat; már-már bosszankodni kezdek, amikor szembe jön Marika azzal a hírrel, hogy eléggé meredek a téma. Még pár lépés, és már látom is Béla bácsit leereszkedni egy valószerûtlenül meredek domboldalon. Ajaj! Neki fogok araszolni fölfelé a vörös talajú, lábnyomok által kijelölt ösvényen. Átfut rajtam, hogy nedves idõben itt csak négykézláb lehetne feljutni.
II. extra kitérõ: Klotild-barlang.
Ez lenne az? Na ne! Egy 2x3 m-es lyuk. Olyan alakja van, mint egy szemnek. Beljebb biztos van folytatása, de azt csak hason csúszva lehet megnézni. Néhány fotót készítek. A lukasztó négy pontot szúr az ellenõrzõ oldalra, trapéz alakban. No, fel még csak-csak, de hogyan lefelé? Oldalazással próbálkozok, de így is van, hogy síelek 10-20 cm-eket. Szerencsére mindig sikerül megállni. Amikor végre leérek a meredek domboldalról, akkor ugyan oda kell visszamenni, ahol a letértem az eredeti útról a barlang kedvéért. Most én regélek a szembejövõknek a viszontagságokról. Visszakapaszkodok az útra és megyek tovább. (P-, S-) Egy balos után már lehet hallani a gyerekzsivajt.
4. ellenõrzõpont, Iluska-forrás.
Ádázul kardoznak, rohangálnak, üvöltöznek. Valamiféle meglepetésrõl volt szó ennél a pontnál. Hát ez a magatartás egyáltalán nem meglepõ egy gyerektõl sem. Aki nem így viselkedik gyerekkorában, az beteg. Gyorsan átveszek egy sütit, és elhagyom az indiánüvöltésekkel tarkított zónát. A SÁRGA 70-rõl jólismert úton, a következõ elágnál derékszögben balra fordulok, és néhány lépés után jobbra fel, egy kerítés mellé, ami a bal kezem felõl van. A kerítés mellett megyek. Bekanyarodik balra, én is. Pár méter múlva elhagyom, jobbra bemegyek az erdõbe. Ide kb. 50 km után szoktam érkezni, és akkor itt innom kell egy energiaitalt, mert kegyetlen emelkedõ kezdõdik. Most nem iszom, mert egyáltalán nem vagyok fáradt. Szép komótosan felhágok a Fehér-hegyre. A kis csúcskõ után jobbra letérés van a HÚSZAS TÁVNAK!
5. ellenõrzõpont, Esõház. (Csak a 20-as távnak. A számozás folyamatossága miatt említem.)
Elolvasom az A4-est, és elmegyek mellette. Nem akarok hinni a szememnek: ide is fel tudott jönni egy traktor, és most a fenyõfa-rönköket huzigálja. Megint csak meg kell állapítanom, hogy nehéz az erdei munkások élete, még szombaton sem hagyhatják abba a fakitermelést. Nagy ívben kikerülöm a traktort. A turistaút teljesen szét van gyalázva, alig találok vissza a P-, S-ra. Kijutok egy murvás ösvényre, szép panoráma tárul elém. Sárga szalag térít le balra a jelzett útról. Fenyõtûkkel behintett ösvényen kanyargok elég sokáig. Már-már azt hiszem, hogy eltévedtem, amikor jön egy megerõsítõ szalag. Akkor meg azt hiszem, hogy már túlmentem az itiner által említett bal letérésen. De nem. Ilyen bonyolult lejutni a következõ objektumig:
III. extra kitérõ: Sas-szikla (Vércse-szikla).
Tényleg úgy néz ki, mint egy hatalmas, lezárt szárnyú ragadozó madár. Megérdemel néhány fotót. (J alakot szúr a lukasztó.) Visszamászok az útra, és szúrós karácsonyfák között leereszkedek a gázvezeték fölé. Tudom, hogy egy fenyvesnél kell jobbra letérni róla, de szalag is jelzi ezt. Innen már megint megjelenik a S-, és egyre beljebb visz Pilisvörösvárra. Vasúti átkelõ után egyenesen a Kápolna utca flaszterján, majd balra fel a Kálvárián. Fent hátranézek: elszomorító, hogy senki sem jött fel. Persze, fent se pontõr, se lukasztó. Ide elkelne valami szívatás. Én még dafke feljebb megyek a kápolnához, elõtte három kereszt. Fotó. Leereszkedek a Kálvária utcára. Poros úton megyek lassan lefelé. Tûz a nap. A vasút fölött kis híd visz át, amit az autókkal kell megosztani. A Vásár térrõl szalagozás vezet el a Német Nemzetiségi általános iskola udvar felöli bejáratához.
6. ellenõrzõpont, Pilisvörösvár.
Itt frissülni lehet, ami rám is fér. Zsíros kenyér hagymával / csalamádéval, vajas kenyér három féle lekvárral, ásványvíz és piros, ropogós alma a terítéken. Bõven fogyasztok, majdnem mindent megkóstolok, mert tudni vélem, hogy mekkora szintkülönbség van még elõttem. Bent arcot-, kezet mosok. De jó! Most már mehetek a Kandó Kálmán utca végébe, hogy a sikátoron keresztül kibukkanjak a 10-es útra. Átmegyek a másik oldalra, és átkelek a vasúti átjárón. A következõ beugrónál beugrok balra, aztán elmegyek a két zöldséges hölgy elõtt, és jobbra elindulok a lépcsõn fölfele. Játszótér elõtt érek vízszintbe, nagy az ingerenciám, hogy leüljek egy padra, mert valami idegen test érzésem van a cipõmben. A továbbmenés mellett döntök, megelégedve azzal, hogy húzok egyet a zoknim szárán. Irányváltoztatás nélkül megyek tovább a lefelé vezetõ lépcsõhöz. Mire ezen leérek, már Pilisszentivánon leszek. Lent elmegyek balra a templom elõtt. Az egyik sporttárs a szökõkútban frissíti a fejét. Átmegyek a túloldalra, aztán egy füves térnél jobbra fordulok. A kockalapos járdán megyek a kis fák által vetett árnyékban. A zsákutca tábla ellenére tovább megyek egyenesen. Az árnyasba érve keskeny ösvény vezet gyengéden fölfelé. A közepén vályú van. Elsõ ránézésre úgy tûnik, hogy bicikli vagy motor vájta így ki, de egy nagy rakás lócitrom láttán megvilágosodok. Ennek tudatában már ki tudom venni a laza talajon a patkólenyomatokat. Egy mûútra bukkanok ki, amin néhány tíz métert kell menni, hogy jobbra letérve róla ismét a természetben érezhessem magam. Megtiszteltetésnek veszem, hogy nem kell átmászni a kerítésen, hanem forgóajtón sétálhatok be, mint egy szállodába. Röviden velem jön a P-, hogy aztán néhány lépés után jobbra elhúzzon. Õ is a Szénások felé megy, csak rövidebb úton. A S- észrevétlenül beér az Antónia árokba. Sunyin emelkedni kezd, de az igazi mérgét az utolsó negyedére tartogatja. A SÁRGA 70-en reggelire ez kissé mellbevágó, most se kacagok tõle. Az se könnyíti a helyzetet, hogy U alakúvá válik az út, és a belehullott összes követ, faágat kerülgetni kell. Az út mentén ül egy spori, bíztatom, hogy már nincs sok a tetõig; a bíztatást persze magamnak is szánom. Az árokból jobbra ki kell mászni egy meredek ösvényen. Ezt a legutóbbi alkalomkor vettem csak észre, amikor az elõttem haladókat láttam arra menni. Ahogy felérek a mûúthoz, nyitott hátuljú kocsit látok.
7. ellenõrzõpont, Zsíroshegyi út.
A pontõr almával, sütivel, ásványvízzel kínál. Vizem van még, a többit megköszönöm és továbbmegyek. Majdnem azonnal be kell fordulni jobbra a K-ra. Egy darabon árnyas, de aztán tûzõ nap, és emelkedés. Napszemüvegen is átsüt a murvásról visszaverõdõ napfény. Kaptatón érek el a sorompó és az info tábla közötti réshez. Sose tudok itt úgy átpréselõdni, hogy ne súrolja a zsákom a táblát. Már a fenyõfás résznél vagyok, talán most már szelídül az emelkedõ. Rövid vízszintben vezetõ úton jutok el a Szénások alatti emlékfalhoz. Az itiner leírja, hogy a Nagy-Szénásról leereszkedve és jobbra tartva található valahol a mozgó pont. A pecsét helyénél viszont "Mozgó pont (Szénások közelében)" olvasható. Ez többeket megzavarhatott, mert amikor felfelé kaptatok, és kibukkanok a keskeny ösvényrõl a Szénásra, egy magasabb dombon ülõ csupa humor ember lekiált, hogy itt a pont. Szerencséjére nem hiszek neki, és nem mászok föl hozzá. A Nagy-Szénásról csak egy gyors pillantás, mert az utóbbi idõben gyakran vezetett erre túraútvonal. Lefelé ereszkedek, és a K-; K+ jelekkel ellátott, magányos fa alatt végül megtalálom a
8. ellenõrzõpontot, Szénások, K- és K+ csomópont.
A K-t választom, és lefelé indulok. Közben telefont kapok a 20-ast teljesített csapattársaktól, hogy õk már végeztek. Kérdezik, hogy merre járok, mert nem sietnek, és ha akarom elvisznek. Nem tudom pontosan megbecsülni a hátralevõ menetidõt, mert a különféle kitérõknél, amelyeket érinteni kell, még soha nem jártam. Minden esetre a lejtõn jól belehúzok. Így, hogy sietek, és gyakran nézem az órát elég hosszúnak tûnik az út lefelé a magas fák között kanyarogva. A kerítés csak tájékozódási pont, nem kell átmászni, nyitva a kapu. A mûútra kiérve elköszönök a még az erdõben hozzám csatlakozott túratárstól, aki volt az El Camino-n, és az út szépségérõl mesélt. Õ jobbra megy az L-en, én a flaszteron, tovább az ipartelep mellett. Egy családi ház sarkánál kell jobbra befordulni a K3-ön. A teraszon ejtõzik egy társaság, bámulják az arra haladókat. Van is mit. Az imént megelõzött három fiatal, a lányt én is belekomponálom a kálváriáról készült fotókba. Érdekes, cikk-cakk vonalban lehet feljutni a
IV. extra kitérõhöz, a piliscsabai kálváriához.
Ipszilont lukasztok az ellenõrzõlapra. A kápolna mögül vezet tovább az út, mégpedig puha, zöld gyepszõnyegen. Szembe is jön valaki itinerrel a kezében, biztos nem akart a mûúton aszalódni idáig. A szalagozás mentén kiérek egy keresztezõdéshez. Fából készült útjelzõ tábla mutatja, hogy be kell menni az erdõbe. Az ösvény egy emelvényhez vezet, amelyrõl meg lehet tekinteni egy újabb extra látványosságot. Valószínû azért az emelvény, hogy ne menjünk közel hozzá.
V. extra kitérõ: Csabai Gomba.
Hatalmas pöffeteg gombát formáz a szikla alakzat. Ritka, érdekes látvány, ezt le kell fényképezni. A lukasztó T alakot kiadó pontokat szúr az itinerre. Vissza kell menni a fa útjelzõtáblához, és a szalagozást követve el kell indulni a következõ és egyben utolsó extra kitérõhöz. A szalagok megint a jó öreg gázvezeték fölé vezetnek. Itt jobbra lefelé kell menni. Néhány méter után a MOL-os, sárga alapon fekete 59-es táblánál kell balra letérni, és tovább süllyedni. Visszanézek, ketten túlmentek a letérõn, visszahívom õket. Futók jönnek szembe, az egyik úgy izzad, mintha ráöntöttek volna egy lavór vizet. Az emelkedõt még lépésben is nehezen küzdi le. Úgy látszik most találkozunk a beharangozott duatlon rendezvény versenyzõivel. Egy elágazásnál hölgy áll, és mutatja az utat: élesen balra kell kanyarodni, ezúttal emelkedõbe megyünk át. Rövid vízszintes után balkéz felõl már világos kõ villan elõ a zöld lombok közül. Néhány lépés, és lehet fölfelé kaptatni az utolsó meglátogatandó szikla felé.
VI. extra kitérõ: Ördögoltár.
Ezt nem látom olyan különlegesnek, mint a többit, ez "csak" bazi nagy. Próbálkozok egy olyan fotóval, ahol a nap egy pici szelete látszik a szikla mögül, de fekete-fehér tohuvabohu lesz belõle. Na, nem vacakolok tovább, mert várnak a célban. Visszakapaszkodok a gázvezeték fölé, ami egy szürke kerítéshez vezet. Itt jobbra be kell menni az erdõbe. Látszanak a duatlon jelzései, szerencsére van a mi túránkra vonatkozó szalag is, ami kivezet a 10-es úthoz. Itt megint a gázon kell menni egészen addig, amíg az le nem vezet egy sorompóhoz. Most kell csak átmenni a 10-es úton (van lámpa). Bemegyek az egyetem területére, ahol dühöng a kultúra: Szegény duatlonosok kaptak a célban egy kutyaütõ zenekart. Hosszan vezet az út, keresztül az egyetemen, úgyhogy sokáig "élvezhetem" a "mûvészetüket". Tankcsapdát és Bikinit játszanak. Az ének olyan hamis, hogy megfájdul tõle a talpam. Amikor ahhoz a részhez érnek, hogy "Megüssem, vagy ne üssem...", az jut az eszembe, hogy "titeket kéne lecsapni", de nagyon sürgõsen. Iszonyú nagy területen van ez a PPKE, és amikor a másik oldalon kimegyek, még mindig sok a flaszter. Végre látom már a vasúti átkelõ villogó fehér lámpáját. A vasút mellett ez már a célegyenes. Az egyetemtõl együtt jövök Béla bácsival, õ most futásnak ered, ahogy illik. Én inkább megállok egy nyomós kútnál arcot mosni és inni. Én inkább fitten, jólápoltan akarok célba érni, mint gyorsan. A sörözõ kerthelyiségében már várnak a csapattársak. Reklamálnak, hogy miért nem futok én is, mint Béla bácsi. Itt egy visszanyelt káromkodás következik. Megkapom az oklevelet és a Csabai Gombát ábrázoló kitûzõt, bár Attila azt mondja az adminisztráló rendezõknek, hogy ne adjanak nekem semmit, mert kifutottam az idõbõl. Csíííz. Fél öt múlt. Még nyolcig egerészhetnék az erdõben, mielõtt befutok.
Herhofék brillíroztak a rendezéssel: a szalagozás és az A4-es lapok maximálisan útbaigazítottak a kritikus pontokon. Az ellátás perfekt volt. Mindenki megtalálhatta a neki legmegfelelõbb távot. Ritkán látogatott helyekre vezették az útvonalat. Én pl. olyan helyek látványával lettem gazdagabb, amelyeket maszek túrák alkalmával nem kerestem volna fel. Ráadásul még jó éttermek is vannak a környéken, mert kedvenc csapattársaim beültek egybe ebédelni, és baráti áron akkora adagot szolgáltak fel nekik, hogy a maradékát most falom fel itt a sörözõ egyik padján ülve. Ma iszonyú úri dolgom van, csapattársaim jóvoltából négy keréken hagyom el eme kellemes túra célállomását, a klotildligeti Liget sörözõt...
Ottorino |
| | |
mz/x | Túra éve: 2009 | 2009.09.21 09:26:11 |
|
megnéz mz/x összes beszámolója |
Piliscsaba 40 XL
(A kiírásban szereplõ pontos táv: 44,3 km / 1355 m)
Jópofa megoldás az, amit a piliscsabai túra szervezõi alkalmaznak: a 39 km-es alaptávot mindenféle kitérõkkel megfejelve létezik egy XL-s verzió is, ami ugyan bõ 5 kilométerrel hosszabb, mint a „sima” 40-es, viszont cserébe mindenféle érdekes látnivalókat kínál. Szerintem ez jó ötlet, mert így azok is találnak kedvükre valót, akik jobban szeretik a 40 alatti távokat, aki meg kicsit többre van kalibrálva, az némi plusz kilométerért cserébe olyan eldugott helyeket is meglátogathat, amik egyébként egy átlagos túrán nem igazán esnek útba. Ráadásul még csak el sem kell dönteni elõre, hogy ki melyiket szeretné, a két távra egy a nevezés, az itiner is ugyanaz, szóval elég menet közben dönteni.
Én magam is úgy vágtam neki, hogy alapban megyek a sima 40-esen, aztán majd meglátom. De miután Klastrompuszta után éreztem magamban elég erõt, hogy az elsõ XL-es kitérõt, a Legény-barlangot a brutálmeredek kaptató ellenére is felkeressem, nekivágtam. Elõfordultam már párszor a Pilisben, de soha nem jártam még ennél a barlangnál, pedig érdemes volt felkeresni, tetszett, ezért úgy döntöttem, hogy felkeresem az összes többi XL-es kitérõt is, hátha azok is hasonló érdekességeket kínálnak, s megcsinálom a nagyobb távot.
A kitérõkben nem is kellett csalódnom, talán egyedül a Klotild barlang szerény hasadéka okozott némi csalódást (megjegyezem, oda is rövid, de kõbrutál emelkedõ után lehetett feljutni), a Sas-szikla szinte nem is volt kitérõ, a Kálvária okés volt, Gomba klassz, az Ördögoltárt pedig szintén kár lett volna kihagyni, mert nagyon impozáns látvány a hatalmas sziklatömb. Szóval szerintem aki az XL-t választotta, nem érzi kényszeredettnek azt a plusz 5 km-t, bõven volt benne annyi érdekesség, hogy megérte!
Ami a szervezést illeti, az kifogástalan volt. Az útvonaljelzések mindvégig tökéletesek voltak, az XL-es kitérõket is nagyon jól jelölték, s maga az útvonal is jó volt. Én sokszor jártam már a Pilisben, de az Ilonka forrástól Pilisvörösvárig vezetõ úton valahogy még soha, s ezen az úton egész egyszerûen tátva maradt a szám! Emberek, ez irtó klassz egy hely! Ami még nagyon bejött, az a Nagy-Szénás teteje, szerintem kevés olyan csúcs vagy Magyarországon, ahonnan ilyen körpanoráma van, egész egyszerûen minden irányba gyönyörû a kilátás!
A túrán az ellátás is nagyon jó és bõséges volt, több alkalommal kaptunk rágcsálnivalót, Pilisvörösváron zsíroskenyeret, ezen kívül sok helyen vizet – ez utóbbi a Zsíroshegyi útnál különösen életmentõ volt! :-)
Táj/útvonal/feeling (szerintem): 5
(nagyon szép és érdekes útvonalat jelöltek ki a rendezõk, igazán „eldugott” helyekkel, még a Pilist viszonylag jól ismerõknek is lehet benne sok érdekesség – nekem volt)
Szervezés (szerintem): 5
(abszolút rendben, minden a helyén)
Itiner/útleírás (szerintem): 4
(az itinerben szereplõ leírást én megfelelõnek éreztem, de a kitûnõ jelölések mellett szinte nem is volt szükség rá… Az itiner egyéb tartalma is okés, egyedül a kinézete nem igazán pöpec…na azon azért lehetne ficeríteni, mert bizony lehetne sokkal átkinthetõbb, tagoltabb… egyszóval kicsit szebb! :-))
Ellátás/szolgáltatás(szerintem): 5
(Klastrompusztán egy Milky Way keksz, Vörösváron minden szokásos, aztán több helyütt is víz, alma és müzli, még a célban is, plusz kaptunk egy lefogyasztható bont is – ez így teljesen rendben volt)
|
| | |
hkata | Túra éve: 2009 | 2009.09.21 09:10:55 |
|
megnéz hkata összes beszámolója |
20-as táv
A tavalyi beszámolók után megkívántuk ezt a túrát. Minden köszönetünk és tiszteletünk a rendezõknek, eltévedni semmiképp sem lehetett, hiszen rendesen bejárták az útvonalat, és rengeteg sárga szalagot helyeztek el. Volt útközben müzli, kekszfinomság, alma, kávé; a célban 150 Ft-os bónt is kaptunk, teára (citromkarikával), kenyérre (hagymával vagy uborkával)válthattuk, vagy az ivóban beszámították.
Nagyon tetszett az út, 7.15-kor rajtoltunk, kerek 4 óra alatt tettük meg a távot, megismerkedtünk két kedves hölggyel és Rékával, együtt trappoltunk Klastrompusztáig eszeveszett tempóban ezen a párával telített szakaszon. Mi nem pihentünk ott meg, hisz ilyesmire nincs idõ, de Réka késõbb utolért, így a lódarázskalandban már együtt vettünk részt.
Két ismerõs túratársnõben (kikkel azelõtt egy csapatban túráztunk), akik már túlestek a darazsakkal való találkozáson, nem volt annyi becsület, hogy kiabáljanak és figyelmeztessenek a veszélyre, csak miután a párom három csípést szenvedve ledöbbenten próbálta kitépni magából ezeket a vámpírokat, akkor szóltak neki, hogy vigyázzon. Akkor már mire? Mikor figyelmeztetett minket, elkezdtünk rohanni, nemsokára a sûrû, nagyhangú lódarázsfelhõn át, mert kikerülni se lehetett, meg azt se tudtuk-láttuk, hol vannak, csak amikor már köztük voltunk. Réka hosszú haját szétszedve két ellenséget tépett-rázott ki, de megúszta csípés nélkül, én meg csodás módon érintetlenül túléltem Réka fedezetében. Bár páromnál volt Antivakarin, s úgy tûnt, talán nem lesz baj, a csípéseknek súlyos következményei lettek (az orvosi ügyeleten vasárnap egy hatalmas - és fájdalmas - kalcium+varázsszer mix injekció az izomba, miután a méreg szétterjedt és egyre jobban dagadt-feszült-viszketett kedvesem karjában, a fülét ért csípés meg a torka-nyaka felé terjedve félelmetes látványt nyújtott, s rendkívül forró és pirosan izzó volt minden birtokba vett rész), de jobban fájt neki, hogy nem figyelmeztették õt, pedig módjukban állt volna. Láttuk-hallottuk, hogy mások szóltak egymásnak ismerve-ismeretlenül, volt, aki mobilozott is. Amikor beérkeztek a célba a Klastrompusztán levált kedves hölgyek, azonnal önzetlenül felajánlotta egyikük a kalciumtablettát, pedig aznap láttuk õket elõször. Köszönjük nekik! Sokan nem tudták megúszni ezeket a fenevadakat, ki a comját, ki a fejét borogatta, vállát-lapockáját fájlalta. Jó, hogy a 6 km-es családi táv sok-sok gyerekkel nem ment át ezen a szakaszon! Reméljük, egyedi és soha többet nem ismétlõdõ találkozás volt ez.
A túra a szörnyek ellenére nagyon jó volt, jövõre beiktatunk 1-2 barlangos kitérõt is.
Kata+Dezsõ |
| | |
olahtamas- | Túra éve: 2009 | 2009.09.20 08:32:38 |
|
megnéz olahtamas- összes beszámolója |
2009. 09. 19. Iluska 6
Eredetileg a 20-as távot terveztem, de reggel kicsit elaludtam, délutánra meg bulira voltam hivatalos, így maradt a babatáv.
Ahogy közeledtem a rajthoz, a sok parkoló autóból már látszott, hogy a jó idõ sok családot kimozdulásra késztetett.
A nevezés rendben ment, és 9:35-kor már a kezemben volt az itiner.
Nagyon jól, és tömören tartalmazta az útvonalat, átlátható térkép is volt benne, valamint a baleset esetén hívható telefonszámok is bõven fel voltak sorolva benne.
Kényelmes tempóban vágtam neki a jól ismert útnak, és követtem az elõttem haladó családokat. Jó volt látni, hogy ennyi fiatal gyerkõc is volt, és láthatóan élvezték az utat.
Az emelkedõnél két családot is megelõztem az elsõ ellenõrzõpontig, ahol be is gyûjtöttem az elsõ bélyegzést.
Tovább haladva a piros kereszt jelzésen, még két csoportot hagytam magam mögött a lejtõn, majd a papírral jól jelzett éles kanyar után, hamar az Iluska-forráshoz értem, aminek már messzirõl jelezte a helyét, a vidám gyerekzsivaj. Gyors pecsételés után mentem is tovább és a Fehér-hegy elõtti tisztásra érve kicsit megálltam, és visszanézve gyönyörködtem az elibém táruló panorámában.
Ekkor vettem észre, hogy pár gyerek, a jól látható eligazító tábla ellenére, nem kanyarodott fel az ösvényre, így visszakiáltottam nekik, amit a velük tartó felnõttek is meghallottak, így hamar sikerült jó irányba vezetni õket. A Fehér-hegyre vezetõ meredeken pár túrázó, és futó is megelõzött, én csak egy nyugdíjas párt elõztem meg, akiknek igen nagy kihívás volt a kaptató. Az unokáik meg persze fent várták õket a csúcson. A lejtõ utáni jobb kanyarnál egy kutyáját sétáltató hölgy kérdezte, hogy sokan jönnek e még, de el kellett keserítenem, így inkább irányt változtatott, pedig teljesen barátságos kutyája volt.
A jelzetlen útszakasz számomra ismeretlen, de jól járható volt a következõ ellenõrzõpontig, amit immár másodszor érintettem, hiszen a túra alakja egy csokornyakkendõhöz hasonlított.
A homok-hegyi esõházhoz vezetõ jelzetlen úton is jártam már, az esõháznál begyûjtöttem az utolsó pecsétet, majd lesétáltam a meredeken Klotildligetre.
A célba 10:55-re értem be, átvettem az oklevelet és a kitûzõt, majd egy zsíros kenyér és egy tea mellett ültem le picit, és néztem az érkezõket és még a mindig szép számmal indulókat is.
Kellemes túra volt, köszönet érte a szervezõknek!
|
| | |
|
derefer | Túra éve: 2008 | 2008.09.22 09:45:26 |
|
megnéz derefer összes beszámolója |
Piliscsabai Negyvenesek XL
A túra nagyszerûen meg volt szervezve, sõt azt kell mondjam, az összes eddigi túrámat felülmúlta. (Mind a hetet. :)) Pedig voltam a Mályvádon is, ahol híresen jó az ellátás. Itt egy-két kivételtõl eltekintve mindenhol volt víz, alma, csoki stb. Így az elcsomagolt elemózsiámhoz szinte hozzá se nyúltam.
Reggel szokás szerint elaludtam, de szerencsére sikerült elérni a 6:18-as vonatot. Nem vittem sok mindent, csak egy reklámszatyornyi ruhát, meg törölközõt, hátha nem engednek fel a vonatra a végén. :) Az idõjárás ugyanis nem ígért sok jót. De mivel még soha nem futottam sáros utakon, meg már vágytam egy kis dagonyára is, úgy döntöttem lesz, ami lesz, jöjjön az XL-es táv. Nem bántam meg. A csomagok leadása után megkaptam az itinert, amibõl a végére nem sok maradt, aztán 7:20-kor már rajtoltam is.
Piliscsévet hamar elértem, gyors pecsét és indulás tovább. Kb. itt kezdett el jobban esni az esõ, de a kabátot még nem volt kedvem elõkotorni. A tájékozódással nem volt gond, még nekem is ment, igazából az itinerre se volt szükség, mert nagyon jó volt a szalagozás. (A GPS-t azért elraktam a biztonság kedvéért, mert hajlamos vagyok az eltévedésre, de megerõsítésnek is nagyon jó.) Klastrompusztán kicsit gondolkodóba estem az esõ miatt, de azért felmentem a Legény-barlanghoz. Lyukasztottam, csináltam pár képet mobillal és majdnem szívrohamot kaptam egy lezúgó kavics nyomán, miközben a barlang mélyét fürkésztem. :) Lefelé már nem kétlábon mentem. A Csévi-nyereg elõtt szalagozáson kaptam egy szervezõt, majd pecsételtem, pontban 9:00-kor. Ekkorra már felkerült az esõkabát, a cipõmben pedig hullámzott a víz. Az XL-es táv ezután ismét kitérõt tett, a Klotild-barlanghoz. Ez még meredekebb volt, mint az elõzõ. Az Iluska-forrásnál egy kis pontõr a kezembe nyomott egy áfonyás mûzlit, pecsét és futás tovább. Megint egy extra pont következett, a Sas-szikla. A hely csodás volt, fenyvesek, meg teraszos hegyoldal, a tûlevelek persze tele vízzel, itt ázott el a nadrágom. A sziklát könnyen megtaláltam, de visszafelé már nem volt olyan könnyû az út. Keringtem össze-vissza a látszólag teljesen egyforma ösvényeken, aztán végül is elõkaptam a GPS-t és valahogy visszajutottam a sárga jelzésre, pont az Esõháznál, a következõ EP-nél lyukadtam ki. Itt újra találkoztam az iskolás csoporttal, akiket még az Iluska-forrásnál hagytam el. A gázvezeték fölött átkelve hamarosan megérkeztem Pilisvörösvárra, ahol a temetõ felé vezetõ út mellett érdekes kõkeresztek voltak, egészen a domb tetejéig. Az általános iskola innen már nem volt messze. Sáros cipõvel összetocsogtam az elõteret, meg kaptam egy bõséges frissítõt, az ivózsákba is került fél liter, de mint utólag kiderült, feleslegesen. Ezután egy kisebb aszfaltozott szakasz jött Pilisvörösvár és Pilisszentiván utcáin, némi lépcsõzéssel. Az itiner alapján jól követhetõ volt az útvonal. Innentõl kicsit meredekebb szakasz következett, egészen a Nagy-Szénásig, ezért itt nem igazán futottam. A 7-es EP-ig elég hosszú volt az út, de megérte, mert itt megint volt csoki. Közben az idõjárás is megenyhült, de a kabátot nem mertem levenni, mert éreztem, hogy tiszta víz a futócuccom. Igaz hamar megszáradt volna, de inkább nem kockáztattam. A vicces kedvû pontõr elõször az ázott itinerem láttán, nem akart pecsételni, de végül is sikerült rábírnom. :) Kaptam egy szép vízipókos pecsétet. A Nagy-Szénás felé már ismerõs volt az út, ráadásul most jó irányba mentem lefelé is. A mozgó pont egy sátor volt, szóval annyira nem mozgott, bár lehet, hogy idõnként arrébb költözött. Ez volt az utolsó EP az L-es távon, de hátra volt még kettõ az XL-en. Az Ördögoltár és a Piliscsabai Gomba. Piliscsaba határából indult a szalagozás mindkét pont felé. Elõször taktikusan a távolabbit kerestem fel. Tetszenek ezek a sziklatömbök, fel is írtam magamnak, hogy ide még vissza kell térni, nyugodtabb körülmények között. Pár fényképre azért futotta. Innentõl már csak be kellett érni Klotildligetre, a szokásos útvonalon. Pontban 14:00-kor kaptam meg az utolsó pecsétet, az összidõm 6:40 lett.
Csináltam tracklog-ot is, bár a GPS több helyen elvesztette a fonalat, így nem lett tökéletes. (A cím: http://derefer.uw.hu/trips/piliscsabai_negyvenesek_xl.)
Még egyszer köszönet a szervezõknek. Jó kis túra volt. Ha rajtam múlik jövõre is ott leszek a Piliscsabai Negyvenegyesek XL túrán. :) |
| | |
vivi06 | Túra éve: 2008 | 2008.09.21 21:51:05 |
|
megnéz vivi06 összes beszámolója |
Gondoltam, ha már házhoz jön egy túra, igazán nem hagyhatom ki - lévén a lokálpatriotizmus igaz híve.
Csak remélni mertük, hogy az elõzõ napi szép idõ kitart a túrára, de hiába reménykedtünk. Viszont úgyis futni terveztem a 20-ast, márpedig ha esik az esõ, annál gyorsabban kell futni, úgyhogy 8.50essel indulással elrajtolva kocogni is kezdtük a kilométereket.
Egyik kedvenc futóutam felé indult a túra, Csévig csodálatos homokos (jó, most kicsit felázott) terepen vezet az út. Végig kitûnõ szalagozás segített, ráadásul Csév környékén viszonylag rendesen fel vannak festve a jelzések is.
Csévtõl Klastrompusztáig sártengeren kellett keresztülvágni, az erdõben a talaj képtelen volt elvezetni a napok óta gyûlõ vizet, itt végre mindenki hasznát vehette az északi gyalogló botjának. Némileg kísértésbe estem, hogy felteszem a pórázt a kutyára, és majd õ felhúz, de mivel Füge többnyire a pocsolyák kellõs közepén vágott keresztül, inkább letettem e tervrõl.
A pontõrök néhol családosan, de legalább párosával vártak minket, az esõ meg a hideg ellenére jókedvûek és segítõkészek voltak, egy kislány (8 körüli) még aggódott is, hogy nem fázom-e :)
Iluska-forrástól az esõház felé vezet a kedvenc meredekem, ahol egyébként sokkal rosszabb lejönni, így fölfele legalább mindenki kimelegedett egy picit, úgyis túlzottan beöltöztek a kedves túratársak.
Az utolsó ponttól pedig tényleg csak le kellett kocogni Klotildra, ahol a kedves szervezõk a Ligetben vártak ránk. Közben hallottam és láttam, hogy jópáran átneveztek túra közben a negyvenesrõl a húszasra, pedig ha elég lassúak lettek volna a hosszabb távon, a túra végére már sütött volna a nap is. Én örültem a 2.30as idõmnek, fõleg a korcsolyapályás nehezítés miatt, és csak gratulálni tudok a szervezõknek, a szalagozás segítségével szinte bele sem kellett pillantani az itinerbe.
Kiváló volt az ellátás, én imádom ezt az útvonalat, és ha nem esik az esõ, akkor gyönyörû az erdõ is, szóval nagyon jó kis túra volt. |
| | |
kutya | Túra éve: 2008 | 2008.09.21 00:48:08 |
|
megnéz kutya összes beszámolója |
Piliscsabai Negyvenesek XXL
Erre a túrára fõként azért mentem, mert amit igazán szerettem volna aznap, ahhoz korán kellett volna kelni, nekem pedig semmi kedvem nem volt órázni.
Így aztán a késõi ébredést kalandos odaút követte: taxis üldözés után a Kolosy térnél sikerült elérnem azt a vonatot, amivel 10:17-re a 10-kor záró rajtban voltam. De elõtte még a vonaton próbáltam menetkésszé válni: egyszerhasználatos kamáslit gyártottam, meg be akartam gyûrni a térképet hasitasiba. A térkép viszont nem érte el a vonatot, el se indult hazulról. Kitûnõ elõjelek egy olyan túrára, aminek az útvonalát egyáltalán nem ismertem, kivéve egy rövid sárga szakaszt, ahol egyszer már nagyon súlyosan, helyrehozhatatlanul, a célt teljesen szabálytalan irányból megközelítve, pontokat kihagyva eltévedtem.
A rajtban a söprû épp készült indulni, még pont sikerült neveznem. Kaptam egy egész jó itinert, volt rajta jól használható szöveges leírás, a pontok távolság- és szintadatai, egyvonalas térképvázlat a becsatlakozó jelzésekkel (elegendõ volt), szintmetszet, támogatók, pániktelefonszámok, pecsétgyûjtõ lap.
A túra egyszerûen jó volt. Szép volt az útvonal és többnyire futható is, az elsõ ellenõrzõ pont elõtt volt egy hosszú homokos szakasz, olyan jól éreztem magam, hogy eldöntöttem, az XL verziót követem. Ez tartalmazott 5 bónusz pontot (barlangok és sziklák), melyek felkeresése az itiner szerint plusz 5,5 kilométert és 290 szintet jelentett, ezekre szúróbélyegzõt tettek ki (én megértem, kinek van kedve órákig áldogálni egy 60%-os lejtõn). Nem voltak könnyen megközelíthetõek, az 5-bõl 4 nem is jelzésen volt; a fakultatív jelleg azért is dícséretes, mert nem hajtották át a teljes mezõnyt a kevésbé háborgatott területeken. Az eXtra pontok szépek voltak, változatosak, és mindegyikhez járt néhány méter négykézlábas szakasz. Nagy kár lett volna kihagyni.
Piliscsév és Klastrompuszta között kicsit kellemetlenné vált a pálya, nagyon sokan küzdöttek a sárban (elsõ osztályú vályogtégla-alapanyag borítású pályánk volt), két alkalommal nekem is megmelkedett a súlypontom kb. 1,5 centivel - ezen a szakaszon az optimalizálás fõ iránya tehát az volt, hogy a cipõmrõl lerugdalt iszapot minél ritkábban pótoljam. Késõbb, amikor esett az esõ, és csökkent az agyag viszkozitása, számomra ideálissá vált a sár - viszont számos, a dagonyák szélén egyensúlyozva bakancsban korcsolyázó túratárs nagyon döbbenten nézett, mikor elrohantam köztük. Nem tudom, nem néztem hátra, de valószínûleg porfelhõcském is volt, ahogy a rajzfilmekben illik ilyen szituban.
Satöbbi. Az útról (legalábbis az L-rõl) nem nagyon van mit mesélni, futottam, futottam, futottam, néha amúgy futható emelkedõk végén taktikusan belegyalogoltam, kivéve a Szentiván utáni Antal(Antónia) nevû kétnemû árkot, azt végigsétáltam. Volt két kisebb eltévelyedésem lakott területen, meg egy nagyobb a Sas-sziklánál. Nem ismertem a környéket, és annyira gyönyörködtem a célobjektumban, hogy nem vettem észre a felé vezetõ szalagot, ehelyett fél óra alatt nagyjából szintvonalon, agresszív karácsonyfákkal balhézva körbekocogtam a Vörös-hegyet.
Az X-es pontokkal kiegészítve itiner szerint a táv 44,6km 1370m szinttel, kellemes gázlóviszonyok és barátságos hõmérséklet, kb. háromnegyed óra keverés, a vége 6:24 lett.
Rendezés: teljesen korrekt volt, térkép nélkül is körbeértem, voltak szalagok meg A4-esek, és a 600 forintos nevezésihez képest elkényeztettek minket (többször müzli, alma, fél távnál tea, víz, a célban zsíroskenyér és üdítõutalvány). És a célban nem kellett sokáig kuncsorognom, hogy kapjak még egy X-et a Vörös-hegy körüli tiszteletköröm elismeréseként, úgyhogy XXL-es oklevelem van :p Meg hát az útvonal is szép volt, az eXtra pontok ötletesek, szóval minden szempontból
Köszönet és hála a szervezõknek! |
| | |
|
|