Túrabeszámolók


túra éve: 2014
BudaiTúra éve: 20142014.05.17 18:16:53

Nem tudom, tetszett-e valaha jobban egy túra szervezése, mint a mai Budaié.


Az adminisztráció gyors volt, az itiner minden érdekes információt tartalmaz és mégis tömör, a közepén a színes térkép szuper. Némelyik ponton adtak enni-inni, számomra jó ütemben. A jelzés jól követhetõ volt, a tülökorr huszárbajusszal (amirõl kiderült, hogy zergét szimbolizál) a sok jelzésváltással megáldott Telki--Vöröspocsolyás szakaszon is átsegített.


Csak magammal meg a haladással kellett foglalkoznom, minden más ment magától. A rendhagyó, ötletes pecsétgyûjtõ lap, az ellenõrzõpontok nevéhez illõ grafikájú pecsétek meg az alkalmi (jubileumi) jelvény hab a tortán.


Köszönöm szépen!

 
 
túra éve: 2012
8 buckaTúra éve: 20122012.07.23 00:28:06

Évekkel ezelõtt jártam 8 buckán utoljára, még a régi, "fuss el a hosszúhegyi Z-ön a Pilisig meg vissza" vonalvezetésû útvonalon. Akkor nem volt az igazi igazán semmi.


Most aljas szándékkal indultam: szerettem volna díjat hazavinni, és bíztam benne, hogy a Bp. Terep Mindenféle meg a Halál Szufla megritkítja a mezõnyt annyira, hogy legyen esélyem :)


Ehhez képest meglepõ tömeg volt a rajtban (4 táv), és a hosszún is indult 21 fiú. Nézegetve az arcokat a rajtnál, simán kiegyeztem volna azzal, ha az elsõ 10-ben érek be.


Aztán valahogy tûrhetõen ment ma a futás. Az új útvonal nagyon klassz, felhasználóbarát rekreációs körre sikeredett, és a szervezõk is nagyon sokat fejlõdtek. A frissítõpontokon én nem láttam hiányosságot, a rajtban osztott leírásnak megfelelõ (vagy jobb) ellátást kaptuk, lehetett rá számítani, akár végig is lehetett volna futni a pontok kínálatára alapozva.


Csanya beszámolójára reagálva: a rajt-cél helyszín nem sokat változott, de az ellátás, szervezés igen, pl. az alkalomra készített rajtszámot kaptunk, meg dugókát, és tényleg, szinte minden a helyén volt. Ami nem volt tökéletes, az a szalagozás - de azért eléggé jól követhetõ volt, én pl. nem tévedtem el sehol. Egyedül a Köves-bércnél sikerült valakinek az elõzõ napi kihelyezés óta szalagtalani a pályát, úgyhogy itt egy rendezõ vezetett fel bennünket.


Az eredményem felemás: egyfelõl remekül ment a futás és mindenkit megvertem, aki verhetõ volt. Másfelõl 5:04-gyel 4. lettem, amivel helyezést tekintve pont lemaradtam a dobogóról, másrészt kicsúsztam az 5 órából, pedig nagyon igyekeztem.


De a rendezõk rengeteget fejlõdtek, és a pálya is remek volt. Csak így tovább!

 
 
túra éve: 2010
SárgaTúra éve: 20102010.05.02 12:17:07

Voltam kocogni Sárga 70-et, nagyképûen terepfutó nevezéssel. Nem ment jól.



Vörösvárig lassú voltam, ott viszont nekiálltam zsíroskenyerezni és sörözni. Innét a Muflon itatóig lassú voltam, aztán kicsit mintha elkaptam volna a ritmust, a kék elágazása után még az is elõfordult, hogy Tyukodi pajtásost fütyörészve futottam fölfelé. Aztán a ritmusról kiderült, hogy valószínûleg nem a saját ritmusomat kaphattam el, mert Hárs-hegytõl alig bírtam futni: nem csak az emelkedõk nem mentek, de a vízszintes-lejtõs folyamatos futás sem, ugyanazzal a néhány gyalogossal elõzgettük egymást oda-vissza. A fiú mezõnybõl egyetlen induló (aki nagyrészt gyalogolva, két bottal teljesítette a futóversenyt) ért be mögöttem néhány perccel, de ha kell még menni kicsit, bedarál...



A szervezés klassz volt, bár az kissé elszomorító, hogy ez volt az elsõ olyan teljesítménytúrám, amin egyetlen kritikus pontról se tépték le a szalagokat, így teljesen értelmetlenné vált, hogy bejártam elõzetesen. Térképet egyszer se vettem elõ, a kapott vázlatot is csak azért, hogy megnézzem, hol van legközelebb pont. Az osztott információs anyagok mindent lefedtek, amire szükség lehetett, a rendezõk pedig meglehetõsen rugalmasan kezelték mindazt, amit lehetett rugalmasan kezelni (pl. túrafüzet a futóknak is járt, de helybõl felajánlották, hogy a célban is szívesen odaadják, ha valaki nem akarja cipelni). Minden volt, ami kellett. Nem csak az árát érte meg bõségesen, de összességében hibátlan rendezésnek tûnt.

 
 
túra éve: 2009
Zselic éjszakai 40/20Túra éve: 20092009.12.25 01:04:36
Zselic 40

Ez a túra régóta izgatott, Péter Attilának van rajta nagyon régrõl (15-20 év) egy nem túl erõsnek tûnõ pályacsúcsa (4:07 vagy 4:17, ellentmondásosak az "úgyemlékszem" források). Szerényen szerettem volna megdönteni.

A "kiváló" tömegközlekedésnek hála volt 6 órám a rajt elõtt, akár be is járhattam volna a pályát.-) De csak a végét néztem meg, amit mintegy 20 éve évrõl évre nem találtunk. Megérte.

Egyébként is nagyon alaposan felkészültem a versenyre: a várható sártengerre való tekintettel lamináltattam egy térképrészletet, ami lefedte a 2004-es távot, a hátulján egy idõterv-táblázattal. Mivel az útvonal erõsen megváltozott, és a déli részen egy új P+ jelzésen ment, ami még nincs rajta a térképen, ráadásul én le is vágtam a lamináltról azt a részt, inkább mégis csak az itinerhez mellékelt színes térképmásolatot vittem magammal.

-balazs- mesélte, hogy 2004-ben Tapírral durván elfutották az elejét. Márpedig én senki se vagyok hozzájuk képest, így fel se merült, hogy náluk jobb taktikát találjak ki. 200 méternél az elsõ kanyarban azt még láthatta a mezõny, hogy befordulok, de azt már nem, hogy nem kapok elég levegõt a fülemen. Szerencsére egy hosszú sáros emelkedõ jött, aminek a végére rendezõdni tudtam.

Az itinerhez mellékelt színes térképmásolat egy használt Zselic-térképen alapult. Sajnos, a hajtogatásoknak köszönhetõen az elsõ szakaszon, ahol a K jó darabon együtt fut egy mûúttal, úgy nézett ki, mintha csak keresztezné. Itt eldobtam kb. 5 percet, ráadásul amíg próbáltam visszajutni az aszfaltra, láttam elhúzni a követõboy-t. Késõbb volt még egy pár perces bizonytalankodásom, meg egy gyalogos, aki valszeg korábban elindult, mondta, hogy legalább fél kilométerrel leszakadtam, úgyhogy kissé idegbeteg lettem. Mi az, hogy elõttem van? Akkor övé a pályacsúcs-lehetõség, azt meg én akarom!

A keverés ellenére az elsõ ep-hez percre pontosan a tervezett idõmmel értem. Szóval toltam rendesen. Naná, hogy visszaütött. Innét kezdve pontról pontra dobtam el a 10-15-20 perceket, idõrõl idõre utolértek a 2 perc séták is, csak az éjszakai etapokon sikerült hoznom a tervezett idõket.

Végül 4:57-tel értem be (ami hivatalosan 5:00 (a tömegrajt késett egy kicsit az itineren feltüntetetthez képest)). Azért a második beérkezõre rávertem bõ 70 percet.

- a cucc:

Csanya, amikor mutattam neki Sanci Silva lámpáját, aszonta, hogy plusz egy derékheveder gáz. Erre a túrára nekem is lett egy ilyen lámpám, és így 3 dolog volt a derekam köré kötözve. Tényleg nem volt jó. Viszont nem az akksitartó a felesleges. A Camelbak Flahflo-t egyre kevésbé kedvelem. Nem tudok bele rendesen cuccolni, relatíve körülményes tölteni, és még kényelmetlen is. Legközelebb hátizsákot viszek. Ha ugyanannyit pakolok bele, nem sokkal nehezebb, meg ha esek, védi a hátam.

- az éjszakai erdõ:

Nem zavarnak az éjszakai erdõ hangjai, inkább némi biztonságérzetet adnak (a neszek leleplezik a mozgást, amire lehet reagálni). Azért ha túl sok van belõlük, az egy idõ után idegesítõ tud lenni. Mivel elsõként haladtam át egy vaddal teli erdõn, folyamatosan volt társaságom.

Az se zavar, amikor megáll elõttem egy világító szempár. Mindketten tudjuk, ki a nagyobb állat, hadd nézelõdjön, amíg bírja cérnával, hogy futok felé világítva. Ami ezzel kapcsolatban érdekes volt, az az, hogy az õzek milyen bátrak. Meg volt két róka, akik ijesztõen közel engedtek, már azt hittem, barátkozni akarnak, ami az álmoskönyv szerint nem sok jót jelent (kölyökkutya koromban elsumákoltam a veszettségoltást).

Délelõtt esett az esõ. Így minden nyom, ami látszott, az friss volt. Volt egy, ami úgy nézett ki, mintha valami átvonszolta volna a zsákmányát az úton. Egész korrekt kis vályút vájt a földbe.

- és a fantasztikus rendezõk:

Az korábban is látszott, hogy a rendezõk nagyon rutinosak, felhasználóbarátok és rugalmasak (pl. a futáshoz igazították a pontnyitásokat). De ami a célban fogadott, az leírhatatlan. Etettek-itattak, kényeztettek. Kínáltak mindenfélével, mint ritka vendéget, a rendezõi ellátmányból is (mindenféle házi süti, pálinka, bor, sör). Aztán újra. És újra. Egy idõ után már kezdtem kellemetlenül érezni magam, hogy nem kívánok semmit. Mikor végre rámjött, hogy iszok vizet, és elvettem egy harmadáig lévõ flakon buborékost, amint megittam, ott termett egy kedves hölgy, és újra végigkérdezte a teljes kínálatot, hogy mit kérek, a végére eljutott a vízhez. Mutattam, hogy épp most ittam ki egy flakont. Erre megkérdezte, hogy akkor legalább a flakonomat elviheti a szemetesig? Félelmetes volt.

- komolyra fordítva:

A rendezés nagyon korrekt volt. Engem nem annyira szokott izgatni az ár/érték, de itt muszáj megemlíteni, hogy 600-ért adtak színes térképes itinert, és minden ponton volt innivaló (tea vagy víz) meg valami nasi is. A célban meg a szokásos parti (zsíroskenyér, tea, víz) plusz forralt bor, határtalan vendégszeretettel tálalva. Ennél is komolyabb teljesítmény a pálya állapota: a jelzések mindenhol nagyon jók voltak, egy korábbi, sokak által utált, és idõ közben a gazdák által ellehetetlenített szakasz kiváltására vadonatúj jelzett szakaszt (P+) létesítettek, a táv vége felé a dzsungeles S-t lekaszáltatták. Nagyon sok munka van amögött, hogy a túra ennyire élvezhetõ volt.

Ami viszont nem tetszett annyira: A Zselic 40 már csak 39 (régen 43-44 volt, vagyis Péter Attila pályacsúcsa örök), de 35-bõl ki lehet hozni. A pontok elhelyezése ugyanis a frissítésre-tájékoztatásra van optimalizálva, nem az útvonal betartatására.

Összességében azonban nagyon klassz volt, hálás köszönet a rendezésért!
 
 
túra éve: 2008
Piliscsabai Negyvenesek L/XL/ Piliscsabai 20 / Iluska 6Túra éve: 20082008.09.21 00:48:08
Piliscsabai Negyvenesek XXL

Erre a túrára fõként azért mentem, mert amit igazán szerettem volna aznap, ahhoz korán kellett volna kelni, nekem pedig semmi kedvem nem volt órázni.

Így aztán a késõi ébredést kalandos odaút követte: taxis üldözés után a Kolosy térnél sikerült elérnem azt a vonatot, amivel 10:17-re a 10-kor záró rajtban voltam. De elõtte még a vonaton próbáltam menetkésszé válni: egyszerhasználatos kamáslit gyártottam, meg be akartam gyûrni a térképet hasitasiba. A térkép viszont nem érte el a vonatot, el se indult hazulról. Kitûnõ elõjelek egy olyan túrára, aminek az útvonalát egyáltalán nem ismertem, kivéve egy rövid sárga szakaszt, ahol egyszer már nagyon súlyosan, helyrehozhatatlanul, a célt teljesen szabálytalan irányból megközelítve, pontokat kihagyva eltévedtem.

A rajtban a söprû épp készült indulni, még pont sikerült neveznem. Kaptam egy egész jó itinert, volt rajta jól használható szöveges leírás, a pontok távolság- és szintadatai, egyvonalas térképvázlat a becsatlakozó jelzésekkel (elegendõ volt), szintmetszet, támogatók, pániktelefonszámok, pecsétgyûjtõ lap.

A túra egyszerûen jó volt. Szép volt az útvonal és többnyire futható is, az elsõ ellenõrzõ pont elõtt volt egy hosszú homokos szakasz, olyan jól éreztem magam, hogy eldöntöttem, az XL verziót követem. Ez tartalmazott 5 bónusz pontot (barlangok és sziklák), melyek felkeresése az itiner szerint plusz 5,5 kilométert és 290 szintet jelentett, ezekre szúróbélyegzõt tettek ki (én megértem, kinek van kedve órákig áldogálni egy 60%-os lejtõn). Nem voltak könnyen megközelíthetõek, az 5-bõl 4 nem is jelzésen volt; a fakultatív jelleg azért is dícséretes, mert nem hajtották át a teljes mezõnyt a kevésbé háborgatott területeken. Az eXtra pontok szépek voltak, változatosak, és mindegyikhez járt néhány méter négykézlábas szakasz. Nagy kár lett volna kihagyni.

Piliscsév és Klastrompuszta között kicsit kellemetlenné vált a pálya, nagyon sokan küzdöttek a sárban (elsõ osztályú vályogtégla-alapanyag borítású pályánk volt), két alkalommal nekem is megmelkedett a súlypontom kb. 1,5 centivel - ezen a szakaszon az optimalizálás fõ iránya tehát az volt, hogy a cipõmrõl lerugdalt iszapot minél ritkábban pótoljam. Késõbb, amikor esett az esõ, és csökkent az agyag viszkozitása, számomra ideálissá vált a sár - viszont számos, a dagonyák szélén egyensúlyozva bakancsban korcsolyázó túratárs nagyon döbbenten nézett, mikor elrohantam köztük. Nem tudom, nem néztem hátra, de valószínûleg porfelhõcském is volt, ahogy a rajzfilmekben illik ilyen szituban.

Satöbbi. Az útról (legalábbis az L-rõl) nem nagyon van mit mesélni, futottam, futottam, futottam, néha amúgy futható emelkedõk végén taktikusan belegyalogoltam, kivéve a Szentiván utáni Antal(Antónia) nevû kétnemû árkot, azt végigsétáltam. Volt két kisebb eltévelyedésem lakott területen, meg egy nagyobb a Sas-sziklánál. Nem ismertem a környéket, és annyira gyönyörködtem a célobjektumban, hogy nem vettem észre a felé vezetõ szalagot, ehelyett fél óra alatt nagyjából szintvonalon, agresszív karácsonyfákkal balhézva körbekocogtam a Vörös-hegyet.

Az X-es pontokkal kiegészítve itiner szerint a táv 44,6km 1370m szinttel, kellemes gázlóviszonyok és barátságos hõmérséklet, kb. háromnegyed óra keverés, a vége 6:24 lett.

Rendezés: teljesen korrekt volt, térkép nélkül is körbeértem, voltak szalagok meg A4-esek, és a 600 forintos nevezésihez képest elkényeztettek minket (többször müzli, alma, fél távnál tea, víz, a célban zsíroskenyér és üdítõutalvány). És a célban nem kellett sokáig kuncsorognom, hogy kapjak még egy X-et a Vörös-hegy körüli tiszteletköröm elismeréseként, úgyhogy XXL-es oklevelem van :p Meg hát az útvonal is szép volt, az eXtra pontok ötletesek, szóval minden szempontból

Köszönet és hála a szervezõknek!
 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár