Túrabeszámolók


Zöld túrák (Budai-hg)

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2023
olsenTúra éve: 20232023.03.27 15:43:16
megnéz olsen összes beszámolója

 szia emberek,túra a budai oldalon,csak afféle zöld,mint a régiek..de ez mostani volt,márciusi,Emánuel napi és magyar,mert más uniós ország sztrájkol vagy arra készül,kevesellvén a bérét,de mi nem,elégedettek és békepártiak vagyunk,víz ugyan kevés és egyre kevesebb,de majd hirtelen sok lesz,mint az uniós forrás.Szóval,reggel nyolc óra múlt egy másikkal,és hárman is állunk a sorba,mert menni kell,és késői ihlet,utazni el nem lehetség,marad a Normafa,fagyos szélben bezárt kocsmahivatal előtt ücsörgő szervezőgárdával.Nyugger kedvezményt veszek igénybe,nem mintha rá lennék szorulva..de..ez is húsz deka kenyér,a Gulag napi fejadagja sem vala sokkal több az életben maradt szépírók szerint.Aztán kifizetem a fennmaradó összeget és nőtársammal a hónom alatt belecsapunk a fölfelébe.Épül és szépül a környék,parkoló és kerítés,mögötte sem őrzővédő,sem munkaerő,vasárnap a templomi nap,megyünk a szentély felé,ami nekünk a fa,sok,erdősülve..először székelykapu,vízvételi lehetőség,aztán zöld kereszt hosszasan..kutyák felöltözve a húszfokos rohangászáshoz,de a gazda ezt tartja okosnak..én pedig őt nem..megyünk páran,futó párosok előznek,vegyes és egyivarúak,ki-ki kivel szeret.Aztán a Makkos,ahol szintén az építőipar adja elő magát,kerítésileg,és tornaterem is van már,mert nagyon hiányzott,tényleg,így más..még egy pláza kell vagy legalább kettő,ettől jobban leszünk.Marad a jel,megyünk kanyarban Keszi felé,ami oda Buda,házikók közé futunk be,pár százmillióba lehet némelyik,de piac is van,tökéletes a kiszolgálás.Patakparton megyünk a mamutfenyő irányába,a meder porzik,hiába,hiányzik az uniós forrás..Aztán a fenyők alatt ott a békesség,és a kód,úgyhogy tova és el,lovaspóló pálya jobbról,meg Ökörapáti,és a Fekete hegyek felé húzunk,ez már Mária út,ugyanabból a színből,de sebaj,autók is jönnek-mennek a vasárnap ellenére..Hosszasan gyalogolunk,amíg egy háromszög nem keresztezi utunkat,itt az itiner balkanyart javasol,nem is gondolkozunk sokat,ezért a pénzért?Etetőpont nápolyival és narancslével,a citromost megpróbálom,nem jön be,marad a gyaloglás,át az úton,aztán megkeressük a meteor jelét,az kell a továbbiakhoz.Kőbányák között tekeredik az utunk,kerítéseket mászunk,rövidnadrágos arcok mellőznek bennünket,és előbb-utóbb megint Budakeszi,mert ez így kerek..és visszafelé villanyos történelem,keressétek,mert el van dugva,de egy geoláda odavezethet..és megint a kereszt jele ugyanabból a színből,még egy kis sárga,és megint a cél,ami ugyanazokat az arcokat tartalmazza,meg jelvény és oklevél és minden ilyesmi,kenyér és tea..magunk részéről rohanunk,mert eljárt a mosógép és ítéletidő közelít a kormányhatározatok ellenére.



Remek időt fogtunk ki,az útvonal tetszetős,igazi lazulós vasárnap lehet mindenkinek..Neked is..

 
 
 Túra éve: 2020
regulatTúra éve: 20202020.02.26 19:14:16
megnéz regulat összes beszámolója

A hosszú táv ötödször... Mondhatnám, hogy rutinból. De szerintem nincs olyan, hogy rutinból.


Az idei legfőbb meglepetést az időjárás okozta. Sehol hó, mondanám, hogy még jég sem akadt, de határozottan emlékszem, hogy valahol láttam. Egyébként meg jövőre is jövök, úgy tervezem. Bővebben a blogban.




 
 
 Túra éve: 2018
regulatTúra éve: 20182018.03.08 06:01:27
megnéz regulat összes beszámolója

A célt tekintve, újabb Budakeszi újabb sörözőjével ismerkedhettek meg a fáradt túrázók. Nekem eddig ez a túra a hóvirágokról szólt. Hát most virágok nem voltak, csak hó... Bővebben a blogban.

 
 
 Túra éve: 2017
Forrai U96Túra éve: 20172017.03.18 10:01:25
megnéz Forrai U96 összes beszámolója

 


ZÖLD ( 45 ) ( 20170311 ) ( II. TELJESÍTÉS ) 


  


Rajt: 7:50' // (FARKASRÉT) Cél: 17:55' // (BUDAKESZI, Golf Söröző) 


Rajtszám: 196 


Csapat: U96 


Találkozások: Szemán Zoltán 


Szép idő! 


KÉPEK: www.facebook.com/laszlo.forrai.16/media_set 


FARKASRÉT: 7:50 ------ ÖRDÖGOROM: 8:11 ------ Széchenyi-hegy: 8:48 ------ NORMAFA, Síház: X ------ Tündér-Szikla: 9:29 ------ Fekete István Emlékház: 10:13 ------ Árpád Kilátó: 10:52 ------ Virágos-Nyereg: 12:00 ------ Solymár, Kocsma Galéria: 13:30 ------ Nagykovácsi, Plébánia: 14:58 ------ Nagy-Kopasz, Csergezán Kilátó: 16:05 ------ Mammutfenyők: 17:45 ------ BUDAKESZI, Golf Söröző: 17:55 


 V1.0.0.0. Utolsó Módosítás: 2017.03.18.


 

 
 
regulatTúra éve: 20172017.03.16 05:36:56
megnéz regulat összes beszámolója

Úgy ébredtem, hogy végre itt a Zöld, merthogy ez lett az idei első negyven kilométer feletti túrám. Ebből ugye tudható, hogy az idén is a negyvenötös távot választottam.


A tavalyi kellemes tapasztalatok megmaradtak, bár az útvonal kicsinyt változott. Nem mentünk a Két Jóskába. Egyébként csak magammal és az idővel kellett kűzdeni, mert a dagonyát is megúsztuk, pedig az időjárás felelős pénteken megpróbált keresztbe tenni... Bővebben a blogban.

 
 
 Túra éve: 2016
regulatTúra éve: 20162016.02.25 07:07:21
megnéz regulat összes beszámolója

Arra csak otthon jöttem rá, hogy a tempós távon, azaz a húsz kilométeren már voltam két éve, de ez tulajdonképpen lényegtelen.


Az időjárás kegyes volt, és így szinte nem kellett ismételni az előző heti dagonyát. Szinte. Solymár persze vendégmarasztaló és a Buidakeszii ménesgazda is kisajátította megint a turista utat... Ezt leszámítva kellemes, kényelmes, tavaszi kocogás... de tényleg. Bővebben a blogban.

 
 
Forrai U96Túra éve: 20162016.02.21 20:04:38
megnéz Forrai U96 összes beszámolója

------Zöld 45 20160220------


------------


Rajt: 7:10 Cél: 16:05


Rajtszám: 196


Csapat: U96


Találkozások: Regula Tamás ( regulat ), Szemán Zoltán ( SumAnachen ), Szabó Mária,


Turtsányi Judit ( panarea ), Keresztúri András, Nánási Ottó ( Ottorino ). ------


Jó időjárás, közepes fokú sár. ------


------


www.facebook.com/laszlo.forrai.16/media_set


------


V2.0.0.0.


 


 

 
 
 Túra éve: 2015
tom.sondarTúra éve: 20152015.02.26 13:02:53
megnéz tom.sondar összes beszámolója

 Zöld 45...


 

mert a lefagysz betelt, és elterelt, mégis a szép idõben érdemes kimozdulni. Már a villamos is túrázókkal van tele, nem kétséges hova tartanak. Ismert helyek, enyhe embertömeg. Már az elején szidom magam nem hoztam hóláncot, emiatt a Normafánál konkrétan tötymörgéssé fajul a tempóm. Jég mindenfelé a kavarodás, torlódás után hirtelen kiürül az út. A Budakeszi útnál a semmibõl egy zenehallgatós lány elõz be, nem vágtat, de kellemes tempót megy. Próbálom nyúlként "használni" vagyis tartani a nem zavaró kb 50-70-es távolságot. A Battai lépcsõnél kifulladt emberek mindenfelé, a tempó kellemes, amolyan tényleg kirándulós. Az Apáthy sziklánál gyors körbenézés, az Árpád kilátóig sár és jég elegye de kellemes tempót diktál a nyúl, mûködik a gépezet. Itt viszont szem elõl vesztem, és egészen Solymárig alig találkozok túrázókkal a néha masszívan jeges, majd sáros terepen. Úgy érzem jó idõben vagyok, amikor a szantóföldrõl visszanézve kb. 200 méternyire megpillantom a zenehallgatós lányt. Mi a ***, ennyire lassú lennék?? :) Elõttem egy szinte rohanó srác kispistázik már bennt Solymáron, nem üvöltök végig neki az úton, majdcsak visszatalál. Pecsét, kóla a hárombetûs boltban, szendvics a templom elõtt... pár hátizsákos lézeng csak... Kezdek fázni, úgyhogy megindulok, rutinból visszanézve csodálkozva látom néhány méterre a lányt. Csak nem én lettem a nyúl? :) Emelkedõ vezet ki a faluból, ami ellentétes irányban nem ennyire izgalmas, a betonút végén puha föld, sár pár meggyötört túrista. A Zsíros hegy elõtt fáradni kezdek, a szél is megerõsödik, egy vizszintes szakaszon pár száz métert futok és pihenek közben, és így végleg leszakítom a zenehallgatós lányt. Kezd komisz lenni az idõ szinte viharos a szél, a nagykovácsi plébánián rövid eszem iszom (inkább iszom), de nemsokat idõzök elõttem még a Nagy kopasz. Kilépve a kapun látom a lányt épp befordulni (a turán utoljára) sétálva, amennyire láttam még kidögölve sem volt... de nekem még van pár kilóméterem, így felkerekedek. A Nagy kopaszig elõbb kavicsos jeges út, majd középmély sár, aztán az erdõben a legnagyobb meglepetésemre hó fogad. Gyorsan tudok haladni, senki se elõttem se utánam, csak a csend, meg a két évszak közé rekedt erdõ. A csergezánon a pontõr megkérdi vannak-e még utánam mások is? Mondom asszem igen, visszakérdezek, miért mindenki elõttem van? Dehogy jön a válasz, alig páran vannak elõttem. Erre kapok egy csokit a pecsét mellé. Eztán még nagyobb sár következik, aztán a távolban feltûnik az Erzsébet kilátó. Csalóka mert sok van elõttem út, jobbról lovardát mellõzök, lótrágyát kerülgetek, homok, sár, néha jég, majd feltünnek a mammutfenyõk a fakoronák fölött. Még néhány méter sár, pecsét, aztán kirándulók kerülgetése, fülig mocskosan Budakeszin végigcaplatni a sörözõig, és öröm a szép túráért, a jó idõért.

 

Pontozva: rendezés(5), ellátás(5), útvonal(5) 

 

Szolgálati közlemény: amennyiben magáraismer a "nyúl" (zenehallgatós lány zöld felsõ+lila kecsua hátizsák) élõszóban is megköszönném a segítséget, ha nem akkor csak így, ebben a formában :)

 

Tom Sondar (tom.sondar@gmail.com)
 
 
olsenTúra éve: 20152015.02.23 15:15:54
megnéz olsen összes beszámolója

 szia emberek,a zöld túra..


Starthely az erdélyiek püspökérõl elnevezett tér,meg a villamos is csak eddig jár,és más szempontból is végállomás többeknek,a kerítés mögött persze.Mi még egyelõre kívül vagyunk,a 8-as busz szállított Zsoltival,aki stílusosan zöld kabátban és olyan cipõben van,hogy szívem szerint gyûjtést rendeznék neki.A szervezõ még simogatja a Skoda 120L típusú,újabb kiadású,már Mercedes lámpás közlekedési eszközét,amely kora ellenére jól néz ki..akárcsak mi,a bajszos ikon,a tanár,a Kriszta,a torinói és még páran,akiket kivetett az ágy. Pénzért papírt vásárolunk,régi rituálé,többször gyakoroljuk évente, havonta,hetente,ebbõl különféle táblázatok alapján kupák,érmek,serlegek,jelvények keletkeznek,amit gondosan õrzünk,majd leviszünk a pincébe és az utód kiteszi a kuka mellé. De itt és most kitûzõért és oklevélért megy a harc,másodsorban a” levegõn vagyok” állapotot akarjuk elérni,ezért rajta van mindenki a projekten,ami kivezet az elfelébe. Elõször le és zöld csík,aztán fel,és zöld csík,pontõr küzd a széllel,amely viszi a táblát,érdekes,itt gyakorta szeles az idõ..mindig. Napfelkelés van,fotótéma,alig giccses,csak éppenhogy. Tartunk lefelé az Ördögoromról,gyakoroljuk a halálfélelmet,és neveljük egymást..ránkfér.Aztán a Széchenyi oldala szétszórja a tömeget,Torinó kiabál rám és lépést tart,nagylánnyal van,aki tényleg nagy és doktorija van,ezzel kíséri a barátomat,aki benne van a korban..akár az öreg ikonok,csak doktori segédlettel mer túrázni,persze,mivel a fej is gyöngül egy idõ után,ami a legtöbb teljesítménytúrázónak nem feltétlenül erõssége alapból sem,a doktorátus nem traumatológiából és nem belgyógyászatból van,sõt.Mindegy,a hölgy velünk tart,kiderül róla,nemcsak a neve,a teljesítése is nagy..Normafa elõtt fiatal arc cserkel be,a következõ trónkövetelõ, szorongatja a két keresztnevûeket,el is engedem magam mellett,csak éppenhogy beszélünk,innen jég van,a rétescsárda környéke alig halálos,ebben a reggeli órában,traumatológusok szeme könnyben úszik,ha ilyen tájat lát.Megússzuk,korábban induló túratársnõt lökök föl,mert nem akar elesni magától..persze,hanyattdobja magát elõttem,és elveszi a botomat..úúgyis odaadtam volna.A Tündér kõ felé kisímul a ránc a szememen és az út flaszterjellegû lesz,ezért pecsételünk és el.Sokat beszélek,ezért nemcsak a gyomrom hûl ki,hanem a zöldet is benézem,Torinó segít ki,hja,ez nem Pityerszer.Lépcsõ,zöldkabátos szerint százharminckettõ,és a Tüskevár írójának tusculánuma,nem a göllei és nem a kaposvári..itt is stempli van,aztán másik lépcsõsor,Apáthy és Árpád,két kilátóféleség,elõbbi olcsóbb kivitelezésû,és be a Farkastorok völgyébe,újabb halálos veszedelmek közé..csekély riadalom után a kényelmes,széles sztráda visz a Boróka elé,mert be már néhány éve nem vezet túra(sem).És föl a hegyre és le a hegyrõl,ami csúcs,mert Solymár lent is terül,a kocsmában iszunk,mert barátom betöltött egy jeles évfordulót és ezért fizet..a doktor túratársnõ maffinnal kezelte,el is múlott nála hamar..húzás van,mint a szalonkáknál,a cél Nagykovácsi,meg is van,ugyanott,ahol lenni szokott.Etetõpont,itatás és pihi..aztán illa berek,újabb arcok csapódnak,megint ötödik kerék vagyok,az ivararány egyébként kellemes..élvezem a napot és Torinó térit a háromszögre,hja,ez nem a Pityerszer..odafönn a Csergezán,lépcsõzünk is,stempli,és hosszan le a zöld kereszten,a fenyõkig,amelyek mamutról vannak elkeresztelve..miért is?látták õket?vagy csak amiért a Nagykopasz,a felfedezõje után?


Innen már látható a cél,csak a két Jóska nincs meg,mert „..egy Jóska van a faluban..”de Torinó megint segít,különben olvashattuk volna az itinert,pedig ez nem könyvtártúra,pláne,hogy a nagykovácsi gyopár-könyvtár wellnesz lett..


A célban iszunk,és hazamegyünk,mint Oroszország elsõ embere..


Remek volt,mint mindig is..köszönet a kárpátosoknak

 
 
 Túra éve: 2014
Pap GáborTúra éve: 20142014.02.28 10:45:33
megnéz Pap Gábor összes beszámolója

 Beszámoló a 45-ös távról


kerektura.blogspot.hu/2014/02/zold-45-2014.html

 
 
Ha AnnaTúra éve: 20142014.02.23 15:36:56
megnéz Ha Anna összes beszámolója

Túrabeszámoló képekkel!


 Tavaly októberben kezdtem el teljesítmény túrázni. Sikerült nagyon megszeretni ezt a sportot. Ha 1 hét kimarad, szinte már rosszul érzem magam.Ezért is nem értem mi történt velem a Zöld 30-as túrán?  Mert bizony ott már az elején azon gondolkodtam,hogy feladom az egészet. Amikor megláttam hogy az Ördögoromra milyen sáros csúszós sziklákon kell felkapaszkodni teljesen elõjött a tériszonyom. A 2 héttel ezelõtti virusos influenzámból sem gyógyultam ki teljesen, a közérzetem sem volt valami jó. Az idõjárás is pocsék volt, elõzõleg már 2 napja éjjel nappal esett az esõ. Ezek  a tényezõk együttesen vezethettek a negatív gondolataimhoz a túrával kapcsolatban. Kerestem is az itineren egy telefon számot, ahol lemondhatnám a túrát. Telefon számot viszont az itineren nem találtam! Ezért folytattam az utam tovább.


 Sikeresen megérkeztem az elsõ ellenõrzõ ponthoz, ezt egy hajszálnyi sikernek könyveltem el. Tovább haladva a Széchenyi hegy felé megismétlõdött újra a tériszonyom, az út további részén már többet nem jött elõ. Széchenyi hegyen megkaptam a 2. pecsétet az itineremre. Elindultam hát a Normafa irányába. De valahogy éreztem,hogy nagyon lassan haladok. Következõ EP.nál a Tündér sziklánál be is bizonyosodott,hogy 2.5 km-es átlaggal jöttem eddig. Meg is kérdeztem a pontõr fiútól,hogy mi a véleménye, ilyen sebesség mellett én beérek e 7,5 óra alatt a a célba? Õ együtt érzõen biztatott,hogy szerinte igen,beérhetek szintidõn belül a célba. Lassan kezdtem beletörõdni,hogy ez a mai nap ilyen, s hogy kb 10 óra alatt majd be is érek a célba a 7,5 helyett. De azért kis erõre kaptam és elkezdtem a lábamat szedni,hogy a következõ EP-t a Feket István emlékháznál minél elõbb elérjem. Igen ám, de itt az erdõ helyett ismét városban kellett  gyalogolni s meredek lépcsõkre kellett felmásznunk többször is. Ebbõl kiemelném a Battai lépcsõt,amikor megláttam újra kikészültem,hogy ezt megint meg kell mászni. Valahogy felvergõdtem a tetejére. Tovább haladva a 4. Ep-n is túl jutottam, ez megint adott egy kis energiát, hogy jöhet az Árpád kilátó! Itt is voltak még emelkedõk. A viz  patakokban folyt rólam olyan melegem volt, mivel nem rétegesen öltöztem. Egy meleg pulóver volt rajtam és egy dzseki mindössze.  Egyiket sem mertem levenni, igy tovább gyalogoltam, a ruháimból csavarni lehetett volna a vizet. El is döntöttem,hogy a következõ túrámra legalább 3 rétegû ruhában jövök, amibõl levethetek egyet szükség esetén. Hát ilyen gondolatok foglalkoztattak még a jövõbeli túrázással kapcsolatosan.


Megérkeztem az Árpád kilátóhoz. Nagyon kedvesek voltak a pontõrök, csokival kínáltak, mondták hogy vehetek kettõt is rögtön. Én éltem a lehetõséggel vettem kettõt. Leültem a padra és ettem egy szendvicset, ettem egy csokit  /a másikat eltettem késõbbre/,ittam magammal hozott teából. Elõszedtem az itineremet, megnéztem a hátralévõ útvonalat. Gyors számítást végeztem, hány órája vagyok úton, s hány kilométert tettem meg. Biztatóbb számok jöttek ki, valahogy az átlag sebességem itt már 4 km/h-ra nõtt. Kicsit megnyugodtam ebbõl a szempontból. Azonban átgondoltam, hogy a szintes túrák nekem valahogy nem mennek! Nem szabad olyan túrákra jelentkeznem,ahol túl nagy szintkülönbségek vannak, nem bírom!!! Talán a súlyfeleslegem miatt, talán a korom miatt, de nagyon szenvedek a szintektõl! El is döntöttem,hogy 1000-1500 méter lehet a maximum. Efölött nem vállalok túrát!


Újr nekiindultam Virágosnyereg felé, kicsit frissebben és bizakodóbban,hogy talán nem lehetetlen küldetés beérni idõre a célba. Fölfele menet csiga lassusággal vánszorogtam, lefele menet kocogtam, így a kettõ sebessége kiegyenlítette egymást. Virágosnyereg Ep-re már egész jó idõvel érkeztem. A bóróka büfében megkaptam az újabb pecsétet. Itt is leültem pihenni, ittam egy kis szörpöt, nagyon melegem volt. Mielõtt tovább indultam volna találkoztam egy ismerõs túra társammal. Én készítettem róla egy képet, mire Õ szintén készített rólam egy képet. Hiába tiltakoztam, azzal védekezett, hogy van photo shop is a világon,ha rosszul sikerülne rólam a kép. Merthogy nem vagyok egy fotogén tipus enyhén fogalmazva. Na ezen túl voltunk. Ismét útnak indultam, szaporán szedve a lábaimat.


Az ezt követõ szakaszon következett az igazi sárban dagonyázás egészen Solymárig. Az erdõben is sár, de Szarkavár elõtt pedig brutál agyagos sárban meneteltünk, bokáig süllyedve. Amikor kiértem a saras útról, kb úgy néztem ki mint a "disznó" a cipõm egy merõ sár, a nadrágom alja úgy szintén. Próbáltam az útszéli füves részen valamennyire megtisztitani a cipõmet,hogy valamennyir szalonképes állapotba érjek be a városba. Hát ez a cipõ tisztogatás inkább kevésbé sikerült.


Solymáron gyors bélyegzés. Megint elõszedtem az itineremet és örömmel állapítottam meg,hogy már csak 5km van hátra Nagykovácsiig, és idõben vagyok! Szép az élet!!! Nekiindultam az emelkedõs aszfalt úton kifele solymárról. Hát ez az út jó hosszan fölfele vezetett,megint folyt rólam a viz. Utána be az erdõbe. Mondogattam magamnak, hawai... mindjárt célba érek. 


Nagykovácsiban még volt azért egy soha véget nem érõ hosszú gyalogút.. Aztán egyszer csak feltünt a Plébánia épülete, utam végcélja. Teljesen lestrapált állapotban érkeztem meg. Azonnal adtam az itineremet, és néztem az órámat. Hihetetlen, de idõben beérkeztem, gratuláltak!  Megkaptam az oklevelet és a kitûzõt! Megkönnyebbülve leültem enni. 1 vajas lekváros, 1 zsíros kenyeret s  3 pohár teát ittam meg. Közben valaki hozzám lépett és megkérdezte,hogy melyik távon indultam?! Én válaszoltam,hogy Én már a célban vagyok! Mire Õ azt felelte,hogy neki még hátra van 14 km Budakesziig, s aztán el is indult. Kicsit "írigykedve" néztem utána, de jó neki, hogy még mehet tovább...Így,hogy kipihentem magam, s visszatért az önbizalmam, még a fáradtságom is megszünt...  egészen másképp láttam már a helyzetet ...lehet még bírtam volna én is azt a + 14 km-t. Végülis volt már Lõvéreki 4O km-es 1240 szintes túrám, amit sikeresen 1 órával a szint idõn belül teljesítettem.


Majd legközelebb remélem jobb passzban leszek, mert a teljesítmény túrázás nagyon jó dolog, és én nagyon szeretem még akkor is,ha vannak néha hullámvölgyek :)


Köszönet a rendezõknek és segítõiknek a túráért, valamint a túratársaimnak, akik útközben segítettek a tájékozódásban!


Túráról készült fotók megtekinthetõek: https://picasaweb.google.com/118029603304874160089


 


 


 

 
 
 Túra éve: 2013
KovacsGy77Túra éve: 20132013.02.17 17:20:02
megnéz KovacsGy77 összes beszámolója

Én így futottam a Zöld 45-ön:


http://trailsoffejercounty.blogspot.hu/2013/02/zold-45.html

 
 
KortomTúra éve: 20132013.02.17 16:04:12
megnéz Kortom összes beszámolója

Most egy különleges beszámoló következik, ugyanis a tegnapi Zöld 45 azon kevés túrák közé tartozik, amit nem sikerült végigcsinálnom. Hogy mi volt ennek az oka, és hogy milyen kalandokba keveredtem közben, megtudhatjátok az alábbiakból!


http://tura.blog.nepsport.hu/archives/2013/02/17/Zold_45_-_Szarvasok_a_sotetben/

 
 
okt50tomiTúra éve: 20132013.02.17 15:04:54
megnéz okt50tomi összes beszámolója

Zöld 30


Ezúttal is a szokásos csapattal mentem, azonban mai napon elaludtam, így az  eggyel késõbbi buszt értem el, de így is 7kor el tudtuk rajtolni, még a tömeg elõtt :) Mikor elindultunk, akkor ért be egy villamos sok-sok túrázóval. :) Útközben több OKT50-rõl ismert túratárssal találkoztunk, és a célban még Petamival is. :) Érdemes volt jönni, mert ezen a túrán is tanultam valamit. :) Szerintem nehéz túra, de a végén a házi lekvár kárpótol mindenért :) Részletes értékelés:


Pozitívumok:



  • Fekete István Emlékházról rövid ismertetõ

  • Jó ár/érték arány

  • Jó ellátás: menetközben 1 csoki, a célban zsíros kenyér, házi lekváros kenyér és tea

  • Szép útvonal

  • Stílusos oklevél és kitûzõ

  • Jó útvonalleírás és térkép

  • Évente változó kitûzõ (két féle közül is lehetett választani)


Negatívumok:



  • Mind a 20, mind a 30 km-es táv céljában, a célba érkezõk, és a tovább haladóknak közös sor volt. Ez lelassította a tovább haladást. (Nem megfelelõ szervezés)

  • A teát a célban eldobható mûanyag pohárba kitöltötték, nem eléggé figyelve a környezetvédelemre


Javaslatok:



  • Környezetvédelmi okokból kötelezni kéne, hogy mindenki hozzon magával poharat vagy a rajtban/célban vásárolható legyen tartós mûanyag pohár. Ahogy a BTHE és az MVTE túrán szokott lenni.

  • A 30-as táv szintidejét 8 órára meg kéne növelni, mert így túl szûkös a szintidõ.

  • Mind a 20-as, mind 30-as táv céljában külön sorba kéne választani a célba érkezõket, és a tovább haladókat, hogy ne tartsák fel a célba érkezõk a tovább haladókat.

  • Elõnevezést be kéne vezetni a még gyorsabb rajtoltatás végett, bár nem volt sor a rajtban.

  • A nevezetesebb helyekrõl pár mondatos ismertetõt bele kéne tenni az itinerbe.


 

 
 
bullwTúra éve: 20132013.02.16 20:07:00
megnéz bullw összes beszámolója

http://bullw.blogspot.hu/2013/02/zold-30.html

 
 
ToteszTúra éve: 20132013.02.16 19:54:41
megnéz Totesz összes beszámolója

Harmadik alkalommal döntöttem úgy, hogy elindulok a Fekete István Emléktúrán, amit természetesen idén sem bántam meg. A beszámolómat IDE kattintva tekinthetitek meg.

 
 
 Túra éve: 2012
TonnakilométerTúra éve: 20122012.02.27 21:04:22
megnéz Tonnakilométer összes beszámolója

Zöld 45


Tavaly is tetszett ez a túra, ezért kézenfekvõ volt, hogy idén ismét megpróbálom. Bele is tettem az idei túra naptáramba. Persze akik ismernek, ennek nem tulajdonítanak nagy jelentõséget. Mert például a tavalyi esztendõben is alig fele maradt meg év végére az eredetileg tervezett túrák közül. Mit csináljak, ha nem tudok ellenállni a barátaim jobbnál-jobb évközi ajánlatainak?


Most viszont már hetekkel ezelõtt lefixáltuk egy túratárssal ezt a programot, de sajnos errõl csak mi tudtunk, az influenzavírusok nem. Túratársam ágynak dõlt, de mint tudjátok, túra nélkül nem maradhatok egyetlen hétvégére sem. Ennyi erõvel akár az éltetõ oxigént is elvonhatnátok tõlem.


Két hete pompásan túráztunk együtt Halimával a Margita 40-en, így megkérdeztem lenne-e kedve ismét velem jönni? S hogy még nagyobb legyen a kísértés, azt is megígértem neki, hogy folytatjuk a geoláda keresõ projektünket is. Szerencsére Õ is ezt a túrát nézte ki magának, így sokat nem kérette magát.


Pár perccel hat után húztam be a kéziféket Budakeszi központjában, közel a majdani célhoz, s busszal, villamossal utaztam a rajtba. A megbeszélt idõpontban jött Halima is. Kitöltöttük a nevezési lapot, s már indulhattunk is. Amíg várakoztam volt idõm elolvasni a fõrendezõ kocsijának ablakára írt hirdetményt, miszerint nem a hagyományosnak tekinthetõ útvonalon kell bemenni a célba, hanem a Telki aszfaltúton. Mindezt azért, mert valami fakitermelés miatt az út járhatatlan. Nagyon nem örültem ennek, de erre még késõbb visszatérek.


Az elmúlt hetek kifejezetten fagyos túrái után, most kifejezetten kellemes volt a reggeli idõ. Nem azt mondom, hogy melegem volt, de nem is fáztam. Különösen nem, miután felléptünk az Ördög-orom tetejére. Valahogy nekem úgy rémlett, hogy tavaly a csúcs közelében volt az elsõ pont, idén úgy félúton. Mindenesetre a ponthoz érve csodálatos napfelkeltében tudtunk gyönyörködni. Pecsételés után már nagyon résen kellett lennünk, mivel pár lépésre voltunk a mai nap elsõ virtuális ládájától. Leolvastuk a kõbe vésett számot, s indultunk is tovább a Madonna-kápolnához, s onnan a második ellenõrzõpont felé, mely a Széchenyi-hegyi gyermekvasút állomása elõtt volt. Itt a fõrendezõ testvére posztolt. Többször is felhívta a figyelmünket, hogy Normafánál nem kell bemenni a vendéglõbe, mert az nekünk nem ellenõrzõpont. (De jó lett volna ezt tavaly is tudni. Elég sok gyúródástól megmenekülhettem volna.)


Nem vagyok gyakori vendég a Budai-hegyekben, de teljesen ismerõs volt az útvonal. Így aztán nem kellett nagyon koncentrálunk az útvonal követésére. Volt idõnk kölcsönösen beavatni egymást az erdõ köbözés és a szakszöveg fordítás rejtelmeibe.


A harmadik ellenõrzõpont a Tündér-szikla tövében volt, míg a következõ geoláda inkább a szikla tetejéhez közel. Úgy döntöttünk, hogy elõször a ládát gyûjtjük be, majd a pecsétet. Hamar ráakadtam a láda rejtekére, de nem akartam elvenni Halima örömét, látván milyen lelkesen keresgél vagy 20 m-rel odébb a szirt tetején, ezért levettem a zsákomat és gyönyörködtem a szép sziklaalakzatokban. Aztán Halima felhagyott a sikertelen kereséssel és odajött, vajon merre lehet a láda? Mikor megmutattam, hogy csak ide kellett volna sétálni, s nem zerge módjára a kövek tetején egyensúlyozni, útitársamnak hirtelen erõs közlési rohama támadt. Sajnos nem nagyon tudnék belõle pontosan idézni, de jobb is, mivel az érzékenyebb lelkületû olvasóim joggal botránkoznának meg. Mindenesetre kiválóan mulattam, amint az érzelmek, mint a láva törtek elõ a gyengébbik nem jeles képviselõjébõl. Bármelyik falusi kocsis megirigyelhette volna választékos szóhasználatát, mely a ládázás iránt érzett (vagy annak vélt) negatív aspektusait boncolgatta. Már megérte a mai nap, gondoltam magamban.


Most, hogy így ügyesen ráhangolódtunk a túrára, jött egy rövidebb városi szakasz. Valahogy jól is esett, mert nem kellett a sárban folyton korrigálni minden lépésnél. Ha városi a szakasz, de legalább sok lépcsõvel járt. Nos én annyira nem viseltetek ellenszenvvel a lépcsõzés irányában, de azért nem is élvezem annyira, hogy ezt kérjek szeretteimtõl Karácsonyra. Ez a Battai lépcsõre különösen igaz.


Csodálatos napsütéses idõben érkeztünk az Árpád-kilátó ellenõrzõpontra, mely természetellenesen nem a kilátónál, hanem jóval elõtte volt. Itt kaptunk egy szelet csokoládét. Egészen finom volt! Aztán felballagtunk a tetõre. Két okunk is volt rá. Egyrészt arra vezetett tovább a túra útvonala, másrészt itt volt a következõ láda rejtekhelye. Ez viszont annyira frappáns találat volt, hogy a ládák minden korábbi bûne meg lett bocsátva, hetedíziglen.


Leballagtunk az Árpád-tetõrõl, kereszteztük a Szépvölgyi utat, s szép egyenletesen feltoltuk a Felsõ-Kecske hegyig. Innen elég meredek lejtõ vezetett a Nagy Farkas-torokig. Azaz különösebben nem volt meredek, de ebben a csúszós, saras idõben bravúrosan kellett használni a túrabotokat és az út menti fákat, csökkentendõ a nemkívánatos sebesség-növekedést.


A Guckler úton kevesebb, mint három kilométer volt még a Virágos-nyeregig. Innen is van egy emlékezetes túraeseményem. Az út jellemzõen a hegy ÉK-i oldalán halad, ennélfogva kevésbé éri a nap. A jég itt még néhány rövidebb szakaszon elég jól tartotta magát. A túrázók igyekeztek minél inkább az út szélén haladni, ahol relatíve száraz viszonyok uralkodtak. Nem úgy néhány futó, akik éppen itt értek utol. Az út közepén lendületesen futottak el közöttünk. Legalábbis ez lehetett az elképzelésük, de más az elmélet és más a gyakorlat. Pont akkor, amikor mellém értek, egyikõjük megcsúszott. Nem vesztette el azonnal az egyensúlyát, hanem igyekezett korrigálni, mégpedig elég bonyolultnak tûnõ mozdulatsorral. Hirtelen nem tudtam eldöntetni, hogy ez valami eddig ismeretlen kapuéra formagyakorlat lehet, melyet tisztán kedvtelésbõl mutat be nekünk a spori, vagy egyszerûen csak rosszul van. A látványtól földbe gyökerezett a lábam, s mint késõbb bebizonyosodott ennek köszönhettem, hogy nem végeztem az út melletti szakadékban. Mondom mindezt azért, mivel a bemutató csúcspontjaként egy gyönyörû kaszáló lábmozdulat vetett véget a lenyûgözõ gyakorlatsornak, mely éppen a bokámnál érte el végsõ formáját. Szerencsére nem lett senkinek baja, de azért nem tapsoltam meg a mutatványt, nehogy félreértés legyen belõle és esetleg olyan értelmezése legyen a dolgoknak, mintha ismétlésre bíztatnám.


Ilyen kalandok árán sikerült elérjük a Virágos-nyeregben lévõ ellenõrzõpontot. Pecsételés után azonnal továbbindultunk. Emlékeim szerint itt volt tavaly a legkellemetlenebb sáros szakasz, de most nem tûnt veszélyesnek. Mondjuk nem is figyeltem annyira az út minõségét, sokkal inkább a GPS-t, mert az kézzel-lábbal mutatta (sõt még folyton csipogott is hozzá), hogy ha itt letérnénk a turistaútról és felmásznánk a Csúcs-hegyre, újabb geoládát tudnánk zsákmányolni. Ezen ne múljon, hát akkor jobbra át. Egy elég barátságos csapáson húzódtunk a csúcs irányába. Tájékozódásnak álcázva többször megálltam és bambán bámultam a GPS kijelzõjét, pedig õszintén megvallva csak levegõhöz akartam jutni. Egyértelmûen szólt az instrukció. A láda a csúcson lesz. Ott is volt. Egy napsütötte szélvédett helyen elfogyasztottunk egy-egy szendvicset, s ittunk fél deci teát. Pontosabban én ittam, mert Halima valami furcsa ötlettõl vezérelve a többit nagyon körültekintõen kiborította az anyaföldre. (Mondhatnánk úgy is, hogy véletlenül felborult a termosza, de ez méltatlan lenne a túra emelkedett hangulatához.)


Ezután, azt is mondhatnánk, hogy eseménytelenül telt a túra a Szarkavárig, de ez arcátlan hazugság, a fontos tények elhallgatása lenne. Ezen a szakaszon a kígyótenyésztés legapróbb fortélyaiba is beavatott túratársam. Remélem, soha nem kell hasznát vennem az itt hallottaknak, de mindenesetre annak kifejezetten szurkoltam, nehogy legyen a végén még egy gyakorlati bemutató is.


Az elõadásnak pont akkor lett vége, amikor kiértünk Solymár elõtt az erdõ szélére. Lenyûgözõ szakasz volt. Egyszerre cuppogó, ragacsos, bakancstalp-letépõ és csúszós sár. Hát ez nagyon fincsi. Ez már majdnem cserháti anyag! Azt bántam, hogy hamar vége lett. A Szarkavárnál ismét elhagytuk az útvonalat, hogy megkeressük az itt rejtõzködõ ládácskát. Azt tudtam, hogy a toronyban van, de azért elég nagy az a torony, nemde? Elég hosszas keresgélés után végül megleltük a ládácskát, s trappoltunk Solymárra. Itt összefutottunk napvirággal, aki a délutáni családi program miatt ma csak a 20-as távot választotta. Kutyafuttában köszöntünk egymásnak, s õ sietett a buszmegállóba, mi pedig feltöltöttük a vízkészleteinket, s irány a Zsíros-hegy. Szép gyertyános-bükkös kísérte az emelkedõt. A frissen elvégzett bontóvágás szakszerûségéhez kétség sem férhetett. Itt is elindul az a 10-20 éves folyamat, melynek az erdõ megújítása lesz a vége.


A hegy tetején megkérdezte Halima, hogy pontosan hol is keressük a következõ ládát? „Ott van felírva a táblázatban, amit még a rajtnál adtam oda, s amire eddig oly gondosan feljegyezted a ládák jelszavait” – volt a válaszom. Aztán kiforgatta minden zsebét, de a jegyzet nem volt sehol. Basszus, ezt elhagytuk! (Szerencsére az itinerek megvoltak.) Rezignáltan vettem tudomásul, de legbelül hahotáztam magamban. Halima nagy bûnbánattal ostorozta magát, mintegy kétségbe vonva saját szellemi képességeit. Annak mindenesetre nagyon örültem, hogy nem én vesztettem el, mert akkor most én mérgelõdnék, s õ kacagna. Na mindegy. Ha már itt vagyunk, keressük meg azt a „Királyi Panorámát”. Egy fenyõfa ágára akasztva meg is lett, mint ahogy pár perccel késõbb a Nagykovácsi Kálvária láda is.


Ilyen komplikációkat követve értünk be Nagykovácsiba a plébániára, mely nemrég a PMTT túra bázisának adott otthont. Hú de jót ettünk itt. Volt zsíros és vajas kenyér és isteni házi lekvárok is kívántatták magukat. A nagy ijedségre szerintem többet is ettem, mint amennyi ildomos lett volna, de mit csináljak? Olyan jól esett.


Folytatva utunkat a nap utolsó emelkedõje várt ránk. A Nagy Kopasz. A csúcs közelében még összefüggõ hótakaró borította a talajt. Jól megnéztem magamnak. Alighanem ebben a szezonban ez volt az utolsó havas túrám. Lefelé közel sem volt annyira saras, mint amire számítottam. Aztán leértünk a Tarnai-pihenõhöz, ahonnét a látvány mindig megfog. Megegyeztünk abban, hogy ez az egyik legszebb panoráma a Budai-hegységben. Jó tempóban értünk le a Telki mûúthoz, ahol a mai nap utolsó pontõre posztolt. Megkérdeztük tõle, hogy mi lenne, ha mi mégsem a forgalmas aszfaltúton ereszkednénk be Budakeszire a célba, hanem a túra eredeti útvonalán, az erdõben. Mivel a „hivatalos ember” áldását adta rá, bevetettük magunkat az erdõbe. Tudom nem annyira érdekes a gyönyörû erdõben sétálni az esti  szürkületben, dámszarvasokat és muflonokat látni egészen közelrõl, mint a benzingõzt szívni öt kilométeren keresztül, de mi ezt választottuk. Így jártunk. Mire a mai nap utolsó ládájához értünk szinte teljesen besötétedett. Nem is lett meg, bár gyanítom világosban gyerekjáték lett volna.


Nos, a beszámoló elején említettem, hogy az útvonal azért lett elterelve, mert az út teljesen járhatatlan lett egy fakitermelés miatt. Jelentem egy szûk ötszáz métert leszámítva az út tökéletesen járható volt. Igaz egy darabon a turistaút be volt borogatva gallyakkal, de az ösvénnyel párhuzamosan, attól 20-30 m-re kiválóan el lehetett érni a vágásterület szélét.


A szintidõ maximális kihasználásával értünk célba. A szervezésrõl annyit, hogy nem nyújtott semmilyen extra különlegességet, de alapjában véve minden rendben volt vele. Jó, hogy megrendezik évrõl-évre ezt a túrát.


Köszönöm a felejthetetlen túraélményt a hegyeknek, az erdõknek, a kora tavaszi idõjárásnak és nem utolsó sorban túratársamnak Halimának. Nagyon jól szórakoztam. Ugye Ti is?


 

 
 
frinyoTúra éve: 20122012.02.27 09:02:07
megnéz frinyo összes beszámolója

 Sajnos, annak idején, amikor ki kellett jelölni, melyik négy színt használják turistautak jelölésére, nem engem bíztak meg ezzel a feladattal. Így fordulhatott elõ, hogy a lila helyett a zöld került a kiválasztottak közé. Mit tehet az ember, el kell fogadni a kialakult helyzetet, és el kell indulni a Zöld 45-ösön.                                                                                                               Az erdélyiek legendás püspökérõl, Márton Áronról elnevezett téren gyülekeztek a résztvevõk, köztük Farkas Gyöngyi és én is. A  temetõ bejáratához közel volt a rajt, ennek ellenére nem uralkodott temetõi hangulat, fõként, mikor megpillantottuk kedves barátunkat, Farkas Eleket, aki felelõsségteljes munkája miatt, a mi bánatunkra, de betegei örömére, ritkábban tud eljönni teljesítménytúrákra.                                                                                                                                                                                                                                            Nekünk, Orionosoknak, nem volt ismeretlen a rajthely, minden év novemberében innen indul a hagyományos Hagymási Jenõ emléktúránk. Ragyogó idõben indultunk, hamar lekerült rólam a dzseki. Gyöngyi nem érte be ennyivel, rövid ujjú trikóban jött mellettem, csodálkozást varázsolva ezzel a többiek arcára, néhány társunkból meg féltõ megjegyzéseket is kicsalt látszólagos könnyelmûségével. Én viszont már látom a néhány év múlva megjelenõ újságcímeket a nõi Schirilláról, bár  ehhez valamicskét fejlesztenie kéne Gyöngyinek az úszótudását.                                                                                                                                                                                                                                                                           Az elsõ kapaszkodó után, felértünk az Ördögoromra, ahol a pontõr angyali nyugalommal osztogatta pecséteit a feltorlódó tömegnek. Késõbb aztán szétszóródott a mezõny, mint Gandhi hamvai. A Széchenyi-hegy felé menet egy hosszú emelkedõhöz értünk. Ott, ó, mily meglepõ dolog történt, mi, akik egy Téli Mátráról szóló beszámoló szerint csak a lejtõn vagyunk nagymenõk, könnyedén megelõztük az írás szerzõjét. Kevéssel utána, némi öniróniával elkönyvelhettük,  igaz a mondás, hogy vakok országában félszemû a király, két srác úgy húzott el mellettünk, mintha biciklin ültek volna.                                                                                                                                                                                                                                    Az újabb ellenõrzõpont után Normafára mentünk, ahol a rétesbolt sziréneinek éneke csak 10-tõl bûvöli el az arra járókat, a tábla szerint akkor van a nyitás, ezért--kísértés híján--haladtunk tovább Disznófõ felé. Itt paradicsomi állapotok fogadtak minket, legalábbis a vaddisznók szemével nézve a dolgot,  Amit eddig turistaútként ismertünk, az most egybefüggõ dagonyává változott.                                                                                                                                                                                                                                                                                       Újabb örömteli találkozások következtek, elõször Scultéti Gáborral, akit a Via Dolorosa óta nem láttam, majd Borival, Gyõri Petivel, Hartmann Misivel, többek között. Együtt értünk a Tündér-sziklához, majd a tündéri történeteket író Fekete István emlékházához.                                                                                                                                                                               Az Apáthy-sziklához és az Árpád-kilátóhoz vezetõ út megpróbáltatásait enyhítendõ, bekaptuk az egyik e.p.-on kapott csokit, és hipp-hopp, már fent is voltunk. (Ezt azért nem kell szó szerint érteni) A Boróka büfénél Szabó Marikába botlottunk, most nem tervezett gyalogos hazatérést a célból, mint múlt héten. A Solymár elõtti lejtõn pedig Petõ Sanyi futott el mellettünk, mi is futottunk ugyan, de az õ sebessége úgy aránylott a miénkéhez,  mint a Tokyo és Osaka közt közlekedõ Shinkansené a Budapest-Veresegyház-Vác járatéhoz.                   Solymáron ebédszünetet tartottunk, majd rövid barátkozás következett Ebola kutyájával, és elindultunk Nagykovácsi felé, Ebola pedig az ellenkezõ irányba. Gyöngyi kissé megdöbbent ezen, de megnyugtattam, hogy õ Pilisvörösváron lakik, és csak hazafut innen, a 20 km. túl rövid neki, meg a vizsla is igényli a mozgást. Nagykovácsiban ezúttal nem tértünk be a Gyopár Sörözõbe, még a végén felkerülnénk a falra, a törzsvendégek tablójára. Valóban van ilyen tabló ott, alján a megszokottól kissé eltérõ mondattal: Találkozunk minden nap.                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     Az e.p.-on a hagymás, uborkás vajaskenyér után, desszert gyanánt, ettem az igen finom házi lekvárból is. A plébánia elhagyása után nem sokkal, az út is a lekvár állagához vált hasonlóvá. Fluctuat nec mergitur, ahogy Párizs jelmondata szól, mi is csak hánykolódtunk, de nem süllyedtünk el. Igaz, néhány piruettet bemutattunk a mögöttünk jövõk szórakoztatására, de megúsztuk esés nélkül ezt a szakaszt. ( Szakasztott olyan volt a talaj, mint Solymár elõtt.) Aztán, ahogy közeledtünk a Budai-hegység legmagasabb pontja felé, egyre több hó jelent meg az úton. Ennyit számított, hogy az 559 méteres Nagy-Kopasz felé tartottunk. Egyébként, kész csoda, hogy az 50-es években nem változtatták meg a nevét Rákosi Mátyás-csúcsra, bár ez jól is, rosszul is elsülhetett volna a névadó számára. Kinevezhették volna az ötletért valamelyik intézmény igazgatójává, de ha gúnynak minõsítik, akkor kaphatott volna egy recski vagy hortobágyi beutalót az illetõ. Mivel mindketten siettünk, most nem mentünk fel a Csergezán-kilátóba. Kilátástalan lehetett volna a helyzetünk is, ha az egyik pontõr nem terel át az általunk helytelenül választott útról az igazira, ami levezetett a mûútig.                                                                                                                       Ezen a mûúton kellett --az eredeti tervtõl eltérõen, ki tudja miért-- a célig menetelnünk. Ambivalens érzéseink voltak a változással kapcsolatban. Annak örültünk, hogy sártaposás helyett sima úton kell menni,de a jó, erdei levegõt felváltó benzingõz már egyáltalán nem tetszett, a futásról is le kellett mondanunk e miatt. A célban gyorsan elintézték a formaságokat, kisvártatva a 22-es buszon ültünk, ahol megkaptam a megnyugtató üzenetet az Újpest 3:1-es bajai gyõzelmérõl. Ennek említésével, úgy vélem, meg is magyaráztam a bevezetõben említett, színekkel kapcsolatos elmélkedésemet...

 
 
ToteszTúra éve: 20122012.02.25 22:32:55
megnéz Totesz összes beszámolója

 Eltésekkel zöldeztünk! (20km)


 


A beszámolót Kortom írta. Tök jó, hogy egy egyetemen fel lehet venni a teljesítménytúrázást, mint tantárgyat, ráadásul kreditet is ér. Szerintem ezt be kellene vezetni máshol is. ;)


 


A beszámolót ide kattintva olvashatjátok el.


 


További kellemes túrázást!


 


Üdv,


Totesz

 
 
 Túra éve: 2011
MirPTúra éve: 20112012.07.27 14:25:10
megnéz MirP összes beszámolója

Zöld 20 - Fekete István emléktúra


Túrabeszámoló és képek az alábbi linken:

http://teljesitmenyturaim.blogspot.hu/2011/02/zold-20-fekete-istvan-emlektura.html

 
 
stalkerTúra éve: 20112011.03.03 22:57:14
megnéz stalker összes beszámolója

Zöld 45


2011.02.26.


Bazsival hajnalok hajnalán keltünk, öt órakor találkoztunk Ildikóval és Tiborral. Az autópálya segítségével hamar Budapestre repültünk és a rajtnál beálltunk a fázósan toporgó túratársak közé. A nagyszámú induló ellenére, aránylag gyorsan rajtolhattunk, az itinerünkre 7 óra 45 perc került rajtidõnek. A túra nevébõl adódóan a zöld háromszögön indultunk el, és hamarosan már az elsõ ep.-n pecsételtettünk. (Nem is emlékszem rá, hogy voltunk-e már olyan túrán, ahol ilyen közel lett volna az elsõ ellenõrzõ pont!) Mindenesetre a pont elérése elõtt megmásztuk az Ördög-ormot és a rajt után egy kilométerrel az itiner igazoltatása mellett a tájban is gyönyörködhettünk. Az oromról jól látszott a Széchenyi-hegy és a felkelõ nap elsõ sugarai a szegényes budai villák kertjeibe is bevilágítottak. Viszlátot mondtunk a pontõrnek és enyhén tovább emelkedve, erdei úton folytattuk tovább. Hamarosan, bal kéz felõl elhagytuk az Úti Madonna kápolnát és a fák mögött, szinte karnyújtásnyira feltûnt a Széchenyi-hegyi TV adó tornya. Egy kicsit baktattunk még a torony irányába, majd felérve a hegytetõre, a toronytól balra kiérkeztünk az aszfaltra. Elõször a Bibliaház épülete, majd a Gyermekvasút végállomása következett. Az állomás elõtt volt a második ep. A kocsiszínben vasúti kocsik szenderegtek és álmukban a nyár zamatos élményeit élték újra át. Mi tovább lódultunk a Hegyhát út aszfaltján és pár száz méter múlva a Normafa síház elé értünk. Itt volt egy kis bizonytalanság a részünkrõl, mert nem volt számunkra egyértelmû, hogy a 20 kilométeresek rajtjánál kell-e pecsételtetnünk. Közös megegyezéssel úgy döntöttünk és az itiner is azt sejtette, hogy nekünk itt igazoltatni nem kell, ezért nagy elszántsággal csapódtunk a friss erõvel rajtoló húszasok közé. (Késõbb hallottuk, hogy több hosszútávon induló beállt a sorba pecsételtetni és ezzel értékes perceket vesztegettek el.) Búcsút intve Normafának még elképzeltük, hogy mekkora lehetett az a bükkfa, mely Mátyás király születésétõl 1927-ig állt e helyen. Normafától lefelé tartva egy idõ után a Tündér-szikla hófehér taraja magasodott felettünk és éles határt rajzolt a kék ég elõtt. Gyors pecsét a túralapra, majd átbújtunk az üresen járó Libegõ alatt.  A Budakeszi úton való átkelést élve úsztuk meg, majd pár lépés után egy lépcsõsor szürke teste vezetett minket az ég felé. Mire elfáradtunk volna, felértünk a csúcsra, majd innen ismét lefelé haladva egy-két perc múlva már a Fekete István emlékháznál álló autó tetején dolgozott a pecsét. Az emlékháztól már látni lehetett az Apáthy-sziklát, melynek tetejérõl aprónak tûnõ túratársak csodálták a párás budai világot. A Hûvösvölgyi úton az átkelést jelzõlámpa segítette, majd átbújtunk a villamos sínek alatt. Újabb lépcsõsor következett és az Apáthy-szikla ormára egy fekete kutyus társaságában léptünk ki. Az idõ valóban nagyon párás volt, a szemközti hegyek szürkén olvadtak bele a tájba. A szikla után bõ egy kilométerrel feltûnt az Árpád-kilátó, melynek esõvédõje alatt, a pontõr elõtt hosszú sor kígyózott. Türelmesen megvártuk, míg sorra kerültünk, közben az utolsó csokik egyikét majszoltuk. Itinerünk igazoltatása után, az apró csokitól teljesen felfrissülve baktattunk tova és kis híján öt kilométer múlva a Virágos-nyereg sarával ismerkedtünk. A Boróka-büféhez kb. 5 centiméter vastag sárút vezetett, mely nem szûnt meg a bejáratnál, hanem a kocsmában is folytatódott. Szegény tulajdonos, biztosan küzdelmes harcot folytatott a barna, ragadós sárkánnyal és százszor is átgondolta, hogy jövõre engedélyezi-e ugyanezt. A Nap sugarai innentõl kezdve kezdték kifejteni jótékony hatásukat, mely abban nyilvánult meg, hogy bakancsainkon a sár egyre vastagabb rétegben képzõdött és a lépéseink is bizonytalanabbá váltak a csúszós talajon. A Szarkavár elõtti mezei úton rosszabb is lehetett volna a sárhelyzet, a 2009. évi Deák és Göcseji Galopp túrához képest csak saracskával találkoztunk. Bazsi felszaladt a Szarkavárba, majd hamarosan Solymár aszfaltját koptattuk. A Templom téren tiszteletünket tettük a Kocsma Galériában, mely a húsz kilométeres túrázók céljaként is mûködött. Pecsételtetés után, a bronz házaspár árnyékában pihentünk pár percet a templom elõtti tér padjain.


(Solymár: A település nevét az ide telepített királyi solymászokról, vagy a római korban itt folyó só kereskedelem kapcsán a latin „sal” (só) kifejezésbõl kapta. 1266-ban elsõ okleveles említésekor „Salamar” néven szerepel. A solymári várat - melyet hívnak Szarkavárnak is- feltételezhetõen a 14. század második felében, a települést akkoriban birtokló Lackfi család építtette. A 15. században több tulajdonosváltás is történt, a Cillei, majd a Garai család után Mátyás király és fia, Corvin János voltak a terület urai. Fõleg királyi szolgálók, solymászok és vadászok lakóhelye volt a település, a vár pedig elsõsorban vadászkastélyként mûködött. A török idõk alatt a terület teljesen elnéptelenedett, a vár romlásnak indult. A 18. század elsõ évtizedeiben elõbb rácok, majd távozásuk után, Mária Terézia uralkodása alatt sváb telepesek érkeztek a területre. Lakosság: 10 129 fõ.)


Erõgyûjtés után magunk mögött tudtuk a Templom-teret, majd az aszfalton felfelé kapaszkodva Solymár magaslatához érkeztünk, ahonnan visszapillantva beláttuk a település felét és a templomot, amely elõtt nem sokkal ezelõtt pihentünk. Egy-két kilométer leküzdése után már Nagykovácsi szélsõ házai mellett trappoltunk. Elhaladtunk egy aránylag újnak tûnõ, fehér falu templom mellett, majd pár lépés után a plébánia épületében tornyosuló lekváros és zsíros kenyerek pusztításába kezdtünk. A plébánia épülete adott helyt a 30 kilométeresek céljának is. Energiapótlás után nekivágtunk az utolsó tizennégy kilométernek.


(Nagykovácsi: A középkorban királyi kovácsok lakták a települést, innen is ered a neve. Az elsõ írásos emlék 1254-bõl származik. A török hódoltságot igencsak megszenvedte a falu és a népesség radikálisan csökkent. A törökök kiûzése után, a 18. század elején, a Habsburg uralkodó sváb telepeseket telepített le. Ezek az új betelepülõk tehetséges földmûvesnek bizonyultak és bányákat is nyitottak. Lélekszám: 6310 fõ).


Az utolsó házakat elhagyva eleinte szántóföldek mentén, majd erdei úton lépdeltünk. Szinte folyamatosan emelkedve, egyszer csak a Nagy-Kopaszon lévõ, vitorlához hasonlító kilátó tornyosult elõttünk. Törtünk a pontõr által kedvesen kínált csokoládé masszából, melynek ott helyben nem jöttem rá az ízére (a célban tudtam csak meg, hogy banános volt). Az út innen már nagyrészt lefelé vezetett, idõnként kellemetlen, dagonyás részeket kellett leküzdenünk. Keresztben átvágtunk a Budakeszi felé vezetõ országúton, majd hamarosan kerítést másztunk. A Hosszúhajtási kõbányánál volt a cél elõtti utolsó pont, innen bõ három kilométerre volt a túra végét jelentõ Két Jóska sörözõ. Ezen a szakaszon a zöld jelzések már elfogytak a fákról, így jobb híján a szervezõk által korrekt módon kihelyezett szalagokat követtük. Ismételt kerítés mászás után újra lakott helyre értünk és a Budakeszit Páttyal összekötõ mûút 6-os száma alatt megleltük célunkat, a Két Jóska sörözõt. A bejáratnál találkoztunk a Görgey túrán megismert Lacival, aki épp akkor jött ki az itató intézménybõl és elmondta, hogy elõttünk nem sokkal érkezett be a célba. A baráti üdvözlés után Laci autóba szállt, mi pedig a pontõrök színe elé járultunk. Itinerünkre 17 óra 15 perc került beérkezési idõnek.


Összegzésül: Jól szervezett túra, aránylag nagyszámú indulóval. Maga a túra (legalábbis a hosszú szakasza) nem tartozik a legkönnyebben teljesíthetõk közé. A jelzések mindenhol jól követhetõek (kivétel azon a szakaszon, ahol ismeretlen „barátunk” fejszével távolította el õket). Az itiner fekete-fehér, részletes útvonalleírással, térképpel, távolsági és szintadatokkal. Köszönjük a szervezést, jól éreztük magunkat!


Képek megtekinthetõk az alábbi linken: https://picasaweb.google.com/112884362566521913440/Zold45#

 
 
VagdalthúsTúra éve: 20112011.02.27 22:59:24
megnéz Vagdalthús összes beszámolója

Zõd 30 2011


...mert ugye a palóc nem mond zöldet, csak zõdet. Az eredeti terv a 45 volt, de aztán a különbözõ társadalmi kötelezettségek rövidítették a programot. Kinek megélhetési -Bribor, esti munkahelyi etap-, kinek meccslátogatási -én, Vác-Dunaújvárosi nõi kézi NB I-es bajnoki- szolgálatai miatt csökkentett üzemmódba kapcsoltunk. Elõször is: Vác, vá. Felszállás, fullpalóc exp, Brigi, Hajni, én, oldjuk a telet, ribizli-alma vegyes, kemencei karcos, 48 fok, ez több, mint ami kint van. Nyugati, meglepõ, de nagyobb a cidri mint Vácon vagy Romhányban, pedig Budapest közelebb az egyenlítõhöz, kvázi mediterrán vidék nekünk. Így vellanyosozunk a rajtig, ahol már túl vagyunk egy közös utazáson a Moszkvától RitaB-vel és Rudival. Pajtásszakmailag már jól állunk. Nevezünk, mert az ilyenkor dukál, és rájövök: ezzel, hogy a 30-at tolom végül, teljes a repertoár: 20, 45 már vót, harminc még sosenem. Le-fel, aztán máris Ördög-orom, már megint lestrapált telepeket hoztam, így a fotó mint mûfaj ma nem lesz a program része, mindenesetre a fudzsi a táskában, de max. nehezéknek van ott ma. Széchenyi-hegy, fagyott talaj, kabát le, túlterveztük a ruhát. Sebaj, a Normafánál csábít a forralt bor meg a rétes, de a helyzet az, hogy nincs rá szükség, üzemanyag van nálam stabilan. Galopp weiter, vystup na Tündér-szikla und Apáthy-szikla, közben Gethe sporttárssal és Zsolival közösen kerülünk teljesítménykirándulásra, annak letéteményesévé válunk, majd hipphopp az Árpád-kilátó elõtt Marabu sporttárssal értekezünk, rég láttam. A félkemény csokidarabból egy példányt abszolválok, ez vót a reggelim. Amúgy még mindig a zõd jelzést követjük. A Virágos-nyeregben a Palóc Testvérrel meghúzzuk a butykost, amúgy sincs nyitva a hivatal papíron, bár pecsét van, oszt' a lendülettõl rendesen bezöldülünk Solymár határáig, ahol már nagyon várjuk a nekünk hazai pályát, azaz  a sarat, de a Szarkavár alatti etap szokatlanul humánus. Csalódás. Solymárott csupán egy pöcsét, meg kiosztom Panninak a várható titulusát, aki épp naptárat árusít: nem elnök, nem elnökasszony leszel, hanem elnökanya, aki erre majd fejbecsap egy Budapest Kupa-füzettel, oszt' toljuk a Zsírosnak izombul, közben Tinca lesz útitársunk a nagykovácsi célig. Ahol vajas-ubis kenyeret gurítunk, meg a sokféle lekvárosból is egyet, a választék pazar, úgyhogy pozor. Még téjja is akad, meg persze a beérkezõ cimbivel rácsúszunk kicsit a flaskámra, és ezzel vége is a mûsornak. 5:30 alatt haraptuk meg a zöld háromszöget és sávot 30 (na jó, 29,5) km-en át, köszönöm a társaságot Bribornak, Hajninak, és aki hozzánk csapódott és akihez csapódhattunk, sok jó pajtás volt, jó palócokhoz méltó módon lendületbõl haraptuk meg a távot, és gazdagodtunk egy újabb teljesítménykirándulással.

 
 
tétova hegyi-teveTúra éve: 20112011.02.27 21:37:05
megnéz tétova hegyi-teve összes beszámolója

Társasági tuning túra a Budai-hegyeken túlra


Csípõs hidegben neveztünk Boszival a rajtban, ahol szerencsére a fázós rajtoltatok nem sokáig várattak bennünket. Gyors szerelvényigazítás s már pecsételtünk is az Ördög-orom ponton. Kellemes, beszélgetõs, kedvcsináló túratervünknek megfelelõen, nem kívántunk megszakadni. Ma nem az elsõ hely megszerzése volt a cél. Kényelmes, de azért kilépõs felfelék után hagytuk el a 2. EP.-t is s kezdtük szaporázni a Normafa felé. Jókat beszélgetve, de óvatosan baktattunk lefelé a Tündér-sziklákiga, ahol futó-gyíkokként sütkéreztünk a fel-feltámadó nap melegében. Abszolváltuk még a sûrû lépcsõ-soros szakaszokat is s folyamatos, kitartó elõzgetések mellett értünk fel az Árpád-kilátóhoz. A bûn rossz csokit elfogyasztva baktattunk aztán lefelé s kanyarogtunk a hegy oldalban egészen a Virágos-nyeregig. A WC-ben töltöttem fel vizes palackomat s már elkezdtünk itt álmodozni a Nagykovácsiban ránk váró terülj-terülj asztalkáról. Persze addig még a solymári erdõs-mezõs várt ránk. Elhagyva a füstös-büdös EP.-t kezdtünk felbandukolni a Zsírosra. Szerencsére Boszi megosztotta velem hozott marcipán-kenyerét s így megmentve életemet s feltöltve kalóriával sikerült eljutnom Nagykovácsiba. Nem kíméltem a gyomromat s az eddigi szegényesebb ellátást bepótolandó degeszre ettem s ittam magam. Ínnen inkább már csak gyaloglás volt osztályrészünk. Részben a földig megnyúlt hasamnak, részben pedig bekrepált lábaimnak (hiába a rendszeres edzéshiány) köszönhetõen. De az idõ szép volt, s jókat nosztalgiáztunk ezen a szakaszon, hiszen mind2-en többször jártunk-futottunk ezeken az utakon s fák között. A kilátónál még ettem a csokiszerû anyagból, s megkezdük az ereszkedést. Jól megolvadt talajon csúszkálva-futva értük el vasudvar vasfenyõjét s a budakeszi utat. Átnyomakodtunk a kerítésekre épített fel-le építményeken s követve a kiváló szalagozást meglett a kõbánya is. Innen már csak 3 Km. Megint csak nosztalgiáztunk picit, hisz tavaly ezen a szakaszon ismerkedtünk meg. S azóta mennyi-mennyi futás és túra mögöttünk. S remélem elõttünk is, s legalább annyira jók, mint ez a zöld 45 is volt.    


Ja és beújították a kitûzõt. Már csak ezért is érdemes volt eljönni. Köszönet mindenkinek aki lehetõvé tette.

 
 
TonnakilométerTúra éve: 20112011.02.27 07:49:42
megnéz Tonnakilométer összes beszámolója

Zöld 45


Kiírás szerinti táv: 43,3 km, szint: 1605 m


Elõítéleteim folytán eddig idegenkedtem a Budai-hegységtõl. Azt gondoltam, mivel nagyon beépített és zsúfolt, nem lehet igazán jó teljesítménytúrát szervezni. Így aztán a tavalyi évben a 35 teljesített túrám közül egy sem esett országunk eme tájegységére. Mivel a mostani hétvégére egyszerûen nem találtam ésszerûbb választást, Zsombor fiammal beneveztünk a Zöld 45-re. Szerencsére kellemesen csalódtunk, de kezdjük inkább az elején.


Budakeszin a cél közelében hagytuk autónkat, s a BKV jóvoltából kevesebb, mint egy óra alatt a rajtnál voltunk. A rajtban lévõ kisebb tömeg ellenére feltûnõen gyorsan sikerült elintézni a formaságokat és elindulhattunk a Z3 úton, egyelõre még a házak között. A korai idõpont és a csípõs hideg miatt a túrázókon kívül alig volt mozgás az utcákon. Rövid lejtõs szakasz után érkeztünk az Ördögoromhoz, melyre felkapaszkodva nem lehettek kétségeink arról, hogy szép napunk lesz ma. Szikrázó napsütés, tiszta idõ, pompás kilátás (na azért nem az a zempléni vagy bükki feeling).


A lokális maximumon máris egy ellenõrzõpontot találtunk, ahol megkaptuk az elsõ pecsétünket. Rövid lejtõzés után ismét emelkedett utunk a Széchenyi-hegy felé, de ez már barátságos, tüdõkímélõ emelkedõ volt. Menet közben elhaladtunk egy víznyelõ (dolina) mellett. A Széchenyi-hegy tetején a gyermekvasút állomás épülete elõtt újabb ellenõrzõpont. Innen a Normafáig zömmel aszfalton kellett haladjunk. Mivel az itiner apró betûs részét nem olvastuk és még az orvosunk és gyógyszerészünk tanácsát sem kértük ki, pompásan beálltunk „pecsételtetni” a 20-as távra nevezõk sorába. A sor kivárása után tájékoztattak, hogy ez nekünk nem EP. Na mindegy, ezt benéztük. Kedvünket nem, csupán kb. 10 percet vesztettünk.


Ettõl aztán ösztönösen kicsit gyorsabban szedtük a lábainkat, s a folyamatos lejtõ segítségével hamar keresztezhettük a Budakeszi utat. Jé, itt jöttünk busszal, kevéssel ezelõtt! Innen az Apáthy-sziklákig zömmel városi környezetben haladhattunk. A Hûvösvölgyi utat keresztezve meg is jött a sok lejtõ „böjtje”. A Battai lépcsõkön felfelé meg is állapítottuk fiammal, hogy sz@r lehet az itteni gyerekeknek lábtengózni az utcán, mert ha valamelyik rosszul passzol, elég sokat futhat a laszti után.


Az Árápád-kilótóig folyamatos, de nem túl meredek emelkedõn haladhattunk. A legnagyobb nehézséget az igen népes nyugdíjas csoport megelõzése jelentette, akiknek meggyõzõdésük volt, hogy csak úgy lehet felérni a kilátóig, ha legalább hárman mennek egymás mellett, maximum 1,5 km/órás sebességgel. Azt hamar beláttuk, hogy ez a tempó aligha lesz elég a szintidõn belüli teljesítéséhez, így aztán gyakori bocsánatkérések és köszönések közepette lábak és kézitáskák között szlalomozva szaporáztuk lépteinket. Az Árpád-kilátónál újabb ellenõrzõpont posztolt, ahol már ellátmány is volt, egy kis csokoládé formájában. A zsivajt hátunk mögött hagyva percek alatt leértünk a Szépvölgyi útra, ahol egy közkútnál utántöltöttem a kulacsomat. Pár száz méter után ismét emelkedni kezdett, egészen a Hármashatár-hegyre vezetõ útig. Az aszfalt keresztezése után viszont kellemetlenül lejtett. A néhol jég rejtõzött az avar alatt, nem volt a terveink között egy hátast dobni, így aztán ügyelve értünk a Z-Z+ találkozásáig.


Innentõl tapasztaltam meg elég hosszú szakaszon azt a fórumon olvasott információt, hogy valamely igen tisztelt honfitársunknak meglehetõsen szúrja a szemét a fára festett turistajelzés, melynek következményeként idõt, s fáradtságot nem kímélve kisbaltával következetesen megsemmisíti azokat. Azért ha tetten érném, szívesen elbeszélgetnék vele errõl a témáról, s a jelzések érdekében szívesen bevetném saját érveimet. Egyet jobbról, s (a kiegyensúlyozott tájékoztatás érdekében) egyet balról.


Azért a jó kedvem nem hagyott el teljesen, s a pompás Guckler úton hamar a Virágos-nyeregben lévõ Boróka büféhez értünk (ez a szakasz nagyon tetszett). A pecsételtetés után találkoztunk elõször egy kis sárral. A szikrázó napsütés hatására rohamosan emelkedett a hõmérséklet és a nyílt területeken bizony megolvadt a legfelsõ néhány centis talajréteg. Nem az a mély cserháti sár, de kellemetlenül csúszkálós. Szerencsére a saras szakasz nem volt hosszú, s újra kiváló útviszonyok között haladhattunk majdnem Solymárig. Solymár elõtt már jól feldagasztották a sarat az elõttünk járók. Úgy látszik ez egy ilyen hely lehetett, mert a derék solymári svábok még cserép törmelékkel is felszórták az utat, csökkentve a sár hatását (hatásfokát tekintve kevés eredménnyel).


Ezután gyönyörködhettünk a település rendezett utcáiban, mely közül az ellenõrzõpont felkeresése volt legáhítottabb célunk. Ez volt egyben a 20-as távon indulók célja is, így aztán a pecsételés nem volt egyszerû dolog. Mivel a hosszabb távokon indulóknak is végig kellett állnia azt a sort, melyben állók egy része nem csak pecsételni akart, hanem átvenni a jól megérdemelt kitûzõjét és oklevelét is. A szervezõk helyében én megfontolnám, hogy a 30-as és a 45-ös távon indulóknak kint a járdán adják a pecsétet és a túrázó majd bölcsen eldönti, hogy be akar-e menni a vendéglátó ipari egységbe egy stampóra.


A kivárt sor után frissítettünk egyet az otthonról hozott szendviccsel és gyümölccsel, feltöltöttük ivóvíz készletünket és irány a Zsíros-hegy. A szintadatok alapján rosszabbra számítottunk, mivel már kezdtük érezni lábainkban az eddigi távolságot. A szint majd felét aszfalton kellett megoldani, ami azért valljuk be kevésbé fárasztó, mint az itt-ott saras erdei úton. Legnagyobb meglepetésünkre, különösebb fog összeszorítás nélkül felértünk a csúcsra, mely egyben Nagykovácsi település kezdete is volt. Innen aszfalton csorogtunk le a Református Plebániára, mely nekünk ellenõrzõpont, a 30-asoknak végállomás volt. Ugyan nemrég táplálkoztunk, de nem bírtunk ellenállni az asztalokra kihelyezett zsíros, vajas és lekváros kenyereknek és a forró teának. Meg is ígértem fiamnak, hogy ezt a teát maradéktalanul ki fogom izzadni, mire felérünk a Nagy-Kopaszra. Sajnos a legjobb szándékom ellenére sem sikerült betartanom ígéretem, mert alig hagytuk el Nagykovácsi házait, engedve a természet feszítõ érzésének a folyadék egy része a kiválasztó szervrendszerem egy másik útján hagyta el szervezetemet.


A csúcsra járás azért bevallom erõsen lecsökkentette az átlagsebességemet, amit onnét vettem észre, hogy megelõzött jó néhány túratárs. A csúcs elõtt fiam méltányosságból bevárt és együtt közelítettük meg az impozáns kilátót. Innen örülhettünk is volna, hogy jelentõsebb emelkedõ már nem lesz a hátralévõ bõ 9 km-es távon, de egy kellemetlen saras szakaszon kellett keresztülverekedni magunkat. Mindenképpen említést érdemel a Tarnai-pihenõ, ahonnét pompás kilátás nyílt a környék látnivalóira.


Kereszteztük a Telkit Budakeszivel összekötõ mûutat, és hamarosan átmászhattunk a legendás létrán, mely a vadaskert kerítése felett ívelt át. (Lehet, hogy ez is be volt számítva a túra szintkülönbségébe?) Ahogy haladtunk a Z3-ön feltûnõ rózsaszín szalagozás jelezte, hogy immár merõlegesen balra kell kanyarodjunk elhagyva a turistautat. Gyakorlatilag célegyenesbe értünk. A kellemesen hullámzó nyiladékokon hamar elértük a mai nap utolsó ellenõrzõpontját a Hosszú hajtás-völgyi kõbánya felett. Már erõsen látszottak fiamon a fáradtság jelei. Nem élvezte annyira ennek a dimbes-dombos résznek a szépségeit, csak monoton rakosgatta a lábait egymás után. Azzal bíztattam, hogy már csak 3 km van a célig, ahol már vár ránk az autó, s végre leülhetünk mi is. Így is történt. Beérve a Budakeszire könnyen megtaláltuk a célnak otthont adó sörözõt. A rendezõk nagy lelkesedéssel és erõs kézszorítással gratuláltak a teljesítményünkhöz, én pedig bevallottam nekik, hogy a túra utolsó 43 km-e nagyon tetszett, de a többi csapnivaló. Ezen jót derültünk, s kölcsönösen biztosítottuk egymást arról, hogy jövõre is eljövünk.


Elfáradtunk, de jól éreztük magunkat. Az idõjárás végig csodálatos volt, okunk nem lehet panaszra.

 
 
 Túra éve: 2010
OttorinoTúra éve: 20102010.03.12 10:15:55
megnéz Ottorino összes beszámolója

ZÖLD 45 - 2010.02.27.


Táv: 43,31 km; Szint: 1605 m; Szintidõ: 11 ó. (A túra tükrében tavaly óta tovább zsugorodott Magyarország, de a Budai-hegyek százegynéhány méterrel feljebb gyûrõdtek.)


Nyitásra oda akarok érni, ezért hajnalok hajnalán kelek. Egész éjjel esett az esõ, most csak elvétve látni karikákat a pocsolyákban. A reggeli készülõdés után teljes menetfelszerelésben állok az ajtó elõtt. Ahogy kinyitom, kisvártatva vissza is csukom. Zuhog az esõ, a szél viharos lökéseket produkál. Sorba futnak be a telefonok; a túratársak mondják le a farkasréti találkozót. Vannak, akik inkább Bogácsra mennek, hívnak, menjek én is. Nagy a kísértés, de még nem döntök. Tíz percenként megyek az ablakhoz, és egy óra múlva olyan szemetelõsre enyhül az esõ, mint mikor felkeltem. Döntök: ZÖLD 45. Kiugrási lehetõségnek még mindig ott lesz Nagykovácsi. Az indulás melletti legfõbb érvem az, hogy utoljára a BARLANGTÓL BARLANGIGon voltam utoljára, és teljesen szét vagyok tunyulódva. A metró felé menet kétségeim támadnak döntésem helyessége felõl, mert jéghideg szél fúj be az egyik fülemen, hogy a másikon távozzon. De nem vagyok az a visszafordulós típus, ezért alászállok. A Moszkvára kibukkanva az orrom elõtt megy el az 59-es villamos. Ha már így alakult, visszahúzódok a metró huzatos épületébe, és nekilátok a reggelimnek. Ráérek, a következõ csak 20 perc múlva jön, addig kellemesen átfagyok. Szerencsére olyan helyet foglalok a villamoson, amely mellett egy kis melegség jön fel. Alig egy-két túrázó szerû fazon (fazona) látható. A zöm már túl van az Ördögoromon. A sok megálló után végre itt a végállomás, ami nekem a kezdet. Azért még sok nevezõ szorong a BKV bódéjában. Egyik oldalon bemegyek, kitöltök, fizetek, a másik oldalon kiesek. 07:20 van. Még sehol nem vagyok, de már azon filózok, hogy jó lenne világítás nélkül végigmenni. Nekilódulok a [Z3] díszítette, lejtõs utcán. Kéz a zsebbe, a még összecsukott túrabot a bal combomat verdesi. A szél fúj, az esõ permetez, de nem olyan vészes, hogy esõkabátot kéne felvenni. Még a kanyar elõtt átmegyek a túloldalra és befordulok az Edvi Illés utcába. Itt már nem olyan lendületes a járás, nyílik a túrabot, és nekivágok az Ördögoromnak. Szaporázom fölfelé, mert enyhén szólva nincs melegem; fõleg a kezem fagy le. A kellemes az, hogy jól járható a terep, az emelkedõn elolvadt a hó.


1. ellenõrzõpont, Ördögorom.


A pontõr két kézzel kapaszkodik az itinerbe, nehogy elfújja a szél. Pecsételtetés után gyorsan odébbállok. A hétvégi házaknál már egy kicsit szélvédettebb az út. A lakóházas utcákat gyorsan magam mögött hagyom. A keskeny, csúszós ösvényre való letérés most jól jelzett. Itt sincs hó, de eléggé képlékeny a talaj. A vashídra való rálépés elõtt azonban meredekebbé válik, és az ösvény menti fácskák is félrehúzódnak; itt óvatoskodok egy kicsit. Átvágok a keresztezõ úton, és felfelé kaptatok az Úti Madonna kápolna felé. A balkéz felöli lakótelken egykedvûen fekszik a kutya, most nem ugat. A kápolna mellett elhaladva feltartom az arcomat, gyengén permetezik még az esõ. Mindjárt kezdõdik a cikkcakkozás felfelé. A szerpentinrõl a fenti rétre vezetõ, meredek ösvény csúszós, sáros, ezért az egy pár méterre levõ, kevésbé kitaposott sávot választom a feljutásra. A fennsíkon már nincs semmi szélárnyék; a Széchenyi-hegyi adótorony kísértetiesen siránkozó hangja erõsíti azt az érzést, hogy a szél rögtön leüvölti a fejemet. Az esõcseppek elpárolognak, mielõtt földet érnének. Széttárom a karomat, de nem tudok vitorlázórepülésbe kezdeni. A mûút elõtti bokros ösvény sáros ugyan, de egy hangyányival szélvédettebb. Az útra kiérve már látszik a


2. ellenõrzõpont, a Gyermek-vasút felsõ végállomása.


A pontõr a pénztár-váróterem bejárata elõtti sarokba húzódva õrködik. Pecsételés után rápillantok az itinerre, a Normafa ki van ikszelve, a Tündér-szikla a következõ. Mostantól a [Z-] a követendõ jel. A mûút kátyú hátán kátyúiban összegyûlt pocsolyákat kerülgetem, majd a sínpár és a sövény közötti murvás úttal próbálkozok, azt remélve, hogy itt enyhébb a szél. Csalódnom kell, mert elölrõl fúj, így a bokorsor nem véd semmit. Az elolvadt hó viszont mérhetetlen mennyiségû kutyabélsarat hagyott maga után. Egy darabig manõverezek a rakások között, de amikor egy fagyzugos szakaszon a betaposott hó jégpályát alkot, akkor inkább a bokrok között visszamenekülök a flaszterra. Hamarosan Normafa megálló elõtti parkolóhoz érek; átmegyek a zebránál. Nem kell érinteni a síházat, tehát megyek tovább a [Z-] nyomán, mintha mi se történt volna. Vagyis csak majdnem úgy; a turistaúton itt is a letaposott hó alkot jégpáncélt, ezért az út fölötti füves részen megyek, ameddig ez lehetséges. Az Anna-rét közelében viszont le kell menni a fagyos részre. Néhol már ráhordták a sarat, itt valamivel könnyebb haladni. Hirtelen, jobbra letörik az út, a lejtõn a jeget enyhe sár váltja fel. A mûút keresztezése után az erdészház-szerüség mellett megyek el. Pár lépés után megint jön a jeges hó; akaratlanul léc nélküli síelésbe kezdek. Mögöttem egy fiú a Grósz Glopnerról regél egy lánynak. Száraz gatyával sikerül leérnem a Disznófõhöz. Nagy a csábítás, hogy a flaszteron kispistázzak, de inkább az igen sáros fasori ösvényt választom. A Gloppner hõsei persze a szilárd burkolaton lejtõznek. Nem baj; nemsokára a [Z-] úgyis becsatlakozik a mûútba. Sárrázás után tovább lejtek a Tündér-sziklához vezetõ karéjra. Rövid séta után megpillantom a tavalyi pontõr arcát.


3. ellenõrzõpont, Tündér-szikla.


Most nem áll itt kígyózó sor, mint egy évvel ezelõtt; hamar továbbjutok. Erõs lejtõ következik sziklás talajon. Akkora, fából készült lépcsõfokokat építettek ide, hogy még akadálypályának is megfelel. Gyanítom, hogy a bringások ellen van így, mert már vészesen leerodálták az egész környéket. Megint egy fellélegzés: lejutottam a Libegõ alatt vezetõ útra. A székek üresen csüngnek a drótkötélrõl. Emelkedõ következik, be az erdõbe. Egyszer csak egy robaj szerû hangot hallok a hátam mögül. Gyorsan hátrafordulok. Kb. 20 méterre egy vastag fa dõl ki éppen, recsegve. Mellette pont elhalad valaki. Szerencsére az ijedtségen kívül nem történt semmi, mert a fa az úttal párhuzamosan vágódott el. Nem kell ide Gloppner, van kaland itt is bõven. Megérkezek a tábla jelezte, jobbra térõ ösvényhez, ami most is, mint a legtöbb alkalommal sáros. Nem vészes, kellemesen lecsúszkálok a Budakeszi útig. A végén egy nagyobb lejtõ van, ahol nem lehet fékezni, itt futva teszek meg pár métert. Az egyik autó dudál; valszeg azt hiszi, hogy lendületbõl át akarok futni elõtte. Szembe nincs nyitva a nagy kapu, amely utat nyitna a kispistázóknak. Most jobbra indítva egy szép nagy kerülõt kell tenni, hogy aztán kétszer balra fordulva kövessük a mûút vonalvezetését. A volt Hárs-hegyi kemping után jobbra bevisz a jel a sárosba, de a kedves sporttársak zömét ez a legkisebb mértékben sem érdekli. Ráadásul a végén itt is az a leszaladós, agyagos csúszda. Itt egy darabon megint flaszter, aztán jobbra megint erdõ, de ezt már senki nem tudja kikerülni. Amikor kiérek a házak közé balra figyelek, hogy mikor jön a lépcsõ, ami a Széher útra visz föl. Amikor befordulnék, hirtelen elém vág egy kollega bácsi sodrófa alakú túrabotjával, hogy aztán elõttem araszoljon fölfelé a lépcsõn. Persze középen kúszik, hogy még véletlenül se tudjak elõzni. Az utolsó harmadban fentrõl jön valaki, így kénytelen lehúzódni, amit ki is használok az elõzéshez. A Széher úton átbukva, a lejtõs úttesten lefelé kifújhatom magam; a sodrófás megint elõz. Had menjen, itt kellõen széles az út. Lent, egy buszmegállóban várnak felhúzott vállal, toporogva a pontõrök.


4. ellenõrzõpont, Fekete István emlékház.


Itt egy kicsit eltér a túra útvonala a zöld jelzéstõl. Szalagozás vezet le a villamos hídja alá, ahol ismét visszatér a jel. A Szabó Lõrinc iskola után megint lépcsõ állja az utamat, de ez csak egy rövidebb változat. Két kanyar után egy hosszabb, elnyújtott lépcsõsor következik. Itt választhatom a lejtõs úttestet is. Így is teszek, és most én elõzöm le a sodrófást, akit ezután, többé már nem is látok. Megint két kanyar, és jön a harmadik - egyben a legmeredekebb - lépcsõ. Korlát van mellette, de ahhoz túl hideg, hogy segítségével húzzam magam fel az Apáthy-szikla karéjára. A sziklánál párás, borongós a kilátás, még mindig szemetel az esõ. Tovább kanyarodok jobbra, majd az erdõben aprókat lépkedek a meredeken felfelé vezetõ fa lépcsõfokokon. A mûút elõtti pihenõ-tûzrakó helynél most is nagy a szemét. Az utat keresztezve már az Árpád-kilátó a következõ meghódítandó magasság. Némi szerpentinezés után meglepõdök, hogy milyen hamar felmorzsolódott ez a szakasz; már a terméskõ diadalív alatt megyek át.


5. ellenõrzõpont, az Árpád-kilátó.


A pontõrök a kilátó védelmébe húzódtak. Öt darab csoki kockát lehet elvenni; rögtön hozzá is látok, nagyon ízletes. Itt se idõzök, tovább indulok a Szépvölgyi út irányába. Lejtõ után rét, amelyen megállt a víz, néhol jégborda. Ezen átevickélve még egy kis lejtõ, aztán a Szépvölgyi út felsõ szakasza. Nem, nem a flaszteron megyek, hanem a jeges, sáros, csúszós jelzett úton. Jól van, most már kivezet a jel a keményre; hamarosan jobbra fordulhatok a trafóháznál, és bevehetem magam az erdõbe. Lakótelkek jönnek, aztán alattomos, hosszan elnyúló emelkedõ. Ezt is leküzdöm, és felérek a Hármashatár-hegyi úthoz, amit keresztezek. Most jön a csúszkálás lefelé, a Guckler szikla karéja felé. Nincs hó, de a meredekebb helyeken meg-megcsúszok. Leérve a körséta útra nem a panorámát nézem, hanem a keskeny sávot, ami nem jeges. Gyakran futnak szembõl sportolók, ilyenkor félreállok a jégre amíg elhaladnak. A Guckler sziklánál már sejthetõ, hogy nincs messze a Virágos-nyereg.


6. ellenõrzõpont, a Boróka büfé.


Nagy a nyüzsi a büfében. Zsolték integetnek a belsõ helyiségbõl. Bélyegeztetés után leülök hozzájuk pár percre. Már rég cseszteti a sarkamat valami. Púdert szórok a cipõmbe az inkriminált helyre, és már indulunk is. A szendvicsem felét, amit a villamoson kezdtem el rágcsálni, már útközben pusztítom el. A hétvégi telkeket elhagyva a lebaltázott jelzések újra festve pompáznak. Az erdõbéli lejtõ után sem kell hezitálni, hogy most balra kell e menni. Igen, elõször balra, aztán a jól szlalomozható fasoros lejtõn jobbra. A vízszintest elérve még elég jól járható a terep, de ahogy haladunk elõre egyre több az átfolyás, és ezzel arányosan nõ a dagonya. Hozzá társul még egy enyhe, de alattomos emelkedõ, ami még csak súlyosbítja a sártaposást. Egy kacifántosabb részen ki is dõlök a sorból, be az út menti susnyásba. Úgy csúszott ki a lábam, hogy felülrõl nedvességet érzek a cipõmben. Ne gondoljatok rosszra, hideget. Bosszúsan megyek tovább. Kiérve a szántóföld szélére csak romlik a sárhelyzet. Gyakorlatilag nincs út, csak felszántott, talaj. A cipõje mindenkinek darabonként legalább két kiló. A homok utat elérve se sokat javul a pálya. Messzirõl már látni a Szarkavárat. És igen, még ennél is lehet kétségbe ejtõbb a dágvány. A várhoz vezetõ út egy merõ sárga agyagbánya. Ha rosszul lépsz az agyag lecuppantja a lábadról a cipõt; még a magas szárút is. A vár alatt A4-es fogad, ami arról tájékoztat, hogy fel lehet menni, és aki akar az 400-ért kaphat egy kitûzõt. Hát, én ezt most kihagyom. Nem azért, mert már nem tudok bemenni a lakásba a kitûzõktõl, hanem, mert nem ismerem a hátralévõ terep pillanatnyi állagát, és semmiképp nem akarok kicsúszni a szintidõbõl; pláne megszakadni, hogy behozzam a lemaradást egy szarkavári látogatást követõen. Zsolték a 30-on vannak, õk felmennek gyönyörködni, ezért itt vége a közösen bejárt szakasznak; tovább megyek Solymár felé. Az elsõ szilárd burkolatú utcán nagy trappolásba kezdek, mérsékelt sikerrel, a sár nagy része marad a topánkámon. Solymár fõútján már látni ugyanilyen sáros egyéneket, akik már visszafelé tartanak. Ki a buszhoz, ki a vonathoz. A 20-as távnak a 45-30-asok ellenõrzõpontjában van vége. Felkaptatok az emelkedõs utcán, a templom teréig. Itt jobbra van a


7. ellenõrzõpont, a Kocsma Galéria.


A bejáratnál üdvözöljük egymást Hartmann Misivel. Õ már kifelé jön. Utolérsz, mert sántítok - mondja. Ha tudná, hogy nekem hogy fáj minden izületem a három heti kihagyás és a Szarkavári sárdagasztás után... És különben is... Lényeg az, hogy nem sok bûzt szívok el a kocsmától, hamar kivágódok a térre. Misi most fordul be a templom mögött. Azt gondolom, hogy tényleg hamar utolérem. A meredeken emelkedõ utcát csak gyûröm, csak gyûröm, nem akar fogyni, aztán hirtelen egy platóra érkezek. Innen egy-két szusszanás után az erdõ széle fogad. Már egy ideje nem permetez az esõ, nem figyeltem meg, hogy mikor állt el. Kis erecske béreli ki a turistaút közepét, aztán hol balra, hol pedig jobbra kanyarog, hogy az ember ne unatkozzon fölfelé mentében. Már vagy fél úton járok a Zsíros-hegyi th. felé menet, amikor végre utolérem Misit és Imrét, aki még a meredek utcán csatlakozott hozzá. Kedélyes beszélgetés közepette érünk fel a turistaház maradványaihoz. Misi azt javasolja, hogy menjünk fel a Nagy-Szénásra. - Várjál öregem! nekem még fel kell mennem elõbb a Nagy-Kopaszra. Gyere inkább te is oda. Nem - mondja Misi - én már óvatosan érdeklõdtem, hogy átkonvertálható e a 45 30-ra. Igenlõ választ kaptam, ezért lefalcolok Nagykovácsiban. Ennek szellemében baktatunk lefelé a flaszteron. Nagyon szépen kiszélesítették az utat, még járda is van. De ha jól figyeltem meg, (bár ne lenne igazam) az útszéli nyomós kút áldozatul esett a korszerûsítésnek. Ez nagy érvágás lenne, mert amikor majd a nyári hõségben jövünk erre, ráadásul fölfele... Jut eszembe: hõség; idõ közben kisütött a nap is, a szél is szellõre moderálta magát. Rögtön jobb lesz az ember kedélyállapota. Amikor a temetõ mellé érünk már elkezdek laufolni, hogy semmi értelme azt a háztömböt megkerülni. Már-már hajlok arra, hogy egyenesen kimenjünk a sikátoron keresztül a fõútra, amikor két lány megelõz, és a jelzett úton folytatják. Még hátra is néznek mosolyogva, hogy mi merre fogunk menni. Hát így már muszáj megkerülni azt a nyomorult tömböt.


8. ellenõrzõpont, Nagykovácsi, plébánia.


Leülök a teás tálca mellé. Jó, hogy van hideg szörp is, mert azt vegyíthetem a forró teával, és nem kell a drága idõt fújkálással tölteni. Zsíros kenyérbõl is termelek tisztességesen, mert tavalyi tapasztalat, hogy a Nagy-Kopaszra való felmászás hihetetlenül kimeríti az üzemanyag tartalékokat. Búcsúzok Misitõl és a többiektõl, majd kimegyek az utcára, ahol jobbra indulok. A kõkeresztnél balra letérek a szilárdról. A Telki felé vezetõ út inkább patakra hasonlít, ezért a házak melletti úton megyek, amíg el nem fogy. Ekkor az út jobb oldalán, az út szintjénél magasabban fekvõ mezsgyén folytatom. Amikor ez is elfogy, akkor lemegyek az útra. Itt már valamivel jobb a helyzet, de azért még látni, hogy a víz csordogál Nagykovácsi irányába. Amikor elérem az erdõ szélét, akkor jobbra fordulok a [Z3] jelzésre. Bokrok határolta, szélvédett ösvény, amin megyek; itt megmaradt a jégkása. Valamit talán lehoz a Szarkavárnál a cipõmre ragadt agyagból. Hamarosan kiérek egy rétre. A rét sarkától indul az emelkedõ a Csergezán kilátóhoz. Foltokban azért van még hó, jégkása, de azért jól tudok emelkedni. A látottakból arra következtetek, hogy lenn, a Hosszú-hajtásnál talán nem lesz akkora lábvíz, mint tavaly. Megfelelõnek ítélem a tempót, amellyel feljutok a hegyre; jobbra felnézek, és a csupasz ágak között látom már a kilátó felsõ harmadát.


9. ellenõrzõpont, Nagy-Kopasz.


Sajnos a ponton sem tudják, hogy mi a helyzet a Hosszú-hajtással. Azon meg se lepõdök, hogy a magamba tömött zsíros kenyér csalamádéval már kiégett belõlem. Bõven tudok fogyasztani a szívesen kínált csokiból. Itt se tökölök sokat, lefelé indulok. A hó teljesen elolvadt, a cipõsarkak által felkapált föld feketéllik alattam. Utolér egy túratárs, innen együtt megyünk a célig. Hamar elérjük a [P3] keresztezõdést, majd a Tarnai-pihenõt, aztán tovább szerpentinezünk lefelé. Egy útvillánál elbizonytalanodom - 1000-szer jártam már erre -, de egy cölöpön friss [Z3] jelzést látunk, méghozzá a jobb oldalon, ezért a jobb ágat választjuk. (Hagytam magam megdumálni.) Ahogy így megyegetünk szépen, egy szál megerõsítõ jelzés, annyi nem sok, de annyit sem látunk. Olyan nagy gáz azért nem lehet, mert már erõs forgalmi zajt hallok, ez csak a Telki-Budakeszi országút zaja lehet. És tényleg, oda bukkanunk ki, a semmi közepébe. Hát, ebbõl nagypistázás lesz. A másik oldal mezsgyéjén megyünk Budakeszi irányába, amíg jó nagy darab gyaloglással el nem érjük azt a keresztezõdést, ahol nekünk kellett volna kibukkannunk, ha el nem tévedünk. Jobbra térve visszavesszük a [Z3] jelzést. Az Erzsébet erdészlak mellett átmászunk egy létrán. Csodálkozom, hogy most nem ugat a kutya, de egy fél másodperc múlva megjelenik a behemót állat, és vakkant néhányat. Jól van öreg, megszolgáltál három deka száraztápot. Egyre csak a talajt vizslatom, de most nincs nyoma a rosszemlékû hókása-tengernek. Átkelünk egy kõhídon, amit, hogyha nem figyelünk, nem is veszünk észre. Balra, az egyik bentebb álló fán szalagot látok lengedezni. A múltévben - hogy stílusos legyen -, ez zöld krepp papírból volt. Most - gondolom az esõ miatt - csak fehérnek látszó mûanyag szalagot tettek ki. Balra fordulunk, és megkezdjük utunkat a Hosszú-hajtáson. Összehasonlíthatatlanul jobb a helyzet, mint tavaly volt. Persze sár azért van, és elmélyítésérõl gondoskodtak az erdei jármûvek, de egyik oldalról a másikra ugrálással többnyire ki lehet védeni. Most egy picit fölfelé kell menni, aztán a kõbányát kikerülendõ balra, és kétszer jobbra. A fák között csodálatosan bársonyos színek ébrednek a verõfényben. Amikor a harmadik derékszögû kanyar után caplatok fölfelé a bánya mellett, meglátom a pontõrt.


10. ellenõrzõpont, Hosszú-hajtási kõbánya.


Felszabadultan jegyzem meg, hogy ez az utolsó pont, s a pontõr még megtoldja azzal, hogy már csak kb. 3 km a cél, ahol sör és forralt bor között lehet választani. Kicsit (nagyon) kétkedve fogadom az információt, már ami az ellátmányt illeti; nem emlékszem ilyenfajta dáridóra ezen a túrán. Lazán megyünk tovább az enyhe lejtõn. Jó, hogy már nincs hátra semmi extra, mert a bal csípõm meglehetõsen fáj; a Szarkavár marasztaló agyagja nem tett jót neki. Elõttünk úgy negyven-ötven méterre szépen sorjáznak keresztbe az õzek. Még a lombtalan növényzetben is egy pillanat alatt tûnnek el. Kiérünk egy rétre, aminek a túloldalán ott van a túránk utolsó elõtti mászókája. Ezen még szinte jól is esik átmászni a monoton síkon való gyaloglás után. Az autók nem tudnak kerítést mászni, így innentõl tök baba az út. Az utolsó átmászás után egy mélyútba jutunk. Ez a túra végsõ erdei szakasza, ami egy telephely mellé lyukad ki. Kisétálunk a Pátyról bejövõ útra. Reménykedtem, hogy nem kell elõvenni az elemlámpát, de azt álmodni se mertem volna, hogy napsütésben érek be a Fülcsi sörözõbe. Jó hogy a pontõr megkérdezi, hogy van e egyéb bélyegezni való, mert a Budapest kupás füzetet nagy valószínûséggel elfelejtettem volna lepecsételtetni. Szóba hozom a kõbányánál szolgálatot teljesítõ pontõr sör-bor vízióját. Közlik, hogy van rá lehetõség a kocsmában, de csak saját költségen. Hja kérem, hát azt én is tudom, hogy saját költségen ehetek akár tûzdelt õzgerincet áfonyával és / vagy ihatok fekete címkés Sétáló Jancsit is, de csak egy jegyet veszek a 22-esre...


Ottorino

 
 
Boszi72Túra éve: 20102010.03.03 10:32:07
megnéz Boszi72 összes beszámolója

Zöld 45


Tavaly csak a 30-as távot teljesítettem kezdõ lévén, idén vonzott a 45-ös táv. Bár egy betegség miatti kihagyás, a pár órás alvás és az ijesztõ idõjárási viszonyok nem ígértek sok jót. Nem vagyok finnyás, minden idõben kimegyek futni, de a viharos szelet ki nem állhatom. Sebaj, felemlegettem magamban a kitûzött célokat, és hogy gyûjteni kell a kilométereket, úgyhogy nekivágtam. Elég késõn, 7:20-kor rajtoltam. Metszõ szél, csepergõ esõ volt az útitársam. Hamar feltûnt, hogy míg tavaly hosszú sorban haladtak a túrázók, most inkább lézengtek a bátrak kis csoportokban. Az Ördög-oromi pont gyorsan megvolt, haladtam tovább. A 3szögön egy srác egy pillanatra elbizonytalanít, hogy jó irányba megyek-e. Itinert elõkapom, és amíg azt böngészem, elnézem a leágazást. Végre bíznom kéne magamban, hiszen otthon megnéztem az útvonalat.


Széchenyi-hegy felé már megmutatja magát a sár, a szél nagyon kemény, minden lépésért küzdök a magam ötvennégy kilójával. De mint a filmeken, a hõs szembenéz minden kihívással és fejleszegve halad elõre.:-) Aztán jön a Normafa, ahol továbbra sem kímél a szél és bejelentkezik újabb játékostársnak a jég. Kerülném a kínosabb részeket, közben az orrom fújom, de nem megy reggel a figyelem megosztás. Rálépek egy nedves faágra, s menthetetlenül közeli kapcsolatba kerülök a földdel. Amatõr hiba, a fenébe! Felpattanok, aztán igyekszem kicsit gyorsítani, de az út közepe tükörjég, inkább a szélein lehet óvatosan haladni. A bõröm egy ideig rendesen sistereg, ahol megütöttem. A Tündér-sziklánál ezúttal nem kell sorba állni, csak a pontõr srác állja utamat egy pecsét erejéig. Leérve nemszeretem betonon megyek az emlékház irányába, ahova vigyorogva érek be. Az egyik pontõr a telefonfülkében, társához képest védett körülmények között írja az áthaladók számát. A szervezetem is jelez, kezd fogyni az üzemanyag. Elõ a diós péksüti, felfelé elmajszolom a felét, aztán látom a jelzést, mindjárt itt a következõ pont, elrakom a maradékot. Árpád kilátó, csokival. Bár most falatoztam egy jót, a 4 csoki lazán lecsúszik minden bûntudat nélkül.


Néha megdöbbenek. Lejtõn mindig futok, ha már rásegít a gravitáció a sebességre, kihasználom, most viszont azt veszem észre, hogy sokszor akkora a szembe szél, hogy csak erõfeszítéssel tudom tartani a tempóm, a gyorsulást el is felejthetem. Ez az a ritka eset, amikor szeretnék vagy húsz kilóval súlyosabb lenni.:-)  


A Boróka büfében két, arcról ismerõs túrázó a pultnál iszogat, én nem idõzöm itt sokat, mégis kellemetlen kijönni újra a hidegbe, megint elõkerülnek a kesztyûk, amíg át nem melegszem a futástól. Solymár a következõ állomás. Már elõre tartok kicsit az ottani állapotoktól, fõleg a Szarkavár mellett vezetõ kb 100-150 métertõl. Nem csalódom, többször is Hamupipõkét akarok játszani, de nem adom a futócipõm, csakazértsem! Beérve a civilizációba, lefényképezem a cipellõm, sajnálom szegényt. Az elmúlt hetekben a hó patyolat tisztára varázsolta, de most elég terepszínû lett megint. A kocsmába csak a pecsétért megyek, nem bírom a füstöt. Kiérve elvétem az egyik utcát, de hát nálam nincs túra keverés nélkül. Az itiner segít, aztán tempósan baktatok felfelé az emelkedõn. A tetején visszanézek, senki nincs mögöttem. Tovább a Zsíros-hegy felé megint nehéz normál állapotú utat találni, már várom Nagykovácsit. A plébánián megint terülj-terülj asztalkám, de az isteni dzsemeket nem kívánom, egy nagy pohár teával és egy felkapott uborkás kenyérrel vígasztalom magam. Régen esett ilyen jól túrán kenyér, még egy szelet kellett volna… Mindegy. Ismerõs ez a környék is, gyakran járok erre privát futások alkalmával. Tudom, hogy jó úton megyek, mégis megint kicsit elbizonytalanít, hogy a másik úton színes hátizsákos túrázók kis csoportját látom felfelé haladni. Meggyõzöm magam és haladok tovább a farakások mellett újra a 3szög felé. Jöhet a Nagy-Kopasz, a mumus hegy; valahogy nem vagyunk még haverok. Sokszor megtréfált, mindig fokozott figyelemmel és kellõ alázattal igyekszem meghódítani. Megdöbbenésemre most gond nélkül sikerül. Fent összefutok a másik úton haladó csapattal, együtt kapjuk a pecsétet a kilátó aljában. Egy csoki a kézbe, már gurulok is lefelé. A szintmetszet alapján most már dominálnak a lejtõk. Ez a legjobb szakasz, futható út, gyenge napsütés, esõ már nem esik, élvezem is a futást. Óvatosan átkelek az úton, beszélgetek egyet az agresszíven ugató ebbel, de nem egy nyelvet beszélünk. Végre kerítést is mászok. Már nincs sok hátra, de idõben nem állok jól, ez van.


Kaptatok felfelé, amikor neszezést hallok mögöttem. Jé, egy futó! Gábor beér engem, aztán lehagy, de úriember módjára bevár késõbb és együtt haladunk a célig. Jól esik a társasága a hosszú egyedül tekergés után. Veszi a tréfát is, a rövid tere-fere egészen feldobja a hangulatom. Köszönet érte!


Kellemes kis túra volt, nagyjából ismerõs útvonallal, bár a 6:30-as idõm felejthetõ. Az itiner, a szalagozás is hibátlan, gratuláció a rendezõségnek és mindenkinek, aki bármelyik távot teljesítette. 

 
 
ZETúra éve: 20102010.03.02 19:43:35
megnéz ZE összes beszámolója

Tegnap "csepergett" az esõ, úgyhogy csak a babatávra vállalkoztam (no meg én sem szeretek korán kelni...). Ezekbõl kifolyólag reggel kilenc elõtt pár perccel kászálódok ki a gépsárkányból a félig telt normafai parkolóban.

A nevezés picit zsúfolt helyen történt, ezért a nevezés meg a négy szín igazolólap beszerzése után már indultam is. Fönt a tetõn brutálisan tépett a szél, úgyhogy gyorsan igyekeztem a Z- jelzésen lefelé. Megdöbbentõ volt, hogy ott, ahol pár nappal ezelõtt a Hol a következõ-n hóban ökörködtünk, ott csak avar és némi sár van, a hónak nyoma sincs - hozzá kell tegyem, így erõsen közelítve márciushoz nem is hiányzik :-) Jég persze "akad" - egy túratárs bottal a kezében óriásit esik - szólok neki, hogy a bot végérõl a gumidugót le kéne venni, akkor talán érne is valamit :-))

Tempósan gyalogolva érünk a Tündér-sziklához, pont, bélyegzés, majd irány tovább. A Z- jobbra letérését elõttünk majdnem benézik, itt a keskeny ösvényen lefelé azért már elõjön a sárbancsúszás, persze ez távol áll attól a sártól, ami még vár ránk... Aszfalt, BUÉK visszafelé, beszélgetés, úgyhogy gyorsan fogynak a kilométerek.

Lépcsõ következik fölfelé - bemelegítés az Apáthy-szikla elõtti nagytesójához :) Közben persze megállunk pecsételni a Fekete István emlékháznál, egy terepszínbe öltözött, fülbedugós módon zenét hallgató túratárs után kiabálni kell, hogy észre vegye a pontot, holott azért elég méretes csoportosulást alkottunk :-)

Nemszeretem-lépcsõ fel az Apáthy-sziklához, a kilátás pazar, az idõ is jónak ígérkezik. Ismert úton tovább az Árpád-kilátóig, itt a bélyegzés mellé csokit kapunk ellátmányként. Az alkalmi túratársak leülnek falatozni, én indulok tovább.

Problémamentesen eljutunk a K-Kc Z- elágazásához, ahol Marjan elõveszi az itinert, és felolvassa az ide vágó passzust :) Tényleg nem másszuk meg a HHH-t :-) ellenben lefelé eléggé masszív csúszásveszélynek vagyunk kitéve. A szintútra fordulást követõen nyugodt, de tempós gyaloglással hamar a következõ ponton találjuk magunkat.

Virágos-nyeregnél "õsi szokás szerint" nyomok egy kéktúrás bélyegzést is az itinerre - az EP bent van a büfében, itt gyors adminisztrálás, majd kiderül, hogy az egyik túratárs utolérte a barátait, úgyhogy velük folytatja.

Kettesben megyünk tovább, a telkek között (ahol a változatosság kedvéért most le vannak mázolva a Z- jelzések...) fiatalok egy csoportja vesz egy jobbost be egy nyitott kapun - a tulaj úgy zavarja õket ki... No igen, nem kéne a jelzéseket tönkre tenni... A K- Z- lefelé még tûrhetõ, azonban a Z- hegy alatti szakasza már jelzi, hogy bizony lesz még sár... Nem, nem a szántóföld szélén... Ott is, persze, de ami utána következik... Sikerül térd fölöttig felcsapni magamat vele :-) Nesze neked kamásli...

Mivel a Várnak a Várak mozgalom indításaként a Szarka-várban ott a szervezõ, így felcaplatunk a kitûzõért/emléklapért - ráadásnak egy-egy csoki is jár.

A várból lejövet még kapunk egy picit a sárból, majd végleg aszfaltra érünk. A Templom-téren bent áll a busz, úgyhogy egy gyors adminisztráció után már a BKV szolgáltatását teszteljük hazafelé.


(Túrablog)

 
 
biborTúra éve: 20102010.02.28 22:00:11
megnéz bibor összes beszámolója
Zöld 45

Reggel 6:17, Moszkva tér:még éppen látom ahogyan a villamos becsukja az ajtaját és távolodó lámpáival gyönyörködtet. 20 perc bemelegítõ szél- és esõállósági gyakorlat a következõig..A végállomás-rajtnál beszélgetés, nevezés majd 7:10kor útnak eredek. Az itinert szemrevételezés után a térképvázlatos részhez hajtom, a novellázást úgy döntök ma kihagyom kicsit sok a részletes szöveg és nyûgös is vagyok=) Furamód lefelé kezdõdik a mai séta, lesz ennek még böjtje:) A Törökbálinti úton utolérem az egyik elõttem indulót, Petit; majd pár száz méter múlva balra át és rövid kapaszkodás az Ördög-oromhoz. A köves emelkedõ pont "lábraáll"; jó ez a rész a város közepén. A gerincúton kellemetlen a fülembe süvítõ szél, kapucnit a fejemre csapom,úgyse árt a pityergõ esõben. A pontõr megmutatja a szemben lévõ tetõn a tornyot, hogy oda kell eljutnunk. Persze körben a Z3ön. Magam maradok a széllel, egy kicsi emelkedõ után ismét házak, majd vissza a zöldbe, aztán ki.. a város és a természet sûrûn váltogatja egymást. Utolér tortúrás ismerõsöm, R. I. , majd egy útfel-leágazásban kicsit bizonytalankodunk, ám hamar ráakadunk a helyes irányra. Egy keskeny vashídon át kell kelni, ennek az egyik széle pár centire felfelé áll, élesnek tûnik..Kezdõdik a szerpentin a Széchényi - hegyre ahol már fel -felbukkannak az elõttünk indulók. A tv-torony környékén durva szél van és locsi- pocsi sár. A Gyermekvasútnál újabb pecsét. Átkelés az utcán és hamarosan Normafánál vagyunk. Itt nem kell a hosszabb távosoknak bélyegezni. Erre még tél van. hó, jég. A tükörjégen akkorát esek...=) Na szép még egy órája se megyünk és már földhözvágom magam..Utána óvatosabban megyek a jeges részek szélén, inkább a sár mint a pofára esés. Ereszkedés, ismerõs utca, ismerõs szikla. Tavaly év elején fotóztunk itt teljesen a tetejére mászva:) Most nem kell felmenni odáig, a tövénél kapok pecsétet. A gyakori pontoknak köszönhetõen elég vizes az itiner, pedig a zsebemben és zacskóban tartom..Kis csúszka lefelé aztán áthaladunk a Libegõ alatt. Pistikéknek esélye sincs hacsak nem tudnak vagy 5 méter magasra felugrani:) Hamarosan jön a megszokott rész a Budakeszi úttal majd a lépcsõkkel. Felérve a Szerb Antal utcába sietõsebbre vesszük, alig bírunk megállni a telefonfülke mellett, ahol egy fülhallgatós srác személyében újabb pont van. Itt áll a túrának névadó Fekete István emlékház, bemenni nem lehet, hát folytatjuk a szalagozáson. A szalagozás más útvonalon éri el a volt56/61es villamos hídját ami pont a fejünk felett húz el. Battai lépcsõk, a cipõm már sokadszor megkötöm- jó lenne egyszer normálisan is..A többiek kicsit bizonytalankodnak fent,én nem olvastam a szöveget csak azt h az Apáthy - sziklához kell menni majd az Árpád kilátóhoz úgyhogy balra át. A szikla után I. elmegy geoládát keresni, én pedig folytatom a zöldülést méltón az egész heti zöldség- gyümölcsözéshez. Egy TTB-s kapásból rosszul lenne tõle:D A Görgényi út után felkanyarodok a kilátóhoz. Pecsét és mindenki megkérdezi a csokikra nézve hogy milyen ízûek?? Az õrök türelmesen egyenként elmondják, hogy sportszeletízûek vagyis rumos- csokisak. 5öt lehet venni, megeszem majd ráhúzok a répalevembõl. Elõször hozok túrára répát inni, gondoltam kipróbálom milyen útközben:) A sétaúton ereszkedve nagyon csúszik, a fákba kapaszkodva úszom meg az esést. Idõközben I. ismét beér, majd a kényelmes szintúton beszélgetve mintha a nap is kezdene kisütni, legalábbis az esõ már nem csepeg.. Pár túratársat elõzünk, egyikõjük kérdésére válaszolva: direkt megnéztem,nem mert 13:30-8.25 az nálam 5:05 akárhogy matekozok:)) A Virágos nyeregben kis szünet, lehúzom a maradék sárgát és csak vizet töltök, mással nem merek próbálkozni rá.. A büfé után már valóban süt a nap, nagy örömömre:) Földút, erdõ, ahol két terepmocizó húz el, inkább félreállok nem akarom hogy nyakig beterítsenek sárral. A szántáshoz érve merülõs- marasztalós-agyagos sár. Szarkavárban -talán nem véletlenül- ma tartják a várnak a várak-os rendezvényt. Minket ugyan várhat, az aszfaltra érve megkönnyebbülten áztatom le a pocsolyában a cipõm, mert a szántás óta vagy fél kiló sarat felszedtem. A Kocsma Galériában már a 7. pont. 24 km, átlagot nem számolok annyira nem vagyok nagy fejszámoló:) Mátéékkal kiegészülve többé- kevésbé négyesben hagyjuk el Solymárt. Latyakos sárban emelkedõ, hagy fogyjon a szint. Nagykovácsiban közös rész a múlt heti Trappról a pirossal, és a plébánián tea- sokféle lekváros- vajas akármis kenyér. Jó erõs, nem cukros a tea, így szeretem, duplázok belõle:) Itt eltöltünk némi idõt,12:20kor értünk ide, 7:10kor indultam,magyarán 6oson kívül..ma nem lesz meg, mindegy nekivágunk a megmaradt 13 km-nek. A Kossuth utcán haladva rémlik mennyire rohantam itt tavaly októberben a házszámokat nézve, hogy meglegyen a kerek 6 óra:) A falu szélén kanyar a keresztnél majd egyenesen tovább sehova nem letérve. A jelzések tényleg csak jelzésértékûek,nyomokban van 1-2 a Z3ig.Az elsõ Z3 jól látszik, derékszögben rátérünk. Egy darabig le is tudták ezzel a jelzésfestést, nem sokkal késõbb több lábnyom felfelé a szélesebb úton. De nem arra kell menni, hanem tovább a szûk, bokros ösvényen. Beérünk az erdõbe és lényegében az utolsó észrevehetõ emelkedõt pusztítjuk. Mögöttünk senki, elõttünk sincsenek. Valami húzósabb partocskára emlékeztem de viszonylag könnyedén ott vagyunk ahol a sok papír fakad: a szervezõk alaposan kijelezték a pontot A4es lapokkal: Nagy Kopasz, 9. e.p. még 250 méter, 150 méter.. nem lehet nem észrevenni:) 3 hölgy pecsétel és csokival kínál, mivel az eleje vagyunk még vízzel is. A finom csokiból nem kell kérni repetát, maguktól kínálják vegyünk csak még, én pedig édesszájúként erre természetesen nem mondok nemet:) Maradt bõ 9 kilcsi,még egy kis csokit majszolva megtesszük a kilátónál a kunkort aztán ráveszem I.-t, hogy használjuk ki a lejtõt. A tavaszt idézõ napfényben lazán lefutkorászunk a sármentes szerpentines úton. Ez tetszett az egész túrában a legjobban, a napsütés,kis szellõ, jól haladás jókedvûvé tesz. Átmegyünk a forgalmas úton, a lovardánál egy nagybundás kutya ugat,szerencsére kerítésen belülrõl. Jobbos, létrázás és nemsokára szalagozás. Stílusosabb lett volna zöld színûvel, ám fehér színû, kék feliratos szalagok vezetnek. Próbálom elolvasni mi van ráírva de az elsõ páron csak a néhány betû van: út rt. Pár száz méter és: Betonút-tá egészül ki:) Néhány ember tûnik fel, majd a 10. pont. Az õr gratulálokot mondd nekünk, én iszok még egy kis vizet. Már csak 3,1 km/26 van hátra,tehát kis semmiség. Továbbra is szalagozás mentén haladunk. A földút néhol saras, néhol olvadt havas. Kerítésmászás újból és csakhamar feltûnnek Budakeszi házai. Az erdõ szélén vmi farakást látok és házfalat remélem nem vmi hátsó udvarba vezetnek minket:) Aszfaltra érve jobbra, I. viszontlátja reggel leparkolt autóját, majd a szemünk elé tárul a Fülcsi sörözõ, ami most a célt jelenti. Csak heten értek be addig,nincs tömeg, lehet a sokfélét pecsételtetni.14:43, vagyis nekem 7:33, olyan 5,7 a "szenthatos" helyett. Nagyon jó tavaszidézõ volt ez, a többi 3 színen se legyen rosszabb idõ:) Jót tett nekem a kis séta, a reggeli álmos-szomorkás idõjárás és én helyett vidámabb-naposabb lett a végére.Ráadásul csak 100 méter és a 22es abban a pillanatban áll be. Helyes, reggel a villamos pont elment ez meg pont jön. BKV-én, egye fene legyen döntetlen :) Köszönöm I.-nak az útitársaságot!
 
 
tiltonTúra éve: 20102010.02.28 20:10:53
megnéz tilton összes beszámolója
Zöld 20

A Zöld túrák reggelén az óracsörgés után az elsõ, amit meghallottam a süvítõ szél és az esõ kopogása volt. Mivel nagyon régóta tervezzük a Zöldön való indulást, igen erõs elszánás volt bennem, cihelõdni kezdtem. Már az is szigorú kompromisszum eredménye, hogy nem a 45-ön indulunk a vélelmezett talajviszonyok miatt, hanem beérjük a rövid távval is. Fél hatkor felhangzik a telefonban egy sokat sejtetõ Na? kérdés, és természetesen a válaszom: Hát persze, menjünk! A rendezõkkel együtt érünk fel a Normafához. Nevezünk, próbálom kihasználni az MKE tagoknak szóló ingyenes nevezési lehetõséget. Nem sikerül, hiába hivatkozom nem kis derültséget keltve MKE (értsd: Magyar Kémikusok Egyesülete) tagságomra .-)). Kicsit furcsállottam is milyen kapcsolat lehet a két mozgalom között, de hát olyan bonyolult ez a világ, még ez is belefért volna a mai összeesküvés elméletes idõkben :-).
A Normafánál havas foltok, helyenként jégpáncél fogadott bennünket, de a múlt heti Budai Trapp télies viszonyaihoz képest ez már szinte tavasz. Mint ahogyan az erdõ is kezd tavaszias képet mutatni. Száz féle zölddel keverték ki a mohák színeit, a zuzmókon szürke, türkiz és sárga árnyalatok is feltûnnek. A Tündér-szikláig még csöpög, néha süvít a szél is, de a lejtõkön lefelé jövet már érezhetõ a föld és a nedves avar szaga.A várakozáshoz képest elég jól bírtuk a Gyémántos és a Battai-lépcsõt is, és az Apáthy-sziklánál már látszott, hogy lassan megjön a jó idõ is. Megnéztem az ösvény szélén, jobbra azt a követ, ami mellett a Tojás 40 közben majd a szépséges fekete kökörcsinnel lesz találkozóm. Hamar elértük az Árpád-kilátót. Sokadszor sem tudtam ellenállni a látványnak, fényképeztem párat. A finom csokikkal feltöltöttük a megfogyatkozott energiatartalékainkat, és máris indultunk tovább a Virágos-nyereg felé. A Boróka büfét elhagyva egy kökény bokor tövében várt ránk egy barátságos fekete cica. Rövid eszmecsere, kényeztetés, fényképezés után sikerült lebeszélnünk, hogy velünk tartson, bár úgy tûnt, ilyen tervei lennének. Közben érezhetõen vékonyodtak a felhõk, világosodott és Solymár felé tartva már a nap is kisütött. Más lett az erdõ is, ahogy lejjebb jöttünk, kicsit közelebbinek érezhettük a tavaszt. Múlt héten egyetlen ébredezõ magasabbrendû növényt láttam, egy bükkös sás élõnek tûnõ leveleit, most kiderült, hogy a hó alatt már titokban készülõdtek, tele van velük az erdõ alja. Itt vannak a galajok és a mügék szabályos körökben álló levélkéikkel és gyönyörû, élénk zöld hajtásaikkal a borostyánok. Azt is megtapasztaltuk, hogy miért épült annak idején Solymáron téglagyár (jól formálható, kötött, agyagos talaj a környéken). A túracipõt lehúzta volna a sár, de szerencsére a bakancs kényelmi értékét nem, csak esztétikumát módosította kissé. Meglátogattuk a Szarkavárat (Várnak a Várak! túrasorozat), és nem sokkal a déli harangszó után már a solymári célban vehettük át aznapi második emléklapunkat és kitûzõnket. Kellemes, jól szervezett túra volt, köszönjük.

Képek itt.
 
 
tétova hegyi-teveTúra éve: 20102010.02.28 10:27:19
megnéz tétova hegyi-teve összes beszámolója
Zöldkövetõ télvégi szeles teve menet
8 óra után kevéssel indultam el az orkánszerû szélben. Viszont nem volt hideg s a terepviszonyok is sokkal-sokkal jobbak voltak, mint a múlt heti trappon. A lábam legalábbis nem ázott el a jeges vízben. Annyiszor.
Az Ördög orom igazi meglepetés volt. Soha nem jártam még itt s lenyûgözött a hely, hogy a város "közepén" ilyen jól megvan még valami a természetbõl. Kicsit húzós volt felfelé, nehézkes kezdés. De gyorsan jött az elsõ pont. Aztán kis városi menet s megint felfelé a TV-toronyhoz. Ez már könnyebben ment bemelegedett állapotomnak köszönhetõen. Csak egy ugrás még s a 2. pont a Széchenyi-hegyi kisvasút megálló, ahol igen csak süvített a szél. Gyorsan tovább a Normafáig, s egy kellemes lejtõ a jól felázott, s helyenként kásás-havas vagy éppen tükör jégen. A csúszka a Tündér szikláknál ér véget (egy idõre), ahol ismét pecsétetet kaptam. Aztán a libegõ alatt átfutva továbbrohanok a zöld körútra. Ez nem jó, kicsit vissza s jobbra le a Budakeszi út a helyes megoldás. Némi városi kacskaringózás, sok beton, sok milliós házak, lépcsõsorok következnek felváltva. Közben a Fekete István emlékház (de csak kívülrõl). Impozáns épület, de bemenni nem lehet. Újabb városi tekergõ, lépcsõsorok s az Apáthy-szikla. Aztán húzós mászás az Árpád-kilátóig. Itt jól megy a felfelé is. S megéri, mert a kilátónál csokit is adnak a pecsét mellé. Aztán megint valami út jön, két futó elmarad mögöttem. Már nincs kedvem olvasni az itinert, el is vesztem, hogy hol járunk. Szerencsére végig a zöldet kell csak követni. Változást néha a zöld 3szög jelent. Itt kicsit belefáradok, pedig jócskán az elején vagyok még. Szerencsére jön a Virágos-nyergi boróka büfé, ahol lenyomok egy fél kólát frissítésül. Heves böfögések közepette folytatom kicsit még felfelé. Jól megy hála a bevitt dopping kólának. Jó kis lejtmenet következik, aztán sáros hosszú erdei utak az elázott szántóföldig. Súlyos dagonya veszi itt kezdetét, amit nehéz megfutni. Nem tart soká, elhúzok a Szarkavár mellett s bizonytalankodom, merre is tovább. Csak mert az itiner valami sorompót emleget. Sebaj folytatom a zöldön, s így jutok el a füstös-büdös kocsmáig. Ez az ellenörzõ pont helye s egyben a huszas vége. Kellemes meglepetésemre Sipit pillantom meg, aki aznap csak a huszason ment s már túl van a KV-n, s sörét kortyolgatja. Nem tudok ellenállni, én is iszom egy sört s keveset beszélgetünk is. De rám még vár a Zsíros hegy, ami egy jókora kaptatóval kezdõdik. Hála a bevitt maláta-italnak helyenként ezt is megfutom, s feljebb is jól megy még. Aztán elkezdek ereszkedni Nagykovácsiba s hamarosan bejön a piros. Erre jöttem hiszen a múlt 7en. De most nem fordulok le a fõútról balra, követve a pirost. A plébánián mindenféle zamatos földi jó fogad. Sajnos csak egy vékonyka vajas kenyér megy le sok teával. Kicsit érzem már a lábaimat, pedig vissza van még 13 Km s benne a Nagy-kopasz. Az elejét még megfutom, de az oldalában már csak ballagok. A hóra fogom, ami itt még megmaradt s nehéz rajta futni. Végül is elérem a kilátót, ahol 3om kedves pontõr fogad. Viccelgetünk kicsit s elkezdek gurulni lefelé. Így érem el a mûutat s vetek egy pillantást a "vasfenyõre". Aztán kerítésmászás a jól kitisztított erdõben, sáros utakon. Bejön a szalagozás is, és utolérem Ildikót. Innen együtt megyünk a kõbányáig, ahol az utolsó pecsétet gyûjtjük be. Még 3 Km. a célig. Ezt már együtt abszolváljuk a kellemesen lejtõ terepen.
Ijesztõ reggeli idõjárás után igazi csemege volt a túra. A szél lassan alábbhagyott s helyenként a nap is ki-ki sütött. Élveztem, hogy több volt a sár, mint a mély vagy éppen csúszós hó. Számomra még ismeretlen, szép helyeken vezetett a túra. A szervezés nekem tetszett, talán kicsit sûrûn voltak a pontok. Vizet itt sem adtak túl sokat, de velem volt a löttyös hátizsák így ez nekem nem volt probléma. A túrán eltévedni nem lehet, az itiner részletes. Amúgy is elég a zöldet követni. Külön örömömre szolgált Sipivel való találkozásom s, hogy az utolsó kilométereket sem egyedül kellett teljesítenem.
Szerintem ez a zöld egy jól összerakott Budapest közeli túra. Csak ajánlani tudom mindenkinek, aki az ilyet szereti.
 
 
 Túra éve: 2009
OttorinoTúra éve: 20092009.03.05 08:12:53
megnéz Ottorino összes beszámolója
ZÖLD 45 (fehérben) 2009.02.28
Táv: 44,9 km; Szint: 1410 m; Szintidõ: 11 ó

Kicsit korán érkezem az 59-essel a végállomás bódéjához. Hárman-négyen lézengenek már a start körül, közülük az egyik Béla bácsi. Várok még három túrázni vágyót, ezalatt komótosan elfogyasztom két pogácsából és fél liter mézes kakaóból álló reggelimet. Jön lentrõl a busz, de a várt túratársak helyett Hevér Gábor és még néhány hajnali felkelõ száll le róla. Õdöngök a hurokvágány mellett és közben cipõmmel rugdosva a felhalmozott hó állagát próbálom felmérni; elég összefagyottnak tûnik. Két hete a Budai Trappon sokat bukdácsoltam a keményre taposott havon. Így most nem vagyok boldog az imént tapasztaltaktól. Minden esetre begyûjtök 4 nevezõlapot a rendezõktõl. Ahogy töltöm kifele a magamét, jön a két hölgy és az úr, akiket várok. Közben felszaporodtak a sorban állók, mi is beállunk. Üdvözlök néhány ismerõs arcot és hátulról nekem is odaköszön kedves kollégám Virág Attila, aki már a legtöbb gyilkos, szivatós túrát teljesítette legalább egyszer.
7:35 kerül rajtidõnek az itinerre, de szerelvényigazításra pocsékba megy még minimum öt perc, aminek a túra vége felé lesz jelentõsége. Végre nekivágunk. A Törökbálinti úton, járdán caplatunk lefelé, szaporán. Jobbra fordulva az Edvi Illés utcában már látszanak a „hegymászók”, akik támadják az Ördög-ormot. Mindjárt mi is nekirugaszkodunk, csak elõre engedünk egy sietõs csoportot. Nem akarjuk zavartatni magunkat, mert minden lépést meg kell fontolni a síkos terep miatt. Sikerül feljutni és már itt is az

1. ellenõrzõpont, a Kilátó.

Ez azonban nem a legmagasabb pont, innen még jócskán küzdünk fölfelé. Késõbb hétvégi házak mellett megyünk el, majd villák övezte utcára térünk. Az egyik elõtt ELADÓ tábla és pont mellette ereszkedik az ösvényünk. Eléggé rejtve van, amit az is bizonyít, hogy egy csoportot vissza kell hívni a széles utcáról. A meredek, csúszós ösvényen csak az égi meszelõ ment meg a huppanástól, mások nem ilyen szerencsések. A keskeny vashídra is úgy kell ráugranom, hogy rögtön elkapom a kapaszkodóját. Jó éles. Konstatálom, hogy a többiek is megvannak, átvágunk a keresztezõ úton, mehetünk tovább fel, az Úti Madonna kápolna felé. Balról mellõzzük és szerpentinezünk tovább a Széchenyi-hegy felé. Többször kipörög az ember lába, de még nagyon az elején vagyunk, még nem annyira bosszantó. Azért eszembe jut a tavalyi ZÖLD, ami kifejezetten tavaszi túra volt és a finisbe érve még mindig sütött a nap. (!) Látszik már az adótorony, mindjárt itt a vasúti étterembõl lett bibliotéka és a

2. ellenõrzõpont, a Gyermek-vasút végállomása.

A pontõr útmutatása szerint nem megyünk a Normafa síházhoz, mert az csak a 20 km-es táv startja, nekünk nem ellenõrzõ pont. Megnézzük az élõ Normafát és emiatt térdig érõ hóban kéne átvágni a lenti zöldre. Ezt nem vállaljuk és a fenti karéjon nagypistázunk. Végül rátalálunk az Anna-rét mellett levezetõ útra, ami rávisz a Z jelzésre. Elmegyünk az erdészház mellett majd hepehupás, (szárazon is) csúszós lejtõ alján megtaláljuk a Disznófõ kuckóját. Nagy fák szegélyezte, keskeny ösvényen csusszanunk tovább lefelé. Tavaly a TOJÁS 40-en itt rettentõ dagonya volt, idén is az lesz egy hét múlva (hihi). Egy kis sárrázó flaszter után rátérünk a Tündér-szikla alatti karéjra, jól esik egy kicsit szintben menni. Mi ez a kígyózó sor? Ja, csak a

3. ellenõrzõpont, Tündér-szikla.

Tavak környékérõl ismert, Balaton-átúszó arc trónol egy kisebb sziklán és osztja a pecsétet. Mindenkinek fel kell menni néhány lépést, mintegy elébe járulva, hogy megkapja az áhított bélyegzést, és bizony ez lelassítja az aktust. Emberünk ezt szemlátomást élvezi. Innen aztán síelünk tovább léc nélkül, fától fáig, majd át a mozdulatlan Libegõ székei alatt. Emelkedünk kicsit a János-hegy oldalában, aztán élesen jobbra rátérünk egy egyemberes, lejtõs ösvényre. Dagonya helyett itt is csúszkálható hó fogad. Egy lomha lányokból álló csoport visszafogja a tempót, de pár perc és majdnem kiesünk a Budakeszi útra. A lányok alakzatban mennek a járdán, alig lehet megelõzni õket, de mi megtesszük. Kerülünk egyet az Európa hotel felé és a volt Hárshegyi kemping után rátérünk a Ferenc-halomra vezetõ ösvényre. A Széher útra felvivõ lépcsõt egyenletes tempóban, sikerül leküzdeni, majd csattogunk lefele a

4. ellenõrzõpontig, a Fekete István emlékházig.

A pontõr nyitott hátsó ajtajú autójáról jutalomfalat jut az eszembe, de pecséten kívül nem kapunk semmit. Átmegyünk a Nagy híd alatt, majd a Szabó Lõrinc iskola mellett ismét emelkedni kezdünk. A lépcsõ tetején, az Apáthy-szikla karéján hátrapillantva látom, hogy négyes kis csapatunkból csak az egyik ifjú hölgy van képben. A sziklánál megbeszéljük, hogy az Árpád-kilátónál bevárjuk a többieket. A kilátó fele vezetõ útra elég nehéz rátérni, mert csúszós, meredek szakasszal kezdõdik. Felfelé menet is csúszik, de sok helyen a szegélyezõ avar csíkon lehet menni, amirõl már leolvadt a hó. Idõs emberek, túlnyomó részben nõk csoportja kaptat az emelkedõn, köszöntésünkre mosolyogva válaszolnak és készséggel elõre engednek. Végre itt az

5. ellenõrzõpont, az Árpád-kilátó kõkapuja.

Az erdei bútornál székel a pontõr, akitõl három-három kicsomagolt szaloncukrot is kapunk. Megesszük a bonbont, de a többiek még sehol. Kilátózni nem érdemes a nagy köd miatt. Nem akarunk lemerevedni, döntünk: a Virágos-nyeregben várjuk be õket, a fedett kocsmában falatozva. Lecsúszkálunk a Szépvölgyi út felsõ szakaszáig, közben már többedszer megállapítjuk, hogy ha hoztunk volna popsitepsiket, akkor a lejtõkön király módon lecsúszhatnánk bukdácsolás helyett. Követjük a többség példáját és (horribile dictu) a három méterrel beljebb levõ, havas turista út helyett inkább a flaszteron csapkodjuk tovább a cipõnket. A szürke trafóház befele invitál az erdõbe. Véget érni nem akaró emelkedõ után átbukunk a Hármashatár-hegyi úton és lefelé indulnánk a zöldön. Egy tábla azonban más irányba mutat "Virágos-nyereg" felirattal. Néhány embert vissza is kell hívni a zöld sáv lejtõs utjára. Itt szó szerint fától fáig csúszkálunk. Van aki fenékre esve megfogja kabátja csücskét és úgy szánkázik tovább. Becsatlakozunk a szintben haladó útba és a Guckler-sziklát balról mellõzve tovább haladunk a nyereg felé. A Duna most nem latszik a sûrû köd miatt. Beszélgetés közben hamar elénkjön a

6. ellenõrzõpont, a Boróka büfé.

Zsúfolt terem, hosszú sor a söntésnél. Én leülök a pontõr hosszú asztalához egy szendviccsel és üdítõvel; hozott anyagból dolgozok. Hölgyek sora várakozik türelmesen ülve a mosdó elõtti padon. Alig hogy végzünk a szervizzel, betoppan két elveszettnek hitt túratársunk. Õk még fogyasztani akarnak, ezért megegyezünk, hogy mi ketten tovább haladunk. Elmegyünk a hétvégi házak mellett, itt az autók mar jól felkásásították a havat, kerülgetni kell. Beérünk a keskeny ösvényû erdõbe, csúszkálunk egy T elágazásig, ahol tanakodnak néhányan, hogy merre tovább. Itt még határozottan tudom, hogy balra kell menni, majd jobbra ismét be az erdõbe. A fákról le van kaparva a jelzés és egy kb. egy méter magas jelzõkõnél én is elbizonytalanodom. Sokan határozottan állítják, hogy a kõ fölött haladva egy erõs lejtõn kell lemenni. Nem emlékszem tavalyról, hogy itt ilyen meredeken kellene ereszkedni, ezért az enyhén jobb felé visszakanyarodó, kevésbé lejtõs út mellett döntök, annak ellenére, hogy egy fán még ott van egy alig látható kék jelzés. Jó a lejtõszög, lazán lehet kocogni lefele. Kanyarogva veszítünk el jókora magasságot. A vége felé már látni néhány friss zöld jelzést. Egyszer csak balról jönnek lefele térdig sáros emberek; az egyik káromkodva mondja, hogy valamelyik agyas galamb rávitte õt erre a rohadt kispista útra. Örömmel állapítjuk meg, hogy mi jól jártunk, mert az új zöldön jöttünk. (Megjegyzem: a jelzés nélküli elágazásnál igen csak elkelt volna egy szalagozás.) Szintbeli utat vált fel idõnként enyhe emelkedõ. Sok az átfolyás, gyakran kell kerülgetni a latyakot. Egy szántóföldre kiérve csak súlyosbodik a helyzet, innen már látni a Szarka várat. Közelebb érve helyenként kénytelenek vagyunk belegazolni egy sárga, márgaszerû anyagba. A várat elhagyva elkanyarodunk Solymár fele. Itt közvetlenül az útig felszántották a földet és az utat pedig feltúrták a jármûvek. Nincs más választás belegázolunk a sárba. Az utcára kiérve egy hókupacba töröljuk a maci talpra hízott cipõnket. Nini egy kék busz, ez már Solymár fõútja. A zebránál várakozunk az átkelésre, egy autó villog: mehetünk. Megküzdünk egy utcai emelkedõvel, amíg elérjük a Templom téren levõ

7. ellenõrzõpontot, a Kocsma Galériát.

Olyan bagószag van, hogy hanyatt-homlok menekülünk kifelé. Egyik jó ismerõs túracimbi is inkább kint, a padon ülve kosztol. Átvágunk a téren és nekifeszülünk a flaszteres emelkedõnek. Nem baj, emelkedjen, csak ne csússzon. Az aszfalt végén van egy szusszanásnyi plató, túratársnõm kortyol néhányat, én baktatok tovább. Azt gondolom, hogy a mûút végén is be lehet térni az erdõbe, de tévedek és ezért pár tíz méter nagypistaval fizetünk. Megkezdõdik az átfolyásos, latyakos, lábkipörgõs, hosszan tartó küzdelem egészen a volt Zsíros-hegyi turistaház placcáig. Fent felhívom a hátramaradottakat, hogy kívánják e folytatni a túrát, vagy Nagykovácsinál elkérik a 30 km-es relikviákat. Mindenki fáradt, de úgy döntünk, hogy nem adjuk alább 45-nél, mert az visszalépés lenne a tavalyi túrához képest. Kopogunk lefelé a Nagykovácsi központjába vezetõ úton, amikor a fentebb említett túracimbi utolér és mentünkben jól elbeszélgetünk. Közben ifjonc túratársnõm kilõ mellõlem, és csak a

8. ellenõrzõponton, a Nagykovácsi plébánián találkozunk.

Magamba tömök egy zsíros kenyeret. Sok rajta a Piros Arany, ezért most vajas- lekváros kenyérrel folytatom, gyakran öblögetve teával. Tavaly olyan erõs teát fõztek itt, hogy egy szuszra felcsûrtünk tõle a Nagy-Kopaszra. A kijáratnál egymásba botlunk az utóvédünkkel, megerõsítik, hogy frissítés után jönnek tovább a 45-re. Ketten kilépünk az utcára és a kõkereszt felé vesszük az irányt. Lazán csepereg az esõ, ez nem nagyon javítja a hangulatomat. A keresztnél balra kanyarodva rátérünk az autók szántotta, latyakos, sáros Telki fele vezetõ útra. A zöld sávon való, hosszadalmas latyakozás után végre itt van a csak diszkréten csúszós zöld háromszög, amin monoton tempóban kapaszkodva érjük el a

9. ellenõrzõpontot, a Nagy-Kopaszt

Az imént ettünk a plébánián, de a feljövetel rengeteg energiát emésztett fel, így míg a pontõr pecsétel én rávetem magam a kitett nugátra. Valószínûleg több 45-ösre számítottak, mert útravalónak is ajánlják az édességet. Nem kell kétszer mondani, kiveszek egy jókora táblányit. Nem tudom mikor álhatott el az esõ, de tény, hogy már nem esik. A kilátó ólomszürke ködbe burkolódzik. Lassan rátérünk a várva várt lejtõre, csokit majszolva "síelünk" lefelé, a meredekebb részeken loholásra váltunk. Átszáguldunk a Fekete-hegyeken. Kis túratársnõm annyira elszalad, hogy bele kell húznom, mert félek nem tudja hol kell balra letérni a zöld háromszögrõl. Iszkiri át a Budakeszi-Telki országúton; az Erzsébet erdészlak után hopp át egy kerítésen (, három kutya fülsértõen ugat). Na, itt a kis kõhíd és nemsokára látok egy tanakodó társaságot, köztük túratársnõm. Igen, - kiabálok - itt térünk rá, balra a zöld szalagozásra. Leírhatatlan a sárral, latyakkal kevert, autóval mélyített lábfürdõ. Sokszor választjuk inkább a lábikráig érõ út menti havat. Mobilon magyarázom a plébániánál utoljára látott két sporttársnak a szalagozásra való rátérést, amikor elérem a

10. ellenõrzõpontot, a Hosszú-hajtási kõbányát.

Telefonnal a fülemen csak biccentek a pontõrnek és bélyegzés után rögtön továbbmegyek. Rápillantok a mobil órájára, hohó vészesen fogy az idõ és ebben a csatakban nem is nagyon tudom megbecsülni, hogy mennyi a hátralevõ menetidõ. Most én csattogok elöl, már nem törõdök a lábfürdõvel, úgyis átázott a cipõm. Úgy megyek félig futva, mint az örökbecsû, régi szovjet filmeken a fõhõs a hómezõn, akinek idõben oda kell érnie valahova a fronton és már csak a hazaszeretet viszi elõre. Megint mászóka, és öt perc múlva mégegy. Hát ezek úgy hiányoztak, mint az üveges tótnak a hanyatt esés. Morajt hallok. Már hallucinálok? Nem. A forgalom zaját hallom, a Budakeszi-Páty országút zaját. Már itt a vályú alakú út és már a két éve benne levõ, levágott ágakat is eltakarították, nem kell a peremen egyensúlyozni. Csak néhány száz méter és kiérek az ipartelep mellé. Sorompó kényszerit közel a kerítésen belül ugató kutyához. Bekanyarodom a célegyenesbe, hátrapillantok. Újsüttetû ZÖLD 45-ös túratársnõm is elõbukkan. Jó, most már látja merre kell menni, nem várok rá. Mire át akarok kelni a Fülcsi sörözõhöz utolér. Rápislantok a telefonom órájára, bõven szintidõn belül vagyunk. Kinti, kis fedett szín alatt ül a rendezõség, hamar megkapjuk a hitelesített itinert, oklevelet. Kétféle kitûzõ közül választhatunk. Jó érzékkel a zöldet választom, otthon derül ki, hogy piros már van. A rendezõnek elpanaszoljuk a hosszúvágási lábfürdõt, mire közli, hogy elõzõ nap õ szalagozott. Jól kinevetjük, miközben lenézünk a siralmasan elázott cipõnkre és nadrágszárunkra. Jó társaságban hamar telik az idõ, csapatunk másik hölgy és úr tagja is befut. Jaj de jó, hogy közel a 22-es végállomása...
Ottorino.
 
 
bükkjáróTúra éve: 20092009.03.02 10:50:27
megnéz bükkjáró összes beszámolója
Zöld 45
2009.02.28.
Táv:45 km
Menetidõ: 8ó 25p
Borongós idõ, esõ nem esett, Nagykovácsi környékén 30-40cm vizes hó, latyak sok helyen.

Sikerült 7.30 körül a rajtba érnem. Örömmel láttam, hogy nincs nagy sor a nevezésnél. Sikerült is gyorsan lebonyolítanom és 7.50-kor indulhattam is. Elõtte persze a csomag szállítást intéztem el. A kabátomat Nagykovácsiba küldtem, a többit Budakeszire, mivel nem tudtam még hogy birom-e végig, vagy kiszálok a 30-as céljában.
Rögtön a túra eleje nagy emelkedõkkel kezd. Ez nekem nem szokott bejönni. Örültem amikor fel értem a Széchenyi hegyre. A Tündér sziklánál jelentõsebb sor alakult ki, mivel itt volt a 20-ok elsõ ep-je is. A késõbbiekben már nem volt ilyen gond, mivel megelõztem a tömeget. Solymáron ettem egy szendvicset, ittam egy kis teát és felfrissülve vágtam neki a Zsíros hegynek. Kellett is az energia. Nagykovácsiban úgy döntöttem, hogy az idõ és az erõnlétem elfogadható, úgyhogy gyerünk tovább. Bár tartottam a Nagy Kopasztól, végül az Erdész ház utáni rész volt a legrosszabb számomra. Alig vártam a pontot. Utána a 2km hókásában menetel nem hiányzott. Nagy örömmel másztam át a második létrán, látva, hogy utána jobb a helyzet és csak sáros föld van az ösvényen. Egész felüdülés volt.
A célban várt a megérdemelt jutalom: Gratuláció, kitûzõ, pecsét a BP Kupába. :)

Jól szervezett túra volt. Külön kiemelném Nagykovácsiban a finom kenyereket és italokat melyek rendívül jól estek.
 
 
vinattiTúra éve: 20092009.03.01 22:23:24
megnéz vinatti összes beszámolója
Zöld 45

A tavalyi sorbanállás élményeit elkerülendõ, úgy számítottam hogy korán kimegyek a célba. Úgy terveztem hogy az 5.59-kor inuló 59-es villamossal negyed hét körül ott leszek.Ez az ami nem jött össze, ugyanis kb. 30 másodperccel késtem le az elõbb említett sárga közlekedési eszközt, melynek távolodó piros hátsólámpáit bosszankodva néztem amíg el nem tûntek a jobbkanyarban.

Ráérõsen felcsatoltam a kamáslit és mint aki jól végezte a dolgát elõvettem a reggelinek szánt szendvicseket meg a kihagyhatalnak kakaót és jóizûen elfogyasztottam ( kell majd az energia). Egyre több túrázó jelent meg a megállóban és hamarosan megérkezett Ákos is. Nemsokára megjelent a villamosunk, így fél hét után pár perccel megérkeztünk a rajt helyszínére ahol Ádám csapattársam várt. Váltottunk pár szót, átadtam neki a Budapest kupa füzetét és miután egyetértettünk abban hogy ezt a 30-as távot (MSTSZ bajnokság elsõ futama) illik 5,5-ös átlaggal teljesíteni gyors léptekkel elrajtolt.

Én még pár percet beszélgettem Ákossal meg a versenybíróval- Siményi Miklóssal- és 7 óra 00 perckor elindultam.Tudtam hogy a túra elején van egy kis szintemelkedés de nem okozott gondot az Ördögoromon levõ pont elérése. Néhány házat, no és pár ugató kutyát magam mögött hagyva visszatártem az erdõbe. Havas csúszós ösvényen kellet leereszkedni a völgybe de sikerült esés nélkül leérni, igaz a bakkancsom már átázott. Nagy lendülettel vágtam neki a Széchenyi hegy megmászásának és meglepõen könnyen értem a Tv-adóig. Itt még köd volt és egyszer csak megjelenik egy túratárs akivel több túrán is találkoztam, nem utolértem hanem õ szembõl futott. Kérdeztem hogy a rajtban felejtett-e valamit, de õ csak mosolygott és közölte hogy a Normafától most fut le a rajtba és majd utánna indul a túrán. Nem semmi!!!

A széchenyi hegyi ellenörzõponton tájékoztatnak hogy a Normafánál nincs pecsételés. Tudomásul vettem mint ahogy azt is hogy a Battai lépcsõkig nincs említésre méltó szintemelkedés, lehet majd energiát spórolni. Futva elõztem meg jónéhány túrázót, még a Normafánál odaköszöntem Ebolának és zúztam tovább lefele. Eszembe jutott a tavalyi sárbacsúszkálás és megállapítottam hogy a hóban mégiscsak jobb csúszkálni.

Tündérkertnél kedves de nagyon lassú pontõrök "dolgoztak" és nehezen bírtam ki hogy ne szóljak oda nekik( nem gonoszságból csak most az idõtényezõ is fontos nekem). Mégiscsak sikerült tartanom a szám, így folytattam a futást lefele a bozótosban. Itt is sikerült megelõznöm néhány túrázót, igaz nem volt könnyû mert itt keskeny ösvényen lehetett csak haladni. Kiértem az útra és innen a megszokott városi részen jutottam el Fekete István emlékházat örzõ ellenörzõponthoz majd gyors pecsételés után a Battai lépcsõ aljánál találtam magam. Vettem egy nagy levegõt és nekirugaszkodtam. Õszintén megvallom nem tartozik a kedvenceim közé ez a lépcsõsorozat ( kivéve amikor lefele kell menni rajta) de ennek ellenére gyorsan felértem az Apáthy sziklákhoz. Néhány túrázó itt megállt csodálni a kilátást de én változatlan iramban folytattam az utamat. A kilátóhoz vezetõ falépcsõk havasak, jegesek és csúszosak voltak ezért nagy segítséget nyújtottak a botok. Kissé elkalandoztak a gondolataim és így arra eszméltem hogy ott vagyok. Az Árpád kilátónál. Kapok egy pecsétet, megkínálnak csokival és megyek tovább. Közben elmajszolom a kapott csokit és tudomásul veszem azt hogy jól állok idõvel.Egy darabig, ugyanis a Hármashatárhegyi utat keresztezve szinte eltûnt a zölt jelzés...minden fáról lekaparták (tudja valaki miért?). Mégis sikerült megtalálni, majd a Z+ elágazásánál elindúltam egyik sporttársam után jobbra, rossz felé. Gyorsan észbekaptam mivel tudtam hogy most nem fordúlhatunk vissza mert a Virágos nyereg a másik irányba van. Odakiáltottam az illetõnek hogy szerintem rossz irányba megyünk majd egy gyors kupaktanács után elindultunk a jó irányba. Hosszú ideig nem találtunk Zöld jelet ami megerõsített volna a döntésünkban de egyre jobban emlékezten a sétaútra ahol a tavaly sok futó jött velem szemben. Végre találtunk egy Z jelzést majd néhány pillantást vetve a Guckler sziklákra no meg az alattunk elterülõ városra megérkeztem a Virágos nyeregbe lévõ ellenörzõponthoz.

A Boróka büfé kedvelt pihenõhely de most itt sem idõzök, továbbindulok felfelé majd miután elhagytan néhány épületet és beértem az erdõbe a jelzés vagy annak a helye lefele mutat. Kocogósra veszem a figurát mert fogytán az idõm. Egy ideig a kék jelzéssel együtt halad a zöld és még itt is le van kaparva a fákról a túristajelzés. Mindegy, az irányt tudom, nehéz itt elkavarni. Az eddig megszokott halmazállapotú hónak már nyoma sincs,itt már nagyon lágy kásás hóban vezet az utunk. Egyedül vagyok...sem elõttem sem utánnam senki. Aztán mégiscsak megelõz két futó akikkel nagyjából egyszerre érünk ki a erdõbõl.A földúton megérkezem Solymárra miközben újra emlékek, sárpalacsintával megrakott bakkancsok emléke jut eszembe.Be a házak közé, ki a fõutra majd hamarosan jobbra térve megérkeztem a Kocsma galériához. Még mindíg idõben vagyok. Gyors pecsét és tovább...

Hát ez a Solymárról kivezetõ út nem semmi. Még az elején végignéztem rajta majd utánna csak magam elé bámulva koptattam az aszfaltot. Nagyon megkönnyebültem amikor végre beértem az erdõbe. Tudtam hogy még nincs vége a szintemelkedésnek de valahogy jobban éreztem magam az erdõben mint az aszfalton, igaz az úton mivel majdnem száraz volt jobb tempóban lehetett haladni mint a hókásás erdei ösvényeken. Kis tekergés és néhány emelkedõ után mégiscsak felértem a Zsíros hegyre ahol meglepetten vettem tudomásul azt hogy nincs ellenörzõpont. Ránéztem az órámra és láttam szûkében vagyok az idõvel ezért szinte végig futottam Nagykovácsi fõutjáig. Innen már sétálósra vettem a figurát és hamarosan beléptem a plébánia épületébe.Sikerült!!! Nagyon boldog voltam....és éhes és szomjas. Magamévá tettem egy kancsó vizet és három szelet vajas kenyeret különbözõ házi gyártású lekvárral (Isteni volt), kitöltöttem és aláírtam a bajnokság jegyzõkönyvét és miután összeszedtem a cuccaimat és magamat továbbindultam.

Amikor kiléptem az épületbõl nagyon fáztam. Az izzadság lehült a hátamon és amikor újra az utcán voltam akkor kirázott a hideg. Úgy terveztem hogy a hátramaradt 15 kilómétert levezetésként teszem meg, de most egy kicsit rákapcsoltam hogy újra bemelegedjek. Egy mély talajú réten kellet átmenni az erdõig. Sajnálkozva gondoltam az utánnam jövõkre mert ez a talaj minden túrázó után egyre rosszabb lesz. Sikerült nem elnézni a Z+ elágazást, innen egy szûk ösvényen haladtam a hóban egésszen a Nagy Kopaszon levõ kilátóig. Itt is kedves pontõröktõl kaptam pecsétet, csokit és vizet. No meg néhány bíztató szót. Köszönöm szépen és miután kb. 5 percet beszélgettem velük, továbbindulok. Egyre csak lefele kell menni de nem vagyok hajlandó futni. Így is gyorsan elérem azt a pontot ahol megkezdõdik a szalagozás. Követem egy ideig a szalagozást majd utánna néhány túratársamat akik mint utobb kiderült rossz irányba mentek. Többen közülük nem akartak visszafordulni, azt mondták hogy inkább kihagyják a kõbányai ellenõrzõpontot. Lelkük rajta.

Másodmagammal visszatérünk a helyes útra megtoldva a távot 3-4 kilométerrel ami nem is lenne nagy dolog, na de ilyen talajon... az utolsó pontõrtõl a célig a talaj egyszerüen leírhatatlan, 10-15 centis nedves hókása amiben minden lépés meggondolandó. Azzal már nem törõdöm hogy a bakkancsom teljesen átázott, mert a képlékeny hóban össze-vissza csúszik a lábam. Soha nem örültem ennyire aszfaltnak mint most Budakeszin.Mikor már stabil talajon éreztem magam megszaporáztam a lépteimet és hamarosan célbaértem. Átvettem a díjazást és siettem a buszmegállóba ahol egy Budapestre induló busz várakozott. A Moszkva téren bepattantam az autóba és irány haza.

Itthon a zuhany alatt végiggondoltam az egész túrát; elégedet voltam magammal, a teljesítménnyel, a szervezéssel...úgy mindennel. Gratulálok minden teljesítõnek!!!
 
 
csibaTúra éve: 20092009.02.28 20:22:56
megnéz csiba összes beszámolója
Zöld 45

Idén másodszorra vágtam neki ennek a túrának. Most Bella és Karesz társaságában, majd Virágos nyeregtõl egyedül a célig. Tavalyihoz képest teljesen más arcát mutatta a természet. Most minden havas volt, ami az alsóbb részeken inkább már latyak és sár formájában jelentkezett. Gyors tempót terveztem, és nagyjából sikerült is tartanom. Egy hátráltató tényezõ volt, hogy a múlt heti LeFaGySz-on szerzett térdfájást nem sikerült kipihennem, és itt már szinte az elején jelentkezett, és folyamatosan végigkísérte utamat kisebb – nagyobb fájdalmakkal jelezvén.

8:10-kor neki is vágunk a távnak. Az emelkedõk jól mennek az elején, szinte felszökkennék rájuk. Csak sajnos az idõ nem olyan baráti. Fent a magasabb pontokon kilátás = 0 a köd, felhõ miatt. Lefelé vezetõ szakaszok inkább a csúszkáláshoz jobban hasonlítottak.

Virágos nyergi pont hozza a szokásos formáját. Az a „kocsma” csodálatos, amit fõleg a hangulatával és személyzetével ér el. Solymár felé iszonyat nagy a sár, de ezt kell szeretni. Solymáron a pont most a tavalyihoz képest másik kocsmába került, ezt majdnem be is nézem, de úgy látszik, ragaszkodnak a jó füstös helyhez. Ez sajnos idén sem lett más. Itt most kaja nincs, pedig már rákészültem egy jó kis zsíros kenyérre. Ellenben, ami Nagykovácsin, a plébánián fogad minket, felülmúlja minden elképzelésemet. Terülj – terülj asztalkám. Sokat itt sem idõzöm, menni kell, ha jó idõt akarok. Fölfelé egész jól megy, bár az eleje a Zh-ig igen kellemetlen. Fent a kilátásban nem lehet gyönyörködni, de ezt kárpótolják a pontõrök csokival és vízzel, meg ha jól láttam volt valami tüzes víz is. Lefelé csoszogós mozdulatokkal haladok elõre, mert igen csak fáj már a térdem. Megcsodálom ismét a fenyõfának álcázott antennát. Örömmel látom, hogy a fa tolvajok még nem estek neki.

Létra mászás, kutya ugatás, majd szalagos rész jön. Innentõl szinte ugrásszerûen romlik a talaj minõsége. A pont után meg katasztrofális. Úszni könnyebb lett volna, de innen már „lefelé a szar is gurul” stílusban kocogást próbálok imitálni, de nem igen akaródzik összejönni.

Hamarosan Budakeszi – aszfalt – majd kocsma. 16:10, kereken 8 óra. Végül is ezt szerettem volna elérni. Bent még lecsúszik egy sör, közben Karesz is befut, majd hazazötyögünk a buszon.

Jó kis túra volt ez, és szerintem a tavalyihoz képest jobb volt a rendezés is. Ráadásul most a kitûzõm is más színû lett. Szóval gratulálok a rendezõi csapatnak és valamennyi távon indulónak!


Adatok (GPSmap 60CSx & STRM_HUN):

- táv: 43,76km
- szint: 1380m

 
 
ParadTúra éve: 20092009.02.28 20:05:45
megnéz Parad összes beszámolója
Zöld 20 - Fekete István Emléktúra

Pár napja még csak egy két személyes túrának ígérkezett, de mire elrajtoltunk a kis csapatunk létszáma szépen megduplázódott. Eredetileg Károllyal terveztük hagyományteremtõ két személyes túrának a mait, de Ebola péntek este jelezte, hogy csatlakozik, Popoval pedig Normfa felé a buszon futottunk össze. Két botos, két bot nélküli. A szerepek aztán néha cserélõdtek. :-)

A jelzésekrõl leginkább annyit volt érdemes tudni ezen a mai túrán, hogy maradj a zöldön és nagy baj nem érhet. Persze ezalól volt egy kivétel Solymár fölött, de ott meg a nõi megérzések vezettek. Bár nem akartak a férfi tagok hinni nekem elsõre. Végül kénytelenek voltak belátni az igazam. :-)

Alapvetõen egy kellemes túra volt, attól eltekintve, hogy már (n+1)-edszer jártam be ugyanazt az útvonalat, és gyanítom, hogy fogom még jópárszor (ebben az évben is). De ez persze nem a rendezõk hibája. Az Apáthy-sziklához vezetõ lépcsõsortól tartottam nagyon, de meglepetésemre nem is viselt meg annyira, mint mondjuk a túra vége. A végére jött ki, hogy a lábam még koránt sem tökéletes. Valamint ott volt a vendég marasztaló sár is.

Az út 90%-a erõsen havas volt. Ebben pedig az volt a jó, hogy csúszott. Gondolom ez nem mindenkinek adott örömet, de mi jól szórakoztunk. Csúszkáltunk, és a havas útszakaszok igen nagy százalékát hógolyózással töltöttük. Persze a legtöbbet én kaptam, miért is ne? :-) Károly és Ebola kitalálta, hogy õk majd engem jól megdobálnak hógolyóval. Ennek igyekeztem hevesen ellenállni, de mit tehet egy szegény nõnemû egyed, ha egyszerre két (néhol három) ereje teljében levõ pasi próbálja behavazni? :-) Megpróbál elugrálni, és visszadobni, úgy hogy közben el is találja a célszemélyt. :-)

Ami a szervezést illeti minden nagyon korrekt volt, sehol nem kellett vészesen sokat sorban állnunk, annak ellenére, hogy elég szép számú induló lehetett. Talán csak a túra végérõl hiányzott valami ellátás.
 
 
 Túra éve: 2008
TibTúra éve: 20082008.02.28 15:31:25
megnéz Tib összes beszámolója
csiba:
"Talán azért lehetett volna hozni egy közeli boltból utánpótlásnak." /zsír/

Ezt a boltossal beszéld meg légyszíves...
A legközelebb kb. az Auchan lett volna, AHOL ADNAK IS.
 
 
csibaTúra éve: 20082008.02.28 14:25:09
megnéz csiba összes beszámolója
Zöld 45

Érdekes egy túra volt, az biztos :) Bár lényegében ezt fõként a rajt „procedúra” miatt érdemli ki. Igazából így utólag már csak jót mosolygok rajta, de ott azért picit bosszantott a dolog.

Szóval jó sokadmagammal terveztem nekivágni ennek a túrának. Sanyi, Ádám, GPS Zoli mind benne volt a csapatban. Nem terveztünk korai indulást, és nagy tempót sem, így a fejlámpa is bekerült a biztonság kedvéért a táskába. Ahogy elnéztem a képeket, amiket már feltöltött egy – két túrázó, örülök, hogy nem indultunk korán, mert néhol elég szép tömeg volt egy – egy pontnál. Persze megvoltak a hátulütõi is, minthogy csoki és zsíros kenyér sem jutott már nekünk. Na meg az oklevelet és a kitûzõt is csak postán várhatjuk. Ja, és az itiner is elfogyott.

8:00 elõtt nem sokkal bedöcög a villamos a térre. Kicsit csodálkozva nézem a tömeget. Nem értem miért van itt ennyi ember. Úgy gondolta, hogy nem mindenki az utolsó pillanatban fog elindulni. Leszállva már okosabbak vagyunk. Elfogyott a jelentkezési lap és az itiner. De jó. Pedig ahogy már mások is írták elõttem, lehetett volna a nagy indulószámra számítani, mert nem is nagyon volt más túra, és az idõ is csodálatos volt. Eléggé alábecsülték a rendezõk az indulók számát. Aztán megnyugtattak minket, hogy elmentek már fénymásolni, és nemsokára megjönnek a papírokkal. Idõvel kezdett elszakadni a cérna egy két embernél, és a fejetlenség is eluralkodott. Aztán kitaláltak egy olyan megoldást, hogy akinek van valamilyen lapja, az legyen az „itiner” és arra kapja majd a pecséteket. Érdekes megoldás, de hát végül is a Z jelzésen kell végig menni, vagyis csak majdnem végig. Mi maradtunk ennél a megoldásnál, mert már így is vártunk eleget. Így egy a táska aljáról elõkotort papír lett az itiner. 8:30, indulunk. Utólag kiderült, hogy pár perccel késõbb megérkeztek a fénymásolatokkal.

Szép kaptatóval nyit a túra, ami már szinte sziklamászói képességeket is igényel. Feltornásszuk rajta magunkat, majd az elsõ ponton találjuk magunkat. Pontõrök nem gyõznek elnézést kérni a kis szervezési hibáért. Kicsit beszélgetünk velük, elmesélik, hogy az elõzõ években milyen rossz körülmények között volt megtartva a túra, így nem számítottak idén ekkora tömegre. Búcsút intünk nekik és robogunk tovább. Bár ez a robogás inkább csak kellemes gyaloglás volt a mai nap.

Valahol a Farkas völgy tájékán egy tehén méretû kutya fekszik az út közepén. Kicsit megtorpanok, de a többiek megnyugtatnak, hogy ha éhes volt már biztos jóllakott az elõttünk induló túrázókkal, szóval no para. Tényleg így lehetett, mert ránk se hederít. Zoli itt az emelkedõnél ellép tõlünk, és már többet nem látjuk. Lassan feltûnik a tv torony, és innen lényegében szintben megyünk egészen Normafáig. Persze elõtte még begyûjtjük a gyermekvasút végállomásánál lévõ pecsétet, majd egy kis városi sétával közelítünk a Normafai Síház felé. Pontot itt kicsit nehezen találjuk meg, valahogy beleolvad a zöld lap a kerítésbe.

Elég késõ van már ahhoz, hogy elkezdjen emberekkel telítõdni a táj. Egyre több vannak, és a buszok is zsúfolva jönnek felfelé. Részben a 20-as távon indulókat hozzák. Innen kényelemesen legurulunk a Tündér szikláig, majd onnan a Budakeszi útig. Átkelés viszonylag gyorsan sikerül, meglepõ módon. Majd a Ferenc halom felé vesszük utunkat, ahol a következõ pont van. Igaz ez nem fent a halmon, mert ugyebár oda elvileg nem lehet felmenni. Lakópark épül, ez kell nekünk, pláne oda… Bár az ezután következõ méterek sem a pozitív hatásuk miatt maradtak meg. Félelmetes a szemét, amit az emberek kihordanak az erdõbe. Hihetetlen ez a felelõtlenség, nemtörõdömség. Nem is tudom, hogy a jobb vagy a bal oldal nyújtja a „szebb” képet. Jó gyorsan túlesni ezen a szakaszon. Még az utána következõ városi rész is sokkal szebb ennél. Meglepõ módon közel van a következõ pont. Egy kocsi parkol az út szélén, csomagtartójából megkapjuk a következõ pecsétet. Pontõröktõl informálódnánk, hogy úgy mégis kb hány km-nél járhatunk, mire jön a válasz, hogy passz. Azért nem ártana, ha olyan pontõrök lennének kint, akik azért tudják, hogy hol is vannak. Majd átkelünk a Hûvösvölgyi úton a jelzõlámpa segítségével, ahol mosolyogva meg is jegyezzünk, hogy kijövünk túrázni, aztán itt nyomkodjuk a gombot, hogy minél hamarabb zöldre váltson:).
A következõ kilométerek sem ismeretlenek már a számomra. Idén már a Buék és a Barlang túra alkalmával volt szerencsém megcsodálni. Kicsit lépcsõzünk mire elérjük Apáthy – sziklát. Ott majdnem lefúj minket a szél, szinte képtelenség menni, rendese be lehet dõlni elõre anélkül, hogy hasra vágódnánk. Itt egy komolyabb embertömeget érünk utol, és velük kezdjük meg a kapaszkodást az Árpád kilátó felé. Fent megkapjuk következõ pontunkat, de csoki sajnos már nem. Kicsit pihenünk, majd folytatjuk tovább. Egy kis hullámvasutazás következik, elõször le, majd fel a HHH-re vezetõ mûútig. Onnan a lényegében szintben haladó Z jelzésen megyünk egészen a Virágos – nyeregig. Idõnként szép panoráma bontakozik ki jobbra, már amennyire a fák engedik. Feltûnik a távolban az épülõ M0-ás híd is, és talán még a Pilis csúcsai is látszódnak. Majd kiérünk az erdõbõl, megérkeztünk a nyeregbe. Itt a kocsma tökéletes pont a feltöltõdésre, na meg persze az újabb pecsétre.

Pár perc után megyünk tovább. Lényegében szintben egy ideig, majd megkezdjük a leereszkedést Solymár felé. Én sajnálom, hogy kivették a Z jelzésnek azt a jó kis meredek részét, és elterelték másfelé az utat. Igaz itt most lefelé kellett volna rajta menni, de azért az sem piskóta. De hát ez van, maradunk a frissen festett új Z sávon. Ami talán már nem is annyira új, mert állítólag már több mint egy éve ez van. Pedig én még tavaly a másikon mászkáltam. Akkor még annak is megvolt a jelölése, most már eltüntették azokat a fákról. Kissé monoton a szakasz, de idõvel kezd ritkulni az erdõ és kiérünk a tisztásra. Távolban feltûnik a Szarka vár, és motorosok dübörgését hozza a szél. Az idõ még mindig csodálatos.

Solymár házai között koptatjuk az aszfaltot, míg elérünk a következõ pontig, ami szintén kocsmapont :). Belépve az épületbe szinte harapni lehet a füstöt a levegõben, egy kis szellõztetés azért nem ártott volna. De az jó volt, hogy külön kezelték a 20-as táv célját és azokat, akik még mennek tovább. A biliárdasztal szépen megterítve, csak egy kis hiba csúszott a gépezetbe, hogy a kenyereken nem volt zsír. Elfogyott. Talán azért lehetett volna hozni egy közeli boltból utánpótlásnak. Gyorsan kilépünk az épületbõl, mert már kezd fojtogatni a füst, és kint pihenünk egy kicsit.

Majd nekivágunk a Zsíros hegyi emelkedõnek. Hosszabbra számítottam. Nagyon gyorsan elrepült az idõ, és pillanatok alatt fent voltunk. Itt még leereszkedünk a házak között és nemsokára az oly sok túrának pontot adó plébánia épülete mellett vagyunk. Itt Ádám kiszáll, és ketten folytatjuk tovább. Lényegében már csak egy komolyabb emelkedõ van, fel a Nagy – Kopaszra. Kiérve a házak közül a mezõre, nagyon szép a panoráma. Aztán egyre közelít az erdõ, és megkezdõdik a kapaszkodás. Viszonylag ez is gyorsan megy, és nemsokára a kilátó elõtti elágazásnál vagyunk. Elsétálunk a kilátóig, ahol a pecsét mellé kapunk csokit is. Valamint kapunk még egy kis útbaigazítást, hogy merre menjünk majd lefelé, hol figyeljünk a szalagozásra, mert ugyebár nincs itinerünk.

És nekivágunk. Kellemes lejtõs szakasz, csodás panorámával. Nagyon szeretem ezt a részét a túrának. Sajnos nem sokszor járok erre, és így mindig van miben gyönyörködnöm. Lefelé egész jó tempót diktálunk, de azért már kezd lassan sötétedni. Közeledünk a mûúthoz, és nekem feltûnik az a szép nagy fenyõfa, amirõl kiderül, hogy egy álcázott antenna. Nagyon ötletes, ilyet még nem láttam. De legalább szépen mutat a környezetében, na és a fa tolvajok is csak néznének, ha megpróbálnák kivágni :). Átrobogunk az úton, majd nemsokára kerítés mászás. Létra mellett van valami cetli, ami szerint 16:00 után nem lehetne erre járni. Azért bízunk benne, hogy tudják, hogy túra van, és csak nem lõnek majd le. Nemsokára elérünk a szalagos részig, ahol balra fordulunk és lényegében egyenes úton kell bemenni Budakeszire. Pár perc múlva egy lövés töri meg a csendet, tényleg vadásznak errefelé. Biztonság kedvéért elõkerül a fejlámpa, mert már kezd szürkülni is, és azért a vadállatok nem szokták hordani. Így hátha nem lõnek le. Közeledünk a bányához, keresgéljük a pontot, amit végül is a bányát alulról megkerülve érünk el. Itt már tényleg korom sötét van. Megkapjuk az utolsó pecsétet, kicsit beszélgetünk a pontõrrel, aki szintén nem gyõz elnézést kérni a kis hibáért a túrában. Majd elköszönünk, és egy enyhén lejtõs úton besétálunk, kocogunk Budakeszire. Az utolsó métereken kicsit lemegyünk az útról, eltévesztjük a helyes irányt. De szerencsére már csak pár száz méterre vannak a házak, így toronyiránt megyünk. Aztán még kb egy 300m és bent a célban. 18:20 Ahol sajnos már nincs oklevél és kitûzõ. Ezeket majd késõbb, postai úton kapjuk meg. Pihenésre nincs idõ, bár nagyon nem is kell. Inkább megyünk a buszhoz, és hazafelé vesszük az irányt.

Lényegében egy nagyon jó kis túra volt, eltekintve a kezdeti fejetlenségtõl. Nekem nagyon tetszett az útvonal, fõleg a túrának a Nagykovácsi utáni szakasza.

Gratulálok mindenkinek aki beért valamelyik távon!

2008.03.17. Ma hozta a postás az oklevelet és a kitûzõt. Valamint a csomagban megküldték mellé még az itinert is lepecsételve. Nagyon figyelmesek.
 
 
OttorinoTúra éve: 20082008.02.28 08:44:29
megnéz Ottorino összes beszámolója
ZÖLD 45 2008.02.23.
Táv: 44,91 km; Szint: 1465 m; Szintidõ: 11 óra.
Rajt: Farkasréti tér; Cél: Budakeszi, Fülcsi sörözõ.

Kb. 6 órakor érek a Moszkva térre, pár perc és jön az 59-es, szinte csak túrázókkal telik meg, de dugig. Hagyom elmenni, mert várok még két túratársat, akik közvetlenül a villamos indulása után érkeznek, így bõven van idõ némi pékárú és kávé beszerzésére. A következõ villamoson már bõven van ülõhely, így kényelmesen utazunk a végállomásig. Az elõzõ villamos utasai már ott állnak rendezett sorban egy bódé elõtt, indításra várva. Mi is beállunk a sorba, oda ahol egy elõbb odaért túratársnõnk áll. Újabb 59-es érkezik, a rajta levõk alig tudnak leszállni róla a sor miatt. Nagy nehezen emberek indulnak el a sor elejérõl itinerrel a kezükben. Halad a sor, mi is benevezünk, már az elején könnyítünk a ruházaton, tudván, hogy jó darabig csak emelkedõ lesz. Elindulunk a zöld háromszögön, picit lejt az út, de ez csak azért van, hogy késõbb ezt a magasságvesztést többszörösen visszakövetelje. Az Edvi Illés utcából már messzirõl látható ahogy túrahangyák másznak fölfelé a sziklás ösvényen. Mi is nekivágunk, egyre csak emelkedünk, míg végre valahára elérjük az Ördög-ormon az 1. ep.-ot.

Kisvártatva házak közé érünk, majd némi üdülõ- és lakóház nézés után egy keskeny, csúszós ösvényen megyünk meredeken lefelé, visszanyelve a "hát ezért kár volt feljönni érzést". Egy vashídon megyünk át és rátérünk a Széchenyi-hegyre vezetõ útra, amely elhalad az Úti Madonna kápolna mellett. Szerpentinezünk egy jót fölfele, amíg meg nem pillantjuk az adótornyot, ahol átvágunk egy réten, és marasztalni próbáló cserjék közül bukkanunk ki az útra, ahonnan már látni a
Gyermekvasút Széchenyi-hegyi végállomását, a 2. ep.-ot.

Innen secperc alatt átérünk a 3. ep.-hoz a Normafa síházhoz.

Ez egyben a 20-asok indítója is. Pihenés képen a zöld sávon tovább indulunk a jól ismert úton a Disznófõ-forrás irányába. Tovább lejtõzünk a Tündér-szikla lába elõtt kanyarodó karéj felé, majd meredek ösvényen megyünk le a Libegõ alá. A székek még mozdulatlanul csüngenek le a drótkötélrõl. Nemsokára megtaláljuk azt a kis csapást, amin a BUÉK 20-on jöttünk felfelé és ami levezet a Budakeszi útra. Átkelve rajta kevés utcai turizmus után bemegyünk a zsebkendõnyi erdõbe, ahol a
Ferenc-halmi 3. ep. van.

Kiérünk a ligetbõl; lépcsõzés, utcai menetelés következik és nagyon hamar elérjük a
Fekete István emlékházat, elõtte a 4. ep.-tal.

Ez a pont szerintem csak azért van, hogy neve legyen a gyereknek, mert gyakorlati jelentõsége egyenlõ a nullával. Gyerünk át a Hûvösvölgyi úton, a villamos hídja alatt és neki a lépcsõknek, fel az Apáthy-sziklához, majd további emelkedõvel az
Árpád kilátói 5. ep.-hoz.

Idén már jártunk erre néhányszor, így a bélyegzés és egy szelet csoki begyûjtése után rögtön továbbállunk. Le kell jutni a Szépvölgyi útra, majd onnan az erdõn át a Hármashatár-hegy Duna felöli oldalára. Ez a hideg oldal, itt olvadt el legkésõbb a hó, mert még mindig elég sáros az út. Bepótoljuk az Árpád kilátónál kihagyott látványt, a tiszta idõben jól látszik a Duna és az Árpád-híd. Valószínûleg egy sport egyesület tart edzést, mert sok fiatal érkezik futva szembe velünk, ezért libasorba megyünk. A Guckler-szikla jó támpont, hogy belõjem, nincs messze már a
6. ep., a Virágos-nyereg.

A Boróka büfében nagy a sor a söntéspultnál, egy szendvics és frissítõ után tovább megyünk a zöld sávon. Az erdõbe érve egy keskeny ösvényen megyünk lefelé, majd egy szélesebb úton meredeken ereszkedünk és egy szántóföld mellé érünk. A fás részt elhagyva fel-fel támad a szél, szemünket résnyire zárva védekezünk a szálló por ellen. Jó darabot megyünk még a Szarkavárig, már Solymár határában vagyunk. Solymáron egy kézfogás és néhány üdvözlõ szó erejéig találkozunk egy túratársunkkal, aki már visszafelé jön a 20-as céljából. Mi egy utcán emelkedünk a
Lejtõ sörözõig, ami a 7. ep.

Hagymás-zsíros kenyerezünk, majd kis lejtõzés után egy meredek utcán küzdjük feljebb és feljebb magunkat. Az erdõben a tavalyi avar némely helyen szokatlan módon fehér színûre váltott. Még jócskán nyomni kell a cipõtalpat a volt Zsíros-hegyi turistaházig. A nap már zavartalanul süt és a szélfúvás is alább hagyott. Fura, hogy februárban, kabát nélkül is melege van az embernek, pedig már lefelé csattogunk Nagykovácsi házai között. Az egyik utcai kútnál feltöltöm két üres üdítõs flakonomat, az egyiket el is fogyasztom a buszvégállomásig, innen már csak pár lépés a 8. ep., a plébánia.

A jó erõs teából két pohárral iszom, kell az üzemanyag az utolsó nagy rugaszkodás elõtt. A zöld sávon lassan elhagyjuk Nagykovácsi lakott részét és az erdõ szélén élesen balra rátérünk a zöld háromszögre. Kevesen tartanak velünk, csábító a réten, a jelzetlen úton lekispistázni ezt a tetemes kitérõt, annál is inkább, mert az ösvény amelyiken megyünk érdekes módon sáros, csúszós. Amikor rátérünk az emelkedõre, szárazabbra vált a talaj, lehet minden erõt az egyenletes felfelé haladásra koncentrálni. Lassan felérünk az impozáns látványt nyújtó Csergezán Pál kilátóhoz, ami a 9. ep. a Nagy-Kopaszon.

Az utolsó métereken frissebb mozgásra buzdít a szimpatikus pontõr, válaszul köldökig lógatom a nyelvem. Nagyon jól esik az itt kapott szelet csoki. Négy fõs társaságunk legfiatalabb tagja még a kilátóba is felmegy, mi lassan elindulunk. A kanyargós, lefelé vezetõ úton még beszélgetésre is van erõ. Amikor elérjük a Budakeszi-Telki országutat, már érezzük testünkben a megtett utat, de már "látni az alagút végét". Kerítés létrázás után átkelünk a Hideg-völgy hidján, majd pár száz méter után elhagyjuk a zöld háromszöget a zöld szalagozás kedvéért. Hosszú, monoton, síkvidéki gyaloglás után következik az általunk "Hosszúhányásinak" emlegetett Hosszúvágási kõbánya. A bányát alulról megkerülve találjuk meg a
10. és egyben utolsó ep.-ot.

Pár kilométer, két kerítés átlétrázás után az út vályúvá alakul és egy darabon a levágott cserjéket (szerintem direkt) a vályúba dobálták, lehetetlenné téve az úton való haladást. Kénytelenek vagyunk a peremen, a csonkok között bukdácsolva lépdelni. Innen pár méter már az ipartelep, ami mellett kiérünk a 22-es busz végállomása felé vezetõ útra. Még mindig napsütésben elérjük a Fülcsi sörözõnek nevezett intézményt, ahol a cél és a megérdemelt folyadékpótlás várja a fáradt vándorokat...
Ottorino
 
 
bükkjáróTúra éve: 20082008.02.27 10:04:45
megnéz bükkjáró összes beszámolója
Zöld 30
2008.02.23.
Táv: 30,3km Idõ: 4ó 55p
Reggel is plusszok, napközben 15fokot közelítõ hõmérséklet, idõnként viharos szél, egyébként napsütés.

Nyolc óra elõtt értem a rajtba. Nem kellet volna. Vagy korábban, vagy késõbb egy órával kellet volna kelnem. Óriási sor fogadott, mivel a nevezési lapok és az itiner elfogyott. A szervezõk abszolút nem számítottak ekkora létszámra, bár az hogy csak 2-3 túra volt aznap, továbbá tavaszi idõ és Budapest Kupás túráról van szó gondolhattak volna erre. 8.30 után meg jöttek a frissen fénymásolt itinerek. Közben aki gondolta elindulhatott sorszámozott cetlikkel. Én inkább vártam, mert még ekkor is nagy volt a tömeg, úgyhogy inkább leültem. Az érkezésem kori fejetlenségen és udvariatlanságba torkolló idegességen lassan úrrá lettek a szervezõk és késõbb már mindent megtettek, hogy a csorbát kiköszörûljék, és ezt becsülöm. A táv elején eléggé siettem, hogy minnél elõbb az ep-re érjek, de a pontõrök mindenhol ott voltak még és megvárták a rajtolás körüli zavar miatt jócskán késõbb indulókat is. Pár éve jóval hidegebb idõben, havas tájon át tettem meg ezt a túrát. Egész más volt így, kellemes idõben és napsütésben menni az erdõben. Mindezt február végén! Annyira jó idõ volt, hogy a víz szükségletemet el is méreteztem és az utolsó 5 km-en nem nagyon volt vizem. A solymári ep-n meg nem akartam sorba állni. Mondom biztos lesz kút a faluban. Nem volt. Azért kibirtam Nagykovácsiig ahol kedves pontõrök és a megérdemelt kitûzõ, oklevél és tea fogadott. Ráadásul pont elértem a buszt is.
 
 
kekdroidTúra éve: 20082008.02.25 15:33:14
megnéz kekdroid összes beszámolója
Zöld 45

"Ebbõl bizony nem lesz rajtidõ elõtti érkezés" - gondolkodom hangosan, miközben szépen serceg a tojásrántotta a serpenyõben, hajnali valahány órakor. Viszont tisztességes reggelit eszünk, Kerek repkény prezentálásában. Némi városon belüli tömegközlekedés (jó is az) után a rajtnál nyomoroghatunk, kérek két nevezési lapot a 45-ös távra. Kapok is kettõt, a 30-asra, mert elõttem a hölgy is ilyet kapott, és a rendezõ úr enyhe idegességében kártyapakliként cserélgette a két csomag papírt, így összekeverhette, hogy éppen melyikbõl ad. Pedig szépen, hangosan mondtam a 45-öt. Valószínû mások is így jártak (aki 45-re megy, biztosan nem kér 30-as lapot), kapunk egy meglehetõsen mogorva le......t. Betudom a nagyszámú nevezõ okozta sokkhatásnak, bár, a tömegre ne mondja senki, hogy nem lehetett volna legalább fejben felkészülni, a körülmények figyelembe vételével. (Összesen kettõ tt. volt szombatra meghirdetve.) Ennyivel abba is hagyom a negatívumok felsorolását, hiszen nem is volt több. Volt viszont szép útvonal, kedves pontõrök, jól elosztott szolgáltatás.

Az itiner (bõséges leírás, szintmetszet, táblázat a lényeges adatokról) birtokában nem várunk egy pillanatot sem az indulással, felbukkan Berzso és Zilaci, akik majd valahol az út során szépen el is futnak mellettünk. Alig haladunk valamennyit a házak között, máris indulhatunk az Ördög-orom felé, zsebre vágom az itinereket, mert úgyis sûrûn szükség lesz rájuk, sok ep. van az elején. Hirtelen kell sokat menni felfelé, meglepõdöm, sosem jártam még ezen a kis szakaszán az útvonalnak. Most pótoljuk a hiányt, nagyon tetszik ez a kis hegyi jellegû ösvény, a tetejérõl párás kilátás nyílik Dél-Budára és a Tétényi-fennsíkra. Valamint gyorsan megkapjuk az elsõ bélyegzést. Húzunk tovább, még egy ideig kicsit fel, aztán többet le, erdei úton, gyalogösvényen érjük el a kis kápolnát, ami már ismerõs kellene, hogy legyen a Gyermekvasút túráról. Régen voltam, na. Találkozunk egy nagyszámú ELTÉs csapattal - Joeyline, Petami az ismerõsök, utóbbi "Hajrá, TTB!"-t is kiált. :) Aztán, pont, amikor kiérünk az adótorony melletti tisztásra, kivillan pár kósza napsugár a felhõk közül, szép látvány. A kisvasút felvételi épületének ajtajánál kapunk gyorsan pecsétet megint, irány Normafa, kár, hogy még nincs ilyen korán vonatközlekedés (a gyerekvasutasok nagy örömére :)).

A következõ pont környékén egy apuka böngészi az itinert a Budai-hegység egy részletét ábrázoló makett mellett, mi a kilátást lessük észak felé, meg a zöld papírokat, amelyek innét irányítják a ponthoz a mezõnyt. Bélyegzés, indulás. Innen megint van néhány ismerõs részlet, emlékfoszlányok, megyünk lefelé, át a Libegõ alatt, el a Tündér-szikla mellett. Tetszik. Kerek repkény is így van vele, gyakrabban is kattog a fényképezõgépe, mint az enyém. :) Lezúzunk valami forgalmas úthoz, átküzdjük magunkat rajta, könnyû dolgunk van, mert épp nem jön sehonnan semmi. Aztán megint kényelmes utakon sétálunk, elérjük a Ferenc-halom alját, itt kérés nélkül ír idõt a pontõr. Ügyes. Fent meg kerítés és lakópark, mi más is lehetne. Kicsit felfelé megyünk, aztán kicsit többet lefelé, Fekete István emlékautó ep., jól besûrûsödtek a pontok itt. Alig száz méterrel odébb, a szalagozást éppen egy néni próbálja leapplikálni a kerítésrõl, igyekszünk nagyon tapintatosan szólni, hogy ez egy ilyen kirándulós rendezvény fontos kelléke, a végén majd jön egy ember, aki ezt leszedi és hazaviszi. Kicsit zsörtölõdik, hogy sok a szemét, de látszik, hogy elfogadja a dolgot, még meg is kérdezi, hová lesz a séta. :)

A villamos aluljárója után indul a mókás része a túrának, Vajonmerre elõz meg valahol itt, felsuhan a lépcsõkön és kikerül a látóterünkbõl. Kerek repkény éneklõs kedve nem törik le az emelkedõn sem, kicsit sûrûbben szedi ugyan a levegõt, mint általában. Apáthy-szikla elõtt kinézünk egy oromra, háromfõs társaságot fényképezünk le, megadnak egy címet, hogy hová kérik a fotókat, cserébe rólunk is készül közös kép. A kilátás pedig elsõrangú, egyre tisztább az ég. Az erdõbe visszatérve hamarosan utolér Tibet is minket, majd VadMalac hagy le egy emelkedõn. Kaptatunk felfelé, megbeszéljük, hogy egyrészt régen jártunk már teljesítménytúrán, másrészt pedig, hogy milyen jól tettük, hogy nem öltöztünk túl, mert ugyancsak melegünk kezd lenni az emelkedõkön. Árpád-kilátónál csokit kapunk és engedélyezünk egy rövid fotómegállást, ekkor ér utol DJ_Rushboy. Kicsit odébb találunk egy kutat, gyorsan palackot töltünk, innen hamar feljutunk a Hármashatárhegyet keletrõl kerülõ szakaszra, rengeteg a futó. Jobbra nézve pedig tetszetõs a kilátás a faágak sûrûjén átnézve. Mivel végigbeszéljük a túrát, fel sem tûnik, hogy Virágos-nyeregben vagyunk, a Boróka büfében levõ ellenõrzõhely viszont igen, most nem iszunk semmit, megyünk. Elsétálunk a Csúcs-hegy eddig számomra ismeretlen oldalán, megcélozzuk Solymárt. Amint leérünk a lejtõn, utolér egy népes TTB-s gyorsvonat, a 45-ös táv egyik menetvonalán haladva. Vándorköszörûs egy idõre lelassít a mi tempónkra, aztán a többiek után siet.

Sétálunk tovább, kényelmesen, saját tempónkban. Kezdem érezni a jobb térdemet, amire két hete roppant ügyesen ráestem. Kiérünk az erdõbõl, jobbról motorosok zaja hallatszik, idegesítõ, de legalább a saját kis pályájukat csapják szét és nem az erdõben randalíroznak. Elõttünk pedig Solymár és a Szarkavár terül el, a vár most kimarad, lesz még alkalom meglátogatni. Solymáron egyetlen forgalmas út van, naná, hogy át kell kelni rajta, utána megérdemelt zsíroskenyerezést tartunk. Siményi Viliékkel itt találkozunk elõször, innen hosszas elõzgetésbe fogunk velük. :) Még fene sokáig kell a faluban talpalni, emelkedõn. Viszont annál jobban sietünk, az erdõbe visszaérni élményszámba megy, pedig nem emlékszem többre, mint arra, hogy megyünk, szép az út, emelkedik és folyamatosan beszélgetünk. Aztán Kerek repkény pihenõt kér a Zsíros-hegyi romoknál, eszünk megint, saját készletbõl. Talán még többet ülünk itt, mint az elõzõ frissítõponton. :) Nagykovácsi utcáin megtesszük az értelmetlen kerülõt, aztán teázunk a ponton, saját bögrébõl, öt kilométeren harmadszor pihenünk és még így is bõven idõben vagyunk.

A község határában megcsodáljuk a Szabad Nagykovácsi Kavicsozó címû intézményt, értetlenül állok a tábla elõtt. Aztán lefényképezem. Haladunk tovább, utolérjük Xuhanát, majd hosszú, elvadult földek közötti földúton bizonytalanodunk el egy pillanatra, a térkép segítségét kell igénybevenni. (Sokan mennek mindenfelé.) Magabiztosabbá válva jutunk el az erdõszélig, ahol elhagyjuk a névadó sáv jelzést egy ugyanolyan színû háromszög kedvéért. A túra utolsó igazi emelkedõjét könnyen vesszük, nagyon szép erdõben, lankásan emelkedõ úton túrázunk. A Nagy-Kopaszra mintha a múltkor máshonnan kellett volna felmenni, eléggé újnak tûnik a jelzés. A ponton kedvesen csokival kínálnak, annyival, amennyi jólesik, biztatnak, hogy van náluk elég. Ily módon feltankolva vizsgáljuk be a kilátót, gyorsan körbefényképezzük a tájat, aztán húzunk le, akkora a szél. A látvány viszont nagyon tetszetõs, kár, hogy eléggé elmosódott már a láthatár. Továbbtalpalunk, fenyvesben visz az út a Tarnai-pihenõhöz, megörökítjük azt a helyet, ahol a Meteoron döglöttünk szeptemberben, most viszont nem pihenünk le.

Lentebb érdekes fenyõre hívom fel Repkény figyelmét, nem is fenyõ, hanem adótorony, kiszúrja hamar a trükköt. Átkelünk egy országúton, sietõsre vesszük a tempót, aztán annyira belefeledkezünk a beszélgetésbe, hogy simán elhúzunk a jól szalagozott letérõ mellett. Egy réten eszmélünk rá, hogy valahol errefelé kell új irányt venni és szépen visszamegyünk (késõbb mindenki, aki az elágazás elõtt mögöttünk volt, mondta, hogy kiabáltak utánunk :)). Kerek repkény még meg is jegyzi, hogy látta a szalagokat, el is raktározta az információt, hogy szép zöldek és lobognak a szélben, aztán jött velem tovább. :D Innen már nem bízzuk a véletlenre, újra utolérjük Vilit és útitársát, majdnem végig együtt megyünk a célba. Ami közelebb van, mint gondolnánk, még igazoljuk az áthaladásunkat a kõbányánál, aztán szemtanúi lehetünk két termetes kutya kerítésen való átjuttatásának. Szegényeknek nincs ínyükre a repülés, de jobb, mint bent maradni.

Végül átmegyünk még egy távvezeték randán kitakarított nyiladéka alatt, aztán bezúzunk Budakeszire. A célban gyorsan kiosztják a díjazást, nekem tetszik, összességében jó benyomást tett rám a túra, nem volt agyonszervezve, az útvonal pedig ötletes, változatos (vö. egy újszülöttnek minden vicc új :)). Nem is maradunk sokáig a Fülcsi sörözõ padjain, elhúzunk a 22-es buszhoz. Gratula mindenkinek minden távon, vidám túra volt, köszönöm Repkénynek és mindenkinek, akivel csak találkoztunk, a társaságot!

-Kékdroid-
 
 
janneszTúra éve: 20082008.02.24 22:06:28
megnéz jannesz összes beszámolója
Zöld 20 (2008.02.23.)

Fényképes beszámoló

Reggel a 21-es busz az orrunk elõtt ment el, úgyhogy kénytelenek voltunk a 7:30-kor induló 90-es buszt választani, ami végül 7:32-kor indult. Indulás után egybõl jöttek az ellenõrök, úgy tûnik, szombaton is dolgoznak szorgalmasan.

Normafához érve gyors jelentkezési és rajtolási procedúra után 7:55-kor indulhattunk útnak, ami az elmúlt teljesítménytúráinkhoz képest szokatlanul, lejtõvel indult. Nemsokára leértünk a Disznófõ étteremhez, ami szemmel láthatóan sajnos már rég zárva van (bár a Szépjuhásznénál lelkesen hirdeti meglétét egy közúti tábla) a Disznófõ-forrással együtt. Ezután a barátságosabb Tündér-szikla jutott arra a sorsra, hogy elmentünk mellette (alatta). Egy kis meredek, csúszós lejtõn túljutva hirtelen a Libegõ pályája alatt találtuk magunkat, ami a korai idõpontnak megfelelõen még nem közlekedett.

Továbbhaladva a Z jelzésen értük el azt a szakaszt ami az elmúlt hetekbõl már ismerõs volt (BUÉK-túra). Most ellenkezõ irányból is végigsétálhattunk itt, egészen az Árpád-kilátóig osztozik az útvonal a BUÉK-kal. A ferenc-halmi lakópark után az új Z jelzésen mentünk, kivéve a Hûvösvölgyi út környéki szakaszokat, mivel ott a túra szervezõi valamilyen oknál fogva a régi jelzés szerint vezették az utat, szalagokkal segítve. Az ok talán a biztonságosabb átkelés volt a nagy forgalmú úton, a kölekedési lámpánál.

Lesétáltunk az 56-os villamosig, átmentünk a nagyhíd alatt, majd elkezdtük a lépcsõzést felfelé az általános iskola mellett. A harmadik lépcsõ után végre felértünk az Apáthy-sziklához, ahonnan (mint mindig) most is csodás volt a kilátás a budai lakóövezetre, János-hegyre, Hárs-hegyre, Normafára.

A barlang után az útvonal ismét meredek emelkedõbe váltott, majdnem az Árpád-kilátóig tartott a fárasztó szakasz, ahol a pontõrök csokival várták a túrázókat (szépséghibás Vadász-szelet). Az Árpád-kilátónál mostanában annyiszor jártunk, hogy nem is mentünk megnézni a kilátást, hanem haladtunk tovább. Elõtte azért kérésre készítettünk két fényképet egy háromfõs csapatról.

Ismét lejtett az túra, egészen a Szépvölgyi útig, miközben megcsodálhattuk a szép emlékû "Szomszédok" TV sorozatból ismerõs erdészházat. A Szépvölgy út után nem sokkal megint egy erõsebb emelkedõ következett, elhaladtunk a csonka tornyú rádió adótorony mellett, itt volt túránk során a legerõsebb a szél zúgása. A Farkas-torokban rátértünk a Hármashatár-hegy körül futó szintútra és hamarosan elértük a Virágos-nyerget, ahol a zsúfolt Boróka büfében volt az ellenõrzõ pont.

A Csúcs-hegy bal oldalán ment tovább a Z jelzés, de mi menet közben letértünk az útról, hogy felkapaszkodva a Csúcs-hegy csúcsera, becserkésszük a "Csúcs csúcsa" geoládát. Útközben meglehetõsen bizarr, és kissé félelmetes szemétkiállításon mentünk keresztül: mindenféle szemét volt összegyûjtve és kiszúrva a fák törzsére, a gerincen pedig egy törpe "Stonehenge" volt felépítve.

A láda levadászása után visszatértünk a jelzett ösvényre, és folytattuk utunkat a cél felé. Solymár elõtt, ahogy kiértünk az erdõbõl, mellbevágott az erõs szembeszél, ami csúcspontját a Szarkavár utáni nyílt téren érte el, ahol még némi homokviharkafélét is produkált.

A végén Solymár fõútján is gyalogoltunk egy keveset, majd beértünki a célba. Idõnk 4h 47 perc lett. Elfogyasztottuk a zsíros kenyeret, majd váltottunk pár szót Andrew79 túratárssal a Budapest Kupáról, illetve az idén szervezendõ túráiról, majd eljöttünk a nemsokára érkezõ 164-es busszal.

 
 
kukluxklánTúra éve: 20082008.02.24 13:38:28
megnéz kukluxklán összes beszámolója
nem fogyott volna el a zsír, ha valakik nem vesznek 5-6 db-ot, amit végül nem is bírtak megenni és mindenhol szétdobáltak.
A szervezõk igenis kitettek magukért, arra õk sem számíthattak, hogy ennyire rengeteg résztvevõ lesz. A számozott menetlevelek elfogytak és a számozással is akadt némi gond, de ez nem zavarta a normálisabb kirándulókat, ugyanis végig a zöld sávon kellett haladni friss jelzések mentén.
Nem a szolgáltatások összehasonlításáról szólnak a teljesítménytúrák, hanem, hogy jó levegõn kicsit mozogjanak az elpunnyadt városiak.
A részemrõl köszönöm a szervezést
 
 
kobenTúra éve: 20082008.02.23 21:53:00
megnéz koben összes beszámolója
20 km
Jó pálya lenne, ha nem lett volna ilyen zsúfolt. A szervezés pedig lehetett volna jobb.
Vicces volt, hogy egy idõ után Solymáron elfogyott a zsír, de továbbra is pakolták ki az üres kenyereket :)
 
 
AtiTúra éve: 20082008.02.23 17:29:38
megnéz Ati összes beszámolója
Zöld 30

Gyönyörû túraidõ volt a mai, vétek lett volna kihagyni.

A Farkasréti temetõ mellett már a rajt nyitása elõtt gyûlt a tömeg. A rajtnál két sor volt, egy nagyon hosszú, és egy rövid. Valamiért mindenki a hosszúba állt, én bepróbálkoztam a rövid sorral, és már indulhattam is. :D

Hamar megvolt a bemelegítés, az Ördögoromra felmászni jó kis emelkedõ volt. Elõzõ beszámolók alapján rosszabbra számítottam, tulajdonképpen egész könnyedél fel lehetett jutni, csak ránézésre volt szörnyû. :)

A Széchenyi-hegyen a Gyermekvasút végállomása nem szerepel sok túrán pontként, de egy párszor azért már vezetett erre túra, úgyhogy az erdõbõl kikecmeregve (pontosabban fel) hamar meglett ez a pont is.

Innen irány tovább a Normafa, ahol a Síház elõtt újabb tömeb: a 20-as táv innen indult. A csak átfutóban levõknek külön emberek pecsételték az igazolásokat.

Innen a Tojás túra útvonalával szinte teljesen megegyezõ szakasz következett, pár újítással. Elsõként nem kellett megmászni a Ferenc-halmot, mert a túristautat elterelték. Ez nagyon nem is hiányzott, a szögesdrótos kerítés mellett felkapaszkodás valahogy sose volt a kedvenc szakaszom.

Ezután következett a Fekete István emlékház, ami egy elég fura pont. Leírás alapján magántulajdonban van, ezért bemenni nem lehet. A pontõrök elmondása alapján pedig (akik épp akkor álltak át az emlékháztól abba az utcába, ahol mindenki ment) eddig szinte mindenki simán elment mellettük, mert nem tudták, hogy hol az emlékház. :) Túl sokat én se érdeklõdtem most ennek a hollétérõl, mentem tovább az Árpád-kilátó irányába. Itt kaptunk csokit, majd irány a Virágos-nyereg, ami után múlt héten eltévedtünk. :D Most nem arra folytatódott a túra, hanem irány tovább Solymárra, ami egyben a 20-as táv célja is volt.

Solymár érdekes város, mert egyetlen közkutat se találtam. Haljon szomjan a kedves turista, vagy vásároljon a helyi boltban, ha már a városba merészkedett. :)

Innen már csak 5km, és beértünk Nagykovácsiba, a 30-as táv céljába, ahol üdítõvel vártak.

Aki még 15 kilométerre kalibrálta magát, az ment tovább egészen Bzdakesziig, de nekem mára csak ez a 30-as jutott. :)

Kellemes túra volt, jóidõben, és jó tempóban. Némi szint is akadt útközben ;), úgyhogy kellemes elfáradással zárult a nap. :)

Képek, térkép, szinttérkép, Google Earth formátum itt: http://forum.hodito.hu/showthread.php?t=2786
 
 
.tg..Túra éve: 20082008.02.23 15:55:34
megnéz .tg.. összes beszámolója
mult héten már a trappon is volt egy-két szakasz, amit futottam, de ott bakancsban, nagy puttonnyal a hátamon, na meg két túrabottal a kezemben, szóval nem volt az igazi.

azt, hogy a zöldön indulni fogok már rég eldöntöttem, de azt hogy futva teszem meg, azt csak a hét elején. gyors számvetést végeztem, semmim nem volt hozzá. irány a bolt, beszereztem egy salomon xa pro 3d-t hozzá egy noene sport talpbetétet, aztán a másik boltban egy kis futós hátizsákot, amit csanya segített kiválasztani, egy camelbak m.u.l.e-t, utólagos köszönet érte, bevált. a cipõmet tesztelendõ kimentem a koli melletti beac pályára és lefutottam 10km-t, minden jol szuperált, én is, a cipõ is, gond nem lehet irány a zöld, egyenlõre csak a 30as. (pénteken még beugrott, hogy a túranadrág nem lenne a legjobb válsztás, eltéptem még egy futó gatyóért, felszerelés: pipa.

viszonylag korán érkeztem, a nevezés kicsit hosszúra nyúlt, meg az utcán kellett átöltözni, de problémát végülis egyik se jelentett, a csomagomat is sikerült leadni, minden rendben volt.

akkor hajrá.

egybõl az elején egy kis csapattal elszúrtuk a dolgot, mert nem jó utcán fordultunk le, így egy kis kavarás után valahol a zöld háromszögre keveredtem vissza, mint késõbb kiderült az elsõ bélyegzést ezzel ki is kerültem, de végül nem volt belõle gond. a normafán begyûjtöttem az elsõ pecsétemet, írány a síház. itt jó nagy volt a tumultus a 20as rajt miatt, de egész gyorsan átjutottam. jöhetett az ereszkedés. nagyon gyorsan haladtam, az ut jó széles volt, simán ki lehetett kerülni a gyalogos sporttársakat.

a ferenc halomnál kicsit megijedtem, mert a papíron 3as számmal jelölték, kiirva viszont 4esnek volt, na mondom még egy pont minusz, jó lesz, de végülis csak a számok nem stimmeltek. mondjuk a fekete istván emlékház elõtt álló autót is csak azért vettem észre mert egy lány pont elõttem megállt én simán elzúztam volna mellette.

jöttek az emelkedõk, eleinte fõleg lépcsõk. elég durva volt. nem is sokat futottam itt, inkább visszaváltottam sétára. az árpád kilátónál tartottam egy kis szünetet, lenyomtam a csokit amit adtak meg egy banánt. ujra nekilódultam, ezen a szakaszon folyamatosan jöttek szembe is futók, ez sok erõt adott. a boroka büfében gyors pecsét. innentõl meg már volt egy társam is, azaz inkább nyulaztam neki. a mezõny nagyon megritkult, volt hogy kilómétereken keresztül nem találkoztam senkivel, néztem is az itinert, de végülis mindig a jó uton voltam, a cimborám is követett, néha be is ért, jó volt, hogy nem voltam tök egyedül. solymár elõtt jó kis szél fogadott minket, de amugy egész nap gyönyörû volt az idõ, ezen a szakaszon pedig a környék is. a sörözöben megint kis pihi banánnal, innen már csak 5km volt.

mondjuk elég keményen emelkedett utána. nem is futottam, de nagyon a többi futó se. mindenki a gerincen akart túljutni. már szinte nagykovácsiban voltunk mikor végre ismét sík-lejtõsbe váltott az út. már csak be kellett kocogni a célba. a másik srác ment tovább a 45ösön én meg átöltöztem aztán hazaindultam.

végülis 4 óra alatt sikerült lenyomni. elsõre nagyon meg vagyok elégedve az idõvel és magammal is. a legjobb viszont, hogy most se a vége felé, se itthon, nem fáj semmim, pedig gyalog mindig elõjött vmi.

lehet lement volna a 45 is.

jó kis túra volt, köszönet a szervezõknek.
 
 
 Túra éve: 2007
Varacskos DisznóTúra éve: 20072007.05.22 09:45:56
megnéz Varacskos Disznó összes beszámolója
Zöld 45 instant beszámoló

Krysta és SK kedvéért :)



Úgy gondoltam, nézzük meg, milyen egy 45-ös táv. Addig a K40-en kívül egy BT50-em volt (nem teljesen saját erõbõl, mert a TTB Menetmény lendülete húzott be a célba megvadult szupercellák közepette). :) Ezért a kitûzött cél a végigérés volt, idõterv nélkül.



Kellemes, hûvös, tiszta idõben indultam, a villamosmegálló után nem sokkal csatlakoztam egy kisebb társasághoz (itt még paráztam rendesen, hogy nem találom meg az utat), aztán egyszer csak ott álltam az Ördögorom tövében. (Nyüff...) A társaságot addigra pár lépéssel lehagytam, és tartottam tõle, hogy a keskeny sziklaösvényeken majd nem tudok haladni tõlük, ezért jól megléptem a fölfelé vezetõ utat. Ez a véletlen adta meg a felütést a naphoz, mert hirtelen megéreztem a húzást a lábamban. Utólag sokat gondolkodtam az okán, valószínûleg csak a körülmények szerencsés összejátszása volt. Egy biztos, téptem, mint hülyegyerek a mesekönyvet, és még jól is esett. Hamarosan egy lélek sem volt körülöttem, és három réteg ruhát kellett hirtelenjében a hátizsákba gyömöszölnöm menet közben. A kilátás, a reggeli erdõszél teljesen elvarázsolt. Hamarosan beértem a házak közé, aztán már ismerõs terep következett (Normafa 20, Gyermekvasút), így felbátorodtam, futogattam is. A zöld háromszög szerpentinje meglepõen könnyen megvolt, aztán a zöld keresztre kifordulva utolért -ethka-, és javasolta, fussunk egy kicsit (mér, eddig micsináltam? :). Normafa síházig együtt mentünk, itt én szokás szerint nem bírtam tovább a tempóját, és visszaváltottam sajátra.



A síház után kellemes, futható lejtõk és síkok következtek, tulajdonképpen az Apáthy-szikláig egy lendülettel mentem el (kihasználva az ismerõs terep nyújtotta pszichológiai elõnyöket is). Itt már eléggé ambivalens érzéseim voltak, egyrészt csodálkoztam, milyen könnyedén és gyorsan haladok elõre, másrészt szorongtam is a szokatlan jelenség miatt, tudtam, hogy valamit valószínûleg nem jól csinálok, pl. ennem kellett volna már, de sajnáltam megtörni a lendületet. Eldöntöttem, hogy bármi lesz, a Vaskapunál gyaloglásra váltok, és eszem egy banánt. Így is lett, de itt már valahogy furcsán éreztem magam, hézagok mutatkoztak a mozgáskoordinációban -- jellemzõ, hogy amikor futókat hallottam a hátam mögül, sikerült a rossz irányba félreugranom. :) Rémlik, hogy a Sötét Oldal vagy annak egy része ért utol, -balázs- rám is köszönt, remélem, viszonoztam még hallótávolon belül, fejben nem voltam éppen egyben.



Az Árpád-kilátónál adtak valami csokit, ezt is legyûrtem, ekkor kezdtem megint fogni a környezetemet. Innentõl megint úgy éreztem, hogy tulajdonképpen semmivel sem nehezebb apró futólépésekben "elõregördülni" síkon vagy lejtõn, mint tempósan gyalogolni, ráadásul élveztem a gyors elõrehaladást, a koncentrált élményt. Ha meg kell halni, hát majd meghalok késõbb. Az ismerõs terep elõnye ott is jelentkezett, hogy tudtam, mire számítsak a HHH-ra felfelé menet; itt visszaváltottam gyaloglásra, és igyekeztem a "kényszerpihenõt" evésre kihasználni. Korábbi túratapasztalatokat fejlesztgetve már egész jól tudok lélegezni szalámis kenyérmorzsán át. :))



Valahogy ekkoriban találkozhattam qqbenkóval, OJ-val és még pár ismerõssel, ekkor már ismét futómozgást produkáltam, de persze így is állva hagytak. :) Qq biztatása sokat lendített megint a hangulatomon. Aztán egy kisebb csapatot értem be pont jókor, valami susnyásban keresgéltük az utat, amit nem találtam volna meg egyedül. (Végig nagyrészt egyedül haladtam, de a kritikus pontokon éppen mindig beleszaladtam valakibe -- ide értve a Nagykovácsitól a célig terjedõ igencsak kritikus pontot is. :)))



Következett a Guckler-szikla és egy szép panorámaút a Virágos-nyeregig, itt már úgy futottam csak, hogy kinéztem magamnak, melyik fáig futok el, aztán onnan séta megint egy elõre kijelölt fáig... A Virágos-nyeregben megint szép emlékek ébredtek (Falasokk25, Budai Tájakon 50), de Villámkezû Jane kocsmájánál éreztem meg elõször, hogy baj van. Illetve az tûnt fel elsõnek, hogy a víztartályból szörcsögõ hangok jönnek, de annyi agyam nem volt, hogy feltöltsem, pedig itt ideális lehetõség volt (utólag nem tudom megymagyarázni, hogy ez az egyszerû lehetõség miért nem jutott eszembe). A víztartály eddig mindig kitartott... A másik bajom az volt, hogy muszáj lett volna enni, de nem bírtam kajára gondolni. Úgy rémlik, hogy Speti szólított meg a kocsma elõtt, fussak velük tovább (néhány hölgyet kísért lovagias módon és tempóban), de csak legyintettem, hogy épp agonizálok. Mivel jobb nem lett a pecsételés néhány perce alatt, idõvel pedig meglepõen jól álltam (amit kár lett volna veszni hagyni), úgy döntöttem, legjobb, ha továbbmegyek, majd menet közben megpróbálom összeszedni magam. Valamivel jobb is lett átmenetileg, szépen elgurulgattam a Tök-hegy felé, de már eléggé vártam, mikor jönnek az emelkedõk, amikre ráfoghatom, hogy miattuk váltok vissza gyaloglásba. :) A Tök-hegy lejtõje nagyon nem esett jól a térdemnek, de futni még mindig könnyebb volt rajta, mint gyalog lekecmeregni, viszont a folyamatos "fékezés" és futva-tipegõ térdkímélés annyi erõt kivett belõlem, hogy a lejtõ aljában egyszer csak nem tudtam, hol vagyok. Vagy hogy minek. Vagy hogy ki.



Innen már a futás egyáltalán nem ment, próbáltam tempósan gyalogolni, és az arcomba erõltetni egy szendvicset, ami egyáltalán nem esett jól, és érezhetõen nem is kezdett el felhasználódni. Utolértem egy botozó sporit, aki fölöttébb beszélgetõs hangulatban volt, miközben én épp a halk anyázást váltogattam a kataton magam elé nézéssel. Õ mutatta meg a solymári Szarkavár tornyát (érdekességképpen), mert én akkor magamtól már a tornyot se láttam volna meg. Néha mondtam neki, hogy én innentõl már futok, ebbõl az lett, hogy én futómozgást mímeltem, õ pedig jött tovább mellettem gyalog, és szórakoztatott tovább. (Ezzel nem azt mondom, hogy nem volt jó fej, csak én nem voltam akkor már társasági lény.) Aztán a Szarkavár után õ rövidített a régi jelzésen, fájt a térde. én meg tovább az aszfalton.



Bunkó Solymár sehogy nem akart elfogyni.



A pecsételõponton megint nem álltam meg, örültem, hogy még lábon vagyok. Lenyomtam valami kenyeret jól megsózva (szintén egyben maradt a gyomromban, semmi hajlandóságot nem mutatott a feldolgozódásra), inni szerettem volna valamit (vécében víztartálytöltés opció megint nem jutott eszembe -- legközelebb felírom valahová...), rémlik valami tétova mászkálás fel-alá, miközben mindenütt sor volt, és senki se értette, hogy mit kérdezek, így végül "a francba" csatakiáltással igen hamar (továbbmentem) továbbvonszoltam magam.



Innentõl a totális megsemmisülés emlékképei rémlenek, nem tudom, hogyan találtam ki Solymárról, de annyi biztos, hogy ismét az erdõbe érve üvöltve elrohantam egy bokor mögé, és vagy negyed óráig nem jöttem ki onnan. Amikor kissé visszatértem ember mivoltomba, különös dolgokat találtam a hátizsákban, tuti, hogy nem én tettem oda õket, de ezer hála értük: kis csomag vécépapír, nedves törlõkendõ... Hm... Kényelem és kultúra... Továbbá rájöttem, hogy van izoitalom és szezámlapocskám is. Hosszú idõ után az elsõ emlékem, hogy reszketve guggolok egy facsemetébe kapaszkodva, és szezámlapocskát meg izoitalt tömködök a számba.



Ez kihozott az erdõbõl, és végre tovább tudtam indulni az úton. Igyekeztem lerázni magamról a rossz emlékeket, és nem gondolni rá, mennyi idõt vesztegettem el. A Zsíroshegyi th. romjainál megint utolértem valakiket, innen legalább az útvonalkövetés gondját rájuk bízhattam. Megint hallgatagon ballagtam, õk próbáltak szórakoztatni, ekkor hangzott el a kozeles poén ("Messze van még az a sör?" -- "Nem, mert Kozel..."), szerintem ezt a megszólalón és rajtam kívül senki se értette, de én meg már nem bírtam röhögni. Így értünk be Nagykovácsiba, ahol szép, tágas, lejtõs aszfaltút kínálkozott, de nálam már nem hatott a "Kelj fel, Trinity!" módszer sem, minden lépésnél megfogadtam, hogy a következõnél elkezdek futni, de nem kezdtem el.



Amikor SK utolért, épp kispistáztam (nem kerültem a városháza vagy micsoda felé), de ezt csak tõle tudtam meg. Együtt keresgéltük a hülye pontot, ami nem volt meg. Aztán meglett, SK kapacitált, hogy fussunk, mire én, hogy menni is alig bírok már, erre megetetett dianás cukorral, amitõl tényleg, legalább menni tudtam még. Megígértette velem, hogy a Nagy-kopasztól futunk. Azt mondtam, hogy "aha", mert nem tudtam, mi az a Nagy-kopasz. Aztán már nem nagyon emlékszem, hogy mi volt, valahogy fent voltunk a Nagy-kopaszon, ahol egy furcsa küllemû kilátó volt (nem jártam még itt), mondtam SK-nak, hogy menjen, nem akarom visszatartani, de õ ragaszkodott hozzá, hogy mindenfélét megígértem állítólag.



SK mesélt mindenféle vicces dolgot, nekem már nem volt erõm röhögni, rám szólt néha, hogy nagyon csattog a talpam, rossz a futótechnikám, biztos megvertem volna, ha megáll és hagyja. Amúgy igaza volt, tényleg úgy csörtettem, mint egy vaddisznó. Viszont nem tudtam hová lenni a csodálkozástól, hogy megint futok. A mûútra kiérve még megelõztünk egy idõs párt, így én lettem az elsõ nõi célba érõ. (Na igen, a nagyágyúk a 30-on indultak. :)



Jó volt, megdöglöttem, örök emlék marad, azóta nem volt normálils túrám. A célban beültünk egy fantasztikus cukrászdába, ahol SK-t a csapra kötötték. :D



Az idõeredményekbõl semmire nem emlékszem, kb. egy hétig még tudtam minden kilométert, de ahányszor leültem beszámolót írni, idegen hatalmak léptek közbe. Most ennyire telt, bocs. És jó éjszakát mindenkinek.


 
 
sunflowerTúra éve: 20072007.03.16 18:29:35
megnéz sunflower összes beszámolója
Zöld 20, Budai-hegység, 2007.02.24.
Kb 8:30-ra értünk Normafára ismét csak ketten mert a 3. tagunk mostanában mindig kivonja magát a túrák alól, lassan már morci leszek. Szépen kivártuk a sorunkat az indulásnál és 8:40-kor elrajtoltunk. Az egész útra a le és fel váltakozása volt a jellemzõ, eléggé változatos út volt. Lefelé menettel indítottunk féltettem is kicsit a térdem mert mostanában nem kultiválja a lejtõket de volt rajtam most egy spéci térdszorító így megúsztam hogy elkezdjen fájni. A Tündér-szikla után volt az 1.ep ahol kisebb sor torlódott össze eléggé sokan voltunk. Mikor leértünk Ferenc-halomhoz levadásztunk egy ládát ami miatt módszeresen kihagytunk egy ep-t véletlenül ami csak az Árpád kilátónál derült ki de szerencsére nem volt baj elfogadták így is a végén a teljesítést. Az Apáthy-szikla mellett is elvitt az utunk a sziklát már a Ferenc-halmi pontnál lehetett látni, jó magasan volt, nyomott ránk egy kis bélyeget. :) Kb 20 perc múlva masszív emelkedõk után már ott is voltunk meg is lepõdtem hogy ilyen hamar. Nagyon szuper volt onnan a kilátás! Még a szívem csücske is lehetne a hely ha nem lenne olyan szemetes és zavart.. Ezután újabb ládát jelzett a mûszerem ami egy csöppet kifogott rajtunk mert sok idõ múlva találtuk csak meg de meglett szerencsére. Azt nyertük a sok szüttyögéssel hogy a rengetek ttúrázó lehagyott minket így kicsit nyugalmasabb volt az út hátralevõ része. Nem élt bennünk a versenyszellem így nem is zavart minket hogy sokan lehagytak mert csak a saját szintidõnkre gyúrtunk. Az Árpád kilátónál azért sokakat beértünk mert sokan ott tartották az ebédszünetet, pecsételés csoki és némi bámészkodás után mi egybõl indultunk tovább úgy döntöttünk majd inkább a Virágos-nyeregnél lakomázunk. Itt az Árpád kilátónál ismét gyarapodtunk egy ládával aztán folytattuk utunkat a Virágos-nyereg felé. Mikor odaértünk sok sziesztázó emberkét pillantottunk meg, pecsételés után mi is csatlakoztunk és elfogyasztottuk jól megérdemelt szendvicsünket. Virágos-nyereg után következett a Csúcs-hegy ahol ismét ládászkodtunk egyet és felérve nyugtáztuk hogy elég megtévesztõ ez a név mert kilátás nuku meghát amúgyse csúcs a hegy. Ezután intenzív lefelemenet után beértünk Solymárra a célban azaz a Lejtõ kocsmába és átvettük oklevelünket és kitûzõnket aztán egy nagyot boroztunk a túra örömére. :)
Klassz kis túra volt!

Képek itt: http://kep.tar.hu/sunflower84/50445446#2
 
 
nafeTúra éve: 20072007.02.26 20:15:23
megnéz nafe összes beszámolója
Zöld 30
Este figyelmetlenségbõl egy órával késõbbre állítottam az ébresztõórát, amire reggel egy telefonon feltett kérdés ébresztett rá, kényelmes készülõdés közben. Mégse jössz túrázni? Pánikszerû pakolás, öltözés vette kezdetét. A borotválkozás mellõzésével hat perc múlva lent voltam a kocsinál, ahol reggel negyedötkor, délutános mûszakként üdvözöltek. Eseménytelen út után megérkeztünk a rajthelyre. A nevezés gyorsan megtörtént, s már vághattunk is neki a távnak. Kisvártatva már az Ördögorom sziklaösvényén kaptattunk felfelé. Csípõs hideg szél fújt. A túra folyamán a kilátó pontokról, különbözõ irányokból láthattuk a várost. Láttuk melyik hegytetõrõl jöttünk, s melyikre fogunk felmenni. Az Ördögormot elhagyva, kereszteztük a Farkas-völgyet, nemsokára pedig már a Gyermekvasút mellett ballagtunk. Pecsételés után röviddel megcsodálhattuk a Tündér-szikla jellegzetes tömbjét. A Ferenc-halom kaptatója után hosszabb városi szakasz következett, amiért nem túlzottan lelkesedek. Az Apáthy-sziklánál megálltam néhány percre nézelõdni, majd a Kõkapu késztetett a fényképezõgép elõvételére. Érdekes volt, hogy kimosta a víz a bauxitot a mészkövek alól. Gyorsabb tempóra váltottam, hogy utolérjem társaimat. A következõ emelkedõn, meglepetésemre, Ágit értem utol egyesületünkbõl, aki farsangi buli helyett jött el a túrára. 20 perccel késõbb indult, mint mi de eddigre ledolgozta. Biztos valamelyik fényképezési megállómnál ment el mellettem, úgy, hogy észre sem vettem. Az Árpád-kilátóig együtt haladtunk, majd õ gyorsabb tempóra váltva továbbment. A Guckler-szikla mellett nagyon kellemes szintúton sétáltunk a Virágos-nyeregig. A Csúcs-hegyet elhagyva viszont egy hosszú igen meredek, sártól csúszós lejtõn mentünk le, ami nem igazán esett jól a térdeimnek. Nem sokkal késõbb megálltam lefényképezni egy tavaszi virágot, ami csak némi nehézség árán sikerült. Erre irányuló tevékenységem ugyanis felkeltette, az egyik túrázó malamutjának kíváncsiságát, így hát kis simogatás után egyik kezemmel a kutyát kellett távol tartanom, hogy fényképezni tudjak. Rövid mezei gyaloglás után, már Solymáron jártunk, ahol az utolsó emelkedõre készülve megettem a második szendvicsemet is. Jól tettem, ugyanis az ellenõrzõ ponton kifogytak a kenyérbõl, így ott nem tudtuk pótolni a felhasznált energiát. Mivel rossz idõpontban értük el az ellenõrzõ pontot, azt kell mondanom, hogy az ellátás a túrán gyakorlatilag a nullával volt egyenlõ. A Zsíros hegy kaptatója után, a másik oldalon már lakott területen mentünk le Nagykovácsiba. A templom elõtt kevésen múlott, hogy nem mentünk el a cél mellett. Egy hölgy integetésére lettünk figyelmesek, a túloldali parkolóból. Elkezdtünk, tanakodni, ki ismeri? Kinek köszönt vajon? Nagy nehezen leesett a tantusz, a kocsi ablakára ragasztott A4-es lap alapján (amit ilyen távolságból nem tudtunk elolvasni), hogy ez bizony a cél. Gyorsan megkaptuk a pecséteket, oklevelet, kitûzõt, majd elindultunk hazafelé. A túra szép tájon vezetett, azonban a fõváros miatt nagyon sokat mentünk lakott területen, s alig volt olyan rész, ahová ne hatolt volna be a közlekedés zaja, de ez nem a szervezõk hibája.
 
 
ZiribárTúra éve: 20072007.02.25 19:47:08
megnéz Ziribár összes beszámolója
Zöld 20 - Fekete István Emléktúra
Táv: 19,6 km szint: 615 m

Ismét egyedül vágtam neki egy teljesítménytúrának, de most nem féltem, hogy eltévedek, mert megláttam a rengeteg embert a rajtnál. A Normafánál komoly sorban állás fogadott, úgyhogy még elfogyasztottam egy szendvicset és ittam egy kis meleg teát, mert már itt jól átfagytam. Fújt a szél és befagyott pocsolyákat láttunk mindenütt. A nevezés kicsit lassan ment, de csoda, hogy az a szegény lány még tudott írni abban a hidegben, nekem már lefagytak a kezeim, mire sorra kerültem. 8 óra 40-kor indultam a Normafától, elõttem és utánam sûrû, tömött sorokban a többiek, eltévedés kizárva.

Az elején lefelé mentünk, ezért itt belehúztam, hogy javítsak egy kicsit az idõmön. Az elsõ ep. a Ferenc-halom tetején hamar jött, csak egy csúszós emelkedõt kellett megmászni. A második ep. a Fekete István emlékháznál volt egy autó csomagtartójában. Szerintem ettõl volt Fekete István emléktúra, bár én a házból semmit sem láttam, még az utca nevét sem tudom, ahol áll. Gyors pecsét és indulás tovább az Apáthy-sziklához. Ezt már ismertem a Barlangos túráról és egy kicsit félve gondoltam vissza rá. Elhatároztam, hogy most megállás nélkül mászom meg a lépcsõket, és ez sikerült is.

A 3. ep. már az Árpád-kilátónál volt, az ide felvezetõ út már nem ment ilyen simán, meg kellett állnom,mert úgy éreztem, kiesik a tüdõm. A pecsét mellé egy csokit is kaptunk, ami jól esett, mert már kezdtem éhes lenni. Sokan megálltak pihenni és enni, de én mentem tovább, most már tudom, hogy meg kellett volna állnom, enni. Ez késõbb megbosszulta magát.

Mentünk tovább a Virágos-nyereg felé, egyszer fel, egyszer le. Én egyre éhesebb és fárdtabb lettem, azt hittem már soha nem érünk a Boróka büféhez. De egyszer ez is csak eljött. Bementem, pecsét, és ismét nem álltam meg enni, pedig már tényleg éhes voltam, gondoltam majd útközben, hiszen innen már csak le kell menni Solymárra, mi az nekem. Nem tudtam, hogy lesznek még csúnya dolgok Solymár felé, pl. egy elég durva csúszós lejtõ, amin többen kamikázeként mentek lefelé, majdnem elsodorva az óvatosabbakat. Volt olyan rész, ahol már úgy kicsúszkálták az ösvényt, hogy csak alternatív úton lehetett lejutni a bokrok között.
Végül kiértünk az erdõbõl, Solymár határába, már látszott a solymári Tesco, és a Szarka-vár is messzirõl. Azután beértünk a házak közé és kerestük a Lejtõ sörözõt.
Én már olyan rosszul voltam az éhségtõl, hogy az utolsó métereken meg kellett állnom enni, ha nem akartam összeesni a cél elõtt.
Megérkeztünk a sörözõbe, ahol rengeteg ember és kisebb káosz fogadott. Senki nem tudta, hol kell sorba állnia. Én elõször a 30 és 45 km-es ellenörzõponthoz álltam sorba a 20-as célja helyett, de mások is voltak így. Végül megkaptam az oklevelet és a szerénynek mondható kitûzõt. Elég jó idõvel értem be, legalábbis magamhoz képest. 3 óra 49 perc alatt teljesítettem a 19,6 km-t, futás nélkül. persze levontam a tanulságot is: jobb étkezés beosztás, több folyadék és talán több pihenõ.

Összefoglalva: jó túra volt, szerény ellátással,ami megfelelt a viszonylag alacsony nevezési díjnak. Az útvonal leírása pontos volt, és segítettek a kirakott útjelzõ papírok is. Jó, hogy ilyen sokan részt vettek ezen a túrán is.
 
 
 Túra éve: 2005
GeldarTúra éve: 20052013.08.28 21:48:31
megnéz Geldar összes beszámolója

Zöld 45


Pokolbéli víg napjaink jöttek a hóban, 2005 februárjában. A távnak Dalmával és apámmal vágtunk neki, elõbbi leányzóval ebben az évben még számos kilométert gyalogoltunk le - a mai napig az egyik legszívósabb túrázó akit ismerek, és aki a szebbik nemet képviseli. A Farkasréti temetõ mellõl rajtoltunk, egyáltalán nem hamar, a kijutással voltak gondok, tán késett a villamos, vagy mi nem leltük meg a nevezést idõben. Akárhogy is, az Ördögoromra kellett elõször felkapaszkodni, a pontõrök egy tekintélyt parancsoló orom tetején ültek a fák között, mi is leültünk egy darabra. Az Ördögoromtól egy egyáltalán nem barátságos emelkedõn másztuk meg a Széchenyi-hegyet, körülbelül 30 centis hóban (az emelkedõt azóta megtettem a húgommal a nyakamban, de még mindig a hó volt a nehezebb). Dalma meglepõen jól bírta eddig, aztán a rövid pihenõ után meneteltünk is tovább. Az Árpád-kilátónál álltunk meg elõször, s ugyan akkor jártam ott elõször, de a kilátás a mai napig ugyanolyan fantasztikus onnan - akárcsak a fenyves, amin át kell kelni, hogy odajusson az ember. Solymártól Nagykovácsiig közepesen bosszantott a hó, utána viszont már rettenetesen: a negyven centis hó sem volt ritka, kénytelenek voltunk azok lábnyomába lépni, akik elõttünk haladtak, így vánszorogtunk Budakeszi fele. Dalma közben lemaradt, de a célban végül megvártuk, amit valamennyien elég nehezen találtunk meg - a szalagozás nem volt mindig egyértelmû.

Életem egyik legnehezebb túrája volt egészen mostanáig, a Sajgó 50 Éjszakai és késõbb a Julianus 50 vetekszik vele egyedül. De megérte megcsinálni, s újra meg fogjuk.

 
 
efemmTúra éve: 20052005.02.26 21:45:56
megnéz efemm összes beszámolója
Zöld 20

Utolsóként rajtoltam a Normafától úgy 9:10-kor. Offtopik hosszútávú JG kereste éppen a pontját, ami már egyrészt bezárt, másrészt nekik pecsételni sem kellett. (Az õ lábán -bakancsán- láttam olyan gumi-hágómicsodát, amit LP emlegetett valamikor mostanában.)

Normafa környékén meglehetõsen nagy volt a hó -szerintem 30-40cm-, síelõ, szánkózó viszont kevés. Õk még nem kelnek ilyen korán. Egy helyen megpróbáltam optimalizálni -arrafelé a zöldet követni nem túl egyszerû-, de miután térdig süppedtem, hamar kerestem egy kisíelt utat.

Disznófõ felé kivételesen nem volt jeges a terep, viszont a hóban elég fárasztó volt haladni, még igy lefelé is.
Ferenc-halomnál még tartott a lendületem. A Pasaréti útig egész jó tempóban kocogtam. (Hehe - lefelé.:)
Apáthy-sziklánál a kilátás pompás volt.

Árpád kilátónál 6-7 perc sorállás. Cserébe csoki.

A várakozás alatt legalább megbeszéltük Rohamcsigával a másnapi sítúra logisztikai terveit.
A Szépvölgyi út után sokan hosszabbítottak körbe a mûúton, ahelyett, hogy követték volna a zöldet. A Hármashatárhegyi út után kivételesen örültem a hónak, nem csúszott a lejtõ.

Virágos-nyeregig elég nagy volt a szembe-futó-forgalom. :) Gyors pecsét a ponton, kóla a büfében. Itt csatlakoztam az újrakezdõ :) SK-hoz.

A Csúcs-hegy utáni lejtõrõl már otthon tudtam, hogy kamikáze módon fogok rajta lezúzni. Egész különös technikát sikerült kidolgozni a lejtõn a mély hóban: hátradõlve, hajlított térddel magas lábemeléssel - sikeresen leértem.
Solymár elõtt a mezõn értem be Pygmeát és Nagyondinnyét. (A heti diskurzus után nem akarsz nikket váltani Nagyonbanán-ra?:)

Lejtõ sörözõ, cél: nem túl jó 3:27-es idõ.
Elég is volt a tervezett 20-as táv, a Solymár-Zsíroshegy szakaszt nem szívesen vállaltam volna be, mivel 3 hete, ennél kisebb hóban is vánszorgásnak éreztem egy privát túrámon arrafelé a tempót.

((Bocs, Pozo, legközelebb -remélem- már megismerlek.:))

A rendezésrõl: pár ponton elkelt volna dupla személyzet (azaz 2 ember), így nem irígyeltem a pecsétet és az ellenõrzõ lapot egyszerre kezelõ fagyoskodó pontõröket.

A gyönyörû, napsütésben, klassz túra volt. (Pedig "lerágott" az útvonal. Magam is hetente többször járok egyes szakaszain. Mégis tetszik.)

efemm.
 
 
 Túra éve: 2003
efemmTúra éve: 20032005.04.10 20:06:55
megnéz efemm összes beszámolója
Zöld 45
44.91km/1465m/szintidõ:11 óra
(teljesítve: 10 óra 30 perc alatt)

Az idõjárás a szokásos -gyönyörû- volt, a terep egy kicsit szelidült a megelõzõ hétvége óta. Jeges, technikás szakaszok csak az Ördög-oromnál felfelé, Farkas-völgy elõtt, a Normafa, a Tündér-szikla és a Csúcs-hegy után voltak. Azért fenéken csúszva mindenhol le lehetett jönni. :)

Eredetileg a 30-as távra neveztem, de a Nagykovácsi pontnál, a bõséges frissítõ (tea, zsíros- v. vajaskenyér) elfogyasztása után úgy döntöttem, hogy a hosszabb távot is bírom. Igy az utolsó 15 km-en még a hátizsákomat is vinnem kellett. (Eléggé elszánt túrázónak nézhettem ki: hátul hátizsák, elöl táska, kulacs, túrabotok. Egy, a szembejövõ kirándulókkal bóklászó kutya akkora ívben került ki..)

A Hosszú-hajtási kõbányánál már nem találtuk meg a pontot, igaz, hogy mi a meteor útvonalán kerültük meg a kõbányát -kb. 150 méterrel lejjebb- és nem közvetlenül a bánya alatti ösvényen mentünk. (Az útvonalleírás szerint -és szerintem is- mi mentünk jó felé, bár volt ahol nem találtunk magunk elõtt nyomokat.)

A célban -ahogy SK is elõre jelezte- semmilyen szolgáltatás sem volt, sõt -errõl talán nem tehetnek-, de már a sörözõbõl is kitették a rendezõket. Emléklap, kitûzõ átvétele után átöltözni már csak a buszon tudtam.

A turán nagyrészt Rita, barátnõje Kata, Nagyondinnye illetve Festéktüsszentõ_Hapcibenõ és barátja társaságában mentünk.
Benõ! Ugye, hogy elég volt a hét és fél óra a 30-as távra?

efemm.
 
 
larzenTúra éve: 20032005.03.07 14:11:34
megnéz larzen összes beszámolója

8.12-kor rajtoltunk el Ákibácsival. Mivel vasárnap még a Pécs-Harkány 25km-es futóversenyre készültünk, ezért csak könnyed tempót terveztünk. Ritát láttuk Normafánál, de a többieket nem vettük észre. :-( A Tündér-sziklánál türelmesen kivártuk a sorunkat a pontõrnél. Hûvösvölgyben beugrottunk egy boltba üdítõt venni. A Guckler-sziklánál kicsit dumáltunk Fattel, Csanyilacival és bajnaival, Solymáron kávéztunk, kis pihenõ után indultunk tovább. Zsíros-hegyre felfele nehéz mokaszint értük utol egy másik sporttárs társaságában. Továbbkocogtunk, amikor a másik sporttárs utánamszólt: "Larzen, te miért is gyûjtöd a fényképeket?" Kiderült, hogy õ moha114, akit persze, hogy ismertem korábbról és hozott nekem fényképet magáról. :))) Nagykovácsiban, a pontnál utolértünk jópár futó ismerõst, többet között futilotit, majd rövid pihenõ után indultunk a Nagy-Kopaszra. Megjegyzem, hogy nagyot csalódtam azokban, akik az erdõ alján rövidítettek! A ponttól aztán már szinte csak lefele mentünk, úgyhogy egész jó idõvel, 5:46 alatt értünk be a célba. A presszóban egy rém primitív sárkány terrorizált minket, hogy fogyasszunk, mer' így nem bót neki. Mi az, hogy ott valaki hozott italt iszik? (Izotóniás ital volt...) Ezután adott nekem egy olyan kávét, aminek olyan íze volt, mintha langyos vizet folyattak volna át kávézaccon. Kíváncsi vagyok, hogy mit jelent az, hogy a "sörözõbõl is kitették a résztvevõket". Eszembe jutott Piri néni vendéglõje Gánton! Ég és föld! A célban egy nevünkre címzett csomag várt minket, amiben nagykovácsi rétest találtunk! Irigyeltek is minket a többiek! Találgattuk, hogy kik hozhatták, végülis kitaláltuk, hogy pataporcék. Köszönjük szépen! Másnap egész jól sikerült a Pécs-Harkány, úgy tûnik, jó úton vagyunk a Pro Patria felé...

 
 
 Túra éve: 2002
larzenTúra éve: 20022005.03.08 15:39:50
megnéz larzen összes beszámolója
Ezt a túrát a Népek Tavasza Hegyi Maraton (NTHM) fõpróbájának tekintettem. Az eddig leghosszabb lefutott túrám 33km volt, úgyhogy meglehetõsen nagy önbizalomra utal, hogy erre a távra hat órás szintidõt irányoztam elõ (ez a NTHM szintideje is), de már 6.30-as idõvel is elégedett lettem volna, hiszen a NTHM-ig van még három hét, plusz számoljuk hozzá a versenyláz miatti eredményjavulást is. Nyolckor szándékoztam indulni, amibõl 7.53 lett a rosszul kiszámított utazási idõ miatt. Nemrég kipróbáltam egy új bemelegítést: lassú kocogással megyek a Népstadionig (1500m) - tömegközlekedéssel 15-20 perc, futva csak 7. (Egy autós rámdudált és "V" jelet mutatott :)

A villamos megállóban a Trappról ismerõs arcok tûntek fel Toperczer András és Nád Béla személyében. Mivel eddig még nem mutatott be minket senki egymásnak :), ezért nem is nagyon zavartuk egymás köreit. A rajtban Ebolával és Ryannel találkoztam. Ebola futni szándékozott velem, mert jmte már régen elrajtolt és õ utol akarta érni, Ryan pedig csokitakarokra várt, aki a hírek szerint 200 méterre lakik a rajttól, de a biztonség kedvéért busszal jött. :) Elérkezett az említett 7.53 és Ebolával lassú kocogással indultunk neki a távnak. Az Ördög-orom emelkedõjén azonban egybõl megváltozott a felállás: A szigethalmiak fentebb nevesített élcsapata zúzott el mellettünk az emelkedõn, én pedig utánuk eredtem. Ha a Normafáig bírom velük az iramot, akkor már jó vagyok - gondoltam. A Széchenyi-hegyen 8ó29p-kor pecsételtünk (4.15km/36p=6,92km/h). Itt nagyon jól jött, hogy volt, aki diktálja a tempót. Ha egyedül megyek, biztos elfutom magam, aminek a végén súlyos következményei lettek volna, így azonban egyszerû dolgom volt: csak arra figyeltem, hogy kényelmes távolságban maradjak a szigethalmiaktól. "Felvezetõim" Normafánál bementek a síházba pecsételni, pedig én mondtam, hogy nem kell.

Innen a lejtõn egyedül mentem lefele, ami meg is látszik a tempón: Tündér-szikla 8ó47p (3.17km/18p=10.57km - biztos rosszul jártak a pontõrök órái+kizárólag lejtõ). Innen a Libegõ alatt (végre elõször) a Z- jelzésen mentem. Persze itt volt egysávos az ösvény, ahol a legtöbb emberrel találkoztam. Ferenc-halom emelkedõje nem okozott akadályt: 9ó02p (1.89km/15p=7.57km/h). Itt értek utol ismét a szigethalmiak, azonban egybõl le is szakadtak, mivel nekik még pecsételniük kellett, mikor én elindultam a pontról. Kellemes kocogás lefele, tempós "zúzás" felfele, mindezek ellenére egy lány szinte állva hagyott, úgy futott el mellettem. Na, vannak még perspektívák - gondoltam. Olyan 10km/h-s tempóval futhatott síkon. A Battai-lépcsõn a pénteken - ezen emelkedõ kapcsán - kifejtett gondolatmenetem ellenére kényelmesen sétáltam felfele, ugyanis egy túratárssal beszélgetésbe mélyedtünk a túrabotok okán, így szinte észrevétlenül értünk fel a lépcsõ tetejére.

Itt elköszöntünk, s én folytattam a kocogást, mintegy száz méteren keresztül, amikor is Buksit véltem megpillantani, majd altvizsla jellegzetes mintájú nadrágja is feltûnt. Jól láttam, itt volt: rohamcsiga, lükepék, pavarotti, altvizsla, ronibéla, buksi, meg egy gonosz jeges szakasz, de ez utóbbit erõbõl lenyomtuk :) A szigethalmiak ismét utolértek, fél szemmel néztem, hogy el ne tûnjenek, de õk voltak annyira rutinosak, hogy az emelkedõt nem erõbõl nyomták. Együtt mentünk az Árpád-kilátóig, ahol SK és P-ista (utóbbi, mint pontszemélyzet) került a látókörünkbe. 9ó36p (4.17km/34p=7.35km/h). Nem volt idõ hosszas pihenésre, elbúcsúztam a csapattól és kocogtam Béláék után. Rohamcsiga azzal köszönt el, hogy "nehogy utolérjunk!". Jobban örültem volna a "Nehogy feladd!" kívánságnak (ld. 3híd90), amire a "Majd úgyis utolértek!" lett volna a válasz. (Aki nem ismerné: aki ezt mondja, azt soha nem érik utol. :)

Ennyit a babonáról. :))) Nem sokkal késõbb egy (kb.) "Jó utat kívánunk a túrázóknak, különösen az Index csapatának" feliratú lap mellett haladtunk el. Csak sejtésem van, hogy P-ista keze lehetett a dologban. Jól esett. Béláék a Szépvölgyi úton vizet vételeztek egy csapból, úgyhogy ismét elmentem mellettük. Útba igazítottom egy nagyobb csapatot a HHH oldalában - mivel jelzés nem volt, s utolértem Lévai Béla csoportját. Lefele igyekeztem nem eltévedni: õsszel sikerült, most nem - megtaláltam az utat. Úgy emlékeztem a Guckler-sziklánál lesz ep., de az a Tojáson lehetett. A Virágos-nyereg kellemes kocogás után érkezett el. 10ó12p (5km/36p=8.33km/h).

Innen már nem sok túrázóval találkoztam. A szigethalmiak még mindig mögöttem, én pedig már a fáradtság elsõ jeleivel indultam Solymár felé. A túlsó oldali lefele már kegyetlenül rosszul esett, nagyon húzódott a combom, alig vártam, hogy az aljára érjek. Innen már nem túl lelkesen, de kocogtam Solymár fele, hátra-hátrapillantva, hátha meglátom a szigethalmiakat és onnan ismét nem az én gondom a tempó. :) De csak nem jöttek, s én lassan beértem Solymárra. A temetõ után egy mellékutcából, balról egy futó vágott elém (hja, biztos eltévedt), azaz már csak mögém tudott besorolni. Míg én kocogtam a csalóka elnevezésû Lejtõ Sörözõ utcája fele, õ tempósan jött mögöttem. Ez nem lehet - gondoltam - õ itt rövidít, s ha én (a csábításnak engedve) megállok a kocogással, akkor a solymári szakaszgyõzelmet õ zsebeli be, ezért az ep. utcájába befordulva igen kemény, tüdõpróbáló (ld. péntek és a Battai-lépcsõ) sprintbe kezdtem. Nem tudom miért hívják a sörözõt Lejtõnek, amikor ez emelkedõ, ráadásul nem is kicsi. Javaslom átkeresztelni "EllenLejtõ"-re. :) Sikerült megtartani a pozíciómat, s elsõként értem be az ep.-re. 11ó00p (6.66km/48p=8.33km/h).

Megjöttek a szigethalmiak is, akik tõlem korábban indultak tovább, s innen már nem is tudtam tartani a tempójukat. Úgy számoltam, hogy tartható a hat óra, hiszen kicsit túl vagyok a féltávon és a félidõn is, de kérdés, hogy mit bírok a következõ két emelkedõn (Zsíros-hegy, Nagy-kopasz). A templomnál megálltam kicsit a padokon nyújtógyakorlatokat végezni, mert a combom már nagyon fájt, innen már nagyon fáradt voltam. A lazítás jót tett, de nem oldott meg semmi gondot. :-( A Zsíros-hegyre erõs gyaloglással mentem fel, lefele próbáltam kocogni, de beálltak az izmaim és nagyon nem akartam tudni futni. Nagy nehezen rábírtam magam egyfajta kocogásra (látni kellett volna), majd mivel ez lassúnak bizonyult a lejtõn, kicsit fokoztam a tempót (látni kellett volna ezt is), hiszen mindkettõ ugyanannyira nem esett jól, akkor meg mindegy. Beértem az ep.-re, pont akkor, amikor N.B. és T.A. indultak tovább. Ekkor láttam õket utoljára a cél elõtt közelrõl. 11ó50p (5.29km/50p=6.35km/h), rosszabbra számítottam (felfele gyalogoltam).

Innen már abszolút nem volt vicces a túra: még 13500 méter volt hátra, tõlem pedig annyira telt, hogy futottam 50-100 métert, megálltam gyalogolni, majd újra kényszerítettem magam a futásra, pedig már mindenem fájt, és erõm sem volt. A Z-, Zhsz jelzés elágazás elõtti nyitott területen még láttam a szigethalmiakat a távolból. Nagy-Kopasz 12ó37p (4.94km/47p=6.34km/h), ez is tûrhetõ (+3 perc Béláékhoz képest). Lefele viszont már muszáj volt kocogni, nem volt mentség. Nagy nehezen elértem a P- jelzésre, majd az ismerõs úton a Vörös-pocsolya mellett az ep.-ig, 13ó20p (5.17km/43p=7.22km/h). Innen már csak 3330 méter és még van 33 percem! Bele kellett számolni, hogy esetleg eltévedek, vagy elmérték a távot, úgyhogy beleadtam mindent a hat óráért. Próbáltam futni, tényleg - ahol lehetett, kényszerítettem magam. Ezt csináltam 3330 méteren keresztül, mire integettek a cél felõl. Persze nem vettem észre hol van, hiszen apró betûkkel bírták csak kiírni, hogy "Liget Sörözõ". Elõttem Nád Béla még adminisztrált, úgy hogy nem késhettem sokat, hozzájuk képest. Mire eszembe jutott, hogy idõt kellene nézni, a sörözõ óráján 13ó54 volt, de már legalább egy perc eltelt azóta, hogy bejöttem az ajtón. MEGVAN A HAT ÓRA!!! (13ó53p, 3.33/33p=6.05km/h - mindent beleadva szerény hatos átlag)

A tavalyi évi terveimben az szerepelt, hogy "rövid túrák futása". Ez már nem volt az. Jövõre lehet cél a középtávú teljesítménytúrák lefutása, de egyelõre azt hiszem, meghúzhatom a maximumot a 30 kilométerben. Nagyon sokat segített, hogy a két rutinos szigethalmi elõttem ment, én biztos elfutottam volna magam az elején. Minden tiszteletem azoké, akik lefutják a _hosszú_ teljesítménytúrákat - függetlenül attól, hogy ezt a bajnokság keretein belül csinálják, vagy sem - ez igen nagy teljesítmény.