Túrabeszámolók


Zöld túrák (Budai-hg)

OttorinoTúra éve: 20082008.02.28 08:44:29
ZÖLD 45 2008.02.23.
Táv: 44,91 km; Szint: 1465 m; Szintidõ: 11 óra.
Rajt: Farkasréti tér; Cél: Budakeszi, Fülcsi sörözõ.

Kb. 6 órakor érek a Moszkva térre, pár perc és jön az 59-es, szinte csak túrázókkal telik meg, de dugig. Hagyom elmenni, mert várok még két túratársat, akik közvetlenül a villamos indulása után érkeznek, így bõven van idõ némi pékárú és kávé beszerzésére. A következõ villamoson már bõven van ülõhely, így kényelmesen utazunk a végállomásig. Az elõzõ villamos utasai már ott állnak rendezett sorban egy bódé elõtt, indításra várva. Mi is beállunk a sorba, oda ahol egy elõbb odaért túratársnõnk áll. Újabb 59-es érkezik, a rajta levõk alig tudnak leszállni róla a sor miatt. Nagy nehezen emberek indulnak el a sor elejérõl itinerrel a kezükben. Halad a sor, mi is benevezünk, már az elején könnyítünk a ruházaton, tudván, hogy jó darabig csak emelkedõ lesz. Elindulunk a zöld háromszögön, picit lejt az út, de ez csak azért van, hogy késõbb ezt a magasságvesztést többszörösen visszakövetelje. Az Edvi Illés utcából már messzirõl látható ahogy túrahangyák másznak fölfelé a sziklás ösvényen. Mi is nekivágunk, egyre csak emelkedünk, míg végre valahára elérjük az Ördög-ormon az 1. ep.-ot.

Kisvártatva házak közé érünk, majd némi üdülõ- és lakóház nézés után egy keskeny, csúszós ösvényen megyünk meredeken lefelé, visszanyelve a "hát ezért kár volt feljönni érzést". Egy vashídon megyünk át és rátérünk a Széchenyi-hegyre vezetõ útra, amely elhalad az Úti Madonna kápolna mellett. Szerpentinezünk egy jót fölfele, amíg meg nem pillantjuk az adótornyot, ahol átvágunk egy réten, és marasztalni próbáló cserjék közül bukkanunk ki az útra, ahonnan már látni a
Gyermekvasút Széchenyi-hegyi végállomását, a 2. ep.-ot.

Innen secperc alatt átérünk a 3. ep.-hoz a Normafa síházhoz.

Ez egyben a 20-asok indítója is. Pihenés képen a zöld sávon tovább indulunk a jól ismert úton a Disznófõ-forrás irányába. Tovább lejtõzünk a Tündér-szikla lába elõtt kanyarodó karéj felé, majd meredek ösvényen megyünk le a Libegõ alá. A székek még mozdulatlanul csüngenek le a drótkötélrõl. Nemsokára megtaláljuk azt a kis csapást, amin a BUÉK 20-on jöttünk felfelé és ami levezet a Budakeszi útra. Átkelve rajta kevés utcai turizmus után bemegyünk a zsebkendõnyi erdõbe, ahol a
Ferenc-halmi 3. ep. van.

Kiérünk a ligetbõl; lépcsõzés, utcai menetelés következik és nagyon hamar elérjük a
Fekete István emlékházat, elõtte a 4. ep.-tal.

Ez a pont szerintem csak azért van, hogy neve legyen a gyereknek, mert gyakorlati jelentõsége egyenlõ a nullával. Gyerünk át a Hûvösvölgyi úton, a villamos hídja alatt és neki a lépcsõknek, fel az Apáthy-sziklához, majd további emelkedõvel az
Árpád kilátói 5. ep.-hoz.

Idén már jártunk erre néhányszor, így a bélyegzés és egy szelet csoki begyûjtése után rögtön továbbállunk. Le kell jutni a Szépvölgyi útra, majd onnan az erdõn át a Hármashatár-hegy Duna felöli oldalára. Ez a hideg oldal, itt olvadt el legkésõbb a hó, mert még mindig elég sáros az út. Bepótoljuk az Árpád kilátónál kihagyott látványt, a tiszta idõben jól látszik a Duna és az Árpád-híd. Valószínûleg egy sport egyesület tart edzést, mert sok fiatal érkezik futva szembe velünk, ezért libasorba megyünk. A Guckler-szikla jó támpont, hogy belõjem, nincs messze már a
6. ep., a Virágos-nyereg.

A Boróka büfében nagy a sor a söntéspultnál, egy szendvics és frissítõ után tovább megyünk a zöld sávon. Az erdõbe érve egy keskeny ösvényen megyünk lefelé, majd egy szélesebb úton meredeken ereszkedünk és egy szántóföld mellé érünk. A fás részt elhagyva fel-fel támad a szél, szemünket résnyire zárva védekezünk a szálló por ellen. Jó darabot megyünk még a Szarkavárig, már Solymár határában vagyunk. Solymáron egy kézfogás és néhány üdvözlõ szó erejéig találkozunk egy túratársunkkal, aki már visszafelé jön a 20-as céljából. Mi egy utcán emelkedünk a
Lejtõ sörözõig, ami a 7. ep.

Hagymás-zsíros kenyerezünk, majd kis lejtõzés után egy meredek utcán küzdjük feljebb és feljebb magunkat. Az erdõben a tavalyi avar némely helyen szokatlan módon fehér színûre váltott. Még jócskán nyomni kell a cipõtalpat a volt Zsíros-hegyi turistaházig. A nap már zavartalanul süt és a szélfúvás is alább hagyott. Fura, hogy februárban, kabát nélkül is melege van az embernek, pedig már lefelé csattogunk Nagykovácsi házai között. Az egyik utcai kútnál feltöltöm két üres üdítõs flakonomat, az egyiket el is fogyasztom a buszvégállomásig, innen már csak pár lépés a 8. ep., a plébánia.

A jó erõs teából két pohárral iszom, kell az üzemanyag az utolsó nagy rugaszkodás elõtt. A zöld sávon lassan elhagyjuk Nagykovácsi lakott részét és az erdõ szélén élesen balra rátérünk a zöld háromszögre. Kevesen tartanak velünk, csábító a réten, a jelzetlen úton lekispistázni ezt a tetemes kitérõt, annál is inkább, mert az ösvény amelyiken megyünk érdekes módon sáros, csúszós. Amikor rátérünk az emelkedõre, szárazabbra vált a talaj, lehet minden erõt az egyenletes felfelé haladásra koncentrálni. Lassan felérünk az impozáns látványt nyújtó Csergezán Pál kilátóhoz, ami a 9. ep. a Nagy-Kopaszon.

Az utolsó métereken frissebb mozgásra buzdít a szimpatikus pontõr, válaszul köldökig lógatom a nyelvem. Nagyon jól esik az itt kapott szelet csoki. Négy fõs társaságunk legfiatalabb tagja még a kilátóba is felmegy, mi lassan elindulunk. A kanyargós, lefelé vezetõ úton még beszélgetésre is van erõ. Amikor elérjük a Budakeszi-Telki országutat, már érezzük testünkben a megtett utat, de már "látni az alagút végét". Kerítés létrázás után átkelünk a Hideg-völgy hidján, majd pár száz méter után elhagyjuk a zöld háromszöget a zöld szalagozás kedvéért. Hosszú, monoton, síkvidéki gyaloglás után következik az általunk "Hosszúhányásinak" emlegetett Hosszúvágási kõbánya. A bányát alulról megkerülve találjuk meg a
10. és egyben utolsó ep.-ot.

Pár kilométer, két kerítés átlétrázás után az út vályúvá alakul és egy darabon a levágott cserjéket (szerintem direkt) a vályúba dobálták, lehetetlenné téve az úton való haladást. Kénytelenek vagyunk a peremen, a csonkok között bukdácsolva lépdelni. Innen pár méter már az ipartelep, ami mellett kiérünk a 22-es busz végállomása felé vezetõ útra. Még mindig napsütésben elérjük a Fülcsi sörözõnek nevezett intézményt, ahol a cél és a megérdemelt folyadékpótlás várja a fáradt vándorokat...
Ottorino