| nafe | Túra éve: 2007 | 2007.02.26 20:15:23 |
|
|
Zöld 30
Este figyelmetlenségbõl egy órával késõbbre állítottam az ébresztõórát, amire reggel egy telefonon feltett kérdés ébresztett rá, kényelmes készülõdés közben. Mégse jössz túrázni? Pánikszerû pakolás, öltözés vette kezdetét. A borotválkozás mellõzésével hat perc múlva lent voltam a kocsinál, ahol reggel negyedötkor, délutános mûszakként üdvözöltek. Eseménytelen út után megérkeztünk a rajthelyre. A nevezés gyorsan megtörtént, s már vághattunk is neki a távnak. Kisvártatva már az Ördögorom sziklaösvényén kaptattunk felfelé. Csípõs hideg szél fújt. A túra folyamán a kilátó pontokról, különbözõ irányokból láthattuk a várost. Láttuk melyik hegytetõrõl jöttünk, s melyikre fogunk felmenni. Az Ördögormot elhagyva, kereszteztük a Farkas-völgyet, nemsokára pedig már a Gyermekvasút mellett ballagtunk. Pecsételés után röviddel megcsodálhattuk a Tündér-szikla jellegzetes tömbjét. A Ferenc-halom kaptatója után hosszabb városi szakasz következett, amiért nem túlzottan lelkesedek. Az Apáthy-sziklánál megálltam néhány percre nézelõdni, majd a Kõkapu késztetett a fényképezõgép elõvételére. Érdekes volt, hogy kimosta a víz a bauxitot a mészkövek alól. Gyorsabb tempóra váltottam, hogy utolérjem társaimat. A következõ emelkedõn, meglepetésemre, Ágit értem utol egyesületünkbõl, aki farsangi buli helyett jött el a túrára. 20 perccel késõbb indult, mint mi de eddigre ledolgozta. Biztos valamelyik fényképezési megállómnál ment el mellettem, úgy, hogy észre sem vettem. Az Árpád-kilátóig együtt haladtunk, majd õ gyorsabb tempóra váltva továbbment. A Guckler-szikla mellett nagyon kellemes szintúton sétáltunk a Virágos-nyeregig. A Csúcs-hegyet elhagyva viszont egy hosszú igen meredek, sártól csúszós lejtõn mentünk le, ami nem igazán esett jól a térdeimnek. Nem sokkal késõbb megálltam lefényképezni egy tavaszi virágot, ami csak némi nehézség árán sikerült. Erre irányuló tevékenységem ugyanis felkeltette, az egyik túrázó malamutjának kíváncsiságát, így hát kis simogatás után egyik kezemmel a kutyát kellett távol tartanom, hogy fényképezni tudjak. Rövid mezei gyaloglás után, már Solymáron jártunk, ahol az utolsó emelkedõre készülve megettem a második szendvicsemet is. Jól tettem, ugyanis az ellenõrzõ ponton kifogytak a kenyérbõl, így ott nem tudtuk pótolni a felhasznált energiát. Mivel rossz idõpontban értük el az ellenõrzõ pontot, azt kell mondanom, hogy az ellátás a túrán gyakorlatilag a nullával volt egyenlõ. A Zsíros hegy kaptatója után, a másik oldalon már lakott területen mentünk le Nagykovácsiba. A templom elõtt kevésen múlott, hogy nem mentünk el a cél mellett. Egy hölgy integetésére lettünk figyelmesek, a túloldali parkolóból. Elkezdtünk, tanakodni, ki ismeri? Kinek köszönt vajon? Nagy nehezen leesett a tantusz, a kocsi ablakára ragasztott A4-es lap alapján (amit ilyen távolságból nem tudtunk elolvasni), hogy ez bizony a cél. Gyorsan megkaptuk a pecséteket, oklevelet, kitûzõt, majd elindultunk hazafelé. A túra szép tájon vezetett, azonban a fõváros miatt nagyon sokat mentünk lakott területen, s alig volt olyan rész, ahová ne hatolt volna be a közlekedés zaja, de ez nem a szervezõk hibája.
|
| |
