Túrabeszámolók


Zöld túrák (Budai-hg)

tiltonTúra éve: 20102010.02.28 20:10:53
Zöld 20

A Zöld túrák reggelén az óracsörgés után az elsõ, amit meghallottam a süvítõ szél és az esõ kopogása volt. Mivel nagyon régóta tervezzük a Zöldön való indulást, igen erõs elszánás volt bennem, cihelõdni kezdtem. Már az is szigorú kompromisszum eredménye, hogy nem a 45-ön indulunk a vélelmezett talajviszonyok miatt, hanem beérjük a rövid távval is. Fél hatkor felhangzik a telefonban egy sokat sejtetõ Na? kérdés, és természetesen a válaszom: Hát persze, menjünk! A rendezõkkel együtt érünk fel a Normafához. Nevezünk, próbálom kihasználni az MKE tagoknak szóló ingyenes nevezési lehetõséget. Nem sikerül, hiába hivatkozom nem kis derültséget keltve MKE (értsd: Magyar Kémikusok Egyesülete) tagságomra .-)). Kicsit furcsállottam is milyen kapcsolat lehet a két mozgalom között, de hát olyan bonyolult ez a világ, még ez is belefért volna a mai összeesküvés elméletes idõkben :-).
A Normafánál havas foltok, helyenként jégpáncél fogadott bennünket, de a múlt heti Budai Trapp télies viszonyaihoz képest ez már szinte tavasz. Mint ahogyan az erdõ is kezd tavaszias képet mutatni. Száz féle zölddel keverték ki a mohák színeit, a zuzmókon szürke, türkiz és sárga árnyalatok is feltûnnek. A Tündér-szikláig még csöpög, néha süvít a szél is, de a lejtõkön lefelé jövet már érezhetõ a föld és a nedves avar szaga.A várakozáshoz képest elég jól bírtuk a Gyémántos és a Battai-lépcsõt is, és az Apáthy-sziklánál már látszott, hogy lassan megjön a jó idõ is. Megnéztem az ösvény szélén, jobbra azt a követ, ami mellett a Tojás 40 közben majd a szépséges fekete kökörcsinnel lesz találkozóm. Hamar elértük az Árpád-kilátót. Sokadszor sem tudtam ellenállni a látványnak, fényképeztem párat. A finom csokikkal feltöltöttük a megfogyatkozott energiatartalékainkat, és máris indultunk tovább a Virágos-nyereg felé. A Boróka büfét elhagyva egy kökény bokor tövében várt ránk egy barátságos fekete cica. Rövid eszmecsere, kényeztetés, fényképezés után sikerült lebeszélnünk, hogy velünk tartson, bár úgy tûnt, ilyen tervei lennének. Közben érezhetõen vékonyodtak a felhõk, világosodott és Solymár felé tartva már a nap is kisütött. Más lett az erdõ is, ahogy lejjebb jöttünk, kicsit közelebbinek érezhettük a tavaszt. Múlt héten egyetlen ébredezõ magasabbrendû növényt láttam, egy bükkös sás élõnek tûnõ leveleit, most kiderült, hogy a hó alatt már titokban készülõdtek, tele van velük az erdõ alja. Itt vannak a galajok és a mügék szabályos körökben álló levélkéikkel és gyönyörû, élénk zöld hajtásaikkal a borostyánok. Azt is megtapasztaltuk, hogy miért épült annak idején Solymáron téglagyár (jól formálható, kötött, agyagos talaj a környéken). A túracipõt lehúzta volna a sár, de szerencsére a bakancs kényelmi értékét nem, csak esztétikumát módosította kissé. Meglátogattuk a Szarkavárat (Várnak a Várak! túrasorozat), és nem sokkal a déli harangszó után már a solymári célban vehettük át aznapi második emléklapunkat és kitûzõnket. Kellemes, jól szervezett túra volt, köszönjük.

Képek itt.