Túrabeszámolók


Zöld túrák (Budai-hg)

ZiribárTúra éve: 20072007.02.25 19:47:08
Zöld 20 - Fekete István Emléktúra
Táv: 19,6 km szint: 615 m

Ismét egyedül vágtam neki egy teljesítménytúrának, de most nem féltem, hogy eltévedek, mert megláttam a rengeteg embert a rajtnál. A Normafánál komoly sorban állás fogadott, úgyhogy még elfogyasztottam egy szendvicset és ittam egy kis meleg teát, mert már itt jól átfagytam. Fújt a szél és befagyott pocsolyákat láttunk mindenütt. A nevezés kicsit lassan ment, de csoda, hogy az a szegény lány még tudott írni abban a hidegben, nekem már lefagytak a kezeim, mire sorra kerültem. 8 óra 40-kor indultam a Normafától, elõttem és utánam sûrû, tömött sorokban a többiek, eltévedés kizárva.

Az elején lefelé mentünk, ezért itt belehúztam, hogy javítsak egy kicsit az idõmön. Az elsõ ep. a Ferenc-halom tetején hamar jött, csak egy csúszós emelkedõt kellett megmászni. A második ep. a Fekete István emlékháznál volt egy autó csomagtartójában. Szerintem ettõl volt Fekete István emléktúra, bár én a házból semmit sem láttam, még az utca nevét sem tudom, ahol áll. Gyors pecsét és indulás tovább az Apáthy-sziklához. Ezt már ismertem a Barlangos túráról és egy kicsit félve gondoltam vissza rá. Elhatároztam, hogy most megállás nélkül mászom meg a lépcsõket, és ez sikerült is.

A 3. ep. már az Árpád-kilátónál volt, az ide felvezetõ út már nem ment ilyen simán, meg kellett állnom,mert úgy éreztem, kiesik a tüdõm. A pecsét mellé egy csokit is kaptunk, ami jól esett, mert már kezdtem éhes lenni. Sokan megálltak pihenni és enni, de én mentem tovább, most már tudom, hogy meg kellett volna állnom, enni. Ez késõbb megbosszulta magát.

Mentünk tovább a Virágos-nyereg felé, egyszer fel, egyszer le. Én egyre éhesebb és fárdtabb lettem, azt hittem már soha nem érünk a Boróka büféhez. De egyszer ez is csak eljött. Bementem, pecsét, és ismét nem álltam meg enni, pedig már tényleg éhes voltam, gondoltam majd útközben, hiszen innen már csak le kell menni Solymárra, mi az nekem. Nem tudtam, hogy lesznek még csúnya dolgok Solymár felé, pl. egy elég durva csúszós lejtõ, amin többen kamikázeként mentek lefelé, majdnem elsodorva az óvatosabbakat. Volt olyan rész, ahol már úgy kicsúszkálták az ösvényt, hogy csak alternatív úton lehetett lejutni a bokrok között.
Végül kiértünk az erdõbõl, Solymár határába, már látszott a solymári Tesco, és a Szarka-vár is messzirõl. Azután beértünk a házak közé és kerestük a Lejtõ sörözõt.
Én már olyan rosszul voltam az éhségtõl, hogy az utolsó métereken meg kellett állnom enni, ha nem akartam összeesni a cél elõtt.
Megérkeztünk a sörözõbe, ahol rengeteg ember és kisebb káosz fogadott. Senki nem tudta, hol kell sorba állnia. Én elõször a 30 és 45 km-es ellenörzõponthoz álltam sorba a 20-as célja helyett, de mások is voltak így. Végül megkaptam az oklevelet és a szerénynek mondható kitûzõt. Elég jó idõvel értem be, legalábbis magamhoz képest. 3 óra 49 perc alatt teljesítettem a 19,6 km-t, futás nélkül. persze levontam a tanulságot is: jobb étkezés beosztás, több folyadék és talán több pihenõ.

Összefoglalva: jó túra volt, szerény ellátással,ami megfelelt a viszonylag alacsony nevezési díjnak. Az útvonal leírása pontos volt, és segítettek a kirakott útjelzõ papírok is. Jó, hogy ilyen sokan részt vettek ezen a túrán is.