Túrabeszámolók


Zöld túrák (Budai-hg)

larzenTúra éve: 20022005.03.08 15:39:50
Ezt a túrát a Népek Tavasza Hegyi Maraton (NTHM) fõpróbájának tekintettem. Az eddig leghosszabb lefutott túrám 33km volt, úgyhogy meglehetõsen nagy önbizalomra utal, hogy erre a távra hat órás szintidõt irányoztam elõ (ez a NTHM szintideje is), de már 6.30-as idõvel is elégedett lettem volna, hiszen a NTHM-ig van még három hét, plusz számoljuk hozzá a versenyláz miatti eredményjavulást is. Nyolckor szándékoztam indulni, amibõl 7.53 lett a rosszul kiszámított utazási idõ miatt. Nemrég kipróbáltam egy új bemelegítést: lassú kocogással megyek a Népstadionig (1500m) - tömegközlekedéssel 15-20 perc, futva csak 7. (Egy autós rámdudált és "V" jelet mutatott :)

A villamos megállóban a Trappról ismerõs arcok tûntek fel Toperczer András és Nád Béla személyében. Mivel eddig még nem mutatott be minket senki egymásnak :), ezért nem is nagyon zavartuk egymás köreit. A rajtban Ebolával és Ryannel találkoztam. Ebola futni szándékozott velem, mert jmte már régen elrajtolt és õ utol akarta érni, Ryan pedig csokitakarokra várt, aki a hírek szerint 200 méterre lakik a rajttól, de a biztonség kedvéért busszal jött. :) Elérkezett az említett 7.53 és Ebolával lassú kocogással indultunk neki a távnak. Az Ördög-orom emelkedõjén azonban egybõl megváltozott a felállás: A szigethalmiak fentebb nevesített élcsapata zúzott el mellettünk az emelkedõn, én pedig utánuk eredtem. Ha a Normafáig bírom velük az iramot, akkor már jó vagyok - gondoltam. A Széchenyi-hegyen 8ó29p-kor pecsételtünk (4.15km/36p=6,92km/h). Itt nagyon jól jött, hogy volt, aki diktálja a tempót. Ha egyedül megyek, biztos elfutom magam, aminek a végén súlyos következményei lettek volna, így azonban egyszerû dolgom volt: csak arra figyeltem, hogy kényelmes távolságban maradjak a szigethalmiaktól. "Felvezetõim" Normafánál bementek a síházba pecsételni, pedig én mondtam, hogy nem kell.

Innen a lejtõn egyedül mentem lefele, ami meg is látszik a tempón: Tündér-szikla 8ó47p (3.17km/18p=10.57km - biztos rosszul jártak a pontõrök órái+kizárólag lejtõ). Innen a Libegõ alatt (végre elõször) a Z- jelzésen mentem. Persze itt volt egysávos az ösvény, ahol a legtöbb emberrel találkoztam. Ferenc-halom emelkedõje nem okozott akadályt: 9ó02p (1.89km/15p=7.57km/h). Itt értek utol ismét a szigethalmiak, azonban egybõl le is szakadtak, mivel nekik még pecsételniük kellett, mikor én elindultam a pontról. Kellemes kocogás lefele, tempós "zúzás" felfele, mindezek ellenére egy lány szinte állva hagyott, úgy futott el mellettem. Na, vannak még perspektívák - gondoltam. Olyan 10km/h-s tempóval futhatott síkon. A Battai-lépcsõn a pénteken - ezen emelkedõ kapcsán - kifejtett gondolatmenetem ellenére kényelmesen sétáltam felfele, ugyanis egy túratárssal beszélgetésbe mélyedtünk a túrabotok okán, így szinte észrevétlenül értünk fel a lépcsõ tetejére.

Itt elköszöntünk, s én folytattam a kocogást, mintegy száz méteren keresztül, amikor is Buksit véltem megpillantani, majd altvizsla jellegzetes mintájú nadrágja is feltûnt. Jól láttam, itt volt: rohamcsiga, lükepék, pavarotti, altvizsla, ronibéla, buksi, meg egy gonosz jeges szakasz, de ez utóbbit erõbõl lenyomtuk :) A szigethalmiak ismét utolértek, fél szemmel néztem, hogy el ne tûnjenek, de õk voltak annyira rutinosak, hogy az emelkedõt nem erõbõl nyomták. Együtt mentünk az Árpád-kilátóig, ahol SK és P-ista (utóbbi, mint pontszemélyzet) került a látókörünkbe. 9ó36p (4.17km/34p=7.35km/h). Nem volt idõ hosszas pihenésre, elbúcsúztam a csapattól és kocogtam Béláék után. Rohamcsiga azzal köszönt el, hogy "nehogy utolérjunk!". Jobban örültem volna a "Nehogy feladd!" kívánságnak (ld. 3híd90), amire a "Majd úgyis utolértek!" lett volna a válasz. (Aki nem ismerné: aki ezt mondja, azt soha nem érik utol. :)

Ennyit a babonáról. :))) Nem sokkal késõbb egy (kb.) "Jó utat kívánunk a túrázóknak, különösen az Index csapatának" feliratú lap mellett haladtunk el. Csak sejtésem van, hogy P-ista keze lehetett a dologban. Jól esett. Béláék a Szépvölgyi úton vizet vételeztek egy csapból, úgyhogy ismét elmentem mellettük. Útba igazítottom egy nagyobb csapatot a HHH oldalában - mivel jelzés nem volt, s utolértem Lévai Béla csoportját. Lefele igyekeztem nem eltévedni: õsszel sikerült, most nem - megtaláltam az utat. Úgy emlékeztem a Guckler-sziklánál lesz ep., de az a Tojáson lehetett. A Virágos-nyereg kellemes kocogás után érkezett el. 10ó12p (5km/36p=8.33km/h).

Innen már nem sok túrázóval találkoztam. A szigethalmiak még mindig mögöttem, én pedig már a fáradtság elsõ jeleivel indultam Solymár felé. A túlsó oldali lefele már kegyetlenül rosszul esett, nagyon húzódott a combom, alig vártam, hogy az aljára érjek. Innen már nem túl lelkesen, de kocogtam Solymár fele, hátra-hátrapillantva, hátha meglátom a szigethalmiakat és onnan ismét nem az én gondom a tempó. :) De csak nem jöttek, s én lassan beértem Solymárra. A temetõ után egy mellékutcából, balról egy futó vágott elém (hja, biztos eltévedt), azaz már csak mögém tudott besorolni. Míg én kocogtam a csalóka elnevezésû Lejtõ Sörözõ utcája fele, õ tempósan jött mögöttem. Ez nem lehet - gondoltam - õ itt rövidít, s ha én (a csábításnak engedve) megállok a kocogással, akkor a solymári szakaszgyõzelmet õ zsebeli be, ezért az ep. utcájába befordulva igen kemény, tüdõpróbáló (ld. péntek és a Battai-lépcsõ) sprintbe kezdtem. Nem tudom miért hívják a sörözõt Lejtõnek, amikor ez emelkedõ, ráadásul nem is kicsi. Javaslom átkeresztelni "EllenLejtõ"-re. :) Sikerült megtartani a pozíciómat, s elsõként értem be az ep.-re. 11ó00p (6.66km/48p=8.33km/h).

Megjöttek a szigethalmiak is, akik tõlem korábban indultak tovább, s innen már nem is tudtam tartani a tempójukat. Úgy számoltam, hogy tartható a hat óra, hiszen kicsit túl vagyok a féltávon és a félidõn is, de kérdés, hogy mit bírok a következõ két emelkedõn (Zsíros-hegy, Nagy-kopasz). A templomnál megálltam kicsit a padokon nyújtógyakorlatokat végezni, mert a combom már nagyon fájt, innen már nagyon fáradt voltam. A lazítás jót tett, de nem oldott meg semmi gondot. :-( A Zsíros-hegyre erõs gyaloglással mentem fel, lefele próbáltam kocogni, de beálltak az izmaim és nagyon nem akartam tudni futni. Nagy nehezen rábírtam magam egyfajta kocogásra (látni kellett volna), majd mivel ez lassúnak bizonyult a lejtõn, kicsit fokoztam a tempót (látni kellett volna ezt is), hiszen mindkettõ ugyanannyira nem esett jól, akkor meg mindegy. Beértem az ep.-re, pont akkor, amikor N.B. és T.A. indultak tovább. Ekkor láttam õket utoljára a cél elõtt közelrõl. 11ó50p (5.29km/50p=6.35km/h), rosszabbra számítottam (felfele gyalogoltam).

Innen már abszolút nem volt vicces a túra: még 13500 méter volt hátra, tõlem pedig annyira telt, hogy futottam 50-100 métert, megálltam gyalogolni, majd újra kényszerítettem magam a futásra, pedig már mindenem fájt, és erõm sem volt. A Z-, Zhsz jelzés elágazás elõtti nyitott területen még láttam a szigethalmiakat a távolból. Nagy-Kopasz 12ó37p (4.94km/47p=6.34km/h), ez is tûrhetõ (+3 perc Béláékhoz képest). Lefele viszont már muszáj volt kocogni, nem volt mentség. Nagy nehezen elértem a P- jelzésre, majd az ismerõs úton a Vörös-pocsolya mellett az ep.-ig, 13ó20p (5.17km/43p=7.22km/h). Innen már csak 3330 méter és még van 33 percem! Bele kellett számolni, hogy esetleg eltévedek, vagy elmérték a távot, úgyhogy beleadtam mindent a hat óráért. Próbáltam futni, tényleg - ahol lehetett, kényszerítettem magam. Ezt csináltam 3330 méteren keresztül, mire integettek a cél felõl. Persze nem vettem észre hol van, hiszen apró betûkkel bírták csak kiírni, hogy "Liget Sörözõ". Elõttem Nád Béla még adminisztrált, úgy hogy nem késhettem sokat, hozzájuk képest. Mire eszembe jutott, hogy idõt kellene nézni, a sörözõ óráján 13ó54 volt, de már legalább egy perc eltelt azóta, hogy bejöttem az ajtón. MEGVAN A HAT ÓRA!!! (13ó53p, 3.33/33p=6.05km/h - mindent beleadva szerény hatos átlag)

A tavalyi évi terveimben az szerepelt, hogy "rövid túrák futása". Ez már nem volt az. Jövõre lehet cél a középtávú teljesítménytúrák lefutása, de egyelõre azt hiszem, meghúzhatom a maximumot a 30 kilométerben. Nagyon sokat segített, hogy a két rutinos szigethalmi elõttem ment, én biztos elfutottam volna magam az elején. Minden tiszteletem azoké, akik lefutják a _hosszú_ teljesítménytúrákat - függetlenül attól, hogy ezt a bajnokság keretein belül csinálják, vagy sem - ez igen nagy teljesítmény.