OKT

Ott vettem fel a fonalat, ahol márciusban letettük...

Gánt – Várgesztes, 2022. 04. 17.

Minden pecsét megvan, mindegyik jó vagy kiváló minőségben, és az út is jól jelzett, eltévedni szinte lehetetlen. Viszont várt néhány pozitív meglepetés is: Kőhányáspusztán még nem jártam 2017 óta, azóta elkezdődött és befejeződött az (Eszterházy Móricról nevezett) ökoturisztikai látogatóközpont és turistaház fejlesztése. Nem tudom, milyen, a felirat szerint étterme is van. Mindenesetre örülök az újabb szálláslehetőségnek. A kéken helyes irányban kicsit továbbmenve új fapadokat és asztalokat is láttam, sőt, nyilvános WC-ket is. (Milyen jól jöhet út közben egy ilyen lehetőség!). Az út mellett található kék nyomós kutat most nem próbáltam. Várgesztes előtt megörültem annak, hogy most már az információs táblán található a másik pecsét, sem a várig nem kell felmenni, ha sietős az ember útja a buszhoz, sem a boltig nem kell továbbgyalogolni a buszfordulótól.

Az útvonal rendben, járható, csak néha kellett kidőlt fák alatt bújkálni, de többségében már rendbehozták az utat. Jókat lehet csavarogni a Mindszerntpuszta felé vezető völgyből jobbra fel a sziklákhoz, némi szép kilátásért cserébe, és amíg 2017-ben oroszlánkő várához mentünk fel, most az Oroszlánkői barlanghoz mentem fel. pontosabban át, mert felmentem balra a völgy elejében lévő kőbánya tetejére, szintén a kilátás miatt, és ott csalinkáztam át 300-400 métert a barlangig.

Bodajk – Gánt:

Minden pecsét (legalább egy példányban) megvan jó minőségben, ezt lásd a pecséteknél. A jelzések is rendben vannak, egyedül a Gántra bevezető úton nem láttuk a letérést a falu mellékutcájához, persze lehet, hogy csak bambultunk. Így a műúton gyalogoltunk be a faluba, de nem bánom: szép, rendezett a főutca, szép kis házakkal. A Bodajk felőli új szakasz kifejezetten üdítő, emlékszem még, amikor pár éve megszenvedtem a műúttal. Még padot is rakott ki valaki ezen az új szakaszon. Egy fém, rácsos pad, szerintem klasszul lehet majd ott pihenni, árnyék is lesz, ha kilombosodnak a fák. Más pihenőhely nem nagyon van, a Gánti barlang alatt van egy tűzrakóhely esőkunyhóval, meg a csókakői parkolóban, de közte semmi, pedig elkelne valahol egy közben is. Meghökkentő, hogy ilyen alacsonyan gyönyörű bükkerdőkön keresztül vezet az út, aki fogékony az ilyen "csendes" szépségekre, annak tetszeni fog a szakasz, ami egyébként nem sok más izgalmat tartogat. Talán a Géza pihenőnél érdemes kimenni még az emlékműhöz a kilátás miatt.

 Bodajk- ivókút, bolt van. A Fenyő presszóban a pultnál a rendes OKT bélyegző mellett érdemes elkérni a Fejér megyei természetjárók őzikés pecsétjét is. E pecsét különlegességet innen még Csókakőn, a Vadász sörözőben és Gánton a Vértes Vendéglőben a pultoknál el lehet kérni, hogy még az előző szakaszból beszerezhető (Fehérvárcsúrgó, Becsali büfé) 4 különböző feliratú őzikés pecsétünk legyen.

Bodajk - Csókakő szakasz végig autóút mellett vezet aszfalton. Csókakőn terveztük a vár bejárását, ezért felhívtuk és előre megbeszéltük Vass Rezsőné csókakői idegenvezető hölggyel ezt. 3.000 ft adományért remek történelmi áttekintést kaptunk a várról. Plusz bónusz, hogy neki van kulcsa az amúgy lezárt kaputoronyhoz és várkápolnához, így ide is bemehettünk. Bátran ajánlom minden érdeklődőnek:

Vass Rezsőné (Csókakő, Zrínyi u. 9.  Tel.szám: 06-22-422260)

 Innen kis kaptató után, végig egyenletes, szintezve haladó erdei úton haladtunk Gántig, ahol a szépen felújított Gránás turistaházban szálltunk meg. Útközben érdemes megállni, gyönyörködni a Géza pihenőnél, a Gánti-barlangnál és a Kápolnapuszta felé vezető út mentén, ahol a mai napig jól láthatóak a második világháborús lőállások. Hiszen itt védték hősiesen huszárjaink a Vértes ezen átjáró szakaszát, a hatalmas túlerőben lévő szovjet hadsereggel szemben.

Aki gyorsan kel át Gánton: ivókút, bolt, étterem van.

A kulturális érdekességet kedvelőknek javaslom a közeli Bányamúzeumot (2,5 km), ahol Marsbéli tájat lehet tanösvényen bejárni, illetve ugyanitt lévő bányászati múzeumot. A gyerekek örömére több kiállított egykori bányavasútba be lehet mászni, fényképészkedni, megismerni az egykori bányász életet. A jegypénztárnál el lehet kérni a sorszámozott múzeumi stemplit, illetve a két keresztbe tett kalapácsos feliratos egyedi bélyegzőt. Van képeslap, az út túloldalán lévő dombon pedig, egy megmaradt háborús bunker. Mivel ez és a domb túloldalán lévő bauxit bánya hadi cépont volt, erről a magaslatról időben riasztották a bányákban dolgozókat.

Gánton a Vértes Vendéglő egy családi vállalkozás, a híres Mary nénivel is sikerült beszélnünk. Rockenbauer Pállal többször beszélt, amikor náluk szállt meg. Átélte a kitelepítés borzalmait, amikor szeretett hazánk legszorgalmadabb népcsoportját, a németek jelentős részét kitelepítették a kollektív bűnösség alapján. Csodálkozva hallgattam, hogy szívében nyoma sincs a gyűlöletnek, csupán azon imádkozik, hogy béke legyen és senkinek ne kelljen átélnie olyan borzalmakat, mint amilyet családjának kellett.

Másnap Mindszentpusztáig erdős, rétes szép tájakon haladtunk, Gánt felől balra kellett 200 métert letérni a pecsételőhelyhez, ahol kisebb házcsoport található. Innen Kőhányáspuszta felé megmásztuk Csáki vár (Oroszlánkő) csekély romjait (200 m kitérő), majd a kékre visszatérve, egyből a várrommal szemben az Oroszlánkői-barlangot néztük meg (120 m kitérő), amely szép és érdekes. Kőhányáspusztáig végig erdőben visz utunk, majd a pár házból álló településre beérve, egy nagy nyomós kút hűs vize vár, majd az épülő modern turistaház, az Eszterházy kápolna, amely az itteni kéktúra pecsét lenyomatán látható. Innen 100 méterre bátran ajánlom a tájházat, mely rengeteg érdekességet rejt. Fél évszázados gyönyörű Trabantot, ritka oldalkocsis Csepel motorkerékpárt és számos régi falusi használati tárgyat. Mi úgy kerültünk oda, hogy sehol nincs pihenőhely, ahol le tudna ülni a vándor. A tájház gyönyörűen rendben tartott portáján viszont van kerti fedett asztal padokkal. Gábor, a tájház tulajdonosa maximálisan rugalmas, jó fej ember, aki örömmel segített konzerveink megmelegítésében, így teljes kényelemben, a kertjében fogyaszthattuk el ebédünket. Mint mondta:"Mindenkit szeretettel várok, ajánljanak az ismerőseiknek és ellenségeiknek egyaránt!" Innen a Környét - Csákberénnyel összekötő főúton átkelve, végig széles erdei úton jutottunk el Várgesztesig. Ahogy az erdei útról kiérünk a várhoz felkanyarodó aszfalt úthoz, szinte egyből szemben van (kissé balra) egy kis út menti pihenő és az ismertetőtábla, amely oldalán ott a pecsét. Sajnos a vár továbbra is elkerítve, lezárva. A felújításra szánt pénzt átcsoportosították. Bízzunk benne, hogy azért előbb-utóbb oly szépen rendbehozzák, mint Füzér, Regéc Hollókő vagy Szigliget várát.

A faluban bolt, ivókút van.

Szárliget felé már komolyabb emelkedőkkel tűzdelt a terep. Az első pihenőnél, a Mátyás-forrás vizével frissülhetünk. A következő pihenő kútja kiapadt, viszont a pihenő tetőterében 4 főnek van kialakítva szálláshely. Vitányvár impozáns romjai kihagyhatatlanok (100 m kitérő) és jó látni, hogy folyik a régészeti feltárás, a falak megóvása. Csákányospuszta előtt a régi temető, előtte szépen rendben tartott hősi katonasír. Az erdőből kiérve réteken haladunk, ahol egy régi kis templom rom nyújt némi történelmi értéket. Szárligetet új kerülő úton érjük el, ahol a forgalmista iroda oldalán van a pecsét.

A nyár elején végigjártam a hiányzó vértesi szakaszt (Kőhányás - Szárliget) és készítettem róla egy fényképes beszámolót: turaelmenyeim.blogspot.com/2019/08/okt-10-kohanyas-szarliget-20190629.html

Rövid fényképes beszámoló a Bodajk - Gánt szakaszról: turaelmenyeim.blogspot.com/2019/05/okt-10-bodajk-gant-20190209.html

Rövid fényképes beszámoló a Kőhányás - Gánt szakaszról: turaelmenyeim.blogspot.com/2019/05/okt-10-kohanyas-gant-20181213.html

A Bodajk-Gánt szakaszt jártuk be tegnap. Bodajkon a vasúti megállónál pecsételtünk, a pecsét rendben van. Onnantól Csókakőig az út aszfalt. Az eleje nagyon rossz, a 81-es útig elég nagy a forgalmom, figyelni kell. A 81-es főút és Csókakő között már jobb a helyzet, már ami a forgalmat illeti. Egészen a vár alatti parkológi aszfalt az út. A pecsét ott rendben van,. Csókakőn a faluban és a parkolónál is van működő nyomós kút. Onnan mi a kék vár jelzésen mentünk fel a csókakői várba. Megéri felmenni, mind a vár, mind a kilátás gyönyörű onnan, majd a piros vár jelzésen ereszkedtünk vissza a kékre. A jelzések mindenhol rendben voltak, egy-két helyen nem volt csak egyértelmű a jelzés, de ott is fakivágás miatt tűntek el a jelek, szerencsére nem sokkal az elágasáok után mindig ráleltünk a jelekre. Az útvonal teljesen rendben volt, egyedül a Gánt előtti közel 2-3 km-es szakasz nem tetszett, ott egy köves, de főként homokos úton vitt a jel, igen nehéz volt haladni.  A pecsét Gánton a Vértes vendéglőnél rendben volt. A szakasz nekünk egyébként nagyon tetszett, az elejét leszámítva melegben sem vészes.

A Várgesztes-Szárliget közötti szakaszt jártuk be a múlt héten. A jelzések kiválóan fel vannak festve, a ködös idő ellenére sem tévedtünk el. Két hely van, ahol kicsit jobban figyelni kell: az egyik a Mátyás-kút, ahol az oszlopon minden létező útirányt jelző tábla kint van, kivéve a kéket, jól le is mentünk a forráshoz, miközben egy éles balkanyart vesz a kék jelzés. A másik közvetlen Szárliget előtt a mezőnél kell nagyon figyelni. Nyáron lehet, hogy jobb, de mi a beszántott mezőn próbáltuk tartani az irányt. Végül csak megtaláltuk a Szárligetre bevezető utat, de a mező szélére igazán kikerülhetne egy kék jelzéses oszlop. Ezt a két apróságot leszámítva minden rendben volt. Források vizére ne nagyon számítsatok, egyben láttunk csak kis vizet.

Gánt-Várgesztes

A szakasz alapvetően jól jelzett, egyetlen esetet kivéve a kérdéses helyeken (nincs sok) a jeleket meg lehet találni betekintéssel, vagy kis sétával. A lombok néha takarják a jeleket, így nehezebb megtalálni őket, de kis figyelemmel jól lehet tájékozódni. Viszont érdemes figyelni a mindszentpusztai pecsételőhely után, ott, ahol erdőirtás miatt hiányoznak a jelek. A térképen jobbra térő utat nehezen lehet megtalálni. Figyelni kell, egy jobbra, talán derékszögnél is élesebben induló úton kell elindulni, és nagyon hamar balra letérni egy kis ösvényre. Az első jel egy meghagyott nagy bükkfán van, a kis ösvény kezdetétől 20-30 méterre. Erre figyeljetek! A pecsétek alapvetően rendben vannak, a kőhányáspusztai Steinau vendégház előtti dobozban még zárható, jól használható mini pecsétpárna is van.

Ez volt az első túrám úgy, hogy kisebbik lányom is jött velem, és nagyon lelkes volt, miatta másztam fel az Oroszlán-kőnél a Csáki várromhoz. Igazán már csak a falak maradványai vannak meg, viszont azok jó hosszan. Valószínűleg az omlások töltötték fel az oldalát, de szerintem megéri azt a kis kitérőt. A várgesztesi várral viszont megjártuk, még mindig zárva van, senki nem tud róla semmit, mikor lehet újra bemenni, szétnézni.

A túra szép, lányom egy villanásra rókát látott, és tele van vadnyommal az erdő. A kőhányáspusztai kútból ittam; én nem vettem észre, hogy ki lenne írva, hogy nem ivóvíz, és "jelentem, még élek". :-) Egy dologra figyeljetek: ha most nyáron, melegben járjátok be ezt a szakaszt, a Gánttól induló rész nagyon sokáig megy mezőkön, az erdők közötti ligetes részen, ahová besüt a nap erősen, erre készüljetek.

Vöröss

Szárligettől a Gánt utáni Géza pihenőig mi is példás jelzettséggel találkoztunk, amit a korábbi években kihelyezett irány és távolságmutató oszlopok remekül kiegészítettek. A 2013-as atlasztól eltérő módon a kéken Géza pihenőhöz lehet eljutni (valószínűnek tartom, hogy a kék sáv és a kék + jelzést a közelmúltban megcserélhették és erre a szokásos módon a helyszínen semmi sem hívja fel a figyelmet). Géza pihenő után a jelzések már nem frissek, olykor hektikusak, egy-egy hiányzik is.

A pecsétek végig rendben vannak. Azon tudnék vitatkozni, hogy az új pihenők helyszinének kiválasztása mennyire ésszerű és kinek is készültek valójában, de ha már be kell menni a teljesen kihalt Mindszentpusztára a pecsétért, akkor olyan jól esne, ha legalább egy pad lenne ott (ugyanis Kőhányáspusztától Gántig nincs semmi ilyesmi).

A vár Csókakőn július elejéig zárva, építkeznek (jut eszembe Várgesztesen állítólag szereztek pénzt, lehet, hogy elkezdődik valamilyen veszély elhárítás és talán kinyitnak egyszer).

A meteorológia mindent bevetett, hogy eltántorítson miket az eső ígéreteivel, de mi nem hagytuk magunkat és csodálatos élményben volt részünk 23-24-én. A vértesi erdők szokatlanul változatos összetételűek, sokféle életkorúak (számos idős példányal) köszönet és elismerés az illetékesek értékes munkájáért :)

Gánton szálláshelyül ajánljuk Bauer Annát (20/573-1297) aki csinos házában megkülönböztetett figyelemmel fogadja a kéktúrázókat (köszönet az almáspitéért).

 9 fős csapattal tettük meg a Szárliget - Várgesztes szakaszt.

A jelzések mindenhol kitűnőek, frissek, szépen felújították pihenőhelyeket a Szarvas- és a Mátyás-kútnál, a Zsigmond-kő alatti tónál és a gesztesi vár alatt. A forrásokat (Béla-forrás, Mátyás- és Szarvas-kút) újrafoglalták. Új látnivaló Szárligeten az OKT vonala mellett a kisvasúti emlékhely, de érdemes pár érdekességhez is kisebb kitérőt tenni.

Talán kevesen tudják, hogy Csákányospusztán valaha üzemelt egy sípálya. Ennek maradványai megtekinthetők a jelzéstől balra a házak feletti dombon. A Mária-szakadék szépségeit nem ecsetelem külön, mert itt úgyis végigvezet a kék, viszont a szakadék végén látható temető egész biztosan megér egy megállást, nemkülönben egy kitérőt a hozzá tartozó egykori település, Körtvélyespuszta a kis kápolnájával. Ez kb. 1-1,5 km oda-vissza. További könnyen megközelíthető látványosság az újrafoglalt és működő (I.) Béla-forrás a Mária-szakadék végénél (egyenesen tovább, mikor a kék jobbra tér, KO jelzésen).

Úgy tűnik, a várnál is lesz ásatás vagy felújítás hamarosan, egyelőre csak kiírták, hogy építési terület és tilos bemenni. :-( (Ezt persze nem vettük komolyan.)

Sajnos a Rockenbauer-fa környékén elég csúnyán dolgoztak a favágók, és bedöntötték a fákat a jelzett útra - itt most nehéz haladni, érdemes a mélyút helyett a párkányt választani. Újabb letérési lehetőség a Gráciák-bérce, mikor a Rockenbauer-fa után a mélyútban haladó jelzés kiér a dózerútra, ahol a K jobbra tér. Hamarosan jobbra lesz az egyik fán egy fehér háromszög jelzés. Itt mehetünk fel a kilátópontra. Szintén újdonság, hogy a Szarvas-kútnál a faház tetejében meg lehet aludni. A forrás itt csak csepeg, de kis törelemmel lehet belőle vizet nyerni. A Mátyás-kút viszont folyik rendesen, sőt itt még hintázni is lehet. :-)

Utána a K négyzeten kb. 2-3 km-es kitérővel érdemes elmenni a Robinson-kunyhó romjához, ahonnan gyönyörű a kilátás. A Zsigmond-kő kilátóhelyéhez pedig ennyit se kell gyalogolni a kékről.

Várgesztesen a síléckerítést tudom említeni, mely szintén rövid kitérő a K+ jelzésen balra a falu szélén az egyik háznál. Sajnos a vár maga még mindig zárva van, előtte azonban a szerpentinről jobbra fel tudunk menni egy lourdesi barlanghoz egy meredek lépcsősoron. Bár ez nem hiszem, hogy bárkit is kárpótolna a kimaradt várlátogatásért.

Dec.18.-án jártuk be a Vértes ezen szakaszát,a jelölések végig tökéletesek voltak.

Szárligeten reggel nem volt  a helyén a bélyegző,így a MÁV-os stemplit kértük el.

Szárliget után felszántották a kék eddigi nyomvonalát,de a gazda gondoskodott az

egyedi jelzettségű kerülő út kijelöléséről.

Várgesztesen a Gesztes Marketben bélyegeztünk,mert a kocsma nyitvatartása elég hektikus.

Részletek:boglariturazok.blogspot.hu/2014_12_20_archive.html

Példaértékűen jól jelzett szakasz. Könnyű túra, alig van szintkülönbség, és külön öröm, hogy alig vezet köves-erdészeti úton vagy aszfalton - döntően erdőben, jól járható ösvényeken, úgyhogy a "kevés látnivaló" ellenére is nagy kedvenc lett. Vízvételi lehetőség csak a településeken van. Vitányvár és a gesztesi vár is le van zárva felújítás miatt.

 Okt.28.-án a szakaszból a Kőhányás-Bodajk távot tettük meg. A jelzések és pecsétek példa értékűek!

 Talán egy helyen kell az átlagnál jobban figyelni,Gánt után a lovardánál nem egyértelmű a jel,de az Öreg-Tölgyek

jól útbaigazítanak. 

 Gánt után Kápolnapusztához mindenképp érdemes kitérni.A szakasz majd végig a Vértes rengetegjében vezet,

élvezetes.

Frissíteni csak Gánton és Csókakőn lehet,mashol hazai kell.

Részletek:

boglariturazok.blogspot.hu/2014/11/okt-kohanyas-bodajk-vadasz-ul-hosszu.html

Végig tökéletesen jelzett szakasz, csak figyelni kell, hogy mit mutatnak különban mit sem ér. Nem a legtöbb látnivalóval rendelkező szakasz, viszontvannak nagyon kiemelkedőek, például a folyamatos felújítás alatt levő Csókakői vár. Két nap alatt szeltük át a Vértest, ezen napok beszámolója alább olvasható:

1. nap: (Bodajk -) Csókakő - Kőhányáspuszta

2. nap: Kőhányáspuszta - Szárliget

 Szárligettől Kőhányás felé haladva tettük meg az utat. Az OKT egyik leglátványosabb, élménydús része ez a kb. 18 km, emellett geoláda-hegyek is várják megtalálóikat. A jelzettséggel semmi gond.

 Bodajktól Gántig mentünk. A jelzettség jó. A csókakői váron kivül kevés érdekességet tartogat ez a szakasz, de ha kisebb kitérőket teszünk (pl. Géza-pihenő, Redl-emlék), akkor élménydúsabb túrát lehet "összehozni". A km-idő táblák adatai "érdekesek", de nem feltétlenül a valóságot tükrözik.

Csákányos turistaháztól Szárliget felé poroszkálva, az új elterelésen meglátogattam a birkaólakat és lakóikat :) A 4lábúak csak bárgyún bámultak, ám 2lábú őrzőik igencsak rossz szemmel néztek rám :( Siettem hát, ahogy csak lehetett, és kicsivel a betonút előtt a szekérút, amin jöttem, LE VOLT ZÁRVA. Bár könnyűszerrel át lehetett lépni, de úgy tűnt az egész szituáció, mintha magánterületet sértettem volna - miközben még kerültem is a régi úthoz képset :(((

Szárliget-Gánt

Táv: 33,2 km, Szint: +936/-945 m (TUHU-n mérve, kitérőkkel együtt)

Szárligetre az első vonattal mentünk, amivel 7:02 percre érkeztünk Szárligetre (meglepő módon a vonat pontos volt ). Pecsételés, aztán indultuk is Gántra. A vértes táj és időjárás mind a négy évszakot bemutatta számunkra az utunk során. Reggel köd, majd napsütés, aztán szél. Majd újra köd, napsütés, majd megint köd. A Vitányvárhoz és a Zsigmond-kőhöz is kitérünk. Ezeket mindenkinek csaj ajánlani tudom.  Az út végig jól van jelezve, csak pár apróságra kell figyelni:

Szárliget-Várgesztes:

• Mikor a romos tanyánál jobbra fordulunk, a patakon átkelve egyenesen kell tovább menni a tanya irányában. Itt kezdődik az elterelés (jelek is ezt mutatják). Ha balra fordulunk, akkor a lezárt úton megyünk. Bár szerintem értelmetlen volt ez az elterelés, mivel ha kocsival megy valaki a csákányos turistaházhoz, akkor ezen a "lezárt" magánúton lehet csak megközelíteni... Szóval kocsival át lehet menni, csak gyalog nem 


• Vitányvár úton, mikor balra kell fordulni és kerítés mellett kell menni, az egyik elágazásban nincs jel. Itt egyenesen kell tovább haladni 


• Mátyás-kút után van egy gazos rét, ahol a gazon keresztül van jelölve az út, de a rét szélén a gaz kikerülhető széles dózer úton.

Kőhányáspuszta- Mindszentpuszta:

• Mindszentpuszta előtt nem sokkal szintén egy gazosba vezet be az út, amit nehéz észrevenni. 

Végül 16:38-kor érkeztünk Mary néni vendéglőjéhez, ahol nagyon nagy forgalom volt, így várni kellett a bélyegzőre. Mi türelmesen vártunk, így megkaptuk a pecsétet és a 17:11-es buszt is elértük. 

OKT 101-es szakasz - Csókakő (81-es főút) - Gánt

http://sothyblog.blogspot.hu/2014/04/20121022-orszagos-kektura-okt-101.html

 Pappuska, Keriferi! Írtam a Csókakő rovatba: www.teljesitmenyturazoktarsasaga.hu/okt_forum

Velünk ugyanolyan tahó volt az illető, mint Veletek. :((

 Szép napot! Mi Fehérvárcsurgón éjszakáztunk és hétfőre csak a Fehérvárcsurgó-Csókakő szakaszt akartuk teljesíteni, mert eléggé kifáradtunk. Semmi említésre méltó nem történt a szép őszi nap örömén kívül, leszámítva hogy a Vadászban velünk is minősíthetetlenül viselkedett a kocsmáros. Nem is akartam itt szóvá tenni, de úgy látom nem egyedi a bánásmód. :((

Szerintem lehet, hogy pont utánatok értünk oda KeriFeri, mert láttunk egy fiatalabb párt indulni pont mielőtt odaértünk volna (a hölgyön piros póló, az úriemberen terepszínű mellény).

A kocsmáros az első perctől bunkón viselkedett velünk is. A bélyegzőt és a párnát elénk vágta, mintha nem tudom mekkora szívességet tenne vele hogy odaadja. Rendeltünk mi is sört, aztán kiültünk bélyegezgetni. Fél perc múlva kijött és el akarta vinni a bélyegzőt. Mondtam, hogy várjon már, még nem végeztünk. Beviszem neki, nem fogjuk elvinni. Úgyis megesszük a szendvicsünket még. Erre kijelentete, hogy azt biztosan nem, mert ez nem "csövesmelegedő", aki nem fogyaszt, az ne is üldögéljen. Nem hittem el, amit hallok, főleg úgy, hogy ott volt az asztalon a pohár és a korsó még félig, amit az előbb ő csapolt le. :(((

Közben a nejem elment a mosdóba, ez a tahó meg utána ment és lekapcsolta a külső villanyt, amíg bent volt.

Ezekután nem ettük meg a szendvicseinket, hanem lógó orral továbbmentünk. Ilyet mi sem tapasztaltunk még, pedig sokfelé megfordultunk az évek alatt. Mindig normálisan fogadtak mindenütt. Még a legszőrösebb szívű kocsmáros is megenyhült, amint rendeltünk valamit, hiszen a mi pénzünk ugyanolyan jó, mint bárki másé.

Reméljük, a bélyegző nem sokáig lesz ennél a minősíthetetlen alaknál.

Bodajkról indultunk, gyönyőrű napsütésben. 

A kocsmában a bélyegző rendben van, a kocsmárossal jót beszélgettünk. Bár korán indultunk neki, a meleg a Bodajk-Csókakő szakaszon már eléggé megnehezítette a járást az aszfalton és sajnos a forgalom is szokatlanul nagy volt. Főleg a főút és Csókakő közt. Bizonyára a szép idő miatt.

Csókakőn bementünk a Vadász Sörözőbe , ahol eléggé kellemetlen élmény ért minket:

A barátnőm ivott egy kávét és meg kikértem egy üdítőt és a bélyegzőket. A lenyomta és a párna teljesen rendbe is volt, viszont a kocsmáros olyan megjegyzést tett az egyik törzsvendégnek úgy hogy azért mi is halljuk, ami elgondolkodtatott, hogy jó helyen tartja-e a szövetség a bélyegzőjét. Az uriember kijelentette, hogy a "f... már tele van ezekkel a bunkó kéktúrázókkal". :(

Ezt nem igen értetük, hiszen nem voltunk bunkók, illedelmesen köszöntünk és normálisan kértük el a bélyegzőt. Ráadásul fogyasztottunk is, habár tudtommal az nem kötelező. Nem értettük, hogy a modortalanság a személyünknek szól vagy valóban a kéktúrázókkal van baja a kocsmárosnak. Nem is akartunk vitába keveredni vele, ezért gyorsan visszaadtuk az OKT pecsétet és eljöttünk. Mindenesetre igen rossz szájíz maradt bennünk, hiszen nem olyan régóta kezdtünk neki szabadidőnkben az OKT bejárásának és Irottkőtől idáig mindenki nagyon normálisan, vendégszeretően bánt mindenütt velünk. Reméljük, hogy ez a hozzáállás csak valami nagyon kirívó, egyedi eset és egy kicsit azt is, hogy ok nélkül, de a személyünknek szólt a dolog, nem a Kéktúrának.

Innen elég rosszkedvűen indultunk tovább. A várat sajnos felújítják és gyakorlatilag nem lehetett semmit körbejárni, így a fellépcsőzés potyán történt.

Az erdőben rengetegen voltak, a fantasztikus idő kicsalogatott mindenkit. Ez kicsit elmúlasztotta a borongós hangulatunkat és a csókakői kaptatón felmászva már eseménytelenül, de kicsit megnyugodva sétáltunk tovább. A kék jelzés nyomvonalán többen gombászgattak, 1-2 emberrel szóba is elegyedtünk. Mesélték, hogy elég régóta semmit sem termett az erdő, most a korábbi esőzés és a beköszöntött jó idő láthatóan nemcsak a túrázókat, hanem az erdő kalapos lakóit is előcsalogatta.

Gántra a kellemes délutáni napsütésben értünk be. Gánt határában kicsit félrevezető a jelzés a sarkon lévő faoszlopra festve. Itt jobb lenne egy nyíl, ami a falu felé mutat, mert valahogy az az érzése az embernek, hogy a kerítés melett egyenesen kell továbbhaladni. :)

Összességében jól jelzett, karbantartott út. Szépek és korrektek a tájékoztató táblák, bár a Korcsmáros dombon Gánt távolsága finoman szólva kissé el van méretezve. A Mátyás-kút gyengén de adta a vizet. Jó lenne egy kicsit karbantartani jelzésfelujitás szempontjából a Mindszentpuszta- Kőhányás puszta közti utat, mert vannak elágazások, amelyeket "be lehet nézni." Most még nincs nagy vész, egy pár jelzés felfestésével korrigálható.

A pecsételőhelyek fórumán irta Attika001 a Csákányospuszta elterelést. Kiegészités a korrekt leirásához:

Ahogy a műutról balra fordulunk, és követjük a bokrok vonalát a jobbra lévő dombon látunk egy kőalapon lévő kb 2 méter magas kettős vaskeresztet. ha jobbra fordulunk, ezt kell becélozni, és kiérve a földútra, ismét jobbra fordulni. Az út föld, és nem köves! Ja, és katonai jármű szekrénye van kint, az ut ellenkező oldalán egy lakókocsi. A juhász nem egészészen értette ezt az elterelést, és mintha nem is igazán tudott volna róla hivatalosan.

Csókakői elágazás - Csókakő - Gánt

Mivel a vonatok április közepe óta nem állnak meg Csókakőn, a 81-es út csókakői elágazásától kezdtük túránkat, ahová busszal jutottunk el. A faluba kis forgalmú aszfaltúton vezet az OKT nyomvonala. Csókakőn több kisebb bolt és kocsma várja a turistákat. Működő közkutat azonban nem láttam. A posta magasságában található sörözőben lakik a jó minőségű pecsét. A várba feltétlenül menjen fel, aki arra jár, mert nagyon szép kilátás nyílik a környékre onnan. A várba a Vár-völgy felől célszerűbb felmenni a kéktúrázónak, mert az kisebb kitérő az OKT útvonaláról és szintet sem veszít - ellentétben azzal, aki a falu felől, a parkolótól megy fel.

Csókakő szélétől közepes nehézségű emelkedő visz fel a Vár-völgyön át egy erdészeti útig. Innentől egészen Pátrácosig szintben halad az OKT, jól járható erdészeti és szekérutakon, amelyeken helyenként magas ugyan a fű, de ez nem zavaró és belógó ágak sem nagyon zavarják a haladást. A teljes most bejárt szakaszra jellemző, hogy jók a jelzések. Igaz, a Kocsmáros-dombon található útirányjelző táblán érthetetlen okból az áll, hogy huszonegynéhány perc alatt elérhető onnan Gánt - ami azért, lássuk be, nem volna kis teljesítmény :) Pátrácos után ismét rövidebb emelkedő következik, de a zöld jelzés keresztezése után az Antal-árkon keresztül ereszkedni kezd utunk. A kék kereszt betorkollása után nem sokkal vége az árnyas szakasznak, legalább fél órás kitett szakasz következik egy hosszabb völgyben. Innen rövidesen látni lehet Gánt szélső házait is, melyeket elérve a falu nyugati szélén vezet be az utunk a templom mellett található központba. Itt egy gyors jobb-bal kanyarkombinációval el is érjük a vendéglőt, ahol jó minőségű pecsét és kiváló konyha, valamint hűtött italok várják a megfáradt túrázót.

Összességében tehát egy jól jelzett, könnyen járható szakasz ez, kevés emelkedővel,  így bátran ajánlható akár kezdő túrázóknak is.

Gánt - Várgesztes

A Disznó-völgy földútjáról egy aszfaltozott útrta érünk. Jelzéseket nem láttunk, de jobbra kell fordulni, ahogy az a térképen is szerepel.

Amúgy a szakasz rendkívül jól jelzett, nincsen tévesztési lehetőség.

Csókakó vmh. - Gánt

A szakasz továbbra is jól jelzett. A Vén-csernél a fakitermelés ne zavarjon meg senkit, egyenesen kell továbbmenni.

Kőhányáspuszta - Mindszentpuszta - Gánt

Kőhányáspusztára csákvári átszállással jutottunk el Budapestről. Itt a pecsét a turistaház előtt található és van működő nyomós kút is. Széles erdészeti utakon kapaszkodtunk fel a Batonna-hegyre. A környéken fakitermelés folyik, a jelzések ettől függetlenül jól követhetőek, de ebben előfordulhatnak változások. (Szerencsére nem úgy tűnik, mintha tarvágás készülődne.) A Csáki-vár felé vezető elágazás elérése előtt egy völgybe kanyarodik az OKT útvonala, itt már víz mosta ösvényen kell haladni. A várhoz az erős szél miatt nem mentünk fel, valószínűleg hamar "lefújt" volna minket onnan. Eddig egyébként egy kisebb (kék)túrázó csapatot követtünk - más túrázóval nem is találkoztunk a továbbiakban, csak kerékpárosokkal és az erdészet dolgozóival. A Csáki vár alján a műút helyett az erdőben kanyarog egy keskeny ösvény, ott vezet a kéktúra útvonala. Végleg letérve a műútról, erdészeti utakat és ösvényeket követünk a továbbiakban. A Som-hegy oldalában vaddisznókra lettünk figyelmesek, szerencsére nem haragudtak meg, amiért megzavartuk őket. Mindszentpuszta elérése előtt van egy rövidebb susnyás, most nem okozott gondot, de nyáron bizonyára fog még kellemetlen perceket szerezni az arra járóknak.

Mindszentpuszta előtt a kék sáv és az kék négyzet jelzések rövid szakaszon összefondónak. A pecsételési helyet is a kék négyzeten lehet elérni, de segítségképp az elágazásnál kék pecsét jelzés is mutatja a helyes utat. A túrafüzet szerint 300 métert kell megtenni a pecsétig, amelyet a legelső ház kerítésén helyeztek el. Visszatérve a kéktúra útvonalára, 10-15 percig még felfelé kellett kapaszkodni (de nem meredeken), ezután már lejtett az út Gántig. Kényelmes, széles utakon visz az út el a Leányfej-szikla és kisebb fenyvesek mellett. Az erdőből kiérve elforgatható sorompó állja utunkat, ez jelzi a legelő határát. A legelőn épp lovak ebédeltek, ekkorra már mi is kedvet kaptunk az étkezéshez, de kénytelenek voltunk még hosszú percekig gyalogolni ehhez az egyébként kellemes völgyben. Gánt előtt egy juhakol épülete jelzi a falu közeledtét. A falu előtt kétszer is működő villanypásztort kell keresztezni, a szigetelt foganytúnál fogva szabaddá tehetjük az átjárót.

Gánton a főutat elérve balra található a Vértes vendéglő, az egyik pecsételési hely. Kitűnő konyha és hűsítő italok várják a túrázókat. Vele szemben vegyesbolt található, kicsit tovább haladva pedig elérjük a buszmegállót, ahol kocsma is üzemel. Mi mindenesetre a vendéglőben ebédeltünk, majd átmentünk Csákvárra megnézni a Nagykanizsa elleni NB III-as focimeccset, ehhez kapcsolódva pedig megvizsgáltuk a település vendéglátóipari egységeinek egy jelentős részét is. Tapasztalataink rendkívül pozitívak. :)

10. sz. túra: Vértes-h.

(Bodajk-Csókakő v.mh.–Szárliget vá.)



Rövid összefoglalómban leginkább az egyes szakaszok kisebb-nagyobb problémáiról fogok írni szubjektív módon. A hibákért, pontatlanságokért elnézést kérek!



Csókakő => Gánt



Bodajkról átgyalogolni Csókakőig nem a Kéktúra legemlékezetesebb szakasza. A hivatalos helységnév tábla mellett egy székely rovásírásos tábla is tudatja velünk a község nevét.

A község igazi központjában, ott, ahol minden fontos intézmény van, ott a Vadász vendéglő (Kossuth L. u. 52.). Lehet, hogy ez a hivatalos neve, de a felirata szerint ez egy söröző. Takaros, új építésű, teraszos, sárga színű épületet kell keresni felfelé menet az út jobb oldalán. A ház előtt egy „Várakozni tilos” KRESZ tábla van, a homlokzaton egy S. világító sörreklám. Az OKT pecsét minősége jó, de van őzikés pecsét is! Kicsit feljebb gyalogolva van egy kis élelmiszerbolt (Mini ABC) a jobb oldalon. Mivel a Vadász söröző csak 09:00-kor nyit a napot korán kezdő turistáknak ez egy lehetőség, hogy bélyegezzenek. Nyitvatartása H-Sz: 05:00-20:00, V: 07:00-12:00. (Vagy még feljebb a Vár ABC-ben is lehet helységneves bélyegzőt kérni)

A település erősen épít az idegenforgalomra, több szálláslehetőség, Turinform iroda, múzeum (Kemencés-ház), borkóstoló várja a faluba érkezőket. A falu kétségtelenül szép, rendezett. Viszont a templom körüli villanyoszlop erdő miatt nem lehet rendesen fényképezni, de máshol is nagyon zavaró az igénytelen betonoszlopok és rusnya légvezetékek és trafók látványa. Ez sokat rombol a falu látványán, pedig láthatóan mindenhol igyekeznek csinosítani, szépíteni. A vár alatti parkoló és pihenőpark kombóban nyomós kút van, ez bizony aranyat ér! Még innen is impozáns látvány a vár, de ha egyszer elkészül a felújítás igazán fennséges lesz. Innen aztán jó húzós kaptatón lehet feljutni a várhoz, illetve a Vár-völgyön a Határnyiladékhoz.

A Gántig vezető úton semmilyen probléma nincs, szebbnél szebb erdei látképek annál inkább. Gánt felé egyre több a szikla, sziklafal.



Gánton mindkét helyen bélyegeztem, a bélyegzők minősége kiváló. A Gránás turistaházban szálltam meg (Gánt, Béke tér 17 A falu központjában futballpálya mellett található.). Internetes elérhetőség: http://www.vertesvendeglo.hu/ Áraink egy fő részére 1800,-Ft/éj + 150,-Ft ifa ( ágyneműhuzatot vagy hálózsákot hozni kell), igény szerint tudnak ágyneműhuzatot biztosítani, ennek van egy mosatási díja 500,-Ft Itt a szobákhoz közös zuhany és WC használat tartozik. Ha a turista a Turistaházhoz érkezik és nincsenek ott a tulajdonosok, telefonon elérhetők a 06-22-354-013 telefonszámon. A Märy néni étterme érkezve (címe: Hegyalja út 59.) érkezve elkísérik a szálláshelyre. (Kapcsolattartó: Zimmermann Róbert) A szállás minősége az árnak megfelelő, de tiszta az ágynemű és kényelmes az ágy. Én jól tudtam aludni, egyedül voltam az egész hatalmas – eredetileg 18. században épített – épületben és kivételesen a gondnoki helyiségben alhattam. Van hűtőszekrény, televízió, meleg víz. Ebben a szobában még tűzhely is volt, de alapértelmezés szerint nagy szobákban emeletes ágyakon lehet aludni és közös a zuhanyzó és a WC! Nagy a belső udvar, sátrazáshoz is megfelelő a hely. Magasabb igények kielégítésére is felkészültek, természetesen magasabb árakon (4000 Ft/éj/fő, de az nem ebben az épületben van).



Gánt => Mindszentpuszta



Gánt után egy helyen megzavartak az ősrégi jelzések. Már közeledtem a Mindszentpusztai turistaházhoz, amikor a Mindszenti-árokban egy meredek kaptató után a mélyútból felérkezve a fákon megláttam a nagyon kopott kék négyszög jelzéseket a fán (vannak errefelé piros pöttyök is, bár ezeket nem jelöli a tuhu.hu sem). Ezek pedig a térkép szerint csak Mindszentpusztánál érik el a Kéket. Szóval eléggé furcsállottam, mert itt nem találtam balra letérést, sem a közelben házat, semmi ami arra utalt volna, hogy itt van a Mindszentpusztai turistaház. Az egyik korábbi hsz. szerint pedig még pecsét jelzés is van a fán, de azt sem láttam semerre. Mivel semmit sem találtam továbbindultam lesz, ami lesz alapon. Az ugyancsak katasztrofális állapotban leledző kék háromszög jelzés csatlakozási pontjánál újra keresgéltem a turistaházat, de semmi (ez a jelzés az én atlaszomban nem is szerepelt!). Mentem tovább és végre megtaláltam az elágazást és a kiváló jelzéseket.

A régi képek, amiket találtam a neten már nem érvényesek, a pecsétládikát áthelyezték az első ház kerítésére jól látható helyre, színvonalas módon. Én itt szerettem volna megszállni eredetileg az első túranapom végén, de elutasítottak. Arra hivatkoztak, hogy mivel ebben az időszakban a területen vadászat folyik, arra kérték őket a vadászok, hogy ne fogadjanak turistákat a turistaházban. Ennek a kérésnek ők minden jel szerint engedelmes végrehajtói voltak, hiszen engem is kapásból elutasítottak és ottjártamkor tanúja lehettem az üresen kongónak látszó háznak. Hiába, a vadászok szava törvény. Az út túloldalán lévő telken lázas munka folyt ezidőben.



A mindszentpusztai pecsétek megvannak a helyükön. A gumissal több próbálkozás után is csak erős közepes minőségű lenyomatot sikerült produkálnom kevés tintával és nem erősen nyomva. A fémpecsét kiváló minőségű!



Mindszentpuszta => Kőhányáspuszta



Innen egy olyan erdőrészbe vezet a Kék útvonala, ahol ilyentájt jól be lehet lakmározni a fekete szederből, de dúsan terem errefelé a páfrány is, ami kicsit meglepő volt. Viszont a Disznó-völgy aljában, ott, ahol a turistaút megérkezik az aszfaltúthoz hirtelen útlezárás torlaszolja el az utunkat. Ezt éppen akkor csinálták az erdei munkások, a vastag acélsodronyt kifeszítették és lelakatolták keresztben. Velem nem sokat törődtek, ez inkább az autósok és kvadosok meg motorosok miatt van. Oroszlánkő vára (Csáki-vár) után jó kis kaptató van, szép meredek dombok jobbról-balról.



Kőhányáspuszta pecsételőhelye jól látható, feltűnő helyen van és kiválóan vezetnek oda a pecsét jelzések. A stempli jó lenyomatot ad. Megjegyzem, hogy melyik épület itt az, amelyiket a pecsételőhelyek listája kulcsosháznak nevez, azt nem tudom. Talán a Steinau vendégház lenne az?? Valaki próbálta már, van ott pecsét? A környéken többször találkozunk egyfajta kék színű nyomóskúttal. Én itt használtam először és mondhatom nagyszerű lehetőség volt a felüdülésre, tisztálkodásra. Jó, hogy vannak ezek a kutak!



Kőhányáspuszta => Várgesztes



Várgesztes: hétköznap a vár zárva van, de ezt a presszóban nem tudta felszolgáló hölgy és még a vendégek közül is csak egy hallott róla (internet előnyei!). Viszont utánajártak és most már tudják ők is. :-) Jó lett volna ott megszállni , de apoka és mások kellemetlen tapasztalatai miatt erről már eleve lemondtam és kerestem magamnak valami mást. Értelemszerűen a várbeli bélyegzés lehetősége is elúszott emiatt, tehát csak a Vadásztanya sörözőben (Arany János utca 62.) bélyegeztem az emlegetett automata bélyegzővel megszokott négyzetes, pecsételős lenyomatot erős közepes minőségben. Szolíd külsejű, sárga színű épület Kőhányáspuszta felől érkezve az út baloldalán. A homlokzaton nagy S. világító sörreklám díszeleg. A közös udvarban egy vegyesbolt (Marika vegyesbolt) található, ahol egész tűrhető a választék; étterem nincs a faluban. A korán érkező turistákat ez a vegyesbolt segítheti ki, hiszen hétfőtől szombatig már 07:00-kor nyitnak, vasárnap viszont zárva van. Túrám második napján a szállásom a várgesztesi Vadászházban volt. www.vadaszhaz.fw.hu Kapcsolattartó: Bátki Tibor, egy közvetlen, barátságos úriember. Cím: 2824 Várgesztes, Vértes u. 12. Ára: 4.000 Ft/fő/éj (fürdőszobával). Email: batkitibi kukac citromail pont hu, vagy a 06-30/9936-090. Elhelyezés 2-3 ágyas szobákban. Nekem nagyon jó véleményem volt a szállásról, tisztaság, új berendezési tárgyak, igényes kialakítás. Ami negatívum, hogy az én szobámba nem jutott TV (Megoldottuk, kinyitott számomra egy olyan szobát Bátki úr, ahol volt) és hogy a hűtőgép közös volt az emeleti szinten elszállásoltakéval. Itt ért váratlanul a hír, miszerint a Somlyóvári kulcsosházban nem tudnak fogadni szállásra a holnapi napra, hiába egyeztettem le jóval korábban. Történt ugyanis, hogy a tisztelt gondnok úr eltörte a kezét és így képtelen volt ott maradni velem éjszakára, engem pedig nem mert otthagyni egyedül, hátha valami rossz fát teszek a tűzre. Ezzel borult minden tervem, lázas szervezkedésbe kellett kezdenem. Aki tudja, milyen útközben szállást keresni mobiltelefonról, az tudja, miről beszélek. Otthonról nem tudtak segíteni, támogatni. A holnapi szakaszt kettébontottam, úgy döntöttem nem megyek fel a Somlyóvári kulcsosházhoz, hanem Szárligeten keresek szállás, utána pedig elmegyek Tornyópusztáig és onnan majd keresek valahol szállást a környéken.



Várgesztes => Szárliget



Másnap hajnalban, amikor útnak indultam nagyon kellemes meglepetés volt a falu határában a szép kis horgásztó. A Zsigmond-kőről a kilátás pedig csak a hab volt a tortán. Feljebb van egy fiatalos tölgyerdő, ahol átláthatatlanul sűrűn vannak a fák és csak egy keskeny ösvényen lehet áthaladni. Még itt is találtak módot a jelzésfestők, hogy a helyes irányt jelezzék a turistáknak, felfestve több helyen is a vékony fácskák törzsére a kék jelzést. Ez pedig tapasztalataim szerint igen ritka dolog, az ilyen területeken legtöbbször nem festenek semmit. Viszont itt – értem most ez alatt a Vértest és a Gerecse nyugati részét – a Kék jelzések kiemelkedően jók. Minden letérésnél sokszor több jelzés is van, gyakran alkalmazzák a fehér szegélyű kék nyíl jelzést az irány mutatására. Bőven akadnak a fontosabb turistaút kereszteződéseknél irány és távolság jelzőtáblák, ezek is nagyon hasznosak, de van olyan is, hogy a fákra felfestették a legközelebbi helység nevét és irányát, így segítve a tájékozódást. A jelzésfestők ötletesen minden lehetőséget kihasználtak, mindig láthatóságon belül vannak a jelzések, soha nem bizonytalanodik el a túrázó, mert több száz méteren eltűnik a Kék. Tehát nem spóroltak a festékkel és úgy választották ki a jelzésekhez a fákat, hogy nagyon könnyű legyen követni. A legszakszerűbben, a legokosabban, az egyszerű turista szemével nézve, hogy még az is könnyen végigjárhassa. Vértesben és a Gerecse nyugati részén nem is tévedtem el, szerintem másnak sem lehet gondja most, a jelzések frissek, jól láthatóak. Továbbá a Kéktúra útvonala is úgy van vezetve, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Legtöbbször széles, jól járt erdei utakon, amit láthatóan az erdészet is használ, nem csak hébe-hóba a turisták, így könnyű rajta menni – sem az aljnövényzet, sem a széttúrt utak nem akadályoznak. Nincsenek idétlen letérések kőgörgeteges, meredek hegyoldalakba, nincsenek több kilométeres aszfaltutas szakaszok. Végig a legszebb erdőrészekben halad a Kék, jól megközelítve a fontos látnivalókat, sziklákat, barlangokat, várakat, forrásokat, stb. Nagy köszönetet szeretnék mondani a saját és sporttársaim nevében azoknak, akik itt dolgoztak!

A következő említésre méltó helyszín a Mátyás-kút (Szári-kút) és a mellette lévő Kulcsosház. Terveim között szerepelt, hogy itt szállok meg, de nem tudtam kideríteni, hol lehet elkérni a kulcsot, így másképp oldottam meg a szállást. A ház rendbe van tartva, kellemes látvány, de az előtte lévő terület kicsit leharcolt. Rögtön két nagy a fakorlátra akasztott kék szemeteszsák csúfítja el a látványt az épület előterében. A kút teljesen kiapadt, csontszáraz, aki itt szállna meg, annak hoznia kell ide a vizet iváshoz, mosakodáshoz. Hangulatos hely, egy fontos erdei út is a közelben van, így könnyen elérhető. Utána kemény kaptató jön!

Ezután egy fontos erdei útkereszteződéshez visz a Kék, ahol a piros, a Mária-út és a kék kereszt jelzés egybefut. Itt vezet a MOL egy fontos kőolajvezetéke (feltételezem ez az Almásfüzitő és Százhalombatta közötti vezeték) Itt egy picit elveszik a Kék, a földben futó kőolajvezeték feletti irtáson megy egy rövid darabon. Egy ősrégi lekopott Kék jelzés látható az „ÁFOR 72” vas jelzőtáblán! Odébb lesz a fákon is jól láthatóan.

Hamar elérkezünk a Szarvas-kúthoz, ahol gyengén csörgedezik a vascsőből a forrásvíz. A bivakház egyre jobban lepusztult, elszomorító látni, de legalább vizet vételezhetünk és lepihenhetünk. Szükség is lesz rá, mert innen sokat emelkedik az út tulajdonképpen a Mária-szakadékig. A legközelebbi látnivaló a Rockenbauer Pál emlékfa a mélyútösvényben. Egy bükkfa törzsébe valaki kifaragta R. P. arcképét, de elég mogorvára és öregurasra sikerült. Főhajtással emlékeztem meg a kiváló sportemberről. Ez a szakasz eléggé bokaficamító. Meredek, tele van töredezett fadarabokkal, avarral és kövekkel.

Vitány várához elég meredeken vezet felfelé az út. A Kék nem érinti, de pár perces kitérővel a kék L jelzésen könnyen elérhető. „A XIV. században épült Vitányvár falmaradványai omladoznak, a jelzett ösvényről ne térjünk le és azon is legyünk óvatosak!” (Idézet a 2004-es OKT atlaszból) Csak megismételni tudnám e szavakat, a vár rendkívül romos állapotban van, szűk, néhol szédítő mélység mellett vezetett ösvényeken lehet bejárni, amelyek az omladozó és porladó kövek miatt már önmagukban is nehezen járhatóak. Jó, ha az ember erősen megkapaszkodik. Itt-ott a fal szétesett, átszakadt maradványai között kell átvágnunk magunkat, vigyázzunk a kilazult kövekkel! Egyébként nagyon hangulatos a várrom, gyönyörű sasfészek lehetett fénykorában! Az ösvényeken látszik, hogy sokan járnak ide megnézni a várat, bár szomorú is lesz az ember, hogy hagyják tovább pusztulni. A kilátás is pazar a várfalakról. Elég kimerítő az út ide feljutni, és a romokon ugrándozni is fárasztó, és pihenésre ez után sem lesz mód. A Makk-erdőben a Körtvélyes hegyoldalában egy mélyútban vezetik a Kéket, rengeteg itt a kidőlt fa, gyakran kell átmászni, alatta átbújni.

Az útvonal következő látnivalója a Körtvélyesi erdei temető. Elgondolkodtató, nyugalmas hely, az út mellett kanyarog a száraz patakmeder tele törmelékkel, jobbra-balra tekintélyes farakások. Lejjebb egy bükkfa törzsébe valaki Szűzmária képet faragott (hasonló módon, mint a Rockenbauer emlékfánál), alatta kereszt. A Mária-szakadék lélegzetelállító, a gyalogösvény a meredek oldalfalán fut sziklák és fák között. Az egész egy fenséges látvány. Csákányospusztánál nagy birkalegelő és ócska juhhodály sok kutyával. Az egyik (egy pumi kinézetű) onnantól utánamszaladt folyamatosan veszettül csaholva. Kb. 3 méterre állt meg tőlem, kezemben már ott volt a védőeszköz, szerencsére nem jött nekem. Innen is tiszteltetem a gazdát! A földúton gyalogolva az egyik dúsgazdag birtokos telkén vagy 10 kutya folyamatosan követett és ugatott a kerítés mögül. Elég zsibbasztó volt már egy idő után. A Birka csárdában az árak magasak, de a főztjük jó. Tanáccsal nem tudtak szolgálni, hogy Szárligeten hol tudnék megszállni. Ezen tanácsra azért lett volna szükségem, mert útitervem az említett okokból felborult. Így fáradtan, többször kibicsaklott bokával sétáltam be Szárligetre, egyetlen reményem, hogy még fiatal volt az idő (kora délután). Az első útba eső boltban nem tudtak segíteni, tovább mentem a falu központjába. Ott a Polgár Jenő hivatalában éppen fájront volt, készültek bezárni a házat. Beszédelegtem és beszédbe elegyedtem a kedves hölgyekkel, kértem segítsenek szállásügyben. A polgármester úr adott szállást nekem a könyvtár épületében – ez ugyanazon ház, ami a Polgármesteri hivatal is, csak egy másik traktus. Nagy mázlim volt, hogy elcsíptem őket, ez nagy előnye a korai túrakezdésnek. Az ára is kedvező volt 2000 Ft. A szállás további részleteiről érdeklődni a Polgármesteri Hivatalban lehet Mezei Ferenc polgármestertől. A Polgármesteri Hivatal telefonszáma: 06 (34) 433-896; 06 (34) 533-065; 06 (34) 533-064 Mezei Ferenc polgármester telefonszáma: 06/30-701-3532 Ár-érték arányban kiváló a szállás, színvonalas, igényes, jó szálláshely új berendezési tárgyakkal. Van TV, DVD-lejátszó, a fürdő és a WC külön helyiségben. Van három szoba a szállóvendégek részére.

A szálláson újabb szervezkedés indult szállás ügyben a holnapi napra. Az összes pénzt lebeszéltem a kártyáról, de sehol a közelben nem tudtak fogadni (a méregdrága luxuspanziót kivéve-felejtős). Szerencsére a faluban van egy üzlete a „magyar üzeltlánc”-nak, így ott fel tudtam tölteni a kártyámat és alaposan be is tudtam vásárolni. Újabb telefonálgatások, de semmi eredmény. Másnap kicsit félve a nap végétől vágtam bele az útba. 

Bocsánat:

Csókakőtől szárligetig (2011.08.05.-08.06.)

Csókakőtől Szárligetig (2011.08.02.-08.05.):

A jelek tökéletesek, valószínűleg a Kéktúra 50-nek köszönhetően :D. Volt pár olyan jelzés kirakva ami szerintem csak ideéglenes, mert nem biztos hogy sokáig fogja bírni. A sok eső miatt sok és nagy sár kátyu víz stb. volt. Szárligetnél néhol egy picit elritkult a jelzés, de nem volt vészes.

Aki eltéved az nem a jelek miatt, hanem mert elbambulta :D.

Kőhányáspuszta - Gánt bejárás: http://sothyblog.blogspot.com/2011/06/20110521-orszagos-kektura-okt.html

2010. április 9-én fél 2 körül szálltam le a csókakői elágazánál. Gyalog indultam a faluba, és rögtön egy kedves házaspár lassított le mellettem, akik felvittek volna a templomhoz. Mondtam nekik, hogy túrázni jöttem, szóval szívesen gyalogolok. Minden esetre ritka az ilyen segítőkészség.

A vár mögötti Vár-völgy nagyon szép volt, mindenhol kora-tavaszi keltikék és salátaborglárka virított. A terep nem különösebben nehéz, az idő is kellemes. Kicsit feljebb nagyon szép látvány volt a bükkfák sűrű, szürke tengere. Egyébként igazán érdekessé a Hajdúvár felé válik az út. Innen ugyanis az Antal-árokban folytatódik az út, kellemesen ereszkedünk lefelé, és a völgy aljában árpilis elején tömegével virágzik a tavaszi hérics. Tele van vele Gánti-barlang környéke, és mindenütt ez a növény szegélyezi az utat, egészen a lovastanyáig. Gánt egyébként nagyon kedves falu, főként az új építésű része, ahol a kéktúra is halad. A Gránás túristaház is kellemes hely, de mivel csak 5 óra volt, eézrt csak pecsételtem, pihentem, és mentem tovább.

Mikor belépünk a Pap-völgybe, a látvány hasonló. A fák között mindenütt virágzik a hérics, és aki nagyon figyelmes, a völgy bejárata után, bal kéz felé néhány fekete kökörcsint is felfedezhet. Aztán csak megyünk fölfelé, és mintha nem akarna vége szakadni az útnak. Már erősen ment lefelé a nap, amikor megláttam a kulcsosházakhoz vezető kék négyzetet. Három srác várt ott, és kicsit csodálkoztak, hogy egyedül jöttem. Erre kiderült, hogy egy 100 fős cserkész csapatot vártak, így lemondtam róla, hogy ágyban töltsem az éjszakát. A szomszéd telken vertem fel a sátrat, és még világosban megvacsoráztam. Ezután befutottak a cserkészek, s hangos zsivalyuktól, illetve a világításért felelős aggregátor hangjától csak későn aludtam el.

Az éjszaka nem volt túl hideg, bár többször felébredtem. 6kor csörgött az órám, de végül csak 3/4 7kor keltem fel. Viszonylag frissen vágtam neki a következő szakasznak. Itt jegyzem meg, hogy eddig ez az egyik legjobban jelzett kéktúra szakasz, amin eddig jártam. Ettől függetlenül rögötn az első kanyarban elnéztem egy jelet, és kénytelen voltam egy 10 perces kitérőt tenni. Utána viszont sima volt az út Kőhányáspusztáig, igaz megint azt éreztem, hogy valahogy sosem lesz vége ennek a rövid szakasznak. A kápolnával szemben pihentem egy kicsit, majd indultam Várgesztesnek. Ez megint egy rövid szakasz volt, és elég gyorsan oda is értem. A várba való feljutás ellenben sokkal gyötrelmesebb volt, alig vánszorogtam fölfelé. A várban valami Disney-képzés volt, legalább is egy tábla szerint. Mindenhol fiatalok, csapatokba verődve, többeken Miki egér fülek. Nagy a nyüzsgés. A pressóban ittam egy sört, amit egyik feluban sem mulasztok el, igaz a pultos nem volt túl barátságos. Várgesztes egyébként kellemes hely, főként a horgásztó, és a körülötte lévő sziklás erdő.

És innentől kezdődött az igazi kálvária. Az út meredeken tartott felfelé, és egyre inkább kezdett elfogyni az erőm. Pár száz méter után egy hölgy jött szembe velem, két kislánnyal. Kellemesen elbeszélgettünk, lévén ők is kéktúráztak. Ők egy év alatt lenyomták az egészet, nekem pedig ez a 6. évem, és még csak Szárligetnél tartok Írottkőtől. Egyszerűen nincs rá több időm. A beszélgetés alatt legalább pihentem egy keveset. A hölgy azt mondta, innen már nem vészes az út. Hát, Szárliget felől lehet, hogy nem, hiszen sok a lejtős rész, én viszont szinte végig fölfelé mentem. Legközelebb a Mátyás-kútnál ültem le egy rövid ebédre. Az órámra pillantva láttam, hogy ha el akarom érni a 13 óra ötven valahány perckor (nem emlékeztem pontosan) induló vonatot, igencsak bele kell húznom. Siettem, ahogy tudtam, bár a terep ellenem dolgozott. Akárhányszor megláttam egy új emelkedőt, éreztem, hogy feleslegesen sietek. A csipőfájásom is kezdett kiújulni, szóval elég cefetül éreztem magam. A Rockenbauer emlékfa szép volt, kár, hogy erősen megkopott. Az idő hiánya miatt nem mentem fel Vitányvárba, majd siettem tovább a Mária-szakadékba. Ettől megint kicsit többet vártam. Azt gondoltam, hogy szűk lesz és sziklás, de valójában csak egy völgy. Viszont kétség kívül sziklás. Mikor kiértem a mezőre megint megpróbáltam kicsit kilépni, bár sejtettem, hogy vagy pont elérem a vonatot, vagy pont lekésem. Miután átmentem az 1-es úton, a poros szántóföld sem tett jót a kedvemnek. Aztán beértem Szárligetre, és megpillantottam a vasúti felüljárót. Gyorsan felsiettem a lépcsőkön, és megpillantottam, a vonatot. Épp becsukta az ajtókat.

Hát ez pech, gondoltam. A vasutassal szerencsére találtam egy másik lehetőséget tatabányai átszállással. Gyors pecsételés, és már jött is a vonat. Összességében azért nagyon jó volt, az idei első túra. Végre kiszabadultam a városból, és sikerült a természetben tölteni pár napot. A növények szempontjából talán jobb lett volna várni még két hétig, de így is nagyon szép volt az erdő. Remélem nyár elején sikerül eljutni a Szárliget-Dorog szakaszra.

Gánt-Szárliget 20-21

Egy hónap elteltével ismét Gánton vagyunk, az akkorival ellentétben,nagyszerű idő fogadott benünket.Most Andi apukája is elkisért minket így emelve a csapatunk amúgy is magas átlagéletkorát. Gánton találkoztunk a" Keleti Légióval"-négy szimpatikus kéktúrázó fiatalemberrel kik az egész nap során előttünk haladtak és este a Gesztesi várban búcsúztunk el.HAJRÁ FIÚK!

Gánt ezen a szombaton egyébként megtelt,mert geocaching(miért nincs magyar neve?)teljesítménytúra start ill. célpontja volt.A busz állomás előtti 3 o."érzelmi hivatalban"egy-egy sör elfogyasztása után indultunk. A th.ban stempli és irány a Vértes.Csak ismételni lehet:nagyszerűen festett nem túl nehéz szakasz.  Nekünk és velünk együtt ezen a napon az erdőbe kilátogatottaknak külön ajándék , a sok-sok nyíló hóvirág.Na ezt ajánlom mindenkinek.

Amit viszont nem,a Gesztes vár szállóját! Tudom mindenkinek más-más az igénye,de mikor a padlószifonból jön vissza a trutyi,wc kefe helyett valami retkes gombóc van,mikor kosz és igénytelenség látszik minden felé,mindezt 3000/kop ft-ért akkor ez nem ajánlható.Reggel a kelő nap már úton is találta kis csapatunkat.Az erdőben "svédasztalos reggeli" és visszatért jókedvvel élveztük a természetet.Mindig öröm kéktúrázó társsal,társakkal talákozni ,ez a mai napon is megadatott.A Csákányospusztai th. után találkoztunk "oiler85"túratársunkkal és kedves anyukájával.Bemutatkoztunk,néhány percet beszélgettünk majd elbúcsúztunk ,mert őket is bennünket is várt az út a KÉK ÚT.

Viszlát áprilisban. Apoka, Ferko, Andi, Papi (Papinak külön gratula és köszönet és várjuk áprilisban is! Ez szolg.köz.)