Túrabeszámolók
 | Dobogókői hegyi futóverseny és teljesítménytúra |
| új túrabeszámoló rögzítése |
| Kiírások:2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017 |
|
| belsun | Túra éve: 2014 | 2014.11.24 20:59:27 |
|
| megnéz belsun összes beszámolója |
Hegyi maratoni - 5 órás iramfutásom története
A tavalyi hegyi fél maratoni elõtt nem gondoltam volna, hogy egy évvel késõbb belevágok a maratoniba is. Végképp nem gondoltam nyáron, mert a Budapest Terep Maraton után fõleg a mászás kötött le, egészen egy vállsérülésig, amikor is világossá vált, hogy most egy ideig lábmunka következik :) Sajnos ez sem volt egyszerû a vállam miatt, összesen négyszer voltam futni terepen, így ezennel tényleg nem lehetett más a cél, mint a teljesítés, a szintidõt teljes egészében kihasználva. Készítettem egy tudományos megalapozottságú idõtervet a táv minden egyes kilométerére, amit már csak be kellett tartani és kész. Külön köszönöm Pinyo segítségét, akinek közremûködésével megismertem a legtutibb útvonalat, amit András barátommal a verseny elõtt három nappal be is jártunk (a Lukács-árokig zuhogó esõben, utána sötétben). Most már csak az erdészet tehet keresztbe, mégpedig húsz méteres bükkfákat a turistaútra, térdig süppedõs, gleccserhez hasonlatos sárfolyamokat és a sárfolyamokba beleterelt patakokat. A helyzet szerencsére nem volt annyira vészes, mint kb. egy hónapja, így végig tudtuk járni a tervezett útvonalat.
A rajt elõtt megcsodáltuk a kilátást, ami most is fantasztikusan szép volt, a párák kitöltötték a völgyeket és látszott, hogy szép idõt fogtunk ki. De azért mégiscsak 2 fok volt, így jól beöltöztem (mert nincs rossz idõ, csak rosszul öltözött turista) - turistának, elfelejtve, hogy ez most egy futóverseny. Már a rajtban lerohadt rólam a cucc, most nem sorolom fel, mi minden. Ezekbõl amit csak tudtam, az elsõ kilométer után levettem. Legalább volt tartása a zsákomnak... Errõl egy srác jut eszembe, aki ezen okból cipelt fel egyszer egy szétterített sátorponyvát (és egy kilós kenyeret) egy nagyzsákban a Triglavra.
A rajt a már megszokott módon ment, csak most nem 5, hanem kb 10 perc kellett hozzá, hogy tök egyedül maradjak. 13-as átlaggal mentem az elsõ kilométeren, de a második kilométeren lévõ pontra már magányosan érkeztem, a hölgy meg is kérdezte, hogy túrázó vagyok-e vagy futó. Hát persze, hogy futó - vágtam rá, hiszen ekkor még 11-es átlagom volt. Túrázóvá csak Szentkereszten váltam, de a szerpentinek tetejéig (a kilátás dél felé egészen káprázatos volt, kedvem lett volna leülni!) így is megelõztem 4 futót és egy kutyát, valószínûleg õk nem vágtak le semmit. Már majdnem a P+-nál sétáltam, mire utolértek, próbáltam velük beszélgetni, de nem válaszoltak. Az elágazás elõtt vidáman tízóraizó gyerekek buzdítottak bennünket, az egyiküknek jó étvágyat is kívántam a négy zsemléhez, amit az ölében tartott. Én is cipeltem magammal egy óriás kolbászos-sajtos-paprikás szendvicset, még mindig megvan. Pedig szinte végig ettem az utat, banánok, csokik, keksz, szõlõcukor, szóval volt nálam harapni való bõven. Számomra irigylésre méltó, hogy tud valaki öt órát futni minden enni-inni való nélkül, mikor hétköznap még akkor is megeszik az ember egy kétfogásos ebédet, ha az irodában ücsörög. Persze öt órát csak én futottam... :)
A Pilis-nyeregben jól jött a víz, mert már egy üveg Kubut is megittam addigra. Itt kérdeztem a pontõrt a kutyás társaságról, de õ nem emlékezett rájuk. Lehet, hogy nem is a versenyen vannak, gondoltam magamban. A nyereg alatt egy futó érkezett a semmibõl és láthatólag nem volt képben, hogy merre van, segítettem útba igazítani vissza a nyeregbe.
Na innen volt csak igazán terepfutás a terepfutás! Az erdészet emberei javában döntötték a turistautakra a fákat, reméljük azért hagynak is valamit, hogy a jövõ futóinak is legyen min átugrálniuk.
Jött a korlát átlépõs aszfaltos rész, ahonnan láttam, ahogy alattam tolja a négy fõs társaság, meg a blöki az ösvényen. Mire levágtam, már majdnem teljesen eltûntek, de nem fordultak be a kerítések közé. Egy pillanatig gondolkodtam, hogy utánuk kiáltsak-e, de végül nem tettem, mivel már elég messze voltak és igen határozottan mentek, nem úgy tûntek, mint akik keresik az utat. Amúgy is sokkal profibbnak látszottak, mint én, nem akartam okos lenni, az is felmerült bennem, hogy direkt a leírás szerint mennek, levágások nélkül. Miután a célig sem értek utol, utólag néztem meg, hogy itt a Z- -on visz a leírás, tehát ha a versenyen voltatok, akkor ezúton is bocs srácok.
Az egyik kedvenc szakaszom következett a szép patak átkeléssel és az ide-oda kanyargó Znégyzettel. A dagonyázás a Disznós árokban most kifejezetten jól jött, a víz kissé lehûtött. A bejáráskor átmásztunk a fákon a patak felett és mentünk egyet-kettõt a Z+-en is Andrással, mire beláttuk, hogy nincs jobb, mint a sárfolyam.
A köves úton lassítottam, hiszen már 9 perc elõnyöm volt a tervhez képest. Aztán úgy döntöttem, hogy megtartom, jól jön még a Körtvélyespuszta-Dobogókõ szakaszon, ahol az elõzõ évinél 8 perccel gyorsabb idõvel terveztem, de így legalább a tavalyi kényelmes túra tempóban mehetek. A Szakó-nyeregtõl a Szõke-forrás völgyéig tartó pihenõ szakaszon fejben felkészültem a Vadálló-kövekre.
A Körtvélyespusztai ponton majdnem-jeges Ice teát töltöttem és felmarkoltam némi almát. A Lukács-árok vad szépsége ismét magával ragadott, azért itt vinni egy futóversenyt az már valami, ó, hogy milyen teljesítménytúrákat lehetne rendezni, ha letérnénk a turistautakról! Van is egy-két ötletem, már csak engedély kellene :)
Innentõl elég sok túrázót elõzgettem, vicces volt, hogy majdnem mindegyikük kérdezett valamit (Hol járunk? A futók is erre mennek? Dömösrõl jövünk?). Ez nem zavart, szívesen beszélgetek a többi túrázóval, mindig van közös téma, bár a városban is mindenki ilyen jó fej és közvetlen lenne. Prédikálószékre kapaszkodva Pintz Janiékkal is találkoztam. "Futó" létemre, alig voltam gyorsabb náluk, pedig õk még a kilátást is megcsodálták. Mondjuk direkt vissza is fogtam a tempót, gondoltam majd a lefelét nyomom meg inkább, az energia takarékosabb, és elõre menekülésnek sem rossz Dobogókõ elõtt (ezt minden gyenge országútis tudja). A sziklatornyok között slacklineosok rendezkedtek be és építettek ki jó hosszú line-okat. Irigykedve néztem õket, kíváncsi lennék az itt készített fotókra, ennél impozánsabb környezetet nehéz itthon elképzelni ehhez a sporthoz. Mire felvánszorogtam a csúcsra, már kezdtem kifutni az idõbõl, így innen kisebb megállásokkal egészen Sikárosig kocogtam. A tavalyival ellentétben a rét most kihalt volt, a pontõrön kívül csak egy sporttárssal találkoztam, õt utolérve együtt sétáltunk egy darabon. Kiderült róla, hogy már sokszoros teljesítõ és nem ma kezdte a futást. Rögtön megállapította, hogy bár a Speedcrossom jó választás volt mára (más nincs is... :)), de úgy öltöztem, mint ha mínusz 10 fok lenne :).
A rét végétõl újra egyedül mentem majdnem a célig, csak Dobogókõ elõtt nem sokkal ért utol az a srác, aki még a 3. pont elõtt kereste az utat. Kérdezte mennyi van még hátra és elmondta, hogy már 41 kilométert futott. Ahhoz képest nagyon lazán mozgott, könnyedén lehagyott, de az aszfaltra kiérve ismét elbizonytalanodott, itt visszaelõztem és megint útba igazítottam. Hálából újra leelõzött, így utolsó szintidõn belüli teljesítõként, 40 másodperccel gyorsabban az otthon eltervezett idõmhöz képest futottam be a célba (a tavalyi idõm Körtvélyespuszta-Dobogókõ között: 2:32:09, idén: 2:31:56). A rajtban már mondtam is, hogy nekem most csak az óra az ellenfelem. Szendrõ Szabolcs szokta mondani, hogy azt szereti a hegymászásban, hogy nem a társait kell legyõznie, hanem saját magát. Ez igaz az utolsó helyezett futókra is! :)
András már átöltözve várt a célvonalnál, nem volt biztos benne, hogy beérek, így jót derült, amikor megmutattam neki a kilométerekre lebontott itineremet és, hogy ez pontosan így volt betervezve.
Nagyon tetszett a verseny, igaz, hogy spártai a rendezés, de egy jó futáshoz nem is kell több, mint a futó és a természet. Egy rendezvény csak jó társaságot és kihívást ad még ehhez, én nem várom el, hogy kiszolgáljanak, csak a táj legyen szép, ha ez megvan, akkor csakis rajtam múlik, hogy jól érzem-e magam. Na ennél szebb tájat nemigen találni a fõváros környékén. Az igazi kihívást pedig a valóban hegyi terep adta, ami most a könnyebbik oldalát mutatta, nagyon megnézném mi lenne itt, ha rendes téli körülmények lennének. Az már csak hab a tortán, hogy 1200 Ft a nevezés, annyi, mint egy átlag budai teljesítménytúrán.
Gratulálok minden teljesítõnek, a legjobbaknak pedig a pályacsúcshoz! |
| | | | |
| MirP | Túra éve: 2014 | 2014.11.23 16:10:39 |
|
| megnéz MirP összes beszámolója |
Túrabeszámoló és képek a Dr. Téry Ödön nehéz teljesítménytúráról a turazo.ininet.hu oldalon! |
| | | | |
|
| belsun | Túra éve: 2013 | 2013.11.26 12:23:25 |
|
| megnéz belsun összes beszámolója |
Félmaraton – egy turista a futók között
-Törölted már a dugókádat? Intézte hozzám a kérdést a nevezésnél a hölgy. Miután bevallottam neki, hogy még sosem láttam dugókát, adott egyet és megismertetett a használatával. A gördülékeny nevezés után kimentem megnézni klubtársam és barátom, András rajtját. Õ volt az, aki fejébe vette, hogy elindul a maratonon, majd lelkesedése rám is átragadt. Ami hegyi, az csak jó lehet! Mivel nem futok, nem volt nehéz a távválasztás :)
A két rajt közötti fél órában megnéztem a kilátást és a rajt környéki fotótémákat látva azon elmélkedtem, vajon miért nem hoztam el a fotógépet. A súlya és a mérete sokat már nem rontott volna a helyzetemen, amúgy is degeszre tömött hátizsákkal álltam rajthoz, papíron nagyobb az ûrmérete, mint amivel mostanában vándortúrázni szoktam. Annyi enni- és innivalóm volt - nem beszélve a tartalék ruháról - hogy akár depózhattam volna az egész mezõnynek. Ehhez jött még a három réteg rajtam lévõ felsõruha, sapka, sál, túragatya, hosszú kamásni, túracipõ, túrabot, egy igazi UFO-ként álltam a rajtra készülõdõ futók mezõnyében.
Egyértelmû volt, hogy a Jász-hegy felé indulunk, sokan mégis a rajtvonal ellenkezõ oldalán, velünk szemben sorakoztak fel. Komikus helyzet alakult ki, mindenki startra készen, a rendezõ vissza számol és ott állunk egymással szemben, 30 ember, farkasszemet nézve 30 másikkal. A rajt pillanatában megindultunk a túloldaliak felé, akik vették a lapot, 180 fokos fordulatot csináltak, a leghátul állók a rajt pillanatában máris 20 méter elõnnyel indulva. Kb. 10 másodperc alatt mindenki elfutott mellettem, közben próbáltam én is futást színlelni, majd amikor egyedül maradtam, átváltottam gyaloglásba. Más célom nem volt, mint beérni szintidõn belül. Szeretek utolsónak menni, így élvezhetem az erdõ csendjét, mégis részt veszek a rendezvényen. Régen jártam erre, meglepett, mennyire megnõtt a fiatalos a S sáv környékén. Jobb idõ volt, mint amire számítottam, szinte tavaszias, még a madarak is csicseregtek. Lefelé helyenként kocogtam, azért a szintidõ tartása miatt ez jól jöhet még a végén. Találkoztam pár teljesítménytúra résztvevõvel, akikkel szóba is elegyedtem.
A Szakó-nyereg alatti P- -ra fordulva igencsak ismerõssé vált a terep, hiszen Andrással két napja jártuk be a maratoni távot és ez már a közös szakasz volt. Besétáltam az elsõ pontra, ahol dugókázás után finom almával kínáltak és jól tele is ittam magam. Az út a vadregényes Lukács-árokban folytatódott. Örültem, hogy újra itt lehetek, a Visegrádi-hegység szívében. Két napja órákon át zuhogott az esõ, most mégsem volt igazán sár, jól lehetett haladni, a patak volt csak kissé bõvízûbb.
A Szõke-forrás-völgyében láttam, hogy még másfél órám van a következõ pontzárásig, így nem kellett sietnem. Meglepõ módon így is sorra értem utol a futókat, otthon jöttem rá, hogy gyorsabban mentem, mint két napja, csak akkor nehezebbnek tûnt. A nap helyenként kisütött, gyönyörû kilátásban volt részünk. Megint magával ragadott a „de jó itt lenni” érzés, ez az egyik kedvenc helyem az országban. A fák már levetették koronájukat, innen fentrõl mégis színes volt a Rám-hegy és környéke, hiszen ebbõl a szögbõl rá lehetett látni a színpompás avarszõnyegre, a Simon-völgy oldalán pedig üde, zöld aljnövényzet vonzotta a tekintetet. A tornyok alatt a két maratoni éllovas megelõzött, az akkor még második, késõbbi elsõ helyezett futóval váltottunk néhány szót a verseny állásáról és a kilátásokról. Prédikálószékre érve újabb dugóka-pittyegtetés után megint jó sokat vedeltem, majd vetettem egy pillantást a Dunára és szeretett hegységemre. Ez az a hely, ahol órákig elücsörög az ember, most mégis tovább indulásra késztetett a hûvös szél.
Jól esett futni egy keveset. Utolérve útba igazítottam egy tétovázó félmaratonos versenyzõt, majd futólag megebédeltem. Olyan jól esett a kocogás lefelé, hogy a következõ pontig csak néha váltottam gyaloglásra. Ha ezt elõre tudom, nem hozok ennyi felesleges cuccot. Az aszfalton sok túrázó jött szembe, többen „hajrá”-val üdvözöltek, volt, aki le is fotózott. A réten ismét megelõzött egy maratonista, a késõbbi 2. helyezett. Átkeltünk a szelíden csordogáló Bükkös-patakon. Emlékszem, néhány éve hidat kellett építenünk, annyira felduzzadt a patak. Átkelés után köszöntem András édesapjának, aki szurkolni jött és hozott némi frissítõt is. A Szilágyi Bernát forrásnál újabb pont, újabb innivalók és régebbi sátrazások emlékei vártak.
Érdekes dolog ez a versenyzés. Eszem ágában sem volt futni, de ha az ember körül mindenki fut, akkor valahogy ráragad. Ragyogó napsütésben kocogtunk át a réten. Ekkor ért utol András, aki a kezembe nyomott egy félig teli (legyünk optimisták) üveget, amit az apjától kapott. Korábban hülyéskedtünk, hogy majd ha megelõz, akkor hozzon már nekem inni és lõn. Szurkoltam neki, hogy beérjen a dobogóra, és ez sikerült is. Bedobtam a flaskát a zsákba a többi közé és felfelé meg is ittam a tartalmát. Én amúgy vizet iszom, ez pedig valami csodaszer volt, azzal a felirattal, hogy jobban hidratál, mint a víz. Talán hidratáltságomnak köszönhettem, hogy a régi-új kék sávon felfelé újabb futókat elõztem meg, volt, akit már másodjára. Szerelésemet és gyaloglásomat látva azt hitte - joggal – hogy a teljesítménytúrán vagyok. Utólag azt mondom nincs is olyan nagy különbség a kettõ között, bár a futásokon legalább 5x annyit szoktak kérni a nevezésért, ez a mai egy pozitív kivétel volt.
Élmény volt újra ezen a régi, szép szakaszon menni, csütörtök este õzeket is láttunk erre. Akkor még bizonytalanul kóvályogtam lámpa nélkül a töksötétben, most minden pocsolyát ismerõsként köszöntöttem. Bár a Prédikálószék meredekebbnek tûnik, azért itt is lehet ám szintet összeszedni, az órám szerint rekord emelkedést is. Az aszfaltra kiérve kicsit sajnáltam, hogy már vége van, furcsa ilyen keveset menni idõben. 3:07-tel értem be, majd kétszeri dugózás után leadtam az eszközt és a gyors érkeztetésnek köszönhetõen a menedékházban már át is vehettem az oklevelet.
Külön köszönet a rendezõknek az ötletért és a remek útvonalért. Nagyon jó hangulatú verseny volt, a célban a meleg tea nagyon jól esett és a sokféle bográcsos ételek is láthatóan sokaknál nagy sikert arattak. Gratulálok minden teljesítõnek!
|
| | | | |
|
| Tiberius | Túra éve: 2012 | 2012.11.27 23:31:52 |
|
| megnéz Tiberius összes beszámolója |
Dobogókõ, 2012.nov.24
Pilis-tetõn aranyködben fáznak az istenek, de csak tejfölös pára hullik alá a Két-bükkfa nyereg parkolójába. A szerpentin kanyarjai is szelídülnek, s majd 2 órás autókázás után a verseny rajt-cél helyén találom magam. Nyújtózgatok, szippantgatom a levegõt, ízlelgetem a hangulatot. Otthonosan nézegetem-üdvözlöm az ismerõs fákat, fejcsóválva méricskélem a friss vakond túrásokat.
Örömködve lépek a Turista-ház felé, ahol a rendezõk, már mint távoli rokont, hát újra itt vagy?! üdvözlés szavaival fogadnak. A bejárat elõtt fõzõverseny indul! Gondos kezek csiholják a sorakozó üstök, bográcsok alá a tüzeket. Készítik a húsokat a malac-pörköltnek, a csülköket, a toka-szalonnákat, hagymákat, fûszereket, a húsokkal cifrázott marha csontokat, a birka aprólékokat és a halászlének valókat. A köd is meghátrál a vendég-csalogató füst és illat erõsödõ erejétõl.
Az épületen belül, nemes látvány fogad kikerülhetetlenül. Üvegfalak mögött, vastag töltelékkel bélelt különbözõ rétesek, piték, szebbnél szebb puffancsok, reszelt sajttal, tormával, mustárokkal, sonkával töltött emeletes búr-kiflik sorakoznak. Nézegetni is gyönyörûség. A nevezési percek eltelte után, a megokosodni szándékozó indulók jóvoltából, akik hétvégeken kis futással fûszerezve keresik életük esszenciáját, a szép látványból alig marad.
Nagyon szeretem a rajtot. Körülöttünk nyájasan bólingat néhány öregebb fa, miközben fülemben, mint falióra ketyegése, 10-9-8-7-6… fogynak a másodpercek, és bensõséges derûvel, és halálos eltökéltséggel nekiiramodunk a lejtõs ligetnek. Hamar látszik, ma technikás a pálya. Röpül az idõ, és gyorsan feledteti, milyen szép helyen járunk. Fagyoskatona alatt bozótosabbra vált az erdõ, de néma. Milyen szép is volna, ha fütyürésznének a cinkék a fekete bokorban.
Szentkereszten járok, és gyermekkori élményeim visszhangját keresem-várom. Vajon merre kukorékol a fekete kakas, mely háznál visítozik a malac, melynek nyakán, mint ügyes borbély, szorgosan serénykedik a böllér? Mellettünk robbanó-szikrákkal száguldozik egy rossz kvad. Elnyomja a csendet, a visszhangot. Ráfordulok a testet melengetõ Pilis-mászó emelkedõre. Jobbra kevéssé mûvelt földek, kicsit távolabb a híres klastrom kert. Itt tanyázik Szent Margit nyúlja, akit senki se látott, de mindenki hallott róla. Hátsó lábain üldögél, figyel minket, és szürkebundás fejét csóválgatja. Mifélénkbõl nem látott még soha. Mondaná, hogyan kéne a futást fölfelé mívelnünk, de meghallásához nem elég érzékeny már a fülünk.
Ismét erdõben járunk. Imitt-amott hintáznak még levelek a fán. Az avarra rásírta könnyét az ég. Csúszós, nem járhatunk lepke léptekkel rajta. A László-kúp után az ördög is elõbújik, és motoszkálni kezd bennünk. De jó is volna a szerpentint megrövidíteni! Teszünk rá kísérletet imitt-amott.
A Pilis nagy emelkedõjén túl, kellemes és sejtelmes utazás közepébe csöppenünk. Mindenik fa magasan hordja üstökét. Egy öreg óriás, dudoraival, görbületeivel formát ölt, úgy mint egy elvarázsolt humanoid. Orral, fülekkel, szájjal, szemekkel. Egy fába bújt szellem, mely néma tekintetével követ minket. A ködhordozó fátyolos alakok, a korai széllel szárnyra kéltek, így a pára is eltûnik.
Minden kitisztul, a zöld-jelzés is szembetûnõ, elvezet a Pilis-nyeregig. Áll itt egy szépen gondozott emlékmû. Megnyugvást kínál, jó alkalmat ad folyadék-pótlásra, frissítésre, merengésre, emlékezésre, néma tisztelgésre.
Nem sokat idõzünk. Óvatoskodva, a fekete sziklákhoz közel, lejutok a szentléleki útra. Ha már a “Szentlélek útját járjuk”, Üdvös, ha eszünkbe jut Szent Ágoston tanítása: "Aki jól imádkozik, az jól is él". Sri Chinmoy hívei jó szívvel magyarázták nekem, hogy futással, futás közben lehet a legjobban imádkozni.
Közel van ide Mexikó. Keresem a lejárót, ahol könnyebb lenne, árkon-bokron át megközelíteni. Elõbb tarvágás fogad, hol erdei gépek taposta félméteres sáros gödrök állják utunkat. Esõisten itt is elsiratta Mexikót. A helyet valamikor Megszökõ-pusztának hívták, annak emlékére, hogy az 1880-as évek nagy kolera járványa idején, többek idemenekültek, sikerrel. A Megszökõbõl lett Mexikó. A névváltozás mikéntjét már nem magyarázom.
A szentléleki úttól társaim is akadnak, akikkel a római út istenien arisztokratikus magasságából, a Disznós-árok alantas mélyére, alászállunk. Közben felhasználjuk az alkalmat beszélgetésre, ismerkedésre. Felejthetetlenek ezek a találkozások. Szerencsésen megtaláljuk a legrövidebb utakat, és könnyedén kelünk át a Jászhegy oldal-vizét begyûjtõ Disznós-patak vízmosta köves szakadékos árkán.
Lankás, bõ km-es emelkedõ, majd kissé durvább száz méter következik egyenesen fel az Ilona-pihenõig. Élek a lehetõséggel, fogyasztok elemózsiámból, iszom rá nagyot, és rákészülök a hosszú ereszkedõre. Akad majd itt egy villany-pásztorral bekerített leszakadásos lejtõ, tarra vágott erdõvel. Oldalában falépcsõs átmászó, elõtte tucatnyi, tétovázó és sorban álló kedves turistával.
Futótársaim egyike nem kerülget, nekilendül, talán rossz példát mutatva, de jó erõvel, a villanypásztornak neki ugrik és alatta gyorsan átbújik. A közelben állók, beragadt gramafon módjára hallatják rémületük hangjait. Futó társam késõbb beismeri, bizony az áram itt is csíp. Nem veszélyes, de egy kicsit felpezsdít! Mondja tréfára-fogva. Én a hagyományos megoldást választom, és a túrázók elõzékeny elõreengedését elfogadom.
A nagy lejtõ aljától, végre egy jólesõn pihentetõ erdei ösvény vezet Körtvélyes-pusztáig. Nagyon rám fér itt a folyadék pótlás, amit nagy örömömre megkapok. Ez az utolsó frissítõ állomás nekem, mert a táv második felében, –mire odaérkezem- a víz kifogy. Innen indul a Lukács árok, ami nagy figyelmet igényel. A féktelenkedõ ember számára a bukás könnyen megesik itt, és akkor cserben hagyja majd a nagy betyársága.
Másfelõl szép barátságban állok ezzel a hellyel. Õzláb gombák integetnek óriás kalapjukkal. A fákon festett lõállás jelek láthatók, vadászok számára. Ördögi hely ez hajtáskor, az ideûzött vad számára. Mély szakadék várja õket, s ha átjutnak rajta, túloldalon sûrûn szövött, alig látható villanykerítés fogadja. Eközben vérengzõ lövöldözés teríti le õket halomba. Végre leérkezem a Szõke-forrás völgyébe.
Mélyet sóhajtva nekiveselkedem a Prédikálószéknek. Hibátlan erõ kell hozzá, hogy tetejére érvén örömmel élvezzem életem. Emelkedõje keresztre feszíti ambícióimat, ám ajándékokat is tartogat. Kínlódás és gyönyörûség ad kézfogót egymásnak. Itt-ott lekopott a hegy irhája. Megérintem, majd legördül egy kedves kis kavics. A szikla-taréjtól balra-lefelé, felhõ titokja rejti el a völgyet. A Nap kikandikál kicsit, s nyomban rõzse-láng színben pompáznak a fák zsenge hajtásai. Pogány virtusra emlékeztetvén, a sziklák tövénél, táltos tudatot bûvölõ susulykák sorakoznak.
Várakozással és reménnyel érek fel az ellenõrzõ ponthoz. A Duna-kanyar elvarázsoló szépségét fürkészem, de a homályosító pára miatt ezt most nem látom. Kevéske téblábolás után, innentõl lefelé, hosszú-hosszú lejtõn Sikárosig tûrhetõen haladok. Közben fogyatkozó vidámsággal, többször is, az utolsó nagy emelkedõre kalandozik emlékezetem. Hangulatom egyre mélyebbre merül. Ez ellen már jó kis nevetés kell. Megtörténik helyettem és rajtam, amikor rám pillantva elcsirrenti-elneveti magát egy kedves szürke kismadár.
A Szilágyi Bernát ponttól, a frissítés hiányát is erõsen érzem. Lerongyolódva jutok el a kõris-fák rétjéig. Behatolok a Király-völgybe, ahol hirtelen minden cuppanós, ragadós és emelkedõs. Csak ez a dagonya hiányzott nekem. Hogy fogok kitartani a Király-kútig, az esõházig? Senyvedek, de a végsõ nagy emelkedõig csak eljutok, és onnantól felfelé már csak sétálok. Az utolsó 1.5 Km-en nincs emelkedõ. Erõtlen kocogással, átpasszírozott lélekkel, sérülést megúszva Hurrá! szintidõn belül, beérkezem a célba.
A fogadó sátornál lecsillapodott és megelégedett, derûs futók, túrázók és rendezõk beszélgetnek, hosszú faasztalok mellett, lócákon üldögélnek, miközben békésen fogyasztgatják, kanalazgatják, mélyen tányérjukba belemerülve, bográcsokban fõtt jutalmukat. Kezükkel jóféle kenyeret morzsolgatnak, melyet tán búbos kemencében, falun sütöttek. Annak csücskét ízlelgetik, mert az van ilyenkor legjobban megsütve. Kortyolgatom forró teámat, és búcsúpillantást vetve körbenézek. A kondérok is lassan kiürülnek, arrébb reménykedõ paripák álldogálnak, unatkozván patáikat a zöld gyepen húzogatva tisztogatják, miközben örömködõ kisgyermekek után, kaland-lovagoltatásra, álmodozva vágynak.
Tiberius
|
| | | | |
|
| Tiberius | Túra éve: 2011 | 2011.11.24 21:17:26 |
|
| megnéz Tiberius összes beszámolója |
Dobogókõi hegyi futóverseny-2011.
A mai nap születésnapi ajándék számomra. Harmadik alkalommal járok itt. Álom és valóság kavarog bennem, a metamorfózis útját járom. Zúzmara köpenyt öltöttek magukra a fák, és tétován gomolygó pára fogad. Folyondáros gondolatok kúsznak fejemben, sejtelmesen, mint a Cantata Profana zenei indítása. /Cantata Profana: Bartók Béla zenei hitvallása. Profán : megszenteletlen, kissé barbár.
Kantáta : lírai-ünnepi költemény./
Békés elégedettséggel 9.30-kor felsorakozunk a rajt-cél vonalon. Várjuk, hogy elindulhassunk, de elõbb a szervezõk kedvesen fényképezgetnek. Pulzál a becsvágy bennem, majd Allegro Barbaro-val indítok. Rejtett mosollyal nyugtázom, amint egyik-másik futótársam, versenyló módjára vágtat. A környezõ fehérség elnyel tetõtõl talpig, és a ballada világába záródom. Még nem tudom, hogy a Pilis-tetõn a Szarvasokkal Táncolók csoportját gyarapítom:
Volt egy öreg apó,
Volt néki, volt néki
Kilenc szép szál fia.
Nem nevelte õket
Semmi mesterségre,
Csak erdõket járni
Csak vadat vadászni.
És addig-addig
Vadászgattak, addig:
Szarvassá változtak.
És az õ szarvuk
Ajtón be nem térhet,
Csak betér az völgyekbe;
A karcsú testük
Gúnyában nem járhat,
Csak járhat az lombok közt;
A lábuk nem lép
Tûzhely hamujába,
Csak a puha avarba
A szájuk többé
Nem iszik pohárból,
Csak tiszta forrásból.
Addig nyomozgattak,
Utat tévesztettek,
Erdõ sûrûjében
Szarvasokká lettek
Fagyoskatonáig örömfutás történik, mögöttem-felettem a fehér zóna eltûnik. Megtorpanok. A mítosz szövegfonadékát ketté szeli a mûút látványa. Az enyészet havában járok, de a helynevekbõl is árad a halál asszociációja. Fagyoskatona, Zsivány-sziklák, Piros-rétek, odébb Simon-halála, Ördög-lyuk, Döme halála, … Vajon útközben a Szarvassá váltakra rátalálunk?
Az öregapó elindul ugyanazon az úton,
Fegyverrel, mint fiai korábban. Õket keresi,
Szarvasra akad, sõt kilencre.
Mivel vadász, egyre rácéloz,
A legnagyobbik fiú megrökönyödik, majd indulatból, csattanósan fenyegetõzik.
„Kedves édesapánk,
Ránk Te sose célozz!
Mert téged mi tûzünk
Szarvunk hegyére
És úgy hajigálunk
Téged rétrõl rétre
Téged kõrõl kõre,
Téged hegyrõl hegyre,
S téged hozzávágunk
Éles kõsziklához:
Izzé-porrá zúzódsz
Kedves édes apánk!”
Bolyong fülemben a Totem-õs acélos hangja. Mi is rohanni fogunk hegyrõl hegyre, rétrõl rétre, völgybõl völgybe, tántorogni fogunk kõrõl kõre. A mûút át-oldali sûrûjében járok, és az öregapó hangján magamban re-citálom:
„Édes szeretteim,
Kedves gyermekeim,
Gyertek, gyertek haza,
Gyertek vélem haza,
Jó anyátok vár !
Jöjjetek ti vélem
Jó anyátokhoz,
A ti jó anyátok
Várva vár magához.
A fáklyák már égnek,
Az asztal is készen,
A serlegek töltve.
Az asztalon serleg,
Anyátok kesereg; -
Serleg teli borral,
Jó anyátok gonddal. ”
Közben beérkezem Pilisszentkeresztre, a 21.-ik századba. Hegyvidéki hétvége fogad, kutya-ugatással, sarki kocsmával, alkalmi árussal, buszmegállóban álldogálókkal. Ismét magamba fordulok, és a tántoríthatatlan választ hallom:
„Kedves édes apánk,
Te csak eredj haza
A mi édes jó anyánkhoz!
De mi nem megyünk:
Mert a mi szarvunk
Ajtón be nem térhet,
Csak betér az völgyekbe;
A mi karcsú testünk
Gúnyában nem járhat,
Csak járhat az lombok közt;
Karcsú lábunk nem lép
Tûzhely hamujába,
Csak puha avarba;
A mi szájunk többé
Nem iszik pohárból,
Csak hûvös forrásból.”
A falu túlsó végén a csapatba verõdött nyáj szellõssé válik. Ott már szépen emelkedik. Takarékos üzemmódban kapaszkodom, és a látványt méricskélem. A Pilis jó nagy, azért jöttem, hogy meghódítsam. Pásztázom a Piros-Réteket. Semmi vér, csak nyugalom és madárének. Az emelkedõ egyre nehezebb. Folyik rólam a víz, nekigyürkõzöm, nekivetkõzöm. Régi katonai terület határán bóklászom. Utamat sorompó állja, a hegyoldal zsigerel, erõmet szívja. Az ösvényen az erõ, az öröm, a küzdelem futó-táncát járom.
A László-kúp már csak lanyhán emelkedik, de gyomrom összenyomorodik. Lazuló léptekkel keresem azt a bizonyos rövidítõ vízmosást. Találok vagy hármat, de egyiket sem merem bevállalni. Bátortalanságból a mezõny után megyek. Õk sem biztosak magukban. Keresgélnek, tétováznak, együtt utat vétünk, de összességében jól választunk.
Rákanyarodom a 700 méteres szintre, egy Vad-kilövõs hegyi rétre. Csatakosan érek fel. Vendég szeretõn, tárt karokkal ölel a hideg. Ismét fehér minden. Anaerob közelében szeretnék futni 4-5 km-t. A körülöttem lévõk gyenge iramot diktálnak, gondolkodom, tõlük elváljak? Akad egy-két becsapós leágazás, az útkeresés fáradalmát jobb, ha rájuk hárítom.
Élvezetesen puha, avaros erdei úton, nálam idõsebb fák erdejében futok. Kis csapatom 2-szer is elvéti a helyes utat, így véletlenül én kerülök élre. Simon-halálánál, 10 méterrel elõttem, fenségesen magasan tartott fejjel, elõdereng egy agancsát-vesztett bika. Meredten nézem, a méltóság tudatával õ engem, aztán jön még egy, még egy, még egy… egyre gyorsuló iramban el, összesen 11.
A mítoszbéli érzés felerõsödik. Az erdõ megmutatta legszebb kincsét, arcát. Az idõ megáll és hallom a mögöttem levõktõl a suttogó ámulat hangját. Szemmel követem az eltûnõket. Közülük az egyik megcsúszik majd fenékre ül. szárnyakat ad a találkozás, de a közeli zegzugos lejtõn, magam is megtapasztalom, milyen a vizes avar, gyökér és erdei kõ.
A Pilis-nyeregben a frissítõ pontnál lezárult egy tartalmas, szép szakasz. Kellemes rohanással folytatjuk és ereszkedünk a szentléleki útra. Jobb kéz felé 400 métert futok, és csodálom az oszloposan tornyosuló Fekete-sziklákat. Balról 100-ra látom a keresett jelleg határt. Átmászom a hegyi-út védõ-korlátján, majd átügyetlenkedem magam árkon-bokron és bozóton. Száraz cipõm megtelik harmattal, avarral, törött faággal.
Csemetés kert mellett visz utam (zöld-jelzés), majd egy tiszta forrás mély patakmedrébe cuppanok. A túl parton magamat a nagyon szép és különös Mexikóban találom. A közelben gyökeret eresztõ Shaolin Village, és Mexikó (mint elnevezés) nem áll össze bennem. Kijutok a Római útra. Eszembe jut, a kelták, rómaiak is birtokolták ezeket az erdõket. Talán most a híres Borostyán-út egyik szakaszán járok? A Schullerok szélénél már óvatos vagyok, nehéz itt biztos kézzel tájékozódni.
/Itiner kiegészítés: A római út és a felsõ vezeték találkozásnál megtaláljuk a Zöld-négyzetet. Itt jobbra fordulunk. A fiatalosban észrevehetõ elsõ jobbos leágazásba NE menjünk bele, az bozótmûvesnek való. Más okból, az ezután következõ elsõ és második balost se tiszteljük meg. Néhány száz méter futunk, majd két roskadozó pallón illetve patakmedren átkelünk. A palló beszakadhat! A fiatalos hamar véget ér, és egy ritkafás helyre jutunk. Itt a jelzést nehéz megtalálni, de 150 méternél nem kell többet futni. Jól látható (90fokos) éles bal-kanyarral találkozunk, de jobbra egy nehezen látható csalitos ösvényt keressünk! Ezen csak lefelé kell menni, és hamarosan a Disznós árokba – nem vályúba!- jutunk./
Üdítõ érzés az egymásra hajigált kocka-szerû köveken kicsit ugrálni. Tetszik nekem, jó a közérzetem. Kimászom a kocsiútra, pontosabban kerékpár útra. Minõsége nem elsõrendû, a római modernebb. Elkocorászom az emelkedõn egy bõ km-t. Felkeresem a Szakó nyerget és az Ilona pihenõt. Jobbra a Tost sziklák, de hiába pislogok feléjük, a falevelektõl idén nem látom. 200 méteren át eszem-iszom, sétálva-pihenve táplálkozom. Ráfordulok a Téry útra, ami lejtõs, látványos és izomfeszítõ.
Kellemesen bizserget az egyedüllét, még Körtvélyes elõtt is, amikor az utamat az avarosban nem találom. Keverek egyet, de a ’’Totem-fát’’ megtalálom. Nyugalmat ad, és mutatja a helyes irányt. A Körtvélyesi mezõkön Mennyei-kertben érzem magam, csak a gyümölcse hiányzik. Hamarosan befutok a frissítõ pontba, ahol az asztalon Éden-almáját látom.
„Szent jámborsággal” leereszkedem a Lukács árokba. Szelíden indul, középtájon pereme szakadékos, nagyon veszélyes, alantabb becsapós. Nehéz terep. Figyelni kell. Botladoztató kövek, gyökerek veszély-zónájában járok. Háromszor is megütik bokámat a hegyi szellemek. Fájón, de éppen talpon maradok.
Kinyílik elõttem a tér. A Dömösi parkolóban, a Rám-völgy, Három forrás találkozásánál, a Prédikáló szék tömbje alatt egyedül állok. A közelben ütközet folyt, még a tatárok és székelyek között, míg az utóbbiak eredményesen védelmezték az ide menekülõket. Talán ez is hozzájárult, hogy a Pilis szent hellyé váljon.
Érzésem szerint 20 km-nyi utat tettem meg idáig. Mászom a Prédikáló oldalában, mikor rápillantok órámra. 2ó 5 perc. Jobbat vártam, és a baj is kezd utolérni. Nem tudom miért (talán mégis tudom, gyenge az edzettség, hiányos a felkészülés) hiány-betegség jeleit tapasztalom. Ezt a másfél km-t kíméletesen abszolválom. Nincs elõttem senki, mögöttem sem, titokban lazsálok. Tervezem ezt, ám nem könnyû, lehetetlen megtenni !
Legyek bármilyen állapotban, a Vadálló kövek érintése személyes ölelés. Pedig jócskán szenvedek. Egy felrobbant vulkán tarajos peremén tántorgok, szikláról sziklára, csúszva-mászva idõnként ugrálok. Próbálok új és jobb ösvényre lelni, de csak rosszabbakat találok. A legfelsõ szikla mögött megjelenik a Végzet két futótárs képében. Elmennek mellettem. Nincs erõm arra, hogy a keresztbe dõlt faóriáson átugorjak. Ráhasalok, és átbillentem magam rajta. A Prédikáló tetején vesztett pozíciómat visszanyerem, kezdõdjön hát a verseny !
A frissítõ állomás nem frissít fel, a szép kilátást eltakarja a pára. Mostantól keménynek kell lennem, de nem megy. Erõsen fázom. Kicsit összeszedem magam, és a következõ 5-6 km-en mellõzök 6-8 versenytársat. Õk összetörtebbek nálam, ámbár többségük rövidebb távon indult (ezt rajtszámukból látom és hogy Sikáros elõtt jobbra elkanyarodnak).
Görcs húzza-kerülgeti lábam, de kontrollálva még mûködik. Jól jönne most a futók kincse, kalciumos ital vagy valami gyors segély. Kezd az út hosszú lenni. Aggaszt, hogy visszafelé is meg kell tenni. Sikárosnál tudakolom, hányadik helyen állok. Nem tudják megmondani. A korábbi pontokon tudták, jól esett volna most azoknál jobbat hallani.
Sikáros mélye után, apró emelkedõ már belsõ határaimat feszegeti. Éltet a remény, hogy a Szilágyi B. forrásnál valami csodaszerrel ki tudnak segíteni. Nem tudnak. Csalódottan nélkülözve kell magamat elviselni. Felráz, hogy 200 méterre ismét közeledik a végzet, a két futótárs. Õk elõztek a Prédikáló tetején. Szeretnék elszakadni tõlük, és Akarom, hogy a hátamat se lássák. Az elõttem elterülõ nagyrét száraz, menekülõre fogom, ahogy csak tudom. Nagyon hideg a levegõ, de mert talpam alatt fütyül a szél, inkább élvezem.
Keresem a Király völgy bejáratát, de elõtte 200m-re a kihelyezett táblák összezavarnak. Arról értesítenek, hogy a turista-útvonalak, fa-kitermelés miatt, elterelés által megváltoztak. Azt nem írja hogyan és utána merre? Tanácstalan vagyok, leadom elõnyömet, és bevárom a mögöttem érkezõket. Fáradtan rossz eltévedni. Segítségükkel ezt megtakarítom. Sokáig nyomukban haladok, de megugranak elõlem. Erõsebbek nálam. A hátralevõ szûk 3 km-t már nem bírom.
Önérzetem porban hever. Lustálkodni vágyok bármi áron. Sérülés környékezi lábam. Csak túléljem. Blamás, hogy elindulok valamin, aminek végét nem bírom. Tartja még valahogy a lelket bennem, a szép látvány. A látott szarvas ereje is eszembe jut, és az, hogy lányom, vejem már a célban várnak. Nincs sok hátra, a Kerek Bükkben ránézek órámra. Ha igyekeznék, a tavalyinál jobb is lehetnék, de mégsem, mert kiszakadt a lélek belõlem.
A célba besodor a fáradt lendület. Percekbe telik, míg rendbe jövök. Jól érzem magam a turistaházban, jó érezni melegét, látni a békés tolongást, vidám hangulatot, nyugalmat és a bajtársi érzést árasztó arcokat.
Ma is elmondhatom, mint máskor: Futásaim során, Õrangyalom óvó kezekkel vezet a bugyrok fenekére, ízleltet a gyötrelmek falatkáival, majd felemel és önkívületbe ejt a magasságban. Az idõtlenség élménye elsöpör mindent. Nem marad hely a tegnap és holnap bajára. Nem létezem, nem vagyok, aki vagyok. A varázs átformál, az újjászületés örömét élem. Nincs gyötrelem, nincs aggodalom, nincs félelem.
Tiberius
Eger, 2011. November 24
|
| | | | |
|
| tétova hegyi-teve | Túra éve: 2010 | 2010.11.21 19:01:52 |
|
| megnéz tétova hegyi-teve összes beszámolója |
Teve révületbe(n)
Gyönyörû, ilyentájt soha még meg nem tapasztalt tavaszias idõben zajlott a verseny. Eddig mindíg agyonfáztam magam, de most szerencsére ez az élmény kimaradt. Helyette a gyönyörûséges erdõ és hegyek halmoztak el lelki élvezetekkel. Gyors lerohanás egészen Pszentkeresztig, közben érintve a Fagyos Katona nevû pontot, ahol most nem egy agyonfagyott lány õrizte a dugóka tartókat. Aztán a Pilisre felfelé kezdett elfogyni a levegõm. Hiába a 3 hete tartó (makacs köhögéssel járó) betegség s az az miatti edzéshiány máris éreztette hatását. Azért levágtuk a szerpentin kanyarjait, ahogy ezt itt "illik" s nyomtuk tovább a Pilis nyereg felé. Nedves avar, a meztelen erdõn át-át sütõ nap és sok-sok gyerektúrista kiváncsi szeme kísérte futásunkat. A nyeregben újabb "dugás" s futás tovább. 4-en mellõztük Mexikó tábor fenyõit, aztán az el-eltûnõ zöld négyzetet. Némi bokáig érõ saras dagonya is be-bejátszott. Megvolt a Szakó nyereg s a lecsupaszított hegyoldalon keresztül Körtvélyes romjai. Itt még egy almagerezdre is futotta. Aztán a Lukács árok köves, bokaszaggató lejtõje következett. A vadálló kövek melletti felfelé aztán az összes erõmet kiszívta. Olyannyira, hogy a csúcs után el is tévedtem kissé, persze a jó irány megmaradt. Sikárosnál már belesétáltam, s meg kellett egyem a bekészített zsömimet is. A piroson még látszottak a Piros 85 festései, amit a piros 3szögre felfelé hagytam csak el. Erõltetett felfelé menettel értem el a kéket s becaplattam a célba. Az idõm nem lett túl jó, de nem bántam a dolgot, hiszen nagyon jól éreztem magam a tél-tavaszi erdõben. Ajándék volt ez a nap.
Köszönet a szervezésért (bár az 1000 Ft.-os parkolójegy kissé sziven ütött). No meg kellett a víz is, amit a lötyis hátizsákomban vittem. Talán jövõre jobb erõben tudok odaállni s jobb lesz az eredményem, bár ilyen gyönyörû idõ ki tudja lesz-e valaha.
|
| | | | |
|
| nedus65 | Túra éve: 2009 | 2009.11.23 09:16:59 |
|
| megnéz nedus65 összes beszámolója |
Dobogókõi futóverseny
Ezen a ködös , de nem túl hideg szombaton a Pilisbe mentem futni . Egy kísérlet volt ez számomra , vajon hogyan megy az új gyógyszerrel a hosszabb táv , ugyanis a No , megállj csak óta nem futottam 18 km-nél hosszabb távon . Ráadásul kísérlet volt arra is , hogy milyen lehet egy tájfutós terepfutás . Vajon mi lesz a „járhatóbb” út , a toronyirányt-mindenenát- vagy esetleg a futhatóbb , de hosszabb jelzett/jelzetlen utak , vagy a kettõ keveréke ?
9:30-kor a Matyi büfé felett kb.30-40 futó sorakozott fel , és másodpercre pontosan indultunk . Az elsõ 3.5 km-er végig lejtett Pilisszentkeresztig . Bemelegítésnek jó lehetett volna , ha nem 4 perces átlagnál gyorsabban csörtettünk volna le a faluba . Onnan elõször enyhe , majd a Pilis-szerpentínen kicsit fokozódó emelkedõn végre beállt az iram az elviselhetõbb tartományra . Mivel elõtte két alkalommal bejártam a lehetséges útvonalat , és Jakus Béla barátom által tavaly lefutott track is benne volt az órámban , több lehetõsége is elõttem állt : felfutás körben a szerpentinen ( kb.1800 m-el hosszabb táv ) vagy az utálatos átvágás . Végül is improvizáltam , a kettõ keverékét alkalmazva néhány rövid étvágást megcsinálva nagyrészt a zöldön mentem .A pilis-nyergi ellenõrzõ pont ( nekem újdonság volt a tájfutós lyukasztós módszer , de határozottan célszerûnek tûnt ) után , mikor a piroson le botladoztunk a mûútig már egész nagy társaság verõdött össze .Legalább 8-9 futó társaságában ugráltunk át a mûút szalagkorlátján , hogy keresztben dzsungel harcot vívva átvágjunk a zöld jelzésre . A völgyben dolgozó favágók rémült , de legalábbis elképedt tekintettel figyelték az örült embereket akik a kidöntött fák ágain keresztül próbálnak átjutni . Innen egy darabig egy kicsit futhatóbb és követhetõ volt az út , egészen addig , míg elhagytuk a zöldet és behatoltunk egy fiatalosba , ahol talán valamikor volt valami csapás , de mostanra az erdõ irtások miatt ebbõl semmi sem volt látható . És hiába jártam már erre , és a társaságban voltak többszörös teljesítõk is , mégis alaposan eltájolódtunk és hatalmas bozótharcok közepette egy agyagos-saras patakmederben kötöttünk ki . Sokszor bokáig cuppogtunk a mély dagonyában miközben pontosan tudtam , hogy kicsit ballra tõlünk ott van a zöld/zöld háromszög jelzés kombináció , amin gyönyörûen lehetett volna végig futni . de hiába , ilyen a csorda szellem . Ezek után úgy döntöttem , hogy megyek a saját fejem és órám után . Innentõl kezdve állandó útitársam akadt egy xterrás kolléga személyében .Útközben lassanként kiderült , hogy egy csomó közös ismerõsünk van , így egészen jól elbeszélgettünk . Illetve fõleg én pofáztam , amiért utólag is elnézést kérek , de valahogy próbáltam elnyomni az egyre fokozódó és rosszabbodó hányingeremet . Ráadásul az volt a gyanúm , hogy nagyon visszafogom õt , de nem akart egyedül tovább menni . A Prédikálószékre való felmenet inkább emlékeztetet egy teljesítménytúrára , futás az nem sok volt benne , ráadásul itt rengeteg túrázóval is találkoztunk .Tudtam , ha valahogy felvonszolom magam , akkor jó darabig , egészen a Királykúti-nyeregig nincs nehéz szakasz . Ez így is volt , végre tudtam produkálni valami futó mozgás szerût is . Az utolsó 3-4 km tõl egy „kicsit” tartottam , ezen a szakaszon 3 hete majdnem telefonos segítséget kellett hívnom .Ennyire most nem volt rossz a helyzet , sok-sok bele gyaloglással ( vagy is inkább néha egy kis bele kocogással ) feljutottunk a tv-toronyig és onnan ugyebár már csak be kell gurulni a turista házi célig .Az idõ nem volt valami ( 3:54-34 km) fényes , de ma más céljaim voltak .
Tanulságok : nem érzem még most sem igazán magaménak ezt a versenyzési módozatot .Nem túl jól tájékozódom , fõleg a jelzetlen és sokszor járatlan utakon nem . Viszont nem lehet egy szavam sem , ez a verseny errõl szól , fix pontok és köztük meg ahogy tudod . A lelkem meg végig háborgott , hogy már megint kispistázom , pedig nem . Amúgy elég spártai volt az „ellátás” ( bár ez is tudható volt elõre ) két helyen volt víz . Azt pedig , hogy nõk nem indulhattak a „hosszú”távon eléggé középkori felfogásnak tartom . Ja , és az új gyógyszer sem hat .
nedus
|
| | | | |
| papamaci67 | Túra éve: 2009 | 2009.11.22 18:34:40 |
|
| megnéz papamaci67 összes beszámolója |
Dobogókõi Hegyi Maraton harmadszor, avagy MackóApó visszavág
A revansot egy torokgyulás próbálkozás majdnem megvétózta, de aztán kedd este - Elm elõzetes szaktanácsaival, amellyel a tavalyi track-emet korrigálta - megalkottam a tervezett track-et. Hogy legyen némi fizikális felkészülés is - múlt étvégén egész végig az ágyat nyomtam - szerdán futottam egy Kápmegyer kört és szerdától péntekig ismét bringával jártam dolgozni. Ha nagy felkészülés nem is volt, a rápihenés jól sikerült :-)
Elm-es duónkhoz - legnyagobb örömemre vajonmerre is bejelentkezett -így jót dumálva jutottunk el a tetthelyre. A köd mögül már biztatóan hunyorgott a napocska, de a prognózisom - hogy napsütésben indulunk - tévvesnek bizonyult. Egy - a rajt elõtt 10 perccel megjelenõ - parkolóõr megpróbálta elrontani az eufóriát, de nem hagytuk neki. A rajtban Csike és barátja is csatlakozott hármasfogatunkhoz. Az eddigi évek legmelegebb reggelében indultunk, bár a szokásos nyirok azért nem maradt el. 10 percen belül elértük Fagyoskatonát, ahol egy fagyos-katona õrizte a pontot.
Pilisszentkeresztet is igen hamar elértük, de a hegymenet megfogta futólendületünket. A piros-zöld elágazásánál sikerült legalább 40 m-t optimalizálni, majd erõltetett menetben elértük a Szent-László kúpot. A pilisi szerpentin már jó ismerõsként köszöntött bennünket: megemlékeztünk Bobek T100-as ellenõrzõpontjáról aztán megkeztük a küzdelmes szerpentiátvágásokat. Pilistetõn majdnem beugrottunk az elsõ jobbosnak, de a józan ész gyõzött. A zöld szokás szerint egyenletes, jó tempójú haladást biztosított, viszont a Z-Z+ a maga sár-avar-kõ kombójával óvatosabb tempóra intett minket. Pilisnyeregnél már 50 perc elõnyünk volt a pontzáráshoz képest ! A mûutat minden gond nélkül elértük, viszont a Zöldre való lezúzást - talán a friss kivásások miatt is - elkapkodtuk, így összejött egy kis extra kaptató. A Zöld-négyzetrõl szerencsésen megtaláltuk a levágást a dózerútra, így a Hoffmann-vh-t és a Hoffman kutat tervszerint kihagytuk. A szakó-nyereg után továbbra is jó tempóban haladtunk, de sajna Körtvélyes elõtt néhányszáz méterrel Elm - tõle szokatlan módon - elvágódott: kiment a bokája. Így Csikével kétfõsre fogyatkozott csapatunk érte csak el az EP-t. Pontzáráshoz egy óra elõnnyel vágtunk neki a Lukács-Árok festõi lejtõjének. A patakon átkelve az elõttünk haladók szerencsére mutatták a Piros-háromszögig felvágó ösvényt, így gond nélkül megkezdõdhetett a szokásos türelemjáték: felvágás a Piros-háromszögig, Vadállókövek, és levezetõ mászás a Prédikálószékre. A megfelelõ frissítés és alapos kólázás megtette jótékony hatását és - ha nem is firssen és üdén, de - nem teljesen remerülve értünk a csúcsra. Csike is elismerõen csettintett a performeált mászásra, majd ütemes kocogásban elindultunk a Piros-háromszög-ön a másik irányban lefelé. Kisebb - GPS félrehordása miatti - elbizonytalanodás után megtaláltuk a Piros-háromszög kanyarját elvágó dózerutat, majd a bozóton átvágva, Piros-háromszög-et ismét keresztezve (evvel a mûút kanyarját is kihagyva) sikeresen elértük a mûutat. A korábbi évekkel ellentétben itt: nem fázott a vesém, volt még kedvem-erõm futni. Ez azonban csak a K->K+ elágazásig tartott, mert onnantól kezdve - Csike minden rábeszélõkéje ellenére sem - akarózott MackóApónak futni. Egy utolsó erõvétellel még bekocogtunk a Sikárosi EP-hez. Innen a Silágyi Bernát forrás EP már nem volt messze, de a Futóakaróka végképp lemerült. Szerencsére Csike innentõl át tudott csatlakozni Frank Tibihez, így nem nyomta a lelkem tovább, hogy visszafogom õt. Idõben még volt 1:15, így a szintidõn belüli beérés miatt nem aggódtam gyaloglás esetén sem. Gyaloglásom közben két középtávos srác többszörös de ja vue érzést okozott nekem, mert futva egymás után többször is megelõztek :-) A régi Kék felõl erõs mnkazaj hallatszott, így ezt - az elõzetesen pakliban lévõ - a lehetõséget kizártam. A Piros-háromszög kaptatatóján aztán a srácok elmaradtak és egyedül hódítottam a hegyet. A gerincet elérve elhamarkodottan a Kék-kör egyenes útját választottam, mert az adótoronyig egy sárga dózer "szétjátszotta" az utat :-)
Végre normális utat érezve a lábam alatt a célig már futottam, ímígyen ~4:45 alatt teljesítve a távott. Két megkönnyebbülés is ért: Elm is felküzdötte magát Körtvélyestõl a célig és vajonmerre is nem sokkal mögöttem célbaért. Két apró üröm volt csak a gyõzelem felett érzett közös örömben: a nevezésért járó plüssfigurák már elfogytak (az elején még nem volt, a végére nem maradt), ahogy az étteremben reggel kiszemelt remek almáspite is :-(
Az otthoni ebéd azonban kamatostól pótolta hiányérzetemet :-)
Ismét jó mulatság, jó kis túra volt. Jövõre veletek ugyanitt !!!
Reméljük, immár nõi szekcióval is kegészülve !!! |
| | | | |
| Tiberius | Túra éve: 2009 | 2009.11.22 18:09:22 |
|
| megnéz Tiberius összes beszámolója |
32 Km: “Csak a végén is legyél olyan jókedvû, mint induláskor!”
Kedvesen és tréfásan bátorítottak a rendezõk, amikor megtudták, hogy a Pilisben elõször járok, és amúgy is debütánts vagyok. Mindig jókedvre derít, ha nehéz a pálya. Ilyenkor fokozódik a harci kedvem, és érzem, hogy egy pompás megmérettetésben lesz részem.
A rajtban ismeretlen ismerõsök, akiknek épp csak a nevüket nem tudom. Barátságosan szót váltunk, és érezzük, hogy egy baráti közösséghez tartozunk. A nevezés körül tolongó tömeg, és nem hiszem, hogy a rajt idõben megtörténhet. Ezért be sem melegítek. Váratlanul mégis idõben elrajtoltunk, de bemelegítés hiányában csak óvatosan kezdtem. Még így is több helyen nyugtalanító fájdalmat érzek, amik nagy megnyugvásomra P.kereszt környékére már elmúlnak. A pályának ez a szakasza szép és könnyû, de több helyen köves, és csúszos, tehát nem árt az óvatosság. Fagyoskatonánál viszont több bélyegzõt is ki lehetett volna tenni, és akkor nem kellett volna egy bõ percet sorbanállással tölteni.
P.kereszt környékén a mezõny végre dübörgõ tempóját enyhébbre fogta, és nekiláthattam egyik bolyról a másikra felzárkózni. Egyesek a temetõ sarkánál rövidítettek a Pirosra, és nyertek 100 métert, de ez csak azoknak lehet hasznos, akik jól ismerik a környéket. A Piroson fel a Zöldig kellemes emelkedõ, és elkövetkezett a bemelegedés is. A László-kúpig felfelé még mindig jól futható, de nekem ez már túl melegre sikeredett. Az ellenõrzõ pont után ragacsoltam az elõttem levõkön, és bizakodtam abban, tudják, hol lehet a nagy szerpentint lerövidíteni. Ez bekövetkezett, de számomra csak lépkedõs mászást, és nem futást jelentett. Nem szerencsés a kialakult ritmust, egy mászás kedvéért feladni, de az a tudat, hogy megspóroltam több száz métert, lelkileg feldobott.
Elkövetkezett a zöld jelzés, ami a pálya legkellemesebb szakasza, közel 4 km-en. Itt igazán lehetett volna jó tempót menni, de gondolva a késõbbi nehézségekre, haladtam a bollyal, tartalékoltam, és a környezetben gyönyörködtem. Imitt amott még a köd is eltûnt, sõt a Nap is kisütött, és bizakodással töltött el. (Késõbb a köd többször visszatért, a látótávolság néhol nem haladta meg az 50 métert.) A Z+ jelzést könnyû volt észrevenni, és egy 400-500 méteres szakasz következett a Pilis-nyeregig. (Ez a szakasz több helyen vízmosásos, csúszós, köves, botladozós, erõsen lejtõs rész) A Pilis nyeregben frissítés, de a víz torok fájdítóan hideg. Rajtam az segíitett, hogy végig kezemben tartott kulaccsal futottam, amit kezem melegen tartott.
A harmadik ep.tõl kezdõdõen már gondolkodtató szakasz következett Körtvélyesig. Elõször lefutottunk a Piroson, 3-szor kereszteztünk egy széles dózert, míg kiértünk a mûútra. Onnan balra letekintve láthattuk a jelleghatárt, ami mentén a P+ elvisz minket Mexikóba. A következõ mûútig megint egyértelmû és jól futható a terep, hamar megtaláltuk a Zöld négyzetet, ám itt nagyon kell ám nézelõdni (erre fel is hivta Repi barátom a figyelmet), mégis kudarcot vallottam. A fiatalosban nem találtuk a folytatást, visszafordultunk, és szép kis kerülõvel a mûúton eljutottunk a Hoffmann vadászházhoz. Itt találkoztam azzal a kellemetlen érzéssel (ami késõbb többször is megismétlõdött), hogy akiket korábban elhagytunk, elénk kerültek. Megint küzdeni kellett azért, hogy utolérjük õket.
A Hoffmann vadászháztól emelkedõs, de futható szakasz következett. Én ugyan szégyellem, de többször belegyalogoltam, gondolván arra, hogy hasznos lesz az erõvel takarékoskodnom. Innentõl kezdve már jelzett úton, a Z+, Z, és P jelek mentén eljutottunk Körtvélyesig. Csak azt tudom tanácsolni mindenkinek, hogy a 3-as és 4-es pont közötti átmenetbõl nagyon jól készüljön fel. Itt az optimális átmenet könnyen elrontható, de másokhoz képest akár 2 km –t is nyerhetünk. Sõt, azt hiszem, hogy a jelzett út fizikailag nem a legkönnyebb.
Körtvélyesnél láttam elõször, ami késõbb is elõfordult és meglepett, hogy az ellenõrzõ pontoknál a futók szívesen lazsálnak, pihennek. Perceket veszítenek, amikor meg jön a lejtõ, nem bírnak erejükkel, és száguldoznak. A Lukács ároknál is ez történt. Meg is vertek vagy 200 méterrel annak aljáig, de a Prédikáló szék emelkedõin már nyomukban voltam.
A Prédikátor szék, és annak kövei. Az a helyzet, hogy ennek az emelkedõnek nagy része szerintem futható, ha… és most jön egy sor feltétel, pl. ha eléggé erõsek vagyunk, ha elõtte nem futunk 20 km-t, stb. de egyes részei szerintem futhatatlanok. Emiatt úgy gondolom senkinek sem kell szégyenkeznie, ha az ellenõrzõ pontig csak néhányszor fut meg valaki 1-200 métert. Sajnos a köd miatt a tájból semmit sem láttam, sokszor még az elõttem haladót sem, így történhetett meg, hogy a gerincrõl letévedtem. Eléggé fárasztó volt visszamászni, ami a rugót is kivette belõlem. A Prédikálószék e.p-nél tisztult a kép, az elõttem futók megint csak lazsáltak, igy együtt volt a kompánia. Megint lejtõs szakasz+nagy rohanás, plusz erõs köd következett. Azon találtam magam, hogy ismét egyedül vagyok, ahol még sosem jártam. Bevártam az utánam következõt, hogy nõjön a biztonságérzetem, lementünk a dózerútnak hajtû-kanyarulatáig, ahol 100-t balra levágva, visszatértünk a Pháromszögre. Ezen megint egy fáradságos lejtõ a mûútig. Itt is le lehetne vágni, de nem mertem bevállalni. A mûúton megint magányosnak éreztem magam. Bevártam az utánam jövõt, beszélgettünk, és egyre bizonytalanodó érzésekkel kocogtunk sikáros felé. Attól tartottunk, hogy lefutunk a térképrõl. Pedig a Prédikáló széktõl idáig, sõt innentõl a következõ 5-6 km –t nagyon jól meg lehetne futni!
A Sikárosi mûúton, a baloldali õrházig gondolkodás nélkül kell futni, nem sokkal ez után jobbra egy keskeny mezõn a K+-ra rátérni. A 6. és 7. ep.-t könnyû megtalálni. A 7-estõl a sikárosi réten keresztül, majd a K és P jelzésen egészen a P+ ig nagyon jól futható annak, már akiben van még elég erõ. Érdemes erre a szakaszra tartalékolni. Én itt már erõsen elfáradtam, de azért szépen sikerült a percekkel elõttem haladókra ráfutni.
A Pháromszög könnyen megtalálható, de a vadetetõnél jól körül kell nézni. A Pháromszögön megtett teljesítményemrõl nem merek beszélni. Alig futottam rajta valamit. Egyszerûen majdnem a végét jártam. Még szerencse, hogy Körtvélyesnél megettem egy szelet csokit, megittam egy kulacs vizet, különben erre a pontra érve, teljesen eléheztem volna. A harci kedvbõl mostanra nem maradt semmi. Alig vártam, hogy egy kicsit lehessen már szintben is futni. A túrázókat azért szépen lehagytuk, sõt, a Kerek Bükkben már megint egyedül voltam. Túl jó a terep, igaz sáros, de túl jól futható. Nem ehhez szoktam, talán eltévedtem volna a cél elõtt 1 km-rel ? Le a hátizsák, elõ a szemüveg, a térkép, és elkezdtem azt tanulmányozni. Nagy baj nem lehet, fussunk tovább, és akkor jobbos kanyarban feltûnt, hogy ismerõseim a gerincen futnak, tehát jó helyen vagyok. Megint kezdtem a felzárkózást, de nem volt erõm mindegyiküket visszaelõzni. A végén a célba már boldogan érkeztem, örültem, hogy kibírtam, nem tévedtem el, és a versenyzõtársakkal boldogan lepacsiztunk. Mindig igy van ez, a célban az ember már csak a szépre és jóra emlékezik, vidáman emlékeztettem a rendezõket, hogy ugyanolyan jó hangulatban érkezem, mint amilyenben elindultam, aminek õk is én is örültem.
Az idõm nem lett fényes, saját mérésem szerint 4.28 azaz eléggé szerény, de elsõre azért ez is jó, ennyit tudok. A verseny nemcsak az idõeredményekrõl és a percekrõl szól, hanem annál többrõl. Ez utóbbiból viszont bõven jutott nekem.
Nehéz-e lefutni a Skerlecz Iván 32-t? Nehezebb-e ez, mint megfutni egy maratont? Ezeket a kérdéseket, és kapcsolódó válaszokat halgattam kb. 10 évvel ezelõtt, amikre tapasztalat hiányában nem is válaszolhattam. Szerintem a nehézséget sosem a pálya, hanem mindig a gyengeségünk okozza. Ha jól felkészültek és erõsek vagyunk, akkor nem is olyan nehéz ez a pálya. Az már más kérdés, hogy erre nem könnyû felkészülni. Az meg személyes tényezõ, hogy bárhol, bármilyen távot futok, mindig nehéznek találom. Az is tény, hogy a legrosszabb maratonomon is sokkal jobb idõt futottam mint most. Mégis mennyire érdekes, hogy bár majdnem tönkrementem verseny közben, nagyon gyorsan regenerálódtam. Bõ órával a futás után fitt voltam, másnap a fizikai terhelésnek csak halvány nyomait találtam. Maratonok napjain és másnapjain még sosem éreztem magam ilyen jól. Nem tudom, mi ennek az oka, talán az, hogy nem szabad egy maratont és ezt a versenyt összehasonlítani. Más mûfaj mindkettõ.
Tanulságok számomra.
A 3. és 4. ep. közötti átmenetbõl nagyon jól fel kell készülni. Szükség van Nem jéghideg! folyadékra, és némi táplálékra. Helyesen kell öltözködni! Ez nagyon nehéz dolog, a pálya egyes szakaszain belepte lábamat a dér, másutt a melegtõl folyt rólam a víz, megint másutt –a futás ellenére is- reszkettem a hidegtõl. Futni mindig nagyon jókedvûen kell. Leginkább ezt (az útvonal 80-90%-án) sikerült teljesítenem.
Tiberius
Eger, 2009.november 22.
|
| | | | |
| tétova hegyi-teve | Túra éve: 2009 | 2009.11.22 13:16:45 |
|
| megnéz tétova hegyi-teve összes beszámolója |
Eléhezéses kipukkadásom versenye avagy hogyan üt vissza az elbizakodottság
Mentegetõdzhetnék s teszem is magam megnyugtatására, hogy a kb. 3 héttel ezelõtti betegség igencsak leütött és visszavetett a futásban, hogy egy csomó fiatal és kiváló futó volt a versenyen, s botor módon nem vittem kaját magammal mondván csak 32 Km.-es a táv. De ha arra gondolok, hogy immár 9. éve futom ezt a versenyt - kisebb nagyobb a rendezõk által eszközölt változtatás (a Pilis felé való + szakasz beiktatása) és az erdészek kikényszerítette (Dobogókõ elõtt tarra csupaszított és villanypásztorral körbekerített szakasz) útvonalmódosítása mellett - mindezekre a tényezõkre fel lehetett és kellett volna készülnöm. Egyszóval a saját elbizakodottságom áldozata lettem.
Enyhe, szinte meleg idõben, de nagy ködben gyülekezett a társaság. A komoly nevek mellett számos ismerõs arcot is felfedeztem, s meglepõen sok fiatal is volt. Az elsõ 5-öst követve, túlságosan bekezdve rohantam le P.Szentkeresztre. Közben a Fagyos Katonánál lyukasztottunk egy gyorsat. Aztán jött a László-kúpig tartó kellemes bemelegítõ emelkedõ. Sajnos túl hamar le, illetve felborítottam a tetõ felé, levágandó a kacskaringókat. De nem volt gond így is meglett az út. A köd missztikussá és sejtelmessé tett mindent. Aztán egy gyors rohanás a ködbe burkolódzott fák között a Z,Z+ balra kanyarig. Itt kissé elbizonytalanodtam, mert a korábbi évekhez képest felnõtt az erdõ. A Pilis nyeregben korrektül kikészített vizes pohárkák, az egyik padon félig, a másikon tele töltve. Mindez dícséri az ott szolgálatot teljesítõ hölgyet, akinek innen is köszönet a tevékenységéért. Korábban itt nem nagyon volt ilyesmi ugyanis. Kezdtem megörülni, lám-lám a futók kedvéért fejlesztések történtek. Aztán folytattam a lerohanást az útig, ahol az alsó részt éppen kaszálták a favágók. Ilyenkor mindíg tehetetlenül vérzik a szívem. Ez van gondoltam, miközben lefutva az útról majdnem kitörött a bal lábam, mikor gödrött fogott. Elrohanva Mexikó tábor mellett, keresztezve a betonutat értem el a Znégyzetet. A Schullerokban mindig keverek. De most meghagytam ezt a rossz szokásomat másoknak. Csak a rissz-rossz, már-már életveszélyes fahídakon átkelve féltem kicsit. Átverekedve magam a jelzetlen oldalban újra a betonút s kis kapaszkodás a felsõ útig. Aztán további emelkedés a Szakó nyeregbe. A nyeregbõl lefelé megint fapusztítók s kerítések, melyeken létrán kell átmászni. Félek hamarosan mindenütt ilyenek lesznek. A jövõ erdei lennének ezek? A körtvélyesi pontnál még volt egy palacknyi víz, s hagytam az utánam jövõnek is. De, hogy az õ utána jövõ mit ivott azt nem tudom. Pedig ide kocsival bármennyi vizet ki lehetne szállítani. Tovább a vadregényes Lukács árkon a betonútig jutok, ahol a nagy "hegy" lába fogad. Sokhelyütt orrközelbe kerülök vele s veszek mintát azonnal a nedves avar illatából. A híres-hírhedt Vadálló kövek mellett elhaladva, kúszva-mászva, inkább csak sietõs gyaloglással abszolváltam ezt az etapot. Néha-néha megpróbáltam lelkesítem az ugyancsak szenvedve felfelé haladó túrázokat. Vajon hazaértek már azóta? A prédinél már csak üres flakonok vártak. Ohne Wasser, ohne etwas. Újabb sûrû ködös szakasz következett. Itt értek be többen, akikkel aztán egészen Sikárosig mentem. Sikárosnál is és a forrásnál is szerencsére volt víz, de nem volt kaja. Ekkorra éheztem el. Aztán valahogy eljutottam (már csak sétálva) a Király-völgyön át vezetõ piros jelzésû útra. Itt két túrázó lány mentette meg az életemet, akik utolsó zsemléjüket adták oda. Gondosan összekészített még uborkával is ellátott finomságos, életmentõ szendvics volt. Fejedelmi eledel egy eléhezett embernek. No ez mentett meg. Ha õk nincsenek valszeg már a farkasok ropogtatnák a csontjaimat valahol a hegyoldalban. Hálás köszönet innen is a kedves lányoknak. Sajnos a célban már nem találkoztam velük. A völgyben vezetõ úton megeszegettem a zsömit, ami igen jól esett, bár kissé késõn jött. Aztán elérten a Pháromszöget s felbaktattam a kék keresztezõdésig ahol beértem egy lányt is. Innen egymást lélekben támogatva, imitálva a futást értük el a célt.
Úgy éreztem nem tudtam kifutni magam. Ma persze alig tudok járni az izomláztól, de ezen a versenyen megszokott halálos kimerültséget nem éreztem. A legnagyobb tanulság számomra, hogy vinni kell kaját. Akármekkora is a táv, mert ha megmarad az nem baj, de ha nincs vagy késõn jön az végzetes.
A rendezés nekem Spártát idézte, de a korábbi évekhez képest mégis mintha fejlõdtek volna. Mindenképpen köszönet a rendezõknek és a pontõröknek s külön azoknak, akik a feladatukat komolyan vették. A célban beszélgettem az egyik rendezõvel, aki szerint ez egy futóverseny s ahhoz mérik a jutalmakat ((oklevél és kitûzõ nem jár, igaz van meglepetés (most éppen egy plüss állatka kulcstartóval) a nevezéskor)) s gondolom a kiszolgálás is ezért olyen, amilyen. Tudom, hogy ezt a versenyt tájfutók szervezik s ott minden más, mivel másról szól a dolog. Mégis érdemes lenne megnézniük, milyen is egy mai terepfutó verseny (s különösen ha a hosszabb táv kemény szintemelkedéssel jár együtt), milyen szolgáltatások vannak manapság azokon. Mert ha ez egy futóverseny, s be akarják vonzani a legjobbakat is, vagy többeket is, akkor érdemes a többi verseny szintjére fejlõdni. S ezt önös érdekbõl is írom, mert mivel nekem ez kedvenc versenyem s jó lenne ha még sokáig indulhatnék rajta s lehetõség szerint nem szûk baráti körben.
Jövõre jubileum, hiszen a verseny "újkori" történetében a 10. rendezés következik. Milyen jó lenne ennek megfelelõen egy ünnepi rendezést megtapasztalni. Mondjuk extra kiszolgálás a futóknak, oklevél vagy/és kitûzõ nekik is. A gyönyörû de nagyon kemény terep adott s remélhetõleg sok jó futó is eljön. Én mindenképpen ott szeretnék lenni. |
| | | | |
| Sipi | Túra éve: 2009 | 2009.11.22 12:16:43 |
|
| megnéz Sipi összes beszámolója |
Skerltz Iván férfi hegyi marathoni ,avagy "nem a táv ,hanem a tempó öl..."
4-5 éve szemezgetek ezzel a tájékozódási-futó rendezvénnyel,eddig nem volt bátorságom elindulni ,ismerve a kiírás szerinti 60-as évek körülményeit ,és az útvonal-turistajelzések "szabadon választott" lehetõségét,a légvonalban megadott távot ,leírás-itiner és szalagozás hiányát.
Gondoltam ennyi túra tapasztalat (idei 16 teljesítménytúra),a Pilis részleges ismerete elég lesz. Elõzõ napokban letöltöttem a Tabáni Spartacus Tájfutók honlapjáról az adott térképet ellenõrzõpontokkal ,berajzoltam,beirogattam a legkézenfekvõbb turistajelzéseket ,mert sejtettem hogy ez többet fog érni a tájékozódásnál ,mint a rajtnál kapott fénymásolt domborzati térkép.
Elég késõn értem Dobogókõre ,elõtte még elvittem Tánczit Esztergomba ,majd kb.
negyed tíz elõtt pár perccel kezdtem parkoló helyet keresni ,és nevezni.Hatalmas sor a turistaházban ,de szerencsére a hosszún indulókat elõre engedték.
Megkaptam rajtszámom ,ajándékként válaszhattam 2-3 féle plüsállat között(egy szürke maci mellett döntöttem) ,egy átlátszó tasak a térképeknek ,és egy lyukasztható ellenõrzõ-karton a pontokra,ennyi a "kötelezõ csomag".
Otthon még úgy gondoltam a víztartályos hátizsákot nem viszem ,ilyen "rövid" távhoz ,felesleges súly ,így a bringás hosszú-felsõm hátsó zsebeibe tömtem mindent. Egy kis kubu ,egy gél ,és a papirok.
kiírás szerinti táv: 32 km (légvonalban mérve)
Rajt: 9 óra 30-kor (Matyi büfétõl pár méterre)
- Dobogókõ - Fagyoskatona ( itt az 1. ellenõrzõpont )sárga,piros - Pilisszentkereszt betonút: nyomtam lefelé ,vitt a tömeg...
3,4 km 16:27 perc 12,40 km/h
- Pilisszentkereszt - aszfalton piros ,majd a zöldön fel , - László-kúp - ( 2.-ik ellenõrzõpont ) kezdett szétszakadozni a mezõny ,nagyrészt "levagdosták" a szerpentint toronyirányt felfelé ,pár ilyen akcióba belementem Frank Tibivel én is ,de aztán meguntam ,és maradtam a jelzésen ,ami a hosszú zöld sávon kezdett durva lenni,nem esett jól ,majd amikor letértem a Z+ elágazáson a meredek lejtõre, az avar alatt végig kövek ,vagy kétszer szinte kifordult a bokám a ,kész csoda hogy megúsztam szakadás-törés nélkül.....
- Pilis-nyereg - ( 3.-ik ellenõrzõpont ) kaptunk egy pohár vizet ,itt már éreztem hogy kevés lesz az ellátmány....
9,3 km 59,29 perc 9,40 km/h
- Pilis-nyereg - Körtvényespuszta :
A pontõr hölgyet kérdeztem ,hogy a piros-sárgán ha lezúdulok a mûútra,ott hol lesz a lemenet a zöldre ? Erre közölte, szerinte a SP-on kell tovább menni ,láttam fogalma nincs ,mert az a jelzés bemegy Szentlélekre ,így kénytelen voltam bele erõsiteni ,és még az aszfalton utolérni az elõttem haladó sporttársakat.
Egyszer csak átugrottak a korláton ,és lezúdultak a meredek lejtõn.... ,a favágók néztek is ,kik ezek az õrültek ,akik a susnyáson ,irtáson keresztül vágtatnak !.Mentem utánuk ,habár számomra ez olyan kispistás megoldás ,igaz ezen a rendezvényen állítólag ez a lényeg....? ! Sokat nem nyertünk ,talán párszáz métert ,de arra "jó volt" hogy egyszer pofára essek, és a cipõm tele legyen minden jóval...
Aztán elkutyultunk.....,a zöld négyzet meglett ,utána eltûnt ,kis idõ múlva visszafordultunk ,rá megint a Z sávra ,onnan egy erdõgazdasági aszfaltútra....
Itt már egyedül voltam ,elég jó tempóban futottam (bár a kemény beton nem ízlett a sarkamnak), habár gõzöm nem volt ,hogy hol vagyok !?
Aztán feltûnt a Hoffmann vadászház ,onnantól már ismertem a pályát: (Pilis Trapp egy része ,csak ellenkezõ irányból)fel a zöld + -en a Szakó-nyeregig ,onnan le a Téry úton Dömös irányába ,közben a 4.-ik ellenõrzõpont Körtvényesen:
7,6 km 52,20 perc 8,80 km/h
- Körtvényes - Prédikálószék :
A ponton ittam egy kis hideg teát,és ettem egy gerezd almát(eddig egy helyen volt víz),jó lett volna kicsit pihenni ,de rohantam az elõttem lévõ futó után ,mert ezt a jelzetlen ösvényt ,ami átvezet a Lukács árokba ,még a térképen sem találtam !
Az árokban sikerült mind két lábbal bokáig a patakba merülni ,ismét nagyon köves-sziklás rész ,rajta avar...
Aztán megint "le(föl)vágás" ,amivel szerintem semmit nem nyertünk ,csak a maradék erõm ment el,de végleg. A Szõke-forrás völgyben a SPZ elágazásig nem mentünk el ,hanem (azt hittem rosszul látok), az összes elõttem lévõ kezdett felmászni a helyenként siratófalra emlékeztetõ hegyoldalra jó hosszan ,míg el nem értük annak gerincét ,és a várva várt piros háromszög jelzést.
A Vadálló-köveknél a változatosság kedvéért folytattam a gyaloglást ,de annyira gyönge voltam ,hogy a csordába verõdött kiránduló -iskolás csoportokat is alig bírtam megelõzni.Itt már nagyon elkészültem erõmmel ,teljesen eléhezetten értem fel az 5.-ik ellenõrzõponthoz. Itt pár perc szédelgés után befejeztem a versenyt ,elindultam gyalog vissza rajthoz.... ( különben semmi ellátás nem volt a pontnál ,még egy korty víz sem...)
5,1 km 49,57 perc 6,13 km/h
a versenyen megtett táv: 25,4 km 2 óra 58 perc 8,55 km/h
- Prédikálószék - Dobogókõ :
miután "végeztem" vissza gyalogoltam a piros háromszög jelzésen a rajt-célhoz....
7,6 km 80,06 perc 5,69 km/h
Itt azért látszik hogy a kiírás szerinti távot tényleg légvonalban mérték ,mert a 3 kihagyott pont nélkül is 33 km körül volt az össz-távom ,igaz volt benne némi kevergés....
Tanulságok:nagyon bután ,gyors iramban kezdtem (kb.úgy mint egy 10-12 km-es crosson ,ahol van 4-500 szint),próbáltam mindig utolérni a látótávban lévõket ,belementem pár árkon-bokron játékba ,amivel szerintem sem távot ,sem idõt nem nyertem ,csak a tartalék energiát pazaroltam. A lényeg ,hogy Prédikálószéken be kellett fejeznem a versenyt ,mert teljesen eléheztem ,rosszul lettem .
1 kis kubut és 1 gélt vittem magammal ,azt hittem elég lesz.....az ellátás a versenykiírásnak megfelelõen a 60 -as évek körülményeit idézte ( pl. nõk nem is indulhattak a hosszún)
Õk megmondták elõre ,nem is hibáztatom a rendezõket.Én követtem el a hibát ,fõleg a rossz tempóválasztással ,megfizettem érte....
Annyit azért hozzáfûznék a versenykiíráshoz ,fel kéne tüntetni ,hogy ez a rendezvény bizony félig,vagy egészen tájékozodási futás ! Talán akkor nem lenne évek óta ennyi csalódott ,órákkal a szint idõ után is kevergõ-kavargó futó a Pilis-Visegrádi hegység,egyébként nagyon jól kitalált ,3 legmagasabb pontját érintõ útvonalán!?
Sipi
|
| | | | |
|
| papamaci67 | Túra éve: 2008 | 2008.11.24 14:59:13 |
|
| megnéz papamaci67 összes beszámolója |
Beavatás - avagy elsõ önálló terepfutásom (XIII. Dobogókõi Hegyi Futóverseny - Skerletz Iván férfi hegyi maratoni)
Elõzmények
Az nem volt kétséges, hogy résztveszek a XII. Dobogókõi Hegyi Futóversenyen, mivel hitem hegyeket mozgat, ill. hitem a hegyekbe mozgat :-) A héten minimális átmozgatással és sok kajálással feltöltõdve készültem a versenyre. Pénteken jött az elsõ pofon: vajonmerre költözködik, így nem jön -> nélkülöznöm kell jó tájékozódási képességû, teljesítménytúrákon edzõdött futótársam :-(
Aztán kiderült, hogy Elm is lebetegedett, pedig reménykedtem, hogy az általa vezetett elsõbálozókból álló csapathoz tudunk csatlakozni :-(( Ekkor még mindig nem nyugtalankodtam, majd csak lesz valami ismerõs a helyszínen.
A Nagy Nap
Reggel a prognózist megcáfoló idõben indultam útnak: kék ég, ragyogó napsütés, szélcsend. Pilisszentkereszt és Dobogókõ között azért már befagyott pocsolyák jelezték: egy más világba érkeztem. A kocsiból kiszállás után a hideg miatt gyorsan bemenekültem a menedékházba, ahol egy kedves futópárossal is merkedtem meg, Csabával és futótársnõjével. A hölgy a félmarcsin tervezett indulni, Csaba a maratonon. Mindkettõjüknek elsõ terepfutása volt. Mondhatom, szép kis ismerkedés :-)
Nem vagyok babonás, de ismét a tavalyi 3-as rajtszámot választottam, hátha segít valamit. Csaba egy gyorsabb tempót prognosztizált, így benne sem leltem futótársra. Sem az öltözõben, sem a rajtban nem akadt közelebbi ismerõs, bár arcok rémlettek. Bemelegítõköröm arra iníciált, hogy baseball sapimat a télire csréljem, mert fülem, majd' lefagyott. "Vége van a nyárnak, hûvös szelek járnak ..." :-) A rajtig kialakult a kihívásos idõjárás is: köd, tömött hófelhõs ég, egyre erõsödõ szél, kezdõdõ havazás. A hópelyhek állaga érdekes crispy volt, belül lágy, kívül egy nagyon vékony kemény burokkal, látványra 1 mm-nél kisebb átmérõjû hungarocell golyócskákra hasonlítottak.
A rajtnál kicsit megdöbbentem: két futótárs Bõrharisnyának öltözött, azaz csupasz lábszárral, nyári rövid futónadrágban várták az indulást. Lelkük rajta.
A Fagyos Katonáig vezetõ szakaszon az élboly elhúzott mellettem, én toltam a saját tempómban. Pilisszentkereszt elõtt rövid technikai - hiába, hideg van - következett, a várt - legalább részleges - bemelegedés nem akart eljönni. Hegymenetben már gyaloglásra váltottam, legalább volt módom enni, amit 5-10 perces szórással és a domborzat figyelembevételével sikerült is végig betartani. Tudtam, hogy szükség van, lesz rá, anélkül összeomlok. A Magas hegyen végrehajtottam a tisztelet-kurflit, majd szerencsésen áttértem a zöldre. A Pilis tetejének festõi ködsapkája felõl egerészölyvek vijjogása hangzott. Rövödesen a 2-es ellenõrzõpont is be volt húzva :-) A kaptató folytatódott tovább, majd jött a Pilisi-Szerpentin. Itt megrohantak a T100-as emlékek is. Az idõ kitisztult, gyönyörû kilátás nyílt a tájra. Az egyik Bõrharisnya szembe jött velem -> lemerevedett a lába, inkább visszafordult. Sajnáltam. Az átvágásokat a tavalyi emlékek alapján sikerült performeálni és már a Pilistetõn is voltam. A hosszú-hosszú zöldre emlékeztem tavalyról. Eredetileg a P+-on akartam menni, de nem találtam meg a leágazást, így a megyehatáron haladtam tovább. A Z+-ra történõ balos leágazás is simán meglett, a Z+ sáros-csúszós volt, mint mindig. Minden óvatosságom ellenére az sár-kõ-avar kombó becsapott és egyszercsak a jobb - térképet - tartó kezemnek ugrott a föld :-) A Pilis-nyergi ponton a pontõrök utolsó deci már erõsen kihûlõfélben lévõ teájukat kínálták fel legnagyobb örömemre. Itt még 15 perccel voltam a pontzárás elõtt. "Ugye te nem vagy tájfutó ?" hangzott az erõsen derogáló kérdés. Azért megkaptam a megerõsítést elõzetes útitervemmel kapcsolatban (köszönet érte): le a piroson a mûútig, majd jobbra a mûúton a bal felõl megjelenõ rétig, ahol is rövid átvágással rá a kerítés mellett haladó Z+-ra. A zöld négyzet elágazását is simán megtaláltam, de késõbb elvesztettem az eléggé ritkás jelzést. Egy patakon átkelve jelzetlen dózerúton találtam magam. Balra, vagy jobbra ? - merült fel a kérdés. Iránytû nincs, a napot felhõk takarják, fák mohos oldala ? :-) Idõjárásjelentés ! "Az északi szél helyenként megerõsödik." :-) Arcomat a szélnek fordítva balra indultam és hamarosan sikeresen eljutottam a Hoffmann-vadászházhoz. Innen beindult a nagy menetelés a Szakó nyeregig, ahol simán áttértem a pirosra és a két mûutat keresztezve lezúdultam Körtvélyesre. Már csak 10 perc volt a pontzárásig. A pontõr megoldotta legfõbb dilemmámat és a nylonzacskóval jelzett erdei úton a festõi Lukács-árokba vezérelt. A felsõ szakaszon a talaj egyenetlensége miatti lassabb tempónál volt idõm nézelõdni, csodás hely, ide a családdal is el kell jönni kirándulni. Az Ifjúsági-tábornál lévõ kõhídon átkeltem a patakon, ellenõrizetm a SPZ egyesülését, majd egy vízmosásban igyekeztem felkapaszkodni a P-háromszögig. A hely a gyönyörû havazás mellett kellemetlen meglepetésekkel is szolgált: az avar alatti sárral néha fél métert is csúsztam vissza, amin aztán gyökerekbe kapaszkodván megkerülve sikerült felülkerekedni. Végre elértem a P-háromszöget, amely ismerõs volt tavalyról és az két héttel ezelõtti I. Béla telj. túráról is. A kaptatón nagyon eufórikus hangulatba kerültem, örültem és hálás voltam, hogy itt lehetek, van karom, szívem, erõm ehhez az egészhez, ennyire közel a természethez. A Vadálló-kövek elõtt valamivel, elõttem kb. 10 m-re öt õzgida tûnt fel elõttem és vagy 5-10 másodpercig nézhettem õket. Nem vettek észre, mert szembõl fújt a szél és azonnal megálltam, amikor észrevettem õket. Nem menekültek, csak 3 balra, 2 pedig jobbra leszökdécselt a hegyoldalon. Sosem láttam még ilyen közelrõl, ilyen sokáig õzeket saját szememmel. A Vadálló-kövektõl remek volt a kilátás, mint mindig, de a Felkiáltójel és Árpád trónja környékén már komolyan aggódtam, hogy egy nagyobb széllökés lesodor a mélybe. Prédikálószék felé baktatva üveget cseréltem és ellenõriztem a további útirányt. A ponton már csak 5 perc tartalékom maradt. A csúcsról ismét csodás volt a Dunakanyar látványa, a felhõfoltos árnyékban lévõ túlparti Szent Mihály heggyel. Kedves túratársak Ice-Tea-vel kínáltak, de én kólára vágytam volna. Továbbhullámvasutaztam a P-háromszögön, majd sikeresen megejtettem a tervezett levágásomat, jobbra le az erdészeti úton, majd a hegyes kanyarnál rövid átvágással vissza a P-háromszögre. Hamarosan elértem a mûutat, majd azon egyenletes futással haladtam tovább. Tavaly itt már jó sokat gyalogoltam, nagyon el voltam fogyva. A K+-nél utolértem egy futótársat, aki saját bevallása szerint elfogyott, mint én tavaly. Futásra biztattam és hamarosan elértük a Sikárosi útelágazást: autó, ásvíz van, lyukasztó, ember sehol (pedig itt a futókon és szervezõkön kívül a madár sem jár). 6 percet késtünk, fél óra nem lehetett elég a Prédikálószéktõl. 5 percen belül és 1/2 perccel a pontzárás elõtt :-) elértük a Szilágyi Bernát forrást. Szerencsére a pontõr éppen csak begyújtötte a lyukasztót, így lyukaszthattunk egy 7-est és a láírta a 6-opst, mivel a lyukasztó ott meghibásodott. A Sikárosi rétet a Kéken, majd a Pisoson kerülve a lezárt Kék helyett a Piroson haladtunk tovább a Király-völgyben. Végtelennek tetszett ez a szakasz, de aztán végre elkezdõdött balra a már ismerõs P-háromszög kaptatója. Mire a gerincen lévõ elágazáshoz értem - útitársam még a kaptató elõtt leszakadt - már szakadt a hó. Szemüvegem - mivel bepárásodás végett teljesen használhatatlanná vált - levettem és a szembõl érkezõ hófúvásban a K-körséta jelzésen haladtam egyenest a cél felé. Egyre inkább hóemberré váltam, az arcomat folyamatos grimaszolással igyekeztem megóvni a meggémberedéstõl. A szembe jövõ, elsõ hónak örülõ családokat megdöbbentette a látványom és a megszállottnak szóló csodálkozó/sajnálkozó tekintettel elõzékenyen elengedtek. Végre feltûnt a TV torony, majd a kiskerülõ után már az aszfalton futhattam. A célben minden rendezõ csillogó szemmel, lelekesen fogadott. "313" mondta az egyik rendezõ hölgy. "Mi 313 ?" kérdezetem. "Perc." -felelte. "Az már nem érvényes."-mondtam én. "Persze, hogy nem." felelte lakonikus nyugalommal. Ezután lemerevedett arcommal szavakat formálva elmondtam nekik, hogy ez az 5 órás szintidõ nem fogja a kezdõket futásra csábítani (a 20 km-nek 4 óra volt a szintideje), de ha ezt egy zártkörû elitfutásnak szándékoznak megrendzeni, akkor jó úton járnak. Hangsúlyoztam, hogy nem vagyok csalódott és ezt nem a szintidõn kívüli beérkezésem mondatja velem. Nem értették, vagy nem akarták érteni. Mint kiderült, akkor még rajtam kívül tízen nem értek be. Mindenesetre, UFF én szóltam :-)
A két pohár, már kihûlõfélben lévõ tea igen jólesett, akárcsak a Csaba által felkínált kókuszgolyó. Neki sikerült 4:47 körül egy futótárs segítségével beérnie. Futótársnõje 5 óra körül ért célba a 20 kilin.
Eredetileg kocsiban öltözést terveztem, de rámjött a hidegrázás, így inkább visszavonultam az öltözõ melegébe. Immár szárazba bújva, jó meleg autóban, Csabával kellemeset beszélgetve indultunk útnak haza. Pilisszentkeresztig a frissen lefagyott úton lépésben araszolt a kocsisor. Inkább hazaérjünk, mint gyorsan :-)
Szép, élménydús nap volt, újabb stáció az életemben ! |
| | | | |
|
|
