Túrabeszámolók


Patai keringő és Püspöki keringő

krajoramaTúra éve: 20082008.05.31 19:56:09
Patai kerengõ 18

Szurdokpüspökiben az általános iskolánál volt a rajt és a cél. Az itinert osztogató néni nem volt igazán a helyzet magaslatán, még szerencse, hogy csak kb 60 induló volt, így nem kellett igazán sorba állnunk a párommal. Húsz méterrel a rajt után majdnem ráléptünk egy a járdán mászó szarvasbogárra, amit egy fotó után kicsit biztonságosabb helyre raktunk.

Az elsõ 4 km könnyedén vehetõ, emelkedõ egy szál se egészen Jobbágyiig, ahol az elsõ EP várt. A falu fölé magasodó Nagy-Hárs hegyet nem lehet eltéveszteni, meg is céloztuk a tetején látszó tornyot. Az utolsó kútnál egy helybéli néni szörnyülködött, hogy a nagy melegben nekiindulunk a nehéz emelkedõnek, de mondtuk, hogy bírni fogjuk. Fél órával késõbb a hegyoldalban már nem voltam benne olyan biztos. A teljes távon van 550m szint, de úgy éreztük, hogy itt most már 700-at teljesítettünk belõle. Eleinte bozótosban haladtunk, ahol a bokrok és fû éppen csak vállszélességû utat hagytak - néhol azt se.

Két kilométerrel és másfél órával késõbb felértünk a csúcsra. Megkönnyebbülten ültünk le pihenni, de kicsit csalódottan is, mert a toronyba nem lehetett felmenni, pedig állítólag jó messzire látni a tetejérõl. A lejtmenet szerencsére lankás, nem fárasztja a lábakat. Szerencsések láthatnak jó sok szarvasbogarat is, nekünk az egyik majdnem belénk repült, mint egy mini helikopter.

A völgyben egymástól öt méterre két forrás is iható vizet ad, ha valaki nem bánja, hogy vasas íze van. A forrás alatti kövek pirosak voltak kiváló vasoxiddal. Rövid idõ után következik egy EP, ahol szintén kaptunk vizet és csokit. Már azt hittük, hogy túl vagyunk a nehezén, és normális idõben ez igaz is lett volna. Ma azonban 30 fok volt árnyékban, de a maradék út háromnegyedén nem volt árnyék.

Végül sikerült komolyabb napszúrás nélkül elérni Szurdokpüspöki szélén a Remete barlangi EP-t. Remetével nem találkoztunk, és a barlang is inkább egy sziklába vájt odú, de nem bánkódtunk mert közel volt az út vége és tudtuk, hogy nemsokára artézi kutakat fogunk találni. Az elsõnél rögtön le is táboroztunk, nem törõdve a szintidõvel, és pótoltuk a kiizzadt több liter vizet.

A célban aztán kiderült, hogy még így is éppen befértünk az öt és fél órába, de ez igazán nem számított, mert a hõségre való tekintettel nem figyelték a szintidõt. Cipõcsere után visszasétáltunk az utolsó elõtti ponting, ami egy borospincében kapott helyet. Nagyon finom borból kaptunk kostolót, de sajnos venni nem tudtunk, mert a tulaj nem hagyott elöl eleget, a pontõrnek meg nem volt kulcsa a pincéhez. Remélem ez jövõre nem így lesz.

Összességében egy változatos, kicsit nehézre sikerült túrán voltunk. Az itiner párszor megtréfált, úgyhogy érdemes térképet vinni, de komoly gond nem volt. Az egyetlen bánatom az volt, hogy a szamóca még nem volt érett! :)