Túrabeszámolók


Patai keringő és Püspöki keringő

zeezeeTúra éve: 20082008.06.02 12:40:07
Patai keringõ 28

Tavaly egyedül kóvályogtam végig a 28-on, idén hárman vágtunk neki az idõközben 1km-t hízott és 50m szintet vesztett túrának.
Jobbágyi állomásig jórészt beszélgettünk, és elég gyorsan haladtunk, aztán jött a bucka. Komoly küzdelemmel elértük a tornyot. A torony melletti rövid pihenõ után átbattyogtunk a Dagonyához. Itt pecsét, nekem bakancsigazítás, aztán indultunk jobbra. Egy 18-ason indult csoport is velünk tartana, de szóltunk nekik, hogy a másik irány lenne nekik a nyerõ, így megkíméltük õket egy hosszú, napos - de gyönyörû - résztõl.
Tavalyhoz képest a balra lefelé induló ösvényt az erdõfolt elõtt most nem szalagozták, vagy én nem láttam. De mivel Gyöngyöspata végig látszik, így nem nagy nehézség odajutni. A templomnál pecsét, pihenõ, aztán ismét belevágtunk. Amikor már nagyon nem bírtuk (jól van, én nem bírtam) a napot, akkor javasoltam, hogy húzzunk bele, hátha a léghûtés hatékonyabb, mint a saját keringetõ szivattyúnk.
A szõlõben idén is meleg volt, némi por az autók után, egyenes, emelkedik, de idén még a lábam is fájt – a bakancsigazítás nem jött össze, én lettem a teher a többieknek. Megszámoltuk a létrafokokat, aztán kis idõ után, egyszerûen „leestünk” a patakhoz. Mi persze mászásnak neveztük, de amit én mûveltem, arra ezt szót igen erõs túlzásnak tartom. A Z- emelkedésénél már nagyon fájt a lábam, így megpróbáltam a többieket elõrezavarni, hogy én majd bejutok, ahogy tudok, de maradtak. Szerencsémre, mert a sok rossz lépéstõl végül jött egy görcs is, amit magnéziummal kezeltünk is.
Lefelé aztán végre begyorsultam (márhogy majdnem olyan gyorsan tudtam menni mint a többiek), és pikk-pakk beértünk a célba 5:50 alatt. Bor nélkül, mert „nagyapa eladta az összes eladásra szánt bort”.
Jó kis túra volt!