Túrabeszámolók


Egri Bükk

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2014
TÁJFUTÓ KOVÁCS ATTILATúra éve: 20142014.07.09 10:40:05
megnéz TÁJFUTÓ KOVÁCS ATTILA összes beszámolója

Az én Egri Bükköm

(Túrabeszámoló)



Ha nincs május utolsó vasárnapján Európai Uniós választás, akkor én azon a hétvégén miskolciként a Mecsek Kupa 2 napos tájfutóversenyre utazom el. De mivel mindenképpen élni szerettem volna szavazati jogommal, nehezen bár, de sikerült lebeszélnem magamat errõl a programról.

Ám hogy ne maradjak teljesen zöldsport nélkül, megpróbáltam keresni valamit a környéken. Így bukkantam rá a szombati Egri Bükk teljesítménytúrára, amit hírbõl már ismertem, de szerencsém még nem volt hozzá. Szombaton reggel, némi vonatozás, buszozás, stoppolás és kutyagolás után a 10 órái indítási idõ lezárása elõtt néhány perccel oda is értem.



Nevezéskor több okból is a legrövidebb távot választottam. Egyrészt azért, mert fõ sportágam, a rádiós tájfutás versenyszámainak teljesítése sem tart tovább egy-másfél óránál (vagy ha igen, akkor ott nekem kár volt elindulnom, mert csak sereghajtó lehetek). Felkészülési céllal tehát bõven elegendõnek látszott a kijelölt 17,2 km hosszú, 650 szintemelkedésû útvonal. Másrészt február 22, a Latyakfutás óta sérült vagyok. A mûtött bal térdem fáj, ami a lábszárba és a lábfejbe is kisugárzik. De nemcsak terhelés, hanem pihenõ, fekvés közben is. Két hosszú hónap után derült ki, úgynevezett Bacer ciszta okozza a panaszaimat. A sántikálva „futásból” meg úgy gondoltam, ennyi is bõven elegendõ lesz.

Harmadrészt szimpatikussá tette ezt a távot maga az útvonal.



Felsõtárkányból, az Imó-kõ Üdülõbõl induló körpálya egy jó kis emelkedõvel a felhagyott dolomitbányát érintve felkapaszkodott elõször a Vár-hegy nyergébe, ahová telente a Várkúti hegyifutókon éppen szembõl szoktunk fellihegni.



Az 1.ellenõrzõ ponton, a Kövesdi-kilátóhelynél kedves ismerõs fogadott rendezõként: az egri Kósa Lászlóné, aki a férjével együtt rendszeres résztvevõi kis sportegyesületünk, a miskolci Zöld Sportok Clubja tájékozódási teljesítménytúráinak (mint például Téli Bükki Tájolás, Fagyott Tavak, Agyerõs Nagymenés, Bükkalja Gyöngyszemei, Ravasz Róka, Észak-Keleti Hegyeink Emlékhelyei, Fõforrások, Szellemes Szép Lélek, Kiútahírem, Széchenyi Emléktúra, stb.). Õ is sánta – panaszolta – egyetlen rossz lépéstõl fordult ki a bokája. De nem akarta cserbenhagyni a rendezõket, így lett itt pontõr. „Székhelyétõl” éppen takarásban volt a Bükk-fennsík felett sötétlõ zivatarfelhõ, amibõl – mint utóbb kiderült – kiadós jégesõ is szakadt a hegyikerékpárosok nyakába Bánkút környékén. S ha már a fennsíkot említettem, azt sem hallgatom el, hogy a Bálványon lévõ Petõfi-kilátó az elsõként alapított jelvényszerzõ túramozgalmunk, „A BÜKK ÉS A ZEMPLÉN KILÁTÓTORNYAI” egyik érintendõ állomása. Ezt a mozgalmat 2004. május 1-én, az EU csatlakozásunk apropóján indítottuk, s most, a 10 éves jubileumra második kiadásban is megjelentettük az igazoló füzeteit, amiben a korábbi 6 helyett már 8 kilátó felkeresését jutalmazzuk szép kitûzõvel.



A kilátásban való gyönyörködés után kocogtam bicegve tovább a Török út hullámvasútján, ahol évtizedekkel ezelõtt, még mint a DEAC válogatott tájfutója gyûrtem a kilométereket. Ezen a szakaszon értem utol néhány korábban elrajtolt kisgyermekes családot, többek között a miskolci Albert Tamás barátomat is, akinek egyik aprósága éppen akkor „fogott talajt”, és sírásával háborgatta az erdõ vadállományát.



A Völgyfõ-háznál lévõ 2. ponton egy szem finom aszalt barackkal is megkínált a pontõr bácsi. Itt, egymáshoz egészen közel 5 irányban ágaznak szét a jelzett turistautak. Ezért is választottam ki korábban e helyszínt egy másik jelvényszerzõ mozgalmunk, az „ÉSZAKI TÁJAIKN TÚRAÚT CSOMÓPONTJAI” érintendõ pontjának. (Ez a mozgalmunk egyébként 12 ellenõrzõ pontot tartalmaz a Bükk, az Aggteleki-karszt és a Zemplén területén.)



Innen a piros + jelzésen az Oldal-völgybe lefelé vitt az út. Szembõl a fekete felhõpaplanból dörgések ijesztgettek, de szerencsére mintha nem közelítettek volna. A halastavak után a Lök-völgybe kiérve ráfordultam a dél felé húzódó Barát-rét keskeny csíkjára. Ez meg a „HÍRES BÜKKI RÉTEK” mozgalmunk egyik szépsége (különös virágzás idején) a teljesség igénye nélkül kiválasztott 22 közül. Úgy láttam, itt páran a párhuzamos országúton való menetelést választották. Pedig úgy is vissza kellett kanyarodniuk az erdõbe az együtt futó sárga sáv és kék tanösvény jelzésre, hiszen nekünk az utolsó, harmadik pont a kapaszkodó végén, a Szikla-forrás feletti hegy tetejére települt. Innen már csak le kellett ereszkedni a Felsõtárkányi-tóhoz. Ez viszont az „ÉSZAK- KELETI HEGYEINK TAVAI” mozgalmunk egyik érintendõ objektuma a 30 közül. ( Ezen a túrán nem jártam egyetlen ellenõrzõ pontján sem az „ÉSZAK-KELETI HEGYEINK EMLÉKHELYEI”, és a „MADÁRJÁRTA SZIKLAFORMÁK 13” nevû jelvényszerzõ mozgalmainknak.)



A vízpart és a cél között már jórészt ismert úton (hiszen a rajtba is ezen érkeztem) biztattam magam, hogy 3 órán belül célba érjek, ami éppen sikerült is. S láss csodát: sokkal kevésbé fájt a térdem, mint elrajtolásom elõtt egész héten át!



A célként funkcionáló esõházban kitûzõ, emléklap, ásványvíz, zsíros és lekváros kenyér és az ott lévõ rendezõk sok induló miatti öröme fogadott. Pihenésem közben folyamatosan érkeztek ismerõsök, ismeretlenek, hegyikerekesek is, köztük „A RÉGIÓ TÁJÉKOZÓDÁSI TELJESÍTMÉNYTÚRÁZÓJA” cím tavalyi megszerzõi közül például a gödi Petõ Sándor és a miskolci, de most Egerben dolgozó Nagy Róbert Csaba barátaim. Azt hiszem, nevükben is írhatom:



Köszönjük, jó rendezvény volt!



Tájfutó Kovács Attila

Miskolc


 

 
 
 Túra éve: 2013
marton4Túra éve: 20132013.06.02 19:09:51
megnéz marton4 összes beszámolója

Egri Bükk 50 teljesítménytúra 2013.06.01


„Ez jó nekem…”


 Gatyaráz”


Hosszú idõ után végre sikerült újra gatyába rázni magam, a szó szoros és átvitt értelmében is. Az elnyûhetetlen fél-hosszú rövidnadrágomat, amit már 2007-ben is fel-felvettem túrákra, és akkoriban csak övvel tudtam csak viselni, mert egyébként leszánkázott rólam, az elmúlt idõszakban aggódva figyeltem, mennyire gyakorol rám nyomást, úgy köldök táján. Mostanára, egy új diéta, a paleolit-táplálkozás módszerével sikerült végre összerendeznem magam, ami a mai teljesítményemen meglátszott. Visszatértem, a mai napon végre megtaláltam önmagamat, a régi formámat!


 A defekt


Hajnalban, ahogy ez úgy szokás, kidugom az orromat a teraszra. Hatalmas köd van, még szitál is, mint valami gyenge zápor, hideg van, de nem vészes. Viszont nem szakad az esõ, „ez jó nekünk”. Hamar összekapom magam, végre újra teljesítménytúrára mehetek. Még nem kelt fel ugyan a nap teljesen, de a horizont alól már bevilágít mindent, kivilágosodott. Boldogan vágom magam az autóba. A „leleszi” hegyekben a boldogságom egy kicsit alábbhagy, amikor az autó hirtelen imbolyogni kezd alattam, és furcsa dübörgést hallok az aszfaltról, defektet kaptam. 14 éve van meg az Opelem, de az emelõt még nem is láttam. A pótkerék is csillog-villog, azóta lapul rejtekében dologtalanul, érintetlenül utazta le velem a „tízezerkilométereket”. Ja, az autóra visszatérve: 14 év alatt, ha jól emlékszem semmilyen hibája nem volt, csak a kipufogó egy részletét kellet cserélni, mert megette a só. Kiállok egy pár tízméter megtétele után egy aszfaltpadkával beszájadzó erdei útnál, egy nagyon szép környezetben. Ez feldob. Nézegetem az emelõt, egy darabig el kell játszanom vele, csak a sokadik próbálkozásra sikerül végre az archimédeszi csoda, és újra 4 kerékre állok. Körülöttem a ködöket már kezdi felszívni a kelõ júniusi nap. Megnyugszom. Jól érzem magam. Ráadásul ez a kis „kényszermunka” teljesen bemelegíti az izmaimat, ízületeimet, ami nagyon laza indulást tesz majd lehetõvé késõbb. Beülök az autóba, és elindulok. Amit ezután látok, meg sem próbálom hitelesen leírni, mert szavakkal úgy sem lehet. Végre felbukkan a nap, és teljes színspektrumával kezdi bombázni a ködöket. A mellettem, a völgy aljától a dombtetõkig hatoló ködfüggöny még egy darabig ellenáll a támadásnak, de már megnyúlik, táncol, sistereg, terjeng, szétveri a rázúduló sugárfolyamot, miközben világítni kezd és mindent eláraszt a reggel különleges színezetû, lélegzetelállítóan hatásos fényeivel. A környezõ dombok fürdenek ebben a különös glóriában, majd a nap, hirtelen megelégelve a dolgot, szinte egy csapásra felszippantja a most már intenzíven felfelé gõzölgõ ködöket. Megérkezett a nyár. Késõbb, már a Völgyfõház felé rohanva, amikor a nap már a teljes arzenálját bevetve élesztgeti a csodálatos bükki tájat, visszaidézem ezt az elõbbi ködös jelenetet. Arra gondolok, hogy, csak ez alatt a szûk másfélóra alatt annyi csodát és belsõ feltisztulást éltem meg, amit egy normál városlakó talán 2 év alatt sem szed össze.


Magas zsombor


De térjünk végre a túrára. A fenti okok miatt csak 7:15-kor sikerül elindulnom, a mezõny már terepen van. Jól megy, így már az elsõ nagyon húzós emelkedõn sikerül lehúznom egy népes csapatot. Utoljára az Eger Csillaga 50-en jártam erre még tavaly õsszel, s bár akkor pontosan 7h alatt sikerült teljesítenem az összességében kevésbé szintes 50km-t, ez az emelkedõ nagyon lelassított és megdolgoztatott. Most viszont könnyen megy. Igaz nem a 40. km táján járok még, mint akkor. Felfelé menet valami furcsa zajt hallok, ami teljesen beteríti az erdõt, talán motoros fûrész távoli hangja szivárog át valahonnan a távolból? Végül rájövök, soha nem tapasztalt mennyiségû víz szalad lefelé a horhoson. Az elmúlt napok csapadékos idõjárása mindenfelé vizeket indított el, a patakokat pedig száguldó folyamokká duzzasztotta. A Völgyfõházig kellemes magányos kocogás következik, egy túrázó párt elõzök meg csupán. Néhol a tarvágás miatt csodálatos panoráma tárul elém, a Bükk központi vonulatait szinte karnyújtásnyira látom a kitisztuló idõben. Néha jól jön egy kis tarvágás azért, morfondírozok magamban, hogy láthassuk a hatalmas erdõségeket. Az erdõ lakói lassan ébredeznek, a hûvöskés reggelen. Egy csiga már korán reggel elindult az út túloldalára, estére talán átér, mint ahogy a csigás viccekben szokott lenni. Maga után húzott nyálkacsíkján szikrázva csillog a napsütés. Egy zöldes-kék acélos színû, színjátszó futóbogár fut velem szemben az úton, nagyon igyekszik valahová. Szaladj tovább barátom hat apró lábadon szaporán, ma békén hagylak, pedig a kisebbik fényképezõgépem itt nyugszik az oldalzsebben kihasználatlanul. A virágok már kinyíltak, mindenütt „telehintették” velük az út szélét, bármerre járunk is. Kék, sárga, bíborpiros és mindenféle színben játszó szirmaik kelletik magukat mindenfelé. Szinte naponta bukkannak most fel az újabb és újabb fajok hosszú álmukból, hogy teljesítsék az õsi küldetést, a maggyártást. Muris, ahogy l év kihagyás után próbálom felidézni felhúzva a mélybõl a már egyszer megismert növények neveit, a kevésbé ismertekre vagy ismeretlenekre pedig tippeket gyártok, ezzel jól elszórakoztatom magam. Elõfordul olyan növény is, amelynek a nevét csak a túra vége felé dobja ki a „központi számítógépem”, mint pl. a most bejelentkezõ közönséges magas zsombor, pedig hát, ha valami, ez mindenütt ott van az egész Bükkben tömegével. Közben hátra-hátra nézegetek, egy futópárost várok, akikkel a rajtnál találkoztam, de nincsenek sehol. A túra során hátulról mindvégig nem is érkezik senki, ez a páros is egy jó fél órával utánam ér be majd a célba.


 No-eating


A Völgyfõház után újabb csapatokat elõzök meg, sûrûn köszöngetek, de még az ismerõsöket sem fedezem fel, olyan lendületben vagyok még felfelé is. Hamar Pazsagra érkezem, ahol a beugrás miatt, összeverõdünk egy jó páran. Itt találkozom személyesen Mihállyal (Misi), aki már régóta virtuális ismerõsöm, de csak most tudtunk elõször kezet szorítani. Milyen érdekes, de ezen a ponton futottam össze elõször Plecs-csel, akit akkor még nem ismertem személyesen. Hármunk között az a kapcsolat, hogy Misi meg én, mindketten lelkes rajongói vagyunk Plecs, a hazai és külföldi teljesítménytúráiról töretlen ütemben megjelenõ fényképalbumainak, képes riportjainak, és megjegyzéseket is fûzünk hozzá idõnként, bár nem tudom örül-e neki. A növényfotókra is ráharapunk néha, de ebben Misi több nagyságrenddel profibb, nálam csak az érdeklõdés nagy, a tudás annál kevesebb még sajna. Õk persze sokkal többet túráznak, mint én, szintén nagyságrendekkel, mindketten kiemelkedõ sportemberek, akikre bármelyikünk felnézhet. Aztán Misi elmegy, én még beszélgetek a lelkes pontõr hölggyel, jól esik a szíves fogadtatás. A hagymás zsíros-kenyérbõl nem kérek, egyelõre van tartalék energiám a tojásos-spenót vacsorából, és nem szeretném asszimilációval terhelni a szervezetemet, különösen így, hogy van még bõven elég disszimilálni való az izmaimban, és végszükségben a „háj”-energia felhasználásra is kapcsolhatok, bár ez már nem annyira hatékony. Tejsavat termel, ami feszíti az izomrostokat, és fáradtságot okoz. Mindegy egyelõre a „no-eating” technika még mûködik. A tanyáról kifelé menet futok össze Istvánnal, akivel hosszan elbeszélgetünk. Ritkán és rövidebb idõkre találkozunk mostanában, de az elsõ találkozásunk, a számomra emlékezetes Gödöllõ 60, ahol majd 30km-t tettünk meg közösen, örökre meghatározták kötõdésünket. Azt hallottam valahol, hogy a sportbarátságok a legerõsebb köteléket jelentik. A közös küzdelem az elemekkel és önmagunk határainak feszegetése összeforrasztja az embereket, a teljesítménytúrázók kicsiny, de egyre bõvülõ társadalmát. Úgy érzem én is, hogy a néhány ismerõsön kívül közöm van mindenkihez, aki itt „nyüzsög” körülöttem, ismerõsen vagy ismeretlenül, de összetartozunk. Nekünk küldetésünk van, egy különös, varázslatos cél. Ezek a gondolatok is átvillannak bennem egy pillanat alatt, amikor Istvánnal társalgunk, és bár vannak problémák mindkettõnk életében minden bizonnyal, hát kiébe nincsenek, ma ez a boldogság napja, és ez itt a Pazsagon, valami rejtelmes ok miatt mindig összejön. Elhagyom végül a világnak ezt a kicsiny szigetét, ahol egy rövid idõre menedékre, biztonságra, megértésre és elismerésre leltem. Továbbra is az útszélén pompázó virágoskertben gyönyörködve, a természet szépségeitõl megbabonázva haladok tovább. A Keskeny-Bükknél érem utol Mihályt, amint épp egy erdei hangyabolyt kémlel szakértõ szemmel. A hangyák épp egy hatalmas lódarazsat prédálnak, ami közéjük merészkedett. Más részük ismeretlen okból a bolyból kihajtó gyomokon gyûlik össze, a növények szinte feketéllenek a hangyaburoktól. Nem vagyok „hangyológus” sem, de szívesen elkémlelgetném az életüket, amíg fel nem fedeznek a katonák, mert akkor már nem szívesen tenném. Itt válunk le a rövidtávosok mezõnyérõl, egy darabig együtt haladunk Misivel. Megdolgoztat az emelkedõ mindkettõnket, de azért jut energia egy kis beszélgetésre is, így megtudunk valamit egymásról. Ez jól esik.


 Cornetto kontra HIGH5 Energy Source


Majd leválok róla, nagyon jó erõben érzem magam. Az utolsó túrázót Háromkõnél hagyom el. Régi ismerõsöm, László, akivel már jó ideje nem túráztam együtt, de úgy megfiatalodott mióta nem találkoztunk (akárcsak István!), hogy alig ismerem meg. Visszafordulva intünk egymásnak aztán és csak a távolból váltunk egy pár szót, mert Õ a „látókövekre” indul egy kis ejtõzésre, nekem pedig ma igazán mehetnékem van, megtáltosodtam. Azért jöttem végül is teljesítménytúrára, ennek a lényege errõl szól. Igyekszem is. Elõttem van valaki még, aki több mint egy órával korábban indult 6h-kor, elég gyors, így nem érem be, pedig jó lenne egy társ. Így, amíg újra a rövidtávosok vonalába nem érek, magamra maradtam. Ez nálam megszokott állapot, hiszen nagyon sokat futkározok egyedül az erdõben. Közvetlenül Bánkút elõtt nagyon elfogyok, nincs mese, regenerálódnom kell. Feladom a koplaló taktikát. A kis büfében kávét, rendelek, meg egy ostyatölcséres csokis-vaníliás Cornetto-t, ami iszonyúan finom. Megérte koplalni, most dupla élvezet az evés. Az aranyosan közlékeny büfésnõvel való beszélgetés után kiülök a padra, és élvezem a napot. Jól esik egy kicsit megpihenni, elidõzni. Ha már lúd, „legyek kövér”, bekeverek még egy italt. Ca-Mg pezsgõtablettát pottyantok bele, majd egy adag HIGH5 Energy Source szénhidrát-elektrolit sportital-port, trópusi ízesítéssel, amit a kerékpáros boltban vettem üzemanyag gyanánt az új „szuperkerékpárommal” együtt, de még nem próbáltam ki. Másfélét is csak egyszer próbáltam ki, az idei Karancs-Medves elõtt és alatt, valami szénhidrát port, ami, ahelyett, hogy energiát adott volna, szinte azonnal beépült glikogénként a combomba, duplájára dagasztva azt. Az a túra még elég jól sikerült, de a dagadt izomsejtek már alig-alig akartak funkcionálni, végül ki kellett koplalni a lábamba berakódott anyagot. Mára sikerült is. Ezért próbálkozom óvatosan most, bár ez, intenzív sport mellett csak 1 órányi energiafedezetet ígér, így csak reménykedem, nem a combomon látom viszont vagy úszógumiként az oldalamon. Bejön a frissítés. Soha nem tudom meg talán, hogy a kávé, a Cornetto vagy az elõbb említett italpor hatott, vagy mind együtt, de lábra kapok.


A barátságos bolygó és a pontõr


Bálvány után, a Csurgói-erdészház felé a szabadságtól és a saját lendületemtõl szinte megmámorosodva, már igazi örömfutással haladok a szélesre tárult, hatalmas, tiszta, élénkzöldben pompázó, tarka színekben virító, virágzó, pillangós mezõn keresztül a pazarlóan bõkezû nyári verõfényben úszva. Most a percnyi létezésem örömét élem át. Bármi történjen is ezután, jó volt megszületni ide, jó itt élni az ismert Világegyetem legcsodálatosabb és legbarátságosabb bolygóján. A lendületem néha egy kicsit lankad, de a murvás út most megy, és Hármaskutat elmellõzve hamar ledarálom a távot a következõ ellenõrzõpontig, ahol magányos pontõrben találok kellemes társaságra. Elbeszélgetünk, és ahogy az egyesülettel kapcsolatos szimpátiámat hangoztatom, meginvitál az Egri Kárpát Egyesületbe, amelynek a vezetõségben tevékenykedik, tagnak. Ez jól esik. Ma igazán jó napom van. Nem egy tömegtúra ez, de éppen ebben rejlik ez a barátságos, családias hangulata. A tömegek valahol szerte az országban rendezett futóversenyeken izzadnak, vagy más teljesítménytúrákon „csûrlõdnek“ valahol. Itt van idõ egy kicsit megállni, elbeszélgetni, vagy magányosan eltûnõdni a világ nagy kérdéseirõl, vagy csak úgy szemlélõdni, szinte amnéziásként rácsodálkozni mindenre, ami körülvesz, újra és újra, mindennap újként felfedezni a világot. Itt felértékelõdik minden emberi szó, még egy barátságos tekintet is, a barátságosság, a barátság. Ilyen érzésekkel válok el a kedves pontõrtõl. Mára annyi emberi töltést kaptam, hogy minden tartaléktelepem csordultig telt energiával. Az Istállós-kõre gyakorlatilag felszaladok, innen nem olyan drasztikusan meredek, mint a Szalajka felõl. Még jól is esik felfelé kocogni egy kicsit, így más izmok is kapcsolódnak be a munkába azok helyett, amelyeket az utóbbi pár kilométeren terheltem a murvás úton.


 Hajtógázzal lefelé


Az Istállós-kõ után már nagyobb szint nem várható, jellemzõen végig lejtõs lesz a pálya. Eseménytelenül, még mindig jó ütemben jutok el az Õserdõ határáig. Itt egy jó harmincfõs osztály áll be elém a szûk ösvényen, a kerítés mellett. Egy rövid idõre beállok mögéjük, nézegetve a kiugrási lehetõségeket. Valószínû a sereghajtó fiatalember nem érzékel engem a zajos társaság miatt, így három óriási szellentést küld felém. Ekkor már felfedem magam. A srácoknak ez a hét vicce, nevetésük visszhangja szerintem még most is ott kering a Bükk-fennsíkon, ha, azóta el nem halt. Én viszont, ha erre járok majd, mindig hallani fogom ezen túl, hogy az „osztály jót nevetetett”. A „elhajtógáztól” lendületbe jövök és simán lehajrázom a társaságot az ösvény mellett kerülgetve. A Toldibükknél, ahol a kék kereszt megkezdi a zuhanást Stimecz-háza felé megállok egy pillanatra. Némi frissítés után, most elõször a túra során megnézem a mobilomon, mennyi az idõ. 7:04 perc telt el az indulás óta, de ezt lényegében egyetlen pillanatként éltem meg idáig, semmiképpen nem érzékeltem, hogy 7 óra eltelt volna. Itt kb. olyan nyolc és félórás teljesítésre számítok. 8:29 lett a vége. Innen következik a kedvenc szakaszom, lezuhanni a völgybe. Most nem megy annyira, mint máskor, amikor feljövök erre futkározni, de azért tépek lefelé, mint az atom. Egy pár rövidtávost megelõzök, de hirtelen begörcsöl mindkét vádlim. Vizem már nincs, a pezsgõtablettákat elszopogatom. A hatás rövid idõn belül létrejön, szaladok nyugodtan tovább lefelé, mintha mi sem történt volna.


A "gazdátlan" vonat


Stimecz-háza után jó ütemben haladok a síneken is, itt már tájékozódni abszolút nem kell, csak párhuzamosan haladni a párhuzamosok között, amik a célban találkoznak. Van szerencsém találkozni a kisvonattal, ami a pályatesten vesztegel gazdátlanul. Már-már arra gondolok, hogy indiánok támadták meg, amikor meglátom a kalauzt, de a masinisztát még mindig nem. Megszökött a mozdonyvezetõ?- kérdezem a kalauzt. Nem, mutatja, ott gombászik a hegyoldalban. Utas továbbra sincsen, még gombászó sem. Arra gondolok, mi itt rohangászunk a sínek között, a vonatok meg üresek. Javaslom, a túra utolsó szakaszát vonattal kelljen teljesíteni. Mi jól járunk, mert nem járkálunk anyátlanul a sínek között, mint aki sínek közé eset, és hozzájárulunk az erdei vasút veszteségeinek csökkentéséhez. Másik javaslatom: hagyjuk ki a végén azt az iszonyú aszfaltot. Még Varróház elérése elõtt piros kereszt balra fel, jobbra zöld sáv, ami a faluban ér véget. Találkozom még egy a sínek között baktató túratárssal, aki óriás hátizsákot cipel. Mi van ebben, kérdezem szemtelenül, adó-vevõ? – azt gondolván, hogy túratárssal találkoztam. De megtudom tõle, hogy csak szombat délutáni gombászó, és zsákja gombával van tele roskadásig. Tud errõl a teljesítménytúráról, így nem veszi rossz néven az ugratásomat. Látok még egy természetfotóst, aki az áradó patak medrében állította fel az állványát, és bokáig süllyedt a mocsárban. Jól kis kompánia verõdött itt össze a Vöröskö-völgyben. Egy pillantás a vadasparkra, egy pár fotó, és jöhet a már elõbb említett kegyetlen, véget érni nem akaró aszfalt.


Egy kis népegészségügyi önmarcangolás


A Tárkányi-tónál zajlanak a szombati egészségügyi séták és a sütögetõs békebeli piknikek, itt igazán nagy az élet. Most vagy az Elhízott Emberek Országos Találkozóját (E2OT) tartják, vagy ez az átlag populáció, mert akkor rettenetesen elhízott a társadalmunk, kesergek magamban, a paleolit kor „ösztövér” embereként. A világot nem tudom megváltani, jó, ha magamat sikerül. De azért hivatalból van közöm a dologhoz. Elkeserít, hogy sokan megvárják, amíg kialakul náluk a súlyos szív-érrendszeri betegség, cukorbetegség, és csak azután gondolnak az egészség szempontjából hatékonyabb mozgásra és szemléletváltásra a táplálkozásban. Nekifeszülök a hegynek, az utolsó erõpróba az Imókõ Üdülõig, és 50,4km megtétele után,1770m szintkülönbséget legyûrve 8:29 perc után véget ér a mai utazásom a „Titkok Kertjében” a Bükkben.


A befutó


A befutó szintén kellemes, mert nagyon szívélyes fogadtatásban részesülök a fõrendezõtõl és a pontõr hölgyektõl, akikkel összeismerkedek, és hosszasan elbeszélgetünk, több közös kapcsolódási pontot fedezve fel az életünkben. Az oklevél mellé, a 3. teljesítésért egy 24 karátos arannyal futtatott, igényes kivitelû kitûzõt kapok. Egy fél óra múlva fut be Erzsébet(Erzsike), akit már egy másik túrán megismertem. Társsal érkezik, aki a túra közben kapott nápolyiról áradozik. Ami igaz, az igaz, tényleg nem volt piskóta, Stimecz-házánál nyeltem el egy szekundum alatt. Aztán nagy szünet, több túrázó nem érkezik, a gyalogosok még a hegyekben vannak.


Summázat


Mit mondhatnék a mai napról így a végére? A rövidebb holtpontok ellenére minden ízület és a lendületem is kitartott végig. Helyre jöttem, és még fejlõdök, javulok, köszönve a paleolit jellegû táplálkozásnak. Jó kis túra ez, nagyon szép vonalvezetéssel. Nem túl könnyû, nem túl nehéz. Tényleg nem tudom, miért nem választják többen, hogy a fõrendezõ szavait tolmácsoljam. De, ha többen választanák, mondjuk, egy tömegtúra lenne belõle, az is jó lenne bizonyos szempontból, de az már nem ez a meghitt, családias légkörû, hangulatos túra, az, az Egri Bükk 50 lenne, amit megismertem és megszerettem. Az már más lenne. „Ez így jó nekem!”


 


Szegedi József


Pétervására


-marton4-


(Suvlajnak ajánlom!)


2013.06.02


 


Grátisz:) A Zempléni barangolások albumom


https://picasaweb.google.com/102760545299824334787/ZempleniBarangolasokPunkosdkor2013051920?authuser=0&authkey=Gv1sRgCL--y97c8Oy2ZA&feat=directlink

 
 
 Túra éve: 2012
kekdroidTúra éve: 20122012.05.31 21:03:52
megnéz kekdroid összes beszámolója

Egri Bükk 30


Elõzmény: a szokásos. Utazás. Ezúttal gyerekcsoportokat kikerülve a megerõsített, kilenc kocsis vonaton. A járathoz Egerben már nincs csatlakozó bézé Felnémetre. Kár, mert kettõnknek jó volt, meg annak a másik hét utasnak is, aki használta. A helyzet nem megoldhatatlan, csak macerásabb. Eh, mindegy, legyen szó inkább a túráról.


Felsõtárkány, Imókõ üdülõ. Alig áll néhány autó a parkolóban. A rajtoltatási eljárás egyszerû: nevet, lakcímet kell írni egy ívre, majd az egészet aláírással hitelesíteni. A barátságos lány szerint, aki a túrázók rohamát egyedül álló rendezõ feladatát látja el, a Heves megyei szövetség miatt van erre szükség. Ám legyen. A lap az eddigi összes indulót tartalmazza, mi a huszonvalahányadikok vagyunk négyen: Kerek repkény, Patti és Bese és én. Alaposan lerövidíti a kitöltési idõt, hogy testvéreimmel közös lakcímet írunk fel, az egrit, mert miért is ne? Repkény pályázik a pro forma legmesszebbrõl érkezett résztvevõ fiktív címére, pedig már nem is lakik ott. Reflexek. Háromnegyed hétkor, terveinkhez képest pontosan háromnegyed órás csúszással elrajtolunk. (Hogy lesz ebbõl hazaérkezés ebédidõre és a Forma-1 idõmérõ edzés megnézése? - Elárulom: sehogy.) Nekivágunk, P+ jelzés mutatja az utat a Vasbánya-nyereg felé. Az út eleinte enyhén benõtt, ahogy az üdülõ omladozó létesítményei mellett ballagunk a kerítés külsõ oldalán. Hajtûkanyar következik, elmesélem a levágása közben félliteres energiaitallal hasraesõ, magát üvöltve hergelõ túratárs tanulságos történetét. Félreértés ne essék: nem a túratárs, hanem a hajtûkanyar levágásáról van szó. Szép mélyúton, hatalmasra nõtt bükkök között sétálunk lassan fölfelé. A tetõ elõtt meg kell állni pár pillanatra, Pattit enyhén megütötte ez az elsõ emelkedõ, most rá kell számolni. Érzi, hogy nem most van itt az ideje a látványos csoffadásnak, ezért visszaint az emelkedõnek és jön tovább. Mellettünk ér csordogálna a vízmosás alján, ha nem száradt volna ki teljesen. Felérünk a nyeregbe, obligát fénykép készül az iránymutató tábláról, megnyugtatjuk Repkénnyel a testvériséget, hogy ilyen emelkedõ egy darabig nem lesz több.


Következik a Török út, rögtön az elején újabb és már jól ismert irtásoknál nézünk farkasszemet a Bükk-fennsík déli peremével. Ezen belül is a bükki Kövekkel, amelyek sziklafalaikról, jellegzetes formájukról könnyen azonosíthatóak, és látványnak sem utolsók. Ez a résztáv amúgy sem bõvelkedik látványos kilátópontokban, így a meglévõket különösen nagyra kell értékelni. Sárga kereszt jelzés tér a Barát-rét felé, az itteni táblát nem rongálták meg, talán azért, mert bent áll a susnyában. Nem úgy, mint az elágazás túloldalán az Egererdõ szép, fényképes tábláját, amelyet egy magát erõsnek vélõ errejáró pont középen átütött. Szomorú példa, amely nem segíti az erdõben tartózkodók és az erdõt kezelõk álláspontjainak közeledését. Erdõfolt után újabb kilátóhely, felszeletelt rönkökkel és a kelet felé, távolba húzódó hegyek láncával. Innen belépünk a zárt erdõbe, sétálunk a kellemes hûvösben. Ezt a társaság fele úgy értelmezi, hogy fázik, én pedig örülök, hogy reggel visszatettem a pulóvert a szekrénybe, amikor megláttam a felhõtlen, kék eget. Megérkezünk a rönklerakatként is mûködõ Völgyfõ-ház mellé, két férfi néz ránk nem túl barátságosan, aztán elporoznak egy kocsival. A jókedvû pontõrök elmesélik, hogy õket igazoltatták is, valószínûleg a környéken felhalmozott farakásokat õrzik, ami azért érthetõvé teszi a gyanakvást. Bénázok egy sort az itinerekbe rejtett igazolólapokkal, a bélyegzõt kezelõ lány javaslatára különválasztom az eltérõ célt szolgáló lapokat. Így már kényelmesebb. Vételezünk színes papíros ostyaszeletet (és egyetlen eldobott csomagolást sem látok késõbb!), valamint aszalt barackot, ami finom. Az alkalom fénye tovább emelkedik Tinca érkezésével, aki egy idõre hozzánklassít.


Elhagyjuk a Völgyfõnél elért Oldal-völgyi mûutat, majd az alig szivárgó Zsuzsa-forrást. Lassan, de folyamatosan emelkedik velünk a széles szekérút, Tincával a nagy beszélgetés közben fokozatosan ellépünk a többiektõl. A gerzsényi elágazás környékén szerencsétlenkedek egy sort, pedig a zöld sáv ott virít elöl, nem messze. Keresztezzük az erõsebb utat, a túloldal elõször enyhén benõttnek tûnik, aztán mégsem. Szívesen társalognék tovább, de nem akarom Repkényre hagyni mind a két testvéremet, ezért úgy döntök, nem várom meg, amíg Pazsagra érünk és bevárom õket, Tinca pedig ellép. Amíg várok, elsiet néhány, egymástól független túrázó, közülük egy fiatal lány az egyetlen, aki nem köszön vissza (késõbb sem), csak dacosan néz maga elé. Érkeznek lassan a többiek is, Zsotyek vezeti fel õket, akit az elõzés utáni tizenhetedik másodpercig látunk. Sárga sáv jelzés érkezik mellénk, majd nem sokkal odébb, egy alaposan kijelzett elágazásban elhagyja a gerincet tovább követõ Török utat. Irtást hagyunk el, mellettünk völgy indul, gyorsan mélyülve – vagy éppen mi emelkedünk gyorsan –, majd átbukunk a hegy túloldalára és szépen elindulunk le, Pazsag felé. Repkény lemarad, Bese kitérõt javasol az út szélén álló kõalakzathoz, de nõvére lebeszéli róla, szép az innen is.


Pazsag bejáratában találkozunk a lekváros (birsalmapép?) kenyeret fogyasztó, már a Fennsík felé menetelõ Tincával és a kerékpáros táv néhány résztvevõjével. Megkerüljük a telep néhány házát, itt találjuk a soron következõ, második ellenõrzõpontot. Zsíros és margarinos kenyérszeletek közül lehet válogatni, majd mindkettõt tetszés szerinti feltéttel ellátni. Célszerûen a zsíros változat mellé a kovászos uborkából, a savanyúságból és a piros aranyból, valamint ezek kombinációiból elõállított keveréket alkalmazom, míg a margarinosra birsalmapépet applikálok. Fordítva meglepõ hatást érnék el. Lehet vizet inni és tölteni, de vizünk speciel van annyi, hogy ezt a lehetõséget meghagyjuk a kisebb készlettel rendelkezõknek. Megérkezik Kerek repkény, majd négyesben folytatjuk az utat. Mögöttünk egy szintén négyfõs, csupa lánycsapat lódul meg. Nem tudunk eléggé gyorsan haladni, hogy ne halljuk a csivitelést, így folyamatos osztálykirándulás-hangulatban ballagunk a megyehatárig, itt lépünk fel a Keskeny-bükk hátára. Az itteni tarvágások újabb kilátóhelyeket nyitottak meg, elõttünk a Tar-kõ és a Három-kõ magasodik, nyugat felé pedig a Mátrát látni, valamint a Várhegy tömbjét és a hosszan elnyúló Lök-völgy alján túl talán Felnémet házait. Szép, páratlan kilátás – jól ellenpontozza a tarra vágott hegyoldal kopárságát. (Minden ítéletalkotás nélkül ez is csak egy esete az esztétika kontra célszerûség meccsnek.) Felsétálunk a két táv elágazásáig, a pontõr úr a másnapi kerékpárverseny bõségesen kihelyezett irányítótáblái között üldögél. Megkapjuk a bélyegzést, megmutatom a többieknek, hogy itt a zöld sávon is mehetnénk, de szerencséjükre nem ott megyünk. Zöld kör, valamint számos laminált papír mutatják az utat a Hárs-kút felé. Mi arra megyünk.


Elsétálunk az enyhén benõtt forrás mellett, nem figyelek oda különösebben, hogy most milyen vízhozammal üzemel, ha épp üzemel. A lejtõ aljában két kerékpárost találunk, õk teszik ki a másnapra szánt útjelzõ táblákat. A szalagozás kerékpárral címû sport elsõ ránézésre nehezebbnek tûnik a gyalogos változatnál. Megérkezünk a kék kereszthez, ezt az érkezést rögtön egy pompás emelkedõvel ünnepeljük. Egy fán moha nõtte-e körbe a jelzést, vagy a moha eltávolításával nyertek helyet a jelzésnek – nem tudom eldönteni. Látványnak jópofa. Kerek repkény félrevonul a lejtõ aljában egy alkalmas mellékútra, Pattit és Besét pedig elõreküldöm, küzdjenek szépen meg az emelkedõvel, majd megyünk mi is. Amíg Repkényt várom, addig az osztálykirándulás-hangulat felelõsei is elporoznak, elcsendesülve a hegymenetben. Kényelmesen felballagunk mi is, a meredek szakasz vége az újrasusnyásodás állapotát kezdi felvenni, nem is kell talán sok idõ, és már fiatal fák között sétálhatunk ugyanitt. Fent néhány rönkön találunk mindenkit, felrángatom a tesókat, ne örüljenek, még mindig fölfelé kell menni. Igaz, innentõl csak szépen, kényelmesen, mondhatni, észrevétlenül emelkedik a jelzett út a Tar-kõ aljában. Elmesélem, hogy a Bükk 900-as, jelzett úton elérhetõ négy csúcsa közül a túra 50-es távja háromra felmegy (igaz, nem tudom, hogy a Három-kõnél most mi a követendõ kerülõ), és a Tar-kõ sem akkora kitérõ, hogy ne legyen érdemes nulla pontért beiktatni, ha van rá elég idõ. A gondolatmenetet a balról érkezõ, majd jobbra távozó zöld sáv zárja le, megnyugtatok mindenkit, hogy nekünk semmi közünk nem lesz hozzá, most végre lefelé kell menni.


Jó meredeken tesszük meg mindezt, amely a nemszeretem emelkedõk helyett rögtön a nemszeretem lejtõk ellen hangolja a nem reprezentatív felmérés két résztvevõjét. Jót mosolygok, közben pedig figyelek, hogy laposra kopott talpú cipõmmel mégse csússzak meg nagy mosolygásomban. A Toldi-kapunál enyhül a dõlésszög, Repkény lelátogat a Toldi-kunyhóhoz, pótolta-e valaki azóta a füzetet, de eredménytelenül tér vissza útjáról. Elindulunk az útkeresztezõdésbõl, jobbra füves, keréknyomos út vinne a Vörös-kõ-forrást rejtõ völgy felé. Maradunk az ellaposodó, kellemesen lejtõ gerincen, amely a végére elkeskenyedik, s mintegy hídként húzódik a Stimecz-ház felé. Bese jelez, hogy szeretné kivenni a kivehetõs fogszabályzóját, valami mûanyag szerkezetet, amelyet eddig észre sem vettem, hogy van neki. Leülünk a tanösvénynél egy padra, amíg lezajlik a mûvelet, iszom néhány korty vizet. Még mindig marad, rengeteg. A pár perces szünetet követõen lesétálunk a Stimecz-házhoz, itt találjuk a hetes számú bélyegzõt, õ önkiszolgáló rendszerben mûködik, tehát önkiszolgálunk. A ház és a környezõ pihenõhelyek körül kirándulók, piknikezõk tömegét látni. A kisvasút felsõ végállomásánál lévõ focipálya is épp akkor kerül használatba, amikor elsétálunk mellette, és elhagyjuk a helyszínt.


Kényelmesen ballagunk a nagyobb darab kövekkel megerõsített vasúti töltésen, a Felsõtárkányból érkezõ, következõ vonatig sok idõ van még hátra. A pálya mentén álló jelzõkarókat, az útátjárókban az andráskereszteket szépen lefestették, látszik, hogy fenntartói foglalkoznak a vasúttal. A völgy végében õzek, muflonok, miegyebek legelésznek békésen, jöttünkre a lekerített terület túlsó, árnyas végébe szaladnak. Csak egy unott kecske és egy fiatal õzbak folytatja az étkezést, nem zavartatva magát a felbukkanó emberektõl. Idáig tartott a kényelmes szakasz a túrán, most jõ a kényelmetlen. A reggeli, hûvös levegõ szép emlék a tûzõ napon, szerencsére a nyílt szakasz csak Felsõtárkányig tart, itt az utca szélén növekvõ fák adnak már némi árnyat. A buszmegállóban rengetegen várakoznak, talán a 15-ös táv résztvevõi lehettek, legalábbis egyiküknél láttam egy összefogott papírköteget, ami akár itiner is lehetett. A vonat indulásáig még most is annyi idõ van hátra, hogy mindkét mozdony egymás mellett pihen a kocsiszínnél. Próbálok készíteni egy fényképet az együttállásról, elég halványra sikerül. Kelet felõl kerüljük a focipályát, majd az üdülõhöz vezetõ aszfaltút emelkedõje következik. Felérünk, parkoló, bejárat. A lánycsapat a célnak helyt adó pavilon elõtti ötven méteren elrobog mellettünk, lehet, úgy vannak vele, inkább mi várjunk rájuk, mint õk ránk. (A „buszhoz sietnek” c. tételt kilõhetjük az okok közül: autóval jöttek.) Nem mintha sokat kellene várni, a magányos rendezõlány, aki láthatóan az érkeztetést is intézi, nagyon gyorsan megírja az okleveleket. Pár perc sorállás után megkapjuk a díjazást egy kedves mosoly és egy kézfogás mellett. Ezúton is köszönöm szépen a túrát a rendezõknek, a társaságot a társaknak, jó ötlet volt ismét kilátogatni erre a túrára. Végre megvan a harmadik színû fém (bronz-ezüst-arany, sorra), jövõre lehetne folytatni akár az ötvenes távon a gyûjtögetést. Aztán egyszer, ha nagy leszek és ügyes, ki kellene próbálni a kerékpáros távot is. Remélem, lesz rá lehetõség.


-Kékdroid-


Képek

 
 
rasztaszabiTúra éve: 20122012.05.27 19:23:42
megnéz rasztaszabi összes beszámolója

Sziasztok!


Tegnap nekivágtam harmadmagammal az Egri Bükk túra 80 km-es, kerékpáros távjának. Így utólag végiggondolva, kissé lehet felkészületlenül, ami már a túra kezdeti szakaszában gondot okozott. Idei kerékpáros pályafutásom annyi volt, hogy 2-szer bicikliztem 60-70 km-t, egyiket síkban, a másikat a hegyekben; ezt nevezhetjük felkészületlenségnek is egy ilyen nehézségû túrára.


Debrecenbõl Egerbe vonattal érkeztünk Balázs barátommal, ahol találkoztunk Ádám barátommal, aki Hatvanból érkezett. Bemelgítésképp kitekertünk kb 12 km-t a Felsõtárkányban található Imókõ üdülõbe, ami nem volt olyan egyszerû, mint amilyennek elõzõ este gondoltam, fõleg a szálló elõtt a hegyre felvezetõ szerpentin, amire már reggel, kipihenten is nehéz volt feltekerni, egyértelmû volt, hogy ez a túra vége felé nem biztos hogy menni fog.


A startban gyorsan neveztünk, fizettünk, és megkaptuk az itinert is, ami nem volt túlbonyolítva, de ami kellett az kiderült belõle, de talán a különbözõ túrák itinerjeinek nem kellene mindenki papírján rajta lennie.


Lefelé az emelkedõ lejtõvé vált, és gyorsan le is értünk Tárkányba, ahonnan gyönyörû úton haladtunk a jól ismert Völgyfõ házig. Anélkül, hogy különösebb emelkedõ lett volna, már itt éreztem, hogy nem egyszerû felfelé haladni.  A Völgyfõ háznál szép kilátás fogadott a tarvágásos résznél, illetve finom nápolyis csokit kaptunk. Innen folytattuk utunkat a Pazsagi erdészház felé, elõször könnyen tekerhetõ emelkedõs úton, majd az út hirtelen lejtmentetbe ment át, gyönyörû panorámás hegyoldalak kanyargó útjain siklottunk végig, gyanúsan sokat lefelé, még meg is álltunk a térképet megnézni, hogy nem-e megyünk rossz irányba, de nem. Ezután jött egy hosszabb emelkedõs rész, ahol Ádám, és Balázs rendületlenül tekertek hiper-szuper kerékpárjaikkal, de nekem nem ment, itt volt elõször, hogy leszálltam a keróról, és tolltam, vagy 50 méteren át. Pazsagra leérve már elég fáradt voltam, de itt a ponton enni kaptunk zsíros, lekváros kenyeret. A lekvárból nekünk még jutott, de a késõbbieknek már nem.


A frissités után a megyehatárig nehézkesen de feljutottam, utána az Eger-Miskolc mûúton jól lehetett haladni. Ádám gyorsan el is húzott, és a Bánya-hegynél várt be engem, illetve minket, mert Balázs szolidarított velem, és megvárt, bár sokkal gyorsabban is tudott volna tekerni.


A Bánya-hegyi parkolóban rövid pihenõt tartottunk, amikor is Balázst magához szólította a természet, ahonnan csalánnal a kezében tért vissza. Ádám ennek nagyon megörülve a lábait csalánnal alaposan "lekezelte", de Balázs sem maradt ki a mókából; én inkább kihagytam. Meg is állapítottuk korábbi tapasztalataink alapján, hogy csalánnal alaposan összecsípett lábbal nem igazán lehet este jót aludni. :)


A túra nagy emelkedõvel folytatódott, Balázs, és Ádám elhúztak, én meg tekertem-tekertem, de az emelkedõ nem akart fogyni. Végül itt is sikerült a kerót vagy 50 méteren tolni, majd továbbtekerve megérkeztem a Három-kõi elágazóhoz, ahol Ádám és Balázs vártak engem. Itt a pontõröktõl vizet kaptunk, majd folytattuk utunkat Bánkút felé, elõször egy nem túl jó minõségû, de hosszan lejtõ szakaszon a Nagy-mezõ felé, ami gyönyörû volt. Elfordulva Bánkút felé egy nem túl meredek szakaszon értünk fel Bánkútra, ahol a síháznál volt a pont, itt szõlõcukrot kaptunk. A síháztól a kerékpárt feltoltuk a parkolóhoz, ahonnan a sárga sáv jelzést keresve indultunk tovább, de nem találtuk. Mivel tudtuk hogy a Csurgói erdészház hol van, ezért valószínûleg egy alternatív útvonalon, a szánkópálya felé indultunk a réten át, ahol a Bálvány lábánál balra legurultunk a rét túlsó oldalán az erdészházhoz, ahonnan köves, nehezen járható túristaúton jutottunk el a következõ pontig, Olasz kapu alá ahol aszfaltút volt ismét. Itt megint kaptunk vizet, és aggódva nyugtáztuk, hogy 38 km-t tettünk meg 4 óra alatt, és hogy a maradék 42 kilóméterre van még 2 óránk.


Így hát nekivágtunk a rendkívül hosszú lejtõnek, ami gyakorlatilag a hátára véve lerepített minket a Szalajka-völgyig. Ez a 10 kilóméter úgy ment el, hogy észre sem vettük... Balázs és Ádám két hete megcsinálták az Ökopark túra 70-es kerékpáros távját, ahol ezen az úton szembõl jöttek fel. Minden elismerésem az övék, kegyetlenül nehéz lehetett, de megcsinálták!


A Szalajka mindig szép völgyében rengeteg ember volt, alig gyõztük kerülgetni õket a kerékpárral, de a legtöbben elõzékenyen utat adtak nekünk. Ezúton is köszönjük! :)


Szilvásváradtól Szarvaskõig néhány kivétellel az út végig lejtett, ezt a szakaszt is gyorsan megtettük - persze Ádáméktól alaposan lemaradva haladtam - a kocsmában az OKT bélyegzõvel pecsételtünk. Ide 5 óra alatt értünk el, és volt még 15 kilóméter hátra a maradék egy órára - már ami a szintidõbõl maradt. Ekkor a lábaim már rettenetesen fáradtak voltak, sok mindenhez volt kedvem, de a kerékpározáshoz semmiképpen. Szarvaskõtõl Egerig az út fõképpen lejtett, a kevés emelkedõn roppant nehezen ment felfelé tekerni, ennek megfelelõen Balázs és Ádám jól elhúzott, csak Eger elõtt értem utól õket, amikor megálltak könnyíteni magukon. Én itt nem álltam meg, de persze a Tárkány felé vezetõ elágazás elõtt már mindketten beértek.


Innen rettenetes szembeszélben, mérhetetlenül fáradtan tekertem, Ádámot ekkor láttam a célig utoljára. Balázs elõre ment, de õt végül utolértem, mert a térdizülete annyira fájt, hogy a Felsõtárkány táblától már csak tolta a kerékpárt. A kerékpárúton kétszer is leszálltam tolni a kerót, a tekerés folyamatosan már nem ment, Felsõtárkányban a szembeszél, az emelkedõ, és a kimerültségnek köszönhetõen a mintegy 2-3 kilóméteres távot duatlonban tettem meg, azaz hol toltam a biciklit, hol tekertem. Nyilvánvaló volt, hogy az utolsó emelkedõn a szálló elõtt a gyaloglás is gondot fog okozni, a felbiciklizést kizártnak tartottam, és persze nem is sikerült, még feltolni is alig tudtam a biciklit, de a szálló kapuján már tekerve haladtam át, és értem be a célba 6 óra 5 perc után, és ott Ádám már várt engem. Jó lett volna leülni, de nem láttam széket, ezért a földre henteredtem le. Balázs is megérkezett hamarosan, és mindenki megkapta a jól megérdemelt kitûzõt, és oklevelet.


Az állás, járás nem nagyon ment, a lábaimban nem izomláz, hanem olyan érzés volt, mintha össze-vissza rúgdostak volna. (Balázs szerint rettentõ sz.rul néztem ki). :)


A hátra lévõ távolság az Eger vasútállomásig leküzdhetetlennek tûnt, fogalmam sem volt, hogyan fogok lemenni. 1 óra 20 perc volt az indulásig, de nem voltam meggyõzõdve, hogy le tudok menni. A parkolóban több bicikli szállítós autó is indult lefelé, de egyikbe sem tudtam bepotyázni, mert hely nem volt, így saját erõbõl jutottam el Egerbe, ami nem is volt olyan nehéz mint gondoltam, mert az út végig lejtett, és az elõbbi szembeszél, most hátszélbe váltott át, és letolt Egerbe ahova meglepõ módon 30 perc alatt leértem, még egy pizza vásárlásra is jutott idõ, majd a vonatot is simán elértem, és közben a lábfájás is elmúlt, persze ez lehet, hogy a 2 cm vastag Bengay kenõcsnek is volt köszönhetõ.


Összességében az tudom elmondani, hogy nagyon szép útvonal volt, a szervezés szerintem megfelelõ volt, de a távot semmiképpen nem szabad felékszülés nélkül megpróbálni, mert még úgy jár az ember mint én. Büszke vagyok, hogy megcsináltam, és mindenki büszke lehet magára aki eljött, és megcsinálta, és az is, akinek esetleg nem sikerült. 


Ádámnak, és Balázsnak köszönöm, hogy eljöttetek, nagyon jól éreztem magam, remélem Ti is, kár, hogy a végén nem volt idõ a hegy levét egy hûvös (a szokásos) pincében megkóstolni, nem baj majd 1 hét múlva bepótoljuk!


 

 
 
 Túra éve: 2011
kekdroidTúra éve: 20112011.05.24 20:07:05
megnéz kekdroid összes beszámolója

Egri Bükk 30


Összefoglalva:


Utazás, rajt, emelkedõ, Vasbánya-nyereg, páramentes kilátás északra, ismerõs szekérút keletre, Völgyfõ-ház, kis mûút, emelkedõ, erdõ, emelkedõ, erdõ, kis lejtõ, kis emelkedõ, Borostyán-kõ, nagy lejtõ, Pazsag, kacsazsíros kenyér, sûrû levegõ, aszfalt árnyékkal, megyehatár, letarolt erdõrészlet, még sûrûbb levegõ, villámlás keleten, mennydörgés keleten, távok elválása, szelet csoki, sûrû dörgések, Hereg-réti kitérõ (esõház) elvetése, meredek lefelé a Hárs-kútra, meredek felfelé a Tar-kõ alá, Toldi-kapu, Toldi-kunyhó, csalóka napsütés, hosszú lejtõ, hirtelen közeli mennydörgés, Stimecz-ház, önbélyegzés, elkóborolt kutyát keresõ család (Peti gyere haza!), kisvasút, beijesztõ esõ, futás a megállóhelyig, esõ kivárása, séta Felsõtárkányra, séta a célba, beszólogatós íjászok, be nem szólogatós íjászok, kedves rendezõk, oklevél, jelvény, kis vasútfotózás vagy kisvasút-fotózás, utazás haza.


Bõvebben:


Nevezés, három fõre. A társaság Kerek repkénybõl, Bese öcsémbõl és belõlem áll. A már elrajtolt Zsotyekkel találkozunk úton a rendezõk bázisául szolgáló pavilon felé. Az üdülõ tele van sárga kordonnal lekerített területtel, Repkény észrevesz egy vaddisznót. Kitömöttet. Érdekes. Nincs nevezési lap, a nevünket és a rajt idõpontját a rendezõ hölgy ráírja az igazolólapra, akár indulhatunk is. Akkor induljunk is.


Itiner. Nem annyira gagyi, inkább amolyan klasszikus-fapados. Van útleírás, van egy jól használható szintmetszet. Igaz, a négy távból háromnak közös az itinere.


Vasbánya-nyereg, Török út. Kapaszkodunk fölfelé és fölfelé és fölfelé, aztán esõház és kisimul az útvonal. Mellettünk északra panoráma, kéken párállnak felénk a Bükk-fennsíkot õrzõ Kövek. Aztán beleveszünk a zöldbe, szekérút vezet hosszan az erdõben, jórészt lefelé. Utolér egy túratárs, kitárgyaljuk a beszámozott és beszámozatlan ellenõrzõpontok problematikáját, majd ellép, az ötvenes táv szigorú, nem engedné meg a mi sétatempónkat. Völgyfõ-háznál pontõr néni ül kempingasztalnál az árnyékban, aszalt barackkal kínál.


Török út, még mindig, Gerzsény és Pazsag. Eleinte mûút, aztán letérünk. Pontosabban fel, mert az út szigorúan monoton emelkedik, sokáig. Közben mindenfelé erdõ. Résztvevõvel nem találkozunk sokkal, de az a kevés legalább jó gyors és megelõz. :) Becsatlakozik a sárga jelzés, a következõ elágazásban õt követjük a zöld sáv helyett. Idáig végig sûrû erdõben trappoltunk, most találunk egy nagyobb irtást. Kitérünk a LeFaGySz-on méltatlanul mellõzött sziklához Pazsag fölött. Jópofa kõalakzat. Lesétálunk Pazsagra, kerékpárosok jönnek-mennek. A pontõr házi kacsazsírt ajánl a kenyérhez, étkezünk egy jót. Megbeszéljük, hogy esõt, vihart a helyi újság csak vasárnapra mondott, most csak úgy spontán párás és fülledt a lég.


Keskeny-bükk. Az aszfalton kellemesen hûs árnyfoltok váltogatnak izzasztóan kitett szakaszokat. Amire felérünk a megyehatárra, beborul, távolról dörgés is hallatszik. Az esõkabátok otthon lógnak a fogason, legalább addig sem kopnak tovább. Szaporázzuk lépteinket, így is feltûnik, hogy hiány lépett fel erdõbõl a Keskeny-bükk déli végében. Felsietünk a távok választópontjáig, optimista pontõr (nem fog itt esni...) kínál csokival és irányít a Hárs-kút felé. A vonatkozó tábláról valami hülyegyerek izomból eltávolította a ZO irányát jelzõ nyilat, csak a tábla csonkja maradt meg. Kíváncsi vagyok, erõmûvészünknek vajon mit ártott az útjelzõ. :(


Kanyargás a Kövek alatt. Rögtön meredek lejtõn trappolhatunk az egyre sûrûsödõ dörgések közepette. Az lelkesít, hogy mintha egyre távolabbról szólna az égi basszusgitár-kórus, tehát elvetjük a felmerülõ Hereg-réti kitérõ lehetõségét (ott van esõház, menedéknek). Inkább teljes erõvel nekimegyünk a K+ emelkedõjének. Öcsém mintha kezdene csoffadni. Ugyanúgy erdõben haladunk, mint a túra elején, de itt már komor bükkök, öreg tölgyek szegélyezik az utat. Hangulatos. Némi kanyargás után megérkezünk a zöld sávhoz, éles kanyarral fordulunk rá a Toldi-kapura. Az eligazító táblának itt csak az oszlopa maradt meg. A Budai-hegységben mûködik a baltás jelzésgyilkos, a jelek szerint a Bükknek is kijutott egy táblagyilkos.


Toldi-kunyhó, Stimecz-ház, Varróház. Sétálunk lefelé, kirándulók érkeznek szembõl, gyerekek, kísérõk, kísérõk kísérõi. Többnyire vidámak. Egy hölgy megkérdezi, messze van-e még a csúcs, megnyugtatjuk, hogy messze (csak tudnám, melyik csúcsra gondolt? :)). Õ már nem annyira vidám. Elhalkulnak a dörgések, a Toldi-kunyhóhoz csak azért térünk ki, hogy beírjunk a vendégkönyvbe és leüljünk uzsonnázni. Lesietünk a hosszú, eleinte kanyargós gerincúton, a végére a Nap is kisüt. Az út olyan, mintha híd lenne, mindkét oldalon meredek, mélynek tûnõ parttal. A távolból valami Peti után kiabál vékony gyerekhang. Meglepetésszerûen felbukkanunk Stimecz-háznál, az önpecsételõs pont az Erdõ fohásza tábla oszlopán lóg. Amúgy az irányjelzõn itt is hiába próbálna lógni, mert letörték. Amíg az igazolásokkal szöszölünk, autó kanyarodik felénk, szomorú tekintetû fiatal anyuka kérdezi, láttunk-e egy valamilyen kutyát az erdõben – a típusra nem emlékszem, a kutyákhoz csak annyira értek, hogy megállapítom egy élõlényrõl, hogy kutya-e vagy sem. (Néha annyira sem.) Kiderül, hogy a kutya hallgat a Peti névre, szólongatják még egy ideig. Elkezd csöpögni az esõ, behúzódunk a kisvasút forgalmi kitérõje melletti zilált épületbe. Amikor észrevesszük a diszkréten döngõ darázsrajt, továbbállunk szép csendben. Az esõ eláll, az égzengés folytatódik. A vasúti pálya nemrég kaphatott új adag zúzottkövet, nehézkes a haladás a felsõ szakaszon. Egy idõ után nem zavartatjuk magunkat, fõleg, amikor elkezd határozottabban csöpögni az esõ. Az utolsó párszáz méteren futunk a kisvasút Egeresvölgy-Varróház megállójáig. Beállunk az esõházba, magányos biciklitúrázó várja szintén az idõjárási helyzet csillapodtát. Eltársalgunk, amikor elül az esõ, továbbállunk.


Felsõtárkány. Innentõl az erdõ szélén, mûúton talpalunk, két vihart is meg lehet figyelni menet közben. A Várhegy túloldalán villognak sûrûn, valamint nyugaton, Felnémeten is túl. Esõt már alig kapunk, csak némi vízpermetes hûtést. A kisvasút végállomásán türelmesen várakozik pár utas. Elsétálunk a néptelen focipálya mellett, feltrappolunk az üdülõhöz. Rengeteg az autó, csodálkozom, ennyi résztvevõ lenne a túrán? Tévedek, a rengeteg autó a rengeteg íjászhoz tartozik. A többség egyáltalán nem foglalkozik a túrázókkal, néhányan megmosolyognak, „valami kirándulókról” hallok lekezelõ megnyilvánulásokat. Nem lenne bölcs dolog olyasvalakinek beszólni, akinél csigás íj és egy rahedli nyílvesszõ van, tehát csöndben maradok. Felsétálunk a pavilonhoz, kerékpáros teljesítõk beszélgetnek. Átvesszük a díjazást a rendezõktõl, második alkalomra ezüstszín jelvény jár, Repkénnyel mi ilyet kapunk, Bese elsõ teljesítõként bronzot. Nézzük még egy darabig az íjászokat, szépen lõnek, majd útrakelünk haza, beiktatva egy kis vonatfotózást (kisvonat-fotózást). Köszönöm a társaságot, köszönöm a túrát!


-Kékdroid-


Képek

 
 
tétova hegyi-teveTúra éve: 20112011.05.22 16:07:39
megnéz tétova hegyi-teve összes beszámolója

a felülmúlhatatlan Bükk


Borzasztó gagyi itinerrel felvértezve kezdtem a futást. Egy röpke, nem oly húzos emelkedõ után kellemes bükki hullámvasutazással értem el a Völgyfõ házat, ahol egy kedves néni kínált aszalt barackkal. Újabb enyhe felfelék s egyre szebb erdõk kísérték utamat. Egy bitumenes keresztezõdésnél sajnos benéztem a helyes irányt. A térképet elõvéve azonban gyorsan helyre raktam magam. Aztán újabb fel-lefelék s valósággal röpültem a gyönyörû fák között. Pazsagnál bezabáltam bõven sózott zsíros kenyérrel. Némi beton s már jött is egy csokis EP, ahol elvált a rövid az enyémtõl. Ekkor már rendesen dörgött, de az esõ sem ekkor, sem késõbb nem ért el. Pedig nyomait jártamban-keltemben tapasztaltam. Egy jól levágott oldalnál szerencsém volt, mert épp elõttem húzott a sûrûbe be egy bácsika. Ahogy ezt ellhagytam megint nagyon szép erdõk következtek. Bányahegy és Három-kõ, a kedvenceim. A Less Nándiról is ismerõs és szeretett helyek ezek. Igaz 3-kõrõl letiltották a túrista forgalmat. A Fennsíkon keveregtem kicsit és kerülgettem a túrázokat. Bánkúton a pontõr srácok kolbászát kunyeráltam el. Rendesek voltak, megosztották velem, amijük volt. Aztán fel a Bálványos-ra, egy ronda átjátszó toronyhoz. Innen lefelé jelzetlen úton, kissé találgatva, hogy merre is ereszkedtem a Csurgó-i eh-hoz. Innen a sárga nem volt meg. Újra térképes segítséghez folyamodtam. De táj és a fennséges erdõk mindenért kárpótoltak. A Huta rét is gyönyörû volt. Istállóskõre is fel kellett kapaszkodni, de az enyhe felfele itt sem okozott gondot. Lefelé viszont újra térképes segítség. Az itinert szerintem lehetne modernizálni - gondoltam magamban megint. Elfutottam az õserdõ, majd a Toldi Bükk mellett. Ezek is nagyon király helyek. Aztán ráfordultam a Kecskor gerincére és rohanás hosszan lefelé. A Stimecz háznál önkiszolgáló pecsételés majd futás a hosszú sínpár között, mellett, ahol épp lehetett. Ez még nem is volt olyan gáz. Kiérve a betonra már nem élveztem annyira. Az üdülõhöz felfelé (rajt-cél) pedig már sétáltam. 


Nagyon tetszett ez a túra, s fõleg a kiváló útvonal miatt. Jók voltak a szolgáltatások is. Persze futóként jobb lett volna sûrûbb vízellátás, de a lötyis hátizsákomnak köszönhetõen ez sem volt gond. A jelvény, amit adtak gyönyörû volt, jövõre is jó lenne kapni egy hasonlót az újabb teljesítésért. Ha csak rajtam múlik megint jövünk majd, mert annyira tetszett a táj és az erdõ. Köszönöm a rendezõknek a szervezést.    

 
 
 Túra éve: 2010
PlecsTúra éve: 20102010.05.28 09:14:17
megnéz Plecs összes beszámolója

 


Egri Bükk 30


Másodszor voltam ezen a túrán, s szerintem jövõre leszek harmadszor is.


Már csak azért is, mert a tavalyi bronz jelvény után, idén ezüstöt kaptam, hát most már csak meg kéne szerezzem az arany színût is…:-) De nem csak ezért, hanem mert szimpatikus, jó kis túra ez, nekem tetszik az útvonalvezetése is, amely ugyan nem tartalmaz gigantikus extrákat, de szép helyeken vezet, s bár rögtön az elején van benne egy jó kis emelkedõ, utána már inkább olyan jó kis kellemes bükki túrának nevezném.


Az idei túra üde színfoltja volt a kisvasút, amely olyan tempóban haladt elõttem, hogy a Stimecz háztól a Varró házig gyalog utolértem. A Varró háznál kis pihenõt tartott a nagy „vágta” után, így éppen el tudtam menni mellette, s láss csodát, Felsõtárkány felé tartva az egyenesben megelõzött! No aztán a nagy „száguldásnak” meg is lett az eredménye, az egyik kocsi kisiklott… :-)


Ha van kedvetek túrás meg -száguldó és kisikló- kisvasutas képeket nézegetni, a fotókat itt megtaláljátok: www.plecs.hu


 
 
 
kekdroidTúra éve: 20102010.05.26 17:36:10
megnéz kekdroid összes beszámolója

Egri Bükk 30


Öten érkezünk a túrára busszal Felsõtárkányba, a busz többi utasa jórészt a péntek esti lázból erõs másnapos tüneteket produkáló gyerek. Felsétálunk a rajtba, a szállóból kíváncsian figyeli az érkezõket az álmos tekintetû recepciós. Benevezünk a közepes távra, délutánra még sok tennivaló vár otthon, egy kényelmes 30-as azonban belefér. Megkapjuk az egyesített 30-as és 50-es itinert egy eléggé vázlatos térképpel az útvonalról, amelyet némi szöveg támogat meg. Szerencsére a jelzések végig tökéletesen követhetõek és még szalagozást is találunk néhány trükkösebb ponton – annak, aki elõször jár a Bükkben, szüksége lehet valami támpontra. Rögtön az elején, ahol a P+ a tábor fölé kanyarodik, mi is elsétálunk rosszfelé egy kanyarban, nagyjából harminc métert. Kerek repkény még idõben kapcsol, emlékezve a tavalyelõtti tévesztésre ugyanitt. Baktatunk tehát tovább a jelzett úton, dagasztva az agyagos sarat, amelyen az elmúlt napokban népes csoport járhatott: rengeteg nyomot találunk a Török út eléréséig. Ami emellett feltûnik, az a mellettünk húzódó mély árokban lezúduló rengeteg víz. Felérünk, a pihenõhelyen megállunk, két kalciumos pezsgõtablettát dobunk fél liter vízbe, hogy kicsit visszafojtsuk az allergiát. Irány a Völgyfõ-ház, a tarvágásoknál csodaszép kilátás nyílik a Bükk-fennsíkra, a Kövekre, páramentes, tiszta idõben, felhõtlenül kék ég alatt. A gondolatom a hegység túloldaláról, Miskolcról induló Kohász Kékezõk felé vándorol, bízom abban, hogy jó idejük lesz végig. (Akkor ugyanis nekünk is jó idõnk lesz. :)) Végigsétálunk a gerincen, néha megállunk a kilátásban gyönyörködni, mögöttünk Felsõtárkány, Felnémet házai villannak fel. Völgyfõ-háznál vár az elsõ ellenõrzõpont, aszalt sárgabarackkal kínálnak, bedobunk néhány szemmel. Séta tovább.


Természetesen fölfelé kell menni, attól, hogy ez rövidtáv, még van benne bõven szintemelkedés. Elhaladunk egy forrás mellett, a lezúduló víz nem csak a foglalattól ásott mederben folyik le, hanem nagyjából mindenütt, ahol csak lehet. Felsétálunk, sûrû erdõben, hullámvasutazunk, kerülgetjük a pocsolyákat. Hangokat hallunk meg, mögöttünk, a lépések gyorsan közelednek, Nagy Attila ér utol, egy idõre lelassít hozzánk, zalai MATT-os élményeirõl mesél. Közben folyamatosan emelkedik az út, én közben azon gondolkodom, hogy mintha Pazsagra lefelé kellett volna ereszkedni annak idején. Kívánságom valóra válik, lejtõre vált az út, lesietünk a kanyargón, le egészen az erdészházig. A már szembõl érkezõ Attiláék erõsen ajánlják az uborkás kenyeret, a ponton beigazolódik, hogy egyáltalán nem alaptalanul. Elbeszélgetünk a kedves pontõrökkel, még a kovászos uborka receptjét is megkapjuk, kár, hogy nem írjuk fel ott helyben. Néhány szelet kenyeret követõen továbbsétálunk, fel a kéken a Pazsag-völgyben, pont szembe a Bükki kilátások útvonalával. Felérkezünk a megyehatárhoz, szalag lengedezik a bokrok között, mutatja a feltérõ utat a Keskeny-bükk felé. Továbbsétálunk, sûrû bozótosban, lesétálunk, majd egyre feljebb, míg végül egy sátor ponyvája tûnik fel a fák között. Két srác õrzi a pontot, még csokival is kínálnak, eligazítanak a további útvonalat illetõen. Lerongyolunk, a Hárs-kút felé, betérünk a forráshoz, de a víz itt is minden elképzelhetõ helyen zúg lefelé, ahogy feltör a hegy gyomrából. A lejtõn kocogni kezdünk, bár nem sokáig: ahol a K+ jelzés beérkezik, hirtelen felismerjük a helyszínt: itt érkezik meg a Tortúra a Tar-kõ felõl. Ez azt jelenti, hogy a Toldi-kapuig fölfelé haladunk. Meredeken, nyílt terepen, vakító napsütésben kapaszkodunk fel a keresztezõdésbe, onnantól indulunk vissza Felsõtárkány felé.


Ismerõs a terep: régen, amikor még többet túráztam egyedül a Bükkben, ez gyakran kézenfekvõ irány volt Felsõtárkány és így a buszmegálló felé. Most is ezen haladunk, sietünk lefelé, a lejtõ dõlésszöge szinte csábít a kocogásra. Egy kiránduló pár áll az úton, köszönnek, megállítanak, a Vörös-kõ-forrást keresik, nem feltétlen a legjobb helyen, de eldöntik, hogy most már lemennek a Stimecz-házhoz és onnan sétálnak fel. Jó utat kívánunk, tovasietünk. Víz zúgása, majd a tanösvény táblái jelzik elõre, hogy rövidesen megérkezünk a következõ pontra. A háznál embereket ugyan nem találunk, de bója és papírfelirat jelzi, hogy megvan az önkiszolgáló pecsételõhely. Gyorsan önkiszolgálunk, elnézünk a kút irányába, de még van vizünk bõven, nem térünk ki. A menetrend szerint idefönt kellene lennie egy szerelvénynek – annyit azért gondolunk, hogy a víz alámosta a pályát és nincs közlekedés. Elindulunk a vasút mentén, amikor lehet, kihagyva a talpfákat és a vasbeton keresztaljakat. A Varróház elõtt összefutunk a felsõtárkányi ÁEV pályafenntartó csapatával és a C-04-403 pályaszámú mozdony húzta néhány teherkocsival. Nem mindennapi látvány, megkérdezzük, szabad-e a fényképezés. A beleegyezõ válasz után fotózunk párat, majd tovasietünk a sínek mentén. A pályát valóban alámosta pár helyen a víz, húsz-harminc centis hézagok tátonganak a sínek alatt, ezeket a hézagokat foltozzák be szorgosan. Kiérünk Varróházhoz, innentõl aszfaltút a célig, különösebb esemény nélkül. A falun átsietünk, Kerek repkény megnézi a menetrendet: megegyeztünk még a Stimecz-háznál, hogy ha harminc percnél több van hátra a buszig, azt el kell érni, ha kevesebb, akkor nem érdemes rohanni. Pech: kerek fél óra múlva jön egy busz, utána bõ egy órán át semmi. Sietünk. Feltalpalunk a célba, megkapjuk a díjazást. Szép jelvény, ötletes emléklap. Enni is adnának, de sietünk, szinte futunk a buszhoz, amikor kifelé megyünk a táborból, éppen akkor érkezik szembe az elsõ futó az 50-es távon. Nem semmi. Jól eltalált túrának bizonyult az Egri Bükk 30, köszönet érte a rendezõknek és a társaságért Kerek repkénynek!


-Kékdroid-

 


Képek

 
 
marton4Túra éve: 20102010.05.23 22:11:20
megnéz marton4 összes beszámolója
EGRI BÜKK 50   2010.05.22

 

 "mert a mely nevet adott az ember az élõ állatnak, az annak neve. És nevet ada az ember minden baromnak, az ég madarainak, és minden mezei vadnak" (Biblia Teremtés Könyve 2,19-20)

 

„Annyira új volt a világ, hogy sok minden még nevet sem kapott, s ha meg akarták említeni, ujjal mutogattak rá.” (Gabriel García Márquez: Száz év magány)

 

 

Az elsõ „nemmátrabérces” teljesítménytúrám a 2007-es Egri Bükk 50 volt. Az „elsõ” mindig döntõ jelentõséget kap az ember életében és örökre bevésõdik. Az elsõ lépések amit megtettem, szokatlan, de még emlékszem rá, az elsõ szavak, amit megpróbáltam megformázni, az elsõ mondat, amit önállóan sikerült kisilabizálnom az olvasókönyvbõl, az elsõ szerelem... és az elsõ teljesítménytúra. Akkor még annyira új volt minden. Akkor még nem tudtam, hogy minden teljesítménytúrának megvan a sajátos egyedi íze, zamata, bukéja, ami soha nem ismétlõdhet meg többé. Ezt a hangulatot egy hatalmas palettáról keveri ki és kombinálja az élet, a variációk száma végtelen…

 

7:10-kor rajtolok. Szerencsém van, mert rögtön összefutok egy mentalitásban eléggé hozzám illõ, nagyon kedves régi túratársammal és társaival, akiknek emberi energiájával és töltésével regenerálom saját lemerült telepeimet. Nem is futok el egy darabig, élvezem, ahogy visznek magukkal. A „sráctól” tanultam meg a 2007-es Gödöllõ 60-on, hogy tájékozódni nem annyit tesz, hogy az egyik turistajelzéstõl a másikig elvergõdök valahogy, hanem hogy minden pillanatban tudom, hol vagyok, urambocsá még a környezõ hegyeket is képes vagyok megnevezni, nem beszélve arról, amin éppen állok. Újabb rokon tulajdonságot fedezek fel nála: félreáll és virágokat kezd fényképezgetni. Ez az! Hát nekem is itt lapul a bal zsebemben a „futókamerám”, miért nem kapom már elõ és kezdek megfigyelni és fényképezni, amikor másra sem vágyok. De az a tervem, hogy végigszaladom ezt az 50 „kilcsit”, ahogy szoktam. Így is teszek. „Érzékeny búcsút” veszek, még egy „sztárfotó” is készül rólam, és elkezdem azt a „rohanást”, amiért egyébként élek-halok. A szabad természetben szaladozva érzem igazán, biztosan, hogy létezem, és egészséges vagyok testileg, lelkileg. Mint ahogy a közmondás is tartja: „„Inkább legyek gazdag és egészséges, mint szegény és beteg!”” De valahogy „elcseszték” a mai beállítást az „istállóban”, most valamiért nem tudom csúcsra járatni a motort, vagy csak a bioritmusom van kedvezõtlen konstellációban, vagy a tegnap esti 15km-es „szabadedzés” ártott meg, nem tudom. Azért futok, és még valahol jóval a Völgyfõház elõtt elkap a nosztalgia…

Gondolatban egy fiatal srác csatlakozik hozzám és kérdezi meg, hogy futhat e velem. Megtiszteltetésnek és elismerésnek veszem. A 2007-es Egri Bükk 50-en futunk, én és életem elsõ! „igazi” túratársa, Suvlaj, aki bár néha megpróbál finoman „lerázni”, a végén tiszteletet ébreszt benne az „öreg róka” kitartása, és végül szinte az egész távot együtt tesszük meg. 3 évig nem találkoztunk ugyan, de a közelmúltban „összefutottunk” és kiderült, Õ sem felejtett el, és erre neki is megvan a jó oka…

Közben valami iszonyatosan kezd izgatni a zsebem tájékán. A fényképezõgépem. Mire észbe kapok már tucatjával készítem a fotókat, a futásról megfeledkezem, úgy ahogy van, mintha nem is teljesítménytúrán lennék, csak úgy magányosan kirándulgatnék az erdõben. Hozzájárul ehhez az is, hogy az elsõ szakaszon egy jó pár túrázót magam mögé tudva, azt követõen szinte alig bukkannak fel túratársak. Lehet, hogy az utóbbi idõk idõjárása kicsit elijesztette az embereket az erdõtõl, pedig ennél ideálisabb idõjárási viszonyok egyszerûen nem lehetnek. A Kavicsos-tetõt is megmászom, a legtöbb futó kihagyja az emelkedõt, akiket magamban ünnepélyesen diszkvalifikálok a versenybõl. Félreértés ne essék nekem tök mindegy ki merre megy, az õ dolga, én teszem az enyémet.

Mostanára jól megszórtak mindent virágokkal, sok helyen amolyan „Tiszta udvar, rendes házként” nefelejcsek és veronikák szabályos virágágyásokban, tömegével kéklenek mindenütt az út mentén és az erdõszélen, és a réteken is burjánzik a sokszínû vegetáció. Pár héten belül pedig növényfajok újabb tucatjai mutatkoznak majd be a szemfüles „látogatónak”. Leveleik már mindenütt ott tülekszenek. Régen csak úgy egyben láttam az erdõt. A szemem összemosta a részleteket, a sokféle zöld között kék, lila, sárga piros színfoltokat érzékeltem, és csak a színek egy-egy markáns képviselõjét ismertem fel kapásból. De most kezdenek felbomlani a részletek, mintha egy óriás mikroszkópba néznék, és megdöbbent a „mikrovilág” létezése és változatossága. Eddig is itt volt körülöttem minden, de mégsem láttam. Nem véletlen, hogy „nézni” és a „látni” szó bár rokon értelmûek, de jelentésük mégis más. Csak annyit kellett tennem, hogy másképp fókuszáljam a szememet, nagyító lencse gyanánt pedig az agyam „felfedezõ központját” kell izgalomba hozni. Rájövök például, hogy a fû sem fû úgy általában, hanem a kalászosok is hihetetlen változatosságukkal gyönyörködtetnek. Közben egy darabig együtt haladok egy fiatal lánnyal, akit hasonló gondolatokkal traktálok, az ártatlan, védtelen növénykéimrõl beszélek, akik nem tudnak elmenekülni, elbújni, mint az állatok, ha veszélyt éreznek. A „harmincas” túratárs elõször jár teljesítménytúrán, de remek az üteme. Az emelkedõn felfelé jegyzem meg, hogy szerintem egy kicsit túl van öltözve. (Remélem nem értette félre!)

 

Leválok és rövidesen egy kellemes ellenõrzõponton találom magam a Pazsag erdészháznál, ahol a pontõr hölgyekkel, és egy bizalomgerjesztõ de kissé csendes túratárssal egy jó kis társaság jön össze egy rövid idõre. Persze mi lehet a fõ téma: ez a lélegzetelállítóan gyönyörû májusi nap és a természet. Többek között azzal „hõzöngök”, hogy tegnap este 15km-t futottam, hogy lefényképezzek egy soha nem látott szépségû hegyi len kolóniát a környékünkön, amit elõzõ héten fedeztem fel futás közben. Sajnos mire odaértem, az a pár virág amit a nagy viharok nem tépáztak le, már éjszakai álomra hajtotta a fejét. Valamit megtudtam a lenek életérõl legalább, tudom hogy este lefekszenek aludni. Szirmaik becsukódása a napszakkal és nem a fénnyel függhet össze, mivel elõzõ szombaton, amikor felfedeztem õket, szakadó esõben, amikor is nem mellesleg 20km-t futottam csuromvizesen, jó hangulatban, vígan virítottak  a már messzirõl gyönyörûen kéklõ, bájos virágocskák.  A bioritmusra visszatérve, (egy túratársam vetette fel a témát a célban), úgy gondolom, lehet befolyása az életünkre, hiszen már megtalálták a belsõ óránkat, a látóideg-keresztezõdés feletti kis területen, ami születéstõl kezdve ketyeg, 24 órás ciklusokban.

A növények iránti érdeklõdésemet látva, az egyik pontõr felajánlja, hogy másnap amikor Õ õrzi a Várhegyen a szigorúan védett, most virágzó boldogasszony papucsát(rigópohár), lehetõvé teszi, hogy lefényképezzem. Mára kimenõt kaptam ugyan, holnap viszont már én leszek inkább a „boldog asszony papucsa”. De azért jól esik a meghívás, annál is inkább, mert ennek a növénynek szívbemarkolóan erõs családi vonatkozásai is vannak, aminek részletezése már meghaladja egy ilyen túrabeszámoló kereteit. Szóval ez az ellenõrzõ pont igazán meghitt kis megállója volt rohanó életemnek. Miközben továbbindulok még mindig fotózgatva, arra gondolok, vajon hány "biztonsági õrre" lenne szükség szerte a világon, hogy megvédjük értékeinket. Messze az úton két túratárs halad elõttem. Csak most látom, hogy mire egy növénnyel végzek, már megint száz méterekkel nõ a távolság közöttünk. Csak a megyehatár után hagyom el végképp  õket. Most már értem, miért nem megy a futás. Futok 10-20 métert, majd meglátok valamit, megállok, újra elindulok már többszázadszor, ez energetikailag nem túl kedvezõ megoldás, bár zsíroldónak remek. Késõbb már egyre jobban nehezemre esik újra felgyorsulni, és lassan átváltok gyaloglásba, „csökkentett módban” haladok, ami jobban megfelel a mai stílusomnak. A megyehatárnál, mint mindenütt, réti vagy ki tudja milyen boglárkák tündökölnek, sárgára kenik az erdõ széleket, réteket, van vagy 20 alfajuk legalább. Ki gondolná, hogy ezek a barátságosnak látszó növények, egytõl egyig mérgezõek. Mielõtt valaki félreértené, nem értek a növényekhez, csak szeretem õket. Most kezdem alapszinten megismergetni a világukat, legfeljebb "1-2 leckével" járok elõbbre. Az is könnyen meglehet, hogy amit most átélek az csak fellángolás, voltak már "torzók" az életemben, de remélem, mire a láng kialszik bennem, ha valaha egyáltalán kialszik, addigra mások szívében fellobban, hogy teljesülhessen a "FELADAT", amit továbbadhatunk azoknak, akik majd egykor felváltanak minket itt a Földön. A héten volt az egri Eszterházy Károly Fõiskolán a botanika hete, amit a nagyközönségnek szántak. Vettem egy rakás könyvet, de azért a szakmát meghagyom a botanikusoknak, akiket ezért fizetnek. De mint ahogy vannak amatõr csillagászok, ugyanúgy lehetnek amatõr botanikusok is, akik megfigyeléseikkel segíthetik a szakemberek munkáját, miközben mellékesen „piszokul” jól érzik magukat. Ahhoz, hogy megérts, tisztelj valamit, meg kell ismerned, és ha szükséges így tudod megvédeni. És ebben nemcsak nekem, de minden túratársamnak, legyen az akár „sprinter” is, aki rendszeresen az erdõt járja egyfajta küldetése lehet. Rajtunk múlik, hogy használjuk ki a lehetõségeinket és különleges helyzetünket a természet védelmére, hiszen sokan rengeteg tájegységet bejárnak, és minden évszakban. Elsõ lépés a megismerés. Ha legalább a nevét megismerjük annak a valaminek, ha „meg akarjuk említeni, nem kell ujjal mutogatni rá”, és még ennél egy picit többet is megtudunk róla… De egyelõre elég csak ennyi, megismerni a létezését, belenézni a természet „nagy mikroszkópjába”, ahol mindenki számára feltárulhat egy új világ… . Na de elég volt a „hegyi beszédbõl”, csöppenjünk vissza az erdei ösvényre. A megyehatártól a zöld körig tartó szakaszon a sövények között suhanva mindig lendületesen, jókedvûen haladok. Most persze megint dupla annyi ideig tart az út, mint szokott, de ma ez a „style”-om. Majd a Török útnak egy köves szakasza következik. Sok helyen látni, hogy a a több évtizedig tartó Eger-Miskolc közötti fuvarozás során hogyan koptatták ki a szekerek vasabroncsai a köveket, vagy éppen vésték ki nekik a könnyebb haladás érdekében, miközben a köveket elnézve arra gondolok, hogy jó ülõgumóik lehettek ezeknek a török szekereseknek.

A Bányahegy ellenõrzõ ponton derül ki, hogy nem készültem fel rendesen a túrára, íróeszközt nem hoztam magammal, pedig ezt követõen majd 3 helyen kell felírnom a kódot. Kikunyerálok a pontõr hölgytõl egy golyóstollat (áldás neki és Bíró László Józsefnek), majd többször megígérem, hogy a célban leadom. Késõbb itthon találom meg a hátizsákomban, ennyit a fogadkozásaimról. Nem vagyok „klepto”, de úgy látszik „penomániás” igen. Ha esetleg olvassa a beszámolómat a „meggondolatlan” kölcsönzõ, ha tudja addig nélkülözni, jövõre visszaviszem. (Bármennyire is nem ide való, nem tudok lenyelni még egy viccet: Egy izgatott nõ hívja fel az ügyeletes orvost. Doktor Úr az 5 éves unokám lenyelte a golyóstollamat. Pár perc múlva ott vagyok asszonyom. Jó de addig mivel írjak, ceruzával?)

Három-kõt ma átengedjük a sólymoknak, és elslisszolunk mellette. Zavartalan „költekezést” kívánok nekik. Majd a fennsík megunhatatlan, „töbrös” hangulatú, kizöldült világában békésen utazom tovább Bánkút felé. 1-2 sötétebb felhõ gyülekezik, és a szél is feltámad idõnként, de semmi komoly. Az elõttem járók a nyomokból ítélve esetleg kaphattak egyet a nyakuk közé ma már, de az sem lehetett túl vészes. Végül kisebb „hullapont” után, minden rendben hangulatban esem be a bánkúti Fehér Sas Panzióba, a Bükk-fennsík egyetlen „utasellátó” helyére. Kávé, ásványvíz, és még egy hatalmas csokis jégkrém amivel kényeztetem magam. A fõnöknõ kérdezi: nagy a sár? Nincs sár mondom, egyáltalán nincs sár,vagy csak annyira van, amennyire az erdõben mindig is lennie kell, hogy az egyáltalán erdõ legyen. Azért kérdezte, mert egy turistacsoport most mondta le éppen a helyfoglalását a feltételezett sárra hivatkozva. Ez dráma és tudatlanság. A nagy esõk után soha nincs sár. A nagy sarat hetekig tartó, csendes áztató esõk okozzák. A sok víz gyorsan lefolyik, az elmúlt napok híradásai másról sem szóltak, mint megáradt folyókról. Másrészt arra hivatkozott a turistacsoport, hogy a meteorológusok azt tanácsolták ( és az erdészek is, olvastam az újságban), hogy hétvégén ne menjünk az erdõbe, mert a felázott talaj miatt ránk dõlhet egy fa. Én még azt is bemondtam volna, hogy Pünkösdkor senki ne üljön autóba, mert ezzel megelõzhetjük a közlekedési baleseteket. Igen ám, de a balesetek egy jó része, kapaszkodjunk meg, az otthonukban éri az embereket. Akkor hová is menjünk, hová ne menjünk? Legjobb, ha mindenki józan ésszel méri fel a helyzetet, és gondolkodik. Persze az élet csupa kockázat, ez tény. Ezt „bevállaltuk” abban a pillanatban, amikor a két ivarsejt egyesült. (Az elsõ változatban véletlenül azt írtam, amikor két petesejt egyesült. Érdekes lenne.) Visszatérve a kidõlt fára, leszakadt gallyakra: ha valaki kirándulás közben szétnéz az erdõben láthatja, hogy ez reális veszély. Velem is megtörtént egyszer, amikor nagy szélben a Pilisben túráztam. Egy sima jelzésen futottam, minden akadály nélkül, míg valami belülrõl egyszer csak arra kényszerített, hogy álljak meg, és nézzek jobbra. Jó megálltam, mert ez szinte egy belsõ parancs volt, és jobbra néztem. Ebben a pillanatban tõlem pár méterre elõttem, leszakadt egy mázsás gally pontosan a turistaútra. De nem úgy esett le, hogy recsegett-ropogott, s az ember észreveszi és van ideje elmenekülni, hanem „se-szó-se-beszéd” minden elõjel nélkül lezuhant az útra, mint egy darab szikla. Gondolom a szél már megtette elõtte „eróziós” munkáját. Az õrangyalom megmentett, és még arra is gondolt, hogy fordítsam el a tekintetemet, nehogy a szemembe csapódjon esetleg valami. Természetesen úgyis fel lehet fogni, hogy a tudatalattim már észlelte a veszélyt, és jelzést küldött az agykéreg felé. Hiába történt már ez meg velem, mégsem mondanám senkinek ezért, hogy ne menjen az erdõbe. (Most hallom a hírekben, hogy tényleg nagy a kockázat. Módosítok: a "civilek" gondolják meg.)

A Bálványon beérek egy futót, aki éppen az ellenõrzõ füzetébe jegyezgeti a kódot szorgalmasan. Itt kell kitölteni az IQ-tesztet? -próbálok barátkozni „humorosan”. Nem, itt nem kell kitölteni semmiféle tesztet mondja, csak a kódot kell leírni. Ja… én azt hittem, bocs… mondom. Úgy látszik ma nem jönnek be a poénjaim, igaz hogy soha nem jönnek be, miért ez a nap lenne éppen kivétel. Pedig sajnálom, mert a „múlt héten voltam IQ-teszten éppen, de hál’istennek jól vagyok, negatív lett”. Egyébként az ideális IQ kiszámításának módja: testmagasság-100, és ebbõl még le kell vonni 10%-ot. Vagy ez valami más? Bár nekem kijött.)

Leszaladok a hegyrõl, de vigyázva, mert egyszer itt rántottam meg a térdem. Most megúszom, majd a nyílt terepen, erõs ellenséges pergõtûzben, gyalogsági fedezet nélkül, a földhöz lapulva kúszom elõre a Csurgói erdészházig, míg végre újra elnyel a biztonságot adó erdõ. (Úgy látszik napszúrást kaptam.)

Bárhogy is erõlködöm, a Hármas-kúti országutat sehogy sem tudom megfutni, úgy látszik a mai „beállításom” ide végképp nem felel meg. Szerencsére ilyenkor jövök rá, hogy gyalogosként is elég jó szuperálok, tudok valami gyorsmenetet produkálni, ami már szinte egy laza kocogással felér. Az ellenõrzõ ponton aztán visszatérek a munka világába, ahol az egyik munkatársam inspirálására „halaszthatatlan hivatali ügyek” intézésébe fogok, csodálkozva, hogy van térerõ. Gondolom a Bálványon keresztül zajlanak az eszmecserék.

Nekiveselkedek az Istállós-kõnek, de errõl az oldalról nem olyan megerõltetõ feljutni, mint a Szalajka-völgy felõl. Ezzel vége is a szinteknek, innentõl kezdve újra laza kirándulás az erdei növények között, gyakran csattan a pici gépem. A kék kereszt elágazótól Stimecz-házáig, ami az egyik kedvenc futópályám része, 26 perc alatt szoktam leérni, most nem mértem, de legalább dupla annyi idõt vesz igénybe. A szakasz legérdekesebb eseménye a sok felfedezett, még meghatározásra váró növény mellett, amelyekkel nem fárasztok tovább senkit, egy kis bundás pöszörlégy, ami csak ilyenkor repül, május után már egyáltalán nem találkozni vele. Az erdei gyöngyköleseket kerülgeti a kis „bestia”. Olyan mint egy poszméh, de légyféle, csak egy pár szárnya van. Virágról virágra száll, kolibriszerûen szitál a növények elõtt, hosszú szívókáját kinyújtva nyalogatja a nektárt, barna bundájában egy kis repülõ mesemackóra emlékezetet. Sokáig figyelem, ahogy a „nyelvét” nyújtogatja ez a kedves teremtés. Hányszor, de hányszor futhattam már el mellette, míg egy szép napon felfedeztem, hogy egyáltalán létezik. Nagy örömömre a határozóban is sikerült megtalálni, ettõl a pillanattól már nem kellett ujjal mutogatni rá, ha meg akartam nevezni, neve is lett „pöszörlégy”, és egy újabb kedves ismerõst „könyvelhettem” el magamnak.

Stimecz-házán önellenõrzésnek vetem alá magam bizonyítva, hogy itt jártam. Már kamaszkorom óta járok erre kirándulni, de még soha nem vettem a fáradtságot, hogy utánanézzek a névadó „szülõnek”. Stimecz Gáspár erdész, a II.vh. elõtt 2 évtizedig az itteni erdõmûvelést irányította magas színvonalon. Több évtized és ez a teljesítménytúra kellett hozzá, hogy felébredjen végre a kíváncsiságom. Hány név, utcanév és egyéb létezik, amit nap mint nap használunk, de fogalmunk nincs, kinek a nevét emlegetjük. Most egyel kevesebb lett a fehér folt. Eszembe jut még a sok feltoluló emlék közül, talán mert a fiam most készül érettségire, amikor egy jó barátommal ide jártunk ki érettségi szünetben. Amíg átértünk a Bükk-fennsíkon az összes történelem tétel a helyére került. A mozgás remekül mozgatja az asszociációs mezõket, és nagyon megkönnyíti a tanulást, könnyûvé teszi a bevésést, minden lépésnél csak úgy szaporodnak a szinapszisok, persze ha erõltetjük a felidézést. Nemrégen hallottam, hogy a felnõtt embernek élete derekára úgy 10ezer milliárd szinapszisa keletkezik az agyában, minden információ valahol egy szinapszis. Ki tudja ez mennyi teraflops?

 

Majd egy darabig „a talpfák között fütyül a szél.” A megduzzadt patakot nézve arra gondolok, milyen magas lehet most a Vöröskõ-forrás. Áprilisban jártam a hamvas keltikék között ágaskodó „szökõkútnál”, társaságban. Emlékképek tucatjai készültek, mindenfajta variációban. „Te meg majd ideállsz… mikor meg én odaállok…”. Egyébként a Bükköt tekintve gyakran puskázok az egri Kárpátegyesület túraajánlóiból. Sokszor hívják fel a figyelmet olyan helyekre, amit nem ismerek még, vagy nem is jutna eszembe felkeresni. Így jobban megismerem a hegyet, elkerülve, hogy szüntelenül ugyanazt az útvonalat rójam.

Búcsút intek az utolsó "virágágyásnak" is, a töltés mellett nagy tömegben nyíló, sötét-ibolyáskék, hátratört virágú, "cakkos" levelû,  fodros gólyaorroknak, "akikkel" már a túra elején mély barátságot kötöttem, és végleg elhagyom az erdõt.

A mûútra érve, a gyönyörû lándzsás útifû példányok látványa sem hozza közelebb a falut. Ez az aszfalt itt a vége felé egy kicsit mindig lassan telik el. Egy szombat délutáni focimeccset és egy muzeális értékû fordot megtekintve végre visszaérek Imókõre, ahol a fõszervezõnél „csekkolok be”, aki lelkesen ad meg mindenkinek, mindenféle információt. Másodszori teljesítésért „ezüstérmet” kapok, jövõre jövök az aranyért. Most következik az Egri Bükk teljesítménytúra különleges csemegéje, elheverni a rendezett, nyugodt környezetben, a selymesen simogató májusi fûben, mint ahogy 2007-ben Suvlajékkal is tettük. A végére is jut egy kis szerencse, mert egy kedves, Eger Csillagán megismert túratársammal, aki egyébként tájfutó is, és a Tortúra 65 egyik fõszervezõje , oszthatom meg az ejtõzést, bár a transzmitterek még túlpörgetik az agyamat, és egy kicsit sokat fecsegek. Majd együtt térünk vissza Egerbe, és mint kiderül egri viszonylatot tekintve, majdnem szomszédok vagyunk. Kicsi a világ!

 

 

Hazatérve a következõ beszélgetés zajlik le az otthoniakkal:

 

„Na mi volt?- kérdezik.

A kezem ügyében lévõ fényképezõgépemre sandítok cinkosan, majd így szólók: Nyertem!

Elsõ lettél?

Nem.

Akkor??

Egy pillanatra az átélt élményekre gondolok: a gyönyörû májusi idõjárásra és a szemnyugtató tájképekre, a túratársakra, a kedves pontõrökre, az ezer színben pompázó virágokra (még az a hatalmas csokis jégkrém is eszembe jut amit Bánkúton tüntettem el magamban) és még ki tudja mi mindenre, majd így válaszolok:

Csak úgy .... nyertem...

 

 

 

 

 

2010.05.22

 

Szegedi József

Pétervására

- marton4 -

 
 
 
 Túra éve: 2009
medveTúra éve: 20092009.06.05 21:30:56
megnéz medve összes beszámolója
Teljes egyetértés az elõttem hozzávalóval egy nagyon jól megszervezett kellemes túra volt bár igaz, hogy a vasutas rész nem volt egy leány álom de hát ezt is meg kelet egyszer élni :-) nagyon köszönet a szervezõknek a remek élményért...
 
 
mz/xTúra éve: 20092009.06.03 08:55:57
megnéz mz/x összes beszámolója
Egri Bükk 30
(A kiírásban szereplõ pontos táv: 30,8 km / 1170 m)

Sokáig kacérkodtunk az Egri Bükk 50-es távjával, de aztán mindenféle körülmények miatt végül a 30-as mellett döntöttünk. Talán nem is rosszul, mert hazafele az autópályán valami irdatlan nagy esõ esett – ha az 50-est választottuk volna, lehet, hogy nem az autópályán ért volna minket…
Mostanában annyiszor eláztunk már, hogy egy újabb elázás elmulasztása már nem igazán ébreszt bennem bármi sajnálatot… Szóval jó is volt ez a kis harmincas! :-)

Az út húzós emelkedõvel indult – de ezt a tapasztalatait már elõttem monitorra vetõ túratárs már nagyon jól érzékeltette. A túra amúgy sem szûkölködött jó kis emelkedõkben, bár olyan igazán húzós csak az eleje meg a Hárs-kút után, a Malom-hegy oldala volt, fõleg ez utóbbi után esett jól a hideg Cola, de amúgy az egész út olyan kis csalóka volt, különösebb emelkedõk nélkül is folyamatosan osontunk felfelé – nem véletlen az 1000 méter feletti szintkülönbség! Amit szép lassan „összegyûjtögettünk”, azt aztán viszonylag rövid távon leadtuk, a Toldi kaputól a Stimecz házig néhol bizony elég meredek lejtõk következtek, amit én személy szerint sokkal kevésbé szeretek, mint az ugyanolyan emelkedõket…

A Stimecz-háztól Felsõtárkányig tartó 6 kilométernyi kisvasútsín-útról már olvastam a korábbi leírásokban, így elõre felkészítettem magam fejben, s nem számítottam túl sok jóra… De tulajdonképpen –a kellõ pszichikai felkészítés birtokában- már kellemesen csalódtam, mert egyrészt nem kellett mindvégig a vasút nyomvonalán menni, másrészt a sínek között szerencsére nem a szokványos vasútkövek vannak, hanem többnyire apró kavics, ami sokkal jobban járható, mint azok a sokak által méltán utált vasúti töltéskövek. Na jó, azt nem állítom, hogy ez egy imádnivaló szakasz, de korántsem olyan borzasztó, amilyennek az alapján, hogy „a síneken kell menni” sejtenénk… Viszonylag jól járható, s szerencsére csak a felét kell a síneken lenyomni, s még ott is van néha út a sín mellett… :-)
Kibírható!

Összességében azt mondanám, hogy az Egri Bükk egy jó kis túra, lelkiismeretes rendezéssel, kedves pontõrökkel, jó ellátással. Az itinerben minden benne van, aminek egy itinerben benne kell lennie, de a térkép az sajnos nem sokra való és maga az itiner kinézete….Az oké, hogy fénymásolat, de miért legalább hatodik generációs???? Az itiner teljesen profi lehetne, mert mondom, minden benne van, aminek ott kell lennie, látszik, hogy aki csinálta, az érti a dolgát, csak ez a design….mert ez így nagyon puritán, s akkor most nagyon szépen fogalmaztam… :-)
A fémjelvény viszont nagyon klassz cucc!

Táj/útvonal/feeling (szerintem): 4,5
(nekem a Bükk valahogy mindig tetszik…na jó, a kisvasút-sín annyira talán nem, de maga az útvonal szerintem nagyon szép)

Szervezés (szerintem): 5
(a szervezésre nem lehet semmi panasz, a pontõrök kedvesek, az ellátás korrekt)

Itiner/útleírás (szerintem): 3,75
(az itiner tartalmilag 4,5, azért nem 5, mert nekem még egy normális térkép hiányzik belõle, a kinézeten viszont lehetne csavarni, az 3)

Ellátás/szolgáltatás(szerintem): 5
(szerintem ez teljesen rendben volt, soha rosszabb ár-érték arányú túrát senkinek)

 
 
 Túra éve: 2008
CharyTúra éve: 20082008.06.15 12:14:42
megnéz Chary összes beszámolója
Néhány kép letölthetõ innen:
http://data.hu/get/335927/egri_bukk_2008.zip.html
Webformátumúak (1,2 MB) , éppen csak arra jó, hogy kedvet csináljon a hezitálóknak :)
Elõször voltam, de jövõre visszajövök.

Kiss Károly, Körösladány
2008.05.31
 
 
kekdroidTúra éve: 20082008.06.05 18:41:50
megnéz kekdroid összes beszámolója
Egri Bükk 50

Úgy kezdõdik a nap, hogy a reggeli elsõ felsõtárkányi busz öt perccel megelõzi magát Felnémeten, ahol Kerek repkénnyel fel szerettünk volna szállni. Sûrû pislogások és a buszvezetõ nevének imába foglalása után édesapám segítségét vesszük igénybe fuvarozásszakmailag, még szerencse, hogy nem kezdett addig el a kertben tenni-venni. Ily módon pont rajtidõben sikerül neveznünk, elsõre megijedünk a kirakott „CÉL” molinótól, hiszen még el sem indultunk. :) Nevezünk, elvisszük a 10-es és a 11-es rajtszámokat egy hosszabb sétára, külön lap van a bélyegzéseknek és külön lapokon találjuk az itinert. Utóbbi esztétikailag nem egy komoly alkotás, de a szükséges információ mind rajta van, csak tudni kell olvasni. A túra rögtön egy hosszú, meredek emelkedõvel kezd, valahogyan fel kell jutni a Török útra, amely a Nagy-Eged – Várhegy vonulat északi nyúlványának többé-kevésbé a gerincén futó utat (is) jelöli. Ez az emelkedõ egészen könnyen megy, a bükkösben kellemesen hûvös van, néhol fotózunk, de hamar a Vasbánya-tetõ alatti elágazásban találjuk magunkat. Innentõl ismerõs utat taposunk, jó sok túra hoz el erre, amit egyáltalán nem bánok, pár helyen elsõrangú a kilátás a Bükk Köveire és a feléjük vezetõ kanyargós vonulatokra.

A kilátás megörökítése után ellépünk, sietünk, amíg nincs olyan csuda meleg. Késõbb sem annyira a hõmérséklet, mint inkább a levegõ páratartalma növeli a hõérzetünket, többször is felemlegetjük, milyen jó lenne egy 15-30 perces kis esõ. Még nem tudjuk, hogy este azt emlegetjük majd, hogy milyen jó volt, hogy a bekövetkezett t perces esõbõl alig kaptunk valamit. :) Egy majdnem benézett keresztezõdésnél egy sporttárs csatlakozik hozzánk, Lépéshibát van szerencsénk megismerni, már egy ideje elõzgetjük egymást, amikor elkezdünk beszélgetni. Együtt is haladunk egészen Bánkútig. Pazsagig elkövetünk néhány szerencsés jelzésmegtalálást, útközben rácsodálkozva a burjánzó nyári erdõre. Önkéntelenül is összehasonlítom a látványt a Tortúra vonatkozó emlékképeivel, ugyanaz az erdõ és mégis mennyire más. Akkor kísértetországként láttuk, most inkább valami dzsungel. Pazsag kis telepén ellenõrzõpontot találunk, zsíroskenyeret, hagymát és vizet vételezünk. (Nem is említettem, az ezt megelõzõ, Völgyfõ-háznál lévõ ep-n almát kaptunk.) Repkénnyel készítünk néhány fotót, majd nekivágunk az aszfaltos fejezetnek.

Egészen a megyehatárig tart a mûút koptatása számunkra, itt belevetjük magunkat a sûrûbe. Az aljnövényzet simogatja a lábszáramat, egy darabig ez kellemes, késõbb viszont véresre vakarom viszketõ végtagjaimat (lábaimat, de az nem v-vel kezdõdik :)). Vakarózásom közepette elérjük a 30-as és az 50-es táv elválását jelzõ pontot, itt a pontõrök müzliszeletet adnak, jól ellátott túra ez, annyi bizonyos. Folytatjuk a kapaszkodást felfelé, a Kõkapu elõtt egy nagyobb irtásfolton Repkény találja meg a helyes utat, miután az én vezetésemmel elindultunk egy szimpatikus, ám odébb bozótosba veszõ csapáson. :) Innen már alig kell emelkedni és elérjük a fennsíkra vezetõ, mára szerencsére közforgalom elõl lezárt országutat, majd az ellenõrzõpontot. Itt ásványvíz jár, iszunk bõven, a legközelebbi vízvételi lehetõség a túra útvonalán Bánkút lesz, ami még egészen arrébb van. A Három-kõre egy szerintem nagyon hangulatos kis egynyomos csapáson kúszik föl a zöld háromszög jelezte ösvény, fent a hegytetõn a Bükk 900-as csúcsai mozgalom bélyegzõjével igazoljuk ottjártunkat. Megállunk egy kicsit, nézelõdünk, fotózgatunk, bámuljuk a párás láthatárt, Felsõtárkány házai még csak-csak kivehetõek, de Eger már egy szürke masszaként jelenik meg, a távolabbi látnivalókról pedig csak tudjuk, hogy amúgy látszanának.

Induláskor sikerül rögtön rossz utat választani, de ezt az állapotot rövidesen megszüntetjük és visszamászunk a hegytetõre. Tehát a másik – amúgy kiválóan jelzett – csapás az igazi. Hamar elérjük rajta az OKT-t, Bánkútig rácsodálkozunk minden töbörre, víznyelõre, dús füvû rétre. Ezen a szakaszon kap el Repkénnyel mindkettõnket egy rövid holtidõ, már csak azért sietünk, hogy Bánkúton mihamarabb megállhassunk pihenni. Ennek örömére a nagy turistaút-csomóponttól egy kilométerre még egy elágazást benézünk, szerencsére nagyon hamar visszatérünk a helyes útra. Fent a ponton aztán csoffadunk egy kicsit (nagyon kedvesen eligazítottak a mosdó felé :)), Lépéshiba megcélozza a korábbi buszt, elbúcsúzunk, nagyon jó tempóban halad. Kerek repkény technikai kitérõt tart, én pedig magam elé bambulok. Majdnem elfelejtem kirázni a bakancsomból a többletterhelést. Mielõbbi továbbindulás helyett megszavazunk egy-egy kólát, kortyolgatása közben a Bükk domborzati térképén követjük szemünkkel az útvonalat. A Bálványra amolyan hétvégi kirándulós tempóban indulunk el, aztán Repkény csatakiáltással felrohan a hegyre. :) Itt megint bélyegzést tartunk, aztán feltornázzuk magunkat a kilátó legfelsõ szintjére. A Bükk-fennsík lankás dombságként hever a lábaink elõtt, de elég észak felé tekinteni, hogy felidézzük, a dombok mindegyike 900 méter feletti hegycsúcs.

Betájoljuk Dédes várát és a Kisvár sziklatömbjét, megállapítjuk, hogy a Lázbérci-tározó tiszta idõben sem látszana, a Tátra jó eséllyel igen. Tériszonyomat félretéve lemászok a létrán, majd letalpalok a lépcsõkön és már suhanunk is a Huta-rét felé. Eleinte jelzetlen úton megyünk, a Csurgó erdészháznál teszteljük a kutat, még szerencsére mûködik, mosdok egy kicsit a hûvös vízben. A túra egyik legszebb szakasza következik, réteken, erdõkön át, meredek völgyek sejtetik magukat jobbra az úttól, megpróbálom megörökíteni, de a kép úgysem adja vissza a hangulatot. A sárga háromszög elágazásánál kerékpáros résztvevõk pihennek az ellenõrzõponton, itt is vízzel kínálnak a pontõrök, egy keveset elfogadunk. Istállós-kõre talán innen vezet a legkönnyebb jelzett út, kényelmesen felmászunk, egyetlen pihenõt tartva, azt is szükségbõl. Fent viszont nem állunk meg hosszan, itt is önellátó bélyegzés van, már majdnem teljesen száraz a pecsétnyomó, pedig nemrég járt itt egy sporttárs, találkoztunk vele, amikor lefelé igyekezett a rövid oda-vissza szakaszon. Fényképezgetünk, majd nagy lendülettel nekivágunk – innen már csak lefelé kell menni a Tar-kõ alatti elágazásig.

Gondoljuk ezt egészen az Õserdõ eléréséig, amikor szembesülünk azzal a ténnyel, hogy nem egészen ott vagyunk, ahol gondoltuk, hogy majd leszünk, hanem egy kicsit odébb. Pontosan egy heggyel odébb, amire még fel kell menni, a védett erdõt határoló kerítés mentén. Felküszködjük magunkat a lokális maximumra, hogy legurulhassunk a Kék sáv elválásához, ebben a gurulásban kicsit lelassít egy, az útra dõlt óriási vén bükkfa, nem szívesen lettem volna itt, amikor úgy döntött, lefekszik ide aludni. A keresztezõdésben valóra váltjuk elõzetes tervünket, miszerint akkor is felmegyünk Tar-kõre, ha ez nincs benne a túra útvonalában, legyen akármilyen izzasztó a kaptató. Érdekes módon, ez az emelkedõ sokkal könnyebbnek tûnik, mint az Õserdõt kikerülõ út. Fent úgy döntünk, hogy mivel a szintidõben bõséges tartalékunk van, tarthatunk egy negyedórás napozást. :) Lent, a messzeség már egyáltalán nem látszik, Eger felé csak szürke pamacsok ülnek a völgyben. Dél felé nézve azért kivehetõ Ódorvár szirtje és a többi hegy. Repkény megemlíti, hogy ebbõl vihar is lehet, akár.

Lesietünk, vissza a túra útvonalára, le a meredélyen a Toldi-kapuhoz, majd a végtelennek tûnõ kék kereszttel jelzett gerincutat követjük. Sokáig. Itt társam mondanivalója tartja bennem a lelket, elsztorizgatunk mindenfélérõl. A tanösvény becsatlakozásakor már elõre örülök, hogy rövidesen a Stimecz-házhoz érkezünk. Itt valami nagy össznépi mulatság zajlik/zajlott/fog zaljani, nem tudjuk eldönteni, melyik a helyes idõ. A pontõr a kisvasút sínjeinek legvégén is túl épült esõházszerû építményben vár, elmondja, hol van a kút (a ház mellett), elszaladok, töltök, visszaszaladok. Elindulunk, tikkasztó meleg van, de legalább nem tûz a nap, sõt, alig teszünk meg párszáz métert, dörgést hallunk. Egyre többet. Rájövünk, nem biztos, hogy élveznénk, hogy ronggyá ázunk az utolsó etapon, tehát társam beizzítja az utánégetõt, én pedig követem. :) A kisvasút töltésén töltött idõt így sikerül valamelyest redukálni, a varróházi megállótól már aszfalton talpalunk, szemerkélõ esõben.

Felsõtárkányt már valahogyan túl kell csak élnünk, a rövid és enyhe esõ hatására szinte harapni lehet a párolgó vizet a levegõben. A focipályánál azért még derülünk néhány érdekes pályagörbét leíró helybélin, hiába, nagy meccsre készülnek. :) A már valóban célként szolgáló üdülõhöz felbaktatunk, itt összefutunk Ebolával és a cél pavilonjánál Tinca-val. (Aki felajánlja, hogy elvisz minket egy darabon, köszönjük itt is, testvérem valamivel korábban jelentkezett, hogy kijön értünk.) A díjazást alig néhány perc sorállás után kapjuk meg, szerintem nagyon eltalált oklevél és szép fémjelvény jár. Megvárjuk húgomat, hogy még szintidõn belül, de már megfürödve, vacsora közben, otthonról nézhessük a lezúduló vihart. Köszönöm a társaságot útitársaimnak, a jól szervezett túrát a rendezõknek, nagyon jól éreztem magam, de hiszen a Bükk felé elfogult is vagyok… :) Gratulálok minden távon minden teljesítõnek!

-Kékdroid-
 
 
JakabTúra éve: 20082008.06.05 10:23:20
megnéz Jakab összes beszámolója
Egy esõs szürke délelõttön írom beszámolómat, szívesen visszagondolva a hétvégi eseményekre! Bár a szombat hajnali négyórás kelés, nem tartozott oda.
Ébredés, csipáktól való szabadulás, álommanó elzavarása, ezek voltak a hajnali feladataim. Aztán az elõre összecsomagolt 10 napi ruházatot, sminkfelszerelést begyömöszölve két nagy táskába, leballagtam két pár frissen fõzött virslivel az ajtó elé.
No persze Maci már ott volt. Hiába az ötórás indulás megbeszélése, hiába az én pontosságom, mindig elõbb érkezik. Mindig idegesít, mert azt hiszem késésben vagyok. Pedig nem...
Szóval elindultunk Felsõtárkányba, hogy megnézzük a  Jocó által istenített hazai terepet, a Bükk 30-as túrán. Idõben odaértünk, bár Maci végigkáromkodta egész Pestet, mivel a Hõsök Tere le volt zárva, a Nemzeti Vágta rendezvénye miatt. Csak errõl neki elfelejtettek értesítést küldeni...
Felsõtárkány, Imókõ üdülõ. Viszonylag könnyen megtaláltunk, és 8 órakor landoltunk. Maci már a rajtnál szentségelt, a hölgy nem akarta neki elhinni, hogy MTSZ tag. Pedig mindenki tudja, hogy Maci az. De még mennyire az....
Így csak én kaptam kedvezményt, mert nálam volt igazolvány. :-)
Hamarosan a Bükk összes csodája elénk tárult, szép fák, mély völgyek, a hegytetõrõl gyönyörû kilátás.
Elég jó útleírást kaptunk, de túrázót nem sokat láttunk. Az 50 km-en indulók valószínûleg már jó korán elindultak. Meleg volt, bár erdõben haladtunk végig. Igaz, folyamatos alattomos emelkedõk voltak, ami elõsegítette nálam az alapos méregtelenítést, izzadás formájában. Az ezáltal keletkezett szag elüldözte a kullancsokat is, tehát kétszeres volt a pozitív hatása.
A részletes útvonalról már nem tudok számot adni - ráadásul a ttt honlapját napok óta nem érem el, hogy megnézzem - de arról igen, hogy nagy esõ lehetett elõzõ nap. Helyenként még sár is volt, és rengeteg vargányát láttam az út mentén. Imádom a gombát, fõleg a szedést, és ez a nemes fajta több tízezerbe kerül kilónként. Én meg csak néztem, hiszen hova is cipeltem volna magammal. (Azért a túra végén egyet hazavittem, és otthon meg is sütöttem roston! Még élek!)
11 óra körül ellátmányként kaptunk egy erdészháznál zsíros kenyeret, és ásványvizet, aztán tovább hegynek föl, völgynek le, erdõkön át. Tényleg szép a Bükk, igaza van Jocónak.
Egyetlen húzós hegyre emlékszem, ott éppen déltájban kaptattunk fel, és éppen nem voltak fák, irtás volt, csak úgy folyt rólam a víz. Most az egyszer kivételesen, ha hiszitek, ha nem, Maci "emberi" tempóban ment. Már éppen meg akartam köszönni, hogy milyen rendes velem, amikor közölte hogy fáradt, mert késõig dolgozott, meg álmos is. Azért.
Azt hiszem azon ritka túrák egyike volt ez, amikor végig élvezhettem a tájat, és a túrát. Csokit is kaptunk valahol, és az összes magammal vitt italt megvedeltem a melegben.
A túra vége fele sokáig mentünk lejtõnek, nem is tudom hol szedtünk össze ilyen sok szintet. Csak úgy észrevétlenül mentünk eddig fölfele. De a lejtõ már meredekebb volt a kellemesnél, alig vártuk, hogy leérjünk. Idõközben fotókat is készítettünk, megörökítettük pl. a táblát "Tamás kútja" elnevezéssel, gondolván Tamás  nevû ismerõsökre.
A lejtõ alján a kisvasút végállomása volt, innentõl már sajnos a síneken és a sínek mellett kellet cirka 6 km-t gyalogolni a faluba. De itt is patak mentén haladtunk, és erdõben.
Az utolsó rész volt a legfárasztóbb, amikor kiértünk az erdõbõl, tûzött a nap, aszfaltos úton mentünk, és útitársam már meglehetõsen utálta. Azért csak beértünk Felsõtárkányba, utolsó megpróbáltatásként fel a hegyre az üdülõhöz. Elõzõleg ide kocsival jöttünk fel, ami persze lényegesen könnyebb volt.
A célban enni is inni is kaptunk, és egy klassz kis bronzjelvény volt a jutalmunk, az elsõ teljesítésért. Maci nem akar többet jönni - a rajtnál történt afférja miatt - de nekem tetszene az ezüst jelvény is, lehet, hogy visszatérek.
Beautóztunk Egerbe, megkerestük a szállást, ahonnan reggel 7-kor indultunk el Galgahévízre.
2. rész
Bika maraton
Rutinosan megkerestük az Általános Iskolában a rajthelyet, és elindultunk a Bika kupáért a második Bika maratonon illetve én a félmaratonon. Az idõ most is extrémnek bizonyult, dög meleg nap volt.
A Bika tóig szántóföldeken át vezet az út, útbaejtve a Szent András dombot (jó kis húzós meredek vezet föl). Tökig érõ gazban mentünk, én paráztam rendesen, különféle emberevõ csúszó-mászó állatoktól féltem, így Maci nyomában haladtam közvetlenül, ami egyáltalán nem volt könnyû. Mára megtáltosodott, felvette ismét "Macitempóját" és rohantunk.
A tóhoz érve megtettünk két kört közösen, aztán útjára bocsátottam, lévén, hogy nekem 5, neki 12 kör volt a kötelezõ penzum.
A horgászoktól alig lehetett közlekedni a keskeny ösvényen, de azért kitartóan végigcsináltuk.
Én a saját köreim után futva mentem vissza a célba, annyira féltem a nagy dzsumbujban egyedül. Még hegynek is loholtam, majd kiszakadt a tüdõm, úgy elfáradtam. Aztán a legnagyobb déli melegben értem a szántóföldekre, ahol kénytelen voltam a polómat a fejemre kötni, annyira tûzött a nap.
Az egyszál topban pompázó testem látványát sajnos nem élvezhette senki, mert egy lélek sem, meg a madár sem járt arrafelé.
Az oklevél és kitûzõ átvétele után visszamentem kocsival a tóhoz, Macititatni hideg kólákkal, meg szurkolni neki, hogy kitartson.
Végül õ is elindult vissza a faluba, én meg kocsival vissza a célhoz. Ott még elémentem jócskán, hideg itókákat csomagolva, hogy a szántóföldek napszúrásgyanús útvonalát megkönnyítsem.
Mindketten megtettük a magunkét, bikák módjára helytálltunk.
Ennyi a visszaemlékezés, remélem jól szórakoztatok olvasáskor.
 
 
Tinca tincaTúra éve: 20082008.06.01 12:43:22
megnéz Tinca tinca összes beszámolója



Egri Bükk 80K


A tavalyi 50-es közben már halványan irigykedtem a Völgyfõ-házhoz begurulókra, következésképp idén a kerékpárt is elszállítottam a rajtig. Elõre úgy terveztem, hogy nem csak annyi idõt töltök a Bükkben, ami a 80 km megtételéhez szükséges, azt szerettem volna, ha jut idõ egy nyugodt 30 km-es körre, végsõ esetben 15-ösre, vagy egy maszek túrára. Nos, az elsõ verzió megvalósításához a rendezõk nagylelkûségére is szükség volt.

A legkorábbi idõpontban -sõt öt perccel elõtte- indultam neki a hegyeknek, jóllehet kezdetben csak a csapágyak melegedtek, mert elõször vissza kellett gurulni a faluba. A reggeli hidegben nagyon rosszul esett. Oldal-völgyig a lillafüredi országút aszfaltja nem megerõltetõ, onnan viszont egy jobbossal ráfordulva a Völgyfõ-házig tartó útra közel 200 m szintet kell leküzdeni, a vacak minõségû út mellett. Felfelé tartva a levegõ és én is hamar felmelegedtem. Az 1. e.p-n alma a jutalom.

Kis visszagurulás után Pazsag felé kell fordulni. Az útminõség nem sokat javul, ellenben a kilátás kárpótol mindenért. Vannak pillanatok, amikor az embert megmagyarázhatatlan szabadságérzés keríti hatalmába, számomra itt jött el az idõ. Csend, csak én és a Bükk, miközben Gerzsenynél gurulok, rálátva a Hosszú-völgy körüli katlanra. A hegység ma befogadott, kitárulkozott, megmutatott mindent: az érzés sokáig nem múlik - csak a hétköznapok szürke pora ne színtelenítse el. Pazsagra épp jókor érkezem a még rosszabb úton, a "személyzet" már félig elõkészítette a lakomát, kevés beszélgetés közben kerül hagyma és zsír is a kenyérszeletekre. Azért az idõtervem kezd megdõlni, egy óra kellett az elsõ 18 km-hez, hogy fogok a tervezett legkésõbbi idõre, 1/2 11-re célba érni? Azért a pontõrökkel megbeszélem, hogy ma még egyszer találkozunk itt.

A lillafüredi országút sík azfaltján nehezen gurulnak a kerekek, pedig vízszintesnek tûnik, de aztán következik a legmeredekebbnek ígért szakasz, Bányahegynél fel a fennsíkra. Ez az út a tetõig nagyon jó, és egyáltalán nem olyan fárasztó, mint a beharangozóban, kényelmesen szerpentinezik. Szerencsére a pontõr is idõben érkezett, tartok tõle, még a futókra is sokat kell várnia.

Nagymezõ. Érdekes, mint mindig. Mo. tetején, széles mezõn, ménes mellett, jobbra-balra kanyarodva: nincs hasonló sem. Figyelmem el is terelõdik, a Bánkút elõtti kersztezõdésban a jobbik utat választom, így +60 m szint árán közelebbrõl "csodálom" meg a radarállomást. Visszafelé gurulva autó jön szembe, hamarosan jelentõsége lesz. A helyes úton Bánkútra érek, tétován keresem a pontõröket, nincsenek sehol, marad a fotó; ekkor begurul az elõbbi autó - üldöznek? Érdekes jelenet: nem biztosak magukban, úgyhogy megbeszéljük, hol a síház, ahol idén õk lesznek a pontõrök. Így aztán érdemes volt eltévedni, mert kerül bélyegzõ is a kartonra. (Idõ: 9:00, és még csak 34 km.)

Most jön a feketeleves: terepen átmenni a Szalajka-völgy felõl induló országútra. Jártam a S egy szakaszán, de arra nem gondoltam, két keréken ilyen rossz. Elõször egy kis süppedékes fenyõtû lassít, aztán erõlködés közben nem veszem észre, hogy a jelzés valahol elfordul, megyek tovább a füves hegyoldalon. Hamar ráébredek, a 28-as városi külsõ miért alkalmatlan itt, a még harmatos fûben. Ha kiállok, azonnal elpörög a kerék. Kis híján kilépek a pedálból, de aztán erõt veszek magamon, szégyenszemre csak nem tolom a bringát. Elérem az utat, ahol majd gyalogtúrázók ereszkednek le a Bálványról, innen lejt Csurgóig, de a köveken csak gyökketõvel haladok. A házak után újabb rövid szenvedés a köves emelkedõn, valahogy abszolválom az elfogyó áttételeken. Innen az út többet lejt, mint emelkedik, de szétráz, kapaszkodok a kormányba, mint elsõbálozó körhintás a láncba. 40 perc szenvedés után kint vagyok az országúton. (Idõ: 9:40, 38 km) Szerencsére a pontõrök 20 perccel korábban érkeztek a tervezettnél, így itt is kapok pecsétet.

Szilvásváradig egy nagy gurulás. Az út alapvetõen jó, mégis kell figyelni, a fák vetette árnyékban nehéz észrevenni azt a km-enkénti egy-egy mély kátyút, ami csúnya véget vetne a lendületes haladásnak
. Útközben pedig újabb csodás rálátás a Szalajka-völgy környékére.

Szilvásváradtól a mûút nem olyan élvezetes, de legalább gyorsan lehet haladni a változóan szellõs idõben. A meleg sem olyan zavaró. Szarvaskõn OKT bélyegzõ kerül a papírra, remek lenyomattal, innen már alig van vissza. A sok sík után a rövid bekötõ a faluban az üdülõig üt - nem is gondoltam, hogy ilyen meredek. Izzadva érek be 11:15-re, 4:20 perccel az indulás után.

Bronz jelvény jár, és az egyik legötletesebb/legszebb oklevél, amit kaptam. Tekert átlag: 20,8 km/h, megtett táv 83,3 km. Az út elsõ fele az egyik legszebb, amit itthon el tudok képzelni.


Egri Bükk 30

A rajtszemélyzet hölgyei nagyon rugalmas hozzáállást tanúsítottak, így két és fél órával a hivatalos rajtzárás után utamra engednek a 30-as távon, saját idõ terhére. A kapkodásban a nevezési díjat is elfelejtjük (célban pótoltam), ráadásul a rajtban hagyom a fotóscuccot, de jobb is, csak öt és fél órám van. A P+ emelkedõjébe kicsit nehezen állok bele a tekerés után, de szép út és a hajtûkanyar után élvezem is. A nyeregben szívesebben fordulnék a Kövesdi-kilátó felé, mint a "nemszeretem" Török úton balra, de nincs rá idõm. A Völgyfõ-háznál megvártak a reggel megismert lányok, a tõlük kapott almát gyalogosan könnyebb elfogyasztani.

Pazsag felé már kellemesebb a Török út vonalvezetése, de nem emlékszem a sok emelkedõre. Ekkor nézem csak: majd 1200 m szint/30 km, hát, nem sokat nézelõdhetek. Legalább két órával vagyok az utolsó 30-as túrázó után, így annyira nem lenne meglepõ, mégis megdöbbenek: elõttem 30 méterrel hatalmas ragadozómadár kap szárnyra az útrõl, de sajnos ornitológiai ismereteim rájuk nem terjednek ki: mi lehetett vajon?

Az erdészháznál -bár nem reménykedtem benne-, mégis megvárt a pontõr: ezúton is köszönöm mindegyiknek. A vizükre ngy szükségem volt. Rám várna két szelet zsíros kenyér is, de csak fél megy le. Jó tíz percet sikerül elbeszélgetni, mire ráébredek, igyekezni kellene. Másfél órával vannak elõttem, de úgy számolom, idõben beérek. Ma másodszor megyek fel az aszfalton az országútig, kerekeken kényelmesebb volt. A Keskeny-Bükkön is megvárnak, azt mondják idõben vagyok, még csokis szelet is jut.

Hárs-kútnál hiányolom a fotós felszerelést, de mindegy, tovább. A Tar-kõ alatti K+ nem ér meglepetésként, utoljára a Bükk-fennsík 50-en jártam itt, ismerem murvás lejtõjét, lefelé utálatosabb, fel viszont fárasztó. A K+ -re aztán -a Palóc utat kivéve- nem sok vízszintes szakasz jut, vagy le, vagy fel kell menni. A Stimecz-ház felé a Kecskor keskeny gerincén tavaly végig áztunk, most még süt a nap. Az elsõ mennydörgéseket csak lenn hallom meg. A kútból még feltöltök, marad egy órám beérni, de a vége kínzás: végig a vasúti töltésen, idegölõen lassan telnek a percek és a méterek. Valahol el is vesztem a fonalat, 500 m-t kocogok. Benn is hagytam több mint 10 percet, 10-12 képet készíthettem volna, de legalább nem szakítottam szét magam. A célban a kellemes fáradtság tünetei: elnézegetem a BNPI kiadványát, az oklevelet, kapok sütit, elüldögélek. Teljes a bronzgyûjteményem (az 50-es tavalyról).

Összeségében: rugalmas szervezés, jó leírás, elegendõ ellátás, sõt extrákat is élvezhettem. A díjazás (elsõsorban a gyalogos jelvények) nagyon tetszetõs, de még hiányzik nekem két fokozat...

 
 
 Túra éve: 2007
hegyivadászTúra éve: 20072007.06.01 03:03:37
megnéz hegyivadász összes beszámolója
Miután a Karancs-Medves 50-et 42km után fel kellett adnom térdfájdalmak miatt egy kicsit, de tényleg kicsit rágyúrtam erre a túrára: két futás és egy Gyömbér-Chopok mászás alapozta meg optimizmusomat, hogy ezúttal ez menni fog. Az útvonalat nagyjából ismerem, 5-ször már megtettem, utoljára 10 éve.
Kelés 4:30-kor, összepakolás, kis reggeli, majd kocsiba be és irány Felsõtárkány. Okulva a Karancs túra tapasztalatából, könnyített menetfelszereléssel készültem, vettem egy deréktáskát, hogy azt vigyem hátizsák helyett. Aztán ez mégis a kocsiban marad és hátizsákkal vágtam neki a túrának. A széldszekim nem fért volna el a derékövben és bár szépen süt a nap, a délután bármikor várható zivatar miatt nem mertem megkockáztatni, hogy otthonhagyom. És milyen bölcs voltam!
Szóval ezzel a tépelõdéssel elment egy kis idõ, így 6:35-ös idõvel indultam. Az elején rátapadtam két párosra, akik a 30-ason indultak és igen jó iramot nyomtak. Ez sokat segített, a 14,2 km-nél lévõ 2. ellenõrzõpontot 9:13-ra érjük el (5,4 km/h). Itt zsíroskenyér ellátást kaptunk, aminek különbözõ ütemû elfogyasztása szétszórta kis ideiglenes csapatunkat, így innen egyedül folytattam. Továbbra is jó erõben éreztem magam, térdfájdalmak nem jelentkeztek. A 18km-nél lévõ 3. ellenõrzõpontot 10:08-ra értem el (4,1 km/h), ebben benne van az elõzõ ellenõrzõpontnál a zsíroskenyér elfogyasztása is. Mindenesetre azért egyedül nem sikerült tartanom a tempót. Itt elvált az útvonal a 30-asokétól és én mentem a Z sávon. Ezen a szakaszon van az egyik kedvenc részem, egy régi bükkös, sziklás, vadregényes résszel. A 20,5 km-nél lévõ 4. ellenõrzõpontot 10:43-ra értem el (4,3 km/h). Itt már kezdem érezni a fáradtságot, de még nem fáj semmi és most következik a túra legszebb kilátás nyújtó része, a Háromkõ. Ott megpihenek egy kicsit. Végül is kicsit kevesebb, mint a táv felénél vagyunk, bele kell férjen. Aztán valami mégis hajt, nem üldögélek túl sokat. A keskeny rét után az útleírás szerint kiérünk egy portalanított útra, de nem mondja, hogy innen jobbra vagy balra kell fordulni, persze rossz irányt veszek, kb. 200m után gyanús kezd lenni a dolog, megállok tanakodni. Utolér egy kazincbarcikai sporttárs és még egy valaki, szintén elkavartak. Bükk térkép elõ, valóban, rossz irányba megyünk, irány vissza. A keresztezõdésnél még megkímélünk egy újabb sporttársat attól, hogy hasonló hibát kövessen el. Igyekszem tartani a tempót a barcikai sráccal, de érezhetõen gyorsabb, mint én. Igyekszünk gyorsan túllenni ezen a hosszú aszfaltutas szakaszon, olyannyira, hogy elnézzük a lefordulót. Megint kb. 200 m után eszmélünk, újfent Bükk térkép, visszafordulás. Itt már határozottan érzem, hogy fáradok, elhatározom, hogy Bánkútnál tartok egy nagyobb pihenõt és egy sört is bedobok a síháznál. A bánkúti 5. ellenõrzõpontot, 29km-nél 13:04-kor érem el (3,6 km/h). A síház büféje zárva, az ellenõrzõpontnál tûz a nap, nem is idõzöm sokat, majd ha árnyasabb részre érek. Hegynek fel egész jól haladok a szendvicsemet majszolva, nem akaródzik megtörni a lendületet, úgyhogy egészen a Bálványig megyek. Ott kis pihenõ, nem sok, majd irány lefelé. Rögtön egy elég meredek lejtõ jön, ahol elkezdem érezni a térdemet. Ajjaj, ez aggaszt, mi lesz még a túra vége felé az ereszkedésnél? A csurgói erdészházig egy szép réten keresztül kell menni, ezt a részt szeretem. Nem úgy a következõ szakaszt, ami árnyék nélkül, vacak szórt köves úton vezet. A 34 km-nél lévõ 6. ellenõrzõpont 14:26-ra van meg (3,7 km/h). Innen emelkedõ az Istállóskõig. De legalább szép erdõben, haladunk és az emelkedõk amúgy is jobban mennek, mint az ereszkedések. Istállóskõn nem idõzök, csak pecsételek, mert 200 m-el lejjebb az S háromszög és Z háromszög keresztezõdésénél van egy kis pihenõ paddal, ott leülök, eszek-iszok. Innen végig ereszkedõ, térdemnek nem is tetszik, de szerencsére a kevéssé meredekeket még bírja. És még csak most jön az Õserdõ, ami egy újabb kedvenc részem. Sajnos itt nagy csalódás ér. Az Õserdõn nem megyünk át, be van kerítve, meg kell kerülni. 10 éve még az Õserdõn keresztül vezetett az útvonal, nagyon nagy kár, hogy ez kimarad. Ezt vártam a legjobban egész túrán. Az Õserdõnél elkezd esni, de egyelõre nem vészes és a lombok felfogják. Annál vészesebb, hogy innen meredeken lejt az útvonal, ehhez nagyon nem fûlik a fogam. A térdem egyre többször kényszerít megállásokra. Annyira a térdemre koncentrálok, hogy valahol elkavarok és kb. 2 km-es kerülõt teszek. Ez nagyon hiányzott. Közben rákezd az esõ, elõkerül a dzseki. Milyen jó, hogy betettem! Végre visszakeveredek a K+-re. Innen hosszú lejtõ a Kecskor-gerincén a Stimecz-házig. Mit mondjak, szenvedés, fáj a térdem, esik az esõ, csak nem akar itt lenni az a Stimecz-ház. Aztán 17:43-kor végre pecsételés a Stimecz háznál, 44,2 km (3,1 km/h) Vízvétel, szendvics, csoki, müzliszelet. Itt csatlakozik hozzám egy szintén megfáradt sporttárs, nevét elfelejtettem megkérdezni, de köszönet neki azért, hogy az utolsó szakaszon végig beszélt. Nélküle biztos nem lett volna meg a túra szintidõn belül! Az innen következõ szakaszt a kisvasút talpfái között gyûlölöm, de most dolgozik bennem valami dac, hogy legyek már végre túl ezen a túrán és mint egy robot nyomom. Talán ez, talán a sporttárs lelkesítõ társasága, de inkább mindkettõ miatt úgy érzem, még soha nem voltam ilyen könnyen túl ezen a szakaszon. Ez megvan, de utána sem örömködés jön. Hosszas gyaloglás az aszfalton Felsõtárkányig, majd bent a faluban, és utána következik a befutó szakasz emelkedõje a célig. Az emelkedõ meglepõen jólesik. Mint akit egy sifelvonó húz úgy zúzok felfelé. A vége 18:58, 4,6 km/h az utolsó szakaszon. Ha a pihenõt leszámítom ez gyorsabb volt, mint az elsõ szakasz. Összesen 12 óra 23 perc (4 km/h), szintidõn belül. Elégedett vagyok!
 
 
kpeterTúra éve: 20072007.05.29 18:07:47
megnéz kpeter összes beszámolója
A 30-as távon 50.-ként sikerült elindulnom (nem, nem az 50-esen 30.-ként :)) kb pontban a 8:00-ra kiírt rajtzáráskor.

Kicsit kaotikus volt a kialakult parkolási helyzet, így a kocsik végigállták a frissen kaszált árokpartot... Miközben meg a kemping bejáratánál még kb 10 autó elfért volna. A sok sportember, aki kocsival megy túrázni :))) (köztük persze én is :)

A túra során több helyen igen szép kilátásban lehetett gyönyörködni, majdnem minden ellenõrzõ pontnál adtak vmi harapnivalót (alma, zsíroskenyér, csoki). Az út nagyon kellemes tájakon vitt át, bár volt egy igen meredek hegymászás is középtájt és néha (pl. a zöld elején) eléggé sûrû volt - a fõként csalánból álló - aljnövényzet.

Amivel még bajom volt (úgy látszik ez egy ilyen nap :)) az, hogy mindenféle bogarak próbáltak kb. 10-20 másodpercenként az orromba, számba, fülembe repülni szinte végig.

A leírás alapján könnyen lehetett követni az útvonalat, a térképvázlat sokat nem segített.

A túra utolsó 7 km-e elég kínosra sikerült: elõbb a kisvonat sínpárját kellett követni (ami egyébként OKT útvonal is egyben), de ez folyamatos odafigyelést igényel, hol a kényelmetlenül közel levõ talpfákon kell ugrálni, hol meg vmelyik oldalon. Ezután pedig viszonylag kevés árnyékot kínáló aszfaltúton kellett begyalogolni a célba, ahol már igencsak kezdtem kimerülni a tûzõ naptól meg a melegtõl (ja és még kis emelkedõ is akadt :)) Úgyhogy a cél elõtt irány a hidegvíz alá :)))

Az oklevél jópofa és a jelvény is igen igényes. Nekem is tetszett, szerintem jövök még, szép környék.

 
 
ezsauTúra éve: 20072007.05.27 23:19:07
megnéz ezsau összes beszámolója
Egri Bükk 2007. május 26.

Egri Bükk 30

A szendrõi túra után még be volt tervezve két túrám de egyéb okok, miatt meghiusult. Így már nagyon vártam ezt a napot, hogy újra a bakancsban, nekivághatok a hegynek... most éppen a Bükknek. Ami elõzetesen nehézséget okozott: egy Bükk térkép beszerzése. Tudom nem mindeki van ezzel így. De ahol én lakom itt csak egy "mezitlábas Pláza" (miniCoop) van és csak kenyér és tej van benne. Mivel a környezõ kisvárpososkban sem kaptam, így kezedett értékelõdni az a helyzet, hogy vakon vágunk bele, aztán majdnem íyg lett. Elõzetesen minden túráénak megnézem a kiírása mellett az utvonalát, s itthon fejben felkészülök, kinn a terepen mire is lehet majd számítani. Hát most semmi ilyet nem tudtam összehozni, így tényleg lutrira indultunk el. Már azt gondoltam felhívom a szervezekõt , lesz e egyáltalán túra, aztán még sem tettem.
2.30 as kelés után 3 kor felvettem a G. Janit s már robogtunk is a Bükk felé. Mivel nem akartam keresztül mászni a Bükkön autóval(környezetvédelem), ezért Eger szép városán keresztül közelítettük meg Felsõtárkányt, ahová 5.30-ra érkeztünk az Imókõ üdülõbe.
Aztán készülõdés. Gyors nevezés, majd itiner olvasás, ezt már megtanultam a szendrõi túráról, indulás elõtt át kell olvasni így kevesebb meglepetés érhet. JA elfeledtem mondani Mezõkövesen a Benzinkúton már volt Bükk térkép, így teljesen fel voltunk szerelkezve elõtte Miskolcon nem kaptunk... Az idulási idõt 6.00-ra írattuk. Így 5.59-kor rákérdeztünk akkor hatkor lehet indulni? kedvezõ válasz után szép lassan nekivágtunk a 30-as távnak. Már akkor is volt aki futva indult. Mi meg gyalogosan. A Völgyfõházig tartó 6.5km-es szakasz elsõ 2,1km erõsen emelkedett felfelé, ami bizony elég hirtelen volt ebben a reggeli órában. De miután ráfordultunk a PZ-re onnan már kellemes volt az ut az ellenõrzõpontig. Ahol a pecsét után Éva kinált bennüket almával, csak éppen Ádám nem volt sehol...
A Z jelzésen tovább haladva a portalanított úton(aszfalt vagy beton?) haladtunk de nem találtuk meg a hogy hol tûnt el a zöld, csak azt vettük észre, hogy már nincs. A bringások megnyugtattak, hogy semmi gáz megfogjuk találni a zöldet, így is volt. Itt együtt mentünk alkalmi túratársunkkal, aki cucc nélkül egy mobil telóval meg egy GPS-el ment a 30-as távon, azt mondta neki egy fél liter víz elég, hát mi többre készültünk egy picivel... Könnyen járható úton értük el a Pazsag -erdészházat, ahol pecsét, majd harapnivaló, zsíroskenyér hagymával + 3 fajta ásványvíz. Itt értek utól bennünket azok akik 7 kor indultak, de futva mentek végig a távon. Amikor indultunk megnéztük 9 óra volt, 3 óra alatt 14.2 ez már durván a fele, s még van 5 óránk a másik felére.
A 2 km kövesút semmi extra, s máris 16,1 km-nél járunk majd föl a zöld jelzésen, s amikor eljutok, odáig, hogy megszomjazom iszom a soronpónál, s után 300m -re 3. ellenõrzõpont. A csoki friss és finom ráadásul 2 fajta lottó vagy szamba. itt elváltunk az 50-esek távjától. A rövid Zo jelzész elhagyva a K+ mentünk tovább felfelé, ahol 600-700-méteren meredek kaptatón kellett felmenni, ahol csupán az volt a gond, hogy a tarvágás mellett haladva, kinn voltunk a napocska sugarai alatt... hát izzadtam is rendesen mire felértünk.
Aztán baktattunk a Toldi bükk irányába, s folyamatosan lefelé a Kecskor gerincen. Ez egy kellemes szakasz folyamatosan lejt, csak épp a térdizületeink érzik meg igazán, hogy lefelé megyünk, de azok erõsen...
Már G. Jani is nagyon unta a lefelé menetet, s öröm volt civilizációs hangokat hallani. Végre leérünk a Stimecz házhoz, az angolozó, kedves hölgy és a fiai két angol szó kitalálása között pecsételtek nekünk, majd felhívták a figyelmünket a vízvételre a nyomóskútnál, sõt tanácsot kaptunk, hogy majd tárkányba a tavat honnan kerüljük, de azt jól elfeledtük, hogy jobbról e vagy balról. 11.39 kor pecsételtünk, s volt még km 6 km.úgy számltuk ez még 1 óra, de majdnem délben idultunk tovább. A vasuti sinek közötti gyaloglás még kellemes volt, de a Varró-háztól a a tûzõnapon nem valami kellemes. Amikor beértünk a tóhoz nem tudtuk jobbra vagy balra. Mi jobbra mentünk és balra kellett volna, így megkerültük a fél falut és így 13.15-re besétáltunk a célba.
A 30-as távot 7,15-ös idõvel teljesítettük. A oklevél és a kitûzõ átvétele után pihi, majd egy kis kaja pia, kávé, fagyi és telefon után cuccolás és és 3 óra autókázás után, már a családomnak meséltem az élményeimet.
NAgyon jól szervezett, túrán vehettem részt. Minden ellenõrzõ ponton nagyon kedvesek voltak az ottlévõk, az ellátás kitûnõ. Az oklevél egy 10 pontos skálán 10-est érdemel, nem beszélne a kitûzõrõl, ami igazán szépre sikeredett.
Úgy búcsúztünk el a szervezõktõl, hogy jövõre is itt vagyünk. Ez egy remek túra volt.
Javaslom a rendezõknek egy önálló honlap létrehozását és az itinerben élvõ infõk felvitelét.