Túrabeszámolók
|
Devínska | Túra éve: 2023 | 2024.11.10 10:14:43 |
|
Lamač megállójában szállok le a vonatról. Némi séta után már jelzéseket látok. A 37-eseknek lettek a bakancsok kiragasztva, kiakasztva (2 kép). Korán érkeztem még nincs itt senki. A kultúrházban az emeleten pingpongoznak. Lent a tánccsoport által begyűjtött érmek vannak kiállítva (3. Kép). A lépcső alatt eldugva faszobrok (4.kép). Lassan gyűlnek a túrázók is
A regisztrációs helyet az épület elé állították. Regisztrálás ingyenes A rakétabázis után a S jelre fordultam. A K jelen az itteni faunát, míg a S jelen a flórát írják le. Érdekesség a Bibliából hallott égő csipkebokor. Itt is megtalálható. Nagy melegben a levelei olajos anyagot párologtatnak. Tűzzel közelítve hozzá ellobban. Talán ezért kapta a nevét (Élet és Tudomány). Alig mentem már láttam szomorú sorsom Osztrák területen szakadt az eső (7. kép). Nem áztam meg és így érkeztem a parkolóba, a célba. Málnát vagy sört lehetett inni és zsíros kenyeret enni.
A túrázók régebben ingyen mehettek a várba. Most az ára 8 €, nekem mint korosnak 4 €. A vár külső bejárata (9. kép).Egyenesen menve jobbra eredetileg a kastély állt. Az újabb kapun (10. kép) lehetett az udvarba jutni (12. kép). Szűz vagy apáca torony látható a 11. képen. A történet: A várúr nőt rabolt és a menyegzőt ülték. A nő rokonai csellel jutottak a várba és megkezdődött a nő kiszabadítása. Az ara a figyelőtoronyba került a várúr az előtte levő földnyelven hadakozva próbált ellenállni egy ideig. Legyőzve a nem egész 3 méter magas és kisebb mint 1 méter átmérőjű toronyból a nőt kivezetve, lovas kocsin vitték. De leugrott a kocsiról és a Dunába vetve magát meghalt… Fölfelé haladva lefényképezem (13. kép) a parkolóban felállított dévényi futás Start, Cél helyét A Morva folyó a főtoronyból (14. kép). Nagy szél fújt ás az eső is eleredt. Az alsóbb szintre mentem a kiásott tárgyakat megtekinteni. Régen az itt kavargó tenger vájta a szikla üregeit.
Az utolsó képen az 1896-ban felépített emlékmű látható. Magassága a talpazattal 21 méter volt és 1920-ban rombolták le (Vágvölgyi).
Kerékpárral 1978-ba ugrunk. Július 27-e az időpont. Minden becsomagolva elkészítve az M1-en megnézem a „Hamarosan sötétség” című horrort. Azóta még kétszer vetítették krimithrillerként (2 lányból a kerékpártúrán az egyik eltűnik). Másnap 24 km megtétele, jegyvétel és vámvizsgálat után a komppal Esztergomba érkezem. Csekk beváltása a főtéri bankban (ma borral foglalkoznak ott). Irány a Két-bükkfanyereg. Jobb oldalt egy katona sorompón könyököl és unatkozva nézi, amint előtte elhajtok. Pomázon nyomós kútból vizet engedek. Mellette kör alakú fa épület az ablakon fa rácsozattal. A biciklim ülése alatt a CS nemzetközi autójel. Meglátod az a terület még egyszer hozzánk fog tartozni.- mondja egy arra haladó férfi. Én meg úgy nézhettem rá, mint egy marslakóra. Üröm felé veszem az irányt. Ki gondolta volna, hullámzó területre tévedtem. Üröm után hosszan földek mellett hajtva érkezem Óbudára. 31-ikén már Dorog felé tértem haza.
Kép itt. |
| | |
|
Kevesen vagyunk, a legtöbben futnak. Négyen választottuk a gyaloglást. Egy rögtön indult, a másikkal nem tudtam tartani az iramot. Így ketten maradtunk a végére. Nincs ellenőrzőpont és 15 óráig a Malý Slavínon kell lenni.
A gerincen felhők gyülekeznek. Nagy a nedvesség a levegőben is. Amíg az esőköpenyt fölveszem, leelőz az utolsó. Talán 50 méter után az eső is elered. Hátizsákot becsomagolni, fejre is vízállót. Teljes díszben érek a Baba nyeregbe. Az eső már nem esik, de köd az van. A Konské hlavy után magamba fordulva fogyasztom az utat. Furcsa zaj üti meg a fülem. Kezem derékmagasságba emelem és hirtelen megfordulok. A mögöttem jövő hölgy hirtelen megáll a pórázon lévő kutyával együtt. Nincs veszély. Megyek tovább. A kutya fut el mellettem, majd a gazdi is. Jó utat!-mondja. --Jó utat? Nálunk, így nem köszönnek. Később magyar rendszámú autókat láttam, tehát magyar volt. A Somár nevezetű pontnál az előttem haladó kapkodja a holmijait és inal tovább. Salašnál újból jócskán esik. A tónál már pötyörész és Bielý krížnél a nap is kisüt. Itt találom az előttem haladót. Mosolygok, meg biccentek neki. Ő meg néz, mint akit életében először lát. Egom nulla alá esik. Folytassa a piroson, én a Včelín lefényképezése után a sárgán, utána meg a kéken megyek. Az esőköpenyt nem volt kedvem levetni. Még szép. A pataknál ismét esik. Az itt sütögető biciklisek a pihenőben bújnak meg. Néhány kanyar után látok egy épületet és a srácot is észreveszem. Amint meglát elkezd futni. Most nekem is futnom kéne? Ki ér oda hamarább? Épp 14 óra a pontos idő. Örömmel fogad a két rendező. Pálinkával kínálnak. Egyikünk sem ivott, de a spicces férfi felhörpintett egy kupicával. Ilyen messziről vagyunk: Ószombat meg Párkány. Felváltva beszélgetünk a két férfival. A tanár elmeséli járt a Burda hegyen és hogy találták meg a csúcsot. Következett a spicces ő a Kéktúrán volt. Ha így cserélkeznek nem fogunk szabadulni. Arra jött egy kilencven éves somorjai férfi. A figyelem rá terelődött. Ezt kihasználva köszöntem és mentem is. Kapcsolt a srác is és csatlakozott. Én is, ő is a sárgán megyünk, de inkább a gazban kezd szaladni. Úgy látszik rémítő is lehetek--töprengek. Arra ocsúdom, Malinský vrch-nél járok. A K-re álltam és Krasňany az irány.
Esőköpenyt le és a Horská utca keskeny járdáját koptatom (az utolsó két kép). Itt ki gyereket, ki kutyát sétáltat. A szőlészeten és két 12 emeletes épület közt átvágva Vinohrady állomására értem.
Kerékpáron történt. Reggel végeztem a munkában és a bejáratnál lévő hőmérő -15 C°-ot mutat. A 13. km-nél a hó kezd hullani, illetve a gubacsok az aszfaltra érve felugranak. Az arcomba vágódva, mintha tűvel szúrnának meg. A fejem lehajtom, csak a hátsó kereket nézem. 1-2 km után eláll a havazás. 25. km -nél érek haza. Fékezés és ekkor jövök rá, nem tudok a bicikliről leszállni. A kerítés mellé gurulok. Vállal a kerítésnek támaszkodom és így maradok…. Ráfagytam a biciklire, pedig izzadtam az öltözék alatt. Akarattal kellett a kezem mozgásba hozni, majd a lábam is.
A meteorológusok hőmérsékleti rekordot jelentettek. 24 km délelőtt. Délután 14 órakor vágtam neki a vissza 24 km-nek. A trikón úgy éreztem, mintha vasalót raktak volna a hátamra. A 6. km-nél elkezdtem reszketni, mint a lázas ember. A 15. km-nél elegem lett belőle, fa alá vonultam és lefeküdtem. 30 perc múltán megszűnt a fázás. Pár év múlva afrikai leírásból derült ki: nem voltam a forrósághoz szokva.
|
| | |
|
|
Jelentkeztem a zarándoklatra és 7.55-re értem a párkányi templom elé. Éppen jókor. Ketten is számolták a résztvevőket, mire elindultunk. A töltés közelében a keresztnél imák elmondására került sor. Keresztet a kezembe és lépteim megnyújtottam. Nem a vashídon megyünk keresztül és a társaság tartja a tempót. Kövesd sorompójánál átveszik a keresztet és a P jelen az első kilátónál pihenő, illetve a tájban gyönyörködés. Lejtmenetben megtudtam a németek a II. világháborúban vájatokat készítettek itt. Azóta megtaláltam az egyiket. 5 méter után egy terembe jutottam. Innen 3 elágazás vezetett tovább. A jobb oldali beszakadt, egyenesen 3 méter után betöltötték a járatot, csak mászva lehetne átjutni és balra sín is vezet amit szintén betöltöttek, de négykézláb lehet folytatni.
A S jelen megyünk tovább. Először a régi határőrház lepusztult épülete látható, aztán emlékmű. 12 párkányi sportoló tutajt készített és ezzel úsztatták magukat a Dunán 61 júniusában. A tutaj szétcsúszott és 6-an a vízbe fúltak.
Tovább haladva találtam egy teljesen ép géppuska-fészket. Az országúton elérünk Helemba templomához. Bent a templomról tartottak előadást, pedig itt a misebor is befagy. Kint jó rálátás van az elkészült hídra, amit egyenlőre csak a kerekesek használnak. A töltés és a vasúti híd után érünk a „Pálos zarándoklat” utolsó szakaszához. 2015. október 4-én én is részese voltam. Olyan kellemes nyár végi nap volt, hogy visszafelé is gyalogoltam. Másnapra viszont a télbe csöppentünk.
A Sukola-keresztig erős nyugati szél fúj. Tudták néhányan, hogy a keresztet lerombolták, de már újra áll. Étel a testnek, ima a léleknek és tovább talpalunk.
Márianosztrán Köbölkútról származó pálos atya fogad. A templomról tart előadást és közben kedélyesen elbeszélgetünk. Aztán a mise következett és a búcsúzáshoz pogácsa is járt.
(Ez 2023.03.25-án Nagyböjti zarándoklat volt Márianosztrára. Elfér a beszámolója a klasszikus őszi Pálos zarándoklatnál. - TTT szerk.) |
| | |
|
|
|
Május végén Bratislava.-Lamač állomásán ketten szállunk le a vonatról és a templomnál megtaláltuk a K és S jel kezdetét. A Villa Rustica felé irányító táblát már nem találtam. A kilátóba persze a volt támaszponton keresztül jutottunk. Dévényújfaluba vesszük az irányt. Nem mondhatom, hogy megtaláltam magamat, ez csak a Helios panzió. Mindenesetre megebédeltünk. Majd a látványos kerékpárhídon keresztül Schloßhof kastélyához sétálunk. A hátsó bejárata szombat, vasárnap, meg ünnepnapokon van nyitva. Ilyenkor hétköznap, baloldalt a kerékpáros bejáratot kell használni. Vissza a Novoveská buszmegállóba vesszük az irányt. Az automatából jegyet veszünk és a 21-es busszal Br.-főpályaudvaron szállunk ki 25 perc múlva.
December 29. A túrára nem jelentkeztem a vasút késései miatt. Mint kiderült most sem csalódtam. Gyönge 40 perc késéssel érek Pozsonyba. Az A és B verzió a start helyére jutással esett. Jöhetett az egyszerűsített változat. A pályaudvar alatti kereszteződéstől 21-es busszal Sandberg végállomására. A túra rögtön emelkedővel kezdődik és a S jel kapcsolódásához 9.30-ra érek. Az ásatás helyét,csak messziről lehet nézni a kerítés miatt. A továbbiakban az itt található bogárfajokról kapunk leírást. A domb alatt a Morava folyó csörgedezik, a távolban Ausztria sík része látható. 3 kapun is át kell menni, mire elérem a tavalyi kilátóból leérkező utat. Aztán az utcákban kanyarogva érek a vár alá. Az emlékmű a szökni próbáló 80 000 bebörtönzött, esetleg lelőtt embernek lett állítva. A vár alatti szikla mellé tornyosul a volt határőrök bázisa jó kilátással a Duna-Morava összefolyására. A kereszt néhány elhunyt emlékére készült.
A ”Szív” keletkezésének története. 15 éves fiú vonatról ugrik le, hogy az egyik határkerítésen ne kelljen átmásznia. A következő kerítésnél az őrök mozgását tanulmányozva múlatta az éjszakát, és a nappalt. Estére eleredt az eső. Átjutott ezen a kerítésen is, holott a jelzőfények kigyulladtak. A szögesdróton az általa hozott szerszámokkal sikerült átküzdenie magát és a Morava folyóba vetette átázott testét. Medencecsont-lövéssel sikerült a túlpartot elérnie. Majd elvánszorgott a legközelebbi faluba. Ott készült el a szív és a határok megnyitása után nálunk is megépült a párja.
Emlékmű magyar felirattal. Aztán épületek sorjáznak a mutatós Lighthous-zal és nemsokára elérem a P jelet. A templom után elfordulok a földútra. Nedves, de nincs sár. Itt is van lehetőség a várra nézni. A réten viszont sár fogad és később is sarat gyúrok A S elágazásától a P-on jó az út, csak komolyan emelkedik. A kilátó tetejét pedig némi köd lengi be. Az utat választottam a hegyről való lejutáshoz, ahol több csoport túrázót előztem meg engedve a gravitációnak gyorsabb lábmozgással. Elérve az Oázis szállót szendvicsem majszolására kerítek sort. Magyarul beszélők mennek mellettem, de kiszáradt számmal szólni sem tudok. Hátizsákot le, zacskót bele és a termosz tartalmát, teát iszom. Futva érem utol a hat gyaloglót. Esztergomi férfi igazolta sejtésem, ők a túra csapata. Áronnal meg futtában már találkoztam a Kőről-kőre a Budai-hegységben 2018-ban. A Harminc nevű úton átmenve jutott eszembe, velük találkoztam a vár alatti parkolóban. A létszám rajtam kívül újabb két emberrel bővült. Egyik kérdezi: Áron tulajdonképpen melyik vonatot céloztad meg? S feleletre sem várva mindketten a Kauflandba vették az irányt. A Partizán-réten némi pihenő. Ekkor kellett volna megmondanom mit is keresek a csoportban. De ez elmaradt. Elindultunk a Kamzík hegyre, deegyszer visszamentem mosakodni, másodszor meg a félliteres flakont töltöttem meg. Elmaradva érek a rétre, ahol Áront regisztrálom a kilátóban és később le is előz. A büfénél evés-ivás következik. Almámat fogyasztva indulok a hegyről. Majd utolérnek – gondolattal. Nem értek utol és a korábbi vonatra sem szálltak fel.
Kép itt. |
| |
|
Barbora | Túra éve: 2022 | 2023.01.19 19:23:40 |
|
A vonat késve 8.25-kor áll meg az állomáson. A benevezés továbbra is ingyenes és most már Szt. Borbála a túra névadója. Indulásnál egy férfi csatlakozik hozzám (később azonosítottam Jušte S. túrarendező néven). Jó tempóval indultunk. Kolibánál már vetkőzött én meg kigombolkoztam. Nem tetszett a sebesség, de köd mutatkozott, ezért inkább talpaltam tovább. Kamzíkon hó és sűrű köd fogad. Csak a járt utakon volt sár. Chlmcom utáni emlkedőn én vittem a prímet beleadva apait-anyait. Felérve az emelkedőre társam már kapkodta a levegőt, a trikóm meg rám tapadt a nedvességtől. Gondoltam tudjuk mire vagyunk képesek, tehát nyugalom lesz. Így is volt. Egy ideig. Aztán újra rákapcsolt. Én meg próbáltam tartani a tempót. Ebben a ködben gőzöm sem volt merre járunk. Fák mellett haladtunk meg néha piros jelet észleltem. Az első támpont a Dolný Ćervený kríž volt. Ő meg húz, mint akinek az élete múlik rajta. Már maradoztam le (kétszer is bevárt), mire az álló autóktól emberi sziluetteket lehetett látni. Végre!... Az új erdei út a térképemen már piros jellel van jelölve, a régi pedig kerékpárút lesz.
Térkép szerint U Kocmundu a kocsma neve. Földszintes fa épület. Oldalt ablak és ajtó egymás mellett foglalnak helyet. Az ajtón belépve balra a pult, szemben szociális helyiségek és jobbra a fal mellett U alakban padok vannak és két asztal. Középen gázmelegítő próbálja a meleget szolgáltatni. A hátsó falon az ablak előtt ül a rendező. Társam kézfogással ölelkezéssel üdvözli. Némi időt beszélgetéssel és kalács evésével töltött. Addig a teámat fogyasztottam. Indulhatunk? – kérdi és újra a ködben gyaloglunk tovább, néhány túrázót megelőzve. Mariankára érve se hó, se köd. Itt is szorgalmasan üdvözli a pontőrt és mellé telepszik, mivel idáig jött. Folytatom a túrát – bemondásra a pontőr 35 km-re teszi a pecsétet. Társam az asztalról felvéve a kezembe nyom egy füzetet – Ez is a tied. – szöveggel. A Kis-Kárpátok 2023-as Túranaptára.
Húslevest ettem, a teát maradék teámhoz töltöttem és elbúcsúzva indultam tovább saját tempóval, de rendesen elázva. Sekyltől fakivágás tette járhatatlanná az utat a S jel elfordulásáig. A sífelvonótól emelkedve újra a hó és köd fehéríti a tájat. A nadrágra feldobált sártól az állomáson sem sikerült megszabadulnom.
A Kis-Kárpátok Túranaptára itt. |
| |
|
|
Aki nem látta, nem tudja, aki látta nem felejti. Orosz katona felirata a Monostori - erődben.
Indulás a járdán, majd a kavicsos rakparton folytatódott. Ha a T-75-ös tankot is látni szeretnéd időben el kell hagyni a rakpartot, mert az erőd előtt jutunk az útra. Nyáron készítettem a képet az emlékműről és az erődről. Ugyanaz a túra idején már felirattal látható. Az ösvény után, lépcsők és a kereszt látható. Vissza a fák között és a réten keresztül érek a vidra képéhez (eszményi értékéhez). Innen az erőd fala mellett haladok. Kép az őrtoronyból. Az erőd másik bejáratát is elhagyva nyugalmas úton jutok a körforgalomhoz. A főútról kopjafák mellett a víztároló felé veszem az irányt megnézve a 13+1 vértanú tábláját az Igmándi - erőd előtt. Az erőd két fala között menve meglátom a túrázók nagyobb csoportját. „Kiérve az útra balra és újból balra kell fordulni.“ – mondja az egyik. A tóparton kellemesen elidőztem. A térkép szerint könnyen megtaláltam Horthy emléktábláját. A szembejövő párnak is szóltam, mert simán elmentek mellette. Belehúzva a szétszakadt csoport előzésébe kezdtem. A Csillag-erőd felé fordulva két férfi és nő köszönti az arra jövő párost és gyors eszmecserébe kezdenek. Visszafelé a Sport utcában is rendesen kilépek, de meglátom a repülősök emléktábláját. Az erődtől Szlovákia Ó-vár végéig az újabb EP. majdnem 5 km-rét 44 perc alatt tettem meg. Itt értem utol a párost. Aztán Egressy emlékmű, kápolna, bazilika, körforgalom és EP. eléggé megszabdalta az időm. Ha itt kijutsz a Vág partjára kerékpárszerelő – állvány van. Az erőd érdekes pontja a felhúzható híd. A kőtárakat viszont nem kedvelem. Az út kivezet a bástyasorra és csökkenő sorrendben romlik az állapotuk. A második bástya már az enyészeté (kép). Itt találkozom ismét a 2 férfi és nő csapattal. Az aluljáró után újból idővesztés. Közben a nap is kisüt és a zsinagógát elérve ismét rákapcsolok. A hídon szinte napozva kelek át és a célba érek....Jó túra és jó térkép. Városnézés sok látnivalóval.
A Monostori – erődben kétszer jártam és egyszer viszont emberek korhű ruhákban zászlókkal vonultak be próbára.
|
| |
|
|
Újbánya állomásáról gyalogolva és futva érkeztem a főtérre. Gyors benevezés, meg ruhacsere után kép a szentháromságról és indulás.
Az út közti szigeten Szt. Flóriánt, a templom mellett kitárt karokkal Máriát fényképeztem le. Aztán emelkedés, néhol sár nehezítette a járást. A lábakon álló faházat természetesen megnéztük, ha ugyan magánterületen állt. A forrásnál fél liter megcsapolása alatt jónéhányan várakozásra kényszerültek. A sípálya (kép) utáni házaknál legfőbb ideje volt a tájékozódás, mivel 700 méterrel túlmentem az elforduláson. Vissza az utat futva tettem meg és a túrázók utolsóit az ellenőrzőponton csíptem el. Kimelegedve a vizemet benyakaltam és a lejtős úton mindinkább előbbre kerültem. Közeledve a vízesés felé már csuszkálni is lehetett. Fákba kapaszkodva pihentek, esetleg mentek az előttük haladók után. Fényképezni készült a férfi és felhívta a túrázók figyelmét: „Mindenki jöjjön elő a fák mögül!“. Az útra kiérve nagyobb tempóra kapcsolt a társaság a buszmegállóig. Innen az emelkedő és a bokrok nehezítették a járást a jelöletlen úton a vár felé. Mindenféle úton mászkáltunk és néha elhangzott „Ez az út is oda visz!“. Na ebből elegem lett és saját irányt vettem a bokrok között a hirtelen emekedésig, ahol is vártam mit döntenek. Felém vették az irányt és az utolsó elhaladtával én is mentem utánuk. Néhányan leültek enni a várban. Én 3 férfival folytattam a menetet és megtaláltuk a zöld háromszög jelet (kép). Vitettem magam, amíg újra elegem lett. Ugyanis a derékig érő bokrok zsákutcába torkolltak. Ilyenkor jött a hátra arc és be a következőbe. Amíg jobbra nem irányultam méghozzá bokrokon, csóványokon keresztül. (Még másnap is viszketett a lábam.) Végül kiértem a rétre és fellélegezve a túloldalon álló jelzőoszlop lett az irány. Újabb emelkedő állta utamat a zöld jelzésen. Magasságban nem sokkal marad el az Inóc mögött, aztán lejtve érek a turistaházhoz (kép). (A dupla kép is itt lett fényképzve 1984 április 7-én. Haver az épület előtt, a sziklán meg én.) Betérve az épületbe azzal fogadnak: „Káposztás- meg bableves van.“. Nosza! Az evés következett. Utána mindenkit a házban hagyva megyek a csúcsra (kép).
Bukovina falujában a Jednota épülete felé nézve autóból integetnek. Mi ez, titkos ellenőrzőpont? Innen még a kálváriát kell útba ejteni és a házak között az állomás a cél. A város felé közeledve a szembeni hegyvonulaton kilátót fedezek fel és döntöm el, hogy oda fel kell mennem.
Ami nem volt a túrában következett két hét után hétfői napon.
Ha már az állomáson vagyok a bagolyt is lefényképezem. Ezen a szobron kívül még hatot helyeztek el a hegyen. Elérve a fekete jelet azon folytatom a hegyre menést. Hideg a szél, de belülről fűtve vagyok. Az irányváltásnál újabb szobrot találok, meg némi ismeretet. A hegyen főleg riolit kőzetet bányásztak, 7 méter mélyen párhuzamos aknákban. Kemény kő ellenáll a súrlódásnak, ezért malomköveket készítettek belőle. Tovább emelkedve két felújított lejáratot is látok. Valamikor levegőztető aknák is voltak, de mára csak a helyeik maradtak. A legfelső részen kihúzott kötél segít leküzdeni a morzsalékos talajt. Innen jó kilátás van a Garam-medencéjére.
Azt hittem az emelkedőt letudtam, de emelkedik tovább, ha nem is olyan meredeken. Két nagy kanyar után a kilátónál vagyok. Kép amelyiken szinte minden rajta van: a malomkő, légkalapácsok a kőzettel, csille és maga a kilátó. Két nagy asztal takarásban van hat – hat székkel. Megszabadulok beizzadt ruháimtól és szétaggatom a székek támlájára. A kilátóban 35 – szörös nagyítású látcső (binokulár) van felszerelve. Nem fogott meg, mivel egyben az egészet látva értékelem a táj szépségét. Az 57 lépcsőn lejutva megejtem az ebédet.
A Háj kilátótól egyenletesen veszítem a szintet, mígnem elérem a K jelet (kép). Balra fordulok és meg sem állok a zarándokhelyig. Itt is készült egy kép mindennel. Jobbra a köszönőtáblák, mellette a forrás „NÁDEJ NÁŠ“ = reményünk felirattal. Malomkőn „KOHÚTOVO" „PÚTNICKÉ MIESTO“ = zarándokhely a felirat. Mária szobra a kápolna előtt (kép). Még szemet szúr a seqia-fenyő. Ismét fel a Zvonica – haranglábhoz. Kirándulóhely büfével (most is nyitva), gyerekeknek játszótér és ferrata. Folytatom a S-án majd a K-re váltok (kép).
Nehéz terep, sok látnivalóval és gyönyörű kilátással. Kár kihagyni!
|
| |
|
|
Bubu 40-es volt Szlovákia déli részén.
Helembáról praktikusabb indulnom, mint Letkésről. A busz kilencre ér oda és csatlakozom a társulathoz, volt az elgondolás.
Két strucc társaságával vártam a túrázókat. Nem jöttek. Majd utolérnek alapon elindultam. Amióta nem jártam erre, padokat helyeztek el erdei pihenőnek. Minden padon felirat: „Életét az erdőnek szentelte! NÉV Állították a kollégái.“ Ahol a kerékpárút eltér, ott a gyalogút emelkedésbe kezd. A legnagyobb emelkedő végén (1.kép) négy őzikébe botlottam, vagy ők énbelém. Aztán kettőspad asztallal. Az aszfalt, majd földesút után Leléd felé közelítve, a fák közül először a templom válik láthatóvá (2.kép). Közben egy őz riad meg és veri fel az erdő csendjét. Az erdő végén jobbra fordultam a rét felé, mint kiderült balra kellett volna. Innen jó a kilátás Szalkára és Letkésre is (3.kép). Két sóskaszedő nőnek mondom – kicsi még a sóska. A kissóska is sóska, csak többet kell belőle szedni – mondta egyikőjük a bölcseletet. Így kiokítva ballagtam végig a falun és 11-re elérem Bajta első épületét.
Hegyre föl, keresztezve a K jelet. A kerékpárúton le és letérve róla megejtem az ebédet. A jelöletlen úton kétszeri bal kanyar után Burda 388 m magasában állok. A további úton Tavaszi Hérics sárga virágait kaptam lencsevégre (4.kép). Mivel védett növény, csak képileg adom Bubunak. Jó egészséget, meg minden jót kívánva!!
Egy lemenet után mesterséges itató a látvány (5.kép) és a Pod Kráľovou horou-nál érem el a K jelet. A pihenőnél férfival beszélgetek. Szobról jött Helembára és a K jelen ért ide. A következő pihenőről már Esztergom látképe tárul elém a Dunával. Itt is időzöm pár gondolatnyit. Férfival köszöntjük egymást, amint előz. Hosszú dús barna haj, kék-sárga viharkabát, üres hátizsák, az óra helyén szalag és a karika. Hangokat hallok hátulról és pirosba öltözött nő kocog el mellettem 13:47-kor. Alig folytatom a menetet Attila köszön rám (néhány túrát együtt abszolváltunk). Tőle tudom, hogy ők hárman a túra előőrsei és 9-kor indultak, s nem az általam vélt 7 órakor. Lefelé tartok Kövesdre, újból Attila kiabál utánam. Körülnéztek a kilátóból – mondja. Aztán 5 túrát sorol fel nekem amin részt vehetnék. Nem tudok menni, mert festő van nálunk és engem is a „falra ken“ – válaszolom. Megáll mert folyadékutánpótlásra mennek a kocsmába, csak nem tudja melyikbe. Én a vashídon megyek Bubut fiatalítva – mondom. Mire ő – Kell is! – olyan komolysággal mondja, mint aki meggyőződött arról, hogy én a túra rövidítésével bárkit is fiatalítani tudnék. Még lehet, hogy találkozunkkal indulok tovább. Már a városháza előtt kocog a férfi 15:06-kor. A többieket faképnél hagyta. Később befordul a híd felé, én meg egyenesen haza tartok.
A következő esetnek annyi a köze a túrához, hogy a kék jelen történt kellemes májusi napon. Balra fordultunk társammal és előttünk 30 méterre vaddisznó állt. Egyszerre állunk meg. Majd a társ elkezd ugrálni, mint a nikkelbolha és minden felugrásnál a Hu!.. hu! – hangot hallatva. Ha eddig ránk sem hederített a malac, most már a célkeresztjében vagyunk. Mit ugrálsz? – kédem. Két ugrás között lihegve mondja – fújtat a malac – és tovább ugrál a hu–hu hangot nem kihagyva. Erre két pontból kiindulva a gaz vad csapkodásba kezd, szinte párhuzamos csíkban távolodik tőlünk. A kicsinyei fogom fel. Aztán a mama is utánuk indul. No de mi van, ha irányttévesztve felénk szalad? ... Tanulság: a malac nem kedveli a vergődő bagolyt.
Kép itt. |
| |
|
|
|
Megérkezem Nyitra állomására és a 27-es busszal utazom Predmostie (0,80 €) megállójáig. Leszállás után a hídnak veszem az irányt. A túlparton nem lehet a Promenád feliratú épület előtt elmenni. De nem leszek kedvszegett. Maradok a folyó jobb partján. Itt viszont egy táblával próbálnak az útról eltéríteni (1. kép). Sikertelenül. Később kiderül az eltérítés oka. A part korlátját újítják. Így aztán a lerakott műszerek és a munkások között botladozom a híd felé, amit gyalogosok és kerékpárosok használnak. Túljutva a hídon balra az Oravská utcán megyek. A forrásnál vízvétel.
A térkép újított változatánál K jel halad a S-val azonos irányban, majd a Poniklec utcában folytatódik (2. kép). Hiába keresem a jelet se híre, se hamva. Kijutok Nyitráról (3. kép) és földúton érkezem Zobordarázs községbe. A templom előtt (4. kép), majd egy ösvényen haladok a hegyre. A hegyről visszatekintve állapítom meg: Nyitra ipara már a falu alá húzódott (5. kép). Bemélyedés a sziklába, alvásra 5 fő részére is alkalmas. Előtte kövekkel körülvett tűzhely. Aztán a Szt. Mihály-arkangyal templomhoz érkezem (6. kép). A XI. században épült, de a XII. és XIII. század jegyei is megtalálhatóak rajta. Éjjeli megvilágításban biztosan jól fest (7. kép).
Az erdőben emelkedem és mire kiérek belőle Peleske-hegy gerincét koptatom. A csúcsot elérve ismét lefelé irányulok az erdőbe. Újabban a Stonehenge látható a tisztáson nyitrai kivitelezéssel. Jelzőtábla után oszlopok vezetnek az erdőbe és lefelé menve érkezem a kórház épületéig (8.kép). Mellette elhaladva a Szt. Zoreard-remete forráshoz jutok. Víz egy cseppnyi sincs. Esetleg esőben az ereszen lecsordogáló. Tovább a stációk látványa fogad. Mindegyike valamely szent nevét viseli (9. kép). A 14-en túljutva alig emelkedve érkezem egy sziklapárkány - kiugráson a remete barlangjához (a 11. században élt). Korlát is volt itt, de valaki igényt tartott rá.
A barlang meleggel tölti meg az előteret és benn kereszt is árválkodik. Rózsafüzért nem kell hoznod. Pár ima elmormolásához elegendő a keresztre akasztott néhány változat egyike is. Ha netán villanylámpa húzza hátizsákod, hasznát veheted a 30 méter hosszú barlang bejárásához. A barlangot víz, később a beszivárgó víz alakította.
Elméletben, a remete társaságában a párkányra ülünk és lábszárunkat lógatva elmélkedésbe kezdünk. Mivel a vándor és remete nem beszél, jól megértik egymást. Magasröptű gondolatra számítok, de csak a XII. századi „Halotti beszéd” részlete jut eszembe: „pur és homou vogymuk” (por és hamuból vagyunk). Ez lesújtó…! - mondhatni porba sújtó. (Deáki község melletti bencés kolostorban találták a szöveget.)
Szemlehunyást kérek az újbóli rövidítés miatt. Északnak irányulok, ahol a remete tisztelői keresztet emeltek (10. kép). A tisztáson keresztül a K, majd a Z jelet követem. Az emelkedőn két férfival találkozom. Egyikük motorfűrészt visz, a másik a jel festésébe kezd. Javítás? – teszem fel a kérdést. Időnként fel kell újítani a festést – kapom a választ. A legmeredekebb rész után a Zobor csúcsára érkezem. Vad szél kapaszkodik belém és rajtam minden mozdíthatót lobogásra, vagy csapkodásra bír. Alant a várat az enyészet emészti (11. kép), engem meg a késztetés a továbbhaladásra.
Következik a Piramis (12. kép), az emlékmű torzója és kilátás a városra, meg a folyóra. A szél ellenére homály fedi a várost (13. kép). A csontba nyilalló hideg nem hagy nézelődésre időt. Az erdő védelmében lépkedve, viszont a talaj minden lépéskor mozgásba kezd. Még a szilárdnak hitt szikla is megindul velem. Fától – fáig csúszás a megoldás, meg a mihamarabbi túljutás. Két férfi szerint a túrájuk kezdetétől én vagyok az első élőlény. Én a templomtól idáig velük együtt 11 férfival és 5 nővel találkoztam. Érdeklődnek a büfé felől, de a választ is megadják, mivel az csak szombat és vasárnap van nyitva, most meg szerda az aktuális nap.
Az erdőből kiérve a város szélén vagyok. Szemben egy magasságban a várral. Mi nem jut eszembe? Kőhajítóval bekopogni a várba. Lejjebb az étkezde előtt reklámtáblán a kacsa - és libalakomára invitálnak. Két egyforma kiskapu vezet az étkezdébe és a forráshoz (ittam belőle). Tovább a Dolnozoborská úton megyek a hídra, mivel a folyó menti út forgalmas. A híd után jobbra tábla figyelmeztet: Erős szélben tilos a parkerdőben sétálni! Balra meg a két sportcsarnok után a parkoló következik. Beléptető kapun és a lépcsőkön jutok a vár kapujához (14. Kép). Innen látható a Pestis oszlop a túra rajt és célpontja. Most az időjárás szeszélyeitől védve körbetekerték.
Újra a térképre hivatkozom. K jel indul az állomásra templomok és szökőkút mellett. Persze a valóságban ez sem létezik. Amit viszont egyenesített változatban követek. Cirill és Metód szobra, majd a Pribina téren a városi vizet szürcsöltem (15. kép). Szt. Péter, Pál - temploma és a Farská utcán érek a Prior mellé. A főút mellett folytatom és lekanyarodok a gyalogútra, amely kerítésben végződik. A kiskapu meg zárva. Jobbra a kerítés tövében nyargalok, mígnem a buszmegállónál az útra jutok. Az állomáson a vonat csaknem rám várt.
Összegezve: Az időbe nem fértem bele, a kilométerekbe annál inkább. Látnivaló bőven akad. Tetszett a túra! Ezért ajánlom kicsiknek, nagyoknak: mindenkinek!
Kép itt |
| |
|
|
Szenica állomásán buszra szállok a diszkóból jövő társasággal. Hangoskodásuknak a buszos vet gátat. Leszóllítok egy férfit, aki szintén a túrára megy. Már leszálltunk a buszról még mindig a fiatalokon mérgelődik, miszerint azoknak mindent szabad. Figyelmét a túrára vonom. Így tudom meg 50-esekre jár és ezen a túrán is volt. Az úton érkeztünk a fiatalok házába. Jelentkezett a 35-ösre nagyjából nyolcadik lehetett. Én a 25-ösre ami nincs, csak 24-es van igazítanak ki. Spórolnak a kilométerekkel. Ők szóban, én cselekedetben. Nevem a 6. vagy a 7. helyet foglalta el. 1 € a belépő.
Az átöltözéshez paravánként ajtót használok. Mindenből nyárit veszek magamra, pedig annyira nincs meleg. 8.10-kor hagyom el az épületet. Útközben ketten érdeklődnek a nevezés helyéről. Hídon át, telefirkált vaskapu mellett el és betonfal meg a patak között múlatom az időt. A P jel balra a S meg egyenest Csácsó falujába vezet oda irányulok én is. Új épületek végén a kukoricásnál balra fordulok vissza a faluba. Majd a falun kívül, fákkal szegélyezett egyenes úton ballagok. Szomorkás a táj, de előttem világos az égbolt. Vissza majd a jobboldali bekötőúton jövök állapítom meg. A kanyarban trágyalé átcsurgás, majd tábla „Pánský alej“ felirattal, férfi vagy úri alle (alé) a jelentése. A tisztes neve sor, itt fasor. Fasorból – fasorba tekergem. A térképen Milleniumi Keresztről írnak én meg már most keresztet látok, de csak a fejét. Visszatekintve a fák mellett, minha mozdult volna valami. Vagy csak szellemet láttam? Az út kukoricásba vezet és biztos, hogy rossz helyen vagyok. Autóútnyi szélességben az őzek által felvágott talajon földdarabok kerülnek a lábszáramra. Adandó alkalommal ki a kukoricásból és a fasor túloldalára megyek. Ááá! Mögöttem a szellem alakot öltött. Zöld felső és fekete nadrággal maszkírozta magát. A fákat elhagyva ismét a kereszt kerül elém és Büdöskő (Smrdáky, kénes vizéről kapta a nevét) faluja is látható. Szilvafák sora mellett, eszem a sárga, meg a kék változatait a kis szilváknak, de találok gömbölyűt. Ez aztán a jóízű és elválik a magjától. Előz a Szellem és a fürdő parkjában folytatja én meg utána 10 órakor. Aztán látom a szökőkutat, a nem működő Mier hotelt, Balneoterápia épületét és a Centrál... (hosszúnevű) hotel mellett elhaladva érek a főtérre. A focipálya után tárul elém teljes nagyságában a kereszt. A századfordulóra méltó keresztet állítottak.
Még föld - és országúton, a 14 stáció mellett jutok el a kereszthez. Óriási! - állapítom meg. A keresztre kör alakban ezt írták: „Jézus / volt, van, örök“. 297 m magasban vagyunk, de nem írták ide, nagy szél esetén a kereszt milyen messzire dől. Most is fújja a lenge öltözékemet. Jobb lesz továbbállni, mert begémberedek. Az útra 11.10-kor lépek és itt kell menni a Halas (Rybky) nevű faluba (nem a K jelen). A nap megkönyörült és fénnyel árasztotta el a vidéket.
A faluban messziről hangoskodás hallatszik (tenisz). Az úton bika szobrát fényképezem és a faluszéli pataknál folytatom. A patakot elhagyva az emelkedőn, zene hallatszik és délre szól a harang. Jobbra még egy utolsó pillantás a keresztre, aztán a dombtetőn futóval találkozom. Látom távolban a kanyart, de nincs kedvem odáig menni. Itt keresztül kéne vágni és mire elméletben idáig jutok, már a tarló szalmaszálai sercognak a lábam alatt. A megnőtt cukorrépa végébe érkezem, előttem meg élő sövény állja utam. A csatornában kukorica alakú világos szárú növény (sás ?) eltakar mindent. Autó nyomában haladok a répa és sövény között. Két helyen is van rés az élő falon, de a víz széles, vagy meredek a partja (őzek járnak erre a nyomokból ítélve). Most már előttem csak térdig érő gaz van. A talaj sáros és alig haladok pár métert, kilátástalannak ítélem a helyzetem. Körülnézve, 20 méterre kigyúrt út, majd ott döntök a továbbhaladásról. Onnan viszont aszfalt vezet a reggel már megtett útra. Csács falu túloldalán a jelzőtábla Novomeský szobrát 40 percre jelzi. Most 13 óra, és 38 perc múlva indul a busz. A ¾ lóerőmet ösztökélésre fogom és 27 perc múltán a szobor előtt kutyagolok. 24 km és név megadásával kapom a Diplom-ot. Bonbonnal kínálnak és pechemre megkérdik hova valósi vagyok. Elmenőben adom a választ és sietve távozom... Ezt a pofátlanságot!
A buszpályaudvarra nem tudok az úton átjutni az autók forgatagától. Balról jönnek, aztán meg a jobbról jövők között van a vonathoz vivő busz is. Végül a 12-es megállóba egyszerre érkezem a 2-es busszal (a számok 2 és 12). Busztól – buszig a mérések alapján 22 km-t hagytam magam mögött. Egyik távon sincs ellenőr. Ruháim átvétele Jókút állomásán történik.
♥Ladislav Novomeský Budapesten született. Alsótagozati és középiskolai tanulmányait Szenican végezte. A 70-es évek elején az iskolában, még nekem is tanították írói munkásságát.
|
| |
|
|
Felhős idő fogadott Szomolányba érkezésemkor augusztus 18-án. Másik túrázó is leszáll a vonatról és a S majd a P jelzésen indulunk a hegyre. Közben eldöntjük: ma nem fog esni az eső. Zárubyra érve (9 óra) a kereszt alatt öltözöm át. Csak meg ne lökjem, mert az egyik szára furcsán lóg lefelé. Viszont 29 év után, szeptember 1-jén új keresztet állítottak (mutatta a TV). A túratárs némi reggeli után a Z jelen indul le a hegyről, másik túrázó pedig főzöget a csúcson.
Egy sornyi beírás a csúcskönyvbe és lehet tovább menni. Előtte a szakácstól érdeklődőm mi árassza az ínycsiklandó illatokat. A serpenyőt lekapja a gázfőzőről, arról meg a fedőnek használt hússzaggatót és mutatja a tartalmát: a szelet húst és tükörtojást. Ez igen! – ismerem el és köszönve távozom. Közben a nap is kisüt és a gerinc jobb oldalán folytatódik a túra, majd lejjebb megyek és innen a gerinc bal oldalán a sziklafal mellett araszolok. Gyönyörű panoráma tárul elém: a túlsó hegyoldal, Élse-kő várromja és a távolban völgyek sorjáznak. A lejtős repedezett szikla cipőtalppróbáló, esőben meg csuszkáló terep. A várhoz közeledve a fűrészfogú bástya (rondella) fogad. A vár a magyar terület nyugati határának a védelmére épült. Be a várba a legmagasabban elhelyezkedő Óvár részébe, ahonnan jól látható Bikszárdi-tározó. A várból lefelé menve, pedig már találkozom emberekkel. Aztán az út a kamerával ismerős. (Nagyszombat felszabadítására tett túra.) Kutya vezette négyfős fiúcsapat jön szembe az emelkedőn. Rakoncátlan patakocska az út jobb és bal oldalán, meg az úton is folydogál.
Kereszttel szemben a pihenő. (Felirata emlékezetből: Vándor itt megállva rendezd gondolataidat, majd könnyű léptekkel folytasd utad. Jobb oldalt: „2021 / Suchý, Piri, Peťo a Helena“.) A S jelen emelkedem. Előttem sík részen kék sátor áll és három lány vihog mellette. A bejárati rész készül sátorlapból, ami sehogy sem paszol – állapítom meg. Közben egy fiú előz. Fönn a Čierna skala-n a csúcskönyvbe grafitceruzával jegyzem be magam. A srác balról jön és a gerincen menve előre engedem. A gravitáció meg a kocogás folytán állandóan a nyakán lógok. Egyik szeme mindig hátra néz, hátha megelőzöm. De a következő pihenőnél a sík terep miatt magamra maradtam. A zöld rétek kigyúrt ösvényein most nem lehet elhibázni a terepet. Aztán a sportolók épületeit látom árválkodni.
A nyüzsgő kocsma után balra fordulok a barlang felé, ahol mindkét irányban sétálnak. Előttem férfi kiabál a mögöttem haladóknak, hogy ne siessenek a barlang csak egykor nyit. Az órámra sandítok ami fél egyet mutat. A barlang mellett fel, a túloldalon meg le a faluba. Ott mellékúton megyek a templomig, s csak aztán kerülök a főútra. A faluvégi járdát szétszedték és annak beton darabjait törik össze. Elérve a vasutat mindkét vonat itt áll, azaz csak állt. Felém már indul a vonat és a rövid fütty nekem szólt, amire elmosolyodtam. Csak gyönge 30 percet késtek. Állomástól - állomásig mérve a szlovák Hikeplanner szerint épp 26 km-t tettem meg.
Nyárom csónakáztam a Sázaván 17 fkm-t és közben 5 bukkanón keltem át. Megtapostam a Ďumbier csúcsot immáron második alkalommal. Ehhez képet is mellékeltem a felirat miatt. Liptószentmiklós állomásával szemközti épületen a felirat alig olvasható a képen, szemmel viszont így látható: „BOR SÖR ÉS SZESZESITALOK KIMÉRÉSE“.
Kép itt |
| |
|
|
Nem a 100-as leírása következik, csak képileg mutatom meg a legmagasabb részt. Annak is 3,5 km-es távját Luční menedékháztól a lengyel meteorológiai állomásig.
Špindlerov Mlýnből a P jelzést követtük a cseh Luční menedékházig (meg vissza). Utána (K jel) cölöpökön nyugvó pallón dobogott lábunk a tőzeg felett. Eredetileg utat készítettek. Így viszont a víz áramlása leállt és vele együtt a tőzeg képződése is. Ezért jobb lett a pallós megoldás. Aztán a határt jelző kövek mellett értünk el a Slaski (lengyel) menedékházhoz. A lemenet után a 200 m-es emelkedő volt a soron és kilátás a Sněžka csúcsáról.
|
| |
|
|
Kirándulás Pozsonyban és Dévényben június 15-én főleg még a hőség előtt. Nem az eredeti kiírás megtétele a célom. Nyolcra értem az állomásra és mindjárt bele is vágok.
A felüljárón keresztül egyenesen a Hluboká utcán folytatom. Az út eleje forgalmas, de a fák közé érve, csak egy autónyi a nyomtáv, s itt gyalogosokkal és kerékpárosokkal találkozom. Mint a neve elárulja mély út, föld és sziklába mélyítve készült. Egészen az utca végéig emelkedik, ahol a kereszteződést javítják. A Prokopa Veľkého úton lefelé haladok és elérem az autósztrádát. Tisztes távolban vagyok, de mind jobban közelítve immáron hangfal választ el az autók áradatától. Látom az út túloldalára nem lehet átjutni. Tehát vissza, a P jelet követve a szemafornál keresztezem az utat. A vasút alatt átmenve a Limbo útra jutok. Nagy a forgalom az autók araszolva haladnak. Átfutok a túloldalra és folytatom egy ideig. A kereszteződésben már sehol sem találom a jelet. Mobilt elő. Épp egy háznyit megyek vissza és a két kerítés közötti ösvényen, immár újra fák alatt ballagok. A földúton két tó állja utam. A mások által kigyúrt úton kerülök a tavak túlsó végére. „Oblinka“ feliratú kutyaólból víz csordogál a vasút felé. A P jelről a S-ra váltok. Csak azt nem tudom, minek kellett ezt a kitérőt megtennem?
A partizán-réti forrásnál kis tábla felirata „2021 május, ivóvíz“. Víztankolás után a kideszkázott úton, majd a falépcsőn fel a hídhoz (Červený most) érek. Az előírt úton folytatom háttal a napnak. Nemcsak a hátam melegszik, a levegő hőmérséklete is növekvőben van. Már látható az út (előttem magasodik), amelyen az autóút túloldalára kerülök. A kérdés az: hol végzem a frontális támadást a meredély ellen? Az úton viszont, hol fogok az autók között szaladgálni? ... Közelebb érve látható az útra vezető lépcső. Háát ... az ember hevét le tudják lohasztani.
Az autóút felett átjutok és a Kaufland előtt folytatom. A főúton jobbra fordulok és messziről látszódik a KS jel kezdete. A Szentlélek templom (Duch Svätý) égbe mutató tornya mellett követem a jeleket. Távolabb a S jobbra mutat ahol már nem látszódik. Menni viszont megyek a kettős utat elválasztó fasor mellett és a szt. Flórián szobornál a másik térfélen folytatva érek az emelkedőre. De már zöldet látok, ami a jelet illeti. Vissza kell mennem az elbújt utat megkeresni és arról fordulok az erdős emelkedőre. Itt az erdőben is meleg van. Épület sziluettje a fák között „DÚBRAVSKÁ OÁZA“ felirattal és elérem a volt katonai utat is. Arra irányulok én is a P jelen a Kobylához 1 óra. Piros jelátadó vasszerkezete látszódik. Be kellett volna fordulni az úton, de nem tettem. Később a P jel balra fordul oda kapcsolódik a Z jel Rustica irányából. A térképen nincs kijelölve ez a rész. Ennek a folytatásával viszont ma már találkoztam. Közelítek a megadott órához, a jelzőtáblán Devínska Kobyla. Hol a támaszpont? Épp 12 órát mutat a vekker és mire visszaérek ide 13 óra lesz.
Hátulról be a támaszpontra. Villanylámpával is készültem nehogy nem kívánt helyre, vagy dologba lépjek. Az első épület gyerekrajzai között a „Műszaki felszerelés“-t olvasom. Majd az újabban épült (2020) futurisztikus kilátót csodálom meg. Tervezője Śebo Lichý és társai S R.O. Magassága 21,27 m, súlya 35 t és 112 lépcső vezet a kilátó tetejébe. Fenntről látható például Kamzík kilátója és Hainburg osztrák város. Aztán a bunkerokat tanulmányoztam, a kaszárnyát, a bejárat őreinek épületét és a gazdasági épületeket. Még némi időt eltöltöttem volna.
Visszaérve a pihenőhöz P-ra váltva rövidítek, lejt és csúszik a morzsalékos föld. Illetve újabban földútra irányulva közelítek Dévény felé. (Benedek István írta Csavargás az Alpokban című könyvében „Járt utat a járatlanért mindig hagyd el.“ Ez nekem megy akaratlanul is. Akarva meg pláne.) Vadászleshez érve ösvények vezetnek a szélrózsa minden irányába (telefon segít irányban maradnom). V alakú csúszdán 6-7 m-rel lejjebb sziklanyílás ürege elé érek. Négy méter magas és elég széles. A természeti képződményben emberi kéz alakította fekvőhely 2 m magasságban. Ide létra (gyatra tákolmány) támasztódik. Jobbra a földön fekete tábla „Ne térj le az útról!“ felirattal. Újból V–s csúszda visz kiálló szikla alatt, fás, cserjés részen egy terasszal lejjebb. Távolabb villanypásztor állja utam. Aztán balra az egyenes kerítés mellett lépdelek. Ebben a melegben hosszúnak tűnik, mire látom a végét. Nem megyek a lefelé irányuló kerítés mentén, inkább a magasabban emelkedő tisztás a célom. Sziklatetőre érkezem szép kilátással Dévényre, a várra és a környező vidékre. A GPS szintvonala szerint 280 m a magasság és itt kezdődik egy út lefelé. Ezen, majd a K jelen érkezem Dévénybe.
A „Cintorín“ megállóban jelzésre áll meg a busz. Viszont elballagok a „Cyril a Metód“ megállóba és a pénz harmadszori bedobására kapom a jegyet. Éppen jókor, a busz megálltával. 14.32 a jegy érvényesítésének ideje. Botanická záhrada-n leszállok és a 32-es busz szállít az állomásra. Természetesen a félórás jegy (0,90 €) így sem elegendő. Ajánlom az 1 órást július 1-től 1,30 € és már nincs 15 perces.
Jó kis túra volt. Első képen kilátás a Slavínról.
|
| |
|
|
|
A pőstyéni-túra és vírusteszt után jöttem a III. Emléktúrára. Meglepődöm az iskola tatarozásán. Nemkülönben az érkező autó két utasa is. (Minek elolvasni a kiírást ?) Telefonálnak és továbbállnak. Gondolkodom és irány az ellenőrzőpont. Viszont, a templomtól a túrázóknak szembemenve jutok a Sportcentrumba. Nevezés után az előző úton vissza a templomhoz. Az emelkedő járdán nagykabátos alacsony nő férfit kísér ki. A járdát elállja, ezért a nyitott ajtót célzom meg. Háttal visszalép és úgy magasodom fölé, hogy az eső sem érné. Egy biztos: ennél közelebb, csak ruha nélkül lettünk volna. Következik a pontőr és a temető legmagasabb pontján a sír. Mellékúton érkezem a K jelhez. Innen a keresztekkel szegélyezett keresztúton emelkedek mind magasabbra. A Fellegvár parkolója után sár is mutatkozik. Az ösvény tócsás részén túljutva, könnyebb az emelkedőn a menet. A földről papírt veszek fel és a hátizsákját igazító lánytól kérdezem – nem-e ő hagyta el? Fejcsóválva kapom a nemleges választ. A második vezetéknevet sikerült elolvasnom. Az előttem haladókból lány válik ki és a mögöttem jövőtől kérdi – Orsi megtaláltad a túrapapírom? Nálam van az S.... nevezetű – mondom és a tulajdonos kézbe kapja a leírást. Az országúton átmegyek. Tavaly az erdő kezdeténél ért utol egy srác és vele beszélgettem. Egyszer csak azt mondja az ő apja rendőrfőkapitány és párttitkár volt. Hű!–ha! – gondolom – ilyennel manapság nem szokás dicsekedni. A további témánk a szocializmus és a demokrácia lett. Aztán gyorsabb lévén elhúzott.
A jelenben az elágazáshoz értem. Egy csoport túrázó jobbra a kilátóhoz megy, velük szemben a másik csoport pedig az emelkedőnek vág. Mögöttem kettes-hármas csoportokban a völgyből felfelé igyekszenek. Hívásra kutya trappol a gazdihoz. Igazi nyüzsgés van. Az emelkedő után néhányan a kilátóban sziklán ülve a napfényben fogyasztják reggelijük. A további részen váltakozva következett a jó illetve sáros út. A szilárdból a latyak felé tolódva. Mígnem az úton víz és közte a vizes sáron próbálok átkelni két fiú és lány társaságában. Az egyik fiú mondja – olyan volt, mint a hányás. Mire a másik – legalább nem kellett megsózni és kifejti megjegyzését. Sós vizet felforraltunk és akkor derült ki, nincs otthon tészta. Ne vesszen kárba a víz leöntöttük teának. No annak volt olyan íze. Már megelőzve őket jutott eszembe. Otthon gyors pakolás és az eperlébe szőlőcukrot és egy csipetnyi sót (fél literbe, majd´ egy kiskanálnyit) tettem... Itt a túrán, nekem se veszett kárba. Enyhe bal kanyar és szembe szalad a futó kutyájával. A rét jobb oldalán a pihenőben néhányan falatoznak. Balra az úton az előbbi kutyás visszafelé rója kilométereit. ( Neki sem tetszhetett a vizes lé.) A rét után az ösvényen párossal találkozom, aztán pedig az asztallal ellátott ellenőrzőpontra érek. Huszasok jobbra, negyvenesek egyenesen! – mondják. (Akkor nekem balra kell mennem.) Jobbra ismét a sár borítja utam. Viszont itt már szembe is jönnek. Az út teljes szélességében kissebbfajta tó egyik oldalán én, míg a másikon lovas próbál átjutni. Aztán a rét vizes füvében menve öröm nézni a cipő tisztulását. Balra az aszfaltúton páros, jobbra két kerékpáros térképet böngészik. Előttem meg két fiú nem tudja mitévő legyen. Szerintem egyenesen és fölfelé kell menni – mondom nekik. Ááá! Ott a K jel – jön a válasz és közben újabb túrázóval bővül csapatunk. Dombra fel és le, majd az aszfaltútról letérve ismét latyak állja utam. A lejtő viszont itt is száraz. Egy csoport szájmaszkossal találom szembe magamat. Alig megyek el mellettük nagyobb csoporttal találkozom. Nyújtom lépteim. A nő meg is jegyzi – lefelé könnyebb menni, mint fel. Még néhány lemaradottal találkozom, aztán két fiút meg egy családot előzöm. Jobbra a fák közt Pilisszentlászló házai sejlenek. Előttem padok, meg nyilvános telefon, fülke nélkül és a telefonáló hölgy. Odaérve a kagylót helyére akassza és lelkendezve mondja – itt az erdőben az erdőről beszélnek a telefonban. Na tessék! – mondom röviden. Elmenés előtt még bíztat – menjen hallgasson bele! Én meg állok és nézem a piros készüléket. A bűvöletből a dombról nagy lábdobogással lefutók ébresztenek és jobbnak látom az indulást. Az épületek előtt a magasban kifeszített láncon deszka. Tavaly még ez sem volt. Áthaladok alatta, majd visszafordulva olvasom az „Oázis“ feliratot. A faluban árnyék nélkül süt a nap, amitől nemcsak nekem lett melegem, hanem néhányan a kabáttól is megszabadulva érkeznek a faluvégi pontőrhöz. Zsíroskenyér hagymával és tea várta a túrázókat. ( Ha volt poharad.) A koktélom (a sós) elfogyott, de vízzel is készültem.
Az erdőbe érve újra latyakban tapicskolok másokkal egyetemben. Az Y út bal oldali ágát jól választom, majd tábla figyelmeztet a Spartacus-ösvény veszélyességére. Az ösvényhez érve két férfi, már harmadjára előz. A hátul menő nagy hanggal mondja – erre könnyen meg lehet csúszni. Mire az elöl haladó bal lába már csúszik is le és a jobb térde állította meg a lefordulástól. A hangoskodó meg – pont erről beszéltem! A póruljárt csendben annyit mond – ez nem az én napom. Az ösvényen jónéhányan elengedtek, mások után addig mentem, amíg egy gyorsabb előzésbe kezdett és mögötte menve folytattam utam. Ismét kilátóhoz érkezem. A sziklákon lépcsőzetesen ülnek, mint a moziban. Gyönyörködnek a kilátásban, napoznak, esetleg az erre haladókat stírölik. Újabb pontőr egy gyerek, a papa meg biztosan a tüzet igazgatja. Innen az ösvény a hegyvonulat jobb oldalán folytatódik. Vastagtörzsű fa mellé húzódom és mellettem nő, felkötöttkarú-férfi és két mentős megy vissza a kunyhó irányában. Az út két éve még nehéz pontján a letett fatörzs segítségével könnyedén túljutok. Aztán ismét kezdődnek a sáros szakaszok. Az erdei úton ismét sár tocsog talpunk alatt. A letérésnél egy kisebb csoport gyülemlett fel két kerékpáros kíséretében. A kerékpárok sárosak, a fékeket meg sárgolyók fedik. A lépcsőkön felmentünk. Alant egy dzsip erőlködik felfelé menet és hosszan dudál. Nem kívánatos itt megállnia. Bal kanyar után az ösvényt kidőlt fa torlaszolja. A sáros törzsén nehéz az átkelés. Az egyenes részen hátulról kerékpáros közelít. A völgy szélén növő egyetlen fácskába kapaszkodom. Mindkét sarkam és testem a semmi fölött lóg. A kerékpáros meg a bal lábát a dombnak feszítve lökdösi magát el előttem. A lefelé vezető sáros árokban két-három alkalommal megcsúszom. A fapalló után a hirtelen emelkedő csúszós részen is túljutok, de a sár tovább tart egészen ki az útra. A kilátóhoz vezető úton a szembejövők meg-megcsúsznak. Nézem a kilátót a fejemben meg az jár: jó lenne a buszt elérni, nemrég beborult és tavaly már voltam fenn ( kibúvók). Végül a flakonból nagyokat kortyolok, miközben népes csoporttal érkezik a telefonos hölgy. Pecsételés után a kilátó első lépcsőfokára áll, bal kézzel a korlátot fogja és maga elé néz. Erőt gyűjt – állapítom meg. Majd határozott léptekkel indul fel a kilátóba, én meg határozatlan (bizonytalan) léptekkel vissza az útra.
Ötfős csapattal érek Visegrádra és mindjárt megkörnyékezem egy oszlopot cipőm tisztítása céljából. Azért haza is jutott a sárból. A célban kijelentkezés és a buszt részesítem előnyben az evéssel szemben. Néhány percnyi várakozás után a buszban állapítom meg – fél órát késtem az idei túrán. |
| |
|
|
Jesenný Malokarpatský terčíkový šliapak a tavaszi túra megfelelője őszi kivitelben szeptember 26. A kézzel rajzolt színes térkép jól sikerült, érthető. Nem kell fizetni. Jövőre a tavaszi túra 2021. május 8-án Pezinok állomásáról lesz indítva 6:30-7:30 ó, 25, 30, 35 és 45 km-es távval.
Egy másik túrázóval érkeztem a potyorászó esőben Br. – Železná studienka megállójába. A P jelen a jelzőoszlopon is túl személyautó a rajt helye. A nevezés után indulhatott a számvadászat. Kör alakú műanyaglapok lettek a jelzőtáblákra kitéve számokkal. Az eső miatt sárra számítottam ezért a vasúti megállóba mentem átöltözni. Javában folyt a ruhák cseréje, amikor Kúty felől beállt a személyvonat. És mit láthattak ? Ebben a friss, nedves időben cókmókkal körülvéve egyszál ingben a pasi lábán felemás nadrágban ül a padon. Vonat el. Öltözés folytatása. Tehervonat süvít el mellettem. Mára a jóból is megárt a sok. Az erdei úton megyek a szél itt-ott erősebben fúj, ilyenkor a fák megrázzák lombjukat vízpermetet zúdítva a talajra. Még Pozsony néhány épülete mellett az út túloldalán lapos sziklatörmelékből hóembert raktak. Nemsokára arra lettem figyelmes, hogy ügyes, vagy enyveskezű ember lakhat itt. A szigetlakók nyelve szerint „moai kavakava“ a látvány. Érthetőbben húsvét-szigeti kőfej (kb. 1.30 m magas). Aszfaltúton keresztül, még némi erdei séta és Máriavölgy nyugalmas falujába érkezem (EP.). (Tavasszal Kürt és Szőgyén közötti zarándokutat tettem meg, meg még tovább is mentem. Kürtön a jelzőtálától egyenesen Szőgyén 7 km, balra meg Máriavölgy 195 km.) Már kifelé tartok a faluból, amikor plakáton és interneten meghirdetett Mariantálský štvanec futóverseny rajthelye mellett haladok el. Beérve az erdőbe amerre a szem ellát mindenütt szalag kiakasztva, vagy éppen korlátnak kihúzva. Nemcsak sokat dolgoztak, de még káosz is lett belőle. A tájékozódási versenyen meg hadd tájolódjanak! A szalagok elkísértek a sárga jelig és azon is folytatódtak. Nekem pedig lefelé vezetett utam Borinka falujába(EP.). Az eső szorgalmasabban végezte munkáját, ezért az esőköpeny is előkerült. Az emelkedőnek menve hátráltatott a haladásban, ezért elraktam és a hátizsákra húztam vízvédőt. Már látom a vár falát az erdőn keresztül. Nyikorgás, recsegés hallatszik. Rövid ideig súgás és egy tompa puffanás. Ág hagyta el rendeltetési helyét. Ha rám esik mindjárt megvan a keresztem. S jelre váltok és lefelé tartó, részben csúszós úton érkezem Sárkánykő várának elágazásához. Önszorgalomból neki az emelkedő gerinc oldalának. Így érek a várhoz, vagy inkább annak maradékához. Egy kis fal emlékeztet építkezésre. A vár alatti útra érve kisütött a nap rövid időre. Medené hámre-től (EP.) nem esik. A K jelen néhol gyalogúton érkezem a nevét változtatott HORSKÝ HOTEL KLINEC épületéhez. Bielý kríž (EP.) melletti kocsmában annyian vannak egymás hegyén-hátán, hogy a vírus is klausztrofóbiát kap. Aztán a P jelen, napos időben a kerékpáros-sztrádán növelem kilométreim számát a következő (EP.)-ig Spariská. Ez a 25 km-es túra csatlakozó pontja. Kamzík-ra érve ismét beborult. Lefelé haladva kilátóhoz érkezem. A 380 m magasban 15 méteres építményből Pozsonyra és a vízierőmű felduzzasztott vizére látni. Időm volt körülnézni. A Partizán-rét forrásánál a frissítést befejezve érkezik a reggeli túratárs és a nadrágszára tisztításába kezdett. A célban Martin kiírta a Részvételi Lapot 35 km és 1400 m-es menettel és minden résztvevő csomaggal térhetett haza.
A csomag tartalma: a 2019-es és 2020-as Túranaptár, nyakba kulcstartó, bőrtokban különféle alakú és színű könyvjelzők, örökíró, Horalky keksz és a bevásárlókocsiba fémérme tokkal.
Gyalog indultam a pályaudvarra. Közben a park végében ismét átöltözés. Gond nélkül. Valahol a Slavín alatti úton jó, szinte kézzel fogható kilátás a városra. Aztán a hosszú lépcsősor a főútra vezetett. Még egy gyalog felüljárón áthaladva érkezem az állomásra.
Pozsony szlovák elnevezése. A város győztes csatát ünnepelt, amikor idegenek közelítettek. Örömükben azt kiabálták: Testvérek! Dicsőség! Persze szlovákul: Bratia! Sláva! Az idegenek elértették és azt hitték a város nevét kiabálják: Bratislava.
|
| |
|
|
Újra egy általam nem járt túráról írok. Viszont az egyes részein voltam. Kis-Kárpátok került a célpontba, Szomolány (más nevei Solmus, Smolenitz), egyenesen a vár lett négyünk lakóhelye. Ha a SAV (Slovenská akadémia vied, vagyis a Szlovák Tudományos Akadémia) emberei nem telítik meg a szobákat, más is itt tartózkodhat.
Júliusvégi napon szakadó esőben érkeztünk a vár előtti parkolóba, ahol egy darabig az autóban ülve vártuk az eső csillapodtát. Szerencsére a további napok eső nélkül teltek. Bejelentkezés után az autót a várudvarba állítottuk, magunkat pedig a kapott szobába helyeztük. Az őr fölötti szobában laktunk ketten, a másik két társ a bástya egyik szobáját vette birtokba. A helyszínen előre bejelentve reggelit is lehet igényelni. A Koliba pod hradom-ban délutáni ebédet fogyasztva a focipálya felét is látni. A meccsből az első félidő végét láthattuk csak, mert egy kapura játszva 6:0-ás végeredménnyel fejezték az összecsapást. Reggelente 7 óra előtt a várban mászkálva az őr figyelmét is magamra vontam, mivel itt ilyenkor még a légy is csak ébredezik.
A 100 míľ túrához kapcsolódó első leírás a „Pochod oslobodenia Trnavy“, aztán a „Zimný prechod Čiernou skalou“ első része. Beleolvashatsz a „Pochod bankových úradníkov-ba“. Ezek után a mostani leírás következik.
Az egyik nap úticélja Červený Kameň (Vöröskő) vára volt. A várban 4 vezetés létezik: 1 óra 15 perces, 1 órás, a kiállítás és reneszánsz kor. Az 1 órásra esett a választás. Mindjárt a kezdetén a vár makettje, hintó és id. Pálffy József márványkoporsója látható. Esetleg a szlovák írás szerint Pálfi. Nem sikerült lemásolni a nevet, vagy csak az olvasat miatt íródott így? Meg latin felirat díszeleg a „nagy és örök úr“ értelemben. Aztán a berendezett szobák következnek reneszánsz, gót, meg más korból (nem az eredeti, de tetszett). A várból kimenet a TV elektronikai stábja berendezéseket rakodott ki, mert este régi kelta és ír énekek megzenésített változatát adja elő a Gemini együttes. Elhagyva a várkertet és a parkolót az úton talpaltunk tovább a patak közelében a Z, majd a ZK jelzésen. Itt olvasom: „17 tagú partizánbrigád tevékenykedett. A harcokba nem kapcsolódtak be, majd Besztercebányára rendelték a csapatot. Útközben német járőrökbe botlottak, akik elfogták és börtönbe zárták őket.“ Más feliratok olvasását is befejezve futhattam a többiek után. Ismét a Z jelzésen jó földúton haladunk, átváltva a K-re és emelkedünk Kukla kilátójához. A fatákolmányt négy acélsodrony tartja egyensúlyban és csak 3 ember lehet rajta. Elég magas ahhoz, hogy a fák felett lehessen látni a várat felülnézetből. Lefelé haladva szétmorzsolódott talaj teszi csúszóssá az amúgy is meredek lejtőt. Fától-fáig araszolva jutunk le. Az erdőből kijutva a tisztás széléről látható ismét közelebbről a vár. A S-án Píla falujából pedig alulnézetből magasodnak fölénk a várépület falai. Innen 20 perc után, ismét a vár bejáratánál vagyunk.
Olvashatod a „Zimný prechod“ második részét. Utána a következő túra az olvasmány. Szomolány várából a S-án közkívánatra Driny barlangjába igyekszünk az első turnusba jutásért (10 óra). 1929-ben a hegy felső részén talált nyíláson 36 métert ereszkedtek, amíg lejutottak a barlangba. Később a hegy oldalához legközelebb eső részen bejáratot készítettek (a mostanit). A cseppkőbarlang 30 és 40 m közti mélységben van, ezért itt csak a 10 m szintkülönbséget kell megtenni az 1 órás vezetés alatt. Nekem a falon keletkezett hullámos, a sárga színeiben mutatkozó „függönynek“ elnevezett képződmény tetszett. A S jelen visszafelé haladva emelkedünk a széles úton, néhány épület után tágas tisztáson átvágva a K aztán a Z jel a mérvadó. Igencsak emelkedik és egy egyenes szakasz után újra emelkedésbe vált a terep. Már azt hittük leküzdöttük a hegyet, amikor még durvábban emelkedett. Előbb vagy utóbb, inkább utóbb a Záruby csúcsa fogad több turistával és a fából készült kettőskeresztjével. Nincs kilátás, csak a zöld természetbe. A P-on Havranica kilátója következik, ahonnan Szomolányt és a várat messziről láthatod. Gerincmenetben néha nem találjuk az utat a bokrok között. A S jelhez érve kimész a hegy szélére és a vár közelebbről látható. Gyönge lejtmenetben jó úton értünk a vasúti kereszteződéshez.
Szomolány várában is van vezetés, ha már itt vagyunk részt is vettünk az egyiken. Azt mutatták amit egyénileg is láthattunk, csak szöveg kíséretében. Különféle szalonok láthatók a színük szerint megkülönböztetve (kék, vörös, arany). Az arany elnevezésűben lakott 1961-ben a Szovjetunióból Chruscsov elvtárs. (Az érkezése előtt készült az aszfaltút a várhoz egy nap alatt.) Az aranyszalonba nem vittek, kizárólag a SAV munkatársai léphetnek be. A toronyban felfelé haladva az emeletek oldalbejáratain a lakószobák folyosóira lehet jutni, ezért az irány felfelé tart. Közben képek a 19. századvégi várról. A 20. század elején lerombolt várról és az 1918-ban felújítottról. Ifj. Pálffy József tulajdonában volt a vár 1920-tól id. József halálától 1945-ig, de Imre testvéréről is készült kép, amint festményt pingál. 99 lépcső vezet a kilátóba. Ez volt a kedvenc száma, mert 400 év alatt ennyi kastély és vár birtokosai lettek a Pálffy nemzetség tagjai. Az utódok Ausztriában élnek 45-től. Az egyik emeleten babakocsi-kiállítás látható. Régen az őrök is itt tanyáztak, mert könnyen feljutottak a figyelőbe. Egy emelet üres, a fölötte lévőn körbe karzat. Innen nézhették az alant harcoló két katonát (a viadalt). Utána a kilátóból messzire néztünk a napsütésben. Persze az ember szeme a 16 km-re lévő atomerőmű hűtőtornyain akad meg.
Anekdota a Pálffy címerben látható szarvasról. Éjjel hintón tartottak hazafelé, amikor szarvas ugrott a kocsi elé és a hintó felborult. Ott töltötték az éjjelt és másnap látták, hogy az esőzéstől az előttük lévő úton szakadék lett a földcsuszamlás miatt. Ilyetén a haláltól való megmenekülést a szarvasnak köszönhették.
@ smolenice.com, klikkelj Virtuálna prehliadka-ra (vagy Videogaléria, mozgékonyabb képek) és a bal oldalt látható menükre kattintva újabb menükből választhatod a térbeli képek megnézését.
Június 19-én Karlovy Vary-ba igyekeztem a 20 km-es túrára, de a szakadó eső miatt Prágában maradtam és csak 21-ére értem oda. Prága állomásán hosszú plakát hirdette a magyar hetet, talán a leghosszabb magyar szóval a „megszentségteleníthetetlenség“-gel.
|
| |
|
Dorota | Túra éve: 2020 | 2020.02.29 16:38:05 |
|
Az állomásról gyalog mentem a start helyére és még így is korán érkeztem. Lábbelinket a havon, jéggé taposott havon, latyakon, földúton és aszfalton teszteltük. Enyém a jéggel nem volt kibékülve, mert egyszer térdre és három alkalommal hanyatt vágódtam. Utoljára a nyakcsigolyáim is belerecsegtek az esésbe. Ekkor a lábteljesítményem is csökkent rövid időre. Meg is állapítottam miszerint - még egy-két ilyen megrázkódtatás és a cél előtt kiütöm magamat. Különben kellemes, napos időben volt részünk.
K1 – Továbbra is többfajta kóstolnivaló.
K2 – Zapadnutý kút ragadványnév jelentése eldugott hely. A pontőr rámnéz – mi már találkoztunk meg mentünk is együtt – mondja. Így van! – feleltem. Előzménye a „Nedrkotaj zubami...“ túrán történt. A K1 pont előtt találkoztunk és mentünk az általa elnevezett „hivatalba“, ahol pecsétet és egy útbaigazítást adott.
K3 – Egy kis üvegből öntapadót kellett beragasztani a lapra pecsét helyett.
K4 – Nem volt ellenőrzés. Az viszont szöget ütött a fejembe, hogy a Včelín-re a KLINEC (szög) betűket erősítették. A nem nyilvános pecsétjükön a „ŠK VODA – HORY o. z.“, cím és a cégszámok láthatók.
A Kamzík kis szűkös helyiségében írták ki a Diplom-ot. A vonat indulásáig 50 percem maradt, ezért gyalog mentem az állomásra. Jegyvétel és a vonat időben érkezett.
A képek sorban: Červený kríž, Modrý kríž, Szűz Mária-, Szt. József-tiszteletére, Bielý kríž, Dolný Červený kríž, MKSD és 3xT.
Ebben az évben újra megrendezik a Malokarpatský superdialkoplaz (MKSD) címmel járó akciót. A négy százkilométeres túrából hármat kell teljesíteni. Lazova stovka -- április 18. - 19.; Trnavská stovka -- június 6 – 7; Pochod SPCH -- augusztus 22 – 23; 2x50 a dosť -- november 7 – 8. A teljesítőnek emlékjelvény, értékes jutalom és a Diplom jár.
„3xT“ címért a három túrából kettőt kell teljesíteni. Červeno – modrý Teslácký okruh - március 14. (40 km, a belépő 3 €, a startnál kell fizetni); Čože je to 50-ka - június 20.(a cél helyét a startnál kapod, 50 km, 5 € ); 2x50 a dosť - november 8. (100 km, 8 € ). Emlékjelvény és emlékbulletin a régi időkből. A cím és hozzá a tárgyak későbbi időpontban kerülnek kiosztásra. Kiírást a fényképen nézheted meg.
|
| |
|
|
Maga a cím jelentése „Ne a fogad vacogjon, hanem a lábad mozogjon!“. A hőmérséklet nulla fok feletti volt egész nap. Itt-ott a dombok tetején erős szél süvített. Benevezéskor megkérdezék melyik távon veszek részt. A 40-est választottam. Leírást adtak, rajz nincs. Ellenőrzőpontok K1 Kolárské-Žilová 9.30-ig, K2 Limbach 9.30-11.00 közt, K3 Borinka 11.00-15.00 közt a cél pedig 14.30-18.00-ig. Fizetni itt sem kellett.
♥ Bazin látványossága a Šimak kastély 2016-tól felújítva, hotelként használják. Eredetileg vár állt itt, de átépítették 1718-ban kastéllyá. A várfal maradványai láthatók az út mellett is. A kastély legszebb szobája a Pálffy Katalin szoba. Nem messze innen található a Speciális Bíróság épülete. Itt tárgyalják a meggyilkolt újságíró Kuciak-per vádlottjainak bűnrészességét.
Én 7.22-es idővel indulok a túrára. Rozálka után tűzoltó-kiképzőfal, elfordulva téli stadion mellett haladok. A szőlészetben az út emelkedni kezd. Jobb oldali ösvényről róka metszi utam. Később a kálváriát és három fakeresztjét látom, majd a bekerített mini arborétum mellett visz utam és még három őzike a látványosság. A K1 jelzi az ellenőrzőpont közeledtét. Pecsételés után a S jelen folytatom és maradok is rajta. Nem mentem Limbach felé. A patak mellett elszórtan üdülők váltják egymást. Völgybe érve körben épületek sorát látni különböző magasságban. Elérkezem a Šenkárka 504 m, azután az 512 m-t jelző táblához. A K jelre váltva Limbach felé több csoport kirándulóval találkozom. A faluban az evangélikus templom (1802-ben épült) színes toronytetőzete vonja magára a figyelmet. Egy OTP bank, amely talán más tulajdonossal és logóval fog díszelegni a közeljövőben. A Z jelre váltva a K2-es pontőröket autóban találom. 10.40 lévén itt tudatosítom az idő szűkét. Patak mellett haladva jutok az Ústie Medvedieho údolia-ba. A tábla szerint Récse 5.25, Košarisko 2.05 óra távolságra van. Vyvierčka felé ismét kirándulókkal találkozom. Itt kezdődik a túra legmeredekebb emelkedője. Kozí chrbát-on nagy folt hó, meg a szemből süvöltő szél fogad. Jobbról a P sávon három lány szalad és azon is folytatják. Én a Z mellett talpalok tovább, de most már lefelé irányulva. Cipőm csupa sár lesz az erdei úton, amitől alig szabadulok. Néhány ház mellett balra fordulva ismert terep felé visz utam. Simán elérem Borostyánkő várát a várnézők sokaságával. A falu útjára kilátva a Pozsonyba tartó busz indulását szemlélem 14.37-kor. A Pajštúreň nevű kocsmában újabb pecsétet adnak. Mellette a templom ajtaja nyitva, ahonnan gyönyörű tisztasággal női magashangú ének hallatszik mindelféle zenei kíséret nélkül. Valószínűleg fellépésre gyakorol. Elhagyva az út melletti házsort bal oldalon a kertek végéből teljes hosszában eltávolították a dzsungelt. Így 2-3 házzal arráb látom a játszóteret egy előző túra EP-jét. A fejem továbbra is hátra-hátra fordul a szememmel így szíva magamba a falu képét. Már a dombról nézem a falut mire észbe kapok, hogy letértem a jelzésről. Hátra egyenesen a házak irányába indulok, csak arra nem számítottam a házak és köztem valami törésvonal húzódik és az én oldalamon van a (3-4 néhol több méteres) fal. Találtam olyan részt ahol már csuszkáltak le, itt indultam én is a fákba kapaszkodva. Lentről durván emelkedett a part és közben a kecskék bogyói és azok illatának kíséretében jutottam a kertek végébe. Még a falu felé kellett mennem, hogy az épületek mögött sikerüljön azok elé jutnom. A hullámvölgy után a S jelzésen néhány emberrel találkozom és aztán a Z jelen sötét völgybe kerülök. A patakon és úton átkelve a kapatos dombon látom az utolsó napsugarakat meg Récse fényeit. Innen leérve az útra teljes a sötétség. Néhány hazafelé botorkáló kirándulót leelőzve érek a város lámpája alá éppen 17.00-kor. A célt Smíchovský dvort keresem, de az ott lakók sem tudják hol lehet. A kocsma melletti udvarba menve derül ki ezt nevezik így. Viszont a Račanská nevű kocsmába menj! Néhány asztal a székekkel fogad, mögötte a széles pult. Jobb oldalt haladva a következő teremben várják a túrázókat. Bejelölik megérkezésem, papír a kezembe és az úton sietek. A főúton átkelve balra az Albán nevű sétálóutca épp az állomásra vezet. Oda érve a vonatom is érkezik 17.30 lévén.
Otthon látom 35 km és 600 m-re írták a teljesítésemet, pedig 41 km–t tettem meg. Ha a vonatot elkésem lógó orral ülnék az állomáson, mint Pinokkió a kapott Diplom-on. |
| |
|
|
|
2019 júliusában tartózkodtam Szkalkán, ahonnan a túra indul. A Guldiner panzió két szobáját négyen foglaltuk el. Az itt szerzett ismeretekből készült a beszámoló.
Körmöcbányára megérkezve a vár kapuja előtti téren csak mobilalkalmazás (applikáció) segítségével parkolhattunk. A kapuval szemközti utcában ebédeltünk. Utána a vár volt a soron. Pénzverde még működik, ha ugyan az ezüst-, aranybányákat rég bezárták. Megnéztük Anjou Károly Róbert kis mellszobrát, akitől a városi jogokat kapta1328-ban. Majd a Szt. Katalin-vártemplomba (1465-1485 között épült) mentünk a fedett lépcsők alatt. Akkor a vezető 3 €-ért vitt a templomba és a belsejéről tartott előadást. A régi templom (évszám ?) karácsony napján elsüllyedt. A templom udvarán látható üvegezett rész takarja az elsüllyedt belsejét. Itt volt városháza, börtön és a jelenben szobor kiállításra mentünk. Az eredetitől magasabb alakokról mondta el nevüket és tevékenységüket.
Ha zárva volna a bejáró, balról az utcából szintén vezet a templomhoz lépcsősor. A torony nyitott ajtajára keménylapra kiírva : „Csak a saját felelősségre!“. Talán 125 lépcsőn lehet feljutni. Kilátás a környezö hegyekre, de délről nyitott. Tiszta rálátás a forgalmas főútra (A 80-as években néhányszor erre bicikliztem a Tátrába menet.). Megláttuk a Kékellőn épített kilátót, tehát irány oda. A sípálya alatt hófújók mellé parkoltunk. A kilátóból a vízárkád felé vettük az irányt. A patakot 3 helyen gátként felfogták és esö idején 3 tó keletkezik. Felefelé menet a K jelzésen értünk a kocsihoz.
Szkalkán a panzió felett vezet a P jelzés, amin az alagúthoz érsz. „Az 1849-es téli hadjárat idején Görgey a körmöci hegyek között ütközött meg a császáriakkal, majd ezen az alagúton mentette seregét Besztercebánya felé. A magyar hadtörténet egyik legtanulságosabb sakkhúzása volt ez, a Körmöcbányai Tánc .“ A P-on tovább menve jutsz a Titanik-kilátóhoz. Hajóorrként nyúlik ki a szikla és fa árbóca van. Akkor lyukak voltak fúrva bele és ezen keresztül láttad a hegyet, vagy falut aminek a nevét leolvashattad. Újabban csöveken keresztül. (Osztrákban elektronikus távcsőben leolvasod a hegy nevét, amelyikre éppen nézel.) Ha lefelé nézel láthatod a vaskampókat, amik a ferrata részei (ide jönnek fel és mennek mellette le). A P jelzésen eléred a beszálló részt is. Tábla ad némi információt. Mi a K jelzésen folytattuk utunk Králiky sípályához, majd a kerékpáros úton a másik K jelzésre jutottunk. Itt medvére táblák figyelmeztetnek és a Tri kríže csúcsán a 3 fakereszt volt látható. A P-on értük el az említett táblát és a függőhidat. Mindjárt nekivágtam a híd taposásába, de úgy elrémítettek. Kénytelen–kelletlen mentem vissza. Másnap a panzióban béreltem (10 €) felszerelést. Ketten mentünk és egész úton a kérdéseit adta: Használtam ilyet? Volt már rajtam? Meg hasonlókat, amire tudta nemmel fogok felelni. Aztán a tábla : „Baj esetén a 18 300-at hívd (hegyimentők)!“ Ez is jól kezdi. „A híd 80 m hosszú és 40 m magasban van. Szélben és esőben tilos használni! A hídon egy vonalban lépkedj, nem lesz oldalra kilengés.“ Kicsit odább a híd előtt a szerelést elő. Fejvédö fejre. A szíjat forgattam jobbra–balra, előre-hátra. Próbáltam belelépni, mire rájöttem ez egy elfuserált erényöv. Meg a két kiálló polipkar. Aztán séta a hídon (kép), egyirányú velem szemben. Beszállás hídtól balra a Kéménynek (Komín) nevezett ereszkedőn. Persze ezt látnod kell!
A többi gyaloglásunk nem érinti a kiírt túrát.
Kép itt
|
| |
|
|
Vágújhely állomása előtt lehet benevezni a gyalogtávra és a kerékpáros túrákra. Három pesti srác is a nevezőlapra kerül. Már amennyire srácok lehetnek a 30 év körüli férfiak. „Ugyanaz a táv, mint tavaly.“- állapítja meg az egyik. Kínálatban a rum, vagy pálinka szerepel. A 3. EP. tavaly és az idén is 5 km-rel Myjava előtt Jurášova lúka, vagy Horný výhon-on lesz nagyjából a 42. kilométernél. A 4. EP. Bradlo vendéglő 58. km-en (22.30-ig), az 5. EP. Prekážka parkolója 84. km-en (4.15-ig) és Špačince-n a 100. km-nél a cél (8.00-ig). A rosszul értelmezhető irányoknál, piros nyíl a talajon.
A magyar trió elment, rajtam kívül meg más nem indul, holott sokan szédelegnek itt. A városból kivezető bokros részen ruhát cserélek. Közben egy páros kocogva tekinti meg, ahogy gatyában szerencsétlenkedem. E nélkül ellehettek volna, ha más irányban tágítják a tüdejüket. A szükséges dolgok előkerültek a többi meg a táskába helyeződött.
Az utolsó kertnél egyenest, vagy balra lehet menni, persze jel nincs. Balra próbálkozom az emelkedőnek hiába. Akkor az egyenes lesz a nyerő, mert sárga háromszögön fehér tetővel egy új jel a sárga átértelmezett változata volna? Egy emelkedő völgybe kerülök mély keréknyomokkal és tele ágakkal az út is meg a megmaradt fák aljzata is. Az új sárga jel megszűnik helyette a kék változata folytatódik. Biztosan rossz az irány! 30 percet mentem oda, vissza meg 21 percet tartott az út. Elpocsékolt idő, meg energia az eredménye. A kerítés mellett megyek az emelkedőre, ahol jópár tízméter után fa törzsén van a jel. Természetesen az is bokrokkal benőve. Kikapcsolódásra alkalmas hely van az út mellett padokkal, asztallal és tetővel a fej felett. Itt lehetett volna kényelmesen átöltözni. Piros jel az úton teljesen fölösleges. Lassan lejteni kezd az út, majd zuhanómenet következik a Jablonka nevű folyócskához. A lejöveten kiizzadtam, amibe a meleg is besegített. Gyors frissítés a vízben és egy újabb pihenőhöz érkezem. Fiatal anya az 5-6 éves lányával élvezi a tisztás nyugalmas, hűs levegőjét. A lány hangosan köszön az anya előbbi súgásának eredményeként. Mindkettejüknek köszönök és távolodva a lány még háromszor köszön utánam. Én meg sem fordulva kézzel intek igyekezetét díjazva. A sínek mellett haladva már látható a vár és újból érződik a hőség. Kocogó köszönve előz és távolabb balra fordul. Követem hídon és országúton át. A jel jobbra mutat a hegy felé, de van piros nyíl is. Hogy minek? Azt nem tudom. Fölérve Csejte várának veszem az irányt. Kiabálnak utánam a pontőrök. Intek nekik és megállás után indulok a várba. A következő kapuhoz érve hiányérzetem támad. A botjaim meglógtak. Az előbb tartott szünetem helyén támasztják az információs táblát. Utána az ellenőrzőpontot (11.10-ig van) választom megállásom helyéül. Már megint pálinkával kínálnak. Miért nem vízzel?
Pár éve itt az erdőben töltöttem az éjszakát. A végén bővebben leírom. A lemenetben újra a kocogó ér utol. „Tíz éve volt itt, s azóta jobban néz ki Csejte várromja a javításoknak köszönhetően. Igaz akkor a belépésért nem kellett fizetni.“- mondja egy szusszra az egészet. Köszön és – Majd még találkozunk. - teszi hozzá (cseh volt). Majd máskor! – szóltam utána.
Višňové-ra (Alsóvisnya) érkezem a Z jelen a Šulek kocsmához. Elfordított kidőlt tábla mutatná az irányt, sajna csak a kertből olvasható. Viszont látom a jelet visszakanyarodik az útra ahonna jöttem Ez aztán a kitolás! Az úton a K jel balra irányít, Z sehol. Újra tellészkedem az irányhatározás, ivás céljából. Az előbbi ponton tartózkodó ellenőr biciklizik velem szembe. „Vissza kell menni és balra kanyarodni.“- mondja a láncát helyretéve a kerékpáron. Ezután egy zsákutcának kinéző úton (a vártól jövet egyenest) folytatom a túrám. Az erdőben ballagva érzem a nap melege igencsak fejbe kólintott. A hosszú erdei séta, relax után egy dombról nézek a völgyben elterülő Hrušové falura. Szemben pedig hegyláncolat húzódik. Ezen átkelve már látni fogom a Jávor csúcsot. Előtte még a faluban betérek az első kocsmába. Valamilyen női gyülekezet foglalja az amúgyis kis helyet. Gyors kiszolgálás után a Jaja vendéglő előtt koptatom a talajt. A nap újra megteszi hatását mire Lobonya–ra (Lubina) érek. Átvágok a falu szélén az út másik felére és az éppen öntözés alatt álló fűn tartok pihenőt. A ház előterében hölgy rakodik ki a kocsijából, s elindul befelé, de amint meglát földbe gyökeredzik a lába. Ki az, a pokolfajzat aki féltve őrzött pázsitjukra merte tenni lábát? – lehetett a legszebb gondolata, de csak némán farkasszemet nézünk. Az öntöző végig spriccelt, én tovább indultam és ő is folytatta útját kezében csomagjaival a házba. A faluból kiérve a jobbra tartó úton ballagok. Majd a mezőn álló fán K nyíl 30 m felirat szerint az erdőbe mentem. (Egyenesen kellett volna haladni.) A jel sehol nekem meg kedvem nincs azt keresni. Így jutok egy elhagyott magtárhoz és később istállóhoz. Innen két út vezetett tovább, balra vagy jobbra volt a választék. Mindkettőt kipróbálva a jobbra vezetőn házak közé érek. A buszmegálló szerint Hrabové a falu neve. Férfit szólítok meg kérdezve az irányt. Visszafelé tanácsol holott előre szeretnék jutni. Végül földes úton teszek fél kanyart az erdőbe jutáshoz. Itt völgy fogad és benne mindig magasabbra jutok. Karnyújtásra mókus kapaszkodik a fára, gazos részen őzike magasba ugrálva távolodik mind távolabb az erdőben. Balra a mezőt villanypásztorral kerítették körbe. Batyut bedobtam, a huzal alatt átmásztam és a dombra irányulnak lépteim. Ott épület és két bika a látnivaló. Mivel egy karámban voltam a két lénnyel érdeklődve figyeltek. Ha megindulnak gátfutás lesz az eredménye, de nem így történt. Ezért ismétlődött a bejutási művelet, mostanság a kijutással. Szemben találom a K jelet és már azon gyűjtöm a métereket. A lefelé haladásból arra következtetek megkerültem a Roh csúcsot a Szlovák Nemzeti Felkelés emlékművével. Az úton még betérek a különös nevű Country and Western Saloon Cetuna vendéglőbe. Innen aztán a csúcs következik. Felfelé váltakozva az erdőben és annak útján megyek. Mellettem autó áll meg és a túráról kérdeznek. Nem mondták, hogy ők lettek volna a következő pontőrök (16.15-ig). Az idő szomorkásra vált és égzörgés hallatszik közeledve. Öt órára értem föl Jávor-hegy chatájához. Fentről a busz Liesková-ra viszi a kirándulókat tudom meg a vezetőtől. A második verzió a vonat elérése Ótura-n (Stará Turá). „A pontőrök elmentek.“- szólnak le a teraszról. Az ég zenéje tetőzik. A tátrai villámcsapások áldozatai jutnak eszembe, ezért a S jelre váltva indulok is. Talán 2-3 kilométert tehettem meg és megnyíltak az ég csatornái. Az erdőben azonnal a fák alatt is lehetett zuhanyozni (tusolni). Esőköpenyt föl, fejemre meg zacskót tettem. Ugyan az út csúszóssá vált, de hamar meg is szűnt esni. Kiérek az erdőből, ahol a jelzőtábla szerint 1,5 órára vagyok az állomástól. Fasor mellett haladok jobbról meg a nap lövelli az utolsó sugarait. A következő erdőben újra a jelet keresem. Megtalálom, de valahogy tovább nincs kijelölve. Nagyobb ügyet nem csinálok belőle, mivel a talpfájáson kívül tompaság kerít hatalmába. Látom lent a völgyben elterülő házakat, én meg mint az ittas mérem az utat kalinkózva. Szünetet kell tartanom. - határozom el. Az erdei utam egy másikkal kereszteződik, ahol ledobom a botjaim, a hátizsákot és leülve tuskóként dőlök a gazba. Negyedóra többletem pihenésre fogom használni... Később az órámat nézem, 20.11-et mutat az utolsó vonat is elment. Ezek szerint alvással töltöttem 1 órát. Hűs levegő érkezik a sötéttel. Más ruha nem lévén, ülve az esőköpenyt veszem magamra. Újra hanyattdőlve az égbolton kúszó felhőket, a repülők fényeit, meg a látható két csillagot szemlélem. Balról fény szűrődik a fák közé (Dúbrava), jobbról villámok fényei törik meg a sötét légteret. Újabb esőt nem szeretnék itt átvészelni. Mindent fölszedek és remélem nem hagyok ott semmit. Vaktában mindig lejjebb jutva érem el a lakott területet. Innen az országúté a főszerep. Házak csoportjait hagyom magam mögött. Ez a falu szétszórt házakkal, esetleg a város széle? Az út néptelen, csak néha autó búgása szakítja félbe a házak zajait. Az egyik helyen népes társaság hangjai szűrődnek a házból, máshol valaki a ház mellett sétálva mobilon beszélget a vonal másik végén lévővel. Másutt sötét a ház és eb ugatja lábam zaját, vagy a tv fényei villódznak a házak belső falain. Az oszlopról rámköszön a S jel. Ezt már szeretem a jel talál meg engem és nem fordítva. A házak kezdeténél vaddisznó sétál ki az útra és keresztezi azt. Túlhaladva a táblán nézem a feliratot ( ← 2 km SÚŠ ). A röfi a nyíl irányába tartott. Ótura-ra érve telefonbeszélgetésem volt. „Lipová hoteltől taxival menjek Vágújhelyre és 1 órával hamarább érek haza.“ – kapom az utasítást. Csekélység!! Csak a hotelt kéne megtalálni. Veterinár (állatorvos) előtt süni sétál a járdán. Vele együtt, ma már egy csokorravaló vadállatot láttam.
Meg lett a hotel is a taxival. A taxi vezetője hölgy, akinek szépségét csak a cigaretta füstje árnyékolta (nem az autóban). Senki sem tökéletes! – jut eszembe. Jól vezetett és 10 € viteldíjért Vágújhely állomásán találom magam. Már csak az átöltözést és 1-től 4-ig az állomás peronján való tartózkodást kellett megvalósítani a vonat indulásáig.
1981. július 24-én nyeregbe pattanva 186 km megtétele után a régi Nádasdy birtok, Csejte vára előtt állok meg. Még iskolás éveim alatt hallottam Báthory Erzsébet grófnő legendáját a lányok vérében fürdéséről. Már akkor sem hittem benne. Mégis mi hozott ide? A szimpátia, vagy az együttérzés gondolata? Nem tudom. De itt voltam és a nap közel járt a nyugváshoz nekem is ideje volt fekvésre alkalmas helyet találni. Vissza indultam és az úttól balra az erdőben találtam általam megfelelőnek vélt kis kiemelkedést, mögötte meredek lejtővel. Lepakolás, műanyagzsákba a hálózsákot, abba meg magamat tettem. Elég soká hallgattam az erdő neszeit zaját mire sikerült elaludnom. Hajnalban az eső kopogása ébreszt. Álmosan kikászálódok pakolás és az út túloldalán járgányom a kerítésnek támasztom. Az út közepére szétvetett lábbal, karba tett kézzel állok. Hátrasandítva mögöttem az ég fénye rálátást biztosít az útra, de tekintetem a mélybe a sötétbe szegezem. Na ekkor!! - az ütő is megállt bennem. Mellém lépve hátizsákos ismeretlen köszön rám. Válaszom némi nyögés, meg az új stratégia háttal a kerítésnek állás volt. Újra az eső csöpörészik, ezért tanyámat Csejte falujának buszmegállójába helyezem. Ott már szakadt az eső. A talajáztató gyorsan tovább vonult és napsütésben indultam haza.
♥ A grófnő halálának 405-ik évfordulójáról a TV híradójában és az egyik újságban is megemlékeztek. Könyv is íródott róla „Krvavá grófka“ címmel. Erzsébet 1560-ban született és 15 évesen házasodott a 20 éves Nádasdy Ferenc gróffal. Öt gyermekük született. 1598-ban az utolsó. Férje, halálakor 1604-ben Erzsébetet Thurzó György kegyeire bízza. Pont Thurzó nádor záratja be Erzsébetet Csejte kastélyába, a hat szolgálólány halála miatt. Pedig akkor halnak meg, amikor lányával sárvári birtokán tartózkodik. 1624 aug. 21-én hal meg.
A vár központi része már 1273-ban állt. A Hunt-Pázmány nemzetségé, majd Csák Máté 1321-ig birtokolja, 1392-től a Stibor nemzetségé örökléssel, 1436-tól az Országh nemzetségé 1567-ig. Két évvel később özv. Kanizsai Ursula és fia Nádasdy Tamás, aztán pedig Ferencé a vár. 1708-ban a kurucok elfoglalják és pusztulásnak indul. A kegyelemdöfést a vár 1799-es kiégése adja.
@ Képek: cachtickyhrad.sk, A jobb oldali képre klikkelj! ..., holubyhochata.sk, Képre klikkelj! |
| |
|
|
Nagyszombat (Trnava) felszabadításának évfordulójára (április 1.) rendezik ezt a túrát. A városból sok turista indult a túra megtételére és útközben pedig továbbiak szálltak vonatra. A rendező is a vonattal jött Nagyszombatból. Egy csapat ott regisztrált, a többiek megérkezéskor az állomáson. „16.30-ra lehetőleg érjünk be, 3 ellenőrzőpont van, térképet, meg papírt adnak és iratkozzunk fel.“-szólt az utasítás. Fizetni nem kellett és a színes térképet fóliába forrasztották, esőállóvá téve azt.
Az útvonal a zöld jelzéssel indul Rozbehy-ig, ott a kéken folytatódik, sárgán, aztán a kéken Plavecký Mikuláš-ig. Újra sárga egészen a kékkel való kereszteződésig és innen a kéken lehet a célba menni. Így már 35 km a táv hossza. Van egy 10 km-es táv is, a K+H kocsmából indul és ide is érkezik. Pluszt írtam, mivel a táblán így volt kiírva.
Friss reggel várta a túrára érkezőket, de a későbbiekben igazi melegben volt részünk. Kátyús úton indulunk, azután bokros, tövises út fogad rövid távon. Néhány épület mellett haladva, már aszfaltos az út. A távolban négy szélerőmű vitorlája csillog a nap fényében, de ebben a szélcsendben egyik sem moccan. Autó közeledik fiatal apácákkal, Bojková-ra mennek az idősek otthonába. Rozbehy dombra épült házai sorban emelkednek a falu kápolnájáig. Előtte jobbra van a kocsma, ablakában a „Hostinec“ felirattal. Meleg lévén az ellenőrzőpont a kinti padokon várja a túrázók érkezését, erősítővel, meg süteménnyel. A kék jelen kéne fojtatni, de zöldre váltok és azon is tévedek el. Erdei úton patakocska (Trnávka) mellett idilli környezetben érek (Sokolské chaty-n) víkendházak közé. „A piros jelen menjek és a házak végén jobbra forduljak.“ –tanácsolták az egyik ház építői. Semmilyen jelet sem látni, nem pont a pirosat. Hülyéket beszélnek! -állapítottam meg magamban. Tovább menve a piros jelet találom és fordulok is az említett irányba. Balra medvehagymák csábítanak szedésre, de inkább kihagyom. Vigyázz ! Természetvédelmi terület szinte az egész Kis-Kárpátok. Átérve az erdőn, pár ház árválkodva fogadja az erre tévedőket. A zöld jelet is látom, derékszögben fordul az épületeknél (Mikulčické Kopanice). „Uram ! Uram !“- szólongat, idős férfi botjára támaszkodva. Az itt létem okát puhatolja, mert erre „spiritiszták“ járnak. Azokat nevezi így, akik „Nappal körülnéznek, éjjel meg visznek.“. Nem firtatom, hogy mit visznek, inkább a továbbhaladásomra fordítom a szót. Egyenest indulok a zöldön, aztán balra felfelé a dombnak kaszálóréten haladva. Közben, az erdőn keresztül pillantom meg Bukovát és Rozbehyre is szép a kilátás. A kék jel felé irányultam ugyan, de meggondoltam magam, Trstená csúcsát megkerülve, Bukovát választom. Az erdős részek közt, továbbra is kaszálón jutok a faluba. A főút első kocsmája a „Pod Vrškom“ zárva, majd az „U Štvrťáka“ nyitva várja a vendégeket. Itt étkezési lehetőséget kínálnak a tábla szerint, de szombat lévén nem biztos az ajánlat. Erdő mellett az úton jutok Brezinky nevű helyre. Fák között épületek maradványai, torzói merednek az ég felé. Nem újkeletű a pusztulás, mivel néhány fa az egykori szobákból nőtte ki magát. A magasban elhelyezett kamera hivatott megőrizni az itt álló hotel (rég P. Jilemnický író nevét viselte) maradványait. Újra hosszúlevelű medvehagyma kerül a látóterembe. Néhányat lekapva, a mögöttem elhaladó túratárs után indulok, megtudakolva a kék jelen megtett útját. A barátja Detrekőszentmiklóson (P. M.) várja, sétálva megy és megállva, próbál szabadulni tőlem. A ki nem mondott kívánságának eleget téve megelőzöm. A kék jel frissen van festve. Az ördög nem alszik !- vagy kiszúrás miatt, a vízművek kerítése előtt balra mutat a jel. A valóságban, azonban jobbra kerülendő a kerítés. A falu (P.M.) elején, más túrázók a balra található kocsmába irányítanak, a 2. EP.-ra. Kint sokan üldögéltek sörüket fogyasztva, ezért inkább bent foglaltam helyet. Alžbetkina-né kocsmája állapítom meg a pecsételőről. A tulajdonossal a szavazásról és vele kapcsolatban a világ dolgairól beszélgettem, kofolám kortyolgatása közben. Visszafelé a S jelet követem Kršlenica csúcsához. Innen a S háromszögön kilátóhoz jutok és tekintek le a falura és környékére. Ismét medvehagymás rész mellett vezet az út, és a Čierna skala csúcsáról lefelé is medvehagymák levelei zöldítik a talajt. Később a patak mellett érem el Polámané-n az ellenőrzőpontot. Minél közelebb kerülök a célhoz, annál biztosabb a késésem. Jahodníkon a kocsmában látom a „lerázómat“, tehát rövidítés volt a célja. Persze most továbbra sem siet sehova. Én meg a zöldön próbálok rövidíteni, de csak 16.39-re érek a célba. Ide kínálkozik a közmondás: „Bottal üthetem a nyomukat !“. Buszmegállóban a turisták között, valószínűleg megtaláltam volna a rendezőt, de arra járva nem gondoltam rá.
A szikrázó napsütésben az országút melletti járdán (eredetileg, az út melletti festéket gyártó üzemhez vezetett) megyek az állomásra, fejezve be a mai nap túráját. |
| |
|
|
Hárman egyezünk meg a túrán való részvételen. Az indulási időpontot 8.00 ó-ban határoztuk el, végül a valóság 8.45 ó lett. Függetlenül a táv hosszától gyerekek 14 éves korig 20 Kč-t, felnőttek 40 Kč-t és a KČT tagok 30 Kč-t fizetnek. Térképvázlat az egyik oldalon, a másikon pedig a 9,14,20 Km-es, vagy a 25,36,43 Km-es túra leírása együtt található.
A start helyéről jobbra fordulunk a Bezručova utcába és a második útkereszteződésnél ismét jobbra fordulunk. Innen a Z jelet követjük a Jurečku tóig, ahol a Z tanuló ösvényre (a fehér négyszögön a BD csúcsokat zöld színnel összekötő átló) váltunk. A frekventált autóút alatt egyedül megyek és a balra fordulás után, midjárt jobbra látom a patak mellett a jelet. Ott folytatva, a jel meg is szűnik. Némi mászkálás után visszatérek az útra (+100 m) és egyenest megyek a többiek után. A két társamat a K jelen előzöm meg és 5,3 Km-nél a pihenőnél találom (minden távon) az első EP.-t. Majd a Z jelen lehet az országúton Tehovba menni. Ott az úton a jellel balra fordulva folytatom, csak utánam nem jön senki. A térkép szerint a falu előtt kellett volna elfordulni. Így 2 Km-rel toldom meg a távom. Visszafelé két férfinak mondom a rossz irányt, de ők még előbb a kocsmába mennek. Aztán egy következőt sikerül visszafordítanom az emelkedőn. A falu melletti lókarám „Tilos a lovak etetése!“ után ismét fenyőerdő fogad. Az ottani tóparton pihenget a két társam. „Ilyen tompóban éjfélre sem érek a célba.“ - állapítom meg. És teljes bizonysággal merem állítani, nem a megtett táv nehézsége okozta a vérnyomásom megemelkedését. ☺ Az utat egyenesen követve a 2. EP.-hez érkezem. Pecsét a papírra és tovább küldenek a 20 m-re található forráshoz. A 20 cm átmérőjű csőn kifolyó forrás felett 1 m magasságban szántóföld húzódik. Én az alacsonyabban fekvő hídról veszem szemügyre a bővizű forrást, amely a híd alatt folyva indul hódító útjára. Visszafelé haladtomban a két társ egyike megjegyzi: „Most először találkozunk úgy, hogy közben el sem tévedtél“. Ha! Ha! – röhög a vakbelem. Tovább fogyasztva a kilométereket 12 órára Svojetice szélén álló víztároló tornyához érek. Balra fordulok az útra, ahol páros halad fényvisszaverő mellényben, előttük meg anya a lányával. Két épület után kiáltok rájuk, jelezve a Z jel irányváltását jobbra, ahova be is fordulok. A faluszéli kacskaringózás után, a tótól két hölgy vág elém és gyorsabbak lévén távolodnak is, majd a páros előz. Újból négyen vannak előttem, amíg hat kerékpáros előz és jobbra kanyarodnak. Mögöttük alacsony, rövid szőrű, barna kutya, talán Belga griffin fajtájú fut. Belekeveredett a gyaloglókba és elvesztette a gazdit. A négyes távolodik, a kutyust egyedül hagyva az úton. Nézett azok után, megfordul felém néz és a hátsó lábaira állva próbálja gazdáját meglátni. Nem sikerült neki, mert porszívóként vadul a talajt szaglássza. Szagot fogva a megfelelő irányba indul és mint aki megbizonyosodott a választása helyességéről sprinteléssel igyekszik a várakozó gazdáját utolérni.
A talaj lejt a hölgyek megállnak én meg mellettük elmenve többet nem látjuk egymást. Útitársnak a patak mellé szegődöm. Mit látnak szemeim? A táj fehérbe öltözött. Nemcsak a talaj, de az alacsonyabb fenyők felém néző részeit is fehérség borítja. Kezemben az anyag száraz vattának tűnik, ez alatt a talajt 5 mm vastag üvegvattaszerű anyag is fedi. A fagyás ellen takarhattak be növényeket. Nem messze gép búgása töri meg a csendet. Férfi permetezi szét az említett anyagot, porfelhőt keltve maga mellett. Így aztán az itt árválkodó ház oldala is fehérbe burkolódzik.
Jobbról a K és a S jel köszön rám. Társam a patak rakoncátlankodva az utat választja medréül. Szerencsére rövid táv erejéig, de újból megismétli csínytevését. Ilyenkor a domboldalt választom útként, amelyen az itt járt turisták talpa, a fák gyökerei közül a földet kigyúrta. Fatáblán az óra lapjára emlékeztető 12 csillagjegy látható. „A köves talajon a keltáknak nem volt lehetőségük naptárt készíteni. Leleményességüknek köszönve létrehoztak egy csillagászati órát a két patak összefolyásánál, amelynek közepén óriási X dominál.“ -szöveg íródott alá. A patak immár 3 m-es gáttal emelt tó mellett susogva halad, nehogy felébressze az óriást.
Frissen aszfaltozott keskeny közúthoz érve, balra fordulok és emelkedve érekezem a következő tóig. A tó túloldalán Černé Voděrady-n a kocsmában van a 3. EP. A tavat megkerülve fából készült épület fogad L alakú terasszal. A terasz rövid, de tág részén öten hangoskonak, s mellettük a falnak támasztott kerékpárjaik pihennek. Az előtérben hosszú asztalnál két férfi sörözget tőlük érdeklődöm az EP iránt. „Nyugodtan foglaljon helyet, jó a sör, nézzen körbe, ez az önellelőrzőpont. Ha nem lenne elég, a papírját aláírom igazolva az itt jártát.“ Mellettük az engem leelőző páros férfi tagja szólal meg két SMS közt mondva: „Nincs ellnőrzőpont.“ A kunyhónak is beillő helyről a kocsmáros tart kifelé. Tőle kérek pecsétet. „Nem számítottam ilyen eseményre. Nincs nálam pecsét.“-állítja a lendületből megállva. Ha nincs pecsét, nincs üzlet. - gondolattal a már megtett úton visszafelé tartok, az újabb 200 m-es plusszal.
A sárga jel a túra meredek emelkedőjére visz a Kobyla rázcestie oszlophoz, ahonnan ismét lefelé haladok. Két férfi előz a hosszú nyurga bőrkabátban és az alacsony zömök trikóban. Nem tudom, hogy bírja a kabátos, amikor a társa nyakától verítékcsík húzódik a gerincén, a meleget igazolva. Nem látom értelmét az előttem fekvő hosszú fahídnak, de a kolátjára szalamandrát faragtak. Nem is azt, mert a farok része vastag és az oldalán szürke hullámvonal húzódik. Mindenesetre, az erre járókat a zöld szemeivel alattomosan vizsgálja. A volt kőfejtőnél a kékre váltok. A Nemzeti Színház alapköve innen származik, jelzi egy szikladarab. Nem kell sokat mennem és Louňovice épületei köszöntenek, a háttérben kimagasló Hubertus nevű hotellal. Az aljában kapott helyet az „U sv. Huberta“ nevű kocsma. Két férfi sörözik is az épület árnyékában. A mobilom csengése zökkent ki a szemlélődésből. Társaim a rövidebb távon a célba értek és ebédet is ettek a Jurečku tónál, ahonnan a hollétem felől érdeklődnek. Én újabb tó mellett elhaladva forgalmas úthoz érek. Soká tartott átjutni két autó közt a túloldalra. Az oszlopon Mukařovot 2 Km-re írja, de a házak végére érve a faluvégi tábla szerint Mukařovból megyek ki. Később újra a falu mellett megyek képzőművészeti aktivisták műveinél. Főművük talán a fáról kísértő halál, mintha egy fénykép negatívját nézném és néhány festett ágdarab a látvány. Végül a jel bevezet a faluba. Nagyméretű templom mellett megyek, majd kirándulásra alkalmas tó fogad. Itt sátraznak, napoznak és sétálnak a falubeliek. A további úton két gyaloglót megelőztem és két kocogóval sikerült tartani a tempót. Végül 17.20-ra és 40 Km megtételével értem a célba. Az Emléklapot a „Hány kilométeres távon járt?“ –ra felelet alapján töltik ki és egy müzliszelet a jutalom. A következő asztalnál két új pecsétet is begyűjtök. A nem létező EP. és a cél pecsétjét. Elég halványra sikerültek, mert a párna még nálam is tikkadtabb volt. 454 résztvevő.
Ha szép környezetben, patakok és tavak kíséretében, fenyők lombjainak árnyékában és illatában szeretnél túrázni, akkor ezt a túrát neked rendezik!
@ Interneten: mesto ricany.cz, kattints a „Město Říčany“, majd „i turistika“ és váltakozva képeket látsz a városról, a Jureček tóról és a várról.
♥ Říčany-t a Hájkova kronika 748-ban említi a földekért folyó harcok miatt. A várat 1260-70-ben építették és a 16. században néptelenedett el. Csehország legrégebbi kővára.
Mukařov mostani templomát 1893. aug. 13-án szentelték fel Szűz Mária Mennybemenetele névre.
Kép itt. |
| |
|
|
Ismét túrára indultam vonattal. Br. Vinohrady-n átszállás villamosra és „Cintorín Rača“ megállónál leszállás. A rajt helyére sétálva, megtörtént a bemelegítés, így a bejelentkezés utáni emelkedő nem jelentett gondot. Meglepetés ellenőrzőpontnak is kellett volna lennie, de nem leptek meg. Viszont a később indulónál, már láttam a pecsétet. Ismerős terepen jutok Včelín büféjébe az 1. EP.-ba. A következő útszakaszt kisebb tavacskák tarkítják. A szél súgása felerősödik és az eddig csak pötyörésző eső, esővé válik. Az esőköpenyt magamra véve, a „Hrubý vývoz“ jelzőoszlopa fogad. Salaš visszafelé gyalog 1,6 Km, kerékpáron 1,7 Km, autóval meg biztosan 3 Km. Valójában a kerékpárostábla 50 m-rel távolabb van a Salašt jelzőjétől, ezért a távbeli eltérés. Salaš-on két oszlop is jelzi az irányokat, csak mindkét oszlop fatörzs mögé került, mintegy elrejtve azokat. Košariskon nagy tábla fogad, rajta egy üveg sör díszeleg, jobbra mutató nyíl, meg az „Občerstvenie, Zapadnutý kút“ felirat. Ha tovább haladsz a jelzett irányban megtalálod a tábla párját is, balos nyíllal. A parkolóba jutva a középső épület rejti a 2.EP.-ot. Az eső rég elállt, én meg megszabadultam az esőköpenytől. Másfél kilométer megtétele után vasrúdon P és K jel, egyenesen haladva a rossz irányt választom. Jobbra 90°-ban a Z kerékpáros jel irányába kell menni. Borostyánkő várához hullámos terepen jutok. A várat kiemelkedő sziklára, ún. bálványra építették, amin az ottlétemkor két hegymászó-csoport is edzett. Sok hétvégi kirándulóval találkoztam a várnál. Majd durva lejtőn jutok Borinka faluba és lejtőn érkezem a Máriavölgybe a téren található 3.EP-ba, a pincekocsmába. A téren van a Pozsonyba induló busz megállója is. A kútnál vizet töltök a flakonba és meredek emelkedővel hagyom el a falu épületeit. A következő 4.EP. Kamzík-on a P és S jel találkozásánál a jelzőoszlopon pecsételő formájában található. Az időből jócskán kifutva indulok a K jelen a cél felé. Természetesen sötétben.
Célban a kocsmába nyitva kis helyiségbe lépek. Néhány asztal, a mellettük ülő törzsvendégek és némi cigarettafüst árulkodik a mindennapok egyhangúságáról. Falon a TV lehalkított állapotban közli a híreket és a reklámokban bővelkedő adását. Szemben a söntés két lépés hosszban nyújtózik. Köszöntjük egymást a kocsmárosnéval és a pult mellett elhaladva újabb helyiségbe megyek. Az itt tárolt ládák még kisebbé alakítják. A következő terem tágasabbnak tűnik a szemközti fal előtt álló hosszú asztalával és a mögötte ülő Rendezőkkel. Utolsóként érkezve, nevemen szólítanak. Indulóban voltak 18.10 ó lévén. Kétszeri nekifutásra kitöltötték a „Dekrétum“ nevű iratot és ekkor érkezik az utolsó utáni, akiről nem is tudtak, Richárd személyében. Magyar létére töri a szlovák nyelvet. Köszöntöm én is és az oldalra nyíló legkisebb sötét zugba megyek a beizzadt ruhám cseréjére. Vásárolt teámmal bekvártélyozom magam a rakárként is működő ládás helyiségbe és várok a srácra. . . Szendvicsemet elfogyasztom, teámat megiszom, az óra meg túlment hét órán, de még mindig a nemzetközi kapcsolatokat ápolják. Tovább nem várva, kifordultam a kocsmából és még idejében, a frissítő zuhét megelőzve értem az állomásra.
♥ Írásos emlék Borostyánkő várát 1273-ban említi. A tulajdonosok 1390-től: Szentgyörgy és Bazin grófjai, II. Szentgyörgy Kristóf, Serédy Gáspár, Pozsony várának kapitánya Eck, II. Pálffy Miklós, Fugger Mária, IV. Pálffy Pál. 1644-ben svéd katonák nem tudták bevenni, 1645-ben felújították és III. Pálffy Leopold idején kiégett. Az elhagyott várat Napóleon katonái 1810-ben felrobbantották.
A vár nevei: 1284 Perustian, Peristian, 1439 Borostyán, Pulestian, 1476-tól Borestyankw, 1786 Borostyánkő. |
| |
|
|
Barbora | Túra éve: 2018 | 2019.07.16 19:20:55 |
|
A vonat megérkezik Pozsony állomására, ahol szállingózó hópelyhek fogadnak. Alakítják át a lejáratot így eltűnik a sikátor jellege, de városi betonrengeteg lesz helyette. Benevezés (ingyenes) és néhány tíz méter megtétele után abba is maradt a hó szállingózása. Mivel a hó nem olvadt egész nap, ezért 0 C° alatti lehetett a hőmérséklet.
Már messziről látom a nyilat, ahol el kell fordulni a hegyre. Felmenetben van kit leelőzni és engem is utolér egy magyarul beszélő csapat (lány és négy srác). A szlovákul társalkodók közül egy férfi magyarra vált és a következő héten tartandó túra lapjaival lepi meg őket. A beszélgetés oly irányban folytatódik, hogy minden túrán található valami szép, eddig nem ismert, amit érdemes látni. A főnök azzal hárít, hogy „A következő héten nagyobb túrára készülök.“. Egy ideig még társalognak, majd a férfi elfáradva bevárja a társait. Elérjük Kamzík zárt büféjét, ahol szlovák srác kínálja őket pálinkával. Folytatom a táv fogyasztását, meg még rákapcsolok a mögöttem létrejött hangoskodás miatt. Az ismert terepen könnyedén veszem az akadályokat, de nem annyira mint a pálinkát kínálgató srác. Oly tempóban előzött meg, hogy a hosszú egyenes úton nem látom és egyedül érkezem Včelín EP.-jába.
Magyarországi túrán néhány fiatal egymást a szlovák szavaik tudásával szórakoztatta. Például a včelín méhkaptárt jelent. Ha délután jársz erre, megtudod miért ez a neve.
A név és időpont (11.03) beírása után kifelé menet a magyar csapat érkezik. A sárga jelzésen két oszlop szentek tematikájával, néhány kerékpárossal találkozás és Máriavölgy előtt újra szállingózó hó fogad. Az EP.-on végződik a hosszútáv (Barbora) és kezdődik a rövidebb (Barborka). Bablevest (majdnem Jókai bablevest) eszem és tea után némi kitérő következik. Ekkor érkezik a kerékpáros kifejezést használva a boly. A kocsma épületéhez visszatérve, ott a főnök téblábol egyedül. Szerintem vele beszéltem egy régebbi túrán és e hónapban még találkoztunk a Gerecsében. „Merre kell tovább menni ?“ – szegezem neki a kérdést. Ő meg töviről hegyire magyarázza az utat. A tájékoztatást megköszönve húzok el. A faluból kiérve állapítom meg, két óra lévén késésben vagyok. Igyekvőre fogva magam, megérkezem Kačín elágazásához. Balra menve kerékpáros jelzőtábla fogad, csak a sárga jelet nem találom. A sárga kerékpáros úttal próbálkozom, de nincs jel. Vissza a táblához és újra ugyanazt az utat tesztelem, csak most messzebb megyek. Visszajőve jobbra nem érdemes, mert visszatérnék az előzőleg letért útról, marad az egyenesen folytatódó. Kevés a hóban hagyott lábnyom és vagy 50 m után találom a sárga jelet. Újra látok vastag kerékpár nyomát, 12 cm széles. Így könnyű a hóban tekerni! Itt-ott futásra váltok, hogy négyre a Kamzíkra érjek és éppen a tervnek megfelelően érkezem. A büfék kivilágítva várják a vendégeket. A bob meg szánkópálya fényárban úszik, az érkező és elmenő autók fénycsóvái pedig a sötétségbe metszenek. A tömeg forgatagában váltok a kék jelre és a további jelet nem találom. Lejjebb a sétálók felé veszem az irányt, ahol a jelet már látom. Elhagyom a második jelet, s a harmadiknál gyanússá válik, ezért előkerül a villanylámpa. Ettől a jel világossá válik, én pedig megvilágosodom. A Z jelet követtem. Ismét a táblánál indítom magam a K jelen. Most nincs az a nyüzsgés és követhetővé válik a jel. Távolabb előttem mennek és amint közelebb érek három lány alakja válik láthatóvá. Szemben épületek sejlenek és némi fény szűrődik a sötétből. A lányok jobbra, én meg egyenest folytatom. A főútra érve az út túloldalán Figaro csokoládégyára látható. Balra a gyár melletti mellékúton nappal könnyen megállapítható, hogy a fényjelzéses kereszteződésben a jel az út túloldalán folytatódik. A sötétben már nem olyan egyszerű. Ezen is túljutva már könnyű megtalálni a célt jelző kocsmát.
Labirintusával a kocsma is megér egy misét, de arról legközelebb olvashatsz. |
| |
|
|
Az első része megegyezik a „Zimný Prechod Ćiernou skalou“ túráéval. Mivel ott már jártam, a jelen túrát viszont nem tudom teljesíteni 10 óra alatt, inkább csatlakozom ehhez a túrához. A hajnali vonat helyett, csak a későbbivel célszerű indulnom. Pozsonyban és Zohor-on átszállva Széleskút (Sološnica) a rajtolásom helye 9.35 ó és 207 m tszf. magasból. Más túrázók is leszállnak a vonatról és még többen vannak a hegyre igyekvők, a leelőzöttek számából ítélve. A Záruby (Burián-hegy) és a Vysoká csúcs (Ördög-hegy) után a Vápenná 753 m-es (a Kis-Kárpátok harmadik legmagasabb) ormát célzom meg, ami a 4,5 Km-es távolságával és átlagos 12 %-os emelkedőjével igencsak tekintélyt parancsoló csúcs. A természet nem számtanozik alapon, sík tereppel indít, de a falu végére emelkedőbe vált. A falu fölötti rétről, már remek kilátás nyílik a Záhorská-alföldre. Két pad és a Szűz Mária szobra a hely néma szemtanúi. Még lesz egy lejtős rész, de a további úton a csúcshoz közeledve nő az emelkedési szög és a végén van a csattanó. 2-3 méteres emelkedésen se mélyedés, fű, fatörzs, csak a földes talaj. A kilátót megtekintve a P jelzésen megyek Uhliská nyergéig. Erre az út egyszemélyes, sziklarepedésekkel tarkított és a fák csenevész ágai a szememet veszélyeztetik a pihenőig. Néhány pad csábít pihenésre, de folytatom az erdei utam. Lenézve egy páros halad tőlem jobbra fordulva a jelzésen. A nyeregben lévő Mária szobornál fordultak el. Ugyanezt a szobrot már láttam ma, csak nem kísért?! Újabb pihenőnél, nagy csoport ebédszünetet tart. Jobbra mutat a jel és fölötte az írás „choďte vľavo“, az az „Balra menj!“. A patakon átjutva veszem a felirat hasznát. Sklená huta a 2.EP.-nál találkozom a párral, mint kiderül magyarok. A túrán lévő turistaboly is kezdett utolérni. Szlovák sráccal beszélgetve érünk áttört kerítéshez. Állítólag átmenve rajta, szép rétre érnénk. Ő ment oda, én a kerítés mellett mentem tovább. A kerítés 2,2 m magas, 3-4 mm-es drótból készült elefánt, vagy őslények ellen. Némi idő elteltével újra a sráccal beszélgetve derült ki, az ültetvényről szedett jó ízű almákat fogyasztott. Ááá !! Kibújt a szög a zsákból ! Legközelebb erre vetődve, én is megnézem azt a „szép rétet“ !! ☺ Még egy emelkedő az utolsó akadály – tájékoztatott engem és elváltunk. Taricove skaly rövid, kellemetlen csúcs, magasba lépkedve lehet feljutni rá. Utána nyugodt terep következik, ezért a kezembe mákoskalács, meg víz kerül. Egyik a dopping, a másik meg annak lecsúsztatására szolgál. Hubalovánál a kerítésen kétszárnyas kapu kinyitásával lehetne bejutni. A jelzőtáblához közelítve köszön rám a páros. Innentől, se a párost, se a kerítést nem látom újra. A Ćermák-réten gyermekzsivaly, szüleik beszéde és a 3.EP. fogad. A S jelen épületek közé kerülök, meg valamilyen pályát is mellőzök (nagy volt körülötte a tömeg). Zochova chata után világoskék trikós, KST emblémás férfival kerülgetjük egymást. Megállt az út melletti dekorált fatörzsek fényképezésére (smile, angyalka, meg hasonlók). Harmonia nevezetű részt elhagyva nem láttam kiírva a Célt. A P jelzés végéig mentem Modorra, ahol buszra szállva lepődök meg a sok túrázó láttán. Mint kiderült egyazon túrán jártunk.
Az első EP. maga a Rajt, a Cél meg az út mellett álló Reštaurácia Bowlingban, a buszmegállónál található (előtte mentem el). Bazin (Pezinok) állomásán száll le a túratársak többsége. Nem lehet eltéveszteni, mert a busz tiszteletkört tesz a vágányok mellett és az állomás bejárata előtt áll meg.
|
| |
|
|
Nehezen, inkább halogatva kezdek a leírásba, mert nehéz olyanról írni, amit jó tempóban menve nézek végig. Az időjárásra nem lehet panasz, meleg fogad és végig is kísér a távon, csak a fák lombjai nyújtanak hűsítő levegőt. Itt ne akarj WC-re menni !!. . .
A befizetett pénz után a következő kínálatból válogathatsz: a gyalogláson kívül, lehetőség van Ranč u Trapera lovaglásra (15€/óra, ottlakóknak 13€/h), evezésre a Hornádon (70 cm-es vízállásnál 12 km-t csónakázhatsz) és a Suchá Belá vrchol-on kerékpárt lehet kölcsönözni (2€/h, vagy 10€/nap értékben). A kerékpárt máshol is leadhatod (Podlesok, Letanovský mlyn). Ferrat felszerelés kölcsönzése Podlesok-on. Természetesen evésre-ivásra is van lehetőség.
A gyaloglást választva, a jegyeket ellenőrzik és mindenki a maga tempóján indul a táv megtételére. Pecsétet kértem a jegyre az őr pedig tetszelgéssel fogadta. Az egyes szakaszok, csak a térképen megadott irányban teljesíthetők, ami az interneten lemaradt. Podlesok-ról indulva a Suchá Belá szurdokot célozza mindenki, mert itt csak felfelé szabad haladni. Ez a leglátványosabb, a legszebb és ebből kifolyólag a leglátogatottabb rész is. A szurdokban három nagy és több kisebb vízesést láthatunk. De jobban vegyük szemügyre a szurdok látnivalóit. Rögtön a torkolatnál a patak vize, állóvízként fedi az itt hagyott kavicsokat. Jól jön a túracipő, különben a láb vizes lesz. A természet alkotta sziklaalakzatokon kívül, megcsodáltam az emberi leleményt, amellyel megoldották a sziklákon és vízen a közlekedést a bedőlt fatörzsek felhasználásával. A gerendákra erősített lécek, a fém létrák, láncok, sok helyen csak az emberi kényelmet, máshol viszont a biztonságot szolgálják. A könnyelműség is jelen volt, mivel hárman már lógtak a létráról, de tolakodik negyediknek. Elfértek volna rajta heten is, de probléma esetén saját maga kivételével, mindenki hibás lenne. Persze van sétálásra alkalmas rész, ahol a fej felett kidőlt fatörzsek mutatják a természet szeszélyeit. A szurdok végéhez közelítve meredekké válik az emelkedő és a víz által átitatott talaj is szárazzá válik. Pedig a forrás helyét fa építmény jelzi és az egyik kekszgyártó cégünk szponzorálásával készült. 952 m magasban tovább a kéken Malá poľana irányában, míg a sárgán Pod Vtáčím hrbom felé lehet menni, amerre én is tartok. Majd Kláštorisko felé a P jelzésen, de előtte jobbra a K jelen és S-en az Óriás vízeséshez „Obrovský vodopád“ megyek. Sziklafal közé szorul a Kyseľ folyó vize 4 m szélesen és 30 cm mélyen és a képen látható rostélyokon lépegetve közelítem a vízesés feletti hidat. A nagyon tiszta vízben látható a sötét meder. A hídon viszont nem tudok tovább menni az ellenforgalmat jelző tábla miatt. Átvert a térképem ! A vízesés hangját annyira hallom, amennyire viszont nem látok semmit belőle az alant lévő fák lombjának takarása miatt. Ha tovább mennék függőleges sziklafalon ácskapcsokon (gyárkéményeken látható lépcsőn), kellene mindenféle biztosítás nélkül lejutni a vízesés aljába, majd a K és Z jel elágazásához. Alternatív utat választok. A térképem nem jelöli, de kicsit visszamenve a sárgán Z jel balra indul és vízesést jelöl 10 percre a táblától. Emelkedő a folytatásban, aztán kilátás a lent elterülő völgyre. Ott a Karolínyho vízesés vize nagy szélességben, centiméteres mélységgel, csigatempóval halad. A sziklára felérve én is ilyen tempót veszek fel az előttem ferrat-felszerelésben biztosítókkal kínlódó gyerekcsapat mögött. Nem volt veszélyes a terep, csak a tanulás céljából használták a vezetőjük elégedettségére. Valószínűleg szembe jöttek az Óriás vízeséssel, ahol nagyobb hasznát vették.
A K jelre érve jobbra Kláštoriskon keresztül a P félárnyékos erdei lejtős útján érek Letanovský mlyn zöld rétjére. Kedvem lett volna a fűben lajhár módjára elnyúlni és az ég tiszta kékjét bámulni. Túllövök a P jelen és előttem ellenőrzőpont áll az úton. Balról a hegyről futók érkeznek és pohárnyi itallal a kezükben távoznak a frissítőpontról. Én meg az előbbi völgybe fordulva egy újabb eszem-iszom helyre érkezek. A K jel is meg van, amely a Hornád függőhídjához vezet. Egyszerre öt személy a híd kapacitása, de egyedül haladva is erősen imbolyog alattam. Nem árulom el hány ilyen hídon átkelve jutsz el a Hrdlo Hornádu nevű ponthoz. De amíg erre mész, addig vagy a víz közelében, mellett, vagy a víz fölött leszel. A víz szinte kanyont vágott a sziklába és éles kanyarokat leírva halad távoli útjára. Egy újabb hídon átjutva a Z egyirányú jelen a Kláštorisko szakadék völgyében találom magam. A káosz elnevezéssel illettem a szerteszét heverő fatörzsek látványa miatt. A hegyre 3 vízesés mellett elhaladva érkezek. A Fátyol vagy Szivárvány nevezetű vízesés nem működött, vízhiány miatt.
Kláštorisko eszem-iszom helyen fordulok vissza a S jelre. Lejtős kétirányú úton előzöm az embereket, köztük az anyát lányával, akivel a P jelen találkoztam. Hornád partjára érve újból ég és víz között találom magam, ahol még cölöpökön is jártam. A telefon csengése állít meg. Eszik a társam és ha közel vagyok nekem is rendel ételt hallom a készülékből. Fél vagy órára lehetek, ezért esett az ajánlat. Pedig jó lenne valamit ennem ! - fejezem be a beszélgetést.
Sziklára helyezett helikopter emlékműve, balesetre emlékeztet. A kései útrakelővel való találkozás után, két tetszetős bronzszínű szobrot is elhagyva válok el a folyó partjától. Újból emelkedés a dombra utána pedig lemenet, a talpalávaló. Épületek mellett haladva találkozom társammal és a végére sikerül a gyomromat is megtölteni.
Mind ez történt 21 km megtételével és 7 óra alatt az Úr szeptember havának kilencedik napján.
|
| |
|
|
Az állomással szemközti buszmegállóból indul a túra. 50 cent a belépő, de támogathatom az egyesületet, így legalább 1€ dukál. A jelentkezési lapon a 40-ik évfolyam, a sorszám (83) és az EP-k nevei vannak feltüntetve (Hlohovec, Ovčia skala, Jalšové, Havran, Piešťany).
Indultam is az előttem haladók után. A várost elhagyva néhányan az utat választották (ott a jel), inkább az út melletti borókaerdőt célzom meg. Kitaposott ösvény, meredek emelkedő és a szemembe sütő nap volt a jellemző. Balról egy helyi Z jel csatlakozott és vezetett az első jelzőoszlophoz (Soroš 267 m). Innen a piros jelet követem és az újabb műútra érve jobbra haladok a Studená dolina-n lévő kútig (ivóvíz). Elérem az Ovčia skala 360 m EP-t (két faág közé kifeszített huzalra, képeket akasztottak) és itt a letérő Jalšové felé. Persze kétséget kizárva továbbra is a P jel lett az irányom meghatározója.
Mint a vezérbirka kolompjának hangja után mennek a bárányok, úgy követték a csendesen daloló férfit, csoportjának tagjai. Kétszer is előztem őket és a dal mindkétszer szólt. Egy jobbra térésnél egyenesbe vettem az irányt és ez miatt volt a kétszeri találkozás. Visszafelé tartva két hölgy is részese a nem kívánt kitérőnek. Fent a dombon látom az elforduló túrázókat, ezért invitálom őket a visszafordulásra. Nagyon nem hisznek nekem, mert még látták a jelet. Az igaz, csak tovább nincs jel! - próbálom meggyőzni az értetlenkedőket és megyek a dombra. Fent mutatom a helyes irányt, mire úgy elkezdenek hálálkodni. Azt sem tudják, hova jutottak volna.- magyarázzák. Azért mindjárt nem kell a nyakamba ugrani!- gondolattal folytatom az új irányt.
Az út legszebb része a Humništia előtti szurdokszerű két völgy, az érdekesség a nyolc lovassal való találkozás valahol Havran rázcestie környékén. A következő EP. Havran és egyben a Cél is (Az oklevél, név és kilométer nélküli. A képeslapon Ovčia skala jelzőoszlopa látható és egy szem cukorka a jutalom). Eddig sem voltak szabályok, de innen mindenki szájíze szerint választhat a továbbhaladásról. A K jelet választva, jobbra a parkoló mellett menve, egy dózerolt útra kerülök. Itt a nap árnyék nélkül tombolva süt, mert a mellettem lévő hegy oldalán tarvágás volt valamelyik évben. Újra az erdőbe érve az út kátyússá válik, tehát a bokaficamot kedvelőknek szívből ajánlom. Elérem Burkova forrás zsindelytetős pocsétáját. Forrásnak forrás, csak az út kátyújából tört fel és a nyomban csörgedezik tovább. Még egy Holdbéli tájon átkelve, újra túrabaráttá válik a környezet. Aztán „Čertova pec Motorest“ épülete fogadja az autósokat és a túrázókat. Napi menü és vadhús is az étlap kínálata közé tartozik. Itt kerítéssel körülvett 3 téren nevelik az étlapra kerülő különféle fajtájú (őz, vaddisznó, kecske, vadkacsa, liba, tyúk) állatokat. Majd maga a barlang ásító bejárata a látvány. Az ásatást végző régész szerint a neolit kor embere használta menedékhelyként. A barlangba bementem és a végén látható résen távoztam.
Banka nevű faluba érve spicces férfi érdeklődik lakóhelyem felől. Szerinte az idegenek illetlenek, mert nem lehet velük beszélni és magyarázni kezdte a felismerése igazát. Én meg mosolyogtam és mások ittasságára hivatkozva faképnél hagyom. Így erősödhetett meg benne, az idegenek illetlenségéről alkotott elképzelése.
Még Pőstyén nyüzsgő tömegén átjutva kerülök az állomásra. |
| |
|
|
Prága............Pochod k výročí otevření rozhledny na Petříne
1891. aug. 20. a Petŕín kilátójának megnyitása. Ebből az alkalomból rendezik minden évben a túrát, amely a Kinsky kertből startol 8.00 órai kezdettel (10-ig lehet). A rövid táv 20 Kč, míg a hosszú 40 Kč. Ezen a részen mindkét távon más szalagozás segít a tájékozódásban a Růžového sadu-ig. Národopisný muzeum,letohrádok Kinských majd jobbra fel a dolní jazírko-hoz,kostolík sv. Michala, horní jazírko és a Růžového sadu-hoz érünk. Štefánik csillagvizsgáló, lanovka állomás majd a ´´hladové zdi´´ kapuján átmenve a kilátó előtt találjuk magunkat. 1.EP. A kilátó 9.00 órakor nyit belépőt 60 Kč nem kell fizetni, csak a részvételi lapot felmutatod és beengednek. Sor esetén is, előnyben vagy.Bludište labirintustól rézsút lefelé 150 m –en a lanovka felett jársz, további 50 m-nél kőasztal stůl Vojty Náprstka. Balos U kanyarral Nebozízku, a lépcsőkön le a lanovka alatt folytatjuk utunk. Studánky Petrínka, soša Jaroslava Vrchlického, premonstrát kolostor –Památník národního písemnictví. Úvoz utca, Pohorelec, Loretán téren Čerínský palác Ján Masarik tragikus halála, Beneš szobor, Loreta 2.EP.. Innen kétféle úton mehetünk tovább.......1.keresztül a váron Hrad biztonsági ellenőrzés (a fém tárgyakat ki kell tenni és a kapun áthaladva újból magadhoz veheted , esetleg a táskát is megnézik), Loretán út ,Hradčanské námestí, Masaryk szobra, Národní galérie oldalsó bejáratán a 2. udvarba , balra a kapu a Jelení príkop-on keresztül, Královské záhrady, Míčovna letohrádku královny Anny, jobbra Chotkové sady.....2. verzió Kapucínska ,jobbra Nový svet a kereszteződésnél balra U brusnice , a főúton tovább ,jobbra a Chotkové sady-ba jutunk...........Zeyerův pomník, Chotkova utat gyalogos hídon keresztezzük ,Letenské sady, Hanavský pavilon 3.EP.(gyönyörű kilátás Prágára és hídjaira).Letenský zámeček balra a Národní technické és zemedelské múzeum, a Kostelní utcából befordulunk balra a Kamenická utcába a végén pedig Stromovky-ba. A széles úton jobbra haladva Výstavište-t balra mellőzöd és jobbra találod a Célt (Průmislový palác végében, 13 Km szerintük ,de csak 11 Km). Tovább folytatva az erdei úton a Císarský szigetre mehetünk. A leszakadt híd helyett komp ingyen hordja a gyalogosokat és kerékpárosokat (30 percenként indul) a túloldalra. Jobbra a gyalogúton haladva a Vltava mellett kölcsönzőket találsz és a folyón víziszlalom helyet is. Ha elballagtál Palmovka metró állomásáig majdnem 16 Km-es utat tettél meg (mobillal mérve). A túra tetszett ajánlom a természet és a kulturális örökség kedvelőinek.........A 28 Km-es (26 Km) nagyjából írva a Légiós hídon át a Vltava mellett halad délre, Vyšehrad, Dívčí hrady, majd elérve a kilátót követi a leírtakat........2018. 8. 25-én teljesítve. 2019-ben aug. 24-én lesz.
Képek a túrához itt találhatóak. |
| |
|
|
Leszállva a vonatról 7.00-kor indulok többedmagammal a start helyére a buszmegállóhoz. Az út leírását megkapom, fizetés a célban és káposztaleves lesz. Ilyen ismeretekkel indultam 7.35-kor a túrára. A Z jelzést követve hagyom el a falu házait és tovább a havas úté a főszerep. A hó vastagsága 5-8cm, a hőmérséklet 0 C° alatt. Amint haladok előre mindig meredekebbnek tűnik az út. Jobb oldalt egy nyári pihenőt látni, előttem meg a domb platója és a végén kilátás a völgybe.Keskeny, havas,szerintem veszélyes cikk-cakk úton jutok az alant levő barlang bejáratához. Itt az 1. EP.-A felfedezés évét és a két felfedező nevét kell leírni, vagy fényképet készíteni. Innen lépcsőkön jutok az erdei útra és S jelre váltok. Lefelé menet épületek közé érünk és a patak mellett haladunk tovább. Újra a természetbe érve szöges cipőtalpat húz az egyik túratárs, az enyém ott lapul a hátizsákomban. Mélyedésbe érve a hó vastagsága elérte a 20 cm-t, szerencsére csak rövid szakaszon. Két havas tisztáson átjutva érezhetően emelkedni kezd az ösvény. Minél közelebb jutunk a hegyhez, annál meredekebbé válik. A meredekséggel keresztben hótorlaszok húzódnak. Az ilyenen átjutni csak nagyobb energia igénybevételével lehet. Minden lépésnél a hóval együtt csúszik a cipő visszafelé. Egy sziklafalat balról kerülök, enyhül az emelkedés, jobbra a semmi szélén találom magam. Kiálló sziklákat kerülgetve érek a Čierna skala csúcsára. Ez a rész, Pilisben a Prédikálószék Vadállóköveire emlékeztet. 2. EP.-n Az oszlopról kell leírni Jahodník felé az időt. A 17 km-es táv visszaindul a célba, én 10.30-kor tovább ismerkedek az S úttal. Meredeken lejt és minden lépés után 10-20 cm csúszás következik. Oldalazva lépve sem változik semmi, mintha síléc lenne a lábamon. Vízszintes úton megyek 5 m-t, majd balra kanyarodva újra lejt. Elvágódva a felső hóréteget hótúróként viszem magammal. Enyhül a lejtés, már emelkedik is, de később jobbra fordulva völgybe indulok hetedikként. Az előttem haladó elesve repeszt a többiek után. Egy ágat elkapott, de csak a kiálló szikla állította meg. A fa törzsét ölelgetve állt a lábára. Még pihentem, mert utánam senki nem jött. Két lépés elég volt és lábon állva csúszok. Az egyik lábam megakadhatott, mert fél fordulat közbejöttével, már háttal történik a csúszás. Megfogom az ágat, így sikerül irányba fordulnom, majd két ugrás következett és az említett fa törzsét ölelgetem én is. Folytatódott a lépés –csúszás, de azért beértünk Detrekőszentmiklósra. 11.45 a 3. EP.- Cierna skala-ra mutató jelzés idejét kell leírni. Jobbra nyitva a kocsma, balra fordulva a zárva tartó kocsma előtt ültek le a „jegesmedvék”. Én inkább a Z jelen ballagok tovább. Falu végén tábla, a Pálffyak tulajdonába tartozó „Mon Repos” nevű vadászkastély látható a képen. Az út enyhén emelkedik, mígnem bal kanyarnál újból erősít, a jobbra tartó kanyar után a Monrepos 470 m tszf. tábla előtt találom magam. Téglalap alapú kőbeton épület, a vadászház nyújtózik a szikla falától. Hullámzó a terep, mígnem jobbról a K jel és 7 túrázó is érkezik. Bekeményít az emelkedő, a hó vastagsága is nagyobb. Csoki majszolása közben a szöges cipőtalpas túrázó megy el mellettem. A csúcson kúp alakú kőrakat, tovább a lejtmenet következik a K jelen. A pataktól újra emelkedik (bal oldalt kerítés), majd lejtve érek a háromszög alakú réthez (Kolovrátok). Innen az útról a havat eltúrták, de a rajta hagyott rész jéggé fagyott. Dobok egy hasast a sapka sültjével pedig pecsétet a jégre. Jelöletlen útra kell váltani a kérdés viszont, hogy hol? A K jel jobbra fordul és patakon vezet keresztül. Egyenesen folytatom a gyöngén lejtő út irányában. Nem is jelöletlen, mert a kék C kerékpáros úton haladok. Eltévedés esetén Tátrában a 112-t hívják és beszélhetnek németül, angolul, meg magyarul is. A víztározóhoz érek 4. EP.- A kisnyomtávúvasút melyik években szállította a fát a Majdan gyárába? Elvágódok a teraszos tavak nézelődése közben, majd a körbekerített halneveldék következnek párhuzamosan egymás mellett. Jobbról érkezik a Z jel. Lošonec 50 perc, a jelen idő 16.33 óra és 17-ig van nyitva a cél. Nagyobb baj a 17 ó után nyugvó Nap, amit ma nem volt szerencsénk látni. Fából faragott motorfűrészes favágó látható a házak között, ahová értem. A jel balra irányít egyenesen az erdőbe. Sötétedik. Tőlem jobbra mozgást érzékelek – csak 5 db. őz suta sétál. Az erdőből kiérve, a jobbra látható ház után, fahídon keresztül jutok Lošonec útjára 17.35-re. A partnak menve derül ki a rossz irány, ezért visszafordulok. Itt vannak turisták! –mutat a kivilágított épület felé a megszólított férfi. Vagyis mindkét táv célját megtaláltam az „U Golema” nevű kocsmát. Irány az állomás (nyitva 0.30 és 16.40 között), ahova 19.05-re jutok és viszontagságos utazás végén 1.45-re érek haza.
Interneten: Mon Repos.sk, aztán a Malacké pohľady-ra kattints! Kő alapra épült vörösfenyőből a vadászkastély 1898-ban.Pálffy intézője 1899-ben nem említi, viszont az 1904-es monográfiában már szerepel. 1969. dec. 5-én vendégekre várva fűtötték a kastélyt, de az leégett. A mellette álló vadászházat említem a szövegben.
|
| |
|
|
|
Az idei év árai 45 Km- 80 Kč , 30 Km - 50 Kč , szállás 80 Kč/éj. A hálózsák alá kaptunk alátétet. Papucs jó lett volna. A településeken és az országúton kívül legyúrt vagy 10-15 cm-es hó volt.
A hőmérséklet 0 C° körüli. Źdánice - a kastélyt átépítve megfosztották a barokk stílus jegyeitől. Lovčice - a legnagyobb emelkedés kb. 15 m. U Kŕíže - tea , forraltbor és szafaládé sütés. A legnagyobb lejtés a völgybe kb. 30m. Kloboučky - 12.40-től télbúcsúztató vonulás. Elöl a rezesbanda, majd medvefejű ,félszemű-kalóz , ostorral hadonászó , maskarások és kislányok fehér menyasszonyszerű öltözékben zárták a menetet. (Křivokláton 15.20-kor láttam a vonatból hasonlót. Bučince --- burgonyás - babos leves 30 Km-en és gulyás a 45 Km-en . Díjazás : Oklevél és képeslap ( a 3 címbeli alakkal ) . |
| |
|
|
Júniusban jártam a szurdokban. Nyári forróság köszöntött Mixnitz vasúti megállójánál a túrám kezdetén 10.00 órakor. Az épületek között elhaladva rétre értem , később pedig a parkolóba. Előttem a fák közt épületek sziluettjei váltak láthatóvá. Ott jobbra nyilvános illemhelyek , pár méterre földszintes épület előtt férfi széken ül és mosolyogva köszön az előttem haladóknak. Ezen felbuzdulva én is köszönök a pihengetőnek. Az épületre visszanézve oldalról Információ és Elsősegély a felirata. Balra a hotel várja a pihenni vágyókat. Utam az erdőben emelkedésbe vált, némi kivételtől eltekintve egészen a csúcsig. Néhány ritkaságszámba menő fa és cserje német és latin nevét az egyednél kiírták. Az út mellett fából készült vályú árválkodik, melybe fordított U alakú csövön víz folyik. Nincs jelezve iható-e vagy sem, mosdásra biztosan megfelel. Egy kilátóból a szurdok völgyébe lehet letekinteni , de tovább haladva lassan megérkezek a „Kassa“ nevü épülethez 10.54-re. Nem siettem el, csak elsétáltam ezt a részt. Jegyet váltok a szurdokba és a kerítésen kívül falatozással töltök néhány percet. Még pár korty víz is lecsúszik mielőtt 11.08-kor tovább indulok. Nagyobb tempóra váltok az árnyas erdőben előcsalogatva a verítéket. 2 roggyant fekvő létra segíti a sáros részeken való áthaladást, így jutok el az Unterstandshütte elnevezésü zárva levő menedékházhoz . Innen a létrák veszik át az út szerepét. A kopár sziklafalon az ég felé kanyarognak és rajtuk az emberek kígyózó sora. A lépéstávolságot tartva nem kell a lépcsőfokokat nézni , hacsak nem az előtted haladó sarkát célozgatod menet közben. Többen is elunták , hogy mögöttük koslatok és előre engedtek. Érdemes hátra is nézni , így az erdős dombokat-hegyeket láthatod. Sík talajon járás mellett vízér vezet a tóhoz , ahol a Bergwachthütte kínálja frissítőit. Neveiket a belépőről írom , ahol több hasznos információ is megtalálható. Ezt a kis intermezzót kivéve újra a létráké a főszerep. Ujdonságnak számít a sziklákon csörgedező erecske és a hegy oldalában néhol látható cserjék, vagy kisebb méretü fák. A vízcsapot valószínüleg takarékos üzemmódba állították! Utolsó létra. –látható a fémcetlin. Mááár ? – jön elő a kérdés. Meredek emelkedőn haladunk feljebb és feljebb egészen az 1209 m magasságban lévő Zum Gutenhütte-ig 12.15 ó . A jelzőtábla balra mutatja Mixnitzet 1.45 ó , jobbra a teichalmi tavat célzod meg , míg egyenest a csúcs felé haladhatsz. A szurdokban az embereket nyelvileg 3 csoportba lehetett osztani : német, szlovák (cseh) és magyar. És persze a 3 oroszul beszélő férfi. Átvágva a székeken ejtőző ivó-evő embereken kerítéshez érek. Valamely állat kijutását meghiúsító lassítón keresztüljutva, réten megyek át. Erdőben az úton előzök fiatalokat, és mellőzök egy nem éppen standardnak mondható kb. 40×30 cm-es jelzést. Ujabb erdei út a kerítéssel körbezárt 1398 m-en levő Jokl...hüttehez vezet 12.40 ó. Eddig senkivel sem találkoztam , de mostantól a legmagasabb pontig sok túrázó jön szembe és köszönnek. A köszönések fajtái : az intés, mosoly, Guten Tag !, meg Tschüß !. Fejem a Grüss Gott !–ra kaptam fel , mert ezt először és talán utoljára hallottam. Lépteim neszét helikopter búgása nyomja el. A fák lombjai közt átlátva a völgy fölött nagy robajjal fordul meg és távolodva ismét a csend lesz úrrá a hegyoldalon. Nemsokára kivágott fák száraz maradványai meg a sziklák takarják a kilátást. Ezek a nap perzselő erejét hatványozottan sugározzák vissza . Mielőtt a csúcsot elérném a nyomasztó hőség elől a közelben lévő egyetlen fa alatt állok meg 13.40 ó. Az utolsó 5 dcl vizemet most fogyasztom el és így indultam a Hochlantsch 1720 m néhány utolsó méterének meghódítására. A csúcskönyvbe a „ Nagyon szép a természet, gyönyörú a kilátás. Máskor is jövünk . „ aláírások után, a következő új sorba jegyeztem be magam. 14.00 ó, a nap elől az erdei árnyékba menekülve lassan ballagok Teichalm felé. Az 1172 m magasságban fekvő tóhoz 15.15 ó-ra jutok. A belépőjegyre 5.45 óra van írva ennek az egész távnak a megtételére. A tókerülés közben rácsodálkoztam a tó fabikájára, viszont nem messze a sípályán élő testvérei legelésztek. A parkolóban 2 magyar busz utasaikra várt. A hotel melletti büfé teraszán a pincérrel még magyarul is lehetett cseverészni, ha az ideje engedte.
|
| |
|
|
Péntekről szombatra lehet aludni a célban Dom deti a mládeźe DDM . Az alvók számával fordított arányos a befizetés összege kb. 50-60 CZK . Hálózsákot vigyél és 17 órakor nyit. Kéne jelentkezni február 10-ig , gondolom helyben is lehet intézni. |
| |
|
|
|
Nem a Strážovská 50-es leírása következik, csak annak egyes részeibe kaphatsz betekintést és mellé némi mese is szövődik a múltból. Az én bázisom szintén Trencséntyeplicén volt minden alkalommal januárban. A jelzések jók, nem lehet eltévedni.
A piros jelzésen indulva mindjárt emelkedő fogad. Nagy táblán a Mačací kaštiel meséjét olvashatod szlovák, német és angol verzióban. Valamikor régen földbirtokos élt kedves szerény lányával, akinek a szíve megesett a kóbor állatokon. Etette és gondoskodott a kutyákról meg macskákról. 17 éves korában a szomszéd falu földbirtokosa lánykérőbe jött. A lány nem adta be a derekát többszöri kérés után sem. Ha nem vagyok jó neked földbirtokosként, legyél a macskák királynéja – mondta mérgében a kérő. A lány szégyenében a hegyre költözött az állatok társaságában. Így kelt szárnyra a Macska-kastély meséje. Ha kitérőt teszel a Čvirigovec-kilátóhoz újabb tábla röpít a mese világába. Idegen férfi érkezett a faluba és szállást keresett. Nehezen talált is, ahol cserébe a köpenye alatti tárgyát kérték, ami kalitka volt beszélő madárral. Az épület tulajdonosa korán reggel ment is a madárért, de az idegen addigra továbbállt. Elhatározta madarakat fog tanítani beszélni. Már sok madara volt, de egyik sem tudott beszélni. A madarak rikácsolása miatt elzavarták a férfit állataival együtt. A hegyre költözött és a falu lakossága innen hallgathatta a madárcsiripelést. Tovább haladva a Satan-kilátóhoz (Ćertova skala) érsz (Trencsén – Hőlak útra és a mögötte lévő területre látni). A faluban mindig is sok ördög élt. Egy azonban jóságos volt. Ahol csak tudott segített a lakosoknak házat építeni, fát hordani, amiért pénzt kapott. Mondogatták is neki - miért nem nősül meg? Katikát szerette a Felsővégből és oda is ment a lányt feleségül kérni. Elutasították, mondván - csak akkor jöjjön újra ha sikerül házat építenie. Még jobban igyekezett segíteni az embereknek. Nem jó szemmel nézte ezt Belzebub az ördögök főnöke. Magához hívatta és elmagyarázta - az ilyen pénzszerzés nem ördögnek való. A pénz akkor jó, ha lopná, vagy rabolná, ezért ezt a pénzt neki kell adnia. Megijedt a pénz elkobzásától és a hegyre vitte. Patájával dobbantott és a kettéhasadt sziklába rejtette minden vagyonát. Másnap tagadta, hogy pénze lenne. Mivel az embereket szereted, emberré változtatta őt Belzebub. A sziklát többé nem tudta megnyitni, hogy a pézhez hozzáférjen. Nem maradt más választása újból dolgozni járt, hogy megtakarítsa a lánykéréshez a pénzt. A pénz meglett és a lányt is feleségül vette. - A kilátónál van lord Baden Powell angol úr emlékműve, a Szkautok (cserkészek) megalapítója. A jelzésen haladva táblákon láthatod, amit nekik tudniuk kellene.
Tyeplicéről indulok 2016.1.17-én reggel a K jelzésen Omšenie felé és tovább folytatom a hegy irányában. 6-10 cm a hó vastagsága. Tábla a medvékre hívja fel a figyelmet és ezért az ételmaradékot ne dobjuk el. 3 pontban gyorstalpaló a medvével való találkozáshoz: Ne nézz a szemébe! Ne tégy hirtelen mozdulatokat! Lassan menj el, mintha ott sem lettél volna! Következik a cikk – cakkos hegymenet 1200 méteren 250 méteres emelkedővel, ami 20 %-nak felel meg. Fönt jó időben padon pihenhetsz, délre a völgy irányába nézve. A háttámlán található a csúcskönyv. Baske előtt két fiúval meg lánnyal találkozom. Ilyen korán honnan jövök? – kérdik. Nem tudom a 10 óra mióta van korán? Baske-n a menedékház zárva, de szemben a fészerben fát tárolnak tüzeléshez és a sátortető alatt három matrac nyújthat pihenést az erre járóknak. A K,S jelzésen valószínűleg vadmacska (hiúz, róka) nyoma után megyek. Még a kanyarokat is a turistajel szerint teszi. Egészen a S,Z jel találkozásáig követtem a nyomát. A S jel rossz választásnak bizonyult, mivel meredek oldalban halad 20 cm szélességben és a keresztben kidőlt méter átmérőjű fákon kellett átjutni. Bežákovci telepnél balra indultam Tyeplice felé. Rúbanky után érdekes a futballpálya elhelyezkedése. Az út mellett hosszanti irányban fekszik, csak az út szintje alatt 1,5 m-rel. A pálya másik oldalát az erdő a patakkal határolja. Az országút túloldalán domb emelkedik és 2 méter magasan padok sora található a szurkolóknak. Innen nézhetik, illetve buzdíthatják a csapatukat az autósközlekedésen keresztül.
Ugrás az időben 2012. 1. 21. Tyeplicéről indulok a P jelzésen. Az országutat elhagyva Kamenné vráta-ig emelkedő múlatja az időt. Egy párost értem utol, amikor megfordulnak és visszafelé indulnak. Előttem egy nyom marad abba igyekszem lépkedni a térdig érő hóban. Addig megyek mígnem Omšenská Baba utáni kilátóba érek. Még télen is szép a kilátás a völgybe.
Január 15-én a Z jelen indulok a Jeleň-re, ahol az ismeretlen művész Őz alkotását nézhetjük meg. Esetleg kitérőt lehet tenni a Grófovec csúcsra. Más alkalommal Vágtölgyesre mentem és a kastélyt néztem meg kívülről, majd busszal tértem vissza.
Ha erődből futja a P helyi jelzéssel (a térképen szaggatott vonal jelzi) a Klepáčra onnan a Machnáčra lehet feljutni (oda – vissza 1.45 óra). Mindkét helyen csúcskönyv várja az ide tévedőket. Klepáč-on látható a Tyeplicén elsőként kiadott képeslap, amin két szó olvasható a „Trencséntyeplicz“ és „Klepács“. Innen jó kilátás nyílik a Tyeplice – Hőlak (T.Teplá) útra.
♥ Tyeplicén szinte minden hotelnak saját uszodája van. Ha a Pax, Krym és Slovakia hotel egyikében vagy elszállásolva, bónuszként naponta 1 órát úszhatsz a kinti medencében, vagy a hotel saját medencéjében. – 10°C esetén kint hiába van melegvíz, serényebben kell úszni. / A téren víz csobog ivásra (számomra ihatatlan). Ottani lakos szerint - éjjel szellőztetni kell és aztán iható. / A Hammam fürdő török külsővel és belsővel egy itteni lakos építette (40°C-os víz). / A Tyeplicén járt hírességek közül Charlie Chaplinnak van szobra a TV-ből ismert csetlő-botló figura alakjában. / Ha a K jelzésen a kaptatónak mész jobb oldalt lakik Szlovákia első kormányfője. / Tovább haladva Pod Machnáčom felé 62 m-en 20 m emelkedés következik ami 32 %-os emelkedőnek felel meg. |
| |
|
|
A 100 km szétírása : K1 - Partizánska lúka 6 km / 250m 6:30 - 8:30 K2 - Borinka 20 km / 605m 8:00 - 11:30 K3 - Baba 40 km / 1340m 10:30 - 16:30 K4 - Hubalova 50 km / 12:00 - 18:30 K5 - Nad Pieskom 53 km / 12:30 - 19:00 frissítő K6 - Zumberg 63 km / 2040m 14:30 - 22:00 K7 - Tri Kamenné kopce 71 km / 2450m 16:30 - 24:00 K8 - Kamzík 91 km / 2820m 19:00 - 5:00 K9 - Cél 99,5 km / 2870m Utóirat : A kocsma pecsétje igazolja a pénz befizetését, de nem igazolja a Tesla egyesület DP (távgyalogló) rendezvényein az ellenőrzőpont abszolválását !!! Megjegyzés : Nem tudni hol kell a pénzt befizetni. |
| |
|
|
Ha résztávon indulsz problémád lesz a visszajutással ! Némi lépcsőzés után egy sikátorban találom a start helyét. A távokról kérdezősködöm, miközben az egyik rendező karnyújtásra papírlapot tart maga elé a "Lássuk csak !" -felszólítással. Valószínüleg nem látta, mert a papírt a kezembe nyomta " Itt minden rajta van,"-mondással. A hölgy szerint nem kell fizetni, Végül szimbolikus 1€-t fizettem a 35 km-re kiírt Oklevél ellenében. Elindultam a zöld jelzésen , de a kéken értem a hegyre. Emlékmü magyar felirattal az 1866 július 22-i csatának állít emléket. Alatta németül, még lejjebb újkori szlovák felirat " Állítatta Pozsony ". Balra a piroson indulok, amelyik a TV torony bejáratáig vezet, de jobbra a kerítés mellett van a folytatása. ( Érdemes a TV és az UFO-ba 7,50 € "Most SNP" is felmenni, mert a látvány megéri. Igaz némi pénz ellenében lifttel lehet a kilátókba jutni.) A sárga jelen jutok a Partizánrét (K1) nevü helyre . Az ivóvizet letesztelem és a P jelen ballagok a patakhídon keresztül balra föl az országút szintjére. Az éktelenpiros vasúti híd ( Cervený most ) mellett hajtükanyarral jobbra az erdőbe megyek. Az egyik réten sütő-, főző-boxok vannak. Itt készíthetik az ebédet és piknik vagy otthoni étkezéssel lehet fogyasztani. A tüzelőt és a nyersanyagot hozni kell ! Később nagyméretü Szüz Mária kép lóg a fán, aztán szürke márványoszlop bemélyedésében Szüz Mária a kisded Jézussal (2007). Mariankán épp búcsúra készülnek. A téren a P jel takarásban van az árusoktól, ezért egyenest megyek ( balra kellett volna tartanom) balra templom , jobbra árusok. Majd sziklafal Szüz Mária képpel körülötte köszönőtáblák, az előtérben padok. Jelzőoszlop K jellel. Pár méterre a Szent-kút (Svätá studňa) búcsújáróhely. Vissza a K-en, a templom mögött haladva jutok a P-ra. Jobbra emelkedve megyek a házak között. A falu végén balra az erdőbe és föl a dombra. Innen jobbára lefelé visz az út egészen Borinkáig. Zúgó patak hídján átmenve K2 jobbra mutat. Ellenőrzőpont a 35-sök célja 20 km-nél. A többi résztáv is ellenőrzőponton vágződik. Tovább menve jutok az országútra és balra 10 m-re a buszmegállóba. Pár méterre jelzőtábla ( P jobbra, Pajstún 45 perc ) . 10 perc után indult a buszom Pozsonyba (1,80 €). Legközelebb az állomáshoz a Racianské mýto megállója van. Leszállva a buszról az 1,4 km-es utat, sörgőzös sráccal tempóztuk le a hőségben. |
| |
|
|
A " Laz " szó jelentése hegyi tanya vagy telepúlés. Az Internet szerint égetéssel nyert földterület. Gratulálok a teljesítéshez ! |
| |
|
Dorota | Túra éve: 2016 | 2016.02.21 18:45:37 |
|
A kiírás szerint a 35. alkalommal rendezték meg a túrát. Korán kelés, sötét a szomszéddal utazom Pozsonyba. Ő munkába ment. Az állomásról kilépve jobbra az egyik újságárusnál 2 db. 15 percre szóló jegyet vettem (oda-vissza). Szlovákul fonetikusan "dvakrát petnászty minutoví lísztok",1.40 euro. A megállók mellett elhaladva értem a fôútra. Balra fordulva az út mentén ballagtam ,amíg a Karpatska nevü utca keresztezte az utat. Balra befordultam az utcába és az út másik oldalán vártam meg a trolit.
A részvételi lapra 13-as számmal jegyeztem be magam.Kaptam egy kézzel rajzolt színes útvesztőt az ellenőzőpontok bejelölésével.Hol kezdődik a zöld jel ? - kérdem. Mögém az utcasarokra mutat a hölgy és hozzáteszi " Le vannak festve. ". Se térkép ? Se jel ? 13-ik vagyok ? K1 - erősítőt lehetett inni. Tatabányáról érkezett 2 sráccal ismerkedek meg. Az egyikük nem először jár itt. Még egy magyar pár a túra résztvevője. .A Sárkánykő völgyben a zöld jelzésre váltok. Mint később kiderült az ellenkezöő irányt választottam. Egy patak meredek oldalában hullámzott az út. A nap is kisütött.Kellemes időben a havas talajon minden lábnyom velem szembe mutatott. Elértem a Zbojníćka feliratú táblához. Hóropogás mögöttem : egy kocogó, követi két kerékpároos , majd két lovas patái kopognak a havas aszfalton. Újra kocogó és két kerekes.Ha még soká tátom itt a szám a Dorota túra kocogóival is találkozom. Nekem is pár óra múlva lesz itt jelenésem. Ezzel a kitérővel 5 Km-rel növeltem a távot. Kośarisko 2.20 h a tábla szerint. K2 - végig a víkendházak előtt , aztán jobbra fordulva fürdőmedence mellett. Most inkább korcsolyapályának mondható. Majd balra az úton és a Zapadnutý kút nevű büfé a közti cél. Egy fiatal párral folytatom utamat egészen Bielý kríź-ig. Közben a Salaś nevű irányjelzőt követjük . Ezen a ponton áthaladva Bielý kameń következik . K3 - a Fehérkő várrom bejáratánál. A sárga jelzést követjük. Itt Matula nevűnek áll a keresztje, majd a Piros, Kék színű és nevű kereszt következik. A változatosság kedvéért ,oszlopkápolna, a következő jelzőpont Szent József felirattal . Idevágó a jelzőpont neve "Duśićky" Lelkecskék. K4 - Fehérkereszt "Bielý kríź". A Vćelín nevű büfében önkiszolgáló pecsételés. A réten a kerékpárosok Mekkája van. Kis csapatunk lány tagja evésbe kezdett, így a tempójuk jelentősen csökkent. Egyedül folytatva környezetemet a kerekesek szembejövő és előző csapata színesítette. Újra a Kamzík-ra értem a Kamzík büfében a cél. Ekkor még nem tudva, meg sem álltam a troli megállójáig. Nagyszerű ! A célt mellőztem. A troli indulásától mérve és gyalog az állomásra érésig 18 perc ( 6 perc troli, 12 perc gyalog) . Az irányjelzők ha színes C -vel kezdődnek a biciklisek útjelzője. |
| |
|
|
|
Elsõnek a 100 Km-es túráról néhány szót. Az idei évtõl 10 euro a belépõ, viszont aki szombatról vasárnapra itt éjszakázik ingyen teheti.
Februártól lehet jelentkezni (korlátolt létszám 100 fõ) és a honlapon látható a jelentkezési sorrend. Egy hónappal az indulás elõtt kérik
befizetni a pénzt, ha nem kaoják meg a tarttalékosok kapnak lehetõséget. Ha kifizetted és nem mész el visszaküldik a pénzt.
Az 50,30 és 15 km-es túra egy helyrõl indul az állomás kinti aluljárója mellõl. Minden táv becsületkasszás a célban.
A szövegben szereplõ betûk 100-on "K"- kék magyar betûk jelzik a színt , míg a többin a szlovák betûk "M"- kék, "C" - piros, "ž" - sárga vagy
"Z" - zöld szerepel.
Jelentkezéskor beírják a nevet , születési évet és lakhelyet vagy a sportcsapat nevét. Csomagmegõrzést nem vállaltak.
A 30 km-en indultam 6.50 órakor egy cetlivel a kezemben a piros jelzésen az elsõ ellenõrzési pontig. Pernik-et kaptunk ez marcipánban
némi gyümölcslekvár , csokoládébevonattal.Innen a kék jelzés vezetett Tyeplicé-re a kettes ellenõrzõponton keresztül.Ezen a részen
kétszer is hótakaró ropogott a lábam alatt. Teplicétõl a piros jelzést követve a CBA mellett haladtam tovább. Az emelkedöre menve forrást
mellöztem. Az egész út száraz volt, csak a cél felé közeledve sáros erdei út mellett az avarban ballagtam.
A célban emléklapot adnak és megvehetõ egy euroért a " Letecká 50-ka " feliratú hûtõmágnes. A színes képen a vár és az alatta levõ
plébániatemplom látható.
A piros jelzésen haladva 4 km után 14.00 órakor az állomáson vagyok ismét. |
| |
|
|
|
Jahňací štít, Východná Vysoká, Slavkovský štít, Rysy, Gerlachovský štít és kerékpártúra a leírásban.
………Tátralomnic kempingjében voltam elszállásolva barátommal. Ha az állomásra mentünk minden túra előtt kis híján 3 km-t kellett gyalogolni.
………1987. augusztus 3-ikán Magastátra (Starý Smokovec) állomásáról indulunk 9.10- kor, a Z jelen Zamkovského chatahoz (abban az időben Nálepkova chata) érkezünk 11.15-re. Majd következett a Kőpataki-tó (Skalnaté pleso) 13.00 órakor. A P jelen folytattuk a Zöldpataki-tóhoz (Chata pri Zelenom plese 87-ben Brnčalova chata) érkezés 15.45-re. Szállás után érdeklődünk. Persze hogy nincs. A folyosón is elalszunk a hálózsákban. Azt nem lehet -ment a szóváltás. Ha mégis maradnak, munka fejében alhatnak a generátornál. OK. Kint megkerestük a vityillót. Ezen még bejárat sincs – állapítottuk meg. Egy létrán kerültünk a tetőtérbe. Kellemes meleg, azonos hangszintű búgás és sötét fogadott Minden világos egy kis üvegen át érkezett a tetőn keresztül. Már fekszünk a hálózsákon, akkor derül ki más is van itt. Az egyikük visszajövet munkára mozgósít. Négyen ballagunk a menedékház felé. Az épület mögötti hegyen 3 hegymászó már a legfelső résszel birkózik. Idejében, mert naplemente lesz Egy kanna burgonyát hámoztunk 4-en. Semeddig sem tartott. Visszafelé már nem látszottak a hegymászók.
………..Másnap 8.30-kor a legszükségesebb dolgokat vittük az útra. Az egyik srác kint gázfőzővel vizet melegít. Hol vette? Kaukázusi összpontosításon – volt a felelet. Ebben a brancsban cserejátékos sem lehetnék. A S jelet követjük hullámzó terepen a végén emelkedővel a Fehér-tavi-csúcs (Jahňací štít) a végállomás (4. kép). Innen nagy völgyre látni. Vissza a chatához 11.50-re értünk. Fölpakolva Mátraháza (T. Matliare) az irányunk, onnan Tátralomnic kempingjébe 16.45-re érkezünk.
……….Augusztus 5-ikén Polianka állomásáról 9.20-kor indulás a Z jelen, a siléziai házhoz érkezés 10.35-re. Folytattuk a jelen egészen a Polský hrebeňig. Innen a S jelen értük el 12.45-re Východná Vysoká csúcsot. Ez az 500 méteres rész 200 métert emelkedik. Láncokkal biztosított terep és sok a túrázó. Egy nyomvonalon lehet közlekedni, ezért torlódásra lehet számítani. Továbbra is sok emberrel találkozunk, pedig már a K jelen Zbojnícka chata (15.20) felé tartunk. Végcélunkat Hrebienok fogaskerekű állomását 18.10-re érjük el. 18.30 és 19.00 az utolsó járatok.
……….Hatodika lötyögős nap volt.1987. augusztus 7-ikén Magastátra (Starý Smokovec) állomásáról pontban 9 -kor indulunk majd a K jelen folytatjuk az emelkedést. A Nagyszalóki -csúcsra 12.35 -kor érkezünk (1. kép). Ha a képet megnézitek elég mostoha időjárás fogadott. Fényképezés. a csokoládé elfogyasztása és indulás vissza. Az állomásra 15.15 -kor érkezés.
………..Nagyszalók újbóli meghódítása 1990. június 25-ikén feleségemmel (2. kép). Amint a K jel a csúcs felé irányul a pihenősebb szakaszon hó kezdett hullani. Amilyen gyorsan jött, oly hamar abba is maradt. A csúcson nagy szél fogadott, amit a képen látni is lehet. Tátralomnic hoteljében volt a szállásunk. Másnap reggel olyan izomlázunk lett, hogy a korlátba kapaszkodva tudtunk csak reggelire menni. ………..Pár nappal később június 29-ikén a Tengerszem-csúcsa (Rysy) került a célkeresztbe. Manapság tömegnyomor van a csúcson, akkor viszont kettesben élvezhettük a látványt a 3-ik képen. Utána izomlázunk sem volt.
………..Gerlachfalvi -csúcsra hegyi vezető híján gyalog sosem kerültem fel (5. kép). Viszont előre megrendelt jeggyel, felvonó segítségével sikerült följutni. A 6. képen a Kőpataki-tó (2024 novembere, ki van száradva) az állomással, a Štart állomás és Tátralomnic települése látható. A Štart állomásról négykerekű villanyalkalmatossággal is vissza lehet jutni a faluba (lefelé csak fékezni kell). De amit sokan nem tudnak fent a csúcson előre megrendelve aludni is lehet. A Classic elnevezésű szobában kétágyas szoba várja a látogatókat 700 € belépődíj fejében (2022-es ár), benne vacsorával és a viteldíjjal. A négyágyas szoba 2 felnőtt 2 gyerek, vagy 4 felnőtt 1000 € értékben. Van tv mindkettőben és közös tusoló. Természetesen egy napról van szó. Augusztusban kérdeztem a kihasználtságot: október közepéig foglalt.
………..A 7. képen a csúcsok neve, magassága és hányszor voltam rajtuk gyalog, vagy kerékpárral. A Priesilre a Lévai 50-es vezetett, vagy csak a csúcs volt a cél (8. kép).
………...1984. május 16. Tolmács, Garamszentkereszt érintésével Ruttka (Vrútky) kempingjében vertem tábort. Másnap jóval rövidebb lett a táv Alsókubínon át Nizsná volt a célállomás. Szép napfényes idő és jobbról az árnyékból a nevem kiabálják. A Tolmácsi Kerékpáregylet tagjaiból hárman pihengettek a fák hűs árnyékában. Mind a hárman Léván laknak. Kiderült tegnap már láttuk egymást, amikor a tolmácsi gyártól fordultak a főútra. Ők is a túrára jöttek. – Menjünk!- mondom. -Még van idő, nyugodtan heveredjek le én is – mondták. A beszélgetés után együtt indultunk a találka helyére. Legalább nem kellett keresnem.
………...Egy éjszakára a tornaterem lesz a lakhelyünk. Körben az épület falánál már feküdtek, ezért az egyik sarok kiugró részében csomagoltunk ki. Állandóan újabbak jöttek és elaludtam. 18-ikán korán ébredtem. Jobbról mellettem a 3 srác, balról meg lányok fekszenek. A túloldalon fekvők lábai a miénkhez értek. A terem zsúfolva megtelt. Állok a szürkületben és mintegy labirintusban keresem a kivezető utat. Néhány próbálkozás után és néhányon átlépve kijutottam. Visszatérve már ébredezett a banda. Mindent vissza a kerékpárra, közben az instrukciókat elmondták: a határon nem ellenőriznek, a kijelölt úton kell menni és gondoljuk meg mit veszünk. Akármit nem engednek visszahozni. Ekkor jöttem rá, ez egy bevásárlótúra. Már az úton mondják: Jablonkáról Nowy Targra irányulnak. Az én szándékomban is szerepelt a város. Ott Deziderrel tartok és háromfelé megyünk. Látszólag semmit sem vettek. Vissza Zakopanén keresztül Javorina határállomására tekerünk, ahol más túrázókkal találkozunk. Egy lány kívülről szőrmés bundát vett. Magára vette és az egyik vámos meg is jegyzi: annyira hideg, azért nincs. Aki hallotta dőlt a röhögéstől. Sátramat a kétszemélyest Tátralomnic kempingjében állítom fel. Négyen fogunk benne aludni. Végül éjjel kihurcolkodtam és a szabad ég alatt aludtam. Reggel nevettek, mert a tulaj nem aludt a sátrában. Egyik sem készült haza. Ketten a rokonokat mentek meglátogatni. Dezső meg ismerőshöz készült.
………...Férfi agitált Torysa (Tarca) felé. Jelentkeztem. Az útvonal: Lőcse, Szepesváralja, Tarca és Plavnica (Palonca). Útközben egy lány rosszul lett. Semmi komoly folytattuk, meg siettettek is. Délután négyre értünk Paloncára. Idáig jöttek, mivel itt laknak. Így világos a sietség. Ebédre nem tudtam elmenni, most meg húzok vissza a kempingbe. Hatra értem Lomnicra a vacsoráról is lemaradtam. A reggelire evett két szendvics volt az aznapi étkem.
………...Visszafelé a Poprád, Tiszovec, Nyustya, Rimaszombat, Losonc útvonalon Alsó Sztregován lett a kempingem helye. Egész pontosan Madách Imre (Az ember tragédiája) kastélya mögötti réten. Előtte a faluban vizet kértem. Behívtak és a magyar kerékpáros szerepléséről (Giro di Italin) kérdeztek. Másnap a hazamenet Nagykürtös, Ipolyság útvonalon történt. |
| |
|
|
|
„Chopok és Gyömbér csúcsai“ képek 1987-ből:
1. kép: Királyhegyalja faluja felé, 2. kép: a kocsmából is népviseletben jöttek elő, 3. kép: a Királyhegyen egy betonlapon, 4. kép: Priehyba-nyerge, 5.kép: Kumštové-nyerge, 6. kép: a Gyömbér csúcsa, 7. kép: a menedékház előtt, 8. kép: a csúcson, 9. kép: szárnyal a sátor, 10. kép: Magurka útján, 11.kép: az ominózus flakonok.
Kép itt. |
| |
|
|
A képek 2021. augusztus 9-én készültek sorban a következők: Ďumbier felé az egyik völgy, a Gyömbér csúcskeresztje, Demänovské sedlo-tól a hegyvonulat a Chopok-csúcsáig, a sedlo = nyereg mellett 9 zerge legelészett és a Chopok-csúcsáról a felvonó.
A naptár 1987. június 7-et mutat. Az időpontok a történelem sárga papírjaiból, a többi a fejemből származik. Barátommal Červená skala (Vereskő) állomásán szállunk ki a vonatból. Felmálházva 12.05-kor indulunk az országúton Šumiac (Királyhegyalja) falujába. Itt a lakosság apraja-nagyja népviseletben feszít. Nem tudakoltuk meg az öltözék használatát. Tovább már köves úton ballagtunk Kráľova hoľa (Királyhegy) tornyához. Előtte jártam itt. Ezért otthonosan mozogtam. A toronyban a vasrácsos kaputelefonon becsengettem és vizet kértem, mivel üresen találtuk a (vödröt). Már azt hittem megfeledkeztek a vízről, amikor is hoztak egy teli kannával az üreset meg elvitték. Szedőkanállal mertük a vizet, megtelítve minden üveget. 15.50-kor folytattuk a piros jelzésen egészen Orlová-csúcsáig. 17.30 – 18.35-ig pihenőt tartottunk gyönyörködve a napsütötte tájban. Ždiar sedlo 19.25. Andrejcová menedékházhoz 19.55-re értünk. (Csak precízen!) Az épület bal hátsó sarkában 3 lány rendezkedett be. Mi a jobb elülső részt választottuk a viszonylag új faágyakból. Hálózsákot elő, kirakodás és vacsora készítése, alvás. (Nincs személyzet, de bizonyos rendszabályokat be kell tartani.)
Reggeli után pontban 8.00-kor indulás. A lányok maradtak. Priehyba-nyergébe értünk 10.00 órára és fél óra pihenőt tartunk. Ramža 15.40. Čertovicára 18.00 órakor érkezünk. Sátorállítás az erdő mellett, bevackolás. A Motorest vendéglőben étkezés. Kerékpárral már jártam itt, akkor ízletes palacsintát is ettem. Most is az evés után két-két palacsintát eltüntettünk.
Másnap reggelire mentünk és 9.00-kor indulás. Fél óra múlva Lajštroch, 10.10 Kumštové sedlo csúcsán járunk. 11.20-ra érünk az akkori Chata SNP 1740 m, most Chata Štefánika épületéhez. Ďumbier 2043 m csúcsán 12.35 – 13.15 között tartózkodtunk. Induláskor is vígan sütött a nap. Mire a Chopok felvonóhoz érünk 14.20-14.50 felhők gyülekeztek, néhány esőcsepp meg rontott a hangulaton. Tovább megyünk, született meg a határozat. A Poľana-csúcsra érve 16.30 erős északi szél és eső áztat bennünket. Még a szélnek támaszkodtunk nevetve, mennyire képes megtartani. De már a sötét is kézzel fogható. Megfelelő nagyságú helyet keresünk a sátor állításához. 17.30-ra találtuk meg elázva. Chabenec sedlo* néven jegyeztem a lapra. Alvás. Éjjel égzörgés villámlás ébreszt. A villám távolságát számolom és mire 3 km-re ért kimentem a sátorból egérutat keresni, meg a folytatáson pörgött az agyam. Megérkezett a villám, majd a zörej 3 mp-re, a táv 1 km. Én meg csak csodálom az égi fényt, méghozzá fentről lefelé nézve. A felhő az északi völgy velem azonos magasságában kúszott a szélcsendes időben nyugatról keletre. Ha oldalban felénk sül ki a feszültség, akkor pár millió volttal gazdagodunk. Mindenhatónak éreztem magam, de csak reggelig.
Vizes lábfejjel és hálózsákkal keltem. A barátom 1 literes ectes flakonja (csak ez volt műanyagból, meg a kerékpáros flakonok) feküdt a lábamra. Kint világos és hideg fogad. Gyorsan vissza a sátorba meleget csinálni. A spirituszkockát meggyújtottam. Az meg a levegőből nedvességet szívhatott magába, mivel ketté roppant és sistergő hangon mini tűzijátékot produkált apró darabok szétlövésével. Mire megfékeztük a sátram alján 3 pénzérme nagyságú lyuk sötétlett. A reggeli alatt a befejezésről döntöttünk. 7.15-re összepakoltunk és indulás. Chabenec-csúcsát 10 perc alatt értük el. A zöld jelzésre kanyarodva Magurkán tartózkodtunk 9.15-10.05 között. És Liptovská Lúžna (Lúzsna) falujába érünk 12.55-re 85 km után. Aztán a busz és a vonat következett.
*A teljesítményből és 10 percre a csúcstól adatokból, 500-600 m-re állhatott a sátor a csúcs előtt.
Kép itt. |
| |
|
|
A képek 2021. augusztus 9-én készültek sorban a következők: Ďumbier felé az egyik völgy, a Gyömbér csúcskeresztje, Demänovské sedlo-tól a hegyvonulat a Chopok-csúcsáig, a sedlo = nyereg mellett 9 zerge legelészett és a Chopok-csúcsáról a felvonó.
A naptár 1987. június 7-et mutat. Az időpontok a történelem sárga papírjaiból, a többi a fejemből származik. Barátommal Červená skala (Vereskő) állomásán szállunk ki a vonatból. Felmálházva 12.05-kor indulunk az országúton Šumiac (Királyhegyalja) falujába. Itt a lakosság apraja-nagyja népviseletben feszít. Nem tudakoltuk meg az öltözék használatát. Tovább már köves úton ballagtunk Kráľova hoľa (Királyhegy) tornyához. Előtte jártam itt. Ezért otthonosan mozogtam. A toronyban a vasrácson becsengettem és vizet kértem, mivel üresen találtuk a (vödröt). Már azt hittem megfeledkeztek a vízről, amikor is hoztak egy teli kannával az üreset meg elvitték. Szedőkanállal mertük a vizet, megtelítve minden üveget. 15.50-kor folytattuk a piros jelzésen egészen Orlová-csúcsáig. 17.30 – 18.35-ig pihenőt tartottunk gyönyörködve a napsütötte tájban. Ždiar sedlo 19.25. Andrejcová menedékházhoz 19.55-re értünk. (Csak precízen!) Az épület bal hátsó sarkában 3 lány rendezkedett be. Mi a jobb elülső részt választottuk a viszonylag új faágyakból. Hálózsákot elő, kirakodás és vacsora készítése, alvás. (Nincs személyzet, de bizonyos rendszabályokat be kell tartani.)
Reggeli után pontban 8.00-kor indulás. A lányok maradtak. Priehyba-nyergébe értünk 10.00 órára és fél óra pihenőt tartunk. Ramža 15.40. Čertovicára 18.00 órakor érkezünk. Sátorállítás az erdő mellett, bevackolás. A Motorest vendéglőben étkezés. Kerékpárral már jártam itt, akkor ízletes palacsintát is ettem. Most is az evés után két-két palacsintát eltüntettünk.
Másnap reggelire mentünk és 9.00-kor indulás. Fél óra múlva Lajštroch, 10.10 Kumštové sedlo csúcsán járunk. 11.20-ra érünk az akkori Chata SNP 1740 m, most Chata Štefánika épületéhez. Ďumbier 2043 m csúcsán 12.35 – 13.15 között tartózkodtunk. Induláskor is vígan sütött a nap. Mire a Chopok felvonóhoz érünk 14.20-14.50 felhők gyülekeztek, néhány esőcsepp meg rontott a hangulaton. Tovább megyünk, született meg a határozat. A Poľana-csúcsra érve 16.30 erős északi szél és eső áztat bennünket. Még a szélnek támaszkodtunk nevetve, mennyire képes megtartani. De már a sötét is kézzel fogható. Megfelelő nagyságú helyet keresünk a sátor állításához. 17.30-ra találtuk meg elázva. Chabenec sedlo* néven jegyeztem a lapra. Alvás. Éjjel égzörgés villámlás ébreszt. A villám távolságát számolom és mire 3 km-re ért kimentem a sátorból egérutat keresni, meg a folytatáson pörgött az agyam. Megérkezett a villám, majd a zörej 3 mp-re, a táv 1 km. Én meg csak csodálom az égi fényt, méghozzá fentről lefelé nézve. A felhő az északi völgy velem azonos magasságában kúszott a szélcsendes időben nyugatról keletre. Ha oldalban felénk sül ki a feszültség, akkor pár millió volttal gazdagodunk. Mindenhatónak éreztem magam, de csak reggelig.
Vizes lábfejjel és hálózsákkal keltem. Az egyik üveg feküdt a lábamra. Kint világos és hideg fogad. Gyorsan vissza a sátorba meleget csinálni. A spirituszkockát meggyújtottam. Az meg a levegőből nedvességet szívhatott magába, mivel ketté roppant és sistergő hangon mini tűzijátékot produkált apró darabok szétlövésével. Mire megfékeztük a sátram alján 3 pénzérme nagyságú lyuk sötétlett. A reggeli alatt a befejezésről döntöttünk. 7.15-re összepakoltunk és indulás. Chabenec-csúcsát 10 perc alatt értük el. A zöld jelzésre kanyarodva Magurkán tartózkodtunk 9.15-10.05 között. És Liptovská Lúžna (Lúzsna) falujába érünk 12.55-re 85 km után. Aztán a busz és a vonat következett.
*A teljesítményből és 10 percre a csúcstól adatokból, 500-600 m-re állhatott a sátor a csúcs előtt.
Kép itt. |
| |
|
|
|
1983. április 16. a Lévai 50-et befejezve tudom meg, van hosszabb táv is. 1983. április 29. (péntek) 18 óra táján a nap kellemesen melenget az aranyosmaróti állomáson. Itt jegyeztek be a Nyitrai 100 távjára. Nem kellett fizetni. A távról annyit mondtak: kövessem a jelzett utat, a szalagokat, meg a többieket. Mikor melyiket választom, rám bízták. Ennek a távnak már akkor is védjegye volt a kerítések mászása, melyek a vesztemet idézték. Az éjjeles minden gondtól mentesen telt. Reggel felé a térdemben mindig erősebb szúrás érződött. Egyenesen meg az emelkedőkön sántikálva ugyan, de tudtam haladni. Lejtmenetben viszont két—három lépés után a fájdalomtól kivert a veríték. A megoldást a lefelé haladásnál mindig a háttal menéssel oldottam meg.Világosban értem egy erdei tisztásra, ahol újból felírták a nevem és menésre biztattak. Viszont állt itt egy busz, ez hozta az 50 km-es távon indulókat. Engem meg vitt a dagadt térdemmel a célba, a nyitrai főiskolához. Így végződött a 100 km-es túrám 50 km-en. A történelem vihara, a 89-es forradalom mindkét túrát elsöpörte.
Kep itt
|
| |
|
vissza az túrákhoz
<<== túranaptár