Túrabeszámolók


K pramenům Rokytky (CZ)

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2017
 Túra éve: 2019
HeliosTúra éve: 20192019.09.07 13:02:53
megnéz Helios összes beszámolója
            Hárman egyezünk meg a túrán való részvételen. Az indulási időpontot 8.00 ó-ban határoztuk el, végül a valóság 8.45 ó lett. Függetlenül a táv hosszától gyerekek 14 éves korig 20 Kč-t, felnőttek 40 Kč-t és a KČT tagok 30 Kč-t fizetnek. Térképvázlat az egyik oldalon, a másikon pedig a 9,14,20 Km-es, vagy a 25,36,43 Km-es túra leírása együtt található.

            A start helyéről jobbra fordulunk a Bezručova utcába és a második útkereszteződésnél ismét jobbra fordulunk. Innen a Z jelet követjük a Jurečku tóig, ahol a Z tanuló ösvényre (a fehér négyszögön a BD csúcsokat zöld színnel összekötő átló) váltunk. A frekventált autóút alatt egyedül megyek és a balra fordulás után, midjárt jobbra látom a patak mellett a jelet. Ott folytatva, a jel meg is szűnik. Némi mászkálás után visszatérek az útra (+100 m) és egyenest megyek a többiek után. A két társamat a K jelen előzöm meg és 5,3 Km-nél a pihenőnél találom (minden távon) az első EP.-t. Majd a Z jelen lehet az országúton Tehovba menni. Ott az úton a jellel balra fordulva folytatom, csak utánam nem jön senki. A térkép szerint a falu előtt kellett volna elfordulni. Így 2 Km-rel toldom meg a távom. Visszafelé két férfinak mondom a rossz irányt, de ők még előbb a kocsmába mennek. Aztán egy következőt sikerül visszafordítanom az emelkedőn. A falu melletti lókarám „Tilos a lovak etetése!“ után ismét fenyőerdő fogad. Az ottani tóparton pihenget a két társam. „Ilyen tompóban éjfélre sem érek a célba.“ - állapítom meg. És teljes bizonysággal merem állítani, nem a megtett táv nehézsége okozta a vérnyomásom megemelkedését. Az utat egyenesen követve a 2. EP.-hez érkezem. Pecsét a papírra és tovább küldenek a 20 m-re található forráshoz. A 20 cm átmérőjű csőn kifolyó forrás felett 1 m magasságban szántóföld húzódik. Én az alacsonyabban fekvő hídról veszem szemügyre a bővizű forrást, amely a híd alatt folyva indul hódító útjára. Visszafelé haladtomban a két társ egyike megjegyzi: „Most először találkozunk úgy, hogy közben el sem tévedtél“. Ha! Ha! – röhög a vakbelem. Tovább fogyasztva a kilométereket 12 órára Svojetice szélén álló víztároló tornyához érek. Balra fordulok az útra, ahol páros halad fényvisszaverő mellényben, előttük meg anya a lányával. Két épület után kiáltok rájuk, jelezve a Z jel irányváltását jobbra, ahova be is fordulok. A faluszéli kacskaringózás után, a tótól két hölgy vág elém és gyorsabbak lévén távolodnak is, majd a páros előz. Újból négyen vannak előttem, amíg hat kerékpáros előz és jobbra kanyarodnak. Mögöttük alacsony, rövid szőrű, barna kutya, talán Belga griffin fajtájú fut. Belekeveredett a gyaloglókba és elvesztette a gazdit. A négyes távolodik, a kutyust egyedül hagyva az úton. Nézett azok után, megfordul felém néz és a hátsó lábaira állva próbálja gazdáját meglátni. Nem sikerült neki, mert porszívóként vadul a talajt szaglássza. Szagot fogva a megfelelő irányba indul és mint aki megbizonyosodott a választása helyességéről sprinteléssel igyekszik a várakozó gazdáját utolérni.

            A talaj lejt a hölgyek megállnak én meg mellettük elmenve többet nem látjuk egymást. Útitársnak a patak mellé szegődöm. Mit látnak szemeim? A táj fehérbe öltözött. Nemcsak a talaj, de az alacsonyabb fenyők felém néző részeit is fehérség borítja. Kezemben az anyag száraz vattának tűnik, ez alatt a talajt 5 mm vastag üvegvattaszerű anyag is fedi. A fagyás ellen takarhattak be növényeket. Nem messze gép búgása töri meg a csendet. Férfi permetezi szét az említett anyagot, porfelhőt keltve maga mellett. Így aztán az itt árválkodó ház oldala is fehérbe burkolódzik.

            Jobbról a K és a S jel köszön rám. Társam a patak rakoncátlankodva az utat választja medréül. Szerencsére rövid táv erejéig, de újból megismétli csínytevését. Ilyenkor a domboldalt választom útként, amelyen az itt járt turisták talpa, a fák gyökerei közül a földet kigyúrta. Fatáblán az óra lapjára emlékeztető 12 csillagjegy látható. „A köves talajon a keltáknak nem volt lehetőségük naptárt készíteni. Leleményességüknek köszönve létrehoztak egy csillagászati órát a két patak összefolyásánál, amelynek közepén óriási X dominál.“ -szöveg íródott alá. A patak immár 3 m-es gáttal emelt tó mellett susogva halad, nehogy felébressze az óriást.

            Frissen aszfaltozott keskeny közúthoz érve, balra fordulok és emelkedve érekezem a következő tóig. A tó túloldalán Černé Voděrady-n a kocsmában van a 3. EP. A tavat megkerülve fából készült épület fogad L alakú terasszal. A terasz rövid, de tág részén öten hangoskonak, s mellettük a falnak támasztott kerékpárjaik pihennek. Az előtérben hosszú asztalnál két férfi sörözget tőlük érdeklődöm az EP iránt. „Nyugodtan foglaljon helyet, jó a sör, nézzen körbe, ez az önellelőrzőpont. Ha nem lenne elég, a papírját aláírom igazolva az itt jártát.“ Mellettük az engem leelőző páros férfi tagja szólal meg két SMS közt mondva: „Nincs ellnőrzőpont.“ A kunyhónak is beillő helyről a kocsmáros tart kifelé. Tőle kérek pecsétet. „Nem számítottam ilyen eseményre. Nincs nálam pecsét.“-állítja a lendületből megállva. Ha nincs pecsét, nincs üzlet. - gondolattal a már megtett úton visszafelé tartok, az újabb 200 m-es plusszal.

            A sárga jel a túra meredek emelkedőjére visz a Kobyla rázcestie oszlophoz, ahonnan ismét lefelé haladok. Két férfi előz a hosszú nyurga bőrkabátban és az alacsony zömök trikóban. Nem tudom, hogy bírja a kabátos, amikor a társa nyakától verítékcsík húzódik a gerincén, a meleget igazolva. Nem látom értelmét az előttem fekvő hosszú fahídnak, de a kolátjára szalamandrát faragtak. Nem is azt, mert a farok része vastag és az oldalán szürke hullámvonal húzódik. Mindenesetre, az erre járókat a zöld szemeivel alattomosan vizsgálja. A volt kőfejtőnél a kékre váltok. A Nemzeti Színház alapköve innen származik, jelzi egy szikladarab. Nem kell sokat mennem és Louňovice épületei köszöntenek, a háttérben kimagasló Hubertus nevű hotellal. Az aljában kapott helyet az „U sv. Huberta“ nevű kocsma. Két férfi sörözik is az épület árnyékában. A mobilom csengése zökkent ki a szemlélődésből. Társaim a rövidebb távon a célba értek és ebédet is ettek a Jurečku tónál, ahonnan a hollétem felől érdeklődnek. Én újabb tó mellett elhaladva forgalmas úthoz érek. Soká tartott átjutni két autó közt a túloldalra. Az oszlopon Mukařovot 2 Km-re írja, de a házak végére érve a faluvégi tábla szerint Mukařovból megyek ki. Később újra a falu mellett megyek képzőművészeti aktivisták műveinél. Főművük talán a fáról kísértő halál, mintha egy fénykép negatívját nézném és néhány festett ágdarab a látvány. Végül a jel bevezet a faluba. Nagyméretű templom mellett megyek, majd kirándulásra alkalmas tó fogad. Itt sátraznak, napoznak és sétálnak a falubeliek. A további úton két gyaloglót megelőztem és két kocogóval sikerült tartani a tempót. Végül 17.20-ra és 40 Km megtételével értem a célba. Az Emléklapot a „Hány kilométeres távon járt?“ –ra felelet alapján töltik ki és egy müzliszelet a jutalom. A következő asztalnál két új pecsétet is begyűjtök. A nem létező EP. és a cél pecsétjét. Elég halványra sikerültek, mert a párna még nálam is tikkadtabb volt. 454 résztvevő.

            Ha szép környezetben, patakok és tavak kíséretében, fenyők lombjainak árnyékában és illatában szeretnél túrázni, akkor ezt a túrát neked rendezik!

 

            @ Interneten: mesto ricany.cz, kattints a „Město Říčany“, majd „i turistika“ és váltakozva képeket látsz a városról, a Jureček tóról és a várról.

            ♥ Říčany-t a Hájkova kronika 748-ban említi a földekért folyó harcok miatt. A várat 1260-70-ben építették és a 16. században néptelenedett el. Csehország legrégebbi kővára.

            Mukařov mostani templomát 1893. aug. 13-án szentelték fel Szűz Mária Mennybemenetele névre. 


Kép itt.