Túrabeszámolók


Kőről-kőre a Kárpátokban Zobor-hegy

új túrabeszámoló rögzítése
 Túra éve: 2021
HeliosTúra éve: 20212021.12.27 10:31:39
megnéz Helios összes beszámolója
            Megérkezem Nyitra állomására és a 27-es busszal utazom Predmostie (0,80 €) megállójáig. Leszállás után a hídnak veszem az irányt. A túlparton nem lehet a Promenád feliratú épület előtt elmenni. De nem leszek kedvszegett. Maradok a folyó jobb partján. Itt viszont egy táblával próbálnak az útról eltéríteni (1. kép). Sikertelenül. Később kiderül az eltérítés oka. A part korlátját újítják. Így aztán a lerakott műszerek és a munkások között botladozom a híd felé, amit gyalogosok és kerékpárosok használnak. Túljutva a hídon balra az Oravská utcán megyek. A forrásnál vízvétel.

            A térkép újított változatánál K jel halad a S-val azonos irányban, majd a Poniklec utcában folytatódik (2. kép). Hiába keresem a jelet se híre, se hamva. Kijutok Nyitráról (3. kép) és földúton érkezem Zobordarázs községbe. A templom előtt (4. kép), majd egy ösvényen haladok a hegyre. A hegyről visszatekintve állapítom meg: Nyitra ipara már a falu alá húzódott (5. kép). Bemélyedés a sziklába, alvásra 5 fő részére is alkalmas. Előtte kövekkel körülvett tűzhely. Aztán a Szt. Mihály-arkangyal templomhoz érkezem (6. kép). A XI. században épült, de a XII. és XIII. század jegyei is megtalálhatóak rajta. Éjjeli megvilágításban biztosan jól fest (7. kép).

            Az erdőben emelkedem és mire kiérek belőle Peleske-hegy gerincét koptatom. A csúcsot elérve ismét lefelé irányulok az erdőbe. Újabban a Stonehenge látható a tisztáson nyitrai kivitelezéssel. Jelzőtábla után oszlopok vezetnek az erdőbe és lefelé menve érkezem a kórház épületéig (8.kép). Mellette elhaladva a Szt. Zoreard-remete forráshoz jutok. Víz egy cseppnyi sincs. Esetleg esőben az ereszen lecsordogáló. Tovább a stációk látványa fogad. Mindegyike valamely szent nevét viseli (9. kép). A 14-en túljutva alig emelkedve érkezem egy sziklapárkány - kiugráson a remete barlangjához (a 11. században élt). Korlát is volt itt, de valaki igényt tartott rá.

            A barlang meleggel tölti meg az előteret és benn kereszt is árválkodik. Rózsafüzért nem kell hoznod. Pár ima elmormolásához elegendő a keresztre akasztott néhány változat egyike is. Ha netán villanylámpa húzza hátizsákod, hasznát veheted a 30 méter hosszú barlang bejárásához. A barlangot víz, később a beszivárgó víz alakította.

            Elméletben, a remete társaságában a párkányra ülünk és lábszárunkat lógatva elmélkedésbe kezdünk. Mivel a vándor és remete nem beszél, jól megértik egymást. Magasröptű gondolatra számítok, de csak a XII. századi „Halotti beszéd” részlete jut eszembe: „pur és homou vogymuk” (por és hamuból vagyunk). Ez lesújtó…! - mondhatni porba sújtó. (Deáki község melletti bencés kolostorban találták a szöveget.)

            Szemlehunyást kérek az újbóli rövidítés miatt. Északnak irányulok, ahol a remete tisztelői keresztet emeltek (10. kép). A tisztáson keresztül a K, majd a Z jelet követem. Az emelkedőn két férfival találkozom. Egyikük motorfűrészt visz, a másik a jel festésébe kezd. Javítás? – teszem fel a kérdést. Időnként fel kell újítani a festést – kapom a választ. A legmeredekebb rész után a Zobor csúcsára érkezem. Vad szél kapaszkodik belém és rajtam minden mozdíthatót lobogásra, vagy csapkodásra bír. Alant a várat az enyészet emészti (11. kép), engem meg a késztetés a továbbhaladásra.

            Következik a Piramis (12. kép), az emlékmű torzója és kilátás a városra, meg a folyóra. A szél ellenére homály fedi a várost (13. kép). A csontba nyilalló hideg nem hagy nézelődésre időt. Az erdő védelmében lépkedve, viszont a talaj minden lépéskor mozgásba kezd. Még a szilárdnak hitt szikla is megindul velem. Fától – fáig csúszás a megoldás, meg a mihamarabbi túljutás. Két férfi szerint a túrájuk kezdetétől én vagyok az első élőlény. Én a templomtól idáig velük együtt 11 férfival és 5 nővel találkoztam. Érdeklődnek a büfé felől, de a választ is megadják, mivel az csak szombat és vasárnap van nyitva, most meg szerda az aktuális nap.

            Az erdőből kiérve a város szélén vagyok. Szemben egy magasságban a várral. Mi nem jut eszembe? Kőhajítóval bekopogni a várba. Lejjebb az étkezde előtt reklámtáblán a kacsa - és libalakomára invitálnak. Két egyforma kiskapu vezet az étkezdébe és a forráshoz (ittam belőle). Tovább a Dolnozoborská úton megyek a hídra, mivel a folyó menti út forgalmas. A híd után jobbra tábla figyelmeztet: Erős szélben tilos a parkerdőben sétálni! Balra meg a két sportcsarnok után a parkoló következik. Beléptető kapun és a lépcsőkön jutok a vár kapujához (14. Kép). Innen látható a Pestis oszlop a túra rajt és célpontja. Most az időjárás szeszélyeitől védve körbetekerték.

            Újra a térképre hivatkozom. K jel indul az állomásra templomok és szökőkút mellett. Persze a valóságban ez sem létezik. Amit viszont egyenesített változatban követek. Cirill és Metód szobra, majd a Pribina téren a városi vizet szürcsöltem (15. kép). Szt. Péter, Pál - temploma és a Farská utcán érek a Prior mellé. A főút mellett folytatom és lekanyarodok a gyalogútra, amely kerítésben végződik. A kiskapu meg zárva. Jobbra a kerítés tövében nyargalok, mígnem a buszmegállónál az útra jutok. Az állomáson a vonat csaknem rám várt.

            Összegezve: Az időbe nem fértem bele, a kilométerekbe annál inkább. Látnivaló bőven akad. Tetszett a túra! Ezért ajánlom kicsiknek, nagyoknak: mindenkinek!


Kép itt