Túrabeszámolók


MATT (Magyar Agrárfelsőoktatási Túlélő Túrák)

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2005 2005 2006 2006 2007 2007 2008 2008 2009 2009 2010 2010 2011 2011 2012 2012 2013 2014 2014 2015 2015 2016 2016
 Túra éve: 2013
matemattTúra éve: 20132013.09.20 23:07:15
megnéz matematt összes beszámolója


XXX. Jubileumi Mátra MATT beszámolója


15 évvel ezelõtt 1998 novemberében a Mátrában rendeztük meg az elsõ MATT túrát. 15 évvel késõbb, 2013. április 26-28. között ismét visszatértünk a Mátra szívébe, hogy ott rendezzük meg a 30. Jubileumi MATT-ot. A szervezés körüli igaz adódtak apróbb kellemetlenségeket, de ezt leszámítva a 30. MATT túrázói és szervezõi oldalról nézve is remekül sikerült.

A túrázó csapatok számos õrzött és õrizetlen pontot elérve a korábbi túrákhoz képest jelentõs eredményességgel teljesítették a távot, illetve oldották meg a feladatokat. Mi volt a titok?

A válasz egyszerû. A Magas-Mátra és a Mátrabérc terepi adottságai, illetve annak központjában elhelyezkedõ Mátraszentimre, amely a MATT bázisának adott otthont lehetõvé tette az eredményes teljesítést. A szervezõk még hóban mérték fel a terepet, de az április végi napsütés tökéletes túraidõt biztosított. Köszönettel tartozunk a túrán részvevõ csapatoknak és az önkéntes segítõknek, akik az Ózdi Természetjárók Köre a Kárpátok Vándorai Természetjáró Egyesület és természetesen a MATE önkénteseibõl kerültek ki. A MATT nekik, nektek köszönhetõen egyre népszerûbb.



A XXX. Jubileumi Mátra MATT túrán részt vett csapatok csapatfotóit ide kattintva nézhetitek meg...



illetve, innen letölthetõ a túra végeredménye...




 
 
 Túra éve: 2010
zemTúra éve: 20102010.10.19 18:24:57
megnéz zem összes beszámolója

Régóta szemeztünk a túlélõtúrákkal, de sosem vált konkrétummá, maradtunk a teljesítménytúrák, gpsgames fesztiválok, geocaching szinten. Most viszont a Gerecsébe jött a MATT, ami nagyon ismerõs és kedvelt terep a hármas fogatunk számára, így nem volt kérdéses, hogy elindul a Geojetik csapat.


Már a nevezés elõtt kellemes meglepetésként ért, hogy a sok kérdésünkre mailben nagyon gyorsan, kimerítõ és "Értékes" választ kaptunk. Nagy kedvvel vártuk a túrát, majd a bázisra érkezve meglepõdtünk, hogy mi itt bizony senior kategóriának számítunk... Végül azért találtunk pár hasonlóan elvetemült és öreg Gerecse szerelmest, így nem lógtunk ki (olyan nagyon) a sok, fiatal egyetemista közül.


Eligazítás után gyors nevezés, térképek fölé hajolás és jelölgetés - képzeljetek el egy hatalmas tornacsarnokot, ahol minden centin hasaló és térdelõ emberek nagy lelkesedéssel karikázzák, satírozzák a térképeket, próbálják megtervezni az ideális útvonalat - nagyon jó látvány volt. Hamar startoltunk, az északkeleti kört lõttük be célként (Tardosról Mogyorósbányára majd vissza), amit sikerült is tartanunk.


Nehéz lenne mindent leírni ami éjjel 10-tõl másnap délután 6-ig történt, de az biztos, hogy hatalmas élmény volt. Volt feladat ahol összekötött lábakkal kellett menetelni, kanyarodni, árkot ugrani (a 2 fiú középre fogott, így nekik csak 1-1 lábuk volt kötve, nekem meg 5 km múlva is fájt mindkét lábam a rángatásuktól.. pontosan felmérték, hogy mi az elõnyös számukra :-)) - mindezt csukott szemmel, volt kutyaszelídítés (szegények szerintem szombat estére totál megutálták a túlélõket :-)), kártyavár építés (na ilyet sem csináltam hajnali 1kor még Pusztamaróton...), Activityztünk a Jankovich-barlangnál (miközben a pontõrök küzdöttek a sátorból kitekintve ébren maradni :-)), próbáltunk a 32. ébren töltött óránk után lerajzolni magunkat a Király-kútnál, aztán megmászni a Bánya-hegyet, visszafelé szemetet gyûjteni (a kis kiosztott szemetezsák megtömése helyett, a feladatot komolyan véve: törött széket és hatalmas ládát cipeltünk vissza a bázisra, a rendezõk derültségére) ami abszurd az 50. km táján.


Beugranak a fáradt képek, mikor hajnal elõtt eldõlünk egy árokparton 20 percet pihenni-aludni, fagyoskodni, majd frászt hozni egy arra menõ másik csapatra, vagy mikor folyamatosan kerülgettük egymást 2 másik csapattal (hol-ki pihent meg éppen), vagy Péliföldszentkereszten egy csapat, ahol az egyik tag a fáradtságtól (és egyéb melegítõ italoktól) már eléggé "bemattolt", és magyarázta, hogy mi csak biztos reggel indultunk csak, olyan pihentek vagyunk (egybõl nõtt az önbizalmunk, hogy mi milyen jól bírjuk), vagy mikor Pusztamarótra másnap visszaérve hatalmas csalódásként zárva volt a büfé, de egy vadidegen csapat kiránduló megajándékozott egy energiaitallal (életemben nem álltam még közelebb ahhoz, hogy vadidegent megcsókoljak - de akkor ott igen - életmentõ volt az ital :-)). Csodás volt az éjszaka (gyönyörû, hatalmas róka méltóságteljesen végigmért minket), vagy hajnalban ahogy a nap elõtûnt végre, új erõvel töltve el minket, délután mikor egy szarvaspár félelmetes robajjal elmenekült elõlünk (mintha csak elefántok is élnének a Gerecsében... az hagyján, hogy õk megijedtek.. no de minket halálra rémítettek! :-)). Visszaérve meg a finom, meleg étel - abszolút éltetõ volt (ha már túléltük magunkat..).


A szervezõgárda csodálatos volt. Olyan kedvesen fogadtak mindenhol, szinte már alázatosan megköszönve a részvételünket - holott félelmetes munkát fektettek ebbe az alkalomba, az eredményeket ahogy tudták a honlapjukra kitették (sajnos nem tudtuk megvárni a  vasárnapi eredményhirdetést), szóval példaértékû volt az egész rendezés. A végén meleg tornaterem jobban esett volna, de ennek hiányáról nem hiszem, hogy Õk tehettek. Mindenki kapott túlélõpólót, kitûzõt, ami jó emlékekkel párosult. Igazán elégedettek lehetünk és vagyunk - ketten életünkben elõször gyalogoltunk le 50km-t, a sok fiatal suhancot látni (akik valószínûleg nem a teljesítménytúrázós "köszönünk egymásnak találkozáskor"  stíluson szocializálódtak) akik a túra végére köszöntek, mosolyogtak, ismerõsként mozdultak õk is droidként a fáradtságtól, szóval sok-sok élmény fûzõdik a túrához. Jó érzés volt látni utólag, hogy 29-ként végeztünk a 93 csapatból (lehetett ez volna reálisan 20. hely, de inkább visszasétáltunk kényelmesen, bent hagyva 2 órát a pályán), és nagy hasznát vettük a geocaching túrákon, fesztiválokon szükséges útvonaltervezésnek, szintvonal (és erõnk) felmérésének.


Gratulálunk annak a 3 csapatnak akik 2000 pont fölé jutottak, Õk valószínûleg bejárták a Turulig az egész pályát (érdekelne, hogy hány km-rel zárták végül a túlélést). Köszönöm a szervezõknek a rendezést, fantasztikusak voltak! Remélem nem fogy el a lelkesedésük, és indulhatunk majd a következõ MATT-on is, hogy nem hazai pályán is bizonyíthassuk: "még élünk"! ;-)

 
 
 Túra éve: 2008
mateTúra éve: 20082008.08.22 12:07:14
megnéz mate összes beszámolója
Számomra így fogalmazható meg az a túrarendezvény amit immár 10 éve egy lelkes egyesület még lelkesebb csapata évrõl évre megrendez:

Mi is az a MATT?
A mindenre elszánt országjárók, ha esik, ha fúj önként dalolva mennek el a MATT túlélõtúrára. A részvétel és az ész a fontos, nem a haj! Mindegy, hogy cikkcakkban vagy lólépésben közelednek a térképkockákon bejelölt cél felé, a végeredmény ugyanaz: sakk-MATT.
Az önkéntes túlélõk pontokra vadásznak. Képesek még éjjel is csapatostul a sûrû, sötét erdõben bóklászni, ázni-fázni, elemlámpa fényénél térképet bogarászni, mindeszt minél több pontért. A kalandvágyó turisták ellenfele: természetesen a többi csapat és az idõ. Húsz órájuk van a csapatoknak, hogy túléljék a túrát. Valaki elvérzik a csatangoló csatában, valaki kiállja még a legnehezebb próbát is. Egységben az erõ, magányos farkasok kíméljenek! Kettõ, három vagy négy fõs csapatok indulhatnak el a MATT-on, ezen a társas bulin.
Mi is ez a rejtélyes mozaikszó? Magyar Agrárfelsõoktatási Túlélõ Túra. Az agrárosok indították el a túlélõ lavinát 1998-ban, ami azóta nagyon sok vállalkozó szellemû természetbarátot sodort magával. Szépen lassan bebarangolják az egész országot, játszanak, ismerkednek, borozgatnak, jókat beszélgetnek, és esténként akár négyszázan pihenik ki a hosszú út fáradalmait egy tornateremben. Szórakozz kötetlenül a kötetlen pályán!
Mindegy, hogy merre mész a terepen, a cél: ép bõrrel megúszni a kalandokat. Ne ijedj meg, hatalmas veszélyek sehol sem leselkednek rád, maximum egy kicsit eltévedsz az erdõben. Ha baj van, a szervezõk hipp-hopp ott teremnek. A túléléshez szükséges legfontosabb cuccoknak azonban ott kell lenniük minden csapatnál: turistatérkép az éppen aktuális harcmezõrõl, iránytû vagy tájoló, mobiltelefon, aprópénz, íróeszköz és óra. A kalandorok ne induljanak el esõkabát, elemlámpa, hálózsák és egy napi hideg élelem nélkül!
A felszerelés fontos, de egy kis gógyi sem árt. Hegyen-völgyön menetelni mindenki tud, a legnehezebb akadályok sokszor az elmés feladatok. A szervezõk szadi tesztekkel, elmés és mókás feladatokkal színesítik a túrákat. Az objektumok õrei is szeretnek kérdezõsködni, kifaggatnak minden arra tévedõ túlélõt. Sasszemûek és szemfülesek elõnyben! Az õr kérdez: Hány oldala hiányzik a magaslesnek? Ha nem jártál ott és csak tippelsz, a lebukás garantált, a pontok ugrottak. A vándorkupa csak a legkitartóbb vándoroknak jár. A gyõztes csapat pontokban a király, õk pontosan tudták, hogy mikor és hol érdemes lenni. Könnyen és gyorsan plusz pontokhoz juthat mindenki, csak egyenruha, csapatzászló és egy jó adag erdõbõl kihozott szemét kell hozzá. A túrázók miközben itt-ott bóklásznak, természetet is tisztogatnak. Az összegyûjtött szemetet pedig pontra váltják. Az a csapat amelyik renitenskedik, késik, vagy út közben széthullik, súlyos pontokat veszít. Érdemes tehát együtt és pályán maradni!
Gondolom nincs kérdés:) csak egy: www.tulelotura.hu
 
 
 Túra éve: 2007
lükepékTúra éve: 20072007.10.16 22:17:33
megnéz lükepék összes beszámolója
XIX. Cserháti Túlélõ túra

Sosem voltam még túlélõtúrán, és igazán bele sem gondoltam, hogy mit is jelent ez, amikor Gethe felhívására megnéztem a honlapot, és üde mosollyal arcomon azonnal igent vágtam rá a kérdésre, hogy megyünk-e. Még gyorsan belebolondítottuk Zsut is, szóval nem volt megállás.

Pénteken munka után némi kapkodással, de összeszedtük a legfontosabb holmikat (mondjuk felemás papucsot sikerült elhozni, de ez volt a legnagyobb probléma, hál istennek). Felvettük még Vajonmerrét és útitársát, Marit is, és nosza rajta irány Pásztó.

A rajtban már különbözõ csoportok letelepedtek az iskola aulájában, várva az órát. Gyorsan regisztráltunk, remek kiegészítõinkkel (MATT-os póló, latex vizsgálókesztyû, miszerint Cserháti Helyszín-lelõk, mint csapatnév ugye, csak a szervezõk elírták Helyszínelõknek) lefényképezõdtünk, majd mi is lepakolásztunk. Sikerült szerencsésen korai indulási idõpontot húzni, 22.06 volt az idõnk. Hátizsák összepakolás, menetfelszerelés igazítás, vacsora, ilyesmivel telt el egy órácska, majd rövid, ámde nyökögõs rendezõi eligazítás, 3 térképrészlet 20-30 másodperces bevillantása olyan részekrõl, ami nincs a Cserhát-térképen.
Kicsit örültünk, hogy van némi jártasságunk a Cserhátban, mert azért nagy eltévelygéseket néztünk ki az emberekbõl, ismerve a 60.000-es térkép adottságait.

Na megszólalt a gong, lehetett a menetlevélért menni. 20 perces stratégia-kigondolás után nekivágtunk az éjszakának. A Tepkére felfelé jól megizzadtunk, viszont már 3 kérdést meg lehetett útközben válaszolni... Az éjszaka folyamán egyre inkább nõtt a vonzalmunk különbözõ pihenõkeresztek, világháborús emlékmûvek, vízmûtelep, falutáblák és magaslesek iránt, mert sok kérdés ezekhez kapcsolódott. A Tepkén mi voltunk az elsõ csapat, így szerencsére a feladatra se kellett várni. kb. 1 deci rizs és lencse elegyét kellett szétválasztani, Hamupipõke-funkcióra váltva szerencsére nem elgémberedett ujjainkat. Gyors számleolvasás a kilátóról, majd sepertünk is tovább. A kéken bandukolva elmélyedve számolgattuk, hárman összesen hányszor jártunk már erre, majd feleszméltünk, hogy egy ideje nincs jelzés.. Szépen túlmentünk a balra dzsindzsába kanyarodón, szidtuk is magunkat. Cserébe ilyen már nem fordult elõ többet. Itt a gerincen volt némi holtpont, mindenki félálomban botladozva haladt elõre, de szerencsére, nem sokáig tartott ez az álomporosság. Garábon leolvastuk a telefonszámot, emlékmûvet, vízcsapot, kiskakas lábkörmét, majd az aszfaltozás mellett döntöttünk, legalább Hollókõig ne kavarjunk sokat. Eseménytelenül telt a köv. 7 km, láthatósági Kalenji-otthonkánkat a hátizsákra terítettük, így a hajnali diszkóból hazaszállingózók, illetve a pékautó sem ütött el minket. Hollókõn bevettük magunkat a buszmegállóba (Garáb elérése óta egyre inkább vonzódtunk a pihenõkeresztek helyett a szélvédettebb buszmegállókhoz, noha ott szorosan a túráoz kapcsolódó leolvasás nem nagyon volt, általában csak a Közérdekû felhívásokat olvastuk, miszerint XY falu szeszfõzdéje megkezdte a pálinkalepárlást.. :), és nagy lakomát csaptunk, szendvics, zöldség, marcipán és egyebek formájában. Hollókõn meg ide-oda csámpáztunk megválaszolandó kérdések miatt, de nagyon kedves volt a falu így sötétben, üresen is. A várnál megkaptuk a második feladatot, vastag léceken kellett lesiklani, de nem odakötött lábbal, hanem kézzel kellett tartani. Nos, kissé dekoncentráltak voltunk, dehát sebaj. Kaptunk transzfer-feladatot is, de túl késõ volt ezen gondolkozni, becsatuk a zsákba (késõbb se lett türelmünk megoldani). Innét Rimóc felé vettük utunkat, egy remek kis bicikliútra térvén, kb. 6 km aszfalt volt elõttünk, de legalább nem botladoztunk, és hullócsillagot is láttunk. Rimóc elõtt tört ránk a napfény, nagyon szép volt a látvány, hátrafelé, Hollókõ vára meg egyebek. Rimócon megszámláltuk az összes Rigó Pistát a honvéd-emlékmûvön, végigköszöntük a fél falut, és átdöcögtünk Varsányba. Na itt már rajzolni kellett, a Hunyadi Mátyás Ált. Isk. címerét. Hát itt-ott nyilazgatott magyarázatot fûztem hozzá, biztos, ami biztos alapon. Elkezdtünk követni egy zöld jelzést, ami a térkép szerint nem itt volt, és egész jól passzoltak rá néhány kérdések, de utóbb kiderült, nem a jó zöldön voltunk. De végül elérkeztünk túránk fordítópontjához, a Tabi víztározóhoz, a helyi folklórban horgásztónak nevezett képzõdményhez. És tényleg, volt horgász. Ez bónuszpont lehetett, mert a 60 pontért 6 állat hangját kellett utánoznunk, úgy gondolom, kellõen magas a mezõgazdasági faktorunk, mert a szarvasbõgés és a párzó macskák is mentek. Ekkor azt gondoltam, hogy eddig jöttünk 30 km-t, innen már csak 20, aztán jól is vagyunk. Utólag kiderült, hogy kb. 35-t jöttünk, és vagy 25 van hátra, de asszem jobb is, hogy nem tudtam...

Lélektailag sokat segített, hogy innen kvázi már visszafelé mentünk. Gyorsan szétosztottunk némi csokit meg almát a pontõrök meg más résztvevõk között, mert nehéz volt a zsák, aztán mentünk Nógrádsipekre. Még elõzõ est kiszúrtam, hogy azért jó lenne oda eljutni, mert régen még egyszer kéktúráztunk arra, és a Kemény Huszár nevû intézmény zárva volt, így nem jutottam kéktúra-bélyegzõhöz. Így bepótolhatom. Lassan elbattyogtunk oda, közben minden vadászlest nagyon szemmel tartottunk, így aztán be is szedtünk pár pontot, mert az egyik tényleg kérdés volt. Nógrádsipeken láttunk 3 fickót az egyik walkie-talkie-t viselt a hátizsákján, gyanakodni kezdtünk (mint kiderült végül, joggal)(szubjektíve, saját vélemény, enyém. Lehet, hogy nem így volt.)... Dobogó-tetõ felé menet meg többen megelõztek minket, 2 fickó is, az egyiknek a zsákjából telefonzsinórszerû spirális drót lógott ki.. Ez is gyanús volt. Végül kiderült, joggal (szubjektíve, saját vélemény, enyém. Lehet, hogy nem így volt.). Az emelkedõ lassan ért csak véget, de hál istennek felküzdöttük magunkat a csúcsra, ahol kisebb banzáj fogadott minket, és szomorúan vettük tudomásul, hogy a jól megszerkesztett úttervünk lassan borul, mert ha itt sokat kell várni a feladatra, akkor nem lesz idõ a Bableves csárdában ücsörögni. Itt 3 tulajdonságot mondtak, amibõl 2-t kellett választani, és olyan feladatot kaptunk. Ezek voltak: könnyû, gyors vagy sok pontot érõ. Kértünk könnyen sok pontot. Erre kaptunk logikai feladatot. Azért 3an szerencsére voltunk annyira frissek, hogy megcsináljuk, én meg ahhoz képest, hogy az ilyen fajta feladatokat unom, most tök jól esett, hogy lehet az agysejteket is mozgatni. Itt transzferfeladatnak gyümölcsökhöz kellett fajtákat rendelni, saját erõbõl tudtam 7-et. :) Persze volt vagy 21, de mindegy.
Innen legurultunk Cserhátszentivánba, ahol futóverseny záróaktusaira értünk le, épp osztották a vadpörköltöt.... Gyorsan átsepertünk, mert úgy éreztük, mindjárt rávetjük magunkat a kajára. A messzirõl látott kilátóba hál istennek nem kellett felmenni, lenn volt a feladatot kiosztó pontõrség. Itt palóc nénit kellett szövegérteni, vicces volt. Végül is kb. 75%-osan végeztünk, szóval még tudunk magyarul. Innen átsepertünk a Bableveshez, jó tempóban, de kár volt, mert a pincér eléggé félre nem érthetõ módon adta tudtnkra, ha itt akarunk valamit, türelemmel kell lenni, merthogy.. Úgy éreztük, hogy itt nem szeretik a bakancsosokat, mert a fizetõspincérlány kb. 3x-i köszönésre se bírta az ajakait szétnyitni, hogy üdvözöljön. Innen morcosan kijöttünk, és a csárda elõtt pihentünk még egy kicsit. Már mentünk az országúton, mikor Gethének eszébe jutott, hogy a termosz ott maradt.. Gondoltam, este még visszamegyünk érte, de aztán elvetettük, emrt nem tudtam beígérni, hogg nem alszom el az elsõ kanyar után. Innen eseménytelenül telt az út, vissza a Tepke nyergébe, onnan meg legurultunk Pásztóra. Még világosban érkeztünk be, ami azért lelkileg nagyon jó volt, igaz, bablevest meg palacsintát nem sikerült enni.

A tornateremre kicsit várni kellett, de addig megettük a jó húsos gulyást, fürödtünk a nem túl hideg vízben, és kómáztunk kicsit. Végre bezúghattunk a hálózsákba, alig voltak még emberek, bezzeg reggel!!! Iszonyú sokan aludtak ott, dehát mint a kõ, úgy zuhant mindenki aludni be...
Némi alulinformáltság után azért csak kaptunk reggelit, meleg tea-jellegû készítményt, meg elautóztunk egy kávéért.

Díjkiosztás elég gyors volt, mindenki kapott oklevelet, kitûzõt.. Vajonmerrééknél már izgultunk, õk 12.-ek lettek, és csak 4-et kerestek meg az 5 emberes pont közül, igaz, elég sok kispontot levadásztak. Legnagyobb meglepetésünkre mi 3.-kak lettünk, 2 ponttal megelõzve a 4. helyezettet. A másodikok a 3fõs walkie-talkie-sok lettek, az 1.-k pedig a telefondrótos csapat, akibõl mi 2-t láttunk, de igazából 5-en voltak. Úgy gondolom, hogy a fair play 1. helyét megkaptuk azért, még ha csak lélekben is (szubjektíve, saját vélemény, enyém. Lehet, hogy nem így volt). Bár a fa fokos jellegû tárggyal jobban jártunk, mint a benga nagy zöld mázas váza-szerûséggel, azt hiszem. A pezsgõt meg lelkesen el fogjuk fogyasztani, ünnepélyes TTB-buli keretein belül.

Utózönge: hazafelé még beugrottunk a Bablevesbe a termoszért, megvolt. Ha a tulajjal beszéltünk, aki egy fiúcskával volt ott, üzenjük neki, hogy jó fej, csak a pincérei utolsó bunkók.

"A becsületes játék az egyetlen út!"

PS. egy levélváltás után óvatosan megkockáztatom, hogy tévedhettem is (avagy a látszat néha csal)... Szubjektív, saját vélemény, enyém. Lehet, hogy nem így volt. :) Megpróbálok a versenyhez felnõni. A vértesi MATT-on ott leszünk...
 
 
 Túra éve: 1987
HeliosTúra éve: 19872023.05.23 15:10:40
megnéz Helios összes beszámolója

            A képek 2021. augusztus 9-én készültek sorban a következők: Ďumbier felé az egyik völgy, a Gyömbér csúcskeresztje, Demänovské sedlo-tól a hegyvonulat a Chopok-csúcsáig, a sedlo = nyereg mellett 9 zerge legelészett és a Chopok-csúcsáról a felvonó.

            A naptár 1987. június 7-et mutat. Az időpontok a történelem sárga papírjaiból, a többi a fejemből származik. Barátommal Červená skala (Vereskő) állomásán szállunk ki a vonatból. Felmálházva 12.05-kor indulunk az országúton Šumiac (Királyhegyalja) falujába. Itt a lakosság apraja-nagyja népviseletben feszít. Nem tudakoltuk meg az öltözék használatát. Tovább már köves úton ballagtunk Kráľova hoľa (Királyhegy) tornyához. Előtte jártam itt. Ezért otthonosan mozogtam. A toronyban a vasrácson becsengettem és vizet kértem, mivel üresen találtuk a (vödröt). Már azt hittem megfeledkeztek a vízről, amikor is hoztak egy teli kannával az üreset meg elvitték. Szedőkanállal mertük a vizet, megtelítve minden üveget. 15.50-kor folytattuk a piros jelzésen egészen Orlová-csúcsáig. 17.30 – 18.35-ig pihenőt tartottunk gyönyörködve a napsütötte tájban. Ždiar sedlo 19.25. Andrejcová menedékházhoz 19.55-re értünk. (Csak precízen!) Az épület bal hátsó sarkában 3 lány rendezkedett be. Mi a jobb elülső részt választottuk a viszonylag új faágyakból. Hálózsákot elő, kirakodás és vacsora készítése, alvás. (Nincs személyzet, de bizonyos rendszabályokat be kell tartani.)

            Reggeli után pontban 8.00-kor indulás. A lányok maradtak. Priehyba-nyergébe értünk 10.00 órára és fél óra pihenőt tartunk. Ramža 15.40. Čertovicára 18.00 órakor érkezünk. Sátorállítás az erdő mellett, bevackolás. A Motorest vendéglőben étkezés. Kerékpárral már jártam itt, akkor ízletes palacsintát is ettem. Most is az evés után két-két palacsintát eltüntettünk.

            Másnap reggelire mentünk és 9.00-kor indulás. Fél óra múlva Lajštroch, 10.10 Kumštové sedlo csúcsán járunk. 11.20-ra érünk az akkori Chata SNP 1740 m, most Chata Štefánika épületéhez. Ďumbier 2043 m csúcsán 12.35 – 13.15 között tartózkodtunk. Induláskor is vígan sütött a nap. Mire a Chopok felvonóhoz érünk 14.20-14.50 felhők gyülekeztek, néhány esőcsepp meg rontott a hangulaton. Tovább megyünk, született meg a határozat. A Poľana-csúcsra érve 16.30 erős északi szél és eső áztat bennünket. Még a szélnek támaszkodtunk nevetve, mennyire képes megtartani. De már a sötét is kézzel fogható. Megfelelő nagyságú helyet keresünk a sátor állításához. 17.30-ra találtuk meg elázva. Chabenec sedlo* néven jegyeztem a lapra. Alvás. Éjjel égzörgés villámlás ébreszt. A villám távolságát számolom és mire 3 km-re ért kimentem a sátorból egérutat keresni, meg a folytatáson pörgött az agyam. Megérkezett a villám, majd a zörej 3 mp-re, a táv 1 km. Én meg csak csodálom az égi fényt, méghozzá fentről lefelé nézve. A felhő az északi völgy velem azonos magasságában kúszott a szélcsendes időben nyugatról keletre. Ha oldalban felénk sül ki a feszültség, akkor pár millió volttal gazdagodunk. Mindenhatónak éreztem magam, de csak reggelig.

            Vizes lábfejjel és hálózsákkal keltem. Az egyik üveg feküdt a lábamra. Kint világos és hideg fogad. Gyorsan vissza a sátorba meleget csinálni. A spirituszkockát meggyújtottam. Az meg a levegőből nedvességet szívhatott magába, mivel ketté roppant és sistergő hangon mini tűzijátékot produkált apró darabok szétlövésével. Mire megfékeztük a sátram alján 3 pénzérme nagyságú lyuk sötétlett. A reggeli alatt a befejezésről döntöttünk. 7.15-re összepakoltunk és indulás. Chabenec-csúcsát 10 perc alatt értük el. A zöld jelzésre kanyarodva Magurkán tartózkodtunk 9.15-10.05 között. És Liptovská Lúžna (Lúzsna) falujába érünk 12.55-re 85 km után. Aztán a busz és a vonat következett.

            *A teljesítményből és 10 percre a csúcstól adatokból, 500-600 m-re állhatott a sátor a csúcs előtt.

Kép itt.