Túrabeszámolók


Alpannonia teljesítménytúra

dnvzoliTúra éve: 20182018.09.10 15:11:47

 -Apa,merre jártál ma?


-Hát Kőszegen,az Óház-tetőn,a Hét vezér-forrásnál,az Írott-kőn,a Szent Vid-kápolnánál,Velemben,Bozsokon,A Kendigeken....


-Hú,ezek jó messze vannak egymástól,nem?


Alpannonia maraton



2018.09.08.


Valahogy sejtettem,hogy ez nem lesz egy sétagalopp.A Kőszegi-hegységre jellemző,hogy kis kiterjedése mellé annak idején a felszínt formáló hatalmas erők össze-vissza gyűrték szegényt,minek erdményeképpen mondjuk egy harmincas túrába pillanatok alatt bele lehet lapátolni 1000m szintemelkedést,egy maratonba meg akár 1500-at is,ezt a Rendezőségnek sikerült még megfejelni,így lett a 42 kilométer szintemelkedése 1682 méter.Ez nem kevés.


Fél 8-kor indulunk Zsuzskával és Lacival a Várból,kigyalogolunk a városkából a kéken,elhaladunk a Koronaőrző bunker előtt és máris itt a kálvária domb,kezdődhet a mai szintgyűjtés.Fent a dombon a kápolna előtt kis szusszanás,és irány tovább a Trianoni kereszthez!Ez jó ötlet,úgy sem láttam még.Lefelé indul az út,ez azért jó,mert ez egy oda-vissza szakasz,úgyhogy az itt elvesztegetett szintet hamarosan vissza is gyűjthetjük.Keresztnél önellenőrzés történik,a kilátást sajnos erősen korlátozza a levegő magas páratartalma.


Vissza a kékre!Irány a Pintér-tető!


Gombászó atyafi jön velünk szembe,kosara megpúpozva őzláb gombával,hamarosan mi is szembesülünk a ténnyel:idén elképesztő mennyiségű őzláb található az erdőben,mi itt a viszonylag sűrűn járt utak mentén is sokat láttunk,mi lehet akkor a csak a helyiek által ismert titkos lelőhelyeken!?


Aztán azzal is szembesülünk,hogy a Pintér-tető sem adja magát könnyen,itt a túra elején jó kis ízelítőt kapunk a ránk váró nehézségekből.Felérve szép kilátás a jutalom,sajnos a párásság azért sokat levesz az osztályzatból.


Kiérünk a Kincs-pihenőtől ide futó aszfaltcsíkra,majd el is hagyjuk azt gyorsan és vele párhuzamosan haladva,de az erdőben érjük el a Hétforrást.


Bekapok pár falatot a pihenés közben,az amúgy szintén közepes ásványvíz minőségű győri ivóvizemet helyi forrásvízre cserélem,természetesen a szokásos rítust követve:a palackot az összes kifolyó igénybe vételével töltöm tele.Mert itt ezt így kell!:)


Hát akkor jöjjön,aminek jönnie kell,mintegy 170 méter szintemelkedés begyűjtése 1 kilométeren belül,irány az Óház-tető.Félútnál muszáj megállnom,és lecserélni a mackónadrágot rövidgatyára.Konkrétan szakad rólam a víz,ha nem említettem volna,a páratartalom a maximumhoz közelít,ha ezt meghaladná minimum ködnek,rosszabb esetben esőnek kellene lenni.


Itt az Óház,nem lazsálunk,6 kilométert jöttünk eddig és már 430 méter szintet begyűjtöttünk.Megérdemeljük tehát a müzliszeletet,amit a pecsétlenyomat mellé a Pontőrségtől kapunk.:)A kilátózást most kihagyjuk,az előbbiekben említett okok miatt,hozzátéve még,hogy egy víz a hátunk,a szél meg azért ott fent fúj rendesen.


Nőt követve(ez a mentségJ) kispistázva állunk rá a Vöröskereszthez vezető kékre,kellemes hullámvasutazás árán érünk el az említett csomóponthoz,amit valóban egy vörös kereszt díszít.Út közben számtalan szebbnél-szebb őszi színekben pompázó falevelet látok az ösvényen,de érzem,ez a mai nem a makrózás napja,szükség lesz azokra a pár percekre még a későbbiekben.


Vöröskeresztnél több csapat is összeverődik,nagy a kupaktanács,merre is tovább,pedig ennél több segítséget nehezen kaphatunk:van irányító tábla,van itiner,van jelzés,mégis többen a jobb kanyar helyett elindulnának egyenesen….


Meglátogatjuk a Zeiger-nyereg csomópontját ahonnan most egy erős visszafordulással rátérünk a zöld sávra.Haladunk egy kicsit lefelé a változatosság kedvéért.Felkeressük a vadregényes környezetben található Szikla-forrást,majd hamarosan a Stájerházak is feltűnnek.Finom körtét találok az egyik fa alatt,kiűzök belőle vagy 6-7 lakmározó darazsat,és máris enyém a finom gyümölcs!Fotózok párat,eszegetem a zsákmányt,felnézek,Zsuzska és Laci már nincs sehol.Csak tudnám,hova ez a rohanás?J


Kellemetlen rész következik,elnyújtott emelkedő a Hörmann-forrásig,amúgy gyönyörű szép,ha jól emlékszem jobbára bükk erdőben.Próbálok nem kapkodni,a pulzusomat megfelelő tartományban tartva egyenletes tempóban haladva küzdök a feladattal,persze a párás levegőnek köszönhetően folyik rólam a víz,mire felérek a forrás mellett tanyát vert ellenőrzőpontra.Ez csak azért zavar,mert itt a fák között valószínűleg nincs túl meleg,a személyzet ugyanis kabátban ücsörög.


Muszáj viszont enni valamit,betolok egy kakaós csigát és iszom egy pohárral a pont szolgáltatását képező izo-italból.Aztán hajrá,vizes háttal nem tanácsos a tizenfokokban sokat időzni.


A forrásnál lemosakszom,ezt sosem hagyom ki,ha van rá lehetőség.Vizem még van,így nem cserélek,a múltkor úgyis azt írták a Hörmannra,hogy nem a legjobb a víz minősége,nem tudom,ez azóta változott-e.


Jöhet az Írott-kő!


Többször jártam már ezen a szakaszon,de eddig nem tűnt fel,mennyire köves.Vagy az eddigi bakancsaimnak keményebb volt a talpa.Mondjuk ennek az Olang-nak simán hajlítgatom a Vibram talpát,eddigi bakancsaimnak a talpát,amik alatt ilyen volt szinte benyomni se lehetett,nemhogy hajlítgatni.A Vibram kemény szokott lenni,mint a beton.Hát ez nem olyan.


Szóval haladok felfelé a kellemetlenül köves gerincúton,nyírfák mellett,a határsávon vagyunk ugyanis és a határsávon általában nyírfa van ültetve.Gyaníthatóan a fehér kérge miatt.Én legalábbis ezt hallottam,többek között a túratársaktól,DE:A fehér törzsű nyírfa ültetése a határsávra városi legenda(hogy fentről jobban látható legyen),a határsávon az annak idején semmiféle fa nem volt,ha volt nyiladék azt tisztán tartották,ha nem,vágtak,majd gondosan karbantartották megbízható fakitermelő brigádok.(Olyanok akik vélhetően nem akartak átszökni a hanyatló Nyugatra,továbbá titkos adatokat sem dobáltak át ürgebőrbe varrva a sógoroknak)Nos,mikor ennek a szemmel tartható nyiladéknak a jelentősége megszűnt ezek beerdősültek,becserjésedtek,ha volt ott nyír akkor azzal,ha nem,akkor gyertyánnal,rezgő nyárral,luccal stb.Köszönjük az információt,Tonnakilométer Misi!:)


Te kis majom!-áll egy fára erősített,kedves kis majomfejet ábrázoló A/4-es papírlapon,ez aztán jó párszor megismétlődik még a csúcs közelében,nem derül ki,hogy ki a szerző,illetve,hogy kinek szól az üzenet.


Aztán itt a kilátó,szuper az idő,napsütés,kellemes meleg,le is kapom a bakancsot,zoknit szárítok,lábat napoztatok,eszünk-iszunk,jól vagyunk!:)Rékáéktól pecsét mellé valamiféle energiapürét kapunk,aminek íze leginkább leturmixolt,megcukrozott almára emlékeztet,amúgy finom.Szponzored báj legnagyobb hazai sportáruház.


Felnézek a kilátóba is,ezt azért nem szoktam kihagyni,akármilyen is az időjárás,a helyzet változatlan:a páratartalom erősen korlátozza a látótávolságot.


Na,mostanra már elég volt a felfelé menetekből egy időre,úgyhogy lefelé indulunk,mondjuk elég nehéz is lenne tovább emelkednünk innen,a Dunántúl legmagasabb pontjáról.:)


Tovább a kéken,irány Bozsok!


Jó meredek lejtővel indít az etap,térdfájósoknak van min aggódniuk,szerencsére én a derékfájósok táborát erősítem,így itt nincs problémám.:)


Most jó sokáig megyünk szembe az Írottkő 50-tt útvonalával,egészen Velemig.Hatalmas a szintvesztés Bozsokig,többször átfut a fejemen:október 20-án biztos itt a helyem?Akarok én ennyit felfelé menni?:)Ennyi kihagyás után kell majd ez nekem?A válasz azt hiszem sejthető:persze,hogy kell!:)a Kőszegi-hegység annyiszor kell,ahányszor csak lehetőség nyílik rá!


Kalapos-köveknél durva holtpont ér el,volt az útban néhány emelkedő szakasz is,amire nem számítottam(nem emlékeztem rá),féltávnál sem vagyunk és már leküzdöttünk egy kilométer szintet,sok volt a kihagyás,úgyhogy nem csodálkozom a megzuhanáson.Kövek után aztán újra nagyon komoly szintvesztések jönnek,így érünk be Bozsokra.Buszmegállónál nyomunk egy pecsétet magunknak,majd meglátogatjuk a Kerekes üzletház udvarát ahol a lányok finom zsíros/házi májkrémes/lekváros kenyerekkel,különböző ízű szörpökkel várnak ránk.


Evés-ivás után visszagyalogolunk a falu szélére és ráállunk a kék kereszt jelzésre,amin áttúrázunk Velembe.


Velemben is kocsmázunk egyet,iszom is egy jó barack-fröccsöt(2dl baracklé+3 dl szóda),pihenünk kicsit,majd megindulunk-hát persze,hogy felfelé.:)


Útba ejtjük a Vasa-kutat,ez azért jó,mert a fák hűse alatt haladhatunk az aszfalt helyett és alkalom adódik egy újabb frissítésre is a kellemesen vasas ízű forrásból.Medencés jellegű,úgyhogy az ivást azért nem erőltetem,de mosakodni kiváló.Persze,ha a szomjhalál kerülgetne nem lenne problémám a kialakítással,mindenki elhiheti.


Nincs más hátra,mint előre,eljött,aminek el kellett jönnie,itt a kék kereszt jelzés,irány a kaptató,jöjjön a Szent Vid-kápolna!Hatalmas fák gyökerei határolta köves mélyútban haladunk,majd ezeket elhagyva a hegy derekán fut az út felfelé,mi nem futunk,örülünk,hogy élünk.Felküzdjük magunkat a lépcsőn,ez is megvan,itt állunk a kápolna előtt.Elhaladunk a Kéktúra-emlékkő mellett(az átkosban itt volt a Kéktúra nyugati végpontja)és mivel a Szent-Vidig tartó kaptató csak egy része volt az utolsó nagy megmérettetésnek,(innen még jön egy jó szakasz,tovább a kék kereszten),felcaplatunk hát Bubuval a Hármashatár-hegyre,a Hörmann-forrás előtti parkolóhoz,már csak azért is,mert ott is igazolni kell az ottjártunkat.


Többen összeverődünk itt,így egy 6-7 fős csapat indul tovább meghódítani a Kendigeket a kék 3szög jelzést használva.Először fenyvesben visz utunk(légyölő galóca sajnos még nincs)majd kiérünk a gerincre,és végre kapunk levegőt!Nem kis dolog ez ma,el se lehet mondani mennyivel könnyebb így a haladás,ráadásul az itiner se hazudik,balunkon Ausztria,jobbunkon Szombathely irányába gyönyörű a kilátás.Kicsit a levegő is tisztult,száradt,feltűnnek a hegyek,látszik már a Schneeberg is.


Felkapaszkodunk a rádiósok állomásához(itt webkamera is van,úgy tudom),majd lejtőn le,jöhet a Kopasz-Kendig.Áthaladunk az egykori műszaki határzár vonalán,a hegy tetején még állnak a szögesdrótot tartó vasbeton oszlopok,felismerhető a határőrség egykori telephelye,itt egy jó magas fém torony,az ösvény leaszfaltozva,szóval igazi a határsáv-hangulat.Az ember elképzeli mi ment itt akkoriban….


Visszaérünk a Vöröskereszthez,de előtte el is fordulunk:egy jelzésváltással átállunk a sárga keresztre,betérünk a Hegyvámosi erdőbe.Ellenőrzőpontba botlunk,önellenőrzés mellé finom alma a jutalom,el is tűnik a bendőmbe szőröstül-bőröstül.:)


Lefelé tartunk,végre lefelé!:)


Megjelenik a civilizáció,szőlősök mentén vesztjük a szintet,ez már itt a Pogányok nevű településrész.


Újra az Alpannonia jelzésen találjuk magunkat,most épp a sárga verzión,ezen szépen be is gyalogolunk Kőszegre.A Szénsavas-kút megint nem működik,nem tudom mi ennyire bonyolult ezen a kúton 3 alkalomból kétszer tuti nem ad vizet.De lehet,hogy 5-ből négyszer.


Na,de nincs vége a mókának,a túra még a végére odavág egyet,fel kell ugyanis túráznunk a Szulejmán-kilátóhoz is.Egyébként ez nem is olyan rossz ötlet,bár elsőre annak tűnhet,a kilátóból rálátni Kőszeg városmagjára,egyfajta keretet,lezárást adva így a mai gyaloglatnak.


Fél 8-kor rajtoltunk,18:10 a célidőnk úgyhogy szintidő-kihasználósra sikeredett ez a menet,ezen mondjuk nem is csodálkozom,a túra paramétereit nézve.


A végén még cél-fotó is készül,megkapjuk a gratulációt,viszont köszönjük a rendezést,kiváló túra ez,a Kőszegi-hegység magáért beszél,az ellátásra szavunk nem lehet,az igazoló füzet tartalmaz minden adatot,amire szükség lehet,a jelvény nagyon jól néz ki,jól elfáradtam,a foglalkozás elérte célját.


Köszönöm a lehetőséget!


dnvzoli


Képek itt:


https://photos.app.goo.gl/TbZe96kQKpvVCrY9A