Túrabeszámolók
|
|
Téli Gyermekvasút
Nem terveztem a hónapra több túrát, de úgy tûnt, hogy ez az új rendezésû teljesítménytúra még belefér. Elõtte letöltöttem az itinert, és tetszett a kijelölt útvonal, úgyhogy invitáltam a srácokat, végül qvic, Feró és Béla be is vállalta.
Mivel kocsival mentünk, a sztrájk nem okozott gondot, Bélát a Budakeszi úton gyûjtöttük be. A rajtban kicsit hosszasan álltunk sorban, de nem is akartunk túl korán indulni, hiszen futást terveztünk. Neveztünk, leadtuk a táskákat, és pontban 9-kor indultunk. Korábban mondtam qvic-nak, hogyha lassúnak találják a tempónkat, nyugodtan menjenek elõre Feróval. Az elején még tartottuk a sebességet Bélával, amit a másik két srác diktált, bár én éreztem, hogy szokás szerint qvic megint belecsapott a lecsóba már az elsõ kiliken. Normafánál értük az elsõ pontot, innen a zöld kereszten nyomultunk lefele. Jégbordák tarkították az utat, Béla még nem volt túl tapasztalt a jégfutásban, ezért kicsit lassabban jött. Még így is hamar elértük Makkosmáriát, megkaptuk a második pecsétet. Béla lefele nagyon tolta, és mivel hosszabb lábai vannak, pörgetnem kellett a futómûveket, hogy tudjam tartani a lépést. A jól ismert piroson felfele kocogtunk, qvic és Feró ekkor kezdett el drasztikusan távolodni. Sebaj, majd a célban megvárnak minket, nagyjából 20-30 perc hátrányra számítottam a végére. Mikor rátértünk a sárgára, szembe jött néhány komolyabb emelkedõ, óvatosságra intettem társamat, jobbnak láttam belesétálni. Nagyjából a rajttól számítva egy óra alatt értük el Szépjuhásznét, a következõ pontot, ahol iszogattunk egy kis teát, és ettünk néhány kekszet. Megkerültük a Hárs-hegyet, miközben begyûjtöttünk még két pecsétet, Béla errefele ismerõs, hiszen nem messze lakik a körúttól. Alig telt el húsz perc, és újra pecsételtünk a teázós ponton. Nekiugrottunk a János-hegynek, ami abból állt, hogy szépen komótosan beszélgetve felsétáltunk. Pecsét után a zöld háromszög következett, a felsõ szakaszon még nem jártam. Sajnos, ugyanis remek ez a szerpentin, és a kilátás is fantasztikus. Teljes gázzal futottam lefele, piszokul élveztem a sebességet, az út lejtõszöge pont ideális. Néha hátranéztem, nehogy lemaradjon Béla, de õ masszívan tapadt látszólag minden nehézség nélkül. Illetve egy harmadik srác is csatlakozott hozzánk, úgy tûnt tájékozódási problémái vannak. Lejjebb kaptunk még egy pecsétet, aztán célba vettük a Tündér-sziklát. Az út kicsit vadregényessé vált, bukdácsoltunk az akadályokon. Elértük a zöldet, innen már csak fel kellett kapaszkodni a Normafa-lejtõn. Ezt szintén gyalogosan ejtettük meg, nem erõltettük a futást. A végét viszont megnyomtuk rendesen, így 2:29-ces idõvel értünk célba. Megkaptuk megérdemelt díjazásunkat, oklevelet, kitûzõt, és még kajálhattunk is egyet, zsíros kenyér volt a menü teával. Kellemes meglepetés volt a túra, az útvonalvezetés jobb nem is lehetett volna, perfekt ellátás, és jó hozzáállású rendezõk. Köszönjük Zöldgömb.
|
| | | | |
|
A Budai-hegység távoli csúcsai
Mivel már néhány hete tudom, hogy januárban csak az elsõ hétvégét szánhatom túrázásra, ezért a BHTCS-re mindenképpen szerettem volna elmenni. Eljátszottam a gondolattal, hogy most kivételesen futva kellene a hegycsúcsokat keresgélni. Szerencsém volt, qvic is sietni akart, Feró pedig csúcsformában volt, így vele se lehetett gond.
Nagykovácsi fele autózva qvic felvet egy szenzációs ötletet: az eddigi gyakorlattal ellentétben most az óramutató járásával megegyezõ irányba induljunk, és úgy fûzzük láncra a hegyeket. Otthon elemezte ezt a verziót is, és kisebb szintet számolt, rövidebb emelkedõkkel. Ráadásul így a kritikus Hosszú-erdõ-hegyet nyugat felõl közelítjük meg, felfele talán könnyebb lesz az a szûk sziklaösvény. Az idõjárás nem tûnik nagyon kedvezõnek. Havazást és erõs szelet ígértek éjszakára. Pazar, így talán valóban extrém lesz a túra.
A plébániára már alig férünk be annyian vannak, mindenki javában a térképet böngészi. A meglepetés csúcs térképvázlatát megtaláljuk a falon kifüggesztve, Kutya-Szénás, a két nagy hegy között egy kopasz dombocska. Ráérünk vele foglalkozni, ez lesz az utolsó állomás. Nevezünk, beöltözünk, közben megjön Feró is, és 18 órakor rajtolunk. Arra számítunk, hogy mindenki a Meszes-hegy felé veszi az irányt, ezért nem kicsit meglepõdünk, amikor a tömeg elindul balra. Néhányan a Nagy-kopasz felé indulnak. Hm, érdekes taktika, sok jó nem sülhet ki belõle. Kiválva a tömegbõl futni kezdünk a piroson, majd leválunk jobbra. A következõ jóslatunk bejön: sokan az új csúcsot akarják elõször becserkészni, mi pedig a Felsberg felé fordulunk. A kékig felsétálunk, onnan futunk a hegy lábáig, és hamarosan be is gyûjtjük az elsõ pecsétet. Solymár fele szép a kilátás, már amit lehet látni a nagy hóesésben és szélben. Ha ilyen marad végig az idõ… klassz túrának nézünk elébe.
A zöldön megyünk tovább, majd jobbra térünk, egy combos emelkedõn nyomulunk felfele, hogy visszajussunk a kékre. Annyira azért nem egyszerû, bár a nyiladék nyílegyenes, és GPS is van nálunk, qvic mégis bevisz minket a málnásba. :) Persze õ rám keni az egészet, mivel én terveztem az útvonalat. Rövid erdei bolyongás után újra a kéken futunk, aztán azt is elhagyjuk. Csak egyszer jártam erre két éve, furcsa módon mégis emlékszek a tájra. Átküzdjük magunkat egy árkon, végigfutunk egy mezõn szélén, és máris a Kálvária-dombon vagyunk. Még egy órán belül járunk, amikor megkapjuk a második pecsétet.
Ismét vissza a kékre, és két necces szakasz következik. Elõször Remete-hegyrõl kellene valahogy lejutnunk, én pókjárásban teljesítem a feladatot, valahogy nincs kedvem ezeken a sziklákon hátast dobni. A patakon átgázolunk, és már kapaszkodunk is felfele. Már egy vékony hóréteg megmaradt a sziklákon, ezért rendesen figyelni kell a csúszásveszélyre. Hát ez nem a kedvenc utam. Valóban szép a kilátás, nappal gondolom még szebb lehet, de most nagyon nem tudok erre figyelni. Néhol lapos kúszásban jutok át egy-egy szûk szakaszon. Mikor már azt hiszem, hogy vége, na akkor kezdõdik igazán. A rendezõk kijelölték az utat a pontig, ami segítségünkre is van. Bár hideg szél fúj, mégis leizzadok kétszer mire a ponthoz érünk. Kicsit megmelegszünk a tûznél, és forró teát is kapunk, szétégetem a torkom, de most jól esik. Huh, a nehezén túl vagyunk. Legalábbis akkor még azt hisszük.
Hosszú, de jól futható szakasz következik a Fekete-hegyekig, Adyligetet megússzuk esés nélkül, (bár nekem majdnem sikerül) Julianna-majort pedig kutyaharapás nélkül. A majori mûúton a szél tépázza a ruháinkat és az idegeinket. Fák között még elviselhetõ, de nyílt terepen már kevésbé. Nincs túl hideg, de a jeges szél miatt mégis Szibériában érezzük magunkat. A pontot hamar megtaláljuk a hegyen, itt is mi pecsételünk elsõként.
Nagy-kopasz fele megint sikerül letérnünk az útról. Éjszaka, hóban ez könnyen elõfordul, még GPS-szel is, elég ha csak 3 métert téved, és máris a semmiben érezzük magunkat. Feróval kicsit kételkedünk, hogy jó helyen vagyunk-e, de qvic magabiztosan halad, és végül kijuttat minket az útra. A kilátót se a jelzésen közelítjük meg, hanem egy egészen jó minõségû úton, amely egyenesen oda vezet. Itt már több túrázóval is találkozunk.
Ilona-lakig nagyjából hat kilométert futunk, sok, remek lejtõ van ezen a szakaszon. Sajnos nyílt tereppel is találkozunk, és a kellemetlen hófúvással. Olyan, mintha ezer apró tûvel szurkálnák a pofámat, a sálam egyszerûen kõvé fagyott, és a sapkám is recseg-ropog a jégtõl, amikor meg-megigazítom a fejlámpámat. Itt találkozunk a legtöbb emberrel. Egyszer olyan sok lámpa közelít, hogy qvic meg is jegyzi: milyen város ez? Mások viszont lámpa nélkül nyomják, kivilágítatlanul. Erõsen figyelnem kell, nehogy frontálisan nekirohanjak valakinek. A zord idõjárás ellenére mégis élvezem a futást, és meg is lepõdöm, amikor hirtelen feltûnik a pici erdei ház. Kapunk pecsétet és teát, kicsit felmelegszünk, bár a futás elég jól melegen tart.
A hegyrõl nagyon gyorsan leérünk, a gravitációra bízzuk magunkat. A Cseresznyés-völgyben még villanypásztorral is küzdenünk kell, de az még semmi ahhoz képest, ami ezután következik. A fordított iránynak ez az egy hátránya, innen nem egyszerû feltalálni a Meszes-hegyre. Irányba megyünk, nekiesünk a hegynek. Az elején még tûrhetõ a dõlésszög, de feljebb haladva eldurvulnak a dolgok. Kezeimet a hóba fúrva, négykézláb araszolok felfele, és a fákat is segítségül kell hívjam. Néha meg-megcsúszom, de nem akarok Feró fején landolni, erõsen koncentrálok. Aztán végre egy sziklasor mellé érünk, amibe lehet kapaszkodni. Néhány perc múlva felkiált felettem qvic: basszus, nagyon kemények vagyunk. Felérek, fújtatok, azt sem tudom fiú vagyok-e vagy lány. Visszanézek… az anyját! Feró is már csak pár lépésre van a tetõtõl, de alig lehet látni belõle valamit, annyira meredek az a szikla, amin felkúsztunk. Hát lefele nem erre mentünk anno, az tuti. Kész öngyilkosság lenne. Aprócska szélviharok kíséretében sikerül pecsételtetnünk Meszes-hegyen.
Kezdem kevésbé komfortosan érezni magam. A cipõm megadta magát, beázott. A vékony kesztyûm tocsog a hólétõl, és a dzsekim is tiszta víz. Ráadásul emelkedõk következnek, ahol nem futunk, így nagyon nehezen melegszem. Perem-hegyet is irányból támadjuk, ez viszonylag könnyen megy.
Pecsét után nyílt terepen teperünk a Kutya-hegy lábáig, a szél úgy átfúj rajtam, mintha szita lennék. Újabb séta a hegyre, vacogok a hidegtõl. Persze tudom mi a bajom, de már mindjárt itt a vége. Eddig csak szaloncukrot és a pontokon kapott nasit ettem, már nincs mi belülrõl fûtsön. Kicsit leszakadva végre felérek, és lefele újra futhatunk. Lassan érzem a hatását, talán nem leszek jégtömb. Közben kapunk egy szembe jövõ túratárstól egy kis eligazítást az új csúcsról, ami a Kutya-Szénás nevet kapta, bár ezzel a logikával akár Nagy-Kutya is lehetne. :) Két úton is betérünk a kékrõl, de csak a harmadik próbálkozás a sikeres. Sokat emlegettük, hogy mennyire jó, hogy nem kell felmenni a Nagy-szénásra. Mindegy, ezen a hegyen is hasonló a cidri. Alig várom, hogy végre a fák közé érjünk. Sikerül, futás végig, kikerüljük Szénást, csatlakozunk a piros jelzéshez, és végre beérünk Nagykovácsiba. Feró még bemutat egy talajtorna gyakorlatot, aztán sprintelünk a plébánia felé.
Alig hiszem el, de még szombaton célba érünk. Idõnk: 5:55. Nem sokan szoronganak a célban, azok is feladók. Az idõjárás kicsit megtépázta a mezõnyt. Megkapjuk az oklevelet, kitûzõt, és választhatunk a leves-menübõl. Levetem vizes ruháimat, szinte teljesen szétáztak. Megvacsorázunk, majd dideregve kimászunk a kocsikhoz, és hazaindulunk.
Nem is kezdõdhetne jobban az új év, mint egy sikeres BHTCS-vel.
|
| | | | |
| |
|
Éves túraösszesítõ 2009
Teljesítménytúrázás szempontjából érdekes éven vagyok túl. Kevés túrát, kevés kilométert teljesítettem, de most elõször nem valami sérülés, vagy a lehetõségek hiánya miatt, hanem mert egyszerûen csak így jött ki. A túrák háttérbe szorultak, de ez nem azt jelenti, hogy kevésbé szeretek a természetben lenni. Így is rengeteg idõt töltöttem erdõben, hegyeken, csak éppen nem teljesítménytúrán. Jövõre valószínûleg újra több túrán leszek ott, de nem tervezek semmit elõre. Majd meglátjuk.
Egy kis statisztika:
Túrák száma: 17 db
Megtett táv: 640,2 km
Átlagtáv: 37,7 km
Leghosszabb: Kinizsi Százas (100,2 km)
Legrövidebb: Mátrahegy 10 (13 km)
Megmászott szint: 18 893 m
Átlagszint: 1 111 m
Legszintesebb: Kinizsi Százas (2 930 m)
Legalacsonyabb: Népek tavasza 15 (380 m)
Túrázással eltöltött idõ: 3 nap 19 óra 57 perc
Átlagidõ: 5 óra 22 perc/túra
Leghosszabb idõ terepen: Kinizsi Százas (15 óra 23 perc)
Legrövidebb idõ terepen: BUÉK 20 (2 óra 06 perc)
Átlagsebesség: 6,7 km/h (kerékpáros túrán kívül)
Leggyorsabb: BUÉK 20 (9,29 km/h)
Leglassúbb: Mátrahegy 10 (2,95 km/h)
Átlagemelkedés: 30,25 m/km
Legmeredekebb: Via Dolorosa 35 TF (46,78 m/km)
Leglaposabb: Gödöllõ K50 (11,54 m/km)
Leggyakrabban látogatott tájegység: Budai-hegység (6 túra)
Legjobb „feeling”: Kinizsi Százas (szép túra, szép idõ, az egyik legélvezetesebb futásom, minden remek volt)
Legnehezebb: Vidróczki 61 (nehezen járható szakaszok, nehéz tájékozódás)
Legszebb: Vidróczki 61
Legcsúnyább: ilyen idén sem volt :)
Legnagyobb csalódás: Via Dolorosa 35 TF (a túra remek volt, csak én nem voltam formában)
Legnagyobb eltévedés: Vidróczki 61 (GPS-szel is sikerült elkavarnom, kb. négyszer…)
|
| | | | |
|
| Julianus | Túra éve: 2009 | 2009.04.04 21:10:04 |
|
Julianus 50
A Ferencvárosi Természetbarát Egyesület huszadik éve rendez teljesítménytúrát Julianus barát emlékére. Mi tavaly voltunk elõször, akkor nagyon tetszett, most sem hagyhattuk ki. Úgy alakult, hogy qvic is szabadságot vett ki, így nem kellett egyedül mennem, és a bonyolult utazásom is megoldódott.
Már kocsikázunk a Duna partján, amikor épp arról beszélgetünk, hogy biztosan kevesen lesznek a túrán munkanap lévén, ezért nagyon meglepõdünk, amikor a nagymarosi rajtban sorban kell állnunk a nevezésért. Végül 8:20-kor indulunk el, lassan sétálunk, majd kocogásra váltunk. Én nem akarom erõltetni a nagy sebességet, egyrészt még mindig a térdem kímélése érdekében, másrészt még emlékszem tavalyról: az erõs kezdést a végén megéreztem, és néhányszor holtpontig jutottam. Most ilyet nem akarok érezni. qvic szokás szerint keményen kezd, és gyorsan távolodik, én maradok a saját tempómnál. Sok a gyalogos is, akik a szûk ösvényen lassítanak, kivételesen nem bánom. 40 perc alatt felérek Hegyes-tetõre a kilátóhoz, ahol páratlan látképben való gyönyörködés mellett kapom a pecsétet.
Lefele óvatosan nyomulok, a térdem nem rajong a nagyon meredek lejtõhöz, de lejjebb érve már minden rendben. Köves-mezõn vár meg qvic, innen együtt megyünk Török-mezõig, ahol pontõr helyett egy macska fogad minket a pecséttel. Kiszolgáljuk magunkat, közben beér minket egy húszas futó is. Társam megint elõre megy, felkapaszkodunk Békás-rétre, gyönyörködöm a Magas-Börzsönyben, és utolérem a húszas futót, váltunk néhány szót. Ismerõs arcok tûnnek fel, Szilárdi Tomi, Tibet, Józsi, Rushboy. Lefutunk a kóspallagi mûútra, és elképedve figyeljük a hatalmas tömeget a ponton és az úton. Hé emberek, ha ma mindenki túrázik, akkor ki dolgozik?! Pecsét (1:27), és irány a piros. Az idõ kezd melegedni, megmosakodunk a patakban, és még kortyolunk is a friss vízbõl. Márianosztráig László Szilvit is befogjuk, mint kiderül kicsit betegeskedik ezért nem fut. Klassz az ösvény lefele, és a település látványa is lelket simogató. Megérkezünk a kerthelyiségbe, a húszas célhoz (2:43). Bedobunk egy kenyeret, és megtámadjuk az utcai csapot.
Emelkedõk következnek, többször belesétálunk. Már korábban is feltûnt, hogy elég sok a saras rész, de itt kezd igazán borzalmassá válni a helyzet. Ahol tavaly lazán kocogtunk, most az út széli magas falon egyensúlyozunk, és alig bírunk haladni a kiálló gyökerek miatt. Felmászunk a Koppány-nyeregbe, veszem elõ az itinert, de felesleges, nincs pont. Pedig nem ártana, mert sokan kihasználják a rövidítés lehetõségét, és a börzsönyi kéken indulnak el Nagybörzsöny fele, nem pedig a piroson. Ráadásul a kék nagyrészt aszfaltozott, míg a piros… Jesszus! Ha futók horror-filmet készítenének, akkor biztosan itt forgatnák a fõ jelenetet. Az úton képtelenség haladni, a sár mély, csúszós, lágy, és hatalmas pocsolyák terülnek el mindenfele. A víz lefolyik az út szélén is, és ezeken keresztül kell haladni. Egyik részen pedig gally-tenger borítja az utat elég hosszú szakaszon. Puszilom a favágókat. Azt veszem észre, hogy qvic megint sehol, néhány futó miatt elõjött belõle a versenyszellem. Lassan kiérek a hegyek közül, és feltûnik Nagybörzsöny. Elfutok a tó mellett. Egy rendezõ vár a part tetején, és közli, hogy itt pecsételnek (4:28), nem kell kimenni a templomig. Innen néhány perc, és bent vagyok a harmincas célban. qvic már javában falatozik, csatlakozom. Nagyon jól esik, fõleg a tea.
Lassan hagyjuk el a települést, a lejtõig nem is futunk, csak sétálgatunk. Közben szemben jönnek a rövidítõk. Farkas-völgyben, az aszfalton felváltva gyalogolunk és kocogunk felfele, majd komótosan megmásszuk ma másodszor Koppány-nyerget, ahol még mindig nincs pontõr. A börzsönyi kéken haladunk Nagy-Galla irányába, most sikerül végig futni, nem úgy mint tavaly. qvic se nyomul elõre. A hegy elõtt érdekes látvány tárul elénk: egy mezõt teljesen elöntött a víz, olyan, mint egy úszómedence, a vadászles pedig úgy néz ki, mint az úszómester trónja. Gallától lazán koccanunk lefele, örömmel tapasztaljuk, hogy a kék jelzést felújították, így nem esik nehezünkre tájékozódni azon a részen, ahol tavaly mindketten elkavartunk külön-külön. A misa-réti pont könnyû préda (6:43). A hosszú, köves szakasz a végén nem a kedvencem, de már látszik a visegrádi hegyvonulat, és olykor a Dunára is rálátni. Becsorgunk Szobra, le a vasúthoz, be a váróterembe… és a cél sehol. Nem lepõdünk meg, tavaly is késtek. Míg átöltözöm a kocsinál, meg is érkeznek, és átvehetjük az emléklapot és a jubileumi kitûzõt. 7:22 lett a menetidõ, két perccel jobb, mint az én tavalyi idõm. Még veszek egy kólát a restiben, aztán indulunk haza. Jó kis túra ez, szeretjük a Börzsönyt.
Fotók
|
| | |
| |
|
Téry Ödön emléktúra 20 km
Negyedik alkalommal indulok ezen a túrán, viszont elõször, amikor nem esik. Fura is volt reggel, mikor felkeltem, és csak a derült égboltot és a nap felkeltét láttam a konyhaablakból. Sehol egy felhõ. Ez teljesen feldobta a hangulatomat, és elhatároztam, hogy a goretexes cipõmet lecserélem a nyári futócipõre. Persze sár biztos lesz, de az még elviselhetõ. Mivel nincs csomagszállítás, így az öltözet elég necces, kicsit vacogok is a futócuccban, csak egy széldzsekit vettem fölé, mert több ruhát nem vagyok hajlandó magammal cipelni. Kevéssel 8 elõtt érek ki Hûvösvölgybe, ahol bár sokan vannak, gyorsan tudok nevezni. Úgy terveztem, hogy az elején kicsit sétálok, de piszok módon fázik a kezem, így azonnal kocogásra váltok. Az aszfaltra kiérve nagyon óvatosan haladok, puhán fogok talajt, igyekszem minél jobban kímélni térdemet, ami úgy tûnik egyelõre jól mûködik. Még a máriaremetei templom elõtt leelõz egy mountain bike-os csapat, szerintem fogunk még találkozni. Hajaj, de még hányszor. A szurdok bejáratáig 26 percre van szükségem, pecsét után végre jöhet a természet. Lazán kocogok felfele is, nagyon jól esik. A Remete-szurdokban egyre több a gyalogos és a montis. Figyelem a patakot, nincs benne sok víz, ami jó jel, viszont az átkelésnél mégis kell egy kicsit keresnem a lehetõséget, hogy ne legyen vizes a cipõm. Már a patak túloldalán visszaveszek a tempóból, pihentetem a futóizmokat, mászás következik a Remete-hegyre. Utolérem a bringásokat, nem csodálom. Fotózom, õk azt hiszik, hogy a szenvedésüket örökítem meg, pedig csak az emberfeletti teljesítményüket. Erre a hegyre még gyalog is emberes felmászni, nemhogy egy kerékpárral a háton. Teljesen lazán ugrálok felfele a sziklákon, úgy tûnik, hogy a kényszerpihenõ egy magasabb szintre helyezte az állóképességemet. Mikor felérek, jó visszanézni a jól ismert hegyekre. Már nagyon hiányzott egy kis terepfutás. Lefele gyorsabban haladok, a montisok beelõznek, aztán egy balos kanyar után látom, hogy igencsak rossz irányba mennek. Kiabálok utánuk, hogy srácok, a fára festett, jobbra mutató kék nyíl nem sorminta, hanem az irányt mutatja. Nem hallják meg, elporoznak egyenesen. Magamban mosolygok, egy söröm van rá, hogy én érek hamarabb Piliscsabára. A Zsíros-hegy lábánál kicsit kommandózni kell a fák között, mert az út járhatatlannak tûnik, erre a részre számítottam is. Becsorogok Nagykovácsiba, jöhet az egyik kedvencem a Nagy-szénás. Az elsõ emelkedõ elõtt a montisok újra megjelennek mögöttem. Már röhögnek. Felfele én vagyok a gyorsabb. Mivel szinte teljesen tiszta az idõ, páratlan a kilátás vissza a Budai-hegyekre és északra a Pilisre is. Nem is sietek, nézelõdöm, fotózom. Az emlékfalnál kapok pecsétet (1:36), majd felmászom a csúcsra. Innen már csak gurulni kell. Térdkímélõ sebességet választok, szerencsére a táj látványa is lassításra kényszerít. Leereszkedem a Kõris-völgybe, ami hozza a formáját, csodaszép. Rengeteg fát kivágtak, ami néhol kicsit technikássá teszi a terepen való mozgást, de alapvetõen barátságos az út. Érzem a levegõben a tavasz illatát, most már nincs mese, a tél nem fog visszatérni. Elérem a kerítést, ahol tavaly még mászni kellett a lépcsõkön, most viszont felfedezek egy nagy csapóajtót. Kicsit nehézkes mozgatni, de átküzdöm magam rajta. Aztán hátrapillantva két bringást látok közeledni, szerencséjük van, bevárom õket, és teljesen megemelem a csapóajtót, így néhány kellemetlen percet megspórolok nekik. Innen már csak be kell kocogni Piliscsabára, a település határában Rushboy-t érem utol, aki most nem fut, így van esélyem megelõzni. Letérek a jelzésrõl, mellékutakon haladok, amelyek többnyire földutak, ezzel is kímélem a térdemet. Az állomáson épp az orrom elõtt megy el egy pesti vonat. Befutok a sörözõ kertjébe, itinert leadom, ennyi volt. 2 óra 49 perc alatt meglett a bõ hegyi félmaraton. Otthon teljesen elképedtem, amikor a gép kiszámolta az átlagot, nyolcas fölött mentem, pedig nagyon igyekeztem visszafogni magam. A térdem néha bejelzett, és a végére kicsit keményebbnek éreztem a másiknál, de egyébként rendben van. Sör helyett kólát iszom, és mire kiülök a padra, begurulnak a montisok is. Én nyertem. Persze õk mennek tovább az ötvenesen, de gyanítom, hogy a dobogókõi emelkedõn se õk lennének a gyorsabbak. Még 12 óra sincs, amikor vonatra szállok, és elindulok haza.
Fotók
|
| | |
| |
| BUÉK | Túra éve: 2009 | 2009.01.05 12:35:39 |
|
Nagyon szép idõt fogtunk ki ma, és nagy tömeget a rajtban, de hamar tudtunk nevezni. Szándékosan lassan készülõdtem, vártam, hogy a potenciális ellenfelek elinduljanak, köztük Feró - bringásokkal nem versenyzünk -, aztán qvic is útra kelt László Szilvivel, na velük meg fõleg nem. Magamban szerettem volna menni, lazán, okosan, de gyorsan futni. Az elején el is kapott a gépszíj, sokáig toltam felfele is, aztán már az eszemre hallgattam, és néhány lépéses sétákat is beiktattam pihenésként. Nem voltam benne biztos, hogy meg tudom futni a túra összes emelkedõjét. A Határ-nyereg utáni sárgát biztosan nem, szerencsére nem csúszott, de kerülgetnem kellett, néhányan tanácstalanok voltak hogyan haladjanak, megmutattam, hogy négykézláb is kitûnõen lehet felfele mászni. A pontnál (0:30) muszáj voltam fotózni, annyira szép a hegycsúcs, így havasan már rég láttam. Lefele sem csúszott, de jó! Szinte mindenki a mûúton ment, örültem, elõttem szabad volt a terep. A kilátóig végig futottam felfele, aztán lefele fõleg, a sziklánál (1:02) kivártam sorom a pecsétért, nem pofátlankodtam elõre. Nem szimpi részek jöttek, nem sok kedvem volt futni aszfalton felfele, alig vártam, hogy visszaérjek az erdõbe. Aztán már toltam neki a János-hegyre, pecsét (1:34), Szépjuhásznénál utolért az elsõ futó, még láttam a hátát, ahogy a Nagy-hárs hegyi ponthoz értem (1:46). Lefele mentem, mint süket, Nagy-réten (2:03) befogtam egy futót, aki Szilvi után érdeklõdött, õ már a célban volt. Néhány perc múlva én is, 2:07 lett a vége. A párás szemüvegben sokat nem láttam, csak qvic döbbent arcát, mit keresek én már itt, hát ez van. A BUÉK remek alkalom volt, hogy lecsekkoljam mennyit értek az elmúlt másfél hónap edzései. 33 percet javítottam a PB-n. Úgy tûnik, jó úton járok, jöhet a Téli Mátra.
|
| | |
| |
|
|
No megállj csak! 60
Nomád terepfutó verseny a Bükkben
Táv: 60,78 km, szint: 2122 m
Nincs nehéz dolga annak, aki a déli Bükkben akar egy szép útvonal-vezetésû túrát rendezni. A dhte No megállj csak! 60-ja láncra fûzi a környék legszebb völgyeit és hegyeit. A terepfutó kategória is remek ötlet volt, így egyértelmûvé vált számomra, hogy ez bizony kihagyhatatlan.
Áki, Luca, qvic, Feró - ez nem egy népdal elsõ strófája, hanem azon arcok neve, akikkel fél hét körül érkezem Cserépfaluba. A Hór-völgyi Általános Iskolában már sokan vannak, nagy részük futó, mindenki öltözködik. Én is nekilátok gyorsan rendezni a soraimat, mert Sütõ Laci hevesen terelgeti ki az indulókat az udvarra. Hétkor a kapuban ácsorgok qvic-kal (a többiek már elindultak a gyalogos távokon), SC bíztat minket, Szilvi késik, de megvárjuk, majd végre rajt.
Erõs kezdés a mûúton, qvic rátapad Szilvire, magamban mosolygok: na most megtudod, milyen érzés egy gyorsabb futót követni. :) Végre elhagyjuk az aszfaltot, kapaszkodunk felfele. Ismerõs a táj, a 26-os távot már kétszer teljesítettem, egyszer túrán, egyszer magánban. Ezért mikor felérek a templomhoz, terelgetem az embereket, akik mindenfele mennek, csak arra nem, amerre kellene. Három futó társaságában érek a kaptárkövekhez (0:27). Visszafutok a mûútra, majd zúzás lefele a piroson, elõttem két futó, iszonyúan nyomják. Lassan le is maradok, jön az elsõ gyönyörû völgy: a Felsõ-szoros. Rövid ugra-bugrálás után kiérek a Dobi-rétre. Érzem, hogy valami nem klappol. A lábaim kezdenek merevedni, ami nálam ritkán fordul elõ. Ez viszont csak egyet jelenthet: nagyon gyorsan megyek magamhoz képest. A pontnál (0:58) pecsétet és jéghideg vizet kapok. Eddig 8,6-os átlag, na itt a bibi, gyorsan nyomok egy satuféket, és néhány percet sétálok, addig eszem egy csokit. Mikor újra futni kezdek, hamar rálelek a saját tempómra, így már sokkal kellemesebb. Még nem vagyok hozzászokva a tömegrajtokhoz, olyan csoporttal jöttem el, akik jóval gyorsabbak nálam. Erre máskor figyelnem kell.
A sárgán már magányosan futok lefele, látom a jelzéseket újra festették, a szalagok pedig nagyon jól kiegészítik a hiányosságokat. Rátérek a tanösvényre, újabb lélegzetelállítóan szép völgy: Ökörütõ. Kicsit köves a talaj, de remekül haladok, belefutok az ország legcsodálatosabb völgyébe: a Hór-völgybe. Hiányolom a patakon való átkelést, de csontszáraz a meder. Jó hangulatban kocogok be az oszlai erdészházhoz (1:45). Nagyon nem vagyok éhes, de tudom, hogy mi következik, így egy lekváros kenyeret eltüntetek. Közben érkezik ebola a társával (Gábor?), õket követve vágok neki az elsõ komolyabb próbának: az Ódorvárnak. Féltem az emelkedõtõl, ezért hoztam botokat, és nagyon jól beválnak. A két srácot szorosan követve, széles fogásokkal egészen könnyedén haladok felfele, és nagyon gyorsan fogynak a szintek. Ki kell menjünk a kiszögeléshez, amit a kilátás miatt nem bánok, viszont a szûk ösvényen alig férünk el, szemben futók jönnek. Megkapom a pecsétet (2:20). Remek, sõt kitûnõ. Visszamászom az útra, megkeresem a kék romjelzést, és porzás lefele. Eboláékat nem látom magam elõtt, aztán rájövök miért, mert mögöttem vannak. A nagy kavarodásban lehagytam õket. Ismét Hór-völgy, hosszasan kocogok, futás szempontjából rendkívül monoton, de a táj miatt mégsem unatkozom. Elérem a Pazsag-völgy bejáratát (3:07), ahol bekólázom a ponton. Befutok a völgybe, ismét csatlakozom a két sráchoz, küzdünk a sárral, ami nagyon meglep minket, hiszen eddig minden száraz volt. Völgyet váltunk (Pokol), és megkezdjük a mászást a Bükk-fennsíkra, 10 kili jön 600 méter szinttel, szép lesz. Nem tartom a tempót a srácokkal, inkább lemaradok, és szép lassan mászom tovább. Végre beérek Répáshutára, jobbra nézek, több futó is a falu közepe felé sprintel. Srácok, nem arra kell menni, gondolom magamban, mert kiabálni nem érdemes, már úgysem hallanák. Én balra fordulok, és a zöld négyzeten felmászom a mûútra, ahol lassan futogatva féltávhoz érek a Bánya-hegyi parkolóban (4:07).
Néhány percet lakmározom, megérkeznek az elkavart eboláék is, együtt folytatjuk az utat, továbbra is felfele. Gábor le-lemaradozik. Kalandos rész következik Három-kõ fele, az utat falevelek borítják, néha azt sem tudom hova lépek, a botokkal próbálom koordinálni a mozgásomat. Viszont nagyon jól haladok, elfogy az erdõ, kicsit párás a levegõ, nem látok messzire a teraszról, de még így is fantasztikus a látvány. Ugyanez Tar-kõn (5:14). Muszáj néhány fotót készítenem. Elindulunk lefele, duóra csappant a csapatunk. Nyomjuk a gázt, de valamiért mégsem érzem, hogy jól haladnánk. Bár sokat beszélgetünk, talán azért. Az Imó-forrás völgye szintén mély nyomokat hagy bennem, illetve az a zakózás is, amit a ponthoz vezetõ lejtõn ejtek meg. :) Finomságokkal várnak minket (5:49), ki is használom a lehetõséget. A zöldhöz vezetõ emelkedõn még nincs nagy változás, ebola távolodik, megint lemaradok, aztán azon a hosszú szakaszon már érzem, hogy jön vissza az energiám, és a lábaim visznek elõre. Szinte észre sem veszem, de elhagyom a társamat, és Bujdosó-kõhöz már egyedül érkezem (6:43). Várok két percet, hátha felbukkan a srác, aztán elindulok, majd csak utolér. A következõ völgy szépsége miatt ismét tátva marad a szám, pedig azt hittem, hogy ezt már nem lehet tovább fokozni. A halastónál egy nem várt frissítõ pontba botlom, persze nagyon örülök nekik, magamhoz veszek egy csokit és egy banánt. Újra emelkedni kezdek, és már elõre félek Ódorvártól, ahová másodszor is fel kell kapaszkodjak. Egyenletesen haladom, örülök a botjaimnak, aztán hirtelen az út lejteni kezd. Megijedek, talán rossz helyen járok? Szemben, nagyon messze és nagyon magasan meglátok egy gigantikus hegyet, és megfagy bennem a vér. Az lenne Ódorvár? Elsõ pillanatra bepánikolok, de aztán nyugtatom magam, ennyire azért nem számolhattam el a távot, hiszen az a hegy legalább két órára van innen. Lefutok a lejtõn, egy bokron meglátok egy papírdarabot: ep 100 méter. Elönt a megkönnyebbülés, nevetek magamon, és nagyon örülök, hogy végre itt vagyok (7:43).
Innen ámokfutásba kezdek, sajnos sok a rövidtávos a szakaszon, nagy részük iskolás, de szerencsémre a tanítók félre terelik õket, így szabad az út elõttem. Húsz percbe telik, míg lejutok a bükkzsérci mûúthoz, majd lassan, de egyenletesen megmászom Nyomó-hegyet, az utolsó próbát. Megkapom a pecsétet (8:24), és maradék erõmet összekaparva visszafutok Cserépfaluba. 8:39-es idõvel érek célba. Egy kissrác nyakamba akassza az érmet, kapok egy pólót is. Aztán bevánszorgok a zuhanyzóba, futókkal beszélgetek, köztük kutyÁ-val, aki a cipõmrõl ismer meg. :) Az enyhén hideg víz majdnem olyan jól esik, mint a futás. Felfrissülve beállok a sorba az oklevélért és kitûzõért, közben már ebola is beért remek idõvel, a srác visszatért. :) Hamar jutok kajához is, erre vártam már órák óta, nekem nagyon ízlik. Megjelenik qvic, majd szép lassan megérkeznek a többiek is.
Számomra teljesen egyértelmû: nekem a No megállj csak! 60 A TÚRA és A FUTÁS. Rendkívül jól éreztem magam, remélem minden évben eljutok ide.
piedcat
|
| | |
| |
| Meteor | Túra éve: 2008 | 2008.09.25 10:37:56 |
|
Meteor Maraton
Táv: 43,3 km, szint: 1230 m
A múlt heti félmaraton eléggé kivette az erõmet, ezért erre a szombatra csak egy hegyi maratont terveztem. :) Egész héten éreztem egy kis fáradtságot, így el is határoztam, hogy lazára veszem a tempót, idõterv nélkül, csak nézelõdõs, kellemes kocogásra készültem.
Reggel már a Moszkván megtörténik a bemelegítés, ugyanis négy ellenõrbõl egy sem tudja megmondani, honnan indul az új hûvösvölgyi járat, végül a megérzésemre hagyatkozva sprintelek a Várfok utcába, ahol az utolsó pillanatban lépek fel a buszra. Így még 8 elõtt kiérek a rajtba, beöltözök, és beállok a sorba nevezni a futó géniuszok (norb29, SC) mögé. :) 8:05-kor indulok, kevés futás, majd már sétálgatva hódítom meg a Nagy-hárs hegyet. Pecsét után (0:22) már nyomom a gázt, még a nitrót is ráküldöm, és majdnem belerohanok Tamásékba, muszáj lassítani, ha beszélgetni akarok. Annyira belemélyedünk, hogy azt veszem észre, már bõven a János-hegyet másszuk. Hát ez így valóban kényelmes teljesítés lesz. Otthagyom õket, megfutok néhány emelkedõt is, majd a szerpentinen kavargok, és nézem a meredek emelkedõkkel küzdõ kispistázókat. Erzsébet királyné kilátója hamar elõbukkan a fák közül, egy bácsinál önkiszolgáló a pecsét (0:46). Innen sokáig jól futható az út, megint megjegyzem magamnak, hogy mennyire biztonságban érzem magam a cipõmben, remekül tapad a meredekebb lejtõn is. A Virág-völgy pompás látványt nyújt, arra gondolok, hogy sokkal egyszerûbben is le lehetett volna jutni Csacsi-rétre, ahol újra ellenõriznek (1:11). Itt elnézem az utat, elõkapom a gps-t, meglepõdve látom, hogy majdnem kispistáztam, félig lementem a z+-en. Visszafutok, így vesztek 3-4 percet. Rátérek a pirosra, ahol csatlakozik hozzám egy futó srác, majd utolérünk egy hölgyet (yoyo?), aki szintén felveszi velünk a tempót. Így hárman érünk a Piktortégla-üregekhez (1:39), majd egy olyan rész következik, ahol még sosem jártam. Gyönyörû szép tájakon futunk, kopasz sziklákat fenyvesek tarkítják, és a kilátás is fantasztikus. Sorrentó szikláinál sorban állás van a pecsétre várva (1:55). Innen a sárgán vonatozunk egy elég szûk ösvényen, sajnos nem mindenki akar elengedni. Végül is igaza van, nincs elõnye a futóknak a gyalogosokkal szemben, bár egy kis empátiával megoldható lenne a probléma. :) Elérjük Budakeszi határát, beleereszkedünk a Mária-szurdokba, ami egy mély, keskeny árok, rengeteg kidõlt fával, így nehézkesen haladunk. Utána már csak keresztülfutunk a településen, és a Mammutfenyõknél találjuk a 21 km-es célt, legalábbis a srác itt kiszáll, nekem még a fele hátra van (2:43).
Néhány percet állok a pontnál, két szendvics látja a kárát. Közben a hölgy elindul, hamar utolérem, majd a kõbányához vezetõ hosszú egyenes szakaszon elkezd lemaradozni. Pecsételtetek a ponton (3:19), zúzok tovább Páty fele. Majdnem elérem a zöld háromszöget, amikor meglátom egy bringán Lufit, aki azt nézi hogyan fürdik csanya egy sáros pocsolyában. Ööö… vagyis fordítva: csanya ül a bringán és Lufi a pocsolyában. :) A telki mûutat elérve elrakom a gps-t, innen már ismerõs az útvonal. A Nagy-kopasz és környéke régi futóedzéseim helyszíne, jó újra látni. Nem küzdök az emelkedõvel, ami a Tarnai-pihenõhöz vezet, felváltva kocogok és gyalogolok. Még mindig tetszik ez a rész, nemhiába van itt a következõ pont (4:02). Kicsit erõtlenül mászom tovább, nem is erõltetem a futást. Éppen kapóra jön egy hölgy, aki szegény fél órát kavargott, mert véletlenül letért a jelzésrõl. Beszélgetünk egy kicsit, majd lejteni kezd az út, és sajnos, nagy bánatomra el kell tõle búcsúzzak. :) Megint jó tempóban megyek egészen a Vöröspocsolyához vezetõ emelkedõ aljáig. Az edzéseken ezt mindig megfutottam, most inkább csak bandukolok. Aztán újra lejt, és jön a kedvenc p+, de még elõtte pecsét (4:42). Berobogok Remeteszõlõsre, nekiesek egy utcai csapnak, nagyon jól esik a víz a sok izolötty után. A Remete-szurdokban is találok egy pontõrt (5:06), aztán kifutok az erdõbõl, a városi szakasz következik. Konstatálom, hogy meleg van, pedig hûvös idõt jósoltak. A kéken mászom fel a máriaremetei templomig, ahol egy esküvõbe csöppenek. Körbevesznek a koszorúslányok, amit nem bánok, viszont nem találom a pontõröket. Egy bokor mögül szólnak rám: „Psszt, itt vagyunk.” Az utolsó pecséttel a birtokomban kocogok az utakon, Nagy-rét, majd kisvasút végállomás.
5:49:31-gyel nyitok be a célba. Megkapom az útközben többek által agyondicsért tûzzománc jelvényt, és megállapítom, hogy igazuk volt: már csak ezért is érdemes ide eljönni. De elsõsorban persze a tájakért, hiszen nagyon jól sikerült kijelölniük az útvonalat. Aztán hazafele a buszon beleolvasok az itinerbe, és egy fél mondaton megakad a szemem: „lehetõleg mellõzzük a futást.” Hm, ha ezt elõbb olvastam volna… :)
Videós beszámoló
|
| | |
| |
|
Gödöllõ K50 II
A tegnapi túrafutás után elég merész vállalkozásnak tûnt bevállalni ezt a bringatúrát, ha nem lennék Margita-kupás, valószínûleg ki is hagytam volna. Igazából csak az 1000 méter szintkülönbség volt zavaró, amit a kiírásban feltûntettek, és ha nem is volt annyi, nekem mégis úgy tûnt. Reggel kigurultam a városházához, pár szót váltattam Feróval, neveztem, és 9-kor már tapostam is a pedált. Szépen elvitt magával az elején a mezõny, combjaim néhány kili után már sajogtak. Viszont a nagytarcsai elágazásig 25 km/h környékén tartottam a sebességmérõt. Innen kezdõdtek a gondok. Sok és hosszú emelkedõt kaptam Nagytarcsáig, majd Kerepesen, Szilasligeten, Mogyoródon, és persze a hab a tortán: Szada sem maradhatott ki. Most oldalról támadtuk a hosszú emelkedõt, de ez még rosszabb volt, mint a fõúton. Kis utcákon kanyarogtam, próbáltam megkeresni a legkisebb sebességfokozatot, de még a lánc is felakadt egyszer. A lényeg, a túra elég küzdõsre sikerült, fõleg a vége. A teljesített idõ (2:27) egy kicsit meglepett, mert magamhoz a durva útvonalhoz képest elég jónak mondható. Ezzel véget ért a „gödöllõi bringaszezon”, jövõre folytatom.
piedcat |
| | |
| |
| Vadrózsa | Túra éve: 2008 | 2008.08.23 21:07:10 |
|
Vadrózsa 30
Táv: 29,5 km (?) Szint: 890 m
Amikor reggel felébredek, az elsõ gondolatom az, hogy ez egy remek nap lesz. A Mátra már eleve megadja az alaphangulatomat, hozzá társul a jó futóidõ, illetve hogy átlagon felüli formában érzem magam. qvic hét elõtt érkezik, és elautózunk Rózsaszentmártonba, ami egy kicsi, de szép település a Mátraalján. A horgásztónál van a rajt, már ismerjük a helyett, tavaly is voltunk itt. Akkor az 50-esen mentünk, nekem bõven elég volt, a nyári hõségben nagyon kemény az a terep. Persze qvic-nak ez semmiség, így ebben a formációban indulunk: qvic a hosszún, én a középtávon.
Rövid nevezési procedúra után 8:05-kor startolunk, az aszfaltos emelkedõ hamar beállítja a megfelelõ szintre a pulzust. Elég durva tempóval kezdünk, sorra elõzzük le az embereket, a gps-em sebességmérõje alig-alig megy 10 km/h alá. Hm, ez így kemény lesz, de még jól esik. qvic-nak is megfelelõ, mondja: nem akarja elfutni az elejét. Hát nemtom, mi lenne, ha elfutná?! :) Mindenesetre 23 perc alatt elérjük a feltételes pontot a Kopasz-hegy oldalában. Innen zúzás tovább, és néhány perc múlva már az elsõ komolyabb feladattal, a Somlyóval szemezünk, ami a Mátra utolsó vulkáni púpja. Fenyvessel övezett ösvényen kapaszkodunk fel, és már pecsételünk is a ponton (0:42).
Mondom a társamnak, hogy menjen nyugodtan, õ úgyis néhány órával többet lesz kint terepen, mint én, ne alkalmazkodjon hozzám, fusson a saját tempójában. A lejtõkön õ egyébként is sokkal gyorsabb, a Somlyóról pedig gurulni kell szépen hosszan. Nõ köztünk a távolság, de nem túlzottan. Nem qvic lassúbb, hanem én vagyok bátrabb. Fura, de az új cipõmben stabilabbnak érzem a talajfogást lejtõn. Na igen, ez az (egyik) elõnye a futócipõnek a túracipõvel szemben. Ahogy kiérünk az erdõbõl, máris a Nagy-hársas tornyosul fel elõttünk, ahová fel kell menjek, de még nem most. Elõször meg kell kerülni.
Egy sûrû, susnyás részen ereszkedünk le a Széleskõ tavához, ami egy festõi szépségû hely. Megkapjuk a pecsétet (0:58), és innen már végleg magamra hagy qvic. Még készítek pár fotót, majd folytatom az utat felfele, egy nagyon meredek ösvényen. Megkerülöm a tavat, és felülrõl is megtekinthetem a tengerszemet. Gyönyörû. Egy hosszabb kaptató után érem el Hármashatárt, ahová még egyszer visszatérek, ezúttal itt nem kapok pecsétet, csak útbaigazítást. Azért nem úszom meg Nagy-hársast, az oldalába csak fel kell másznom, de nem esik nehezemre, sõt még kocogni is tudok, és gyönyörködöm a Mátrára jellemzõ ligetszerû erdõben. Hamarosan lejteni kezd utam, beérek a Szurdok-völgybe, és egy meglehetõsen köves, szûk ösvényen bukdácsolok lefele. Itt már nincsenek ligetek, ez egy igazi bozótos-vaddisznós hely. Az út nehézségeit feledteti a kilátás, amely a fák közül bukkan elõ, Szurdokpüspöki és a Muzsla (de jó, hogy most oda nem megyek fel). Kiszélesedik az út, és borzalmas tempóban leviharzom a mûútig, majd ott néhány száz métert sprintelve érkezem az Eszter-forráshoz (1:42).
Tavaly se volt valami bõséges a forrás vize, most is ez a helyzet. Szerencsére a rendezõk gondoltak ránk, hoztak magukkal elegendõ vizet. Gyorsan felhörpintek egy pohárral, és már futok is tovább. Eszembe jut, hogy ennem kellene valami szilárdat, de nem érzem, hogy kevés lenne az energiám, inkább eszem egy csokit. Berongyolok Szurdokpüspökibe, néhány embert itt is magam mögé utasítok, elfordulok balra, és teljesen egyedül vágok neki a Nagy-hársasnak. Bitang magas ez a hegy, néha elõbukkan a csúcsa a fák közül, és elérhetetlennek tûnik. Aztán hirtelen elõbukkan egy kutya is a semmibõl, de szerencsére nem éhes. Legalábbis nem rám. Fejben fel vagyok készülve a nagy mászásra, néha lassú kocogással teszem változatossá a gyors gyaloglást. Nézem az órát, számolgatok, nagyon jól haladok, nyugtázom magamban. Zajt hallok, egy Barkas lavírozik lefele a legmeredekebb részen, raktere színig fával. Jesszus, gyorsan elhagyom az utat, ez mindjárt nekem jön! Ki gondolta volna, hogy a legdurvább terepen fogok ilyen vacak gépkocsival találkozni. Féltávnál járhatok felfele, amikor mégis úgy döntök, hogy eszem néhány harapást a kiflimbõl, a csúcs még elég messze van. A szilárd kaja jól esik, gyorsítani tudok. A geodéziai toronynál ketten várnak pecséttel, amit végül a kishölgytõl kapom (2:24). Köszi. :)
Újra csõlátásom lesz a nagy sebességtõl, ahogy megindulok lefele a gigantikus hegyrõl. Ez az oldala jobban tetszik nekem, megint ligetszerû erdõk következnek. Megint megállapítom, hogy milyen jól lehet ebben a cipõben futni lefele. Elérem a Hármashatárt, újra kapok útbaigazítást, majd a húszas táv résztvevõit elõzgetem. Jön a szerpentin, majd a pincék, és berobogok az utolsó ponthoz (2:59). Borral kínálnak, Rózsaszentmárton nagy bortermelõ vidék, asszem, ha innék csak egy pohárral is, nem érnék célba szintidõn belül. :) Így csak ásványvizet küldök le, és nekivágok az utolsó szakasznak. Rövid földút után aszfalton trappolok be a településre, keresztülfutom, jön a jobbos és a horgásztó. 3:30 a vége. Akkor még nem igazán fogom fel, de piszok jó idõt mentem.
Átveszem a jutalmamat, kimegyek a tóhoz, és egy bõséges ebédet veszek magamhoz, ami paprikás krumpli. Utána átöltözöm, egy órát meditálgatok a tó partján, majd egy órát nézem az olimpiai közvetítést a borozóban, és még egy órát téblábolok a környéken, mire végre befut qvic is. Megvárom, míg õ is bekajál, aztán indulhatunk haza.
Ez egy tökéletes nap volt, tökéletes futással. Bárcsak mindig így lenne! Éreztem, hogy jobban megyek, mint általában, részben a futócipõnek is köszönhetõ. Na és a táv! Az itinerben 29,5 km szerepel, nos, a gps-em 33,8 km-t mért. Elég nagy a különbség, a valóság valószínûleg a kettõ között van. Igazából lényegtelen. A lényeg az, hogy a 2006-ban felállított átlagrekordom (Budai tájakon 15, 8,2 km/h) megdõlt. Ha a 29,5 km-t veszem figyelembe, akkor a 8,4 km/h az új csúcs, ha a 33,8-at, akkor 9,6! Elég durva. Legalábbis számomra. Fõleg, ha figyelembe veszem még azt is, hogy ez nem olyan könnyû terep, mint ami a Budai-hegységben van. Ezt a túrát kötelezõvé kell tennem, nagyon bejön. Köszönet a rendezõknek.
Videós beszámoló
|
| | |
| |
|
Via Dolorosa 25
(Nagy Imre emlékére)
Táv: 23 km Szint: 1029 m
Reggel negyed hatkor a konyha ablakából nézem végig a napfelkeltét, miközben összedobok egy szendvicset. qvic 6 elõtt érkezik, és átautózunk Markazra, melynek határában már tekintélyes méretû hegyek magasodnak. Még soha nem jártam ezen a környéken, ezért vállaltam be ezt a túrát. Leparkolunk az iskola mellett, az utat számtalan autó szegélyezi. Az ajtóban „Nyomd erõsen!” szlogennel várnak minket a rendezõk. Mivel én a rövidtávon indulok, még egy órát elücsörgök, közben qvic búcsúzik, a 75-re megy, ma már nem látom többet. Még megreggelizem, leadom a táskát, nevezek, bekapcsolom a gps-t, és pontban nyolckor indítom az órát.
Még Markazon összejövök egy sráccal, aki bár 115-ön indult, elég jó tempóban szedi a lábait. Sok szint van a túrában, hamar be is keményít az út, az emelkedõn a srác lemarad. Nyílt terepet követõen utunk betér az erdõbe, és akkor kezdõdik az igazi mászás. Addig próbáltam felfele is kocogni, 23 km-en nem akarok sokat tartalékolni. Befogok egy futó hölgyet, többször láttam már túrákon, nem sok esélyt adok magamnak, hogy sokáig elõtte maradok. A hegyre egy gyalogos nyomában kapaszkodom fel, majd kifutok a várromhoz. Pecsétet (0:28) és néhány dicséretet is begyûjtök, amiért ilyen gyorsan ideértem. Örülök ennek, annak már kevésbé, hogy a következõ 3,5 km végig emelkedik. Felváltva futok és kapaszkodok, néha elég köves a talaj, még erre is figyelnem kell. Az új futócipõm (Kalenji Kapteren Trail) eddig jól szuperál, kíváncsi vagyok, hogy ilyen kemény terepen mit bír.
Mária-képes fa elõtt egy nagyobb csapatot elõzõk, majd a ponton megkapom a következõ pecsétet (0:59). Eszem egy csokit, iszom néhány kortyot, egész jól bírom a nyári melegben, bár itt a fák árnyékában kellemes a klíma. Innen hamar elérem a Markazi-kaput, ahol eljátszom a színvakot, ugyanis mindenáron a kéken akarok tovább menni, pedig a zöldön kellene. Végre a helyes úton hosszú ereszkedésbe kezdek, nyomom is neki rendesen, csak Vándorköszörûs és budai H.G. szavai állítanak meg: ne siessek, a következõ pont csak 10-kor nyit. Mégis futok tovább, legfeljebb majd várok. Aztán egy hosszú mûutas rész után már megterített asztal fogad a Szent-István csevicei ponton (1:41). Sõt, olyan túrázót is találok itt, aki már 7-kor elindult. Igaza volt qvic-nak, a szigethalmiak számítanak a futókra. Bár marasztalnak kajával, nem sokat idõzöm, egy pohár szörp után ismét felpörögnek a futómûvek.
Már nem is lepõdöm meg, amikor a következõ 3,5 km-en majd’ 300 métert emelkedem. Az Ilona-völgy szûkülni kezd, kis patak partján trappolok végig, káprázatos a táj. Következik a vízesés, itt muszáj megállnom kicsit nézelõdni, és feltöltõdni. A vízesést kicsit trükkösen kell megkerülni, gyökerekbe és sziklákba kapaszkodva mászom fel bal oldalt, néha vészesen közel kerülök a perem széléhez. Cipõm talpa még a csúszós részeken is megfog, úgy tûnik jó vásárt csináltam vele. Közben egy idõsebb hölgy megjegyzésén mosolygok, aki még a vízesés elõtt szólított meg: „Azért fut, mert fogyni szeretne?” Hát nem is tudom, talán távolról nagydarabnak tûntem, pedig szívószálat használok hálózsáknak. :) Az igazság az, hogy pont fordítva van: sokat kell egyek ahhoz, hogy a futás miatt ne fogyjak.
A Markazi-kapuig le kell küzdjem azt az emelkedõt, amin nem régen lefele jöttem. A kapu után végre beáll középre a vízmérték. Másodszor érkezem a Mária-képes fához (2:37), ismét sok dicséretet kapok, köszönet nekik. Azt is megtudom, hogy én vagyok az elsõ, illetve, hogy innen már csak a zöldön kell menni.
„Csak”. Hm, ez enyhe túlzás volt. Ugyanis az utolsó 4 km-en több a bonyodalom, mint ez elsõ 18-on. Fél km-t futok lefele, amikor elveszítem a jelzést. Látom a gps-en, hogy egy kicsit túljöttem, visszasétálok. Felesleges, ugyanis ösvény nincs, és a távoli fákon se látok jelzést. Sebaj, mire jó a gps? Lekocogok néhány métert az úton, majd bevágok jobbra az erdõbe, és lassan ereszkedni kezdek a hegyoldalon. Így biztosan idõt vesztek, hisz figyelnem kell a kövekre, faágakra, de az út keresésével valószínûleg több idõ menne el. Valahol csak keresztezem azt a nyomorult zöldet! Még szerencse, hogy nincs magas aljnövényzet, könnyen haladok. Egy kerítés mellett rábukkanok az útra. Na végre. Aztán kiérek egy mûútra, ahonnan balra kellene betérni. Sasolom a bal oldalt, sehol semmi, csak a zárt bozótos. A gps azt mutatja, hogy túlhaladtam. Ilyen nincs! Veszem egy mély levegõt, és belegázolok a susnyásba. Derékig ér a gaz, rövidnadrágban vagyok, kedves kullancsok, eljött a ti idõtõk, zabáljatok! Egy keskeny árok partján aztán megtalálom a rendkívül rossz minõségû, ösvénynek se nevezhetõ utat. Majd újabb mûút következik, már elõre félek, hol kell bevágni az erdõbe, de szerencsére itt már két nyomsávos út indul tovább. Persze nem sokáig tart, egy háznál beszûkül, és óriási kövek akadályozzák a futást. Kockáztatva a bokatörést nyomom a gázt, megkönnyebbülök, amikor kijutok az erdõbõl, és megpillantom Markazt. Azért még itt sem megy olyan egyszerûen, bokrok között szlalomozom, és egyszer megint sikerül letérni az útról, de hamar visszatalálok. Befutok a településre, be az iskolába, itinert leadom, 3:19, papíron 3:17.
Kapok egy kitûzõt, egy markazi pólót, egy oklevelet, amely elõször 10 km-t igazol, majd kijavítják 25 km-re. Elsõként értem be, és felmerül a rendezõkben, hogy valószínûleg én vagyok az abszolút elsõ is ezen a távon, akkor pedig járna a kupa is. De azért kivárják a 13:17-et, amikor biztosra kiderül, hogy ki nyert, viszont a buszom 13:16-kor indul. Így tuti, hogy kupa nélkül megyek haza. Leülök egy asztalhoz egy tányér rizses lecsóval, amiben nincs rizs, mert még nem készült el. Viszont farkaséhes vagyok, így még két lekváros kenyér is bõven befér, és néhány pohár szörp. Két sráccal beszélgetek, akik a tízesen mentek, és panaszkodnak a zölddel jelzett útról. Igazuk van, gps nélkül nem is tudom hogyan kavarogtam volna ki onnan. Talán egy kis szalagozás elfért volna. Sok pihenés után negyed kettõkor indulok haza Vándorköszörûs társaságában. Remek kis futás volt, kemény szintekkel, gyönyörû tájakkal, általában ez a jellemzõ a mátrai túráimra.
Videós beszámoló
|
| | |
| |
| Eötvös | Túra éve: 2008 | 2008.06.22 07:54:06 |
|
Eötvös 50
Kocogós tempóban lenyomtam a távot qvic aszisztálásával. Nem volt egszerû. A dögmeleg miatt sokszor jártam a tûréshatáron, de egyszer sem gondoltam rá, hogy kár volt eljönni. Gyönyörû és kemény a túra, az idõjárás eléggé extrémmé tette, de már ismertem, tudtam, hogy mire vállalkozom. Viszont az erdõk mélyén, ahova még a nap sugarai is alig-alig törtek be, sárral is találkoztunk. Néhol olyan sötét volt, hogy alig láttam valamit. Ennek eredménye: egy hatalamas zakózás. A futás jól ment, már ahol lehetett futni. Kilenc órás idõtervvel indultunk, Prédikálószékig fél órát hoztunk rajta, aztán jött az a borzalmas lefele, és rögtön követte a Rám-szakadék. Az elõny úgy párolgott el, mint belõlem a víz és az energia. Ki is csúsztunk az idõbõl, a szerencsénk az volt, hogy Dobogókõtõl kezdve könnyebbé vált a terep, és még volt erõnk kocogni a tûzõ, égetõ napon. A legforróbb hely Csobánka volt, itt háromszor is fürödtünk, szó szerint, még a lábunkat is a csap alá raktuk. De még így is kérdéses volt, hogy kibírjuk-e az utolsó kiliket. Még qvic is szenvedett, pedig sokkal jobban bírja a meleget, mint én. Az Oszoly csúcson már csak két perc hátrányunk volt, innen "ereszd el hajam" stílusban nyomultunk vissza Pomázra. Így sikerült a tavalyi 10:40-es pb-met megdönteni. Végül 8:46:46-os idõvel toltuk be a szekeret a célba. Bónuszként még azokat is megelõztük, akik megkerülték a Rám-szakadékot. Még így is jobbak voltunk. :) Nem is reméltem, hogy ebben a hõgutában így sikerülhet. Úgy tûnik, hogy magasabb edzettségi szinten a hõháztartásomat is jobban tudom befolyásolni, ami sokszor megborulni látszott. Elõszõr futottam két bottal, ami fõleg a meredek emelkedõkön sokat segített, viszont hátráltatott is, például amikor ott hagytam a Matyi büfében, és már csak a parkolóban vettem észre. :) Konklúzió: ép eszû ember ilyenkor a Balatonra megy. Természetesen a Balaton 50-re. :) Talán jobb lett volna azt választani. Megegyeztünk, hogy jövõ évtõl oda megyünk ilyentájt, az Eötvösbõl elég volt ez a három teljesítés. |
| | |
| |
|
Gödöllõ 30 éjszakai futás
Táv: 27,1 km, szint: 350 m.
Bár voltak már tapasztalataim, de mégis ért meglepetés a tereppel kapcsolatban. Kellemesen csalódtam, amiért az esõzések ellenére nem volt nagy sár, olyan biztos nem, mint 2006-ban. Viszont mégis keményebbnek tûnt a terep, mint vártam. A némi bizonytalansághoz az is hozzájárult, hogy pl. rögtön az elején Antal-hegyen átfestették a jelzést háromszögrõl forrásra. Akkor lett gyanús a dolog, amikor már a tizedik kutya ugatott fel, jelezve, hogy rossz úton járok, ugyanis visszaértem a házakhoz. A domonyvölgyi pontnál (10,2 km) 1:10-nél csekkoltam. Jól ment a futás, de akkor már éreztem, hogy a három órás terv nem lesz meg. Innen 50 perc volt Margita, ebben az útban nem volt semmi köszönet. A domb gerincén hatalmas dzsindzsás fogadott, a gaz derékig ért, a faágak a pofámba lógtak, ráadásul olyan pára volt, hogy az orrom hegyéig is alig láttam, a fejlámpám fénye semmit se segített. Attól féltem, hogy belerúgok egy alvó vaddisznóba. :) Egyik elágazásnál annyira figyeltem a jelzéseket, hogy nem vettem észre az óriási dagonyát, amibe aztán derékig belegázoltam. Még a számba is sár került. Margitától versenyt futottam az idõvel, de Babatra érve már reménytelennek láttam a dolgot, majd visszaérve Gödöllõre kicsit megnyomtam a végét, így érkeztem a célba 3:19:09-es idõvel. Még így is PB lett. Ez volt a harmadik teljesítésem, viszont elõször voltam egyedül, néha hallottam furcsa hangokat a sötét erdõ mélyérõl, ilyenkor magasabb volt a pulzusom, mint amit a tempó indokolt volna. :)
|
| | |
| |
|
III. Terep Százas
Megint sikerül feleannyit aludnom, mint ami szükséges lenne. Persze ez a tavalyi semmihez képest még mindig több. Ráadásul most elõször kiélvezhetem a vidéki élet hátrányait, idõ hiányában qvic-nál húzom meg magam, hogy reggel még idõben kiérjünk a rajthoz. Zúgó fejjel és nagyon fáradtan ébredek négy után. Nincs gáz, végül is csak egy 100 km-es terepfutó-versenyen veszek részt. Rövid pakolást követõen felülünk a metróra, ahol már Ákos vár minket. Ha Ákos jön velünk egy túrára, az csakis kemény túra lehet. A hévnél már gyülekeznek a futók, Árpád-hídnál Ritchy is csatlakozik hozzánk. Ahhoz képest, hogy majd’ elalszom, egész jó a hangulatom, pedig az is megfordul a fejemben, hogy hagyni kellene az egészet, és nem leégetni magam. Én meg az ultrafutás, soha még köszönõ viszonyban sem álltak egymással, talán nem kellene erõltetni, ami nem megy. Aztán az elmúlt hónapok edzéseire gondolok, és meggyõzõm magam. Lesz, ami lesz. Menjünk.
Csillaghegyen megcélozzuk a közösségi házat, mosdó után a rajtszám feltûzésével bajlódunk. Sajnálom, amiért egy apró baki miatt rosszul kerültem fel az elõzetes rajtszámfelvételi listára, így anonim lettem, másoknak még a fórum-nickjét is feltüntették. Csillaghegy-Tata 100,07 km. Nem lehet közömbösen nézni a rajtszámra. Aki rátekint, abban vagy tiszteletet ébreszt, vagy komplett idiótának nézi a viselõjét. Sajnos nagy eséllyel az utóbbi emberekbõl van több. Mire visszaérünk az orvosi rendelõ elé, már mindenki tolongva várja a rajtot. Még gyorsan leadom a táskámat, és az utolsó pillanatban lecserélem a hosszú ujjú pólómat rövidre. Majd -balazs- egy nagy tülköléssel útnak indít minket.
Róka-hegynek vesszük az irányt, a nagy tömeg a piroson trappol felfele. Úgy tûnik, mindenki fut, pedig az út elég merészen emelkedni kezd, de végül is ez egy futóverseny vagy mi a szösz. Aztán a Hegymászó utcánál már visszaveszünk a tempóból. Erõsen zihálok, kell még egy kis idõ, míg beáll a pulzus a megfelelõ frekire. Az ösvény bejáratánál érdekes szitu alakul ki: sorba kell állni, hogy bejussunk az erdõbe. Többen poénosan megjegyzik: ez mínusz két perc. Nézem van-e ismerõs a környéken, de nincs. qvic már biztosan a Kevélyt mássza, Ákos és Ritchy valószínûleg mögöttem. Keresnem kellene egy „nyulat”, akit tudnék követni egy ideig. Egy hátizsákos hölgy mögé érkezem, elég jó a tempója. A fák között szlalomozunk, viszont amint kiérünk a földútra, a hölgy távolodni kezd. Nem jó a tempója. Jobb. No mindegy. Többen beelõznek, de nem akarok sodródni a tömeggel, fogunk még találkozni fiúk. A mûút után ismét emelkedni kezdünk, itt már többségünk okosan halad: erõs tempóban séta. Ezüst-Kevélytõl kis hullámvasutazás, majd egy nagyobb szusszanás és fent is vagyunk. Dugóka elõ, dugás (0:58), és tovább.
Egész jó idõben felértem, konstatálom magamban, amikor váratlanul elhúz mellettem Ritchy és Ákos. Most õk ilyen gyorsak, vagy én vagyok lassú? Nem sokat töprengek rajta. Az biztos, hogy visszafogottabban megyek, mint ahogy terveztem, de sajnos még nincsenek tapasztalataim a száz kilis futások terén. Nem tudom, hogyan fog reagálni a szerveztem, ha 50 után még azt mondom neki: már csak még egyszer ennyi, és vége. Mindenesetre megyek a saját tempómban, és közben azt veszem észre, hogy kezd szétszakadni a mezõny. De nem is akárhogy. Hosszú-hegy lábánál már teljesen egyedül vagyok. Egy pillanatra megijedem, hogy talán letértem a jelzésrõl, de minden oké. Milyen túra is ez? A Kinizsi? Na ne viccelj, és hol az 1500 ember? Lazán megmászom a hegyet, 2:01-nél pecsételnek. Innen 18 perc alatt elérem az elsõ frissítõ pontot. Véletlenszerûen nyúlok a finomságokért, nápolyi, csoki, ropi, jöhet minden, csak a gyümölcsökkel bánok csínján, sajnos még bennem vannak a tavalyi rossz emlékek. Míg elkólázgatok, jönnek bõven a résztvevõk, köztük a hátizsákos hölgy is. Valahol leelõztem, de észre sem vettem. Már egy tucatnyian lehetünk, amikor odébb állok. Egy srác társaságában megyek neki a Pilisnek. Nem sokáig beszélgetünk, õ egy kicsit más kategória. „Csak” a K100-on indult, de 18 km-en 20 percet hozott rajtam, és estére már otthon akar lenni, mert másnap bringás hegyi maratonra megy.
Nem bírom megállni, hogy ne fussak a pilisi szerpentinen, ezzel vagy hat-hét embert magam mögé utasítok. Itt sûrûn ellenõrizgetnek, nehogy vágjunk. Az elsõ ágnál Csanyánál van dugás, majd a rajtszámot írják fel kétszer, és a végén még egy dugás. A nyeregig tartó hosszú szakaszon lágyan meglegyint egy holtpont. Mi a fene, nem vártam ilyen koránra. Talán mégsem kellett volna futni a szerpentinen. Szerencsére lejtõk következnek, a pontra már korgó gyomorral érkezem (3:36). A büfében kiválasztom a gyomromnak legközömbösebb italt, fél liter narancslevet küldök egy szendvics után. Annyira telítõdõm, mintha egy fél téglát nyeltem volna le. Nem is erõltetem a futást egy darabig, a korábban lehagyott egyének kezdenek visszaszivárogni. Egyébként az egész útvonalon 10-12 arcot figyeltem meg, akikkel hasonló tempót mentem.
A Kétágú-hegyig visszatér az erõm, lekocogok a mûútra, ahol többen tapssal bíztatnak. Endorfinnal tölt el a gesztus, és rendkívül motivál. Ugyanúgy, ahogy a sörözõ melletti frissítõ pont is (4:33). Itt is bekólázom, viszont flakonom nincs, a camelbakot közvetlenül nem tudom vízzel megtölteni. Ezért beviharzok a sörözõbe, kérek egy fél literes szénsavmentes ásványvizet. Helyette kapok egy háromdecis szénsavasat. A pultossal pompásan megértjük egymást. :) A vizet beöntöm a tevehátamba, az üveget megtöltöm a mosdóban, ha már ott vagyok, jól meg is mosakszom. A rendezõk figyelmeztetnek, hogy vigyázzunk a meleggel, a nap már rendesen éget. Nem örülök neki. A Pokol 15 következik.
A frissítés miatt a lábaim visznek elõre, Kesztölc határáig ismét feljebb kúszok az eredménylistán néhány hellyel. Átfutok a fõúton, és ezzel már magam mögött tudhatom a Pilist. Visszanézek a gyönyörû hegyekre. Hát nem is tudom, nekem túl könnyûnek tûnt. Hol itt a trükk? Nem sokat várat magára.
Szerencsére nincs akkora por, mint vártam, viszont a meleg valóban odacsap. A hõháztartásom tartja magát, simán tudok futni Dorogig, majd fent a töltésen is. Rémképek ugranak be a 2005-ös Kinizsirõl, amikor itt teljesen elgyengülve vánszorogtam, körülöttem óriási porfelhõk, és vagy 45 fok hõmérséklet. Brrr! Belegondolni is rossz. Most azért sokkal barátibb a helyzet. Az OW frissítõnél magamhoz veszek még fél liter ásványvizet, és kifejezetten jó hangulatban és jó erõben vágok neki a Nagy-Getének. Egy hölgy tart velem, ez jó, legalább a tetõig együtt mehetünk. Hát nem megyünk együtt. Ma már másodszor szembesülök a ténnyel: sok hölgy nem is olyan törékeny, mint amilyennek tartják õket. Félúttól megint egyedül maradok. És ekkor már érzem, hogy gáz van. Tudom, hogy nem illik ilyet mondani, de én hogy utálom ezt a hegyet!!! Pedig nagyon szép, és tekintélyt parancsolóan magasodik, szinte sugárzik belõle az energia, csak az a baj, hogy én semmit nem érzek belõle. Az útvonal lehetõ legrosszabb pontján van. Ránézek az órámra, dél múlt kicsivel. A nap ezerrel tûz, letaglóz. Ráadásul se felfele, se lefele nem lehet gyorsan haladni. Gondolkodom, hogy megálljak-e egy extra frissítésre, de talán kibírom a csúcsig. Csak az bibi, hogy a következõ csúcs még nem a végsõ csúcs. Balra csodálatos a kilátás, most nem nagyon élvezem. Még néhány emelkedõ, és megpillantom a keresztet (itt nyugszik piedcat, a T100 hõsi halottja). A menetidõm még egész elviselhetõ (6:05), viszont képtelen vagyok rögtön tovább menni. Lerogyok egy árnyékos kõre, eszem-iszom, néhány percet pihenek. Közben negyven gyerek érkezik, és elindulnak lefele. Hát ilyen nincs! Már csak ez hiányzott! Most már kevésbé jó hangulatban indulok utánuk, és megkezdem az ereszkedést a nyaktörõ úton. Hamar utolérem a gyerekcsapatot, szerencsém van, nagyon udvariasak, mindenki félreáll, ami nem kis feladat ezen a vacak ösvényen. Valaki még a fára is felcsimpaszkodik, csakhogy el tudjon engedni. Közben hajráznak, és jó utat kívánnak. Köszi mindenkinek.
Félig kilábalok a sokkból, mire leérek a hegy lábához. A földúton egy kis vízfolyásba mártogatom kezeimet, és próbálom hûteni a fejemet. Itt két embert érek utol, a kék+-en le is maradnak. Ez az út se változott semmit tavaly óta. Nagy dózisokban nyelem a port, kézzel-lábbal kapaszkodok felfele a közel derékszögû emelkedõn. Mire végre felérek, a hõháztartásom kezd felborulni. Elõkapom a tartalék vizemet, és egy adagot a fejemre öntök. Ezt a szakaszt másképp nem tudnám elviselni. Ahogy síkká válik a talaj, ismét futni kezdek, de idõnként újra alkalmaznom kell a közvetlen hûtést. Hegyeskõ (6:49) elõtt még üdvözlöm azt a fát, aminek árnyékában 2005-ben eltöltöttem háromnegyed órácskát, féllábbal a hõgutában, azon töprengve, hogy hol lenne érdemes feladni.
A tokodi pincéknél elég nagy a népsûrûség, mikor odaérek. Nem akarok sok idõt itt tölteni, már így is sokat vesztettem a Gete miatt. A kútnál megmosdom, a frissítõnél iszom egy pohár vizet, aztán megrohamozom a Kõsziklát. Most sem lopja be magát a szívembe ez a kis „kövecske”. Az eddig gyakorlattal ellentétben, most megállás nélkül megmászom, majd már egy kicsit megfáradva zúzok le Mogyorósbányára. Táv: 51,5 km, szint: 1650 m, menetidõ: 7:40.
Elõször azt hiszem, hogy csak hallucinálok, amikor Ritchy-t látom kijönni a Kakukk vendéglõbõl. Pedig õ az. Aztán újabb meglepetés: Ákos bent kólázgat. Örülök a srácoknak, bár tudom, hogy nekem még kell egy kis idõ pihenésre, így nem mehetek rögtön utánuk. Szendvics, jégkrém, kóla, mosakodás, víztöltés, és még egy kis szusszanás. Nyolc órával indulok útnak. Nyugodt vagyok, hiszen a nehezét már letudtam, késõbb már nem lesz olyan meleg sem, és még van kilenc órám a szintidõbõl. A pihenés sokat használ, Péliföldszentkeresztig az öreg-kõi kaptató kivételével jó tempóban tolom a szekeret. Az Öreg-kõ (8:28) eddig teljesen ismeretlen volt számomra, a pihenõnél dugással kell rögzíteni az idõt.
A következõ ponton egy egyházi szertartás kellõs közepébe csöppenek, kicsit furcsán néznek rám az éneklõ, imádkozó, ünnepi ruhába öltözött emberek. Semmi probléma, kicsit koszos vagyok, kicsit büdös, de máris megyek. A hölgyektõl megkapom a pecsétet (8:42), majd a frissítõ ponthoz megyek, ahol már Ákos vár. A pont éppen akkor zár. Ezt nem igazán értjük, hiszen azért még szintidõn belül vagyunk, ráadásul még vannak páran mögöttünk. De nem is ez a probléma, hanem a pusztamaróti pont zárása, ami óratíz múlva esedékes. Esélytelen.
A legbefordulósabb szakasz következik. Nem mondhatnám, hogy holtpont, mert energiám van, még motivációm is, és a táj is egészen káprázatos. Viszont a folyamatos, nyílt emelkedõk annyira elveszik a kedvem a futástól, hogy már a sík részeken is gyalogolok. Ráadásul még mindig meleg van, és egyre fáradó szervezetem már nehezen tudja tartani a hõmérsékletet. Talán ha nem két és fél órát alszom az éjjel, nem lenne ilyen problémám… Fokozza a káoszt a fejemben, hogy egy helyen el is kavarok, és tíz percbe telik, míg visszatalálok a kékre. És ha már lúd, legyen kövér, az utolsó emelkedõn a jobb bokám tompán fájni kezd. Pompás. Ha az utolsó harminc kilométeren szenvedni fogok, az nem lesz valami jó élmény. Jobbról bejön a piros, ami már jelzi, hogy hamarosan megérkezem. Végre. Pusztamarót (10:17).
A beígért fantasztikus Salomon frissítésbõl már nem maradt semmi, hiszen a pontnak elvileg már zárva kellene lennie. Helyette citromos vizet és szalámis kenyeret kapok, de most ennek is örülök. Leülök bekenni a bokámat, de felesleges, nem használ semmit. Közben a dugókás hölgy megkérdezi, hogy sokan vannak még utánam? Én nem láttam senkit. Alighogy kimondom, vagy harminc ember zúdul le a ponthoz vezetõ úton. Na jól beégtem. Viszont ami nagyon meglep, hogy olyan arcok is felbukkannak, akikrõl azt hittem, már árkon-bokron túl járnak. A nagy tömegbõl másodikként indulok tovább, és megkezdem a mászást a Gerecsére. A hangulatom megjavul, annak ellenére, hogy folyamatosan emelkedem. A nap kezd lemenni, és teljesen más színben tünteti fel az erdõt. Csodálatos. Azért azt nem mondhatnám, hogy a végén már nem várom, hogy megjelenjen a Bányahegyi pont (11:30).
Elõször iszom teát az út folyamán, és nagyon jól esik. A biztonság kedvéért még töltök vizet a camelbakba is, aztán indulok is tovább. Számomra furcsa szakasz következik, hiszen világosban még nem jártam erre. Akkor nem is gondoltam, hogy valaha fogok. A létráknál lévõ nyakig érõ bozótos kifejezetten tetszik, négyen jövünk itt össze, kicsit kommandózunk. Elég gyorsak vagyunk, a kullancsoknak esélyük nincs, hogy ránk akaszkodjanak. Aztán a létrázás már rendszeressé válik, kezdem szobafestõ-mázolónak érezni magam. :)
Vértestolnai mûút (12:31). Már ennek a pontnak is zárva kellene lennie, ezt szóvá is teszi a hölgy. Valami furcsa oknál fogva itt már olyan jókedvem van, hogy még az a beszólás se enyhíti, mi szerint a pont a lassú futók miatt van még nyitva. Pohár kóla után nyúlcipõt is húzok. Nagyon meglepõdöm saját magamon, de Koldusszállásig olyan gyors kiliket futok, mint az elején. Közben rám csörren qvic, aki már a célban pihenget, majd Ákos is, aki néhány perccel lehet elõttem. Bevár a pontnál. Az erdõ már kezd sötétedni, amikor megérkezem Koldusszállásra (13:13). Tekintetem megakad az ananászon. Hurrá, tíz pont a rendezõknek. Barackot sehol sem mertem enni, nehogy újra látogassam azokat a bokrokat, mint tavaly, az ananászra viszont teljesen közömbös a gyomrom, most néhány kilót is megbírnék enni. De nem húzhatom az idõt, menni kell, már nincs sok.
A hátralévõ 16 kilit Ákossal gyûröm le, aki nagyrészt gyalogol, de ez nem jelent semmit, ugyanis futva is alig bírok lépést tartani vele. A bejárás elõnyeit élvezzük, a jelzést nem is nézem, fejben van az útvonal. Ennek köszönhetõen a fejlámpát már csak a vadászház elõtti völgyben vesszük elõ. A ponthoz bõven a zárás elõtt érünk (14:50), újabb tíz pont a rendezõknek a citromos jeges teáért (a kólát már nagyon untam). Innen már csak ereszkedni kell, gyors tempóban tesszük, kivéve az utolsó völgyet, ahol az árok partján néhol halálfélelmem van. Sajnos elég rossz a látásom, sötétben még rosszabb, így csak araszolgatni tudok. Aztán jönnek az aszfaltos szakaszok, bokám erõsen tiltakozik. Bár felhõs az ég, mégis csillagokat látok a fájdalomtól. Vagyis nem fáj, csak másképp jó. :) Nézzük az óránkat, jól állunk, de nehogy má’ az utolsó órában érkezzünk be. Húzzunk bele! Ákos hetes átlagot gyalogol, én sántikálva futok mellette, Baj elõtt többen hajráznak, és már elõre gratulálnak. Szép volt fiúk! Jól esik, mint mindig. A templomnál a bíztatást fiatalok csapata folytatja, gyerünk már csak 3 km! A fejlámpa fényében megvillan a Tata tábla. Nem igaz! Megjöttünk! Csatakiáltással rontunk be a városba. Egy balos, majd a fõút, és már látni a fényeket. Át a kapu alatt, mutatják az irányt merre menjünk be a táborba, végigfutunk az udvaron (de rohadt hosszú ez az udvar!), aztán már csak a tapsot hallom meg az ujjongást. Hát igen, õk valóban tudják mit éltünk át. Cél az asztalnál, még utoljára dugunk egyet, és KÉSZ!!! Célidõ: 15:53:49.
Hát ennyi volt. Megkapjuk a megérdemelt okleveleket, jelvényt, pólót, sört. Betámolygunk az étkezdébe, kikérjük a gulyást, ami inkább krumplileves, ugyanis hús nincs benne, de ez már a legkevésbé sem érdekel. Ritchy rogy le mellénk, negyedórával ért be hamarabb, arcáról leolvasható a 100 km viszontagságai. A fáradtság olyan hirtelen csap le rám, hogy majdnem belebukom a levesbe. Még arra nincs erõm, hogy megegyem. Örülni tudok, de ébren maradni nem. Egy ágyat kérek! Helyette qvic áll elõ a kocsival, még egyszer köszi, pompás ötlet volt, nem tudom hogyan bírtam volna ki hajnalig. Még szombat van, amikor elindulunk haza.
Nem állíthatom, hogy lefutottam 100 km-t, hiszen sokszor inkább szombat délutáni sétára hasonlított a dolog, semmint ultrafutásra. De számomra mégis sokat jelent, és ezt már senki nem veszi el tõlem. Így utólag visszagondolva nem tûnt olyan nehéznek, szerintem gyalogolva teljesíteni sokkal brutálisabb. De azért a Gete-Pusztamarót szakasz elég durva volt. Soha rosszabbat, és ha mindenki úgy akarja, akkor jövõre ismét rajthoz állok. Végül köszönet a rendezõknek ezért a fantasztikus eseményért, általuk szombaton sok ember született újjá.
|
| | |
| |
| Budai | Túra éve: 2008 | 2008.05.20 10:40:27 |
|
Budai 50 (Keresd a szarvacskákat!)
A tervezettnél jóval hamarabb Szépjuhásznéhoz érünk, így még van idõnk bõven szöszmötölni, és Szilárdi Tamásékkal váltani pár szót, aki lecsurgat a torkán egy üveg sört, mondván, sosem lehet tudni, hátha máskor már nem lesz rá lehetõsége. Gatyába rázzuk magunkat, és 7:40-kor indulunk.
Ez a túra is csak a „becsületes teljesítménytúrázóknak” való, mert rögtön az elején két hegyet is le lehet vágni, a Nagy-hársat és az Újlakit, amelyek potom 400 szintet jelentenek. Mi persze végig a jelzésen megyünk, ami egy szarvacskára hasonlító B betû, és a középsõ ága mindig a helyes irányt mutatja. Milliószor láttam ezt a jelet, de eddig nem tudtam, hogy ez a túrának a hivatalos jelzése. A kilátóhoz óvatosan bele-belekocogva jutok el, miközben magamban saját gyártású mantrákat mormolok: „Felfele lassan, lefele gyorsan”, illetve „Csak nyugodtan, lazán!” Alig húsz perc telik el, és már Hüvösvölgyben trappolok, futótársamnak, qvic-nak néha felbukkan a háta, egyébként nagyon elõl megy, nyomja, mint állat. A Határ-nyereg után bevár, és Virágos-nyeregig együtt porzunk. Itt megkapjuk az elsõ pecsétet (1:01). Mutatom qvic-nak az idõt, szerintem ez túl gyors, neki tetszik, már mé’ ne tetszene! Futunk tovább a sárgán, õ megint távolodik, én élvezem a hullámos utat, a friss levegõt, az árnyékot nyújtó fákat, és néha a fantasztikus kilátást jobbra.
Alsó-Jegenye-völgy elsõre nem tûnik ismerõsnek, aztán rájövünk, hogy már itt is jártunk. Ez is egy szép rész. Hamar érkezik a Hidegkúti-út, ahol ismét pecsételnek (1:42). Ez még mindig nagyon gyors nekem, de meg sem merem említeni, mert qvic pillanatok alatt eltûntet egy zsíros kenyeret szörppel, én még csak ott tartok, hogy megszabadulok a felsõmtõl, és az éven elõször rövid ujjúban futok. Alig van idõm frissíteni, társam már toporog, menni kéne. Hát menjünk. A kékig innen enyhén emelkedik, néhol muszáj futni, de igyekszek pihentetõ gyaloglásokat is beiktatni. Nagykovácsi határában már nagyon ismerõs az útvonal, ez egy kicsit megdobja a lendületem, közben sûrûn elõzgetünk. Zsíros-hegy (2:22), itt már qvic is keménynek tartja a tempót, persze lassulni ezután sem hajlandó, néha bevár ugyan, de inkább én gyorsítok. Nagy-szénásra felfele hátba támad a nap, és még a várt szél is elmarad. Az emlékfalnál van a 25-ös cél, nekünk itt nincs pecsét, bár SC és Zsotyek az ellenkezõjérõl akar meggyõzni minket, de a pontõr csak nem bélyegez.
Magánfutásokról és a bhtcs-rõl ismerõs útvonal következik, Kutya-hegyrõl lefele a Csóványos-családot elõzzük, akik kocogós tempóban nyomulnak. Átvetõdõm a kerítésen, és jöhet az út le a Cseresznyés-völgybe. A táj csodálatos, az út már kevésbé, alig bírok talpon maradni, egy helyen a jobb bokám magam alá fordul, csillagokat látok, de nem aggódom, jártam már így párszor, bírja a gyûrõdést. Még a balos elõtt magunk mögé utasítjuk budai H.G. sporttársat, majd egy hosszú kaptató következik a Zsíros-hegy (2)-re. Nekünk úgy tûnik, hogy a szarvacskák elég sûrûn vannak festve, se térkép, se gps nem szükséges a túrához, nagyon jól lehet tájékozódni. Anna-vadászháztól egy neverendig ereszkedés következik Telkibe, kiérünk az erdõbõl, a nap már erõsen tûz, hideg kóláról álmodozom, amit egy kemény aszfaltos emelkedõ után meg is kapok a Kerék vendéglõben. Pecsét (4:13), fél szendvics, és a várt kóla, fantasztikus. Közben qvic-kal megegyezünk, hogy innen saját tempót megyünk, már úgy is csak 17 kili van hátra.
Egész könnyen kitalálunk Telkibõl, és a jól ismert edzõkörünkön folytatjuk a futást. Itt több rövidtávossal találkozom. A s+-en sikerül végig futni, de csak azért, mert tudom, hogy a zöld háromszög már nehezebb dió. Ennek ellenére gyorsan haladok, közben néhány túratársat igazítok útba. A Tarnai-pihenõ után elérem a legmagasabb pontot, és lefele begyújtom a rakétákat. Aztán azon a részen, ahol balra betér az út egy susnyás ösvényre, belebotlok egy futó srácba, aki már egy ideje a környéken kavarog, és fogalma nincs merre tovább. Gyorsan vázolom neki a további utat, de aztán azt veszem észre, hogy mögöttem nyomul. Beszélgetni kezdünk, néha az emelkedõkön lemarad, de azért elég jól bírja velem a tempót. Váratlanul érkezik a következõ pont (5:24), ami szerintem nem a Vörös-pocsolyás-háton van, de mindegy. Leérünk a hegyrõl, és a kedvenc piros úton futunk vissza Budára. Lefele nyomom, mint süket, a srác le is marad. A mûutas kitérõ után egy bokorból elém ugrik egy medve, ami valójában kutya, de nagyságra kb. mint egy kismackó. Nyúlok a kutyariasztóért, de szerencsére megjelenik a gazdi is, jelzi, hogy nem bánt az „öleb”. Mindenesetre a lovardáig fejvesztve futok.
Két hölgytõl kapom a pecsétet (6:00), a tekintetemet egy ásványvizes flakon nagyon vonzza. Jön a kérdés: mit adhatok? Hát nem is tudom, talán ásványvizet. Mohón iszom két pohárral, ez most nagyon jól jött. Nézem az idõt, bár hét órás menetidõt terveztem, de így akár 6fél is lehet. Emlékszem, még korábban, amikor erre futottunk, húsz perc kellett Szépjuhásznétól a Fekete-fej csúcsáig. Most van fél órám, viszont visszafele, és már mögöttem van negyvenakárhány kilométer. Na mindegy, hajrá, hátha sikerül. Pár perc alatt felérek a csúcsra, visszanézek, csak ennyi volt? Hm, ez egész jól megy. Miután leérek, a rövid mûutas szakaszon nyomok egy sprintet, az autósok nem nagyon örülnek. Aztán a körútig felfele már több a séta, mint a futás, de akkor már tudom, hogy simán meglesz.
Kirándulók hadába ütközöm a kisvasút mellett, szlalomozom közöttük, de még így is 6:28-cal sikerül beérni. qvic már a padon ücsörög, vigyorogva gratulál, én viszont. Megkapom az oklevelet, és a zergés jelvényt. Pogácsával és teával pótolom az energiát. Úgy érzem, hogy legalább fél óráig nem tudok felállni a padtól. Kellemesen csalódtam magamban, a kemény kezdés ellenére végig bírtam a tempót, pedig közben sokszor eszembe jutott a Julianus, ahol az utolsó tízre már teljesen elfáradtam. Az útvonalra csak jót lehet mondani, tulajdonképpen láncra fûzi a Budai-hegység legszebb részeit. Jövõre is szeretnék eljönni, remélem sikerül.
|
| | |
| |
|
Gödöllõ K50
Bár fél órával a rajt elõtt kiértem, mégis csak 8:15-kor sikerült nyeregbe szállnom, egy laza sorban állás után. Még elõtte váltottam néhány szót Feróval, a profik oszlopos tagjával, utána pedig távolról figyeltem, ahogy néhányan jót mulatnak a bringámat cikizve. Hát igen, nem mindenki jön ide félmilliós kerékpárral, de nekem ez is bõven megfelel. Szada felé indultam, és kellemesen meglepett a gyér forgalom, majd fokozta az örömöt a hosszú lejtõ, csak abba kár volt belegondolni, hogy itt még visszafele is fogok jönni. Vácrátótig elég lapos volt az útvonal, itt váltak el a hosszútávosok, és itt kaptam pecsétet is. Innen egy egészen páratlan szépségû rész következett, dombra fel, dombról le. Kevésnek éreztem ekkor még a szintet, amikor Galgamácsán egy brutál emelkedõ jött szembe. Na, kellett neked hiányolni a dombokat! 8 százalékos emelkedõbõl nem is egy volt a következõ szakaszon, az egyik ilyen közepén találtam a második e.p.-t már Vácegresen. Pecsét, tea, margita-nápolyi, csak néhány percet töltöttem itt. A pontõr azért kedvesen megjegyezte: ne aggódjak, innen szinte végig emelkedni fog. :) Azért volt néhány szép lejtõ is, ahol a sebességem megközelítette az 50-et. Ilyenkor csendben imádkoztam, hogy észrevegyek minden kátyut, és semmilyen vadállatnak ne jusson eszébe elém ugrani. Erdõkertes összenõtt Veresegyházzal, így teljesen meglepett, amikor balra fordulva egy tábla tájékoztatott, hogy Gödöllõ már csak 6 km. Jessz, így simán becsúszok két és fél órán belül. Aztán lehervadt a vigyorom, amikor megpillantottam a Szada táblát. El is kezdtem visszaváltani. Eléggé csodálkoztam, de az áprilisi túrán itt nagyon lassan gurultam fel, most pedig szinte sehol nem csúsztam 15 km/h alá. Sõt, a felénél még egy profinak tûnõ srácot is megelõztem. Ennyit tesz a jó bringa. :) A tetõtõl aztán mindent bele, tekertem ahogy bírtam. Gödöllõn már nagy volt a forgalom, de már nem érdekelt. 2:25-ös idõvel fékeztem le a Városháza bejárata elõtt. A rendezõ kissrác átadta az oklevelet és kitûzõt, és közölte, hogy ötödikként értem be. Mégsem olyan rossz ez a bringa. :) Ez a túra nagyon ott volt. Sokkal jobb az útvonala, mint a harmincasnak, és Feró szerint a százas táv még szebb. Talán jövõre.
|
| | |
| |
|
Mátrabérc 2008
Küzdelem földön, vízen, levegõben
Táv: 55,6 km, szint: 2734 m.
„Jövõre ugyanitt.” – így zártam le a beszámolómat, amit a 2005-ös Mátrabércrõl írtam. Azóta eltelt három év, és csak nem láttam újra a siroki vasúti megállót. 2006-ban már a túra gondolatától is rosszul lettem, tavaly bevállaltam a Hanákot, keveset futottam, még akkor se voltam igazán jó állapotban. Aztán októbertõl rendszeresen futok, és az év végére kialakultak bennem a 2008-as célok. Az egyik ilyen cél megvalósításának jött el a napja.
3:10-kor az ébresztõre kelek, szûk öt órát aludtam. Óriási baromságot álmodtam, természetesen a Mátrabércrõl. Olyan lassan mentem, hogy már az elsõ ponton haza akartak küldeni. Aztán iszonyúan eltévedhettem, mert hirtelen a Balaton-felvidéken kötöttem ki. Felmásztam az Endrõdi-kilátóba, ahol Indiana Jones volt a pontõr. :) Ezen jót mulatok, míg elkészülök, Ákos négykor vesz fel a ház elõtt. Két órát autózgatunk, egyet a célig, majd egyet a rajtig. Nekem nem tetszik ez a logisztikai megoldás, a túl korai reggelitõl és kocsikázástól felfordul a gyomrom, valahol Mátraderecske környékén meglátogatok egy bokrot, aztán a rajtban is körülnézek a rét melletti susnyásban. Közben a hattagú csapatból négyen már a túrát nyomják. Végül 6:08-kor indulok el qvic-kal, aki néhány méter után elköszön, és turbó-fokozatra kapcsol.
Az elsõ óra az elõzgetés jegyében telik. A tömeg tömött sorokban kígyózik a szûk ösvényeken. Szép idõt jósoltak mára, mindenki kijött egy kicsit mátrabércezni. „Köszi” és „bocsi” aláfestéssel kerülgetek, néhol emelkedõn futok, fák között. Ez nem jó ötlet, de nem akarok beragadni. Sok energiát elvesz, de legalább haladok. Próbálom betartani a Kékesig kigondolt taktikát: emelkedõn gyalogok olyan gyorsan, ahogy bírok, a gerincen lazán kocogok, és próbálom kiheverni az emelkedõ okozta sokkot, majd a lejtõn futok, ami a csövön kifér. Sajnos a gyakorlat nem igazolja az elméletet. Az emelkedõk nagyon brutálisak, a gerincek meg nagyon rövidek. A legtöbb hegytetõ csak egy „pötty”, ahogy felérek, már mehetek is le. A lefelék pedig… jobb ha nem is említem. Térdszaggatóan meredekek, képtelenség normálisan haladni.
Egy húzósabb emelkedõ elõtt váratlanul utolér Feró és Laki, pedig még a létráknál lehagytam õket. Feró tolja, mint atom, nem áll szándékomban követni. Majd lassan Laki is távolodni kezd. A Domoszlói-kapunál egy pohár vízzel frissítek, nekivágok Oroszlánvárnak. Itt szembesülök elõször a csúszós sárral. Valószínûleg itt korábban is esett az esõ, illetve néha most is szemerkél. Felérek a ponthoz (1:44), ez öt perccel a kilenc órás tervemen belül van. Pompás. Egészen jó kedvvel indulok Kékes felé, csak az idegesít, hogy alig látok valamit, felhõben járunk. Sorba mászom a hegyeket: Cserepes, Nagy-szár, Sas-kõ, Kékes. Az elsõ komolyabb változás úgy fél órával a csúcs elõtt következik be. Az elsõnek komolytalannak gondolt esõcske bekeményít. Felhívom a páromat, aki közli az idõjárást: országos esõ, és az egész Mátrát sötét felhõk borítják. Vettem észre. Két vékony pólóban vagyok, amelyek pillanatok alatt átáznak, ahogy a cipõm is. A Sötét-lápa nyeregben már ömlik az esõ, kezdi elmosni jókedvemet és motivációmat. Ez szívás. Ráadásul piszok hideg, erõs szél kíséretében érkezem az ország legmagasabb pontjára.
3:18, itt már négy perc a hátrányom, amit pihenés miatt negyedórára ki kell toljak. Lerogyok egy székre, nekiesek két szendvicsnek, mellé a finom leves és egy pohár víz. Közben gondolkodom mi tévõ legyek. Az esõ sártengerré alakítja az emelkedõket és lejtõket, nem lesz egyszerû haladni. A cipõm, zoknik szétáztak, ha becsúszik egy vízhólyag, akkor lõttek ez egész bulinak. Feladni viszont nincs értelme, szintidõn belül játszva teljesítem a távot. Így a középutat választom: törlöm az idõtervemet, és kényelmesen végigmegyek. Éppen indulnék, amikor Laki érkezik, teljesen meglep, azt hittem, már árkon-bokron túl jár. Közli, hogy nincs kedve tovább menni. A számból veszi ki a szót, kedvem az nekem sincs, de ha másnak nem, legalább edzésnek és a tûrõképesség tágítására jó lesz.
Elõkotrom a széldzsekimet, szél ellen legalább véd, és még a vizet is tartja egy darabig. Nem mondhatnám, hogy elolvadok a gyönyörtõl, amikor a csuromvizes sapkát visszaveszem. De ez még mind semmi ahhoz, ami kint vár. Esõ és szél tépázza a dzsekimet és az idegeimet. A hidegrázás hullámokban érkezik, piszok kellemetlen. Asszem ez lesz a legextrémebb túrám. Vizes nyúlcipõt húzok, nagy sebességgel futok a sárgán, de valahogy mégsem melegszem. Ekkor egy ismerõs elõz meg, utána szólok Szilárdi Tominak. Ritkán fut, de most nagyon. Rövidnadrágban és pólóban nyomja, kiver a hideg, ha ránézek. Mindenesetre most jól jön, emberes tempót diktál, próbálom követni. A lejtõig sikerül is, ahol inkább már az életem megõrzésére koncentrálok. Szerencsére kevesen vagyunk. Az eleje még egész tûrhetõ, bár a kövek csúsznak. De aztán elszabadul a pokol. Sár és víz folyik le a hegyoldalon, néhol ritkábbak a fák, kapaszkodni se tudok, és bár van egy túrabotom, nem sokat segít. Egy részen nem tudok mit tenni, egyszerûen beleülök a sárfolyamba, és fenéken csúszom vagy öt métert.
Ha varacskos disznókkal találkoznék, már messzirõl köszönnének, olyan rémesen festek. Csór-hegyig végig futok, most valahogy megértem azokat, akik a vizes, sáros turistaút helyett a mûúton masíroznak. Én már nem törõdöm a cipõvel, nincs miért, belegázolok a sáros pocsolyákba. A hegy megint megszívat, de most nem a meredeksége miatt, az út minõsége váltja ki nemtetszésemet. Megyek jobb oldalt, bal oldalt, a fák között, egyik sem jó. Egy lépés elõre, fél lépés csúszás hátra. Még jó, hogy feladtam az idõtervemet, esélytelen lett volna. A ponton pecsételtetek (4:15), az itiner kezd elázni, sajnos tasakot nem hoztam neki. Nem nagyon kedvelt rész következik a frissítõ állomásig, az emelkedõkön nem vagyok olyan gyors, mint szeretném. Két pohár szörp visszahozza erõmet. Fura, de Galyatetõ mindig jól megy, sorban elõzgetek bele-belekocogva. Gertrúdnál (5:17) majdnem benevezek a Muzsla túrára, amikor rájövök, hogy máshol pecsételtetnek. Elfogyasztok egy szendót és egy nagy pohár teát.
Vörös-kõig gyorsasági szakasz következik. Még a sár se nagyon zavar, nyomom, ahogy bírom. A fenyvesben olyan sötét van, mintha éjszakai túrán lennék, tíz méterre se lehet látni. Õrület, hogy milyen idõt fogtunk ki. Olykor egyedül, olykor más futókhoz csatlakozva érkezem Mátraszentlászlóra, a teát kihagyom, megrohamozom Vörös-követ (6:03). Lefele megint borzasztó az út, és utána a kéken is folytatódik a csúszkálás. Kicsit magasabbra érve már javul a helyzet, tudok normálisan futni egészen a háromszögig. Szamár-kõre felfele az eddigi legkellemetlenebb széllökésekkel szembesülök. Ágasvárra most egészen könnyen felgurulok (6:55). Aztán jön a lefele, és itt már kezd tele lenni a hócipõm. A kövek csúsznak, a sár még jobban, araszolgatni is alig tudok. A fák között a nyomokból ki lehet következni, hogy hol dobtak seggest. :) Én megúszom, de nagyon kell koncentráljak. Örökkévalóságnak tûnik, míg leérek a turistaházhoz. Megszokásból veszem egy kólát, muszáj eltennem a dzsekim zsebébe, ugyanis a p+ minden rémálmomat felülmúlja. Máskor itt lazán lekocogok, most ez kb. tízszer annyi idõt vesz igénybe. Egy hölgy találóan megjegyzi: olyan mintha a sárban síelnék. A lábam csúszik, a bottal pedig próbálok talpon maradni. Ez hihetetlen! Ahol lehet, futok, de az ilyen vacak utak hatalmas rombolást végeznek az átlagsebességben.
Mire leérek Mátrakeresztesre (7:33), kezd melegedni a hõmérséklet, az esõ eláll. Érzem, hogy már ég a fejem, módosítani kell a ruházatot. Dzseki vissza a táskára. Leküldök egy szendvicset a kólával, közben szemezek a heggyel. Fáradtságot nem érzek, a combfeszítõm fáj egy kicsit a sok mászástól, de egyébként minden oké. Így ha már itt vagyok, akkor javítsunk néhány percet a 2005-ös idõmön (9:59). Nagy lendülettel nekirontok a Muzslának. Úgy érzem jól megy, bár a trutyi itt még nagyobb, mint korábban, viszont néhány emelkedõt is sikerül megfutni. Lassan itt a cél, már nem kell tartalékolnom. A sokadik csúcs után végre megkapom az utolsó pecsétet (8:52). Pislogok az idõ láttán, ez képtelenség! Hogy lehetek ennyire lassú?! Feldühödve indulok tovább. Innen már csak ereszkedni kell 7 km-t. Kieresztem az összes féket, utolérek néhány futót, akik nem tetszésüket fejezik ki, amiért a ritmusváltások miatt már egy ideje kerülgetjük egymást. Fejben elõre megyek, reménykedem, hogy már nem kell sehol lassítanom, de aztán… (ó a francba, a Diós-patak!) mégis kell. Az a rövid szakasz le a mederbe, és fel az útra, tetõzi a rémálmomat. Felfele vissza-visszacsúszom, úgy tûnik, nem jutok ki innen. Lenyomtam 55 km-t, és a végén itt fogok belefulladni a Diós-patakba, ami általában ki van száradva. Mikor végre felérek, az energiám elpárolog. Csokit majszolva vánszorgok egy pár lépést, várom a hatást, négy-öt perc múlva érkezik. Lassú kocogással érkezem Szurdokpüspökibe, majd a mûúton már büszkén, nagy lépéshosszokkal futok be a célba.
Elõveszem a salátát, ami korábban itiner volt, megkapom a célidõt: 16:03. Négy perccel mentem jobbat, mint az egyetlen MB-men. Boldog vagyok. Ilyen extrém körülmények között is sikerült. Kisétálok az üdítõért, hirtelen a fáradtság mellbe taszít, lerogyok a fûbe. Nem sokáig pihenhetek, mert szakadni kezd az esõ, az oklevelem félig elázik. Sebaj, legalább emlékezni fogok rá, ha majd az unokáimnak mesélem, hogy ez volt az az ominózus esõs Mátrabérc. Közben kiderül, hogy qvic és Feró elmentek Sirokra a másik kocsiért. Ez jó hír. Viszont a kocsiban benne van a váltóruhám. Ez már kevésbé jó hír. Teljesen elázva várhatok még két órát, a vizes cipõben fázni kezd a lábam. Fél órát állok sorba egy igénytelen vécé elõtt a tornateremben, majd fél órát beszélek Szilárdi Tomival, aki hatalmasat futott, de megfogadja, hogy soha többet. Végül megérkezik Ákos, majd szép lassan a többiek is, és a két autó. Végre átöltözhetek. Viszlát Mátra. Jövõre ugyanitt. De most már tényleg! :)
Hazafele félig kómásan az jár a fejemben, hogy végre sikerült okosan menni. Volt néhány apró energia-vesztésem, de komolyabb holtpontot nem éltem át. Folyamatosan frissítettem, még akkor is, amikor nem voltam különösebben éhes vagy szomjas. Feléltem 3 csokit, 3 túró rudit, 2 müzliszeletet, 1 kókusz rudat, 4 szendvicset, 1 pohár levest, 2 pohár vizet, 1 pohár teát, 2 pohár szörpöt, fél liter kólát, másfél liter izotóniás italt. Mindenestre a Mátrabérc 2008 teljesítése etalon lesz a késõbbi túrafutásokra. Most hazamegyek, kialszom magam. És remélem, hogy nem Indiana Jones-ról fogok álmodni. :)
|
| | |
| |
|
Gödöllõ K30
Kicsit duatlonosra sikerült ez a hétvége. A szombati börzsönyi futás után, vasárnap életem elsõ kerékpáros teljesítménytúrájának abszolválására pályáztam. Eddig sem volt idegen számomra a tekerés, még középiskolás koromban bejártam az abaúji dombokat, bár egyhuzamban 80 km-nél többet nem bicikliztem. Sajnos amióta tíz éve a fõvárosban élek, kimaradt az életembõl a bringázás. Úgy gondoltam, itt az ideje, hogy újranyergeljek.
Vasárnap 9-kor a tömegrajttal indultam. Kicsit aggasztott, hogy a 3-as fõúton mentünk egy darabig, nem csípem a nagy forgalmat. Miután lekanyarodtunk Mogyoród felé, a mezõny kezdett széthúzni, szerintem az eleje tõlem kétszer jobb átlagot produkált, ami nem volt nehéz. :) Viszont a forgalom nem csökkent, nem vagyok ehhez hozzászokva, a borsodi mellékutakon csak akkor jár autó, ha eltévedt. Mogyoródon egy jó kis lejtõvel tudtam kompenzálni a korábbi felfeléket. Aztán rájöttem, hogy az a 40 km/h nem egészséges az én amatõr bringámnak, ha egy-két nagyobb kátyuba belehajtanék, akkor az elsõ kerék küllõi úgy törnének össze, mintha ropiból lennének. Persze kerülni nehezen tudtam, mert oldalról nyaldostak a kocsik. Az egyetlen ellenõrzõ pont a fóti templomnál volt. Pezsgõtablettás lötyit és a jól ismert margita-nápolyit osztogatták. Azért büszke voltam, mikor elcsíptem egy mondatot egyik rendezõtõl, mi szerint a gyorsabb mezõnynek itt a vége, most már a „lazábbak” jönnek. Veresegyházig nem találkoztam bringással, egyedül tekertem, itt kevesebb volt a kocsi is. A településen kaptam egy piros lámpát, majd egy brutális szembeszelet. Még síkon is vissza kellett váltanom, képtelen voltam normálisan haladni. Aztán Szadán eltûnt a sík, nekimentem egy neverending-emelkedõnek, még visszább váltottam. Tekertem vagy ötvenet öt méter alatt, több kanyar is jött, de mögötte még mindig emelkedett. Majd jött a jutalom: lankás lejtõ, beviharzottam Gödöllõre, közben négyen összejöttünk, és szépen konvojban szlalomoztunk a kocsik között. A lejtõ alján bal kanyar, és újra a Városháza elõtt találtam magam. 1:39-et mentem 33 km-en, ami nekem nagyon jó, fõleg így a szombati nap után. Jó kis levezetése volt a Julianusnak. Májusban újra itt, de akkor már az 50-en.
|
| | |
| |
| Julianus | Túra éve: 2008 | 2008.04.07 13:14:52 |
|
Julianus 50
Táv: 54 km (szerintem 52), szint 1300 m.
Kétségek között ért utol a hétvége, bár elég kemény célokat tûztem ki. Már a hét elejétõl a jobb combtövemnél tompa fájdalmat éreztem, nem jósolt semmi jót. Kísértetiesen hasonlított a szitu arra, amikor ugyanilyen fájdalommal elmentem az Eötvös-re. Utána másfél hónapig nuku túra, még mozgás is alig. Ezért a Mátrabérc árnyékában elég kockázatosnak találtam ezt a futást. Mégis mentem.
Öten préselõdünk be qvic kocsijába, viszonylag késõn indulunk el, így csak fél kilenc elõtt tudunk nevezni. qvic jónak tartja az általam kalkulált idõtervet, így nem megy elõre. Csak a végén derült ki, hogy nekem nem annyira lett ideális a terv. Lazán futunk felfele Nagymaros utcáin, fájdalmat nem érzek, viszont nem merek nagy lépéshosszokat produkálni. A hegyoldalban több csoportot is utolérünk, nehézkesen megy az elõzés a szûk ösvényen, néhány embernek nehezére esik elengedni. Még így is 37 perc alatt felérünk a Julianus-kilátóhoz, ahova nem mászom fel, de még így is majdnem összeesem a látványtól, ahogy lenézek a Dunakanyarra.
Lefele még óvatosabb vagyok, minimál futásnak nézek elébe. qvic nagyon gyors, el is tûnik a szemem elõl, Köves-mezõn látom újra, a pihenõben ücsörög, rám vár. Innen kezdek rendbe jönni, úgy tûnik, hogy a vérbõség jót tesz a lábamnak, már nem figyelek annyira rá. Török-mezõn (1:20) pecsételtetünk, majd végigfutjuk a Békás-rétet, ahonnan valóban bámulatosan szép a kilátás a Magas-Börzsönyre. A Kóspallagi elágazásnál (1:56) búcsúzunk az országos kéktõl, egy dózeren vágunk, futunk bele a pirosba. Itt a szalagok jól kiegészítik a jelzések, amelyek elég hiányosak. Hullámvasutazunk föl-le, befogunk két hölgyet, nem is gondolnánk, de kemény dió megelõzni õket, és mikor sikerül, még jó néhány kilin keresztül képtelenek vagyunk távolodni.
Márianosztra már kellemes napsütésben fogad minket. Még soha nem jártam erre, nem a legrosszabb fekvésû települések egyike, az biztos. Egy vendéglátó helyiség külsõ teraszán találjuk a 20-as célt (2:38), pecsét, zsíros kenyér, alma, amiket magunkhoz veszünk, és utána még pancsolunk egyet egy utcai csapnál. Prímán megy a futás, és jól esik a gondolat, hogy még 30 km-t hagyunk mögött ebben a szép hegységben. Megcélozzuk Koppány-nyerget, qvic a gyomrára panaszkodik, amit végül a keményebb emelkedõk raknak helyre. Itt belesétálunk, eddig nem nagyon tettünk ilyet, kicsit aggódom is emiatt. Felérünk a ponthoz (3:25), ide még egyszer visszatérünk.
Alighogy elindulunk, mordul egyet a gyomrom, talán ennem kellene, Nagybörzsönyig csak kibírom. Hát nem bírom ki. Még szerencse, hogy szinte végig lejt, a sebesség megmarad, viszont a halastó mellett, aminek ugyancsak meseszép fekvése van, már érzem, hogy gáz lesz. Egy meredek kaptató vezet fel a településre, qvic 50 méterre elõttem gyalogol, én pedig szépen csendben eléhezem. No mindegy, ennél rosszabb már nem lehet, mindjárt itt a pont, majd ott eszem. Mire felérek a mûútra, a hõháztartásom is kezd megborulni. Ezt már nem kéne! Zeusz igyekszik a segítségemre, vagy valaki más fentrõl, mert megpillantok egy utcai csapot. qvic van rácsavarodva. Megváltás! Megmosom a fejem, az arcom, és leöntök magamba néhány liter vizet. Hõháztartás helyre áll. Elõkapok egy fél szendvicset, és magamba szippantom. Közben felérünk a templomig (4:13), majd lefutok a központ felé, ahol szépen benézem a letérõt, és qvic telefonál rám, hogy sürgõsen forduljak vissza.
30-as cél (4:22), újabb frissítés, rám fér. Megpakolom a zsíros kenyeret hagymával, és egy nagy bödön teát is iszom utána. Innen a börzsönyi kéken hasítunk felfele, közben „megismerkedünk” néhány õslakossal, akik elképednek a távolságon, ami még hátra van nekünk. Pedig azt nem is tudják, honnan jöttünk. :) A földutat hamar aszfalt váltja, és egy szigorúan monoton emelkedõn kezdünk el felfele futni. Kicsit leszakadom, muszáj bele-belesétálni, de megnyugodva látom, hogy qvic is így tesz. Ez a szakasz hihetetlenül befordulós lenne, ha nem lenne ez a csodás táj. Szerintem ez volt a túra legszebb része (leszámítva a dunakanyari kilátást). Végre elhagyjuk az aszfaltot, ami ezután következik… na az sem sokkal jobb. Olyan meredeken mászom felfele, hogy az orrom már a földet szántja. Egy bal kanyar után a jelzés bevisz a dzsindzsásba, egy szúrós bokor nekem támad, a ruhámat próbálja lehámozni rólam, nem sikerül neki, viszont két ujjamból is ömleni kezd a vér. Király.
Koppány-nyeregig azért még marad egy rövid szakasz, ami futható, ez visszahozza a jó hangulatomat. qvic már a ponton toporog (5:20), itt kezdünk elõször kicsúszni az idõtervembõl. A KP közös szakaszon néhányan szemben jönnek, vannak köztük ötvenesek is, nem irigylem õket, bõ 12 kili az elõnyünk velük szemben. A létra után jobbra fordulunk, nem várt emelkedõk következnek. Kezdek fáradni, nem bírom követni futótársam, rövid sétákkal próbálok pihenni. Aztán a Nagy-Galla lábához vezetõ emelkedõ már kemény megpróbáltatásnak tûnik. Hát ez bizony egy holtpont. Gondolatok járnak a fejemben, bizonytalannak kezdem érezni a tavaszi nagy célokat, és megcsappan a futáshoz kapcsolódó motivációm is. Tudom, hogy nem kellene, de néhány percig ezen rágódom. A hegy lábánál qic rám vár, elõre küldöm, õ még beérhet 7 órán belül, én meg megpróbálom összeszedni magam. Gyorsan megeszem szendvicsem második felét, plusz egy kókusz rudat is utána küldök, jó sok folyadékkal fejezem be a lakomát. Alig két perc alatt visszatérnek a régi jó érzések, és a lábam is megiramodik, itt a feltámadás! Az utolsó pontot nem egyszerû megtalálni, egy éles kanyar után eltûnnek a jelzések, gyorsan felcsörgöm qvic-ot, aki éppen akkor kavar el õ is a pont elõtt. Aztán mindkettõnknek sikerül igazolni (6:42).
Innen szinte végig lejt, viszont az a köves út a szõlõk között rendkívül monoton, itt ismét belesétálok. Ekkor megpillantom a Dunát a távolban, ami olyan nagy lelki erõt ad, hogy rögtön elfelejtem a sétát, és nagy sebességgel befutok Szobra, egyenesen a vasútállomásra (7:23:50). qvic már a vonaton van, amivel visszamegy Nagymarosra a kocsiért. A cél sehol, hiszen még nincs négy óra, és állítólag csak akkor nyit. Hát akkor sem. Fél ötkor még javában kólázgatok a restiben, amikor megjelenik néhány rendezõ, de nincs náluk se pecsét, se oklevél, de kitûzõ. Néhány futót nem is érdekel a „külsõség”, és egyszerûen hazamegy. Mások felháborodnak a dolgon. Nekünk mindegy, negyed hatig még úgyis várunk a gyalogos csapatra.
Tanulságok: 1. Egy ötvenes futásra nem lehet úgy gondolni, mint egy harmincasra. Az elsõ felét kicsit elfutottam, legalábbis kevesebb energiát kellett volna tolni az emelkedõkbe, és többet a lejtõkbe és a sík részekre. 2. Amiért egy 25-öst le tudok nyomni egy csokival, még nem jelenti azt, hogy egy 50-est lenyomok két csokival. Minél több km van mögöttem egy futáson belül, annál gyakrabban kellene frissítenem. Szóval van még mit tapasztalni, talán ha ezeket figyelembe vettem volna, kimaradt volna a holtpont, és lefaraghattam volna azt a 24 percet. Sebaj, így is jó volt, jöhet a Mátrabérc.
|
| | |
| |
|
Népek tavasza 30
Március 15-én reggel 7 után érkezik be a buszom Miskolcra, qvic és Alice is ugyanakkor gurulnak be a parkolóba. Nagyon szép idõ van, örülök neki, a tegnapi esõzések majdnem elvették a kedvemet. A Hermann Ottó parkban alakulóban van a majális hangulat, viszont meglep, hogy elég kevés embert látok. Mi hárman vagyunk három különbözõ távon, Alice villámgyorsan nevez, és elköszön, én még a ruházattal szöszmötölök. Nevezek, leadom a táskát, keresem qvic-ot, sehol, pedig egy darabig szerettem volna vele futni. Rácsörgök, semmi, körbejárom a parkot, semmi. Na jó, akkor megyek a saját tempómban.
Rajt, 7:45. Rögtön az elején kavargok egyet, így elõkapom a gps-t, ezzel könnyebb lesz. Nem sokáig száguldozhatok a zöldön, az elsõ komolyabb kaptató lelassít. Hát vazz, ez nem a Budai-hegység, ahol a legtöbb emelkedõt meg tudom futni. Felváltva gyalogolok és kocogok, falom a szinteket. Ránézek a gps-re, ami pillanatnyi sebességet mutat: 2,7 km/h. Hm, hát ez valóban nem egy szívbajos tempó. Azért ennyire nem voltam beteg. Amikor egy emelkedõn utolér egy botos gyalogos, már kezd idegesíteni a dolog. Gulicskán ismét kapkodom a levegõt, de ezúttal nem a szintek, hanem a gyönyörû kilátás miatt. Ez a Bükk! Innen alig húsz kilométerre nõttem fel, mégis alig ismerem, szégyenszemre.
Fehér-kõ lápa, 0:37. Pecsétet és teát kapok, és felturbóz a gondolat, végre normálisan futhatok. Elérem a szerpentint, több ember araszolgatva vágja a szakaszokat, én inkább a jelzésen söprök végig, a gps 13 km/h-t mutat, na végre, ez már tempó. Szabályosan berobbanok Lillafüredre, egy idõsebb túrázó lassításra buzdít, hiszen „csak” 30-on vagyok. Én örülök, hogy futhatok. De meddig? A buszforduló után elérem a kerítést, felkapaszkodom mellette, és felnézek. Valami nem jó, biztos, hogy erre kell menni?! Kétségbeesetten nézem a gps-t, a sárgán vagyok, nincs mese. Meg az harminc ember is igazolja gyanúmat, aki elõttem csörtet fel a végtelen magasságú hegyre. Vesszõs-völgy, remek kis hely, csak nem a futóknak. Megint gyalogolok. Itt kezd elszállni a négy órás álmom, de nem aggódom miatta, nem fogok idõt hajszolni, itt nem is lehet. Sorban elõzgetek, majd hirtelen balról elrobog mellettem a Miskolc-Expressz. Ez képtelenség! Hogy tudnak õk így futni?! Mi lenne, ha követném õket? Intenzív osztály, oxigénsátor, lélegeztetõ gép. A p+-nél végre síkra vált a terep, keresek egy visszafogott tempót.
Sebesvíz-elágazás, 1:54. Egészen „kipihenve” érek a ponthoz, elmajszolok egy csokit. A panziónál érem utol a Tibet-párost, Vadmalac segítõkészen megkérdezi, hogy a maratont nyomom-e, mert akkor bizony rossz úton járok. Nem õ az elsõ, aki 42-esnek néz. :) A völgy tetején alig találom meg a jelzést, ösztönösen a legsusnyásabb rész felé veszem az irányt, nem tévedek, egy kidõlt fán ott virít a zöld-sárga. Éppen arra gondolok, hogy eléggé rühellem ezt a részt, amikor hirtelen meglátom a két talpamat a fejem fölött. Óriásit zakózom, minden tompítás nélkül kifekszem, bámulom az eget. Oké, értem a célzást, szóval ez a völgy a kedvenceim közé tartozik. Futás helyett mászom-kúszom-úszom, elképesztõ, de lefele lassabban megyek, mint felfele. Egy részen térdig merülök a falevélben, hát ez mókás. Aztán talpam megcsúszik, esélyem nincs korrigálni, ebbõl megint perec lesz. Kapaszkodnék az oldalsó sziklába, de nem érem el, mint egy lisztes zsák, úgy terülök el az avarban. Hát ezt meg mé’ kellett? A természet ura nagyon pipa rám. Felállok. Úgy nézek ki, mint egy igénytelen vaddisznó dagonyázás után. Már éppen kiborulnék, amikor a távolban megpillantom a mûutat.
Garadna, 2:13 féltávnál. Ebbõl már nem lesz négy óra. Pecsét után még betolok két zsíros kenyeret két pohár teával. Éppen végzek, amikor befutnak Tibeték. Én kifutok a pontról, a kaja miatt új energiák kerülnek felszínre. Nyomom a mûúton, két 42-es akar befogni, de csak jóval késõbb sikerül nekik. A Háromkúti-völgy eleje még futható, örülök is neki, de az elágazás után megint bele kell sétáljak. Jönnek a köves részek, átkozom magam, amiért nem hoztam botot, ááá ez csak egy harmincas túra, minek ide túrabot. Na hát ezért. Még mindig több az „enjoy”, mint a „szívás”, ezért jól érzem magam, nem szenvedek, de érzem, hogy már lassan a határon haladok.
Örvény-kõ, 2:58. Eddig 19 km, 1200 m szinttel. Néhány rendezõt biztos a csuklás kerülgeti. :) Csekély vigasz, hogy innen már csak gurulni kell. Lefele menet megint Vadmalacék jönnek szembe, harmadszor találkozunk, valakinek már fizetni kellene. :) A vártnál lassabban zúzok lefele, érzem a lábamban a sok szintet. A mûúton felfele a rövidtáv nyomul, kénytelen vagyok az út közepén futni.
Csókás, 3:30. Vízzel kínálnak, elfogadom, a pecsétet is. Egy nagyobb csoportot hagyok itt, innen már lényegesen kevesebb emberrel találkozom. Felkapaszkodom Keskeny-lyukhoz (3:54), begyûjtöm az utolsó pecsétet, meglódulok lefele. Dél környékén már egészen meleg van, igazi tavaszi túra ez. A mûúton az elsõ harmincas futó ér utol, kicsit húzzuk egymást, majd elõre engedem. :)
Cél, 4:22:04. Papíron 4:20. Én mindkettõnek örülök, kezdõ futónak ez a terep embertelenül nehéz, így bõven jó ez az idõ. Az emléklap-osztásnál váratlanul mögém sorakozik Carlos és Németh Csaba, befutott a Miskolc-Expressz is. Nem sikerült kétszer megelõzniük. :) Átöltözöm, fürdõzöm egy kicsit a Nap melegében, eszem, inni nem tudok, mert nincs saját poharam. Vicces, hiszen szinte minden ponton poharat osztogattak, nem gondoltam volna, hogy pont a célban nem lesz. Úgy döntök, hogy nem várok qvic-ra, inkább kisétálok a buszhoz.
|
| | |
| |
|
Budai Trapp
(Táv: 30 km, a valóságban 28,5 körül lehet, szint: 1000 méter, ebben nem kételkedem, elég durva volt)
Kutya hidegre ébredek szombat reggel. Meglepõdöm, hogy a futódzseki alá vett polár pulcsi, és a futónadrágra húzott melegítõ ellenére odafagyok a betonhoz a villamos-megállóban. Ez biztos qvic mûve, õ manipulálta valahogy az idõjárást, mert hideget akart. Küldök egy átkot Barcika felé: remélem elsüllyedsz a hóban! :) Na mindegy, ha tél, legyen tél. Szerencsétlen bolygónk éghajlata már így is elég zavarodott. Két hete még tavaszi melegben futkorásztam.
Az esztergomi vonat szép, tiszta, komfortos, az már más kérdés, hogy bringával hamarabb Piliscsabán lennék, de ebben az idõben ez nem jó ötlet. Egy hadseregnyi emberrel szállok le, meg sem kísérlem a nevezést, elõször megszabadulok fölös ruháimtól (piszokul fázom), kis krém a lábamnak, majd beállok az egyik sorba fizetni. Aztán a másik sorba, ahol végre megkapom az itinert, amire 8:42-kor 8:40-et írnak, máris két perc hátrányban vagyok. Táskámat leadom, és nyúlcipõt húzok. Még otthon betanultam az utcák neveit, amiket követve kijuthatok a településrõl, bár ezren hömpölyögnek az utcákon, de biztosra megyek, nem szeretem a „birka-effektust”, már megjártam párszor. Remekül mennek az elsõ méterek, még Csaba határában befogom az elsõ futót. Már a földúton négy kocsi robog el mellettem, persze nekünk kell félreállnunk, jó kis port és benzingõzt hagynak maguk után, milyen jó, hogy még itt is ezt szagolhatom. :(
Szép lassan emelkedni kezd, visszafogottan futok, ennek ellenére egy ötös futóboly tûnik fel a láthatáron, egyikük kutya. :) Remek, legalább felhúzatom magam Nagy-szénásra. De aztán gyorsabban csökken a távolság, mint vártam, így elõzésbe kezdek. Elõször a kutyát hagyom állva, :) aztán a két hölgy mellett húzok el, a két srác már nehezebb dió, mert olyan hosszú lábaik vannak, hogy pingvinnek érzem magam, csak totyogok utánuk. Végül az 1. pontnál érem utol õket (0:53), az idõt elég hihetetlennek tartom. Ha valaki két éve azt mondja nekem, hogy egyszer még felfutok a Nagy-szénásra, hát egészen biztosan körberöhögöm. A hegytõl az kapom, amit vártam. Vagy még rosszabbat. Erõs szél fúj reggel óta, és a Nagy-szénásra az a jellemzõ, hogy teljes szélcsendben is orkán erejû vihar dúl a kopasz csúcsán. Mikor felérek a „dombocskára”, olyat kapok az arcomba, hogy majdnem hanyatt vágódom. Mintha egy nagy jégcsappal korbácsolnák a pofámat. Elfordulok jobbra, a korbácsolás továbbra is tart, karommal védem az arcomat, miközben tépek, ahogy bírok, minél hamarabb lejutni innen! Hát ez nagyon durva volt. Tudom, hogy a Szénás nem szereti az embereket, de most a szokásosnál is mérgesebb.
Nagykovácsiban egy gyors kocogás erejéig csatlakozik hozzám egy hölgy, majd a központban elköszön, és visszavesz a tempóból. Utána a két futósráccal kerülgetjük egymást, a helyismeret az én oldalamra billenti a mérleget. Rátérek az edzõköröm útvonalára, csak arra kell vigyázzak, hogy nehogy megálljak Adyligeten. Itt elég keményen nyomom, meg is van az eredménye, a 2. ponthoz (16,3 km) 1:37 alatt érek. Eszembe jut, hogy lassítani kellene, de így elég kényelmes, és a végén még ott a HHH, ott úgyis lassabb leszek. A piros kunkornál megyek a jelzésen, csodálkozom, de egy nagyobb csoport is arra tart, nem vágnak. Persze azért sokan kihasználják a rövidítés lehetõségét, ledöbbenek, amikor Fekete-fejen a Nagykovácsiban lefutott két srác elõttem pecsétel (2:01). Aztán eszembe jut, hogy valószínûleg nem direkt vágtak, mivel egyáltalán nem ismerik a terepet, mentek a tömeg után. Innen hamarabb indulnak el, a Hárs-hegy alatt fogom be õket újra, ahol megint én mutatom nekik az utat, és megint elõre húzok. qvic múlt heti megállapítására gondolok, mely szerint sokat fejlõdtünk a felfele futás terén. Igaza lehet, a körútig könnyedén ugrálok felfele a köveken. 4. ep (2:21), pecsét, aztán belehúzok lefele Hüvösvölgyig.
Gyalogosok elfogynak, futók lemaradnak, teljesen egyedül vágok neki a nagy hegynek. Eszembe jut, hogy itt is lehetne egy óriásit vágni a vitorlázó reptér felé, kíváncsi lennék megtette-e valaki. Többek között az Újlaki-hegyet is megússza, aki ehhez folyamodik. Felfele kúszok, megérzem a lábaimban a sok felfele futást, de még mindig jól megy. Persze a durva részeken gyalogolok, hosszú lépésekkel gyorsabban haladok, mintha dzsoggolnék. A hegytetõn csodálatos a kilátás, szinte ideális lenne minden, ha a szél nem akarna lefújni a mélybe. Innen is sürgõsen továbbállok.
Virágos-nyeregig erõsen figyelnem kell a sárga jelzésre, egy idõ után az emlékezetemre is hagyatkozom a Maxiról. Berongyolok a Borókába, az idõs úr csodálkozik, hogy mit keresek én itt 273-as indulóként 12 óra elõtt (3:12). Azért gondosan áttanulmányozza az itinert, hogy megvan-e minden pecsétem. Majd közli, hogy a további út nincsen szalagozva. Remek. Kifele menet egy futóboly érkezik. Lezúzok a kék+-en, balra fordulva nyomulok a cél felé. Erõsen korogni kezd a gyomrom, energiám is csökken, szilárd kajára vágyom. Néhány csokin kívül nem hoztam mást magammal, elég neccesen, de sikerül kihúznom a végéig, hiszen már csak néhány száz méter. Gyanúsan sokat megyek, amikor elõkotrom az itinert, a 22-es szám láttán kis híján gutaütést kapok, oldalra nézek egy kapura: 107. Gratulálok srác, nagyon ügyi vagy, mint mindig. Nagyjából nyolc percet buktam. Loholok vissza az eléhezés határán. Emberek jönnek ki egy udvarból, végre itt vagyok.
A célban a kedves hölgy közli, hogy 12:24-et ír be. Zsír, bár 12:23 van. Úgy tûnik a rajtban késik a rendezõk órája, a célban meg siet. :) Lényegében nekem mindegy. Így az itiner szerint 3:44 a menetidõm. Saját mérés: 3:41:51. Klassz, négy óra körüli idõre számítottam. Közben egy érkezõ srác reklamálni kezd a szalagozás és a tájékoztató tábla hiánya miatt. Hát igen, én is majdnem bementem egy kapun, mert egy papír volt kirakva, és már a lelki szemeimmel láttam: „BUDAI TRAPP CÉL”. Helyette csak egy „ELADÓ” tábla volt. Csodálkoztam is, hogy miért cirkál három habzó szájú pitbull a kertben. :) Felkutatom táskámat, átöltözöm, kicsit szitkozódom, mert nem hoztam váltózoknit (mai második hiba). Aztán magamba szippantok két virslit, ami majdnem olyan jól esik, mint a szárligeti virsli. :) Azért még zsíros kenyér, tea és ásványvíz is lemegy.
Az elsõ buszmegálló huszonöt percre van a menedékháztól, így levezetésképpen sétálok egyet. Múlt héten azt írtam, hogy a pilisi futásom az eddigi legkeményebb edzésem volt. Hát most rátettem még két lapáttal. És még mindig holtpont és fáradtság nélkül megy. Csodás.
|
| | |
| |
|
Téli Mátra L (33,4 km)
2008. január 26.
Két keményebb hétvége után egy barátibb tempót terveztem szombatra. Bárki jogosan megkérdezheti, hogy miért pont egy túrán veszek vissza a gázból, erre egyszerû a válasz: ha maxi sebességgel nyomok egy túrát, abból csak idõhajszolás lesz. Ezt pedig nem akarom, fõleg nem itt a Mátrában, és fõleg nem télen. Ezért egy laza, futós-gyaloglós haladást határozok el, és hogy még véletlenül se hajtsam ki magam, kihagyom a Kékest.
A Pata-csapat (qvic, Feró, én) bõven hét elõtt gurul be Mátrafüredre. Az autók számából ítélve sokan vannak bent, így is van, de megosszuk a melót, én beállok a mosdó elõtti sorba, Feró pedig a nevezésért küzd a tömeggel. Mázlim van, mire végzek, már a nevezés is rendben, így 6:59-kor startolok. Ahogy kiérek, Ferót szem elõl tévesztem, majd jön, gondolom, de aztán mégsem. Lassú kocogással falom az elsõ métereket, negyedóráig elég kellemetlen a futás, hideg lábaim sajognak, különösen a lábszáram. Aztán ahogy telik az idõ, szépen bemelegszem. Kicsit belehúzok, az elsõ pontig szeretném megelõzni a gyalogosokat. Egy futó hölggyel kerülgetjük egymást, bár szegény nagyon kapkodja a levegõt. Lefele lazán futok, a hölgy mögöttem porzik, masszívan liheg. Nem én vagyok az oka. :) Végül Lajosháza után tudom végleg lerázni. De addig még találkozom Vándorköszörûssel, köszönök neki, és még a pont elõtt, ahol egy jégtábla miatt majdnem közelebbrõl megismerem a turistautat, qvic ér utol. Lajosházáig 50 perc, pecsét, és nyomás felfele.
Az új rész következik. Nagyon tetszik, szépen egyenletesen emelkedik. Magammal is elégedett vagyok, itt használom elõször a túrabotot, kell is. Gyorsan tépek az emelkedõn, csak a végén tûnik el qvic a szemem elõl. Innen tulajdonképpen már csak futókkal találkozom, amíg be nem jön a rövidtáv. Mátraszentimre elõtti emelkedõn gyalog utolérek néhány futót. A hegy megfogja õket. De nem mindenkit. Egy Vadmalac csörtet el mellettem másodmagával. Õket nem zavarja a hegy, egyszerûen legyalulják. :) A településre egy nyolcas bolyban kocogok be. A Vadvirág Turistaházban (2:07) kényelmesen eszem egy szendvicset, iszom három pohár teát, wc és mosakodás, nagyon jól érzem magam, csúcs ez a túra. Az ajtó elõtt Attila szólít meg, néhány túrán már találkoztunk korábban. Menet közben beszélgetünk, aztán az emelkedõn lemarad. Galyatetõ fele hullámvasutazom, nagyon szeretem ezt a hegyet, ez a kedvencem a Mátrában. Gertrúd Presszó, 2:51, pecsét, és egy csoki megemésztése.
Tûz a Nap, amikor megindulok lefele. A balos letérõre egy vegyes futópáros figyelmeztet, akik elrobognak mellettem. Csatlakozom a szerelvényhez. Elõször mögöttük futok, aztán elõttük, aztán már nem látom õket, hiába nézek hátra. A kis huncut Csór-hegy megint meglepetést okoz, én mindig egy kicsi hegynek gondolom, pedig nem az. Viszont könnyedén mászom fel az oldalába, ahol már várnak a pontõrök, és 3:35-nél megkapom a megérdemelt pecsétet. Vörösmarty-nál a négyzetméterre esõ emberek száma meghaladja a harmincat, így eszem ágában nincs harcolni a levesért. Helyette átkelek az úton, és a piroson zúzok tovább. Hihetetlenül szép ez a rész, még soha nem jártam erre. Mátraháza elõtt egy izmos emelkedõt kell leküzdeni, aztán végigsétálok az üdülõhelyen.
Az utolsó szakasz már ismerõs, lassan kocogok lefele, a terep kellemes meglepetés, jég alig van, veszélyes szakasz pedig egyáltalán nincs. Így most az életmentõ köteleket sem feszítették ki. Majdnem elmegyek a Gyökeres-forrási pont mellett. Csak arra leszek figyelmes, hogy Rushboy (jesszus, micsoda idõt megy ez?!) érkezik, és kotorja elõ az itinert. Ekkor veszem észre a padnál ácsorgó pontõröket. Visszamászom, pecsét.
Az utolsó néhány kili gyorsan elfogy. A legnagyobb meglepetésemre teljesen magányosan érkezem az iskolához. Sehol egy lélek, csak a több száz autó a parkolóban, az utak szélén, félig az árokba borulva, szinte mozdulni se lehet a kocsiktól. Érdekes látvány. Besétálok, leadom az itinert, 4:56. Kinyomtatják az oklevelemet, névvel, teljesítési idõvel, gratulálnak. Én is magamnak. Szép, egyenletes, nem meghalós, de gyors tempó volt. Sokkal jobban érzem magam, mint túra elõtt. :) Köszönöm Mátra.
Fotók: http://picasaweb.google.com/piedcat/2008TLiMTraL
|
| | |
| |
|
A Budai-hegység távoli csúcsai
2008. 01. 05-06
2005-ben ez a túra volt az elsõ éjszakaim. Jó visszaemlékezni rá, csak egy dolog hiányzott akkor: a hó. Hát most itt van. Így lett igazán extrém ez a kis séta. Hárman vágunk neki: qvic, Tamás, jómagam. Hatra érünk ki a Nagykovácsi plébániára, bõven van idõnk felkészülni. Megnézem a meglepetés csúcsot, elsõre még a nevét sem tudom kimondani, nemhogy betájolni merre van. Kint repkednek a mínuszok, jól felöltözünk, aztán fél hét elõtt pár perccel már az ajtóban toporgok, induljunk már!
Nagy-szénás: Idén is ezzel kezdünk. Könnyen begyûjthetõ kis hegyecske, csak azt felejtem mindig el, hogy milyen hosszú, meredek emelkedõ vezet hozzá, és a tetõn olyan orkán erejû szél fúj, hogy a levegõ belefagy az orromba. Elõször használom a téli kabátom kapucniját, most jól jön.
Meszes-hegy: Jó messze van. Elõtte még Kutya-hegyet is megmásszuk, ezúttal itt nincs pont. A túrán javarészt én navigálok az új gps-szel, így egyszerû a tájékozódás. Ezen a hegyen is erõs a szél, nem maradunk sokáig, csak begyûjtjük a pecsétet.
Ilona-lak: A kalandok csak most kezdõdnek. A két hegy között nincs út, csak irányba lehet közlekedni. Egy szakadék fogad minket, amit balról kerülünk, és nagyon lassan beleereszkedünk a rendkívül mély Cseresznyés-völgybe. Fától fáig csapongok, néha megcsúszom, ilyenkor gyorsabban haladok. A neheze csak akkor jön, mikor leérünk a völgybe, ugyanis egyenes tovább kell mászni felfele. Pompás. Megyek elõre a nagy semmiben, néhol már a földbe kell kapaszkodjak, annyira meredek a hegyoldal. Aztán végre feltûnik a kis házikó, benne nagy meleggel. Szemüveges lévén nem látok semmit a párától, csak azt veszem észre, hogy valaki a kezembe nyomja a lepecsételt igazoló lapot és egy pohár forró teát. Inkább kint fogyasztom el.
Nagy-kopasz: Kedvenc hegyünk, a hozzá vezetõ út annyira nem kedvenc. Elég hosszú, sok leágazás, a gps-szel könnyen haladunk, egy tanácstalan csoportnak próbálok segíteni, de nem kérnek belõle. Nem a jelzésen, hanem a kerítés mellett támadjuk a csúcsot. Már-már hiányolni kezdem a kilátót, amikor a következõ pillanatban úgy bukkan fel az éjszakai ködbõl, hogy majdnem nekimegyek. Megállunk egy nagyobb generálra, a kilátó megvéd minket a széltõl. Szendvics, keksz és tea, amiket magamhoz veszek, már nagyon hiányzott egy nagyobb energiadózis.
Fekete-hegy: Hát nem egyszerû odajutni. Útvonalterv alapján haladunk, amiben van jó néhány vágás, így a következõ pillanatban megint az erdõben találom magam, taposom a szûz havat, kerülgetem a fákat. Érzem, hogy a természet befogad, legalábbis nem törik ki a bokám, faágak nem bökik ki a szememet, és vaddisznó-csorda se támad rám. Itt vagyok szombat éjjel mínusz tíz fokban az erdõ mélyén, bokáig süllyedek a hóban, civilizációnak semmi nyoma, és hegycsúcsokat keresek. Kell ennél nagyobb buli?! Nem hiszem. :) A csúcshoz közeledve qvic emlékezete egészíti ki a technikát, rémlik neki merre vannak a pontõrök. Itt elteázgatunk, megkérdezem, hogy a Julianna-majornál vannak-e szabadon kutyák? Kutya nincs, csak vaddisznó, de az nem bánt.
Hosszú-erdõ-hegy: Nemcsak a hegy az út is hosszú. Adyliget utcáin nyomulunk, éjfélt üt az óra, most érzem elõször, hogy kezdek álmosodni. A fáradtság szerencsére elkerül. A pontot könnyû megtalálni, begyûjtjük a hatodik pecsétet.
Remete-hegy: Lefele már kicsit rázósan megy. Nincs szándékunkban a sziklás gerincen lejutni, ezért egyenesen a Remete-szurdok felé vesszük az irányt. Az elején még nem is olyan meredek, aztán csúszni kezdek, és csak a fák állítanak meg, majd végül a gravitációra bízom magam, lábbal lefelé gatyaféken szánkázom le a hegyoldalon az útig. Egy nehéz lefelét általában egy nehéz felfele követ. BHTCS-n másztam fel elõször a Remete-hegyre. Most a hó nehezíti a haladást. A pontnál pecsétet és teát kapunk.
Kálvária-domb: qvic szerint ezzel nem fogunk nagyon dicsekedni, egyet értek vele. Nem az úton megyünk, az túl egyszerû lenne, ismét bevágjuk magunkat az erdõbe. Csak ez az erdõ kicsit másabb, mint az eddigiek. Itt vannak olyan sûrû részek, hogy az ember úgy felakad a faágakban és tövisekben, mint szerencsétlen légy a pók hálójában. Így hiába mondom, hogy balra, vagy jobbra kellene tartani, ha az adott irányban õserdõ állja az utunkat. Ez a domb nem akar minket befogadni. Csak arra tudunk menni, amerre kevésbé susnyás, egyszer csak azt veszem észre, hogy visszaérünk oda, ahonnan elindultunk. Ráadásul néhányan követnek minket, gondolom azt hiszik rólunk, hogy jól ismerjük a terepet. Egy idõ után lemondunk a csúcs megtalálásáról, inkább az utat próbáljuk keresztezni. Néhány szitkozódás után, végre sikerül, innen már egyszerûen eljutunk a pontig. Mondom qvic-nak: jövõre mindenképpen az ÚTON megyünk!
Felsberg: A meglepetés csúcs. Meglepõdtem én is, mert azt hittem, könnyebb lesz eljutni a lábához. qvic átveszi a navigálást, szótlanul követjük, olyan kietlen tájakra visz minket, hogy sokáig kételkedem, vajon tudja-e, hogy merre járunk. Már éppen szóvá tenném aggodalmamat, amikor váratlanul Nagykovácsi mellett lyukadunk ki. Persze az élet nem egyszerû, a kékrõl a zöldre kell váltanunk, egy semmilyen úton tesszük ezt, aminek a végén megint „ereszd el a hajam”, egy meredek lejtõn hóban bukdácsolok le az útra. A kis kiszögelés innen már nincs messze.
Zsíros-hegy: A bónusz csúcs, ahol meglepetés vár. Mivel erõsen sejtem, hogy szaloncukor lesz a meglepi, ezért teszek egy erõtlen kísérletet, hogy lebeszéljem qvic-ot a hegy megmászásáról. Persze a kíváncsisága nagyobb, mint a fáradtsága. Végigvonulunk a kék háromszögön, megcsodáljuk a fenyõfát, amire szaloncukrokat akasztottak, önállóan pecsételünk, majd irány a Nagykovácsi.
Cél: A hosszú aszfalton majdnem bealszom, egy-egy másodperc ki is marad a valóságból. Hajnali négyre érünk be a plébániára. Oklevél, kitûzõ, virsli, tea, gratulációk fogadása. Szerintem egy ideig nem eszem virslit. :) Az oklevélre büszke vagyok, nem akármilyen túra teljesítését igazolja, megfogadom, hogy ezek után mindig eljövök ide. Köszönjük RMSE.
A természet a barátunk. A lelkünk a barátunk. A természetnek ereje van. A természet maga a lelkünk. A lelkünkben ott van ez az erõ. Csak használni kell.
|
| | |
| |
| BUÉK | Túra éve: 2008 | 2008.01.08 08:21:24 |
|
BUÉK 20
2008. 01. 05
Hamarabb ébredek, mint az ébresztõm, kihasználva az idõt, átgondolom az elõttem álló napot és éjszakát. Nem lesz könnyû, de felejthetetlen. qvic jön értem, hogy zsinórban harmadszor teljesítsük ezt a túrát, ami nem éppen a kedvencem, de évnyitó túrának kiváló, és nem utolsósorban edzésnek sem rossz a nagy szintek miatt.
Nyolc körül érünk Hüvösvölgybe, nagy a tömeg, ennek ellenére villámgyorsan megy a nevezés, öt perc múlva már úton is vagyok, qvic szokás szerint késõbb indul. Nagy léptékkel taposom a havat felfele a Hármashatár-hegyre. Annak tudatában, hogy egész éjjel menni fogok, igyekszem visszafogni magam, délelõtt nem szabad elfáradnom. A lábaim nem így gondolják, õk mennének, mint a gyorsvonat, és bennem is egy hang azt súgja: zúzd már le az egészet, oszt jó van! Nem, nem, nem! Maximum lefele kocogok. Ennyi.
Éppen az utolsó emelkedõnek mennék neki, amikor dobok egy hátast, ha már lent fekszem a hóban, akkor angyalkázom egyet, majd felpattanok, és megyek tovább. Negyven perc alatt érek a toronyhoz, kapom a pecsétet, meg a pofámba a szelet, hé arról nem volt szó, hogy jeges szélviharok kísérnek majd a túrán! Iszonyú hideg van itt fent, gyorsan odébbállok. Elég gyorsra sikerül. Lefele a kéken utolérek egy futót. Elõzékenyen elenged. Na ez már a vég kezdete! Ennyit a lassú haladásról. A lankás lejtõn nagyon élvezem a futást, közben csodálkozom azokon, aki a puha hó helyett inkább az aszfalton masíroznak.
Fenyõgyöngyénél nagyot csalódom: nincs tea. Pedig már készültem rá. Közben az aszfalton majdnem zakózom egy óriásit, többen nevetnek a kalimpáló mozdulataimon, puszilom õket. :) Tea helyett elszopogatom azt a narancslevet, amit még a rajtban gyömöszöltem be az övtáskába. Emelkedik az út, végre gyalogolhatok. De ez sem megy valami lassan, sorra hagyom le az embereket. Egy futó konvoj száguld el mellettem, nincs mit tenni, követem õket. Fél szemmel érzékelem, hogy az a futó srác is rám tapadt, akit a HHH után elõztem le. Árpád-kilátó után már ketten viharzunk lefele, néhol egészen csúszós és veszélyes a talaj. Mindketten óvatosak vagyunk.
Apáthy-sziklánál kis sor a pöcsétért, nézem az órám, nyugtázom, hogy búcsúzhatok a hatos átlagtól, reménykedem, hogy nyolcas azért nem lesz. Jönnek az aszfaltos részek, közben telefon apámtól: kiszedte a Trabiból a motort (nem is tudtam, hogy van benne motor), annyira elmélyedek a beszélgetésben, hogy hirtelen eltûnnek mellõlem az emberek. Pedig jó úton megyek, ezerszer jártam már erre. Aztán a futó srác kiabál utánam, hogy a zöld útvonalat megváltoztatták. Remek. Megkerüljük Ferenc-halmot, aha, szóval ezért kisebb a szint és a táv.
Felkapaszkodunk a János-hegy oldalába, lefutunk Szépjuhásznéig, ahol végre valahára utolér qvic és Laki. Együtt kúszunk fel Nagy-hársra, aztán õk elhúznak. Innen a sráccal futok végig, bár a nagykovácsi úton való átkelés két percet vesz igénybe, akkora a forgalom. Azért hogy kerek legyen a dolog, az utolsó métereken még lenyomok egy futó srácot, aki még az elején hagyott le. Benyitok a célba, idõm 2:40. Oklevél, jelvény, virsli, tea, gratulációk fogadása. Kaja közben már az éjszakán jár az agyam. Most sokkal gyorsabb voltam, mint terveztem, de azért reménykedem, hogy nem leszek fáradt. Van bõ öt órám, hogy kipihenjem magam. BUÉK!
Fotók: http://picasaweb.google.com/piedcat/2008BuK20
|
| | |
| |
|
|
Éves túraösszesítõ 2007
Közel kétszer annyi túra, és kétszer annyi kilométer, mint tavaly. Végre egy jó év. :)
Túrák száma: 24 db
Megtett táv: 687,3 km
Átlagtáv: 28,6 km
Leghosszabb: Eötvös 70 (67,5 km)
Legrövidebb: Kevély alatti bolyongás (11,3 km)
Megmászott szint: 22 654 m
Átlagszint: 944 m
Legszintesebb: Eötvös 70 (2 600 m)
Legalacsonyabb: Rideg Sándor emléktúra 30 (50 m)
Túrázással eltöltött idõ: 5 nap 19 óra 19 perc
Átlagidõ: 5 óra 48 perc/túra
Leghosszabb idõ terepen: Eötvös 70 (11 óra 12 perc)
Legrövidebb idõ terepen: Helyiipar 15 (2 óra 55 perc)
Átlagsebesség: 4,94 km/h
Leggyorsabb: Bia 25 (6,69 km/h)
Leglassúbb: Kevély alatti bolyongás (2,77 km/h)
Átlagemelkedés: 32,85 m/km
Legmeredekebb: Bükk 900-as csúcsai (62,5 m/km)
Leglaposabb: Rideg Sándor emléktúra 30 (1,81 m/km)
Leggyakrabban látogatott tájegység: Budai-hegység (6 túra)
Legjobb „feeling”: Eötvös 70 (szép túra, szép idõ, szép menetidõ, minden remek volt)
Legnehezebb: Vadrózsa 50 (az 50-es szám nemcsak a távot, a hõmérsékletet is jelölte…)
Legszebb: Szurdok 25
Legcsúnyább: ilyen idén sem volt :)
Leghidegebb pillanat: Téli Mátra 26 (lábszárközépig süllyedtem a patak jeges vízében)
Legforróbb pillanat: Vadrózsa 50 (kifele a kiszáradt Diós patak völgyébõl, a Muzsla lábánál)
Legnagyobb csalódás: a Kinizsi Százas feladása fo… izé, hasmenés miatt
Legnagyobb eltévedés: Gödöllõ 60 (fakultatív kirándulás a bagi erdõben, 40 percembe került ez nekem)
Futások 2007-ben: 382,2 km
|
| | |
| |
|
Rideg Sándor emléktúra 30
2007. december 01.
A szokásos, évi egy sík teljesítménytúra abszolválása volt porondon szombaton. Ez megint a csepeli túra lett, ezúttal viszont a 30-as távra neveztünk Szilvivel, miután a hetes hévvel szûk egy óra alatt ledöcögtünk Szigethalomra. Elején kicsit vacogtunk, minden tócsa befagyott. Alighogy elértük a síneket, ránk köszönt valaki, Józsi elõzött be minket, legutoljára a Patán találkoztunk. Az elsõ kilik ismerõsök voltak még tavalyról, aztán a gát mellett ballagtunk egy ideig, szép látványt nyújtott a hóval borított szántóföld. Szilvi már egy kicsit unta az utat, ha tudta volna, hogy mi következik, akkor biztosan nem így vélekedik. Felmásztunk a gátra, egy forgalmas mûútra. A táj és az út végtelennek tûnt. Ilyennek láthatta Petõfi is a rónát annak idején. :) Egy ideig beszélgettünk, aztán lassan kifogytunk a szóból. De az út még mindig tartott, mindig tartott, mindig tartott… És még mindig nem láttuk a végét. Kezdtünk befordulni. Oké, hogy bírni kell a monotóniát, de ez már túlzás. Fura, de mindkét lábam fájt, a combtövemtõl a talpamig. Ennyire elszoktam az aszfaltos úttól? Lehet. Szilvi kínjában már télapós dalokat énekelt és verseket szavalt. :) Aztán végre megpillantottuk a kocsit és a bóját. Ez kemény volt, szerintem a Csóványos leküzdése sem lett volna ilyen nehéz. Ezt el is mondom a pontõröknek. Mosolyogtak. Innen gyorsan elértük a szigetcsépi hév állomást, itt teáztunk egyet, majd a következõ utcán lefotózhattam a túra névadójának régi házát. A következõ szakasz a Duna mellett vezetett, ez egy szép rész volt, a vízrõl visszatükrözõ napfénnyel és kacsákkal. Beértünk a tököli parkerdõbe, erre vártam, de egy kicsit csalódtam, õsszel szebben nézett ki. Az erdészháznál boros teával akartak leitatni, mi csak hagyományosat kértünk. Innen már nem volt messze a cél, az utolsó városi kilométerek megint az unalomba taszítottak minket. 5:25-ös idõvel értünk célba. Megkaptuk az oklevelet és a kitûzõt, amelyen természetesen Rideg Sándor, az „Indul a bakterház” írója látható. Lekváros és zsíros kenyérrel pótoltuk az energiát.
Nem vagyok a sík túrák rajongója, egy évben egyszer bõven elég. Azért nem volt annyira rossz ez a túra, az a mûutas gát kimaradhatott volna, vagy bérelhettek volna egy buszt, amely ezen a szakaszon szállította volna a túrázókat. :)
Fotók: http://picasaweb.google.com/piedcat/2007RidegSNdorEmlKtRa30
piedcat
|
| | |
| |
|
Pata 32, avagy kicsi Hanák Kolos télen :)
2007. november 17.
A héten elterjedt a médiában, hogy az ország több részén havazott. qvic rögtön ráizgult a hírre, és közölte, hogy õt nem érdekli a Budai-hegység, inkább megy a Mátrába havat taposni. Na azt lesheted, gondoltam, biztos voltam benne, hogy hó helyett csak sárban fogunk dagonyázni, nyakig. Mint késõbb kiderült, mindkettõnknek igaza lett. :)
Kicsit kómásan, félig csukott szemmel érzékelem, hogy egy településre érkezünk. Gyöngyöspata, informál a tábla. A háttérben gigantikus hegyek húzódnak. Persze ez csak viszonyítás kérdése, a nepáliak valószínûleg körberöhögnének. :) Újra itt vagyok a Mátrában, az éven már negyedszer, és ezzel abszolút rekordot döntöttem, hiszen eddig a mátrai túráim sûrûsége alig haladta meg az évi egyet. Leparkolunk az iskola elõtt, kikászálódunk a kocsiból, két túratársam qvic és Feri rögtön fényképezni kezdi a rajt helyszínét, ahol egy felfújható kaput próbálnak éppen talpra állítani. A felszerelés rendezése után bevonulunk a suliba, még elég kevesen vannak, így a nevezés csak néhány másodpercet vesz igénybe, az indítás már az ajtó közelében van, és ha minden igaz még számítógépre is viszik az adatokat. Tetszik a profi szervezés, 7.06-kor otthagyjuk a rajthelyet.
Gyalogos tempóban vágunk neki a település utcáinak. Az elmúlt két hétben összejött 65 km futás, így erre a hétvégére egy laza sétát terveztem összekötve egy német katonai bakancs tesztelésével. Három éve nem vagyok hajlandó bakancsban túrázni (ominózus Barcika 65 óta), de ez most kivételes eset. A honvédségben rendszeresített baki gore-texes, rendkívül kényelmes, és nem is olyan kemény, mint általában társai. Gondoltam ezen a könnyed túrán bejáratom. A túra nem volt könnyed, de a bakancs bevált. :)
Visszakanyarodva a lényegre: az elsõ pont alig 800 méterre van, a Vár, hozzá egy derékszögû emelkedõ vezet. Elképesztõ kilátás nyílik Gyöngyöspatára és környékére. Elõttünk már a Havas magasodik, amikor továbbindulunk a pontról. A talaj fagyott, de jól látszik, ha olvadás lesz, akkor úszás lesz. Egyelõre viszont még hideg van. qvic sopánkodva fürkészi a hegyet, szerinte a Havas nem havas, inkább deres. Fél óra múlva rádöbben, hogy kicsit tévedett. Úgy húsz centit. :) Egy fagyos, köves úton kapaszkodunk, hófoltok jelennek meg az út széli gazban, majd már az út közepén is. Aztán mikor elkanyarodunk balra egy szûkebb ösvényen, akkor már eltûnik az út, csak a vastag szûz hó marad. Elõkerülnek a fényképezõk, itt már muszáj fotózni. Varázslatosan szép az erdõ, hó borít mindent, még a legkisebb gallyacskákat is a fákon. És ahogy feljebb érünk, egyre mélyebben süppedünk a hóba, végül 8.17-kor pecsételtetünk a csúcson.
Elõre megyek, kocogva-csúszkálva zúzok le a hegyrõl, nem kímélem a bakancsot, nem reméltem, hogy hó-tesztnek is alá tudom vetni. Néha szétnyílik elõttem az erdõ, ilyenkor olyan kilátásban van részem, hogy az államat úgy kell összeszedni. Gyepes-völgybe negyed óra alatt érünk le, a szint csökkenésével a hó is csökken, újra az õszi erdõben haladunk. A szalagozás segít a tájékozódásban, jelzést ugyanis alig látunk, ami van, az is nagyon kopott. Utolérünk egy férfit, szintén Józsi, együtt nyomultam vele a Gödöllõ 60 utolsó kilométerein. Csatlakozik hozzánk néhány futó is, így öten-hatan kutatjuk a szalagokat. Végre kievickélünk a völgybõl, a szekérúton már könnyebb a tájékozódás.
János várához 9.23-ra érünk. A pontõrök elismerõen közlik velünk, hogy mi vagyunk az elsõk, akik a kijelölt úton jönnek. Ami azt illeti az elmúlt félórában pillanatok alatt el lehetett tévedni, így nem csodálkozunk. Józsival átbeszéljük a gödöllõi eltévedési élményeinket. A zöld négyzeten nyomulunk tovább, fülünkben a pontõrök bíztatásával, hogy a turistaház mindjárt itt van, ott pedig kajával megrakott asztalok várnak minket. Néhány perc után esik le, hogy a „mindjárt” az nagyon erõs túlzás, ugyanis még négyfél kili van elõttünk, rajta néhány diszkrétnek még távolról sem mondható emelkedõvel. Rátérve a sárgára kezd izgalmassá válni a túra, az út hol bemegy, hol kijön a szekérútra. Aztán hirtelen elkezd szûkülni, a hó mélyülni, igyekszem a lábnyomokban lépkedni, bár néhol teljesen szûz a hó, mintha senki nem járt volna elõttünk. Józsival elõre megyünk jelzést keresni. Kidõlt fák nehezítik az egyébként is nehezen járható utat. Mikor végre kiérünk egy szélesebb útra, két kisebb emelkedõ után megpillantom a Hidegkúti-turistaházat.
10.25-kor pecsételnek, addig én mákos bejglizek, karácsonyi hangulat november közepén. Aztán rájövök, hogy zsíros kenyeret is ennék, nem gond, a bejgli után küldöm két pohár teával. Néhány percet töltünk itt, Józsi elindul elõttünk, már csak a célban látom újra. Innen a következõ pontig a túra legdurvább része következik. A z+-en nagyon mély a hó. Egy árokban belelépek egy lábnyomba, combig süllyedek a hóba. Hát igen, az idei õsz az elmúlt évek legkeményebb tele. :) Nem tudom eldönteni, hogyan könnyebb haladni, ha a lábnyomokba lépek, vagy ha rugdosom magam elõtt a havat. Mindenesetre egy idõ után elkezd fájni a lábizmom olyan helyen, ahol már régen éreztem. Nem csoda, a hótaposást idén még nem gyakoroltam. Ráadásul, ahogy feljebb jutunk, a keréknyomok keskenyebbé válnak, alig fér el benne a lábam, nehéz így haladni. Majd hirtelen egy emelkedõ tetején zúgásra leszünk figyelmesek, és fél tucat quados robog el mellettünk. Nem is tudják, milyen jót tettek nekünk, a széles kerekek pompásan járható utat vájtak a hóba. :)
11.30 Tót-hegyes, a túra legmagasabb pontja. A csúcson összetorlódunk néhányan, sikerül rábeszélni valakit, hogy készítsen egy csúcsfotót hármunkkal. :) Araszolunk lefele, aztán a lankásabb részeken qvic begyorsít, és Ferivel nem tudunk mit tenni, követjük. A bakancs futás-tesztje következik, hóban, lejtõn. Jól mûködik. A Káva-kõ valahogy kimarad az emlékezetünkbõl, így váratlanul izmos emelkedõvel találjuk szembe magunkat. Pompás kilátás feledteti erõlködésünket, majd újra zúzás lefele Fajzatpusztára. A szint csökkenésével fogy a hó, nõ a sár. A kántoraljai ellenõrzõ pont váratlanul szembejön velünk, repülõ pecsétet kapunk, és nekivágunk az utolsó emelkedõnek, vissza a Havasra, legalábbis a feléig. Itt kicsit lemaradok, azon töröm a fejem, hogy valami még mindig nem stimmel a téli öltözetemmel, ugyanis az emelkedõkön túlságosan bemelegszem. Valószínûleg az a pulcsi okozza a problémát, amit a polár alá vettem, akadályozza a párologtatást. Sebaj, ezt a telet arra szánom, hogy kitapasztaljam mi a megfelelõ ruházat.
Az igazi sárdagasztás a Havas lábától kezdõdik. Néhány perc alatt pár kilóval nehezebb lesz a bakancs (sár-teszt), mintha súlyzóval a lábamon mennék (mint qvic a Bükk 900-on :)). Egy idõ után már nem vicces a dolog, a mûúton többé-kevésbé megszabadulunk a sár nagy részétõl. De kár volt annyira sietni. A település határában teszünk egy jobbost, és kezdõdik elölrõl minden. A jó büdös… !!! A Danka-patak partján kapunk még egy pecsétet, majd nagy nehezen, kisebb kerülõvel rábukkanunk a pincesori állomásra is. Itt borral kínálnak bennünket, én hevesen tiltakozom, a többiek becsápolnak. :)
14.23-kor esünk be az iskolába. A padló csupa sár, mi is hozzájárulunk, hogy még borzasztóbban nézzen ki. A 140 nagy-távosból viszonylag elöl érkezünk be, pedig már beléptünk az utolsó órába. Elgondolkozunk, vajon a többiek beérnek-e szintidõn belül. Aztán míg betolunk néhány lekváros kenyeret, sokan befutnak, kicsit sárosan, kicsit fáradtan. Nem volt egy könnyû túra, a hó és sár nehézséget okozott. Mégis megérte a Mátrát választani a Budai-hegység helyett.
piedcat |
| | |
| |
|
Gödöllõ 60, nekem egy kicsit több :)
2007. 10. 06.
Mivel péntek este egy megbeszélésen vettem részt, így nem tudtam Kerepesre kicuccolni, ezért másnap nem kerülhettem el a hajnali ébredést, illetve csak öt órát sikerült aludnom. Csak rontott a helyzeten, hogy hévpótló buszon kellett nyomorognom Cinkotáig, de szerencsére majdnem menetrend szerint Gödöllõre értem. Az Erkelbõl nevezés és némi szöszmölõdés után 7.35-kor indultam el.
Megszokásból mentem az elején, majdnem meg is jártam, ugyanis a piros útvonalat újrafestették, és néhány helyen eltér a régi útvonaltól. Például nem megy el a lakótelep mellett, mivel a lakók állandóan lefestették, így védekeztek a gonosz, csúnya, néha vandalizmusra is hajlamos túrázók ellen. Viszont a Premontrei temetõt megnyitották, és erre vezették az útvonalat. Én észrevettem, néhányan nem, ketten például Máriabesnyõtõl jöttek vissza (!).
Ismerõs helyeken kocogtam végig, a megázott homok nem igazán akadályozott, így bõven hetes átlag felett értem fel Margitára. Itt ért be három kerékpáros, bár az itineren kifejezetten kérték a gyalogos teljesítést. Azért nem irigyeltem õket, lapos a túra, de vannak benne bringával nehezen járható részek. Ezzel magyarázható, hogy kb. 25 km múlva tudtak csak véglegesen elhagyni, addig felváltva elõzgettük egymást.
Erdõkertesen úgy véltem, hogy egy fél szendvics megemésztése jelentõsen hozzájárulna a további haladásomhoz. Mikor visszakanyarodtam Margita felé nem várt emelkedõbe botlottam, aminek tetején megszabadultam pulcsimtól, és már a sárgán nagyobb sebességre kapcsoltam. Leértem a völgybe, befogtam egy futót, elég rossz állapotban volt, pedig csak 35-ön ment. Emlékeztem, hogy valahol Erdõkertesnél hagyott le. Próbáltam kicsit húzni, de még a pont elõtt lemaradt. Domonyvölgyben turistákat hurcoltak körbe lovas kocsikon. Egyikük megelõzött, majd valamiért belassított, így egy darabig mögötte kocogtam. A kocsin ülõ két tucat ázsiai turista pedig engem figyelt, nem mernék rá megesküdni, de mintha egyikük le is fotózott volna. :) Elképzeltem, amikor tartják otthon a beszámolót magyarországi útjukról: „Képzeljétek el, jártunk olyan helyen, ahol lovak, szürkemarhák és félõrült emberek rohangálnak.” :)
Jókor jött a frissítõ pont, energiám fogyóban volt. Megettem maradék szendvicsemet, nápolyikat küldtem utána, és néhány pohárka teával öblítettem. Elég sokan gyûltünk itt össze, a két rövidtáv itt kanyarodik vissza Gödöllõ felé. Én még csak féltávnál vagyok. Négy óra alatt értem ide, az nagyon jó idõ, és elméletileg az autópályától délre esõ kör könnyebb, mint a már teljesített északi kör. Néha elõfordul, hogy óriásit tévedek. Mint most.
Nem a jelzésen ugyan, de hamar elértem a harmincas utat, zöld háznál azonban egy tábla fogadott, ami megállásra késztetett. Az adott útvonalon október 12-ig tilos közlekedni szarvasbõgés és vadászat miatt. Remek, akkor mégis hol a búbánatban menjek?! Éppen beért két túratárs, akik csak mosolyogtak a táblán és határozatlanságomon. Behúzott fejjel nem érhet baj, ha pedig mégis lõnének ránk, akkor majd lefekszünk, és hangosan kiabálunk. :) Hallgattam rájuk. Kemény emelkedõ után, érdekes tájak következtek. Jobbról több méter magas drótkerítés, balról villanykerítés. Te jó ég, milyen állattól védenek ezek?!
Kiértem az erdõbõl, ott még volt jelzés, aztán egy nagy pusztaságon vágtam keresztül reménykedve, hogy a távoli fákon megtalálom a zöldet. Nem találtam. Talán a következõ fasornál. Hát ott sem volt. Széttártam a karjaimat, kész, úgy fest, hogy q.vára eltévedtem. Elõhalásztam a turistatérképet, ami tulajdonképpen használhatatlan, de most kivételesen szerencsém volt. Megtaláltam rajta az úttal párhuzamosan futó villanyvezetéket. Ezek szerint hamarosan Bagra érek. Az pedig marhára nincs benne a túrában. Viszont a kék jelzés itt lehet nem messze, csak át kell vágjak a vezetékek alatt. Belõttem az irányt, és egy nyüves úton megmásztam a mellettem húzódó hegyet. Közben magamban szitkozódtam, hogy miért voltam a nyáron olyan hülye, és nem vettem meg azt a kézi gps-t. Sürgõsen pótolnom kell.
Ráleltem a kék jelzésre, kicsit megkönnyebbültem, azonban nem tudtam, hogy a ménescsapási ellenõrzõ pont vajon merre lehet. Jobbra vagy balra? Felhívtam a rendezõket, feltettem a hülye kérdést, persze mivel nem tudták, hogy pontosan hol vagyok, így nem tudtak útbaigazítani. Megindultam nyugat felé, nem érdekelt, ha kihagyom a pontot, legfeljebb nem kapok oklevelet. Aztán kb. másfél km után belefutottam a pontõrökbe, akik a zöld-kék elágazásnál ücsörögtek. Csodálkoztak, honnan jövök, elmagyaráztam, hogy néhány szalag ráfért volna a letérõre, ami ide vezet. Megkaptam a pecsétet, futás tovább. Órámra néztem, elkeserített az idõ. Domonyvölgyben fél óra elõnyöm volt a kilenc órás teljesítéshez, most húsz perc hátrányban vagyok (!). Gratulálok kedves piedcat, ezt jól elszúrtad! Nem kicsit. Nagyon. Aztán bosszankodás helyett inkább arra gondoltam, hogy örülhetek, ha megúszom ennyivel, hiszen a hátralévõ út jelentõs részét még hírbõl sem ismerem. És hát a Gödöllõi-dombságban vagyok!
Bal kézben a térképvázlattal, jobb kézben az iránytûvel haladtam tovább. Sajnos úgy 45 km-nél a fáradtság utolért, így a folyamatos kocogást többször sétával kellett megszakítanom. A kékkel nem volt problémám, kanyargott össze-vissza, de folyamatosan figyeltem az irányra. Bele se merek gondolni, hogy mi lett volna, ha nem hozom az iránytûmet. A Silver horgásztóig beértem néhány túratársat, akiket még Margita után elõztem meg (!). Frissítést követõen a p+-en szerettem volna elérni a pirosat, de közben az útvonalra ráépült néhány farm, így lapostetõs házakba, és lovakba botlottam. Én még jól jártam, az elõttem haladókat még dühös kutyák is fogadták. Persze a jelzést itt is eltüntették az új lakók, úgy tûnik a túrázók a társadalom „nem kívánatos” egyénei. Egy idõsebb túratárs kalauzolt végig a kerítések között, és végre ráleltünk a pirosra, ami visszavitt Gödöllõre.
Meglepetésben még a végén is volt részem, ugyanis az utolsó pecsétet a repülõtéri mûúton kaptuk, míg az itiner szerint ezt Bolnokán lett volna esedékes. Kiderült, hogy az itineren nem jelölték az új piros útvonalat, így végül egy darabot levágtunk az útból, nagyjából két kilométert. Részben sajnáltam, hiszen a kellemes bolnokai erdõ helyett mûúton kellett bandukolni, másrészt viszont örültem, hogy hamarabb beérek, az erõm már a vége fele járt. Futni egyáltalán nem volt kedvem, így a két utolért túrázóval masíroztunk be a városba.
9 óra 28 perces teljesítéssel érkeztem a célba öt után pár perccel. A dombságra jellemzõ vaddisznós kitûzõt, és a megszokott térkép alapú oklevelet vehettem át jutalomként. Az ellátásból csak a teát kértem, még emlékeztem a múlt heti túrára, ahol a zsíros kenyér rendesen megfeküdte a gyomromat. Fárasztó, de jó túra volt, az az eltévedés nem hiányzott, de ezeken a tájakon benne van a pakliban. Talán jövõre rátalálok a megfelelõ útra. :)
piedcat
|
| | |
| |
|
Helyiipar 15
2007. szeptember 29.
Mivel a hétvégén hazalátogattunk, éppen kapóra jött ez a túra. Szilvi még Garadnán sem tudta eldönteni, hogy kellemes sétát tegyünk, vagy inkább erõltetett menettel teljesítsük a túrát. Aztán mikor 8.15-kor elindultunk, nagy sebességgel berobogtunk az Apátkúti-völgybe, és néhány perc alatt leszakadtunk a két társunkról qvic-ról és Timirõl. Egész jól ment a hegymenet, csak Szentlélek elõtt volt kis problémánk, ugyanis az új jelzéseket olyan frankón festették fel, hogy szépen egybenõtt az út a kék-forrás úttal. Két kétségbeesett túrázóval végül a piroson értük el a pontot. Kapu-bérc lélegzetelállító kilátást nyújtott, utána folyamatosan figyelnem kellett a térképvázlatot, háromszög-pötty-kereszt-sáv jelzések váltották egymást, de követhetõ volt az útvonal. Száraz-völgy, majd Ómassa, aztán a zsírkrétás pontot kerestük, de nem találtuk, pedig állítólag ott volt. Mindenesetre lefotóztam a k-s keresztezõdést, de a célban nem kellett bizonygatnom, hogy ott jártunk, elhitték. Innen tulajdonképpen végig futottunk, annak ellenére, hogy a Sebesvíz völgyben majdnem sikerült zakóznunk egyszer-kétszer fejenként. Végül 11.10-re értünk célba, egy szép kitûzõt és egy kevésbé igényes emléklapot kaptunk. Zsíroskenyér, tea, kutya-macska etetés, bevártuk a társakat, aztán indultunk haza. Jó edzés volt a jövõ heti Less Nándor emléktúrára.
piedcat
|
| | |
| |
|
Eötvös 70
2007. szeptember 08.
2004 – Börzsöny 50, 2005 – Beac Maxi 110, 2006 – Éjszakai 50. Ezek után nem is választhattam más túrát, mint az Eötvös 70-et. Persze nem a változatosság kedvéért néztem ki ezt a résztávot (jövõre a Tomi Túrára megyek :)), ennek két nyomós oka volt. Az egyik, hogy a Maxiból ami igazán tetszik nekem, az a börzsönyi-, illetve Visegrád-Pilisszentlászló szakasz, a másik: 70 kili után nekem az éjszakai rész túl nehéz, és túl befordulós. Egyszer elég volt. Egyelõre nem tervezem, hogy újra vállalkozzak rá.
Szokásomhoz híven otthon idõtervet készítettem, de amíg más túra esetében csak tájékoztatásnak szántam, itt, most ez a Szentírás. Ennek oka: a komp-átkelés. A kompon kívül az idõterv másik kritikus pontja az indulási idõ. Ha nem tudok fél kilencig elindulni, akkor egyre kisebb az esélyem, hogy a megfelelõ idõben keljek át a Dunán. De szerencsém volt, a rendezõk jó szívének köszönhetõen. Utána már csak rajtam múlik minden. Szóval a terv: indulás 8.30, Csóványos 11.50, Nagymaros rév 16.40, cél 19:45, ágy 22.00, másnapi felkelés 10.00. :) A kompig ez hatos átlagot jelent. Nincs mit tenni, zúzni kell.
A fél hetes személyvonattal érkezünk meg Vácra, qvic és Ákos túratársak végig azon poénkodnak, hogy milyen lassú leszek. :) Én persze nem úgy gondolom, ezen a túrán nem tudok lassan menni. Átszállunk a kis pirosra, ami az indulási idõre úgy megtelik, mint egy szardíniás konzerv, az utasok 99 százaléka túrás és futós ruházatban feszít. Vajon hova mehetnek? Még nyolc elõtt érkezünk az indulási helyre, Magyarkútra, ahol szokás szerint fejetlenség fogad minket. Mint keselyûk a dögre, csapnak le az emberek a nevezési lapokra, de a rendezõk kiábrándítanak minket: fél kilenc elõtt csak az ötvenes táv indul. Addig a rendezõ elõadást tart a túráról, nem kis meglepetésemre balf.sznak nevezi azokat, akik a túrán el szoktak tévedni. Ennél sokkal lényegesebb infó, hogy a huszadik rendezésnek köszönhetõen extra frissítõ pontok lesznek beiktatva. Közben én a nevezési asztalhoz somfordálok, és tíz perc múlva kapok is nevezési lapot, befizetem az egy rúgót, írok indulási idõt: 8.13. Örülök a 17 perc idõtartaléknak. Hajrá.
Laza kocogással kezdek, elhatározom, hogy ez lesz a fõ haladási formán. Óriási sárban trappolok az úton, az egy hetes esõzések miatt ramaty utakra számíthatok. Az országos kéket elérve balra kanyarodom, bár sokan a Kõ-hegy megkerülését választják. Felfele csúszkálok össze-vissza. Néhány kili után azonban meglepetésemre szárazabb a talaj, és innentõl kezdve az egész túrán nem okoz problémát a sár, mivel alig találkozok ilyen hellyel. Már Nagy-Kõrõl zúzok lefele, amikor qvic és Ákos befog. Elõre mennek, még úgy is találkozunk. 9.28-ra érek Nógrádra, begyûjtöm a pecsétet, és megyek is tovább. Míg eltüntetek magamban egy banánt, azon töröm a fejem, hogyan fogok idõben Csóvira érni. Igaz, szereztem újabb öt perc tartalékot, de most fel kell másszak 938 méter magasra. Mindenesetre nem kímélem a lábaimat, megyek, ahogy bírok.
A hegy lábánál, egy extra frissítõnél váratlanul utolérem a srácokat. A lelkesedés mellé egy pohár tea is társul. Zsíros kenyeret is ehetnék, de egyelõre nem vagyok éhes. Mászunk tovább. Elég jól megy, és idõvel is jól állok, amikor feltûnik a Foltán-kereszt. Itt a rendezõ újsággal kínál, azt hiszem nem olvasással fogom tölteni drága idõmet, viszont kapok két érmet, ami még egy húsz évvel ezelõtti sífutó versenyrõl maradhatott a társaság nyakán. :) Most megszabadulnak tõle. Közben bepuszilok két puszedlit, és megyek tovább. Fölfele beérek egy srácot, többé-kevésbé vele megyek egy darabig. 11.32-re érek a Börzsöny legmagasabb pontjára, pislogok egy párat, amikor ránézek az órámra. Egy perccel még mindig idõterven belül vagyok, plusz a 17 perc tarcsi. Megvonom a vállam, király vagyok, ez van. Rohanok le a hegyrõl, hogy felrohanjak a másikra. Ez a mondat kicsit sántít. Jól rémlett, hogy közvetlen Nagy-hideg hegy elõtt van egy rövid, de brutális emelkedõ. Alig tíz méterre a tetõtõl kegyetlenül lecsap rám az elsõ holtpont. Ilyen intenzív energiavesztést már régen tapasztaltam. Mint egy autó, amelyik már az utolsó utáni csepp benzint használja fel. A franc essen bele, ezt nem hiszem el! Egy karnyújtásnyira a turistaháztól meg kell álljak kifújni magam. Már alulról is szedem a levegõt.
Bedöcögök a büfébe, elõkotrok egy szendvicset, fél liter kóla társaságában magamba szippantom. Váratlanul qvic jelenik meg, közli, hogy most mennek tovább. Én még megmosakszom, próbálom visszaállítani a hõháztartásomat. Nehezen megy. Lelkileg felkészülök egy 12 km-es ereszkedéshez, futnom kell végig. Most már tudom, hogy Nagy-hideg hegy honnan kapta a nevét. Mikor elindulok lefele, néhány percig csattognak a fogaim, annyira fázom. Aztán a futás meghozza az üzemi hõmérsékletet. Magam mögött hagyom a hegyet és a srácot, akit Csóványoson ismertem meg.
A Luczenbacher út kellemes lejtõje felüdülés lenne számomra, ha nem támadnának hátba a bringások. :) Percenként kell hátra tekintenem, aztán szabad utat engedek nekik. 13.05-re érek a kisinóci turistaházhoz, és megint csodálkozom az idõn. Ezúttal csalódottan. Hiába zúztam végig, a pihenõidõbõl alig négy percet tudtam visszahozni. Ekkor döbbenek rá, hogy nem én vagyok király, hanem valószínûleg el vannak mérve a résztávok, így néhány percet csal az idõtervem is. Na mindegy. Aszfaltos kocogás következik. Kóspallagra érkezem, ahol nagy eséllyel nem a stresszbe fognak belehalni az itt lakók. Szívesen tölteném itt majd a nyugdíjas éveimet, valószínûleg néhány hónap alatt kipihenném az elmúlt hatvan évet. :) Annak ellenére, hogy vacak idõt jósoltak, így fél kettõ elõtt úgy tûz a Nap, hogy már kellemetlen a meleg. Kifele menet a településrõl, emlékezetbõl sikerül rábukkannom a kék jelzésre, így levághatom a mûutat. Utána viszont nehezebb dolgom van, több ösvényre is be kell kukkantanom, hogy megtaláljam a jelzést.
A következõ pontig befordulósra sikeredik az út. Beborul az ég, a fák lombkoronáit rázza a szél, egyedül nyomulok az erdõben, túrázót már jó ideje nem láttam. Aztán a Békás-réten botlok bele egybe. Elhagyom, és leküzdöm a Törökmezõhöz vezetõ emelkedõt. 14.11, pecsételés. Visszahoztam az elvesztett idõt, plusz tíz percet. Épp kapóra jön, ugyanis paprikás krumpli tûnik fel a láthatáron. Legalábbis a rendezõk bográcsában. :) Remek, befalok egy tállal. Sajnos nem sikerül. Amikor meglátom, hogy annyira forró az étel, hogy már a szedõkanál is olvadozik, jelzem, hogy csak kicsit kérek. Elõször a tenyeremet égetem össze a mûanyag tál miatt, aztán a kajával a nyelvemet, ajkaimat, torkomat, nyelõcsövemet, gyomromat. Mivel a kóla nem maradhat ki, iszom egy fél üveggel. A megégett nyelvem és a szénsav érdekes dolgokat produkál, tüzet okádok, mint egy sárkány. Ebbõl a frissítésbõl nem jöttem ki valami jól. :)
Köves-mezõig kicsit kóválygósan haladok, nehezen megy az emésztés. A mezõn nekem támad egy kutya, a golden retriever a karomat igyekszik megkaparintani. A két gazdi sietõsen próbálja lehámozni rólam az ebet, pedig az csak játszani akar, és én sem ellenkezem. Egy útjelzõ táblába kapaszkodik a pillantásom, Hegyes-tetõ 1,9 km. Egyeztetek az órámmal, törpejárásban is felérnék idõn belül. Vissza is veszek a tempóból, nem akarok megzuhanni az emelkedõn. Remekül megy felfele, bõven idõn belül érek a kilátóhoz, 15.38. Letekintek a Dunakanyarra, nagyon pazar a látvány, ezzel sosem fogok tudni betelni. Elmajszolok egy dinnyeszeletet, nem a legjobb az íze, de legalább változatot hoz a puszedlis, csokis étrendembe. Néhány perc pihenõ után a kéken lekocogok Nagymarosra, végig a városon, egészen a Dunáig.
16.18-ra érek a ponthoz, majdnem félórám van a kompig. Igyekszem hasznosan tölteni az idõt, elsõsorban evésbõl, ivásból és pihenésbõl áll. A komp kicsit késve indul, de most már nem aggódom az idõn, fõleg ha figyelembe veszem, hogy a túlsó szakasz is el van mérve. A Fellegvár csodálatos látványt nyújt a Dunáról, sajnos a felfele vezetõ út nincs elmérve. Tizenvalahanyan kelünk át a folyón a túrázók közül. Elsõként indulok el a vár fele, de hamar beérnek néhányan. Ez az emelkedõ nekem sosem ment jól. Félúton járhatok, amikor barátságosan hátba vereget a második holtpont. „Szevasz haver, már azt hitted, hogy nem jövök, mi?” Sajnos tudtam, hogy felbukkan egyszer. Igyekszem lerázni magamról, de nem megy. Nagy-villámig elkísér, ott aztán végre búcsút intek neki. A kis mocsok. :) 17.25-kor kapom meg a pecsétet, és az elõttem futó néhány egyénnel ellentétben, én nem az Apátkúti-völgy felé veszem az irányt, hanem zúzok tovább a kéken. Itt csatlakozik hozzám egy srác, néhány méteres követési távolságot tartva elkísér a célig.
A visegrádi szakasznak egy baja van, mindamellett, hogy gyönyörû tájakon vezet, hogy az összes kemény szint az elejére van felhalmozódva. Mire felérek a Barát-halomra, a tüdõmet párszor regenerálnom kell. A hosszú, dózeres emelkedõ vége fele járhatok, amikor mozgást észlelek balra a hegyoldalban. Aztán hirtelen egy közepes méretû vaddisznó szambázik át elõttem a turistaúton. Várom, hátha jönnek többen, de nem történik semmi. Moli-pihenõnél Csanya lyukaszt egy falevelet a lapomba, jelezve, hogy én a kéken jöttem. Pár percet beszélgetünk, beér a követõ srác is. Innen egy kicsit belehúzok. Az a furcsa érzésem támad, hogy a vége jobban megy, mint az eleje. Valószínûleg az elején Csóványos és Nagy-hideg hegy vette ki az erõmet. Mindenesetre most úgy érzem, hogy gyorsabban is tudnék futni, és még mindig jól esne, de azért nem kapkodom el a dolgokat. Mikor leérek Pap-rétre, már tudom, hogy feleslegesen hoztam el a fejlámpámat, nem fog rám sötétedni a célig.
Végül 19.25-re érek be a pilisszentlászlói Kis Rigó Vendéglõbe, ahol utam véget ér. Ha leszámítom a 17 perc idõtartalékot, akkor három perccel voltam gyorsabb az idõtervnél. Kezdem kiismerni képességeimet. Öt év után már ideje. :) A célban szabályosan követelnem kell a kitûzõt és oklevelet, amit hosszas keresgélés után csak megkapok. Ákos és qvic éppen végeznek a megérdemelt pihenéssel, még elõttük az éjszaka, és negyven kilométer. Nem irigylem õket, de azért jó utat kívánok. Én elõttem már csak a raguleves van, ami ugyanolyan finom, mint két éve. A mentõcsapat negyven percet késik, így még hûsölök egy kicsit a kertben. Ennek ellenére a 22 órás ágyba érkezési tervemet is sikerül teljesítenem. :)
Nagyon jó túra volt, egyáltalán nem bántam meg, hogy nem a hosszú, vagy nem a rövidebb távot választottam. Asszem ez a hetven kilométer pont elég nekem. Már régen éreztem ilyen jól magam. És régen mentem ilyen jó átlagot hosszú és nehéz túrán. Bizakodva nézek elébe a novemberi Piros 85-nek.
Illetve gratulálok az összes teljesítõnek minden távon.
piedcat
|
| | |
| |
| Vadrózsa | Túra éve: 2007 | 2007.08.28 16:26:28 |
|
Vadrózsa 50
2007. augusztus 25.
Azzal a céllal érkezem háromnegyed nyolc körül Rózsaszentmártonba, hogy megtapasztaljam milyen egy mátrai túra nyáron. Persze tudtam, hogy nem lesz egy leányálom, mivel 35 fok körüli hõmérsékletet ígértek mára, és nekem nem az erõsségem a túrázás hõguta közeli állapotban. Meglátjuk, mi lesz. Ákos és qvic túratársakkal nevezek, a horgásztóhoz közeli vendéglõben tölthetjük ki a nevezési lapokat. Illemhely-látogatás, elég lepukkant állapotban van, de a célnak megfelel. Végül is elég gyorsan, nyolckor el tudunk rajtolni.
Otthon az útvonal átnézése nagy fejtörést okozott, ugyanis a saját térképemen a teljes távnak kb. egyharmada látható, sehol a Somlyó, a Nagy-Hársas, de még csak Szurdokpüspöki sem. Ami pedig rajta van, ott nincsenek turistautak. A turistaatlasz egy fokkal több infót nyújtott, de még mindig nem az igazi. Végül qvic oldotta meg a problémát, a netrõl összeollózott egy használható térképet, és kiderült, hogy mégiscsak vannak arra turistautak. Mivel nem régen festették õket, elég jól láthatók, így az egész túrán nem volt problémánk a tájékozódással, az itiner és a szalagozás jól kiegészítette a bizonytalan részeket.
Rövid aszfaltos rész után szántóföldek mentén közelítjük meg az elsõ jelentõsebb akadályt, a Somlyót. Ez egy teljesen különálló hegy, tulajdonképpen Nyugat felõl a Mátra bejáratát jelzi. Viszont nem kicsi. Még korán van, bár a Nap ezerrel tûz, itt még nem okoz problémát a ritka fenyvessel övezett úton a felfele kapaszkodás. Egy óra alatt érünk a ponthoz, majd kicsit nagyobb tempóban zúzunk lefele. Hamar rájövök, hogy én vagyok a leggyengébb láncszem a csapatban, erõlködnöm kell, hogy tartsam a tempót a fiúkkal. A nagy sebességnek megvan az eredménye, bõven hatos átlag felett érünk a második ponthoz, Széleskõhöz. Itt egy hegyekkel körbezárt apró tavat találunk, nagyon szép, teljesen lenyûgöz minket.
A következõ állomás, Hármashatár, alig másfél kilométerre van, végig felfele, itt fordul vissza a rövidtáv a cél felé. Pecsételés után folytatjuk utunkat a Szurdok-völgyébe. Csodálatos tájakon vezet utunk, szemben feltûnik Szurdokpüspöki, na meg a Muzsla. Eszter-forrásig laza kocogással haladunk, megéri, mert itt a víz mellett egy egészen finom szõlõfürtöt is bekebelezek. Elköszönünk a pontõröktõl, bár még ma találkozunk, ha minden jól megy. A túra útvonala tulajdonképpen két egymásba akadt nyolcast ír le, így két pontot (Hármashatár és Eszter-forrás) kétszer érintünk. A legfelsõ kör 18 km hosszú, és nincs közben vízvételezési lehetõség. De ez még csak a legkisebb probléma, van ennél sokkal nagyobb is. Úgy hívják: Muzsla.
Befutunk Szurdokpüspökibe, kocsmát keresünk, kettõbõl kettõ zárva. Benyomulunk egy boltba, nincs nagy választék, sör nuku, a hûtõbõl egy üveg langyos kólát horgászok ki. Nincs mit tenni, muszáj valami doppingszer, a fiúk inkább kihagyják. Elérjük az iskolát, itt mintha már jártam volna az éven, akkor többen voltak, és még oklevelet is kaptam, amiért benéztem. :) Most inkább a csapnál pancsolunk, engedek a sapkámba vizet, fejemre borítom, csodás érzés. A sapka szélérõl folyamatosan csepeg a nyakamba a hideg víz, megváltás így 11 körül. Veszek egy mély levegõt, és elindulok a hegyre.
A vicces az egészben, hogy a Mátrabérc alkalmával megfordult a fejemben, hogy milyen durva lehet visszafele megmászni a Muzslát. Hát most itt vagyok, és már nem olyan vicces. Fõleg, amikor ránézek az itinerre: a nyeregig az össztáv 24,65 km, összszint: 1220 m. Hm… izé… itt valamit elírtak. Félóra múlva rájövök, hogy marhára nem írtak el semmit, ez a véres valóság. Az igazi bajok ott kezdõdnek, amikor átkelek a patakon, és hirtelen nyílttá válik a terep. A Nap odacsap, nem is akárhogy. Kúszok felfele, utolérek egy túratársat, aki megáll frissíteni. Megfogadom, hogy csak árnyékban pihenek. Mert hogy pihenés nélkül nem tudok felmászni, az hétszentség. Ákos és qvic elhúznak, õk bírják a meleget, ez már két éve kiderült. Próbálok visszaemlékezni, hogy mennyi a nyílt szakasz ebbõl a hét nyavalyás kilométerbõl. Arra tippelek, hogy az elsõ két kiliben nagyjából fele-fele az árnyékos és a napos rész, késõbb inkább a hûs erdõ a jellemzõ. Kb. negyedórát mehetek, aztán muszáj megállnom egy fa alatt. Próbálok inni, enni, de nem az energiával van gond, hanem a meleggel. Szerencsére nálam van a szórófejes flakonom néhány deci vízzel, ezzel zuhanyoztatom magam. Kicsit észhez térek, indulok tovább. Ki olyan hülye, aki 35 fokban déli 11-13 óra között egy bazinagy hegyen mászik felfele hét kilométert?! Ha tükörbe néznék, akkor meglátnám az illetõt. Illetve elõttem is halad egy ilyen példány. Utolérem, felém lök valami köszönésfélét. Szegény nagyon kivan, nem csodálom. Újabb árnyékos rész következik, keresztbe egy kidõlt fa. Vonzza a fenekem, leülök. Jó pihenni is, de amire igazán szükségem van az a víz. Öntök a fejemre és a tarkómra is egy kicsit. Õrület, soha nem érek fel! Bennem egy belsõ hang megszólal: „Te voltál annyira kíváncsi rá, hogy milyen egy nyári túra a Mátrában?! Hát ilyen, b.szd meg!” :) Lelki erõt gyûjtök a folytatáshoz. Idõnként hátranézek, a település nem akar távolodni. Szerencsémre túljutok a nyílt részeken, innen már könnyebben megy, persze nem olyan gyorsan, ahogy szeretném. Ég az egész fejem a forróságtól és az erõlködéstõl. Ismét utolérek egy srácot, beszélgetünk egy darabig, aztán kellemes meglepetésemre qvic és Ákos tûnik fel. Nem igaz, felértem! Megvártak engem, én azt hittem, hogy mennek tovább. A csúcskõnél készítünk egy csoportképet. A nyeregben begyûjtjük a pecsétet, eszem, iszom, Ákosnak kifogyott a vize, pedig még 13 km a forrás.
Végre lefele zúzunk, bár ez sem olyan egyszerû, mert út nem igazán van, viszont avarral borított kõ- és farengeteg annál inkább. Meg is járom, egyik kõnél kibicsaklik a bokám, csillagokat látok. Nem törõdöm vele, jártam már így máskor is, nem volt vele gond. Egyébként ez a völgy is nagyon szép, sajnos a rossz fényviszonyok miatt nem fotózok. Alighogy leérünk a hegyrõl, ismét kapaszkodhatunk fel a Prédikáló-tetõre. Itt, egy tájfutásnál használatos lyukasztóval igazolunk, aminek Ákos nem nagyon örül, ugyanis simán elment mellette, így megduplázza az utat. János várán ámulatba ejtõ kilátás fogad minket, aztán az a rövidke lejtõ is ámulatba ejt, ami innen levezet. Úgy tûnik, a Mátrában divat az ilyen nyaktörõ lejtõ. Fákban és gyökereiben kapaszkodok, stabil talajt nem találok, a cipõm rögtön csúszni kezd. Váratlanul valami zuhanni kezd mögöttem felém, elsõre megijedek, hogy egyik túrázó az, de szerencsére csak egy túratárs vizes flakonja bukdácsol lefele, amit kiejtett a kezébõl. Elkapom, és leteszem egy fa mellé. Mikor végre leérünk a völgybe, a patakba merítem a sapkámat, fürdök. Az élet apró örömei. Kiélvezem minden pillanatát.
Nem tudom melyik a rosszabb, lejönni a hegyrõl, vagy felmászni a következõre. Tilalmas-tetõre egy hosszú kaptató vezet, nyílt a terep, a Nap ismét fejbe vág, holtpont, belassulás. Háromnegyed háromra érek a ponthoz, a társak ismét bevártak. Intek nekik, hogy menjenek nyugodtan, majd a forrásnál találkozunk, elindulnak. Még 5 kili a forrás, és csodák csodájára az égiek a segítségemre sietnek, egy vékony fátyolfelhõ takarja el a Napot, érezhetõen esik a hõmérséklet. Ráadásul egy hûvös szellõ is ólálkodik körülöttem. Begyorsulok. Na végre normális tempót mehetek. Lefújom magam még egy kis vízzel, szinte már fázom, amikor futásnak eredek. Magányosan telik az út, de nem mondhatnám, hogy unatkozom, fantasztikus a kilátás. Nagy-Hársas látványa is lenyûgözõ, csak az a gáz, hogy oda még fel kell menjek. Lecsorgok a völgybe, ismerõs hely az Eszter-forrás, itt találom a srácokat is, viszont a vizet nem. Ákos csalódottan ücsörög a patak partján, már Muzsla óta szomjazik, a forrásból viszont alig csordogál a víz. Pedig már én is elképzeltem, hogy teljesen feltöltöm a vízkészleteimet, és egy jót pancsolok a patakban. Félliteres flakonomat elkezdem megtölteni, közben elszavalom magamban a János vitézt, épp a végére érek, mire megtelik a kulacs. Na jó, menjünk innen, próbáljuk meg újra Szurdokpüspökit. Csoda, nyitva találjuk az egyik kocsmát, végre töltekezhetünk. Nyolc perccel hamarabb indulok el, mint két társam, megint felfele következik, nem akarom õket hátráltatni. Kimegyek a településrõl, benyomulok a susnyásba, irány a hegytetõ.
Nagy-Hársas csak a nevében hasonlít a budai Nagy-hárs hegyre, nagyságra háromszor akkora, mint a névrokona. Elég jó lendülettel indulok neki az emelkedõnek, most már abszolút nincs meleg, gyorsan tudok haladni. Legalábbis egy darabig. Félóra után ritkulni kezd a növényzet, ezt a hegyet könnyen abszolváltuk, felértem. Aztán balra fordítom a tekintetem, követem az út vonalát, és elképedve bámulom a durvábbnál durvább emelkedõket, ami még rám vár. Mégsem értem fel. Kúszok felfele, itt már nem esik jól a menet. Leküzdök egy emelkedõt, jön a következõ kanyar, még egy emelkedõ, aztán még egy. Ez nem igaz! Soha nem lesz vége! Már éppen besokalnék, amikor megpillantom a kilátót. Közben qvic és Ákos is beér.
Innen már csak lefele van. Hármashatárig futás, aztán a pincékig séta. Feltûnik a távolban Rózsaszentmárton, de nem akar közeledni, mert elõször jobbra, aztán balra térünk ki egy óriási szerpentinen. Az utolsó ellenõrzõ pont egy pincébe költözött, itt frissítõvel és nápolyival kínálnak. Meggyes szörpöt kérek, és intek a férfinek, hogy ne zárja be az üveget, mert iszom még egy pohárral. Felfrissülve vágunk neki az utolsó kilométereknek, aminek a jelentõs része már a településen halad. Még van annyi erõnk, hogy a végén bohóckodva sprinteljünk egyet.
18.39-re érünk be. Gyönyörû szép kitûzõt kapunk és oklevelet. Aztán a horgásztó mellett megvendégelnek minket egy kis krumplistésztával. Jól esik, de még arra sincs erõm, hogy megegyek egy tányérral.
Végül köszönet a rendezõknek, amiért megismertették velünk a Nyugati-Mátra és a Mátraalja nyugati részének jelentõs hegyeit és völgyeit. Na meg az állóképességünk határait. :)
Fotók: http://kep.tar.hu/piedcat/50523024#2
piedcat
|
| | |
| |
|
Bükk 900-as csúcsai
2007. augusztus 04.
Másodszor vágtam neki a csúcskeresésnek qvic és Ricsi társaságában, bár majdnem kimaradtam a sorból, mert az esõs idõbõl arra következtem, hogy szét fogok ázni, és valahogy nem volt hozzá kedvem. Aztán még szerencse, hogy az ösztöneimre hallgattam, és mégis csatlakoztam a testvérekhez. 8.25-kor indultunk el, és a már ismert sorrendben fûztük láncra a hegycsúcsokat. Ricsinek még az elején sikerült elhagynia a kis papírját, amire az irányokat vázolta fel, de nem volt probléma, úgy túl egyszerû lett volna, fejbõl is ment. :) Verõfényes napsütés után féltávnál ért utol minket az esõ, Vörös-sár hegyen. Esõkabát fel, átmásztunk Kukucsóra, Nap elõbújt, esõkabát le. Aztán Istállós-kõtõl (ahol örömmel tapasztaltam, hogy visszaállították az oszlopot) folyamatosan zengett sztereóban az ég, néha a szél is feltámadt, biztos voltam benne, hogy nem ússzuk meg zuhanyozás nélkül. Tar-kõnél esni kezdett, de hamar abbamaradt, többé-kevésbé szárazan cserkésztük be az utolsó „köveket”, Kiskõhát után egy óra alatt leballagtunk Bánkútra 15.50-re. Célban zsíros kenyér és víz várt minket, meg a színes kitûzõk. A srácoknak már minden színûbõl volt vagy hat, nekem egyszerûbb volt a választás, a fehér mellé kaptam egy sárgát. Ez a túra csúcs volt, ezt legalább húszszor éreztük. :)
piedcat
|
| | |
| |
|
Szurdok 25 (egy igazi tortúra)
2007. július 01.
Amikor vége lett a túrának, nem tudtam eldönteni, hogy dicsérjem vagy szidjam a rendezõket. Az elõbbit azért, mert varázslatosan szép tájakra vitt minket az útvonal, fõleg azok tetszettek, amelyeket nem lehetett turistautakon megközelíteni, az ilyen helyekre valószínûleg csak véletlenül tévednék. Az utóbbit pedig ugyanezért. Hiszen az említett helyek olykor nagy tereprutint és legalább közepes szintû tájékozódási képességeket kívántak, így néha elõfordult, hogy majdnem földhöz vágtam az itinert, mert másképp képtelen voltam elmenni rajta. :) Egy biztos: felejthetetlen napot köszönhetünk nekik.
Kellemes vasárnapi sétára készültünk. Bár Szilvi már otthon kifejezte aggodalmát, amikor elolvasta, hogy a túra nehéz és veszélyes. Megnyugtattam, azok az útvonalak, amelyeket ismerek belõle, egyszerûek, a többin meg majd csak túl leszünk valahogy. Egyébként még szerencse, hogy elõzõ nap feltévedtem a netre, és döbbentem láttam, hogy a könyvben leírtaknak közük nincs a friss infókhoz, és a 25-ös távnak teljesen más az útvonala. Na mindegy, most már vágjunk bele.
Kifejezetten utálom, ha egy túra Dobogókõrõl indul. Persze csak azért, mert reggel az egyszál busz, ami Pestrõl indul, jobban hasonlít egy szardíniás konzervre, mint egy közlekedési eszközre. Most is így történik. Negyven-ötven embert elõre engedve is még tolakodó fiataloknak számítunk, ezért az idõs, kedves hölgyek simán félredobnak minket, és gõzerõvel nyomulnak fel a buszra. Csak felférünk, és idõben el is indulunk. Azt a holtidõt, amit a buszon töltünk sikerül hasznossá tenni reggelizéssel, illetve az egyik túratárstól nevezési lapot is kapunk, amit kitöltünk.
A menedékház elõtt nagy a tumultus, ennek ellenére gyorsan megkapjuk az itinert, a térképvázlatot, a pecsételõ lapot, és egy mûanyag bögrét, amit az útba esõ számtalan forrásnál tudunk majd hasznosítani. 9.00-kor elindulunk a piroson észak felé. Közben Szilvi átböngészi a leírást, és néhány pillanat alatt az idegösszeomlás elsõ jelei mutatkoznak rajta, amikor meglátja, hogy az egyik útszakaszt halálfejjel jelölték. Elsõre ez jópofának tûnik, és bár nem vagyok pszichológus, de szerintem kezdõ túrázók körében ez csak felesleges idegeskedésnek a forrása, és mire az ominózus helyre érnek, addigra már remegnek a félelemtõl. Mindenesetre megnyugtatom, hogy nem lesz semmi gond. Aztán megmutatom neki a túra szintvonalmetszetét. Ezt kár volt. Fokozódnak a tünetek. Csak az a tény tudja enyhíteni, hogy az elsõ hét kili lefele megy. Na ebben a lefelében nincs semmi köszönet!!!
Addig nincs is semmi problémánk, míg el nem hagyjuk a pirosat, letérünk a sárgára, ami egy idõ után iszonyúan kövessé válik. Én nagy sebességgel bukdácsolok lefele, Szilvinek kicsit nehezebben megy, be-bevárom. Közben több futó is megelõz, ki csoportban, ki magányosan. A köves út aljában balra fordulunk a Z körön, néhány méter után az elõzõ futók ismét megelõznek minket, érdekes útvonalon nyomják. :) Fényes-forrásnál iszogatunk, pihengetünk, bár nekem van egy rossz sejtésem, ha azokon a részeken, ahol haladhatnánk nem haladunk, akkor azokon a részeken, ahol nem haladhatunk, ott már végképp nem fogunk haladni. Szóval érthetõ. :) Sejtésem bejön. Sajnos.
Újabb lefele következik. De hol?! Egy rémesen susnyás részen ereszkedünk bele a Lukács-árokba, és akkor kezdek el igazán aggódni, amikor rájövök, hogy az útvonal nem a jelzésen megy, hanem a patakban (!). Nem akarom páromat még jobban felidegesíteni, ezért megtartom magamnak felfedezésemet: most már tudom, miért jelölték halálfejjel ezt a szakaszt. Kezdetben még nincs problémánk, lassan ugyan, de haladunk. Négyen-öten utolérnek minket, elengedjük õket. Egyik srác tesz egy megjegyzést: a java még csak most jön. Ugyan már, ennél rosszabb már nem lehet. Aha, akkor csak figyelj! Egy meredek szakasz elõtt a srácok sorban állnak a lejutáshoz. Mikor felzárkózunk, világossá válik, hogy miért lassultak be. Egy V alakú mélyedéshez érünk, oldala sima és csúszós, képtelenség kapaszkodni rajta. A mélyedés közepén egy hosszában bedöntött fán egyensúlyoznak a túrázók, így próbálnak lejutni. Sikerül nekik, mi jövünk. Szilvi aggodalmát fejezi ki, de aztán bátran felkúszik a fára. A feléig eljut, aztán megáll. Radar kutyát követeli meg a miskolci speciális mentõket. Elsõre azt hiszem, hogy bepánikolt, és itt ragadunk néhány órára, de aztán kiderül, hogy csak viccel. Na jó, ebben a szituban nincs kedvünk viccelõdni, mindenesetre megkönnyebbülök, amikor mégis továbbmászik. Nem tud mit kezdeni, a fenekén csúszik végig a fán, közben lábbal, bottal próbál kapaszkodni az oldalsó sziklákon. Aztán rájön, hogy bot nélkül jobb lenne, így megkapom tõle. Hm, két bottal nehéz lesz nekem, de legalább õ jusson le, én már majd csak leérek valahogy. Azzal nyugtatom magam, hogy legrosszabb esetben fürdünk egy jót a patakban, majd helyre rakjuk a kificamodott bokánkat, csuklónkat. Szilvi végre biztos talajt érez a talpa alatt, ami egy bazinagy szikla. Én lábam közé kapom a vastag fatörzset, botokkal taszítgatom magam elõre, és gatyafékkel csúszok le a fán, közben reménykedem, hogy nehogy egy kiálló faág vagy görcs kettéhasítsa a legrosszabb helyen a nadrágomat, esetleg a fenekemmel együtt. Mikor leérek, visszanézek a fára. Mintha az elõbb még sáros lett volna. Az is volt. Szépen letakarítottuk. Az összes sár ott figyel a hátsónkon. Na mindegy, legalább lejutottunk. Készítek néhány fotót a helyrõl, sajnos elég rosszak a fényviszonyok, de muszáj megörökítenem a helyet. Ennyire durva résszel a késõbbiekben nem találkozunk, bár változatlanul lassan haladunk a vizes köveken, fatörzseken ugrálva. Elõre megyek, mutatom Szilvinek hol könnyebb az átjutás. Persze õ ezt kivétel nélkül figyelmen kívül hagyja, a saját feje után megy. Nem aggódom, azért már neki is van tereprutinja. :) 640 méter kúszás-mászás után a szalagozás kivezet az árokból. Azért az itiner kedvesen megemlíti, hogy lent is maradhatunk, de nem tudom miért, valahogy nincs kedvünk. :) Ami viszont meglep, hogy nem találtunk pontõrt az árokban. Azt kétlem, hogy nem vettük észre. :) Ergo: a sárgán ezt a rémálmot megspórolhatja bárki. Szilvi annak ellenére, hogy végigszenvedte az utat, nagyon élvezte, és ki nem hagyta volna a kalandot. Ránézek az órámra, negyven percet töltöttünk lent. Nem ezen a túrán fogunk sebességrekordot beállítani.
A következõ szakaszon sem erõltetjük a száguldást. A dömösi útról bekanyarodunk a Rám völgyébe, pihennénk pár percet, de rövidebbre sikerül, mert nagy létszámú csoport érkezik. Remélem felfele nem fognak sokan mászni. Felfele nem, de lefele annál inkább, annak ellenére, hogy a nagy tömeg miatt hétvégén nem tanácsolják a szakadékban történõ lefele haladást. Szilvi hangot is ad véleményének, egy hölgy magára is veszi, és igyekszik elpucolni utunkból, nehezen megy. Sajnos a szakadékban közlekedõk jelentõs része nem rutinos túrázó, így kénytelenek vagyunk õket bevárni. Felküzdjük magunkat a tetõre, két kisgyerek jelenik meg a legfelsõ korlátnál, egy pillanatra megrémülök, hogy leesnek. De szerencsére csak kukucskálnak. Legalábbis néhány percig ezt hisszük. Aztán mikor felérünk, megjelennek a szülõk is. Az anyuka karjára veszi az egyik gyereket, megkapaszkodik a korlátba, és araszolgat lefele (!). A másik csöpp gyerek is menni akar. Az anyuka elengedi a korlátot, és kézen fogja gyerekét, így halad tovább (!). Szájtátva bámuljuk az eseményeket, alig hisszük el, amit látunk. Gratulálunk kedves anyuka, estére két gyerek mínusz. Felelõtlenség netovábbja! Még tereprutinnal sem mernék levinni egy darab gyereket sem, nemhogy kettõt! A hölgy mozgásáról pedig nem úgy tûnik, hogy a sziklamászó-szakkör oszlopos tagja.
Nem várjuk meg mi történik, megyünk tovább. Sikeresen elnézzük a letérõt a Rám-hegy felé. Egy csoport érkezik, köztük a seprû. Megtaláljuk a szalagozott utat. Kicsit magunkba fordulva haladunk tovább, nem igazán értjük, miért vagyunk ennyire lemaradva. Persze a nehéz részeken lassan haladtunk, de szerintem mindenki így van ezzel. Bár gyanús, hogy számos embernek a ruhája szinte makulátlan tiszta, nem úgy tûnik, mint akik megjárták a Lukács-árkot. Vagy csak mi vagyunk ilyen bénák? Elképzelhetõ. Mindenesetre a Rám-hegyre pontzárás elõtt néhány perccel érkezünk, kihagyom a fotózást, megnézem az itinert, elvileg négyre kellene a célba érnünk. Van négy óránk, nehéz lesz. Különösen úgy, hogy Vaskapu fele az utat marhára nem ismerem, és nem tudom, hogy még milyen meglepetésekben lesz részünk. Ezért úgy döntünk, hogy belehúzunk.
Vagyis csak belehúznánk. Ugyanis a következõ két km-en közel 250 m szintemelkedés fogad minket. Elõször a villanyvezeték alatt, majd az erdõben kúszunk felfele a jelöletlen úton. Szilvi elég gyorsan halad, de néha pihenõt kell tartanunk, ilyenkor ismét szüksége lenne Radar kutyára és a miskolci speciális mentõkre. :) Utolérünk egy párt, ahol a hölgy tag szintén megzuhan a brutális emelkedõtõl. Eltitkolom páromtól, de egyelõre élvezem az izzasztó utat, fõleg amikor vissza-visszatekintve gyönyörködhetek a Vadálló-kövek és a Prédikálószék púpjának látványában. A Thirring-körúton balra fordulunk, lejtõ következik, úgy tûnik, soha nem érünk már föl Dobogókõre.
A lefelé kanyarodó szerpentin elsõ ágánál elsõ pillantásra egyenesen akarok menni, aztán veszem észre balra a jelet a fán. A körútnak ez a része iszonyúan rosszul és bután van jelezve! Az elsõ kanyart simán le lehetne vágni egyenesen, így nem menne ki a jelölés közel a szikla pereméig. Persze az egyenes nagyon meredek lenne, de még mindig jobb, mint ami most van. Lezúzunk a szerpentinen, megkerüljük a nagy sziklát, és pecsételünk a Hegedûs Róbert emlékhelynél. Egy ideig szótlanul ballagunk tovább, majd a Thirring-sziklák pompás látványa ránt vissza minket a valóságba. Jobbra felfele nézek, és nyugtázom, hogy a kemény mászásoknak még nincs vége. Itt már én sem élvezem a szinteket, csak a gondolat nyugtat, hogy a nehezén már túl vagyunk.
Dobogókõ nyílt részén szinte ránk ugrik a hõség. A völgyek és erdõk mélyén eddig még nem érzetük a kánikulát. Ennek ellenére megfeledkezünk a víztöltésrõl, bár én szívesen benyomnék egy kólát, de Szilvi lebeszél róla. Elég jó tempóban nyomulunk a Vaskapu-völgyig, csak egy helyen kavarunk el majdnem. Na itt van az a pillanat, amikor legszívesebben földhöz csapnám az itinert. Jó, ha egy túra jelöletlen utakon megy, mert legalább az ember olyan helyre is eljut, ahol egyébként biztosan nem járna. Viszont tájékozódás szempontjából hajmeresztõ. Elég egyszer elveszíteni a szalagozást, utána térkép alapján képtelenség tájékozódni. Szerencsére néhány perces fejtörés után most rátalálunk a helyes útra.
A Vaskapuig felfelé nagy szenvedés a haladás. Szilvi fárad, én pedig rádöbbenek, hogy alig van néhány korty vizünk. Mostanában minden túrán elkövetek egy hibát. :) Vadregényes, de kemény terep következik. Köves-rüves-nyüves talajon kapaszkodunk hatalmas sziklák között. Vaskapu alsó kapujánál majdnem kihagyjuk a pontot, mivel a középsõ kapunál egyenesen megcélozzuk a lejtõt. Egy túratárs terel minket vissza, aki már alattunk, a szurdok felé botladozik. Ha nem szorítana ennyire az idõ, biztosan elidõznék itt pár percet, így még egy nyomorult fotót se készítek. Lefele a hegy oldalába vágott lépcsõ iszonyúan rossz minõségû, olyan, mintha legutoljára õsemberek használták volna még a kõkorszakban. Köveken gurulva sodródunk lefele, egyenesen bele a Vaskapu-szurdokba. Ez is csak annyival barátságosabb, mint a többi szurdok, hogy nincs benne víz. Viszont a talaj nagyon csúszik, annyira, hogy a combfeszítõ izmom fájni kezd a folyamatos visszafogástól. Ilyen pedig már évek óta nem történt velem. Szép kis túra ez! :)
Kiérve a szurdokból végre vízszintes terepen folytathatjuk az utunkat. Olyan régen úton vagyunk már, mintha egy ötvenes túrán lennék. Klastrom-kútnál végre újratölthetünk, én leengedek a torkomon egy liter vizet. A pontõr megnyugtat minket, hogy valószínûleg nem fog bezárni a cél a seprû érkezésig. Úgy kalkuláltam, hogy fél óra elõnyben vagyunk a seprûhöz képest. Viszont vészesen közeledik a négy óra. Látom Szilvin, hogy õ is szeretne idõben beérni, ha már eddig küzdöttünk, akkor legalább kapjuk meg a megérdemelt jutalmunkat. Alig észrevehetõen, de gyorsabban megyünk. Áldom a rendezõket, amiért sikerült olyan utat találni, ami javarészt megkerüli Pilisszentkeresztet, így a nagy hõségben nem kell az aszfalton kóvályogni.
Nagy megkönnyebbülés, amikor becsatlakozunk a kékbe. Órámra pillantva még esélyesnek látom, hogy négyig beérünk. Elõre megyek a Szurdokba, diktálom a tempót, Szilvi nyavalygás nélkül követ, pedig már biztosan nagyon fáradt, és már a térdét is fájlalja. Átrobogunk a hidakon, átkelés oda-vissza, majd hirtelen feltûnik a parkoló. És a CÉL! Elõkapom a pecsételõs papírt, és leadom. 15.59. Na ezt csinálja utánunk valaki! :) Tartalmas oklevelet kapunk, kitûzõvel fûszerezve, igazán megérdemeltük. Eltüntetek egy pohár szörpöt, felmarkolunk két kenyeret, amit már útközben fogyasztunk el, ugyanis hamarosan indul a busz, amihez még ki kell sétálnunk.
Amint már az elején említettem nagyon szép volt és nagyon kemény volt. Visszanézve a rövidtávú túráimat, messze ez volt a legkeményebb. Nem így terveztük, de annyi élményt szereztünk, hogy erre még unkáink is emlékezni fognak. :)
Fotók: http://kep.tar.hu/piedcat/50497177#2
piedcat
|
| | |
| |
| Eötvös | Túra éve: 2007 | 2007.06.18 19:34:32 |
|
Eötvös 50 (a második menet)
2007. június 16.
A fél hetes hévhez zötykölõdöm ki a villamossal, még éppen elérem az Árpád-hídnál. Nem sokkal hét elõtt már Pomázon vagyok, a mûvháznál kisebb csoport a nevezéssel bajlódik. Ledobom táskáimat a fûbe, megszabadulok felesleges ruhadarabjaimtól, pár perc múlva készen állok az indulásra. Kitöltöm a nevezési lapot, majd lehidalok az összegtõl, amit kérnek. Hétszáz huf az oklevélért, kitûzõért és az üdcsi-bónért, amit Dobogókõn kiválthatok, feltéve, ha el nem hagyom, mint legutóbb. Egy kicsit soknak találom, de mindegy, most már nem fordulok vissza. Természetesen mire kiállom a sorom, addigra az megszûnik, és megvárhatok még néhány embert. Mire végre nevezek, és leadom megõrzésre egyik táskámat, az elsõ emberek már elhúznak. 7.10-kor utánuk iramodom.
A túrán három iszonyú unalmas szakasz van, ebbõl az elsõ rögtön az elején kifele Pomázról. Egy ideig a házak között szlalomozok, majd rátérek a hosszú egyenesre, ami meglepetésemre le van aszfaltozva. Legalábbis egy darabig. Kipróbálom, milyen rajta futni. Egész jó. Egy helyi kislakos beszól: úgysem érem utol a többieket. Ezek szerint figyelemmel kíséri a túra menetét. :) Nem áll szándékomban megelõzni az élbolyt, ennek ellenére még a település vége elõtt beérek négy-öt embert. Aztán majdnem utolérek egy hölgyet is. Látótávolságba kerül, de képtelen vagyok csökkenteni a köztünk lévõ métereket. Hm, ez jó kihívás lesz. De letörik a lelkesedésem, mivel kicsit más ritmusban haladunk. Én megfutom a lejtõket, a hölgy pedig az emelkedõket (!). És nekem úgy tûnik, hogy emelkedõbõl jóval több van. :) Elérjük a kék+-et, itt a hölgy kicsit megtorpan, biztosítom, hogy helyes úton megy, egyúttal megpróbálom megelõzni. Esélytelen. Inkább visszaveszek a tempóból, nem akarok úgy járni, mint egy régi haverom, aki egy félmaratonon addig üldözött egy nála jóval gyorsabb lányt, míg majdnem elájult az erõltetett futástól. :)
Lajosforrás fordulatot hoz az üldözésben. Megtöltöm forrásvízzel egyik flakonomat, elõkészítem az itinert pecsételésre. Visszateszem az itinert, pontõr nincs, ugrott az elsõ pecsét. Remek, jól kezdõdik. Itt utolérek még néhány embert, köztük a hölgyet is, mindenki tanácstalan, a pontnak már régen nyitva kellene lenni. Mindegy, menjünk tovább. Végre lejtõ következik, megelõzöm versenytársam. Majdnem az OK-ig futok, aztán gyaloglás. Közben az eget kémlelem, nem tetszik. Reggel még csak fátyolfelhõk kúsztak a Nap elé, mostanra kibõvült néhány esõfelhõvel. Nem jó jel. Le kell jussak Prédikálószékrõl még esõ elõtt. Ha ott kap el a zuhi, akkor valószínûleg hamarabb le fogok érni, mint szeretném. :)
Pilisszentlászlón a Kis Rigó elõtt végre egy pontõrnek látszó élõlény fogad minket. Pedig már azt hittem, hogy a rendezõk csak útnak indítottak minket, aztán mindenki hazahúzott. :) Nem így történt, elnézést is kérnek, amiért kimaradt az elsõ pecsét. Még fél percet elszöszmötölök néhány keksz kiszabadításával a táskából, ennyi idõ elég is ahhoz, hogy a hölgy megelõzzön. Aztán begyújtja a rakétákat, ugyanis pillanatok alatt eltûnik a szemem elõl, pedig a piros+ viszonylag egyenes út. Kicsit kedvetlenül és magányosan haladok tovább. Nemcsak a borús idõ az oka, kezdek éhes is lenni. Ez furcsa, alig két órája ettem. Elhatározom, hogy Prédikálószéken letolok egy szendvicset, addig is banánnal pótolom az energiát.
Az említett hely nehezen érkezik. Újabb emelkedõk következnek. Felfele menet jobb kézre a faágak között elõ-elõbukkan a gyönyörû kilátás, és szerencsére a Nap is ki-kikukucskál a felhõk mögül. Asszem megázni nem fogok. 10.10-re érek fel a kereszthez, ahol újabb pontõr, és a Dunakanyar látványa fogad. Gyönyörû. Mármint a Dunakanyar, a pontõr már kevésbé. :) Leülök a hatalmas sziklára, eszem, szendvics és csoki a menü. Hamar új erõre kapok, így öt percnél nem veszítek többet a pihenõvel. Lefele zúzás egészen a Vadálló-kövekig. Itt nemcsak a nehezen járható út kényszerít fékezésre, hanem a fantasztikus látvány is. Folyamatosan fotózom, közben figyelem hova lépek. A köveket elhagyva válik igazán meredekké az út, kicsit az Ágasvári hegyoldalra emlékeztet, talán ez nincs annyira hosszú. Mindenesetre kétszer leizzadok mire leérek.
A patak bal oldalán nyomulok tovább a zöldön, majd bekanyarodom a Rám felé. Gyûjtögetek egy kis lelki erõt a nagy mászáshoz. Két éve még a láncos verzióban másztam, most ezek a korlátok és létrák meglehetõsen komfortossá tették a mozgást. Két túratárssal mögöttem indulok neki, imádkozom, nehogy utolérjek egy kisiskolás csoportot kétszáz gyerekkel. Szerencsém van, két turistán kívül csak a sziklatömböket, fatörzseket kell kerülgetnem, na meg magát a patakot. Magabiztosan haladok, mindezek ellenére egyszer csak vízbe lépek bal lábbal, de nem vészes. Viszont a cipõm nedves talpa csúszni kezd, így még jobban figyelnem kell. Mindemellett még megcsodálom a szakadékot is. Az biztos, hogy ez az ország egyik legvadregényesebb és legszebb helye. Mire felérek, kivagyok, mint egy kutya. Ez a felfele kapaszkodás és folyamatos koncentráció úgy szívta ki belõlem az erõt, hogy észre sem vettem. Még felküzdöm magam azon a három lépcsõsoron, aztán lerogyok egy padra. Ismét kajára van szükségem. Elõkotrom szendvicsemet, mire megjelenik vagy huszonöt ember, és hevesen érdeklõdnek, hogy milyen a haladás a szakadékban, ugyanis szeretnének lemenni. Két nyelés között megnyugtatom õket, hogy nagyon könnyû, azt pedig ne vegyék figyelembe, hogy patakokban ömlik rólam a víz, és mozdulni sem bírok.
Tankolás után Szakó-nyereg meghódítására török, sejtem, hogy nem lesz egyszerû, de legalább már a túra nehezén túl vagyok. A zöld+ ismét jó lehetõséget biztosít a futásra, a Hoffmann-fogadó felé ér utol Ritchy, akivel vagy másfél kilit együtt futok és beszélgetek. Ezen a szakaszon újrafestették a jelzéseket, ami nem is árt, mert legutóbb itt kavartam el egy órát. Azonban a fogadó után csak a fehér négyzet látható a fákon, a zöld keresztet nem festették rá. Biztos elfogyott a festék. :) Miután Ritchy elhúz, magányosan haladok egészen Pilisszentlélekig, ahol két túratársat fogok be. Hárman keresgetjük a piros jelzést a településen, majd betérünk egy alkoholt is árusító vendéglátó helyiségbe (=kocsma). Bor, sör és kóla, amiket rendelünk, enyém a legutóbbi. Jó sportemberhez méltón nem alkoholizálok, ilyen állapotban egy pohár sörtõl olyan taccsrészeg lennék, hogy a többiek húznának be a célba. :)
Egy cseppet sem kellemes kaptató következik a mûútig, majd megcélozzuk Pilis-nyerget. Egyik srác jóval gyorsabb nálunk, elõre megy, és többet nem látom a nap folyamán. Másik társam pedig fokozatosan lemarad. A Kinizsi 25 célban frissítek, ami elsõsorban abból áll, hogy bevizezem a hajamat és a sapkámat. Reggel még az esõtõl féltem, közben lassan kialakult a kánikula. Túratársam beér, õ sem bírja a meleget, meg az emelkedõket. Nem tudom megnyugtatni, ugyanis a Fekete-kõ következik. Közel derékszögû úton araszolunk fel, ahol megkapjuk a harmadik pecsétet. Én azonnal megyek tovább, a srác megpihen két másik túrázó társaságában. Dobogókõig nagy sebességgel haladok, pedig nem mondhatnám, hogy tele vagyok energiával. Éppen ellenkezõleg. Arról fantáziálgatok, hogy milyen finomságokkal fogom teletömni a fejemet a menedékházban. Két-bükkfa-nyeregnél egy fiatal párnak adok útbaigazítást, aztán két percig keresgélem, hogy hol a búbánatban kell visszamenni a mûútról a z+-re. Innen már simán megy.
Dobogókõn a menedékház elõtt a pontõr pecsétet, a menedékházban egy kellemes megjelenésû hölgy üdítõt osztogat. Ráizgulok egy almás pitére is. Fenomenális íze van, az ára is az, de ez most a legkevésbé sem érdekel. Éppen végzek az ebéddel, amikor a Fekete-kõn otthagyott srác is beér. Leül mellém, közlöm vele, hogy kétbetûs kitérõ után én megyek tovább. Megcélzom a parkolót, amikor a legnagyobb ledöbbenésemre egy ismerõs arc rongyol a menedékház felé. Az a hölgy, akivel az elején üldöztük egymást. Hogy került mögém? Nem emlékszem rá, hogy megelõztem volna. Valószínûleg eltévedt. Nem is kicsit, mivel kb. félóra hátrányban voltam hozzá képest. Végül idõ hiányában nem kérdezem meg, mi történt.
A nagy zabálás és a csapnál feltöltés után mintha újjászülettem volna. Az már csak tetõzi a jókedvemet, hogy az egyik kedvenc szakaszom következik. Folyamatos futással zúzok le a piroson a mai nap harmadik Pilisszentig, akit Keresztnek hívnak. A kocsma elõtt begyûjtöm a következõ pecsétet, majd a kéken megközelítem a Szurdokot. Ez sem a legcsúnyább helyek közé tartozik. Végig kocogok a patak partján és a keresztezõ hidakon. Három fiatal futó srác akadályoz, akik néha lehagynak, majd megállnak, és köveket hajigálnak a patakba, aztán megint lehagynak. Persze õk nem a túrán vannak, helybeliek. Elõször még bosszankodom miattuk, de mikor kiérünk a völgybõl õk mutatják meg, hogy merre megy tovább a kék jelzés, így megbocsátom hancúrozásukat. :)
A túra második unalmas szakasza következik: öt kilométer Csobánkáig. E mellé további negatív tényezõk sorakoznak: letaglózó hõség, a talpam már fáj a sok köves úttól és sziklamászástól, illetve a tény, hogy szép lassan kicsúszok a tíz órás teljesítésbõl. Egy óra múlva csak felbukkan Csobánka, na meg az Oszoly, ami még rám vár. A település határában pancsolok egyet a nyomós kútnál, majd nekivágok az utolsó erõpróbának. Kellemes meglepetés, de hamar felérek. Az már más kérdés, hogy a szalagokat nem veszem észre, viszont a kifakult és lekopott sárga jelzések alapján mégis eltalálok a pontõrökig. Megkapom az utolsó pecsétet és a bíztatást: már csak le kell menni Pomázra. A túra harmadik unalmas szakasza következik. Közben felzárkózik hozzám az a srác, aki Pilisszentlélektõl kezdve többé-kevésbé velem jött, és együtt nyomulunk be a célba, 17.50-re.
Többféle kitûzõbõl választhatunk, mellé oklevél még a jutalmunk. Ledobom magam a fûre, néhány percig mozdulni sem bírok. Lassan szedem elõ a váltóruhát a táskámból, átöltözöm. Eltelik negyedóra, amikor befut az ominózus hölgy is, nyolc órája nem gondoltam volna, hogy én érek be hamarabb. Az eltévedés benne van a pakliban, én már csak tudom, nekem ez a túra volt a mumus, két éve háromszor tévedtem el. Most visszavágtam. :) Mikor már elég erõt érzek magamban, elindulok a hév felé. Alig két perc múlva a hölgy elfut (!) mellettem, és rám köszön. Csak néhány másodperc múlva jövök rá, hogy miért fut: nem akarja lekésni a Pestre menõ hévet. A vonat az orrom elõtt megy el. Hát errõl lemaradtam. :)
Összességében ez egy nagyon jó túra volt. Ami még mindig zavaró, és nem vagyok vele egyedül, hogy a rendezõk a mai napig nem tudják, hogy milyen hosszú a táv. Ebbõl adódóan a résztávokról sincs fogalmuk, ami egy ilyen nehéz és hosszú túrán nagy segítség lenne a szerencsétlen túrázónak (legalábbis nekem). A célban ugyanaz megtörtént, mint két éve: egy férfi elmesélte, hogy a GPS-sel haladó túrázók mindegyike többet mért 50 km-nél, a legkevesebb 53-at, a legtöbb 57-et. Nekem is furcsa volt, hogy felváltva alkalmaztam a gyaloglást és a lassú kocogást, illetve a lejtõket szinte kivétel nélkül megfutottam, mégsem tudtam kicsikarni egy nyomorult ötös átlagot a túrából. Úgy látszik, még mindig nagyon kemény ez a túra. Vagy én vagyok még mindig puhány? :)
Fotók: http://kep.tar.hu/piedcat/50491680#2
piedcat
|
| | |
| |
|
Kinizsi 53
Kicsit fura nap volt a szombat, nincs értelme nagy beszámolóhoz, csak címszavakban:
Négy hónapos felkészülés, 350 km túra, futás, lazítás; elõnevezés; elõzõ este korai lefekvés, nem alvás, reggel kótyagos ébredés; 6.45-ös indulás; Kevélyre föl megzuhanás, töprengés a visszaforduláson, mégis tovább; Hosszú-hegy után felébredés, megy ez jobban is, kocogás, gyaloglás, kocogás; egy új sportital kipróbálása, rémes íze van, a gyomromnak sem tetszik, nincs más, muszáj ezt inni; Pilis-nyeregben vacogás, miért van itt ilyen hideg, a vacak sportital rossz hatásának megduplázása fél liter almalével, a barack már elfogyott; Kesztölc fele a probléma megjelenése, furcsa hangok hallása a hasam környékérõl; a sörözõben sorban állás a mosdó elõtt, talán egy nagy generál rendbe hoz, óriási tévedés, a java még csak most jön; napsütés és halálkatlan, meg sem kottyan; a Gete megállás nélküli meghódítása, guggolás a bokorban, ennek már a fele sem tréfa; zúzás le a hegyrõl, a gyomrom kivételével minden frankó, se a Hegyes-kõ se a Kõszikla nem állíthat meg; fél ötkor érkezés Mogyira, pecsételés, na nem a lapra, hanem majdnem a nadrágba, toporgás a wc elõtt, valaki a budin ülve tanulmányozza a Gerecse térképet, végre bejutás, de nincs megkönnyebbülés, alighogy végzek, ismét menni kellene; húsz perc ücsörgés Szilárdi Tomi depójában, majd döntés: feladás, hasmars nélkül simán meg lett volna a húsz órás teljesítés, egy óra szitkozódás, újra wc, majd a mentõcsapat felhívása: vigyetek haza; közben telefon qvic-tól (T100-as modell, a legújabb fejlesztés): néhány órácskával megdöntötte saját rekordját, legalább neki sikerült, miért nem kínáltam meg a csodaitalból :); este nyolc után mentõcsapat érkezése, viszlát Gerecse, viszlát Kinizsi Százas.
A lényeg: piedcat 1:1, jövõre visszavágó, és teljesítés!
|
| | |
| |
|
Hanák Kolos
2007. 04. 14.
Harmadikként érek a különbuszhoz fél hét körül, ami végül néhány perccel hét után indul teljesen megtömve. Megreggelizem, közben reménykedem, hogy legkésõbb fél kilencre Kékestetõre érünk, de sajnos csak Mátrafüredig elég ez az idõ, utána még ott a szerpentin, ahol a buszunk a leggyorsabb, a többi autó felsorakozik mögénk. Háromnegyed kilenc, és le is szállhatok a parkolóban, ami szintben kicsit lejjebb van a rajttól, így túrán kívüli hegymászás következik. Az a jó abban, hogy a túra az ország legmagasabb pontjáról indul, hogy innen csak lefele lehet menni. :) Betérek a Tetõ étterem mellékhelyiségébe, összeszedem magam és a gondolataimat, majd elõnevezõként elég néhány perc a rajtoláshoz, pontosan 8.58-kor. Akkor hadd szóljon! Elõttem néhány nagyobb akadály: Galyatetõ, Ágasvár, Muzsla, plusz a sallangok.
Laza kocogással nyomulok lefele a sárgán, kihasználom a gyors haladás lehetõségét, ezen a túrán úgysem sok ilyen van. Nagy tömegek elõzésébe fogok. Otthon átgondoltam, hogyan tudnék minél kevesebb népsûrûségû mezõnyben haladni, de rá kellett jönnöm, hogy sehogy. Három népszerû túra egy útvonalon, esélytelen, hogy magányosan haladjak akár egy rövid szakaszon is. Be is válik a jóslatom: az egész túrán tömeg elõttem, tömeg utánam. Alig telik el tizenegy perc, amikor valaki megragadja hátulról a jobb vállamat. Már éppen készíteném az öklömet, hogy lezúzzam az illetõt, amikor felismerem a hangját, qvic ért utol, aki a Mátrabércen halad. :) Eldicsekszik, három órán belül ért fel Kékesre, ami eddigi rekordja. Elköszön, és pillanatok alatt eltûnik a szemem elõl, éppen a nyaktörõ részek elõtt. Na igen, ez a térképen is veszélyes útszakasznak van jelölve. Mivel legalább félszázan indulunk meg lefele, így különösen veszélyes. Sajnos így nemcsak magamra, hanem másokra is figyelnem kell. Lassan araszolgatok, és már nagyon várom a végét, ahol végre normális szöget zár be az út. A sárga négyzetet követõen köszönök a Téli Mátra útvonalának, majd a kéken megközelítem Csór-hegyet. Kicsit meglep a meredeksége, lankásabbra emlékeztem. Ennek ellenére hét perccel idõtervem elõtt érek fel, és pecsételtetek. Kihasználva, hogy van idõtartalékom, gyorsan megszabadulok pulóveremtõl, és fel szeretném kötni a táskámra. Nem megy. Akármilyen módszerrel próbálkozom, a pulcsi ott himbi-limbizik össze-vissza a fenekem felett. Na jó, elkönyvelem, hogy béna vagyok, hurkába gyûröm a pulcsit, és inkább felkötöm a derekamra.
Lefele menet megállapítom magamban, hogy piszok meleg van még pólóban is. Egy hölggyel kerülgetjük egymást. Lehagyom, majd megállok fotózni, utolér, lehagy. Ezt eljátsszuk négy-öt alkalommal egészen a Rudolf-tanyai elágazáshoz vezetõ utolsó emelkedõig, ahol már hiába állok meg fotózni, a hölgy már nem tudja tartani velem a lépést. Itató ponthoz érek, ahol váratlanul egy ismeretlen hölgy a nevemet mondja. Aztán kiderül, hogy a megszólítást nem nekem szánta, csak egy névrokonomnak. A férfi éppen mellettem fogyasztja a szörpöt, fénykép készül róla. Valószínûleg a hölgy nem is sejti, hogy egyszerre két Kovács Józsit fotózott le. :) Két pohár üdítõ után vágok neki Galyatetõnek. Az út mellett ücsörög a „mozgó” ellenõrzõ állomás, mintha két éve is itt lett volna, állítólag mindig itt van. Galyatetõ kellemes meglepetés, egészen gyorsan és könnyedén felérek. Csörög a mobilom, qvic figyelmeztet, hogy a pont nem a megszokott helyen van. A Gertrúd ház mellett pecsételtetek 10.44-kor. A torony fele egy futó hölgy zúz visszafele, és idegesen érdeklõdik a pont iránt. Egy másodpercben vázolom neki a helyet, és személyleírást adok a pontõrökrõl. Nem õ az egyetlen, aki megszokás miatt kihagyta a pontot. Legyûrök egy kiflit, közben gyönyörködöm a fenyvesek látványában. Ez a kedvenc részem a túrában, sõt talán az egész Mátrában is, bár még sok helyen nem voltam. Most különösen örülök, mert a fenyõerdõ nyújtotta hûvös klíma jól jön a nagy melegben.
Piszkés-tetõ után a nyílt terepen versenyt futok egy sráccal teljesen Mátraszentlászlóig. A srác nagy batyuval, farmerban, bõrcipõben simán lenyom. Vállrándítással beismerem: lassú vagyok, nincs mit tenni. A Vörös-kõig vezetõ 5.6 km-t 43 perc alatt zúzom le, aminek köszönhetõen a kilátónál már fél órás elõnyben vagyok a tervemhez képest. A kerítés után balra letérek, sokan egyenesen mennek, de nem járnak jól, mire visszatérnek a helyes útra, már messze mögöttem vannak. Becsatlakozom a kékbe, itt egy kisebb holtpontot élek át. Energiaszintem csökken, gyorsan pótolom csokival, keksszel, folyadékkal. Új erõre kapok, ami nem is árt, mert feltûnik a kék háromszög, ami a mumushoz vezet.
Nem sietek, lassan mászom föl Szamár-kõre, nem akarok úgy járni, mint legutóbb, amikor Ágasvárat már laposkúszásban közelítettem meg. Ennek ellenére mégsem meg úgy, ahogy vártam, karnyújtásra a csúcstól csak vánszorgok, és fejben pihenõt rendelek el magamnak, ha felérek. 12.19 Ágasvár, a fél órás elõnyöm húsz percre csappan. Nagy tömeg a csúcson, még ez sem tántorít el a pihenéstõl. A kilátásban gyönyörködve eszem egy fél kiflit, átgondolom, hogy még mi vár rám. Rövid távú cél: leküzdeni azt a szakadékot, ami a turistaházhoz vezet. A problémát csak fokozza, hogy megint századmagammal indulok el, viszont könnyebb a terep a Kékeshez képest, mivel a nagy köveken könnyedén lehet kapaszkodót keresni. Betérek a turistaházba, magamhoz veszek egy fél literes kólát, mire leérek a Csörgõ-patakhoz, el is tüntetem a tartalmát. A völgyben futás helyett fotózgatok, a szép tájak megörökítését fontosabbnak tartom, mint a teljesítési idõt.
13.07-re érek Mátrakeresztesre, ahol frissítek, pecsételtetek. A patakon ezúttal hídon kell átkelni, de jó, ezen a túrán nem lesz fürdés. Jó tempóban vágok neki a Muzslának, az utolsó kemény próbának. Lelkiekben már felkészültem rá, hogy nagyon sok, és nagyon hosszú emelkedõk várnak rám, nem szabad elbíznom magam. Még rögtön az elején egy ismerõs arcba botlom, egy kolléga, aki a munkahelyem területén dolgozik, csak másik épületben. Elbeszélgetünk néhány percet, majd otthagyom. Fura, milyen kicsi a világ, és milyen kicsi a magyar hadsereg. :) Nyikom-nyereg, Ólom-tetõ, már nagyon kivagyok. Hányadik csúcs is a Muzsla? Talán a negyedik. Órám szerint már ott kellene legyek. Lassulok. Végre feltûnik a tömeg a pontnál, elõnyöm tíz percre apad, még jó, hogy az elején gyors voltam. Két aranyos kis hölgytõl kapom a pecsétet. Megindulok lefele kényelmes tempóban, már tudom, hogy beérek hét órán belül, és ki sem kell magam hajtani. Néhány kilométer után már nem esik jól az olykor meredek lejtõ, köves út, és a nyílt terepen már a Nap is éget, szívja ki belõlem az energiát, én a vizestasakomból szeretném kiszívni a folyadékot, de az már vagy negyedórája porzik. Elég amatõr módon nem töltöttem Ágasvárnál, csak az szerencsém, hogy a tatyómban még van fél liter dugitea. :)
Szurdokpüspöki látványa már nagyon vonz, végül 15.49-re, 6 óra 51 perces teljesítéssel érek be a célba. Az iskolában pillanatok alatt megkapom az oklevelet, a kitûzõt, a poharat, amibe szörpöt tölthetünk. Ismerõsökkel találkozom, még két órát várakozunk a buszra, ami visszavisz minket a fõvárosba. Az úton kiszámolom, hogy a hét órás túra alatt több mint három liter folyadékot fogyasztottam el, míg néhány hete fél literrel vígan elvoltam a húsz km-es túrákon. Itt a nyár. :)
Fotók: http://kep.tar.hu/piedcat/50461398#2
piedcat
|
| | |
| |
|
Isaszegi csata emléktúra 30
2007. 04. 01.
Amikor reggel hatkor kilépek a lépcsõház ajtaján, a tavasz jellegzetes illata csapja meg az orromat. Örömteli hangulatban nézek elé a napnak. Végre egy igazi tavaszi túra, talán ma nem ázok el, mint a múlt héten. Villamos, metró, aminek ajtaja az orrom elõtt csukódik össze, így tíz percet várok, gyorsan kiérek a Keleti púra. Jegyvétel után elhessegetek két egyént, akik buzgón állítanának meg, hogy vásároljak tõlük, majd kitúrázom az elsõ vágányhoz. Hova szálljak? Középre jó lesz, itt csak ketten ülnek a kocsiban. Tom és Alice. Elõször azt hiszem, hogy káprázik a szemem, hiszen õk nem lehetnek itt, de mikor lehuppanok velük szemben, már biztos vagyok benne, hogy õk azok. :) Szombaton dolgoztak, így kimaradt a J50, és kényszerûségbõl bevállalják ezt a túrát. 55-re készülnek, de mire Isaszegre érünk, meggondolják magukat, és 30-ra váltanak.
Egyszerre sokan érkezünk a vonattal, így kisebb tömörülés a nyugdíjas klubban. Tomék rögtön neveznek, én átöltözöm, szólok nekik, hogy menjenek nyugodtan, majd utolérem õket.
Eredetileg szerettem volna kevés futást a túrába iktatni, de úgy is jó, ha velük megyek. Végre elkészülök, nevezek, futás. Hamar beérem Tamást, aki egy bokorból kászálódik ki, szükségletek kielégítését követõen. Innen gyalogolunk, beszélgetünk.
Õszintén szólva nem sok reményt fûztem hozzá, hogy szép tájakat fogok látni, a Gödöllõi-dombság egyhangúsága nem igazán dob fel. De aztán meglepetés ér. Felmászunk a Szobor-hegyre, ahol a csata emlékmûve áll, egy igényesen kialakított helyen, már az erdõ szélén. Itt feltételes ellenõrzõ pont is van, pecsétet kapunk. Beljebb nyomulunk a fák között, hamar elérjük a Honvédsírokat, ahol újabb pecsét vár ránk. Gyönyörû a környék, kellemes csalódás ér, és ez még csak fokozódik egészen Pécelig. Erdõligetek, hegynek is beillõ dombok, mély völgyek váltják egymást.
A Mély-árokból kifele jövet ismét ellenõriznek feltételesen, úgy tûnik komolyan kell venni az itineren megjelölt feltételes ep-k meglétét. Néhányan itt nem járnak jól, hogy egyenesen felkapaszkodva levágják a kanyart, ugyanis jöhetnek vissza. Hát igen, végül is ez az Útvonalkövetõk túrája. Leküzdöm a kemény emelkedõt, itt lemaradnak túratársaim, én csatlakozom egy eddig ismeretlen sráchoz, aki rendesen diktálja a tempót. Elbeszéljük az idõt, Tomékat már nem is látom, pedig a Bajtemetéshez vezetõ mûútról messze vissza lehet látni az útvonalon. Itt egy kicsit elkomorodik a hangulatom, aminek az idõjárás az oka. A nap ugyanis csúnya felhõk mögé bújik. Hehe, a végén még megázom. Ismét.
Bajtemetéstõl már láthatóvá válik Pécel, illetve a 15-ös táv tagjai felelevenítik az isaszegi csatát, legalábbis a létszámot tekintve olyan, mintha Damjanich serege lepte volna el a dombokat. :) A pontnál feltankolunk csokiból és vízbõl, aztán zúzás tovább. Felváltva kocogunk és gyalogolunk, kerülgetjük a szembõl érkezõ rövid távot. Felkapaszkodunk a Pap-hegyre, ahol ezúttal nincs feltételes pont, viszont a látvány miatt már érdemes volt erre jönni. Csodálatos a kilátás, hitetlenkedve rázom a fejem, nem gondoltam volna, hogy ilyen látványban lesz részem ezen a túrán. Becsorgunk Pécelre, hamar magunk mögött is hagyjuk, és már a Vár-hegyre igyekszünk. A barlang fölött találjuk a következõ pontot, pecsételünk. A srác elköszön tõlem, hosszú távon megy, ami hamarosan leválik a 30-asról. Én még elfotózgatok, miközben azon töröm a fejem, hogy megvárjam-e Tomékat. Végül úgy döntök, hogy lassan csorgok tovább, majd utolérnek.
Leérek a Látó-hegyi patakhoz, szép komótosan átkelek rajta, mászom tovább a hegyre. Aztán pompás lejtõ következik, kocogósra fogom a tempót. Hosszú egyenes után éles szögben jobbra fordul az út. Összeráncolom a szemöldökömet. Ez a kanyar nem rémlik a leírásból, és az útvonalvázlatból sem. Stop, elõ a leírás meg a vázlat, pillanatok alatt rájövök, hogy marharossz helyen vagyok. Szépen eljöttem az 55-ös távval. Nem is kicsit. Gyors káromkodás, aztán zúzás visszafele. A szembe jövõk értetlenül bámulnak, én mosolyogva mesélem milyen balek vagyok.
Idõérzékem elvesztem a zöld jelzéssel együtt. Idegesen nézek körbe, egy keresztezõdésben állok. Ezt imádom! Már többször tapasztaltam, hogy a keresztezõdésekben nem szeretnek jeleket festeni. Na mindegy. Elsõként egyenesen megyek, pár perc kocogás után jelzés sehol, és a környék sem ismerõs. Hátra arc, futás vissza. Elindulok jobbra, egy fenyves mentén. Közben átkozom magam amiért annyira elbambultam, hogy még arra az útra sem emlékszem, amin jöttem. Ezen az úton sincs jelzés. Betorkollik egy másik útba, ahol feltûnik a zöld sáv. Na végre! Eddig megvolnánk, most már csak a patakhoz kellene visszatalálni. Azonban rossz sejtésem van, ugyanis jobbra és balra is találok jelzést. Iránytû segítségével megállapítom, hogy balra kell tartsak. Legalább 170-es pulzussal nyomom a gázt, mégiscsak futok a túrán, nem is keveset. Eltelik megint néhány perc, amikor hirtelen ismerõssé válik a táj. Ó szentég! Ugyanott vagyok, ahol észrevettem, hogy túljöttem a zöldön. Amikor elfordultam a fenyves mentén, tulajdonképpen csak levágtam a zöld útban lévõ nagy kanyart. Hát ilyen nincs! Kínomban már nevetek magamon. Amatõrség netovábbja. Mintha most túráznék elõször. Az a vicces az egészben, hogy mikor tegnap végignéztem a netrõl letöltött útvonalat, volt egy rossz sejtésem, hogy nem lesz egyszerû a tájékozódás. Már csak ezért is jobban kellett volna figyeljek.
Ismét hátra arc, visszafutok a fenyves melletti jelöletlen úton, újra a keresztezõdésben vagyok. Már vagy 20-25 perce rohangálok körbe-körbe, de még mindig nincs meg a visszaút. Már éppen levenném a hátizsákomat, hogy szemügyre vegyem a térképet (bár nem sok reményt fûzök hozzá), amikor megpillantok egy jelzést, amit eddig még nem láttam. Belemarkolok az arcomba. Kész, nem jellemzem tovább bénaságomat! Csak most ugrik be, hogy én megmásztam egy meredek emelkedõt a patakon való átkelés után. Vagyis lefele kell visszamennem, a keresztezõdés negyedik ága pedig erõsen lejt. Lefutok, közben ismét találkozok szembe jövõkkel. Elérem a patakot, átkelés vissza, körbenézek, na hol is rontottam el? Elsõnek ott, hogy nem néztem a leírást, amibõl világosan kiderül, hogy még a patak elõtt jobbra kell kanyarodni. A legamatõrebb húzásom mégis az volt, hogy nem figyeltem meg, hogy a zöld melyik ágát kell követnem, miután becsatlakoztam.
Kifele a völgybõl utolérek néhány bizonytalan túrázót, akik már a „fehér pötty” jelzésre vadásznak. Szalagozásnak is lennie kellene, de egyelõre se szalag, se pötty. Végül a villanyvezetékek alapján tájékozódva érek el egy szekérutat, ahol felbukkan a szalag is. Kõ esik le a szívemrõl, még egy elkavarás már nem fér bele a túrába. Viszont a szalag egy dzsindzsásba vezet. Meglelem a fehér pöttyöt is, kisebb mint egy ötven forintos, ez alapján nehéz lesz tájékozódni. Utolérek egy bringást. Esélytelen a gyors haladásra, még tolni is alig tudja. Szúrós tövisek, ágak, akár egy földbõl kinyúló szörny karmai kapaszkodnak a küllõkbe. Magam mögött hagyom, egy futó sráccal nyomulnék tovább, ha tudnánk merre. Egy fenyvesbe érünk. Út sehol, szalag van, de elsõre úgy tûnik, hogy a rendezõk csak véletlenszerûen akasztották ki a fákra. Nagy nehezen kivergõdünk a dzsungelból, és egy, a Gödöllõi-dombságra jellemzõ szántóföldön kötünk ki. Átvágunk rajta, elérjük a mûutat, futásnak eredünk. A srác nagy elõnyre tesz szert, vesztére. Simán elfut a balos kanyar mellett, hiába fütyülök utána, már nem hallja meg.
Innen majdnem Isaszegig egyedül megyek, elég befordulós a szakasz. Szántóföldek, felégetett tarlók mellett hullámvasutazok, dombra fel, dombról le. Pecsételek Gazda-erdõnél, panaszkodom egy sort az eltévedésemrõl és a fenyvesen átvezetõ szalagozott útról. Majd az egyik domb tetejérõl két ismerõst pillantok meg. Tom és Alice nyomul már a cél felé. Hamar beérem õket, csodálkoznak, hogy mit keresek mögöttük, én nem, elmesélem, hogy miért. :) Végül együtt hárman érünk célba, megkapjuk a kitûzõt (honvéd emlékmû szembõl) és az oklevelet (honvéd emlékmû hátulról). A kicsivel több, mint ötórás túrában nekem volt egy kis futás, egy kis idegbaj, mindezek ellenére jól éreztem magam. Egyetértünk Tamással, hogy az Isaszeg-Pécel útvonalért érdemes volt eljönni, de csakis azért. :)
Fotók: http://kep.tar.hu/piedcat/50455946#2
piedcat
|
| | |
| |
|
Téry Ödön emléktúra 20 km
2007. 04. 24.
Sok kicsi sokra megy alapon ez már a tizedik rövidtávú túra az idén, és ezzel egyéni csúcsot döntöttem. Illetve amióta túrázgatok (2002), ez volt az elsõ olyan hónap, hogy egy hetet sem hagytam ki. Nyolc órás indulást terveztem, kicsit hamarabb Hüvösvölgybe értem, így 7.55 írtam a pecsételõs lapomra. Azért én, mert a rendezõknek nem volt kedvük, mondván, hogy nem az idõ a fontos, hanem a részvétel. Egyet is értek velük, de én szeretem tudni, hogy mikor indulok. Mielõtt rajtoltam volna, a kedves hölgy megkérdezte, hogy hol a kerékpárom. Bringásnak nézett, de csak az egyszál túrabotot tudtam felmutatni.
Az idõjárásban nem csalódtam, annyira ramaty volt, amennyire lehetett. Még reggel reménykedtem, hogy eláll az esõ, persze eszében sem volt. És hányszor megfogadtam már, hogy esõben nem túrázom?! De nem volt mese, mindenáron menni akartam. Az országos kék Nagy-szénásig ismerõs számomra, aztán a Kõris-völgy teljesen kiesett, pedig már voltam ezen a túrán, csak nem arra. Most bepótoltam. A máriaremetei templom megszemlélése után, a Remete-szurdokban nyomultam felfele, és már elõre féltem a patakon való átkelésen. Azzal nyugtattam magam, hogy csak a Mátrában szoktam fürdeni. Aha, hát nem. Az elsõ farönk, amire ráléptem, rögtön süllyedni kezdett. Ilyen nincs! A cipõm már félig elmerült mire kirántottam a lábam. Utána már simán ment az átkelés, és a gore-tex miatt szerencsémre nem áztam be. Bár tudtam, hogy az esõt nem sokáig fogja bírni a cipõ. Remete-hegy, Zsíros-hegy, Nagykovácsi csendes, szemetelõs magányban telt. Megindultam felfele Nagy-szénásra, és hirtelen minden ködbe borult. A fenyõk alatt olyan sötét volt, hogy a látótávolság minimum a felére csökkent. A kopasz hegycsúcsról tulajdonképpen semmit nem lehetett látni. Kutya-hegyet sûrû köd vette körbe, nagyon szép látvány volt. Hát igen, ha nem ilyen vacak az idõ, akkor csak a hegyek megszokott látványában gyönyörködhetek. Innen a Kõris-völgy bejáratáig egy sráccal beszélgettem. Már a völgy felé vezetõ út is szörnyû volt. Szerencsére a sár nem ragadt, és nem volt mély, de a haladást azért jelentõsen megnehezítette. Kõris-völgyben leváltam ideiglenes túratársamról, nagyobb sebességre kapcsoltam. Már bánom, hogy két éve a hegygerincen mentem, ugyanis a völgy nagyon szép látványt nyújtott. Ha nem esett volna, akkor talán még fényképezõt is hozok, majd legközelebb. Kiértem a völgybõl egy széles útra, ahol néhány perc után Vándorköszörûs bukkant fel elõttem harmadmagával. Beszélgettünk néhány percet, aztán elhagytam õket. Piliscsabán már úgy tûnt, hogy javul az idõ, de csak illúzió volt. Egyre jobban esett. Egy idõ után elvesztettem a jelzést, és csak a megérzésemre hagyatkoztam. Meg egy helyi lakosra. :) Végül csak megleltem a máv állomást, ahol rásandítottam az órámra, és aggódva gondoltam rá, hogy nem érek idõben Klotildligetre, és várhatok egy órát a következõ vonatra. Ezért az utolsó kilit végig futva tettem meg, és 11.42-kor léptem be a Liget-sörözõbe. Bent egyszerre több hatás ért. Egy: a rendezõ kérte a lapomat, ami már teljesen szétázott; kettõ: bepárásodott a szemüvegem, és semmit nem láttam; három: Tom és Alice szólított meg, és közölték, hogy néhány perc múlva megy a vonat. Nagy nehezen összeszedtem cuccaimat, megkaptam az oklevelet és kitûzõt, sajna az üdítõs kupon beváltására már nem volt idõm, de örültem, hogy mehetek.
Emlékeim szerint, két éve is kaptam egy kis esõt ezen a túrán, de mindezek ellenére most is jól ment, és jó kis program volt a szombat délelõttre.
piedcat |
| | |
| |
| Normafa | Túra éve: 2007 | 2007.03.05 14:07:30 |
|
Normafa 20
2007. 03. 03.
Egyedül szállok le a buszról Normafánál negyed kilenc környékén, ami ezért meglepõ, mert a Moszkva téren több túrabakancsos egyén álldogált, de rejtélyes okból nem szálltak fel a 90-esre, inkább megvárták a 21-est. Ennek ellenére nem úszom meg a sorban állást, de mire befut a megtömött busz, addig sikerül felszerelnem magam, neveznem, és leadnom a táskámat megõrzésre.
A lábamnak nagy mehetnékje támad, így a Libegõig nagyon gyorsan fogynak a méterek. A kilátóhoz vezetõ lépcsõ mellé festették a piros jelzést, így arra megyek. Felküzdöm magam a kilátóhoz, körbejárom, ep. sehol. Persze én marha nem érdeklõdök a padon pihenõ túrázóktól, inkább lépcsõzök. A kilátóban tanácstalan egyének szaladgálnak fel-le, mint a mérgezett egerek, szintén a pontot keresik. Mire jó a kilátó, a legfelsõ szintrõl lenézve beazonosítom az elveszett pontõrt, aki a felfele vezetõ betonút mellett ücsörög, ezt a helyet a hátulról érkezõ balekok, mint például én, nem veszik észre, ezért mindenki leküzdi a kilátót. Már jártam így, tavaly himbi-limbizés közben. Lent megkapom a pecsétet, elkönyvelem a keresésre szánt öt perc idõveszteséget, bár a fenti kilátás nyújtott némi kompenzálást.
Zúzok lefele Szépjuhászné felé, szerencsére nem kell addig elmenni, ez azért elõnyös, mert a forgalmas budakeszi úton két alkalom helyett nullaszor kell átkelni, így a p-s keresztezõdésnél vadászom le a következõ pecsétet. Holtvágányon beelõzök fél tucat túrázót, remélem nem haragszanak meg érte, de nem szeretek sorban állni. A sárgán nyomulok tovább, számomra ismeretlen szakasz következik. Éppen hiányolni kezdem a várt sáros-vizes dagonyát, amikor egy zakózásra-esélyes lejtõ következik, amirõl a Barcika 15 tardonai mûút elõtti szakasza jut eszembe, ahol édesanyámat húsz percen keresztül tudtam csak letámogatni. Lejtõ után emelkedõ, nem is kicsi, majd váratlanul bejön balról a piros, és kellemes emlékeket idéz fel bennem a 2005-ös Piros 85-rõl.
Miután szétválik a sárga és a piros, a Virág-völgy bal oldalán botladozom. Gyönyörködnék a látványban, de nyaktörõ mutatványokkal kell átküzdenem magam a kidõlt fákon. Néhol a jelzést tartalmazó fa is a földön hever, így csak tippelni tudok, hogy merre menjek. Szerencsére néhány segítõkész túratárssal áthidaljuk a problémát. Pillanatok alatt jön a Csacsi-rét, ahol rámozdulok egy szambára. Itt nem a táncra, hanem a ponton kapott csoki márkájára utaltam. Míg leveszem a széldzsekim, mivel már elég meleg van, addig a pontõr hitetlenkedését hallgatom, mely szerint hogyan lehet ilyen gyorsan ideérni, hiszen a 280. induló vagyok, és kétszáz fölött még alig jött el ember. Azért megnyugtat, hogy a sietés miatt nem fognak kizárni. A ponttól néhány száz métert egy hölggyel futok, leginkább az õ szerencséjére, mivel egy balosnál simán egyenesen menne, amivel végtelen eltévedési lehetõséget szabadítana magára.
Makkosmária hamar feltûnik, a piros ismét bejön, ezúttal jobbról. Leesik az állam. Másfél éve jártam erre, akkor fõleg szûk ösvény, susnya és dzsumbúj volt a jellemzõ erre a szakaszra, illetve a ritka jelzések alig láthatósága. Erre most megtisztított széles köves út fogad, a jelzések pedig annyira vakítanak, hogy még becsukott szemmel is látnám õket. :) A Végvári-szikláknál is kapunk pecsétet, izzasztó emelkedõk, majd a Piktortégla-üregek, ahol szintén ellenõrzik, hogy jó úton járok-e. Meglehetõsen sok ep. van a túrán, szám szerint nyolc. A ponton egyeztetem az itinert az órámmal, hatos átlag, most már tényleg vissza kellene venni a tempóból. Irhás-árok két kili, ahol pecsét mellett zsíros kenyér és tea az ellátmány. Felkapok egy kenyeret, megpakolom hagymával, és már megyek is. Nagyon vonzó lankás lejtõ következik. Futás közben eszem, na ennyit a tempó csökkentésérõl.
A túra városi szakasza következik, név szerint Csillebérc és Magasút. Lassan kocogok, és bámulom a szép villákat. Magasúton egy kocsiból kiszól valaki, nem kérek-e pecsétet. Szívesen elfogadom, ez már a hetedik. A következõ meredek emelkedõre viszont nem szívesen nézek fel. Annyira elõre kell hajolnom, hogy az orrom hegye már az aszfaltot szántja. Az út végével a városi szakasz is véget ér, az aszfaltot föld váltja fel, de a lejtõszög marad. Nagy sebességgel haladok felfele, még jó hogy elhoztam a túrabotot. A kápolnához felérve csap belém a felismerés, hogy már jártam erre, méghozzá A gyermekvasút nyomában túrán, még 2004-ben. Brrr! Soha többet. Ismét az órám lesem, még mindig hatos átlag, de bízok a Széchenyi-hegy kellemes emelkedõjében, az biztosan megfog. Így is történik, itt már lassabban pakolom a lábaimat. Nemsokára keresztezem a zöldet, ahol balra fordulok, és besétálok a célba.
Három és fél órás túra után, pontosan a déli harangszóra adom le az itinert. Megkapom a kitûzõt, öt perc múlva az oklevelet és a leadott táskámat is. Közben szép lassan szemetelni kezd az esõ. Sebaj, azért a fantasztikus meggyes rétest megkóstolom. Ha már ott vagyok, kettõt is eszem, teát iszom, és átveszem a cipõmet. Egyre gyorsabban mozgok, mivel egyre erõsebben esik. Szerencsére beáll a megállóba egy busz, így nem ázom tovább. Óriási mázlim volt az idõvel. Kinézve az esõre azokra gondolok, akik még kint vannak, és nyomják a kilométereket. Nem irigylem õket.
piedcat |
| | |
| |
|
Téli Mátra 26
2007. január 27.
"Úgysem szakad be..." (piedcat, Nagy-völgy, 07.01.27. 8 ó 25 p)
A tavalyi 42-es kocogás után, idén egy 26-os séta volt terítéken. A szokott csapattal indultam Pestrõl, qvic és Ritchy persze futásra készültek. Ötórás idõtervet készítettem, figyelembe vettem a Pisztrángos-Kékes leküzdésére szánt egy órát, ami szerintem minden túrázó rémálma. Illetve belekalkuláltam a tervbe, hogy ez egy tömegtúra, amit én nem nagyon szeretek, viszont ha az elején indulok el, és Lajosházáig nyomom a gázt, akkor megelõzhetem a 26-os táv jelentõs részét, és a Nagy-völgytõl békés magányban gyönyörködhetek a tájban.
Az elején indulás nem jött össze. Már a mosdóban is sorba kellett állni. Egy kicsit türelmetlen túratárs meg is jegyezte: „Most ez sz..ás-verseny, vagy futóverseny?!” A vicces csak az volt, hogy akkor, ott, ez elõbbi tûnt valószínûnek. :) Hét elõtt nyolc perccel készen álltam a nevezésre és indulásra, úgy gondoltam, hogy elég lesz rá az idõ. Tévedtem. Nyolc perc alatt az sem derült ki számomra, hogy hol lehet nevezési lapot kérni. Aztán beálltam egy sorba 30 ember mögé, hétig csak megkaptam a lapot. Majd beálltam egy kétszer hosszabb sorba, ami alig haladt. Lassan rám sült a téli kabát, közben azon töprengtem, hogy tavaly is ennyit vacakoltunk a nevezéssel?
7.10-kor végre útra keltem, qvic néhány perccel utánam indult, gyorsan le is hagyott, elporhózott a maratoni távon. Adtam kakaót a lábamnak, a zöldre érve beállítottam a túrabotjaimat, mint késõbb rájöttem, még korai volt. Ahogy számítottam, az elsõ pontig hömpölygött a tömeg, és én nagyon nem szeretek tömegben túrabotot használni. Mindig attól félek, hogy valakit felnyársalok, illetve mivel szûken kell tartanom, folyton belebotlom. Mindenesetre igyekeztem minél több embert magam mögött tudni, ez elég jól ment. Mire egy óra alatt odaértem Lajosházára, szinte teljesen elfogytak a túrázók, így legalább rögtön megkaptam a pecsétet.
Bekanyarodtam a Nagy-völgybe, és egyszál egyedül voltam. Pompás, végre nem kell másra figyeljek, csak a tájra. Volt is mire. Leesett az állam. Az biztos, hogy mostanában nem láttam ilyen szép völgyet. A patakon való átkelés már nem dobott fel ennyire. Az elsõ nagyobb akadály, a régi vasúti híd volt, ahol most híd helyett csak két gerenda állt rendelkezésre az átkelésre. Épp ott értem utol egy túrázót, és mindketten úgy döntöttünk, hogy lemegyünk a patakhoz, és ott próbálkozunk. A második átkelésnél betört alattam a jég, akkor még csak a sarkam süllyedt a vízbe, szerencsémre a cipõm még bírta. A következõ átkeléshez két túrázó mögött érkeztem. Elhatároztam, hogy oda lépek, ahova az elõttem átkelõ. Ha alatta nem szakad be a jég, akkor alattam se. Hát nem így volt. Reccs! Úgy süllyedtem, mint Titanic az óceánban. Mikor észbe kaptam, már lábszárközépig álltam a jéghideg vízben. „Kellemes” borzongás járta át az egész testemet. Pedig még át sem értem. Nem úsztam meg ennyivel. A következõ bal lábas lépésnél is csobbantam, nem is kicsit. Gyorsan ki akartam ugrani a patakból, de már mindegy volt. Csónakáztam tovább. A cipõben lötyögött a jeges víz, pillanatok alatt lehûlt a lábam. De nem kellett sokat várnom, hogy újra bemelegedjen, ugyanis a völgy végében jöttek azok a pompás emelkedõk. Mikor az utolsót is leküzdöttem, és megpillantottam a Vörösmarty-turistaházat, földöntúli boldogság töltött el.
A turistaháznál a tea- és levesosztókon kívül nem volt senki. Ez nagyon meglepett, késõbb derült ki, hogy a 42-esek nem jönnek ide. Ittam egy tûzforró teát, ettem egy banánt és egy csokit. Addigra befutott néhány csapat, mehetnékem támadt. Pisztrángosig megint magányosan telt az út, aminek én csak örültem. Néhány perc múlva feltûntek mögöttem, majd eltûntek elõttem a terepfutók élbolyának tagjai. A tónál pihentem pár percet, ivás-evés, koncentrálás az elõttem tornyosuló „óriási” feladatra, ami persze maga a Kékes volt. Tavaly 52 perc kellett a leküzdésére, most nem vagyok annyira fáradt, mivel nem futottam, nincs akkora hó, és még túrabotom is van. Így megvan az esélye, hogy gyorsabban felérek. Közben a havazás elállt, viszont a Kékes szürke ködbe borult, és gyanítottam, hogy fent néhány fokkal hûvösebb lesz. Teljesen egyedül vágtam neki a brutális emelkedõnek, akkor már biztos voltam benne, hogy maximum futókkal találkozhatok, akiket nem kell kerülgetni, mivel õk kerülgetnek engem. :) A Sötét lápa nyeregig egészen jól ment, aztán a kéken jelentõsen belassultam. Belesétáltam a szürke ködbe. Úgy tûnt, mintha mindegy egyes lépéssel egy fokot esne a hõmérséklet. Ezt több tény is alátámasztotta. Egy: a lábam a vizes cipõben iszonyúan fázni kezdett. Kettõ: a vizes nadrágszáram jéggé fagyott, és ahogy minden lépésnél a másik cipõmhöz verõdött, tompán koppant egyet. Három: a fényképezõgépem akkumulátora befagyott (!), ezért csak korlátozott számban tudtam képeket készíteni. Felértem Kékestetõre, ránéztem az órámra. Ahogy sejtettem: 45 perc alatt másztam fel, tehát gyorsabban, mint tavaly.
Langyos tea után kocogni kezdtem lefele, közben elõbányásztam utolsó csokimat. Majdnem beletört a fogam, olyan fagyos volt. Izomból kellett elharapnom, még morogtam is hozzá, jó hogy senki nem hallotta. A kereszteket (kék és piros) végigkocogtam, nagyon jól ment, csak néhol csúszott a talaj. A Kalló-völgybe felfedeztem a köteleket, bár így is majdnem a patakmederben kötöttem ki. Innen már minden különösebb probléma nélkül száguldottam a cél felé, a csúszós szakaszokon kívül, csak arra kellett figyelnem, hogy a futó-szekció tagjait elengedjem. Jöttek is bõven. Végül 4 óra 45 perces teljesítéssel, 12 elõtt 5 perccel értem célba.
A fürdõzéseket leszámítva egészen jó kis túra volt. Persze nálam már hagyomány, ha a Mátrában túrázom, egyik patakban biztosan megáztatom a lábamat.
Fotók: http://kep.tar.hu/piedcat
piedcat |
| | |
| |
|
Téli teljesítménytúra
2007. január 20.
A tervezett 8-as indulást 10 perccel késtük le, részben a tömegközlekedés, részben a néhány perces sorbaállás miatt a nevezésénél. Már a héven összefutottam két volt évfolyamtársammal, Cukiékkal, akikkel még késõbb is találkoztunk. A zöldön indultunk meg felfele, szeméthegyek után egy sokkal szebb hegy, a Kevély következett, na meg az a 343 m szintkülönbség 6,3 km-en. Ehhez képest egy-két perccel egy óra menet után értünk fel, persze volt benne némi kocogás is, aminek túratársam qvic különösen örült, éppen az új vizes tatyóját tesztelte futás közben.
Innen lefele kocogtunk, becsatlakoztunk a Kinizsi-útvonalra, szégyenszemre nem voltunk benne biztosak, hogy valóban a csikóvári hegyeket látjuk-e az Oszolytól északnyugatra. Késõbb, már a vonaton megnéztük a térképet: igazunk volt. :) Remek ötletnek bizonyult a rendezõk részérõl a Macska-barlang és a Ziribár érintése. Néhány percet eltöltöttünk a barlangban, qvic-nál volt lámpa, egészen mélyre lemásztunk. Ziribár tetején értek minket utol Cukiék, kicsit meglepett milyen jól jönnek, és arra gondoltam, hogy biztosan beelõznek. Nem ez történt, a célba negyedórával hamarabb beértünk, mint õk. Ziribáron egy csapat topikost is lehagytunk, személy szerint csak Vándorköszörûst ismertem, qvic beszélt is vele, én elõre nyomultam, már túl akartam lenni a hegyen.
Hosszú, unalmas szakasz következett egészen a Pilis lábáig, majd városnézés Pilisszántón, megszemlélhettük egy részeg stoppos sikertelen kísérleteit, közben elkapott minket az esõ, én felkaptam az esõkabátot, qvic zuhanyozott egyet. Szerencsére a piroson már elállt az esõ, ismerõs útvonal egészen a keresztig, ahol egy lankásabb emelkedõ megfogott, párszáz méter után döbbentem rá, hogy piszokul éhes vagyok, de már hiába gyömöszöltem magamba a BUÉK-ról megmaradt puszedliket, a cél már csak karnyújtásnyira volt.
A klotildligeti sörözõben nagy meleg és nagy tömeg fogadott minket, megkaptuk a jutalmunkat, a kitûzõ felidézte a telet, az idõjárás kevésbé, a citromos tea fenomenális volt, és még a vonaton is akadt bõven hely. Kellemes elfáradtam, de örültem, hogy jó idõt mentünk. Kezdek hasonlítani 2005-ös önmagamhoz. Nem is árt, mert következik a Téli Mátra.
Fotók: http://kep.tar.hu/piedcat
piedcat |
| | |
| |
| BUÉK | Túra éve: 2007 | 2007.01.08 08:27:12 |
|
BUÉK 20
2007. 01. 06
A téli kabát, a téli sapka, a téli kesztyû a szekrényben maradt. Nem értették miért, de én tudtam az okát. Vagyis inkább éreztem. Az év elsõ téli túrája tavasziasra sikeredett. Nagyon nem bántam, nem vagyok a havas, hideg túrák rajongója. Még így is sikerült túlöltöznöm, pedig jóformán csak a polár volt rajtam, ami melegített, na meg az a 890 méter szintemelkedés. :)
Az útvonal nem kifejezetten a kedvencem, a Nagy-Hárs kivételével. Bár mivel ez a hegy volt az utolsó nehézség, amit le kellett küzdeni, ezért már egy kicsit elegem volt belõle. Mindenesetre a túrának inkább városi jellege van, viszont elég sok helyrõl nyílik szép kilátás a szomszédos hegyekre, vagy a Dunára. Például az Árpád-kilátóból sikerült egy jó fotót készítenem, ahogy a folyó visszaveri a felhõk mögül elõbukkanó nap fényét. A kilátót csak azért nem szeretem, mert ötbõl négy alkalommal olyan embereket lehet itt találni, akik nem rendeltetésnek megfelelõen használják a ragasztót.
Az izzasztó emelkedõk helyett sokkal nagyobb gondot jelentett nekem a forgalmas utakon való átkelés. Kétszer is szerettek volna bemutatni Szent Péternek, csak a lélekjelenlétemnek köszönhetem, hogy ez nem történt meg. :) Elõször a budakeszi úton akart kivasalni egy busz, majd Szépjuhásznénál tûnt fel a semmibõl egy Merdzsó olyan gyorsan, mint amilyen gyorsan patkoltam volna el, ha kilépek elé. Valószínûleg észre se vette volna, ha elgázol.
Ismerõsökben is bõvelkedett a túra. Rémlett valahol, hogy azt a srácot is már láttam, kinek autójával érkeztünk Hüvösvölgybe. :) Dézsávû: tavaly is qvic-kal kezdtük az évet ugyanezzel a túrával. Csak most én nem futottam (annyit). Hamarabb indultam, mint qvic, hat kilométer környékén ért utol Fenyõgyöngyénél. Aztán már csak a célban láttam. Hármashatár-hegy után Tamással és Alicével találkoztam, akikkel legutóbb a Bükk 50-en mentem, és akkor õk tartották bennem a lelket, köszönet nekik. Majd végül a célban Vándorköszörûs bukkant fel, és míg elfogyasztottam a virsliket, mesélt nekem a tavalyi évérõl.
A 3 óra 27 perces teljesítésért megkaptam a jelvényt, és a harmadik jubileumi kitûzõt. Annyira jól esett a túra, hogy megfordult a fejemben, hogy hagyom magam rábeszélni az éjszakai bhtcs-re. Hiába minden, nem sikerült rábeszélni. :)
Fotók: http://kep.tar.hu/piedcat
piedcat
|
| | |
| |
|
|
Éves túraösszesítõ 2006
Természetesen ez az év sem úgy alakult ahogy szerettem volna, de azért illik megemlékezni a 2006-os túrákról.
Túrák száma: 14 db
Megtett táv: 387,9 km
Megmászott szint: 11254 m
Túrázással eltöltött idõ: 3 nap 5 óra 15 perc
Átlagsebesség: 5,35 km/h
Átlagemelkedés: 28,71 m/km
Leggyakrabban látogatott tájegység: Budai-hegység (5 túra)
Leghosszabb: Bükk 50 (50,3 km)
Legrövidebb: Himbi-limbi a Libegõ alatt (15 km)
Legszintesebb: Beac Maxi Éjszakai 50 (1750 m)
Legalacsonyabb: Maléter Pál emléktúra 15 (50 m)
Leghosszabb idõ terepen: Beac Maxi Éjszakai 50 (10 óra 2 perc)
Legrövidebb idõ terepen: Budai tájakon 15 (1 óra 58 perc)
Leggyorsabb: Budai tájakon 15 (8,2 km/h)
Leglassúbb: Téli teljesítménytúra (3,52 km/h)
Legmeredekebb: Himbi-limbi a Libegõ alatt (54 m/km)
Leglaposabb: Maléter Pál emléktúra 15 (3,19 m/km)
Legjobb „feeling”: Téli Mátra 42 (tél, hó, Mátra, futás, szabadság)
Legrosszabb „feeling”: Gödöllõ Éjszakai 30 (esõ, sár, csúszkálás, befordulás)
Legszebb: Õszi 30-as teljesítménytúra a Burok-völgyön keresztül
Legcsúnyább: ilyen nem volt :)
Legjobb rendezés: Budai kilátók
Legnagyobb csalódás: tulajdonképpen az összes kedvencem kimaradt (Mátrabérc, Kék-Balaton, Piros 85)
Futások 2006-ban (a túrafutásokon kívül): kb. 114,8 km
Jövõre nincs semmi tervem, mivel úgysem jön be. A célom: amikor csak lehet megtisztelni a természetet teljesítménytúrázással, terepfutással, kirándulással.
piedcat
|
| | |
| |
|
Magyar Vándor 20
2006. 11. 04.
Nemcsak a rendezõknek volt jubileumi a túra. A páromnak, Szilvinek ez volt a 20., nekem pedig az 50. teljesítménytúrám. Egy szóval kifejezve: frankó volt. Kicsit szomorkodtam, amiért messze formám alatt nem mertem bevállalni a hosszútávot. Ez egészen addig tartott, míg szombat reggel ki nem hajoltam az ablakon a hõmérséklet felmérése céljából. Uhhh! A szempillám pillanatok alatt lefagyott. De jó, hogy csak rövidtávon megyek. És én még tegnap, azon gondolkodtam, hogy csak polárt veszek, a téli dzsekit a szekrényben hagyom. Hát hülye vagyok én?! Elõ a téli sapkával, dzsekivel, a polár alá még két technikai póló, a nadrágom alá téli futós nadrág. Így csak nem fogok fázni. Szilvi azt tervezte, hogy a dzseki alá fél tucat pulóvert húz. Aztán késõbb, mikor estére beköszöntött a havasesõ és a viharos szél, már egyenesen örültem, hogy kihagytam a százast.
A buszpályaudvaron majdnem elment a kedvünk az egésztõl. Fél órával korábban érkeztünk az egyetlen dobogókõi buszhoz, de már így is rengeteg túrázó várakozott, és állt a sorban jegyért. Aztán a következõ percekben csak jöttek, jöttek és jöttek… Már azon törtem a fejem, hogyha nem férünk fel a buszra, akkor csak magántúrára megyünk, és hagyjuk a Magyar Vándort. Kár lett volna. Végül is felfértünk, de a peronon még maradtak vagy ötvenen, mint késõbb kiderült volt még egy busz, talán a rendezõk jóvoltából. Csobánkai elágazásnál két futó és egy gyalogos nyomult a piroson. Kicsit elfogott az irigység, nekem is mehetnékem támadt… Dobogókõn elõször a vécére, aztán még a reggelit is el kellett fogyasztanom.
Megpróbáltunk nevezni a menedékházban. Nem ment egyszerûen, mert a 40 fõs buszról leszállt 300 ember egyszerre akart nevezni, másrészt pedig a túratollam befagyott (!). Olyan hideg volt, hogy dzsekiben is fáztam. Nem is csodálkoztam, hogy itt megmaradt a hó. Teljesen téli túrás hangulatom volt. A tollra visszatérve, Szilvi segítséget kért néhány túratárstól, akik csak akkor adták ide a tollat, ha eláruljuk merre kell elindulni a túrán. Elmutogattam. Hálásak voltak, mi meg a tollért. Végre bent voltunk. Megkaptuk az itinert, illetve a részvételért egy óriási kitûzõt. Nagyon ötletesen rajzolták meg, tartalmazza az összes mvte-es túrát, középen az egyesület címerével. Mint késõbb kiderült, a Piros túrákon indulók nem kaptak. Mi nagyon örültünk neki.
Fél tízkor sikerült elindulnunk a megszokott piros útvonalon, amit még tavaly megszerettem. A lehullott falevelek és a vékony hóréteg kissé nehézkessé tette a terepet, különösen Pilisszentkeresztig, ahol elég sok volt a kõ. Ennek ellenére elég jó tempóban mentünk. Az itiner a szokás szerint (túl) részletesen tartalmazta az útvonalleírást. Jó lett volna az, ha egy kicsit tagoltabb a szöveg, illetve a fontosabb tájékozódási pontok ki vannak emelve. Így csak az a baj, ha egy pillanatra elveszem a tekintetem a papírról, utána két percig kell keresni, hogy hol a búsban járok. Szerencsére csak kétszer kellett elõvennem az itinert. Elõször az ellenõrzõ ponton pecsételés céljából, másodszor pedig már Pilisvörösváron, ahol eddig még nem jártam. Viszont a korábban megszerzett helyismeretnek köszönhetõen többeket sikerült a helyes irányba terelni. Elõször egy 6-7 fõs csoport a Magas-hegyi nyereg után mindenáron a Pilis meghódítására tört egészen addig, míg el nem árultam nekik, hogy nem feltétlen kell megmászni a hegyet, mivel az útvonal nem arra megy. Aztán Pilisszántó elõtt az ominózus elágazásnál mutattam meg egy srácnak az utat, végül pedig egy nagyobb csoport kért segítséget közvetlen Csévi-nyereg elõtt az S kanyarban.
Az egyetlen komolyabb emelkedõt a Fehér-hegy jelentette. Szilvi mondta is, mikor meglátta, hogy elõtte szeretne kicsit pihenni. Nem tette. Sõt, a felétõl felfele még bele is húzott, én csak azt vettem észre, hogy távolodik. Össze kellett szednem magam, hogy utolérjem. Még a végén várnia kell rám a hegytetõn. :)
A pirosról letérvén a sárga útvonal, ami bevezet Vörösvárra, valami egészen káprázatosan szép. Ezt már tavaly is láttam fentrõl a pirosról, de így közelebbrõl még szebb. Szinte megállás nélkül fotóztam, aztán meg loholhattam Szilvi után, aki továbbra is „duraceles nyuszi” stílusban kemény tempót diktált lefele. Mindenesetre már csak az útvonal ezen részéért érdemes volt erre a túrára jönni.
Az utolsó négy kilcsi már Pilisvörösváron haladt. Elég letaglózott minket a kálvária brutális emelkedõje. A településen az itiner alapján kavarogtunk az utcákon, a végére négyen-öten egyszerre érkeztünk a célba, nem sokkal egy óra elõtt. Ha jól láttam a rendezõi lapon, ötödik-hatodikként adtuk le az itinert, nyolcvanvalahanyadik indulókként nem is rossz. Szilvi eddig nem tudta, hogy hogyan lehet futás nélkül hatos átlagot produkálni. Hát így. :) Megkaptuk a kitûzõt és oklevelet. Aztán párizsis kenyeret ettünk hagymával, és nagyon finom teával. Nem sokkal egy után éppen elértünk egy Pestre tartó buszt, így kettõre már otthon is voltunk.
Remek kis túra volt. Jövõre ismét nyolcvanötözni szeretnék. Remélem nem lesz ilyen zord idõjárás, mint ami most a hosszútávosokra várt az esti órákban. Illetve jó lenne, ha az mvte, még a téli idõszámításra való áttérés elõtt rendezné a túrát.
Fotók: http://kep.tar.hu/piedcat
piedcat
|
| | |
| |
|
Maléter Pál emléktúra 15 km
2006. 10. 23.
Megemlékeztünk 1956. október 23.-ról a Maléter Pál emléktúra 15 km-es távjának teljesítésével. Érdekes volt, még sosem teljesítménytúráztam sík terepen, kicsit hiányoztak az izzasztó emelkedõk. Táj: a túra elsõ felében megismerhettük Szigethalom és Tököl utcáit, a sok aszfalt után a tököli parkerdõ szépsége feledtette a kissé unalmas városi szakaszt. A Maléter kopjafánál mécsest égettünk, kicsit jobban megismerhettük a túra névadóját. Idõjárás: remek túraidõ volt, a polár száz méter után lekerült, késõbb már pólóban is melegem volt. Tájékozódás: egy tömör leírást kaptunk, hiányoltam, hogy legalább az irányokat feltûntethették volna, különösen az erdõben sokkal könnyebb lett volna a tájékozódás, bár így sem okozott nagy fejtörést. Azon viszont meglepõdtem, hogy elég sûrûn és jól láthatóan festettek fel jelzéseket. Ellátás: a parkerdõben karamellás nugát nagyon finom volt, a lejárt szavatosságú „dobozos ropi” már kevésbé, célban zsíros-vajas-lekváros kenyér, egészen finom teával. Frissen (névvel együtt) nyomtatott oklevél és nemzeti színû kitûzõ lett a jutalmunk.
Azt hiszem, ennél jobban nem is ünnepelhettük volna október 23-át.
Fotók: http://kep.tar.hu/piedcat
piedcat
|
| | |
| |
|
Budai kilátók
2006. 10. 14.
Normafa, 7.40. Nevezek. Az itiner elején egy fura dizájnos építmény, nem veszek róla tudomást. Viszont ami feltûnik, hogy a túrakönyvvel ellentétben nem 20 km/400 m a túra paramétere, hanem 23 km/700 m. Na igen, elég furcsának találtam, hogy a környék összes hegyét meg kell mászni, és csak 400 m a szintemelkedés.
Elsõ állomás az Erzsébet-kilátó, nem mászom fel, úgysem látnék semmit a ködtõl és párától. A Kaán Károly kilátóba fellépcsõzöm, de minek, csak a sûrû ködben gyönyörködhetem. A Kis-hárs hegyi kilátóba felmásznék, de nem lehet, mert lezárták, életveszélyes.
A Hárs-hegyi körúton útbaigazítok két túratársat, majd nyomulok lefele a piroson. Fél tíz körül érek Fekete-fejre, pontõrspórolás, a vaskályhán található évszámot kell a lapra felírni. Érzem, hogy a kedvenc hegyem egy kicsit neheztel rám, amiért idén csak ötödször látogatom meg, ellentétben a tavalyi húsz alkalommal. Megígérem neki, hogy az Online-on újra jövök.
Petneházy-lovardánál pacisimogatás, jól esik neki, bár látom a szemén, hogy arra a szendvicsemre fáj a foga, amit közvetlen elõtte csomagoltam ki táplálkozás céljából. A keresztezõdésben szokás szerint sokan figyelmen kívül hagyják a monumentális piros nyilat, ami balra mutat, és szépen levágják azt a néhány száz métert, ami kivezeti a Julianna-majori mûútra. A hegyoldalban, a villanyvezetékek alatt készítek egy egészen jó panorámás fotót a János-heggyel, a Hárs-heggyel és a Fekete-fejjel.
Vörös-pocsolyánál újabb pontõrspórolás, fákat kell számolgatni. A piros háromszög elején egy ismerõs túrázóba botlom, szintén Józsi, akivel tavaly a Piros 85-ön találkoztam Dömösnél. Nem értette a faszámolgatásos dolgot, elárulom neki a bûvös számot. :) Már így is elkavart rendesen, megkerülte a Fekete-fejet, és Adyliget felõl rohamozta meg.
A Tarnai-pihenõnél kicsit elidõzõm, szemet és lelket gyönyörködtetõ a látvány. Közben Józsi felvilágosít, hogy az itineren található építmény a Csergezán-kilátó, amit nem rég húztak fel a Nagy-kopasz tetején. Tizenöt perc alatt el is érjük, fel is mászunk. Remek ez a kilátó, szerintem tiszta idõben az egészen távoli hegyeket is meg lehet szemlélni. A könyöklõn feliratok tájékoztatnak, hogy abban az irányban milyen hegyek, városok találhatóak. Remélem a szemétlerakók és a grafitizõk jó késõn fognak rátalálni. Józsi hamarabb indul. A kilátó lábánál egy fura család ötéves tagjai cifrákat káromkodnak, ami a csövön kifér.
Nagy-kopaszról lefele kocogok, lehagyom Józsit is. Zöld háromszög után zöld sáv, majd irány a cél. Nagykovácsi, 11.56. Befutó. Józsi elõttem adja le az itinerét. Akaratlanul levágott az útból, így úgy elõzött meg, hogy észre se vettem. Gigantikus oklevelet kapunk, sarkára állítva, rajta az útvonalvezetés, és fotókkal illusztrálva az ellenõrzõ pontok. Pazar. Csak a vitrinben alig fér be. :) A kitûzõn természetesen az új Csergezán-kilátó tündököl. A Csillagszem étteremben levest kérhetünk, kétfélébõl választhatunk. Csülkös bableves, majdnem olyan eufórikus élményt nyújt, mint a túra. Még utána küldök egy kólát és egy csokit. Nem sokkal fél egy elõtt elindulunk a buszhoz. Józsival egyetértünk, hogy remek túra volt.
Fotók: http://kep.tar.hu/piedcat/50377034#2
piedcat |
| | |
| |
|
Gödöllõ 20
2006. 10. 07.
Nem sokkal nyolc után érkeztem meg Szilvivel Gödöllõre. A nap szépen sütött, kellemesen hûvös volt, de sejtettem, hogy néhány száz méter után már melegünk lesz. Jó idõben érkeztünk, rögtön tudtunk nevezni, így negyed kilenckor el is indultunk a túrán. Az itinert nézegetve kicsit meglepõdtem, hogy az útvonal elsõ része ismeretlen számomra. Sebaj, legalább lesz újdonság is a túrán.
Az elsõ ponthoz a régi piros jelzésen nyomultunk, át a vasúton. Bár még bõven a városban voltunk, néhol kellemes erdei utak vártak minket. Az egyetemi víztoronyban kaptunk pecsétet. A kilátás elég pazar volt, ekkor sajnáltam elõször, hogy nem vittem fényképezõt. A víztoronytól távolodván én puszedliket eszegettem, míg Szilvi valami hihetetlen gyors gyaloglós tempóra kapcsolt, egy nagyobb számú csoport elõzésébe kezdett. Alig bírtam tartani vele a lépést. Összevetettem az itinert az órámmal, és levontam a következtetést: meglehetõsen gyorsan haladunk.
Kiértünk a hármas fõútra, innen már ismerõs volt a terep: Máriabesnyõ, Pap-Miksa kút, Babatpuszta. Röpke két óra alatt értünk el a második ponthoz, a romtemplomhoz. Pedig ez már 12 km-re volt. Felfele egy kicsit belassultunk, a homokos talaj is akadályozott minket. Aztán jött a s+, ami nem Szilvi kedvenc útvonala, a tavalyi vaddisznós eset óta. Ami azt illeti, most is mozgott valami az erdõben, de akárhogy tornáztattam a szemgolyóimat, nem láttam, mi vonul a fák között. Szilvi nem is volt rá kíváncsi. :)
A balos után lefele jó volt a szalagozás, egészen addig, míg jött egy jobbos leágazás. Utána ugyanis eltûntek a szalagok, jelzés pedig nem volt. Egy futó ért minket utol, aki tanácstalanul nézett körbe, és panaszkodott, hogy már sokadjára téved el. Most is ez történt, elindultunk jobbra. Nekem már az elején gyanús volt, hogy a sárga jelzés egészen biztosan nem erre jön. Aztán egy hölgy, aki szembe jött velünk (!), meg is erõsített hitemben. Visszafordultunk, és folytattuk lefele az utat. Hamarosan rábukkantunk a sárgára, ami már Domonyvölgybe vitt, a harmadik ponthoz. Itt kaptunk nápolyit és narancslevet. Táplálkozás közben elpanaszoltuk a pontõröknek, hogy egy egészen pici szalag elfért volna az ominózus elágazásba, akkor biztos nem kavar el senki.
Miután letértünk a s+-rõl, elõkerült egy-egy szendvics, és menet közben megebédeltünk. Aztán elvétettük az utat. Babatra lefele menet, ahol átvágtunk az erdõsoron, mi ketten, a hölgy és még egy srác egyenesen mentünk, pedig valószínûleg balra kellett volna térni. Mikor megláttam a lovakat, már tudtam, hogy rossz helyen jöttünk le, de már nem volt értelme visszafordulni. Mivel ez az út kicsit jobbra tartott, így 100-200 métert rápakoltunk a távra.
Babatpuszta után Antal-hegy leküzdése már nem jelentett gondot, bár én még csak az éjszakain jártam erre. Lefele menet, már Gödöllõn az a sok szemét látványa nem volt lenyûgözõ. Pedig nagy táblával tiltják a szemét lerakását. Úgy tûnik, hiába. Szerencsétlenségére (vagy szerencséjére) Szilvinek még sikerült ürülékbe is lépnie, ami nem kutyától származott. Mégcsak lótól sem.
Az utolsó aszfaltos kilométereket kicsit megnyomtuk, néhol kocogtunk is. Így 12.20-ra értünk célba. Több kitûzõ közül választhattunk, zsíros kenyér, hagyma és tea korlátlan fogyasztása is belefért még idõnkbe. Ezen a szép õszi napon kellemes idõtöltés volt a Gödöllõ 20.
piedcat |
| | |
| |
|
Budai tájakon 15
Január óta nem futottam túrán. Az edzések is elmaradtak. Május végétõl kezdtem újra kocogni sík terepen, aztán július közepén a bogácsi kiruccanásunkat összekötöttük egy 26 km-es futással a Bükkben. Bár szerintem volt az 28 is, mert többször is sikeresen eltévedtünk, bozótharccal, tehéntrágya-mezõn átgázolással színesítettük a futást. Így a végére kimerültek és büdösek lettünk. :)
Szombat reggel elszüttyögtem az idõt, így nem sikerült hét elõtt kijutni Hüvösvölgybe, pedig kilencre mindenképpen vissza akartam érni, elkerülve a kánikulát. Nevezéskor furcsa volt azt írni a lapra, hogy elõször indulok a túrán, ugyanis annak idején, amikor kezdtem a terepfutást, ezt az útvonalat néztem ki edzésnek, így már számtalanszor lefutottam több verzióban.
7.13-kor csak sikerült elindulnom. Néhány perccel korábban startolt egy futó hölgy, elhatároztam, hogy utolérem, bár az üldözés nem az erõsségem, mint tavaly kiderült. Míg el nem értem a sárgát, meg sem éreztem az emelkedõket. Aztán felfele már sétáltam, és feltûnt elõttem a futó hölgy, akit aztán a kék O keresztezõdése után le is elõztem. A kilátóhoz 27 perc alatt értem fel. A gyalogos-invázió ellenére gyorsan kaptam pecsétet. Lefele begyújtottam a rakétákat. Hiányoltam, hogy Szépjuhásznénál nincs ellenõrzõ pont, ezt a hatalmas kitérõt nagyon könnyen le lehet vágni, és a hangokból ítélve ezt többen meg is tették. :)
Mielõtt lekanyarodtam volna a piroson, mögöttem feltûnt a futó hölgy, tartotta velem a tempót. Lefele a köves úton eszemen száguldásba kezdtem. Néha belementem olyan szituációkba, hogy a végén már becsuktam a szemem, mert nem akartam látni, ahogy kitöröm a bokámat. Ilyen gyorsan szerintem még sosem értem le a Fekete-fej lábához. Aztán az elsõ emelkedõ megfogott. Itt éreztem elõször, hogy nyár van. Ahogy abbahagytam a futást, úgy ömlött rólam a víz, mintha akkor másztam volna ki az uszodából. Kedvenc budai hegyem most nem volt szimpi, pulzusom lassan felkúszott 180-ig. A csúcson örültem a pontnak és a lejtõnek. Bedobtam egy mogyorós csokit, meg néhány kekszet, futás tovább.
A lovarda után jött a második pukli az útban, amit persze sokan levágtak egyenesen a jelöletlen úton. Én ragaszkodtam a megszokott útvonalhoz. A Julianna-majorhoz vezetõ mûútról lefordultam jobbra, és az emelkedõ megint megfogott. A domboldalon visszanéztem a hegyekre, jó volt õket újra látni. Ekkor következett az az alattomos lankás emelkedõ egészen a p+-ig. Nagyon jól ment. Teljesen meglepõdtem magamon. Ahhoz képest, hogy nem vagyok formában, erõlködés nélkül suhantam felfele. A ponton megkaptam a pecsétet, zúzás lefele a p+-en. Az út aljában mobil ellátó pont csokival kínált, de nem kértem. Megelõztem budai-H.G. sporttársat, és befutottam Remeteszõlõsre. A városi-napos-sík útnál már csak a városi-napos-emelkedõs utat utálom jobban. Végre elértem a Remete-szurdokot, mindjárt kellemesebb a klíma. Gyönyörû völgy, remekül futható lankás lejtõ, hûvös levegõ, madarak csicsergése, patak csobogása. Illetve ez utóbbi elmaradt, ugyanis a patak ki volt száradva (!). Ránéztem az órámra, és már akkor tudtam, hogy nagyon jó idõt megyek, magamhoz képest.
A k+ aszfaltján lefutottam Hüvösvölgybe. Az idõm 1:58:16 lett, ami a második legjobb idõm ezen az útvonalon. Nem is rossz. Megkaptam az oklevelet és kitûzõt, kajával, piával kínáltak. Sokan még csak akkor indultak, hiszen még negyed tíz sem volt. Viszont a nap már teljes erõbedobással sütött, ezért már örültem, hogy végeztem. Kellemes volt.
piedcat
|
| | |
| |
|
Gödöllõ éjszakai 30
(a sárdagasztás folytatódik…)
Túra, vagy focivébé? Ez volt a kérdés szombaton. Én marha, a túra mellett döntöttem. Persze nem magával a túrával volt bajom, hiszen ez az egyetlen alkalom az évben, amikor megtisztelem a Gödöllõi-dombságot. Az idõjárás vett palira. Egész héten figyeltem az idõjárás-jelentést, nem ígértek sok jót. Viszont szombat délutánra már napsütés volt kilátásban, és valóban, egész kellemes idõ volt. Tartott ez este nyolcig, amikor leszálltam Gödöllõn a HÉV-rõl. Felnéztem az égre, és egy bazinagy felhõt láttam, ami szépen lassan beborította az egész égboltot. Na ekkor kellett volna visszafordulnom. Helyette neveztem, és indultam.
Még kis sem értünk a városból, amikor lassan, de biztosan esni kezdett. Meglepetésre, az Antal-hegyre vezetõ út még nem volt túlságosan sáros, aztán hosszan beton következett. Az elsõ problémát az az uszoda jelentette, ami Babatpuszta elõtt borította be az utat. Bokáig gázoltam benne. Az volt a szerencsém, hogy otthon, az utolsó pillanatban a gore-texes cipõ mellett döntöttem. Bíztam benne, hogy nem lesz akkora sár és víz, hogy 27 km-en beázzon a csuka. Hát tévedtem. Az elsõ kilométereken a visszafordulást fontolgattam, és gondolatban az idõjós macát szidtam, aki bepalizott a jó idõvel. :) Nem vagyok egy puhány alak, hogy meghátráljak egy kis esõtõl, de azért járok túrázni, hogy jól érezzem magam, és nem azért, hogy sárdagasztás közben zuhanyozzak. Domonyvölgybe vezetõ úton másfél méteres vízmosások fogadtak, amibõl egy túratárs segítõ keze húzott ki. A fejlámpát a sárga elérésekor vettem elõ, persze nem a fejemre tettem, mert percek alatt beázott volna. Kézben tartva ráhúztam a dzsekim ujját. Az elsõ tíz kilcsi nagyon befordulósra sikerült, aztán jött a megváltás egy beszédes, idõsebb túratárs személyében. Csatlakozott hozzám, és az út nagy részét végigbeszéltük. Így õ húzott ki a mélypontból. A sárdagasztás csak akkor következett. Csúszkáltunk össze-vissza, nehezen tudtunk talpon maradni. Margita felé visszafütyültem egy kis csoportot, aki elég rossz helyen keresték a jelzéseket. Felfele, a sok esõtõl dzsungelszerû susnyás nõtt az útra. Pompás. A vizes bozótharctól a nadrágom szétázott, a vizes anyag szépen rátapadt a combomra, meglehetõsen kellemetlen érzést okozott. Miért nem Argentínának szurkolok otthon? :) Felértünk a toronyhoz, innen már laza menet lesz. Naivitásom miatt mindig csalódom. Lefele a piroson jót dagonyáztunk. Már nem is néztem hova lépek, mindegy volt. Néha lábszárközépig süllyedtem a trutymóban. A cipõm már nem bírta tovább, beázott. Közben az esõ váltakozó ritmusban esett. Mögöttünk egy srác hevesen panaszkodott, hogy mennyivel jobb lett volna otthon, a fotelban, chips és sör mellett meccset nézni. Megnyugtató volt, hogy nem csak én vagyok ilyen balek. :) Azért becsületesen küzdöttünk. Igazoltunk az utolsó pontnál, a pontõröknek is részvétet kívántunk, még néhány órát kint lesznek. Cuppogtunk vissza a zöldön Antal-hegyre, sáros trutyi, emelkedõ és túrázók hada lassított minket. Az autópálya utáni lejtõ már csak hab volt a tortán. Sikerült megúszni seggelés nélkül. E nélkül is csodásan néztünk ki. Még kettõ elõtt beértünk, és átvettük a jutalmunkat. Némi vigaszt nyújtott a szépen megrajzolt kitûzõ. Aztán várhattam másfél órát az elsõ HÉV-re.
Újra bebizonyosodott, hogy az idõjárás képes a könnyû túrákat is extrém kalandtúrákká változtatni. Igaz, hogy a június az egyik legesõsebb hónap, de ez egy kicsit már túlzás. Arról nem is beszélve, hogy a 10-12 fokos hõmérséklet sem megszokott ilyentájt. Mikor beértem az iskolába, ösztönösen megfogtam a radiátort, hogy fûtenek-e, mert fáztam a vizes ruhában. Egy kellemes, nyári éjszakán nem érdekelt volna. Mindenesetre ezen a nyáron (is) sok, dagonyás túrára számíthatunk.
piedcat |
| | |
| |
|
K-40
(40 km sárdagasztás)
Több hónapos kihagyás után, egy makacs betegség kilábalásának utolsó stádiumában érkezett május utolsó szombatja, ami nem múlhat el Kinizsi nélkül. Persze korábban kicsit másképpen képzeltem az egészet, kocogva-gyalogolva 17 órás K100 teljesítés. Szép álom. Majd jövõre.
A negyvenes távot már kétszer teljesítettem, tudtam, hogy nem egy laza túra, de úgy gondoltam, talán ezt még kibírom. Velem tartott egyik munkatársam, Dia, aki mostanában kezdett el lelkesedni a hegyek iránt, és ez volt az elsõ teljesítménytúrája.
A szervezõk megint kitettek magukért. A kellemes idõ ellenére, meglepõen kevés embert találtunk a nevezésnél. Talán azért, mert a százasok nevezhettek elõre is, vagy mert a futók többsége tömegrajttal indult a terepszázason. Mindenesetre negyedóra elég volt a nevezéshez, és egyéb folyó ügyeket is el tudtunk intézni.
7.40-kor indultunk útnak. Az elõzõ napi esõzéseknek köszönhetõen szép sáros talaj fogadott minket, és az egész túrán nehézségeket okozott. Talpunk úgy csúszott, mintha télen, fagyos talajon gyalogolnánk. Ez persze jól kivette az erõnket. Másik probléma az volt, hogy folyamatosan figyelni kellett, hogy elkerüljük a zakózást. Elég lett volna egy esés, és nem lehetett volna minket megkülönböztetni a varacskos disznótól. Néha feltûnt egy-egy túrázó, nyakig sárosan. Õk nem úszták meg a dagonyázást.
Diának néha önbizalom-támogatásra volt szüksége, kicsit megijedt a kemény emelkedõktõl. Nyugtattam, hogy simán felérünk, pedig néha még magamban sem bíztam. Szerencsémre, a szervezetem az egész túrán nem hagyott cserben, a doki is azt mondta, hogy a túra csak az egészségemre válhat.
Végre a szervezõk találtak egy jó helyet, a Kesztölc elõtti, utolsó ellenõrzõ pontnak. Emlékszem, legelsõ Kinizsi túrámon kis híján elmentem a Kétágú-hegynél kolbászoló pontõr mellett, és vissza kellett gyalogoljak. Egy évvel késõbb, már a sörözõbe költöztek, ami praktikus (különösen a sörözõnek), de semmi plusz élményt nem nyújtott. Ez a kilátó terasz viszont tökéletes hely. Pazar a kilátás, kellemes élmény itt megpihenni néhány percre.
Pilis-nyeregnél kaptunk egy lejárt szavatosságú müzli szeletet, majd a célban még egyet. Inkább kihagytam. Viszont a kóla jól esett. Végül 9 óra 10 perc lett a teljesítési idõnk, ami mindkettõnk számára tökéletesnek bizonyult. Dia talán rászokik a teljesítménytúrázásra, én pedig újra elkezdhetem gyûjteni a kilométereket.
Fotók: http://kep.tar.hu/piedcat
piedcat
|
| | |
| |
|
Téli Mátra 42
(2006. 01. 28.)
Sokat töprengtem azon, hogy milyen jelzõkkel illethetném ezt a túrát, de végül is arra jutottam, hogy szavakkal nehéz kifejezni. Profi szervezés, felejthetetlen, gyönyörû tájak, és nem utolsósorban olyan idõt sikerült futnom, amirõl nem is álmodtam, pedig már két hónapja erre készülök. Tavalyi csúcstúrám egyértelmûen a Mátrabérc volt, nem tudom, hogy idén lesz-e olyan túra, ami túlszárnyalná a Téli Mátrát. Úgy tûnik bejön nekem ez a hegység. Ezért megérdemli ez a túra, hogy írjak róla egy részletes beszámolót. Íme.
Hét körül gördülünk be kocsival Mátrafüredre. Az utasok: Ritchy, qvic és én. A parkoló dugig van kocsikkal, még éppen találunk helyet. Bent is tömeg fogad minket, de úgy tûnik gyorsan megy a nevezés. Én is beállok a sorba. A srácokkal elhatározzuk, hogy fogócskázunk. Mivel én vagyok a leglassúbb, én leszek az ûzött vad. :) Fél óra elõnyt kapok, a fiúk megpróbálnak befogni. Így egyedül indulok el 7.22-kor.
Már jó páran elindultak elõttem, így az útvonalon szinte hömpölyögnek az emberek. Szerencsére a terep egész tûrhetõ, nem kell térdig gázolni a hóban, ha elõzni akarok. Nem szeretnék erõsen kezdeni, de azt veszem észre, hogy Lajosháza fele a lankás lejtõkön magamhoz képest eszement tempót diktálok. Dobom elõre a lábam, hogy minél távolabb fogjak talajt. Két futót is utolérek (!). Na ez új tõlem. :) Sokan önzetlenül elengednek, amiért hálás köszönetet mondok, legalább nem kell zúznom a porhóban. Teljesen váratlanul érkezik az elsõ pont, 46 perc alatt érek oda (6,3 km). A várt sorban állás elmarad, fél perc alatt végzek a pecsételéssel.
Remek, széles út következik, simán haladok tovább, és még mindig gyorsabban, mint szeretném. De a lábam egyszerûen visz elõre. Nem kell sokat várnom a lassításra. Szûkül az út, nagyobb a hó. Még nagyobb a hó. A fene, most már nehezemre esik tartani a tempót, lassítok. Egy fenyves mellett haladok el, hihetetlenül szép a táj. Egyre meredekebbé válik utam, és magasra kell emelnem a lábam, hogy haladjak. Mátraszentimre elõtti emelkedõn elõször sétálok bele. Kihasználva a lassabb menetet, puszedliket majszolok, és iszom.
9.23-ra érek Mátraszentimrére, a második ponthoz (14,5 km). Vakarom a fejem, ez így nem lesz jó. Meglesz ennek a böjtje. Túl gyorsan kezdtem, nem fogom bírni a végét. De fáradtságot abszolút nem érzek, és nagyon lelkes vagyok. Ráadásul a „vadászaim” (Ritchy és qvic) sem értek még utol. :) A turistaházban a pult mögött álló kedves hölgy szívélyesen invitál a teákhoz. Elmondása szerint, bal kézre a langyos, jobb kézre a forró teák vannak. A bal oldaliakból választok, lehajtom a felét. Szénné égetem a nyelvem és a torkom. Tüzet okádok. Szóval ez volt a langyos. Elképzelem, milyen lehet a forró. Eszem még egy csokit. Közben befut a Csóványos-család azzal a picike lánykával. Gyorsan megiszom a maradék teámat, és elhúzok, mielõtt felidegesíteném magam. Egyébként is nagyon bemelegedtem, nincs kedvem egy jó kis Tüdõ Gyuszihoz.
Galyatetõ felé az elsõ emelkedõk nem hatnak meg. Nem futok, de keményen nyomom a gyaloglást. Aztán azok a kellemes lejtõk! Szenzációs. Majd jön egy nagyobbacska hegymenet. Fejemben megjelenik a térkép, ha jól emlékszem ez az emelkedõ nem hosszú. Mondom nem hosszú. De tényleg nem hosszú! (Nem a francokat.) Majd hirtelen bejön jobbról a kék, meg egy lejtõ, és újra visszatér jókedvem. Két futóval kerülgetjük egymást. Viszonylag hamar felérek a ponthoz (10.04, 18,7 km), ahol ugyancsak fél percet töltök, újabb csoki, és megyek tovább.
Zúzás lefele, eltátott szájjal. A táj ugyanis… na mindegy. Mindenki tudja, milyen gyönyörû volt. Megfogadom, hogy egyszer normál tempóban is teljesítem a túrát, fényképezõvel. Közben utolér egy srác. Mögöttem fut, nem akar lehagyni, mondja, hogy menjek nyugodtan. A széles útra rátérve, beszélgetni kezdünk. Nyomom, ahogy bírom, a srác, aki egyébként Tamás, pedig simán tartja velem a tempót nem éppen futásra alkalmas szerkóban (kabát, farmer). Ja, és közben beszél. Vörösmarty fele az emelkedõ kissé megfog. Kezdek éhes lenni, a csokik már nem telítenek. Tamás elhúz egy kicsit (!), alig bírom utolérni. Mellettünk kispistázók futnak a mûúton.
11-re érünk a fogadóhoz (26,5 km), ahol már megint millióan vannak, itt jön be a rövidtáv. Pedig olyan jó volt ezzel a néhány emberrel haladni. Na ennek vége. Levesért kisebb hadsereg áll sorba, én nem teszem. Viszont muszáj ennem, így elõkapom fél zsemlémet. Tamás közli, hogy elindul elõre, majd utolérem. Aha. Persze. A célban (!). Öt perc kaja, és nyújtás után elindulok a P+-en, amely valóban egy alattomos útnak bizonyul. Néha elég szépen emelkedik, ráadásul a porhó és a lefagyott jégbordák véletlenszerûen váltogatják egymást, itt nehéz a terep. A tömegrõl nem is beszélve. Öt-hat embert csak úgy tudok leelõzni, ha erõteljes kartempóval gázolok a hóban. Éppen arra gondolok, hogy hol lehetnek már a többiek, amikor majdnem zakózom egyet egy jégbordán. Õrült karkörzéssel maradok csak talpon. Ekkor valaki megszólal a hátam mögött: „Úgy megnéztem volna, hogy milyet esel!” Ritchy ér be, az elsõ vadász. :) qvic még sehol, állítólag néhány perccel van lemaradva. Fél percet beszélek a sráccal, nem is tudnék többet, mert villámgyorsan távolodik. A nehéz útviszonyok ellenére ez a szakasz elég jól megy, a fogadónál jól belaktam, van energiám. 40 perc alatt érek a Pisztrángos-tóhoz (29,7 km).
A következõ szakasz Kékesig nem éppen a túra fénypontja. De ezen nem csodálkozom. 2,8 km és 350 szint. Semmi futás, egyenletes gyaloglós tempót szándékozom menni. A K+ még nem is olyan borzasztó. Nemsokára már halljuk a tetõn zajló bulik zaját. Már nincs messze! Tévedés. De mekkora. Felérek a Sötét-lápa nyeregbe. Reménytvesztve nézek körül. Te jó ég! A Mátrebércen is erre jövünk, ami azt jelenti, hogy bizony még brutális részek következnek. Már csak csoszogni bírok. Fura, de nem vagyok túlzottan fáradt, a lábam nem fáj, levegõ van, de mégis képtelen vagyok gyorsabban haladni. Szívverésem száma már régen átlépte az infarktust okozó pulzusszámot. Nem messze a tetõtõl egy idõs hölgy ül egy kidõlt fán. Szerinte a Kékes évrõl évre magasabb, de az is lehet, hogy õ évrõl évre öregebb. Igazából nem értem, hogy miért panaszkodik, én 28 évesen is alig bírok felmászni, õ pedig büszke lehet magára, hogy ennyi idõsen is képes rá. Elismerésre méltó. Majdnem egy órámba telik a hegy megmászása. 8 napon túl gyógyulós köszönetet mondanék annak a rendezõnek, aki kitalálta az útvonalat. :)
Egy nagyon édes, de nagyon finom tea után 12.32-kor indulok tovább az ország legmagasabb pontjáról. Most már biztos vagyok benne, hogy beérek 7 órán belül. qvic még mindig sehol. Kis séta után bekapcsolom a turbót, és a remekül futható lejtõkön száguldozok. A P+-en a rohadtul csúszós helyeket a rendezõk komfortossá tették néhány rögzített kötéllel. Ez jó ötlet volt. Kicsit féltem ettõl a szakasztól, nem akartam kitörni a nyakam. Így viszont könnyedén leküzdöm a nehéz akadályokat. A piros viszont elég nehéz terepnek bizonyul. Mindenhol jégbordák, megfagyott vízátfolyások az úton. Egy lejtõs részen elég jól begyorsulok, aztán jön egy kanyar. A kanyar után pedig jeges lejtõ. Már képtelen vagyok megállni. Piruett, dupla sasszé, angolspárga. Kétségbeesetten nézek körül, nem látta-e valaki mutatványomat, és már fetreng a röhögéstõl. Szerencsére egyedül vagyok. Viszont elég szerencsétlenül mászok ki az út szélére, a lábaim csúszkálnak össze-vissza, alig bírok talpra állni. Jobban járok, ha mostantól jobban figyelek az útra, és óvatosabban haladok.
Gyökeres-forráshoz olyan jó idõben érek, hogy már a 6 és fél órában is biztos vagyok. Hihetetlen, de nagyon jól megy a vége. Ugyanolyan átlagot megyek, mint az elején. Innen már gyerekjáték a befutás. Végigfutok Mátrafüred fõ utcáján, befordulok az iskola felé. Az udvaron kis híján dobok egy hátast, de aztán szerencsésen beérek. 6 óra 16 perc a vége. Alig hiszem el!
Néhány perccel késõbb qvic is befut, a második vadász nem tudott elkapni. :) Hogy miért? Azt szerintem elmeséli õ a saját beszámolójában. Az oklevél és kitûzõ átvétele után, teázás, átöltözés, palacsintázás, majd indulunk haza. Az úton elgondolkodom azokon a szavakon, amiket az inkvizítor tesi tanárom lökött nekem állandóan még a katonai fõiskolán: „Maga puhány marad egész életében!” Lehet, hogy tévedett? Nincs jelentõsége. A lényeg az, hogy szeretem a Mátrát. :)
piedcat
|
| | |
| |
| BUÉK | Túra éve: 2006 | 2006.01.09 09:17:40 |
|
BUÉK 20
Én tettem újévi fogadalmat: 2006 a futások éve lesz. Ez egy kicsit nagyképû fogadalom, mert valójában én nem vagyok futó, csak próbálnék az lenni. :) Jó kezdésnek bizonyult a BUÉK, az utolsó két túrám is MVTE-es volt. Így jár az, aki keveset túrázik.
Nem akartunk korán kelni, és korán indulni, így 9 elõtt érkeztünk Hûvösvölgybe. A várt nagy tolongás elmaradt, gyorsan tudtunk nevezni, 9.05-ig még wc és útvonal-ellenõrzés is belefért. Kicsit aggódtam a terepviszonyok miatt, lefagyott, jeges hó nem éppen a futáshoz való. Mindegy, nyomjuk neki, legfeljebb kitörjük a nyakunkat. A rajtnál fél füllel hallottam egy lányt, aki kuncogva megjegyezte: valaki „cicanadrágban” túrázik. Ez a valaki én voltam, alighanem a téli futós nadrágomra értette megjegyzését. :)
Túratársammal ellentétben, én nem csípem, ha rögtön az elején emelkedõk sorozata várnak minket. Aki volt a túrán, az tudja, milyen kellemes volt a kezdet. Hármashatár-hegy, 4 km, 350 m szintemelkedés, anyád! qvic tolta neki, sajnos nem kötött kötelet magára, amivel húzzon, így csak a saját erõmben bízhattam. Kicsit meglepõdtem, mert jobban ment, mint vártam. Aztán a sárga végénél lévõ emelkedõ letörte lelkesedésemet. Pulzusom a csillagos égben járt, néha elfogyott a levegõ, kegyetlen volt a mászás. A kék körön újra futni kezdtem, de éreztem, hogy az elõbbi sokkot nehéz lesz kiheverni. Felértem a ponthoz, qvic megvárt, én meg sorban álltam pecsétért. Közben ettem-ittam, és igyekeztem nem elájulni.
Lefele menet végre rendbe jöttem. Csúszott, de tûrhetõ volt a talaj. Egész jó lépéshosszokat produkáltam. Leértem Fenyõgyöngyéhez, qvic sorban állt. Hirtelen azt hittem, itt is pont van, de csak frissítõt osztogattak. Én nem kértem, qvic sem, kiállt a sorból, és mentünk tovább a kéken. Felfele. Többen másfele mentek, nem igazán értettük miért, de nem is töprengtünk rajta sokat. Aztán hirtelen jobbról többen megjelentek, túrázók, kutyahegyek. Fura volt, hogy jó néhány embert többször is leelõztünk. Ejnye-bejnye, kispistázók! :)
Még Árpád-kilátó elõtt a kéken beértünk két srácot, meg három kutyát. (Vagy négyet?) Két németjuhász szívesen kocogott velem, amíg nagy nehezen vissza nem hívták õket a gazdik. Jött a hegymenet, én meg kitapasztaltam, hogyan lehet csúszós talajon, felfele, bokából futni. Igaz, hogy úgy néztem ki, mint aki nem tudta visszatartani székletét, de legalább hatásos volt. Nem fáradtam el, és haladtam is. A kilátónál qvic bevárt, zúztunk lefele. Itt bemutattam néhány nyaktörõ mutatványt.
A zöld útvonalnak a következõ része nem szimpatikus nekem, fõleg a sok aszfalt és lépcsõ miatt. Nem is ment olyan jól. qvic is beszólt: többet vár rám, mint fut. :) Én nem röhögtem. Magamhoz képest, még így is jót mentem.
Ami még igazán említésre méltó volt a túrán, az a Nagy-Hárs-hegyre vezetõ út. Sajnos már ismertem a terepet, tudtam, hogy a túra végére nem lesz kellemes a meredek kaptató. Kisebb holtpontot éltem túl. Pecsételés után jött a legjobb rész, lefele a kilátótól. Nagyon élveztem.
Végül is 11.45-re értünk be. Edzésnek jó volt a túra, a táj nem igazán hagyott bennem mély nyomot, fõleg azért, mert már ismertem. A célban jól esett a virsli, a teljesítésért kapott jelvény pedig nagyon szép. Otthon folytattam a virslievést, és belecsobbantam egy kád forró vízbe, hogy szokás szerint ráncosra áztassam magam.
piedcat
|
| | |
| |
|
|
Piros 85
Még egy nehéz túra! Már tavaly is szemezgettem a pirossal, de qvic érdeklõdését nem keltette fel, én pedig egyedül nem akartam menni ilyen hosszú távon. Most a túratársam is szívesen velem jött volna, már tervezgettük is a túrát, de váratlanul egyik térdének elege lett a sok megpróbáltatásból, és kivett két hét szabadságot. Ezt mindketten bántuk. Így egyedül mentem.
Szombat reggel HÉV-vel utaztam Csillaghegyre, elfogott a „Kinizsi-érzés”, bár negyed 7 körül tömeg abszolút nem volt. Nem tudtam, hogy 7 elõtt is elengednek, de nem is bántam, hogy így történt, mert csípõs hideg fogadott, és nem akartam még háromnegyed órát téblábolni az orvosi rendelõ elõtt. Nevezésig elfogyasztottam még egy szendvicset fél liter csipkebogyó-teával, közben figyeltem a rajthoz érkezõket. Ismerõs arcokat véltem felfedezni, akiket minden túrán látok, amelyeken elindulok. Törtem a fejem, hogy mégis mikor induljak. Már kezdett világosodni. Felfigyeltem az egyik pontõrre, aki a célban lesz, és elmondta, hogy õt nem fogja érdekelni, ha valaki sietség miatt kihagy pontot, mert a nyitás elõtt ér oda. Ebbõl arra következtettem, hogy a pontok nem fognak hamarabb nyitni.
Gyorsan neveztem, kaptam egy idõt: 6.37. Lassan elindultam, közben átnéztem az itinert. Meglepõdtem, hogy Nagy-Kevély csak 8-kor nyit. Majdnem másfél órám van addig, tehát lassan kell menjek. Kigondoltam egy húzós idõtervet, amit a célból induló utolsó busz határozott meg. Rajt: 7, Dobogókõ: 13, Csárda: 16, Nagykovácsi: 18, cél: 22 óra. Ez közel 6-os átlagot jelentett, ami egy ilyen szintes túrán annyit tett, hogy nyomni kell, mint állat. Ezért furcsa volt, hogy az elején lassacskán bandukoltam az ismerõs Kinizsi-útvonalon. Vagy mégsem volt olyan ismerõs? Ahogy félálomban sétáltam, hirtelen egy középkorú hölgy futott velem szemben, és rám szólt: „Rossz úton megyünk!” Mi? Hogy? Ja! Tényleg! Már az elején elnéztem a letérõt jobbra. Hiába, a Kinizsin itt még ezren vagyunk, nem kell figyelni a jelzéseket.
A hölgy már többször járt a P85-ön, elmondta, hogy sietni akar. Amint letérünk balra az erdõbe, lemaradt tõlem az emelkedõn, Tibet és Vadmalac is elengedett. Az ürömi mûút fele már egészen világos volt. Ekkor elhúzott mellettem egy futó! Aztán mégegy! Mikor már a harmadikat láttam távolodni, kezdtem gyanakodni a pontnyitással kapcsolatban. A futók mindjárt odaérnek, pedig még negyed 8 sincs. Tehát vagy ott fognak toporogni Kevélyen 8-ig, vagy hamarabb nyit a pont. Mivel az utóbbit tartottam valószínûbbnek, ezért felkapcsoltam két sebességfokozatot. Jobban is esett, mint a séta. Nagy-Kevélyhez közeledve már futottam is, hullámvasutaztam föl-le. Utolértem egy férfit, aki inkvizítor módján hajtotta a lányát (vagy a párját?): „Gyerünk futás, mindjárt lejtõ következik!” A lány egy óriás hátizsákot cipelt, nem tudom hogy képzelték ebben a futást.
Gyönyörû volt a napfelkelte, ahogy az elsõ sugarak megvilágították az õszi erdõt. Bár a nyár a kedvenc évszakom, õsszel a legszebb a táj. 7.50-kor felérve a Nagy-Kevélyre fotóztam is egy párat, majd megindultam lefele. Sehol senki. Furcsa volt, hogy emberek kerülgetése nélkül zúzhatok lefele. Egy futó megelõzött, aztán valószínûleg elnézte a Kevély-nyeregbe vezetõ letérõt, mert késõbb újra megelõzött. Hacsak nem ikrek voltak. J
Tölgyikrekig simán ment minden. Szép a táj, jó a túra, 6-os átlag fölött vagyok, Tölgyikreket felismerem a Beac Maxiról (ellentétben Kevély-nyereggel), a pontnál kapok cukorkát, nem is olyan rossz. Szõke-forrás völgye elképesztõ látványt nyújtott. Már qvic is mesélte, hogy iszonyúan szép a völgy, de így „élõben” leesett az állam. Itt értem utol azt a túrabotos srácot, akivel késõbb együtt mentem egy darabig. A völgyben már keresni kellett a jelzéseket, az avar teljesen eltakarta az utat. Rövid szakaszon bukdácsoltam, majd hosszú szakaszon kényelmesen kocogtam a széles úton, miközben szájtátva bámultam a bal oldalon elterülõ völgyet. Mire leértem az aljára, utolért egy másik srác, akivel beszélgetni kezdtem. Közben felfigyeltem egy jelre, ami nem tûnt túl szívderítõnek: bal térdemnél oldalt valami tompán fájni kezdett. Már korábban is észleltem, de nem tulajdonítottam neki jelentõséget, gondoltam majd elmúlik. Hát nem múlt el, rosszabb lett. Dömösig rohamosan romlott az állapotom, a futás már nagyon kellemetlenné vált. Olyan rossz érzés kerített hatalmába, mint anno a Barcika 65-ön, amikor sérülés miatt fel kellett adnom a túrát. Éreztem, hogy villámgyorsan közeledik a tûréshatár, amin túl ez a kellemes túra túlélõtúrává változik.
10.50. Dömös. Jó idõben vagyok, kellemesen meleg van, csodálatosan süt a nap, és rohadtul fáj a lábam. A pontnál leültem egy padra, ettem, ittam, töprengtem, hogy mi legyen. Végül a döntést elhalasztottam Dobogókõig, legalább 35-ig menjek el, ott még mindig feladhatom. Szedelõdzködtem, a srác még maradt, felváltotta a botos srác, akivel Dobogókõig egymást kerülgettük. Gondolom felesleges ecsetelnem, hogy a Szakó-nyereghez vezetõ „kellemes” emelkedõk milyen hatással voltak a fájós lábamra. Minden gondolatomat kitöltötte a fájdalom. Már láttam magam elõtt, ahogy Dobogókõn gratulálnak a Piros 35 teljesítésért. Ez mind szép, csak én a 85-ön szeretnék végigmenni! Lassan haladtam, próbáltam tehermentesíteni bal térdemet. Többé-kevésbé sikerült is. Szakó-nyereg után azt vettem észre, hogy már jobban odafigyelek a tájra, mint a térdemben égõ fájdalomra.
12.37. Dobogókõ. 6 órája voltam úton, még így is tudtam tartani a 6-os átlagot. A hamarabb indulással szerzett elõnyömet megtartottam. Úgy tartják, hogy Dobogókõnek gyógyító hatása van. Talán tényleg így van. Mikor beléptem az Eötvös Házba, úgy döntöttem, hogy mégsem adom fel. Határozottan enyhült a fájdalom, csodaszerû dolog történt. Megettem egyik szendvicsemet, meg néhány puszedlit, és a ponton kapott almát. Megérkezett a botos srác is, a kútnál mosakodtunk, és ittunk. Együtt mentünk tovább. Lassan kocogtam lefele, elég furcsán nézhettem ki, ugyanis kitapasztaltam egy olyan futásmódot, amely segítségével egyáltalán nem érzetem a fájdalmat. A srác jól kezelte a botokat, lejtõn lefele gyorsabban nyomult. Aztán Pilisszántó fele már õ kezdett lemaradni. A település elõtt útbaigazítottam egy 50B-s sporttársat, aki simán lement volna Szántóra. Szeptemberben egy bejárás alkalmával én meg is tettem, jól el is kavartam. Körbe-körbe szaladgáltam Pilisszántón. Egy kutyában dé jávû érzést keltettem, kétszer is elmentem az általa õrzött kert elõtt, és mindkétszer megpróbált megkergetni. Az egész túrán nagyon jól jött a bejárások során szert tett helyismeret.
Csévi-nyeregnél pecsételtettem. Míg nassoltam egy kicsit a hátizsákom tartalmából, a botos srác is befutott. Kicsit fáradtnak látszott, de azért próbálta tartani velem a tempót. 50B-seket elõztem meg, közben engem is megelõzött valaki, akirõl késõbb kiderült, hogy Tamásnak hívják, és qvic ismerõse. Mivel jó tempót ment, igyekeztem tartani vele a lépést, aztán már beszélgettünk is. Mikor elmondtam neki a 10 órás célbaérési tervemet, felcsillant a szeme. Az neki is tökéletes lenne, így együtt mentünk végig. A Fehér-hegy emelkedõjén kicsit meglógott, de utol tudtam érni. Kopár Csárda elõtt lovasokba ütköztünk. Majdnem szó szerint. Egy szûk ösvényen utunkat állta három lovas, nem tudtak továbbhaladni, az egyik lóval bajlódtak. Szívélyesen invitáltak, hogy nyugodtan menjünk el mellettük, ezek szelíd lovak, csak a feketével vigyázzunk, mert kicsit ideges, és már majdnem két lábra állt, hogy szétzúzzon mindenkit, aki a közelébe mer menni. Pompás, mosolyogtunk, majd szó nélkül benyomultunk a susnyásba, és biztos távolságból megkerültük a pacikat.
15.27. Kopár Csárda. Nagyon jó idõ. Tamás hitetlenkedett. J Ráadásul õ 40 perccel késõbb indult, mint én. Kaptunk levest, ami bõséges volt és finom. A málnaszörpbõl is eltüntettem néhány pohárral. Kb 15 percet töltöttünk a pontnál, igyekezni akartunk, mert a Csárda-Nagykovácsi szakaszra szánt két és fél óra elég húzós, figyelembe véve a Hosszú-árok-Nagy-szénás nyerõpárost.
Kakukk-hegyre kissé nehézkesen sikerült felmászni, a leves és a szörp lötyögött a hasamban. A hegytetõn ugyanazt a pontõrt találtuk, mint Nagy-Kevélyen. Közölte, hogy õ is gyalog jött, és már néhány órája itt van. Persze nem hittünk neki. J Pilisszentivánból kifele jövet ismét 50B-seket igazítottam útba. Arrafele valóban kevés a jelzés, és nem is festettek fel újakat, mint az elsõ 50 km-en. Átléptük a Nagy-szénási Európa diplomás védett terület határát, és nekivágtunk Hosszú-ároknak. Tamás megint elõre ment, emelkedõn sokkal gyorsabb volt. Nagyon kemény ez az emelkedõ. Megizzasztott rendesen, különösen, amikor ráfordultam Nagy-szénásra. Igyekeztem egyenletesen és mélyen szedni a levegõt, magyarán szólva fuldokoltam. Egyre meredekebb lett, de szerencsére a hegy leküzdése nem vett el sok idõt. Tamás már szendvicset majszolt, mire felértem az emlékfalhoz. A pontnál négyen voltak, köztük Csanya, aki a pecsétet adta. Legközelebb sárgára kellene festeni a pirosat, lihegtem, legalább akkor a túra útvonala elkerülné Nagy-szénást.
Nem sokkal fél 6 után értünk Nagykovácsiba. Megkerestük az itinerben szereplõ általános iskolát, ami a plébánia volt. A pontõrökön kívül senkit sem találtunk a helyiségben. Pecsét, kaja, pia, elõ a fejlámpát, indulás tovább. Mikor kiléptünk, jött a megszokott hidegrázás, csak fél percig tartott, de nagyon kellemetlen volt. A lámpát végül az erdõben kapcsoltuk fel, ott ért utol minket a sötétség. Tempónk nem csökkent. Egyre jobban éreztük, hogy sikerülhet a célba érés 10 órára. Mikor kiértünk a fák közül, és megpillantottam Budapest fényeit, elöntött a lelkesedés. Aztán egy kicsit alábbhagyott, mert feltûnt a messzi távolban a szépen kivilágított Erzsébet-kilátó. Jézus, nagyon messze van. És az még csak nem is a cél. A Fekete-fej az általam leggyakrabban látogatott hegycsúcs. Gyorsan kiszámoltam: idén tizennegyedszer jártam a hegytetõn. Sátorozó pontõrök a fák közé bújtak a szél elõl. Elég hûvös volt már. Egy percet álltunk Szépjuhásznénál inni, és máris rázott a hideg. Hamar abbamaradt: megkezdtük a mászást János-hegyre.
20.00. Erzsébet-kilátó. A pontõrt nem irigyeltük. Egyedül a hideg éjszakában, ki tudja még meddig, brrr! Egy kellemes, hosszú, lejtõs szakasz következett, begyújtottuk a rakétákat. Áldottam magam a bejárásért, és szerencsére emlékeztem is minden letérõre. 40 perc alatt értünk Makkosmáriára. Pecsételtettünk az utolsó ponton, ettünk egy csokit. A Végvári-sziklától induló emelkedõ még tudatta velünk, hogy nincs vége a túrának, de már valóban nem sok volt hátra. Az utolsó letérõ után következõ egyenes szakasz nagyon kellemetlenül esett nekem. Lejtõ, szûk ösvény, vályus, a talpam alig fért el benne, kisebb-nagyobb kövek mindenhol. Kicsit már fájt a talpam, illetve a jobb bokám körül, még a bal lábam tehermentesítése miatt. Elöl csoszogtam lefele, Tamás türelmesen követett. Rugdostam a köveket, tüskés ágak csapódtak az arcomnak, már nem érdekelt, csak a bokámat nem akartam kitörni. Leértünk a kopár sziklákhoz, valamelyest javult a helyzet. Aztán végre kiértünk a mûútra. A 87 km-es piros útvonal végén, ahol becsatlakozott a fõútra Budaõrsön, egy férfi igazított minket célba.
21.48. Cél. Nagyon örültem. Talán jobban, mint a Kinizsi teljesítésekor. Talán mert még volt erõm örülni. Még a tízes buszt is elértük. Átvettem az oklevelet (mint másnap kiderült 50-es oklevél volt) és a jelvényt. A virsli még nem volt kész, várni kellett volna. Nem tettük. Hazamentünk. Jó túra volt. Jól elfáradtam. Talán jövõre is ott leszek. Biztos, hogy ott leszek.
Fotók: http://kep.tar.hu/piedcat
piedcat |
| | |
| |
|
Less Nándor emléktúrán
Megint eltelt egy hónap teljesítménytúra nélkül. Az elvonási tünetek hamar jelentkeztek rajtam. Felhívtam a dokit, hogy adjon valami gyógyszert, mire õ részvéttel teli hangon közölte, hogy sajnos a bajomra nincs ellenszer, a teljesítménytúrázás gyógyíthatatlan szenvedélybetegség, nem fogok tudni leszokni róla, mindig vissza fogok esni. A dohányosoknak létezik nikotintapasz, gondoltam veszek túratapaszt. A gyógyszertárban kiröhögtek. Ekkora hülyét már régen nem láttak. Nem tehettem mást, kénytelen voltam újra teljesítménytúrázni. :)
qvic beszélt rá a Less Nándorra. Tavaly elsõ lett 48 km-en, megint menni akart, és ajánlotta, hogy nevezzek valamelyik rövidebb távon, és begyûjtünk néhány érmet. Gondolkodtam a 48-on, de nem akartam, hogy qvic eggyel lejjebb csússzon a dobogón. :) A viccet félretéve, a fizikai korlátaim meghatározták, hogy melyik távon induljak, ugyanis lábaim (egyelõre) 30 km-ig bírják tartani folyamatosan a 7-es átlagot. Így maradt a 26. Egyébként is reméltem, hogy ilyen rövidtávon nem fognak ultrafutók sprintelgetni. Hát tévedtem.
A túra napjára végül is összeszedtünk még néhány embert. Szombat hajnali 3.40-kor, mikor felébredtem és belegondoltam, hogy csak 9-kor indulok a túrán, majdnem visszafeküdtem. Õrület, hogy egy kis szenvedésért milyen korán kell kelni. :) qvic kocsijával mentünk, szokás szerint. Az autóban ülõ ötös-fogat meglehetõsen heterogén volt a túra szempontjából. qvic 48-on (futott), Ákos 48-on (gyalogolt), Andi 60-on (futott), Szilvi 16-on (futott), jómagam 26-on (futottam). Cserépfalun csatlakozott a csapathoz qvic bátyja, a Bükk-i túrák nagy szakértõje: Ricsi (alias Bükk900), aki szintén 48-on gyalogolt.
A fõutcán már több túrázó nyomult a saját távján. Az iskolában is lézengett néhány ember. Csoportunk hosszútávosai készülõdtek az indulásra, én Szilvivel tömérdek idõ birtokában (9-ig még volt több mint két óra) felkerestük a Subalyuk barlangot. Kíváncsi voltam rá, és mivel a 26-os táv nem érinti a helyet, így még a túra elõtt meg akartam nézni. Szilvi pedig bejárta a 16-os táv elsõ két kilométerét. :) A barlangnál már pontõrök tanyáztak, várták a 48-asokat. Még fenn voltunk, amikor Ricsi nyomult fel elsõként, nem sokkal késõbb egy futó srác (neki még lesz jelentõsége), majd már lefele araszoltunk, amikor qvic söpört el mellettünk. Felfele. Megint csúcsformában volt a srác. A pontõrök azért még megkérdezték tõlünk, hogy nem kérünk-e pecsétet. – Még csak bejárjuk a túrát, nemsokára jövünk a pecsétért – mondtam. Egy kicsit talán hülyének néztek minket, de ezért „jó bejárást” kívántak.
Mikor visszamentünk az iskolába, a kép jelentõsen megváltozott. Gyerekek milliói özönlöttek be az épületbe, és mindenki nevezni akart. Mi még vártunk, eszegettem, lazítgattam, kikészítettem a csoki- és müzliszeletemet, illetve a fél literes izotóniás italomat. Kicsit bonyolult nevezési folyamat után elszántuk magunkat az indulásra. Az indító pecsétre várnom kellett, a rendezõ kicsit elaludt a laptop felett. Aztán megkérdezte: mire várok. Esetleg elindulnék, ha lehetne, választoltam. Ja, pecsét, idõ, futás. Így Szilvi 8.51-gyel, én 8.53-mal indultam az ellenkezõ irányba.
Gyorsan felvettem egy jó ritmust. Nyújtottam a lépéseimet, szerencsémre a jelképes lábizmaim lazaságával sosem volt gondom. Így izomgörcstõl és „bedurranástól” nem kellett tartanom. Kifele tartva a faluból valaki utánam kiabált: - Mindenáron meg akarod nyerni, azért futsz? Remek, már az elején beszólnak. :) Elhagytam a mûutat, jött a fenyves, meg a kaptató. Felfele egyenletesen kocogtam. Talán ezt nem kellene erõltetni. Agyam tiltakozott ellene, de a lábam vitt felfele. Viszonylag kevés emberrel találkoztam, amit furcsállottam, mivel a statisztikák szerint sokan indulnak ezen a távon is. Nem kellett sokat várnom. Ahogy felértem a mûútra, egy sereg túrázó jött velem szembe a kaptárkövektõl. Szemet szúrt nekem egy futó lány. Kitûztem célul, hogy majd valahol utolérem. A kaptárkövekhez vezetõ meredek lejtõ tele volt emberrel. Nehezen tudtam haladni. Közben az órámat sasoltam. Otthon idõtervet készítettem, elég húzósra sikerült. Kaptárkövekig fél órát engedélyeztem magamnak. Elõttem egy kisgyerek figyelt kifele egy hátizsákból, alig látszott ki a feje, hátizsák az apán, az apa félve araszolgatott lefele, többen próbáltak neki segíteni. Inkább nem néztem, egy nagyon csúszós részen kikerültem õket, és végre leértem a ponthoz. 9.22. Másfél perccel a tervidõ elõtt. Pont ennyi kellett a sorbaálláshoz. Mikor megkaptam a pecsétet, búcsút intettem az érdekes természeti jelenségnek, majd zúztam felfele, újra szlalomoztam az emberek között.
Mielõtt még letértem volna a mûútról, két futó srác érkezett lentrõl, és nyomultak az ep-hez. Talán 35-ön mennek, reménykedtem. Mindenesetre a piroson belehúztam, lejtõ következett. Újabb félórát szántam Dobi-rétig. Az egyik tisztáson a piros-fehér szalagot sárga váltotta fel. Elfutottam egy kisebb csoport mellett, az egyik lány a többieket kérdezte: - A sárga szalag is a mi túránkat jelzi? Nem, mosolyogtam magamban, a tavalyi Mátrabérc útvonalát. Eljött Dobi-rét, három perccel idõn belül. Sorbaállás. Itt már tovább tartott, a rendezõk szüttyögtek. Nem tudták eldönteni, hogy ki pecsételjen, ki írja az idõt. Így 9.53 lett az idõm, a tervbe még belefért.
Elindultam a szalagozott úton, kicsit lassítottam. Elmajszoltam a csokim felét. Megjött jobbról a sárga, figyeltem a jobb oldalt, nehogy elmenjek tovább egyenesen. Egy kisebb mélypontot éltem át, nem volt vészes. Aztán jött a meglepetés. A két futó srác utolért. Pont a letérõnél. Jó utat kívántak. Én is nekik, de mentem utánuk. Ha már itt vagytok, akkor húzzatok egy kicsit, gondoltam. Nagyon jól ment a futás, tapadtam a profikra, akik mindenféle maratonokról beszélgettek. Még mindig nem voltam biztos benne, hogy melyik távon vannak, de nem akartam megkérdezni. Jött egy kemény emelkedõ, majdnem meglógtak elõlem. De csak majdnem. Újra beértem õket. Hór-völgybe zúztunk lefele, itt megint sokan voltak. Elõzgetés, köves a talaj, elég merészen ugráltam a köveken, de hajtottam magam. Mire leértem a völgybe, a két futó csak meglépett.
Kényelmesen kocogtam a széles úton, tudtam hogy Oszláig bõven lesz idõtartalékom. Azon gondolkodtam, hogy megálljak-e frissíteni, esetleg enni a tájháznál. Mikor közeledtem, és megláttam a tömeget a pontnál, már tudtam, hogy nem lesz frissítés. A pecsételésnél szerencsém volt, a 26-osoknak külön pecsételt egy pontõr. Senki nem volt nála, így Oszlán kb. 40 másodpercet töltöttem. Mikor kiértem vissza a K+-re, összejött a futó csapat. A lány és a két srác frissítettek, így beértem õket. Menet közben megettem a csokim másik felét. Az Oszla-Ódorvár szakaszra 5-ös átlagot terveztem, volt 5 perc idõtartalékom, így nyugodtan vágtam neki a szerpentinnek. Kellemes meglepetésként ért, nem volt túlságosan meredek, így lassan kocogtam rajta. Bár emlékeztem qvic szavaira, hogy ez még nem vészes, majd ami utána jön… Jött is.
Elértem a második ág végét, és felnéztem balra. Aztán még feljebb. Uhhh, ugye ez csak vicc?! Szólni kellene annak a 120 embernek, hogy jöjjenek vissza, az biztosan nem lehet a helyes út! Pedig az volt. De még mennyire hogy az. Nyugtattam magam: hiszen ez csak egy emelkedõ. Igaz kicsit meredek, kidõlt fák az úton, az út nem is létezett, porhanyós, csúszós talaj, de jó, hogy csak 5-ös átlagra terveztem. Az elején még ment is, egyenletesen és viszonylag gyorsan, alacsony népsûrûség volt a jellemzõ. Aztán minden megváltozott. Ahogy egyre feljebb másztunk, egyre meredekebb lett, egyre több túrázó torlódott egymásra, egyre több lett a kidõlt fa. Néhol célszerûbb volt laposkúszásban közlekedni a fák alatt. Nagyon lassan mentem, de nem bántam, legalább pihentem. Már ha ilyen emelkedõn felfele lehet pihenni! Az idõtervemre már nem is mertem gondolni. Felnéztem, de nem láttam a tetejét. Mindenhol csak fa és ember, a lejtõszög még mindig nõtt, ezt nem hiszem el. Kézsegítség nélkül már nem tudtam haladni, a földbe kapaszkodtam. Aztán megláttam a fényt. És a keresztutat. Õrület, itt a vég(e).
Néhány másodpercig azt sem tudtam, hogy hol vagyok, és merre kell menni. A tüdõm kicsit lemaradt, be kellett várnom, mert nem kaptam levegõt. A friss oxigéntõl kicsit észhez tértem, kilábaltam a sokkból, és elindultam jobbra. Néhány méter gyaloglás és kis ivás után újra kocogósra fogtam a tempót. Nem igazán hittem a valóságnak, de képes voltam az ódorvári emelkedõ után felfele futni. Belelkesedtem, de nem sokáig tartott. Ugyanis Ódorvár felõl, ami kb. egy percre lehetett, a két futó srác sprintelt lefele. Ajaj, ez azt jelenti, hogy mégsem a 35-ön futnak, hanem 26-on. Egyre távolabb kerültem a dobogós helytõl. Közvetlenül a faház elõtti kanyarból a futó lány is megérkezett, fél perces elõnye lehetett hozzám képest. Plusz a sorbaállás a pecsétért.
Ódorvár, 11.15. Nagyon jó. Bõven idõn belül voltam, és innen már csak lefele van, meg az a említésre se méltó dombocska, amit Nyomó-hegynek hívnak. A ponton a sok csokiból kikerestem egy epres szeletet, egy másodperc alatt eltüntettem a nyelõcsövemben, majd futásnak eredtem lefele. Ideje volt végre lehagyni a lányt. A túra legjobb része következett. Hosszú szakaszon enyhén lankás, remekül futható jó minõségû út fogadott, kisebb tócsákkal és sárfoltokkal tarkítva, amelyek fölött egyszerûen átrepültem. :) Próbáltam minél magasabbra emelni a lábam, hogy minél hosszabb legyen a lépéshosszom. Száguldottam, fák és bokrok suhantak el mellettem. Csak a szalagokra koncentráltam, nehogy letérjek az útvonalról. Egészen hamar eljött a bükkzsérci mûút, viszont a lányt még mindig nem értem utol, sõt még csak nem is láttam. Nagyon gyors volt.
Feltûnt Nyomó-hegy. Ez már nem lesz vészes. A távolban, a bokorsor mellett túrázókat láttam felfele araszolni. Befordultam a szántásra, elértem a bokorsort, és nem tudom, hogy milyen indíttatásból, de átküzdöttem magam rajta. Körülnéztem, sehol a hegy. Na most mi van. Aztán a homlokomra csaptam, ó én marha, minek jöttem át?! Vissza a susnyásba, a túloldalon jobbra meg is láttam a szalagot. Ahogy közeledtem Nyomó-hegyhez, kezdtem rájönni, hogy ez az említésre se méltó dombocska nem is olyan kicsi. Ráadásul a fél liter folyadékom elfogyott, így már egy ideje szomjaztam. Nekivágtam a hegynek. Kezdetben gyorsan haladtam, aztán lassabban, majd még lassabban. A fene, milyen hegy ez? Nemrég úgy tûnt, hogy a torony csak egy karnyújtásnyira van. Láttam a tetejét, de nem közeledett. Újra kidõlt fák keresztezték utamat. Végre felértem. Kis csoport éppen pecsételtetett. Addig elõvettem müzliszeletemet, és megettem. Már 3 km sincs. 11.53. Negyedórával idõn belül jártam.
Megkaptam a pecsétet, nekivágtam az utolsó szakasznak. Gyorsan futottam lefele, a pincesor emelkedõjét is sikerült megfutni. Beértem Cserépfaluba, be az iskolába. 12.07. Nagyon elégedett voltam magammal, hiszen 3 és félórás teljesítést terveztem, 3.14-es idõrõl nem is mertem álmodni. Valójában sokáig nem bíztam benne, hogy sikerül tartani a tervet.
A futó lány éppen akkor adta le az itinerét, amikor beérkeztem. Egy-két perccel érhetett be elõttem. Képtelen voltam megelõzni, nagyon jól nyomta. A gulyásevés közben felbukkant a két futó srác is. Õk már átöltöztek.
Szilvi már egy ideje bent volt a célban, 2.41-es idõvel õ is nagyon jót ment. Míg vártuk a többieket, eszegettünk, iszogattunk, és megosztottuk élményeinket a túráról. qvic-ra nem kellett sokat várni. A géppuskalábú túrázó még egy óra elõtt beérkezett, 5.41-es idõvel. Te jó ég, egy órát hozott a tavalyi idején 48 km-en. Megkérdeztem tõle, hogy hány pontot hagyott ki. Megvonta a vállát, és közölte, hogy egy pontot sem hagyott ki, és nagyon jó formában van. :) Viszont egy srác még így is megelõzte, az, akivel még Subalyuknál futottunk össze még a túra elõtt. Hat perc lett a különbség köztük. Pech.
A Bükk minden bokrát ismerõ Ricsi is megérkezett. 8.30 lett az ideje, ami nem is rossz, fõleg ha figyelembe vesszük, hogy bekötött szemmel ment végig. :) Kilencedszer teljesített Less Nándor túrát, jutalma egy rozsdamentes rumos flaska lett, nomegálljcsakos :).
Ákos kilenc óra körül teljesített, Andi pedig tíz óra körül, bár õ fakultatív lenyomott még néhány kilométert. :) Közben qvic érdeklõdött a rendezõknél a helyezéseink iránt. Végül nagy sokára kiderült, hogy õ második lett 48-on, én pedig harmadik 26-on. Az elsõre tippem se volt, hogy ki lehetett, a második pedig holtversenyben a két futó srác. 16-on az elsõ valami 1.20 körüli idõt ment. Csak lestünk. Méghogy nem indulnak jó futók a rövid távokon! Szilvi helyezését a lányok között nem tudták megmondani, mivel nem jegyezték fel ki volt a nõ és ki volt a férfi az elsõ tízben. Õ kilencedik lett az összesítettben. Talán egy hónap múlva kiderül, hogy dobogós-e vagy sem. Ugyanez a helyzet Andival is. Mindenestre a fõrendezõ qvic nyakába akasztotta az ezüst érmet, az enyémbe pedig a bronzot. Büszkék voltunk magunkra. :)
Nem sokkal 5 után indultunk haza, mindenki kellemesen elfáradt. Nekem nagyon tetszett a túra, az ellátás, a szalagozás jó volt. Azt hiszem a Less Nándor emléktúra kötelezõ évi program lesz számomra.
Fotók: http://kep.tar.hu/piedcat
piedcat
|
| | |
| |
|
Beac Maxi 110
(lódarázs vs. piedcat)
Múlt év végén elhatároztam, hogy 2005-ben nekimegyek néhány nehéz túrának. A Mátrabérc és a Kinizsi után a harmadik kiszemelt áldozatom a Beac Maxi volt. Vitát lehetne arról nyitni, hogy ki volt az igazi áldozat.
1. Felkészülés
A túrára való felkészülést elsõsorban lelki oldalról közelítettem meg. Nem mintha fizikailag annyira a toppon lettem volna, de ezen az éven a sok túrázás a maximumot hozta ki belõlem. Szóval, ha most nem sikerült volna, akkor valószínûleg sohasem. Azért igyekeztem az augusztust úgy tervezni, hogy beleférjen egy kis edzés. Végül is néhány kilométeres hegyi futás, és három teljesítménytúra lett belõle, két gyalogos (Bükk 900, Vértes 50) és egy kocogós (Kék-Balaton 30). Hm, épp most számolom, hogy a három túra együtt távban: kb. 110 km, szintben: kb. 3600 m. Ez nem volt szándékos. :) Mint már említettem, inkább fejben szerettem volna összerakni a dolgokat. Tavaly a Börzsöny 50 nagyon jól sikerült, viszont nem akartam elkövetni azt a hibát, ami sok túrázónak sikerül: a hosszútáv elsõ felét úgy tekintik, mint egy ötvenes túra. Az ezzel a probléma, hogy a szervezet is erre készül, aztán ötvennél leáll, és máris lehet megváltani a vonatjegyet hazafele… Ezért a túra napjáig sokszor átnéztem az útvonalat térképen, tanulmányoztam qvic tavalyi itinerét, próbáltam tervezgetni az idõt. Hetvenig minden jól is ment. De kezdjük az elején.
2. Magyarkút - Csóványos: Darázsinvázió
Szombat reggel, mikor beszálltam a metróba, egy ismerõs arc ácsorgott az ajtónál: immár hatszoros Maxi teljesítõ qvic, a szokásos övtáskával és teszkós zacsival. A fél hetes vonathoz siettünk, nem akartunk úgy járni, mint tavaly sok ember: a gyorsvonatot nem várta meg a balassagyarmati, így jóval késõbb értek ki Magyarkútra. Sokan szálltunk le Vácon, és a gyors is beérkezett. Nagy tömeg indult meg Irma-forrás felé. A rajthelyen a rendezõ rögtönzött eligazítást tartott, mondott néhány értékes infót. Hallgattuk egy páran, montisok serege gyülekezett, gyalogosok is voltak szép számmal. Egy pár tandemmel vágott neki valamelyik távnak. Nagyon kemény.
Akár tavaly, most is fél kilenckor indultunk. qvic úgy tervezte, hogy ha Nagymarosig tartjuk a 6,5-ös átlagot, akkor megint elérjük a 16.45-ös kompot. Így nyúlcipõt húztunk, és kocogással kezdõdött az elsõ Beac Maxim. Hamar felvettünk egy gyors tempót, qvic a sajátját, én meg az övét. Alig telt el tíz perc, amikor rájöttem, hogy akárhogy nyomom a gázt, nem bírok tapadni a túratársamra, aki egyre távolodott. Mit evett ez az ember?! Nem feküdt nekem a nagy sebesség, ezért lassítottam, mielõtt még az elején újra kellene éleszteni. Aztán a Nógrádra vezetõ hosszú lejtõs szakasz kezdetén qvic bevárt. Közölte, hogy az emelkedõn is futott. Te jó ég, akkor ezért nem bírtam követni.
Lekocogtunk a településre, jött az elsõ ep. Bringások zsúfolásig, kidolgozott felsõtestû helyi lakos csapolta a forrást marmonkannával, kaptunk pecsétet, közel 8-as átlag, remek, eszement a tempónk. qvic futásnak eredt. Kiabáltam utána, hogy lassítsunk. Fel kellene készülni a Csóványos meghódítására. Végül is az emelkedõkön nem futottunk, csak a lejtõkön. Síkon pedig felváltva gyalogoltam és kocogtam. Jól ment.
Nyílt terep után beértünk az erdõbe. Pontosan nem tudom, hogy mennyit mentünk, amikor elõttem qvic felkiáltott, és hadonászni kezdett a kezével. Elsõre azt hittem, hogy szúnyogok támadták meg. De nem. Darazsak voltak. Alig egy másodperccel késõbb én is átfutottam a dühöngõ ízeltlábúak hadseregén. Már-már azt hittem, hogy megúszom, amikor éles fájdalmat éreztem bal oldalamon a bordáimnál. Az egyik szemét dög belém csípett. Szerencsésnek mondhattam magam, rajtam volt sapka. qvic több csípést kapott a fejére. Aggódtunk, hogy valami baja lesz, de szerencsére nem lett rosszul. Még fel sem ocsúdtunk a sokkból, amikor hallottuk, hogy a mögöttünk jövõk is találkoztak a támadókkal. Ezt fájdalmas üvöltések, és a darazsak rokonságának heves emlegetése jelezte.
Kicsit bizonytalanul folytattuk az utat, reméltük, hogy nem lesz még egy ilyen Maxi meglepetés. :) Fájt a csípés helye, de komolyabb problémát nem okozott. Nem sokkal késõbb már Csóványosra koncentráltam. Szokatlanul kevesen kapaszkodtunk felfele, alapvetõen az egész túrán kevés emberrel találkoztunk. A hegy nem izzasztott meg annyira, mint tavaly. Kényelemesen haladtam felfele, közben fotóztam is. A Foltán-keresztnél montisokkal találkoztunk, õk is akkor indultak a csúcsra. A kevésbé meredek részen õk mentek elõre, egyébként mi. Azért már örültem, amikor megpillantottam a tornyot.
3. Csóványos - Nagymaros: Száguldás
11.30. Csóványos után a Nagy-hideg kóla következett. Vagyis a Nagy-hideg hegy, de az odavezetõ utolsó emelkedõn már csak egy pohár kóla lebegett a lelki szemeim elõtt. Az energiám végén jártam, ideje volt kajaszünetet tartani. qvic bíztatott, hogy igyekezzünk a turistaházhoz, mert ha a montisok beérnek, akkor sorba is állhatunk az üdítõért. Berongyoltunk a büfébe. Fél liter kóla, két szendvics, mézes puszedli, mosakodás. Mindez 10 perc alatt.
A hegyrõl zúztunk lefele. A köves út nem volt szimpi, fõleg a lábamnak. Ráadásul folyton hátra-hátra kellett pillantanom, a bringások nem tartották be a sebességkorlátozást. :) A vége fele kicsit már elegem volt ebbõl az útból. Bezuhantunk Kisinócra, kaptunk pecsétet, jött Kóspallag. Tartottuk az iramot. Az aszfaltos kocogás nem tetszett. Valami nem stimmelt a bal lábfejemmel. Fájtak a csontjaim. Próbáltam nem törõdni vele, de egyre jobban éreztem.
Törökmezõig átéltem a nappali szakasz egyetlen holtpontját. Nagyon kemény volt. Már arra gondoltam, hogy a Dunánál kiszállok. Még csak 30 körül járunk, hol van még a vége. Ha nem javul a lábam, nincs értelme a szenvedésnek. Felmásztunk Törökmezõhöz. Mondtam qvic-nak, hogy szükségem van pihenésre, csak pár perc. Még egy kóla, még egy szendvics, még két perc. Végül is nem tudom, hogy mi segített, de miután elindultunk, enyhült a fájdalom, és minél többet kocogtam, annál jobb lett.
Hegyes-tetõre mumusként emlékeztem. Most nem volt az. Megmásztuk a rohadtmeredek emelkedõt. A kilátásra viszont nem emlékeztem. Csak lestem, és fotóztam. Lefotóztam a pontõröket is, akik jóízûen lecsót ettek. Lebuktak. :) A dinnyébõl két szeletet is ettünk, nagyon jól esett. Kicsit elszüttyögtük az idõt. Én indultam elõször lefele, óvatosan kocogtam. Montisok szenvedtek felfele. Az elsõvel lefolytattam egy rövid, érdekes párbeszédet:
- Messze van még a teteje?
- Úgy másfél perce futok lefele.
- B… meg! Akkor nekem legalább még negyed óra!
Találkoztam a tandemes párral is. A férfi tolta felfele a biciklit. Jézus…
Nagymarosig nyomtuk a gázt. A macskaköves utcákon kocogtunk, és nagyon jól éreztem magam. A komphoz negyedórával hamarabb érkeztünk, mint tavaly. Megkaptuk a pecsétet, zsíros kenyeret ettem, ásványvizet ittam. Feltûnt, hogy a komp éppen úton volt Visegrád fele. Kiderült, hogy amint megtelik, rögtön indul, így nem kellett várni még 16.45-ig sem. Pompás, bár szívesen ücsörögtem volna még a Duna parton a kilátást csodálva. Levettem a cipõmet és a zoknimat, vízhólyag-képzõdményt kerestem a talpamon, de nem találtam. Mezítláb sétáltam egy kicsit a fûben, eszméletlen jó érzés volt. Közben visszajött a komp, lecserélte az utasait, és indultunk is Visegrád felé.
4. Visegrád - Pilisszentlászló: Becsületes játék
Nekem az egész túrából ez a húszas szakasz tetszett a legjobban. Elsõsorban annak köszönhetõ, hogy most jártam itt elõször túrán, és teljesen lenyûgöztek az útvonalról belátható tájak. Másrészt fizikailag is rendben voltam, így folytattuk a kocogós-gyaloglós tempót.
Mivel sietni kellett a komphoz, ezért a mosakodást és vízvételezést már Visegrádon ejtettük meg. Ezzel a komppal a Maxisok közül csak mi ketten és néhány montis jött át. Megcéloztuk a Fellegvárat. Köves és meredek út fogadott. Eltöprengtem, hogy egy „mezei turistának” valószínûleg elõtte két hétig kell edzenie, ha fel akar jutni a kéken a várhoz. Kicsit brutális az út (vagy csak ötven után tûnt annak).
Nagy-Villámnál tombolt a turistaszezon. Megkaptuk a pecsétet, és mentünk tovább a kéken. qvic szerint a többség az Apátkúti-völgyben megy, így nem fogunk sok emberrel találkozni. Így is volt, csak három montis járt arra akkor. Itt jegyzem meg, hogy szerintem a bringások teljesítménye egy ilyen kemény túrán emberfeletti. Elismerésem minden kerekes indulónak. Én Nógrádig sem jutnék el. Szerencsére gyalogos vagyok, nem kerékpáros. :)
A kék nem volt egy könnyû útvonal, de a pazar kilátás mindent feledtetett. Tettünk egy kitérõt a Borjúfõ kilátóponthoz. Végignéztem az alattunk elterülõ tájon, majd visszaillesztettem leesett államat. Már csak ezért érdemes volt erre jönni. Sajnálom, aki nem ezt az utat választotta. Na jó, csak vicc volt, valójában nem sajnálom. :)
Elértük a Barát-halmot, ahol Csanya hûsölt az árnyékban egy fekete kutyussal. Még személyesen nem találkoztunk, csak a fórumon. Kaptunk tõle egy pecsétet és egy csokis nápolyit. „A becsületes játék az egyetlen út”. Hamar levettem, hogy Csanya nem a rendezõk beépített embere. :) A Téry Társaság nem arról híres, hogy szigorúan betartatná az útvonalat. Bár ezen a túrán a kispistázók nagy távot, de fõleg nagy szintet nyernek. Annak ellenére, hogy engem abszolút nem érdekel, hogy ki merre megy, jól esett az elismerés.
Fél nyolc körül még világos volt, amikor lecsorogtunk Pilisszentlászlóba. A nappali szakasz végén jött a hab a tortán: raguleves a Kis Rigóban. Élmény volt. Rendeltünk még gesztenyepürét és Fantát. Elintéztünk néhány telefont, töltöttünk vizet, elõkotortuk a fejlámpát. Ez egy jó túra. Kellemesen fáradt voltam, de izgatottan vártam az éjszakai szakaszt. Még nem tudhattam, hogy az éjjel sokszor fogom visszasírni a Börzsönyt.
5. Pilisszentlászló - Hüvösvölgy: Holtpont-parádé
Valójában még ma sem jöttem rá, hogy mi okozhatta azokat az állandó hangulatváltozásokat az utolsó negyvenen. Több tényezõ is befolyásolt. A legnagyobb a fáradság volt. Talán jobban jártam volna, ha üdítõ helyett egy vödör kávét öntöttem volna magamba. Ezenkívül fájt a talpam a sok kilométertõl.
Mikor kiléptünk a vendéglõbõl, a láz úgy rázott minket, hogy a vacogástól nem értettük egymás szavát. Még jjjó, hohohogy felvettük a pupupulóvert. A Dobogókõ emelkedõi sokkoltak. Éjszakai 50-es indulókat értünk utol, így nem volt olyan befordulós a hangulat. Az emelkedõkön a következõ haladási fokozatokat alkalmaztam: gyors gyaloglás - lassú gyaloglás - vánszorgás - négykézláb mászás - lapos kúszás. Dobogókõ csak nem akart eljönni! Aztán mikor mégis megláttuk a fényeket, már teljesen kész voltam. A turistaháznál leültem egy székbe, zsíros kenyeret ettem. Hallgattuk egy montis sztoriját, éppen ott adta fel a túrát. Nem irigyeltem. De magunkat se. Még 30 kilométer volt hátra.
A rendezõ tanácsára a sárgán haladtunk Lajosforrás felé. Néha ugyan nehezen, de megtaláltuk az utat. Közben utolért minket négy gyalogos Maxis. Elég ritkaságszámba mentek. :) Tölgyikrektõl jött a hangulatváltás. Befordulás és erõltetett menet. qvic kicsit elõrement, én a többieket követtem. Eljött Lajosforrás is, nagyon a padlón voltam. Leltárt készítettem az élelembõl. Orálisan ráizgultam egy müzliszeletre, néhány puszedlire és energia italra. Gyorsan jött a hatás. Alighogy elindultunk, újabb hangulatváltás: sokkal jobban éreztem magam. Épp jókor. qvic-nak megint futni támadt kedve, a zöld+ alkalmas is volt erre. Csak a felzárkózó montisokra nem számítottunk. Mókás helyzet alakult ki. qvic vezette a csapatot, õt követe a két bringás, én meg sereghajtóként loholtam utánuk.
Csikóváralja újabb fordulópontot jelentett. Rájöttem, hogy a rövid pihenõknek semmi értelme. Egyszerûen nem találtam olyan testhelyzetet, ami pihentetett volna. A talpam mindenképpen fájt, bár vízhólyagom nem volt. Egy óra alvás talán rendbe hozott volna.
Csobánka után nekivágtunk a Kevélynek. Észrevettem, hogy már qvic sem olyan stabil, mint általában. Közölte, hogy már õ is kezd zombulni. Csoszogtunk fel a hegyen, egy igazi mélypont következett. Gondolatok jártak a fejemben: talán ez lesz az utolsó Maxim. Persze lelkem mélyén tudtam, hogy holnapra minden megszépül, és elfelejtem a szenvedést.
Kevély-nyergen találtunk egy felállított sátrat, benne két embert, akik nem a pontõrök voltak. Maxis bélyegzõ híján a kéktúra bélyegzõjével pecsételtünk. Újra utolértek minket a Lajosforrásnál lehagyott Maxisok. Enni akartam. Leültem egy faasztalra, és a maradék szendvicsemet próbáltam lenyelni. Nem ízlett, pedig korgott a gyomrom, az energiám pedig nulla szinten állt. Ez volt az a pont, amikor már nagyon otthon szerettem volna lenni. Egy kád forró vízrõl és az ágyamról álmodoztam. Menet közben el tudtam volna aludni. Az utolsó kilométereket már csak zombiként lehet átvészelni. Araszoltunk le a hegyrõl, a köves, meredek út rosszul esett mindkettõnknek. Félúton egy autóba botlottunk, az elveszett ep. Megkaptuk az igazi pecsétet.
Az utolsó pontig a menet nagyon befordulósra sikerült. Itt már nem volt hangulatváltás, végig mélypont. A Rozália téglagyár elõtt még egy utolsót pihentünk az út mellett. Kezdett pirkadni, de a Virágos-nyeregnek még lámpával mentünk neki. Kellemes meglepetésként ért a hegy, sokkal durvábbra számítottam. Bár nekem már mindegy volt. Csak gépiesen mentem, igaz, még volt erõm gyönyörködni a napfelkeltében. Leigazoltunk a pontnál, és lecammogtunk Hüvösvölgybe.
Azt hiszem õszintén bevallhatom: még soha nem örültem ennyire az 56-os villamosnak. :) Végre célba értünk. Reggel 7.10-et mutatott az órám. Õrület, alig hittem el, hogy sikerült.
Epilógus
Mit mondhatnék el a túráról? Profi szervezés, jó ellátás (csúcs raguleves!), gyönyörû tájak, kemény szintek. 70-ig igazán élveztem, és bár az éjszakai nagyon kemény volt, nem várhatom el magamtól, hogy elsõre fütyörészve, indián szökelléssel teljesítsek egy ilyen nehéz túrát. Lényeg: én ilyennek képzelek el egy jó hosszú távú teljesítménytúrát.
Végül köszönet a rendezõknek a lehetõségért; a két zoknimnak, hogy megóvták a lábam; Csanyának a „becsületpecsétért”; de elsõsorban qvic-nak, aki végigvezetett az elsõ Beac Maxi túrámon. Illetve gratulálok minden teljesítõnek.
Beac Maxi fotók: http://kep.tar.hu/piedcat
piedcat |
| | |
| |
|
Kék-Balaton 30
Nagyon kedvemre való, hogy tavaly óta újra rendezik a Kék-Balaton túrákat, mivel én alapból szeretem a magyar tengert. Tavaly a párommal lassú tempóban, minden kilátóból megfigyelve a tájat teljesítettük a túrát. Már ekkor megfogadtam, hogy jövõre visszajövök. A túra full panorámás, az egész útvonalról látható a Balaton. Így vált ez a túra számomra a nyár utolsó fix balatoni programjává.
Idén egyedül indultam, egy egyenletes, kocogós, öt órás teljesítést terveztem. Fél ötkor keltem, hogy elérjem a 6.15-ös tapolcai gyorsvonatot, ami csak Fehérvárig volt gyors, utána minden fûcsomónál megállt. Balatonalmádiban, a vasútállomáson lézengett néhány ember. Az indulási idõ végén jártunk, én 8.55-kor keltem útra, 43-dik 30-as indulóként. Furcsa, hogy nem jöttek többen, szerintem ez egy nagyon szép és jó túra.
Tavalyhoz hasonlóan, megint elnéztem a Szent Imre utcát, és tovább mentem a kéken. Még idõben észrevettem, korrigáltam, és nagy sebességgel nyomultam felfele a meredek úton. Hamarosan elértem az Óvári Messzelátót, ahol máris szívgörcsöket kap az ember, ha kitekint a panorámára. Most ezt kihagytam, de azért lefele futva felidéztem magamban a tavalyi látványt. A Batthyányi utcán felírtam a mozdony számát, ez volt az elsõ ep. Utána jöttek a nem éppen kellemes aszfaltos kaptatók. Lassú tempóban kocogtam felfele, közben elhatároztam, hogy az emelkedõs futásból nem csinálok divatot. A Csere-hegyi emelkedõ amúgy sem tûnt futhatónak, egy idõ után nagy lejtõszög fogadott, és elég hosszú is volt a szakasz.
Fújtatva értem a tetõre, újabb kilátó. Már maga a torony is szép látvány, hát még ami belõle látható. Két srác üldögélt egy padnál, tõlük kaptam pecsétet, meg egy Kék-Balaton szeletet. :) Egy percet beszélgettem velük, majd kocogtam tovább a kéken. Itt egy kicsit figyelni kellett, mert a szekérútról a kék lemegy balra, a jelölés jó, nem lehet eltéveszteni. Ami problémásabb volt, az a tömeg. Eddig hiányoltam, hogy alig elõztem le egy-két embert, most a szûk ösvényen kaptam belõlük rendesen. Ráadásul az út lankásan lejtett, pont ilyeneken szeretek futni. Csak szerettem volna. Egy csoport, sok gyerekkel állta az utamat. A gyerekek egy üres flakont rugdostak lefele. Majdnem a lejtõ aljáig követtem õket, majd ritkulni kezdett a növényzet, és végre elõzhettem.
Lefutottam Alsóõrsre. Itt emlékezetbõl tudtam, hogy 180 fokban jobbra kell fordulni a gyerektáborok felé. Jelzés itt nemigen látható, egészen addig, míg egy dózerút meg nem indul az erdõbe felfele. Még véletlenül sem arra kell menni. Bal kézre van egy oszlop, rajta a jelzés: kék háromszög. Itt kell bevágni a susnyásba. Ajánlott a bozótvágó kés. Tavaly ezen a szakaszon percekig küzdöttünk a fákkal és bokrokkal, mert elvesztettük az utat. Emlékeztem, hogy az út néhány méter után élesen balra fordul. Egy útnak nem nevezhetõ valamin nyomultam felfele egy kerítésig. Ez is cseles rész. Ugyanis a kerítés mellett kinõtt bokrot egyszerûen arrébb kell tenni, és máris ott az „út”. Végre feljutottam a Somlyó-hegyi kilátóba. Ez a kilátók túrája. Kaptam pecsétet és almát. Kiderült, hogy ez a 10-es cél is. Meglepõdtem, 1 óra 10 perce vagyok úton. Az ötórás tervemet gyorsan négyórásra módosítottam, majd elindultam lefele.
Keresztülvágtam a temetõn. Kifutottam Alsóõrsrõl, irány Lovas. Az ismerõs italbolt után jobbra fordultam, majd egy kerítés után balra egy szûk ösvényen. Jött a Lovas Séd, ami egy hosszú betonos út, kissé emelkedik. Ezért a futásomat rövid sétákkal színesítettem. :) Közben gyönyörködtem a kilátásban. Hamar elértem a palóznaki kálváriát, ahol pecsétet és szörpöt kaptam. Egész jó volt az ellátás, szinte minden ponton kaptam valamit. Utána megindultam felfele a Csákány-hegyre. Végigfutottam a gerincen, közben tettem egy kitérõt jobbra az Endrõdi-kilátóhoz. Itt figyelni kell, könnyen el lehet mellette menni. Felírtam a kilátó készítésének dátumát, már fejbõl tudom. Egyébként ez a kedvenc kilátóm. Innen belátható a Balaton teljes keleti partja, a Tihanyi-félsziget, és az összes part menti település.
Megindultam lefele, sasoltam a jelzéseket, ugyanis tavaly rendesen elkavartunk. Jött az elágazás, a helyes utat kék zacskóval megjelölték a rendezõk. Hála nekik. Tavaly a bal oldalin mentünk le. Lekocogtam a jobb ágon, viszont újabb elágazások következtek. Az egyiket elnéztem. Tavalyhoz hasonlóan megint nem a Malom csárdánál lyukadtam ki, hanem kétszáz méterrel feljebb. Sprinteltem a mûúton. Nem mentem a csárdáig, hanem átvágtam az út melletti tisztáson, és megcéloztam a fákkal övezett turistautat. Átugrottam a fák közötti füves földkupacokat, és… majdnem belecsobbantam egy vízzel teli árokba. Ezt megúsztam.
Jött a szõlõtáblás rész, ahol ugyancsak ritkák a jelzések. A lényeg az, hogy folyamatosan nyugat felé tartsunk, párhuzamosan a Balatonnal. Nem kell sehol letérni. Aztán jöttek az izgalmak. A Péter-hegy. Az egy igazi mumus.
A hegyre vezetõ utat sem egyszerû megtalálni. A leírás szerint „a villanyvezetékeknél élesen jobbra fordulunk”. Na igen, ez elsõre elég röhejesnek tûnik, ugyanis csak a nagy dzsungelt látjuk. Én már oda-vissza megjártam Péter-hegyet, de még így, harmadszorra is eltöprengtem: biztos, hogy erre kell menni? Hát arra. Két lépés, és már az utat sem láttam. Becsuktam a szemem, és -lesz, ami lesz- alapon belesétáltam a bozótosba. Mikor már úgy éreztem, hogy átvágtam rajta, kinyitottam a szemem, és nagy csodára, ott volt elõttem a kék jelzés. Itt már nem segít a bozótvágó kés, láncfûrész kell. Másztam egyenesen felfele, és itt követtem el a hibát. Nem emlékeztem tavalyról, hogy az út 90 fokban balra fordul egy olyan részen, ahol a legkevésbé látni. Megtévesztett a villanyvezeték alatti ritkább aljnövényzet. Mentem tovább felfele, a jelzés elfogyott. És az út is. Megláttam a hegy csúcsát, talán oda vezet a kék is. Átküzdöttem magam a fák között, és felértem egy teljesen ismeretlen helyre. Pompás, egy másik hegytetõn vagyok. Arra gondoltam, hogy térkép alapján belövöm az irányt, és toronyirányt átmászok a másik csúcshoz. Hamar elvetettem az ötletet. Még a jelölt turistaút is járhatatlan, nemhogy a natúr erdõ. Visszazúztam a hegy lábához, és végre megtaláltam a jelzést. Szitkozódtam magamon, hogy felejthettem el a balost! Nem is igazából az elvesztegetett idõ idegesített, bár kezdtem kicsúszni a négy órából, hanem a feleslegesen elhasznált energia. Az aksi kezdett lemerülni. A hegyre vezetõ út hihetetlenül rossz minõségû. A jelzésekkel festett fák többsége kidõlt. Néhol úgy bedõltek a fák, hogy csak négykézláb tudtam átkúszni alattuk. Nagy nehezen felértem. A csúcson nem találtam pontõrt, nem is csodálkoztam, tavaly sem ott volt, hanem a túloldalon, a hegy lábánál. Kicsit már megfáradva nyomtam a gázt lefele, a ritka jelzések miatt néha aggódtam, hogy rossz helyen érek le a hegyrõl. Mikor aztán kizuhantam a bokrok közül egy mûútra, örömmel nyugtáztam, hogy Balatonarácson vagyok.
A hegy lábánál várt az ep, pecsét és teszkós ropi. Kérdezték, hogy hol vannak a többiek, és már én is furcsállottam, hogy a Malom csárda óta nem találkoztam senkivel. Kocogva elindultam Koloska-forrás felé. Közben rájöttem, hogy nem is kellett volna ezen a ponton pecsételtetnem, mert ez csak a húszasoké. Lehet, hogy a ropi se járt volna.
A mûúton belesétáltam, próbáltam pihenni. Az idõn is töprengtem, nem lesz meg a négy óra. Nagyon nem bántam, a lényeg, hogy jól éreztem magam. A Koloska-csárdától újra kocogni kezdtem, lassú egyenletes tempóban. A völgyben utolértem két lovast. Mielõtt még valaki azt gondolná, hogy milyen gyors vagyok, közlöm, hogy a lovak nem ügettek, hanem csak nagyon lassan sétáltak. :) A forrásnál kajával kínáltak, de nem ettem. Mint késõbb kiderült, kár volt. Itt értem utol egy srácot, akinél csak egy fél literes flakon volt. Csodálkoztam, hogyan hagyhatok le egy futót, de megoldódott a rejtély. A srác nem futó volt, csak a húszason indult, és közben átnevezett a harmincasra. Együtt kapaszkodtunk fel a forrás melletti hegyre. Itt megint megtévesztõ, hogy a hegytetõn a piros háromszög zöld háromszögre vált. Búcsút intettem a srácnak, és kocogtam tovább. Elértem a kék +-et, és befordultam Balatonfüred irányába. Lelkileg segített a tudat, hogy mindjárt a célegyenesben vagyok, viszont az aksi lámpája már nagyon villogott. Ennem kellene, mert nem lesz elég az energiám a célig. A forrásnál mégis csak kellett volna nyomatnom egy fél zsíros kenyeret.
Már a Sándor-hegy elõtti sík területen abbahagytam a futást, sétáltam. Törtem a fejem, néztem az órámat. Végül arra jutottam, hogy lassan felmászom a Jókai-kilátóhoz, ott gyorsan megtömöm a fejem, majd negyedóra alatt lerohanok a célba. A kilátóhoz valóban lassan mentem fel. Lerogytam az építmény lábához. Felírtam az Aranyember keletkezésének dátumát, eltüntettem a teszkós ropi felét, és nyakaltam a maradék izotóniás italomat. Átgondoltam a hátralévõ utat, és nekivágtam az Aranyember útjának. Jelzések voltak, csak nem jó helyen. Az elágazásokban például nem. Rögtön az elsõnél rossz helyen mentem le. Káromkodtam egy sort, és visszamásztam a helyes útra. Újabb elágazások következtek, gyakran csak tippeltem, hogy merre menjek. Az út végén elvesztettem a jelzést, de már nem érdekelt. A lényeg, hogy lejussak Füredre. Egy mélyúthoz értem, lemásztam a földfalon. Elkezdtem kocogni Balatonfüred utcáin.
Már alig volt idõm, de nem volt erõm gyorsítani. Csak emlékezetbõl mentem, a jelzésekre nem figyeltem. Meg is jártam. A vasútállomásra vezetõ utat egy utcával elnéztem. Zsákutca. Remek. Egy percre voltam a négy órától. Már nem érdekelt az idõ. Ahelyett, hogy visszamentem volna, kisétáltam a fõ útra, átmentem a síneken, és megkerültem az egész mindenséget a fõ út és a vasútállomás között. Bementem a buszpályaudvarhoz, be a sörözõbe, és… és a cél nem volt sehol. Nocsak, tavaly itt volt, és a leírás sem jelezte, hogy máshol lesz. Megnéztem a lángosost, egy másik büfét, még a váróterembe is bementem. Senki. Visszamentem a sörözõbe, a pultos lányt kérdeztem, de nem tudott semmit a túráról. Ekkor jutott eszembe a leírás, hátha van rajta telefonszám. Volt. A rendezõ elmondta, hogy a túloldalon vannak, még a peronokhoz vezetõ út elõtt. Pompás. Szóval, ha nem néztem volna el az utat, akkor beérek négy óra alatt. Így 4.08 lett.
A célban találkoztam a sráccal, akivel Koloskánál futottam össze. Csodálkozott, hogy õ hamarabb beért. Én nem. Elmondtam, hogy közben megnéztem a várost. :) A kitûzõ kellemes meglepetés volt. Mivel tavaly is részt vettem a túrán, ezért most másfajtát kaptam. Egy naplementés, balatoni kitûzõt. Ez a legszebb az eddigiek közül.
Számomra a Kék-Balaton a toptúrák közé tartozik. Rövid, nem megy el vele az egész napom, viszont néhol nagyon nehéz a terep, a tájékozódás, ezért nem is unalmas. A pazar kilátás, pedig csak hab a tortán. Azt hiszem, jövõre sem hagyom ki, de akkor újra egy nézelõdõs, fényképezgetõs túrát tervezek.
piedcat |
| | |
| |
|
Baromira Bozótos Bükki Barangolások
Egy napon hússzor csúcsra jutni nem kis teljesítmény. Már azokat is irigylem, akik egyáltalán megpróbálják. :) Augusztus 6.-án úgy döntöttem, hogy én is kipróbálom, hogy milyen érzés. Így született meg bennem a döntés: feljutok a Bükk húsz 900-as csúcsára!
A szombatot rendesen megvariáltuk qvic-kal. Eredetileg én a Rocki-ra szerettem volna menni, õ pedig a Bükk 900-ra. Egyik sem jött be. Nekem a héten összejöttek a dolgok, lelkileg nem voltam felkészülve egy 125 km-es menethez, és idõm se nagyon volt két napot túrázni. Ezért döntöttem a Bükk mellett, és üzentem qvic-nak, hogy megyünk együtt. Nem mentünk. Pénteken közölte, hogy nem megy sehova, költözik. Pompás. Újabban elkerüljük egymást a túrákon, valamelyikünknek valami mindig közbejön. Sebaj, majd a Beac Maxin bepótoljuk. :)
A héten az idõjárás is furcsán alakult. Idén többször szivatóra állított engem a túrákon, most sem tûnt jobbnak a helyzet. Hétfõn még hõgutától tartottam, szerdán ez özönvízre módosult. Csónakos túrára készültem. Aztán csoda történt. A héten egyedül a szombati napon volt normális idõ, pont túrázásra való.
Bár a szüleim nem laknak messze a Bükktõl, mégis hamarabb ébredtem, mint a kakas. qvic tanácsára magas szárú trekkinget húztam, felvettem a hátizsákot, aztán a csipától félig megvakulva kibotorkáltam a buszmegállóba. Késett, de legalább jött. Felültem, majdnem elaludtam. Miskolcon nyomultam az 1-eshez, ki a Majális-parkba. Alighogy kiértem, egy fehér Corsa kanyarodott be a Népek Tavasza céljához. Ricsi érkezett, qvic bátyja. Õ is többedmagával szeretett volna jönni, de a társak lemorzsolódtak. Így ketten indultunk fel Bánkútra.
A mûúton egy vaddisznó-csorda haladt át elõttünk. Az anyát már nem láttuk, a kicsi, csíkos malacok egymást követve pattogtak az aszfalton. Az utolsó már annyira megijedt az autótól, hogy figyelmetlenül lefejelte a szalagkorlátot, és visszagurult az útra. Aztán kétségbeesetten megtalálta a bejáratot az erdõbe. Késõbb ugyanezen az úton mókust is láttunk.
Negyed nyolc körül még nem sokan voltak Bánkúton. Harmincvalahanyadikként neveztünk, és fél nyolckor indultunk el. Hamar rájöttem, hogy Ricsivel óriási szerencsém van, nagy helyismerete miatt GPS-ként funkcionált. Térképet nem is használtunk, minden fejben volt. A turistautakat nem vettük figyelembe, sõt semmilyen más utat sem vettünk figyelembe. Minden csúcsot toronyirányt kerestünk fel.
Elsõként a Felsõ Borovnyákot céloztuk meg, a sípálya tetején. Jó kezdés volt az a kis hegymenet. Aztán jött a Bálvány és a Pipis-hegy. A negyedik csúcstól kezdve már az ajánlott sorrendbe másztuk a hegyeket.
A Kõrös-bércen nem találtunk vizes kannát, amit elvileg minden évben kiraknak. Igazából nem is hiányzott, az idõjárás optimális volt, nem fogyott gyorsan a vizünk. Mint késõbb kiderült, az összes utat lezárták, amin fel lehetett volna hozni a kannát. Azért volt ellátás: a rendezõk az útvonalra pompás málna- és szamócabokrokat ültettek. :) Szemezgettünk is rendesen.
Nem siettünk, futás egyáltalán nem volt, csak a végén az utolsó harminc métert kocogtam. Igyekeztünk minden ponton gyorsan pecsételni, ez nem mindig sikerült. Néhol sorba kellett állni, Három-kõnél ez három percet is igénybe vett. Nagyobb kajaszünetet Kukucso-hegyen tartottunk, ez sem lehetett több tíz percnél. Ami még lekötötte az idõnket az a Tar-kõrõl elénk táruló látvány volt. Még sosem jártam ott, ezért kicsit leesett az állam. Dél, Kelet és Nyugat fele nagyon messze el lehet látni, eszméletlenül szép a kilátás. Ricsinek igaza volt, már csak ezért is érdemes erre a túrára jönni.
Mivel nem használtuk az utakat, ezért a terep elég kemény volt. Szerencsére a Bükk nem a susnyás aljnövényzetérõl híres, de néha azért belegyalogoltunk a sûrûjébe. Csalán csípett, tövisek szúrtak, faágak csapkodták a fejemet. Olykor térdig merültem a fatörmelékekben, és alig bírtam kiráncigálni a lábamat. A két kilométeres szintemelkedést is megéreztem. A Virágos sár-hegy volt a legdurvább, az emelkedõnek csak nagyon nehezen lett vége. Mikor már hazafele mentünk, éreztem a lábamban, hogy ez nem egy szokványos harminc km-es túra volt.
Nagy eltévedésekrõl nem igazán tudok beszámolni. Igazából egy métert sem tettünk meg feleslegesen. Néha úgy éreztem, hogy túratársam pontosan tudja, hogy melyik két fa között kell lemenni a hegyrõl, hogy pontosan a másik hegyre jussunk fel. A csúcson lévõ pecsételõ oszlopokat is gyorsan megtaláltuk. Ricsi helyismerete érdekes szitukat produkált. Istállós-kõrõl két srác elindult lefele a Nagy Kopasz felé. Mi még eszegettünk-iszogattunk egy kicsit, majd az ellenkezõ irányba lassan leereszkedtünk. Felmásztunk Nagy Kopaszra. Én leeresztettem a fáradt olajat, Ricsi pecsételt, még ittunk is. Elindultunk visszafele, útközben összefutottunk a két sráccal, akik nagy sebességgel robogtak Nagy Kopasz felé. Már hozzánk se szóltak. Késõbb Tar-kõnél újra találkoztunk, ott már egyikük megkérdezte tõle: „Hogy lehet, hogy ti mindig elõttünk jártok, pedig én már hatodszor teljesítem a túrát?” Én Ricsire mutatva válaszoltam: „A srác nagyon otthon van a Bükkben, õ most van itt tizedszer.”
Már Tar-kõnél látszott, hogy elég jó idõt fogunk menni, innentõl már gyakrabban figyeltük az órát. Büszkés-hegy, Három.-kõ és Nagy Kõhát után leküzdöttünk a Kis Kõhát sûrû erdejét, majd ott is pecsételtünk a csúcson. Egy nap alatt hússzor a csúcson. Sikerült! :)
Bánkútra már a turistaúton sétáltunk be, 15.25-re. Másodikként értünk célba, egy salgótarjáni tájfutó srác elõzött meg minket öt és félóra körüli idõvel. Szép teljesítmény. A rendezõk elismerõen gratuláltak a nyolc órán belüli teljesítésért. Én mosolyogtam magamban: egyedül nem ment volna. Ricsi megkapta a kitûzõt a tizedik teljesítésért, én pedig az elsõért. A pohár szõlõlé, amit kaptunk, nagyon jól esett.
A Mátrabérc óta nem éreztem ilyen jól magam túrán. Nekem bejött a dzsungelharc, a hagyományos túrák mellett én ezt is szeretem. Ezért mindenkinek ajánlom a Bükk 900-at, de elsõre mindenképpen olyan túrázóval menjen, aki már járt néhányszor az útvonalon. Ha én egyedül mentem volna, akkor lehet, hogy még mindig ott bolyonganék. :)
Fotók: kep.tar.hu/piedcat/Bükk 900
pcat
|
| | |
| |
| Eötvös | Túra éve: 2005 | 2005.06.20 20:41:50 |
|
Eötvös 50, avagy hogyan tévedjünk el minél többször, minél jobban
Múlt héten kihagytam a Kevélyt. Egyrészt a rossz idõ miatt, másrészt pedig a killer Kinizsi és a négy órás G30 után jobban esett a pihenés. Erre a hétvégére a Balaton 50 volt betervezve, de qvic nem ért rá, így sajnos kihagytuk a tavalyi remek túránk ismétlését. Egyedül nem akartam messzire utazni, így maradt az Eötvös. Még soha nem túráztam a Visegrádi-hegységben, gondoltam most felavatom. Nem apróztam el, egybõl az 50-est néztem ki magamnak. Volt némi fenntartásom a túrával kapcsolatban, már a paraméterei is elég tekintélyt parancsolóak, illetve a ttúra fórumon olvastam, hogy az 50 valójában 57, és a szint is nagyobb. Aggódásomat tetõzte, hogy nem voltam jó formában, a bal combom tövénél enyhe szúrást éreztem minden lépésnél, ez különösen a hegymeneteknél és a kocogásnál zavart. Így alakult ki a 11:59-es kényelmes idõterv. :) Mivel qvic nem jött velem, amúgy is ugrott a 7.30-as teljesítés. :)
Korán kiértem Pomázra, 7-kor egy kisebb csapattal indultam. Közben még visszhangzottak a fejemben az indító rendezõ szavai: „Elég húzós a túra!” Mosolyogtam magamban: minden rendezõ ezt mondja saját túrájáról. Akkor még nem tudhattam, hogy mennyire igaza volt.
Még Pomázon voltunk, amikor hamar elõre törtem a szokott tempómmal. Egyedül egy idõsebb férfi ment elõttem, elhatároztam, hogy tartom vele a lépést. Aztán hirtelen megállt egy csapnál, és vizet vételezett. Nem várt fordulatként élre álltam, de máris rám tört az aggodalom. Abból, hogy elsõ vagyok, semmi jó nem fog kisülni, csak az, hogy túlhajtom magam, és számolom hányan próbálnak leelõzni. Szerencsére néhány perc múlva két futó sprintelt el mellettem, és hamarosan az idõs férfi is visszaelõzött. Én gyorsan visszavettem a tempóból.
Elhagyva a zöldet, a kék+-en elég kedvetlenül haladtam. Szúrt a combtövemnél, fáradékonynak éreztem magam, lelassultam. Fél órának kellett eltelnie, hogy rájöjjek, folyamatosan emelkedik az út. Közben többen leelõztek, ügyet sem vetettem rájuk, valószínûleg még találkozom velük. Így is történt, Lajosforrásnál az elsõ ponton megálltak pihizni, én gyorsan odébbálltam. Lejtõs szakasz következett, a lábaim megindultak elõre. Jól esett a futás, közben a szúrás is enyhült. Az út viszont kezdett susnyúlni. Néhol olyan szinten be volt nõve, hogy olyan érzésem volt, mintha belefutnék a bokorba. Utolért egy fejkendõs srác, és megkérdezte tõlem: „Miféle út ez?” Valóban nem volt a legjobb minõségû, de legalább a jelzéseket megtaláltam. Nem sokkal késõbb egy futó lány is beért, õ az idõsebb férfi után érdeklõdött. Egy darabig tartottam vele a tempót, aztán a lejtõ végétõl már csak sétáltam. Összeismerkedtem a fejkendõs sráccal, akit Szilárdnak hívtak, és csak az éven kezdett el túrázni, de máris szép eredményei vannak. Mivel hasonló tempóban ment, együtt folytattuk az utat.
Pilisszentlászló határába, ami elvileg 11,4 km-nél volt, 1 óra 50 perc alatt értünk. A hosszú kocogásnak köszönhetõen jó idõben voltunk, de nem is bántam, legalább volt egy kis idõtartalékom a váratlan nehézségekre (késõbb nagyon nagy szükség volt rá). Az elsõ elkavarás Prédikálószék fele történt, bár ez csak néhány percre vetett vissza minket. Egy elágazásnál balra tértünk le, és elvesztettük a p+-et. Persze jobbra kellett volna. Visszamentünk, és találkoztunk néhány tanácstalan túrázóval. Biztosítottam õket, hogy lefele nincs jelzés, csak felfele mehetünk. Hamarosan meg is találtuk a jelzést, innen már nem volt probléma. Gyönyörû tájak következtek. Szilárddal egyfolytában fotóztunk. Prédikálószékrõl lefele valaki megjegyezte, hogy nem tud haladni a varázslatosan szép látvány miatt. Én sem tudtam hova nézzek, sajnos az út nagyon meredek és köves volt, az életben maradási esélyem növelése érdekében többet kellett figyeljek a lábam elé. Mikor az út beljebb húzódott az erdõbe, még meredekebbé vált. Fától fáig csúszkáltam. Egyszer megindultam lefele, és azért, hogy nehogy felgyorsuljak, belecsimpaszkodtam egy fa törzsébe. A lábam elvált a talajtól, és szabályosan kilengtem. Mi vagyok én, Tarzan? Szilárd nevetve botorkált mögöttem. Végre leértünk. A srác fájlalta a térdét, nem jó jel. Nekem a combom még tûrhetõ volt.
Egy széles, köves úton haladtunk tovább, majd bekanyarodtunk egy meseszép völgybe. Máris imádom a Visegrádi-hegységet. Középen egy kis patak csordogált, én a partján nyomulva, szájtátva bámultam a tájat. Aztán a völgy hirtelen szûkülni kezdett. Ekkor jöttem rá, hogy már a Rám-szakadékban vagyunk. A vízen való átkelés nem az erõsségem, a Mátrabércen is sikerült pancsolnom egyet. Itt a patakba sok fa és kõ volt lerakva, így sokáig nem okozott problémát a haladásban. A gondok akkor kezdõdtek, amikor a szakadék kettévált. A bal oldali barátságosabbnak tûnt, persze nekünk jobbra kellett menni. Szilárd már ismerte az utat. Két sziklafal közé szorult közel két méter magas kõtömb, és errõl teljes szélességében ömlött le a víz. Érdeklõdve néztem a srácra, hogy hogyan tovább. Egyenesen fel, hangzott a válasz. Miii??...Hogy én oda fel?...Soha! Nincs az a pénz!
Alig találtam fogást a kõtömbön, a lábammal még kevesebbet. Megpróbáltam felhúzni magam, csak hason kúszva sikerült. Féltem, hogy a lábam alól kicsúszik a talaj, de szerencsére a trekking cipõm tagolt talpa nagyon jól kapaszkodott még a csúszós sziklán is. Végre feljutottam a mini vízesésen, de a további látvány se volt szívderítõ. A láncos részek következtek. Az elsõ láncnak csak az egyik vége volt rögzítve, a másik csak úgy fityegett lefele. Belekapaszkodtam, de a sáros, vizes kezemben csúszott a fém. Kénytelen voltam a kézfejemre tekerni. Meg is lett az eredménye. Sikerült felhúzni magam, viszont néhány ujjamról a lánc lehámozta a bõrt. A további részeknél egyre jobban belejöttem a sziklamászásba. Bíztam a cipõ tapadásában, tarkamacska módján ugráltam a sziklákon. :) Viszonylag hamar felértem, és mikor megálltam, csak akkor éreztem, hogy teljesen kivagyok. A koncentrálás annyira lefoglalt, hogy teljesen kifacsartam testembõl az energiát. Sebaj, úgy egyeztünk meg Szilárddal, hogy a szakadék után kajaszünetet tartunk. Feltöltés után elindultunk Szakó-nyereg felé.
Hogy merre jártam Szakó-nyereg és Pilis-nyereg között, arról halvány fogalmam sincs. Két dolog biztos, ilyen mértékben még soha nem tévedtem le túrán, illetve ez alapvetõen az én hibám volt. Általában qvic-kal túrázom, benne teljesen megbízom, õ nagyon körültekintõ a tájékozódásban. Viszont mikor egyedül megyek, akkor folyamatosan követem a térképen az utat, és ha véletlenül elhagyok egy jelzést, akkor visszatérek az utolsó biztos pontig, és új utat keresek. Most mindezt felrúgtam, és követtem a tapasztalt túrázókat.
A Szakó-nyeregbõl lefele egy középkorú túrázóval nyomultam, akit ha minden igaz Tibornak hívnak. Ha mégsem, akkor elnézést kérek tõle. :) Szilárdot innen már nem láttam. Leértünk egy köves útra, ami balra kiszélesedett, viszont jelzés nem volt sehol. Tibor már régen volt ezen a túrán, de úgy emlékezett, hogy balra kell menni. Egy jó darabig mentünk lefele, az irány jó volt, viszont az út elfogyott, jelzést pedig abszolút nem láttunk. Mondtam Tibornak, hogy menjünk vissza a köves útra, õ bele is egyezett. Alighogy elindultunk, néhány túrázó jött lefele, köztük Ibolya, akit még csak hallomásból ismertem. Vele tartott egy idõsebb férfi, aki határozottan emlékezett, hogy még az út vége elõtt jobbra kell kanyarodni. Mi el is kanyarodtunk, viszont ott sem volt út. Ami engem jobban aggasztott, hogy folyamatosan északnak tartottunk, ami a túra útvonalába egyáltalán nem illett. Mielõtt még elértük volna a Dunát, Ibolya végre rábeszélte a férfit, hogy orientálódjunk nyugat fele. Néhány perc múlva találtunk is egy utat, ami kivezetett egy mûútra, nem messze a Hoffman fogadótól. A jelzett turistaút is eredetileg ide hoz. Itt már öten-hatan csoporttá verbuválódtunk, én pedig elkövettem a következõ hibát, velük mentem. A zöld négyszögön indultunk meg délnek, felfele. Ez még nem is lett volna probléma, a p+-t is megtaláltuk, viszont a Pilis-nyeregre vezetõ piros már megint nem volt sehol. Egy völgyben ácsorogtunk. Végül Ibolyáék a teljes csapattal elindultak egy susnyás úton meredeken felfele. Én nem tartottam velük, egy szimpatikusabb utat néztem ki magamnak, az irány jó volt, és az is felfele ment. De még az sem volt a piros, visszaértem arra az útra, amelyen lejöttünk a völgybe. Kezdtem kétségbe esni, az eltévedés miatt rengeteg idõt vesztettem, és fogalmam sincs, hogy mennyi van még hátra. Mikor késõbb átgondoltam a dolgot, ott akkor valószínûleg egy karnyújtásnyira voltam a helyes úttól, csak valamiért nem vettem észre. Mindenesetre visszasprinteltem a völgybe, és célba vettem a susnyás emelkedõt. Húsz méter után az út eltûnt. Hát ez igazán pompás! Itt vagyok a semmi közepén, legalább húsz kilométerre a céltól, és gyorsan fogy az idõm. Mielõtt pánikolni kezdtem volna, hideg fejjel átgondoltam, hogy merre keressek valami biztos tereptárgyat, amirõl be tudom azonosítani, hogy hol a francban vagyok. Ekkor jutott el az agyamig, hogy a p+ folyamatosan egy mûút mellett halad, és elég közel hallottam is az autók hangját. Így folytattam a kapaszkodást a dzsungelben, egy híd alatt találtam magam, ami meredek betontömbökre volt építve. Átmentem alatta, és egy vízelvezetõ, szûk betoncsatornában elkezdtem felfele mászni. Az autósok valószínûleg azt hitték, hogy egy nagydarab mutáns patkány mászik ki a vízelvezetõbõl. A térkép alapján belõttem, hogy merre lehetek, jobbra indultam a mûúton. Alig mentem néhány métert, amikor rábukkantam a keresett pirosra. Döbbenten néztem a kocsiszélesnyi utat, és egyszerûen nem értettem, hogy nem vettük ezt lentrõl észre. Most már mindegy. A túloldalon is megtaláltam a folytatását, ami már a Pilis-nyeregre vezetett. Közben két bizonytalan túrázó kétségbeesetten kérdezte, hogy Pilisszentléleken volt-e pont. Én sem jártam ott, de nem valószínû. Nem volt lelkiismeret furdalásom, amiért kihagytam a települést, rendesen megbûnhõdtem érte. Egy túrán a bizonytalanság az egyik legnagyobb ellenfél.
Fogytán az idõvel, nagy sebességgel robogtam a Pilis-nyeregig. Az eltévedések izgalmában megint legyengültem, öt percet szántam étkezésre és pihenésre. Közben elcsodálkoztam, hogy mennyire más így kihaltan ez a hely, én eddig mindig csak túlzsúfolva láttam a Kinizsiken. Ekkor hangokat hallottam a piros felõl, és a legnagyobb ledöbbenésemre egy kis csapat érkezett élén Tiborral és Ibolyával. Õk még jobban elkavartak, mint én. Pedig már azt hittem, hogy árkon-bokron túl járnak. Innen már Tiborral mentem végig. Leküzdöttük a Fekete-követ, és Dobogókõ felé vettük az irányt. Ekkor már éreztem, hogy a lábam nem egészen úgy funkcionál, ahogy kellene. Kicsit meg is zakkantam. Túl izgalmas ez a túra, nem tesz jót a szívemnek. :)
Beszélgettünk Tiborral, elmondta milyen régen túrázik, és néhány jó sztorit is elõadott. Elismerésre méltó eredményei vannak. Dobogókõn, ahol szintén most jártam elõször, letoltam két szendvicset, egy müzliszeletet, és fél liter kólát, majd zúztunk lefele a piroson. Itt már nem esett jól a futás, kicsit sántikálva próbáltam tartani a tempót Tiborral, aki végül mégis meglógott. Csak Pilisszentkereszten értem utol a kocsma mellett, ahol pecsételtetnünk kellett. Tovább nyomultunk a Szurdok felé. Ez megint egy fantasztikusan szép hely volt. Rátérve a kékre, mér nem volt erõm a futáshoz, úgy tettem le a lábamat, hogy kevésbé érezzem a szúrást a combomban. Tibor elõre ment, de nagyjából mindig látótávolságban maradt. Az órámat sasoltam, most már talán beérek szintidõn belül.
Csobánka fele már ismerõs volt a terep. Beértem Tibort, együtt mentünk neki az Oszolynak. Nyugodt voltam, emlékeztem a szavára: ez már csak egy kicsi hegy. Õ lehet, hogy annak látta. De én nem. qvic is ilyenekkel szokott etetni: „Mindjárt ott vagyunk” meg „Csak egészen enyhén fog emelkedni” Na igen, épphogy hegymászó felszerelés nem kell hozzá. Szóval Oszolyon felfele követtem a s+-t, csúsztam-másztam az emelkedõkön. Túratársam már rég elhúzott. Az emelkedõt újabb emelkedõ követte, és megint egy újabb. Eszembe jutottak a régi szép idõk, a Tepke, a Muzsla, a Nagy-Gete, a Csóványos leküzdése. Hasonlóan ramatyul éreztem magam, mint most. Aztán egy emelkedõ után eltûnt a s+. Balra, egy szûk ösvényen észrevettem egy piros szalagot, kicsit beljebb még egyet. Jobb ötlet nem lévén, arra mentem, persze egy újabb emelkedõn. Kezdtem kétségbe esni, hogy megint eltévedek. Felértem a hegyre, egy tisztáson találtam magam. Sehol senki. Ilyen nincs! Újra a slamasztikában. Már-már visszafordultam, amikor úgy döntöttem, hogy ötven méternek adok még esélyt. Mázlim volt. Egy bokor után végre elõbukkantak a pontõrök. Pecsételtettem, majd lassú, sétálós tempóban megindultam Pomáz felé.
Tíz perc után valaki megszólalt mögöttem: „Te már megint megtaláltad a jó utat.” Majdnem hanyatt estem a meglepetéstõl. Tibor ügetett el mellettem. Neki sem ez volt a legkönnyebb túrája. :) Pomázra sem úgy jutottunk be, ahogy szerettünk volna. Egyszer susnyás dzsungel keresztezte utunkat, egyszer meg óriási sziklatömbök. Kicsit már ideges voltam. Ez lesz az eltévedések túrája.
Miután részletesen megismertük a Pomáz melletti mezõket, és az összes szekérutat, végre találtunk egy meredek, legyalult utat, ami a településre vezetett. Tibor kocogni kezdett lefele, én viszont csak nagyon lassan araszoltam. Pomázon megkerestem a fõutat, jobbra fordultam, feltételeztem, hogy arra van a mûvelõdési ház. Azért a biztonság kedvéért megkérdeztem egy helyi lakost. „Húúú, hát az nagyon messze van.” - hangzott a válasz, de azért elmutogatta merre menjek.
A céltól éppen akkor fordult ki Tibor, amikor én érkeztem. Gratuláltam neki, õ azt mondta, hogy jó idõt mentem. Az eredeti tervhez képest (11:59) tényleg jót. Pontosan 11 óra 5 perc. A rendezõ kérdezte milyen volt, elmondtam, hogy az eltévedések miatt legalább egy órával többet mentem. Megkaptam a kitûzõt és az emléklapot, készülõdtem haza. Kíváncsi lettem volna rá, hogy Szilárd beért-e, de sajnos nem tudtam a rajtszámát. Közben hallgattam a rendezõt, valakivel beszélgetett. Az elmúlt 11 évben egyszer sem mérték le a túra távját. Valaki ma lépésszámlálóval ment, és 57 km-t mért. A rendezõ elismerte, hogy elképzelhetõ, és jövõre mindenképpen lemérik. Ekkor kezdtem kihúzni magam, és feszíteni: 57 km-en nem is mentem olyan rossz idõt. :)
Azért egy dologra kíváncsi vagyok. Ha jövõre kiderül, hogy az Eötvös 50 valójában 57, akkor vajon átkeresztelik-e Eötvös 60-ra?
pcat |
| | |
| |
|
Éjjel a Margitán
Kihevertem a Kinizsi-sokkot. Szerdára begyógyultak vízhólyagjaim, a szombat közeledtével ismét túrázni vágytam. Nappalira nem mehettem, mert közbeszólt egy apróság: államvizsgáznom kellett Pécsett. Így kapóra jött a G30 éjszakai, bár korábban már tervben volt ez a túra. Két hete a párommal nagyjából bejártuk az útvonalat, sajnos rossz tapasztalatokkal. Nappal is sikerült elkavarnunk, vaddisznókkal volt halál közeli élményünk, Margita körül pedig montisokba ütköztünk, vagyis majdnem õk ütköztek velünk. A vaddisznók kevésbé voltak veszélyesek. :)
A pechsorozat szombaton is folytatódott. qvic közölte, hogy nem tart velem (most már tuti eltévedek), a rajtban kiplakátolt útvonalvázlat elõtt pedig döbbenten álltam. Ugyanis a bejárt útvonal még messzirõl sem hasonlított a G30 útvonalához. Legalábbis az eleje és a vége. Zöld jelzés nincs is a térképen, amin el kell indulni. Pedig én négy órás teljesítésre készültem, kis övtáskával és fél liter piával. De így változott a helyzet. Mielõtt elindulnék, ki kellene deríteni a speciális mentõk telefonszámát. :)
Aztán jött a kárpótlás. A tömegben ismerõs arc tûnt fel. Attila a hosszú botjával. Együtt zúztunk a Téry-n. Mivel volt társa (Zsolt), nem akartam odapofátlankodni, hogy velük megyek, de azért elhatároztam, hogy amíg ismeretlen a terep, szemmel tartom õket.
Nyolckor indultunk elsõként. Tényleg volt zöld jelzés. Hiába, a Gödöllõi-dombságban még elég ismeretlen vagyok. Attila és Zsolt futottak, amit nem bántam, hiszen én is erre készültem. Azért figyeltem az útvonalat is. Az Antalhegyi keresztezõdésnél végül feltûnt nekik, hogy keményen tartom velük a tempót, és Attila megkérdezte megyek-e velük. 6-os átlagot akarnak menni, és egyre beérni. Én éjfélre gondoltam, de egye fene, vele biztosan nem tévedek el.
A 6-os átlagról csak annyit, hogy soha nem jártunk a közelében. Pap Miksa–kútig végig futottunk, ami azt eredményezte, hogy az 5,3-as ponthoz 33 perc alatt értünk. Ez testvérek között is 9,6-os átlag. Mi voltunk az elsõk. Egészen Domonyvölgyig ez így is maradt, itt ért utol minket 1 db futó. Aztán a futó rossz úton fordult be Margita irányába, de a közeli 2-es ponthoz mégis hamarabb ért, mint mi. Vagy jól ismerte a terepet, vagy meglátta az erõs fényt. A ponton meggyszörpöt öntöttünk magunkba.
Margita felé az ég elég szépen beborult. Kicsit aggódtam, mert nem vittem esõkabátot. Mikor a nyílt terep után betérünk a susnyásba, elõvettük a fejlámpákat. Közel a túra felét sikerült lámpa nélkül abszolválni.
A kilátóhoz 22.15-re érkeztünk, a felfele menet kicsit lelassított minket. Pecsételés, csoki és zúztunk lefele. Ekkor már látszott, hogy talán sikerülhet éjfélre beérni.
A templomrom felé bokáig süllyedtünk a homokban. Akadályozta a haladást, de ez csak a kisebbik gond volt. Hogy nagyokat nyeltem belõle, az volt a nagyobbik. 22.54, templomrom. Itt már találkoztunk a 20-as mezõny résztvevõivel is. Valaki jó irányba ment, valaki rossz irányba. Babatpusztánál nemrég induló 30-asokkal is összefutottunk.
Ismét jött a számomra (és a térkép számára is) ismeretlen zöld jelzés, és elértük Gödöllõt. Az utolsó ponton már szemerkélõ esõben pecsételtettünk. Már csak 3 km a célig. Nem bírta ki esõ nélkül, bezzeg a Kinizsin mekkora megváltás lett volna egy kis égi áldás. De még így is szerencsénk volt. Nem sokáig esett.
A városban kocogósra vettük a tempót, és lassan becsorogtunk a suliba 23.52-re (7-es átlag). Nekem sikerült a négyórás teljesítés eltévedés nélkül, a srácok pedig egy órát hoztak a tavalyi idejükhöz képest. Jó volt velük menni.
|
| | |
| |
|
Harc a hõség ellen
Az elsõ Kinizsi Százasomat nem egészen így képzeltem el. Már év eleje óta vártam ezt a napot, készültem rá testileg-lelkileg. Tudtam, hogy nem lesz könnyû, hiszen eddig 56 km-nél nem mentem többet egyhuzamban. Persze én is hibás vagyok. Nem kellett volna figyelmen kívül hagynom az idõjósokat, akik +34 fokot ígértek árnyékban. Engem nem érdekelt, mindenáron teljesíteni akartam. Végül is sikerült. De tényleg csak mindenáron.
Reggel csodák csodájára HÉV-vel sikerült kijutni Csillaghegyre. Nem volt sokkal jobb, mint a busz, rengetegen voltunk. Tömegiszonyom fokozódott, amikor megláttam a rajthelyet. Szerencsére qvic már szerzett nevezési lapokat, amit még otthon kitöltöttünk. Benyomultunk az épületbe, és viszonylag gyorsan neveztünk. Öten voltunk. qvic, két munkatársa Ákos és Gergõ, a párom, aki a 40-en indult, és jómagam. Ákos és Gergõ elõre mentek, qvic átszerelte a teszkós reklámzacsit övtáskára, 7.10-es idõvel mi is útra keltünk. A balos elõtt búcsút intettünk a páromnak, és nagyobb sebességre kapcsoltunk.
Nagy-Kevélyen felfelé örömmel nyugtáztam, hogy jó formában vagyok, bízhatok a lábaimban és a tüdõmben. A csúcsra egy óra alatt értünk fel, qvic megint hetes átlaggal kezdte a Kinizsit. Kevélyrõl futás lefelé, beértük a két srácot.
Hosszú-hegy után elkövettem egy hibát, ettem egy szendvicset. Az emésztés és a pilisi emelkedõ nem fért meg együtt. Ráadásul itt már érzõdött, hogy nagy kánikula van kialakulóban, a meleg levegõ megrekedt a fák között, alig kaptam levegõt. A gyomrom teljesen felfordult, a szerpentinen behúzódtam a fák közé, megpróbáltam hányni. Nem sikerült, de nem is bántam. Két perc ácsorgás kicsit rendbe hozott, és épp jókor érkezett Ákos. qvic és Gergõ elõre nyomult. Ákossal sikerült felvennem egy gyors tempót, a Pilis-nyeregig teljesen rendbe jöttem. Ásványvíz és ice tea nagy dózisokban, pecsételés, aztán mehetünk tovább.
Kesztölcig négyen együtt futottunk. A Kétágú-hegy utáni nyílt terepen fordult meg elõször a fejemben, hogy a nagy meleggel problémáim lehetnek. Ennek szellemében a kesztölci sörözõben ittam fél liter kólát, felszereltem fél liter vízzel és fél liter ice teával. Néhány perc után elindultunk, Gergõt innen már nem láttam, késõbb derült ki, hogy Dorognál kiszállt.
Dorogig már kegyetlenül tûzött a nap. Teljesítményem romlott, nem tudtam lépést tartani qvic-kal és Ákossal. A vasúti töltésen botladozva már egészen biztos voltam benne, hogy Mogyorósbányáig nem lesz egy leányálom a menet.
Hogy mi történt Dorog és Mogyorósbánya között, csak halovány emlékeim vannak. A mûúton átkelve rögtön a fûbe rogytam egy fa alá. Nem voltam egyedül. Hárman-négyen heverésztek, és szenvedtek a melegtõl. Gyorsan kiszámoltam: még 15 km a halálkatlanban. Nagyon hosszú lesz.
Arra még tisztán emlékszem, hogy a Getén felfelé felhívott a párom, és közölte, hogy beért a 40-es célba hét órán belül. Örültem neki, Mogyorósbányáig ez volt az utolsó pozitív gondolatom. A hõség hihetetlenül megviselt. Az árnyékban gyorsan tudtam haladni, de alighogy kiértem a napra, tíz másodperc múlva teljesen lelassultam, az energia pedig egyszerûen elpárolgott belõlem. Nem akartam addig menni, amíg rosszul nem leszek, mert az nagy eséllyel feladáshoz vezetett volna. Ezért kénytelen voltam meg-megállni, és néhány percig erõt gyûjteni a következõ hûvös területig. Közben a vizes flakonomból hûtöttem a fejemet. Csak így sikerült nagyon lassan, legalább egy tucat pihenõvel felérni a Nagy-Getére. qvic várt rám a csúcson, velem akart továbbmenni. Abban a pillanatban ez esélytelennek tûnt. Bokrok között ültem, szúnyogok támadtak, de a naptej miatt nem csíptek. Ettem-ittam, próbáltam visszatalálni a valóságba. qvic elmesélte mi következik. Kár volt.
Már nem érzékeltem az idõ múlását, nem tudom mennyit pihentem. Aztán egyszer felálltam, és elindultam kengyelfutó gyalog-qvic után. Lefele menet nagyon meredek volt, de legalább árnyékos. Nem sokáig örülhettem ennek. Jött a kék+, és pillanatok alatt visszazuhantam az elõzõ ramaty állapotomba. qvic hiába próbált lelkesíteni, már meg sem hallottam a hangját. Az igazi mélypont Hegyes-kõ fele következett be. Minden erõmmel koncentráltam, és küzdöttem a hõség ellen. Mikor egy kisebb emelkedõ után megláttam egy kellemes árnyékot nyújtó fát, gondolkodás nélkül kifeküdtem alatta. Elhatároztam, hogy addig nem mozdulok, még biztosnak nem érzem, hogy tovább tudok haladni, és leküzdeni azt a néhány nyomorult km-t, ami a pokol-15-bõl még hátra volt! Kicsit elbizonytalanodtam: megéri szenvedni Mogyorósbányáig azért, hogy utána még 50 km-t gyalogoljak? Nem biztos, de akkor buktam az elsõ Kinizsimet. Ez volt az a pont, amikor utoljára fordult meg a fejemben a feladás gondolata.
Húsz-huszonöt percet hûsöltem szemben Hegyes-kõvel, majd olyat tettem, ami még engem is meglepett. Futásnak eredtem, és meg nem álltam a tokodi pincékig. Halványan rémlett, hogy qvic beszélt egy kútról, ahol lehet pancsolni. Megváltás volt. A legszívesebben beledugtam volna a fejem a vödör hideg vízbe, helyette csak locsoltam a fejemet és hátamat. Eszméletlen jó érzés volt. A két fél literes flakonomat megtöltöttem vízzel, a következõ rohadtmeredek emelkedõhöz jól fog jönni. 40 perc volt öt óráig, qvic-nak megígértem, hogy ötre Mogyorósbányán leszek.
Elég jó lendülettel vágtam neki az emelkedõnek, a folyamatos hûtésnek (fejlocsolás) köszönhetõen, két rövid megállóval felértem a tetõre. Itt már nem pihentem, hanem lekocogtam Mogyorósbányára. Hihetetlen, de még mindig ötös átlag felett voltam. Eltöprengtem, vajon optimális idõjárási körülmények között már hol járhatnék. Dorog óta legalább egy órát vesztettem. A Kakukk vendéglõben qvic és Ákos várt rám. Pecsételés, fél liter kóla és két sós szendvics betolása az arcba, egy liter víz vételezése a csapból, plusz negyedóra pihenõ, és nekivágtunk a második etapnak.
A hõmérséklet csökkent, nyílt terepbõl is kevés volt már. Végre tudtam egyenletesen haladni, bár a meleg nagyon megviselt, így a szokott tempómnál lassabban pakoltam lábaimat elõre. De nem kellett kényszerpihenõket tartani, és többé-kevésbé együtt haladtunk hárman. Újra élveztem a túrát, és felcsillant a remény: holnap reggel jelvénnyel térek haza.
Bánya-hegyig csak egy negatívum ért: 60-nál megszületett az elsõ vízhólyagom. Szerencsére nem volt vészes helyen. 70 elõtt qvic megint elhúzott egy kicsit, Ákossal nyomultam, aki szintén összeszedett néhány vízhólyagot.
Fél kilencre, még világosban értünk Bánya-hegyre. Felemelõ érzés volt. A bõség zavarával küzdöttem. Nem tudtam mit egyek és igyak: kétféle gulyás, szendvics, üdítõk, tea, víz minden mennyiségben várt minket. Bár az ott lézengõ néhány túratárs nagyon punnyadt volt, mégis tetszett a tábor hangulata. Elhatároztuk, hogy gulyást eszünk. Eredetileg úgy terveztem, hogy csak fél tállal eszem, nem akartam úgy járni, mint a Pilisnél. De annyira finom volt, és annyira vágytam a meleg ételre, hogy már csak azt vettem észre, hogy a tál alját törölgetem a maradék kenyérrel. Közben hallgattuk a többieket. Addig Bánya-hegyre csak 150-en értek fel az 1300 indulóból, a halálkatlanban több százan feladták, és úgy tûnt, hogy nem lesz meg az ötven százalékos teljesítés. Én már biztosan teljesítem, gondoltam. Ha a lábamon már nem, akkor hason fogok bekúszni a célba. Jó poén volt, de majdnem így történt, és akkor már nem tûnt olyan viccesnek.
Kaja után pia, majd elõ a lámpával. Fél tíz körül vágtunk neki az éjszakai harmincnak.
qvic-nak már ismerõs volt a terep, gyorsan haladtunk. Egészen Koldusszállásig. Innen elkezdett emelkedni, ráadásul újabb vízhólyagok társultak a már meglévõhöz. Újra átkoztam a meleget, hûvösebb idõben többet kocogtam volna, és nem terheltem volna le a talpam elsõ harmadát a sok gyaloglással. Ákos hasonló cipõben járt, együtt szenvedtünk. A sok betonos és kavicsos út se használt.
Somlyóvárig újra örökkévalóságnak tûnt az út, de egyszer csak odaértünk. qvic közölte, hogy ötös átlaggal haladva még elérjük a fél ötös vonatot. Mi a négyes átlagban is kételkedtünk, ezért elõreküldtük a profi túrázót, mert neki muszáj volt korán hazamennie. Így is örültünk, hogy eddig elvezetett minket.
Az utolsó tízesen már csak ketten voltunk, illetve néha csatlakoztunk másokhoz is. Mivel mi elõször jártunk a terepen, ezért próbáltuk tartani a lépést azokkal, akik ismerték az utat. Ennek köszönhetõen megint felvettünk egy jó tempót. A talpam elviselhetetlenül fájt, de már nem törõdtem vele.
Az autópálya után kicsit lemaradtunk, az utolsó hegynek már csak ketten vágtunk neki. Nem volt probléma, simán megtaláltuk a jelzéseket. Lesétáltunk Szárligetre. A beton nagyon durván hatott a talpunkra. A cél elõtt újra sziszegtünk egy sort. Úgy jártunk, mint két frissen avatott zombi. Átkeltünk a vasúti síneken, és végre becsoszoghattunk az iskolába, a célba. Már világos volt, 4 múlt 10 perccel. Kereken 21 óra.
Igaz, még nem sok túrán vettem részt, de messze ez volt a legnehezebb. Álmomban sem gondoltam volna, hogy nem a kilométerekkel, hanem a hõség ellen kell küzdenem. Mi legyen a további K100 sorsa? Két lehetõségem van: vagy nem indulok a túrán 25 fok felett, vagy 12 hónap alatt kitalálom, hogyan védekezzek az extrém meleg ellen.
Végül pedig köszönet qvic-nak a türelméért, a biztatásért, a túravezetésért, nélküle nem biztos, hogy sikerült volna. Köszönet a rendezõknek, a depósoknak, a túratársaknak. Illetve gratulálok minden teljesítõnek, kemény volt, de azért jót szórakoztunk. :)
Milyen egy jó Kinizsi?
- hõségtõl aszfaltmegolvadós és agyvízfelforralós
- még az elején feladós és csendben hazasunnyogós (Én itt sem voltam! Mi az a Kinizsi?)
- fél távnál kinyiffanós és jövõ héten eltemetõs
- tokodi pincéknél borozgatós
- elsõ teljesítõs :)
(piedcat és qvic)
|
| | |
| |
|
Elsõ találkozásom a Mátrával, Mátrabérc 2005
Sokáig töprengtem, hogy vajon jó ötlet-e az elsõ mátrai teljesítménytúrámnak a Mátrabércet választani, amit az ország egyik legnehezebb túrájának tartanak. Bíztam a téli felkészülésben, amit túrázós haverommal, qvic-kal végigcsináltunk.
A különbusz fél hétre érkezett Sirokra. Mivel mi már Pesten neveztünk, ezért csak egy pecsétre és idõre volt szükségünk, így 6.37-kor útra keltünk. Egy perc sem telt el, qvic már csak egy távolodó pont volt, a 6-os átlagra hajtott. Õt már csak a célban láttam újra.
Kihasználva azt a néhány kilométeres részt, ahol sík vagy lejtõs volt a terep, futással próbáltam kompenzálni a lassú hegymeneteket. Ez egészen jól ment. Oroszlánvárnál belelkesülve vágtam neki a közel derékszögû emelkedõnek. Még otthon kikalkuláltam az ellenõrzõ állomásokat 5-ös átlagra, ehhez képest az elsõ ponthoz 13 perces elõnnyel érkeztem. Lefelé menet egy szendviccsel pótoltam az elvesztett energiát.
Hamarosan feltûnt a kékesi torony. Jó tempóban haladtam, míg el nem értem azt a néhány kilométeres részt, ahol a hegy oldalában, szûken futott a turistaút. Legalább 12-en egymást követve vonatocskáztunk, persze én voltam az utolsó. Jobbnak láttam nem elõzni, mert könnyen a mélyben találtam volna magam. Ennek ellenére korán, 10.04-re érkeztem Kékestetõre, ahol a szervezõknek köszönhetõen nem kellett sokáig idõznöm. Azonnal kaptam a pecsétet, kezembe nyomtak egy pohár levest, amit már menet közben fogyasztottam el.
Rövid, futós szakasz után szakadékszerû lejtõ következett, ahol nem létezõ légtornász tudásommal nyomultam lefele. A Csór-hegyi emelkedõ sem tûnt olyan barátságosnak, de még mindig frissen sikerült leküzdeni. Pecsételés, majd az összedõlt torony mellett 5 percet szántam étkezésre.
A lefele utat futva tettem meg, ekkor már több mint fél óra elõnyöm volt az 5-ös átlaghoz képest. Már-már mosolyogtam magamban, hogy nem is olyan nehéz ez a túra, amikor a hegy lábánál teljesen váratlanul csapott le rám az elsõ holtpont. A Rudolf-tan. elágazás elõtti diszkrét emelkedõkön már alig bírtam felmenni. Aztán feltûnt a távolban egy frissítõ pont. Elõször csak délibábnak hittem. A szervezõk pontosan tudták, hogy hol merül ki a lelkes túrázó, 6 deci szörp után visszanyertem korábbi erõmet, és megszokott tempómban vágtam neki Galyatetõnek.
A síházban kaptam pecsétet. A kedves, büfés nénitõl vettem fél liter ice teát, amit ott helyben leöntöttem a torkomon. Ekkor már elég meleg volt az idõ, vágytam a hideg üdítõre.
Egy hosszú, jól futható szakasz következett Mátraszentlászlóig, ahol elkanyarodtam a teázó felé. Rengetegen voltak. Bepréseltem magam a szûk helyiségbe, fél bögre teával szénné égettem a nyelvem, aztán futva elindultam Vörös-kõ irányába.
Hosszú szakaszon szokatlanul egyedül voltam, se elõttem, se mögöttem senki. Felértem Vörös-kõre, pecsét, majd irány Ágasvár.
A túra legszebb része következett. De messze nem a legkönnyebb. Rátérve a kék háromszögre, felnéztem a sziklás csúcsra. Úgy terveztem, hogy erõltetett tempóban megmászom, majd újra zúzhatok lefelé. A tervet nem tudtam teljesíteni. Mire felértem Ágasvárra (vagyis csak azt hittem, hogy az már az), az erõm szinte teljesen elhagyott. Ez még csak a kisebb probléma volt. A nagyobbik ott tornyosult elõttem, elkerekedett szemekkel bámultam a következõ bazinagy hegyet, ami már az „igazi” Ágasvár volt. Egy enyhe lefolyású szívinfarktus után, szinte nulla energiával, laposkúszásban indultam meg a hegyen felfelé. Közben utolértem egy iskolás csoportot, mindenki ki volt készülve (velem együtt). Örökkévalóságnak tûnt, mire a második holtpontomat leküzdve felértem a csúcsra. Pecsételés után nem törõdtem a kullancsokkal, leheveredtem a fûbe, ettem-ittam, és próbáltam visszanyerni erõmet és lelki egyensúlyomat. Közben fél füllel hallgattam a többieket, egy 3,5 km-es lejtõs szakaszról beszéltek, ami már Mátrakeresztesre visz le. Remek, legalább visszanyerem a felfele elvesztett idõt.
Nem egészen így történt. Olyan meredek volt a lejtõ, hogy tíz körmömmel kapaszkodtam a földbe, nehogy idõ elõtt leérjek törött nyakkal. A gravitáció egyik fától a másikig dobált. Így ment ez 500 méteren keresztül, mire végre le nem értem az Ágasvári turistaházhoz. Itt eltüntettem fél liter hideg kólát, majd felfrissülve lekocogtam Mátrakeresztesre.
7 óra 50-nél jártam, és 12 km volt a célig. Felmerült bennem egy õrült ötlet: 10 órán belül kellene teljesíteni a túrát. A frissítõ pontnál ittam egy pohár szörpöt. A patakban megáztattam a bal lábamat, cipõvel, zoknival együtt. Persze nem volt szándékos, csak megcsúsztam az egyik kövön, és bokáig merültem a jéghideg vízben. Vizes cipõben cuppogtam tovább.
Jó lenne a 10 órás teljesítés, de egy dologról megfeledkeztem: a Muzsláról. Persze tudtam, hogy létezik ez a hegy, útközben rémhíreket is hallottam róla. Én ezeket figyelmen kívül hagytam. Elhatároztam, hogy gyorsan túljutok rajta. Szép álom volt. Emelkedõk végtelen sora következett, én a harmadik holtpontommal küzdöttem. Az ágasvári eset után még mindig voltam annyira naiv, hogy azt gondoljam: az elsõ csúcs a Muzsla lesz. Mekkorát tévedtem! Félóra hegymenet után az éhségtõl és fáradtságtól elgyötörve már lassabban haladtam egy mozgássérült éti csigánál is. Amikor végre megpillantottam a pontõröket, nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek.
A céltól már csak egy 7 kilométeres lejtõ választott el, és 70 percre voltam a 10 órás teljesítéshez. Félig kifogyott tartalék-erõforrásaimra alapozva meglódultam lefele. Félútig egy srác mögött futottam, aztán már nem bírtam vele tartani a tempót. Viszont a távolban feltûnt Szurdokpüspöki. Osztottam-szoroztam: túl messze van, nem érek be. Mégis futásnak eredtem, pedig a térdeim már nem lelkesedtek érte. A bevezetõ földút elõtt dobtam egy hátast, ezt már meg sem éreztem. A földúton a futásom gyaloglásba torkollott.
A célegyenesben qvic figyelte az érkezõket, kérdezte az idõmet. Még 40 másodperc a 10 óráig, mondtam. Már itt van a cél, mondta õ. Erre mindketten sprintelni kezdtünk az iskola felé. Mint kiderült egy percet sietett az órám, így 16.36-ot írtak a lapomra. Így történt, hogy az elsõ Mátrabércemet 10 órán belül teljesítettem.
Az elsõ találkozásom a Mátrával nagyon jól sikerült. A Mátrabérc egy gyönyörû tájakon vezetõ, embert próbáló túra, jó szervezéssel. Szerencsére még az idõjárás is kedvezett. Jövõre ugyanitt. |
| | |
| |
|
Éjjel a Budai-hegység távoli csúcsain
Két hónap punnyadás és egy közepes erõsségû vizsgaidõszak után szerettem volna egy jót túrázni. qvic már korábban beszélt egy éjszakai tájékozódási teljesítménytúráról, a BHTCS-rõl, amit jó évadnyitó túrának tartott. Igaza volt.
Már jócskán besötétedett, amikor fél hét után leparkoltunk Nagykovácsiban, a plébánia mellett. Bent már sokan voltak, mindenki a térképet bújta. Néhányan GPS-be pötyögtették be a megtalálandó 9 hegycsúcsot. Mi maradtunk az õskori módszereknél: térkép és tájoló. A legtöbb csúcsot nem lehetett turistaúton megközelíteni, esetleg nyiladékon, vagy még azon sem.
Gyorsan felszereltünk, neveztünk, és pontban hétkor útra keltünk. Mivel tetszõleges sorrendben lehetett felkeresni a csúcsokat, útközben nem számítottunk nagy tömegre. Északnak indultunk, erre senki nem jött akkor, a többség valószínûleg a távol esõ Meszes-hegy felé vette az irányt.
Elhagytuk Nagykovácsit, elõkotortam a fejlámpámat, amit most használtam elõször, mivel még sosem voltam éjszakai túrán. A Nagy-szénáson felfele visszanéztem Nagykovácsi felé, és mint oly sokszor a túrákon, most is elfogott a kellemes érzés: a természet közelsége és a szabadság érzése.
qvic szerint a Nagy-szénásra mindig egy szívós férfit küldenek pontõrnek, mivel a kopasz hegycsúcson erõs szél fúj, ami télen, éjszaka nem éppen kellemes. Szél az volt, de férfi helyett egy fiatal hölgy pecsételt. Elismerõen néztünk rá.
Kutya-hegy felé elnéztünk egy nyiladékot, eggyel korábban hagytuk el a turistautat. Szerencsére qvic hamar észrevette a hibát, jobbra be a susnyásba, egy perc után már a megfelelõ nyiladékban haladtunk. Hamarosan megpillantottuk az automata ellenõrzési pontot, ami annyit tett, hogy a pecsét és a bélyegzõpárna egy fán lógott egy zacsiban.
Meszes-hegy felé kicsit sokat gyalogoltunk, itt is sikerült eggyel hamarabb letérni az útról. Innen már nem jutottunk ki olyan könnyen. Percekig bolyogtunk a sötétben a fák között. Gondolataim horrorfilmek körül jártak. Végül túratársam kivezetett a helyes útra, utána már hamar megtaláltuk a csúcson sátorozó pontõrt.
Nagy-Kopasz felé is hosszú volt az út. Errefele már bõven találkoztunk túrázókkal. Egy kisebb csoportot útbaigazítottunk, a Meszes-hegyet keresték. Mi sem találtuk meg olyan könnyen.
Kipipáltuk Nagy-Kopaszt, a csúcson teázgattunk. Következett a meglepetés csúcs, a Fekete-hegyek egy névtelen pontja. Nem volt egyszerû feladat. Jelöletlen utak mindenfele, könnyû elkavarni. Lassan, de biztosan haladtunk, párhuzamosan tájékozódtunk két térképpel. Így itt is sikerrel jártunk.
A Hosszú-Erdõ-hegy felé vettük az irányt. Útközben akadt egy kis problémánk. A Julianna-major. qvic-nak nem volt kedve vérengzõ, négylábú gyilkológépekkel (szokták kutyának is nevezni :) találkozni, ezért megpróbáltunk egy kerülõutat találni. Térkép szerint volt is egy ilyen út, de nem találtuk meg. Odaértünk a farmhoz, több kutya is ugatott. Fejemben megint filmkockák jelentek meg: ilyenkor szokott megjelenni a gazda egy sörétes vadászpuskával, és fejbe lövi a rókának látszó embert. Nem kockáztattunk. Balra be a susnyásba, átkeltünk egy árkon, és kerítésbe botlottunk. Remek. A kerítés mellett viszont nem volt sûrû az aljnövényzet, és mivel az irány jó volt, követtük azt. Legalábbis egy darabig. Aztán keresztbe is kaptunk egy kerítést. A farmon voltunk bekerítve. Nincs mit tenni, mászni kell. A drótkerítés össze-vissza hajlongott, én néhányszor felakadtam. Közben eszembe jutott a tavalyi Corvin 40, amikor rögtön a túra elején eltévedtünk, és egy rohadtmagas kerítésen keresztül pattantunk meg egy gyümölcsöskertbõl. A kerítésen túl rátaláltunk a megkerülõ útra is. Megkönnyebbülve folytattuk az utat. Bátor túrázókat láttunk, akik simán begyalogoltak a farmra a kutyaugatás ellenére.
A Hosszú-Erdõ-hegyre könnyû volt felkapaszkodni, annál jobban tartottam a lefele menettõl. qvic szerint „majdnem lezuhanós”. A bánya szélén, tábortûznél melegedtek a pontõrök. Kaptunk pecsétet, meg teát. Alattunk Remeteszõlõs fényei látszottak. Megindultunk lefele. Néhány perc után rájöttem, hogy ezt a hegyet még nappal sem másznám meg, nemhogy éjszaka. Egy szûk, sziklás ösvény vezetett le. Lámpámmal nem mertem oldalra világítani, mert a szakadék látványa nem derített volna jobb kedvre. Vigyázz, csúsznak a kövek, figyelmeztetett QVic. Igazán pompás! Már csak az hiányzik, hogy szembe is jöjjenek. Nem kellett sokáig várnom, hamarosan feltûntek a mélyben a fejlámpák, és megjelentek a felfele araszoló túrázók. Óvatosan kerülgettük egymást, még egy embernek is szûk volt az út, nemhogy kettõnek. Néhol a hátamon csúsztam lefele.
Végre leértünk, még élek. Gyors eltévedés, majd Remete-hegy. Akkor nagyon meredeknek tûnt, ma már az egyik kedvencem, futóedzésünk egyik pontja. A csúcson automata pont volt.
qvic tapasztalatainak köszönhetõen a Kálvária és a Zsíros-hegy csúcsát hamar megtaláltuk. Leereszkedtünk Nagykovácsiba, hajnali 3.46-kor értünk be. Kicsit fáradtak és álmosak voltunk. Többen aludtak széken, asztalra borulva. Mi beültünk az autóba, és hazahúztunk.
|
| | |
| |
vissza az túrákhoz
<<== túranaptár
