Túrabeszámolók


Maléter Pál emléktúra

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2006
 Túra éve: 2006
YarodTúra éve: 20062006.10.25 13:13:52
megnéz Yarod összes beszámolója
Ennél jobban tényleg nem lehetett volna megemlékezni Maléter Pálról, október 23-án.
Sok embert megmozgató, jól szervezett, és lebonyolított rendezvény volt. Ismerõsökkel, ismeretlenekkel, akik ez esetben nem csak a természet szépsegeiért, a kihíváskeresés miatt, a fizikai teljesítmény miatt vettek részt ezen a túrán. Egy kicsit emlékeztünk is, tisztelegtünk is Maléter Pál emléke elött.
Mivel emléktúráról van szó és nem teljesítményhajszolásról rögtön az elején közölték, hogy az idõ nem számít.(?) Kényelmes sétára készülõdve a 15-ös távot választotta kis csapatunk. Az idõjárás kegyeibe fogadta a sporttársakat mert hihetetlenül jó idõ kerekedett, szinte májusvégi napsugarakkal. Sál, sapka, polár ugrott.
Egy kicsit fura is volt a sok sárgáló levél a fákon.
Rögtön a rajtnál nem értettem, hogy miért kell a rajtnak és a célnak más-más iskolában, helyszínen lennie, de ezt még most sem értem. Megjegyzem, hogy ezen a területen a túrák mindíg így zajlanak. Biztos van valami rejtett célja a dolognak, csak én nem értem. A TTT honlapján felírt táv közben hízott is egy-két kilométert de ez nem veheti el a kedvét egy túrázónak. A legnagyobb gond ebben a túrában az útvonal kidolgozása volt. Az útvonal észbontó. Isibõl ki, jobbra, egyenest, útvégén balra, egyenest, kopjafánál állj. Itt kaptunk egy A5-ös ívre felírt életrajzot, ami a pecsétet is helyettesítette. Mécsest gyújtottunk, elolvastuk a lapon található információt, elmélkedtünk, emlékeztünk, fotóztunk. Folytattuk utunkat. Hátra arc, vissza ugyan azon az útvonalon, majd tovább a beton nyújtotta kényelemben, a CBA-ig. Itt balra, utánna kanyarogtunk az úttal együtt. Megcsodálhattuk Tököl házainak nagyrészét, útjainak állapotát, rugalmasságát, a valószínûleg az ünnep miatt álló útfelújítási munkálatait, a kerítéseken keresztül acsarkodó kutyáinak többségét, a helyi lakosok autóvezetési, türelmi, elõzékenységi képességét, közlekedési morálját.
Mást nem! Még jó, hogy jó volt a társaság, a beszélgetés elvette a táj szépségének élét. Felüdülés volt a betonról való letérés. Örömmel rúgtuk a 7-8cm-es port a szekérúton, amely a beton út egyenes folytatása volt. A parkerdõbe való beérkezés nyújtott egy kis örömöt. Tényleg szép ilyenkor az erdõ. Az ellenõrzõ pontnál ugyan az a hölgy fogadott minket mint tavalyi túránk alkalmával, csak a kocsija változott. Szerintem elõnyére. :-)) Kedves volt, pecsételt, csokit adott. Közölte, hogy nem számít az idõ és arra megyünk vissza amerre akarunk. Több irányt is megjelölt, de mi köszöntük szépen és a leírás szerint igyekeztünk haladni. Hátra arc, vissza ugyan azon az útvonalon. Ez már unalmas volt. Letértünk a piros kockára. Itt volt a túra legjelentõsebb egylendületes szintkülönbsége. Olyan 5-6 méter lehetett. Talán egy régi vízmosás! Ezt a részt élveztem a legjobban. Hamar vége szakadt, mivel a kedélyes túraútvonalunk rácsatlakozott szerintem Szigethalom egyik leghosszabb utcájára. Itt megint kezdõdött a beton. Végig, hosszan, egyenesen. Most megcsodálhattuk Szigethalom építészeti remekeit, és a Tökölnél említetteket újra és újra. Egyszer csak jobbra, majd balra kanyarodtunk, megint hosszan gyönyörködhettünk a házakban.. stb...
Megérkeztünk az iskolába. Kedvesen fogadtak, helyben nyomtattak oklevelet, kaptunk nagyon szép kitûzõt, ajándékokat sorsoltak az indulók között. Sajnos nem kedvezett a szerencse egyikünknek sem. Viszont nagyon jól esett a zsíroskenyér, igény szerint lilahagymával, csalamádéval. A zsírban volt valami rafináltság. Apró töpörtyûszerû haloványsárga roppanós finomságok. Tényleg jó volt, bár nem sikerült megfejteni mi volt az. Az illatokra igényesebbek ehettek lekvároskenyeret is. A tea is kimondottan jó volt. Rövid búcsúzást és köszönetmondást követõen elindultunk a másik iskolánál hagyott kocsi felé. Plusz másfél kilométer. Még jó, hogy útközben ráleltünk egy cukrászdára a piac után a sarkon. Ez volt a nap fénypontja. Olyan friss sütiket sikerült fogyasztanunk, hogy szerintem abban a pillanatban készülhettek el. Kénytelenek voltunk többet is megkóstolni. Majd kocsiba ülés, vissza pestre és mire visszaértünk ebbõl az idillbõl, kezdõdött pesten az "ÕRÜLETES ÜNNEPLÉS". A neméppen méltó befejezése ennek a napnak.
 
 
piedcatTúra éve: 20062006.10.24 08:40:39
megnéz piedcat összes beszámolója
Maléter Pál emléktúra 15 km

2006. 10. 23.

Megemlékeztünk 1956. október 23.-ról a Maléter Pál emléktúra 15 km-es távjának teljesítésével. Érdekes volt, még sosem teljesítménytúráztam sík terepen, kicsit hiányoztak az izzasztó emelkedõk. Táj: a túra elsõ felében megismerhettük Szigethalom és Tököl utcáit, a sok aszfalt után a tököli parkerdõ szépsége feledtette a kissé unalmas városi szakaszt. A Maléter kopjafánál mécsest égettünk, kicsit jobban megismerhettük a túra névadóját. Idõjárás: remek túraidõ volt, a polár száz méter után lekerült, késõbb már pólóban is melegem volt. Tájékozódás: egy tömör leírást kaptunk, hiányoltam, hogy legalább az irányokat feltûntethették volna, különösen az erdõben sokkal könnyebb lett volna a tájékozódás, bár így sem okozott nagy fejtörést. Azon viszont meglepõdtem, hogy elég sûrûn és jól láthatóan festettek fel jelzéseket. Ellátás: a parkerdõben karamellás nugát nagyon finom volt, a lejárt szavatosságú „dobozos ropi” már kevésbé, célban zsíros-vajas-lekváros kenyér, egészen finom teával. Frissen (névvel együtt) nyomtatott oklevél és nemzeti színû kitûzõ lett a jutalmunk.
Azt hiszem, ennél jobban nem is ünnepelhettük volna október 23-át.

Fotók: http://kep.tar.hu/piedcat

piedcat