Túrabeszámolók


Téli gyermekvasút

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016
 Túra éve: 2016
luviktorTúra éve: 20162016.01.15 20:32:34
megnéz luviktor összes beszámolója

 Bátorkodom megosztani az első igazi teljesítménytúránkról szóló bejegyzésemet, ami a Téli gyermekvasút 20 túra volt. 


Hegyen-völgyön: Téli gyermekvasút 20

 
 
regulatTúra éve: 20162016.01.14 06:31:33
megnéz regulat összes beszámolója

Tavaly nem voltam,de én úgy gondoltam, hogy jó lesz. Az időjárásfelelős meg úgy gondolta, hogy akkor belefér némi ónos eső is...


Szerintem nem volt igaza, de azért még jó lett, bát ha nem négy óra alatt érek körbe húsz, kilométeren, az azért jobb lett volna.... Bővebben a blogban.

 
 
MagictomiTúra éve: 20162016.01.11 21:13:36
megnéz Magictomi összes beszámolója


Tavaly ez volt az első TT, amin részt vettem és nagyon kellemes volt. Ez persze nem csoda, hiszen tavaly igazán kellemes enyhe időnk volt. Idén a rajt és a cél a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi karán volt. Megvallom nekem a tavalyi Gennaro iskola szimpatikusabb volt, de ennek leginkább a reggeli csúszkálás volt az oka. Idén ugyanis nulla fok körüli reggelre ébredtünk és a túrát tekintve nem éppen ideális körülmény, h reggelre eső/ónos eső esett. Már a lakást elhagyva a belváros járdáin is csúszkáltam. A túrabotot nem vittem magammal, mondván h ezt a cirka 500m-es szintemelkedést, ami a 20km-es távon rám vár, simán veszem a nélkül is. Elvégre már jártam ezen az úton, tudom nagyjából mi vár rám.




Szóval a 21es buszról az Ordas úti megállónál leszállva, elindultam a rajt felé. Nem segített sokat az 50m-es látótávolság sem (köd), de a legizgalmasabb a jégpáncél volt, ami az utat borította. A legnagyobb igyekezettel kerestem az út szélén az avaros részeket, de a Karthauzi-Agancs-Fülemile utak kereszteződésében kénytelen voltam az úttesten átvágni. Itt sajnos mindjárt vettem egy rossz kanyart és kissé eltévedtem. Kb. 150m után tudatosult mindez bennem és visszabotorkáltam a kereszteződésbe. Innen már relatív jól ment a rajt megtalálása, csak éppen elég hosszú idő alatt értem oda. Teljesen lefőttem mire a rajtba értem. István kb. 10 perccel utánam érkezett és rögtön feltettük a kérdést: akarjuk mi ezt? 10 perc elmélkedés után úgy döntöttünk, h nekivágunk és legfeljebb feladjuk a Szépjuhásznénál, ha annyira csúszkálunk.


A regisztráció gyorsan ment, 9:30ra kértük az indulási időt, így Istvánnak volt ideje felrakni a frissen vásárolt csúszásgátló szegecseket. Nekem tavaly volt egy vasam, de a Kitörés 35ös távján kb. félúton szétesett, így visszavittem és azóta nem vettem másikat. Szóval tesztnek is felfogható volt a szombat délelőtt.





A Csíz utca és a Hegyhát út erősen csúszott, de szerencsére mindig volt egy kis avar vagy hó, amin én elbotorkáltam. Az első EP-t megtalálni a Normafánál ugyanúgy kihívás volt, mint tavaly. Akkor szimplán csak elmentünk az autó mellett, most viszont a nagy köd miatt guvadt a szemünk, hogy meglássuk hová kell menni. Közvetlenül a Székelykapu előtt a parkolóban találtunk rá a kocsiban gubbasztó pontőrökre. Én értem h fázik szegény pontőr, de ez a Normafás EP naaaaaagy-nagy fekete pont tavaly is és idén is....


Viszont, felmerül bennem a kérdés, h miért hívják úgy a dolgokat ahogy. Itt van például a Normafa. Néhányszor jártam már ott, de h miért hívják Normafának azt eddig nem tudtam. A Zöldgömb Sport Klub, mint a TT szervezője, segített megvilágosodni, ugyanis adtak egy papírost, amin éppen ilyen információk voltak. "A Normafa, egy fa, ősöreg bükk után kapta a nevét. A környék régi sváb lakosai még Viharbükk néven emlegették, de e legenda úgy tartja, hogy a fa akkor sarjadt, amikor Mátyás király megszületett. ... Mai nevét akkor kapta, amikor 1840-ben a Nemzeti Színház társulata itt járt piknikezni és a kor kedvelt színésznője, Schodelné Klein Róza, fantáziáját megmozgatta a hatalmas, magányosan álló bükkfa, amely nagyon hasonlított a színházban Bellini Norma című operájának a díszletére. A kiránduláson a fa alatt elénekelte a Norma-áriát, ettől kezdve kezdték el Normafának nevezni a bükkfát..."