Túrabeszámolók


Budai

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2016
regulatTúra éve: 20162016.05.26 05:51:42
megnéz regulat összes beszámolója

Tavaly... nos, tavaly bármennyire is jobban sikerült, mint terveztem, ebben nagy szerepe volt az időjárásnak, ezt onnan tudom, hogy úgy egy hónap múlva ugyanez az útvonal majd egy órával tartott tovább. Meleg volt. És az idén is rohamosan emelkedő hőmérsékletre kellett számítani, de tavaly azt ígértem, hogy az idén letudom hét órán belül, és ez idén sem a rendezőkön múlt... Bővebben a blogban.

 
 
 Túra éve: 2015
LondermorTúra éve: 20152015.05.15 21:51:40
megnéz Londermor összes beszámolója

Az idei Budai 50 túra úgy kezdõdött, hogy egy hónappal elnéztem a dátumát. Valamiért a Kinizsi utánra tettem fejben, pedig mindig elõtte van. Aztán a Teljesítménytúra csoportban megjelent a felhívás, hogy nemsokára itt a túra ideje. Persze mire észbe kaptam és körbekérdeztem az ismerõsöket, hogy jönnének-e, már mindenkinek volt programja a hétvégére. Így szombat reggel 3 órai "intenzív" alvás után egyedül indultam el Szépjuhászné állomásra. Hat órakor szándékoztam elindulni a túrán, de elszüttyögtem az idõt otthon, így csak negyed hétkor vettem át az itinert. Nagyon elszánt kinézetem lehetett, mert kérdés nélkül az 50-es táv jelentkezési lapját kaptam kézhez. :)



Végre elindultam a sárga csík irányába, átértem a sínen, amikor észrevettem, hogy a GPS nincs a helyére akasztva. Gyorsan elõbányásztam a hátizsák aljából, bekapcsoltam, persze nem méltóztatott mûholdat találni. Némi morgás után tovább indultam a Kaán-kilátó felé, mert a szintidõ ketyegett, meg rövidnadrágban voltam, és reggel 10 fokban így nem célszerû túl sokat ácsorogni, és be is kellett melegíteni az izmokat. A sziklás, törmelékes talajon haladva a bal talpamon lévõ mélyen benõtt szemölcs elkezdte jelezgetni, hogy köszöni szépen megvan, amit a túra során még sokszor megismételt, így nem mindenhol volt egészen õszinte a mosolyom. :(


Fent a kilátónál lévõ ponton a hátizsák mellett lekerült a melegítõ felsõ is, pecsételés közben néhány szót váltottunk a pontõr páros férfi tagjával a GPS rendszerek lelkivilágáról, majd indultam tovább.



Útközben Hûvösvölgy felé, alkalmi túratársat érek utol, összehangoljuk tempónkat, együtt bandukolunk tovább. Elõkerül néhány régi történet, ki mikor merre járt, máris itt van Hûvösvölgy, az aluljárón átkelve megállapítjuk, hogy nem is olyan rossz dolog nem elkispistázni a fél túrát, majd így sztorizgatva gyorsan leküzdjük a Szép völgyi úti pontig hátralévõ szintet is. Pecsételés után is együtt maradunk, egészen a Virágos-nyeregnél található következõ pontig. Itt elválnak útjaink, mert én kénytelen vagyok egy kis cipõszerviz szünetet tartani, ugyanis elcsúszott a talpbetétem. A Pontõr kolléga felajánlja erre a célra az egyik széket, amit hálásan el is fogadok. A hátizsákból hamarosan elõkerül a minden túrázó univerzális eszköze, a Coroplast szalag. Míg az építõipari szakmák szent grálja a purhab, addig a turistáké a fentebb említett anyag, amely széleskörûen alkalmazható a vízhólyagok megzabolázásán keresztül a túl beszédes túratársak elhalkításáig szinte mindenre.:) Olyan mûvet rittyentek hamarosan, hogy Mekk mester biztosan elsárgulna az irigységtõl, ha meglátná. A fércmunka minden csúnyasága ellenére a ragasztó biztosan tartja össze az elcsúszkáló talpbetéteket, így hamarosan tovább indulhatok. Annál is inkább indulhatnékom volt, mert míg én barkácsoltam, a pontra befutott egy ismerõs arc, amelyhez az a fiatalember tartozott, akivel tavaly együtt nyomtuk szinte teljesen végig ezt a túrát.



Megköszönvén a székhasználati lehetõséget, szaporázom tovább a lépteimet, a lejtõkön egy-egy könnyed futás is belefér, majd nemsokára utol is érem Mihályt. Beszélgetünk, elõkerülnek az ilyenkor szokásos témák: merre jártál, mit csináltál, hú az jó lehetett, stb. aztán a nagy sztorizgatás közepette majdnem elsétálunk a Jegenye-völgyi EP mellett. Kedves nõi hang szól ránk, de addigra észrevesszük mi is a csõdületet, mert ekkora tömeg már szinte kiböki az ember szemét. Kerülünk a sátor mögé, ahol örömmel fedezem fel Nánási Ottót és kis csapatát, amint jóllakottan, lelkesen kvaterkáznak az alkalmi gyülekezet tagjaival. Üdvözlöm Õket, néhány szót váltunk, kis örömködés, hogy de jó hogy találkoztunk, majd hagyom Õket beszélgetni, tekintetemet pedig a sátorban felhalmozott étkek felé fordítom. Valóságos mini terepasztal fogad, rajta zsíros kenyér hegyek, ásványvíz- és üdítõ patakok várják a megfáradt és kiéhezett turistasereget. Épp csak a Gyermekvasút makettje nem zakatol a kajahegyek között, de az talán nem is hiányzik senkinek. Miközben bõszen igyekszem az egyik majd' Kékes méretû zsíros deszka hegy magasságát csökkenteni,-esélytelenül mert szorgos nõi kezek rögtön visszaépítik-, újabb ismerõs tûnik fel: Károly, aki tavaly néhány km erejéig velünk jött ezen a túrán, majd idén a Sárga 70-en is összefutottunk. Pár szót váltunk csak, gondolom majd az úton beszélgetünk. Még lekerül kényelmes helyérõl a bögrém, iszom némi üdítõt, hozzá pár deci „izomTónikás” italt és szedelõdzködöm, mert idõközben minden ismerõs elköszönt, utol kellene érni Õket.



Én is búcsúzom, elindulok a patak mellett sárga irányba, nincs kedvem futni, eszembe jutnak a bõ egy héttel ezelõtti Sárga túra kedves emlékei: itt fényképeztünk, amott volt a pont, hol, mit csináltunk. Közben megelõzök két túrázót, telefonálhatnékom támad mire kiérek a mûúthoz, ezért a zebrán megyek át, miután megadtam az elsõbbséget néhány kóbor autósnak. A megelõzött két spori nem aprózza el a dolgot, srévizavég átvágnak az úton a benzinkút irányába, ezzel máris visszaelõznek. Nem probléma, az emelkedõn elsétálok ismét mellettük, majd nemsokára utolérem Károlyt, akivel ezután együtt megyünk egészen a Muflon itatóig. Útközben felelevenítjük Sárga 70-es emlékeinket, így gyorsan megy az idõ. A Muflon elvileg nincs nyitva, így elvileg nem iszom egy csapolt sopronit, ahogy elvileg Károly sem iszik fröccsöt, a pont viszont üzemel, kapunk is szép pecsétet. Egy darabon még együtt megyünk Károllyal, a sorompónál azonban elköszönök Tõle, bele kell húznom, ha utol akarom érni Ottóékat. A murvás emelkedõn hátulról süt a nap, a fény nyomása szinte beledöngöl az útba, de nem hagyom magam, aztán akad némi árnyék is, majd megkezdem a csúcstámadást a Nagy-Szénás teteje felé. Balról egy fiatal hölgy ugyanezt teszi csak mezítláb, cipõ, zokni a kezében. Elõttem pár méterrel ér a csúcsra, kicsit félrevonul és intenzív lábápolásba kezd. Szép tiszta idõ van, szinte csábít a fényképezésre, rajtam kívül egy másik túratárs is ezzel foglalatoskodik, kerülgetjük egymást, hogy ne lógjunk bele a másik képébe. A távolban hangyányi méretû túrázók igyekeznek utolérni bennünket, egy párocska is élvezi a panorámát a tetõ peremén. Sajnos lassan indulnom kell, így fájó szívvel búcsút veszek a páratlan kilátástól, a pár percnyi idilltõl és szépen, kocogva megindulok a lejtõn. A fiatal lány még a lábát szervizeli, felszerelése alapján terepfutónak nézem.



Jól esik a futás, abba sem hagyom egészen a lejtõ aljáig. Utána is még futok egy-egy rövid szakaszt, majd egyszer csak utolérem tavalyi társamat, akivel már együtt érünk oda a Kutya-hegyi kapuhoz. Itt néhány szót váltok a pontõrökkel, -mintha már tavaly is találkoztunk volna-, közben társam elszelel, így megint futhatok, ha nem akarom antiszoc üzemmódban megtenni az utat Telkiig. Nem akarom, tehát megint kocogás, a szalagozás kezdeténél utol is érem a kollégát és ismét együtt rójuk a kilométereket. A szalagozás annyira jó, hogy elõ sem kell venni a GPS-t, késõbb pedig a zöld csík mutatja egyértelmûen az útirányt. No meg persze a túra saját jele, a stilizált zergefej, de ebbõl mintha jóval kevesebb lenne, mint tavaly. Az Anna-vadászházhoz érve megállapítom, hogy az pont úgy néz ki, mint az ócsai erdõben lévõ, majd megcsodáljuk a másik oldalánál álló, egy kisebb afrikai ország havi GDP-jével megegyezõ értékû autóflotta példányait. A nagy nézelõdésben aztán elfelejtünk elfordulni a Csergezán-emléknél, egy kedves futó hölgy kiabál utánunk, talán éppen az, aki a Nagy-Szénáson ápolta a lábát. Sajnos nem néztem meg elég figyelmesen, de ezúton is köszönöm Neki, hogy megkímélt minket néhány plusz kilométertõl. :)



Tehát ismét a helyes irányba haladunk, már látjuk is Telki házait, amikor belefutunk egy irdatlan nagy, hosszú fekete bogárba, szinte úgy kell átugorni, akkora. Mikor óvatosan megfordítom a bot végével, felére összehúzza magát, de még így is ijesztõen nagy. Társam meg is jegyzi, hogy ezzel biztos nem engednék be a lakásba. Elképzelem, mit reagálna a család, ha egy ilyet kitennék az ebédlõasztalra, de sok idõ nincs az álmodozásra, így mindenki megy az útjára: bogarunk be az útszéli fûbe, mi pedig Telki irányába. Néhány perc múlva be is érünk a településre némi morgás kíséretében, ami a lejtõs aszfaltnak szól, majd kiderül, nem messze elõttünk ismerõs fazonok koptatják a flasztert: Ottó és Darabos Zoli nézegeti az út menti házakat. Mivel éppen nincs nálam házvásárlásra fordítható kp, nagyon nem folyok bele ebbe a beszélgetésbe. Megkérdezem viszont, hogy az ellenõrzõpont ugyanabban a sörözõben van-e, mint a Tojás 40 célja? Igenlõ a válasz, aminek megörülök, mert még jól látszanak a Tojás túrára felfestett nyilak az aszfalton. Elõreszaladok az idõközben elhúzó kollégához, mondom Neki, mire figyeljen minden keresztezõdésben, aztán ott ragadok. Innen már lehetetlen eltévedni, az itiner böngészése helyett csak a magenta nyilakat figyeljük és nemsokára letérünk balra a fõútról, jön egy húzós emelkedõ, amit úgy zokon vett a Tojás túrán frissen megismert túratársnõm Erika, aztán izomból semmi perc alatt lenyomta. Mi is gyûrjük a szintet, aztán mikor lassulni látom társamat, megemlítem, hogy -Ottóék ezt lendületbõl, úgy letolják, mintha síkon mennének-, Õ is belehúz, és már fenn is vagyunk. Innen már csak pár száz méter, a túloldalon ott a buszmegálló, már itt is van a Kerék sörözõ, elõtte a pontõrök várnak minket. Mire pecsét kerül a papírra már ott állnak Ottóék is, majd leülünk a többiek mellé az épület melletti hosszú ülõkére és mindenki elfoglalja magát valamivel. Ottó szendvicset vesz elõ, Zoli körbenéz a kocsmában és a boltban, én meg bedobok gyorsan 3 szelet csokis müzlit fél lityi izo itallal, majd nekiállok zoknit cserélni. Ez nem is olyan egyszerû mûvelet, mert a sebtapasszal megragasztott talpbetétek úgy ragaszkodnak a zoknihoz, hogy alig bírom széttépni õket. Nézik is a többiek, hogy mivel küzdök annyira. Mivel ez elég sokáig eltart, szépen megint mindenki eltünedezik mellõlem, mire befejezem.



Összekapom magam, elköszönök a pontõröktõl és megyek tovább, elõször lassan, ismét be kell melegíteni az izmaimat. Pár száz méterrel odébb egy téren túrázók sziesztáznak és töltekeznek az ivókútból. Nem állok meg, mások is mennek, megyek utánuk, többeket megelõzök, egy emelkedõs utca végén az addig jó tempóban elõttem haladó fiatal pár megtorpan, nem találják a jelet. Rápillantok A GPS-re: balra kell menni, igaz, más út nincs is. A fiatalok tempóznak elõttem, kapuhoz érünk mászókával, a fiú indul a létrán, a lány pedig nemes egyszerûséggel kinyitja a lakat nélküli kallantyút és átmegy a kapun. Követem én is, együtt visszazárjuk, majd Õ odakiabál az utánunk jövõknek, hogy ki vagytok zárva. Indulnának jobbra, de utánuk szólok: ott a jel a fán, elõre kell menni. Gyorsan besorolnak elém, jó tempóban mennek nem elõzöm meg Õket. Folyik a beszélgetés: mit kell tenni, ha medvével találkozunk, sokra nem jutunk, majd a medve eldönti, hogy mit akar. Az lesz.

Szép ez a ritkás erdõ, még elsétálnék benne vagy tíz kilométert, de egyszer csak kiérünk egy kövesútra. Itt elköszönök alkalmi útitársaimtól, szaladósra veszem a figurát, nem tudom, mennyi elõnyük van Ottóéknak. Még az aszfaltút elején rápillantottam a GPS-re, így tudom, hol kell balra fordulni, meg is teszem, aztán néhány kanyar után egy hosszú egyenes végén embereket látok a távolban. Enyhén emelkedik, ez még nem gátol a futásban, hamarosan a közelükbe érek. Nem ismerõsek, de nem messze elõttük felfedezem Ottót és Zolit. Elõrekéredzkedek, némi trappolás és már ott is vagyok Ottó mögött, aki készségesen félreáll, majd jól meglepõdik mikor meglát: azt hitte egy futó jön mögöttük. Futónak futó voltam éppen, de csak idáig. Ezután hárman haladunk tovább, a megszokott jó tempóban. Ottóék valami régi történeten rendkívül jót derülnek, szinte zeng az erdõ, a vaddisznók, barnamedvék és a vízilovak tíz kilométeres körzetben biztosan fejvesztve menekülnek. Aztán a féktelen jókedvnek az lesz a vége, hogy az elöl haladó Zoli benéz egy keresztezõdést, de szerencsére Ottó résen van, így jó irányba megyünk tovább.



Mivel mindig változik a sorrend, egy idõ után én keveredek az élre, húzósabb tempót diktálok, a többiek tartják. Pont egy emelkedõs, sziklásabb rész következik, majd utána a lejtõ. Még mindig én megyek elöl, mikor Ottó hátul elkiáltja magát: tanga. Nézek hátra mi akar ez lenni, kilométeres körzetben sehol egy nõ, mi meg már olyan korban vagyunk, hogy nem sok esélyt látok ilyen ruhadarab viselésére. Aztán kiderül: a tanga valójában canga, nyergében egy spori küzd erõsen a technikával, ahogy veszedelmes tempóban közeledik felénk. Gyorsan félreállunk, a biciklis kolléga hangosan megköszöni a díszsorfalat, majd széles kondenzcsíkot húzva elporzik lefele irányban. Elmondom a többieknek a tangás dolgot, általános derültség a válasz. Közben egy fiatalember is utolér bennünket, de nem elõz meg, így már hárman hallgatjuk Zoli kifogyhatatlan történeteit. A cangás szitu még egyszer megismétlõdik, közben én is benézek egy keresztezõdést, de Ottó megint figyel és szól, hogy menjünk csak egyenesen. Nemsokára utolérünk egy fiatal párt, de a pont közelsége miatt nem elõzzük meg Õket. Aztán megjelenik egy út fölé kifeszített papírlap, amely jelzi az ellenõrzõpont közelségét, rajta a táv adatával: 43 km-nél lesz a pont. Már megyünk egy ideje, de a pont csak nincs sehol. A pár nõi tagja méltatlankodik, hogy mikor lesz már itt a pont. Én megyek közvetlen mögöttük, mondom Neki: ott volt a papíron, 43 km múlva. A többiek somolyognak a bajuszuk alatt a lány pedig visszaszól: a következõ ilyen poénnál nagyon csúnyát fog mondani. Mindenki derül rajta, de nem hergeljük tovább a hölgyet, mert már itt is van egy félig kiszáradt vörös pocsolya és utána az EP is. Pecsételés után kis hasáb csokit kapunk szép csomagolásban, kóstolás után rögtön érzõdik, ez minõségi csokoládé, nagyon finom töltelékkel. Két falat az egész de jól megdobja a közérzetemet, megiszom mellé a maradék izo italomat, 3 km múlva, a következõ EP-nél lesz víz.



Mire magamra cibálom a hátizsákot és elköszönök a többiektõl, Ottóék megint elhúznak, de most 100m futás után utolérem õket. Itt már érezhetõen megnõ a forgalom, mert a pont elõtt becsatlakozott a 30-as táv is, kisebb-nagyobb csoportokat elõzgetünk, majd utunkat állja egy kis csapat, éppen egy kosbort fotóznak. Errefelé úgy látszik ritka növény, máshol százával virágzik az út mellett. Közben szembe is jön egy kis csapat, kerülgetjük egymást, majd sietünk, ahogy tudunk, hogy némi elõnnyel érjünk az EP-hez. Ez sikerül is, nemsokára feltûnik a lovarda kerítése, balra az út szélén asztal és autó, két kedves hölgy, egyikük pecsétel, másikuk pótolja a gyorsan fogyó ásványvizes üvegeket. Iszom egy jó adagot, majd teletöltök egy félliteres üveget, még 3 km és két erõs emelkedõ vár ránk, lehet izzadni bõven. Közben megérkezik a harmincasok egyik csapata, Ottó szól, hogy ideje indulni, igaza van, a mi tempónk valószínûleg gyorsabb, a Fekete-fejre felvezetõ sziklás ösvényen viszont macerás lenne elõzgetni. Elköszönünk, át az úton, aztán már megyünk is felfelé, gyorsan legyûrjük az 50 méternyi szintet. Némi séta után kibukkanunk a Szépjuhászné útra, a kanyar külsõ ívén haladunk, figyelünk az autókra, remélhetõleg a sofõrök is ránk. Épségben átérünk a kanyar másik oldalára, már látszik a hely, ahol a turistaút belép az erdõbe. Egy nyugodt pillanatban átkelünk az úton, és megkezdjük a mintegy 90 méternyi szint leküzdését. Ez jóval nehezebb mint a Fekete-fej, de Zolinak ide is van egy története, éppenséggel egy piros tangás hölgyrõl szól. Mire Zoli története véget ér, már fent is vagyunk a Hárshegyi körúton, itt megjegyzem, milyen jó, hogy nem lesz több emelkedõ, ezután Ottó minden harminc centis huplinál szól, hogy jé, egy emelkedõ. De most már semmi nem számít, mert már ideszûrõdik a Budaörsi út zaja, tudatva, hogy közel a táv vége, majd meghalljuk a jellegzetes dízel hangot is, épp egy vonat áll ki az állomásról. Még néhány perc és átlépünk a síneken, aztán a célban megkapjuk a jól megérdemelt oklevelet a jelvénnyel. Gratulál mindenki mindenkinek, aztán a hátsó asztalnál ott várja a csapatot Imre bá’, aki ugyan a Jegenye-völgynél még ott volt Ottóékkal, de szokás szerint lassú volt Neki a tempó, ezért elhúzott. Most letelepedünk mellé, ismét gratulációk, majd bedobom a hátizsákom az autóba, Budapest kupás füzettel megint sorba állok, de ez gyorsan megy, belekerül a tizedik pecsét, ma megvan a kisebbik kupa. :) Visszatérek az asztaltársasághoz, még pár percet ejtõzünk, aztán szétszéled a csapat, bízva abban, hogy még sokszor találkozunk.



A Rendezõknek és a közremõködõ Sporttársaknak nagyon köszönök mindent, hozták a megszokott magas színvonalat, kedvességben, emberségben sem volt hiány, sõt még jó idõt is rendeltek a túra idejére. Pedig ez utóbbi biztos nem volt olcsó, gondolom, jó sok vatikáni valutát kifizettek érte az égieknek. :)

 

 
 
regulatTúra éve: 20152015.05.15 07:24:57
megnéz regulat összes beszámolója

A tavalyi harmincas táv lekocogosása, mondhatni kimertítõ volt. Na ja, erõs a kezdõ útvonal.... Ebbõl tanulva az idén, ugyan kicsit megfontoltabban, de mégis kocogva, az ötvenes távnak vágtam neki, és nagyon jól éreztem magam. Beszámoló a blogban.

 
 
 Túra éve: 2014
regulatTúra éve: 20142014.06.03 00:19:27
megnéz regulat összes beszámolója

A túrákat futó szemszögbõl nézem.


A beszámolóm a Katarzis nélkül blogban.

 
 
fulopgTúra éve: 20142014.05.21 21:44:14
megnéz fulopg összes beszámolója

Kisebb kihagyás után vettem részt a túra 30 km-es távján. Nagyon jó volt a szervezés, kedves pontõrök vártak mindenhol bennünket, valamint az idõjárás is kegyes volt hozzánk. Nagyszerû emberekkel ismerkedhettem meg a néhány kilométer alatt.


Bõvebbenen, néhány fotóval:


http://csatangolasaim.blogspot.com/2014/05/budai-30.html

 
 
MirPTúra éve: 20142014.05.21 20:14:51
megnéz MirP összes beszámolója

Budai 50 túrabeszámoló, GPS-track és képek a turazo.ininet.hu oldalon!

 
 
rob79Túra éve: 20142014.05.18 21:05:31
megnéz rob79 összes beszámolója

 Hûvös esõillat fogad Szépjuhászné nyergében ezért igen sietõsre veszem a rajtot. Olyan gyorsan történik minden. Öt perc sem telik el attól,hogy leparkoltam az autómmal és már úton is vagyok a Nagy-Hárs-hegyi kilátó felé. Meglepõdöm ahogy kocogok felfelé az egyre erõsödõ emelkedõn mert sárnak szinte nyoma sincs,csak a vízlefolyások nyomai jelzik a tegnap délutáni felhõszakadást. Gyors pecsét a ponton és már húzok is lefelé a sárgán. Hûvösvölgy környékén kicsit sárosabbá válik az ösvény de biztonságosan járható az út. Negyedjére vagyok a túrán de egyébként is nagyon ismerem a környéket ezért a túra során szinte elõ sem veszem a leírást. A Határ-nyereg után nekiugrom a meredek emelkedõnek. Egy nagy lélegzetvétel az egész. Ismerlek én téged nem tudsz rám ijeszteni! Mondogatom magamban... :) Az Újlaki-hegy tetején készítem el az elsõ képeimet. A János-hegy alig-alig látszik ki a felhõk felett. Mint egy kisgyerek a kerítés mögött úgy ágaskodik,hogy bepillantson az alatta elnyúló völgy ködáztatta nyugalmába... Elõre félek mekkora sár lesz a sárgán a Virágos-nyeregig. Elõször reménykedek de aztán csak arcon csap egy nagypofájú tócsa amely az út teljes terjedelmében büszkén pöffeszkedik. Szerencsére itt van nálam a túrabotom,és a pofára esés határán egyensúlyozva valahogy túljutok a tócsa szélén. Gyors pecsét és futok tovább a sárgán. A Kötõk-padja mindig megállásra kényszerít,így készítek pár fotót,de gyorsan tovább indulok mert már a számban érzem a hagymás zsíros-kenyér ízét a Jegenye-völgyben. A ponton hihetetlen ízlésesen terített asztal fogad! Még az esztétikumra is adtak a rendezõk,hiszen úgy sorakoznak a zsírosdeszkák,hagymával megrakottan pirospaprikával kiszínezve mintha ez lenne a legpompásabb fogás amivel az ember megtölthetné a gyomrát! :) Bevágok 3 zsíroskenyeret jó sok lilahagymával plusz készítek emlékbe pár képet a kissé vonakodó ámde nagyon kedves rendezõkrõl. Kicsit gyalogolok mert nem szeretném ha kaja visszajönne. A Solymári úton átkelve még benyomok pár csokit és megtámadom a Zsíros-hegyet. Soha nem szerettem ezt a részt így hamar túl akarok jutni rajta. Az a helyzet,hogy amikor felérsz az emelkedõn akkor még sokáig unalmasan kígyózik az ösvény a hajdanvolt zsíroshegyi túristaház romjaiig. Itt egy kis nyújtást tervezek,de nincs kedvem megállni. Közel a Nagyszénás és imádom azt a környéket. A csúcs környékén ködfelhõ fogad és szinte semmit nem mutat magából a táj. Így emlékeim között turkálom... Bár már vagy 20x voltam itt fenn,nem lehet megunni :) A Kutya-hegy környéki erdõ az egész Budai-hegység egyik legmélyebb,legsejtelmesebb rengetege. Sûrû köd táncol az ezüsthasú fák között ahogy magam mögött hagyom ezt a mély vadont. Ahogy kiérek az erdõbõl olyan mintha felkapcsolták volna a villanyt! A Nap még mindig ott bujkál a felhõk között,de nagy a kontraszt. Újabb pecsét. Itt mindenképpen le akarok nyújtani,de mégis tovább állok. Majd Telkiben. Újabb csodaerdõn vágok keresztül és elkészítem a túra legszebb fotóját... Az erdõ mindig esõ után a legszebb. Tavasszal üdén zölden. Telki. Takaros sváb falu. A központban, mint tavaly megint valami rendezvény utózöngéi hallatszanak. Kocsmánál kinn áll a pontõr, csak egy pillanatra állok meg. Minél hamarabb magam mögött akarom tudni a házakat. Ahogy megyek fel a sárga kereszten megintcsak rácsodálkozom milyen szép a magyar erdõ... Jártam már jó pár helyen az Alpokban,megmásztam már pár hegyet,s a maga fekete komorságával tart fogva a Tátra szépsége de a bölcsõm itt ringat el a mély magyar erdõk mélyén... Zöld háromszög... ismerõs az út mint a tenyerem... A Tarnai pihenõ örök kedvenc marad még azokból az idõkbõl amikor elõször jártam itt a kilencvenes évek elején egy õs Meteor 50 túrán... A dolomit szikes talaján vadvirágok billegnek a gyenge szellõben és a szemközti hegyoldalon egy fenyõerdõ hívja magára a figyelmet. Annak ellenére,hogy futok azért megörökítek egy-egy szép pillanatot... Hamar túljutok a piros háromszögön is és a piros sávra kanyarodok amely szintén jól ismerõs utacska. A Vörös-pocsolyánál van a pont. Váltok néhány szót a személyzettel. Megosztom velük a Hokáról szerzett tapasztalatomat,de nem idõzök soká hisz olyan közel a cél!... A Fekete-fej elõtt kissé kiszáradok. Közel 6 órája vagyok úton és csak 1,5l fizet ittam. A bajból a két önzetlen pontõr ment ki. Szinte egy szusszra lehúzom a fél liter ásványvizet. A Fekete-fejre egy sziklás meredek ösvény vezet fel. Szeretem mert errõl az oldalról igen rövid,pár perc az egész. Gondolatban már a célban járok. Még egy utolsó emelkedõ a Hárshegyi körútig és ott vagyok,a túra Kisvasút állomáson felállított céljában. 13:09. Ami azt jelenti,hogy 6 óra 24 perc alatt teljesítettem az 50km.-es távot. Egyéni legjobb,pedig világ életemben utáltam futni! :D Felkérnek,hogy írjak a túra emlékkönyvébe. Fáradozásomért egy ajándék kulcstartót kapok iránytûvel! Tényleg le a kalappal a rendezõk elõtt! Annyira érezni mennyire szívbõl csinálják ezt az egészet... Be kell vallanom,hogy az egész túráról nem a hegyek,erdõk látványa maradt meg legkedvesebb emléknek,hanem ezeknek az önzetlen embereknek a munkája,lelkesedése,kedvessége... Méltó a hagyományokhoz,egy 25 éve rendezett túra múltjához... Zárásként egy könyv hívogat... Sokszor szemezgettem már vele: KÉK - Túranapló kezdõ Kalandoroknak. A szerzõ ott áll a könyvek mögött. Olyan régóta álmodozom,hogy egyszer majd én is... elindulok a Kéken végig a Pannon-hegyek hullámain. Keresztül az országon. Én és az Út. Én és a... mi is? Mi hajt mindig új utakra, új kalandok felé?... A pénztálcámban kotorászok... kezembe szórom az összes apróm. A könyv akciós de még így is hiányzik pár száz forint. Mindenem otthagyom. Viki megenyhül. Örömmel veszem a kezembe a könyvet. Köszönöm Nektek! :)

 
 
Rakk GyulaTúra éve: 20142014.05.18 17:44:35
megnéz Rakk Gyula összes beszámolója

BUDAI 50 - a teljesítménytúra, melynek résztvevõt "Yvette" oltalmába vette (2014. május 17.)

- Beszámoló geológiai fûszerezéssel -

- Képek a túráról -

Teljesítési idõ: 12.00 óra
Ebbõl
Mozgási idõ: 10.45 óra
Állásidõ: 01.15 óra

Elhatároztam, hogy eltérek a szokásos menetrendtõl és Tatabányáról Budapest kihagyásával próbálom megközelíteni a Szépjuhásznét. A 04.35-ös személyvonat természetesen késve érkezett és mivel csak 7 percem volt Bicskén az átszállásra, kissé izgultam, hogy a csigatempóban zötyögõ szerelvénnyel elérem-e a Volánbuszt. Öt percet késtünk, de a sofõr megvárt, itt még én voltam az egyedüli utas. Mány-Zsámbék-Páty-Budakeszi érintésével jutottam fel Szépjuhásznéhoz, melynek a menetrendeben Budapest-Tündérkert (???) a neve. A Rajtnál összefutottam néhány régi túratárssal.

Hárs-hegy - Fazekas-hegy csoportja (a hegyek teteje Dachstein mészkõ, a peremeken Hárshegyi homokkõ található, ahol festõi áttöréseket hozott létre a Kis- és a Nagy-Ördög-árok (Szépjuhászné út, Húvösvölgy))

Nevezés, majd 06.10-kor indulás a Sárga sáv jelzésen, amely egészen a Zsíros-hegyig volt hû kísérõnk. A Nagy-Hárs-hegyig intenzív emelkedõ, némi sárral. A csúcson megkaptuk az 1. bélyegzõt, majd irány tovább. Eléggé sáros ösvényen jutottunk le a Hárs-hegyi nyeregbe, majd szélesebb úton tovább a Nagykovácsi út keresztezésével, a katonasír után Hûvösvölgybe.

Hármashatár-hegy - Vadaskert csoportja (itt a hegyek tetejét dolomit és márga alkotja, a peremeken pedig Hárshegyi homokkõbõl álló rögöket találunk)

Az Ördög-árok hídja után csúszós ösvényen kapaszkodtunk fel a Vadaskerti-nyeregbe, majd elhagytuk a Hárshegyi homokkõ vidékét. A Vadaskerti-hegy, majd a Határ-nyereg után az Újlaki-hegy már dolomitból áll. A hegy elõtt megkaptuk a 2. bélyegzõt. A Hármashatár-hegy - Vihar-hegy oldalában "megszenvedtük" a túra talán legsárosabb szakaszát, amely a Csorda-kúttól a Virágos-nyeregig tartott. A Pesthidegkúti-medence szélén agyagos ösvényen vezet a jelzés.

Csúcs-hegy - Kálvária-hegy csoportja vagy más néven Pesthidegkúti-hegycsoport (a csúcsok környéke itt is dolomit, de egy-két hegyet teljesen a Hárshegyi homokkõ épít fel, a márga itt alárendelt szerepet kap)

A Virágos nyeregben megszereztük a 3. bélyegzõt és indultunk tovább a Csúcs-hegy északkeleti oldalában vezetõ "alsó oldalúton". Nyilván a feljebb vezetõ Guckler Károly úton haladó Országos Kéktúra kényelmesebb lett volna, de a kijelölt út a Sárga sáv jelzés volt. Elõzetes félelmeinket nem igazolta az út, csak két helyen volt igazi csúszásveszély a ferde ösvényen, de túl lehetett élni. A Kötõk padjától a ködön kívül nem sok minden látszódott a pilisi Kevély-hegycsoportból, így gyorsan továbbindultunk. A Szarvas-hegy- Kálvária-hegy oldalában jutottunk a Felsõ-Patak-hegy nyergébe, ahonnan már lefelé vezettt az út az Alsó-Jegenye-völgyig. Itt, a réten szereztük meg a 4. bélyegzõt, miközben a csodálatos napsütésben hagymás zsíros kenyeret majszolgattunk, szörppel és szódavízzel kiegészítve. Innen kezdve emelkedõn folytattuk utunkat a Paprikás-patak szurdokszerû áttörésében vezetõ, a hidakkal "tarkított" kényelmes sétaúton. Vízesés és egy szép sziklás rész után végleg átkeltünk a patakon.

Remete-hegy - Kerek-hegy csoportja (a Remete-hegyet és a Zsíros-hegyet Dachstein mészkõ alkotja, viszont e túra útvonala a kettõ közti "pásztán" (Kerek-hegy) vezetett, melynek anyaga még mindig a dolomit és a márga)

A Hidegkúti út után befordultunk a Középsõ-Jegenye-völgybe, majd a Sárga kereszt jelzés után - továbbra is a Sárga sáv jelzést követve - elváltunk a 30-as résztáv útvonalától. Intenzív, majd egyre enyébb emelkedõn jutottunk fel a Kerek-hegy erdejébe, ahol néhány éles törés után hiába kerstem az egykori esõházat, ma már nyoma sincs. Innen már nem tudtam túratársaimmal tartani a tempót, "öreges tempóra" váltottam, miközben elõkerült a Richtofit sportkrém is. Csodálkoztam, mennyire megritkították az erdõt a Zsíros-hegyhez közeledve. Aztán a Péntekiek egykori turistaházának romjainál megkaptam az 5. bélyegzõt.

Kutya-hegy - Nagy-Szénás - Zsíros-hegy csoportja (a fõgerinc triász Fõdolomitból áll, a peremeken másfajta dolomitból és Hárshegyi homokkõbõl álló rögöket találunk)

Nagykovácsi szélén vezetett tovább az útvonal, innen már az Országos Kéktúrát követve. A csillesor (Bányász-emlékmû) után az Antónia-nyereg következett, ahol a rengeteg útjelzõtábla okozozott kellemes meglepetést. Itt a Sárga sáv jelzés lekanyarodott az Antónia-árokba, legjelentõsebb túramozgalmunk útja viszont a Felsõ-Zsíros-hegy nevû gerincszakaszon emelkedett tovább. A lilás színû dolomit kõfejtõje után lassan elmaradtak a házak és egy rövid meredek szakasz után feljutottam a Nagy-Szénás keleti gerincére. Közben meg-meg kellett állnom (inkább ülnöm) pihenni. Fent, a kényelmes sétaúton nemsokára az egykori Nagy-szénási (Szabó Imre) antialakoholista turistaház helyénél lefényképeztem az emlékfalat. Innen meredeken kellett felkaptatni a hegycsoport második legmagasabb, füves csúcsára (ha nem is gyephavas, de a "Gyepszénás" nevet mindenképpen megérdemli :-) A csúcson mér elég gyengének éreztem magam és mivel sós dolgot nem hoztam magammal, egy kedves résztvevõ pár "megajándékozott" egy kis olivabogyó-lével. Lehajtottam és a további útszakaszon valóban jobb lett a gyomrom. Köszönet nekik! Néhány látképfotó elkattintása után indultam tovább. A Kutya-hegy - Nagy-szénás nyerge után a Fenyõs-tisztásnál szusszantam még egyet, majd a Kék kereszt jelzés alapján átkelve a hegycsoport legmagasabb hegyén, a Kutya-hegyen, kijutottam a hatalmas tisztásra. Itt kinyílt a panoráma nyugat felé: a Bicske-Zsámbéki-medencén túl felsejlett a Gerecse és a Vértes tömege is. Hegyi kaszálóréteken jutottam le a Fehér úthoz, a vadvédelmi kerítés kapujához. Itt megkaptam a 6. ellenõrzõ bélyegzõt.

Zajnát - Zsíros-hegy - Telki-hegy csoportja (itt a hegyeket Dachstein valamint dolomitos mészkõ és dolomit alkotja, a Nagykovácsi-medence felé esõ belsõ perem Hárshegyi homokkõbõl áll)

A Sárga sáv jelzésrõl Szalagozásra kellett áttérni. Kisebb emelkedõk és lejtõk, tarvágások jellemezték a következõ szakaszt a Telki-hegy erdejéig. Innen a Zöld sáv jelzést kellett követni tovább, amely a hangulatos Anna-vadészházhoz vezetett. Itt két résztvevõt kellett a helyes útra "terelnem". A jelzés nagyon szép völgyben ereszkedve érte el a vadvédelmi kerítést.

Zsámbéki-medence (kavics, homok, agyagmárga, agyag)

A mezõn tovább ereszkedtem Telki irányába, miközben megkapó kilátás tárult elém és ráadaásul a Nap is kisütött. A település utcáin többször irányt kellett váltani, itt ismét én mutattam meg a helyes útvonalat többeknek. Emelkedõn majd szintben haladó utcán értem el Telkiben a Kerék vendéglõt, ahol beszereztem a 7. igazolást. Már csak négy órám volt a maradék 18 km-re, úgyhogy igyekeznem kellett. A kis parkban a mûködõ kútból vizet tankoltam a pillepalackba, majd lassú emelkedõvel újból elértem a vadvédelmi kerítést.

Zajnát - Zsíros-hegy - Telki-hegy csoportja

Lassan emelkedõ ösvényen jutottam fel az erdészeti úthoz (az egész útvonalon alkalmazott "zerge fej" jelzés alapján), melyen kisebb ereszkedõ következett (Zöld kereszt). Itt ismét szénhidrátot vettem magamhoz, felkészülve a Fekete-hegyek emelkedõjére.

Nagy-Kopasz - Fekete-hegyek csoportja (a villagerinc szerû fõ tömeget (Hársbokor-hegy - Nagy-Kopasz - Vörös-pocsolyás-hát - Kecske-hát - Fekete-fej) Dachstein mészkõ alktotja, a Fekete-hegyek dolomitból állnak, a Budakeszi-medence felé esõ peremen jelentõs Hárshegyi homokkõ kibukkanások vannak)

A Sárga kereszt jelzésre térve át a Fekete-hegyek dolomitrögei alá kanyarodtam. Az út lassan emelkedett, majd egy rövid átvágással a Zöld háromszög jelzésre kellett áttérni. Itt elkezdõdött a tényleges emelkedõ. Eleinte erdõben, majd a Fekete-hegyek dolomit hegyorrán és gerincén haladtam tovább felfelé (Tarnai-pihenõ, megkapó kilátás a Biai-hegy - Kis-Kopasz csoportja és a Budakeszi-medence felé). Kis tisztásnál jelzésváltás a Piros háromszög jelzésre, mellyel egy darabig együtt haladt a Zöld kereszt jelzés is. Ereszkedõ az erdészeti talajútig, majd ismét emelkedõ következett a Kopasz-erdõ gerincéig. Innen igen sáros ösvényen kellett leereszkedni a erdõsarokhoz, ahol a Nagykovácsi felõl érkezõ Piros sáv jelzésen jobbra kellett fordulni és amely már Célig elkísért. Ettõl kezdve jobb lett az út minõsége. Kis nyereg után lefényképeztem a vaddisznók híres fürdõjét, a Vörös-pocsolyát (ennyi vizet én még sosem láttam benne). Erdõben, majd fiatalos szélén érkeztem a Piros kereszt jelzés kiágazásához. Az ellenõrzõpont néhány méterrel odébb volt, ahol beszereztem a 8. bélyegzõt. Másfél órám volt még hátra, úgyhogy usgyi tovább! A tölgyerdõ után rétek sorozata következett, majd egy nagy kanyar után, a betonútnál elértem a Juliannamajori-medence szélét (ebben a medencében ered a Kis-Ördög-árok). Néhol szép kilátás nyílt a környéki hegykoszorúra: Hársbokor-hegy - János-hegy - Nagy-Hárs-hegy - Fekete-fej, korlátozottan a Hármashatár-hegy irányába. A betonutat elhagyva, a következõ erdõsaroknál az útvonal belépett Budapest közigazgatási területére, majd rövid erdei szakasz után megérkeztem a Fekete-fej utcához, a Petneházy lovascsárda nevû ellenõrzõponthoz. Beszerezve a 9. bélyegzést, lehajtva két pohár szódát, elindultam a Fekete-fej csúcsa felé. Sikerült egy pihenõvel leküzdenem. A csúcson lefényképeztem a magassági pontként számontartott geodéziai vasoszlopot. Meredek ereszkedõn jutottam le a Kis-Ördög-árok homokkõ áttörésének felsõ végéhez. A Szépjuhászné úton felfelé kellett haladni pár száz métert.

Hárs-hegy - Fazekas-hegy csoportja

A híd után a Piros sáv jelzés meredek kapaszkodóba kezdett, ezt is sikerült egy pihenõvel leküzdenem, majd az ellaposodó, Hárshegyi homokkõbõl álló oldalgerincen feljutottam a Hárshegyi körútra. A padoknál szusszantam egy utolsót és a kényelmes sétaúton szedtem tovább a lábam a cél felé. Két túratársam elém jött, úgyhogy az utolsó szakaszt ismét velük tettem meg. Még egy fénykép az éppen az állomáson tartózkodó Gyermekvasútról, majd érkezés a Célba (18.10). Elég szintidõ kihasználós lett, de hát most ennyire futotta :-))

Fél óra múlva jött a Volánbusz, Páty-ig álltam, aztán lett ülõhely. Bicskén 2 perc volt a várakozási idõ. Tatabányán hazasétáltam és felidéztem a nap kellemes emlékeit (szinte csak ilyen volt).
NO esõ, NO rovar és bogár, viszont gyönyörû útvonal és majdnem végig madárdal és tücsökzene.

A szervezés tökéletes volt, az útvonal kijelölése 97%-os (csak egy-két helyen "döccent", de ennyi belefért).

Üdvözlettel:
Rakk Gyula
térképész-térinformatikus
 
 
kutyaTúra éve: 20142014.05.17 18:16:53
megnéz kutya összes beszámolója

Nem tudom, tetszett-e valaha jobban egy túra szervezése, mint a mai Budaié.


Az adminisztráció gyors volt, az itiner minden érdekes információt tartalmaz és mégis tömör, a közepén a színes térkép szuper. Némelyik ponton adtak enni-inni, számomra jó ütemben. A jelzés jól követhetõ volt, a tülökorr huszárbajusszal (amirõl kiderült, hogy zergét szimbolizál) a sok jelzésváltással megáldott Telki--Vöröspocsolyás szakaszon is átsegített.


Csak magammal meg a haladással kellett foglalkoznom, minden más ment magától. A rendhagyó, ötletes pecsétgyûjtõ lap, az ellenõrzõpontok nevéhez illõ grafikájú pecsétek meg az alkalmi (jubileumi) jelvény hab a tortán.


Köszönöm szépen!

 
 
 Túra éve: 2013
JackieTúra éve: 20132013.06.19 11:35:35
megnéz Jackie összes beszámolója





Budai 8 - Családi túra


Miután anya nem tudott velünk jönni, ezért az 50 km-es helyett, a kisfiammal mentem a 8 km-es családi túrára. Az otthoni indulás 8:00-ra volt tervezve. Picivel 8 után elindultunk hát. 9:00, beálltunk a kígyózó sor végére, hogy nevezzünk, majd rajtoljunk. Amíg vártunk a sorban, elkezdett szemerkélni az esõ. Még szerencse, hogy mindig nálam van az erre a célra rendszeresített esõkabátom. Egyre csak rákezdett, miközben mindenki felvette a nála lévõ esõkabátot. A gyerekek jól elvoltak, míg vártak a sorukra és senki sem panaszkodott a „kis” esõ miatt. Egyre csak zuhogott. A mögöttünk lévõ anyuka 3 pici fiúcskával, meg a párjával vártak az indulásra. Kissé aggódott az esõ miatt, de a megkérdezett két nagyobb fia, vidáman válaszolt arra a kérdésére: - Induljunk fiúk? A válasz IGEN volt, látva, hogy õket egyáltalán nem zavarja az esõ. Ernyõikkel vígan eljátszottak a várakozás ideje alatt.


9:45 volt, mire elrajtolhattunk. Mikor hátranéztem, a mögöttem álló anyuka, és csemetéi már nem voltak sehol sem. Kiálltak és elrobogtak. Mégsem indultak útnak az esõben.


A rajtunk lévõ esõkabáttal, elindultunk felfelé a sárga jelzésen a Nagy-Hárs-hegyre.  Mikor felértünk az elágazáshoz, balra fordulva a hivatalos úton másztunk a kilátóhoz. Rajtunk és 1-2 emberen kívül senki sem ment arra.


Mire felértünk utunk 1. ellenõrzõ pontjához a kilátóhoz, elállt az esõ. Megkaptuk a matricáinkat az itinerre, aztán felrobogtunk a lépcsõn, hogy megszemléljük a tájat. A magas páratartalom miatt a kilátás a fák tetejének magasságára korlátozódott. Azért mi körbenéztünk, fényképeztünk. A rajtnál kapott játék lapot sajnos nem tudtuk megcsinálni, ugyanis elfelejtettük megnézni, amit ki kellett volna tölteni. Lemásztunk és tovarobogtunk. A sziklás részen leereszkedve elértünk a Bátori-barlanghoz. Ott ügyesen átugrálva a sziklákon lejutottunk a padokhoz. Rövid szusszanás, és mentünk tovább. A gerincen végig haladva elérkeztünk a sárga háromszög jelzésig. Ott felkapaszkodva feljutottunk utunk következõ állomásához, a Kis-Hárs-hegyi Makovecz kilátóhoz, mely a 2. ep. volt.. A pecsét beszerzése után megközelítettük a kilátó tetejét mindkét irányból. Kicsivel többet ugyan, mint az elõzõ kilátóból, de itt sem sokat láttunk a kilátásból. Így hát lemásztunk, és levettük a kabátokat. Ez volt az a hely, ahol mindenki megszabadul a kb. 20 perccel azelõtt felvett kabátoktól. Sokkal könnyedebb érzés volt kabát nélkül haladni. A másik oldalon lefelé visszajutottunk az elágazáshoz, ahol jobbra fordultunk.


Utunkat folytatva a sárga sáv jelzésen elérjünk elõször a Hárs-hegy állomásig, majd tovább haladva a lépcsõn lejutva, átkelünk a gyerekvasút sínén. Leereszkedtünk utunk 3. ellenõrzõ pontjához, a Nagykovácsi úthoz. Ott sok gyerek várakozott a sorára, mind pecsét, mind helyes válaszra kapott jutalom matrica begyûjtése szempontjából. Mi is megszereztük a pecsétünket, azután folytattuk utunkat.


Az úton átkelve hamarosan eljutottunk Hûvösvölgy, Gyermekvasút állomásra. Tovább haladva, némi segítséggel, átjutottunk a Nagykovácsi út forgalmas szakaszán. Elérve a gyermekvasutat, egy jobbos kanyarral leereszkedtünk a lépcsõn, és a villamos pálya alatt áthaladva, elértük a Hûvösvölgyi utat, melyen átkelve egyszer csak a pataknál találtuk magunkat.


A kis hidat magunk mögött hagyva, elkezdtük a meredeken felfelé ívelõ Nyéki-hegy meghódítását. Itt a levegõ páratartalma elég magas volt, így hát nem fáztunk. A kaptató tetejére érve kis ereszkedés után elértük a 4., egyben utolsó ellenõrzõ pontunkat, amely a Homok-hegyen található. Innen a kék jelzésen haladtunk tovább a célig. Elõtte azonban elhagytuk a vadaskerti-emlékmûvet és néhány régi határkövet. A kék jelzésen visszaérkeztünk a kishídhoz, ismét átkeltünk az úton, és felmásztunk Hûvösvölgy, Gyermekvasút állomáshoz. Ott megvártuk a következõ induló vonatot, ami visszavitt a rajtba, vagyis Szépjuhászné állomásra. Beérkezve a célba, átvettük a megérdemelt oklevelet, kitûzõt, azután elfogyasztottuk a még meglévõ elemózsiánkat. Végül hazaindultunk.


Köszönjük ezt a remek családi túrát.


 


 


 


 
 
ZETúra éve: 20132013.05.18 19:17:44
megnéz ZE összes beszámolója

Közeledik május 25 - kéne még legalább egy jó tempóban teljesített ötvenes... Viszont azt mondják az idõjósok, lesz itt esõ, bizony jó sok, úgyhogy kedv a padlón, "akarom én ezt?" és hasonló negatív gondolatok a hajnali ébresztõ után - aztán megemberelem magam, és "majd a rajtban eldöntöm, hogy 30 vagy 50" alapon megcélzom a rajtidõ végét.

Ezt sikerül "elcsípni", viszont arra nem számítottam, hogy a 8km-es családi távon rengetegen indulnak, és ebbõl kifolyólag szép kis sorállás alakul ki a Szépjuhászné állomáson berendezett rajtban. A sorban elõttem, aztán néhány perc után már mögöttem is sok ismerõs, esõ még nincs, bár busongós az idõ.

Nevezek az ötvenes távra, nyolc húsz kerül a papírra indulási idõ gyanánt, de még beszélgetek a sorban ácsorgó ismerõsökkel, úgyhogy inkább fél kilenc lehet, amikor nekilódulok a Nagy-Hárs-hegy megmászásának. Szuszogós, de jó tempóban megy, a jósolt esõ ellenére aránylag sokan haladnak fölfelé, tartom a tüdõtágító és erõsítõ tempót fölfelé, gyors bélyegzés a kilátónál, aztán robogok lefelé.

Katáékat érem utol, lassítok, beszélgetve együtt megyünk tovább - õk is úgy vannak vele, hogy majd eldöntik, 30 avagy 50 lesz a vége.

Határnyeregnél már valami csepereg, a parkolónál még fotózok, de a hátizsákra rákerül az esõvédõ huzat - aztán az Újlaki tetején már egyértelmû, hogy esik, és az is látszik, hogy pont elõttünk van a zuhé. No mindegy, a harminc is szép szám, és azt még amúgy sem teljesítettem egyszer sem :-)


És hogy mennyi lett a vége?  Az a fényképes-térképes, gps-trackkel megspékelt beszámolóban, a szokott helyen olvasható: Túrablog   

 
 
MirPTúra éve: 20132013.05.17 20:53:47
megnéz MirP összes beszámolója

Budai (50 helyett) 30 túrabeszámoló és képek a turazo.ininet.hu oldalon!

 
 
ladanyigTúra éve: 20132013.05.12 10:58:44
megnéz ladanyig összes beszámolója

Budai családi 8


Elsõ olyan túra, ahová a 2 gyerekkel közösen mentünk, 3 és 5 évesek. Reggel 8-ra értünk a rajthoz a felhõk már gyülekeztek, de bíztunk benne, hogy megússzuk esõ nélkül. Felballagtunk a Hárs-hegyre a Kaán Károly kilátóról csodálatos panoráma tárult elénk. Ekkor viszont már az is nyilvánvaló volt, hogy nem ússzuk meg a napot szárazon. A kilátó elõtt játékban vehettek részt a gyerekek és matricát is választhattak, ez az összes ellenõrzõ pontnál hasonlóan alakult. A Makovecz kilátóhoz már esõben értünk, itt még megcsinálták a gyerekek a feladatlapot, összeraktak egy képet a földön található termésekbõl, egy szép falevél emberke lett a mû. Innét az esõben egy kicsit gyorsítani szerettünk volna, így a kisebbik a nyakamban töltött egy órácskát, amíg esett. Ez egy kicsit elvette a kedvünket, megfordult a fejünkben az is, hogy feladjuk. Csábított a kisvasút megállója és a Nagykovácsi úti civilizáció is, de kitartottunk az eredeti cél mellett és az esõben is folytattuk az utat. Nyéki hegyre az esõ miatt nem kellett felkapaszkodni, igaz itt csendesedett az esõ. Lassan ismét lekerültek az esõkabátok a kicsi is a saját lábán jött énekeltünk, a kisütõ nap jókedvre derített minket is. 3 óra alatt elértük a kisvasutat. Még én sem ültem soha ezen a kisvasúton és a gyerekek sem. Nagyon élvezték, fõleg a sötét alagutat :)


Összefoglalva az esõt leszámítva szuper napunk volt. Maximálisan ajánlom ezt a túrát a gyerekes családoknak. Nem csak a táv és a szintidõ gyerekbarát, hanem az egész szervezés is. Több helyen van zsírkréta és a rajtnál kapott feladatlapon sok gyerekbarát feladat van. Matricák járnak a pecsét mellé az ellenörzõ pontokon. Az emelkedõket is simán teljesítik a gyerekek, nincsenek veszélyesen meredek szakaszok.


Itt is köszönöm a szervezõknek!


Gáspár

 
 
 Túra éve: 2012
MirPTúra éve: 20122012.05.15 17:06:31
megnéz MirP összes beszámolója

Budai 30


Túrabeszámoló és képek az alábbi linken:

http://teljesitmenyturaim.blogspot.hu/2012/05/budai-30.html

 
 
ToteszTúra éve: 20122012.05.15 16:48:21
megnéz Totesz összes beszámolója

 Családi 8

 
 
tetova hegyi teveTúra éve: 20122012.05.12 19:05:39
megnéz tetova hegyi teve összes beszámolója

 Teve zerge hegyen


Nem koran meg jo levegon kezdtem meg a kapaszkodast a Harsra. Ismeros utak megis a tavaszi harsany zold plusz elmenyt es energiakat adott. Megvolt az Ujlaki es a Viragos nyereg is. Felsogalla nevezetes terepes lanya epp ujra eltevedni keszult mikor talalkoztunk.  A Jegenye volgy kellemesen huvos volt es az innivalo a legjobbkor jott. A Zsiroson mar kezdett melegedni es feltuntek a T100 utjelzoi is. A Szenas vegre zolden es nappal. Most is szerettem. A Kutya hegyen 1 meh bokott szajon vagy inkabb csak csipett. Igy o is en is  megmaradtunk. Fajt a sok tarra vagas a Fajzasiban. Utoljara mikor ejjel nem volt ennyire szornyu. Telkin  feltankoltam a WCben. Aztan mivel a pontor sem tudta hogyan is tovabb a terkeppel es emlekezetbol. Ide kellett volna szalag. A Fekete hegyek leszivtak eroimet de azert probalkoztam. A Voros pocsolyasnal megmentett 1 a pontnal ulo spori aki vizet adott. Innen is koszonom meg 1x eletmento muveletet. A szervezesnek viszont 1 fekete. Telki utan a vegen nem lehete ennyit menetni viz nelkul. Igaz a Fekete fej elott volt viz es az nagyon kellett is mar. Innen meg mar egy sugarnyira volt a vege. Gyors adminisztracio, piciny jelveny es oklevel. Legkozelebb ha ugyan a 30on megyek. A kituzojuk is es az okleveluk is szebb volt jobban tetszett. Meg kimentettem Cicat es irany Darany.

 
 
 Túra éve: 2011
amygaHTúra éve: 20112011.07.06 15:15:45
megnéz amygaH összes beszámolója

Budai 50


Az asszonytól a 30-asra kaptam engedélyt, és utólag elmondta, hogy úgy számolt, hogy délután négyre érek haza.


Én meg úgy voltam vele, hogy túl sok volt az energiám, ezért az 50-esen indultam, úgy, hogy a néhány hónapja a térdemmel kötött szövetséget - miszerint, ha nem futok, akkor bárhová elvisz, különben baj lesz - felrúgtam. Menetközben kitaláltam, hogy 7 órán belül kellene beérnem. Újlaki hegynél kétszer is elkavartam, hála a jelzés-kaparó lelki nyomorultnak. Emiatt a tervem végül is nem jött össze, úgyhogy ha ez az idegileg gyenge élõlény olvassa a fórumot, akkor nyugodtan mehet masztizni... Amúgy többen is eltévedtek errefelé, úgyhogy a többszörös orgazmusnak sincs akadálya... :-)


 


Pedig Telkiig jó volt a tervemhez a részidõ... Csak aztán a piroson kezdett elõjönni, hogy egész nap alig ettem valamit. Fekete-fej után két fiatal srác vissza is elõzött. Az e.p.-nél kapott csokit hiába ettem meg, a célig már nem hatott. Végülis 7:01 alatt értem be, ami talán nem olyan rossz egy kezdõ gyalogló-kocogótól.


 


A rajtnál még láttam piedcat-ot reggelizni, meg Tóth Petivel is viccelõdtünk a késõi rajt miatt. Gondoltam, hogy õk elég gyorsak ahhoz, hogy még lássam õket a túra során. Így is lett... Második Újlaki-hegyi elkavarásom után mielõtt visszaértem újfent a sárgára, épp akkor húzott el elõttem piedcat. Annyira visszafogottan kocogott, hogy utolértem és egy tömeges elõzés közben le is hagytam. A Virágos nyeregi e.p.-nél ért utol. Innen együtt kocogtunk tovább és felelevenítettem neki, hogy a tavalyi Bükk 900-ról, ahová qvic vitt minket, miattam késtünk fél órát az általuk tervezetthez képest. Dicsérte az arc memóriámat, mivel még csak egyszer találkoztunk, az is rég volt. Kérdeztem, hogy visszafogja-e magát, mondta, hogy persze, mivel a másnapi városi maraton résztávjára edz, ezért a pulzusát 160 alatt tartja. Aha, hát ezért tudtam utolérni. A szûk sárgán való élvezetes kocogás/futás közben le is hagytam, hogy aztán az Alsó-Jegenye völgyi e.p. elõtt több futóval együtt visszaelõzzön. Hiába, no, meredeken lefelé még mindig nem tudok úgy rongyolni, mint a profik. Itt el is búcsúztunk egymástól, mivel õ a 30-as távon indult és gyorsan frissített, én meg ettem egy zsíros kenyeret, így már nem volt esély arra, hogy újra találkozzunk.


 


A 30-as és az 50-es táv elágazásától kezdve jóval kevesebb túrázóval találkoztam. A Nagykovácsi elõtti kunkornál volt, aki gondolkodott, de a többség ment tovább egyenesen, ahogy kell. Telki e.p. után két sárga pólóst követtem, elég magabiztosan mentek az általam ismeretlen szakaszon. Egy idõ után elfutottam mellettük. Futni/kocogni már egyre kevésbé volt kedvem, de azért még erõltettem annyira, hogy több túrázót is lehagytam. A zöld hsz-ön felfelé haladva egyszer csak megjelent elõttem a két sárga pólós. Arra gondoltam, hogy a magabiztosságuk miatt biztos véletlenül kavartak el úgy, hogy a táv rövidebb lett. :-)


 


A piros hsz-ön utol értem egy négyfõs társaságot, az utolsó, kissé lemaradt tag épp akkor fejtette ki a többieknek, hogy agyhalott állapotba került és lehetne a piros hsz-bõl már sima piros. Az orgánuma megfelelõ volt ahhoz, hogy a környék szokásos lakói idõben el tudjanak menekülni. :-) :-(


 


A piroson utolértem Ricsit, volt munkatársamat, aki kényelmesebben haladt, és az 50-es távra kapott engedélyt a családjától. :-) Kicsit beszélgettünk, megemlítettem a front és az erõs szél öt hetes kislányomra gyakorolt "jótékony" hatását, aztán szóba került, hogy nála a 9 és 10 éveseknél már más a probléma...


 


A HHH-re és a János-hegyre való szép kilátás pontjától már egyre lassabban haladtam, eléheztem. Mivel a cél már csak néhány kilométer volt, ezért nem izgultam, csak próbáltam minél gyorsabban haladni. Még megzavartam egy pár pisilõ hölgytagját, ittam egy ásványvizet az utolsó e.p.-nél, aztán beszenvedtem magam a célba. Volt egy kis sor, meg volt kavarás is a nem megfelelõ reggeli nevezés miatt az érkeztetéssel is többeknek, pl. nekem is.


 


Találkoztam lestat-tal, aki kényelmesen nyomta a túrát. Említette, hogy gondolkozik a Mátra 88-on, meg indulni akar a Kazinczy egyik 100-as távján. Megismerkedtem tzh-val is, szóba került a régi súlya és tempója, meg a mostani közötti különbség. Hittem neki, ha csanya látna engem, nekem is javasolna biztosan 15 kiló fogyást... :-)


 


Közben beért Ricsi is, beszélgettünk még egy kicsit a következõ túrákról. A februári Zöld 45-ön találkoztunk elõször spontán, most május van, szóval idén még találkozunk, az biztos. Úgy legyen!


 


Pont négy órakor értem haza. Asszonykám örült, kislányomnak is jó napja volt kivételesen, úgyhogy nagy volt a boldogság. Persze lebuktam, kiderült, hogy a 30-as helyett az 50-esen mentem, de nem lett gond belõle. Viszont azóta is azon gondolkozom, jó-e nekem, hogy az asszony ilyen pontosan tud jósolni. :-)

 
 
 Túra éve: 2010
LestatTúra éve: 20102010.05.17 19:18:37
megnéz Lestat összes beszámolója

Nos, csatlakozom én is a beszámoló-írók köréhez, így 6 év túrázás után illendõ.



Az 50-es távot terveztem, de a barátom, akit hívtam, azt mondta, hogy az neki túl sok lenne, meg nem akarta az egész napját rááldozni, így a 30-as mellett döntöttünk (amúgy ez neki a 2. túrája, a Sárga 18 volt az elsõ, én akkor a 70-en voltam).

Igyekeztünk minél elõbb indulni, ez sajnos miattam csúszott egy picit, (sokáig tartott Érdrõl beérni), így csak 7:15-kor tudtunk elindulni. Kiderült, hogy útitársamnak 2-re a Moszkva térre kell érnie, ezért elhatároztuk, hogy igyekszünk. A Hárs-hegyet lendületbõl megcsináltuk, még tanakodtunk, hogy felmenjünk-e a kilátóba, de inkább úgy döntöttünk, hogy sietünk. Lefelé kicsit hátráltatott a sár, féltünk, hogy végig ilyen lesz a terep, de aztán késõbb javult picit. Hûvösvölgybõl a Sárgáról jól ismert úton haladtunk Solymár felé tovább. A frissítõponton mi is frissítettünk, számítottunk egy átlagsebességet, s megállapítottuk, hogy jól állunk, ugyanis 2 és fél órája indultunk. Folytattuk utunkat, Remetén egy picit elbizonytalanodtam, azt hittem az egykori Falasok(k) útvonalán haladunk visszafelé, de egy pillantás az itinerbe megmutatta a helyes utat. A szurdok után tényleg rátértünk a Falasok(k) nyomvonalára, a Vörös-pocsolyához vezetõ ösvényt most felfele tettük meg, s 11:30-ra felértünk a ponthoz, ahol nagyon jólesett a csoki. Ekkor elkezdett szemeregni az esõ, ezért próbáltunk még jobban sietni, plusz egy kósza reménysugár tárult elém, hogy talán hazaérhetek a Forma-1 idõmérõ edzésre. Ahogy haladtunk a réten egyre jobban rákezdett az esõ, mire az utolsó ellenõrzõ ponthoz értünk már rendesen esett. Útitársam fel akarta venni az esõkabátját, de mondtam neki, hogy beérünk az erdõbe ott a fák felfogják a vizet, ne bajlódjon a kabáttal, így csak néhány pohár vizet ittunk, s betámadtuk a Fekete-fejet. Viszonylag hamar felértünk, a társam felfele úgy megy mint a golyó, csak lihegtem utána. Aztán lefelefordult a kocka akkor én húztam el tõle, szeretek lefele kamikaze módon legurulni, de lent bevártam õt. Aztán az utolsó emelkedõ rendesen kifogott a társamon, a cipõje se volt túl csúszásbiztos, de azért tartotta a lépést. Mikor felértünk 12:20 volt, gondoltam megpróbálok 30-ra beérni, így belefutottam az utolsó kilométeren (meg hamár nem tudtam az 50-esre menni, legalább fáradjak már el egy kicsit a végére), s végül sikerült pont 12:30-ra beérnem. Néhány perc múlva a barátom is befutott, sajnos pont egy kis tömeg közepén, így várni kellett a díjazásra egy kicsit. Miután mindent megkaptunk szaladtunk a buszhoz, s végül a Forma-1-re is sikeresen hazaértem.

Egy kis hiányérzetem maradt azért, fõleg így olvasva a beszámolókat, de legalább nem áztam el annyira, mint anno a Tojás 40-en.

 
 
ErathiaTúra éve: 20102010.05.17 17:20:17
megnéz Erathia összes beszámolója

Budai 30


A várható idõjárási viszonyok, és a korábbi napok esõzései miatt úgy döntöttem, hogy csak a rövidebb távon indulok, így egy újabb családias hangulatú túra volt tervben. Reggel korai indulást terveztünk, így én már 6:30 körül a Moszkva téren toporogtam, és vártam hogy beérjen, a vonat, illetve a villamos. Rajtnál végül a papírunkra 7:10 került, de végül csak 7:20 körül sikerült nekivágni. A csomagjainkat gondosan átnéztük, és ami felesleges volt azt otthagytuk a rajt/célban. A tényleges rajt után még napsütésben vágtunk neki a túrának, és reméltük, hogy ez minnél tovább ki is fog tartani. Az elsõ 13Km a megszokott már már túlságosan is jól ismert S- jelzésen ment. Kaán kilátónál begyûjtöttük rögtön az elsõ pecsétet, és már robogtunk is tovább. Hûvösvölgy, vadaspark, határnyereg. A kellemes kaptató után odafent az aszfalt út végén várt ránk egy újapp pontõr. Nagyjából itt láthattuk utoljára a napot. A felhõk egyre jobban gyülekeztek, és vastagodtak... de mi tarthatatlanul megmásztuk az újlaki hegyet, majd a túloldalán akkora lendületet vettünk, hogy virágos nyeregnél csak átrobogtunk, és meg sem álltunk Alsó jegenye völgyig. Itt volt a nagy etetõ itató pont, aminek igazán örültem mert a saját ellátmányom a táska legalján volt, és nem sok kedvem lett volna kibányászni. Gyorsan lecsúszott 4 pohár piros és sárga izû szörp, meg egy szelet hagymás kenyér :) A rövid pihenõ közben természetesen a tintából is begyûjtöttük a fejadagokat, és már mentünk is tova. Útközben kaptuk az infót, hogy JÖN JÖN JÖN.... közeledik..... az esõ. Mi pedig mentünk, hogy beérjünk elõtte. Ezen a szakaszon a füzet közepén található térkép segített, mert a táblázatos útvonalleírás szerint 700 méterre lett volna a következõ pont, de mi nem hagytuk magunkat megtéveszteni, és kis bizonytalansággal ugyan, de a fénymásolt térkép segítségével mindig a helyes irányt választottuk. El is értünk a Remete szurdokban lévõ pontig, ahol igazi családi manufaktúrában kaptuk az újabb pecséteket. A szurdok végén, nem a Téry-n megszokott mászás következett, hanem egy újabb aszfaltos etapp. Becsülettel legyûrtük, habár nem volt a kedvencünk. Utána már vöröspocsolyáshoz másztunk felfelé, sõt talán már csak 2-300 méterre voltunk, amikor konstatáltuk, hogy elkezdett csepegni az esõ. Ez még nem volt zavaró, hiszen a fák koronája felfogta. Vpocsolyásnál kaptunk egy újabb pecsétet, csokit, és már mentünk is tova. Menekültünk az esõ elõl. A petneházy lovarda elõtti nyílt terepen aztán elõkerültek az esõkabátok, hiszen itt elfogytak a fák, és mostmár minket áztatott az égi áldás. A fekete fej u.-nál lévõ pontnál még jóhiszemûen kinálgatták a vizet... mintha nem lenne belõle elég :) mindenesetre megköszöntük szépen, és nekivágtunk az utolsó elõtti emelkedõnek. Rövid kaptató ez is. Mire kifulladna az ember már fel is ért. A mostanra folyamatossá váló esõ ellenére még jó terepviszonyok között tudtunk menni. Az aszfaltot keresztezve már felfelé kapaszkodtunk a hárshegyi körútra. Szó szerint kapaszkodtunk, mert az út eleje szép csúszós sárral volt bevonva, amin az eber többet csúszik vissza mint amekkkorát lép. Az akadály ellenére felértünk a kövesebb részre, ahol már nem volt gond a haladással. A Piros sávon ereszkedtünk le és 12:45-kor már a célban öltöztünk át a száraz ruhákba.


A rendezõségnek külön köszönet jár a bõséges kajáért, csokiért, a rajtban alkalmazott nevezési technikának. Nem tököltek mindenféle lapokkal, hanem fizettünk, és kaptuk a menetlapot. Kiváló szervezés volt, ami kicsit meg is lepett, hiszen a korábbi Budai 50-es tapasztalataim - kétezres évek elején - szerint a szervezés elég gyenge volt. Idén minden klappolt. Még az idõjárás is, hiszen csak a végén kapott el, és akkor is kimélt minket az esõ. A hétvége hátralevõ részén ki se mozdultam a lakásból, csak az ablakon keresztül szemléltem az égi itéletet. A túrán úgyis kimozogtam magam, és jól kibeszéltük a család, és a világ dolgait :)


Köszönet a rendezõknek, és további sikeres rendezést.

 
 
toprongyTúra éve: 20102010.05.16 18:30:46
megnéz toprongy összes beszámolója

Budai 50


Reggel 07:20-kor indultunk a párommal, Lomhával és Lilla barátnõmmel - Lilla még nem tudja, hogy a 30-ra menjen-e vagy az 50-re, gyõzködöm az utóbbi felõl, mondván, hogy ennél könnyebb 50-es nem sok van, ez jó továbblépés lenne a Sárga 40 után, amely az eddigi leghosszabb túrája volt. Bár esõzéseket mondtak mára, egyelõre melegben és napsütésben gyûrjük le az Újlaki-hegyet, amely után - újabb döntõ érvként - mondom Lillának, hogy ez a túra legkomolyabb emelkedõje, ha ezen túlvan, már mindenen túlvan. A Rózsika-forrás elõtti réten kajálunk kicsit, csak a móka kedvéért, mert éhesek még nem vagyunk, de az újhagyma finom. Nem sokkal késõbb, a solymári benzinkútnál tér el a 30-as, Lilla itt eldönti, hogy jön velünk az 50-re. Még mindig verõfényben kaptatunk fel a hosszú, lankás, majd rövid, meredek emelkedõn a Zsíros-hegyre.


Nagykovácsi után nem sokkal ered el az esõ. Kellemes, enyhe szitálás, még jól is esik. A Nagy-Szénás festõi magaslatán gyors fényképezkedés. Az esõ közben bekeményít, felvesszük az esõkabátot, pulcsit, kivéve Lomhát, aki egy szál pólóban jött, mondván, hogy szereti az esõt. Telkiben már jó erõsen esik, a kocsmában bevágunk egy meleg teát, felveszünk egy-két száraz pólót, de nem idõzünk sokat, mert még durván a fele hátra van... A következõ, közel 10 km-es szakaszon az esõ tovább erõsödik, a Vörös-pocsolya felé haladva a helyenként szabályosan patakká avanzsált út közepén caplatunk a vízben, s én úgy érzem magam, mint Radnóti, amint Borból nemtomhová gyalogol - mint tudjuk, sosem ért oda... Az itiner csak pecsételtetési céllal kerül elõ, egyébként nem tesszük ki az idõjárás visztontagságainak, szerencsére tavalyról emlékszünk a benézhetõ helyekre, és most nem nézünk be egyet sem. (Ezeket a helyeket egyébként ki is szalagozták.)


A Telki és a Vörös-pocsolya közötti 10 km-es caplatás a szakadó esõben erõsen demoralizál mindhármunkat. Én bekapcsolom a tempomatot, és egy erõs 5-ös tempóra beállva megyek elõre némán, útitársaim közben a Rákóczi-szabadságharcról cserélnek eszmét, amelybõl Lilla TZ-t készül írni. (Most már tudjuk, hogy pl. Esze Tamás egy csávó volt, akirõl utcát neveztek el Kispesten.) A Vörös-pocsolyánál csoki, a Feketefejnél hiába mondom, hogy nem kéne megállni, társaim elfogadják a pontõrök által felkínált ásványvizet (amelynek egyéb körülmények között nagyon örülnék), az esõ közben szakad, s nekünk már rég tocsog a bakancsunkban a víz... A Petneházyrét utáni két szakasz a puszta életben maradásról szól a számomra. Fizikailag erõm teljében vagyok de végre megértem ama mondást, mi szerint a túrázáshoz elõsorban nem fizikum kell, hanem agy. Amit pedig most átélünk, az már erõsen az én pszichés tûréshatáromat feszegeti. Lassan 8 órája megyünk a monoton, s idõközben felhõszakadássá erõsödött esõben; már az esõkabát alatt is csuromvizesen, miközben sötétedik, s az esõ monokrom, szürke ködként veri az összefüggõ sártengerré változott tájat, amely úgy fest, mint a Szomorúság Mocsara, vagy hogy is hívták, a Végtelen Történetben, amibe Atreyu lova belefulladt... Mire célba érünk, gyakorlatilag agyhalottak vagyunk. Társaimnál ez abban nyilvánul meg, hogy harsányan népdalokat énekelnek. Átvesszük a nagyon szép jelvényt és az oklevelet (a kupont már nincs erõnk beváltani), majd egy kedves túratárs elhoz minket kocsival a Moszkva térig - az autóban ülve az eszméletemért küzdök a hányingerrel és a hidegleléssel, amely az elmúlt 8 óra hatására maga alá gyûrni készül...


Értékelés: a szervezés remek, bár a kajapont jobban esett volna késõbb, itt még nem voltunk igazán éhesek. A pontõrök kedvesek, segítõkészek, hatékonyak, az itinerben szép, színes térképvázlat van, az út jól jelzett, könnyen járható, az ellátás elegendõ. Az idõjárásról a szervezõk nem tehetnek, azzal együtt erõsen pokollá tette az életünket, Telkiben még 70-en voltak elõttünk, a célban már csak 30-an - hogy õvelük mi lett, kiszálltak-e avagy csak lelassultak, nem tudom (bár szerintem kizárt dolog, hogy 40 embert megelõztünk volna)... Én a magam részérõl majdnem belehaltam, mert borzasztó nyomasztó órákig gyalogolni a szakadó esõben, annak ellenére, hogy fizikailag egyáltalán nem viselt meg minket, és nem is mentünk rossz idõt. Egyébként egyikünk sem kapott tüdõgyulladást (még Lomha sem, aki egy szál pólóban jött végig), amit nem is értek, hogy hogyan lehetséges...


Köszönjük a szervezõknek a remek munkát, jövõre is jövünk, reméljük, az idõjárás is így akarja majd!

 
 
ZETúra éve: 20102010.05.15 18:41:56
megnéz ZE összes beszámolója

Budai 50: Jó volt, pláne annak, aki korán indult, és eléggé gyorslábú volt, hiszen kicsivel már dél elõtt rákezdte az esõ...

Rajt 6.05-kor - az útvonal picit változott, a Kutya-hegy után máshogy éri el a Z- jelzést - itt korrekt szalagozás volt. A kézhez kapott térkép mellé szöveges útvonalleírás nem társult, de nem is hiányzott - volt viszont korrekt szint/táv táblázat, illetve szintmetszet. Az etetõpont elég hamar, bõ 13 km után jött szembe :) ennek egyszerûen az az oka, hogy a 30-as táv ez után nemsokkal tér le balra - így a következõ ellátmányos (csokis) pontra meg sokat kell várni: az a vége elõtt 6 kilivel, a kecske-hátnál volt. Ezen túl egy itatós pont volt még a Fekete-fej elõtt, a karámoknál, valamint a célban be lehetett váltani a pecsételõlapon lévõ bónt is. Jó kérdés, hogy hogyan hozták ki mindezt 800Ft-ból...


A korábbi napok esõi miatt pocsolyák, itt-ott saras szakaszok nem jöttek jól, de ez egy ilyen tavasz, errõl nem a rendezõk tehetnek, akik egyébként egy jól szervezett, kellemes túrát rendeztek.


(Bõvebb beszámoló: Túrablog)

 
 
 Túra éve: 2009
bükkjáróTúra éve: 20092009.06.24 09:43:38
megnéz bükkjáró összes beszámolója
2009.05.16.
Budai 30
Táv: 29km. Menetidõ: 3ó 58p
Meleg, napos idõ.

Reggel 9 után nem sokkal értem a rajtba. Parkolási problémák miatt azonban csak 9.20 körül rajtolhattam. A rendezõk aggódtak, hogy nem érem el a pontokat. Én csak az elsõ 2 miatt aggódtam. Az elsõt, a Hárs hegyet 15 p alatt elértem és még a kilátónál találtam a pontõröket. Innen jócsák zúztam lefelé - majd fölfelé. Nem volt gond a pont elérésével. :) Majdnem végig ismert úton haladtam. Egyedül a Jegenye völgytõl Mária remetéig az átkötést nem ismertem, de itt meg a túra jelzése segített és nem is volt túl bonyolult (egyenesen elõre). :)
A vörös pocsolyához most a változatosság kedvéért fölfele menet jutottam el a Remete szurdok felõl. Errõl hosszabbnak tûnik a táv. :)
A célban az etetõ pont még nem állt fel. Nem baj. Engem várt otthon az ebéd. :))
 
 
RrBmIrGaMiDTúra éve: 20092009.06.20 00:29:55
megnéz RrBmIrGaMiD összes beszámolója
Buda 30

Kiírás szerint:
Táv (térképen): 29 km Szint (térképen): 750 m


Nem elõször fordult már elõ, hogy az indítási idõt maximálisan kihasználtuk. Tettük ezt most is. Egy kicsit túl is mentünk rajta (ilyen is volt már :-)). Kb. 9:15-re voltunk a Szépjuhásznénál. A rendezõk már távolról integettek. Közelebb érvén egy kérdéssel köszöntöttek: "Önök telefonáltak, hogy késnek egy kicsit?" Hmmm. Tehát mások is késnek. Mondtuk, hogy nem, de azért beneveznénk, ha már itt járunk. :-)

A nevezési lapra 9:00 került: ez volt 9:20-kor. Sürgettek, hogy induljunk gyorsan, mert az elsõ ellenõrzõpont (Nagy-Hárs-hegy) elméletileg 9:15-kor bezár, de igyekeznek értesíteni a "fentieket", hogy várjanak még egy kicsit. Szuper, jól kezdõdik - gondoltam magamban. De cseppet sem idegesített a dolog: ha más nem lett volna, akkor kirándulunk magunknak egyet.

Nagy lendülettel neki a Hárs-hegynek. Ez a korai hirtelen emelkedés, és az hogy még sietni is kell nagyon rendesen megizzasztott bennünket. Néhányan hasonló cipõben jártak, mint mi; egymást „húztuk” elõre, hogy minél gyorsabban felérjünk a csúcsra. A csúcson a pontõrök aggódtak értünk, hogy nem fogjuk elérni a következõ pontot idõben, és majdnem hogy elzavartak, hogy induljunk már. Persze, jóindulatúan, nem durván. (Kicsit szerintem korai és felesleges volt az aggodalom.)

Nem volt új a terep: jártunk már erre más túrán, így nem támadt gondunk a tájékozódással. Féktelen rohanásba kezdett a késõn érkezõk „csapata”. Hûvösvölgy, Nyéki-hegy, Határ-nyereg… Mire elértük a 2.ep.-t a -20 percbõl hirtelen +30 perc tartalék lett.
Innentõl kezdve áttértünk a kényelmes fokozatba, egyáltalán nem volt már kedvünk rohanni. Azért voltak olyanok, akik ezután sem hagyták abba a rohanást. Találkoztunk egy párral, akiknek ez volt az elsõ teljesítménytúrájuk. Egy rövid beszélgetése elegyedtünk: megnyugtattam õket, hogy egyáltalán nem tragikus a helyzet, bõven szintidõn belül érünk majd be. (Valamelyik ponton téves információkat adtak meg nekik a szintidõvel kapcsolatban.)

Virágos-nyereg után egy kisebb csoport haladt nagyjából együtt (köztük mi is). Mivel már a Város peremén túráról ismert volt ez a rész, így nem is nagyon figyeltem, hogy merre megyünk. Az elején megnéztem egy jelzést: S-. Remek, ezen kell menni. Aztán a beszélgetés közben egyikünk sem figyelt arra, hogy a S- hirtelen leágazik egy kisebb ösvényen. Így maradtunk a K-en. Kicsivel késõbb vettük észre, hogy sehol a S- jelzés. A térképet elõhalásztam, hogy tisztázzuk a helyzetünket. Térkép nélkül is nyilvánvaló volt a helyzet, hogy hol járunk, csak az volt a kérdés, hogy a K- merre megy tovább. A térképen látszott, hogy a két jelzés párhuzamosan halad egymás mellett, tehát gond egy száll se, majd ha elindul lefele a K-, akkor becsatlakozunk újra a S- jelzésre. Folytattuk tehát tovább a beszélgetést, ameddig el nem értünk egy keresztezõdést, ahol – mint utólag látom – le kellett volna ereszkednünk a K-en a S- jelzésre. Közös okoskodás után nem tettük. Megállapítottuk, hogy ez még nem az, amit kerestünk. Rossz volt a megállapítás. Erre már csak akkor jöttünk rá, amikor a Poo (bicikli) jelzéseket láttuk a fákon. Újból elõkerült a térkép, majd a megállapítás: ismét helytelenül ítéltük meg az irányt. Mondanom sem kell, hogy semmi katasztrofális dolog nem történt, mert a K- ill. Poo jelzések végig a S- jelzéssel vonalával együtt haladtak. Az egyik a hegyek (Tök-h., Szarvas-h.) oldalában, a másik a gerincükön. Én még kifejezetten örültem is ennek a mini-eltévedésnek, hisz így ezt a részt is megismertük, nem csak a S- vonalát. Szarvas-hegy után végre leereszkedtünk a S-ra.

Alsó-Jegenye-völgy volt a 3.ep. és büfé egyben. Sajnos, a késõn érkezõknek nem jutott már újhagyma. Viszont a pontõrök nagyon kedvesek voltak, ez feledtette a hiányt. Azért egy zsíros és egy lekváros kenyér lecsúszott, némi folyadék kíséretében.
Néhány túratárs, akikkel együtt jártuk meg az elõbbiekben leírt tévutat, nagyon sietõsre vették a figurát. 2 percet nem adtak maguknak a pihenésre/evésre/ivásra, rögtön úgy rohantak tovább, mintha valami nagyon fontos dolguk akadt volna hirtelen, így mihamarabb célba kell érniük. Látszott rajtuk, hogy minden egyes másodperc fontos számukra. Persze, nem akarok beleszólni semmibe. Mindenki úgy túrázik, ahogy jól esik neki. Lehet, hogy önön magukkal keltek versenyre.

A „zsíros deszka” után mi is továbbindultunk: az irány még mindig nem volt kérdéses, mert Solymárig vezetõ úton haladtunk már itt nemrégiben. Mivel idõnk volt, mint a tenger, így vad fényképezésbe kezdtem, mert a legutóbb itt készült fényképekkel nem voltam elégedett.

Solymár utáni szakasz volt az elsõ olyan rész, ami új volt nekünk. Ez azért mindig jól jön, bár egy idõ után elfogynak majd az ismeretlen helyek (Budai-hg.). Ezen részen vált ketté a két táv. (S- és S+).
Máriaremetén elnéztünk egy utcát. (Jellemzõ: lakott területen mindig könnyebb eltévedni.) Na persze, ez sem volt olyan vészes. Menetközben bele-beleolvasgattam az útvonalleírásba: inkább a térképre kellett volna hagyatkoznom. Nem a leírás volt rossz, hanem az értelmezés. Az eredeti útvonal utcájával párhuzamos utat (Géza Fejdelem útja) követve végül újból a helyes vonalon haladhattunk. (Fura, de ezen a napon ez már a második kisebb tévesztésünk volt, és a késõbbiekben még volt egy harmadik is: de ezt már nem részletezem.)

Remete-szurdok (4.ep), Remeteszõlõs után az újból emelkedésbe kezdtünk. Kisebb holtponton estünk át ezen a szakaszon: folyadékkészleteink kifogyóban voltak, így azon dilemmáztunk, hogy hol is tudunk még frissíteni majd. Szóba került, hogy miért a túra elején volt a legnagyobb frissítõpont: hisz ilyenkor mindenkinek megvan még a saját készlete. Az lenne szerencsés, ha az elején a sajátunkat fogyasztanánk el, és mire kifogynak, a túra második részében következhetne a frissítõpont.

5. ep. (Vörös-pocsolya) folyadék nem volt, csak egy csoki: azért ezt elfogadtuk. Ezen a ponton egyesült újra a rövidebb és a hosszabb táv. Innentõl a Hárs-hegyig tartó szakasz ismét csak ismerõs volt: Budai trapp. Jó volt látni a különbséget a téli és a nyári természet/táj között. Készítettem néhány képet: próbáltam ugyanazokról a helyekrõl fotózni, ahol februárban is tettem.

Elõttünk állt még a Fekete-fej és Hárs-hegy. Még mindig kérdés volt, hogy hol jutunk majd folyadékhoz. És itt ért bennünket egy meglepetés: a Fekete-fej lábánál az utolsó ellenõrzõponton a szervezõk megleptek bennünket: hideg frissítõ. Ez másoknak is életmentõ lehetett.

Újult erõvel neki a Fekete-fejnek (kellemes emelkedõ), majd az általam annyira nem kedvelt átkelés a Szépjuhászné úton. Ez egy elég veszélyes rész. Beláthatatlan kanyar, gyalogosoknak semmi járda (vagy bármi más). Nagyon figyelni kell, mert ha mindkét irányból jönnek, akkor a gyalogosoknak már nem igazán jut hely. Be kell húzódni a kerítések mellé.
A túra utolsó nagy emelkedése a Hárs-hegyre vezet. A csúcsra ugyan nem kell felmenni, de azért izzasztó felfele az út. Ezek után a Z° jelzés már csak le kell ereszkedni Szépjuhásznéhoz a célba. A szervezõk reggel is kedvesek voltak, és ez a hangulat a végére is megmaradt. Ez a hozzáállás sokat hozzátesz a túrához. Jókedvvel fejezhetjük be a túránkat. A célban megkapjuk az oklevelet és a kitûzõinket: méghozzá kettõ fajtát. A Buda 30-as és egy jubileumi Buda 50-est. Jeleztük, hogy mindketten a 30-ason voltunk, de részükrõl szándékos volt ez a dolog. Kedves gesztus volt ez is. És ráadásként célban mûködött még egy minibüfé, ahonnan az itineren található kis kupon segítségével választhattunk magunknak valamit, amit ingyen megkaptunk.

Szervezés:
Le a kalappal. 400 Ft-os (elég baráti) nevezési díjból fejedelmi ellátást kaptunk. Az ár/érték arányt tekintve messze a legjobbak között volt ez a túra. A szervezõk kedvesek voltak, jó hangulatot teremtve ezzel a túrán. Az útvonal is jó volt, kevés aszfaltos résszel.

Itiner:
A lényeges dolgok mind megtalálhatóak benne:
- térkép (nekem mindig ez a legfontosabb): szuper!
- szintábra
- táv- és szintadatok (rész/összes) + jelzések + pontok magasságadatai
- rövid ismertetõ a látnivalókról

Ja, és a túrának saját jelzése is van: zergefej. Így még ez is segített a tájékozódásban.

Összefoglalva: ez egy remek túra volt. Csak ajánlani tudom mindenkinek.

3D kép (red-cyan szemüveg kell hozzá)

Köszönet a szervezõknek!!!


Szintmetszet*:

GPSies - Buda 30
tovább


* A képre kattintva részletes térkép és adatok
 
 
OttorinoTúra éve: 20092009.05.29 08:57:00
megnéz Ottorino összes beszámolója
BUDAI 50 - TÚRABESZÁMOLÓ 2009.05.16.
Táv: 50 km; Szint: 1500 m; Szintidõ: 12 óra.

A Szépjuhásznénál reggelizek, a rom kis rétjén, az egyik pad-asztal csoportnál. Van még idõ a rajt nyitásáig és a túratársam megérkezéséig. Amikor minden együtt áll benevezünk, és 6:00-kor el is indulunk. Erõs kezdéssel rátámadunk a Nagy-Hárs-hegyre, és pillanatok alatt felérünk az

1. ellenõrzõpontra, a Kaán Károly kilátó tövébe.

Nem szöszölünk sokat, tovább megyünk a felfordult muflon jelzésen, ezúttal ereszkedünk. Itt jegyzem meg, hogy végig a túrán nyugodtan hagyatkozhatunk erre a jelzésre; mindig a muflon szakálla mutatja a helyes irányt. Kényszerítem magam, hogy a Báthory-barlang bejárata alatti, kis hídhoz leereszkedjek a cefetül meredek lejtõn, és ne a sziklákon kispistázzak. Elsõ pillantásra az itinerbõl alig bírom kisilabizálni a következõ ellenõrzõpontot. A 30-as távval van összeszerkesztve, és nekem ez zavaró. Nem baj, a muflon, nagyon jól irányít. Leérünk a Hûvösvölgybe, a villamos árka föle. A lefelé lépcsõ és az aluljáró után szobrozhatunk a zebra elõtt, míg át nem engednek. A lángosos elõtti nyomós kútból vizet vételezek; kell az üzemanyag az Újlaki-hegyhez. Egyelõre a Vadasparki-hegynek megyünk, majd leereszkedünk a Határ-nyeregbe. Innen kezdõdik a gyilkos, falépcsõ-maradványos emelkedõ, amin, ha lehet lefelé még jobban utálok jönni. Fent, egy határkõnél kibukkanunk egy aszfaltútra, ami néhány méter pihentetõ lihegés után elvisz a

2. ellenõrzõponthoz. Szépvölgyi út, parkoló.

Innen még van bõven másznivaló az Újlaki-hegy tetejéig, de még van a vízbõl is. Fenn megfogjuk a csúcskõ vasát. Itt-ott, ahol nem olyan nyaktörõ a járás, bele-bele kocogunk egy kicsit a lejtõbe. Lemegyünk a gurulóköves, középen bokrokkal elválasztott úton egy kényelmesebben járható ösvényre. Elhaladunk egy fa mellett, amelyhez fájó emlék fûzõdik.
Tavaly az elmaradt Balaton-átúszás miatt Pistivel úszó- és túratársammal eljöttünk a BUDAI TÁJAK 50-re, és az elõttem haladók valószínûleg felbõszítették a fa körül zümmögõ vadméheket. Hallva a vészjósló zümmögést nagyobb sebességre kapcsoltam, - amennyire a maradék erõmbõl telt - de az egyik fullánkos eltökélte, hogy a bal bokám belsõ felét választja céltáblának. Majdnem üvöltöttem a fájdalomtól, és sovány vigasz volt, hogy egy mellettem elfutó túratársnõ fenekébe is belemart egy ilyen elvetemült jószág.
A történelem felidézése közben elérünk a Virágos-nyeregbe. A Boróka büfé még zárva van; nem mintha be akarnánk térni, de a kiürült flakonomat el kell helyezni valahol. Tovább megyünk visszafelé a SÁRGA 70 útvonalán; jön a keskeny ösvény a kidõlt fákkal, viszonylag korán van, alig jön valaki szembe, elõzés sem nagyon van. Príma a klíma az árnyas ösvényen, elhagyjuk a Kötõk padját, és még hosszan hullámvasutazunk a vas sorompóig, ahol a meredek szakasz következik. A lejtõ alján a fák között már ki lehet látni a rétre, ahol oldalt nyitott sátor elõtt emberek iszogatnak, eszegetnek. Nézzük csak meg, hogy mi folyik ott. Kiderül, hogy ez a

3. ellenõrzõ és frissítõpont. Alsó-Jegenye-völgy, rét.

Zsíros kenyér van ropogós újhagymával. Be is falunk mindenbõl kettõt, és hûs nyúlnyállal öblítjük le. Elõveszem az itinert, hogy megnézzem a következõ ellenõrzõpontot. Megzavar, hogy a Remeteszurdokot olvasom, amit szóvá is teszek. Szerencsére ott frissül Szabó Marika, aki felvilágosít, hogy az a harmincasokra vonatkozik. Na ezt megint beszoptam. Mindig nagyon örülök, amikor csak az én távomra vonatkozó útleírást kapok kézhez, és nem kell a rám vonatkozó szöveget kimazsolázni, kockáztatva a félreértést, vesztegetve az idõt. Ennek szellemében tovább megyünk a sárgán, és megerõsödik bennem az a hit, hogy nyugodtan bízhatunk a muflon jelben. A Paprikás-patakkal kanyargunk, hídjain dobogunk a Solymári mûút felé. Elhaladunk a benzinkút mellett, bevesszük magunkat az erdõbe, átmasírozunk a keskeny vashídon, és megkezdjük fáradságos emelkedõnket a Kakukkhegyen. Átvágunk a mûúton, és tovább emelkedünk. Hál' Istennek a Kerek-hegynél nem kell megtenni a sárga által leírt fölösleges kitérõt, hanem OKT átkötéssel levághatjuk azt. Kutyát és/vagy gyereket sétáltatók jönnek a Zsíros-hegy felõl, és kérdezik, hogy milyen verseny van. Mikor elmondjuk, hogy mirõl van szó, elismerõen hümmögnek. Már nagyon nézegetek balra, hogy mikor jön a Muflonitató nevû vendéglátó ipari egység. Amikor elérjük, a kerthelységben üldögélõ hölgyet kérdezem, hogy ott van e a pont, de csak az OKT bélyegzõvel tud szolgálni. A turistaház romjai közelében aztán megleljük a

4. ellenõrzõpontot. Alsó-Zsíros-hegy, csúcs, erdõ széle.

Kicsit flaszterozni kell, amíg jobbra el tudunk menni az OKT-n és muflon barátunkon. Tovább emelkedünk, és az egyik ház kertjében álló, az útra is árnyat vetõ fa védelmében megállunk egy kortyra és egy szusszanásra. Még jó sokat tolunk felfelé a fenyõfák szegélyezte, murvás úton, mire egy kicsit szintben is haladhatunk. Egy emlékmûhöz kanyarodunk, ahol idõsebb emberek ülnek az erdei padokon, és a falnál frisspont üzemel. Kutakodok az itinerben, de azt veszem ki belõle, hogy itt számunkra nem terem babér. Elkezdünk nyomulni a keskeny falépcsõn, ami a Nagy-Szénás felé mutat. Nincs sok foka, kitaposott, kétlábnyomnyi széles ösvényben folytatódik a csúcsig. Kölcsönösen lefényképezzük egymást, háttérben a Nagy-Getével. Jövõ héten megyünk és megesszük uzsonnára. Most azonban ereszkedjünk egy kissé a Szénás tetejérõl. A több turistajelet hordozó magányos fa most nem szolgál ellenõrzõpontul, mint annyiszor. A Kutya-hegy felé lõjük be az irányt (K+). Hosszadalmasnak tûnik az eleinte emelkedõs út; aztán végre ereszkedhetünk az átmászóka felé. A forgóajtón egy bringás próbálja átpréselni magát és biciklijét, úgyhogy nekünk a létrán kell átmászni. Jobbra indulunk, de már most balra kell figyelni, mert néhány méter után a muflon letér a sárgáról, és jó darabig egyedül vezet minket tovább. Kirándulók által ritkán járt helyeken vezet utunk. Az autók viszont szemmel láthatóan gyakrabban járnak erre, mélyszántást végezve az utakon. Sötét erdõben kanyargunk, amikor egy tisztásra érünk.

5. ellenõrzõpont Széna-hegy, útvilla.

Jó helyen van a pont, mert a pontõrök felhívhatják a figyelmet, hogy a tisztás szélén jobbra le kell térni az útról, és füves ösvényen kell bemenni az erdõbe. Változatos erdõrészeken visz utunk, amíg véget nem ér a muflon egyeduralma, és rá nem térünk a zöld négyszögre. Ez rávezet a zöld sávra, amin balra indulunk és az Anna-vadászlakhoz érkezünk. Jobbra indulunk egy lejtõs úton, ami lassan bal kunkort ír le, így kanyarodva Telki felé. Nemrég jártunk erre a TOJÁS 40 indokán. Általam nem szeretett rész következik; Telki új, majd régebben új házai között kell le s fel kujtorogni. Egy kajak emelkedõ a flaszteron és itt a

6. ellenõrzõpont Telki, Kerék sörözõ.

A mindig vidám pontõr fogad a sörözõ belsõ udvarán. Benyomunk egy kis hazai szendvicset, és költségkímélés végett a szomszédos bótba megyünk vásárolni. Vásárlásom nem nagyon hatékony, mert egy lityi kóláért és két falatka túrórudiért kb. 400 Ft-ot hagyok ott. Kijõve, balra folytatjuk az utcán, amíg srégen balra megpillantunk egy muflont. Ez egy emelkedõs utcába visz be, ami egy kis erdõrészleten át egy murvás útra vezet ki, (Z+) amin jobbra megyünk. Balra figyelgetem a kiágazó utakat, mert egyiknek a S+ a jele. Ezen folytatjuk hosszasan, amíg el nem érjük a Z háromszöget, amin aztán tisztességesen emelkedünk. A Tarnai-pihenõnél most nem állunk meg fotózni, megteszi ezt most más helyettünk. No még egy jó rugaszkodás, amíg elérjük a P háromszöget, ami egy kis pihentetõ lejtmenetet jelent. Leérünk egy nagyívben jobbra kanyarodó köves útra. Egy futó ruhás spori kocog el mellettünk. Már másodszor hagyott el minket. Balra tekingetek a dzsindzsásba, mert ott kell letérnünk az útról, és az ösvény annyira be van nõve, hogy a jelzést alig- vagy egyáltalán nem látni. Szerencsére a METEOR 50 kapcsán tudunk errõl a kis viccrõl. Na, itt is van, balra el. Volt itt egy átmászó, de elõbb csak a kerítésén vágtak egy guggolós lyukat, majd idõvel az egészet ledöntötték. A Kopasz erdõben folytatjuk utunkat. Azzal bíztatom az amúgy elõttem iramodó Pistit, hogy ha elérjük a piros sávot, akkor már sínen vagyunk, mert az bevisz a célba. Bokaficamító mészköves ösvényen bukdácsolunk, két éve itt ült a csokis ember, most hiába várom az erõt adó csemegét. Elérjük az elágot, ahol rátérhetünk a Piros sávra. Népesebb csoport jön szembe, egy kislány kérdi, hogy hány perc még Nagykovácsi. Hát, ahogy elnézem a sebességüket lesz az még vagy jó fél- háromnegyed óra. Mikor jön már ez a csokis? Pisti cukkol, és felajánlja, hogy ad õ nekem csokit. Nekem is van, de én az ellátmány csokira vágyok. Nagy sokára jön el a

7. ellenõrzõpont Vörös pocsolya, útelágazás P+; P-.

Pisti próbál beégetni a pontõröknél a csokival, de én nyílt sisakkal veszem át a járandóságot, mondván, hogy nyomtató lónak nem lehet bekötni a száját. Már tényleg sínen vagyunk, lefelé tartunk a Petneházy-rét felé. Megbotlok egy mészkõbe, és elszabadul egy pukk. Ebben a pillanatban megelõz az a tag, aki már kétszer megtette ezt. Kiderül, hogy a balos kis csalafinta ösvényt nem vette észre. Jön az általános kispistázó hely; a piros levisz a Julianna majori mûútra, aztán mikor mindenki látta a flasztert, újra fel kell menni majdnem olyan szintre, mint ahonnan lejöttünk. Ezt egy mezõn való átvágással simán le lehet nyesni. Mindig nagy a kísértés a kerülõ öncélúsága miatt, de persze lemegyünk az útra. Ahogy kilépnénk, egy õrült vagy hetvennel elszáguld elõttünk. Na jó, gyerünk vissza. Fürkészem, de nem látok kispistázókat, de egyéb, a túrán résztvevõket sem. A pacikarámtól nem messze felfedezzük a

8. ellenõrzõpontot. Petneházy lovascsárda, Fekete-fej u.

Megkínálnak ásványvízzel, két pohár bubisat be is küldök. Másszuk csak meg a Feketefejet. (Még ha más megkerüli is.) Lefelé sokkal sz@rabb ezen a térdgyilkos lejtõn. Aztán meg következik ez a tényleg életveszélyes Szépjuhászné út, ahol mûúton, és ráadásul kanyarban kell menni, padka meg ohne. Itt még akkor is futni próbálok, ha már kilóg a belem a fáradtságtól. Jól van, túléltük a mûutazást. Nekivágunk a Hárshegyi körútra vezetõ emelkedõnek. Pisti lihegve: "Szóval sínen vagyunk?!" Na most már tényleg fenn vagyunk az asztalos padoknál; a MONOTON MARATONon 14-szer mentem el mellettük, most egyszer kibírjuk. Végül aztán tényleg sínre kerülünk; a kisvasút sínjére, a Szépjuhászné vá. fölött. Innen már csak egy kõhajítás a cél. Jubileumi, XX. kitûzõt kapunk, mellé még kisírunk egy-egy muflonos jelvényt is. Ha lúd, legyen dõltbetûs. A jókedvet beárnyékolja, hogy három kocsit feltörtek a parkolóban. Azok úszták meg, amelyek jól látható helyen álltak, a buszmegálló oldalában. Szerencsére Pistié is a feltöretlenek közé tartozik. Elbúcsúzunk, mert én még megvárom Tomot, aki másfél órával késõbb startolt. Jólesik kinyújtóztatni a hátamat egy padon, aztán elnézem a beérkezõket, akik vidámak, de azért már örülnek, hogy túl vannak a hosszú túrán...

Ottorino.
 
 
tiltonTúra éve: 20092009.05.17 15:23:56
megnéz tilton összes beszámolója
Budai 50

A szervezést, itinert, útvonalat és a személyes hangulatjelentést tekintve egyetértek Zomberrel, bár emelkedõket megfutni még a túra elején sem lennék képes. Lefelé persze más, ott segít a gravitáció. Fáradtan, boldogan, feldobódva értem a célba 9 és fél órával a rajt után. Hol van már a hûvös reggel, amikor a 22-es buszon Béla bácsi megosztotta velem a csalános tojássaláta receptjét!
Szóval pár órával és 51 km-rel késõbb azon tûnõdtem, hogy akkor most melyik is az én kedvenc túrám? A Börzsöny vulkán pozícióit erõsen ostromolta az idei Sárga 40, de tegnap új vetélytárs is felbukkant.
Miután nem vagyok igazi sportember, egy túrában számomra nem elsõsorban a fizikai teljesítmény és a szintidõ a legizgalmasabb, bár ahogy egyre inkább elkap a gépszíj, ezek is kezdenek hangsúlyossá válni. Sokkal inkább a "természetben levésért" járok rendszeresen túrázni, a hangokért, látványért, benyomásokért. És ebbe beleértendõ a hajnali földszagtól a rezgõ pázsit finom táncán keresztül a cincér nász, vagy a harkályok dobolása, és ismeretlen túratársakkal váltott néhány barátságos szó is.
Már menet közben felmerült bennem néhány ambivalens érzés, és a célban, a buszra várva, a most megismert Simivel folytatott beszélgetés során meg is fogalmazódtak az aggályaim.
A Kis- és Nagy-Szénás Európa Diplomával kitüntetett különleges adottságú területe a Budai-hegységnek. Nagyon sok ritka, védett növénynek és állatnak nyújt élõhelyet, mint amilyen a világritkaságnak számító pilisi len. Ez az apró növény egyetlen állománnyal rendelkezik világszerte, csak itt nálunk, a Szénásokon alakult ki és maradt fenn, ráadásul a jégkorszakokat is átvészelve. Maga a dolomit sziklagyep is különleges, a dolomit könnyen aprózódó, talajréteget nehezen tûrõ kõzetszerkezete miatt. Szóval egyszeri, megismételhetetlen, értékes és védendõ. Amikor a kék jelzésen felértem a tetõre, lenyûgözött a látvány, nézelõdtem, fényképeztem, gyönyörködtem. Rengetegen voltak fenn, egy távcsöves madármegfigyelõ csapat, családok labdázó gyerekekkel, és igen, bizonnyal teljesítménytúrázók is akik megpihentek élvezni a fantasztikus látványt. Simitõl hallottam a célban, hogy ebbõl késõbb probléma is adódott, a területfelügyelõ környezetvédelmi hatóság részérõl. Azt gondolom, hogy aki túrázásra adja a fejét, a természetet szeretõ, tisztelõ, védeni szándékozó ember. Ha hasonló esetben a rajtban felhívják a növénytársulástanban kevésbé tájékozott túratársak figyelmét, hogy micsoda érték és kincs, aminek pár óra múlva részesei lesznek, biztos vagyok benne, hogy mindenki illõ komolysággal és megilletõdöttséggel halad keresztül a Szénásokon, tiszteletben tartja az ösvényt, útvonalkijelölést. Bízom benne, hogy így lesz és akkor minden negatív zönge nélkül ünnepelhetjük ennek a remek útvonalú, jól szervezett túrának akár a negyvenedik születésnapját is.

Fényképek: http://picasaweb.google.hu/dobevaeva/Budai50_2009_05_16#
 
 
zomberTúra éve: 20092009.05.17 13:42:20
megnéz zomber összes beszámolója
Budai 50
Cefetül elfáradtam. Na, nem mintha bárkit is érdekelne, csak gondoltam leírom,mert a beszámolókat készítõk jelentõs része mindig frissen fejezi be a túráit.

A túra útvonalát nagyon szeretem, érinti a Budai-hegység számomra legkedvesebb részeit (Újlaki hegy, Nagy-Szénás, Alsõ Jegenye-völgy), ráadásul a jól jelzett útvonalat egy hihetetlen jó itiner támogatja, ez utóbbi számomra példaértékû, szeretném, ha minden túrán ezt a minõséget kaphatnánk. Persze a felsoroltak mellett a szokásos helyeken (Virágos-nyereg, Vörös pocsolyás-hát)nost is elkevertem, de ez sem okozott jelentõs problémát, pl a nyeregnél hiába indultam el a kéken, a (megint mondom) szuper intiner még térkép nélkül is jelezte, jó 'nyomon' vagyok. Az egy dolog, hogy azt a bizonyos jobbkanyart nem jelezték a kéken, de megintcsak sebaj ott volt utána a (sej ribizli) piros bicikli, ami levitt a sárga jelzésre.

Itt szeretnék kitérni a zseniálisan beosztott frissítésekre, amik mindig pont jókor jöttek. Pl a völgyben a hagyma+zsíros kenyér+jaffa koktél, amit alig bírtam abbahagyni. A rossz májam eszembe juttatta, hogy a 600 forintos nevezési díjba belefér a kitûzõ, és a pontok mellett 3 frissítés, 100 forintos bón a végén, míg más (rövidebb) túrákon több pénzért meg sem tudják közelíteni ezt a színvonalat, amit itt kaptunk.

Nehéz, de nagyon szép túra, szuper szervezéssel, sok emlekedõvel (azt a zerge mindenit :)) ahol a végén még megtanulhattam egy jobb erõben lévõ túratárstól egy új trükköt is: megfutni az emelkedõket a túra végén. Ettõl a táv tényleg gyorsan fogy, viszont személy szerint tíz lépés után erõsen hányni támadt kedvem.

Az idõ tökéletes volt a túrázásra, ja és mielõtt elfelejtem: Isten éltesse nagyon sokáig a 20 éves Budai 50-et!
 
 
ZETúra éve: 20092009.05.16 21:36:24
megnéz ZE összes beszámolója

Budai ötven -- 2009-ben


A huszadik rendezés alkalmából egyedi kitûzõvel készültek a rendezõk, ezért is, meg a Budapest kupa miatt is várható volt a jelentõs létszám; 7:40-kor a 95. számú itinerrel a kezemben, és 600 Ft-tal könnyebben nekivághattam, no nem az ismeretlennek, hanem a S- jelzésnek Szépjuhásznétól egy jó darabig. Elsõ pont (végre...) Nagy-Hárs-hegy. Igen, az elsõ pistagyanús lehetõség eliminálva. A következõ pont a Határ-nyereg után, fönt, a parkolóban -- második pista is részben megoldva. Virágos nyeregben a mûintézmény nyitva, rövid, kellemesen hûs frissítõ után indulok tovább, mert tudom, hogy a következõ ponton terülj-terülj asztalkámra lehet számítani... No, ez el is következett, de nem a szokásos helyén, az Alsó-Jegenye-völgy benzinkút felõli végénél, hanem ott, ahol pl. a Falasok(k)-on is szokott lenni. Bólya nincs, kirakott papír van, mégis sokan elvétik (vagy esetleg a parkolótól vissza Hûvösvölgy, onnan meg 64-es busz? Erre inkább nem is gondolok...). A Sárga kanyara most is kihagyandó, így a K- érkezésével jelzéstváltunk, bár a S- azért kísér minket. A zsíroshegyi pont elõtt szinte kötelezõ a Muflon-t meglátogatni (ha már muflon, illetve zerge a túra jelképe...). Ezt követõen pecsételés, majd a K- jelzést követve Nagy-szénási emlékfalnál valamilyen alkalomból jelen lévõ tömeg kerülgetése (pont itt pont nincs pont) a program. nemsokára jelzésváltás, K+, majd forgókapu vagy létra -- ízlés szerint, egy csipetnyi S- jelzéssel, majd jöb a túra kizárólag saját jelzéssel ellátott szakasza. A széna-hegyi pontnál a Duna-Ipoly Nemzeti park két munkatársa szorgoskodik -- no nem õk bélyegeznek, hanem kérdeznek, utána pedig egyikük igen hosszas telefonálásba kezd... Remélem, nem lesz bõjtje annak, hogy tudomásom szerint nem lett nekik jelezve a túra...

Telkiig a két jelzésváltáson (<B, Z4, Z-) kívül említésre méltó esemény nem történt, a táj még mindig szép, és minthogy csak ez az egy szervezett túra jár erre, így egyáltalán nem unalmas. Telkin sikerült elkavarás nélkül áttrappolni, egy rövid bélyegzéssel a Kerék nevû mûintézményben -- közben láttam olyan túratársat, aki mezitláb nyomta a túrát -- igaz, már csak a buszmegállóig...

Innen jó sok jelzésváltás, láthatóan felújított <B jelek itt-ott, úgyhogy könnyen követhetõ, bár fárasztó út után, a Tarnai pihenõ érintésével ismét gyakrabban járt terület következett. Hogy ne legyen annyira unalmas, a Vörös-pocsolya a P- jelzés mellett egy újab területen vágták ki a fákat, egy-két ligetes részt azért meghagyva. Innen csak párszáz méterre volt a következõ pont, ami egyben az új, 30km-es távon is ep-ként funkcionált. Itt egy csokit kaptunk, segítendõ leküzdeni a túra utolsó szakaszát. A Fekete-fej elõtt, a karámoknál újabb pont, ásványvízzel kínálnak, de nem kérek, inkább kicsit késõbb frissítek saját készletbõl, némi izotóniás itallal. Ez jól jön, a Fekete-fej meg simán megy, és ugyanílyen simán megy a felmenetel a Hárs-hegyi körútig, azon meg a célig. A célban alkalmi kitûzõ, oklevél, mindenkinek, illetve lehet választani kis dobozos gyümölcslé+pogi, csoki+pogi kombók, illetve félliteres ásványvíz között. Egy pogit meg egy gyümölcslevet köszönettel elfogadok, majd a 10:52-es idõvel letudott 51km-rel a lábamban elindulok haza.

 
 
 Túra éve: 2008
piedcatTúra éve: 20082008.05.20 10:40:27
megnéz piedcat összes beszámolója
Budai 50 (Keresd a szarvacskákat!)

A tervezettnél jóval hamarabb Szépjuhásznéhoz érünk, így még van idõnk bõven szöszmötölni, és Szilárdi Tamásékkal váltani pár szót, aki lecsurgat a torkán egy üveg sört, mondván, sosem lehet tudni, hátha máskor már nem lesz rá lehetõsége. Gatyába rázzuk magunkat, és 7:40-kor indulunk.

Ez a túra is csak a „becsületes teljesítménytúrázóknak” való, mert rögtön az elején két hegyet is le lehet vágni, a Nagy-hársat és az Újlakit, amelyek potom 400 szintet jelentenek. Mi persze végig a jelzésen megyünk, ami egy szarvacskára hasonlító B betû, és a középsõ ága mindig a helyes irányt mutatja. Milliószor láttam ezt a jelet, de eddig nem tudtam, hogy ez a túrának a hivatalos jelzése. A kilátóhoz óvatosan bele-belekocogva jutok el, miközben magamban saját gyártású mantrákat mormolok: „Felfele lassan, lefele gyorsan”, illetve „Csak nyugodtan, lazán!” Alig húsz perc telik el, és már Hüvösvölgyben trappolok, futótársamnak, qvic-nak néha felbukkan a háta, egyébként nagyon elõl megy, nyomja, mint állat. A Határ-nyereg után bevár, és Virágos-nyeregig együtt porzunk. Itt megkapjuk az elsõ pecsétet (1:01). Mutatom qvic-nak az idõt, szerintem ez túl gyors, neki tetszik, már mé’ ne tetszene! Futunk tovább a sárgán, õ megint távolodik, én élvezem a hullámos utat, a friss levegõt, az árnyékot nyújtó fákat, és néha a fantasztikus kilátást jobbra.

Alsó-Jegenye-völgy elsõre nem tûnik ismerõsnek, aztán rájövünk, hogy már itt is jártunk. Ez is egy szép rész. Hamar érkezik a Hidegkúti-út, ahol ismét pecsételnek (1:42). Ez még mindig nagyon gyors nekem, de meg sem merem említeni, mert qvic pillanatok alatt eltûntet egy zsíros kenyeret szörppel, én még csak ott tartok, hogy megszabadulok a felsõmtõl, és az éven elõször rövid ujjúban futok. Alig van idõm frissíteni, társam már toporog, menni kéne. Hát menjünk. A kékig innen enyhén emelkedik, néhol muszáj futni, de igyekszek pihentetõ gyaloglásokat is beiktatni. Nagykovácsi határában már nagyon ismerõs az útvonal, ez egy kicsit megdobja a lendületem, közben sûrûn elõzgetünk. Zsíros-hegy (2:22), itt már qvic is keménynek tartja a tempót, persze lassulni ezután sem hajlandó, néha bevár ugyan, de inkább én gyorsítok. Nagy-szénásra felfele hátba támad a nap, és még a várt szél is elmarad. Az emlékfalnál van a 25-ös cél, nekünk itt nincs pecsét, bár SC és Zsotyek az ellenkezõjérõl akar meggyõzni minket, de a pontõr csak nem bélyegez.

Magánfutásokról és a bhtcs-rõl ismerõs útvonal következik, Kutya-hegyrõl lefele a Csóványos-családot elõzzük, akik kocogós tempóban nyomulnak. Átvetõdõm a kerítésen, és jöhet az út le a Cseresznyés-völgybe. A táj csodálatos, az út már kevésbé, alig bírok talpon maradni, egy helyen a jobb bokám magam alá fordul, csillagokat látok, de nem aggódom, jártam már így párszor, bírja a gyûrõdést. Még a balos elõtt magunk mögé utasítjuk budai H.G. sporttársat, majd egy hosszú kaptató következik a Zsíros-hegy (2)-re. Nekünk úgy tûnik, hogy a szarvacskák elég sûrûn vannak festve, se térkép, se gps nem szükséges a túrához, nagyon jól lehet tájékozódni. Anna-vadászháztól egy neverendig ereszkedés következik Telkibe, kiérünk az erdõbõl, a nap már erõsen tûz, hideg kóláról álmodozom, amit egy kemény aszfaltos emelkedõ után meg is kapok a Kerék vendéglõben. Pecsét (4:13), fél szendvics, és a várt kóla, fantasztikus. Közben qvic-kal megegyezünk, hogy innen saját tempót megyünk, már úgy is csak 17 kili van hátra.

Egész könnyen kitalálunk Telkibõl, és a jól ismert edzõkörünkön folytatjuk a futást. Itt több rövidtávossal találkozom. A s+-en sikerül végig futni, de csak azért, mert tudom, hogy a zöld háromszög már nehezebb dió. Ennek ellenére gyorsan haladok, közben néhány túratársat igazítok útba. A Tarnai-pihenõ után elérem a legmagasabb pontot, és lefele begyújtom a rakétákat. Aztán azon a részen, ahol balra betér az út egy susnyás ösvényre, belebotlok egy futó srácba, aki már egy ideje a környéken kavarog, és fogalma nincs merre tovább. Gyorsan vázolom neki a további utat, de aztán azt veszem észre, hogy mögöttem nyomul. Beszélgetni kezdünk, néha az emelkedõkön lemarad, de azért elég jól bírja velem a tempót. Váratlanul érkezik a következõ pont (5:24), ami szerintem nem a Vörös-pocsolyás-háton van, de mindegy. Leérünk a hegyrõl, és a kedvenc piros úton futunk vissza Budára. Lefele nyomom, mint süket, a srác le is marad. A mûutas kitérõ után egy bokorból elém ugrik egy medve, ami valójában kutya, de nagyságra kb. mint egy kismackó. Nyúlok a kutyariasztóért, de szerencsére megjelenik a gazdi is, jelzi, hogy nem bánt az „öleb”. Mindenesetre a lovardáig fejvesztve futok.

Két hölgytõl kapom a pecsétet (6:00), a tekintetemet egy ásványvizes flakon nagyon vonzza. Jön a kérdés: mit adhatok? Hát nem is tudom, talán ásványvizet. Mohón iszom két pohárral, ez most nagyon jól jött. Nézem az idõt, bár hét órás menetidõt terveztem, de így akár 6fél is lehet. Emlékszem, még korábban, amikor erre futottunk, húsz perc kellett Szépjuhásznétól a Fekete-fej csúcsáig. Most van fél órám, viszont visszafele, és már mögöttem van negyvenakárhány kilométer. Na mindegy, hajrá, hátha sikerül. Pár perc alatt felérek a csúcsra, visszanézek, csak ennyi volt? Hm, ez egész jól megy. Miután leérek, a rövid mûutas szakaszon nyomok egy sprintet, az autósok nem nagyon örülnek. Aztán a körútig felfele már több a séta, mint a futás, de akkor már tudom, hogy simán meglesz.

Kirándulók hadába ütközöm a kisvasút mellett, szlalomozom közöttük, de még így is 6:28-cal sikerül beérni. qvic már a padon ücsörög, vigyorogva gratulál, én viszont. Megkapom az oklevelet, és a zergés jelvényt. Pogácsával és teával pótolom az energiát. Úgy érzem, hogy legalább fél óráig nem tudok felállni a padtól. Kellemesen csalódtam magamban, a kemény kezdés ellenére végig bírtam a tempót, pedig közben sokszor eszembe jutott a Julianus, ahol az utolsó tízre már teljesen elfáradtam. Az útvonalra csak jót lehet mondani, tulajdonképpen láncra fûzi a Budai-hegység legszebb részeit. Jövõre is szeretnék eljönni, remélem sikerül.
 
 
ZETúra éve: 20082008.05.13 17:27:51
megnéz ZE összes beszámolója
Tavaly Keleti 25, idén megcélozva az 50-es. Elöljáróban két kiegészítés Csiba postjához: Nem kecske, muflon, és a sárga kunkort Nagykovácsi fölött nem kellett megcsinálni, de vissza a beszámolóhoz...
Reggel 8-kor rajt, laza séta Dorothy nyomában (mint néhány hete a Város peremén, csak ellenkezõ irányban) a Virágos-nyeregig, természetesen az Újlaki-hegy megmászásával.
Innen Jazzkedvelõ társaságában sétáltunk egészen az Alsó Jegenye-völgy végénél lévõ etetõpontig, ahol a tavalyról megismert menyiségû és minõségû (kellõképp sok és finom) zsíroskenyér-hagyma kombót fogyaszthatott a megfáradt túrázó, némi színes löttyök kíséretében.
A következõ szakaszon, egészen a Muflon-itató elõtti tisztásig semmi említésre méltó nem történt, mentünk, mentünk, mentünk... Tavaly még építettek a völgy oldalában egy házat, mist meg ott lógott a kerítésen az "Eladó" felirat... A zsíroshegyi pont után egy kis "pihentetõ" lejtõs aszfalt, majd a kéken kapaszkodás-hullámvasutazás a néhai nagyszénási th. maradványaiig, azaz a Keleti 25 céljáig. Némi frissítés, majd föl a Nagyszénás csúcsára, ahol CB-rádióval bohóckodtak fiatalok, egy Olympus-os márkatárs meg állványról fotózott épp...
Innen szólóban lefelé a kéken, majd a jobbra letérõ kékrõl egyenesen tovább a kék kereszten meneteltem, egészen a Kutya-hegy aljában lévõ kerítésig, amin (még) masszív létra vezet keresztül. Itt a sárgán picit jobbra haladva az út bal oldalán lévõ fán feltûnt a muflonfej, majd beljebb, az út mellett további jópár, úgyhogy a saját jelzés ellenére (vagy épp azért) könnyen követhetõ volt itt az útvonal.
A leírás emleget egy rétet, meg egy viharvert fát, ahol jobbra le kell térni a széles útról... Itt két dolog segített: a látványosan letaposott fû, meg az, hogy majd' minden második fán ott volt a muflonfej, úgyhogy a Cseresznyés-völgybe leereszkedni sem volt problémás, mint ahogy a gyönyörû völgyben a második nagy elágazásnál a balra letérést megtalálni sem: eddig példás a jelzés, reméltem, hogy a továbbiakban is így lesz. Itt utólért egy idõsebb házaspár, úgyhogy együtt gyalogoltunk tovább Telki felé. Együtt gyalogoltunk, és együtt is tévesztettünk az Anna-vadászház elõtt: nem a beérkezõ söld sávval szemben, a bokrokkal benõtt oldalú úton, hanem balra tartva a széles jobbminõségûn indultunk tovább -- jelzésre lefordítva nem a zöld sávon, hanem a zöld kereszten... Picit (nem annyira...) késõbb feltûnt, hogy nincs jelzés, aztán lett, de zöld kereszt, így a jól bevált módszerrel visszamentünk addig, ahol még megvolt a jelzés... A vadászháztól másodszorra már jó irányba sikerült indulni, így Telkibe sikeresen beértünk. Itt elkövettem azt a hibát, hogy elõrerohantam, így a szürke betonoszlopra fehérrel festett jelzés mutatta "balost" elvétve csináltam egy fakultatív falunézést, ami bár élvezetes volt, de idõben nem jött jól, pláne hogy a Kerék vendéglõt három megkérdezett közül kettõ nem ismerte :-(
A fõúttal párhuzamos egyirányú utcában örömmel fedeztem fel egy muflonos jelet az egyik oszlopon; majd továbbhaladva megláttam a Kerék nevû "mûintézmény"-t, ahova betérve a pultos hölgy már rutinosan mutatott hátrafelé :-)))
A bélyegzést megkapva azonnal továbbálltam, mert nem álltam túl jól az idõvel, így a hely fizetõs szolgáltatásait nem állt módomban tesztelni :-)
A falu végén majdnem eltoltam: az utca éles balos kanyarjánál jobbra le kell térni, annak ellenére, hogy az elágazás után is van jel egy oszlopon... Lehet, hogy picinyt lankadt már a figyelmem?
Innen csak az itinert, térképvázlatot figyelem, meg a fákon itt-ott feltûnõ jelzéseket (s+, z+), és végre-végre: zöld háromszög, mehetünk fölfelé!
A Tarnai-pihenõnél egy pihenõ fiatal pár -- õk is ezen a távon mennek, 19:45-re kéne beérniük. Többé-kevésbé együtt haladunk a zöld háromszög-piros háromszög útvonalon (tavaly óta fel lett újítva, mert ahol tavaly elkavartam, ott most tökéletesen veszem az akadályt...), majd a Vörös-pocsolyás hát EP-re 18:10-re érek. Nem sokkal késõbb utolérnek, ekkor kiderül számomra, hogy a következõ EP 19:00-kor zár, ráadásul nem 50, hanem kb. 52km a vége... A Petneházy-rét EP-re némi terepfutás/erõltetet menet kombóval, a piros kunkort is becsülettel megtéve 19:02-re sikerült beérnem, ahol buborákos/buborék nélküli vízzel kínáltak -- egy pohár vizet köszönettel elfogatam, majd nekiláttam megmászni a Fekete-fejet, utána pedig a Hárs-hegy oldalát. Ez a rész egyáltalán nem volt annyira brutális, mint amennyire számítottam -- 19:50-re sikeresen beértem a célba, ahol a jelvény+oklevél mellé járt egy üdítõre vagy sörre váltható kedvezmény :-)
A túrán kevés, és elsõsorban a szervezõknek kedvezõen elhelyezett EP van, így a becsület túrájának is lehetne nevezni (bár van olyan TT is, ahol rajt-cél között nincs ep), az ellátás megfelelõ, az itiner lehetne pontosabb (pl. Telkiben utcanevek).
Kellemes, szép utakon vezetett túra, amin szükség van jó tájékozódási képességre meg kitartásra, plusz az erõforrásaink jó beosztására.
 
 
csibaTúra éve: 20082008.05.11 19:05:51
megnéz csiba összes beszámolója
Budai 50


A korábbi beszámolókat elolvasva nem számítottam kifejezetten jó rendezésre, de ezt így utólag csak cáfolhatom. A korábban oly sokszor emlegetett eltévedések most mintha eltûntek volna. Legalább is én így gondolom, mert az itinert olvasva, és a hátulján lévõ térképet segítségül véve nehéz volt eltévedni. Bár ennek ellenére legalább 4-5 túrázót igazítottunk útba.

Szóval… jó rég voltam már túrázni, köszönhetõen annak, hogy a ketyegõm kicsit rendetlenkedett az utóbbi idõben. De már nem bírtam magammal, így menni kellett. Ezen a hétvégén ezt a túrát választottuk ki. 7:30 körül találkozom GPS Zolival a Moszkvánál, majd Bellával és Karesszal, akik teljesen új futó dizájnban jelennek meg, csak a rajtban találkozunk. Zökkenõmentesen megy a nevezés, és kb 8 után nem sokkal elindulunk. Rögtön egy szép kis emelkedõ visz fel egészen a Nagy – Hárs – hegyre, ahol pont nincs, csak egy kilátó. Innen lekocogunk egészen Hûvösvölgyig, ahonnét egy újabb emelkedõ jön. Egy – két futó elrobog mellettünk, de inkább mi elõzgetjük az embereket. Majd ismét lefelé, kicsit hullámvasutas az eleje. Bella és Karesz itt ellépnek tõlünk, és már nem látjuk õket. Maradtunk ketten Zolival a végéig. Mondjuk nem is terveztünk annyira nagy rohanást, mind a ketten kicsit kímélõ üzemmódba kapcsoltunk. Határ – nyeregtõl egy rövid brutál mászóka, ami kicsit megizzaszt. Ráadásul hidegnek sincs hideg. Nemsokára már az Újlaki – hegy panorámájában gyönyörködünk, ahol eltöltünk vagy egy jó 10-15 percet, mert Zoli ládázik. Késõbb kicsit oldalazva haladunk tovább a Virágos – nyereg felé, ahol meglepõen látjuk, hogy rengeteg olyan ember került elénk, akit már megelõztünk, és nem láttuk õket visszaelõzni. Gyanítom, hogy az lehetett, mint amit tavaly is írt valaki, hogy kihagyták az Újlaki – hegyet. (késõbb is sok kispistázóval találkoztunk, akik egy – egy részt levágva tértek vissza a helyes útra. Jól jönne ilyen helyekre egy – két feltételes pont)

Virágos – nyeregnél kisebb csapat van a pont körül, de a pecsétre nem kell várni. A következõ rész szintén lényegében szintben visz tovább, míg le nem ereszkedünk az Alsó – Jegenye – völgybe. A kilátás nagyon szép jobbra, már ahol a növényzet ezt engedi. Még Dobogókõt is látni a távolban. Lent a völgyben elég sok olyan emberrel találkozunk, akik nem a túrán vannak. Majd nemsokára a következõ ponton vagyunk, ami frissítõként is üzemel. A zsíros kenyér hagymával valami isteni. Nagyon jól meg volt tálalva, és a pontõrök is igen kedvesek voltak. Itt elidõzünk egy jó 10-15 percet, majd nekivágunk a Zsíros – hegyi szakasznak.

Az emelkedõt nem érzem annyira vészesnek, és gyorsan is telik az idõ. El is érkezünk a S jelzésnek a jellegzetes kis jobbos kitérõjéhez, amin becsületesen végig is megyünk (így utólag meg a tanulság, hogy olvassak mindig itinert, és csak utána jártassam a szám:) ). Majd már a K jelzéssel együtt haladunk a Muflon itató felé. Elõtte még kicsit elvétjük az egyik keresztezõdést, de csak pár métert teszünk hozzá a távhoz, majd fent vagyunk a volt turistaház romjainál. Megkapjuk az újabb pecsétet, és elindulunk Nagy – Szénás felé. Itt már kezd igen meleg lenni, ráadásul javarészt tûzõ napon megyünk. A Nagy – Szénási turistaház romjainál nekünk nem jár pecsét, így balra felkanyarodunk és egy kis mászással megérkezünk a csúcsra. Itt is vannak egy páran, akik nem jönnek fel a tetejére, hanem az oldalában elmennek. Pedig a kilátás az nagyon szép.

Lefelé kisebb csapat verõdik össze, megmásszuk a Kutya – hegyet, majd a lábánál a kerítést. És ezután kicsit hezitálunk, hogy merre tovább, mert volt aki továbbment egyenesen, de nekünk ez gyanús. Itinert elolvasva látjuk, hogy balra be kell menni a < B jelzésû úton. Zoli elereszti öblös hangját, és aki továbbment, rögtön visszafordul. Innentõl egy ideig jelzetlen úton haladunk tovább, vagyis nem is jelzetlen, mert itt ez a fura < B jel. Ott tudtam meg, hogy ez ennek a túrának a jele, és hogy valami kecskét, vagy ilyesmit akar ábrázolni. Mindig tanul valamit az ember. Szép részeken haladunk tovább. Lejtõket néha megfutjuk, így lehagyunk jó pár embert. Egyik kezében valami érdekes állkapocs darabot cipel. Valami ragadozó szarvas féle lehet, mert tisztára olyan az állkapcsa, mint egy szarvasnak, de van neki két agyara is. Lehet, valami õskori leletre bukkant.

Telik – múlik az idõ, és máris újból jelzett úton vagyunk, ami levezet egészen az Anna vadászházig, sõt még tovább is, csak kérdés, hogy merre. Itt kicsit elbizonytalanodunk, de meglesz a helyes irány. Telkibe bekocogunk. Érdekesek a szélsõ házak, ennyi kamerát még sehol nem láttam. Nem egy szegény falu, legalább is a lakosok biztos nem azok. A Kerék vendéglõben, ami inkább kocsma, megkapjuk a következõ pecsétet. Itt elidõzünk egy jó 30 percet,majd ezután folytatjuk tovább. Kifelé könnyen meglesz a bajusz jelzés, ami kivezet minket a Z+-ig. Itt két csapatot is útbaigazítunk. Az Anna vadász ház után sikerült eltévedniük, és nem találták a helyes utat Telkibe.

Majd egy jól bejárt rész következik egészen a célig. A Fekete – hegyek lábánál járunk, ahol szintén kispistázókkal találkozunk. Õket s meglepte volna egy feltételes pont az S+ és a Z háromszög találkozásánál. Fent a kilátásban gyönyörködünk egy kicsit, majd folytatjuk tovább. Néhol lefelé kicsit kocogunk, de inkább gyalog tempóban haladunk. A Vöröspocsolyás – hátnál megkapjuk következõ pecsétünket, és mellé egy csokit is.

Rövidesen lent vagyunk már a P jelzésen, ami egészen bevisz a célig. Persze elõtte még azért jön két mászás. Egy a Fekete – fejre, majd pedig a Hárs – hegyi körútra. Fekete – fej lábánál még jár egy újabb pecsét, amit szintén egy páran lerövidítve közelítettek meg. Majd mászunk, leszaladunk és újra mászunk. Onnan meg besétálunk a célba.

Megkapjuk a teljesítésért járó díjakat, az oklevelet és a monumentális szurkálóval rendelkezõ jelvényt. Illetve még egy beváltható kupon is van, amiért kaphatunk pogácsát, sört és üdítõt minimális ráfizetéssel.


Összességében egy nagyon jó túra volt ez. Nekem kifejezetten tetszett a szervezés. Egyáltalán nem tapasztaltam azokat a negatívumokat, amiket a régebbi beszámolókban lehetett olvasni.
Egy – két feltételes pontot be lehetne tenni a távba, mert sajnos nagyon sokan rövidítenek.





 
 
 Túra éve: 2007
vajonmerreTúra éve: 20072007.05.17 10:26:11
megnéz vajonmerre összes beszámolója
Budai 50 (kicsit "futós", sorry)

Kellemesen borongós idõben rajt 7-kor Szépjuhásznéról. Nagy-Hárs-hegyre fölfelé tempós mászás, elõzgetés. A kilátótól kemény futás lefelé. Felzárkózom két elõttem induló futó mögé. Lefelé nagyon tudom nyomni, de a Nagyrétnél már lemaradok, fölfelé még nagyon nem megy :-) Kemény mászás jön Hûvösvölgy után az S jelzésen a hegyre, majd villámgyors lezúzás és máris a Határ-nyereg jön. Az Újlaki-hegyre vezetõ brutál emelkedõn elõzök egy kis csapatot, nekem is a fülemen kell vennem a levegõt. A sziklás csúcsról gyönyörû kilátás a becsületes túrázó jutalma, ide nagyon kéne egy ep. , mert jópáran kihagyták. De ha már felmásztam, akkor jár egy kellemes, néhol kidõlt fás vízmosás lefelé, ahol megiramodva, jó tempóban már itt is Virágos-nyereg (8 km, menetidõ 70 perc).

Itt egy kedves túratárs felhívja a figyelmemet egy most következõ, zizis útelágazásra. Köszönöm neki mégegyszer! Nagyon kellemesen futható, kb. szintes rész jön, letudom a valóban elnézhetõ elágazást, ahol az S jelzés egy szûk, egyemberes ösvényen halad sokáig. Jópár túratársat elõzök, mindenki elõzékenyen elenged. Sváb Laci bácsit is látom, és Döme63-ékat kavarom meg suta elõzési manõveremmel. Leérek a meglepõen tiszta vizû Paprikás-patakhoz az Alsó-Jegenye-völgybe, esni kezd az esõ. Itt sétálok, eszek egy kis mogyit, és elérem a 2.ep-t a Hidegkúti utat (13,5 km menetidõ 1 óra 50 perc).

L. Béla bácsi idõzik itt Mária nénivel. Szerencsére ez itt egy fedett kajapont, mert közben rendesen rákezd az esõ. Az öregek esõkabátban indulnak tovább, én még eszem egy hagymás kenyeret. Esõkabátom persze nincs, a futócipõm enyhén vízálló, a futógatya gyorsan száradó, a pólóm pamut, de remélem, hogy nem lesz tartós az áldás. Kemény kapaszkodás jön az aszfaltot elhagyva. Elõzöm a gyorsan haladó öregeket, majd elsuhan egy futó páros, akik felfelé is mennek mint a gép. Lassan eláll az esõ, és pici belefutásokkal elérem a Zsíros-hegy ep.-t (19,4 km menetidõ 2 óra 45 perc), ahol a pontõrhölgy éppen fekvõtámaszokat nyom a hideg miatt :-)

Veszek egy édes és egy sós sütit és már ragyogó napsütésben mászom fel hosszan Nagy-Szénásra. Lassan a pólóm is megszárad. Az emlékfalnál - ami az egyik 25-ös táv célja - szépen továbbintenek (és egy majd átlépendõ villanypásztorral riogatnak), mert az 50-es távon haladóknak itt nem jár pecsét. Furi ez egy kicsit, de a Budai-hegység egyik legszebb panorámája elûzi a borús gondolatokat.

Kis kocogással és keresgéléssel rálelek a K+ jelzésre. Gyors mászás Kutya-hegyre, majd a jól futható lejtõn minden ok nélkül elkezd szúrni az oldalam, gyaloglásra váltok egy pár percre, majd újra megy egy kis futás. Mire belelendülnék, a késõbb induló, másik 25-ös táv résztvevõinek kell a kerítésen átirányítani. Átjutok a rettegett villanypásztoron (inkább csak a romjain), és jön a nem túl jól jelzett , turistajelzés nélküli része a túrának. A segítõ "B" betû is sajnos nagyon ritkás :-( Próbálok megbízni egy hosszú szakaszon holmi piros nyilakban, és ezek végül elvisznek egy újabb "B" betûig szerencsére.Itt utólér egy kedves bajszos futó,aki magával invitál, és akivel kellemesen beszélgetve Telkiig együtt futok. Kapok tõle menetközben egy-két futással kapcsolatos jótanácsot is. Maradjuk annyiban, hogy Telkin belül valószínûleg alternatív útonalon közelítettük meg a Kerék-vendéglõt (35,4 km mentidõ 4 óra 38 perc), Kékdroid feddõ kérdése késõbb jogos volt :-)

Egy kóla lecsúszik, és búcsút veszek alkalmi futótársamtól. Kékdroidhoz csatlakozom, együtt megyünk innen végig. Kemény mászások jönnek a "B", Z+, S+,Z és P háromszögeken, jó 300 méter szintet is pakolunk az eddigiek mellé. Kutya meleg lesz közben, de végre fennt vagyunk: Vörös-pocsolyás-hát (42 km menetidõ : 6 óra 5 perc). Elég gyenge maratoni idõ ez :-)

A lefeléken kocogunk még egy kicsit, és a P jelzésen az erdõ után jön a "becsület mezeje", a jókora, P jelzéses kurflival. Természetesen a jelzésen megyünk, nem a réten át. Érdekes, hogy az Erzsébet kilátó most nem tûnik olyan messzinek, mint a "Piros85" túrák hideg éjjelein, 70 km-el a lábban :-) Nyerítõ lovak mellett érünk az utolsó ep-hez a Perneházy-réthez (49,4 km menetidõ: 6 óra 55 perc). Valahogy nem éreztük, hogy jó 8-as tempóval sétáltunk volna, itt valami zizi lehet a távadatoknál.

Mindegy , kapunk finom szódát a kedves pontõr hölgyektõl, és megtámadjuk Fekete-fejet. Jó kis mászás, lekocogás, majd életveszélyes úttest következik. Nagyon "nemszeretem" mászás jön a sétakörútig, de ez már a célegyenes, jól kilépünk, és még átsuhanunk a gyerekvasút szerelvénye elõtt. Az 51,8 km-nél lévõ célba 7 óra 28 perccel érkezem.

Nagyon szép kis jelvényt kapunk, a büfében kellemesen méretes palcsintákat adnak és minden szép és jó :-) Jó kis túra ez a "Budai 50", jövõre is jövök, ha úgy jön ki a lépés. Jócskán a résztvevõk becsületére apellál, dehát ez van.
 
 
Mazsi20Túra éve: 20072007.05.15 11:38:25
megnéz Mazsi20 összes beszámolója
Budai 50

A vidám hangulatú, sikeres teljesítésekrõl szóló beszámolók után egy kis változatosság...:-( Amikor nagyon nem megy a túrázás.

Az idei Budai 50 garantáltan emlékezetes marad számomra. Az elsõ bebukott teljesítménytúra. Remélem nem követi több.

A Gerecse50-en Zsóka személyében ideálisnak mondható, azonos felkészültségû kedves túratársra leltem, már akkor lezsíroztuk, hogy ez a túra lesz a következõ. Hajnali 5-kor a szemerkélõ esõ miatt már balsejtelmeim támadtak, afféle nõi megérzés, nem volna-e helyesebb lefújni a progit és a vállalatgazdaságtan zh-ra készülni, de felszálltunk a fél 6-os vonatra, ahol találkoztunk László Szilviékkel.

7:15-kor rajtoltunk, és már a Hûvösvölgyben nemtetszésemet fejeztem ki az eleredõ esõ miatt, ami az Újlaki-hegyre érve elvette a maradék jókedvemet. A Virágos-nyergen található pontra ennek ellenére még a tervnek megfelelõen érkeztünk. A Város peremén túrán még szépnek tartott következõ szakasz az elvadult dzsumbuj és a masszív esõ miatt végeláthatatlannak tûnt. A keskeny ösvényen a növényzetrõl ránk csöpögõ víz miatt egy tenyérnyi száraz felület nem maradt rajtunk, és a haladást tovább gátolta a csúszós sár. Csetlettünk-botlottunk, csúszkáltunk, cuppogtunk, méltatlankodtunk. És bár az esõ elállt, ahogy sejthetõ volt, az Alsó-Jegenye-völgy elején található frissítõ pontnál, 13,5km-nél már szégyenletesen gyenge idõt mértünk. A teljesítés már ekkor veszélyben forgott, ráadásul személy szerint elvesztettem a motivációmat a folytatásra. Lehetett választani, abbahagytam és felszállunk az olyannyira hívogató buszra, esetleg mentjük ami menthetõ, átnevezünk a 25km-es távra és próbálunk valamit kihozni a napból, vagy csakazértis végigmegyünk a távon, akár szintidõn kívül is. Ez utóbbit választottuk.

A nap közben kisütött, száradásnak indult rajtunk az ázott szerkó és felcsillant a remény. A nagyszénási turistaház romjaihoz 5:15-ös idõvel érkeztünk, ami ígéretesnek tûnt. A kék jelzést keresve tettünk néhány felesleges kört, ami újból felerõsítette bennem a nem szunnyadó rossz érzést. A következõ szakasz be is teljesítette ezeket az érzéseket. A turistaútról való letérés, a muflonszarvnak titulált jelzést követõ bolyongás során érthetetlen módon megint lelassultunk. Amikor Telkit várva még csak a Zsíros-hegy jött, elkeseredtünk.

Telkibõl még közel 17 km volt hátra, amire maradt 4 óránk. Ez más idõpontban semmiségnek, kellemes sétának tûnt volna, de az elõzõ szakaszon tapasztalt nem haladás, szöttyögés kilátástalanná tette a befejezõ szakasz sikeres teljesítését. Ekkor tényleg csak egyvalami hiányzott. Az elkavarás, amit kb. 39km-nél a sárga+ jelzésen sikerült is összehozni. Néhány sráccal együtt közel 50 percet sikerült elvacakolni a zöld háromszög jelzést keresve.

Mivel minden remény és kedv elszállt, rövid telefonálgatás után a Budakeszi út felé vettük utunkat, ahol nyakig sárosan-retkesen felszálltunk a zsámbéki buszra, hogy késõbb Zsóka édesanyja transzportáljon minket vissza Tbányára. Nagy csalódás volt. A következõ hetek teljesítménytúráin elõször is kompenzálnom kell, majd visszatérni, végigmenni az útvonalon privátban, és jövõre újra eljönni.
 
 
JesperTúra éve: 20072007.05.14 10:09:32
megnéz Jesper összes beszámolója
Budai 25 Nyugat

Otthon (Piliscsabán) még megetettem a legkisebb lányomat, majd a háromnegyed 8-as vonattal indultam - gyengén esett az esõ. Solymáron épp lekéstem a buszt, így viszont mire Nagykovácsiba értem, elállt a zápor (apró csoda?). Hárman neveztünk egy idõben, a barátságos házaspárral késõbb még sokszor találkoztam, elõzgettük és segítettük egymást. A Peremtúráról már ismert sárgán emelkedtünk a kék+ elágazásig, közben hallgattam, ahogy egy jó fej kakukk cifrázza a dalát. Ezután jelzetlen, illetõleg zergefejjel és nyíllal megjelölt utakon haladtunk. 10 órakor kisütött a nap. Nemsokára már a Cseresznyés-völgyben haladtam (miután sikerült átlépnem a villanypásztort), itt volt némi bizonytalankodás, de aztán megmászhattuk a Zsíros-hegyet. A továbbiakban sajnos igaza volt az itinernek, "esõs idõben bizony elég sáros" 1 km következett, majd kellemes út az Anna-vadászházig, ahol 5 perc pihenõt engedélyeztem magamnak. Továbbhaladva Telki felett szép kilátás tárult elénk: távolban Zsámbék is látszott. Még dél elõtt elértem a Kerék vendéglõben lévõ ellenõrzõpontot (vicces pontõrök), majd gyorsan tovább is indultam. A faluból kiérve hamarosan egy hangulatos ösvényen kapaszkodhattam felfelé (S+). További emelkedõk leküzdése után a Fekete-hegyek egyik szép kilátópontján ebédeltem, közben gyönyörködtem a látványban. (Itt sokan engedélyeztek maguknak pár perc pihenõt.) A továbbiakban a jelzés színe végleg a piros lett. Egy újabb ellenõrzõpont elõtt (valószínûleg némi alkoholtartalmú nedûtõl is) vidám nyugdíjasok "bíztattak", ezen a szakaszon láttam egy erdei egeret. A korábbról ismert Vörös-pocsolya most kisebbnek tûnt. A kissé egyhangú szakaszon egy rövid eltévedés jelentett eseményt. A Petneházy-rétnél a pecsét mellé vizet is kaptunk, majd kellemetlen meglepetésként még két "buckát" kellett legyûrni a célbaérés elõtt, no meg egy kissé kelekótya csoportot is muszáj volt leelõzni. A befejezés nem volt nagy élmény, mert percekig bolyongtunk a gyermekvasút állomása körül, amíg végre megleltük a célszemélyzetet és megkaptuk megérdemelt elismerésünket. Jobb híján innen "lesétáltam" Hûvösvölgybe, innen a szokott módon utaztam hazáig, ahova negyed 6 után érkeztem meg. Az út elsõ fele jobban "ízlett", de nem bántam meg, hogy ezt a túrát választottam mára.

 
 
kekdroidTúra éve: 20072007.05.12 17:53:59
megnéz kekdroid összes beszámolója
Budai 50

Korán, nagyon korán kelek fel reggel, hogy a rajtidõszak elején ott legyek és valamikor az elsõk között indulhassak. A villamoson felfigyelek a szélvédõn sokasodó esõcseppekre, ennek ellenére a Moszkva téren semmiféle csapadékot nem észleltem. A busz sok megállót kihagyva éri el Szépjuhászné megállóhelyet, ahol már készülõdnek a rendezõk és néhány sporttárs is megjelenik. Amint ezt megengedik, nevezek, hat órás rajtidõt kapok, addig legalább van idõ megvizsg álni az itinert: az útvonal leírása, ellenõrzõ pontonként; térképvázlat; rövid ismertetõ a látnivalókról (ez nagyon jó ötlet); táv- és szintadatok, végül a pecsétgyûjtõs oldal.

Amire átnézem, szépen el is érkezik a hat óra, ideje nekivágni a papír szerinti 51,8 kilométeres távnak. Rögtön szép nagy emelkedõvel indít a túra, fel kell jutni a Nagy-Hárs-hegyre, ez még megy is. Közben ahelyett, hogy szépen kivilágosodna az ég, egyre inkább beborul. Még a végén igazuk lesz a meteorológusoknak és esni fog az esõ. A hegytetõn megelõz két sporttárs: egy anya, leányával, akit olyan 10-12 évesnek nézek. Ennyire fáradt nem lehetek. A lejtõn még utolérem õket, de nemsokára visszaelõznek, én lejtõn még csak-csak elszaladgálok, de síkon már kevésbé. A terep amúgy ismerõs, három hete a Sárga 70 teljesítménytúra ugyanezen a sárga sáv jelzésen jött, csak éppen ellenkezõ irányból. Hûvösvölgy, Vadaskerti-hegy, Határ-nyereg, mindet ismerõsként látom viszont. Még utolérem a fent említett két sporttársat az Újlaki-hegyen, ahol én megállok még a kilátásban gyönyörködni (illetve a felhõtömbök közeledési sebességét számolni), õk ellépnek. A Virágos-nyeregig elmélázva sétálok, ott pedig ellenõrzõ pont vár, egy idõpontot is kérek a pecsét mellé, aztán távozom.

Egy alagút jellegû szakasz következik, díjnyertes kullancsgyûjtési és hegyoldalon való lecsúszási lehetõséggel, most mindkettõt megúszom. Aztán kicsit nyugodtabbra vált az ösvény, enyhén hullámvasutazik, én pedig a három héttel ezelõtti kilátás borús idejû megfelelõjét nézegetem. Nemsokára egy futásra csábító lejtõn lejutok az Alsó-Jegenye-völgybe, itt kezd el szemerkélni az esõ, egyelõre nagyon enyhén. A Rózsika-forrás vizébõl kortyolok egy párat (pedig nem ivóvíz...), ezután egy nagyobb kirándulócsoport kikerülésével már el is érem a pontot. Nagyon kedvesen kínálnak lilahagymás-zsíros kenyérrel, még póréhagyma is van, sõt, még a félliteres palackomba is kapok szörpöt.

Mialatt falatozom, barátságtalan, bár csendes esõvé fejlõdik az iménti szemerkélés. Annyi baj legyen, egyedül a sár miatt aggódom kissé, mint kiderül, eléggé feleslegesen. Hosszú emelkedõ vezet a Zsíros-hegyre, én pedig nem nézem a túra saját jelzéseit, hanem megteszem a sárga érdekes értelmû kunkorát. Itt kell közbeszúrnom, hogy az egyik pontõr hölgy szerinti zerge, szerintem inkább valamilyen B betû kinézetû jelek a Budai tt. saját, különbejáratú jelei, az úton végig szépen, jól követhetõen voltak felfestve, legalábbis szerintem. Csodálkoztam is, hogy egyszerre eltûntek, de a lapon a sárga volt feltüntetve útvonalnak, igaz, a leírás engedi a levágást, meg kellett volna jegyezni.

A Zsíros-hegy ellenõrzõpontján ér utol két futó, innen az esõ is enyhül, sõt, a Felsõ-Zsíros-hegyre el is áll. A Nagy-Szénás turistaházának emlékfalánál a két idõs pontõrrel (az ötvenes táv indulóinak itt nem járt pecsét) beszélgetek egy kicsit, majd továbbmegyek a hegytetõre. Csodás körpanoráma, tényleg végig lehet követni a túra útvonalát, sõt, a párától kitisztult idõben ellátni Dorogig (talán Esztergom is sejthetõ), a Gerecsén lévõ TV toronyig, visszafelé pedig a Budai-hegység városmenti tömbje, tisztán és világosan.

Hosszú, javarészt ismeretlen szakasz következett Telkiig. A K+ csak sötétbõl ismerõs, a többi még úgy sem, figyelni kell a B (zerge?) jeleket, de semmi gond nincs. A térképet nem nézem, úgysem tudom pontosan, hol is vagyok. Maga a táj nagyon szép, szelíd erdõ, kellemesen járható völgyi út jellemezi ezt a szakaszt, már ezért érdemes volt ezt a túrát választani. Csak egy bõ kilométeren lett kissé dagonyás az út, de az sem tart sokáig. Élvezem, hogy kisüt a nap, gyalog jó tempóval lehet menni, még hegynek fel is. Hamarosan érkezés az Anna-vadászházhoz, szép épület, innen ráadásul már nincs messze Telki. A faluba érve feltûnik egy szép csokor biztonsági kamera, aztán még kettõ. Meg az elkerített villák. (No comment.) Lesétálok a fõútig, ott a padkán haladva felmegyek az ófalu központjáig, éppen valamilyen színelõadás zajlik, a Telki fesztivál keretében.

A pont a Kerék sörözõ udvarán van, még bent, a pultnál találkozom Vajonmerre túratárssal, innen együtt gyalogoljuk (futjuk) végig a távot. Ez a bizonyos táv egy hosszú, erõs emelkedõvel indít és ugyanígy folytatódik. Néha kicsit kevésbé meredek, viszonzásul ritka szép kilátás nyílik dél és nyugat felé. A piros háromszög jelzésen már kellemesebb, enyhébb úton folytatjuk az utat, innentõl az útvonal csak éjszakáról (vagy legalábbis sötétbõl) ismerõs számomra. A piros sávba való becsatlakozás elõtt nem sokkal ellenõrzõhely, csokit is kapunk, finomat. A Petneházy-rétre érve megcsodálhatjuk a János-hegy és a Hármashatár-hegy tömbjét, nem is beszélve az út elejére emlékeztetõ Hárs-hegyrõl. Még egy nagy kanyarulat és ottvagyunk az utolsó ponton, ásványvíz jár a Fekete-fejre való nekirugaszkodás elõtt.

Csak pillanatok kérdése felérni a tetõre, ahonnan még pillanatok sem kellenek a lejutáshoz. Egy rövid, nem túl kellemes aszfaltos rész következik, nagy autóforgalommal, majd egy hosszú, valamivel kellemesebb (nem volt forgalom) kapaszkodó a Hárs-hegyi-körútra. Itt még egy kicsit futunk, aztán szépen, az induló vonat elõtt érünk a célba. Szép fémjelvény a díjazás (zerge van rajta), valamint oklevél (ezen is zerge van). Még jár némi nagy és finom palacsintát, aztán indulás vissza a városba.

A szervezõknek nagy köszönet a túráért, útitársamnak a társaságért, a pontõröknek a kedves szavakért. Kellemes túra volt, fõleg a ritkán látogatott környéken vezetõ része.
 
 
 Túra éve: 2004
GeldarTúra éve: 20042013.08.28 18:36:39
megnéz Geldar összes beszámolója

Budai 50


Kedvenc ötvenesem másodszorra, Budai 50!

Ebben az évben Tibivel és Attilával felvértezve indultunk, egy korábbi, tapasztalt társunk, János bá' vezérletével. Az ismert úton jó tempóban haladtunk, s a Nagy-Hárs-hegy leküzdése után hamarosan elértünk a Hûvösvölgyi úthoz. Az elõtte lévõ szakaszon rengeteg siklóernyõs volt a magasban. Solymár fölött János bá'-nak kiment a bokája, így feladta a túrát.

A Nagy-szénás, mint mindig, most is bámulatos volt, a hõség sem volt akkora, mint tavaly. Telkibe a szokott úton érkeztünk, megemlékeztünk azokról, akik tavaly itt szálltak ki, majd elõrenyomultunk a Fekete-hegyekbe, ahol rövid idõre megálltunk, hogy a tájban gyönyörködjünk. A célba minden további nehézség nélkül beértünk, ötödik ötvenesem ezzel letudva. A célban a tavalyi jelvényem helyett, amit elhagytam, kaptam egy újat - megjegyzem, a régi, sárga-vörös-kék jelvény sokkal jobban mutat, mint az újabb fajta kék alapon vörös zergefej.

Nagyszerû túra volt.

 
 
 Túra éve: 2003
GeldarTúra éve: 20032013.08.28 16:04:39
megnéz Geldar összes beszámolója

Budai 50


Elsõ teljesítménytúrám, s egyben mai napig a favorit.


Ekkoriban az édesapám által alapított túrakörrel jártuk az utakat (Vackor Futókör), erre is velük érkeztem.

Igen rég volt ugyan (tíz éve), de emlékszem, hogy Szandra, Szandra édesapja, János bá', Erika, Anna, Attila, Máté öcsém, édesapám és Balázs is velünk volt.

Az ötvenes távra neveztünk be, s rögtön a legelsõ emelkedõnkön szétszakadt a csapat, a Nagy-Hárs-hegy nem várt izgalmakat tartogatott. Késõbbi pontõreinkkel itt találkoztunk elõször, hálózsákokban várták, hogy az idõ jobbra forduljék.

Rövid pihenõ után tovább rugaszkodtunk elõre. A Virágos-nyeregig sikerült elhagynom Botondot, ami a túrabotom, s a mai napig rendszeres vendég a különbözõ túrákon, de meglett egy vízmosás aljában.

A nyeregben rövid pihenõ következett, majd jöhetett a Hûvösvölgyi út a Paprikás-patak árkán nyomulva elõre.

Ekkor Szandrával, Attilával és öcsémmel haladtunk négyen, Szandra édesapja útközben eltûnt, de mire a ponthoz értünk, megkerült. Szandra reakciója ennyi volt: "Hát így engedjem el?".

Solymár határában aztán egy óra várakozás következett a csapat többi tagjára, akik eddigre már érezték, hogy a Budai-hegység több izgalmat és nehézséget tartogat, mint az elsõ teljesítménytúrájuknak otthont adó Gerecse (az ötvenen vettek részt mindannyian).

Aztán következett a legszívósabb emelkedõ, ahol néhány katonával találkoztunk. Õk dícsérték a vállalkozókedvünk, meg az állóképességünk, a Muflon büfénél aztán továbbhaladtak.

A Nagy-Szénáson gyönyörködtünk egy sort a színekben, aztán bevettük magunkat a rengetegbe. Erika eddigre feladta, édesapám kísérte haza - a csoport maradéka pedig szintén a feladáson gondolkozott.

Öcsém, Attila és én a Kutya-hegy körül kanyarogtunk ekkor, a vizünk fogytán volt, de semmiképp nem akartuk föladni a dolgot, Telkiben aztán megvártuk a brigádot. Õk valóban feladták, többen izomhúzódással küzdöttek, vagy éppen a túl kicsi cipõvel - hárman mentünk tovább.

A Telki után levõ erdõben néhány krosszmotoros hajtott el mellettünk, tökéletesen figyelmen kívül hagyva azt hogy aznap túra van, és hogy rajtuk kívül van még jó pár ember az erdõben, túranap lévén.

A Fekete-hegyeken nagy nehézségek árán sikerült túljutni, egy srác segítségével, aki kérdéseinkre, hogy messze van-e a pont, mindig azt felelte: "Már messze". Nagy segítséget jelentett, hogy velünk ellentétben õ többnyire tudta, merre kéne haladni...

A vizünk kitartott - a Vörös-pocsolyás háton aztán reggel megismert pontõreink fogadtak. De nem akárhogy.

Kifejezetten hippire sikerült a pont kialakítása, egy õr gitározott, egy plüssállatokat pakolt az út melletti kövekre, egy pedig egy faágat festett fehérre. Nem maradtunk túl sokat, kezdtünk kifutni az idõbõl.

A Petneházy-réten aztán már kész volt mindenki, beleértve engem is. Apám a célból futott vissza, hogy biztasson minket a továbbhaladásra, úgyhogy megrohamoztuk a Fekete-fejet.

Elõtte megkérdeztem a pontõröktõl, hogy lehetséges, hogy a legtöbb ember a mûutat követi, a hegyre senki nem jött fel velünk. A válasza sejtelmesen annyi volt, hogy arra is mehet, aki ismeri az utat.

Késõbb kiderült, arra valóban a célba lehet jutni, a végsõ, elég szivatós hegy megkerülésével.

Mindenesetre beértünk a célba, és feltûztük a kõszáli kecskét (vagy zergét). Kóla, sültkrumpli, elsõ túrám letudva.

 

 
 
Frei BergerTúra éve: 20032005.10.24 23:36:05
megnéz Frei Berger összes beszámolója
http://web.axelero.hu/gaborkoos/terep_jaro/mashol/vodorvolgy-budai/vodorvolgy-budai-hg.htm (képek is)

BUÉK 20 - Budai hegység, 2004.január 3, szombat. Indulás: 7 óra, érkezés 11 óra. Gyalogos táv: 19,9 km, szintidõ 6 óra.

Feltehetõen a szilveszteri fáradalmak kipihenésére hirdették meg ezt a túrát a Budai hegységbe – 6 óra 20 kilométerre??. Zircrõl hajnalban indulok, jól teszem, mert kell egy kis idõ, amíg felfedezem a bázist, az egykori Úttörõvasút hûvösvölgyi végállomásánál kialakított kisvasutas tábort.


Reggel piszok hideg van, a szervezõk elgémberedett ujjakkal írják a túralapot a tábor tornatermében. Még sötétben indulunk, lassan pirkad, az elsõ ellenõrzõponton, a Hármashatárhegyen már világos van, de nagyon párás az idõ. Ez egy bejáratott, jól szervezett rendezvény lehet, mert nagyon sokan indulnak, és sok baráti társaság is. Menet közben, akárhová is megyünk, mindenütt érezhetõ a civilizáció közelsége: hosszú szakaszok vezetnek a fõváros budai kerületein keresztül, szinte egyetlen pontja sincs az útvonalnak, ahonnan ne lehetne valami lakott részre rálátni. De más szempontból is érezhetõ a „civilizáció”: a Budai-hegység hajléktalanok által lakott mészkõfülkéirõl is sikerült néhány képet készítenem.

Menet közben a szilveszteri rádiókabaré ismétlését hallgattam, így észre sem vettem, milyen gyorsan eltelt az idõ. Ha a túra – számomra – értékes részeirõl kérdez valaki, akkor a Nagy-Hárshegyi kilátót, a Gyermek- (korábban: Úttörõ-)vasút páratlan vonalvezetését, valamint a Hûvösvölgyi Nagyrét melletti emlékmû-sort kell említenem (ma nem nagy divat, de ezek a XX.század elsõ felének munkásmozgalmi hagyományait örökítik meg, a rendszerváltás óta már megszokott rombolásokkal és festékjelekkel). Egyébként pedig szemét, szemét, szemét, hivalkodó újgazdagság, óriási autóforgalom, egy csepp a ránk váró jövõbõl.

Nem baj, hogy elmentem erre a túrára, de legközelebb akkor túrázom Budapesten, amikor megvalósítom egyik álmomat: egyben végigjárni az Országos Kék Túrát.
 
 
efemmTúra éve: 20032005.03.08 23:25:33
megnéz efemm összes beszámolója
Budai50

Negyedik teljesítésem volt (+tavaly egy 25-ös), így idén a tájékozódással nem akadtak gondjaim. Most jöttem rá, hogy két éve a Kutya-hegy alatt a K+ és S- elágazás után én is elkevertem és kihagytam a Cseresznyés-völgyet, ami jókora rövidítés volt kb. 80m-rel kevesebb szinttel.

Kicsit nehezen indult a túra. Megszoktam, hogy mostanában társasággal -topikosokkal:)- túrázom, furcsa volt ismét egyedül menni.

A jó túraidõben a Nagy-Szénásról ismét gyönyörû volt a kilátás, innen a Budai50 csaknem egész útvonala végig követhetõ. (Meg a K100-é is.:)
Az itiner szerintem megfelelõ, de az tény, hogy a szöveges leírást, a résztáv, rész-útvonal adatokat a térképvázlattal és a felfestett B jelzéssel együtt folyamatosan kellett figyelni.

Szolgáltatások: zsíroskenyér és víz a hidegkuti útnál, csoki Vörös-pocsolyás hátnál, célban a büfében 100HUF kedvezmény. Nem sok, de a Muflon-büfé, Telki kocsma, cél-büfé igénybevételével elegendõ.

Vizvételi lehetõség az utolsó 15km-en nincs, de erre az itiner fel is hívta a figyelmünket.

Remacs által jelzett itiner"hiba" Telki után, szerintem abból adódik, hogy a rendezõk egy 150m-rel korábbi pontot értettek az erdõ szélének, azt, ahol legelõször érintjük az erdõt.

"Ellenõrzõ pont: Telki (Kerék vendéglõ) 35.7 km
A jelzetlen (B jelzésû) Rozmaring utcán jutunk kis a faluból, az erdõszélen balra fordulunk, követjük a mezõ szélének az irányát."

Útközben találkoztam Ryan-nel - akit a célban ismét beértem, Optikával - akit Telki után hagytam el, Altvizslával - akivel a célban ismerkedtem meg, és egy hátizsákon utazó sárga mackóval Virágos-nyereg után - akirõl csak a célban tudtam meg, hogy Mirage-hoz tartozik. :)

Számomra kellemes túra volt.
(Külön öröm, hogy az elmúlt négy teljesítménytúrám mindegyikén jelvényt kaptam. -Andezit30/Karancs-Medves35/Magnezit60/Budai50)

efemm.