Túrabeszámolók


Népek Tavasza

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2017
kopaszkutya8Túra éve: 20172017.03.15 22:36:18
megnéz kopaszkutya8 összes beszámolója

Beszámolóm a túráról! :)


 filebalazs.blogspot.hu/2017/03/nepek-tavasza-30-km-20170315.html

 
 
 Túra éve: 2016
qvicTúra éve: 20162016.08.04 13:36:22
megnéz qvic összes beszámolója

Az idei NT megint kicsit télies volt, aminek nagyon örültünk. Íme a videós beszámoló:


 


 
 
plancziTúra éve: 20162016.04.05 16:10:29
megnéz planczi összes beszámolója

 A Borsod–Abaúj–Zemplén Megyei Természetjáró Szövetség az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére 19. alakalommal rendezte meg március 15-én, kedden a Népek Tavasza elnevezésű teljesítménytúrát.


www.turistamagazin.hu/nepek-havasa-tura-a-tavasz-es-a-tel-harca.html

 
 
VadMalacTúra éve: 20162016.03.23 13:45:33
megnéz VadMalac összes beszámolója

 „…Nem akkor van vége, amikor befejeződik, mert lehet, hogy mikor befejeződik, még egyáltalán nincs vége. Nem akkor van vége, amikor véget akarnak vetni, mert amikor véget akarnak vetni, akkor még javában tart. Nem akkor van vége, amikor valami új elkezdődik. Attól, hogy valami új elkezdődik, még nem lesz vége, mert talán éppen ahhoz kell a valami újnak elkezdődnie, hogy ne legyen vége. Nem akkor van vége, amikor minden érv amellett szól, hogy vége van, és nem akkor, amikor ezeket az érveket fel is sorakoztatják. Akkor van vége, amikor vége van.”


(András László: Egy medvekutató feljegyzései) 


Népek Tavasza


Egy napra tél 


Mint régi szerető, ha megjelenik egy napra. Felhív, hogy itt van a városban, idegesen csörög a telefon. Váratlanul ér, akkor is, ha az előrejelzések szerint így kellett történnie.


A havazás akkor is az, ha a vége csak víz. Felül hó, alul semmi, mi az? A Királyasztalon fázik az emlékmű. Rumcájsz zárva tart, biztosan Jičínbe ment. Mindenki kedves, elengednek. A Gulicskára menet virágokat gyűjtök egy gépbe, emlékül a télnek vagy a téltől, a dolog nem tisztázott. Lillafüred állomás következik, s vele az emlékezés. 


Egy nővel ülni egy kávézóban Lillán, beszélgetni apróságokról, egy kicsi asztal mellett kavargatva teát, kávét és a jövőt, mint létező dolgot szemlélni, kézzel foghatóan őszintén és érdeklődve. Egy nővel Lillán, mikor a legtöbb vendég hazament s a fázós buszsofőr járatja a motort, aztán elindul üresen.


A tóra is rászáll, ölelgeti, szórja a fehéret, mely fentebb marad is. Mára biztosan. Baráti viszonyok, Csókás hangulata, Béláék gondos házigazdák. Jó odaérni, érni valahová. Aszfaltcsíkon a hegy felé, enni kell, menni kell. Előttem Jámbor az erősödő hóesésben, aki szerint nehezebb így az út. De hiszem, hogy fehérebb, tisztább, látszik minden nyom, a lépések követhetők. 


Egy kis kávézóban mondani neki, hogy „régóta foglalkoztat a szeme színe, ma sem merem bevallani magának, miért.” Egyre töprengeni azon, hogyan fejezzem ki a dolgot.


Az író kövénél emlékezünk, amihez sem szónoklat, sem utasítás nem szükséges. Magunknak, magunkért történik. A havazás nem szűnik. Bár az utóbbi időben elhanyagolt, nem válaszolt a megkeresésre, most jelen van. Öröm létezni benne. Nem törődni a holnappal, nem kapcsolódni a tegnaphoz.


Egy nővel Lillán, a tó és a kastély felett, várni egy szóra, hallgatni is, várni, hallgatni, nézni csillogó szemekbe és tudni az igazat, az ünnep itt van, hol a teát, a kávét kavargatva valami megviláglik, az ünnep a találkozás, a szavak, egyszerű, közönséges szavak.


Lefelé menet a feladat rendezni a mozgást, gondolatot. A kettő összefügg, s míg ezen kapcsolat pontos képletét fejtegetem, egy dal szól a belső adón. A haladás kísértete ez, ezredszer ugyanaz a reflex, ezredszer is működik. A kökörcsinek kissé kényelmetlen mozdulatlanságban, a somra vastagon rakódott a fehérség. Álomtáj ez, világnyi szemekkel. A végén már folyik, kódolt eseményeken túl a cél közelít, ahol együtt csodáljuk azt, ami Fent maradt. Egy napra tél.


S míg hozzák a számlát, tudom, valójában minden ki van fizetve, az életemet is kifizette ez a nő, aki eljött velem Lillára és a végén felültünk az 5-ös számú buszra, ami lehozott a csillagokból a városba.


Mint régi szerető, ha megjelenik egy napra. És pontosan tudom, hogy még mindig őt szeretem.


 


 

 
 
 Túra éve: 2015
SumAnachenTúra éve: 20152015.03.18 08:41:27
megnéz SumAnachen összes beszámolója

 A kellemes, bár felhõs idõben is egy csodálatos túrát szerveztek. Köszönöm.


Íme egy rövid beszámoló itt.

 
 
 Túra éve: 2014
okt50tomiTúra éve: 20142014.03.16 15:59:59
megnéz okt50tomi összes beszámolója

Népek tavasza 35


Tuhun mérve a táv: 31,6 km, szint: 1160 m


Pozitívumok (, avagy amik tetszettek):



  • Profi szerezés (távonként és az elõnevezõknek külön sorok a rajtban)

  • Térkép és rövid szöveges útvonalleírás ideális kombinációja az itinerben

  • Szintmetszett és résztáv adatok az itinerben

  • Stílusos emléklap és évente változó kitûzõ

  • Pontos szintadatok

  • Kedvezmény szervezett túrázóknak, illetve elõnevezés esetén

  • Tavalyi kitûzõt is kaptunk a célban


Negatívumok ( ,avagy amik nekem nem tetszettek):



  • A frisstõ pontokon a teához eldobható mûanyag poharat adtak, nem eléggé figyelve a környezetvédelemre.

  • Túlmért távadatok, fõleg a rajt és az 1. ellenõrzõpont között

  • Emléklap és oklevél fogalmának összekeverése (Emléklapot kaptunk a teljesítésért. Szerintem és a magyar nyelvtan szabályai szerint ezt oklevélnek szokták hívni, vagy a részvételért adnak emléklapot)


Javaslatok a jobb szervezéshez:



  • Környezetvédelmi okokból kötelezni kéne, hogy mindenki hozzon magával poharat (vagy bármit, amibe lehet teát tölteni.) vagy a rajtban/célban vásárolható legyen tartós mûanyag pohár. Ahogy a BTHE és az MVTE túráin is szokott lenni.

  • A résztáv adatok mellett jó volna, ha szerepelnének a rész szint adatok is az itinerben

  • Valamint jó volna kiegészíteni a nevezetesebb helyekrõl rövid ismertetõvel is


Összesített értékelés: Profin szervezett túra, ami a 10-es skálámon 11 pontot kap.


Jegyzõkönyv (itiner alapján):


Táv: 32,6 km, Szint: 1159 m, Ellenõrzõ pontok:



  1. Lencsés-nyereg (5,8 km)

  2. Csókás (8,2 km)

  3. Örvény-kõ (12,4 km)

  4. Farkasnyak (16,7 km)

  5. Garadna (21,4 km): zsíros kenyér zöldhagymával, tea

  6. Csókás (24,3 km)

  7. Keskeny-lyuk (27,4 km)

  8. Ortástetõ (29,8 km)

  9. Királyasztal (32,6 km): zsíros kenyér zöldhagymával, tea

 
 
 Túra éve: 2012
mr.beanTúra éve: 20122012.03.15 13:24:32
megnéz mr.bean összes beszámolója

Sziasztok!


Jelezném, hogy találtam egy futó emléklapot (42 km) kitûzõvel együtt! Aki elhagyta vagy ismeri az elvesztõt, az kérem jelezze, mert nálam van az elvesztett jutalom :)


 


Egyébként köszönnyük a szervezést, nagyon jó idõt intéztek nekünk :)

 
 
 Túra éve: 2011
sovariandiTúra éve: 20112011.03.15 20:43:05
megnéz sovariandi összes beszámolója

 Elõször is szeretném kifejezni köszönetemet a szervezõknek! Szuper szervezés volt!


Én a 15km-es szakaszon indultam, csodálatos idõ volt, napsütés kellemes meleg. A sár illetve olykor sártenger az egész út során végigkísért bennünket. Örvénykõig igen meredek és csúszós út vezetett, de utána szinte lazán lehetett haladni, a Hermann Ottó Emlékparkig, ahol kitûzõ, emléklap, és ételcsomag várt minket. 


Mégegyszer SZÍVBÕL GRATULÁLOK a szervezõknek, jövõre ismét indulok!

 
 
 Túra éve: 2010
Kona HossTúra éve: 20102010.03.16 11:26:49
megnéz Kona Hoss összes beszámolója

Népek Tavasza 30 km teljesítménytúra, azaz: kaptunk mindent, amit egy túrán lehet



Hideg volt. Ahhoz képest, hogy március 15-ét írtunk. Tavaly is csípõs volt a reggel (ahogy visszaolvastam a tavalyi túrabeszámolót), most sem volt ez másképp, ugyan a napocska szépen sütött, és a kocsi szélvédõjén keresztül jó idõnek tûnt, de nagyon fújt a szél a rajthelyrõl. Nem tudtam eldönteni, hogy a két polárpulcsin kívül vigyem-e a mellényemet, de azt hiszem jól döntöttem, amikor nem hagytam a kocsiban. Inkább melegem legyen, mint fázzak! Fehérkõlápát, az elsõ ep-t elérve viszont egyáltalán nem fáztunk. Még hó sem nagyon volt ezen a szakaszon, viszont sár igen. Az elsõ ep-n már úgy néztem ki, mint egy varacskos disznó, és hol volt még a vége. A Bánya-bükk-völgyben most is kerestem a kis hóvirágokat, amik tavaly ilyenkor már százával nyíltak és mutogatták magukat. Most párat láttunk csak, azok is még a hó fogságából próbáltak kibújni. A Z- jelzésû úton folytatva utunkat folyamatosan felfelé haladtunk, elhagyva a Gulicska 544 m-es csúcsát, ahol gyönyörû volt a kilátás, de nagyon szét sem néztünk, haladtunk tovább, elég nagy szél volt odafent. Egy szép nagy vizslával találkoztunk. Ekkor hiányzott nekem a mi két vizslánk, akiket most otthonhagytunk. Ugyanúgy mint tavaly, most is egy óra alatt tettük meg az elsõ 4 km-t. A második ep a Sebesvízi elágazás volt.  Megérkeztünk Lillafüredre, majd ott az S- jelzésû úton ismét csak felfelé megyünk a Vesszõs-völgyben. A Vesszõs-forrás hûs és tiszta vízébõl ugyanúgy mint tavaly, megint nagyokat kortyoltunk. Jól esett a tiszta, hûs forrásvíz. Vesszõsnél kettéválik az út, mi a P+-on megyünk tovább. A 2-es ep-hez érkezvén tûz lobogott, kedves pontõrök fogadtak. Igazolás, majd irány Garadna, ahol hagymás zsíros kenyér és forró tea várt, és amire már nagyon rá voltam készülve. Tavaly sem volt egyszerû a Sebesvíz-völgyön lefelé haladni, na most meg aztán! A párom, Robi már ekkorra ötször zakózott a jeges ösvényeken, én egyszer estem. A völgy nagyon meredek, és nagyon csúszós volt. Nagyon óvatosan próbáltunk menni, hát Robinak itt sem sikerült két lábon maradni. De épségben leértünk. A garadnai-vasútállomásnál lévõ ep-nél bevágtunk egy pár pohár forró teát, jó kis hagymás-zsíros kenyeret, aztán megindultunk a nagy emelkedõ, Örvény-kõ felé. Egyáltalán nem voltam edzésben, és nekem elég nehezen ment a felfelémenetel. De aztán annyira elvoltam a gondolataimmal foglalva, hogy valahogyan mégiscsak felértünk a csúcsra. A Három-kúti völgyben az Arany-lépcsõn át felértünk a Bánkúti mûútra, ahonnan már csak pár száz méterre volt a 4. ep. Az 5. ep Csókás volt. Hát ezeken a szakaszokon aztán volt minden: szél, hódara, sár, agyag, víz, hó, latyak, minden. Egy igazi téli túra volt, tavaszi helyett. Így a vége felé már elegem is volt kicsit, de azért biztattam magam, hogy nemsoká célba érünk. Azért a szervezõk talán kitolhatták volna 1 órával a szintidõt a körülményekre tekintettel. Arra készültünk, hogy az idei túrán talán hamarabb beérünk, mint tavaly, erre még rosszabb lett az idõnk. Épp, hogy szintidõben érkeztünk. A célban megkaptuk a kitûzõtt, ami most nagyon szépre sikeredett, és az emléklapot. Pár szelet hagymás-zsíros kenyér (még mindig a legjobb ilyenkor!) pár pohár forró tea, aztán elindultunk hazafelé. Tavaly nem fáradtam el ennyire, de most nagyon. Azért az a sok jeges, havas terep nagyon le tudja lassítani a tempót, nem beszélve a sok kidõlt fáról, amiken a végén már majdnem négykézláb mászva jutottam csak át. A szervezõknek köszönjük a jó szervezést, ismét egy igazán remek hangulatú és kitûnõ szervezésû túra volt! Fényképet most elõször nem csináltam, pedig minden túrán szoktam, már meg is bántam. Remélem más fotózott azért.

 
 
 Túra éve: 2009
IcemonsterTúra éve: 20092013.04.23 13:17:31
megnéz Icemonster összes beszámolója

30km


Egy hûvös hajnali órán érkeztünk meg, Miskolcra, azon belül Diósgyõrön található Herman Ottóról elnevezett parkba. Több réteg ruházat és vadonatúj túra bakanccsal, na meg díszes kokárdával vágtunk neki a 30 kilométeres távnak. Reggeli forró tea melengette a lelkem és csodáltam mennyi ember gyûlt itt össze, hogy gyalogoljon egy jót. Rajtlap kézhez vétele után zöld jelzésen vágtunk neki Bükki barangolásunknak. Elõször a kis vízfolyások mellet haladtunk el a kopár erdõben, aztán a nap elsõ kellemes meglepetése a hóvirágok tömkelege a Bánya-bükki-völgyben, ahol a terepfutók még kitartóan elõzgettek bennünket, bakancsosokat. Elhagyva a pirosat kapaszkodtunk fel Gulicskára, ahonnan szép kilátás fogadott bennünket a környék lombtalan erdeire. Kiérve az erdõbõl a Hegyes-réten találtuk magunkat, ahol már várt bennünket az ellenõrzés. Fehérkõ-lápa-tetõ után csak úgy szaladtunk lefelé a szerpentinen, Lillafüred házai egyre közeledtek, csak a szemfülességemnek köszönhetõ, hogy észrevettük a Mária-forrást. A települést igen rövid ideig csodálhattuk, átkelve a Szinva-patakon, a Vesszõs-völgyben már újra felfelé trappoltunk a sárga jelzésû turistaúton. Vesszõs-forrásnál nagy tömeg fogadott, a frissítõre ide gyûlt sporttársak személyében. Piros kereszten haladva fiatal fenyveseken vágtunk át, majd Borókás-tebernél lefesteni való alpesi tájban gyönyörködtünk, fenyõk és némi kis hó is az utunkba akadt. A következõ EPnél, a Garadnai DTKS pihenõnél már nagy volt a zsivaj, zsíros kenyér és forró tea várt bennünket és a tudat, hogy már a táv felénél vagyunk. A településen sétáltunk egy kicsit a patak mentén, a sárga kereszt jelzésen a Háromkúti-völgy irányába folytattuk túránkat. Itt találkoztunk a Kápa-forrással, túránk utolsó vízfolyásával. A völgybe cammogva még nem sejtettük, hogy majd az Aranylépcsõknél, kalandunk legnehezebb szakasza következik. Fújtatva  lihegve lépdeltünk ezen a természet alkotta lépcsõkön  néha küzdve a feladás gondolatával. Ember próbáló küzdelem volt a javából, ezután értettük meg miben is különbözik ez a túra nyári kollégájától.A térképünkön jelöletlen piros négyzethez érkeztünk ahol meg kaptuk második pecsétünket és útbaigazítást a Sebesvízi panzióhoz. A télen teljesen kihalt szabadtéri teraszán elfogyasztottuk jól megérdemelt ebédünket a jó levegõn. Jólesõ fáradságunkat kellemes sétával küzdöttük le, a sárgára visszatérve, a télen is álomszép Sebes-víz völgyében találtuk magunkat. A mésztufa lépcsõkön csobogó patakocska, több apró vízesés egymásutánja csodálatos látványt nyújt. Viszont a lejövetel nem volt egyszerû, a meredek részeken csak fától-fáig tudtunk haladni. Az egyik ilyen fával való találkozásunk nyoma bordáimon maradtak, de folytattam tovább, mint ha mi sem történt volna. De ezen a részen is túljutottunk és nem volt más hátra, csak hogy felkapaszkodjunk Örvény-kõre. Jókai Mór verseinek megihletõ helye, ezért is áll itt az õ emlékmûve. A Tardonára nyíló panoráma az évtizedek során mit se veszíttet gyönyörûségébõl, versbeillõ a táj. Visszabattyogtunk az elágazáshoz és aztán piroson kóboroltunk egy darabig, egyetlen társunk a mûút többször keresztezte ösvényünket, míg végül magunk mögött hagytuk a Csókási pihenõhelynél. Újabb pecséttel gazdagodva indultunk tovább és nem sokára elértük a misztikus Udvarkõ-barlangot, melynek látványától eszünkbe jutott több horror film helyszíne. Eszeveszett tempót diktáltunk, megérezvén, hogy nem is oly messze a cél. Keskeny–lyuknál az utolsó ellenõrzési pontnál több ember pihegve vett erõt az utolsó 4 kilométerhez. Mi lábaink teljesen jól bírták a kiképzést, még azt sem vettem észre, hogy bordazúzódással gyalogoltam a féltáv óta. Miskolcra visszaérve megint terülj-terülj asztal fogadott, igazán vendégszeretõ helyiek tényleg kitettek magukért. A jó hangulattól megrészegedve és fárad végtagokkal kocsikáztunk haza.




2009.03.15

képesbeszámoló




 
 
Kona HossTúra éve: 20092009.03.17 13:21:43
megnéz Kona Hoss összes beszámolója
Népek Tavasza 30 km teljesítménytúra, avagy a hóvirágtenger csodája

Csípõs reggelre ébredünk így március 15-én reggel 5 órakor. De bizakodunk, hogy mire odaérünk Miskolcra Debrecenbõl csak kisüt a napocska! És kisütött. A csípõs hideg még megmaradt akkor is, amikor elrajtoltunk párommal, de az elsõ ep-hez tartó útvonalon azt hiszem ezzel már nem is igen törõdtünk, mert olyan mértékben volt melegünk, hogy legszívesebben pólóra vetkeztünk volna a sok kaptató után. Fehérkõlápán volt az elsõ ep. A Bánya-bükk-völgyben elhaladva szerintem több ezer hóvirág fordította kis fehér virágát a nap meleget hozó sugarai felé, ezzel csodálatos látványt nyújtva az arra túrázóknak. Ameddig a szemünk csak ellátott mindenfelé hóvirágok borították az erdei talajt. Azt hiszem ez a kis szolid virág méltón lehetne március 15-e jellegzetes virága! A Z- jelzésû úton folytatva utunkat folyamatosan felfelé haladtunk, elhagyva a Gulicska 544 m-es csúcsát, ahol gyönyörû volt a kilátás, de sajnos csak egy réteg ruha levételéig élveztük ki. Egy óra alatt megtettük az elsõ 4 km-t. A második ep a Sebesvízi elágazás 9 km-rel távolabb. Kezd nagyon sütni a nap, egyre jobban melegszünk, ahogy leérkezünk Lillafüredre, majd ott az S- jelzésû úton ismét csak felfelé megyünk a Vesszõs-völgyben. A Vesszõs-forrás hûs és tiszta vízét nem hagyhattuk ki, nagyon jól esik egy ilyen túrán a friss patakvízbõl akár csak egy korty is. Beki, a kutyám sokszor eszembe jut, hogy milyen jól elszaladgálna itt velünk. Vesszõsnél kettéválik az út, mi a P+-on megyünk tovább. Közben elõkerülnek a szendvicsek, csokik, szõlõcukrok, kell az energia. A 2-es ep-hez érkezvén finom sült illat csapja meg orrunkat. Sütik a saslikot! De jó lett volna odakuporodni és harapni belõle pár falatot! Igazolás, majd irány Garadna, ahol a mi frissítõhelyünk lesz. Na és ez a táv volt az, amin az eddig behozott plusz idõnk gyorsan el is repült. Ugyanis a Sebesvíz-völgyön lefelé haladva nem volt egyszerû a lemenetel. Nagyon meredek, csúszós volt a talaj, ráadásul összegyûlt pár túrázó és ha valaki véletlenül megindult volna lefelé, igencsak nehezen állt volna meg. Szóval mire itt lementünk az ep-ig egy óra telt el. Így most épp a szintidõnél jártunk. A garadnai-vasútállomásnál lévõ ep-nél bevágtunk egy bögre teát, aztán szedtük is a lábunkat tovább ismét csak felfelé Örvény-kõ felé. Hát ez is jó kis kaptatónak bizonyult! Páromtól pár héttel ezelõtt kapott túrabot ismét csak jó szolgálatot tett. Csak ajánlani tudom mindenkinek. Nekem három túra óta a „barátom” és azóta nem fáj se a térdem, se a hátam. A Három-kúti völgyben az Arany-lépcsõn át felértünk a Bánkúti mûútra, ahonnan már csak pár száz méterre volt a 4. ep. Ezt a 3,2 km-t egy óra alatt tettük meg felfelé. Örvény-kõrõl a maga 764 m-rõl ismét csak nagyon szép kilátás várt bennünket. Itt sem idõztünk sokáig, indultunk is tovább a csókási pihenõhely felé. Az itineren láttuk, hogy innen már csak lefelé kell menni. Mondtam is Robinak, hogy amennyire tudunk húzzunk bele, jó lenne egy kis plusz idõ. Az 5. ep-re Csókásra már nagyon jó idõn belül érkezünk. Innen a 3 km-re lévõ Keskeny-lyuki ep-hez 30 perc alatt érünk, majd a 4 km-re lévõ célba 40 perccel késõbb. Pár szelet hagymás-zsíros kenyér (a legjobb ilyenkor!) pár bögre tea, pici sütkérezés a márciusi napsütésben aztán irány haza Debrecen. Hazafelé vezetve eszembe jut, hogy nagyon el sem fáradtam. Egy jó kis sétát tettünk így március 15-e tiszteletére a nagyon szép bükki erdõkben és hegyekben. Nagyon jól esett! És megvan a kitûzõ is, ami megy a gyûjteménybe! Köszönjük a jó szervezést, igazán remek hangulatú túra volt!

A túráról képeket a www.indafoto.hu/sziszo/nepektavasza30kmtura2009 oldalon találsz.
 
 
Rush2006Túra éve: 20092009.03.16 19:37:10
megnéz Rush2006 összes beszámolója
Népek Tavasza 42 (43,2) 1570 m szint, 6 óra szintidõ

Immár harmadjára vágtam neki a maratoni táv leküzdésének. Szombaton a Márciusi Emléktúra 48-as távját gyalogoltam le.
Kovács Karcsival utaztam le Miskolcra. A jó társaságban hamar el is tellt az idõ.
Nem terveztem semmit, csak hogy szintidõn belül beérjek.
8:53-kor indultam neki a távnak, mint kiderült már szinte az összes futó elment. Kb. 30-an lehettünk mint kiderült a hosszú távon.
Az elején a szokásos Z- kemény bemelegítõ emelkedõje. Nem merem nagyon tolni, az elején még menne, de hol van még a vége.. A tetõre érve gyorsan vetek egy pillantást a gyönyörû kilátásra, majd a pontig meg sem állok. Felismernek a videóról, majd jólesõ teával kínálnak. (4 km - 414 m - 0:35)
Jól megy a futás úgy érzem, ráállok egy tempóra, ami nem gyenge, félõ hogy nem fogom sokáig tartani, de még jólesik. A Z- szerpentinjét természetesen mindenki lecsalja, egyedül én, és a hamarosan utólért Tibet megyünk a helyes úton.
Leérve a Lillafüredi mûútra bosszús pillantást vetek még a tetõn megelõzött "sporttársakra", majd tolom tovább immár a S-n. A jobbkanyar ismerõs, jön a jó meredek Vesszõs. Csodák csodájára végig megfutottam jónéhányak megdöbbenésére. Nem gondoltam volna hogy valaha így megtolom ezt az emelkedõt, de ment.. Felérve a tetõre nagy fújtatás, majd szintben tovább a pár km-re levõ ellenõrzõpontig. (13 km - 754 m - 1:38)
Innen elvált a rövidtáv. Egy gyors frissítés, majd neki a rövid de velõs emelkedõnek.
Felérve már hó fogad. Innen jön az egyik kedvenc részem, csodás a fenyvesek között a hóban futni. Nemsokára kiérek Jávorkútra, majd irány az emelkedõ Bánkútig.
Jól megy most nagyon, a szombati túra után nem gondoltam volna hogy ennyire formában leszek. Eredmények sem voltak nagyon idén futásügyileg, itt volt már az ideje egy jó idõnek.
Bánkútra érve ismét megtapasztalom (mint a Barcikán) hogy milyen katasztrófasújtott övezet lett ebbõl a gyönyörû helybõl. Egy jobbost veszek a K- elágazásnál, és frissítek Bánkúton. Innen meredek lejtõ a K-rom leágazásáig, tolom is neki erõsen. A rom jelzésen emelkedünk, utolérek egy háromfõs csapatot. Nyír-kõnél csemegézek a ropiból, majd frissítek a palackomból. (22,2 km - 994 m - 2:45). Bár a térképemen továbbra sincs rajta ez a K-rom jelzés, de bátran haladok tovább, mivel már ismerem ezt a szakaszt. Jön egy meredek emelkedõ, képtelenség futni, majd keresztezem a P-t, és robogok tovább lefele. Nehéz itt követni a jelzést, mert iszonyú sár van, és kidõlt fák nehezítik az utat. Két futó kicsit odébb is lyukad ki, és mire észhez kapnak, már elõttük vagyok. Erõs tempóban érek le Ómassára, majd innen hosszúnak tûnõ aszfaltgyilkolás. Garadna elõtt visszatér a rövidtáv, és ismét találkozok Jámborral akit még az elején hagytam el. Most nem tökölök itt sem sokat, iszom egy teát, kérek két üres kenyeret, és már ott sem vagyok. (28,2 km - 1074 m - 3:22) Jól megy ez ma.. No de most jön a kemény dió.. A S+ jelzésen föl a Három-kúti völgyön, majd az Aranylépcsõn. Ez cirka 2,5 km-re 350 m szint körül mozog. Az elején még megy a futás, majd beletörõdök hogy nem akarok még ma begörcsölni, és tempósabb gyaloglásra váltok át. Hagyom le sorban a rövidtávosokat, de zavaró a szembe folyó víz, és a nagy sár. A tetõ elõtt ismét utólérem Tibetet, majd nagy örömmel tudatom magammal hogy hamarosan vége a szintnek. Így is történik, az Örvény-kõig egy oda-vissza szakasz van. 3 futó igyekszik immár visszafele, és mögöttük VadMalac is megjelenik nemsokára.
Az Örvény-kõ tetején kissé leromlott a statisztikám köszönhetõen a nagy szintnek, de tudtam hogy már bõven be fogok érni idõn belül, és nem stresszeltem mint tavaly. (31,4 km - 1475 m - 3:56)
Visszajövet a mûúthoz kissé tanakodok, de hamar rájövök a jó útra, majd három 30-as fiatal futót próbálok lehagyni, de csakazértis nyomják, én meg csakazértis megelõzöm õket. A tempó félelmetes :-) Egy ideig ott jönnek mögöttem, majd meg is elõznek, de mindössze addig amíg kb. 100 m múlva vissza nem érünk a mûútra, ott bevárják harmadik társukat, és innen már nem is látom többet õket.
Lecsorgok az újabb ellenõrzõpontra. (36,3 km - 1490 m - 4:25)
Innen már nincs messze a cél, én mégis kicsit takaréklángra fogom magam, mert a lábaim már rendesen érzik a távot. Az utolsó emelkedõn még egy jót gyaloglok, majd elérem az utolsó pontot is. (39,4 km - 1560 - 4:44)
Innen viszont végig lejt az út, szóval miért is ne nyomjuk meg a végét lesz ami lesz alapon? El is hagyom az Örvénykõrõl már visszafele tartó 3 fõs csapatot. Zúgok lefele rendesen, kissé nehezen de megelõzöm a rövidtávos gyerekcsoportokat. Pár purdé ci*gyerek beszólogat, de nincs kedvem most megfejelni õket.. Kiérek a mûútra, jajj hol van már a cél?? Pár gyerek a normálisabb fajtából futóversenyt imitál mellettem, bíztatom õket, legalább nem unatkozom :) Hamarosan már a célba is vagyok, ahol átveszek egy pár zoknit, egy pólót, egy oklevelet, és egy kitûzõt. Wow!! Az idõmmel is elégedett vagyok, egy szombati 48-as után nem hittem hogy sikerülni fog így.. Köszönöm a szervezést, nagyon jó idõben egy nagyon jó túrafutáson vettem ismét részt!

43,27 km - 1570 m - 5:05
 
 
 Túra éve: 2008
papamaci67Túra éve: 20082009.03.09 10:18:09
megnéz papamaci67 összes beszámolója
Népek Tavasza 42 - avagy a Hóvirágtúra

Már 4-kor elindultunk Elm-mel, hogy készülõdéssel együtt is 7 órakor el tudjunk indulni a túrán, de ebbéli szándékunkat egy csattanás az M3-ason és az ebbõl adódó kényszervárakozás meghiúsította. A szervezõk kedvesek, az adminisztráció és az információs táblák precízek voltak. Az Emlékpark kerítése melletti enyhe emelkedõ kellemes bemelegítést biztosított, majd elvétvén a zöld sávra balra való betérést, átsüvítettünk a mûút hídján. Visszanézve egy túratárs már mutatta a helyes irányt, így megvolt az elsõ - szerencsére minimális - elkavarásunk. Fehérkõlápától gyönyörû volt a kilátás, aztán jólesett a zúzás a szerpentinen Lillafüredre. Nagy meglepetésemre középkorú túratársak kispistázták a szerpentint :-( Vadmalac és Vadmalacné jelezte is a helyes utat, aztán Lillafüredrõl beindult a mászós kaptató 1.5 km-en, majd lankásan haladt felfelé 20 km-ig, amely csalóka, alattomos módon vette ki belõlem az energiatartalékokat.
A táj a hûvösebb részeken foltokban volt csak hóvirágos, de a naposabb részeken egész hóvirágmezõk ehevertek az út mindkét oldalán, néhol meg még az út közepén is kibújtak a napvilágra a kis életek. Csipkéskút és Bánkút kifejezetten hangulatos volt, aztán jólesett leereszkedni Nyírkõre. Itt már kezdtünk kicsúszni a szintidõbõl. A Farkasnyaki völgyben a fatörzseken és gallyakon való átbucskázás, valamint a hatalmas sár tovább rontotta pozíciónkat. A Jubileum forrástól Garadnáig egy kisebb intermezzó kivételével szépen tudtunk lefelé gurulni. Egy alattomos hurokalakú inda ügyes gánccsal blokkolta a bal lábam, így egy hatalmasat estem, szerencsémre nem a fél méterrel arréb lévõ kövekre. A Garadnai EP-n nagyon vendégmarasztaló volt a hangulat, de szintidõ teljesítése így is kezdett köddé foszlani. Kb. fél óra, negyven perc alatt kellett volna Örvénykõre felérni és utána a maradék 12 kilin 5-6 percesben lezúzni. A gyakorlatben azonban számomra a Garadna-Örvénykõ szakasz a Dobogókõ utolsó kék szakaszához, vagy Prédikálószékre való mászás gyötrelmeihez hasonlított. Az Örvénytõi EP-nek már nem is igazán tudtam örülni, a kaját nem kívántam, az italomból is elegem volt, de ittam, mert tudtam, hogy azt nem lehet kihagyni. Az Örvénykõ-Csókás szakaszt is csak részben futottuk, fõleg miattam, a Kesekny-lyukhoz felvezetõ rövid szakasz már csak kegyelemdöfés volt. Az utolsó 4 kilit aztán bezimbie-sodva, légszomjjal, hányingerrel küzdve gyalogoltam végig, futni csak a célban futottam. A 7:02-vel igencsak kifutottunk a 6 órás szintidõbõl, de amikor DJ Rushboy 5:45-ét meghallottam, már nem is éreztem olyan rossznak az eredményt. A bõséges ellátmány (oklevél, kitûzõ, baseball-satyi, póló) átvétele után kihevertem a napsütötte fûbe és továbbküzdöttem ingereimmel, amelyek csak lassan hagytak magamra. Végül már megkívántam a hagymás zsíroskenyeret is, így kedélyem is lassan helyreállt. Csodálatos, jól szervezett túra volt, számomra kicsit szoros szintidõvel.
Köszönet spetinek szaktanácsokért, Elmnek a jó társaságért, a tájékozódásért és a utolsó szakaszon tanúsított végtelen türelméért és humoráért.
 
 
piedcatTúra éve: 20082008.03.18 08:01:58
megnéz piedcat összes beszámolója
Népek tavasza 30

Március 15-én reggel 7 után érkezik be a buszom Miskolcra, qvic és Alice is ugyanakkor gurulnak be a parkolóba. Nagyon szép idõ van, örülök neki, a tegnapi esõzések majdnem elvették a kedvemet. A Hermann Ottó parkban alakulóban van a majális hangulat, viszont meglep, hogy elég kevés embert látok. Mi hárman vagyunk három különbözõ távon, Alice villámgyorsan nevez, és elköszön, én még a ruházattal szöszmötölök. Nevezek, leadom a táskát, keresem qvic-ot, sehol, pedig egy darabig szerettem volna vele futni. Rácsörgök, semmi, körbejárom a parkot, semmi. Na jó, akkor megyek a saját tempómban.

Rajt, 7:45. Rögtön az elején kavargok egyet, így elõkapom a gps-t, ezzel könnyebb lesz. Nem sokáig száguldozhatok a zöldön, az elsõ komolyabb kaptató lelassít. Hát vazz, ez nem a Budai-hegység, ahol a legtöbb emelkedõt meg tudom futni. Felváltva gyalogolok és kocogok, falom a szinteket. Ránézek a gps-re, ami pillanatnyi sebességet mutat: 2,7 km/h. Hm, hát ez valóban nem egy szívbajos tempó. Azért ennyire nem voltam beteg. Amikor egy emelkedõn utolér egy botos gyalogos, már kezd idegesíteni a dolog. Gulicskán ismét kapkodom a levegõt, de ezúttal nem a szintek, hanem a gyönyörû kilátás miatt. Ez a Bükk! Innen alig húsz kilométerre nõttem fel, mégis alig ismerem, szégyenszemre.

Fehér-kõ lápa, 0:37. Pecsétet és teát kapok, és felturbóz a gondolat, végre normálisan futhatok. Elérem a szerpentint, több ember araszolgatva vágja a szakaszokat, én inkább a jelzésen söprök végig, a gps 13 km/h-t mutat, na végre, ez már tempó. Szabályosan berobbanok Lillafüredre, egy idõsebb túrázó lassításra buzdít, hiszen „csak” 30-on vagyok. Én örülök, hogy futhatok. De meddig? A buszforduló után elérem a kerítést, felkapaszkodom mellette, és felnézek. Valami nem jó, biztos, hogy erre kell menni?! Kétségbeesetten nézem a gps-t, a sárgán vagyok, nincs mese. Meg az harminc ember is igazolja gyanúmat, aki elõttem csörtet fel a végtelen magasságú hegyre. Vesszõs-völgy, remek kis hely, csak nem a futóknak. Megint gyalogolok. Itt kezd elszállni a négy órás álmom, de nem aggódom miatta, nem fogok idõt hajszolni, itt nem is lehet. Sorban elõzgetek, majd hirtelen balról elrobog mellettem a Miskolc-Expressz. Ez képtelenség! Hogy tudnak õk így futni?! Mi lenne, ha követném õket? Intenzív osztály, oxigénsátor, lélegeztetõ gép. A p+-nél végre síkra vált a terep, keresek egy visszafogott tempót.

Sebesvíz-elágazás, 1:54. Egészen „kipihenve” érek a ponthoz, elmajszolok egy csokit. A panziónál érem utol a Tibet-párost, Vadmalac segítõkészen megkérdezi, hogy a maratont nyomom-e, mert akkor bizony rossz úton járok. Nem õ az elsõ, aki 42-esnek néz. :) A völgy tetején alig találom meg a jelzést, ösztönösen a legsusnyásabb rész felé veszem az irányt, nem tévedek, egy kidõlt fán ott virít a zöld-sárga. Éppen arra gondolok, hogy eléggé rühellem ezt a részt, amikor hirtelen meglátom a két talpamat a fejem fölött. Óriásit zakózom, minden tompítás nélkül kifekszem, bámulom az eget. Oké, értem a célzást, szóval ez a völgy a kedvenceim közé tartozik. Futás helyett mászom-kúszom-úszom, elképesztõ, de lefele lassabban megyek, mint felfele. Egy részen térdig merülök a falevélben, hát ez mókás. Aztán talpam megcsúszik, esélyem nincs korrigálni, ebbõl megint perec lesz. Kapaszkodnék az oldalsó sziklába, de nem érem el, mint egy lisztes zsák, úgy terülök el az avarban. Hát ezt meg mé’ kellett? A természet ura nagyon pipa rám. Felállok. Úgy nézek ki, mint egy igénytelen vaddisznó dagonyázás után. Már éppen kiborulnék, amikor a távolban megpillantom a mûutat.

Garadna, 2:13 féltávnál. Ebbõl már nem lesz négy óra. Pecsét után még betolok két zsíros kenyeret két pohár teával. Éppen végzek, amikor befutnak Tibeték. Én kifutok a pontról, a kaja miatt új energiák kerülnek felszínre. Nyomom a mûúton, két 42-es akar befogni, de csak jóval késõbb sikerül nekik. A Háromkúti-völgy eleje még futható, örülök is neki, de az elágazás után megint bele kell sétáljak. Jönnek a köves részek, átkozom magam, amiért nem hoztam botot, ááá ez csak egy harmincas túra, minek ide túrabot. Na hát ezért. Még mindig több az „enjoy”, mint a „szívás”, ezért jól érzem magam, nem szenvedek, de érzem, hogy már lassan a határon haladok.

Örvény-kõ, 2:58. Eddig 19 km, 1200 m szinttel. Néhány rendezõt biztos a csuklás kerülgeti. :) Csekély vigasz, hogy innen már csak gurulni kell. Lefele menet megint Vadmalacék jönnek szembe, harmadszor találkozunk, valakinek már fizetni kellene. :) A vártnál lassabban zúzok lefele, érzem a lábamban a sok szintet. A mûúton felfele a rövidtáv nyomul, kénytelen vagyok az út közepén futni.

Csókás, 3:30. Vízzel kínálnak, elfogadom, a pecsétet is. Egy nagyobb csoportot hagyok itt, innen már lényegesen kevesebb emberrel találkozom. Felkapaszkodom Keskeny-lyukhoz (3:54), begyûjtöm az utolsó pecsétet, meglódulok lefele. Dél környékén már egészen meleg van, igazi tavaszi túra ez. A mûúton az elsõ harmincas futó ér utol, kicsit húzzuk egymást, majd elõre engedem. :)

Cél, 4:22:04. Papíron 4:20. Én mindkettõnek örülök, kezdõ futónak ez a terep embertelenül nehéz, így bõven jó ez az idõ. Az emléklap-osztásnál váratlanul mögém sorakozik Carlos és Németh Csaba, befutott a Miskolc-Expressz is. Nem sikerült kétszer megelõzniük. :) Átöltözöm, fürdõzöm egy kicsit a Nap melegében, eszem, inni nem tudok, mert nincs saját poharam. Vicces, hiszen szinte minden ponton poharat osztogattak, nem gondoltam volna, hogy pont a célban nem lesz. Úgy döntök, hogy nem várok qvic-ra, inkább kisétálok a buszhoz.
 
 
 Túra éve: 2007
geo-elvontTúra éve: 20072007.04.15 18:29:08
megnéz geo-elvont összes beszámolója
Szeretem az ünnepnapra szervezett túrákat, fõleg ha az a közelben van, és nem kell korán ébrednem. Reggel 7 óra mikor csörög a vekker, kész megváltás ahhoz képest, ha az ember a 03:33-as pesti vonatot akarja elérni, mert akkor negyed háromkor már biza ébredezni kellene. Szóval késõn érek ki a rajtba, kilenc elõtt pár perccel sikerül elrajtolnom, útban a rajt felé még látom Tivadart a diákjaival, gondolom nem volt egyszerû kijutniuk Garadnára, a közel ezer embert megmozgató túra rövidebbik távjának rajtjához. Ismerõs az útvonal, hiszen erre gyakran jártam diákkoromban, gyakran suli helyett kisvasúttal kimentünk Lillafüredre majd Fehérkõlápa és Gulicska érintésével visszafelé gyalog vagy fordítva. Vannak emlékek errõl a szakaszról, hozzá teszem azért Miskolc felöl elég kemény emelkedõ vár az emberre. Négy és fél kilométerre jut 409 méter. Meleg van nagyon, szép idõt fogtak ki a rendezõk, hamar lekerül rólam a polár és szépen sorban elõzgetem a korábban rajtolókat, jó nézni, hogy többen családdal együtt vágnak neki. Tûzköves és Gulicska között virágban az erdõ, van itt minden: hóvirág, szkilla, tüdõfû, pirosló hunyor és még sorolhatnám, ha ismerném a többit :) Mivel nem voltam még ezen a távon korábban, így kicsit meglep az elsõ pont. Abban a hiszemben voltam, hogy ki kell menni majd a kilátóhoz, de még a Hajnalka-forrás elõtti réten vártak rám a pecséttel. Itt találkozok Anitával, akivel tavaly nyáron együtt mentünk végig a Bükk 900-on. Jaj, itthon nézem a pecsétet, rajta Szamosi Csaba neve, Tivi sokat emlegetett haverja és kollégája. Innen együtt haladok a tiszaújvárosi bandával egészen Vesszõs-forrásig, ahol jobbnak látom ha ellépek mert ez nem az én tempóm. Remélem nincs harag Anita, de ha menni kell? Igaz Tivi? Te már csak tudod... :D A forrás után felérve a nyeregbe a piros + jelére térünk át, ahol még korábban sosem jártam, kellemesen hûvös erdõk, fenyvesek jellemzik ezt a szakaszt. Igazán kedvére való az embernek ebben a kora tavaszi idõjárásban. Kicsit bizonytalanul haladok, nem akarom elvéteni a piros sávról letérõ szalagozást. De mint kiderül, ez csak az ellenõrzõ pont után következik. Pecsételek a Sebesvíz feletti ponton, aztán lemegyek a panzióhoz majd jön egy nagy kedvenc a Huba-forrás, nagyon meredek és csúszik az avar, nehéz a lejutás Garadnára. Eddig a túrán nem kaptam semmilyen ellátást, hát itt volt az alkalom pótolni, a rendezõk alaposan felkészültek az etetésre és itatásra. Van vajas és zsíros, talán lekváros is ha jól láttam de bográcsban is fõtt valami. Iszom egy pohár teát, nem vagyok még éhes. Érdekesség képpen meg kell jegyezzem, hogy ezen a túrán mindig nagyon sok áldozat kész nyugdíjas turista segíti a rendezést, csak azért írom le, mert jó nézni, ahogy kenik a kenyeret rendületlenül és mindig van egy kedves szavuk hozzánk. Dínomdánom után jöhet a nyögés egészen Örvény-kõig, mert hogy ezt a szakaszt sosem kedveltem igazán. Meredek és sosincs már vége hangulatot áraszt, aggasztóan fárasztó :) Felérve veszem elõ az igazolólapot mikor megszólítanak, Miklós Zoli a bátor legény. Régen találkoztunk már, szó szót követ és máris elnyertem egy pontõr titulust a 2. Bükki Források Teljesítménytúrára. Nah, hiszem már úgyis jelentkezni akartam a csapatnál, aztán kapom tõle az információ áradatot, hogy mennyi minden lesz nyáron, Erdély is szóba jön, ott a helyem! Pacsizunk aztán õk tovább, Zoli a most a görömbölyi társakkal jött, egy hölgy ismerõs is a Szlovákparadicsomi túráról, de nem szólítom le, nehogy melléfogjak :) Innen már végig lejtmenet, egyedül haladok meglehetõsen jó tempóban. Anita azt ígérte úgyis utolérnek, hááát nem így lett :) Lilla-barlang elõtt találkozok egy párral, akiket még a Sebesvíznél megelõztem, túra végéig azon gondolkozom, hogyan kerülhettek elém... mindegy, lehet csak én vagyok útvonalkövetõ. Hársas-bércen még egy kötelezõ megjelenés aztán irány a cél, ahol rengetegen vannak, többnyire iskolások. Nagy nehezen kapok egy célidõt, aztán gratuláció és egy kitûzõ. Kár, hogy oklevél nincs azaz ezen a túrán sosincs. Érdekes érzéseim vannak ezzel a túrával kapcsolatban, mindig azt érzem, hogy nincs hangulata és hogy valami nagyon hiányzik... évekkel majd ez is kiderül.
 
 
qvicTúra éve: 20072007.03.17 00:21:30
megnéz qvic összes beszámolója
Népek Tavasza '97-'07

1997

Nekem 1997 márciusában kezdõdött ez a történet. Bátyám egyik akkori munkatársa hívott el minket erre a teljesítménytúrára. Izgalmasan hangzott, így belevágtunk. Kirándulások alkalmával sokszor készültünk úgy, hogy egy jó helyen majd letáborozunk és szalonnát sütünk. Most (mármint akkor) sem volt ez másképp. :) Bár akkor még nem sejtettem, hogy ténylegesen mire is vállalkozok...

Természetesen a hosszabb távot választottuk, ami 30km volt. Mikor elindultunk Jani az élre állt, és úgy repesztett felfelé a Gulicska irányába, mintha kötélen húznák. A bratyó nevében nem beszélek, de én majd kiköptem a belem az iramban. Nesze neked kirándulós tempó. :)) Így ment ez egészen Fehérkõlápáig (útközben azért a gyönyörû kilátóhelyen szusszantunk egyet), ahonnan továbbra is nagy iramban ereszkedni kezdtünk a bokatörõen köves lejtõn. Az 5-ös végállomásától aztán újból kezdõdött a kapaszkodás a Vesszõs völgyben. Menet közben forrásvízzel frissítettünk, akkoriban azt hiszem még ki volt téve rá a "nem ivóvíz" tábla. A vize ma is ugyanolyan finom. Ahogy felértünk a tetõre, az út kanyarogni kezdett, és nemsokára találtunk egy cseles leágazást is, akkor még az erdõben. Ma már hatalmas tarvágáson át.

Vadregényes utak vezettek el a Sebesvízi üdülõ felé, ahonnan aztán irdatlan lejtõ vitt le minket Garadnáig. Tele keresztbe dõlt fákkal, és a jeges úton alig bírtunk megmaradni a lábunkon. A garadnai ponton nagyon jól esett a zsíroskenyér és a forró tea, itt aztán jól kifújtuk magunkat. Egy nagy emelkedõ volt még hátra, az Aranylépcsõn fel a Bánkúti útig, majd onnan fel Örvénykõre. Ez igen kemény volt, és már nehezen ment, de próbáltunk lendületesek maradni, hogy maradjon idõnk a végére. Onnan már jól lehetett haladni, hamar el is értük rész-célunkat Felsõforrást. Akkor még le kellett menni a forrásvölgybe, és ott kellett végigmenni a Majális-parkig, de mielõtt lementünk volna a lejtõn, tettünk egy kitérõt a Felsõforrási barlanghoz. A kitérõ nem volt nagy, de annál több idõt töltöttünk ott el. Volt még bõven idõnk a 8 órás szintidõbõl, így nem kellett sietni. Gyûjtöttünk rõzsét és száraz ágakat a tûzrakáshoz, elõkerültek a sütnivalók is, aztán hajrá, ott a barlang bejáratánál csaptunk egy kis lakomát. :)) Ezért siettünk annyira addig. Utána meg szépen besétáltunk a célba, ahol egy oklevél várt ránk a szintidõn belüli teljesítésért. Abban az évben még nem volt kitûzõ, csak oklevél.

Így történt, hogy az elsõ kitûzõm nem az elsõ tûrámon szereztem utána a Hanák Koloson, és a túra után pár napra alig bírtam lábra állni a tempó miatt, amihez nem voltam hozzászokva. Örök emlék marad az elsõ és egyetlen szalonnasütõs teljesítménytúrám. Azóta nem csináltam akkora hülyeséget újra. :)

Elmentem viszont minden évben erre a túrára, 2001-ig a 30-as távon, utána a 15-ösön párommal. Tavaly ugye kimaradt a túra, mivel nem volt megrendezve, így lett az idei pont a 10. rendezés is.

2007

Úgy gondoltam, hogy a napra pontos tíz éves évfordulóra vagy az eredeti 30-ast járom újra végig (persze szalonnasütés nélkül), vagy valami különlegessel ünneplem ezt a szép jubileumot. Ez utóbbi persze a 42km-es maratoni futás volt, amit 6 órán belül kell teljesíteni, és végül ezt választottam. Az idõ most gyönyörû szép tavaszi volt. Túlöltözni nem kellett volna, de nekem mégis sikerült. Részben tudatosan, mert nem tudtam csak a felsõmbe rakni a dolgaimat. Több futó rövidnadrág pólóban indult, kicsit aggódtam is, hogy nagyon megdobja majd a pulzusomat a sok gönc. ;) A nevezés gyorsan ment, a 42-es indítóasztalnál senki nem volt, míg a 30-asnál hosszú sor kígyózott.

8:10-kor vágtam neki a távnak. A terep kiváló volt, nem volt sár egyáltalán. A terepen már sokan kint voltak, így felfelé menet máris megkezdõdött az elõzgetés. Jól mentek a szintek, haladtak a méterek. A Gulicskára érve most tényleg csak egy pillantásra álltam meg szétnézni. Jó volt újra ott lenni. Az elsõ pontnál finom teával kínáltak, amibõl kértem is egy-két kortyot.

Innen szintben futhattam tovább Fehérkõig, ahonnan zúzás le. A második nagy mászás is jól ment a Vesszõs völgyben, útközben frissítés a forrásból. Felérve utólértem két sporttársat, akiktõl megtudtam, hogy Õk is a maratont nyomják, csak nehezen tudtak visszaváltani futásra a nagy mászás után. Nem sokkal utána már futottak utánam. Csak rossz irányba, mert benéztem azt a bizonyos elágazást, ahol most nagy tarvágás volt erdõ helyett és rengeteg ág és fa rejtette maga alatt az utat. Így egy darabon rossz irányban nyomtuk felfelé egy hegyre. Nekem nagyon gyanús lett, hogy rossz irányba kezdett kanyarodni az út, így még idõben visszafordultam. A sporiknak fogalmuk sem volt hol voltak, nekik az az út is megfelelt volna, de aztán õk is visszafordultak utánam. Végül meglett a jelzés is, és nyomhattam tovább. Szép szakasz jött, a következõ pontnál vált ketté a 30-as és a maratoni táv. Itt ásványvízzel kínáltak, de passzoltam.

Tovább a piroson Jávorkúton át, ahol vizet vettem a mindíg szuper hozamú és minõségû forrásból. Kis mosdás, aztán tovább még mindíg folyamatosan emelkedve. Jávorkút után még egy kicsit ráerõsített a hegy, de jól ment, nem volt gond. Bánkútnál már felüdülés volt azért végre átbukni rajta és száguldani lefelé. Viszont az is feltûnt egybõl, hogy jó idõ ide, jó idõ oda, itt bizony hideg van. Igyekeztem gyorsan továbbállni. A kéken, amelyken a Dédesi vár felé sokat mentem már régen, csak most a romjelzést elérve nem balra hanem jobbra kellett fordulni Nyírkõ felé. A kilátás az ágak mögött most is pazarr volt a vár és a lenti falvak felé. Ez az út már emelkedett. elõször csak kicsit, aztán bekezdett. A pontnál most nem hagytam ki a kínált ásványvizet. Megtudtam, hogy elõttem !fél órával! volt ott valaki. Ez kicsit szíven ütött. Így lemaradtam volna? Bár tudtam, hogy 8 elõtt is indultak futók, de 18-as rajtszámom volt, és akirõl úgy tudtam hogy a maratont csinálják és megelõztem õket, az csak az a két spori volt még ott a Vesszõs tetejénél.

Az út egy darabon most szintben ment, aztán viszon iszonyú emelkedõbe kezdett újra vissza a Bánkúti mûútra. Itt ettem meg a második és utolsó müzliszeletemet. A mûút másik oldalán viszont ugyanolyan intenzíven lejteni kezdett az út és már száguldottam is Ómassa felé. Útközben újabb forrás, újabb fürdés és vízvétel. A faluba leérve beton egészen Garadnáig. Ez nem esett jól, nem szeretek betonon futni. Odaérve hatalmas embertömeg fogadott. Én nem álldogáltam, még a teából sem ittam, csak egy pecsétet vittem magammal az igazolófüzetemen. Az idõmbõl itt úgy saccoltam, hogy 5:20 lesz a vége.

Az Aranylépcsõ újabb nagy emelkedõje már nagyon megfogott. Egy helyen meg is álltam nyújtani és kifújni magam. Itt egy 30-as távon lévõ sráccal jót beszélgettem Örvénykõig a hátralevõ szakaszon. Kiderült, hogy ez az elsõ teljesítménytúrája. Elmeséltek neki, hogy nekem is az volt pont tíz évvel ezelõtt. Jól bírta a szinteket, ezúton is köszi a társaságot, így nekem is könnyebb volt felérni. A ponthoz érve aztán elbúcsúztam tõle és megiramodtam lefelé. Innen nagyon hosszan remekül futható kényelmes lejtõk jöttek, kész felüdülés volt. A Felsõforrásnál gondoltam a barlangra, de nem látogattam meg. :) Az utolsó emelkedõ egyike az utolsó pontnál volt. Itt is rengeteg túratárs pihengetett, de mondanom sem kell, hogy én igyekeztem minél gyorsabban átsuhanni. A kínált ásványvizet itt már kihagytam, bár a félliteres üvegemben már csak 1-2 korty lötyögött az alján. 4 kili volt hátra, ami elég szépen pörgött, és végül 13:25-kor 5:15-tel értem be a Majális parkba. Az utolsó pár száz méteren már mélyebb tartalékokhoz kellett nyúlnom, hogy szépen menjen még a vége, de eredetileg is úgy terveztem, hogy ezen a túrán kicsit kihajtom magam. Ez teljes mértékben sikerült, a végére eléhezve, elfáradva értem a célba, ahol kellett egy kis idõ és kaja, mire helyrerázódtam. A hely és idõ erre ideális volt, a helyhez illõ majálisi hangulat volt, gyönyörû napsütés, kifeküdtem a fûre és pihiztem.

A szép jubileumomhoz méltó teljesítés volt ez, nagyon örültem, hogy ilyen flottul ment minden. Köszönöm a szervezõknek mind a 10 eddigi NT-t! :) És köszönöm Janónak és Ricsinek, hogy annó belerángattak ebbe az egészbe.
 
 
gabor085Túra éve: 20072007.03.16 13:46:53
megnéz gabor085 összes beszámolója
Népek Tavasza túra. 15km 5óra szintidõ. 450m szintemelkedés.

Indulás: Reggel kelés és indultunk a vonat elé ami 06:45 kor indult.Miskolcon átszállás
az 1-es buszra majd töprengés milyen idõ lesz. Odaérve átölétözés,regisztrálás majd indulás busszal fel Garadnáig.Tömött volt a busz, rengetegen voltak.
Sokan voltunk összesen családiasan 9-en vágtunk neki a túrának.
8:45 Pecsételés majd egy stampedli után indulás az 1-es ep ig.
Az elsõ szakasz volt nehezebb a szintemelkedés miatt. Tájékozódásunkat segítette egy GPS. indultunk 220m -tõl és az elsõ ep-770m volt kb. Rengeteg hóvirág volt útközben még amik nyiltak. Forrás csak egy volt de annál több csobogó és még több fa. A legszebb a völgyes része volt 311m-nél, amikor a völgyben meredeken emlekedtünk felfelé. Kiérve az útra rengeteg turista volt. Egy kis pihi majd irány az 1-es e. Felérve már vártak mindenkit. Pecsét, aláírás majd gyönyörködés a táj szépségében.

A 2-es e 440m-en volt.. Útközben mentünk le,és fel. Volt idõm széjjelnézni lent a barlangban, igaz nagyon csúszott a nyirkosság miatt. Mikor a fenyvesekhez érvén láttuk meg a szép völgyet lefelé, kedvemszottyant megnézni. Csodálatos volt a táj és az idõ is kedvezett a túrának. mikor a kanyarhoz értünk két futóval is találkoztunk majd nekivágtunk a csúcsnak. Emelkedés 391m-rõl 440m-re. felérvén rengeteg virág, csodás kilátás és tiszta levegõ fogadott minket. Pecsét aláírás majd egy jó flórás pihenõ következett a napon. Ebédelés közben lefényképeztem egy nagyonszép virágot is . Pihi után indulás a 3-dik ep ig. Innentõl már csak lefelé mentünk egészen 220.m-ig ami a cél volt. lefelé menet valahol a bokámatis megütöttem egy kicsit a szaladásban. Kanyargós volt, kivágott fák, mély völgyek fogadtak minket.

A 3-dik ep elérve ismét egy kb:10 perces pihenõt egy farönkön töltöttük el.
Lefelé indulva már nemvolt nehéz a terep de az esõ által kivájt mélyedéseket nehézvolt elkerülni a falevelektõl. 4 e kb. már az õsöktõl jó 30-percnyire, lehagytuk õket folyamatosan csökkentve idõnket. A Chinoinhoz leérvén bevártuk õket igazmár mindegy volt mert már tulléptük az idõkeretet. A majális parkhoz eggyüt mentünk le majd regisztráció következett. Megkaptuk a jelvényünket és nekifogtunk a zsíros kenyér elfogyasztásához.

Utána átöltözés és indulás hazafele a busszal. A 18:10 es gyorst még nagynehezen elértük majd egy kis áttárgyalás milyen is volt az út.

Nagyon jó éreztük magunkat! Köszönet minden szervezõnek! Jövõre is találkozunk.

Képek:http://www.kep.tar.hu/tipszo/50445423#2
Még ennyit sikerült fényképeznem.
 
 
Rush2006Túra éve: 20072007.03.16 09:30:30
megnéz Rush2006 összes beszámolója
Népek Tavasza 42/hegyi maraton- 1570 m- 6 óra szintidõ

Ismét az 5:05-ös egri gyorsat választottam odafele, lassan ez a vonat már túravonat lesz nálam:) Még szerencsére idõben 8:40-re értem a rajtba, ahol már sok turista volt, az idõsebbtõl a legfiatalabbakig minden korosztályt megtalálhatott a szemlélõdõ. A rajtban Kovács Lacival üdvözöltük egymást, aki csak egy példát említek a sok közül: Németh Csaba elõtt ért be a Tortúra 65-ön 6:18-as idõvel :)

Én még köszöntöttem az ismerõsöket, majd Laci noszogatott hogy indulhatunk, így 8:45-kor már indultunk is.
Számomra épp megfelelõ tempóban haladtunk, közbe beszélgettünk jókat, majd Laci megszólalt az elsõ hegy futása közben, hogy ideje ráálni rendes futásra. Hát mondtam neki hogy további jó utat, mert én már most izzadtam mint a ló, pedig kb 2 km-t jöttünk, és tudtam hogy ehhez még sok mindent kell letennem az asztalra hogy így menjen mint neki. Na egyedül maradtam. Már durván kezdõdött a túra, Fehérkõlápáig máris 4,8-414 volt az adat. 28 perc alatt sikerült az elsõ pontra érnem, itt teával kínáltak. Nagyon jól jött mert eléggé kivett belõlem az eleje.
Innen jó kis lejtõs út következett, igyekeztem is kihasználni. Kíváncsi lennék hogy a Z- kacskaringós útját hányan járták végig, ugyanis a gyalogosok 99%-a (én vagyok az 1%) akit láttam mind szépen átvágta függõlegesen lefelé, és gyanítom hogy a futók sem tettek másképp. No de én a maratonra jelentkeztem, és azt is szerettem volna teljesíteni, így szépen körbementem a zöldön. Majd a S-ra érve kicsit teketóriáztam hogy merre, de hamar leértem a mûútra ahol balra fordultam, és hamarosan kezdõdött a követketkezõ kemény mászás a Vesszõsnél.

Itt utólértem Tibetéket, és még pár futót, és sok gyalogost. Jó kis tempóban haladtam fölfele, pedig 1,5-re 220m volt írva. De azért a végére megint sikerült leizzadnom mint a ló. Egy kis fújtatás a tetején, korty a frissítõmbõl, és futás tovább. Hamarosan áttértem a P+-ra, majd a P-ra. Utólértem SZAKEE-t, majd a futanetes alát, és Gandit, akik 30-on mentek. Eddig szupi jól ment. Azért utólért egy 3 tagú futókülönítmény, akik mentek mint a meszes, én a pontig követtem hátulról õket, de mint kiderült õk csak 30asok voltak. Itt értem utól a teljes futanet csoportot, akikkel egy kicsit együttmentem utána. Késõbb elhagytam õket, és immár megint egyedül mentem. Elértem Jávorkúthoz ahol ismét sok turista pihent. (vmelyik túrán már jártam erre), majd Csipkéskutat is elhagytam. A mûúton felfele ért utól meglepetésemre ismét Kovács Laci, a S-n vhol elkavart Lillafüred elõtt. Úgy otthagyott mint a pinty, pár perc múlva már a hátát sem láttam, de annál inkább megpillantottam VadMalac hátát, majd a kanyarból hátrafordult, és mintha zsinóron húzták volna úgy eltûnt, a célig nem is láttam. Bánkúton többen betértek frissíteni a Büfébe, de senkit sem elõztem meg,mivel egybõl indultak is tovább a futók, de azért már többen képbe voltak. Én kihagytam a frissítést, zúztam tovább lefele immár a K-n. Utólértem, majd el is hagytam két futót, az egyikük eléggé kivolt, leesett a cukra.

Na és innen szémomra egy kacifántos rész jött. Elértem a K- és a Krom leágazását, nézem az itiner térképét jobbra mutat a K-romon. Nézem a saját legújabb kiadású Bükk térképemet, nem találom az utat, a K-rom nem is arra visz.. Itt vmi nem stimmel, elkezdtem idegeskedni. Utólért a 2 futó, az egyikük mondta hogy tovább a K-n. Szerencsére nem hallgattam rá, így tovább próbáltam keresni a térképen az utat. Megtaláltam Nyír-kõt ahol a pontnak kellene lennie, no de ez jelzetlen út a térképem szerint.. Utólértek a futanetesek. Kiderült hogy a régebbi Bükk térképeken ez az út a K-rom másik ága fölfele, de az új térképeken meg jelzetlen utat mutat.. Ez rohadt jó, elment vagy 10 perc a térkép lesegetésével, és még xar is.. Na úgy begurultam hogy megfutottam a nagy hegyet a Nyír-kõig, a futókat jól otthagyva.
Majd látom hogy 7.EP. Az meg hogy a ....-ba.. Mire teljesen kétségbeestem volna jött a pontõr a semmibõl hogy rosszul rakták ki, ez a 3. pont.. Na szerencséje.. Reklamáltam neki az új Bükk térképemrõl, majd elõvette a régit, és tényleg teljesen másak a jelzések.. Pff. Frissítettem, megjöttek a futanetesek, megcsodáltuk a gyönyörû kilátást, fényképezkedtünk, majd nyomás tovább. 21,4 - 994m - 2:38
Próbáltam most velük maradni, mert a vezetõjük Farkas tudta az utat, nekem meg ugye Garadnáig xar volt a térképem. Térdrombolós úton értük el Garadnát, majd a mûútra térve többen elkezdtek õrülten futni, mintha a közelgõ zsíroskenyér szaga csapta meg volna õket :) Én maradtam a tempómnál, majd hamarosan jótt a pont, Garadnán a DVTK telep. Itt már aludtam is egyszer, a Bükk 50 túra elõtt, ami innen indult. berzsoékat üdvözöltem immár 2.szor. Megálltunk kb 10 percre, de a tea isteni volt, meghozta a kedvem is úgy-ahogy. De a többiek noszogatták egymást hogy irány tovább, így hamarosan ismét útra keltünk.

Na innen jött a maradék szint, méghozzá 3,5 km-re 400 m szint.

Jujj nagyon kemény volt. Én, és egy Tamás nevû srác kihágtunk a többiek közül, és fogcsikorgatva küzdöttük feljebb magunkat. Rengeteg 30-ast megelõztünk, õk általában egy farönkön ültek, vagy kajáltak valamit. Hát ha gyalogoltam volna, lehet én sem tettem volna másképp. Mire teljesen kivoltam, megjött nagyon nehezen a pont, Örvénykõ volt, ahol már egyszer ismét jártam. Itt megittam vagy fél liter üdítõt, de Tomi mondta hogy siessünk, mert bizony hiába jöttem jól, a szintidõ nagyon kemény volt, és eléggé ki voltunk csúszva belõle, fõleg õ meg a futanetesek. Nekem még tûrhetõ volt a helyzetem, bár abban a pillanatban nem így mértem föl a helyzetet. Innen szinte végig lejtõ a célig, mentünk mint az állat, de meglepetésemre az utolsó pont elõtt ismét Kovács Laci jelent meg mögöttünk, szegény ma nem volt a navigáció nagymestere, ismét eltévedt:( A 4 perces ezreket súroltuk alulról, igyekeztünk Laci után menni, de õ nem ismer határokat, és nagggyon gyors!! Pedig már vagy 50 km volt a lábában :() Aztán nemsokára megkönnyebbülve beértünk a célba, Tominak 5 perce maradt a szintidõbõl, nekem 40(!!), a hamarosan beérkezõ futaneteseknek pedig csak 2. De nem ez a lényeg, hanem hogy teljesítve lett mindenkinek!

A célba buli, zene, zsíroskenyér, tea. Tominak köszi hogy kivitt a vasúthoz, így sikerült a 15:33-as gyorsat megkaparintanom.



Sikerült megcsinálnom ezt a kemény túrát, 5 óra 20 perc alatt lett meg! A szintidõ is durva volt, nem is sikerült jópár futónak. Holnap Mátrahegy!! :-)

 
 
jaborTúra éve: 20072007.03.15 16:41:45
megnéz jabor összes beszámolója
Népek Tavasza
2007.03.15.
30.1 km
Szintidõ 8óra, teljesítve 6óra 40perc.

Ez a túra volt a 2. TT-m amin részt vettem. Ezúttal egyedül vágtam neki. A terep ismerõs volt sok helyen, igaz volt 1-2 hely amerre még nem volt alkalmam járni.

Egybõl egy kellemes 4km.es emelkedövel kezdtünk, mely a Gulicska csúcsra vezettet, szebben nem is lehett volna kezdeni a napot, gyonyörû kilátás fogadott. Egy kis sziklás terep után a Fehérkõlápai rétre kiérve értük el az 1ep.t. Ezután megkezdtük a leereszkedést Lillafüredre. Egy kis kitérõ után egy családi ház mellet fordultunk fel a Vesszõsi meredekre. Kiadós mászás után értünk egy óriási fakitermeléshez, ahol többünknek is sikerült kis kitérõ után rátérni a helyes utra. A P- csatlakozása rendesen megviccelt. Két irányba haladt az út, sikerült a rossz úton elindulni, de pár lépés után megpillantottam egy 10es csoportot akik szintugy tanakodtak, hogy merre is mennyenek. Végülis visszafordultunk és 500m után be is értünk a 2.ep.ra. Itt vált el az utunk a 42km.esektöl, kis ásványvíz után folytattuk utunkat, a Sebesvízi üdülö mellet elhaladva, ezután a Jávorkuti uton áthaladva ereszkedtünk le. Kemény, sziklás, fánátmászos terep fogadott minket, de ezt leküzdve a patak mentén jutottunk el a 3. ep.ra. A Garadnai DTSk pihenõben pár szelet zsíroskenyér és tea után ujdosult barátommal, Zsoltival folytattam a túrát. A garadnai lovarda után kezdtük meg az utolso nagy mászást. Pont 11óra volt mikor elindultunk felfelé, tüzesen sütött le ránk a nap, meg is izzadtunk mire felértünk. Õrvénykõ felé vettük az utunk, ahol rengeteg túrázó csoporttal találkoztunk. Sok iskola csoport érkezett, ugyanis 10 és 15km.es távokon is lehetett indulni, melyen nagy volt az érdeklõdés. Kis meredek és ujabb pecsételés után, 4.ep.nál megpihentünk és ámultuk a csodaszép kilátást. Felfrissitettük magunkat és indultunk tovább. Többször kereszteztük a bánkúti mûatat aztán bevetettük magunkat az erdöbe. Gyorsan eltelt az idõ, elértük az 5.ep-t gyors pecsét és indultunk is tovább. Persze egy kis csokievés belefért. Haldtunk tovább, kicsit egyhangu uton, egy nagy tisztásra kiérve értük el az utolso elötti 6.ep.t. A gyönyörü napsütéses idöben megcsodáltuk a tályat mig igazolták papirjainkat és indultunk neki az utolso pár km.nek. Továbbhaladûsunkat kicsit lassitotta a turázo csoportok, de ügyes elözések után mehettünk a saját temponkban. Gyorsan leértünk, a gyár mellett elhaladva kiértünk a mûatra, ahonnan már csak pár lépés volt hátra és megérkeztünk a Herman Ottó emlékparkba ahonnan "nemrég" kezdtük turánkat. Oriási volt a nyüzsgés mindenhol turázók, kicsiktöl a nagyokig, kezdöktöl a tapasztaltakig. Kis evés, ivás, pihenés után indultunk haza.

Jól éreztük magunkat, köszönet a szervezõknek, jövöre ujbol megyünk ;)

 
 
 Túra éve: 2003
efemmTúra éve: 20032005.04.10 19:58:06
megnéz efemm összes beszámolója
Népek Tavasza 30
30.1km/1280m/szintidõ: 8 óra
(teljesítve: 7:40 alatt)

A múlt heti bükki beszámolókból már sejthetõ volt, hogy idén a Népek Tavasza TT is téli túrának ígérkezik. Eddig még sohasem voltam ezen a túrán, sõt még a Bükknek ezen a részén sem. (Köszönöm utólag is Mercinek az invitálást, sajnálom, hogy végül is nem jöttetek el az elmaradt maratoni táv miatt.)

A rajtot könnyû volt megtalálni, a "Köszöntjük kedves vendégeinket" transzparens útbaigazított a Herman Ottó Emlékparknál.
A nevezés gyors volt, külön helyiségben történt a 15 km-es és a 30-as távon indulók rajtoltatása, több asztalnál. Látszott, hogy a szervezõk fel voltak készülve az ideinél sokkal több túrázóra is, valószínû, hogy a várható jég sokakat elriasztott.
A tereprõl: Csaknem végig 1-2 cm hóval fedett jég volt végig a túra útvonalán, így elég jól lehetett haladni. Legalábbis jobban, mint hó nélkül színjégen.(Nehéz dolog lehetett a szervezõk részérõl a 42-es táv törlése, viszont a jeges terep miatt, ez teljesen reális, felelõs döntésnek bizonyult. Megfontolásra érdemes más rendezõk számára is, ahogyan nem kockáztatták feleslegesen a részvevõk épségét.)

A rajtlap elég egyszerû a4-es fénymásolt lap, de a fontos adatok mint rajta voltak: a pontok neve, km, szint adatokkal, nyitvatartási idõkkel, rendezõség elérhetõségével. Az útvonal leírás nem szöveges, hanem csak vázlatos volt, viszont tökéletesen követhetõnek bizonyult: szakaszok szöveges megnevezése, jelzések, rész távok és rész szintek.
A rajtlap hátoldalán ff másolt térképvázlat és szint-metszet volt, sõt külön a4-es lapon kaptunk színes térképet is. (A többi tájegység túristajelzéseivel ellentétben a Bükk ezen része szerintem kiválóan van felfestve! Lehetetlen volt eltévedni.)

Az útvonal nagyon jól eltalált, de nem könnyû. Az 1280m össz szint 93%-a az elsõ 18 km-re jutott! (Nehéz szakaszok például: Szentléleki-völgy - Köpüs-nyereg : 2.5km/355 m)
A túra szebb kilátást nyújtó helyeit már Vadmalac felsorolta. (VM! Remélem felteszel a netre pár képet a Sebes-vízrõl!)

Szolgáltatások: Garadnán és a célban zsíroskenyér hagymával és tea.
Külön kiemelném szervezõk kedvességét a garadnai pontnál illetve a rajt/célban. Nagyon jól esett!
Apró hiányosság, hogy három ponton nem volt bélyegzõ, csak a pontõr írt alá a rajtlapon illetve hiányzott a rajt és a cél pecsétje is, valamint a célban nem kaptunk emléklapot. A díjazás kitûzõ.

Én mindenkinek tudom ajánlani jövõre is ezt a teljesítménytúrát, az útvonal, a táj és a jó szervezés miatt.
efemm.
 
 
 Túra éve: 2002
larzenTúra éve: 20022005.03.08 15:24:10
megnéz larzen összes beszámolója
Népek Tavasza

Ébredés: 5.00, indulás Pestrõl: 6.05, érkezés Miskolcra: 8.30, majd a rajthelyre: 9.00, rajt 9.17. Kicsit bizonytalan voltam magamban, mert a múlt héten összeszedett kisebb sérüléseim nem nagyon akartak gyógyulni, ráadásul nem is éreztem magam olyan kirobbanó erõben, ami a megfelelõ magabiztosságot megadta volna. Ákibácsival mentünk, ismerõst a vonaton nem is nagyon láttunk, de a buszon Rita már integetett az ablakból. :)

Mivel a kiírás szerint csak 9-ig lehet indulni, ezért nem volt idõ bemelegítésre, egybõl nekivágtunk a távnak. Rohamcsigától kölcsönkértem az egyik Futóbolondos pólóját, úgyhogy egyenruhában: topikmezben és BútorÁszos nadrágban futottunk. Úgy néztünk ki, mint a profik... de csak elsõ látásra. :)) Kaptunk ellenõrzõlapot itinerrel (szint és táv), amire egy fénymásolt térképrészlet is rákerült, de kaptunk színes térképrészletet Lillafüred és Bánkút környékérõl, ezek viszont tökéletesen használhatóak voltak. Az elõrejelzéssel ellentétben gyönyörû idõjárás fogadott minket: felhõtlen égbolt, kellemes meleg, egy kis hûsítõ szellõvel. Ideális körülmények. Harmadiknak betársult mellénk Kerékgyártó Péter, akit sok túrán láttam már, pl. õ a Háromhíd túra legfiatalabb teljesítõje.

Az elsõ szakasz Fehér-kõ-lápáig egy 400 méteres sík szakasz után 4.4km távon 409m szinttel kényeztette az igen kevéssé melegegített lábaimat, ami ettõl olyan erõsen görcsölt, hogy többször meg kellett állnom nyújtani. Ez így ment egészen a pontig, ahova 39 perc alatt értünk oda (7.38km/h). Gyors pecsételés után egybõl elkevertünk: felkanyarodtunk a Hajnalka forráshoz, +200m/+30m. Viszont jópár embert visszatereltünk a helyes útra. Innen már úgy ahogy ment a futás, az izmok belemelegedtek. Következett egy hosszú szerpentin lefele Lillafüredre "óriás bükkök oszlopcsarnokában", s mivel még nem történt meg a kilombosodás, látni lehetett, hogy a Fehér-kõ elnevezés nem a féktelen fantázia mûve: fent nevezett szikla ugyanis vakító fehérben állt a völgy felsõ peremén.

Lillafüredtõl ismét emelkedni kezdtünk, méghozzá nagyon keményen (1.5km/220m), majd egyre enyhébb terepen megérkeztünk a Sebesvíz ep.-hez. (7.5km, 67p, 6.72km/h). Itt az ep. nagyon bíztatott minket egy kisebb levágásra, de mi nem hagytuk magunkat. Itt elváltunk a 30-as távot teljesítõktõl és Jávorkút - Bánkút érintésével Nyír-kõre mentünk. A Bánkúttól kezdõdõ szakaszra (OKT Mályinka fele) nem sok szót lehet találni. Balkéz felõl egy óriási völgy, lélegzetelállítóan gyönyörû kilátással, a lehullott avar vörösre festette az alattunk elterülõ erdõt, amibe hihetetlen élénk zöld foltokban fenyõerdõk keveredtek. Óriási völgyek, hegyvonulatok, távolban a Bükk és a Mátra közti laposabb terület - egyszerûen fantasztikus. (Ide is érdemes még kilombosodás elõtt érkezni.) Emlegettünk Matyit is, aki pár napja itt jött felfele. Elmentünk egészen a keresztezõ KL jelzésig, amin jobbra kellett fordulnunk. Elõtte azonban megmutattam azt az emelkedõt, amin a Mályinka felõl érkezõ kék jön fel. (Ezt emlegettem a kéktúra topikban is, 30-40% és jó hosszú.)

Nemsokára odaértünk a Nyír-kõre. (9.1km, 91perc, 6.00km/h) Megállapítottuk, hogy kicsit bele kell húznunk, mivel féltávot 3ó15p alatt teljesítettük, igaz az 1600 szintbõl már egy ezrest lenyomtunk. Kicsit még nézegettük a Dédesi vár szikláját és élveztük a kilátást, majd tempósan továbbindultunk. Innen jórészt lefele mentünk Ómassán át Garadnára, ráadásul Ómassától betonon, úgyhogy elég gyorsan megtettük ezt a szakaszt. Itt visszacsatlakoztunk a 30-as táv útvonalára. (5.8km, 41p, 8.49km/h) Zsíroskenyér és üdítõ vételezés után indultunk tovább. Az itinerbõl látszott, hogy most jön a feketeleves, viszont az idõ nagyon szorított, úgyhogy mindent beleadva próbáltuk lenyomni a Szentléleki völgy nem kicsi emelkedõjét (2.5km/355m). Itt volt szerencsém a gyakorlatban átültetni elmélkedésemet az emelkedõn való zúzásról, bár amikor az ember muszájból csinálja, akkor sokkal rosszabb. :) Örvénykõre (3.5km, 40p, 5.25km/h - bár ebben benne van a pihenés is) érve azt számoltuk ki, hogy az elkövetkezõ 12 kilométert 1 óra 20 perc alatt kellene lenyomni, ami elkeserítõen valószínûtlennek tûnt. Megegyeztünk, hogy innen mindenki a saját tempójában megy (értsd: nem tartom fel Ákibácsit :), legalább egyikünknek sikerüljön.

Most már nagyrészt lefele vitt az út. A hátralevõ szakaszon egyre inkább úgy éreztem, hogy nincs realitása a beérésnek, egyedül azért küzdöttem, hogy minél kevesebb idõvel késsek el. Válint keresztnél (3km, 20p, 9km/h) nem nagyon volt idõm számolgatni, azon idegeskedtem, hogy a háromtagú pontõri személyzet nem tudta egy percen belül elintézni az adminisztrációt, pedig nem volt elõttem senki. :-( Az idõ köztem és Ákibácsi között lassan nõtt, ahogy kérdezgettem az embereket, hiába erõsítettem a tempón. Szerencsére itt már folyamatos sorokban mentek a túrázók, a széles úton nem okozott gondot az elõzés, de viszonyításnak jó volt, navigálni sem kellett, és adott egy kis pluszt az innen-onnan elhangzó hajrázás is. Az utolsó ep.-n, Kis-Galyán (5.2km, 32p, 9.75km/h) viszont már az látszott, hogy majdnem fél órám van négy kilométerre, ami ismét erõt adott az utolsó szakaszra.

Közvetlenül a cél elõtt Vadmalac kollégát is utolértem. Kicsit furcsának tûnt, mert õt még futva sem szoktam beérni. Kiderült, hogy 'szokása szerint' kitérõket tett, úgy 8-9km-t. Hja, van aki rövidít, mások keveslik a távot. :) Egy jó nagy sprint a végén, már csak a célt kellett megkerülni. Beérve a célba, elsõ kérdésem természetesen az volt, hogy "Mennyi az idõ? Csak azt ne mondja, hogy elmúlt 17!" Nem, még csak 10 volt! (3.8km, 23p, 9.91km/h) Végeredmény: 42.7km, 5ó53p, 7.26km/h. Ákibácsi már tíz perce ott üldögélt a célban. :) Nem sokkal utánam megjött Péter is, neki is sikerült, 6ó00 alatt! Megismerkedtem Repivel is, aki már indulófélben volt.

Összehasonlítva a Zöld 45-tel: bár a két túra átlaga szinte teljesen azonos lett, azért ezzel a Maratonnal elégedettebb vagyok. Egyrészt azért, mert bár a szintemelkedés csak 100 méterrel volt több, de ezek nagyon rosszul voltak elosztva: pl. egy 2.5 kilométeres 15%-os emelkedõ elég kevéssé futható. Nekem legalábbis. Másrészt aminek nagyon örülök: a végén 12 kilométert tudtam hajrázni, sokkal kevésbé fáradtam el, mint a Zöldön.

A Bükk csodálatos, mint mindig. Vitatkoznék azzal az állítással, hogy aki gyorsan megy (fut), az kevesebbet lát a tájból. Ez nem igaz. Fõleg most nem volt az, mivel aki nem futott, az nem láthatta a Bánkút utáni részt. :)
Végezetül pár szót a rendezésrõl. A 600 forintos nevezési díjért minden ponton (4-7km) frissítést ígértek. Ezzel szemben pl. Sebesvíz és Nyír-kõ között 9 kilométer volt a táv. Közötte volt vízvételi lehetõség Jávorkúton és Bánkúton - jelentõs idõveszteséggel. Sebesvíznél egyáltalán nem volt víz, úgyhogy 16.6km-en nem volt szervezett frissítõpont, csak saját idõ terhére való kitérõvel. Örvénykõn és Kis-Galyán csak egy-két korty maradt nekünk, pedig itt máshonnan sem lehetett szerezni. Ennek ellenére elég lett a vízünk, bár kicsit takarékoskodni kellett vele egy-egy szakaszon. Néhány ponton elég lassú volt a bélyegzés, ahhoz képest, hogy siettünk (ami látszott is rajtunk). Válint keresztnél borzalmas volt azt a tökölõdést látni, míg a három ember megértette egymást.

Díjazás: kaptunk egy kitûzõt, amin a következõk szerepelnek: 1802/[egy szakállas ember teljesalakos képe]/2002/Népek Tavasza. Ha nem tudnám, hogy Kossuth 200 éve született, akkor akár Széchenyire is tippelhetnék, hiszen a legtöbb reformmagyar ugyanúgy néz ki (ld. az elsõ felelõs magyar kormány tablója :). Arra, hogy teljesítménytúrán kaptuk, nincs rajta utalás - a távról és a maratonról nem is beszélve. Kaptunk két emléklapot. Mindkettõn ugyanazok az infók szerepelnek (42km ttúra, név, dátum, stb). Ezen kívül Tourinformos reklámszatyrot, amiben néhány prospektus mellett a következõ érdekes dolgokat találtam:
- Túrák az Észak-Borsodi földvárakhoz (igazolófüzet és útvonalleírás)
- BAZ megyei Természetjáró Szövetség Jubileumi Évkönyv. Még nem nagyon volt idõm foglalkozni vele, de jónak látszik.
- BAZ megyei Természetjáró Szövetség logójával ellátott póló. Egész jó minõségû. Azért nem bántam volna, ha legalább ezen van valami kis utalás arra, hogy maratonon kaptuk. Na, mindegy.

Szóval a maraton szervezésével voltak pici kis hibák, ám ezek nem rontották a hangulatot. Nagyon szép idõ, nagyon szép táj, nagyon jó futás. Itt-ott kicsit többet elnézelõdtünk volna, pl. Örvénykõn, de ott már nagyon szorított az idõ. Visszafele hagytam magam rábeszélni az IC-re, úgyhogy Rita és Ákibácsi társaságában, kellemes utazással értünk haza.