Túrabeszámolók

Isaszegi Csata Emléktúra 55

(rendezõi – pontõri – bejárás; pontõrködés)

Kezdjük a beszámolót a bejárás napjáról a Keleti pályaudvaron, lehetõleg minél korábban és persze történjen az odajutás a helyi tömegközlekedés valamelyik eszközével. Budai-H.G.-hez csatlakozom a túra tízéves jubileuma alkalmából újra megtalált, már 2007 óta szünetelõ táv elõzetes bejárása során. Így neki sem lesz annyira unalmas a kutyagolás és nekem sem kell addig húzni-halasztani a túraútvonal végigsétálását addig, amíg úgysem lesz belõle semmi. Elszemélyvonatozunk Isaszegig, az eszköz a szép, kényelmes piros villamos, amely szólóban zúz tovább Hatvan felé (hatvanfelé!? - bocs). Isaszegen a felkelõ Nap festi halvány színekkel a tájat, sikerül kifogni az elmúlt és a következõ idõszak egy kivételesen kedvezõ idõjárású napját, szinte elhiszem, hogy tavasz van. Bubu kér a pénztárban bélyegzést a túrajelentésére, én addig szemrevételezem a helyijáratot, amelyet itt épp egy korosabb Setra képvisel. Felsétálunk a majdani rajt helyszínére, a céges telephely most épp zárva tart. Tábla tájékoztat arról, hogy csütörtökön is van piac, furdal a kíváncsiság, hogy mikor még? Közben hosszú tehervonat vágtat végig az állomáson. Felhallatszik az utolsó pillanatban sietve bemondott figyelmeztetés, de a közleményt félbevágja a mozdony plusz harmincegynéhány teherkocsi zaja. Jókor már. Elkészül a rajtfotó, indulhatunk. Nyugat felé sétálunk a vasút mentén, közvilágítással rendelkezõ gyalogúton vezetnek a jelzések. Betérünk a házak közé, pékségbe térünk be reggeliért. Szemközt a városháza, kicsit odébb a Szent Márton kútja – ennek kapcsán bevillan egy emlékkép az egykori Lemaradás túráról, mintha tegnap lett volna. Azóta mi is változott? Talán az idõjárás. Megyünk tovább. Kápolna felirata üdvözli Máriát, a példás állapotú kegyhely mellett pihenõt alakítottak ki, elõtte virágok nyílnak.

Felsétálunk a Szobor-hegyre, érdekes látni, ahogy a földút átlényegül kõvel felszórt úttá, majd megjelenik a sorompónál a térkõ. Abszurd. Mintha felülrõl indult volna az útépítés, aztán elfogyott a lendület. A honvédszobortól elsõrangú kilátás nyílik észak és északkelet felé, idáig világítanak a Mátrából a hófödte hegyoldalak. A közelebbi látnivalót maga Isaszeg jelenti. Az ennél is közelebbit maga a málló szobor. Betérünk az erdõbe, néhol hófoltok jelzik a tavasz késését. Felsétálunk a Honvédsírokig, ez a hely is jócskán megváltozott, elõnyére. Továbbmenve találunk utcatáblát és a piros sáv is tesz egy nagyjából teljesen logikátlan kurflit. Visszanézve a régi beszámolómat, már akkor is olyan hülye voltam, hogy lementem megtenni a fölösleges kanyart. (Tovább olvasva ugyanezen írást egyéb, súlyosabb nyelvtani, stilisztikai stb. hiányosságok is láthatóak, melyekért ezúton elnézést kérek. A mostaniakért is.) Odébb ismét jó kilátással rendelkezõ helyszínre lelünk, elõvárosszerû település házai látszanak messze, elõvárosi vonatok húznak el erre és arra alattunk a völgyben. Távvezetéktartó oszlopsor ül a dombok tetején, ez a ma többször elõkerülõ 400 kV-os Göd-Munkács drót. Ismét betérünk az erdõbe, leoldalgunk az enyhén sáros csapáson a Mély-völgybe, amelyben alig teszünk meg pár tucat métert, egybõl kapaszkodhatunk is kifelé belõle. Elérünk egy rétet, átkelünk a fent részletezett tulajdonságokkal bíró vezeték alatt, lesétálunk egy tágas völgy aljába. Zuzmós ágú fán találunk régi iránytáblát, jobbra a piros sávon 25 km, balra a sárgán 40 km. Bubu élõ lexikonként tájékoztat a pontos jelentéstartalomról. Utólag visszagondolva, ez az egyetlen, gyalogos turisták számára kihelyezett jelzõtábla, amelyet a túra során látok. Tanya mellett kanyarog a régi mûút a Bajtemetés felé, a tanya kerítése kísértetiesen betonvas-hálóra hasonlít, amelyet a megfelelõ stabilitás elérése érdekében vasidomokhoz erõsítettek. Talán, mert az is.

A tetõn megcsodálhatóak az egykori honvédségi bázis maradványai, hangárokat, bunkereket hódít vissza a természet szépen lassan. Kinézünk a geodéziai toronyhoz, de felmenni már nem tudunk, a feljutást lehetõvé tevõ vasakból alig maradt néhány keresztgerenda. Sajnos a Gödöllõi-dombság csúcsai (évek kérdése, és hipp-hopp, be is fejezem) mozgalomhoz tartozó kód is alig vehetõ ki a firkálások miatt. Visszatérünk a piros sávval jelzett útra, majd sáros, tocsogós földúton hagyjuk el a tetõt. Fenyves mellé érkezünk, lesétálunk a Koporsó-völgyön, majd fel a Pap-hegyre. Süt a Nap, jó idõ van. Beballagunk Pécelre. Itt benézünk az ügyeletes középméretû áruházba, de mivel számos péceli döntött úgy, hogy a jó idõt kihasználva nagybevásárlás-napot tart, egybõl ki is menekülünk. Az utánpótlást ételbõl-italból a vasútállomásnál található italdiszkontban szerezzük be, ahol rajtunk kívül nulla fõ vásárló tartózkodik, így a sorbanállási idõ fogalma is értelmezhetetlen. Közben motorvonatok érkeznek, hogy ilyet is lássunk Pécelen. Átkelünk a felüljárón, megcélozzuk a falutól északra terülõ magasföldeket. Két szántó és egy kiserdõ sarkán kutyasétáltató nõvel találkozunk, miután szemrevételezéssel meggyõzõdik arról, hogy fegyvert nem hordunk, beszélgetünk néhány sort, túrákról, kutyákról, vadászokról. Utána megy mindenki a maga útján tovább. Nekünk most a Vár-hegy alatti Vár-völgy a következõ meglátogatandó helyszín és az ottani barlang, amelynek közelében 2008-ban Kerek repkénnyel volt szerencsénk pontõrködni. A barlangba most a lejtõ állapota miatt nem erõltetjük a lejutást, igen hamar az árok alján találnánk magunkat a csúszós, kikopott csapás állapota miatt. Megyünk tovább, ligetes erdõben, patakon átkelve vezet az út, méretes törmelék-rakás állja el az utat egy elágazásnál. Kikerüljük. Még odébb különös formájú nyílról lehet elvi vitát nyitni, hogy az most egy furcsa zöld háromszög, vagy a zöld sávot irányítják rendhagyó módon. Nem mintha számítana, de az utóbbiról van szó. Az út folytatására rátelepedett egy terjeszkedõ szemétbánya, Bubu kitalálja az út folytatását, kikerüljük a szilárd építési törmelékbõl emelt sáncokat. Rátalálunk az út eredetijére is, csoffatag jelzés árválkodik egy vén akácon. Nyílt szakaszra érkezünk, elõttünk rendre az M31-es autópálya, Nagytarcsa és Budapest láthatóak, a távolban a Budai-hegység és a Pilis ormai zárják le a láthatárt. Felüljárón keresztezzük a nagyforgalmú elkerülõt, majd szántó mellett sétálunk be Nagytarcsára.

Négyszintes panelépületek és újnak tûnõ családi házak között érjük el a települést, a közeli Petõfi-szobor arra is utalhat, hogy a Petõfi Sándor-lakótelep szélén járunk. Lesétálunk a központba, templom, trafóház, bolt, észlelem sorra a lehetõségeket. A boltba betérünk, megint veszek ennivalót, majd kipróbálom az automatás kávét. Nem olyan rossz. Továbbmenve megállapítom, hogy a túra útvonala szép nagy kanyart leírva végigvezet egész Nagytarcsán, hogy biztos ne maradjon ki semmi látnivaló. Bubu természetesen felvilágosít, miért is kanyarodik úgy az útvonal, ahogy. A lényeg, hogy visszatérünk a fõúthoz, és még régi Isa 55-feliratokat is megfigyelhetünk. Aztán szépen lassan elhagyjuk Nagytarcsát, hosszú emelkedõn jutunk fel a nagyképû Fehér-hegy nevet viselõ dombnak az egyik nyúlványára. Visszafordulva szép a kilátás Cinkotára és környékére, valamint azon túl Budapest némely részeire. A földút alattunk jó sáros, vizenyõs, fent még némi hó is található. Egy és még egy kanyar visz némi változatosságot a túrába, valamint a fákon lehet „keresd meg a turistajelzést!”-játékot játszani, a sárga színû jelzések és a sárga színû zuzmó megkülönböztetése már a haladó fokozatot jelenti. Kerepes a következõ célpontunk. A falu felett három kereszt áll az egykori templom helyén, valamint a római korból származó oltárkövet is itt állították ki. Lesétálunk egy patak partjára, majd fel a törmeléken át a faluba, a 3-as fõúthoz. Szerencsére a zajos országutat hamar elhagyjuk, egy domb megmászása után sétálunk le Szilasligetre. A HÉV megállójánál tartunk pár perc szünetet. Közben szerelvény érkezik Budapest felõl, ajtónyitáskor hegyomlásszerûen zúdul le a tömeg a vonatról. Mivel az eredeti útvonal egy részét indokolatlanul nagy kerülõvel lehetne nagyjából rekonstruálni, most másik lehetõség után nézünk: a Hungaroringet célozzuk meg, hosszú egyenesen trappolunk végig Szilasligeten. A falu végénél az isaszegihez kísértetiesen hasonló Setra áll meg, helyijárati szerepet betöltve. A versenypálya délkeleti csücskénél hagyjuk el az országutat, elõttünk a Gyertyános, amely szerencsére nem marad ki. Felsétálunk a kilátóhoz, amelyet most zárva találunk, de a felfelé vezetõ úton sem maradunk látnivaló nélkül – ez Budapest egy másik szögbõl való megtekintését jelenti.

Mogyoród autópályától délre található része felé folytatjuk a túrát, balra tõlünk zöldellõ domboldal hirdeti bátortalanul a tavaszt. Már a házak között járunk, amikor UKK-típusú irányjelzõ nyilat mutat Bubu egy villanyoszlopon. A kopott festés két túra iránymutatását látja el egyszerre – a másik a Fóti-Somlyó. Az állomáson a keletnémet jármûgyártás remeke áll éppen meg, majd indul tovább Gödöllõ felé. Rövid emelkedõn sétálunk ki Mogyoródról, irány a Szentjakabosított Tölgyes. Gázvezeték nyiladékában folytatódik az út, egy elfáradt régi jelzõpózna a bozótban pihen. Rátérünk a Mária út lila jelzésû fõvonalára, vaddisznótúrta csapást követünk hosszan. Betérünk a hármas számú fõút mellé, a forgalom zaja mellett csak kiabálva lehet beszélgetni. A Szár-hegyi parkolónál keresztezzük a soksávos országutat, majd ismét, a mai nap során nem is tudom, hányadszorra keresztezzük a munkácsi vezetéket. Felettünk sportrepülõ húz el. Újabb sáros emelkedõn caplatunk fel a Bolnoka mellékcsúcsa alá, Bubu figyelmeztet a kapcsolódó mozgalom folytatásával kapcsolatban kínálkozó lehetõségre. Fellátogatok tehát a csúcskõhöz, kódot írok. Továbbmenve fakitermelt területre érkezünk, majd balkanyart teszünk. Tiszta szerencse, hogy itt térhetünk el az autópálya felüljárója felé, mert a csapás egyenes folytatásán számos egyedbõl álló vaddisznókonda tevékenykedik. A szemfüles olvasó kitalálhatja, hogy rövidesen ismét autópályát keresztezünk, méghozzá ismét az M31-est. Addig azonban még megcsodálhatunk néhány régi-régi piros háromszög jelzést, valamint szép kilátásunk nyílik a felüljáró elõtti helyszínrõl Gödöllõre. Felüljárunk, majd elhaladunk a repülõtér mellett, ismét gázvezeték nyomán haladunk, a reggel méltatlanul említés nélkül hagyott Pest Megyei Piros jelzésen.

Betérünk az erdõbe, hátat fordítva Gödöllõnek. Mellettünk, az út nyugati oldalán valamiféle nehézgép dolgozik a völgyben, de csak a hangját hallani itt fent. Keletre néha kiláthatunk a Rákos-patak völgye felé, ez szép. Amúgy jórészt egy egyenes mentén trappolunk, erdõben. Jelzésváltás lesz a következõ említésre méltó esemény, példásan szépen festett piros négyzet vezet tovább Ilkamajor felé. A major házai között elsétálunk, a közvilágítást még nem kapcsolták be, az majd csak Isaszegen világosodik ránk. A kisvárosban még bóklászunk egy kicsit a kertek alatt, a patakból képzett tavak mellett, majd egy jópofa, mátrixszerû jelzéscsomagnál elérjük a vasútállomás kezdõponti váltókörzete alatt létesített gyalogos aluljárót. Átlábalunk az állomás számunkra is érdekes oldalára, felsétálunk a majdani célhoz, a telephely reggel még, most pedig már zárva tart. Jegyet váltok, jön az esti villamos, besüvít velünk a Keleti pályaudvarra.

Ugorjunk egyet az idõben: vasárnap hajnal van, a TTT klubhelyiségében szundikálok, amíg Bubuék megérkeznek. Autós fuvart kapok Isaszegre, itt megkapom a pontõri felszerelést (bélyegzõ, festékpárna, molinó), kapok sütit Lippai Beától és laci069-tõl – köszönöm szépen :) – majd némi téblábolást követõen átvonatozok Gödöllõre. Innen komfortfokozatot és vasúti személyszállítási szolgáltatót is váltva, másik vonattal folytatom az utat Szilasligetre. Kerepes ezen részén elõször a téblábolást folytatom, keresek egy valamennyire megfelelõ helyet a pontõrködésre. Összetett követelményrendszernek kell megfelelni: vegyenek észre a túrázók és ne nagyon akadályozzam a megálló általános forgalmát. Továbbá legyen legalább egy kicsi helyem szétmolyolni. Sajnos a megállóhely épületében neki lehetne támaszkodni a bûznek, az egyetlen épkézláb padot a félóránkénti vonatra kijövõ, meglepõen nagyszámú utas használja, marad a meghibásodott ülõalkalmatosság, ez azonban pár méteres kitérõt jelent az ideális ívhez képest. A szolgálatban lévõ jármûvezetõk eleinte furcsán néznek rám, amint a páratlan vonatok végénél állok és az erdõt nézem katatón nyugalommal, de késõbb megszoknak talán. Másfél órával megérkezésem után befut Barta úr, õt további két futó követi, majd jönnek a többiek is, ismerõsök és ismeretlenek, összesen ötven fõ. Az ismerõsök sorát folytatja moiwa és atros és Bell Sanyi; Zsotyek; Tinca és Rudi István; Mr. és Mrs. Mezei, Edu-Show társaságában; olsen és útitársa; popeye és Lestat és társnõjük; orsipanka; késõbb petami és útitársa; majd R.Gellért, Soós Ádám és Zöldfülû; a sort pedig SK (Sánta Kutya) zárja, mint seprû, aki leadja a kerepesi Kálvária-hegyen súlyosan kontaminálódott ellenõrzõpont maradványait, valamint a Nagytarcsa óta összeszedett másfél mázsa szalagot. Említést érdemel még a család (anyuka, nagymama, két kisgyerek), akik kijöttek a résztvevõ úr elé, kávéval „depózni” õt, aranyos gesztus volt, ilyet nem láttam még. Köszönöm minden résztvevõnek a megtisztelõ részvételt!

A pontõri idõtöltés során találkoztam továbbá ismeretlen típusú énekesmadárral, a rá hiába vadászó macskával, felírtam az összes arrajáró vonat szerelvényének összeállítását, elkezdtem kiszámolni a fordulóikat, de belezavarodtam. Figyeltem az arrajáró szilasligetiek reakcióját a molinó láttán, ebbõl néhány szemelvény:

- Hatodik teljesítménytúra, ellenõrzõpont, ez mi lehet? (kisiskolás gyerekek)

- Kihozzák õket, érted, ide a szemétbe kirándulni, .... meg .... ... ...... ....... de hogy pont ide, .... . (harmincas fontosember; a kipontozott helyre tetszõleges káromkodás illeszthetõ)

- <fejcsóválás, ezek-a-mai-fiatalok-nézéssel a pontõr szigorú végigmérése> (két idõs néni)

- Az a csávó az ellenõrzõpont, nem én, he, tõle kérdezd! (tinédzserek)

Volt még néhány, de azokat nem volt érkezésem felírni. Két, viszonylag gyors lefolyású verekedést is láttam, és igazából más érdekes nem történt.

-Kékdroid-

Képek

Isaszegi csata emléktúra 30 túrabeszámoló és képek a turazo.ininet.hu oldalon!

 szia emberek,Isaszegen jártunk..

Az úgy volt,hogy volt egy túra a többi között,és elmentünk rá túratársnõvel,aki autóval szállított.Igen ez is egy helyváltoztatási forma,részemrõl a gyalogost többre értékelem,de hát az autóiparnak és a benzinkutasnak is élni kell..miért is..? amiért a politikusaink többségének,akik értem vannak,megmentenek,kiszolgálnak és általában mindent elkövetnek,hogy jól érezzem magam,kerül,amibe kerül..

az idõ járt,reggelre,a rajt a telephelyrõl pörgõs,nem vagyunk túl sokan,de válogatott arcok,a teljesítménytúrázás ikonjai,a tavalyi gyõztes a senior ll –bõl,a második helyezett és a gyõztes az l-bõl,és persze új arcok is,fiatalok,aminek mindig örülünk. A vasút elõtt balra fordulunk,Janó szól ki autóból,kis túratársnõ szállítja õt is a rajthoz,gyerünk van,pitymallik is,de szúnyog és légy nem bánt még. Cirka kevés fok a celsius,de pozitív. Elsõ pont a Szobor hegyen,alig a település szélén,magányos hölgy,nápolyit õriz. Máris felveszünk másik jelet,a túrázós piktogramok közül a pirosat választjuk,csík formájút,és a Honvédsírok,alma és vegyes pár pecsétel,még nem is égettünk kalóriát,de a figyelmes rendezõ tolja belénk a vitamint,a gyümölcs példásan szép és jóízû. Húzunk tova,a Tusák árokban kapaszkodunk,piros csészegomba figyel,társnõm lecsap rá. Kis bizonytalanság az árok tetején,de megegyezünk és megyünk,balra,nem tarthatunk minduntalan jobbfelé,az körbejárást eredményez(het),és itt a cél egyik ponttól a másikig eljutni,igaz,hiábavaló az ellenkezés,mivel az egész Föld labda formájú és nyolcvan nap alatt megkerülhetõ. Most azonban csak a Bajtemetés felé tartunk,ikon ér utól,hosszú ember botokkal,a botok ezúttal pihennek. Elõzõ napi kutyakalandot mesél,szakadt nadrágszára lobog,de a tempója változatlan,tehát állva hagy bennünket. És a következõ pont,sár és csoki,vegyes páros,érdekes,elõzõ túráimon a hölgyek nem akaszkodtak a pontõrökre ekkora számban,sõt. Akkor ezek szerint mégis tavasz lenne? Mászunk fölfelé,Pap hegy,Pécel,kis cseperészés esõileg,nem komoly,stempli a vasút elõtt autóból,Vár hegy,törmelék csoki és két barátságos hölgy,várják az odúlakót. Látó-patak,most vizes kissé,aztán Csúnya erdõ,Határ hegy. Edina ér utól,majd elkerül,nyomában két bihari,szintén állva hagynak bennünket,hja,a nõi tag messzirõl is látja a jelet. Nagytarcsa felé tartunk, szemétfeldolgozót kerülünk,igen,ez a fejlõdés,ugye,embertársaim? minden szemét lesz,amit az ember egyszer megcsinált,és már nem kell neki többé..ezt smitteltem valakitõl. Látszik az autóút,Edina ér utól a két biharival,megnéztek az itiner által mellõzött részeket,igen,a hatvanas kitûzõért küzdeni kell. Mi csak az ötvenötöt célozzuk. Nagytarcsa,etetés – itatás,valami zöldséges kenõcs,igen ízletesnek vélem. És kifelé,ibolya van a fûben kék és fehér,zöldpoloska a száraz kórón,csak lesz ebbõl valami,ha Pataki Zita segít. Disznónyomok után Kálvária hegy a két latorral és köztük a Megváltóval,Szilas patak és Kerepes,a szilasligeti hévnél a kékdroid pecsétel,magányosan,hölgyek,figyelem..Innen a Gyertyános,egy másik úton,igen szép vonalvezetésûn,kopasz futó el mellettünk,tavalyi nyertese a pontoknak,új arccal küzd a távon,déli indulást tippelek rájuk. A kilátó zárva,de szép,magyaros motívumaival igen impozáns,ezzel bizonyíthatjuk a keleti mandarinok magyareredetét is,építészetileg legalább. Lefelére váltunk,Mogyoród,itt is sikerült építészetileg maradandót alkotni,a sárga ház tájékozódási pont a gödöllõi túrákon is.Tölgyes,a zöld jel az itiner alkotója szerint kikerülendõ,ezt tesszük mi is,és zsírkrétával rögzítjük. Almát tolunk be és megyünk,ez volt az ebéd. Szár hegy,újabb magányos ikon a teljesítménytúrázás palettájáról,többféle sütit és kólát tol elénk. Társnõm tollászkodik,közben Janó és oldalbordája ér be,örülünk egymásnak,õk ottmaradnak továbbörülni.Bolonka tetõ,szarvasokkal és Apó pihenõjével,át az autóút felett,gerinctúra,hollókkal. A mátyásmadarak kardala is tavaszt idéz,reméljük,a kormány végre tesz valamit ez ügyben is. „..sok kérdést már megoldottunk,nem volt soha ilyen jó dolgunk..” ismerõs,ugye? Piros négyzeten vagyunk,patakpart,halastó,Ilka major,Breki sörözõ. Csak egy ugrás,cél,kitûzõ,gratula,sör és unicum Janóval és élete párjával,kilencvenkilenc rögzített képkockával, és haza..

persze,hogy máskor is,köszönjük az egész szíveslátást,remek volt,isaszegiek és útvonalkövetõk..

 IX. Isaszegi csata emléktúra - 2012. április 1., vasárnap

Túrastatisztika:

45 km: 57 induló / 51 teljesítõ (ebbõl 5 fõ nem ért célba, 1 fõ átnevezett 30 km-re)

30 km: 127 induló / 116 teljesítõ (ebbõl 4 fõ nem ért célba, 8 fõ átnevezett 15 km-re)

15 km: 193 induló / 200 teljesítõ (ebbõl 1 fõ nem ért célba)

A túra lényegében az elõzõ évi forgatókönyv szerint zajlott. A napsütéses, ám meglehetõsen szeles idõben a 15 km-es távról a nagyobb iskolás csoportok elmaradtak, a 30 km-es távon szintén kevesen indultak, a 45 km-en viszont a korábbi évekhez képest meglepõen sokan.

2013-ban kerül sor a X., jubileumi rendezésre, így (a 45 km-es helyett) ismét teljesíthetõ lesz 5 évnyi szünet után a klasszikus 55-ös táv - amennyire csak lehetséges, az eredeti útvonalán. A 30-as távban nem tervezünk jelentõs változtatást (az eredeti útvonal kevesebb látnivalót érintett és így megvan a 30 km), a 15 km-es távból viszont teljesíthetõ lesz egy retró változat, az elsõ évben rendezett útvonalon (Isaszeg - Pécel viszonylatban).

Résztvevõinknek köszönjük, hogy az Isaszegi csata emléktúrát választották ezen a napon, teljesítõinknek pedig gratulálunk.

Hevér Gábor, rendezõ

 IX. Isaszegi csata emléktúra     Táv: 44,62 km    szint:1060 m      2012.04.01.

Érdemes volt Reisz Andrásra hallgatni! Vasárnap reggel még betettem a hátizsákomba egy vékonyabb sapka-sál-kesztyû kombinációt. Bizony, többször jól jött mindegyik a nap folyamán. Túrán ennyit még nem öltöztem, vetkõztem. A Nap és a Szél versengése címû mese jutott errõl eszembe. 

Hét körül érkeztünk a rajtba. Nem volt nagy sor elõttünk, hamar ment a regisztráció. Egy igazán részletes itinert kaptunk kézhez. Kétszer sikerült is elvesznünk benne és pár centivel megtoldani az egyébként sem rövid távot, de ezt nem a készítõ(k) hibájának, hanem a mi szövegértési gyengeségünknek tudtuk be. Nagyon tetszett, hogy az ellenõrzõpontok pecsétje kapcsolódott szövegben és/vagy rajzban az érintett helyhez.

Szeretem az olyan túrákat melyek a szép tájak mellett adnak valami történelmi, irodalmi, geológiai, … pluszt is. Ez a túra ilyen volt! Egészen más így átélni a magyar történelem egy jelentõs idõszakát, mint tankönyvekbõl megismerni. Az emlékhelyek végig járásával kéne minden gyereket megtanítani a múlt megértésére, értékeinek megismerésére. Feltételezem, hogy a helyi iskolákban ez így is történik.

A túra kezdõ kilométerei az emlékhelyeket mutatták be. Falumúzeum, Honvéd  emlékmû, Honvédsírok. Az elsõnél volt lehetõség a kiállítás anyagának megtekintésére is. A Gödöllõi-dombságnak ezen a részén még soha nem túráztam. Érdeklõdve vártam mi fog a szemem elé tárulni. A táj, a természet  csak éledezett, uralkodó szín most inkább a szürke volt, de látszott, hogy hamarosan azért még is csak a zöld lesz erre is az úr. Lágy ívû szántóföldek, linkás-lankás erdõs ( fenyõ, bükk, tölgy, akác ), mezõs részek, hosszúkás völgyek, parlagon hagyott földek, erdõirtások, nádasok, tarvágásos területek, … váltogatták egymást. Sok helyen virágzott már a kökény, a Kotlina-völgyben készülõdtek az ibolyák, hogy lila szõnyeget terítsenek a domboldalra.  Több helyen elszáradt aranyvesszõk sorfalát ringatta a szél, vaddohányok százai várták a végleges elszáradást, galagonyák szalutáltak az arra elhaladóknak. Volt ahol kukorica csonkok nyújtóztak az ég felé, több hektáron viszont már sarjadt a vetés. Esõre szomjazott a táj! Magasabb pontokra eljutva gyönyörû völgy kombinációk tárultak elénk. Utunk során többször sikerült beazonosítanunk a Budai-hegyek egy-egy jellegzetes csúcsát is. A jelzések követhetõen és egyenletesen voltak felfestve, volt ahol szalagozás is segítette a helyes út megválasztását. És végül, hogy ne csak az ég kékje kísérje végig utunk, a Tõzeg-tavak gátján áthaladva közeledhettünk a cél felé.

Az ellátás gazdag volt és változatos. A legtöbb ellenõrzõpontnál megkínáltak minket valamivel a kedves pontõrök. Volt nápolyi, alma, csoki, narancs, cukorka, pattogatott kukorica, és többször volt lehetõség víz pótlásra is. A célban a bõség zavara lett úrrá az emberen. Lekváros, - zsíros, - párizsis (vajjal vagy nélküle ) kenyér, hagyma, csalamádé, folyadékpótlás, kávé vásárlási lehetõség.

Az oklevél igényes volt, kitûzõt pedig választani lehetett. Ezeken az emlékhelyek egy-egy részlete köszönt vissza. Számítógépes regisztrációval ellenõrzött menetidõnk, szintidõn belüli teljesítésnek felelt meg.

Köszönjük a lehetõséget és mindazok fáradozását akik vendégszeretettükkel, önzetlen munkájukkal, jelenlétükkel  vagy észrevétlenül a háttérbõl, de mindenképp azon voltak, hogy sikeres legyen ez a mai nap, jó érzéssel távozzanak a túrázók. Mi, így intettünk búcsút Isaszegnek!

Isaszegi emléktúra 30 -as táv

A Hazáért Elõre!

Már tavaly csiklandozott a gondolat, hogy ezen a túrán részt veszek, hisz történelmünknek ez a heroikus fejezete mindig fellelkesít. Elõzõleg már olvasgattam beszámolókat és ezek még inkább meggyõztek, hogy indulnom kell. Mikor hatvanból kigördült a vonat elõször úgy éreztem, hogy saját csapdámba estem: annyira korán akartam indulni, hogy még csak nem is pitymallott. A nevezéskor azonban már éppen jó volt és gyönyörûen lehetett látni. (A rajthelyrõl annyit, hogy annyira szemtelenül egyszerû ez a közelség, hogy túlbonyolítva sikerült elkeveredni a keresésében. :) )

A túra során megtapasztaltam, hogy a Gödöllõi-dombság neve egy picit becsapós: vannak itt olyan helyek, hogy csak ámulok és bámulok. Kiemelnék egy párat: Bajtemetés. Egy jó erõs mûúton való kaptató után szinte homlokon vág, hogy milyen erõd van fent az ellenõrzõpontnál.

Vár-hegy barlangja: bizony nem csak a hegyekre jellemzõ a látványos barlangforma. Bár nem mentem le, azonban mint megtudtam, annyira összkomfortos, hogy valaki lakik is benne.

Honvédsírok: egy sûrûbb erdõ nagy kiterjedésû pihenõhelyén obeliszkek hirdetik az itt elesett katonák hírét. Átjárja a misztikum.

Mindegyik ponton volt még valami különleges és fura érzés egy magaslati pontról, mondjuk Budapestre ránézni, hiszen ezt általában nem innen szoktuk.

A Gazda erdõnél az ellenõrzõpontnál szívem lángsugarú nyara perszelt. Az igen csinos és kedves pontõrök miatt. (Hiába no, ez az egyik gyengepontom a sok közül. :) )

A célbaérés után a lakoma nagyon ízlett: ez a csalamádés zsíros kenyér nagyon biztos pozitív pont. :)

Köszönet a szervezõknek a jókedvért és a pontos munkáért! :)

Talán jövõre jöhet a 45-ös.

VIII. Isaszegi csata emléktúra - 2011. április 3., vasárnap

 Túrastatisztika:

45 km: 44 induló / 43 teljesítõ (ebbõl 1 fõ Pécelen feladta a túrát, 1 fõ 2011.03.13-án rendezõi bejárás keretében teljesítette a távot)

30 km: 180 induló / 172 teljesítõ (ebbõl 9 fõ nem ért célba, 1 fõ pedig 15 km-re nevezett, végül a 30 km-t járta végig)

15 km: 332 induló / 327 teljesítõ (4 fõ feladta, 1 fõ átnevezett 30 km-re)

 A túra rendezésében idén nagyobbrészt az Isaszegi Természetbarát Klub vett részt, az alapító Útvonalkövetõk Klubjából csak az utolsó ellenõrzõpontot, valamint a 15 és 45 km-es távokon a seprûket biztosítottuk. Túránkra meglepõen sokan jöttek el annak ellenére, hogy ezen a napon (részben a környéken) más konkurens túrákat is rendeztek. Ez néha-néha fõleg a rajtban és a célban kisebb fennakadásokhoz is vezetett, amiért utólag is elnézést kérünk. A túrák útvonalán a turistajelzések felfestését, illetve felújítását az Isaszegi Természetbarát Klub lelkes tagjai végezték. Erre helyenként szükség is volt, mivel az elõzõ évhez képest az útvonalakon újítottunk.

A 45 km-es távon a korábbi két (15+30 km) kör helyett egy nagy körtúrává alakítottuk az útvonalat. Kimaradt Gethe úrék háza, Szentgyörgypuszta és a Sápi út, bekerült helyette Sülysáp környékén a Forró-forrás és a Hrabina-hegy. A 30 km-es távon bekerült az Öregtemplom és az isaszegi kálvária, továbbá a két hosszabb távon kisebb változást iktattunk be Pécel elõtt a Pap-hegy környékén (ezúttal a P+ helyett a S sávon), valamint Pécel és Isaszeg között sikerült egy új útvonalat találni és kijelölni, így a forgalmas nagytarcsai mûúton a korábbi 800 helyett csak 130 métert kellett menetelni túrázóinknak. A 15 km-es távon csak a kálvária jelentkezett újdonságként a Z sáv jelzés kisebb módosításával. A korábban alkalmi fehér pötty jelzéssel ellátott Isaszeg - Szentgyörgypuszta - Sápi út - Honvédsírok útvonal pedig új Z+ jelzést kapott, ZL jelzésû leágazással Szentgyörgypusztán a Honvédkereszthez.

Résztvevõinknek köszönjük, hogy az Isaszegi csata emléktúrát választották ezen a napon, teljesítõinknek pedig gratulálunk.

Hevér Gábor, rendezõ

Isaszegi csata emléktúra 30

Ünnepi ruháját próbálta éppen magára Isaszeg városa, mindenütt szorgos kezek csinosították, hogy méltóképpen köszönthesse a világraszóló isaszegi csata soron következõ évfordulóját a Történelmi Napokon.

Ehhez az eseményhez igazodott a teljesítménytúra programja is. A mindenrõl gondoskodó rendezõk jóvoltából elõbb  városismeretbõl vizsgáztattak: alaposan szemügyre vehettem a Szatmáry Zoltán alapította falumúzeum értékes szabadtéri gyûjteményét, aztán felkaptattam a Szobor-hegyre a Honvéd-emlékmûhöz. Fájdalom, a remekbe szabott honvédalak jobb kezében csak a kardja markolatát szorongatta, a kard pengéje hiányzott, pedig Isaszeg címerében minden a helyén van. Sajnos, csak egy futó pillantásra álltam meg a hegy lankáján szerényen meghúzódó, nagyon szépen gondozott zsidótemetõ kapujánál, benéztem a települést egykor benépesítõ szlovákok tájházának - Oblastny dom - udvarára, aztán felszaladtam az Árpád-kori Öregtemplomhoz és a dombtetõn újjáépített Kálváriához. Útunk most már a természetben folytatódott, jelzett ösvényen, a honvédsírokig.

A megcsodálni való Öreg-hegy üdülõtelkein szorgalmas kerti munkák folytak, lelkes kutyák üdvözöltek harsányan, de nagyon kiváncsian vártam a Bajtemetésen az elhagyott szovjet katonai bázissal való találkozást. A föld alá helyezett, elõre gyártott  elemekbõl összeilleszett építmények lehettek fedezékek vagy javító-technikai bázisok, a nagyobb méretû bunker harcálláspontul szolgálhatott, a csupasz betonkockákon lokátorok települhettek, a  téglából épített egy-kétszintes házak a kiszolgáló személyzet számára készülhettek. Lepusztult állapotukban egyszerre voltak félelmetesek, egyben szánalmat ébresztõek. Ebben az egész romegyüttesben csak a karcsú geodéziai torony jelentett üdítõ kivételt.

A túra vitathatatlanul leglátványosabb része - természeti szépségei okán - a fényképezésre csábító Koporsó-völgyi szakasz volt. Álmélkodásomból egészen addig futotta, hogy a P+-on Tolnát-Baranyát  bejártam, míg végre tájékozottabb túratársaim térítettek vissza a helyes S--ra. Egy szó, mint száz, ide a csalóka elágazáshoz  tilalomfa kellett volna: Erre gyere, ne menj arra!

A Látó-hegyi-patak völgye arról lett nevezetes, hogy elszánt terepmotorosok rajával futottam össze vagy õk botlottak belém. A  keréknyomokból az volt kivehetõ, hogy remek gyakorlóterepet találtak itt maguknak különféle kunsztok bemutatására.  

A rendezés dicséretes -  a  mintaszerû pontõri munkára és a lukulluszi ellátásra panaszom nem lehet, mi több a számítógépes részleg is hozta az eredményeket, ha nem is azonnal - az idõjárás elõzékeny, a túraélmény pedig felejthetetlen volt!

Külön köszönet a segítõkész, jóindulatú és barátságos túratársaknak!   

Ha 1-tõl 10 pontig lehet pontozni a túrát, akkor 11 pont. :)



Ez a túra belépett a kedvenc túráim közé, amihez a csodás idõ is hozzájárult.



Könnyen megközelíthetõ rajt, érthetõ útvonalleírás, gyors regisztráció, minden adott volt az induláshoz. Útközben szinte minden ponton kaptunk valami ellátást, ami önmagában nem biztos, hogy sokat mond, de volt 17 ellenõrzõpont. :) A pontokon egyébként mindenhol kedves pontõrök vártak, és segítettek, amikor kellett. A környéken sokszor jártam már, de ez a túra olyan helyekre is elvitt, amiknek a létezésérõl eddig nem is tudtam, pedig mindenképp érdemes õket ismerni. A célban is gyorsan lezajlott az adminisztráció, majd itt is bõséges ellátás várt.



Egyszerûen szuper volt! Köszönjük a szervezést!

2010-es résztvevõk és teljesítési idõk

http://itk.isaszeg.info/vii-isaszegi-csata-emlektura