Túrabeszámolók

Fekete-hegyek 25 (Biatorbágy - Zugligeti Általános Iskola)



Szokásommal ellentétben, miszerint minél késõbb rajtolok, ezen a túrán már a rajt elõtt 10 perccel neveztem, mivel családi okok miatt minél hamarabb haza szerettem volna érni. Ezért is lett 25 a 40 helyett (illetve mátrai Nagy-Hársas 50 helyett). Az itinert gyorsan átnéztem, jól használhatónak tûnt. Menetközben nem nagyon szorultam rá, csak a pontokon néztem, milyen jelen kell továbbmenni a következõ pontig. Ebben segített, hogy az útvonal nagy részét ismertem már korábbról.



Efemm 7 órakor jó utat kívánt, így indítva szép napsütéses idõben a már ott várakozó kb. 20 fõt.



Kényelmesen gyors gyalogtempóval egybõl az élre álltam, legalábbis azt hittem. A zebra után egy civil ruhásnak látszó hölgy ment elõttem, akit csak az autópálya utáni zajvédõ fal elõtti lépcsõkön elõztem meg, és nem sokkal késõbb bizonyossá is vált, hogy õ is a túrán vesz részt. A tempón nem változtatva egy kockás inges srác kivételével a többiek kezdtek lemaradni. Hiába, a kemény legények ugye ma keményebb túrákon indultak, nem itt, úgyhogy vakok közt a félszemû is király alapon gondoltam arra, hogy egyelõre én vagyok a leggyorsabb. A hétvégi kertek után volt egy trükkösebb kanyarkombináció, de jól fel volt festve, úgyhogy rövid tanakodás után - mivel az itiner már a hátizsákban volt - meg lett a következõ jelzés az erdõben. Az elsõ rétrõl nagyon szép kilátás volt, a közeli települések mögött látszott a Nagy Gete, a Gerecse, a Vértes. A cipõm orra beázott a nedves fûtõl, de különösebben nem zavart. Itt értem utol egy korábban rajtoló idõsebb urat, és ismét az élre álltam. :-) Kacskaringós, szûk utakon próbáltam minél kullancsmentesebben haladni, de közben vissza kellett fognom magam, nehogy pontnyitás elõtt érjek Fõ-kút-forráshoz. Mindenesetre megállapítottam, hogy a zöld háromszög felfestõi élvezetes vonalvezetésû utat terveztek számunkra, melyet azonban szalagok nélkül nehézkes lett volna követni.



Fõ-kút-forrásnál (3,2 km) a pontõr már szerencsére ott volt, 7:29-kor pecsételt (nyitás elõtt 1 perccel), aztán rövid beszélgetés után továbbindultam. Innentõl a pátyi útig hasonló stílusban ment tovább az út, szóval kellettek a szalagok. Egyébként az egész túra során elég jó volt a szalagozás, bár néha így is gondolkoztam, merre tovább, vagy biztosan jófelé megyek-e. A Páty széli házak után már "igazi" erdei turistautakon haladhattam. Az elõzõ szakasz "gyors" teljesítése miatt itt még jobban visszafogtam magam, aminek persze késõbb meg lett az eredménye...

Az erdõben több réten is áthaladtam, többek közt egy nagyon szép legelõn is. Hamarosan elértem a Zöld 45-rõl ismerõs szakaszt. Persze volt kerítésmászás is kétszer. A telki úton áthaladva már tudtam, hogy ellazsáltam az idõt, és nem fogok pontnyitásra felérni a kilátóhoz. Úgyhogy belehúztam egy kicsit, felfelé úgyis szeretek sietni, legalábbis amíg bírom. Az elsõ rét után volt az a szakasz, ami 10 héttel ezelõtt eléggé sáros volt, hmm. Mondjuk szembe irányban lefelé a megfelelõ lábbeliben én eléggé élveztem anno, de ma felfelé szenvedés lett volna. Helyette jól járható volt az út, bár látszott rajta, hogy valakik valamiért szétjárták valamikor... :-)

Tarnai pihenõ csodálatos volt, mint mindig. Nekem az egyik kedvenc helyem a budai hegységben. Imádom a természetesen panorámás helyeket és az erdei fenyõket is, nekem ennyi bõven elég. Egy kicsit megálltam, de aztán tovasiettem. Egyre több turistával találkoztam, de ezen nincs mit csodálkozni. A kilátó felé is látszott, hogy sáros idõben is jártak errefelé már sokan, de ma szilárd volt a talaj mindenhol.



A Csergezán-kilátónál (10,8 km) többen is voltak, és bár nyitás (8:30) után értem oda, a pontõr még annyira pakolódott, hogy észre sem vett egy ideig, én meg nem tudtam kit is kell keresnem. Egy-két perc után meglett, kaptam pecsétet (8:38), majd nehezen kibontotta a nápolyis dobozát, melybõl két példány hamarosan a gyomrom martalékává vált. Megbeszéltük a hogyan-továbbot, ez jól is jött, mert hiába ismerem a környéket, másfelé indultam volna tovább. Hiába, senki sem tökéletes.

80 percem volt a következõ kereken 10 km-re, úgyhogy belehúztam. Tudtam, hogy itt könnyebb idõt nyerni, mert nincs olyan sok szint. Jól követhetõ szalagozás vitt a gombázás miatt jól ismert piros háromszögre, ahol találkoztam is gombakeresõkkel. A piros háromszög vélhetõen legmagasabb pontjától gyorsan lehetett haladni a piros-jobbra-elágazásig. Vörös-pocsolya elõtt az emelkedõ sokkal könnyebbnek tûnt, mint ahogyan emlékeztem. Ennyit számít fél éves intenzív t.túrázás és egy jó cipõ? Lehet.

A piros egyik rétjén haladva láttam Zoli bácsit is, akit majd' mindenki ismer pesti gombász körökben. Róla elég annyit, hogy egy másik elismert gombász szerint vannak olyan, a gyanú szerint allergiát és kivételesen halált okozó gombák, melyeket csak a finnek esznek meg, meg a Zoli bácsi. :-) Zoli bácsi 70-80 között jár és ugyan ferde háttal, de majd' minden hétvégén egy kisebb teljesítménytúrát teljesít azzal, hogy legalább 5-10 kilométereket bejár, majd elemzi a mások által talált gombákat is. Most nem beszélgettem vele, mert már a piros általam nem ismert részén haladtam, és nem tudtam mennyi van vissza.

A villanyvezetékhez kiérve teljesen ledöbbentem a panorámától. A budai hegység budapesti része nagyon jól látható innen. Persze tudom, hogy pl. a Piros 85 is erre jön, de azt a többség itt már sötétben teljesíti. Amúgy az sem lehet rossz. Továbbhaladva áthaladtam a Fekete-fejen, ahol szégyenszemre még sosem jártam, pedig már lassan öt éve ezen a környéken lakom. A parkoló elõtt egyre több turistával találkoztam, még egy másik túra ellenõrzõ pontja elõtt is elhaladtam.



A parkolóban (20,8 km) 9:59-kor pecsételtem, épp nyitás elõtt. Állítólag itt volt kenyér is, csak valószínûleg túl korán érkeztem, mert nekem nem ajánlotta a fiatalka pontõr hölgy. Itt elég sokan voltak, néhányan a tíz kilométeres távról, meg elég sokan valami másik szervezett túrán résztvevõk is. Más teendõ nem lévén, hamar tovább indultam. Innentõl végre bele lehetett húzni, mert a pontok hamarabb nyitottak az átlagsebességemnél. Persze felfelé nem tudtam 7,6 km/h-val menni. Épp akkor jött egy vonat miután elõször átkeltem a síneken. A lila márián még nem jártam, de tetszett. Újra kereszteztem a síneket, megint jött a vonat. Persze õ több utat tett meg, de szerintem mégis elég ennyi az õ sebességérõl. :-)



A Kis-Hárs-hegyi kilátónál (22,7 km) már nyitás (10:15) után pecsételtem (10:19), választhattam ét- vagy tejcsokiból egyet. Próbáltak marasztalni a pontõrök, de mondtam, hogy sietek. Innentõl általam még járatlan, jelzetlen úton mentem szalagozás segítségével tovább. Elõbb szerpentinen lefelé, majd a gyermekvasút keresztezése után néhány perc múlva már lakott területen jártam. Tovább haladva kezdtem csak ráismerni (Zöld 45, ToJáS 40), hogy a zöld sávnak a volt hárs-hegyi kemping feletti részénél járok. Egy kis lejtõ után emelkedõ jött, aztán a budakeszi úton és utána is felfelé kellett menni. A sûrûben egy bal kanyar után már többnyire csak szintben kellett tovább menni. A Libegõ 11x-rõl is ismert kényelmes zöld szakasz és a zöld háromszög keresztezõdése után szintben kellett továbbmenni egy szûk, általam eddig járatlan, szalagozott szakaszon. Hamar kiértem a Zugligeti útra, melyen a célnak helyt adó iskoláig kellett haladni. Az iskola elõtt kiírták, hogyan kell megközelíteni a célt, ez jól jött, mert több útvonalon is voltak szalagozások. Az iskolát balról a Zugligeti úton kerülve, a zebránál kellett bemenni, de még mindig nem értem a célba, mert egy hölgy rám szólt, hogy az õ sorába álljak be. Kicsit csodálkoztam, mert 25 és 40 kilométeren nem volt elõttem senki, de még 10 kilométeren sem nagyon láttam túratársakat beérkezni. Persze hamar kiderült, hogy nem rajtolni akarok, hanem beérkeztem, így tovább irányítottak.



Fel kellett menni egy lépcsõn, hogy a célba (25,7 km) érjek 10:48-kor. Az eddigi pontokhoz hasonlóan itt sem voltak felkészülve egy ilyen korai érkezõre, pedig már 10:30-tól nyitva voltak. Sebaj, amíg folyt az adminisztráció, addig megmosakodtam, majd megittam három pohár szörpöt.



A rendezõkön hatalmas kerek kitûzõ volt látható, féltem tõle, hogy én is ilyet kapok, ehelyett egy közepes méretû téglalap alakú kitûzõm lett, melynek bal oldalán az új Csergezán kilátó (legmagasabb budai hegy: Nagy Kopasz, 559m), jobb oldalán pedig a Kis-Hárs-hegyi körlépcsõs kilátó van. Nagyon tetszik.



Az átlagsebességem 6,76 km/h lett, és a legkorábbi rajt mellett még így is necces volt a pontok érintése, szóval aki még gyorsabban szeretne haladni, az késõbb induljon. Idén héttõl tízig volt a rajt Biatorbágyról, én is csak a családi események miatt indultam ily korán. A célból kerek negyed óránként indultak a 155-ös buszok a János kórház és a Moszkva tér felé. A 11 órás busszal lementem a Moszkva térre majd átvillamosoztam a Déli-hez, ahol az autóm parkolt. Elindultam haza, még boltba is mentem ezt-azt vásárolni és pont délre értem haza. Az ebéd még nem volt kész, viszont szüleim már rég megérkeztek, úgyhogy zuhanyzás után elaltathattam pont egy hónapos kicsi lányomat, majd csatlakozhattam a családi ebédhez. A túra után a gulyásleves és házi sült kolbász igencsak jól jött. :-)



Összességében elsõ rendezésnek teljesen jó volt ez a túra, nekem megérte eljönni.