Túrabeszámolók


Budai

vajonmerreTúra éve: 20072007.05.17 10:26:11
Budai 50 (kicsit "futós", sorry)

Kellemesen borongós idõben rajt 7-kor Szépjuhásznéról. Nagy-Hárs-hegyre fölfelé tempós mászás, elõzgetés. A kilátótól kemény futás lefelé. Felzárkózom két elõttem induló futó mögé. Lefelé nagyon tudom nyomni, de a Nagyrétnél már lemaradok, fölfelé még nagyon nem megy :-) Kemény mászás jön Hûvösvölgy után az S jelzésen a hegyre, majd villámgyors lezúzás és máris a Határ-nyereg jön. Az Újlaki-hegyre vezetõ brutál emelkedõn elõzök egy kis csapatot, nekem is a fülemen kell vennem a levegõt. A sziklás csúcsról gyönyörû kilátás a becsületes túrázó jutalma, ide nagyon kéne egy ep. , mert jópáran kihagyták. De ha már felmásztam, akkor jár egy kellemes, néhol kidõlt fás vízmosás lefelé, ahol megiramodva, jó tempóban már itt is Virágos-nyereg (8 km, menetidõ 70 perc).

Itt egy kedves túratárs felhívja a figyelmemet egy most következõ, zizis útelágazásra. Köszönöm neki mégegyszer! Nagyon kellemesen futható, kb. szintes rész jön, letudom a valóban elnézhetõ elágazást, ahol az S jelzés egy szûk, egyemberes ösvényen halad sokáig. Jópár túratársat elõzök, mindenki elõzékenyen elenged. Sváb Laci bácsit is látom, és Döme63-ékat kavarom meg suta elõzési manõveremmel. Leérek a meglepõen tiszta vizû Paprikás-patakhoz az Alsó-Jegenye-völgybe, esni kezd az esõ. Itt sétálok, eszek egy kis mogyit, és elérem a 2.ep-t a Hidegkúti utat (13,5 km menetidõ 1 óra 50 perc).

L. Béla bácsi idõzik itt Mária nénivel. Szerencsére ez itt egy fedett kajapont, mert közben rendesen rákezd az esõ. Az öregek esõkabátban indulnak tovább, én még eszem egy hagymás kenyeret. Esõkabátom persze nincs, a futócipõm enyhén vízálló, a futógatya gyorsan száradó, a pólóm pamut, de remélem, hogy nem lesz tartós az áldás. Kemény kapaszkodás jön az aszfaltot elhagyva. Elõzöm a gyorsan haladó öregeket, majd elsuhan egy futó páros, akik felfelé is mennek mint a gép. Lassan eláll az esõ, és pici belefutásokkal elérem a Zsíros-hegy ep.-t (19,4 km menetidõ 2 óra 45 perc), ahol a pontõrhölgy éppen fekvõtámaszokat nyom a hideg miatt :-)

Veszek egy édes és egy sós sütit és már ragyogó napsütésben mászom fel hosszan Nagy-Szénásra. Lassan a pólóm is megszárad. Az emlékfalnál - ami az egyik 25-ös táv célja - szépen továbbintenek (és egy majd átlépendõ villanypásztorral riogatnak), mert az 50-es távon haladóknak itt nem jár pecsét. Furi ez egy kicsit, de a Budai-hegység egyik legszebb panorámája elûzi a borús gondolatokat.

Kis kocogással és keresgéléssel rálelek a K+ jelzésre. Gyors mászás Kutya-hegyre, majd a jól futható lejtõn minden ok nélkül elkezd szúrni az oldalam, gyaloglásra váltok egy pár percre, majd újra megy egy kis futás. Mire belelendülnék, a késõbb induló, másik 25-ös táv résztvevõinek kell a kerítésen átirányítani. Átjutok a rettegett villanypásztoron (inkább csak a romjain), és jön a nem túl jól jelzett , turistajelzés nélküli része a túrának. A segítõ "B" betû is sajnos nagyon ritkás :-( Próbálok megbízni egy hosszú szakaszon holmi piros nyilakban, és ezek végül elvisznek egy újabb "B" betûig szerencsére.Itt utólér egy kedves bajszos futó,aki magával invitál, és akivel kellemesen beszélgetve Telkiig együtt futok. Kapok tõle menetközben egy-két futással kapcsolatos jótanácsot is. Maradjuk annyiban, hogy Telkin belül valószínûleg alternatív útonalon közelítettük meg a Kerék-vendéglõt (35,4 km mentidõ 4 óra 38 perc), Kékdroid feddõ kérdése késõbb jogos volt :-)

Egy kóla lecsúszik, és búcsút veszek alkalmi futótársamtól. Kékdroidhoz csatlakozom, együtt megyünk innen végig. Kemény mászások jönnek a "B", Z+, S+,Z és P háromszögeken, jó 300 méter szintet is pakolunk az eddigiek mellé. Kutya meleg lesz közben, de végre fennt vagyunk: Vörös-pocsolyás-hát (42 km menetidõ : 6 óra 5 perc). Elég gyenge maratoni idõ ez :-)

A lefeléken kocogunk még egy kicsit, és a P jelzésen az erdõ után jön a "becsület mezeje", a jókora, P jelzéses kurflival. Természetesen a jelzésen megyünk, nem a réten át. Érdekes, hogy az Erzsébet kilátó most nem tûnik olyan messzinek, mint a "Piros85" túrák hideg éjjelein, 70 km-el a lábban :-) Nyerítõ lovak mellett érünk az utolsó ep-hez a Perneházy-réthez (49,4 km menetidõ: 6 óra 55 perc). Valahogy nem éreztük, hogy jó 8-as tempóval sétáltunk volna, itt valami zizi lehet a távadatoknál.

Mindegy , kapunk finom szódát a kedves pontõr hölgyektõl, és megtámadjuk Fekete-fejet. Jó kis mászás, lekocogás, majd életveszélyes úttest következik. Nagyon "nemszeretem" mászás jön a sétakörútig, de ez már a célegyenes, jól kilépünk, és még átsuhanunk a gyerekvasút szerelvénye elõtt. Az 51,8 km-nél lévõ célba 7 óra 28 perccel érkezem.

Nagyon szép kis jelvényt kapunk, a büfében kellemesen méretes palcsintákat adnak és minden szép és jó :-) Jó kis túra ez a "Budai 50", jövõre is jövök, ha úgy jön ki a lépés. Jócskán a résztvevõk becsületére apellál, dehát ez van.