Túrabeszámolók
|
|
II. Libaterelõ teljesítménytúra Úri körül, babatáv
Jó régen nem írtam túrabeszámolót, azonban olyan kellemes csalódást jelentett ez a mai túra, amit feltétlenül szeretnék másokkal is megosztani.
A 300Ft-os nevezési díj miatt kis elvárásokkal indultam útnak (vonattal a Keletibõl Sülysápig, majd onnan busszal Úriba).
Leginkább csak az útvonal követhetõségében bíztam, mert a túra nem turistaösvényeken halad. Több kívánságom nem is igazán volt erre a a napra (kivéve az esõmentes kellemes túraidõt, persze).
A rajt Úri községben, a Mûvelõdési Házban volt, ahol meglepõen sok túrázó gyülekezett, és a rajtoltatás gördülékeny, gyorsan ment, számítógépes regisztrációval. Mindhárom táv könnyûnek számít az alföldi terepen, és a legkisebb 8,4km-es távon, amire én is neveztem, különösen sok kisgyerekes család, babakocsisok, kisiskolás csapat, ovis csapat stb. vett részt, jó volt látni.
Az útvonal követésével nem lehetett probléma, mert példaértékûen ki volt szalagozva. A falut elhagyva egy kb. 2 km hosszú, kellemes földúton haladt a túra, amerre a szem ellát, követni lehetett a túrázók kígyózó sorát. Az elsõ ellenõrzõpont egy nagyon szép és népszerû horgásztó partján, a halõr háznál volt. A rajtban kamerázó, fényképezõ fiatalember már itt is volt autójával, és ismételten lencsevégre kapott a pocakommal, így úgy érzem, elég esélyes hogy bekerülök a rendezvény galériájába :)
A pontõrök kérés nélkül, készségesen magyarázták, hogy itt válnak szét a résztávok, és nekem merre kell tovább haladnom.
A tavat félig megkerülve, továbbra is földúton haladtunk a 2. EP-ig, ahol 3 féle csokiból lehetett választani, és málna-és narancs szörpöt, szódát lehetett fogyasztani. Innen, végig az aszfaltúton, nagyon hamar visszaértem a faluba, de útközben még egyszer volt szerencsém találkozni a sajtófelelõssel :) A célban átvettem az oklevelet, sajnos a kitûzõ a vártnál jóval nagyobb létszám miatt elfogyott, ígérték, pótolják, természetesen nem haragudtam érte (reggel 7-tõl 10-ig lehetett nevezni, én 9:20-kor indultam, már eléggé a vége felé lehettem a mezõnynek). Közben a beérkezõk adatainak feldolgozásával párhuzamosan, projektoron folyamatosan vetítették a célbaérõk listáját (!!!)
Hogy némi kritikát is mondjak, az egyetlen fejlesztést igénylõ pont a célban a frissítõ asztal. Minden bizonnyal a rendezõket is meglepte a túrázók nagy létszáma, mert egy kicsit alulméretezettnek tûnt az etetés megoldása. 2 asztalon kitéve 2 bödön zsír, só, 2 kg szeletelt kenyér, és néhány tálban csalamádé, hagyma, paradicsom, és mindenki keni magának, de villa sincs, és mindenki szabad kézzel nyúl a csalamádéba stb. Feltorlódik a sor, és kissé vontatott lesz az egész, plusz hamar elfogy minden, és szólni kell hogy pótolják. Ehelyett talán hasznosabb volna, ha eggyel kevesebb szervezõ foglalkozna a "médiával" , és odaállna az asztal mellé, kenni a kenyeret, hogy gördülékenyebb legyen a folyamat. De a rendezõk lelkesedését és igyekezetét látva, jövõre, mikor már hordozóban hozzuk a babát, biztosan ezt is tökélyre fejlesztik. 9,5/10 pontos túra volt, gratulálok a rendezõgárdának, és mindenkinek ajánlom ezt a túrát, vigyétek a gyerkõcöt és a nagymamát is. |
| | | | |
|
|
Teljesített túrák száma: 16, tételesen:
HÓ-FEJÉRKE/PIROSKA 35, BARLANGTÓL BARLANGIG, MARGITA 20, ZÖLD 45, MÁTRAHEGY 40, A VÁROS PEREMÉN, GERECSE 50, KINIZSI 40, OROSZLÁNY 40, LOWE ALPINE MARATON, FALASOK(K)25, SZENT LÁSZLÓ-MENET, VÉRTESI BARANGOLÁSOK 15, KOZMA 30, MONOTON MARATON, TORTÚRA 65
Össztáv: 606 km
Össz szintemelkedés: 16080 m
Feladott túrák száma: 2 (Budai 50 és Corvin 80, elõbbi eltévedés, utóbbi szénné égés miatt)
Szintidõn túl: 0
Leghosszabb: Szent László-menet, Tortúra 65
Legrövidebb: Vértesi barangolások 15
Legszintesebb: Tortúra 65
Legnehezebb: Monoton Maraton
Legemlékezetesebb: Szent László-menet
Egyéb "leg": Mátrahegy 40, legfiatalabb nõi teljesítõ
Túramozgalom: Vértes túrázója
Pontõrködés: Tatabánya 30
Egyéb: bronz és ezüst természetjáró minõsítés
Fõ cél 2008: Kinizsi 100, ill. 1000 km teljesítése
Minden kedves túrázónak kilométerekben és élményekben gazdag boldog új évet kívánok!
|
| | | | |
|
|
Falasokk 25
25,8km, 950m
Emlékezetes túranap: az elsõ teljesítménytúrám egyedül!
Minden hiába, akárkit nyúzok a héten, senki nem ér rá/nem bírná/nem akarja, stb. Egyedül kell menni!
Kómázok a fél 6-os vonaton Pest fele. A Moszkva téren felszállok a 22-es buszra, amivel jónéhány túrázó külsejû emberke utazik :-)
A rajtnál még óriási dilemmában vagyok, bevállaljam az 50est egyedül? Nyuszi vagyok, nem merem. 7:30-as rajtidõvel nekivágok a 25-ösnek. Korrektnek tûnõ (az is volt), alapos, mondhatni szájbarágós itinert kapok, örülök is neki, olvasom bõszen.
"A büfétõl kilépve jobbra indulunk el, az elsõ zöld körút jelzés egy fenyõfán lesz." Lesek.... áá, fenyõfa, jelzés megvan.... jujj, de jó, induláááás!!! Hmm, hol van már az a kisvasút? ....felettébb gyanús.... sárga és piros jelzések? Azok aztán nincsenek... Hehe, hehehe. A tantusz koppanása messzire hallatszódott, amikor rájöttem, hogy rögtön, a túra elsõ méterén a rossz irányba indultam el. Mintha fordítva csinálnám a túrát. Éljen, hurrá, most azonnal hazamegyek, kicsi Mazsi, nem kell neked egyedül túrázgatni a sötét erdõben...... :-/
Nyomás vissza. Néhány túrázó bevárása. 10 perc mínusz. Elindulás a jó irányba. Mindjárt meg is van az elsõ pecsét a Hárs-hegyi Körúton! Nah, nyomás le a piroson. A túra elsõ komoly emelkedõje, a Fekete-fej nem sokat váratott magára. Még soha nem jártam erre. Tovább a piroson. Szalagozás mentén levágunk egy kanyart.
A Kecske-hátnál a pont jóval hamarabb jön, mint a térképen. A tejkaramellát elraktározom, és nemsokára letérek a piros kereszt jelzésre, az út kellemesen ereszkedik Remeteszõlõsig. Túrázókkal nem igen találkozok, néha elengedek egy-két futó kollégát. A szalagozás állandó, biztonságot nyújt. A falu után a kék kereszt a Remete-szurdok felé vezet, majd nemsokára áttérek a kék sáv jelzésre. "A roppant barátságos kis emelkedõ", mely a Remete-hegyre visz fel, rendesen megszenvedtet. Most örülök, hogy nincs velem senki, tök egyedül vagyok, senki nem látja a szenvedésemet. A vége különösen nehéz, sziklás, de egyszer csak felérek. És a panoráma tényleg szép. Szusszanok egyet, nemsokára elérem a nyeregben található EP-t. Egy kisgyerekes család vár a pontban, aranyos pici lánytól kapok pecsétet :-) Ereszkedés Budaliget felé, itt egy kicsit összegyûlik a mezõny, végre nem érzem úgy, hogy én vagyok az egyedüli résztvevõ.
Egy kis aszfaltos szakasz után hamar elérek Solymárra, majd egyik kedvenc útvonalamra, az Alsó-Jegenye-völgybe. A zöld és sárga jelzések elágazásánál a frissítõ pontban kivételesen nem kell semmi, se a zsíros kenyér, se a lekváros kenyér nem esne jól, gyümi kéne, almán, banánon jár az eszem, de az most sajna nincs. Ezért továbbindulok, a zöld jelzésen fél órán belül elérem a Tök-hegy alját, begyûjtök még egy pecsétet, felnézek a hegyre, és vigyorgok kínomban, ugye nem gondolják komolyan, hogy ODA FEL? Dehogynem. Az itiner magasssági vázlata valóságos függõleges egyenesként ábrázolja a szakaszt. Rettenet. Elindulok felfelé, gyök 2 km/h-val. Beér egy középkorú férfi, biztat, de én aztán ráérek. Az órámra pillantok, minden tökéletes, reális a 6 órán belüli teljesítés (szintidõ 8óra). Még nem látom a tetejét, (de a fényt az alagút végén már igen :-/ ) mikor feltûnik a sárga jelzés, valósággal bevetõdöm balra, és megiszok lendületbõl 7,5dl vizet.
A hegyoldalban hullámzó út ismerõs, innentõl már csak nem lehet probléma a hátralévõ kb 9 kilin! Az Újlaki-hegy az elõzõ 3 mászás után már csak dombocskának tûnik. Egy müzliszeletet kapunk a pontban. Nem sokkal késõbb a határkõnél lefolyok az eszméletlen meredek úton. Áttérek a piros körút jelzésre, és nemsokára a libanoni cédrusnál lévõ utolsó ellenõrzõ pontra érkezem. Alma, jujj, de jó, egész túrán ez hiányzott. Magamhoz ragadok egy kapitális méretû példányt. Megállok, rágcsálok. A fa tényleg különleges, impozáns, méltóságteljes látványt nyújt, még nem láttam ilyet, tetszik nagyon. Sajnos a kitûzött 6 óra érdekében tovább kell indulni. Követem a szalagozást, közben egyre több túrázó tûnik fel, összeér a mezõny. Önelégült arccal majszolom a túlméretezett almát, örül a fejem. A Schüller úti emelkedõ már meg se kottyan, mindjárt célba érek. Vissza a zöld körút jelzésre, most a megfelelõ irányban haladok rajta, már itt is a cél. 5:53. Juhé, de örülök. Az oklevél és kitûzõ begyûjtése után már itt is a 22-es busz, irány haza.
Nagyon örülök, hogy az elején elkövetett szerencsétlenkedés után tévelygés és bénázás nélkül sikerült végigmennem ezen a szép, de a rövidsége ellenére nehezebb túrán. Jövõre feltétlenül az 50-esen indulok. Köszönet a rendezõknek a színvonalas szervezésért! |
| | | | |
|
