Budai 30
A várható idõjárási viszonyok, és a korábbi napok esõzései miatt úgy döntöttem, hogy csak a rövidebb távon indulok, így egy újabb családias hangulatú túra volt tervben. Reggel korai indulást terveztünk, így én már 6:30 körül a Moszkva téren toporogtam, és vártam hogy beérjen, a vonat, illetve a villamos. Rajtnál végül a papírunkra 7:10 került, de végül csak 7:20 körül sikerült nekivágni. A csomagjainkat gondosan átnéztük, és ami felesleges volt azt otthagytuk a rajt/célban. A tényleges rajt után még napsütésben vágtunk neki a túrának, és reméltük, hogy ez minnél tovább ki is fog tartani. Az elsõ 13Km a megszokott már már túlságosan is jól ismert S- jelzésen ment. Kaán kilátónál begyûjtöttük rögtön az elsõ pecsétet, és már robogtunk is tovább. Hûvösvölgy, vadaspark, határnyereg. A kellemes kaptató után odafent az aszfalt út végén várt ránk egy újapp pontõr. Nagyjából itt láthattuk utoljára a napot. A felhõk egyre jobban gyülekeztek, és vastagodtak... de mi tarthatatlanul megmásztuk az újlaki hegyet, majd a túloldalán akkora lendületet vettünk, hogy virágos nyeregnél csak átrobogtunk, és meg sem álltunk Alsó jegenye völgyig. Itt volt a nagy etetõ itató pont, aminek igazán örültem mert a saját ellátmányom a táska legalján volt, és nem sok kedvem lett volna kibányászni. Gyorsan lecsúszott 4 pohár piros és sárga izû szörp, meg egy szelet hagymás kenyér :) A rövid pihenõ közben természetesen a tintából is begyûjtöttük a fejadagokat, és már mentünk is tova. Útközben kaptuk az infót, hogy JÖN JÖN JÖN.... közeledik..... az esõ. Mi pedig mentünk, hogy beérjünk elõtte. Ezen a szakaszon a füzet közepén található térkép segített, mert a táblázatos útvonalleírás szerint 700 méterre lett volna a következõ pont, de mi nem hagytuk magunkat megtéveszteni, és kis bizonytalansággal ugyan, de a fénymásolt térkép segítségével mindig a helyes irányt választottuk. El is értünk a Remete szurdokban lévõ pontig, ahol igazi családi manufaktúrában kaptuk az újabb pecséteket. A szurdok végén, nem a Téry-n megszokott mászás következett, hanem egy újabb aszfaltos etapp. Becsülettel legyûrtük, habár nem volt a kedvencünk. Utána már vöröspocsolyáshoz másztunk felfelé, sõt talán már csak 2-300 méterre voltunk, amikor konstatáltuk, hogy elkezdett csepegni az esõ. Ez még nem volt zavaró, hiszen a fák koronája felfogta. Vpocsolyásnál kaptunk egy újabb pecsétet, csokit, és már mentünk is tova. Menekültünk az esõ elõl. A petneházy lovarda elõtti nyílt terepen aztán elõkerültek az esõkabátok, hiszen itt elfogytak a fák, és mostmár minket áztatott az égi áldás. A fekete fej u.-nál lévõ pontnál még jóhiszemûen kinálgatták a vizet... mintha nem lenne belõle elég :) mindenesetre megköszöntük szépen, és nekivágtunk az utolsó elõtti emelkedõnek. Rövid kaptató ez is. Mire kifulladna az ember már fel is ért. A mostanra folyamatossá váló esõ ellenére még jó terepviszonyok között tudtunk menni. Az aszfaltot keresztezve már felfelé kapaszkodtunk a hárshegyi körútra. Szó szerint kapaszkodtunk, mert az út eleje szép csúszós sárral volt bevonva, amin az eber többet csúszik vissza mint amekkkorát lép. Az akadály ellenére felértünk a kövesebb részre, ahol már nem volt gond a haladással. A Piros sávon ereszkedtünk le és 12:45-kor már a célban öltöztünk át a száraz ruhákba.
A rendezõségnek külön köszönet jár a bõséges kajáért, csokiért, a rajtban alkalmazott nevezési technikának. Nem tököltek mindenféle lapokkal, hanem fizettünk, és kaptuk a menetlapot. Kiváló szervezés volt, ami kicsit meg is lepett, hiszen a korábbi Budai 50-es tapasztalataim - kétezres évek elején - szerint a szervezés elég gyenge volt. Idén minden klappolt. Még az idõjárás is, hiszen csak a végén kapott el, és akkor is kimélt minket az esõ. A hétvége hátralevõ részén ki se mozdultam a lakásból, csak az ablakon keresztül szemléltem az égi itéletet. A túrán úgyis kimozogtam magam, és jól kibeszéltük a család, és a világ dolgait :)
Köszönet a rendezõknek, és további sikeres rendezést. |
