OKT

Káptalantóti - Szentbékkálla

Káptalantóti - Badacsonytördemic

Szentbékkálla - Nagyvázsony

 Balatonhenye-Szentbékkálla

A faluban ketten is megkérdezték, hogy hová megyünk és elmondták merre vezet az út. A kaptató nem könnyű, de túl lehet élni. A hegytetőn alig van kék jelzés, csak a piros T jeleket festették újra. Térerő sem volt, így kicsit intuitíven haladtunk. A kilátó után a lefelé vezető út sok helyen kavicsos, nehezen járható. Szentbékkálla előtt egy kb 500 méteres szakasz még az ösvény szintet is alig éri el.

2017. 01. 06-07.:Nagyvázsony-(Szentbékkála)-Káptalantóti

A pecsétekről: mindegyik megvan, többségében kiváló, Nagyvázsonyál még éppen megfelelő minőségben. A jelzések megvannak, többnyire nagyon jó minőségben és sűrűségben, de néhol be kell nézni az utakra, mert nem közvetlenül az irányváltás helyén vannak a jelzések. Ilyenkor 50-100 méter után megvannak, tehát eltévedni nem lehet. Rengeteg jelzés van külön erre a célra készített karókon, sőt, megvannak a műanyag üvegek belsejében a kék-fehér csíkos papírjelzések is, ezeket is lehet bátran követni.

Nagyvázsonyban kezdtem a túrát, 11 előtt pecsételtem valamivel. (Ahhoz, hogy ne csak rohanjak, hanem nézelődni is tudjak, idő kell, és Budapestről a közlekedés sem túl jó.) Az első, szerintem normálisan elérhető busz 9.55-re ér a faluba, ha nem késik, mint most. Így télidőben viszont számolni kell a korai sötétedéssel is, így bámészkodni, kíváncsiskodni, fotózni csak akkor lehet, ha jól van kitalálva a szakasz. Márpedig látnivaló sok van, a vár, a falu gyönyörű házai, a pálosok kolostorának romja, a Kinizsi-forrás (zöld és kék jelzés első találkozásánál jobbra fent), közelében a templomrom – mind-mind érdemes arra, hogy megálljak/megálljon a túrázó. (Egyébként is tele a környék középkori templomok, kolostorok romjaival, van, ahova be sem mentem. A haladást tovább nehezíti, hogy Nagyvázsony után az erdőben igen nagy a sár, a dagonya, és nem akartam kockáztatni a hasraesést meg a bokáig sáros bakancsot, így ilyenkor kiváltottam az erdőbe, többnyire a szélébe, de volt, hogy beljebb kellett menjek. Így viszont a haladás igencsak lassú. Aztán a nagyvázsonyi erdőből kiérve, és jobbra kanyarodva a mezőn (kőkupac a kanyarban jobb oldalon) lefelé már jobb a helyzet, de vissza-visszatér a sár, főleg az erdős részeken. /Főleg a járművek által járt részek ilyenek; ahol az avar nincs lekotorva az utakról-ösvényekről, ott kevésbé süpped. De persze alattomosan csúszik néha :-) Túrabot erősen ajánlott./ Bár az Eötvös-kilátóhoz vezető újabb út hosszabb, viszont a fennsík, meg az odáig vezető völgy miatt megéri a plusz fáradságot. Még sötétedéskor is látszott, hogy mennyire. A jelzések dicséretére legyen mondva, még sötétben, elemlámpával sem tévedtem el. A kilátó előtt egy kicsivel van egy keresztbe dőlt fa, itt bizony erősen hajolni kell, én csak a zsákot levéve tudtam átbújni alatta. A Szentbékkála felé vivő utat, ott, ahol az ösvény először a kövesútra ér, én szerencsésebbnek tartottam volna észak felől vinni, és onnan megközelíteni a falut...

Szentbékkála: A bolt-kávézó kertjében lévő kút oldalában megtaláltam a pecsétet, jó minőségű nyomatot sikerült produkálnom vele. A bolt hétvégén reggel csak 10-ig tart nyitva, erre figyelni kell. Itt aludtam a Tünde Vendégházban (Dózsa György utca 21.), egy nagyon kedves családnál, nagyon békés, barátságos környezetben. Külön dicséret illeti őket: pénteken ők voltak az EGYETLENEK, akiknél csupán egy nappal előre szállást tudtam foglalni. A padlástérben berendezett szobák (3 szoba) gyönyörűek, és olyan békés hangulata van az egész helynek, hogy alig akartam felébredni és továbbmenni. (Aludtam, mint a bunda... Nagyon jól éreztem magam.) Készültek mindenre, kisgyerekre (rácsos ággyal), lehet állatot vinni, stb. Mivel csak egy éjszakára kértem szállást, 5000 Ft-ba került, de 2 éjszakától már olcsóbb. Ja, és nincs semmilyen plusz költség, adó stb., az 5000 Ft tisztán annyi. A +36 30 641-49-03 és http://www.kali.hu/szallas/tundevendeghaz/ elérhetőségeken lehet keresni őket. Lehet, hogy van néhány olcsóbb hely is, de kedvesebb aligha...

A második napról: ne hagyjátok ki a kőtengert, érdemes elidőzni, sétálni, nézelődni itt, egészen meghökkentően szép, van róla fotóm is, de ha csak ezeket látnám, nem tudnám elképzelni, milyen élőben, és azt sem, hogy miből maradok ki... A viszonylag új, Mindszentkállát elkerülő terelésben van néhány húzósabb kaptató, ami igencsak csúszik, óvatosan! Aztán leérve a szőlőbirtokok közé kicsit figyelni kell. Nem az egyértelműnek látszó, lefelé vivő földúton kell továbbmenni, amikor kiérünk az erdőből, hanem kicsit balra, fölfelé, egy középső úton. Hamar megjön a jelzés, de elsőre nem vettem észre...

Ide is alkonyatkor érkeztem, a Csobánc, a kilátás a Szent-György-hegy fölött a naplementével, a várrom mind gyönyörű, az út lefelé ebben az irányban sem egyértelmű, de térképpel eltalálható. Ha más, jobb módszer nincs, végig kell menni (balról jobbfelé haladva) a hegy peremén körbefutó ösvényen, és a végén valóban ott lesz a kő a kék jelzéssel. A jelzések megvannak, de néha itt is kell 50-100 méter ahhoz, hogy egy elágazásban meglegyen a helyes út. Káptalantótiban viszont nem túl jó a közlekedés: a 17.30-as, Tapolcára vivő busszal éppen le lehet késni a 17.54-es, Budapestre még viszonylag normális eljutást biztosító vonatot. Vagyis érdemes viszonylag korán beérni a faluba, ha valaki itt akarja megszakítani a túráját.

Vöröss

Badacsonytördemic - Káptalantóti

A pecsétekről a megfelelő helyen már írtam, rendben vannak, de a Káptalantótiban megesett történetet azért megosztom itt is:

Vasárnap késő délután érkeztem meg a faluba - ami mellesleg nagyon hangulatos, szép -, és zárva volt a kocsma. A helyiek sem értették, sorra jöttek, hogy hozzájussanak a napi adagjukhoz - az arcokat elnézve ez nem csak sört jelentett... No de kocsmárosné sehol, üzenet nincs, a padok, táblák kint az utcán - mi lehet itt?! Pecsét máshol nincs, hát vártam. Kiderült, hogy a sörnél csak egy fontosabb van, a focimeccs! Hogy a focistáknak - no meg a közönségnek is - jusson ital. Kiparancsolták ugyanis a kocsmárost a falusi edzőmeccsre, hogy ne haljon szomjan se közönség, se focista. Helyettes szabadságon, hát be kellett zárjon. Meccsnapon ezért érhet mindenkit ilyen baleset... Viszont megerősítették a helyiek, hogy tényleg este kilencig szokott nyitva lenni a műintézmény.

Egyébként az útvonal jól jelzett, bár néhol nem sűrűn, ezért a "járt utat járatlanért el ne hagyj" érvényes. Nem kell bedőlni kósza ösvényeknek. Ahol meg igazán kell, ott lesz jelzés. A sárga táblákra szokás szerint jobb, ha nem hagyatkoztok, van néhány érdekes... A kilátópontok kötelező programot jelentenek, ahogyan a Kisfaludy-kilátó is. A felső szintjéről fantasztikus a kilátás. Viszont aki a bujdosók lépcsőjét felfelé mássza meg ilyen kánikulai időben, az mindenképpen iktasson be egy kis pihenőt, mert elég húzós ennyit felfelé caplatni. Ezen a szakaszon még pihenőhelyeket is kialakítottak, és viszonylag értelmes helyekre tettek padokat, tehát van alkalom leülni, pihenni.

Vöröss

káptalantótiból mentünk fel a csobáncra. az utolsó kék jel a dombra felérve jobbról egy sziklán látható. innen levágtuk a szakaszt a várhoz balra, gondolván, h nyilván majd ugyanonnan kell visszakanyarodnunk egy másik szakaszon lefelé a régi kékre, ahol az utolsó jelet láttuk, s haladni tovább mindszentkálla irányába. kb 1 órás ücsörgés után útra keltünk, vagyis keltünk volna, mivel a várt irányba nem vezetett ösvény, a kitaposott úton pedig jel nem volt több, bár hely lett volna rá bőven hova festeni, fa is, szikla is, pad is.. átkeltünk így a vár azon oldalára, ahol már látószögben tapolca felé vitt lefele az út - jelzés továbbra sem volt. nem tudom, a festők vajon miért épp itt gondolták egyértelműnek az utat? :D nekünk egyáltalán nem volt az, mivel konkrétan a célhoz képesti túloldalon kellett lefele indulni, jelzetlenül, így aztán gondolva, h itt hiába keresgélünk, visszafordultunk. megint kóválygás következett, már majdnem leereszkedtünk, ahol jöttünk, mikor egy kirándulót megkérdezve megkaptam a választ, h ott lesz a jel, csak menjünk a szerpentinen lejjebb..visszajátszás.

a jel ott volt. az első nagy kanyar után még kicsit lefele haladva.

evvel a nem megfelelően jelzett vonalátvezetéssel sikerült  kb 1 órát veszítenünk. pluszban nem is értem értelmét az átvezetésnek, a korábbi útvonal sztem szebb is, s célirányosabb is volt.. fel lehetett vna vinni a csobáncra úgy a jelet, h ne kelljen az egész hegyet megkerülni a murvaúton :D

az új táblák közül badacsonytördemic után kb a kisfaludy kilátó előtt van egy ellentétes irányba mutató, de ezeknek a tábláknak sajnos amúgysem érdemes hinni túl nagy arányban, így kb szóra sem érdemes ez a hiba, csepp a tengerben. sokszor láttam már effélét másutt is - már ha épp sikerül azt a helyet kiírniuk, ami rajta van a kéken és holléte infót is hordoz, nem csupán afféle földrajzi érdekesség :D

mindezen felül az útvonal csodaszépséges, efféle gyönyörű tavaszon pláne :) az eötvös kilátó után is átfestették a korábbihoz képest a jelet, de itt sztem nagyonis jól tették, mert szépséges vadregényes fennsíkszerűségen át ereszkedik le balatonhenye szőlői mellé a gyors meredek helyett.

Badacsonytördemicről mentem Nagyvázsony felé. Szinte alig volt szükség térképre, nagyon jó a jelzettség. Egy-két résznél lehetett elbizonytalanodni. Volt egy valahol Szentbékkála előtt, ahol valaki (gondolom ott lakó) megpróbálta eltüntetni a jelzéseket, és mindenhova táblákat tett ki, hogy nem turistaút. Már többen írták itt a fórumon. Én is átmentem a szakaszon, pár száz méter után újra ott voltak érintetlenül a jelzések... Illetve volt egy másik rész, Szentbékkála és Balatonhenye között, ahol viszont elterelték az útvonalat, és szerintem elég kétértelmű volt, hogy merre kell menni. Azt hittem, hogy megint valami gazda aktivizálta magát. Végül a letakart "szürke" jelzéseket követtem, és ugyanoda lyukadtam ki. Igazából nem számított.

Nagyon szép ez a szakasz, a táj rendben van tartva, és látszik, hogy az emberek szeretnek itt élni. Alig van valahol illegálisan lerakott szemét például. A Badacsonytördemic - Szentbékkála szakasz azért elég húzós lehet, két és fél hegyre kell felmászni, több mint 1000 méter a szintkülönbség. Én egyedül bírtam, de csoportban lehet, hogy elosztottam volna két napra. A Balatonhenye utáni rész talán már annyira nem izgalmas, de még ott is van pár látnivaló.

Mindszentkállán szálltam meg a Kati házban, amit egy nagyon kedves néni üzemeltet. Valamint ugyanitt érdemes felkeresni a Káli Kapocs nevű helyet, ami ugyan elég drága (pesti árakkal dolgoznak), de a környékről sokan fordulnak meg ott esténként, szóval lehet jó történeteket hallgatni. Étkezést is tudnak biztosítani!

 Szentbékkállától Tördemic felé:

a jelzettség jó (az új festések hasznosan egészítik ki a régieket).

Az új sárga táblák koncepcionálisan vannak elszúrva (szerintem), néha nagyon zavaró, megtévesztő infókat adnak, de arról, hogy mennyi még a következő pecsételő helyig, arról néma csend.

A jelzéseket követve szépen feljutottunk a Csobáncra (szerintem a vár és környezete kissé elhanyagolt), ahonnan pazar kilátásban volt részünk. A levezető jelzést kerestük, de nem találtuk, csak lejjebb futottunk bele újra.

A legidiótább sárga tábla jelzéssel Káptalantótin találkozni, ahol azt írják OKT Szent-György-hegy 8,3km 2ó4p!!!!

Köszönet Káptalantótinak a Horvát kert melleti vízcsapért :)

Valamennyi pecsét újra lett cserélve. Arra láthatólag nem gondoltak hogyan lehet odatenni a füzetet szépen, megfelelő alátámasztással.

Nagyvázsony irányából:

a szakasz jelzettsége a korábban megszokott átlagtól kicsit jobb. Az új iránynyíl festések némelyike itt is zavaró, különösen ha egy nyílegyenes résznél egyszer csak egy irányba mutató nyilat látunk. A kritikus pontokon továbbra is a legnagyobb (vagy egyetlen) segítséget a régi idők megoldásai és a jó szándéku amatőrök kreativitása segíti tovább a túrázót.

A Csicsói Erdei Iskolánál megszereztem az első új tipúsú -nekem tetszetős- motívum bélyegzőt (mely szerintem csak a két héttel ezelőtti tévé műsor miatt került ide, tekintettel arra, hogy a szakasz összes többi stemplije a korábbi verzió). Itt épült egy klassz esőházikó és padok (és bár nekem nem okoz semmilyen problémát a szemetem hazacipelése, azért feltűnő, hogy ezen a forgalamas helyen, az iskola mellet, ahonnan amúgy is napi rendszereséggel vihatik a szemetet, nincs szemetes edény).

Az Eötvös Károly kilátó előtt módosíthattak az útvonalon (kicsit), mert a túraatlasz nem említi, hogy elhaladunk az egyik tó mellett, így igencsak meglepődtem. (Véleményem szerint minden módosításra fel kéne hívni a túrázók figyelmét a helyszínen. Minimum egy felkiáltójellel, a régi út irányában a jelzés áthúzásával és legjobb esetben egy rövid tájékoztatással, hogy mekkora távban és szintben a módosítás hatása az adott szakaszra. És olykor én bizony meghagynám a régi utat is, döntsön maga a túrázó, hogy belefér-e neki mondjuk a martonyi kolostorrom vagy menne inkább a régi úton, ami évtizedekig megfelelt. Aki azt gondolja, hogy az OKT egy-egy tájegység minden fontos látnivalóján végig visz, az úgyis téved.)

Itt ott van néhány kidőlt/kivágott fa, ami kihívást jelenthet a kevésbé hajlékonyaknak (Szentbéka előtt a szőlődombról lefelé van egy olyan, amit csak Indiana Johns-osan lehet megoldani: lsd. 3. rész "csak a bűnbánó ember").

Én most Szentbékkállán fejeztem be. Hétvégén 15,51-kor van busz Zánka vasútállomásra (32 perc), ahonnan pár perc múlva van csatlakozás Budapest felé (azért az beszédes, hogy ezt a 162 km-t bő 3 és fél óra alatt abszolválta a két közlekedési cég Kelenföldig....)

Aki teheti most menjen arra, mert az őszi lombszineződés most a legpazarabb :)))

 Befejezendő ezt a szakaszt a mai nap a Nagyvázsony -Szentbékkála etapot tudtuk le. Az élményeinkről bővebben itt olvashattok:

http://boglariturazok.blogspot.hu/2014_03_31_archive.html

  Ezzel a túrával befejeztük a 2013-2014-es túraszezont,mivel a munkánk végett nincs sok szabadidőnk,ezért szeptemberben folytatjuk az OKT és a DDK bejárását.

  A mai napra az eddigi legnehezebb túra útvonalat néztük ki,ami elég komoly szintemelkedést igért,bejárva a Káli-medencét és a tanúhegyeket,hogy a végén megmássza Badacsony bazalthegyét. Az autót Badacsonytördemicen a vasútállomáson hagytuk és busszal értük el Szentbékkálát. Érdekes,hogy a két település mindössze 13 km távolságra van egymástól.de busszal sajnos csak zánkai átszállással közelíthető meg ,ami 35 km-re növeli a távot nem kevés idővel megnövelve az utazást.

  Magyarország egyik legszebb része a Balaton-felvidék aminek egyik ékköve Szentbékkála a maga érintetlen hangulatával,távol a világ zajától. A bélyegzőpont a falu presszójában van ami egybe esik a bolttal.Így itt nyugodtan lehet pótolni az elfogyott készleteket és frissíteni egy jót. A presszóban nagyon kellemes árakkal találkoztunk ,így még jobban esett az elfogyasztott  kis sör,fröccs stb. A bélyegző az üzlet előtti oszlopnál van,de a személyzet be is hozza ha nem veszed észre. Záróra után beviszik a kis dobozkát amiben a pecsét és a párna van,de ha későn érsz oda akkor is meg lehet oldani a pecsételést ,egyeztetést követően.

  Miután összekaptuk magunk nekivágtunk az évszázados házak közt a túránknak.A tájképet meghatározza a Római  klat.templom,melyet egy Eszterházy püspök építtetett a falunak. Pár perc után felkapaszkodunk a falu temetőjéhez,mely mellet elhaladva nemsokára elérjük a Velétei Palotaromot,mely a falu földesúrának a veszprémi püspöknek volt a tulajdona és a XVI.sz.vágén pusztult el. Innét visszaereszkedünk a faluba és a kálváriát érintve elérünk a település fő látnivalójának a Kőtengernek a letéréséhez,jobbra,de a jelzések kitünően vezetnek. A Kőtenger a vulkanikus tevékenységnek az eredménye ,csodás látvány néhol ház nagyságú szikladarabokkal.A legérdekesebbek az "ingó"kövek,melyekre rálépve mozgást érzékelhetünk. Az Okt a Kőtenger jelentős részét bejárva ereszkedik le a Kő-hegyről és halad Mindszetkálla felé. Elhaladva a lovas póló pálya mellett elérjük Szentimrepusztát,majd az aszfaltos utat ,amin jobbra fordulva érintjük Mindszentkállát. A faluból kiérve egy keresztezzük,útunk során nem előszőr a Kékkő tanösvényt. A falu határában nem egyértelmüek a jelzések ,előszőr teljesen balra kell tartani,majd egyenesen ,elhagyva a Kékkő tanösvényt.Ezen a naghyon rövid szakaszon egyáltalán nem láttunk kék- jelzést,pedig a tanösvény oszlap útjelzőit bíztos fel lehetne használni.

  Ezután útunk egy mélyútban folytatódik ,emelkedik a Láz-tető felé. Hol hullámvasutazva hol meredekebben eemlkedve folytatódik az út néhol megművelt szőlők közt,de nagyon sok elhagyott szőlőt,földet látni errefele,melyet már mindnyájunk nagy példaképe (Rockenbauer Pál) is elmondott a közel 30 éve készült ,az OKT-ről szóló filmjében.Útunk ezen része végig dzsindzsás elhanyagolt ösvényeken vezet,jó jelzettséggel.Meredek,fárasztó kapaszkodás után elérjük a túra ezen részének a csúcspontját és megkezdjük a jelentős,néhol meredek ereszkedést már megművelt szőlő ültetvények közt. Jobbra kanyarodva az aszfaltos uton ,mely Diszelre vezet ,pár száz méter után balra térünk és megkezdjük a meredek emelkedést a Csobáncra.Útunk végig présházak és szőlők,gyümölcsösök közt megy egész a Simon Tanyáig ahonnét kezdődik a kéklL jelzést,melyen fel lehet kapaszkodni a Csobánci vár megmaradt romjaihoz,melyet mostanában kezdenek felújítani.A várat az 1250-es években kezdték építeni és a török soha nem tudta elfoglalni.Mint annyi más végvárnak is úgy Csobáncnak is az Osztrák császár parancsa lett a veszte az 1700-as évek elején. A fárasztó mászásért bőven kárpótol a panoráma ,mely elénk tárul. Csobáncról leereszkedve érünk be Káptalantótiba,mely már a XIII.-ik századba virágzó település volt.Látnivalói a  Sabar-hegyi templomrom és kézműves piac ,mely minden vasárnap kiváló programot igér.

   A faluban van a következő bélyegzőpont,a Horváth -Kertben ,melyet könnyű megtalálni,mert részint az OKT mellett fekszik részint több jelzés és tábla is útba igazít.  A bélyegző mellé kedves kiszolgálás és kedvező árak is várják a megfáradt túristát. Mi is frissítettünk ki sörrel ki fröccsel vagy csak ásványvízzel és közben összegeztük a mai túra első részét. 

  Szentbékkákától idáig  11,25 km-t tettünk meg 2 óra 56 prec alatt 3,8 km/h átlaggal és közben teljesítettünk felfele 326 m,lefele 376 m szintet. A szint és út körülményeket is figyelembe véve meg voltunk elégedve.

  Még egy frissítő kör után elkezdtük útunk második,de nehezuebbnek igérkező részét. Végig haladva afalun jó 2 km "aszfaltozás" után az Istvándy Pincészetet elhagyva kanyarodtunk le jobbra ,hogy megkezdjük a Gulácsi hegy meghódítását. Az Okt nem megy fel a hegy csúcsára csak a" válláig" kapszkodik fel.Akinek kedve és ereje van annak érdemes felkaptatni a csúcsra is. Mi kihagytuk ,egyrészt idő hiányában,másrészt még várt ránk Badacsony. A Gulácsi hegy is a tanú hegyek egyike és elsősorban szőlőtermesztéséről híres. Az aszfalttól való letéréstől a kékcsúcs jelig a kék- jel a zöld- jellel azonos útvonalon halad ,végig erdőben és erős ,farasztó emelkedőkkel. Az erdőben néhol balra már feltűnik Badacsony látképe is. Az elágazás után egy darabig még felfele tartunk,majd megkezdjük az ereszkedést előbb az erdőben ,majd kiérünk a mai útúnkat végigkisérő szőlők és hétvégi házak közé. Leereszkedve az országúthoz balra tartunk,majd kb 50 m után egy lépcsőn felmegyünk a Badacsonyra vezető útra.

 Badacsony a legmagasabb  és leghíresebb tanuhegyünk,a borvidék központja,mely a Balaton két öble közt helyezkedik el. Bővebben:

http://www.badacsony.hu/

   A lépcsőn felérve továbbra is szőlőültetvények között érjük el Köbölkút-hegyet,mely valamikor önálló település volt,jelenleg csak pár lakó van aki állandóan itt lakik,de a házak és pincék szépen fel vannak újítva.Innét  kezdjük meg a fárasztó kapaszkodást végig emelkedve hol házak közt,hol mély úton haladva.Vissza -vissza tekintve csodáljuk a Tapolcai és Káli -medence festői,csodálatos panorámáját ,mely egyébként mai útunk végig kisérte. A mászás után elérjük Köbölkút-hegy felső részét,hol egy pihenőhely is található és egy emlékmű a badacsonyi kőbányászoknak állítva emléket. Innét kapaszkodunk tovább a szintén nemrég felújított Kőkapuhoz,útunk végig a csodálatos bazaltoszlopok átnyékolják.Egy rövid szusszanás után megkezdjük a kiépített úton a mászást egész a Kisfaludy kilátó elágazásáig,melyet szintén a közelmúltban újítottak fel. Felkapaszkodva a kilátóba csodás kilátás tárul a szemünk elé. Lehet látni az egész Tapolcai és Káli medencét,a Tihanyi félszigetet,a déli partot. Kár szót fecsérelni rá.ezt látni kell. Tovább haladva a kék- jelen hullámvasutazva elértük a Rózsakőt,Hertelendy emlékhelyet.Közben néma főhajtás a Badacsony nagy szerlmesének,Dr.Jugovics Lajos, az emlékműve előtt. Érintjük az Egry kilátót,ahol megcsodáljuk a Balaton panorámájár a fonyódi heggyel,majd a monumentális Ranolder keresztet érintve eljutunk útunk utolsó nagy kihivásához a Bujdosók lépcsőjéhez ,melyen lefele haladva is nem sokára megjelennek a combfarkas harapásainak árulkodó jelei. A lépcsősoron leérve elérjük a valamikor szebb időket látott és jobb sorsra érdemes Rodostó Túristaházat.  A Bujdosók lépcsőjének rövidebb részének leküzdése után elérjük a szőlő ültetvények felső részét.Útunk innét végig pincék és hétvégi házak közt ereszkedik ,néhol meredeken egy szűk aszfaltos úton a badacsonytördemici faluig.

    Legnagyobb döbbenetünkre az egész faluban nem találtunk egy kocsmát,presszót,pincét stb,hogy leöblítsük az út porát,így kénytelenek voltunk a helyi vegyes"bót"-ban oltani a szomjunk,ahol viszont kocsmai árakkal találkoztunk és minden meleg volt.A hűtők ki voltak kapcsolva!

   Így itt összegeztük az útunk második távját,mely alatt 12,03 km-t teljesítettünk 4 h 11p altt 2,87 km/h átlaggal 556 m-t felfele és 553 m-t lefele. Az átlagsebességgel nagyon nem voltunk megelégedve,de ezt betudtuk a rengeteg látnivalónak,ahol nem kevés időt töltöttünk csodálkozással és fényképezéssel valamint kisebb szusszanásokkal. Ezenkíívül a kilátók megmászása és a körülnézés is csökkentette az értékét.

 Összegezve az eddigi túráink legszebb és legélvezetesebb távján vagyunk túl ,kiválóan kiépített útvonalakon ,jól jelzettség és egyébb kiegészítők mellett.

Sajnálatos módon ,pedig ez már a 6.ik OKT túránk volt ma sem találkoztunk természetjárókkal.leszámítva azt a 4 embert akik Badacsonyból jöttek fel körülnézni tűsarokban.

Bízunk benne,hogy a jó idővel a természetjárók is megjelennek az OKT útvonalán.

 A bejárás helyes ideje:2014.márc.22.

 A bejárás helyes ideje:2014.márc.22.

 itt is új bélyegző,szerencsénk van a párnával is..

Csicsói Iskola-Balatonhenye

Jól jelzett szakasz . Ahol az út kiér a mezőre,ott egy ideig nincs jelzés, de a természetes irányérzék segít.

Csicsói Iskola-Nagyvázsony

Álatlában jól jelzett szakasz, két helyen lehet elrontani:

1. Amikor kiérsz az országútra , akkor nagyon kell figyelni a jobbra letérésre. Egy kék szalag van egy fán, és ha benézel a,kkor látsz az erdőben egy kék jelzést.

2. A Szent Mihály-hegyen a balra letérés nincs jelezve. Amikor jobb oldalon látsz 2*2 jelzést, akkor kell figyelni balra: Ha túlmentél és visszanézel , akkor látsz egy kék jelzést egy kis oszlopon, ott kell bemenni az erdőbe.

Balatonhenye - Badacsonytördemic

A Szentbékkáláig tartó út nagyon szép, de nem szabad nagyon bámészkodni. A jelekre figyeljetek, mert a Kéktúra egészen meglepő helyeken tud letérni, nem sok nyíl segíti a pontos követést. MIntha "visszafele" festettek volna, de lehet, hogy aki szembe jön, ugyanezt gondolja. Ja, és köszönet a kék-szalagozónak, e privát jelzések nélkül valószínű megsokszoroztuk volna a kitérőink hosszát.

Szentbékkálán a bélyegző kocsma még mindig jó hely, nagyon kedves hölggyel, de a közvetlen szomszédban tartott tehenek - illetve az el nem hordott, állítólag méteres trágyakupac szaga és az ennek köszönhető légyhadsereg miatt az ebédszünetet szerintem ne ide tervezzétek. A faluból kifelé, a kőtenger után, ha szerencsétek van, lovaspolo edzést is láthattok.

A Csobáncra mi a ZL jelen mentünk fel és a KL jelzésen le, pontosabban kék romjelzést csak az út legelején és legvégén találtunk, de a kéket nem lehet eltéveszteni, úgyhogy bátran mentünk. Jó meredek út, eső után nem tudom, mennyire járható.

A Gulácsra felvezető út jóval hosszabbnak tűnik a térképen jelzettnél, az út eleje kivételével jelzést itt se keressetek.

Mind a két hegy jó szuszogtató, de ne hagyjátok ki. Igaz, több helyről is gyönyörű a kilátás, de ebből a sok se elég...

A szakasz második fele szépen van jelezve, de ami a teljes útvonalra igaz: a szőlők között néha fekete-lyuk. Általában van jelzés, lehet követni, aztán eltűnik, de nagyjából tudod vagy sejted az irányt, mész, aztán hopp, megint ott a kék, de hogy honnan? Igazából nem lehet eltévedni, csak furcsa, hogy az utak megszűnnek és így a szőlők között, valószínűleg a telkeken haladsz. (Szerencsére kerítések nincsenek és mérges gazdákkal sem találkoztunk.)

Összefoglalómban leginkább az egyes szakaszok kisebb-nagyobb problémáiról fogok írni szubjektív módon. A hibákért, pontatlanságokért elnézést kérek!

6. számú túra: Balaton-felvidék

(Badacsonytördemic vá.-Nagyvázsony)

Káptalantóti => Szetbékkálla

"A Horváth Kert büfében és a Zafir sörözőben", írja még most is a MTSZ honlapja. Ezek szerint nem sok értelme van jelezni a hibákat. :-( Innen indítottam a késő tavaszi négynaposra tervezett, de háromnaposra sikerült túrámat. Káptalantótin a faluközpontban lévő Tücsi élelmiszerboltja melletti Vándor fogadó zárva van, bélyegzés nem lehetséges (a játékterem nyitvatartási ideje jelezve van, de ez ne zavarjon meg senkit). A pecsét továbbra is kiváló minőségű. A háromnapos túrámra igaz (Káptalantóti-Városlőd) jelzések általában véve jók, követhetőek, a legtöbbször figyeltek a jelzésfestők az útelágazásokra, még arra is, hogy legyenek előre jelezve, sőt akár többszörös festéssel is felhívni a figyelmet a letérésekre. Némileg zavaró, hogy ha sok méterrel korábban tették ki a jobbra (vagy balra) nyilat, holott a kereszteződés még nem is látható onnan :-), de dicséretes, hogy a régi jelzések is megmaradtak néhol és plusz információt adnak. Meg is vannak tisztítva a környékük a lombtól, ágaktól, láthatóak távolról (egy-két extrém esetet kivéve).

A Csobánc oldalában van néhány gyönyörű régi felújított présház. Kerítés nélkül szép állapotban. Sokszor egészen meglepő helyeken halad át a szőlőhegyeken a Kéktúra útvonala, simán be a kertekbe, el a házak és a szőlőkertek mellett, ki hátul, keresztül-kasul mindenen átvágva. :-). Izgalmas és érdekes, itt – úgy tűnik – jóformán csak a tulajdonosok tudják a pontos telekhatárokat, de ők se nagyon törődnek vele. Említésre méltó pont a hegyen a hegytetőre vezető elágazás mellett a napelemekkel és mini szélerőművel felszerelt Simon tanya épülete, ami itt a legmagasabb pontján van az OKT útvonalának, innen lefelé haladunk már.

Áttérve a Köves-hegy és Láz-tető közötti felfelé vezető úton is van egy szép nagy hegyoldalba vágott régi pince, amit a Kék útvonala megkerül balról. Majd utána feljebb lesz megint egy kút és errefelé a hegyoldalakban ezek a kerekeskutak nem ritkák, bár legtöbbük már nincs használatban, de díszítőként, kuriózumként még megőrizték őket. Amit itt találunk, az éppen használható, úgy emlékszem (egy szép nagy Kék jelzés is van rajta). A két hegy között átvágva már csak egy szűk gyalogösvényen vezet a Kék, néhol igen vendégmarasztaló a cserjés, bokros növényzet. A Homoki-dűlőnél érdemes figyelni jobbra kanyarodásra, amikor a völgyfőt megkerüljük! Utána jön az a faragott kőkereszt, amit említenek a Kéktúra kalauzban is és jelölik is a térképen (már kiszabadították az orgonabokrok közül szépen látható). Ezután nem messze van egy útelágazás, ami három irányba vezet. „Betonozottá válik az út, amikor akácok alatt beereszkedünk egy víz, kerék és századok vájta mélyedésbe.” Az akácos jól rejti a mélyedébe vezető utat, de kék szalag jelzi a helyes nyomot, amely a középső és persze közelebbről már szembetűnő az egyik vékony akácfán (jobb oldalon) virító Kék jelzés is. Beérve a mélyútba lesz nemsokára egy leágazás jobbra, de ne törődjünk vele, a mi irányunk az egyenesen előre. Utána kiérünk egy betonozott útra. Ennek az érdekessége, hogy egyben vízelvezető csatornaként is szolgál, mivel mindkét oldalról a közepe felé lejt. Még Mindszentkálla előtt a falu határában fogunk találkozni a Theodóra-Kékkő Tanösvénnyel és különös jelzéseivel.

„A Theodora-Kékkő Tanösvény, a Theodora Tanösvény kistestvére, 2006 óta látogatható. A Káli-medence északnyugati részén futó tanösvény a föld mélyének titkaiba, vagyis a környék geológiai kincseibe nyújt betekintést a turistáknak. A gyalogosan bejárható, 15 állomásból álló tanösvény a Kereki-majornál kezdődik.

A 8 km hosszú, önmagába visszatérő nyomvonalú ösvény változatos tájain kialudt tűzhányó nyomaira bukkanhatunk, megmászhatjuk például a Kereki-dombot vagy a Kopasz-hegyet, de felfedezhetjük az impozáns Szentbékkállai Kőtengert is. A tanösvény útvonalát kék színre festett kavicsokat, ILLETVE "BOGARAKAT" UTÁNZÓ ÚTJELZŐ OSZLOPOK (kiemelés tőlem) mutatják. Minden egyes információs táblán egy-egy, a következő megállóra utaló egyszerű kérdést is olvashatunk, majd tovább sétálva válaszaink helyességét is ellenőrizhetjük.” Forrás: http://bfnp.nemzetipark.gov.hu/index.php?pg=sub_514

Mindszentkállát csak éppenhogy érintjük az északi végénél és már el is hagyjuk. A Mindszentkálla és Szentbékkálla közötti Kéktúra útvonal szép és fontos. Egy hatalmas legelő és balra egy hosszú lovarda mellett kell áthaladni. Itt elémrontott két szabadon engedett kutya, de nem támadtak meg, csak jól megugattak. Pedig a nagyobbik, fehér színű simán elbánhatott volna velem reggelire. Csodaszép lovakban gyönyörködhetünk menet közben (az itatóvályú az úthoz közel van elhelyezve). Utána veszünk egy jobbost a lovaspoló pálya bejáratánál és az út jobb oldalán már előtűnnek a bokrok közül a hatalmas kősziklák, de itt még nincsenek kitisztítva a földből.

A Kőtenger nagyon látványos, de a hosszú platón nem találtam Kék jelzéseket. Szóval, ha felérünk a dombtetőre a sziklák közé balra kell menni, egészen végig és ott lefelé. Arra már van jelzés is és tettem egy szalagot is. (Egyébként a „bogarakat utánzó útjelző oszlopok” vannak itt, azokat lehet követni, mert egy irányba megy a két jelzés egy darabig) Aztán beérünk Szentbékkállára, de nem sokáig tekergünk a falu szélső házainál (közben néhány gyönyörű, régi, felújított parasztházat is megcsodálhatunk), mert hamar kifelé vesszük az irányt az akácos erdőbe, hogy megnézzük a velétei palotaromot, amely egy dombocska tetejére épült és most erdő veszi körül. Innen csak pár lépés a falu temetője, de mi lekanyarodunk jobbra, és a templom alatti kellemes, gondozott téren keresztül – amelyet egy kerekeskút is díszít – visszasétálhatunk a faluba.

Innen nincs messze a Kéktúra pecsét lelőhely. „Az ABC/Presszó komplexumban” Az MTSZ honlapja szerint

A kocsma most éppen aktuális (nyári (?))nyitva tartása: hétfőlől-péntekig: 07:00-9:00, 11:00-13:00, 17:00-21:00. szombat 07:00-21:00, vasárnap 07:00-11:00, 17:00-21:00-ig

A bolt nyitvatartása pedig: H-P: 07:13, Sz-V: 7-11-ig

Én persze 16:16-kor érkeztem meg ide, tehát se kocsma, se bolt (pláne!). Talán tíz percet sem üldögéltem a padokon az árnyékban, amikor jött kisteherautóval a tulaj, megállt a bolt előtt és kérdezte, hogy kéktúrás vagyok-e? Ekkor már tudtam, hogy szerencsém lesz. Morgolódott egy kicsit, hogy „Nincsen kint a bélyegző?” „Kint szoktuk hagyni ilyenkor, hogy tudjanak bélyegezni” Mivel nem volt a helyén intézkedett és kinyitotta nekem a kocsmát, adta a bélyegzőt. Még rendelhettem is. Ezúton is köszönöm neki a figyelmességet és a lehetőséget, mindkettő nagyon jól jött! A pecsét kiváló minőségű. Utána már kerestek is a szállásadóim és mehettem lepihenni. Én a Judit apartmanban szálltam meg, mert minden más itt ajánlott hely teltházas foglalt volt. (Habár én nem láttam egyáltalán akkora nyüzsgést a faluban, sőt kifejezetten nyugalmas, csendes helynek tűnt) Információk a szállásról: http://www.kali.hu/szallas/judit/ Szállásadó: Orbánné Németh Judit +36 30 421-80-52

A falu központjában, a buszmegállónál (a ház falánál) működő kút van!



Szentbékkálla => Balatonhenye

Szentbékkállát elhagyva sok helyen találkoztam fehér-sárga műanyag-, vagy papírszalagokkal a fákon, bokrokon a túraútvonalunkon, sőt még az általam használni szokott kékekkel is! Ez valamilyen verseny maradványa volt, mint később kiderült. Itt a töttöskáli templomromnál tévútra vezető volt ez, mert egy útválasztásos kereszteződésben jobbra vezetett, holott ott balra kanyarodik a kék. Ezeket leszaggattam és a Kéktúra helyes nyomvonalára kihelyeztem. Egyébként ez is nagyon szép és izgalmas szakasza a Kéktúrának itt a Köveskáli-hegy oldalában, ahol a szőlősművelés szinte az egész hegyoldalt lefoglalja. Vannak érdekes megoldások errefelé is! :-) (Kedvencem az volt, amikor egy telekre kellett bemenni (semmi kerítés, semmi jelölés), ahol a ház mellett elhaladni balról, majd a kert végében egy másik telekre behatolni, ott balra fordulni a szőlőskert mellett, majd felfelé. Közben a gazda odafönt foglalatoskodott és több száz wattal nyomatta a Kossuth rádiót, hogy a kert végében is jól hallja. Persze engem is észrevett, de nem foglalkozott velem, mert már megszokhatta a fura szerzeteket a telkén. Aztán a feltételezett telekhatáron lévő kis vízelvezető árkon átfektetett hidacskán átgyalogolva egy bokrosba kell hatolni, aminek a végén egy másik ilyen telekre bukkanunk ki! És így tovább, dús füves területek, szép és hangulatos kertek és házak között tekergünk felfelé az ösvényen. Úgy tűnik, itt karbantartják ezt, mert lehet rajta haladni, bár szűk – a jelzések jók. Egyszer-egyszer még fatábla is akad, ami mutatja a turistaút irányát! 

A bővizű Öreghegyi-kútnál mindig ihatunk egy jót és feltölthetjük a kulacsokat (nem lehet eltéveszteni), de később lesz egy másik kút is. Finom és jó hideg a vize.

Az Eötvös Károly-kilátóhoz felvezető út utolsó része jól megszuszogtatja az embert. Maga a kilátó jó állapotú és szép a kilátás belőle, bár nem lehet körbenézni sajnos, csak a Balaton felé és a Káli-medence felé látni. Lefelé vigyázni, a köves úton könnyen kibicsaklik az ember lába!

A hegyoldalban az út mentén – kis letérővel, melyet rossz minőségű kék kör jelzés mutat – van a Nagy-Csere-kút. Hasonló, mint az Öreghegyi-kút, talán egy picit elhanyagoltabb, de előtte le van nyírva a fű. Kitűnő a vize és egy pohár is van felakasztva a falra. A Kis-Csere-kutat, ami nem messze van innen a térkép szerint én már nem kerestem meg. Ezután az Öreg-hegy oldalában van egy sorompó egy figyelmeztető táblával: „Fokozottan védett terület” Ezután egy változatos, kanyargós útvonal jön, és itt az egyik kereszteződésnél én elnéztem a jelzéseket és rossz útra mentem, habár több jelzés is van a fákon (talán nem véletlenül). Van egy jelzésfajta, amit errefelé szívesen alkalmaznak a jelzésfestők. Ez a kombinált jelzés, ami a megszokott kék sávost kiegészíti egy jobbra- vagy balra mutató egyenes szárú nyíllal. Mint ez az aszfaltjelzés itt http://net.jogtar.hu/jr/gen/gp2_299_97500001$BKPM__22_149$BBMP_0.png

Itt van a képe a konkrét útkereszteződésnek, ahol sikerült félremennem: https://picasaweb.google.com/SulejmanSultan/Kektura20110511?authkey=Gv1sRgCNq00PTruf-NkAE&feat=directlink

Ráadásul az út folytatásában (a keresztúton túl) van egy másik (már egyértelműen) jobbra mutató nyíl is: https://picasaweb.google.com/lh/photo/gRdNAUpGBDuEx5yjPhLm_ky-KFAtTL-2VK4k0nR8rD0?feat=directlink

Igaz van itt több más jelzés is, ami alapján kivehető, hogy egyenesen kell menni, de ez így eléggé megtévesztő. Nem értem minek kellett egy egyenesen előre továbbvezető útra jobbra mutató nyilakat festeni? Főleg, hogy ezt a jelzést amúgy ritkán alkalmazzák a jelzésfestők, csak akkor, ha külön figyelmeztetésként külön jelezni akarják a turistáknak a lekanyarodást. Ha valaki jobbra megy, akkor egy kis tisztásra ér, ahol magasles van középen pedig kaja kiszórva a vadállatoknak (csali) és vadászidényben jó esélye van rá, hogy vadásztrófea lesz belőle. Egy szónak is száz a vége, itt figyelni kell, egyenesen továbbmenni (az út mentén sok a csalán).

Innentől Balatonyhenyéig nincs probléma, lent a faluban kerekeskút az út mentén. Szép, rendezett település, a központban, a templom+közösségi ház kombó előtt pihenő paddal és tájékoztató tábla fedett előtérrel. Itt is megcsodálhatunk néhány szép, felújított árkádos falusi házat.

„A vegyesboltban és a kocsmában” Az MTSZ honlapja szerint. A bolt+kocsma kombóban a bélyegzés problémamentes volt (a kocsma részlegben kaptam). A bélyegző minősége közepes, még olvasható.



Balatonhenye => Csicsói erdészház

A falu szélén van egy domb, ahol három irányba van elágazás. Így ír erről a Kéktúra atlasz: „A még mindig aszfaltos utca Balatonhenye „ipartelepig” vezet. Elhaladunk a sorompók előtt, és kicsit följebb három út közül a középsőt, az átlósan a dombra fölfelé vezetőt kell választanunk. A fennsík felé kapaszkodó úton a köveken pillanthatók meg a K jelek.” Nekem ez segített, mert itt egyébként tényleg semmi más támpont nincs ezen a nagy kopár domboldalon. Az atlaszban említett kövekre festett jelek legtöbbike már nagyon lekopott, alig kivehető és pont itt a domb aljában nincs egy sem! Én tettem ki néhány szalagot a bokrokra, de nem tudom megmaradtak-e, mert úgy kb. 500 méterrel feljebb találkoztam egy bringással, aki éppen azon munkálkodott, hogy leszedje a korábban említett fehér-halványsárga szalagjelzéseket és talán az enyéim is áldozatul estek a munkának. Egyébként a táj engem itt picit emlékeztetett a Bükk-fensíkra. A Csicsói ifjúsági táborig (mai nevén Balaton-Felvidéki Eredei Iskola) tartó hosszú úton nincs semmi említésre méltó, könnyen járható kellemes út, semmi probléma. Talán csak a nagyfeszültségű vezeték alatt áthaladás említhető, meg, hogy ezen a murvás, jó minőségű úton van autó és teherautó forgalom is, és amikor elhalad itt egy-egy jármű, akkor porfellegbe borítja a vándort.



A táborban semmi élet nem mutatkozott bár néhány autó állt a parkolóban és nyitva volt a tábor kapuja is. Meg lehet szabadulni a szeméttől (kihelyezett kukák) és lehet vizet vételezni (kerti csap), illetve szusszanni egyet a padokon a parkban. Hogy szálláslehetőséget biztosítanak-e egyéni turistáknak azt nem tudom, de érdemes lehet megérdeklődni annak, akit érdekel a dolog. Csodálatos a környezet! http://www.bakonyerdo.hu/felvideki/e_iskolak_1_a.php

„A felújított szálláshellyel szemben, az erdő szélén lévő pihenőnél, oszlopra szerelve, fémdobozban” Az MTSZ honlapja szerint. A pecsét minősége rossz, olvashatatlan, cserére szorul



Csicsói erdészház => Nagyvázsony



További végeláthatatlan, nyílegyenes, salakos erdei út következik, de kiváló a minősége és egészen jól járható a padkája (füves). A Vigándpetend-Nagyvázsony országút csak egy gyér forgalmú, erdei mellékút. Néha egy-egy autó erre téved, Kék jelzés alig. :-) Egyszer csak a baloldalon egy vékony vesszőt veszünk észre a bokrok előtt. Na, itt kell letérni a sűrűbe megint. Könnyű eltéveszteni, ezen kívül semmi sem utal itt a lekanyarodásra, hiszen a bokrok elfedik az ösvényt. Szalagok kerültek ki ide is, talán feltűnőbb lett. Egy nagyon kellemes erdei sétaút vezet lefelé a Viszont-völgyben egészen a Kinizsi-forrásig, valamint itt láthatóak a tálodi kolostor romjai is.

A Vázsonyi-sédig ereszkedő tisztáson talán csak egyetlen jelzést lehet találni, majd a Vázsonyi-séd kanyarulatait követő gyalogösvényen is csak ott, ahol az erdőben halad az út és ahol van itt-ott egy-egy fa, utána megint sehol.



„A vár pénztárában és mellette a kő támfalon fémdobozban” Az MTSZ honlapja szerint. A nagyvázsonyi pecsételés megoldott, mert a fémbélyegző mindig elérhető a pénztárnál. Ráadásul a maga nemében talán a legjobb minőségű eddig. A nyitvatartás a következő:

http://www.kinizsivar.hu/magyar/oldalak/informaciok/

Azt fontos tudni, hogy a pénztár fél órával előbb bezár. Én lekéstem a nyitvatartást, szóval csak a fém stemplivel sikerült bélyegeznem a szokásos módon. Bélyegző megtisztogat, tintapárnába erősen belenyom, hogy tocsogjon a tintában, pzs a lap alá, pecséttel jó erősen nyom a füzetbe. Bónuszként alulról a pzs-vel (nem szabad elmozdulnia!) még rá is lehet simítani a lapot a bélyegzőre.



A szállásom nekem is „a vártól ötven méterre lévő Kinizsi turistaszállóban, kívül-belül felújított épület,2500 huf/fő,abszolút rendben volt.”, ahogy tibi75 írta alább. Csak annyival egészítem ki, hogy erre még rá kell számolni az IFA-t (300 Ft).

Képek:

https://picasaweb.google.com/lh/photo/iXkp8vpeJZ97O6136uXy3ky-KFAtTL-2VK4k0nR8rD0?feat=directlink

https://picasaweb.google.com/lh/photo/tpJdoCcfxSDTvIEORsePQUy-KFAtTL-2VK4k0nR8rD0?feat=directlink

https://picasaweb.google.com/lh/photo/raKfyUNuRA_R2n4NBWtGVky-KFAtTL-2VK4k0nR8rD0?feat=directlink

https://picasaweb.google.com/lh/photo/KcO7gw3lq8X1wS-oBvmmrEy-KFAtTL-2VK4k0nR8rD0?feat=directlink

https://picasaweb.google.com/lh/photo/LTBmQ8VNLUp-ngj9vFylYEy-KFAtTL-2VK4k0nR8rD0?feat=directlink

https://picasaweb.google.com/lh/photo/1obdNiwFtI6LzEQN5nXNW0y-KFAtTL-2VK4k0nR8rD0?feat=directlink



 

a szakasz leírása itt.

hegyikalandorok.blogspot.com/2011/03/magyarorszag-gyongyszeme-balaton.html

Nagyvázsony - Csicsói kulcsosház (visszafelé)

Nagyvázsonyt elhagyva már kezdett sötétedni, a tájékozódás így kicsit bonyolultabb volt. A pálos kolostorrom elhagyása után nem sokkal kiérünk

egy tisztásra. Itt az út előre, balra megy. De ha rendesen követjük a térképet, látszik, hogy nekünk JOBBRA kell tartanunk az erdő mellett!!!  Mi egy kicsit kavarogtunk itt.

Másnap egyikünk szintén járt arra világosban is, a jelzések akkor sem voltak jól követhetők.  Ezután a jelzés egy patak völgyét követi. Utunk nemsokára délre fordul a Viszont-völgybe.

A térképpel ellentétben az út a patak túloldalán van.

 

Csicsói kulcsosház - Balatonhenye

Végig jól követhető a jelzés, egyedül Balatonhenye előtt van egy olyan rész, mikor kiérve egy nagy tisztásra (borókás), két út közül válazthatunk, az egyik megy egyenesen, a másik nagyon kicsit tőle balra tér. Nekünk egyenesen kell menni.

Összefoglalómban leginkább az egyes szakaszok kisebb-nagyobb problémáiról fogok írni szubjektív módon. A hibákért, pontatlanságokért elnézést kérek!

6.számú túra: Balaton-felvidék

(Badacsonytördemic vá.-Nagyvázsony)

Badacsontördemic vá. => Káptalantóti

Badacsontördemicen persze rögtön elszúrtam az irányt és azon a macskaköves utcán mentem fel a vasútállomástól, amelyik a bolthoz vezet. :-( Aztán persze könnyen lehet korrigálni a dolgot, mindenestre jól jött a bevásárlási lehetőség a hegymászás előtt) A Bujdosók lépcsője egy hihetetlen, gigantikus munkával létrehozott alkotás, le a kalappal minden készítője és kitalálója előtt. Az alján egy kicsit romos, de a legnagyobb részén tűrhető állapotban van; felvezet egészen a hegy nyugati platójáig. A kék majdnem teljesen körbejár a fennsík szélén és ahol csak lehet a fák között kilátópontokat érint. A Kisfaludy Sándor kilátóba szerintem nem érdemes felmenni, mert már szinte semmit sem lehet látni a tájból a fák miatt.

 A Gulácsra menet még a telkeknél, amikor a Kék jobbra bekanyarodik az egyik utcába, aminek a végén már kezdődik az erdő nincs egyetlen jelzés sem a teljes utca hosszában, csak az utca végén, pedig elég hosszú. Ez elbizonytalanított.

Badacsonytördemic - Szentbékkálla (08.09-10):

A szakasz végig jól jelzett, szintén újnak tűnő festések. Ahol "gondunk" volt: a Köves-hegyi nyereg előtt a dzsindzsába egy pici présház után, rögtön jobbra kell menni, a térkép jól jelzi, jelek is vannak, de az ágaktól elsőre nem látszanak, a dzsindzsa rövidnadrágban is járható volt; a Viszkelén után, a Homoki-dűlőnél három út közül kell választani, a középső a jó döntés, a jelek itt is takarásban vannak. A Velétei palotarom után Szentbékkálla felé két út visz le, a széles és jól járható szekérutat kell választani a szűk ösvény helyett.

Nagyon szép túra. Érdemes néhány kitérőt tenni, például fel a Csobáncra, vagy még jobban körülnézni a Káli-medencében, ha valaki nem ismerős errefelé. Hétvége lévén mindenhol tudtunk pecsételni, nyitva voltak a kocsmák, Budapesti árak után szinte ingyen adtak mindent. Szentbékkállán aludtunk, ahol meglepetésemre alig találtunk szállást, minden foglalt volt a pünkösdi hétvégére tekintettel, nem gondoltam volna, hogy ez a kis falu ilyen népszerű. Persze aki eljut ide, megértti miért, érdekes, hogy  közben néhány kilométerre a Balatonpart ilyenkor még teljesene kihalt.

Még bőven látszottak az egy héttel korábbi vihar nyomai, kidőlt fák, letépett ágak, Badacsonynál találkoztunk is egy figyelmeztető táblával, miszerint senki, semmilyen körülmények között ne másszon fel. A vicc csak az, hogy más ösvényeken nem volt ilyen tábla, és természetesen tele is volt a hegy kirándulókkal. Az erdő így megtépázottan sokkal természetesebbnek tűnik, persze már elkezdték feldarabolni és elszállítania  kidőlt fatörzseket, nem fog sokáig így maradni. Az is biztos, hogy a következő vihar ki fogja dönteni azokat a fákat, amiket az előzőnek csak félig sikerült, biztos, hogy egy darabig érdemes odafigyelni arra, hogy az ember milyen időben hová megy túrázni.

A jelzések akkor jók, ha valaki Badacsonytördemicről megy Nagyvázsonyba. Mi nem ezt tettük, volt is bőven problémánk, főleg a Balatonhenye - Szentbékkálla szakaszon, ahol rendszerint minden elegazásnál mindegyik susnyás mellékúton meg kellett tenni néhány száz métert, mire valahol megtaláltuk a jelzést (a másik irányból jövő egyértelmű nyilat lát, csak ez éppen rajtunk nem segített, mivel csak az egyik irányban van nyíl).