Túrabeszámolók
 | Mátra Bátra |
| új túrabeszámoló rögzítése |
| Kiírások:2005 2006 2007 2008 |
|
| Lúdtalp | Túra éve: 2007 | 2007.10.31 10:10:43 |
|
| megnéz Lúdtalp összes beszámolója |
A Mátra Bátra különleges hangulatú kis kirándulás volt, és rávilágított arra a tényre, hogy nyugodt szívvel privátban is lehet vállalni elsõre kalandosnak tûnõ túrákat. :-)
A túra eme "szervezett" formáját csak erõs idegzetû, pozitív szemléletû, és full önellátást kedvelõ Futobolondoknak ajánlanám. :-) Itiner nincs, laza szóbeli tájékoztatásban részesülnek az indulók egy szélnek erõsen kitett rajthelyen, Pásztó, amúgy hangulatos kis szegletében a Múzeumtéren.
larzen, olipapa, Mustár (aki hozzánk csapódott sífutóválogatott fiatal srác) és én vágtunk neki a túrának. A szolgáltatás egyébiránt erõs szolidaritást mutatott a BéBu-val, nevezetesen: se pontõr, se frissítés, se célállomás (illetve Galyatetõn van egy kéknyomós kút, ami adott vizet, és valahol utána lett volna leves, de mivel a szóbeli eligazítás idevonatkozó részét már nem tudtuk megjegyezni, és mert a pont még nem volt kiszalagozva, felállítva és ha oda is találtunk volna, a leves sem volt még kész, így errõl is lecsúsztunk.)
Rajtot követõen úgy a 8.-10. kili körül sötétedett ránk, innen már fejlámpás volt a menet. Az idõ végülis nem volt rossz, de jó meg még annyira sem. 0-3 fok körül mozgott a hõmérséklet, ami hála a brutális szélnek, idõnként mínusz ezernek tûnt. Ennek ellenére csak egyszer fázott a kezem, amikor Galyatetõn kicsit hosszabbat "depóztunk". Noha idõnként egy-egy szakaszt meg lehetett tolni, azért összességében szépen lelassít az éjszaka: a láb keresi a lépést, a szem kutatja az ösvényt, így enyhül az iram. Csodás látványt nyújtanak a távoli települések fényei, melyek egy-egy kanyarban úgy tûnnek elõ, mintha karnyújtásnyira levõ apró lámpácskák lennének. Az erdõ épphogy csak mozgolódott, talán a hirtelen hideg miatt bújhattak el az állatok, vagy talán csörtetésünkre húzódtak menedékbe. Így is háromszor szemeztünk õzzel, és egyszer láttunk vaddisznót is. Miután megmásztuk Ágasvárat, Péterhegyesét, Sas Kõ-t, Oroszlánvárat, meg közte futottunk még elég sokat, és ismét megállapítottuk, hogy a Mátrabérc rohadt meredek szakaszokon megy fel Kékesre,
Olipapával a rajttól számított 6:32-vel elértük a célt, ahol feleségem már várt minket.
|
| | | | |
|
| vajonmerre | Túra éve: 2006 | 2006.10.26 13:18:56 |
|
| megnéz vajonmerre összes beszámolója |
Ha másfél éves késéssel is , de lérejött végre a túra! Így méteres hó helyett, az évszakhoz képest kellemes idõben teljesíthettük ezt a nem könnyû kis "sétát".
A túra elõtti héten a legnagyobb fejtörést a ruházat-felszerelés kiválasztása okozta, mivel a meteorológusok csapadékos idõt jósoltak. Szerencsére vasárnap délelõtt, egy külföldi weblapon találtam egy Mátrára vonatkozó, bíztató elõrejelzést: 20%-os esõ-valószínûség Kékestetõre. Ez dönt: marad a könnyû-túrafutócipõ, kabát helyett pulóver, kamáslit, esõkabátot, túrabotot nem viszek. Csanya autójával gyorsan lejutunk Pásztóra,köszönet mégegyszer a lehetõségért.
Nevezünk a parkban, majd Gethével nekivágunk a távnak. A hasznosi részen Sétálós bácsi és Zsotyek is csatlakozik. Szinte minden ház elõtt ücsörögnek gyümölcsárusok, egy bácsika rosszallóan csóválja a fejét, amikor válaszolunk a "Hová mennek?" kérdésre :-) Beérünk az erdõbe és lassan lemaraduk a gyorslábúaktól. Folyamatosan sötétedik, így a Z jelzés kezdi megtéfálni a túrázókat, innen-onnan bukkannak fel lámpák. Szerencsére Gethe tökéletesen ismeri az utat, így bennünket komolyan egyszer sem fenyeget a kavarás veszélye. A sötétben egy futó húz el mellettünk. A futáshoz itt nagy bátorság, tökéletes helyismeret, és a sok bokatörõ, sziklás részre gondolva még szerencse is kell.
Sötétben érünk az Ágasvári túristaházhoz. Sokan vannak, ezen a tényleg barátságos helyen, kédezgetik, hogy a ttúrán vagyunk-e. Megiszunk egy finom kólát, és immár Zolival megerõsödve vágunk neki a szörnyû, sziklás emelkedõnek a csúcsra. Nem ismerem ezt K háromszög jelzést, és szerencse, hogy sötét van és nem látom az utat. Egy-egy kidõlt fa is nehezíti a mászást, az egyikben hatalmasat esek. Ezen a szakaszon két nagy zúzódást szerzek be a jobb lábamra. Gethe megállíthatatlanul nyomul felfelé, én 2-3 pihegéssel jutok fel végre a tetõre (18:50). Gy. Péter úr a pontõr, a BEAC-on finom dinnyét osztott Törökmezõn, itt mazsolát ad nagykanállal. Többen eszgetnek, pihennek, mi egy kis öltözködés után elindulunk lefelé.
Sajnálom a kimaradó, valószínûleg fantasztikus látnivalókat, dehát ez éjszakai túra, itt jobb ha az ember a lába elé néz :-) Poros, csúszós, faleveles lejtõkön haladunk lefelé, néhol nagy mélységek mellett. Elhagyjuk a kék jelzéseket, jönnek a Mátraszentlászlót elkerülõ sárga jelzések, amikhez, már helyismeret is kell néha. Egy pár próbál velünk tartani. Kicsit megmosolyogtat bennünket, amikor a lány ingerülten szól rá a fiúra, hogy várja meg :-) Felérünk Vörös-kõhöz (20:00), ahol a kilátóba is felmászunk.
Innen irány Galyatetõ. A pár elmarad mögöttünk, és lassan leszáll a köd. Nagyon szép helyeken visz a túra, többször kéne a Mátrába jönnöm, és ezeket a részeket nappal megnézni. Komoly ködben érünk fel Galyatetõre (21:10) , ahol maga Hallgatoozoo a pontõr. Itt én is felveszem a pulcsit, megeszem az utolsó sajtos kiflimet, és pár darabot Hallgatoozoo finom házisütijébõl.
Veszünk vizet, és irány a Nyírjesi erdészház. Zoli kiment egy varangyot a túristaútról. Még kirándulókkal is találkozunk ezen a szakaszon. Kényelmesen elérjük az erdészházat(22:15), és OKT pecsétet teszünk az ellenõrzõlapra, pihenünk. Itt néhányan rossz helyen keresték a pecsétet. Innen sok jelzésváltással tarkított , hosszú rész következik. Szerencsére nem megyünk el a titkos pont mellett sem :-) Az "ingerszegény", monoton gyaloglás bizony beszélgetve jobban eltelt. Innen a szörnyû, csúszós sárga jelzés maradt meg . Kövekbe, gyökerekbe kapaszkodva küzdöm fel magam a tetejéig, ez jobban megviselt, mint az ágasvári emelekedõ. Innen nagyon köves gerincút jött, majd egy meredek szerpentin után pihentünk egy nagyot egy fatörzsre lerogyva. Közben a sûrû köd esõként csöpögött a fákról. Amikor már fázunk, akkor nekiindulunk és végre elérünk Sas-kõhõz (0:42). Itt két müzliszeletet is kapunk. A pont környéke elég csúszós, és vigyázni kell a sötétben mellettünk tátongó szakadékra is. Néhány túrázó beér bennünket.
A csúszós, bokatörõ ereszkedéseknél, megint hiányolom a túrabotjaimat. Erre a túrára (meg egyáltalán a Mátrába) hozni kell a botokat!!! A Markazi-kapu környékén elemcsere. Nem kis igzalmak, kavargások után lesz meg nagy nehezen a kék jelzés. Kezdek kissé befáradni, kortyolgatom az erre az esetre magammal hozott kólát. Hármashatár környékén egy kis pihenés, evés, és szintidõ számolgatás következik. Kemény mászások, ereszkedések jönnek, egy botot nekem is muszáj segítségül hívni. Még egy utolsó nagy mászás, és végre fent vagyunk a Csanya-sátornál Oroszlánváron(3:10). Vándorköszörûs és Csanya ad vizet, levest, ami isteni finom, meleg.
Lassan továbbindulunk neki az utolsó meredek lejtõnek. Lent búcsút veszek a jó kis husángtól, és szinte jólesik a vizszintes aszfalt. Az "innen már csak kényelmesen besétálunk" elve hamar megdõl, mert a kék kereszt jelzés nem épp a legtriviálisabb túristaút. Keresni kell rendesen, van sár is, dzsindzsa is egy kicsit. Egyszer valahogy megtréfál bennünket, és egy kicsit visszafelé is jövünk rajta :-) De végre megint kiérünk a betonra, és innét egyenes az út a vasútállomásra (4:45). A cél a váróteremben van, itt magkapjuk a szép jelvényt, és a hatalmas oklevelet, amit majd évente lehet majd egy évszámos csillaggal "turbózni". Kis pihegés után kisétálunk a sokat késõ buszhoz, amin szerencsére van fûtés, és 8-ra már Pesten is vagyunk.
Jó nehéz kis túra volt ez a Mátra Bátra. Nehezebb mint az MCSÉT az tuti. Remélem jövõre is eljutok rá. Egyetlen észrevételem lenne mindössze: az itinerbe kéne rendezõi telefonszám, az éjszaka esetleg eltévedõk miatt. Köszönet Gethének és Zolinak a társaságért, és a tájékozódásért. Nélkülük biztos nem sikerült volna a teljesítés. Köszönet Csanyának a lejutási lehetõségért.
|
| | | | |
|
|
