Túrabeszámolók


Évkezdő tekergő – a Kőszegi-Hegység Télen

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2012 2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2017
goomTúra éve: 20172017.01.17 12:35:25
megnéz goom összes beszámolója

Igazán kellemes év eleji bemelegítésre vártak bennünket a Gesztenyekék Egyesület lelkes tagjai január második szombatján. A Kőszegi-hegység népszerű tájain is jártunk, de kevésbé ismert részekre is elvezettek bennünket. (Turista Magazin)


A rövid távra és a várható kellemes téli időre való tekintettel pici lányom és feleségem is velem tartott, és – két öcsémen kívül – kollégám is csatlakozott hozzánk. Így hát hatan vágtunk neki a tekergésnek, ami nemcsak vonalvezetésében, de kategóriájában is különleges. Majdnem körtúra – de csak majdnem: kőszegi rajt (a Jurisics-várból), és kőszegi érkezés – de az már fent, a Kálvária-templomnál lesz. A két pont között csak kb. másfél kilométer van, így hát – miután mindenki kiszállt a rajtnál – ketten leparkoltuk a kocsikat a cél közelében, közben a többiek beneveztek bennünket is, és a várhoz érkezvén már neki is foghattunk az első métereknek.


A városból kivezető szakasz nem más, mint az Országos Kéktúra (OKT). Bájosan kicsi, régi (időnként sajnos leromlott állapotú) házikók között haladunk, majd elérkezünk a koronaőrző bunkerhez. Nincs most nyitva, és az elektronikus információs táblát is ismerjük már mindannyian, így hát máris a Kálvária első stációjához érkezünk. Itt válunk el a Kéktől: nem kanyarodunk fel rajta balra – ott majd leérkezni fogunk, pár óra múlva… Helyette áttérünk a zöld sávra (és sárga Alpannonia-jelzésre), ami a kőszegi Csónakázó-tó közelében visz. Nem a partján, de azért a téli fák között így is láthatjuk a jegét – és néhány rajta korcsolyázót. Aztán a „Málnácska-csapat” (ahogy kicsi lányom elnevezett minket) elhagyja az utolsó házakat is, és a zöld emelkedni kezd. Szerényen, lassan, kellemesen – nem hiába kapta a derék kőszegi polgároktól már réges-régen az Andalgó nevet. Padok és információs táblák mellett haladunk el, pici lányom örömére: minden érdekli, kérdések özönlenek. Többek között a Gyöngyös patakról, ami mellett andalgunk éppen: miért írnak itt éppen a „víz erejéről”? Mutatjuk neki a volt posztógyár hatalmas, üresen kongó épületeit, kéményét, mesélünk a múltról – és közben haladunk is előre.


Nem kell sok, hogy elérkezzünk egy hármas elágazáshoz: jobbra, tényleg csak pár lépésre itt az osztrák határ: arra halad tovább a sárga Alpannonia. Egyenesen előre a Hétforrás felé menne a zöld – mi azonban balra lekanyarodunk. Ez a „lekanyarodás” felfelé, emelkedőn történik: jelzetlen szakaszra, amit most egy kihelyezett nagy nyíl mutat, hála a rendezőknek. Az emelkedő egyre csak erősebb lesz, a kavicsos utat most hó borítja, és kezdjük érezni a szelet is. Hátratekintve azonban a kilátás mindenért kárpótol: teljes panoráma tárul elénk az osztrák hegyek felé. És hála a remek, tiszta időnek, nagyon messzire, az Alpok távoli nyúlványaira is rálátunk… érdemes gyönyörködni, fotózni. Sokat állni azonban nem, mert a hőmérséklet ezt nem engedi, és jobb haladni, mozogni. Fák közé érünk újra, lejtős kicsit, és hamar előttünk az első ellenőrzőpont. Négy-öt féle müzli-szelet közül választhatunk; kislányom hármat is tesztel, és mind ízlik neki. Az energia jól is jön: emelkedő, megint.


Ez itt újra az OKT, azon folytatjuk utunk a Pintér-tetőig. Közben oda-vissza előzgetünk egy jókedélyű társaságot, akik a szent keresztségben a „Medve-csapat” nevet nyerik el… Ismerősökkel is találkozunk, beszélgetünk – észre se vesszük különösebben a folyamatos emelkedőt. Igaz: a kék erős balra térését se… Huh, szégyen, hányadszor vagyok itt… és nem mentség, hogy nem én vezetem éppen a csapatot. Igaz, az út trükkös, a letérő pláne – az előttünk haladók is mind erre mentek. Szerencsére tényleg csak pár méter, és visszatérünk. Letaposott ösvényen… Aztán felérkezünk a tetőre, ahol kis pihenőt ígértem kislányomnak, de erős itt a szél – gyaníthatóan a tavalyi tarvágás miatt is. Így hát pár fotó után gyorsan továbbállunk, és majd csak kicsit később, az aszfaltút előtt kerül elő szendvics és gyümölcspüré. Ezt az utat csak metszenünk kell: a szemközti oldalon, az árok után indul fel a kék háromszög-jelzés. Ez a partoldal azonban igen vicces így jéggé taposva: pici lányom szerint legalábbis mindenképpen. Igazán jól szórakozik, miközben többedik próbálkozására is visszacsúszik. Szerencsére a fent említett „Medve-csapat” éppen előttünk kelt át, botjaik is vannak… és vidám hangulatban oldjuk meg együtt a nagy feladatot, mindenki örömére.


Pár méter, és különleges szikla mellett megyünk el, ami kislányomnak is ismerős már. Ez itt bizony az ördög tányérja! Legalábbis a neve: Ördögtányér-szikla – a valóságban leginkább madáritató lehet… Idén ez a túra fő motívuma – meg kell hát nézni, közelről is! Fotó, szusszanás, és megyünk tovább. Pompás, lenyűgöző szakasz ez egész évben, de most – egyre magasabban haladva – egészen káprázatossá válik előttünk a táj. A hó vastagabb, talán még fehérebb is; a faágakon is ott csücsül, szemet gyönyörködtetően. Az ösvény szűk, a kanyarok rejtelmesek és beláthatatlanok, a fák óriásiak… Hát még a Fatalin-bükkök! Közel háromszáz éves matuzsálemek (ún. „hagyásfák”); dacolva az elemekkel és az idővel. És micsoda vastag a törzsük! Naná, hogy ki kell próbálni: hányan is érjük vajon körbe? Újabb remek móka, és lehet kicsit lazítani, fotózni, pihenni. Aztán máris itt a kék kör, most csak metsszük a jól ismert szakaszt, ami a Kincs-pihenőtől a Hétforráshoz tart. Mi megyünk felfelé, tovább a háromszögön, és már tényleg nincs messze a mai nap csúcs-pontja, a távunk fele, a második ellenőrző pont, ahol ellátás is vár: itt az Óház-tető!


Az egykori Ó-vár helyén, 609 méter magasságban épült kilátó pompás panorámája egészen lenyűgöző, sokadszor is. Ma talán még inkább, mert az ég rendkívül tiszta, igen messze elláthatunk. Előbb azonban megkapjuk mind a hatan az itinerünkre az igazolást (naná, hogy pici lányom közreműködésével), és elfogadjuk a barátságos invitálást az asztaloknál. Remek zsíros deszka vár: illatos lila hagymával – a friss kenyér pedig ropogósabb és lágyabb már nem is lehetne. Lám, amott meg forró tea kerül ki az üstből; vidáman pattog a tűz alatta. Előkerülnek a bögrék, kulacsok (műanyag pohár szerencsére itt sem dukál), és egy kis hűtés után kortyolhatjuk is a mennyei nedűt. Vidám, nevető emberek, jókedvű beszélgetések mindenfelé… hát, a téli túrák varázsa itt sem hiányzik. Kicsi lányom elismerő pillantásokat és szavakat kap – hajjaj, mennyire sokat is jelentenek ezek! Aztán jöhet a már említett kilátás, és folytathatjuk utunkat, immár a zöld sávon, kilométereken keresztül, le a városba.


Az emelkedők legnagyobb része megvan már, most az ereszkedésen van a sor. Szerencsére nem meredek, a hó sem csúszik – így hát akár kiváló futópályának is tekinthetjük. Ha pedig így van, akkor: hajrá! Pici lányom elöl, ők diktálják a tempót öcsémmel – hohó, alig győzzük követni őket! A fák itt is vastagon havasok, néhol fatörzseken ugrunk át, máshol lassítunk, ha lépcső következik egy-egy útkeresztezésnél. Gond nincs, a tempó továbbra is gyors, hamar megjön a következő EP, a Szabó-hegyi szalonnasütő és esőház. Újabb állat-figurás lyukasztó, kislányom már rutinosan nyomja, mehetünk is tovább! Leérkezünk az útra: nem pontosan a zöldön, de semmi gond, itt nem könnyű megtalálni, és nem is rövidítettünk, sőt… Közben pompás kilátás nyílik a házak felett a távoli Kálvária-dombra: az időnként előbukkanó nap fénye szépen megmutatja, hogy – bár már a városban vagyunk – a cél még kicsit odébb van.


Metsszük a szerpentint, megint egy óvatos lépcsős ereszkedés jön, majd a „szakadék”. Kanyargós, szűk, szinte vadregényes ösvény – sajnos, rövid szakasz, és máris itt a Hermina utca. Ez vezet ki a Szénsavas kúthoz, ahol a zöld balra felkanyarodik, egyenesen a Bechtold Központig. Itt is EP van, de önellenőrzésről van szó – a kérdésre könnyű a válasz, hamar végzünk. Elhaladunk a madárkórház mellett, és kiérkezvén a Festetich utcára, szép rálátás nyílik ismét a célra. Metsszük a Királyvölgyet, a büfénél felmegyünk a beton talpfákon (sic), és újabb jeges kihívás jön. Pár méter csak, az igaz, de nagyon oda kell figyelni minden lépésre… Sikerül, már látjuk a Szulejmán bástyaszerű építményét, újabb pompás kilátás. Előttünk-alattunk a város, pici lányom hamar megoldja a kirakó-játék feladatát is, és bevetjük magunkat a téli szőlősorok közé.


Aztán a két antenna-torony, egy kis OKT megint, a végére is… és itt a Kálvária-templom, itt a cél! Brigi és kis csapata fogad, örülünk a találkozásnak, asztal köré telepedünk. Kislányom újabb gratulációkat kap – meg emléklapot, kitűzőt, és lám, meglepetés! Egy remek téli Kálvária-fotóval illusztrált könyvjelző-öröknaptár is dukál – nahát! Többfelé füst kanyarog: itt tea készül folyamatosan, amott meg friss főtt kolbászt osztanak. Mindenfelé falatozó, bögrét szorongató emberek, a hangulat kiváló; sok kipirult, elégedett arc mutatja a túra sikerét. Csoportkép, és elköszönünk – pár száz méter még hátravan, le a stációk mentén, a Kéken. Lent aztán kocsiba szállunk; naná, hogy muszáj a cukrászdát is érinteni Bozsokon, egy kis energia-pótlás gyanánt… És mindenki tudja, hogy az év kezdése jövőre is itt kell, hogy legyen: egy kis tekergéssel!

 
 
emulTúra éve: 20172017.01.14 19:58:54
megnéz emul összes beszámolója

Reggel 8:30 korul erkeztem meg a var parkolojaban. itt mar latszott hogy nem lesz vicces mindenhol a tura, elozo napi eso tobb centi vastagon lefagyva. Eletveszelyes a kozlekedes.


Elindultam megkeresni a kezdo pontot amit igazan kitablazhattak volna a parkoloban. Majd par perc keresgeles es egy tejes kor utan megtalaltam es el is indultam a turan. Az elejen a varost kell legyurni majd jon a termeszet. A hegyekben mar inkabb ho volt mint jeg, szep tiszta ido, sok sok kilatas. Szint az nem igazan volt a turaban, a legkemenyebbnek mondhato kaptata a Pinter csucs elott vol ami az elso ellenorzesi pont.


Az erdoben voltak kis nyilacskak kiteve ahol donteni kellett volna a tovabbrol, konnyu volt tajekozodni. Viszont amint kiertem a varosba ujra (tura fele meg hatra volt) a tajekozodas katasztrofalis volt. Az itiner leirasa nagyon keves, a terkep megint csak. Jelzesek nem voltak eleg surun elhelyezve sajnos es az erdoben prezentalt kis nyilacskaknak itt mar nyoma sincs (pedig ha valahol itt lett volna ertelme). A 4. pontot keresgelhettem volna egy ideig ha nem talalkozom egy kedves segitokesz parral akik mar jartak ezen a turan es emlekeztek ra merre kell menni.


Tura vegen finom tea es szafalade nagyon jol esett. Gyonyoru ido volt, tobbszor a nap is kisutott. A szervezok kedvesek voltak, a kaja/pia szinten remek volt. De a varosi reszt tenyleg muszaj lenne kitablazni es jobban leirni az itinerben, mert azon tuti hogy max a helyiek tudnak csak kiigazodni, mas nem.

 
 
 Túra éve: 2015
UngiTúra éve: 20152015.12.15 19:42:29
megnéz Ungi összes beszámolója

Az Évkezdõ tekergõ képes beszámolója


https://picasaweb.google.com/100193275750053515638/KOSZEG15?authkey=Gv1sRgCPL015CclsDs9AE

 
 
 Túra éve: 2013
Conan40Túra éve: 20132013.02.22 11:22:01
megnéz Conan40 összes beszámolója

Évkezdõ tekergõ - KTH 15


Tavaly már részletesen beszámoltam errõl a túráról, most csak egy szösszenetet írnék. 

Tavalyhoz képest most népes csapattal indultunk el ezen a túrán, hiszen a tavalyi 3 fõhöz képest idén két teljes autóval érkeztünk a rajt helyszínére. Az idõ télies volt, havasabb, mint tavaly, így igazán széppé tette a túrát. Az ellátás színvonala nem romlott, sõt. Remek idõ, remek hangulat, remek túra. A tea épp oly finom volt és nagyon jól esett a hidegben Óház-tetõn, mint tavaly is, akárcsak a végén a fõtt kolbásszal együtt. 

Túratársaim szerint jó lenne egy hosszabb szakasz is, véleményem szerint viszont tekintve, hogy karácsonyon és szilveszteren túl az  átlag túrázó eléggé eltunyhul, bõven elég ez is évkezdésnek. Persze attól még ha van rá energia és lehetõség, mehet a hosszabb szakasz is.


Jövõre ugyanitt, ha minden jól megy.


A túra trackje

(nem változott, így linkelem a tavalyit)

 
 
 Túra éve: 2012
ilcsiTúra éve: 20122012.01.23 19:23:17
megnéz ilcsi összes beszámolója

Évkezdõ tekergõ


Idei elsõ túránkat a Kõszegi-hegységben kezdtük. Kis csapatunkkal, mi hárman. Még a rajtnál is gondolkodtunk, hogy elinduljunk-e, mert elég szeles idõ volt. De döntöttünk: megyünk. Így kereken 10 órakor sikerült elindulnunk. Némi aszfalt után már a Koronaörzõ bunkernél voltunk, ahonnan az Andalgó tanösvényen folytattuk utunkat. Egyszercsak balra fordultunk egy kedves kis kapatóra, és lassan megérkeztünk az elsõ ellenõrzõpontra. A csoki sajnos elfogyott, de a célban megkaptuk. Majd irány a Pintér-tetõ és Óház-tetõ. A kék háromszögön haladva Óház-tetõ felé felélénkült a szél, így kis utitársunkat magamhoz ölelve vittem a második ellenõrzõpontig. Itt Laci nagyon finom teával fogadott bennünket és a tûz melegénél egy kicsit melegedtünk is. Kis csapattársunk kitalálta, hogy az utat szeretné úgy folytatni, hogy a hátamon viszem a hordozójában, hát így indultunk a Szabó-hegyi pihenõig, ahol a harmadik ellenõrzõponton ismét beszereztük a szükséges pecsétet. A város felé ereszkedve, a Szénsavas-kút után balra fordulva rövidesen elértük a Bechtold István Természetvédelmi Látogatóközpontot, ahol a Kék Túra tanösvényen végigsétálva a negyedik (virtuális) ellenõrzõponton feljegyeztük a helyes választ, majd irány a Királyvölgy és némi emelkedõ után már a Szultán-tetõn is voltunk. A kilátás csodálatos, már alig van hátra a célig, a Kálvária-templom gyönyörû . Idõközben a kis álomszuszék is felébredt. Kényelmesen besétáltunk a célba, ahol ismét finom meleg tea és fõtt kolbász fogadott bennünket és megkaptuk a csokit is. Nagyon kellemes kis túra volt, a szervezõknek csak gratulálni tudok, köszönet mindenért! A túrát 4 óra 37 perc alatt sikerült teljesíteni, ami kis csapattársunkkal, azaz 22 hónapos Lili lányunkkal együtt szerintem elég jó idõ lett. Ha tehetem, jövõre is jövök!


 

 
 
Conan40Túra éve: 20122012.01.15 21:43:39
megnéz Conan40 összes beszámolója

 Évkezdõ tekergõ - KHT 15km


 

Így év elején csak egy lightos kis túrával nyitottunk a Kõszegi-Hegységben, melyet elõször rendeztek meg.  A start kicsit késõre volt írva (8:30), és mi kissé korán értünk a Jurisics vár megfelelõ helyére, így várnunk kellett az eddigi télhez képest viszonylag hideg reggelen. Ám a rendezõk hamarosan megérkeztek és pár percre rá már tömeg volt a rajthelyen. 

Gyors szerelvény igazítás, majd jelentkezés és az itinerre, mely igen jó minõségûre sikeredett, hiszen kvázi fotópapírra nyomtatott színes térképet, km és szintadatokat, valamit szöveges útvonal leírást tartalmazott 8:30-as induló idõ került. Meglepetésemre a szervezõk önként bele is dugták mindenkiét egy fóliába gondolva az esetleges nedvesség elleni védelemre is. Kis figyelmesség, mely szememben nagyot dobott a túra összértékén.

 

Utitársaim is hamarosan készen álltak és együtt vágtunk neki a túrának. A várat balra elhagyva a kék jelzést követtük, egészen addig amíg ki nem értünk a városból. A Kálvária-hegy lábánál kezdtük meg igazán a túránkat, ahol a sárga tanösvény jelet követtük. Utunk során elkísért minket a Gyöngyös-patak is, miközben erdei ösvényen haladtunk, majd éles bal kanyart követve egy teljesen jelzetlen és meglehetõsen meredek úton folytattuk utunkat a Pintér-tetõ felé. Eddig csak lefagyásokkal találkoztunk a város útjain, valamint az erdõ ösvényein, azonban a hegymenet közben egyre több hó került a lábunk alá, ahogy a szinteket magunk mögött hagytuk. Viszonylag rövid, de meredek út után egy lankásabb szakasz következett és megdöbbenésemre feltûnt az elsõ ellenõrzõ pont is. Azért megdöbbenésemre, mert se a térkép, se a gps mérés alapján még nem jöhetett volna a pont, és bár szóvá nem tettem a dolgot késõbb beigazolódni látszott a dolog. Gondolom a szervezõk nem akartak hegyet mászni, így elõbbre vették a pontot. A kapott müzli szelet felejtette velem a problémát, ami valószínûleg csak nekem jutott eszembe. 

 

A pontot elhagyva ismét meredek emelkedõbe kezdtünk és kb. 500m megtétele után megérkeztünk a valós Pintér-tetõ-re, ahova az itiner eredetileg írta volna a pontot, de ezt a pecsétet ekkor már begyûjtöttük ;)

Tovább haladva elhagytunk egy favágó brigádot, akik eléggé felverték az erdõ csendjét, majd menekülõ vadakat láttunk a hegyoldalban, melyek feltehetõen vadászok elõl iszkoltak, késõbb puskalövéseket hallottunk, így biztosra veszem a hajtás tényét. Egy meglehetõsen kanyargós útra tértünk rá, mely legalább izgalmasabbá tette utunkat. A hó egyre több lett, bár itt sem érte el az 5cm-es vastagságot, de legalább téli jelleget adott a túrának és ez igazán kellemes volt. Kisebb emelkedõk után elértünk a 2. ellenõrzõ pontot, mely egyben túránk legmagasabb pontja is volt az Óház-kilátó. Itt kicsit megpihentünk és elmajszoltunk 1-2 szendvicset az itt kapott forró tea mellé, mely nagyon jól esett, tekintve, hogy elég vad szél fújt a kilátó mellett.

 

Tovább indultunk és az Írottkõ túrával ellentétesen haladtunk immár lefelé. Ahogy fogytak lábunk alatt a szintek, a hó is egyre kevesebb lett. Hamarosan elértük Kõszeg szélsõ házait és viszonylag rövid út után beértünk a harmadik ellenõrzõ ponra is, mely a Szabó-hegyi pihenõ nevet viselte.

 

Gyors pecsételés után tovább követtük a már ismert Írottkõ útvonalat visszafelé egészen a Szénsavas-kútig, ahol aztán rátértünk a piros tanösvény jelre, mely egészen az alpannonia túrista és szabadidõközpontig vitt bennünket, ahol az itiner jelzése szerint 4., de virtuális ellenõrzõ pontunk volt. 

 

A pontot elhagyva rátértünk a sárga tanösvény jelzésre és megkezdtük az emelkedést az 5. és egyben utolsó ellenõrzõ és persze már célt jelentõ pontig. Nem is gondoltuk volna, hogy a végére még komolyabban megizzadunk, de a cél valóban magasabban volt, mint azt hittük. Pincék, lakóházak között kapaszkodtunk fel, hol horgosban, hol földúton és közben csodás panoráma került elénk, hiszen egész Kõszeget zavartalanul beláthattuk. Egy erõsebb emelkedõ után felértünk a Szultán-tetõre, melyrõl már gyorsan elértük túránk utolsó és egyben befejezõ pontját a Kálvária templomot, melyet nemrég újítottak fel és bizton mondom csodálatos látványt nyújtott. 

A célban átvettük az emléklapot és a kitûzõt, majd forró teával és fõtt kolbásszal kínáltak minket, melyet természetesen elfogadtunk és jóízûen elfogyasztottunk. Mivel a rajt és a cél nem egy helyen volt, ezért még le kellett ereszkednünk a Kálvária-hegy stációi mellett a városba, hogy utunkat befejezve hazatérhessünk.

 

Összegzésül remek túrában volt részünk, az ellátás, a szervezés mind nagyszerû volt számunkra. A pontõrök kedvesek voltak mindenhol, a jelzések tökéletesek. Igazából nem lehetett eltévedni. Köszönjük szépen a túratársak nevében is.

 

 
 
JakabTúra éve: 20122012.01.15 13:27:38
megnéz Jakab összes beszámolója

Beszámoló a www.bakancsesfakanal.blogspot.com


található. Olvashatjátok a szilveszteri Fel a Csobáncra túráról szóló beszámolómat is.