Túrabeszámolók


Évkezdő tekergő – a Kőszegi-Hegység Télen

Conan40Túra éve: 20122012.01.15 21:43:39

 Évkezdõ tekergõ - KHT 15km


 

Így év elején csak egy lightos kis túrával nyitottunk a Kõszegi-Hegységben, melyet elõször rendeztek meg.  A start kicsit késõre volt írva (8:30), és mi kissé korán értünk a Jurisics vár megfelelõ helyére, így várnunk kellett az eddigi télhez képest viszonylag hideg reggelen. Ám a rendezõk hamarosan megérkeztek és pár percre rá már tömeg volt a rajthelyen. 

Gyors szerelvény igazítás, majd jelentkezés és az itinerre, mely igen jó minõségûre sikeredett, hiszen kvázi fotópapírra nyomtatott színes térképet, km és szintadatokat, valamit szöveges útvonal leírást tartalmazott 8:30-as induló idõ került. Meglepetésemre a szervezõk önként bele is dugták mindenkiét egy fóliába gondolva az esetleges nedvesség elleni védelemre is. Kis figyelmesség, mely szememben nagyot dobott a túra összértékén.

 

Utitársaim is hamarosan készen álltak és együtt vágtunk neki a túrának. A várat balra elhagyva a kék jelzést követtük, egészen addig amíg ki nem értünk a városból. A Kálvária-hegy lábánál kezdtük meg igazán a túránkat, ahol a sárga tanösvény jelet követtük. Utunk során elkísért minket a Gyöngyös-patak is, miközben erdei ösvényen haladtunk, majd éles bal kanyart követve egy teljesen jelzetlen és meglehetõsen meredek úton folytattuk utunkat a Pintér-tetõ felé. Eddig csak lefagyásokkal találkoztunk a város útjain, valamint az erdõ ösvényein, azonban a hegymenet közben egyre több hó került a lábunk alá, ahogy a szinteket magunk mögött hagytuk. Viszonylag rövid, de meredek út után egy lankásabb szakasz következett és megdöbbenésemre feltûnt az elsõ ellenõrzõ pont is. Azért megdöbbenésemre, mert se a térkép, se a gps mérés alapján még nem jöhetett volna a pont, és bár szóvá nem tettem a dolgot késõbb beigazolódni látszott a dolog. Gondolom a szervezõk nem akartak hegyet mászni, így elõbbre vették a pontot. A kapott müzli szelet felejtette velem a problémát, ami valószínûleg csak nekem jutott eszembe. 

 

A pontot elhagyva ismét meredek emelkedõbe kezdtünk és kb. 500m megtétele után megérkeztünk a valós Pintér-tetõ-re, ahova az itiner eredetileg írta volna a pontot, de ezt a pecsétet ekkor már begyûjtöttük ;)

Tovább haladva elhagytunk egy favágó brigádot, akik eléggé felverték az erdõ csendjét, majd menekülõ vadakat láttunk a hegyoldalban, melyek feltehetõen vadászok elõl iszkoltak, késõbb puskalövéseket hallottunk, így biztosra veszem a hajtás tényét. Egy meglehetõsen kanyargós útra tértünk rá, mely legalább izgalmasabbá tette utunkat. A hó egyre több lett, bár itt sem érte el az 5cm-es vastagságot, de legalább téli jelleget adott a túrának és ez igazán kellemes volt. Kisebb emelkedõk után elértünk a 2. ellenõrzõ pontot, mely egyben túránk legmagasabb pontja is volt az Óház-kilátó. Itt kicsit megpihentünk és elmajszoltunk 1-2 szendvicset az itt kapott forró tea mellé, mely nagyon jól esett, tekintve, hogy elég vad szél fújt a kilátó mellett.

 

Tovább indultunk és az Írottkõ túrával ellentétesen haladtunk immár lefelé. Ahogy fogytak lábunk alatt a szintek, a hó is egyre kevesebb lett. Hamarosan elértük Kõszeg szélsõ házait és viszonylag rövid út után beértünk a harmadik ellenõrzõ ponra is, mely a Szabó-hegyi pihenõ nevet viselte.

 

Gyors pecsételés után tovább követtük a már ismert Írottkõ útvonalat visszafelé egészen a Szénsavas-kútig, ahol aztán rátértünk a piros tanösvény jelre, mely egészen az alpannonia túrista és szabadidõközpontig vitt bennünket, ahol az itiner jelzése szerint 4., de virtuális ellenõrzõ pontunk volt. 

 

A pontot elhagyva rátértünk a sárga tanösvény jelzésre és megkezdtük az emelkedést az 5. és egyben utolsó ellenõrzõ és persze már célt jelentõ pontig. Nem is gondoltuk volna, hogy a végére még komolyabban megizzadunk, de a cél valóban magasabban volt, mint azt hittük. Pincék, lakóházak között kapaszkodtunk fel, hol horgosban, hol földúton és közben csodás panoráma került elénk, hiszen egész Kõszeget zavartalanul beláthattuk. Egy erõsebb emelkedõ után felértünk a Szultán-tetõre, melyrõl már gyorsan elértük túránk utolsó és egyben befejezõ pontját a Kálvária templomot, melyet nemrég újítottak fel és bizton mondom csodálatos látványt nyújtott. 

A célban átvettük az emléklapot és a kitûzõt, majd forró teával és fõtt kolbásszal kínáltak minket, melyet természetesen elfogadtunk és jóízûen elfogyasztottunk. Mivel a rajt és a cél nem egy helyen volt, ezért még le kellett ereszkednünk a Kálvária-hegy stációi mellett a városba, hogy utunkat befejezve hazatérhessünk.

 

Összegzésül remek túrában volt részünk, az ellátás, a szervezés mind nagyszerû volt számunkra. A pontõrök kedvesek voltak mindenhol, a jelzések tökéletesek. Igazából nem lehetett eltévedni. Köszönjük szépen a túratársak nevében is.