Túrabeszámolók


Váci Csata /Lakóterületi SE Vízparti kerékpártúrák

Tinca tincaTúra éve: 20092009.04.12 15:18:12



Vízparti Ötvenes 50K


Kismaroson parkoltunk le, így épp bemelegedtünk a zebegényi rajthelyig, plusz hosszasan csodálkozhattunk rá a visegrádi várra. Kis bizonytalankodással indultunk, lesz-e vajon túra, de a vonat épp 8:00-ra futott be, amirõl leszállt a rajtszemélyzet 2 doboz Balaton szelettel és más lényegtelen dolgokkal.

8:05-kor elvi rajt, leballagva a lépcsõsoron, végre bringára szállhattunk. A parti úton Szob végéig tekertünk, majd fel Márianosztra felé. Itt sem jártam még bringával, nagyon kellemes, enyhe emelkedõ végig, amin lehet nézelõdni. Kóspallagig sem változik a kép, de több a lejtõ :-), és az erdõ is. Forgalom szinte nulla. A kóspallagi elágazás (szépemlékû NaHáT ep.) után rövid emelkedõ visz fel a faluba, majd ez folytatódik a kisinóci th-ig. Itt volt az egyetlen önkiszolgáló e.p. Gurulás vissza a szokolyai elágazásig, ahol a túra legcombosabb, de nagyon rövid emelkedõje fogad. Sikerült megoldani outi áttétellel (38/22), úgyhogy büszke vagyok magamra :-) Még egy-két kisebb pukli, aztán hosszú-hosszú gurulás a Deszkametszõ-völgyben. Nagyon jó ötlet volt erre hozni a túrát, és az irány is pont a megfelelõ, ugyanis az útminõség tökéletes a gyors guruláshoz! Szokolya elõtt és után már vannak rosszabb szakaszok, és az idõ elõrehaladtával a forgalom is megnõtt, de élvezhetõ az útvonal. Viszont odafent rendesen befûtöttek, izzasztó meleg kezd lenni. Kismaros után a Duna-parti fõút mellett unalmas szakasz következik, ami Vácon, a folyó mellett válik érdekesebbé. A Zenepavilon közelében aztán már csak arra kell figyelni, hogy növekszik a népsûrûség.

Szolgáltatás a rajt után itt a célban van, pogácsa, alma, szörp. A kiírás pontatlan, szendvics az nincs. Ez részemrõl megbocsátható, tekintettel arra, hogy egyébként Vagdalthús túrái jól szervezettek és ellátásúak (ld. Naszály virsli + vaddisznópörkölt).

Váci csata 30


Hála a rugalmas szervezésnek, jó órával a rajtzárás után a seprû és a többi túrázó nyomába eredünk. Sajnos a Honvéd-emlékmûnél lemaradunk a huszárokról, helyette siklót látunk a tavak mellett. Igazolásként telefonnal fotózok, amit jól elfelejtek a célban. Csörögig a volt csatatéren járunk, mint az itinerbõl megtudjuk, de mást errõl a szakaszról nem lehet elmondani.

"Úthibák. Az egész falu területén." - hírdeti egy 40-es korlátozó tábla kiegészítéseként az útkezelõ. De hol vannak az utak? A falu másik végén a buszmegállót fotózom igazolásnak. Innen P, és azon végre egy pici szint Vácdukára. A falu végén két óriási törzsátmérõjû fa egy épülõ családi ház elõtt, és barátságtalan, törmelékkel felszórt út. Vetések szélén és között trappolunk a következõ ep-ig, és onnan tovább is, hogy Rádig aszfaltozhassunk a hõségben. Megyünk, ahogy tudunk, de eddig nyoma sincs senkinek.

A pontõrök azért ott vannak, hisz még 1 óra van zárásig, mint kiderült az utolsó két túrázót és a söprût is elhagytuk valamelyik kocsmánál (18 km). Így aztán Rádon leülhetünk, saját elemózsia, kékkút teszt, és nyugodt tempóban mehetünk már tovább. Újabb vetések közt visz az út, mellettünk terepmotorosok fel-le, de az erdõbe már nem jönnek be. Kosdig néha hûvösebb erdõn át megyünk, ez nagyon hiányzott már, de a faluban újra sok aszfalt, utána Cseletõpusztáig megintcsak poros földutak maradnak el lábunk alatt.

A meleg kiüt. Két hete még hófoltok közt, most 25 fok melegben lépdelünk. Az ep-n enyém az utolsó kakósnápolyi, hamar továbbállunk. Minimális erdõsáv, majd hosszantolás a P+ -en, még mindig balról süt le tüzesen a nap - ma már így marad? A S-n kilátás Vácra és a Naszályra, az M2-re, ezekbõl mindbõl ipari mûemlék lesz majd?

Az utolsó igazolás után megtudjuk, hogy Vác is hosszú település, nagyon. Ezzel vége a Tavaszi hadjáratnak. A célban díjazás arzenál. Váci csata, Tavaszi hadjárat, Wass Albert emléktúra kitûzõk, plusz egy érem. A csomagolás nehezen megy, fel kell málházni a reggeli meleg bringás holmit is a hátizsákra, majd fél óra alatt visszagurulunk Kismarosra.

Õszintén szólva, a gyalogtúra útvonala nem tett rám mély benyomást, a bringás viszont nagy élmény volt, több ismeretlen szakasszal. Mindenképp köszönettel tartozom azonban a rendezõknek, hogy lehetõvé tették a duplázást, a célban megõrizték a bicajt és egyáltalán...