Túrabeszámolók


Művészetek Völgye

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2004 2005 2005 2006 2006 2007 2007 2008 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2017
goomTúra éve: 20172017.03.06 22:15:57
megnéz goom összes beszámolója

Művészetek völgye 20 TT (Blogspot)


Igazi kikelet: pompás napsütés és hóvirág-mezők, langyos meleg és ama bizonyos tavaszi szél, ami vizet áraszt. Ezekhez jött egy kellemes, jellegzetes táj a maga varázslatos hangulatával, némi dombok és hegyek – és az eredmény: egy jóleső túra a Művészetek völgyében.


Ha csak tehetem, a leghosszabb távon indulok minden túrán. Így láthatok legtöbbet a környékből, nagyobb a kihívás, és persze enyhébb a fajlagos költség is. Kivételt családtagjaim kedvéért szoktam tenni – így volt ez most is. Kis feleségem is elkísért, szóval, a leghosszabb táv („Nagy kör”) felét, kb. 18 km-t vállaltunk. Itt viszont némi számolgatásra és logisztikára is szükség volt, mivel ez a variáció nem körtúra: Puláról kell eljutni Monostorapátiba. Célszerűbbnek láttam a kocsit a célban letenni (beérkezéskor kellemes érzés tud lenni), és átbuszoztunk a rajtba. Ott mindjárt ismerősökkel, Brigiékkel találkoztunk, akik a tízes távra jöttek – együtt szálltunk hát le és neveztünk be Pulán. Messzire ugyan nem kellett menni: a rajtoltatás – kissé nomád módon – a buszmegállóból történt. Sorállás, mivel hogy sokan vagyunk – és ugyanezen okból a nevezési lap is kifogyott. De aztán hamar indulhattunk, egy-egy gyümölcs kíséretében.


Néhány száz méter után elbúcsúzunk az aszfalttól, és hamar a Tálodi erdő remek útjain haladunk előre. Kiváló időjárásban, napsütésben van részünk, bár a szél elég erős. Az erdőben, a fák között azonban nem érezzük, így nem kell erre figyelnünk. Szerencsére van más, amire viszont igen: felbukkannak az első hóvirágok! Itt még csak pár szál, később tengernyi. Mellettünk pedig ott csobog és kanyarog az Eger-víz, később pedig virágzó mogyoró-bokrok barkáit csodálhatjuk meg. Aztán rét balról, ismerős már – és igen, itt az OKT, jön az is Nagyvázsony felől, balról, megjártam már többször. Haladunk rajta kicsit, erdőbe érkezünk újra, és máris a Kinizsi-forrásnál találjuk magunkat. Kód a fán, sorállás érte, egyszerűsítek, hamar lefotózom. Emlékszem a finom vízre, de Jutkát nem tudom meggyőzni, így magam kortyolgatom. Aztán a pár lépésnyire álló Tálodi kolostorromhoz megyünk, megnézni a részletében is impozáns falmaradványt. Környéke most igen rendezett, tiszta, és itt is rengeteg a hóvirág.


Indulás tovább, emelkedő jön, a Som-hegy tetejére, jól belátható, egyenes szakasz. Sok túratárs szuszog felfelé, Tamás előz viccelődve… gyakran találkozunk, kellemes a viszontlátás. Aztán hosszú laza, beszélgetős lejtő. Néhol saras, de nem vészes – egy-két szakasznál azért oda kell figyelni, „szélezni”. Kanyarok, többször derékszögben, de ahogy a túra teljes szakaszán, úgy itt is megbízható, igen korrekt szalagozás kísér. Újabb erdők, madarak dalolnak, és azon kapjuk magunkat, hogy ritkás-ligetes részhez érkezünk. Kiérkezvén az erdőből, pompás panoráma tárul elénk: egy völgy. Sőt: A Völgy! A túra névadója, ami ma már sokaknak ismerősen hangzik: Művészetek völgye. Balra Vigántpetend, távolabb dombok-hegyek láthatók. Kivehető a „Szputnyik”, vagyis a Távközlési Állomás, aztán Öcs és rajt-helyünk, Pula is.


Vigántpetendre pontban harangszókor érkezünk, jól esik hát az ellenőrző ponton az ellátás. Igen finom a kenyér, jószerivel mindegy is, mit teszek rá… de van választék bőven. Enikőék dolgoznak ezerrel, de sokan vagyunk, akik pecsétet vagy étel-italt kérünk… hát, nem irigylem őket. Pompás a tea is, szusszanunk egyet, eszünk-iszunk, beszélgetünk. Vera is előbukkan, jó a hangulat a szép tavaszi időben, aztán tovább indulunk (egy szál pólóban folytatom). Elhagyjuk a templom-dombot, betérünk balra, mezők között emelkedünk, lassan. Aztán gyorsabban, közelítjük a mai csúcspontot, a Király-követ. Erdőszélen, majd bent haladunk, többször muszáj visszatekinteni, fotózni - a panoráma lenyűgöz. Majdnem sok is a szalag, kicsit belekavarodunk, de korrigálunk, jöhet a meredek emelkedő. Jutka a térdét fájlalja, megállunk többször is pihentetni. Brigiék érkeznek szemből, nekik itt volt a vége, a tízesek célja – ők már csak leballagnak a faluba a buszmegállóba. Mi törünk felfelé, a bazaltsziklák tömbje balról rendkívül impozáns, az út helyenként határozottan meredek. Aztán fent vagyunk, jöhet a pecsét és a müzliszelet. Meg a kilátás, persze: elsősorban az alattunk látható Kapolcsra, de messze szaladhat a tekintet, végig a völgyön.


Ahogy sejtettem is, az ereszkedés még nagyobb kihívás kis feleségem térdének. Többször megállunk, sállal köti be, kicsit jobb így. Aztán enyhül a lejtő, beérkezünk a faluba, ahol zsong az élet. Pillangók előttünk, a fű itt-ott már zöldell kicsit, a patak hangulatos hidak alatt csobog tovább. Inkább az alsó úton megyünk, ez ismeretlen, és csendes is. Aztán a falu vége felé egy tiritarka háznál jobbra fel – és jöhet az utolsó emelkedő. Jutka azonban átgondolja, és nem vállalja be sem ezt, sem a maradék hét kilométert. Aggódik, nehogy komolyabb gond legyen, és visszafordul, a faluba. Nagyon sajnálom, de megértem, és egyetértek döntésével.


Egyedül veselkedek hát neki a maradék szakasznak, ami mindjárt itt egy kaptató formájában jelentkezik. Megtévesztő a név: Bondoró alja – de amikor készültem a túrára, láttam már, hogy itt elég sűrűek a szintvonalak… Felérkezve nagy rét fogad, közepén szép tavacskával. Kutyás túratársak veszik körül, az út jobbra halad el, megyünk tovább. Hamarosan papírlap a fán, újabb kóddal, megint csak fotózok. Itt igen jól futható a terep, nem szeretnék kiesni a tempóból. Főleg, hogy a telefonban Jutka élcelődik (immár a buszmegállóból): melyikünk érkezik előbb a célba? Megteszem, amit lehet, meghúzom az ütemet, nehogy sokat kelljen rám várnia. A terep is segít, kellemes lejtő következik, hosszú szakaszon. Aztán hirtelen vége az erdőnek, és a látvány lélegzetelállító. Előttem a Tanúhegyek egy csoportja: szemben a Szt. György-hegy, balra a Csobánc sapkája bukkan ki a Boncsos-tető felett, jobbra a Hegyesd. Előtte a Monostorapáti-tó, míg leghátul a Keszthelyi-hegység vonulata vehető ki. Lenyűgöző, de sajnos fényképezni – a szemből sütő nap miatt – igen nehéz.


Aztán az utolsó kilométerek… enyhülő, majd megszűnő lejtő, jól járható utak. Megjelenik a civilizáció: kerítések, szőlők és gyümölcsösök – és persze előttünk a falu. Leérkezek a műútra, a forgalom nem vészes, de a kipufogókat újra szokni kell. Néhány kanyar, rengeteg túratárs: sokakat utolérek újra. És beérkezés a célba, emléklap és kitűző – meg egy gyors telefon. Be, igen, sőt: megyek is érted Kapolcsra, mert érdemes… a busz majd csak fél óra múlva jön. Jutka közben egy kellemeset pihent és napozott, és szemmel láthatólag nem bánja a kihagyott utolsó kilométereket. Tapolcán remek ebédet csapunk, majd felfedezünk egy kiváló cukrászdát is… szóval, minden jó, ha jó a vége!

 
 
Petya83Túra éve: 20172017.03.05 11:51:50
megnéz Petya83 összes beszámolója

 Művészetek Völgye kis kör


2017.03.04.




Szerencsére a baráti társaságól többen megkedvelték a túrázást, így az előző heti eplényi túra után ismét többedmagammal indultunk el szép időben Pápáról. Ráadásul évek óta nem voltam itt, az pedig még inkább inspirált, hogy anno a túra létrejöttekor az egyik főrendező én voltam pár éven át.


9-kor vágtunk neki a 26 km-nek négyen. Szerencsére az esőmentes időknek és a szélnek köszönhetően a Bondorói kulcsosház környékén lévő szokásos sáros rész most csak félig volt sáros. Hamar be is értünk Dörögdre, itt a Klastrom kocsma lelassított minket. :)


Egy óra itókázás után indultunk tovább. Barátaim megcsodálták a templomromot, majd a Szputnyikot és fél 2 körül értünk Petendre. mivel éhesek voltunk, pár szelet zsíroskenyeret el is pusztítottunk. Irány tovább a Király-kő, felfelé barátaim átkoztak egy kicsit. :)


Fent is egy kis pihenő, majd az utolsó szakasznak neki is vágtunk. Hamar felértünk a Kapolcs feletti dombra, az Apáti feletti szőlőhegyről a kilátás még így huszadszorra is gyönyörű.


Fél 5-kor bandukoltunk be a célba, kemény 7 és fél óra alatt megtéve a 26 km-t, köszönhetően a kocsmázásnak és a kellemes kirándulós tempónak. 

 
 
 Túra éve: 2015
nafeTúra éve: 20152015.03.12 09:59:49
megnéz nafe összes beszámolója
Mûvészetek Völgye Kis Kör
GPS-el mért távolság 36,2 km, barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés 695 m. Ezek természetesen most is csak az általam megtett táv adatai, mivel most is tettem egy „kis” kitérõt.
Reggel, fél kilenc után nem sokkal értem Monostorapátiba. A nevezés gyorsan ment. Mivel fáj egy kicsit a vállam, s tartottam tõle, hogy a Tálodi kolostorrom utáni nagyon sáros rész nem tenne jót neki, ezért csak a kis körre neveztem.
Megnéztem a térképet. OK, nem változott az útvonal, az ellenõrzõ pontok is a megszokott helyen vannak. Ettõl kezdve a kapott térképet, csak az igazolásokhoz vettem elõ. Az útvonalhoz szükségtelen. Kicsit csípõs az idõ, de gyönyörûen süt a nap, szép idõt ígérve. Szerdán jártam erre, akkor egy kis diétás, murvás utas túrát csináltam Sáska felé. Ahhoz képest is hamarabb álltam be a gyapjú póló softshell kabát öltözetre. Az utak, meglepõen szárazok. Tempósan gyalogoltam. A Ráskó-patak völgyébe levezetõ lejtõn is csak egész kis sár volt, pedig ott tud bokáig érõ lenni. Taliándörögd elõtt két borjú meglógott a silány villanypásztorral elkerített területrõl, s vígan abrakolt a még mindig lábon álló kukoricásban. A Klastrom kocsmában megkaptam az elsõ ellenõrzõ pecsétet, ittam egy kólát, s mentem tovább.
A ragyogó kék ég háttérrel igen szép a templomrom. A mérete és az alaprajza jelzi, a középkorban Taliándörögd sokkal jelentõsebb település lehetett, mint manapság. Az út száraz. Fölértem a dombtetõre. Az idõjárás és az utak kiválóak egy kis „eltévedésre”. Már régebben is szemeztem, a balra vivõ úttal, hogy fölvisz-e a Négyszögletes Kerekerdõhöz. Rá kellett jöjjek, csak az eleje olyan jó, késõbb leromlik, de mindenütt van kerülõ nyom, ahol montival el lehetne menni, persze csak száraz idõben. Esõ után járhatatlan. Fölkaptattam a Négyszögletes Kerekerdõhöz. A kilátás remek. Átmentem az északi oldalra is, ahonnan szépen rá lehet látni Ajkára, a Magyarpolányi kálváriára és a Somlóra. Úgy döntöttem, másik úton megyek visszafelé. Nos, ezen a másik úton nem gyakran fogok montizni, mert vannak nagyon szétmosott, tolós részei, bár ezt leszámítva hangulatos. Ezen a szakaszon, 20-30 m-re sikerült megközelítenem egy legelészõ õzet, s jó fotót készíteni róla, amikor észrevett. Késõbb, egy az idén készített kerítés mellett szarvas rudlit fényképezhettem. Az Öcs – Ajkai út felõl jött a 30-40 fõs csapat, egyenesen felém. Úgy 100 m-rõl vettek észre. Persze a fotózáson kívül nem mozogtam, nehogy megijesszem õket. Tanácstalanul megálltak, majd elkanyarodtak balra, s tõlem kb. 100 m-re kísérelték meg keresztezni az utat. Újabb tanácstalanság a kerítés miatt, ami meglephette õket. Elõször felém indultak, majd megfordultak, s a kerítés mentén mentek tovább. Én is folytattam az utamat. Csakhamar visszaértem a kiírás szerinti útvonalra. Sehol egy túrázó a környéken. A Szputnyiknál kiderült nincs nagy gond, még a söprû elõtt járok. Azért szaporáztam tovább a lépteimet. A kitérõ miatt arra számítottam, lemondhatok a vigántpetendi langallózásról. Lemondhattam róla, de nem ezért. Zárva találtam. Kár lett volna lemondanom az „eltévedésrõl”. Gyorsan beértem az ellenõrzõ pontra. Megkaptam a pecsétet ettem egy kis zsíros kenyeret, ittam két bögre jó forró teát és indultam tovább.
Az erdõben vivõ útszakaszon csúszósabbá vált a talaj. Nem tudott úgy kiszáradni, mint a nyílt részeken. A Király-kõhöz vezetõ meredek kaptatón gyerekcsapat ment elõttem. Ennek megfelelõen elég sokat kellett várnom az ellenõrzõ pecsétre, mivel õk ott fejezték be a túrát, s meg kellett írni az emléklapjaikat is. Végre mehettem tovább. A leereszkedés, lassúbbnak bizonyult, mint feljutni a hegyre. Alaposan szétmosta az ösvényt a víz. Kapolcson betértem a helyi ittasellátóba, egy újabb kólára. Alig tértem vissza az utcára, ismerõs túrázót értem utol, aki a nagy kört teljesítette. A hátralévõ részt együtt tettük meg. A Bondorón is csúszott egy kicsit az út, de olyan épphogy csak formán. Az erdõbõl kiérve, gyönyörû a kilátás Hegyesd felé. Megállásra kényszerültem, mivel a GPS egy pittyenéssel hozta tudomásomra, lemerült az elem. Elszámoltam magam. A két és félórás „eltévedést”nem kalkuláltam be. Alapvetõen nem szeretek túra közben akkumulátort cserélni, mert elõfordult, nem hallottam meg a jelzést, s kikapcsolt a ketyeró, nekem pedig nem volt pontos távolságadatom. Hamarosan beértünk a faluba, s ott sem kellett sokat menni a célig.
Megkaptuk az emléklapot és a kitûzõt, beszélgettünk egy kicsit, s ki-ki hazafelé vette az irányt.
Szép, napsütéses idõben túrázhattam. A Négyszögletes Kerekerdõhöz tett tíz kilométeres kitérõm, sokat tett hozzá a túra látványosságához. Én ilyen száraz utakon még nem teljesítettem ezt a túrát, mint most.
A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 1000/900 Ft-ért, színes térképes igazolólapot, itinert, jó szalagozást, kitûzõt és emléklapot (lehet, hogy oklevél volt, de nem emlékszem) kaptunk. Taliándörögdön és a Király-kövön müzli szelet, Vigántpetenden pedig a Cats-essektõl megszokott zsíros-, margarinos-, mogyorókrémes- és lekváros kenyér, hagyma, savanyúság és paprika krém volt az ellátmány, amit forró teával öblíthettünk le.
 
 
MarkerTúra éve: 20152015.03.10 18:11:25
megnéz Marker összes beszámolója

 Mûvészetek Völgye - Nagy kör


"A gyönyörû idõvel érkezõ tavasz elsõ hónapjának legelsõ hétvégéjén igencsak hosszú utazásra adtuk a fejünket, és a Mecseket jócskán hátunk mögött hagyva a távol esõ Balaton-felvidék túrázás szempontjából kevésbé ismert belsõ területei felé vettük az irányt....."


A részletes túrabeszámoló képekkel, az alábbi linken érhetõ el: itin3r.blogspot.hu/2015/03/muveszetek-volgye-nagy-kor.html

 
 
SumAnachenTúra éve: 20152015.03.09 13:39:44
megnéz SumAnachen összes beszámolója

 Túrabeszámolóm itt olvasható.

 
 
 Túra éve: 2014
krajoramaTúra éve: 20142014.03.01 20:20:08
megnéz krajorama összes beszámolója

Mûvészetek völgye nagy kör (36km)


Eltelt újabb 5 év, és megint ezzel a túrával kezdem az évet. Amikor 2005-ben elõször voltam, akkor hó, 2009-ben esõ, most 2014-ben viszont tavaszias meleg fogadott. Felébredt a természet , rügyeztek a fák, mindenhol kihajtották a jószágot. Rögtön az elején kb. húsz méterre elõttem szaladt át az úton egy szarvastehén, mögötte két bika. Ügyet se vetettek rám, én se lassítottam, jólesett mozogni. Kicsit több mint egy óra alatt Tailándörögdön találtam magam, és bár kicsit végig lassultam, 6:30 alatt bent voltam a célban.


Semmi nem tudta elrontani a kedvem, még a három quados sem, akik Pula elõtt szántották a sarat. Egy mélypont ért utol, még a Kinizsi forrás után, úgy 20km-nél. Próbáltam másra gondolni és haladni, a quadosok megverésének gondolata jól elterelte a figyelmemet. Egyszer csak a pár akiket követtem megálltak. Nyilván pihennek. Aztán elkezdtek visszafele jönni. Amatõrök, biztos nem tudják jó irányba mennek-e. Egymáshoz értünk: "láttál szallagot?" - "Nem", feleltem, és rá kellett jöjjek, hogy rossz az aki rosszra gondol, simán elmentem a leágazás mellett én is.


A célban elõvettem a gondosan elõkeresett két téglalap alakú kitûzõmet, mondván most másmilyet fogok kérni. Csak kerek volt :)


bye, krajo

 
 
 Túra éve: 2013
bhenn80Túra éve: 20132013.03.09 14:57:34
megnéz bhenn80 összes beszámolója

Mûvészetek völgye 36 km.


Az idei évben ez volt a 2. túránk, amire sikerült eljutni végre. Mivel a közelben van, nem lehetett kérdés menni kell. Az idõ pazarnak nézett ki, a táv, és a szintek kellemesnek.


A startot hamar megtaláltuk, regisztráció, és go. Öcsém gyorsan otthagyott minket, és nekiállt a futásnak. Mint a célban megtudtam 4 óra alatt beért a célba. Nekünk ez jó 8 órába telt... De milyen 8 óra volt ez.


A start után Monostorapátit elhagyva Taliándörögd felé indultunk, át erdõn, és a munkagépek által kijárt mélysárral ellátott erdei utakon, amit vékony jég, és hóréteg takart, amik a legváratlanabb pillanatokban szakadtak be. Dörögd elõtt átmentünk egy farmon, ismerkedtünk tehenekkel, bocikkal, tyúkokkal, szerencsénkre kutya nem fogadott minket. Futni nem lett volna kedvem.


Dörögdön a kocsmánál a pontnál, csoki és egy kis beszélgetés a pontõrökkel. Ott megtudtam, hogy testvérem már elsõként csekkolt náluk bõ másfél órával elõttünk...


Dörögdöt elhagyva, a templomrom mellett elhaladva hosszú egyenes szakasz várt minket Öcsig, szél által feltorlódott hófalakkal, és ragyogó napsütéssel. A Szputnyiknál kód felírás, fotózkodás a vizsgálóállomással, és bejutottunk Öcsre. Ott gyorsan áthaladtunk, és mentünk tovább Pula felé. Öreg fák között haladt az utunk, majd Pulára érve a pulai falóval is találkoztunk. A buszfordulóban pecsét, és alma, ami igen jól esett.


Pula után ismét bevetettük magunkat az erdõbe, és a Kinizsi-forrás felé haladva szembesültünk azzal, bizony itt a tavasz. Hóvirágok ezrei, amerre a szem ellátott. A forrásnál kis pihi, szendvics, és utána fel a hegynek. A hegytetõn egy kis tévút után, amit többekkel együtt elszenvedtünk, ismét rátaláltunk a helyes útra.


Vigántpetenden a pontnál isteni zsíros hagymás kenyeret fogyasztottunk, míg mások akár lekváros kenyeret is választhattak. A tea erõt adott, amire szükségünk is volt a következõ szakaszhoz.


A szervezõk ugyanis trükkkösen a táv második feléhez rakták a nehezebb szinteket. Bár kétségtelen az is, hogy a túra leglátványosabb része is ekkor jött. A Királykõt megelõzõ szakasz, az ottani kilátás, és a lefelé vezetõ út megérte az energiát. A tetõn a pontnál csoki, és kis pihenõ. Mind a kettõ jõl jött.


Ezután Kapolcson áthaladva nekivágtunk a következõ kihívásnak a Bondoró aljának. Az ilyen helyekre mondják, hogy rétegesen emelkedik, mert az ember amikor már azt hinné, hogy felért akkor mindig akadt egy újabb felfelé menõ szakasz. A ligetes rész ami a szakaszon volt ismét feltöltött, így gond nélkül haladtunk felfelé, majd az újabb felírós pontot felírva megkezdtük az ereszkedést.


Az erdõbõl kiérve olyan látványban volt részünk, amit szerintem nehezen felejtek majd el. Magaslatról néztük a lefelé menõ nap által bevilágított tanúhegyeket, és a Hegyesd elõtti tavat úgy érte a nap, hogy mögötte szinte lebegett a hegy.


A befejezõ szakaszt még meghúztuk egy kicsit, és a célba érve átvettük a megérdemelt kitûzõt, oklevelet.


Jövõre úgy érzem vissza kell térni, jó túra volt. A jelzésekkel néha volt gond, de a színes térkép kisegített a bajból, az ellátás jó, a fontos, és nehezebb szakaszok elé idõzítve az energiát adó pontokat.


Köszönöm a túrát a szervezõknek.


 

 
 
JakabTúra éve: 20132013.03.06 00:05:24
megnéz Jakab összes beszámolója

Képes beszámoló itt:


www.bakancsesfakanal.blogspot.hu
 
 
gyurkozsoltTúra éve: 20132013.03.05 23:12:35
megnéz gyurkozsolt összes beszámolója

 Beszéljenek a képek:


http://www.sports-tracker.com/#/workout/scarnat/kqrbtb6d8vlcf2s6

 
 
MödveTúra éve: 20132013.03.03 09:03:43
megnéz Mödve összes beszámolója

20-as táv


 A múlt heti Ha-Vas Paripa után ki kellett próbálnunk egy jó kis dagonyázós túrát. Hárman vágtunk neki a 20-as távnak. Persze a 8 órás buszt nem érjük el Pulára, így a kocsi marad ott az indulási ponton. Gyorsan  feliratkozunk, 9-kor indulunk a buszmegállóból. Az elsõ ellenõrzõ pont ellenõrzõ számos, az út helyenként havas, a többi helyen dagonyás. A kamásli alapfelszerelés, de a túrabotok is jó szolgálatot tesznek. Helyenként az erdõben megyünk,olykor a farakásokon :) Vigántpetend nagyon barátságos, az ellátás nagyon jó. Utána fel a Király-kõre, természetesen a kaptatón (elég egy pulcsi). Megvan az elsõ pecsét is, majd a vízzel együtt le Kapolcsra, itt egy fakultatív pihenõ a kocsmában, majd fel a kaptatón a Bondoró aljára. Onnét már csak a lesétálás marad Monostorapátiba, kitûzõoklevél és vissza busz Pulára. A túra nagyon jó, szép táj, nagyon jó térkép, jó ellátás. Jövõre ugyanitt.

 
 
tetova hegyi teveTúra éve: 20132013.03.02 20:54:38
megnéz tetova hegyi teve összes beszámolója

 Saras teve dagonya


Juj de finom szép idô, helyenként bokáig saras csúszkálós, aztán havas szakaszok. A Bondoró oldalában még mindíg ölik a fákat, épp mint tavaly. Taljándörögd felett most nem dörgött, pici bocik bámulnak bambán. A csoki borzasztó, de tápláló, így jólesik. A rom stabilan áll, vastag hótakaróval a melletti úton. Fel és átküzdöm magam a szputnyikig és túl. Puláig lélekölô szakasz nekem, amit lélekerôsítô kihívásnak fogok fel. Helyenként kora tavaszi napsütés csalogat mosolyt a lélekbe. Tálodi erdô fokozottan saras és dagonyázos, amit nagyon élvezek. Pettenden finom a tea és a Királykô páratlan fel és lefelé is. Kapolcson cicával váltunk szerelmes pillantást, forró csókot. A Bondoró másik oldala száraz, de húzós felfelé. Feljebb a kedvenc ligetes, rétes részem. Most extra saras és tovább is az. Sajnos gyorsan vége. A távolban még villan a Hegyesdi vár s jön a falu. 


Csak ajánlani tudom ezt a túrát, mert változatos, szép vonalvezetésû, ami most még az idô is kegyeibe fogadott. Én már most tervezem a jövô évit.

 
 
 Túra éve: 2012
EduShowTúra éve: 20122012.03.06 18:47:35
megnéz EduShow összes beszámolója

Mûvészetek Völgye - Nagy Kör


Kérdés sem lehetett, hogy a tavalyi után idén is megismétlem-e ezt a túrát. Nagyon megszerettem és az sem elhanyagolható tény, hogy közel van, így szinte hazai pályának mondhatom a terepet. Barátaim és túratársaim közül tavaly csak Zsú, nagynéném és Ádám unokatesóm tartott velem, igaz, õk csak a kis körön, így mindössze 10 kilométert tettünk meg együtt és akkor a Szputnyiktól egyedül mentem tovább.


Idén azonban fordult a kocka, mivel barátaim a huszas távra szavaztak és én kitartottam a nagy kör mellett, így most az elsõ szakaszon mentem egyedül. Meglepetésemre mindössze két és fél órámba telt az elsõ 18 km Puláig, számottevõ szint nélkül, de kellemes környezetben. Taliándörögd felett, a messzi távolból is jól látszott a  "Négyszögletes kerekerdõ" az Atibor-hegyen, ahol tavaly sár volt, ott idén nem, egy mélyútban még hó is volt, Öcs felé menet, a szántó közepén vezetõ földútról pedig már látszott a pulai templom. Sár meglepõen kevés volt, de azért akadt, így hûen a "mûvészetek völgye" szellemiségéhez, agyagozhattunk is egy kicsit lábbal, bár a mûveinket otthagytuk a terepen. Az ellenõrzõpont a huszas táv rajtja is egyben, így itt vártam meg a többieket... egy órába telt.


Pulán csatlakozott hozzám anyukám is, a táv hátralevõ részét leginkább az õ társaságában kutyagoltam le a többiekre várakozás helyett. Pula után a Kinizsi-forrás következett és örömmel láttam, hogy telis-tele van az erdõ hóvirággal. Tehát végérvényesen megérkezett a tavasz. Egy nagyon kellemes, erdei szakasz után megérkeztük a vígántpetendi iskolába, ahol zsíros/lekváros kenyér és tea várta a túratársakat, hogy erejünk teljében mászhassunk fel a Király-kõre. Idén is a meredek oldalt választottuk, idén is fülig érõ szájjal csodáltuk meg a kilátást Kapocsra.


Majd lecsorogtunk a faluba, a központban ismét megkíséreltük bevárni a többieket -- miután láttuk, hogy a háromnegyed négyes veszprémi buszt már úgyse érjük el -- de amikor Anett és Zsolti felbukkantak, mi is továbbálltunk velük a Bondoró-hegy alja felé, ahol az utolsó ellenõrzõpontunk (számot felírós) volt. Az erdõbõl a szõlõk közé kiérve újfent megcsodálhattam az egyik legszebb panorámát, amit életemben láttam: Hegyesd és az ezüstként csillogó monostorapáti víztározó/halastó, a Csobánc és a Szent György-hegy. Lélegzetelállító. Nem a nagy szintek vagy hegyek miatt, sokkal inkább az ilyen csodás látványokért érdemes ide évrõl-évre visszatérni.


https://picasaweb.google.com/105325823451470420959/MuveszetekVolgyeNagyKor20120303#

 
 
kpeterTúra éve: 20122012.03.04 11:06:14
megnéz kpeter összes beszámolója

 26 km - kis kör


Szeles, napos idõ, az olvadás adta lehetõségekhez képest valamivel kevesebb sár.


Az elsõ 2/3 elég eseménytelen, ingerszegény, elég sok a puszta közepén "menj 3 km-t egyenesen" jellegû szakasz. (Kivéve, hogy Taliándörögdön egy helyi erõ ránk köszönt: "Hány kilóméter van a lábatokba'?" majd elmondta a további útvonalat, végül elköszönt: "Egészség!") Az erdei szakaszok jórészt széles, traktornyomos, kiszalagozott erdészeti utakon mentek.


A Szputnyik melletti mezõn 3 õzike nézett vissza, elõtte egy mélyúton kb. 50 métert néhol bokáig érõ hóban(!) kellett megtenni, ami a napok óta tartó 5-10 fokban furcsa volt.


Az izgalmas rész a Király-kõ, ahova egy kellemes, opcionálisan négykézlábas domboldalban kell felkúszni (volt kijelölve valamivel könnyebb út is).


A 850 Ft-ba egy jóminõségû, színes térképvázlat, egy kisujjnyi méretû banánaroma vagy meggyaroma ízû csokiszelet (1. EP), egy müzliszelet (Király-kõ EP) és Vigántpetenden egy zsíroskenyér-lekvároskenyér-tea EP fért bele, +emléklap, kitûzõ.

 
 
tetova hegyi teveTúra éve: 20122012.03.03 19:39:19
megnéz tetova hegyi teve összes beszámolója

 muveszkedo teve


Kivalo idoben tettem ki Pulan turatarsamat, aki a kozeptavot valasztotta ma. Aztan mint kesobb kiderult percre pontosan rajtoltunk csak en nehany kilometerrel odebb. Esemenytelen komolyabb erdo nelkuli kezdo szakasz, majd favagok szorgos pusztito munkaja mellett haladtam s ertem el Taljandorogdot. Egyedi arculatu hely, amit a szepen felujitott templomrom dobott meg inkabb fel. Aztan retek es szantok no meg a szputnyik nevre keresztelt csoda technika kovetkezett. Viccesen meredezo vasradarok. "Orzik a semmit" jutott eszembe a nagybecsu popnota refrenje. Az Ocs-Pula muut szakasz nekem felejtos. Pulatol viszont nagyon tetszett a taj. Vegre szep bakonyi erdo gondoltam. A talodi erdo mar erosen foghijas volt, suru ritkitasok jellemeztek. Lassan mar nem nagyon marad igazi erdo, de ez van. Jo es nagyon jokor volt a Vigantpetendi kaja es ellenorzo pont. Szerencsem is volt mert majdnem elrohantam mellette. Kedvencem a Kiralykoi resz volt, ahol a vadregenyes sziklas maszas utan finom csokit kaptam. A jutalom falattol megtaltosodva ertem le Kapolcsra s kezdtem a felfelet. Itt utkoztem turatarsnommel, ki csoffadtan de megis lelkesen maszott felfele. Tetszett a Bondoro minden oldala s szep erdoben jottem lefele rola. Meg egy kis szoloszakasz s mar lenn is voltam a kiindulas helyen. 


Vegyes benyomasok maradtak bennem a tura utan. A kezdo resz nem annyira, de a tura masodik fele nagyon tetszett. Kivalo volt az ellatas es sikerult a rendezoknek a jo idot is biztositani. Koszonet mindezert nekik.

 
 
 Túra éve: 2011
stalkerTúra éve: 20112011.03.12 19:41:41
megnéz stalker összes beszámolója

Mûvészetek völgye nagy kör


2011.03.05.


 


Bazsival az idén harmadszorra sikerült teljesítenünk a nagy kört. 7 óra 10 perckor rajtoltunk és Bazsi már 11 óra 40 perckor beért a célba. Én a magam tempójában baktattam, így két órát várt rám szegény. A túra most is nagyon jól szervezett volt, kiváló szalagozással, az évek óta már megszokott színes, igényes itinerrel. Az elmúlt évekhez képest változott a kitûzõ, mely véleményem szerint szépre sikeredett. Az idõ tavaszias volt, így minden egyben volt egy jó hangulatú gyalogláshoz. Köszönjük a szervezõknek a sok munkát, úgy gondolom, hogy több túratársnak nem véletlenül tartozik a kedvencei közé e túra.

 
 
nafeTúra éve: 20112011.03.09 21:06:50
megnéz nafe összes beszámolója

Mûvészetek Völgye kis kör.


GPS-el mért távolság: 29,1 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 550 m. Most nem volt igazán pontos a mérés, mivel egy helyen majd egy kilométert kevertem el, illetve a Szent András templomromot körbejártuk néhányszor.


Péntek este megbeszéltük Brigivel, hogy a délutáni egyeztetéssel szemben, Patrik beteg, ezért csak Merci jön túrázni, illetve Brigi akkor, ha a Patrik betegsége nem túl súlyos. Ehhez képest, szombaton reggel, elsõnek Patrik szállt le a fehérvári buszról Veszprémben, aztán egy ismeretlen kisfiú, akit Brigi követett, s csak a legvégén Merci. Gyorsan bepakoltunk a kocsiba, s irány Monostorapáti. Mercivel megegyeztünk, ez neki is nekem is születésnapi túra, mert nekem szó szerint a szülinapomra esik, neki meg szerdán lesz. Alig hagytuk el a várost, Merci máris rákérdezett egy fontos dologra: hoztam-e pizzát? Megnyugtattam, hogy igen, s bár eredetileg kolbászos - pepperonis pizzát terveztem, a szülinapjára tekintettel mégis hawait sütöttem. Tanultam a Kincsesbányai túrából, s 4 helyett 6 szeletre vágtam. De jól jött ez most, hogy 3 gyerek jött!


Hamarosan leértünk Monostorapátiba. Készülõdésnél láttam, az egyesületi csapatunk épp indul. Köszönés, gyors készülõdés, nevezés. Mire beneveztünk, az elsõ szelet pizzát el is tüntették. Kilenckor nekivágunk a táv teljesítésének. Jól haladtunk, a hûvös, de napos idõben. Az utak már sajnos felolvadtak, így sárosak voltak, de nem túl mélyen. Inkább csak csúszott, mint ragadt. Az elsõ magaslesnél megállás. Merci és Peti fölmásztak szétnézni, én pedig megszabadultam egy réteg ruhától, s átnéztem a hátizsákot, milyen sapi félét adhatnék Mercinek az érzékeny fülére. Találtam egy csõsálat, ami inkább homlokpántként mûködik. Viszont nem számoltam vele, négy nap híján 12 éves korára, már mennyire nõbõl van. Szerinte hülyén néz ki a sálban, ezért gyorsan megszabadult tõle. Még a puszta kellõs közepén, túrán is a divat számít.


A Bondoró kulcsos ház elõtt láttam egyedül hóvirágot. Végre! Reményt ad, hogy szombaton az egyesületi túrán, már jócskán láthatunk tõzikét is a Bakonyban. A kulcsos háznál megvártuk az öltözés miatt lemaradt Petit és Brigit, elpusztítottunk egy kis csokit, s ballagtunk tovább. A patak elõtt, idén is nagyon sáros az út. Az ezt követõ murvás út sem a megszokott jó minõségû. A kilátás viszont szép. Taliándörögdön a Katica büfében megkaptuk az elsõ pecsétet, egy csokival egyetemben. Csaptunk egy kis frissítést. A gyerekek biztonságba helyezték a maradék pizzát, ittunk egy kis kólát, s mentünk tovább.


A Szent András templomromnál Brigi ládát keresgélt, addig a gyerekek bejárták, s ahol lehetett, megmászták a romot. Tetszett nekik. Körbe is futották párszor, játék közben. Nehezen akaródzott tovább menni. Szerencsére a látvány szép, mivel a következõ, Vigántpetendig tartó szakasz elég monoton. Csak egy kicsit enyhített rajta, hogy a mélyút falát meg kellett mászni, amikor a kivágott fák és bokrok végképp eltorlaszolták az utat. A Szputnyikot követõen, Brigi újabb ládát szeretett volna begyûjteni, de nem találta. Lassan, de biztosan elértük a falut. Irány langallózni. Jó passzban érkeztünk, mert csak hárman voltak elõttünk. Mire elkészült a langallónk, dugig telt a kis helyiség. Amíg vártunk, a gyerekek fölszaladtak a löszfal tetejére is, hogy teljen az idõ. A langalló nagyon jól esett, s az adag is méretes. Merci meg én gyorsan befaltuk az egészet, míg Patrik és Peti csak a felét ették meg, a többit, a kiürült pizzás tasakokba raktuk, s mentünk az ellenõrzõ pontra.


Nos ezt sikerült benéznem. Tudtam, hogy ott kell lennie, de egy autó eltakarta a molinót, én meg tovább mentem. Csak jóval odébb jöttem rá, biztos, hogy elhagytam a pontot. Irány vissza. A pont megvan. Pecsételés. Peti beszerzett két szelet mogyorókrémes kenyeret, én ittam egy kis teát, s mentünk is tovább, mert nagyon fogytán volt a szintidõ. A többiek se enni, se inni nem kértek. Megkezdtük a Király-kõre vezetõ kaptatót. Mire elértük az erdõszegélyt, kiderült baj van ám. Petinek sürgõsen el kéne hagynia a barna macit. Be is csörtetett menten a bozótba. Mi addig nézelõdtünk. Kissé párás a láthatár, de a látvány szép. Csúszkáltunk az erdõ szélén, majd egy igen síkos ösvényen beváltottunk az erdõbe. Nagyon szép a bazalt sziklafal és a szétszóródott, mohás szikladarabok. Egy helyen megálltunk egy csoportkép erejéig. Eddig Patrik szerint igen könnyû a túra. Figyelmeztettem, a két legkeményebb emelkedõ még hátra van. Nem zavartatta magát. Kisvártatva neki is ugrottunk a nagyon meredek emelkedõnek, amit néhol csak négykézláb tudtunk leküzdeni. Mint kiderült, a gyerekek számára, a Szent András templomrom mellett, ez bizonyult a legnagyobb élménynek. Azt se bánták volna, ha sokkal magasabb. Fönt megkaptuk a következõ pecsétet egy csokival egyetemben. Gyorsan tovább indultunk, mert szorított az idõ. A lefelé vezetõ ösvény soha sem volt túl kényelmesen járható, ám most még néhány kidõlt fa is nehezítette a haladást.


Mihelyst beértünk Kapolcsra, Merci kérdezte, érintünk-e valamilyen kocsmát, mert most meg neki gyûlt meg a baja a barna macival. Szerencsére érintettünk egyet. A kényszerpihenõ végén, Patriktól és Mercitõl kaptam egy-egy tábla csokit a születésnapomra. Szaporáztuk a lépteinket kifelé a faluból. Szerencsére tudtam, hol kell letérni az aszfaltról, mivel a jó messze elhelyezett szalagok csak így voltak észlelhetõk. A következõ rövid, de nagyon sáros szakaszon Peti esett egy nagyot. Gyorsan lecsutakoltuk, s gyerünk tovább. Nem nagyon viselte meg a vaddisznós kinézet.


Megkezdtük az utolsó kemény emelkedõt. Mercit cukkoltam egy kicsit, most mutassa meg az anyjának, milyen lekvár hozzá képest az emelkedõkön. Huszonnégy kilométerrel a lábában ez már nem ment olyan vidáman, de azért sikerült. Hosszú sáros emelkedõn értük el az utolsó pontot. Petinek fogytán volt az ereje, de nagyon meg akarta csinálni a túrát szintidõn belül ezért, ha lassabban is, a bokáját fájlalva is de jött keményen. Az erdõbõl kiérve Patrikkal és Brigivel lemaradtak egy kicsit, s végül 4 perccel utánunk értek célba, de még szintidõn belül. A szõlõk közt vezetõ útról általában gyönyörû a kilátás. Most a pára miatt nem annyira. Nem tudtam értékelhetõ fotót készíteni. A szõlõknek legalább a felét kiszántották. Merci panaszolta, hogy fáj egy kicsit a feje és a füle. Fölvetettem vele a kapucnit, s kicsit össze is különböztünk rajta. A hegy lábától a tavalyi útvonalon vezettek a szalagok, amelyek bevittek bennünket a faluba. Már csak egy kis aszfalt, s hét perccel a szintidõ letelte elõtt beértünk a célba. Átvettük az oklevelet, kitûzõt, ittunk egy kis teát a sajátunkból, s hazafelé vettük az irányt. 29 kilométer ennyi idõ alatt egy felnõttnek nem nagy teljesítmény, viszont 11-12 éves gyerekeknek nem rossz, fõként ha figyelembe veszem, hogy a 11 éves Petinek ez volt az elsõ teljesítménytúrája, míg Patrik és Merci maródi volt. Szerencsére nem lett belõle megbetegedés, illetve visszaesés. A gyerekek hamar elaludtak az autóban, de alig álltam meg Veszprémben, már is fölébredtek. Peti kicsit túlette magát a túrán, s lett is belõle egy kis gyomorrontás, de azt mondta, legközelebb is szeretne jönni. Egyébként látszott rajta, hogy az utolsó 3-4 kilométert leszámítva nagyon jól érezte magát.


Az idõjárás és a túra kellemes. Az útvonaljelzés, szalagozás, sokkal gyengébb, mint szokott. A kilátás gyakran szép, viszont elég sok a monoton útvonalszakasz.


A túra ár/szolgáltatás aránya jó. 850 Ft-ért színes térképes igazolólap (Saját térkép szükségtelen.), minden „emberes” ponton volt valami, Taliándörögdön csoki; Vigántpetenden zsíros-, lekváros- és mogyorókrémes kenyér, hagyma, piros arany, valamint forró tea; a Király-kõnél csoki; a célban pedig oklevél, és kitûzõ. Az ez évi gyenge szalagozás rontja az ár szolgáltatás arányt.


 

 
 
SMarcsiTúra éve: 20112011.03.07 13:13:24
megnéz SMarcsi összes beszámolója

 


Mûvészetek Völgye 10

 

Az indulás Puláról történt, hamar megtaláltuk a nevezési helyszínt és már indultunk is. Az itiner hihetetlenül részletes volt, a hozzá tartozó térképpel együtt. A 36 km kör egyik megállója is volt Pula, már akkor feltûnt, hogy a beérkezõk elég sárosak voltak, de akkor le se esett igazán a dolog. Persze miután elindultunk és beértünk az erdõbe, már tudtam miért. Bár e miatt egy cseppet sem veszített a túra az élvezhetõségébõl. A Kinizsi-forrást majdnem kihagytuk, mert vagy nem vettük észre a szalagozást, vagy nem volt kint. Többen is játunk így. De a forrás nagyon szép volt. Aztán irány a Som-hegy, a tetõn elég erõteljes erdõkitermelés folyik, nem volt épp szép látvány, hogy a fél erdõt kivágták. Itt hatalmas sár volt, leginkább a bozótban közlekedtünk, ahol lehetett. Leértünk Vigántpetendre, ahol fimon zsíros, lekváros vagy mogyorókrémes kenyér és tea fogadott minket. Kis pihenõ után tovább indultunk Király-kõ felé. A szántóföld mellett ismét nagy sár volt. Beérve az erdõbe nagyon szép látvány terült elénk, a lehullott szikladarabokat benõtte a moha és olyan volt, mintha valami elhintette volna õket az erdõ alján. Mentünk tovább mikor meglepõdve tapasztaltuk, hogy a szalag egy igen meredek emelkedõ felé vezet minket. Na ez egy nagyon jó rész volt, néha négykézláb másztunk felfelé, idõnként megállva és gyönyörködve a sziklákban.

Feljutva fogadott minket túránk lezáró pontja, ahol kaptunk egy kis csokit, emléklapot, kitûzõt. A fent posztoló 3 fiatalember nagyon kedves volt, el is idõztünk ott kicsit, mielõtt elindultunk volna a helyrõl lefelé. A lefelé út se volt éppen sima, olyan sár volt megint, hogy rendesen figyelni kellett, nehogy hamarabb leérjünk, mint ahogy szeretnénk.

Nagyon jó túra volt, nagyon jó szervezéssel, térképpel és ellátással. Na meg persze a táj se volt utolsó!
 
 
 Túra éve: 2010
nafeTúra éve: 20102010.03.29 19:39:20
megnéz nafe összes beszámolója

Mûvészetek völgye nagy kör


GPS-el mért távolság:34,86 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 745 m.


Reggel, jó szokásomhoz híven, igyekeztem korán rajtolni. Ezt most azért tartottam fontosnak, hogy még a sár kiolvadása elõtt túl legyek a Ráskóc-patak elõtti, rendszerint nagyon dagonyás részen. Kicsit töprengtem, melyik távon induljak a térdem miatt, mert a héten megint rendetlenkedett egy picit, végül a korai érkezésem, valamint az a tudat, hogy két legmeredekebb emelkedõ a kis körben is benne van, eldöntötte a kérdést: nagy kör lesz. A rajtnál Istvánnal futottam össze, s mivel nem sietett (vasárnapra egy hosszabb túrát tervezett), együtt vágtunk neki a távnak. Ez a nem sietett 5,16-os átlagsebességet jelentett nekem. Istvánnak többet, mert vagy 3 km-t hozzátett geoládázással. Indulás elõtt még megpróbáltam felhívni Zolit hol tartanak, de nem jött össze a beszélgetés. A beszámolójából kiderült utánunk negyed órával indultak.


A lényeg? Kiváló látási és útviszonyok mellett, csípõs hidegben vágtunk neki a táv teljesítésének. A faluból kiérve láttuk a két elõttünk indult túrázót, egymástól pár száz méterre. A jó tempónk ellenére sem értük utol õket. Hamarosan lemelegedett rólam egy réteg ruha. A Bondoró kulcsosház irányába kanyarodva, jobbra jól látszott, hol fogunk majd leereszkedni a Bondoróról, a túra utolsó szakaszán. A Ráskóc-patak elõtt látszott, mekkora dagonyában lett volna részünk a fagy nélkül. Helyenként biztosan bokán felül ért volna. A patak után murvás úton folytattuk. Taliándörögd elõtt felérve az emelkedõre meg kellett állapítsam, ilyen tisztán még nem láttam sem a „Négyszögletes kerek erdõt”, sem a Kab-hegyet.


Taliándörögdön megkaptuk az elsõ pecsétet, egy csoki kíséretében. Tovább menve István megkeresett egy geoládát, majd szaporáztuk tovább lépteinket. A mélyutat az idén is hó töltötte ki, most azonban olyan tömörödött és fagyott volt, hogy alig észrevehetõen süppedt be lépteink alatt. Mindenesetre érdekes vibrációt keltett a talpamban a rajta történõ gyaloglás. Még a füvön is percekig éreztem utána. A „Szputnyiknál” felírtuk a jelszámot. István tett egy oda-vissza bõ 2 km-es kitérõt a 25-ösök távjára egy újabb geoláda megkeresésére, én pedig egy árnyalatnyit csökkentett tempóval mentem tovább.


Öcs elõtt két, korábban bennünket megelõzõ futó tartott visszafelé. Hm. Nem néztem eléggé a lábam elé, így egy a fûben megbúvó sodronydarab sikeresen gáncsolt el. Mondanom sem kell, természetesen a féltett bal térdemre estem. Sajgott is egy kicsit, de nem lett következménye. Öcsön gyorsan átértem. A kõbányánál jobbra letértem az aszfaltról, a túra régi útvonalára. Sokkal kellemesebb, mint az aszfalt, bár most az útpadka igen jól járható. Ezen a szakaszon a hõmérséklet emelkedésének köszönhetõen már voltak felolvadt sáros szakaszok. Keresztezve a mûutat rátértem a Pulára vezetõ murvás útra, ami nagyrészt párhuzamos az aszfalttal. Most is találtam olyan érdekes alakú tölgyet, amire eddig nem figyeltem föl.


Pulán, a Szent Bertalan kápolnánál bevártam Istvánt, mivel már csak vagy 100 m-re volt mögöttem. A buszmegállóban megkaptuk a következõ pecsétet, egy alma kíséretében, amit a mûúton gyalogolva gyorsan meg is ettünk. Eddig csak hébe-korba találkoztunk túrázókkal, most viszont a Puláról indulókkal alaposan megszaporodott a létszám. Jött az elsõ érdemlegesebb emelkedõ, amirõl letértünk a tavalyi útvonalon a Vázsonyi-séd völgyébe, s a túrán egyedül itt, a Kinizsi-forrásig vezetõ szakaszon ismét tömegesen láthattunk hóvirágokat. Egyébként is gyönyörû és hangulatos a völgy. Már tavaly is nagyon tetszett esõben is, hát még most napsütésben. A volt halastó gátjánál kikapaszkodtunk a völgybõl, s egy kellemes réten talpaltunk a forrás felé. Itt már figyelni kellett az olvadás miatt csúszóssá váló útra is.


A Kinizsi-forrásnál felírtam a jelszámot. István elment egy újabb geoládát megkeresni, én pedig nekiindultam a Som-hegy kaptatójának. Mire fölértem, társam is utolért. Érdekes, hogy fönt a hegyen nem volt úgy átfagyva a talaj, mint a túra többi részén. Különösebb gondot nem jelentett. Hamar magunk mögött tudtuk ezt a kicsit jellegtelen részt, s megkezdtük az ereszkedést Vigántpetend irányába. Az erdõbõl kiérve idén is megcsodálhattam a két hegy között kikandikáló Hegyesdet, csak most kiváló látási viszonyok között. Természetesen a kitáruló Mûvészetek völgye is remek látvány, a Déli-Bakonnyal együtt. Ezen a szakaszon már ragadt is egy kicsit a felolvadt föld, amit a füves részeken igyekeztünk letakarítani a bakancsokról. István csúszott is pár méreteset (néha métereset) a sárban.


Alig értünk be a faluba, amikor rendõrautó állított meg bennünket, nem láttunk e egy fehér Citroën Jumpert. Mondtuk, hogy nem, de hát még csak vagy kétszáz m-t jöttünk az aszfalton. Valamiért nagyon keresték. Rövidesen elértük az iskolát, ahol a frissítõ pont található. A pecsételést követõen ki-ki ízlésének megfelelõ kenyérféleséggel pótolhatta az elégetett kalóriákat. Jó forró teát kaptam hozzá, ami legalább olyan jól esett, mint a csípõs paprikakrémes zsíros kenyér. Mindenesetre nem vittem túlzásba az evést, mert tudtam milyen a Király-kõre vezetõ szakasz, s nem szerettem volna viszont látni a kaját a „kaptatón”. Elég szép számú ismerõssel találkoztunk, de azért hamarosan újra úton voltunk.


Alig vártam, hogy újra beváltsunk az erdõbe és a bazaltsziklák tövében haladhassunk. Nem csalódtam. Az éles napfény még szebbé tette az egyébként sem csúnya sziklákat. A hangulatos, kényelmes ösvényrõl egyszer csak (emiatt az emelkedõ miatt nem ettem sokat az EP-n) nekivágtunk a jó meredek (kb. 60-80%-os) emelkedõnek. Még a fülemen is megpróbáltam levegõt venni. Gyorsan fönt voltunk. Mire elértük az ellenõrzõ pontot, ahol a pecséthez csoki, vagy süti is járt, már ki is lihegtem magam. Amíg István egy újabb geoládát keresett meg én nézelõdtem, s fotóztam. Irány lefelé. Igen szép a lefelé vezetõ ösvény is.


Kapolcs keresztezése nem követelt túl sok idõt, leszámítva a telefonomban az akkumulátor cseréjét, és már meg is kezdtük az utolsó kemény emelkedõ leküzdését. Számomra érdekes volt, amikor észrevettem, milyen aszimmetrikusan gyalogolok fölfelé, az-az hogy akaratlanul is kisebbeket lépek a bal lábammal, kímélendõ a térdemet. Ettõl függetlenül egymás után elõztük meg az elõttünk haladókat. Fönt a Bondorón megkérdeztem az utolért ismerõs párost, hogy-hogy csak egy diétás távot (26 km) vállaltak be, amikor õk is a 30 km fölötti távokat kedvelik. Mire õk visszakérdeztek, mibõl gondolom, hogy a „kis körön” vannak. Gyorsan levezettem: a „nagy körön” elõttünk induló két emberrel találkoztunk a rajtban, s azok nem õk voltak; csak néhány futó elõzött meg bennünket, gyalogos nem; Vigántpetendre korábban értek mint mi, „kispistázni” pedig nem szoktak, így csak a rövid távon lehetnek. Az utolsó ellenõrzõ pontig együtt ballagtunk, ott felhívták figyelmünket a Lepke tt-re, amit 20-án az egyesületük rendez. Sajnos nem tudok rá elmenni, pedig igazán kellemes túra. Aznap egyesületi túrát vezetek. Érdekes, hogy az általam járt hegységekben (Bakony, Vértes, Kõszegi-hegység, Soproni-hegység, Gerecse, Velencei-hegység, Keszthelyi-hegység, „Sokoró” és Balaton-felvidék) március 20-án négy igen jó túra lesz, míg mondjuk a 15-i hosszú hétvégén egy maximum 10 km-es IVV túrát leszámítva semmi. Nem lehetne egy kicsit jobban összehangolni a túrákat?


Visszatérve a túrára. Fürgén szedtük lábainkat a következõ szakaszon is, bár ez bizonyult a legsárosabbnak, de inkább csak csúszott. Az erdõbõl kiérve ismét megálltunk nézelõdni. Csodálatos a panoráma. Gyönyörködés és fotózás után. Lekocogtunk a lejtõn. Megnéztem nem lehetne-e a régi útvonalon menni, kicsit csökkentve az aszfaltos szakasz hosszát, de a sár miatt nem lett volna értelme. Így a szervezõk által módosított útvonalon értünk be a célba. Átvettük az oklevelet és a kitûzõt, megköszöntük a szervezõknek a rendezést, majd hazafelé vettük az irányt.


Az eddigi legkellemesebb talaj- és idõjárási viszonyú tavaszi Mûvészetek völgye túrát tudhatom magam mögött.


A túra ár/szolgáltatás aránya nagyon jó. 850 Ft-ért (ha célban is kaphatnánk egy kis forró teát, amit az idõjárásnak köszönhetõen jólesne kiváló lenne, de így is a legjobbak közé tartozik). Kitûzõ, emléklap, színes, nyomdában készült térképes igazolólap (saját térkép használatát mellõzhettem), kiváló útvonal jelölés. Taliándörögdön és a Király-kövön csoki, Pulán alma, Vigántpetenden lekváros-, mogyorókrémes- és zsíros kenyér. Ez utóbbi hagymával, savanyúsággal és csípõs paprikakrémmel. Mindezeket, választhatóan szimplán kellemesen meleg, vagy jó forró teával öblíthettük le.




 


 

 
 
stalkerTúra éve: 20102010.03.09 22:24:09
megnéz stalker összes beszámolója







Mûvészetek Völgye 36


2010.03.06.


 


7 óra 37 perckor rajtoltunk Bazsival a monostorapáti iskolából. Hideg, téli reggelre ébredtünk, de a rajtnál már sütött a Nap és kék volt az ég. A tavalyi sárnak nyoma sem volt, ezért aránylag gyorsan lehetett haladni.


(Monostorapáti: Monostorapáti a középkorban Almád néven szerepelt. 1468-ban találjuk elõször Monostorapáti néven említve. 1477-ben "város oppidum" néven szerepel, amelynek október havában volt országos vására. A nagy hadútban fekvõ község sokat szenvedett a töröktõl, fõleg Vázsony és Hegyesd várának török hódoltsága alatt. Mivel a község az idõk folyamán több ízben Hegyesd várához tartozott, a vár 1561-ben történt törökök általi elfoglalása után annak a sorsában osztozott. Hosszú ideig volt török hódoltsági terület. A török kiûzése után egyházi birtok lett. 1715-ben a helység földesura a veszprémi püspök. Lakosság: 1075 fõ)


A Bondorói-kulcsosház után száraz lábbal keltünk át a tavaly, medrébõl kiöntött Raskóc-patakon és napsütésben csodálhattuk meg a taliándörögdi iskola új épületét. A Katica-büfében az idén is több fajta csoki közül lehetett választani és a Szent András templom romja is misztikusabbnak tûnt a kék ég alatt.


(Taliándörögd: Dörögd elsõ említése 1249-ben történik. Taliándörögd területén a középkorban négy település volt: Felsõ-dörögd, Alsó-dörögd, Imár és Ráskó. A településsel szorosan összefügg a Dörögdi család neve és sorsa. 1548-ban a török felégette a községet és sokáig lakatlan, 1718 után kezdett ismét benépesülni. Lélekszám: 746 fõ.)


A templomrom után megfagyott, kb. méter vastag hófúvásokon keltünk át, itt tavaly is jelentõs mennyiségû havat hordott össze a szél. A Szputnyik közelében felírtuk az ellenõrzõ számot, majd Öcs dél-keleti felén értünk be a faluba. A két-három szélsõ házat hamar magunk mögött hagytuk és már a Pula felé vezetõ országúton ballagtunk.


(Öcs: A településrõl az elsõ írásos feljegyzés 1278 -ból származik Ech néven. Öcs egytelkes nemesek faluja volt. A teljes határa nemesi kúriákhoz tartozott. A XVI. századig társadalma tiszta nemesekbõl állt. 1828-ra megváltozott a helyzet. Olyan nagy volt a beköltözött házas és házatlan zsellérek száma, hogy ezek váltak uralkodóvá. Lakosság: 211 fõ)


Pulán elhaladtunk az 1773-ban épült Szent Flórián kápolna elõtt, majd a buszmegállóban - a tavalyihoz hasonlóan – megkaptuk a finom, hideg almánkat. Pulát elhagyva hamarosan a Tálodi-erdõben találtuk magunkat, és jó érzéssel vettük tudomásul, hogy a hóvirág bizony nem egy kihalóban lévõ virágfajta.


(Pula: A falu közelében állt a 13. században alapított tálodi monostor, amely a 16. században elnéptelenedett, majd a török veszély miatt felrobbantották. Pula elsõ írásos említése 1357 -ból származik Pola néven. A 16. századtól elnéptelenedett. A község lakossága 70-80%-ban német nemzetiségû, õseiket az Esterházy család hívta be 1746-ban. Népesség: 232 fõ)


A Tálodi-kolostorrom és a Kinizsi-forrás ismételt megcsodálása után meghódítottuk a Som-hegyet, majd leereszkedtünk Vigántpetendre. Vigántpetenden a tavalyihoz hasonlóan, az iskolában volt a frissítõ pont, de most nem volt annyi túrázó mint egy évvel ezelõtt, ezért nyugodtan leültünk egy kicsit csipegetni. Itt találkoztunk Istvánnal, akivel az idén januárban együtt nyomtuk le a Téli Mecseket. Egy-két szó a geoládákról és István már ment is tovább.


(Vigántpetend: Vigánt falut elõször 1236-ban említi oklevél. 1672 után lakatlan a falu, az 1750-es években kezdik újra benépesíteni. Petend neve 1333-ban tûnik fel elõször. 1500 és 1700 között többször elnéptelenedik. Az 1700 évek elején újra benépesedik. A két falut, Vigántot és (akkor már) Zalapetendet 1938-ban egyesítették Vigántpetend néven. Lakosság: 217 fõ)


Vigántpetend után jött a túra egyik legizgalmasabb szakasza, a Király-kõ. Tavaly szó szerint csúsztunk-másztunk mire felértünk, az idén a száraz talajon gyakorlatilag egy szuszra fenn voltunk a csúcson. A tetõrõl egy-két erõteljesebb légvétel után lecsorogtunk Kapolcsra, és a fõútról lekanyarodva támadtuk a Bondorót.


(Kapolcs: A településen vélhetõen már õsemberek is éltek (Pokol-lik), a falu felett emelkedõ Királykõn pedig feltehetõen Attila egyik vára állhatott. A település közelében vezetett a Budát az Adriai-tengerrel összekötõ Via Magna, a rómaiak egyik nagy hadi útja, s valószínû, hogy a környék már lakott volt a rómaiak idejében is. A település nevét valószínûleg arról a Kapolcs nevû vezérrõl kapta, aki a kunok élén 1091-ben betört Erdélybe, majd Biharba. I. László király azonban megállította a kunokat és megölte Kapolcsot. A kor szokása szerint a legyõzöttek egy részét letelepítették, s õk adták falujuknak a Kapolcs nevet. A település nevét elõször egy 1092-ben kelt pannonhalmi apátsági levél említi, mint Kapulch falut. A Kapolcs név elsõ ízben 1640-ben tûnik fel az iratok közt. Lélekszám: 423 fõ)


A tavalyi trágya-tengernek az idén nyoma sem volt, ezért tiszta bakancsokkal értünk az utolsó ellenõrzõ-ponthoz. A szám felírása után már csak szinte végig lejtmenet következett. Kiérve a szõlõk közé, elénk tárult az a panoráma, amellyel késõbb az emléklapon találkoztunk. Innen már látszott a monostorapáti templom tornya, amely a cél közelségét jelentette. Célba érkezési idõnek 14 óra 18 percet regisztráltak.


Összegzésül: Az útvonal nekünk tavaly is tetszett, pedig nagyon rossz idõ volt, most napsütésben pedig valóban szép arcát mutatta a táj. Az itiner ugyanolyan igényes, színes és alapos, mint tavaly. A szalagozás is kitûnõ volt, bár azt hallottuk, hogy a falvakban azért többen mentek felesleges métereket a szalagozás hiánya miatt, pld. Öcsön és Pulán. Szerintem, aki az itinert használta, a szalagok esetleges hiánya miatt sem tudott eltévedni. Az ellátás a tavalyi színvonalú volt, ami azt jelenti, hogy nagyon jó. Az emléklap a tavalyihoz képest színesre változott, a jelvény viszont nem változott. Jól éreztük magunkat, köszönjük a szervezést!






 
 
dnvzoliTúra éve: 20102010.03.08 11:07:02
megnéz dnvzoli összes beszámolója

 


 


Mûvészetek Völgye 36

2010.03.05.

 Péntek kora este összeállt az autó legénysége,így szombat 6 órakor Márti,Laci,Robi és Sanyi társaságában vágtunk neki a kicsit több mint 100 km-es útnak.Ahogy elterveztem,gyenge másfél óra alatt lerobogtunk Monostorapátiba,és 7:35-ös rajtidõvel meg is indultunk legyûrni a mára elrendelt távot.Nagy örömünkre csatlakozott hozzánk Viktor is,és bár amúgy sem voltunk valami morcosak,a jókedv innentõl garantált volt.Az elején még velünk tartott egy pannonhalmai sporttárs is,de õ gyorsabb tempót kívánt a miénknél,így hamar ott is hagyott bennünket.

 Reggel bepakoltam egy pár kesztyût is,és bár nem gondoltam,hogy használni is fogom,hamar elõkerültek a zsákból.Nagy hasznát vettük aztán nemsokára a néhány fok mínusznak!Taliándörögd felé a szokásos sárdagasztás mindjárt elmaradt,ennek gondolom legalább annyira örültek az épp itt dolgozó favágók is.Elhaladtunk a Bába-majd a Java-kút mellett,gondoltam a másodiknál,ezt már megnézem magamnak.Bóklásztam keveset az erdõben,de nem találtam semmi „kutasat”így a többiek után siettem.A Raskóc-patak hídján most könnyedén jutottunk át,nem úgy mint tavaly,mikor a hídon hömpölygött jó 10 centi magasságban a víz.

 Taliándörögdre az ell.pontra durván másfél óra alatt értünk,ezen a 8 km-en 110 méter szintet ír az itiner,lehetett tolni rendesen.Ettünk,ittunk majd kiérve a faluból nekilódultunk a nyílt terepen.Nagy szerencsénkre a beígért viharos szél nem jelentkezett,nem volt túl meleg,de sütött a nap,így jó kedvvel haladtunk.(Ekkor vettük észre azt a triót akik Dörögdöt egy a szalagozott elõtti úton hagyták el,és bõszen kispistáztak a mezõn,kihagyva így a Szt.András templomromot is.Az itiner ugyan lehetõséget ad erre,mármint az egyéni útvonal választásra,de akkor akik ezt a megoldást választják,remélem vannak olyan becsületesek is,hogy nem veszik át a kitûzõt és az oklevelet,amin a 36-os szám szerepel megtett távként!……)

Hamarosan aztán belefutottunk a „télbe”:) Az ilyentájt általában hóval telt mélyútszakaszok most sem okoztak csalódást,sõt mivel fagyos volt az idõ,a hó meg is bírt bennünket,így azon haladtunk amíg tudtunk.Ezt Márti is így gondolhatta,de õ azért a móka kedvéért produkált egy esést is.(az a fránya pálinka,ugye…:)

 Ekkorra már eldõlt,hogy a gyõzködések hatottak,így az elõzõleg csak a 25-ös távot vállaló csapattársak is a bal kanyart választották a Szputnyiknál az egyenesen tovább haladás helyett ,és Öcs felé vették az irányt -az ell. szám felírása után.Itt is,mint a túrán általában,szép kilátásokban volt részünk.Bár voltak sporttársak akik Öcs érintését sem tartották fontosnak,mi azért begyalogoltunk a faluba,hogy aztán hamarosan el is hagyjuk és elinduljunk Pula felé.Elõször aszfalton,majd a Pulai-erdõ tövében egy földúton haladtunk,szerencsére a fagy még itt is tartotta magát,így a sár még váratott magára.Pulán a buszváróban megkaptuk a szokásos almánkat,melyet Márti finom zserbójával párosítottuk.Fél távnál voltunk pontosan,ha jól emlékszem bõ 3 órát vett igénybe az eddigi szakasz megtétele.

 Pula után aztán végre újra bevethettük magunkat az erdõbe.Ez a szakasz egy rövid emelkedéssel indul,az ösvény mellett milliószámra nyílik a védett hóvirág.Balról aztán mellénk szegõdik egy patak is,amit aztán a kék jelzés befutásakor elhagyunk.A kék sávon folytatjuk tehát,túl sokat azonban nem tartózkodunk a túristajelzésen,csak a Kinizsi-forrás eléréséhez használjuk.Forrásnál vízcsere,fényképezés,kolostorrom megtekintés….

 Az ell.szám felírása után nekivágunk az elsõ húzósabb emelkedõnek a Som-hegy oldalában.Az emelkedõ is jól járható hála a fagynak.Hamar felérünk,majd erdészeti utakon kanyargunk,aztán egy jobb kanyarral kiérünk az erdõbõl,ahol szép kilátásban van részünk a Hegyesd irányába.Pár méter után aztán szinte az egész eddigi útvonalunkra rálátást nyertünk ….szép.

 Az etetõ-itató állomás Vigántpetenden az iskolában kapott elhelyezést.Módjával fogyasztottunk a finom teából,lekváros-zsíros kenyérbõl,hiszen nem túl szerencsés degeszre tömni a hasat amikor még jó kis kapaszkodások várnak ránk.Így is jó húsz percet biztos elidõztünk a kellemes melegben,de aztán erõt vettünk magunkon és nekilódultunk a folytatásnak.A falu végén a templom után balra fordulva felcaplattunk a domboldalba,majd ott dobva egy jobbost elõször az erdõ szélén,majd betérve a fák közé haladtunk.Felettünk szép mohás sziklaalakzatokat láthattunk,majd nemsokára meg is mászhattuk õket,elérkeztünk ugyanis a Király-kõ alá.Rövid,de annál meredekebb mászás következett,de az odafent elénk táruló látkép miatt(na meg a pecsét-süti duóért)mindenképp megérte a fáradság.Órákig el lehetne itt bámészkodni,de mivel teljesítménytúrán vagyunk vagy mifene  pár perc után leereszkedtünk a hegyrõl Kapolcsra egy szép árok peremén.A faluban egy ideig egy belsõ utcán haladtunk,így csapatunk néhány tagja még egy kis hintázást is beiktathatott pihenésképp egy játszótéren.Kapolcs érdekessége egyébként hogy minden utcának két neve van,és ez minden táblán fel is van tüntetve:)

 A falut elhagyva még egy utolsó mászás várt ránk a Bondoróra,ez már némileg széthúzta a csapatot,de mivel csapatról van szó,fenn a tetõn bevártuk egymást.A kaptatót megelõzõ mezõn most hálisten nem kellett megtapasztalnunk milyen az,mikor viszonylag sok birka tartózkodik viszonylag kis helyen huzamosabb ideig,és közben eszeget is.Átbukva a tetõn egy ideig szintben haladtunk,majd az ell.szám felírása és némi ereszkedés után talán a túra legszebb kilátást biztosító pontjára értünk.Alattunk egy szõlõdomb,kicsit távolabb a Monostorapáti halastó víztükre csillog,mellette magasodik a Hegyesd,tõle balra,de távolabb a Szent György-hegy,mellette pedig a Csobánc.Mindezeket minegy keretezve a háttérben egy masszív vonulat,valószínûleg a Keszthelyi hg.Szép.A nézelõdés közben aztán Viktor buszának indulási idõpontja egyre közeledett,és még hátra volt négy kilométer,így egymást húzva kicsit emeltünk a tempón,aminek meg is lett az eredménye,megfelelõ idõben 15:22-kor bélyegeztünk a célban.

 Jó kis menet volt,kiváló társaságban,kiváló idõben.Az ellátás szerintem jó:1csoki,1alma,tea-zsíros-lekváros kenyér,1süti.Szép színes itiner.Az oklevél is kiszínesedett tavaly óta,igaz a kitûzõ megegyezik a korábbival.Végig korrekt szalagozás.Mindent összevetve szerintem mindenki jól érezte magát,köszönet a szervezõknek!Nekem ez már az ötödik teljesítésem volt,de nem az utolsó,remélem!

 Köszönöm a lehetõséget

 dnvzoli
 
 
cztamasTúra éve: 20102010.03.07 12:19:01
megnéz cztamas összes beszámolója

Mondhatnánk hogy hazai pálya lesz. Reggel 6 (mert ugye ráérek ekkor felkelni) nézem -7 fok. Mivan? Tudtam hogy hüvi lesz dehogy... na mindegy. Kocsiról jégkaparás, irány Apáti. Igen gyors átöltözés a kocsi mellett (felébreszt), majd 7.45kor rajtolás a suliból 36 km-en. (az itinerre 8.45-öt írtak --> nyári idõszámítás?? :)) Nyomni kell, mert csípõs az idõ, be kell fûteniük a cuccokanak. Útközben a Bondorói kulcsosház. Már aludtam itt egy nem sokkal melegebb novemberi éjszakán. Azt a bringajtúrát én szerveztem, tyûû:):) Sõt, meg is mértük már az épületet (csak nem földmérõ vagy?). Dörögdre érve aztán már lekerül a kesztyû. Két bringás dönget mellettem a sziklásra fagyott földes szakaszon. Bár hangyányit jobb, mintha olvadt lenne, nem is húztam kamásnit pont ezért.


Dörögdön Katica, pecsét uzsgyi tovább. A nap gyönyörûen süt, az idõ melegszik (ruhák is), jókedélyûen zúgnak a Muse számok a fülembe (egyedül megyek). Következik a Szputnyik, de elõtte az Öcsi-domb. Hányszor voltam már a tetején (szalonna, sátor, bivak, bulik, mûvészetek völgye sokszor, stb...), de innen lentrõl még sose láttam ezt az oldalát. Paraboláknál jegyzetelés, pár méter aszfalt, aztán mezõmenet Öcsig. Két futó megelõzvén rácsodálkoztak a GPS-re, talán még lesúlytóan nevettek is, nem tudom, de tény hogy szeretek a tracklogokon nyammogni (szakmai ártalom), és egyáltalán nem menõzés céljából van. Fõként hogy csukott szemmel ismerem a környéket. Murphy megint megmutatta, pár méter múlva a két futót a rossz irányból visszafelé jönni láttam. Bár lehet csak a kocsmába ugrottak be. Puláig még egy kis felújított közút, aztán földesút. Buszmegállónál pecsét.


Egy kis közút, aztán be az erdõbe. Ott csapódtam egy 68 éves móri kollegához. Zene ki, beszélgetés, menetelés, élmények, stb. az ilyenkor szokásos. Ezt is szeretem ebben a túrázásban. Kinizsi forrásnál irogatás, hóvirágszántó, aztán felfelé a szép erdõben. A tetejétõl hosszú, kicsit sáros monoton szakasz vezetett Vigántpetendre. Amit ott láttunk, az nem volt semmi. Mint valami karácsonyi forgatag. Mindenhol pihenõ, eszegetõ, iszogató emberkék, bennt folyamatos utánpótlás. Nagyon jó kis frissítõpont volt, bár hamar továbbálltunk.


Vigántpetendrõl fel a bazaltos részhez, lightos menet, sok túrázó, jó hangulat. Aztán egyszer csak egy balkanyar. De még milyen. Sitty sutty falmászóvá kellett változnunk. Az a pár méter szintdobbantás nagyon jól esett, a monotonságra beállt térdeimnek, derekamnak, kezeimnek is szélesebb körben kellett mozogniuk. Tényleg jó volt és nagyon tetszett. Felérve pár méter és pecsét. (ami mellett majdnem eljöttünk)


Egy szép szurdokban leereszkedtünk a bazaltfal aljába, onnan pedig be Kapolcsra. Egy kis falunézés, majd jobbra fel. Az utolsó hegymenet. Fennt nagyon szép volt az a fennsík, érintetlen beütést keltett. Fennt újra jegyzet, majd hosszõ lejtmenet ki egy szép szõlõkkel teli rétre. Már nincs sok hátra. Szembe Hegyesd és a Szent-György hegy. Szépek a kis huplik mint mindig.


Beérve Apátiba, keresztül a falun, templombál kanyar és célegyenes. Gyors adminisztráció, majd kõkemény túratársamat elvittem a buszmegállóba, mert már jött a héviz-fõvárosi gyorsjárat.


Én meg egy rövid kocsikázás után már otthon ettem a hortobágyi husost a célsörrel.


Jó volt, szép kék szalagokkal. :)


Képek a szokott helyen:


http://share.ovi.com/users/czuczaitamas


(már 4500 fölötti képnézés)

 
 
 Túra éve: 2009
caty85Túra éve: 20092009.03.13 15:58:02
megnéz caty85 összes beszámolója
Mi Puláról indultunk neki a túrának.Komáromból jöttünk nevezni Nórával,Gáborral és Gizi nénivel.Elõtte interneten utánnanéztünk az idõjárásnak, és mivel õrült szelet mondott így úgy döntöttünk,hogy elég lesz a 10 km-es táv nekünk.Nagy nehezen beértünk Pulára ahol meg is lepõdtünk,hogy senki de senki nem indult utnak,még féltünk is,hogy elmaradt a túra.De aztán megtaláltuk a helyet ahol nevezni kellett és elindultunk.

Persze szakadt az esõ,úgyhogy be kellett öltöznünk esõkabát,kamásli miegyéb.Ahogy beértünk az erdõbe olyan gyönyörû hóvirágokat láttunk,mint ha szõnyeg lett volna az erdõbe.Itt már találkoztunk emberekkel,legalább tudtuk,hogy jó helyen járunk.

Az elsõ megállóhely után,akkora sárdagonyával találkoztunk,amivel még egyik túránk alkalmával sem! Elég süppedõs volt, és eléggé le is lassított minket.Nagy nehezen kikászálódtunk belõle és beértünk Vigántetendre.Simán elmentünk volna a megyállóhely mellett,de szerencsénkre valaki oda ment be, aki szintén olyan sáros volt mint mi.Jólesett kicsit szélvédett helyen lenni, ettünk egy ki zsíros és lekvároskenyeret,ittunk egy forró teát és indulás tovább!!!

Aztán egy kis gyaloglás után elérkeztünk a túra legnagyobb és legkeményebb emelkedõjéhez.A Király kõhöz.Itt már muszáj volt fényképezni egyszerûen gyönyörûek voltak azok a sziklák! Mivel már jól kifújt minket a szél és az esõ is szakadt,így elég nehéz volt felmenni.Sajnos itt nekünk véget is ért a túra ,de a szervezõk kedvessége nagyon jólesett nekünk.Mivel vissza kellett ballagnunk Kapolcsra egy kicsit megtoldottuk a túrát.Egy kis izgalom is társult a dologhoz,mivel ahogy jöttünk lefelé a helyrõl egy kocsi meg felfelé akart jönni,de örült sebességgel :D egy vízmosásba ugrottunk,nehogy elüssön minket.

Beértünk Kapolcsra innen már csak a buszt kellett várni.Összesítve nagyon jó túra volt, kedvesek voltak a szervezõk,remek volt a szallagozás bár az idõ pocsék volt,de nekünk egy élmény :D Reméljük a következõ túra alkalmával már szép napos idõben találkozunk :D
 
 
dnvzoliTúra éve: 20092009.03.13 15:39:45
megnéz dnvzoli összes beszámolója
Mûvészetek Völgye 36

Hát,az elõttem szólók beszámolójához sokat nem tudok hozzátenni,igazán mindenre kiterjedõ mindegyik iromány,fõleg hogy a nafe-fémjelezte csapat tagja voltam én is:-).Odafelé menet az autóban arról beszélgettünk,mi szépsége van ilyenkor a tájnak...
Hiszen a levelek nagy része a földön,és nem olyan állapotban mint õsszel.Sár mindenfelé,szemerkélõ esõ,viharos szél......
Aztán persze a túra során rájön az ember.Elõször is a teljesítmény öröme.Aztán a megnövekedett látótávolság-elõbukkan minden a mi nyáron rejtve van.A sziklaalakzatok,a tõled pár méterre futó patak,amit nyáron nem veszel észre...A társaság...a miénk most különösen vegyesre sikeredett minden szempontból.
A kedvencek nálam a megáradt patakok,nem tudok betelni a látványukkal.
Szóval,aki a rossz idõ miatt hagyta ki,az sajnálhatja.
A rendezésrõl még pár szó:szép nyomdában készült itinert kaptunk,kétszer volt édesség egyszer alma(minden tt-n valami nagyon finom almát tudnak adni:-)),egyszer kenyér lekvárral,mogyorókrémmel,vagy zsírral+tea vagy szörp.A szolgáltatások elosztása is jól volt kitalálva,25 km környékén,a nagyobb emelkedõk elõtt jól jött az étel.Az oklevél picit szerény képességû,fõleg ha odateszem az itiner mellé,de ne legyünk maximalisták.A jelvény nekem tetszik.
Jövõre találkozunk!
Köszönöm a lehetõséget.
dnvzoli
 
 
mz/xTúra éve: 20092009.03.10 12:16:28
megnéz mz/x összes beszámolója
Mûvészetek Völgye 36
(A kiírásban szereplõ pontos táv: 36,0 km / 650 m)

A meteorológusok nem a legszebb túraidõt ígérték erre a napra és a túra napját megelõzõ napok kiadós esõzései is sok túratársnak elvehették a kedvét, mert a rajtnál meglepõen kicsi volt a tumultus, olyannyira, hogy egész egyszerûen szinte sehol senki... Elõször azt hittem mi vagyunk túl koraiak, de igazából nem, 7 óra is elmúlt már pár perccel, mikor elindultunk. Ahogy kiléptünk az iskolából, senki nem ment se elõttünk, se mögöttünk, na gondoltam, ez végre nem egy nagyon zsúfolt túra... Miután nem volt kit követni, bizony jól jött a GPS és az itinerre nyomtatott térképvázlat segítsége - ez utóbbi szerintem az egyik legszínvonalasabb, amit valaha is láttam, nagy elismerés érte a szervezõknek! Nagyon profi volt a térkép, nagyon szép az egész itiner, teljesen színes és nyomdai elõállítású, tényleg igényes munka!

Kicsit szokatlan volt, hogy az út szinte végig jelöletlen utakon haladt, de azon aggodalmam, hogy esetleg nem fogjuk tudni merre kell menni, alaptalannak bizonyult. A rendezõk nagyon korrekt jelzésekrõl gondoskodtak, a hagyományos szalagozáson túl egyfajta háromszínû, zöld-sárga-fehér szigetelõszalagos módszerrel is mutatták az utat, igaz, késõbb aztán volt pár olyan hely, amikor a szalag jobbra, a szigetelõszalag meg balra vezetett...hát ez bizony kicsit gondolkodóba ejtett néha, de azért megoldottuk! :-) Késõbb amúgy is rájöttem, hogy a két jelzésrendszer közül a klasszikus szalag a magasabb rendû, azaz ahol a kettõ eltér, ott a klasszikus szalagot kell követni, aztán miután erre ráéreztünk, már nem volt többet probléma!

Az út eleinte gyorsan fogyott, de aztán elõbukkantak az elõzõ napok folyamatos esõzéseinek jól láthatói nyomai: a sár egyre nagyobb lett és egyre nehezebben tudtunk haladni! A Bondoró házig korrektek voltak az útviszonyok, utána viszont… Sár, sár és sár – de a ragacsosabb fajtából! A néhány kilométernyi sártenger végét egy patakátkelés nehezítette, a dolog szépsége abban rejlett, hogy a patak éppen elég bõvizû, elég mély és elég széles volt ahhoz, hogy ne lehessen csak úgy simán átugrani rajta, alkalmi híd építésére pedig éppen a mélysége miatt nem igen volt esély… Maradt a klasszikus megoldás: egy lépés bele, egy a túlpartra! Igen, az a bakancs próbája, de szerencsére komoly amortizáció nélkül túléltük!

A taliándörögdi ellenõrzõpont a Katica büfé volt, ahol kereken 7 (!!!) féle csokiból lehetett választani, igazán korrekt kínálat volt! A település házait elhagyva hamar a templomromhoz értünk, ami a borongós idõben igazán érdekes arcát mutatta. A templomromtól a Szputnyikig haladva rákezdett a szél és az esõ, innentõl kezdve gyakorlatilag az erõs és hideg szél illetve a szemerkélõ esõ különbözõ fokozatú kombinációi változtak, hol egyik, hol másik kezdett rá erõsebben. Öcs után mindkettõ tetõzött, aztán az esõ visszavonulót fújt egy kis idõre. Pula után a Kinizsi forráshoz vezetõ út már csak azért is érdemel említést, mert az út egyes szakaszai valóságos hóvirág erdõn vezettek keresztül, szinte lépni sem tudtunk úgy, hogy ne tapostunk volna éppen rá egy tõ virágra, annyira sûrûn nõtt a tavasz hírnöke.

Vigántpetenden a régi iskolában volt az ellenõrzõpont, a szervezõk itt kínáltak némi elemózsiát, de jobbnak láttuk nem sokat idõzni itt, úgyhogy egy zsíros kenyér után máris folytattuk utunk az ismét erõre kapott szélben. Az falut elhagyva, ahogy kapaszkodtunk fel a dombon, a szél igazán elemében volt, s nem igazán értettük miért is van az, hogy akármerre megyünk, a szél mindig szembe fúj… :-)
Az erdõbe beérve szerencsére kicsit védett helyre kerültünk, s hamarosan elértünk a túra legkeményebb emelkedõjéhez, a Királykõhöz. Aki járt már erre, azt tudja, hogy ez az emelkedõ nem túl hosszú, lehet vagy 50 méteres, de szinte majdhogynem függõleges, úgyhogy rövidsége ellenére is meg tudja viselni az embert… A Királykõre felkapaszkodva tanácstalan embereket láttunk, mint kiderült, nem igazán tudták, hogy most akkor onnan merre… Tanácstalanságukhoz mi is csatlakoztunk, az addig kitûnõ szalagozás itt kicsit gyengébbre sikerült vagy csak mi nem voltunk elég éberek a mászás okozta fáradtság miatt, nem tudom, mindenesetre kicsit nehezen találtuk meg az ellenõrzõponthoz vezetõ utat. Azért végül meglett!

Kapolcson gyorsan átgyalogolva az utolsó ellenõrzõpont, a Bondoró-alja felé vettük az irányt, s bár a túra java részén ekkor már túl voltunk, azért a hátralévõ pár kilométer is tartogatott „élményeket”. A faluból a Bondoró-alja felé haladva olyan csúszósan sáros volt az út, hogy bizony nem volt könnyû felkapaszkodni rajta, néha már önmagában csak az komoly erõfeszítésbe tellett, hogy legalább ne lefele csússzunk az lejtõn... Szerencsére nem volt túl hosszú ez a szakasz, utána már „csak” sár volt, de végülis egy esõs napok után megrendezésre kerülõ téli/kora tavaszi túrán azért ez nem olyan meglepõ. Az utolsó ellenõrzõpontot elhagyva már csak pár kilométernyi kisebb-nagyobb sárdagasztás volt hátra, s elértük Monostorapátit, ahol aztán hamar begyalogoltunk a túra bázisának helyt adó iskolába.

Nem szeretnék kákán is csomót keresni, de a minden igényt kielégítõ és nagyon profi itinerrel egy kicsit magasra tették a lécet maguknak a szervezõk, az alapján egy szép és igényes emléklapra és jelvényre számítottam, ehhez képest az emléklap kifejezetten egyszerûre sikerült, ennél még a nem túl igényes túrákon is szebbet és komolyabbat adnak… De ez tényleg csak egy kis észrevétel, nem kritika, mert alapjában véve a túra jól szervezett volt – az idõjárás ugyan néha nem fogadott bennünket kegyeibe, de hát errõl már igazán nem a szervezõk tehetnek! :-)

Táj/útvonal/feeling (szerintem): 4

Szervezés (szerintem): 4

Itiner/útleírás (szerintem): 5
(nagyon szép az itiner)

Ellátás/szolgáltatás(szerintem): 4


 
 
nafeTúra éve: 20092009.03.09 21:39:38
megnéz nafe összes beszámolója
Mûmûvészetek Völgye nagy kör
GPS-el mért távolság: 34,6 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintkülönbség: 905 m. (Ez utóbbi érték kissé rejtélyes a számomra, mivel tavaly nyáron, majdnem ugyanezen az útvonalon 645 m-t mértem, s még az elõzõ hétvégén egy ismerõs biciklis körön is stimmelt az érték. Nem igazán értem, mi okozta az eltérést.)
Nem túl jó idõjárási elõjelek közt (épp csak elolvadt hó, elég sok leesett esõ, viharos szél, s várható esõ) terveztük a túrát, emiatt megegyeztünk Zolival, hogy a nagyon a rajtidõ elején indulunk. Kiváló idõzítéssel értem Veszprémbe. Épp csak kiszálltam a kocsiból, fölvettem a kabátom, megnézendõ, hová érkezik a székesfehérvári busz, amikor épp befutott egy gyorsjárat. Az elsõ leszálló Ervin. Üdvözlés után, rövid kérdés bevállalja-e a nagy kört? Az igenlõ válasz után fölhívtam Zolit, hol tartanak,s megegyeztünk a rajtban találkozunk. Monostorapátiban, a kamásli felvétel közben befutottak Veráék is, s kialakult egy jó kis , vegyes csapat. Zoliék négyen Gyõrbõl, Veráék ketten Nagykanizsáról, Ervin Székesfehérvárról, én pedig Pápáról.

Gyors nevezés után, hét óra tízkor nekivágtunk a távnak. Nyolcfõs csaptunk elõtt összesen hárman indultak el. Ebbõl kettõt Pulánál megelõztünk. Amikor elindultunk, még „csak” erõs szél fújt. Alig értünk ki a faluból, rögvest ízelítõt kaptunk a ránk váró útviszonyokból. Kerülgethettük a pocsolyákat. A Bondoró Kulcsosházig elég elfogadhatónak bizonyult az út. Utána viszont... Kezdtük rögtön egy névtelen patak keresztezésével. Több ágra szakadtan rohant keresztül az úton. Kerestük hol tudunk a legkönnyebben átjutni rajta. A többség az úton ugrotta át, míg hárman az úttól keletre tették ugyanezt. Kaptattunk tovább. Következett egy kegyetlenül dagonyás szakasz a Ráskóc-patakig. Ez a lejtõ, s az utána következõ rész, aszály idején is sáros, tehát elgondolható milyen, amikor másutt is dagonya van! Mindjárt az elején kipróbáltunk egy párhuzamos útvonalat, amivel megúsztuk a sarat, majd rövid dagonyázás után, jobboldalt egy mezõre tértünk le. A legnagyobb sarat így sem úsztuk meg, de egész jó tempóban jutottunk túl rajta.

Újabb meglepetés következett, a Ráskóc-pataknál. A víz nagyrészt a hídon folyt keresztül. Más lehetõség nem lévén átgázoltunk az 5-10 centis rohanó vízen. Itt egy idõre vége szakadt a dagonyázásnak. Jól karbantartott murvás úton ballagtunk Taliándörögd felé. Nem mondhatnám, hogy repestünk az örömtõl amikor elkezdett szitálni az esõ. Azt is jól láttuk, hogy körben hol-merre esik. A Négyszögletes kerek erdõt és a Kab-hegyet például épp csak sejteni lehetett. Mire elértük az ellenõrzõ pontot, már alig láttam keresztül a szemüvegemen, a sok apró vízcsepptõl. A Katica büfében megkaptuk az elsõ pecsétet, egy nápolyi szelettel, amit gyorsan befaltunk, ittunk ezt-azt, s gyerünk tovább.

A Szent András-templomromnál gyorsan csináltunk azért néhány képet. Mire fölértünk a következõ emelkedõre, viharossá erõsödött az addig sem gyenge szél, s ez így is maradt a túrán végig. Szerencsére oldalszél volt, de gyakran bele kellett még így is dõlnünk. A Nyilasnál lefelé egy mélyúton haladtunk volna, ha azt nem tölti fel hóval az idei tél. Így a part tetején mentünk, az út és a szántó közti keskeny füves-bokros részen. Rövidesen befordultunk a „Szputnyik” felé, s hátszéllel mentünk. Kicsit az esõ is szünetelt. Az ellenõrzõ ponton felírtuk a számot. A szél majdnem földöntött, amikor egy elröpült baseball sapka után léptem az árokparton. Épp csak megúsztam esés nélkül. Némi aszfaltos menet után letértünk egy földútra, s azon értünk be Öcsre. Gyorsan át is mentünk a falun, ami után a szervezõk sajnos változtattak az útvonalon, s a gyertyános füves útja helyett, az aszfalton vezették a túrát, a Pulai-erdõig. Esõben, rossz látási viszonyok mellett nem túl egészséges. Persze a következõ murvás út sem volt éppen a megszokott állapotban, de sebaj. Ezen a szakaszon megint futhattam egy kicsit, hogy egy fotós megálló, s egy fánál tápanyag visszapótlás után beérjem a csapatot. Hamarosan elértük a pulai ellenõrzõ pontot, ahol a pecséthez almát kaptunk, amit helyben egy kis pihenõ keretében be is kebeleztünk. Megállapítást nyert, miszerint nagyon jól haladunk, mivel a táv felét, alig valamivel több, mint három óra teljesítettük. Tudtuk viszont, miszerint a szintemelkedés miatt, a második fele lesz a nehezebb. Ebben lesz a két legdurvább emelkedõ, amibõl újabb útvonal módosítással három lett.

Pula után végre újra erdõben talpalhattunk, ahol az elsõ emelkedõ után, megint változtattak az útvonalon a szervezõk, ezúttal szerencsére. Csaknem elmentem a szalagozás mellett, ami levitt bennünket a Vázsonyi-séd völgyébe. Gyönyörû patakparton talpaltunk, sok fotós megállóval, a volt halastó gátjáig. Idén elõször láttam a természetben hóvirágot, de most aztán tömegesen. Nagyon örültem a télvége eme újabb jelének. Az elsõ, az erdõk színének vörösebbre változása, ami a rügyek megduzzadását jelenti. Sajnos ez a gyönyörû szakasz nem volt túl hosszú. Kellemes mezei út következett, majd rövid erdei szakasz megtételével jutottunk a Tálodi-kolostorromhoz, ahol felírtuk a jelszámot, fotóztunk, ettünk egy kicsit, ki-ki utánatöltötte, vagy feltöltötte vízkészletét a forrásból, gyûjtöttük az erõt a következõ emelkedõre.

Kicsit visszamentünk az úton, majd nekivágtunk a tavaly nyárhoz képest módosult útvonalon annak a bizonyos korábban említett harmadik húzós emelkedõnek, a Som-hegyre. Ezzel a módosítással egy dzsindzsás részt terveztek kikerülni, ráadásul a tájékozódás is könnyebb rajta. Viszont az emelkedõ és az utána következõ szakasz, egészen a Vigántpetendre vezetõ utolsó lejtõig kegyetlenül dagonyás volt. Ráadásul itt már nem érvényesült teljesen a korai indulásunk elõnye sem, hiszen a két rövid táv túrázói is erre jöttek, tehát kissé már összegyúrták a sarat. No de sebaj. Én bízva a bakancsomban és a kamáslimban sokszor inkább átgázoltam a pocsolyákon, semmint kerülgessem õket. Társaim idõnként igen érdekes nyomvonalat hagytak maguk mögött. Persze azért volt olyan rész, ahol én is inkább kerültem, s a frissen letarolt erdõben kerülgettem az ágakat, s kisebb bokrokat.

Következett egy újabb útvonalváltozás, amiért elõször morogtam, mivel a régihez képest igencsak sárosnak bizonyult. Amikor kiértünk az erdõbõl, akkor viszont azt mondtam, megérte a plusz dagonyázás. Errõl a pontról a Bondoró és a Kapitány-tetõ között látni lehetett a Hegyesdet. Gyönyörû látvány, s ezt a másik útvonalról nem élvezhettük volna.

Lefelé ballagva, egy kicsit lemaradtam a többiektõl, s egy másik csoporttal beszélgettem. A faluban aztán kocogásra váltva beértem õket. Vigántpetenden az ellenõrzõpont egyben a túra fõ frissítõ pontja is volt, zsíros- lekváros- és mogyorókrémes kenyérrel, teával, szörppel. Az idõjárásnak köszönhetõen alighanem sokkal több fogyott a teából, mint a szörpbõl. A fényképezés nem ment igazán, mivel a gép lencséje is bepárásodott a melegben, akárcsak a szemüvegem. Kissé Braille-ben jutottam el a pecsételõhelyig.

Errõl az ellenõrzõ pontról, elég nehézkesen indult tovább a csapat. A templom után a jó „kis” hátszél szinte feltolt bennünket az emelkedõn. Még futni is volt kedvünk. A szél annyit segített, mintha vízszintes terepen kocognánk. Bezzeg amint az erdõ sarkánál majdnem szembefordultunk a széllel, rögtön megtudtuk, hol lakik a magyarok istene. Ervin azzal kísérletezett, hogy mekkora dõlésszögig tartja meg a súlyát a szél, ha széttárja a dzsekijét. Elég rendesen beledõlhetett.

Alig vártuk, hogy a vízmû után bemehessünk az erdõbe. A gyönyörû bazalt sziklaalakzatok gyakran késztettek a fényképezõgép elõvételére. Aztán két szikla közt egy vízmosásban nekivágtunk az Királykõre vezetõ emelkedõnek. Irgalmatlanul meredek. Egy helyen megcsúszott a lábam, s rögtön, bõ métert csúsztam vissza térden, mire meg tudtam állni. Lényeg az, hogy fölértünk. A hideg szél nem sokáig hagyott fényképezni, elûzött a hegytetõrõl. Az ellenõrzõ ponton megkaptuk az utolsó igazoló pecsétet egy kis süti kíséretében.

A lefelé vezetõ völgy ugyanolyan huzatosnak bizonyult, mint a hegytetõ. Kapolcsot, a szervezõk eredeti útvonalán hagytuk el, s kezdtük meg a Bondoró meghódítását. A csapat nagy részének már nem esett igazán jól, ez az utolsó kaptató. Az eleje füves, majd a legmeredekebb rész pedig jó csúszós sáros. Fújtattam rendesen mire fölértem. Újabb dagonyázás után felírtuk az utolsó ellenõrzõszámot is, majd két kisebb emelkedõ után vége szakadt a szintgyûjtögetésnek.

Az erdõbõl kiérve, a szokásos, gyönyörû panoráma fogadott bennünket. A szõlõsorok között leballagtunk, s rátértünk az utolsó módosított útszakaszra, amelyre ezúttal az a patak kényszerített bennünket, amelyet a kulcsosház után nem túl könnyen kereszteztünk. Inkább nem kísérleteztünk, s mentünk a szervezõk által kijelölt úton.

Egy kis aszfaltos gyaloglással beértünk a célba, ahol megkaptuk az emléklapot és a kitûzõt. A cudar idõjárás ellenére, végig igen vidáman voltunk. Nagyon jól jött össze ez a kis csapat. Nem maradt más hátra, mint búcsúzni mindenki hazafelé vette az irányt.

A túra ár/érték aránya kiváló. 850 Ft-ért színes nyomtatott térképet, az elsõ és az utolsó ellenõrzõ ponton édességet, a másodikon almát, a harmadik ponton pedig zsíros-, lekváros- és mogyorókrémes kenyeret, teát, valamint szörpöt kaptunk. A szalagozás végig kiváló. Az Öcs utánit leszámítva, az útvonal változtatások elõnyére váltak a túrának, szebbé tették azt. Pulától kifejezetten látványos. Egy dolgon lehetne még változtatni. Ilyen idõjárásban a célban jól esett volna egy kis forró tea.
A túráról képeket fogok föltenni az egyesületünk honlapjára, a www.furediturazok.lapunk.hu oldalra, a Fotóink menüpontba, de csak a hét második felében lesz rá lehetõségem.
 
 
krajoramaTúra éve: 20092009.03.09 08:17:10
megnéz krajorama összes beszámolója
Mûvészetek völgye nagy kör (36km)

Veszprém felett óriási fekete felhõ fogadott és mire Monostorapátiba értem a rajthoz, már csepergett is az esõ. Sokakat elriaszthatott a rossz idõ, mert egyedül nevezhettem és még egy kis fecsegésre is jutott idõ. 2005-ben egyszer már végigmentem ezen a távon és akkor kihagytam egy pontot, mert nem vettem észre, hogy behúzódtak egy büfébe. A szervezõk biztosítottak, hogy most ilyen nem lesz, minden pont a helyén van, de a végén egy patakátkelést kihúztak, mert megáradt. Gondoltam magamban, hogy ez nekem mit se számít, majd én átlábalok a patakon csakazértis.

Kiérve a faluból kicsit sáros földút fogadott, úgyhogy felvettem a kamáslit, aztán 10 percel késõbb le és jó felével elõre újra felvettem. Felébresztett a saját bénázásom, most már kicsit gyorsabban haladtam. Következett 3km sárdagasztás és egy patakátkelés, ahol a megáradt patak elmosta az utat. Taliándöröghöz egy dombra kellett felkapaszkodni, ahol már murvás út volt és nem volt sár, viszont itt kaptunk ízelítõt elõször a szélbõl. Szembõl orkán erejû szél próbált visszatartani.

Szinte végig vagy szemerkélt, vagy esett az esõ, fújt, vagy nagyon fújt a szél, és ennek minden kombinációja. Taliándörögben a büfé viszont meleg volt, kaptam forralt bort és a falu szélén a templom rom is olyan szép, mint ahogy emlékeztem. A szputnyik környékén már tényleg majdnem felborultam a szélben, viszont most nem léptem hó alatt meghúzódó patakba térdig, mint négy éve.

Féltávig viszonylag eseménytelen volt az út, illetve nem nagyon tudtam nézelõdni, mert a sapka, kapucni alól alig láttam ki. Pula után az erdõben egy kis csokor hóvirágot találtam, amit minden szögbõl le is fényképeztem. Gratuláltam is magamnak, hogy milyen ügyesen megtaláltam. Egy kanyarral késõbb egész hóvirág ültetvény kezdõdött, három kilométeren keresztül mást se lehetett látni a domboldalon. Ettõl még védett növény, sajnos páran ezt nem tudták...

Újabb emelkedõ és dagonyázás jött, de most már az igényszintem egy vaddisznóéra csökkent, úgyhogy simán átgázoltam mindenen. A cipõm rendesen el is ázott, de legalább haladtam. A Király-kõ meredek lejtõje jól kifullasztott, bár az utolsó pár méteren rendesen tolt felfelé a szél. A másik oldalon pedig szinte neki lehetett támaszkodni, és itt láttam elõször olyat, hogy a lehullott levelek felfelé repültek a domboldalon mellettem.

Az utolsó erõfeszítést a Bondoró alja hozta, itt gondolkodtam el komolyan azon, hogy mi a rákot keresek én itt? A hegyoldal csupa sár, mindenhol megcsúszott lábak nyoma és rengeteg birkakaka. Innét kicsit lassabb tempóra váltottam, és csatlakoztam egy másik térdig saras túlélõhöz. Végül kb. 6 és fél óra alatt beértem.

Nagyon jól kitalált, jól szervezett túra volt, jól elhelyezett frissítõ pontokkal. A végén kicsit bosszankodtam, hogy tucatnyi utánam induló ember elõttem ért be, pedig nem is elõzött meg senki. De az itineren rajta van, hogy a kijelölt útvonal csak javaslat, és tényleg ritka retkes lettem, hogy követtem mindenen át. Szóval minden jó, ha a vége jó, viszlát jövõre!

bye, krajo


ui: én se próbálkoztam a patakkal a végén, oda már ladik kellett volna

 
 
 Túra éve: 2008
nafeTúra éve: 20082008.08.06 21:44:57
megnéz nafe összes beszámolója
Mûvészetek Völgye nyár Nagy kör
GPS-el mért távolság: 34,37 km (túra statisztikához: 33,91 km); barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintkülönbség 645 m.
A rajt helyén Janiékkal találkoztam. Õk a 15-ös távra neveztek, ugyanis másnapra Jani a Bakony 93-on való indulást tervezte. Mivel a rövidtáv a köröknek tulajdonképpen a kezdõ résztávja így együtt vágtunk neki. Hamar kijutottunk a még csak éppen hogy ébredezõ faluból, s már is harmatos fûben gyalogolhattunk. Ennek eredményeként, mire felértünk a Bondoróra, az erdõbe, már csicsogott a víz a teljesen átázott cipõinkben. Nem esett túl jól. Gond egy szál se majd megszárad. Azoknak, akik nem követték a leírást és a szalagozást, pláne átázott a cipõjük, mivel többet kellett a magas fûben gyalogolniuk. Úgy 4 kilcsi után elértük az elsõ ellenõrzõ pontot, felírtuk a megoldást, készítettünk egy-két fotót, s továbbindultunk. Mivel nem elõször teszem meg a távot, és az idõjárás is hasonlóan tiszta, mint tavaly, így jóval kevesebbet fényképeztem, mint szoktam. Amikor kiértünk az erdõbõl, megálltunk nézelõdni egy kicsit. Gyönyörû látványban volt részünk. A szõlõk közt leereszkedtünk, s kellemes terepen besétáltunk Monostorapátiba, amely még szintén csak ébredezett. A templomnál jobbra fordulva, rögtön megláttam Pajtliékat. Az információs udvar zárva lévén, az utcán rendezték be az ellenõrzõ pontot. Janiék elmentek egy sörözõbe pecsétet szerezni valamilyen túramozgalom igazoló füzetébe, addig beszélgettünk, a túra általuk kitalált szalagozási módjáról, amit már tavaly is igen jónak tartottam, illetve a Kapolcs elõtt várható útvonalváltozásról. Megjöttek janiék, s folytattuk utunkat. Kiadós séta után elértük a Bondoró kulcsos házat, ahol felírtuk a következõ megfejtést. Kellemes erdei úton ballagtunk tovább, ami bõ egy kilométer után, igencsak sárossá változott. Idõnként keresni kellett, hol tudunk átkelni. Eddigre Zsolt cipõje megadta magát, ráadásul elkezdte a talpát szétszedni, ami jócskán lelassította. Az erdõbõl kiérve jutott eszembe, hogy nem kentem be magam naptejjel, s azt ráadásul a kocsiban felejtettem, pedig simán elfért volna a csaknem üres hátizsákomban. A tûzõ napon gyalogolva beértünk Talliándörögdre. Itt már meglátszott, ez bizony nem a megszokott mûvészetek völgye. Csak kevés turista lézengett az utcákon, a megszokott árusoknak pedig nyoma sem volt. A Katica büfében megkaptuk a pecsétünket, megettem két almás rétest. Janiék távja itt befejezõdött, így õk visszaindultak Kapolcsra. Ekkor érkeztek Istvánék, akik szintén a Nagy körre neveztek. Nem sikerült naptejet vennem, viszont szerencsére Istvánéknál volt, így megúsztam a leégést. Együtt indultunk tovább. A Szent András templomromnál ezúttal egyetlen vadkempingezõ sátor árválkodott, semmi színpad és egyebek. Legalább volt lehetõségem normális fotózásra. Szaporán tovább mentünk. Kiderült, hogy Istvánnak a nyáron, 12 évesen elege lett a rövid 20 km körüli túrákból, s már csak 40 körüliek, vagy hosszabbak érdeklik. A Kis és Nagy körök szétválásától aszfalton folytattuk utunkat Öcs felé. Az út elsõ bal kanyarjából egész jól be lehetett látni a túra következõ részét. Láttuk Öcsöt, Pulát és Vigándpetendet. A faluba beérve bélyegzés, frissítés, vízpótlás. A faluból kiérve az idén szerencsére nem kellett felmenni a „Nagy”-tóhoz, ahol eddig sem volt semmi érdemi látnivaló. Ez is pozitív változás tavalyhoz képest, s magyarázza a távolság rövidülését és a szintcsökkenést. Hamarosan letértünk az aszfaltról, s attól nem túl messze talpaltunk, elõször attól jobbra, majd balra, egy igen szép öreg tölgyekkel szegélyezett úton. Rövidesen beértünk Pulára, ahol megkaptuk a következõ aláírásunkat. Újra bevettük magunkat az erdõbe, ahol egy rövid szakaszon meredek kaptatón mentünk, ami szelíd emelkedõbe ment át. Bõ kilométer után balra fordulva leereszkedtünk a völgybe, kereszteztük egy középkori halastó gátját. Egy szép réten folytattuk utunkat, majd az erdõbe beérve egy-kétszáz méter után elértük a Kinizsi-forrást és a Tálodi kolostorromot. Felírtuk a következõ választ, fényképezés és vízpótlás után irány Vigándpetend. Eddigre már nagyon éreztem a combjaimban a szerdai csütörtöki biciklizések okozta izomlázat, s így nem estek jól a lejtõk. Emelkedõkön nem volt semmi gond. Eleinte jó kis erdei utakon ballagtunk, amit derékig érõ fûvel benõtt utak követtek, egészen addig, amíg Vigándpetend felett ki nem bukkantunk az erdõbõl. Eddigre az egész csapat alaposan megéhezett, így igazolás után megnéztük nincs e túl sok ember a langallósnál, mivel ebben a faluban az élet már jobban emlékeztetett az eddigi Mûvészetek Völgyére. Nem voltak, bár folyamatos volt a munka. Összefutottunk egyesületünk néhány tagjával is, akik a Kis kört teljesítették. Megrendeltük a langallónkat, s amikor megkaptuk éhes farkasokként vetettük rá magunkat. Ahhoz képest, hogy István, amikor elõször hallott a langallóról, még azt mondta nem igen kér belõle, amikor apja kávét vett, rendelt még egyet magának, ami szintén percek alatt elfogyott. Megkezdtük a kaptatót a Királykõ felé. Eleinte tûzõ napon mentünk, majd a tavalyi évtõl eltérõen, s egyben szerencsére, a jelzések bevezettek az erdõbe, egy jól kitaposott ösvényre, amely a sziklák tövében vezet. Egy helyen aztán két szikla közt egy vízmosásban nekiindult a hegynek. Jó meredek, nehezen járható kaptató következett a hegytetõre. Az itiner szerint, nem volt kötelezõ itt felmászni, lehetett a sárga háromszögjelzésen is menni. Az utolsó válasz felírása után kinézelõdtem magam a hegytetõrõl. Változatlanul csodálatos a kilátás. A változatosság kedvéért, s mivel nem volt kedvem nadrágféken lemenni, ezért a sárga háromszögjelzésen gyalogoltam le a faluba, ahol rövidesen beértem a célba. Igen kellemes túra, viszont a folyadékpótlásra, a meleg és a tûzõ napsütés miatt oda kellett figyelni.
A túra ár/szolgáltatás aránya ugyanolyan jó, mint tavaly. Az idei évben újra csinálták a szalagozást, elõnyére változtattak egy kicsit az útvonalon, ami az itinerrel együtt csillagos ötös. A térképet egyedül Talliándörögdön vettem elõ, akkor is azért, hogy megnézzem Janiéknak, mennyit kell talpalniuk Kapolcsig.
A balatonfürediek honlapján (www.bfuredite.fw.hu), a Fotógaléria 2008-as événél, lesznek képek, amikor a webmesterünk rá ér feltenni (még hétfõn elküldtem). Ezekkel a képekkel együtt küldöm el a Gázló túra képeit is, így azok is hamarosan megtalálhatók lesznek a Kerékpárosok oldalán, szintén a 2008-as évnél.
 
 
valkailászlóTúra éve: 20082008.03.09 11:31:16
megnéz valkailászló összes beszámolója
Táv 36 km.
Pénteken sokat gondolkodtam elinduljak-e látva az idõjárási elõrejelzéseket.
Azonban idén még nem voltam teljesítménytúrán ezért már nagyon türelmetlen voltam így az indulás mellett döntöttem.
Amikor Monostorapátiba értem nem esett , bíztam benne nem is fog , sajnos nem így lett.
A nevezés gyorsan ment és jó tempóban elindultam.
Szerencsére volt kamáslim mert hamarosan egy sáros aszfaltút következett de ez csak egy kis bemutató volt a sárból ami késõbb várt ránk.
Földúton haladtunk majd miután elhaladtunk a Bondoró kulcsosház mellett elértük az elsõ komolyabb sáros zónát és következett a sárdagasztás .
Közben az esõ is elkezdett szemerkélni aminek nem örültem nem lévén esõnadrág.
Azt hiszem ez lesz a következõ befektetésem.
Ahogy közeledtünk Taliándörögd felé egyre jobban szemerkélt el is ázott a nadrágom.
Pecsételés a Katica büfében majd ahol elfogyasztottam a kapott csokit és indulás tovább.
El a Szent András templomrom mellet majd tovább földúton itt nem annyira sáros .
Elértük az Öcs - Taliándörögd közötti utat ahol felírtuk az ellenõrzõ számot.
Aszfaltozott úton indultunk tovább ennek most kivételes öröltem lévén a bakancsomon lévõ sártól kicsit megszbadultam.
Aztán le az útról tovább a sárban míg be nem értünk Öcsre ahol egy gazdaságból kiszóltak hogy rossz felé mentünk.
Mindegy így sem volt hosszabb.
Felmentünk a Pula felé vezetõ azfaltútra amelyen hamarosan beértünk Pulára , ahol a buszváróban volt a következõ pecsételõhely.
Pecsételés és az alma átvétele utén indulás tovább a Kinizsi forráshoz .
Letérve az aszfaltútról be az erdõbe ahol egy erõteljes kaptató következett.
Hamrosan elértük a Kinizsi forrást ahol felírtuk az ellenõrzõ számot és indultunk tovább Vigántpetend felé egy nagyon erõs emelkedõn.
Elértem egy csoport nyigdíjast , öröm az embernek látni õket hogy ilyen idõben is vannak akik szeretik a kiránulást az erdõben.
Hozzá kell tenni hogy a nagy sár ellenére természetesen a borongós esõs idõben is szép az erdõ és a táj.
Miután felértünk az emelkedõn következett egy kis séta az erdõben majd hamarosan ereszkeni kezdtünk.
Kiérve az edõbõl gyönyörü kép fogadott minket ahogy kinyílt elõtünk a völgy , benne a falvakkal.
Hamarsoan beértünk a faluba ahol az öregiskolában volt a pecsételõhely.
Betértünk ahol zsírosdeszka és tea várt minket.
Jóízüen elfogyasztottuk a jól megérdemelt frissítõt és indultunk tovább Kapolcs irányába.
Végighaladtunk a falun majd balra fordultunk irány fel egyemelkedõn.
Így le is dolgoztuk az imént elfogyasztott kalóriákat:)
Amikor felértünk újfent csodás látványban volt részünk , be lehetett látni az egész völgyet.
Haladtunk tovább a Királykõ felé.
Meredek emelkedõ után fent voltunk ahol pecsételés majd a kapott csoki elfogyasztása következett.
A nadrágom idõközben megszáradt lévén az esõs idõt magunk mögött tudtuk , most már csak borult volt.
Lementünk Kapolcsra végigmentünk a falun ami nagyon más ilynkor mint a fesztivál ideje alatt .
Kiérve a faluból következett egy meredek emelkdedõ fel a Bondoró hegyre .
Lassan elértük a Bondoró alját ahol felírtuk az ellenõrzõ számot.
Továbbhaladtunk az erdõben és lassan ki is értünk egy szõlõdombra.
Csodás látvány elöttünk a Hegyesd és Monostorapáti víztáozõ.
Szõlõlugasok közt ereszkedtünk le a dombról és egy bal kanyar után elértük a falú végét.
A falun végig haladva csakhamar beértünk az iskolába ahol átvettük az emléklapot és kitûzõt és lehette választani a sok megkent kenyérbõl és üdítõ közül.
Úgy gondolom a túra nehéz volt a sár miatt de egyszer érdemes volt kipróbálni egy esõs túrát is.
Az ellátás megfelelõ volt , a szalagozás is és különösen az igazolófüzet szép .
Összességében embertpróbáló jó túra volt részemrõl.

 
 
 Túra éve: 2007
cooljanTúra éve: 20072007.09.10 10:22:54
megnéz cooljan összes beszámolója
2007-03-16 Kiskör

Kíváncsian vártam a túrát, mert még sohasem voltam a környéken. Éppen ezért korán keltem, hogy Zalaegerszegrõl a barátaimmal elindulhassunk Monostorapátiba. A regisztráció szervezetlenségét természetesen kárpótolta az élmény. A tájékoztató füzet leírását kezdetben kissé gyerekesnek tartottam, de aztán rájöttem, hatalmas segítséget nyújtott. Bár az igazat megvallva az elején nem is nagyon nézegettem, eltettem a táskámba és a többieket követtem. Az idõjárás is kegyes volt hozzánk, dzsekiben indultam Zegrõl, de délutánra tényleg meleg volt már. Taliándörögdig vezetõ utat leszámítva járható volt minden... csak a sár... az nem kellett volna az elején... :-) Lenyûgözött a Szent András templomrom látványa, a panoráma a Király-kõrõl, illetve ahogy visszatekintettem a Bondoró-aljáról Kapolcsra. Szinte beleszerettem a tájba! Ami igazán nagy hatással volt rám, az a kilátás a Hegyesdre és a sok-sok szõlõlugasra... Bár a rossz buszt hiányoltam a végén, mert sehol nem láttuk, annak ellenére, hogy a túrafüzetben utaltak rá.
Nagyon jól éreztem magam, nem is fáradtam el... bár az ellenõrzõ számok közül egyetlen egyet sem néztem meg.
A lényeg, hogy jövõre is ott leszek!
 
 
ndavid42Túra éve: 20072007.08.12 03:17:16
megnéz ndavid42 összes beszámolója
Mûvészetek Völgye teljesítménytúra 2007 Nagykör 36km

Ez volt az a bizonyos túra, aminek kapcsán tavaly megismertem a teljesítménytúrázást (kár, hogy nem elõbb, de így alakult). Akkor nem sikerült eljutnom rá, ezért idén mindenképp be akartam pótolni. A túra elõtti hétvégén már voltunk kocsival-sátorral-biciklivel pár napot a Mûvészetek Völgyében, Kapolcson, akkor bejártuk a környéket. De aztán annyira megtetszett a hely, hogy következõ hétvégén megint eljöttünk. Nem is alakulhatott volna jobban a dolog, itt tartózkodásunkba pont beleesett a szombati nap.
Reggel felkelés, összepakolás után irány a rajt, a kapolcsi Zöld Udvar. Itt megkaptuk az itinert (kicsit összevissza volt fénymásolva, de annyi baj legyen), amire 8:05 kerül a rajtidõhöz. A három táv (12,7km, kiskör 24km, nagykör 34km) közül a leghosszabbat választottam (ami az itiner szerint 36km volt). Szintidõ nem volt, este 7ig kellett beérni a célba. Szüleim is indultak a túrán, bár õk a legrövidebb távot választották, le is hagytam õket már a Bondoróalja ellenõrzõ pont elõtt, a kaptatónál. Az EP-nál szám felírás, aztán nyomás tovább, útközben reggeli egy szendvics meg dobozos kakaó formájában. Erdõbõl kiérve csodaszép kilátás volt a Balatonra, Badacsonyra mega környezõ hegyekre. Gyors panorámafotózás, aztán lefutás a dombról Monostorapáti felé. A faluban az EP-t elsõre nem sikerül megtalálni keveregtem a templom elõtt, de aztán csak észrevettem a szemem elõtt lévõ Informácós udvart. 9:17 kerül a papírra. A falu határától egy darabig egy jókedvû társasággal mentem, aztán õk elkocogtak, én maradtam a sétánál. Következõ EP a Bondorói kulcsosház volt, gyors számleírás, gyaloglás tovább. Aztán beértem Taliándörögdre, ez már ismerõs hely volt, Lõtér színpadnál voltunk elõzõ este. A falun keresztülvágva meglett a Katica büfé is. A legrövidebb távnak itt volt vége. Itt is számot kellett felírni, de a házszámmal kiegészítve, ami persze nem volt kiírva, így bementem érdeklõdni. A kocogós társaság is itt volt, házszámot megkaptam, de most még nem ültem le sörözni a nagy kísértés ellenére, mentem inkább a következõ ponthoz. A falu határában lévõ Szent András templomromnál kaptam a következõ aláírást (10:45). Még jó, hogy vittem sapkát, mert igencsak kezdett meleg lenni, és sok nyíltterepes út volt még hátra. A Klastrom után átvezetett az út pár dombon, és a Távközlési Állomás ("Szputnyik") melletti keresztezõdéshez ért. A kiskörösök itt átvágtak Vigántpetendre, a nagykör ment tovább balra, Öcs felé. Itt egy kis kitérõt tettem, mivel úgy hallottam, hogy a Távközlõ Állomásra be lehet menni, de -mint ahogy én is gondoltam- ez hamis információ volt... Még így is jól jártam, mert csak visszafelé vettem észre a keresztezõdésnél a piros papírt a felírandó kódszámmal. Öcs felé az út megint csak ismerõs volt, elõzõ héten már jártam erre biciklivel. Öcsre 11:50-re értem be, és mivel dél is volt, éhes is voltam, ebédeltem egyet. Egy pohár hideg sör is lecsúszott a szendvics mellé, jól is esett. Öcs után még volt egy kis kitérõ, a Nagy-tónál. Amikor innen indultam vissza, hívtak szüleim, hogy akkor értek Taliándörögdre. Pula felé az autóúttal párhuzamosan, de kicsit beljebb vezetett az út régi bányák mellett. Pulán már nagy tömeg volt a templom elõtti kis utcán, ami tele volt szoborszerû fém ügyességi játékokkal. Nem álltam meg játszani, inkább megkerestem a pontõröket (13:04). Innen végre az erdõbe ment az út, A Tálodi-kolostor mellé, a Kinizsi forráshoz. Itt is számot kellett felírni, meg az építés évszázadát. Kis pihenõ meg mosakodás után tovább a kék jelzésen egy darabig. Aztán erdészeti utakon jutottam el Vigántpetendre. A faluban a Zöld Udvarba 14:50-re értem. Vettem egy töki pompost, meg feltöltöttem a vízkészletemet a templomnál, aztán kényelmesen meguzsonnáztam a domboldalban. Az egy zavaró dolog az idõnkén nagyon feltámadó szél volt. Innen már nem sok volt hátra, újúlt erõvel vágtam az utolsó EP felé, ami Kapolcs mellett volt, a Király-kõnél. A kilátóhoz már nem volt humorom felmenni, elõzõ héten megnéztük az is. A kódszámot felírva már csak egy dolog volt hátra, visszajutni a falun keresztül a Zöld udvarba, ahova 15:45kor sikerült beérnem. Megkaptam az oklevelemet, kitûzõmet, meg a gratulációt a sikeres teljesítésért. Tehát kb 7 és fél óra alatt mentem végig, kényelmes pihenésekkel, megállásokkal. A térkép és a leírás jó volt, egyedül a szalagozás nem tetszett annyira. Legalábbis kicsit nehéz volt meglátni néhol a keskeny zöld-fehér szigszalagcsíkot a zöld bokrok-lombok elõtt. Az ellenõrzõ pontoknál étel-ital nem volt, de akinek kellett, bármelyik faluban ehetett, és mindenhol voltak kék nyomóskutak megtölteni a vizespalackokat.
A túra nagyon tetszett, örülök, hogy sikerült eljutnom, és végigjárnom. .:.
 
 
nafeTúra éve: 20072007.08.07 21:58:30
megnéz nafe összes beszámolója
Mûvészetek Völgye Nagykör
GPS-el mért távolság: 35,7 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintkülönbség: 770 m.
Reggel korán elindultam otthonról, mivel emlékeim szerint a Mûvészetek Völgye idején nehéz parkolóhelyet találni Kapolcson. Ennek megfelelõen, már 7 órakor ott voltam, s a rajt helyétõl, körülbelül kétszáz méterre ott is tudtam hagyni a kocsit.
A rajtnál a biciklis túravezetõi vizsgám vizsgáztatói fogadtak Ajkáról, s indítottak útnak, 13-as rajtszámmal. A túra szervezését a CATS-esektõl a Veszprém Megyei Természetbarát Szövetség vette át ebben az évben. Felhívták a figyelmet, hogy az esetek nagy részében ne a hagyományos szalagozásra számítsunk, hanem a fák törzse, vagy ágai köré tekert szigetelõ szalagokra. Ebben az esetben ez a szokatlan megoldás jobb is, mint a hagyományos szalagozás, mivel ez kevésbé tûnik fel a „mókamestereknek”, s strapásabb is az áthelyezésük. Tavaly is átszalagozták néhol az útvonalat. Egy-két helyen kissé módosult is a menetvonal (egyszerûbb lett). Rögtön a start után, a tavalyinál egyszerûbb útvonalon értük el a túra legkeményebb kaptatóját. Irány a Bondoró. Gyalog sokkal könnyebben ment, mint az elsõ Mûvészetek Völgye Monti Maratonon, ahol szintén fel kellett menni itt. Még tolni is gyötrelmes volt a biciklit. Az emelkedõ után egy mezõ keresztezése után, kellemes erdei úton értük el az elsõ EP-t, ahol egy ellenõrzõ számsort kellett felírni. A 12 EP-bõl 7 esetben kellett számkódot felírni. Továbbra is kellemes erdei úton mentünk tovább egy gyõri sporttárssal, mérsékelt tempóban. Korán indultunk, szintidõ nincs, hová rohanjunk. Aztán hirtelen kibukkantunk az erdõbõl, s gyönyörû látványban volt részünk. Elõttünk tanúhegyek, balra elõttünk valahol Monostorapáti, jobbra, a Déli-Bakony. A túra két hegység területén zajlott. A Veszprém-Tapolcai úttól délre a Balaton-felvidéken, északra a Déli-Bakonyban barangolhattunk.
Kellemes mezei utakon gyaloglás után, „hajnali” 8 órakor értünk be az alig ébredezõ Monostorapátiba. Az utcákon leginkább még az elõzõ esti buliról hazafelé tartó fiatalokkal találkoztunk. Az iskola udvarán megkaptuk az igazoló aláírásunkat az ajkaiaktól, s mentünk tovább a Bondoró kulcsosház felé. Kicsit élénkülõ szélben, de nagyon kellemes idõben, hangulatos utakon értük el az ellenõrzõ pontot. A hûvös szélen kívül semmi sem emlékeztetett az elõzõ napi hidegfrontra. Itt legföljebb néhány csepp esõ eshetett, még a port sem tudta elverni az úton. A kulcsosháztól lefelé vezetõ út eddig mindig sáros volt. Most talán két-három pocsolyával találkoztunk. Az erdõbõl kiérve, egy emelkedõ megmászása után Taliándörögd felé fordultunk. Jobbra a „Szputnyikot”, a Kab-hegyet, velünk szemben pedig a falut, s azon túl a „Négyszögletes kerekerdõt” láthattuk. Taliándörögdön, már nagyobb volt a mozgás. Itt társam szólt, hogy õ lassít egy kicsit, s lemaradt. A Katica Büfénél nem tudtam ellenállni a velõs pirítós csábításának, így hát megtízóraiztam. A gyõri sporttárs közben tovább ment, s csak Pulán értem utol.
Tele gyomorral picit nehezebben ment a gyaloglás. A Klastromnál megint csak ismerõsöktõl kaptam meg az igazoló aláírást. Együtt vettünk részt tavasszal Tihanyban egy Geocatching oktató túrán. Végig nyílt terepen talpalva értünk be Öcsre. Igazolás után a faluból kiérve felballagtunk a „Nagy-tó”-hoz, ami a valóságban egy elmocsarasodott zápor-tározó, alig néhány tucat négyzetméteres nyílt vízfelülettel. A jelszámok felírása után, ugyanott mentünk vissza a pulai útig. Nem igazán értem, a CATS-esek miért iktatták be ezt a kitérõt. Szerencsére hamarosan letérhettünk az aszfaltról, s Puláig mezei és erdei utakon haladtunk. Itt is megkaptuk az aláírásunkat, s rövid gyaloglás után rátértünk a Tálodi kolostor romjaihoz vezetõ útra. Jólesõ séta után értem el a romokat. Azért a megtalálásukhoz, elõ kellett venni a Bakony térképét is, mert a leírás és az országos kék túrajelzés sem volt egyértelmû. Rövid fényképezés és víz utánpótlás (mákomra, pont a forrásnál hörögte az utolsókat az ivózacskóm) után mentünk tovább. A térképvázlat alapján eggyel korábbi úton fordultam le jobbra a kék sávról. Alig néhány perc után vissza is vitt a helyes nyomvonalra. Egy lejtõn értem ki az erdõbõl, s megint csak kitárult elõttem a völgy látványa. Egy út menti almafáról szakítottam két almát. Elõször vadalmának néztem, de beleharapva rájöttem, nagyapáméknak is volt ilyen fájuk. Az almát majszolva értem be Vigándpetendre.
Itt már lehetetlen volt jó tempóban menni a sokaságtól. A Zöld udvarban megint csak ismerõstõl kaptam meg az igazoló aláírást (együtt vettünk részt a biciklis oktatói vizsgán). Megint csak vizet vettem föl. Némi gondolkodás után lemondtam a langallóról, s továbbindultam a Király-kõ felé. Nem voltam még túl éhes. Az eddigitõl kicsit eltérõ útvonalon vezetett a túra kijelölt útvonala. Úgy döntöttem, inkább a régi útvonalon megyek a sziklák lábánál, mint bemenjek a faluba. Néhány a túrán elõször résztvevõt is rábeszéltem erre az "elhajlásra". Ez az ösvény sokkal szebb, mint bemenni a faluba. Valaha ez jelzett turistaút lehetett, amit szépsége miatt érdemes lenne felújítani. Az ellenõrzõ pontot a hegy derekán helyezték el. Az igazolás után felmentünk a Király-kõre. Ha jók a látási viszonyok, vétek kihagyni. Nézelõdés és fényképezés után rövid gyaloglással beértünk a célba, ahol megkaptuk az oklevelet és a kitûzõt. Mivel ez a túra eltér a többitõl, nem indultam rögtön haza, hanem szétnéztem Kapolcson. Volt mit nézni. Taliándörögddel kezdõdõen, már minden faluban volt látnivaló bõven. Nem érdemes csak úgy elrohanni mellettük. Ráadásul rég elmúlt tíz óra (délután négy óra volt), így hát enni is kellett valamit. Ez olyan jól sikerült a korai idõpont ellenére, hogy utána már nem is bírtam enni aznap.
Igazán kellemes túrán vettem részt. Alkalmas arra, hogy eddig teljesítménytúrán nem indulókat is egy kis mozgásra csábítsa. A 300 forintban az oklevélen, a kitûzõn és az ellenõrzõpontokon kívül más nem volt benne, de nem is hirdettek mást, meg hát teljesen feleslegesebb lett volna több pénzt kérni, s frissítõpontot létesíteni, amikor minden faluban volt nyomós kút, s számtalan helyen lehetett enni-, és innivalót venni, mindenkinek ízlése szerint, s az árak sem szöktek az egekbe.
 
 
vajonmerreTúra éve: 20072007.03.22 16:29:54
megnéz vajonmerre összes beszámolója
Reggel a sok ismerõs bukkan fel. Efemm-ék bibliát árulnak, itt van b_feri, OT Ibolya, Zsotyek, Gudluking, Bubu. Rengeteg környékbéli induló is nyüzsög a rajtban. Jó látni, ezt a sok jókedvû túrázót.

Petamival vágunk neki a nagykörnek. Még kicsit hûvös van, de szép a reggel. A faluból kivezetõ út mentén sajnos itt is sok a szemétkupac :-( Az útvonal jól szalagozott, kell is a jelzés az innen-onnan elágazó földutak között. Jól kilépünk, de még így is 1óra 20 perc alatt érünk Taliándörögdre. Itt biztos nem a megadott 6,1 km-t tettünk meg. A távolból már látszik a Szputnyik.

A Katica büfében megkapjuk az elsõ pecsétet, betolok gyorsan egy hambit is sörrel. A faluból kifelé indulva a nagyon szép Szent András-templomrom tárul elénk. Rászánunk egy kis idõt természetesen, és körbejárjuk az impozáns maradványokat. Nyílt terepen vezetõ földúton (ezeket megmondom õszintén nem szeretem) haladunk a Szputnyik radarállomás felé.

Itt elválik a kis- és nagykör, egy tábláról kell egy ellenõrzõszámot felírni. Továbbra is a szántóföldek között haladva érünk Öcsre. Itt az útvonalleírás kissé megvezet bennünket, mert nem a központnál kell Pula felé fordulni, hanem a legelsõ utcánál. De sebaj legalább többet láttunk a hangulatos kis faluból. Kisétálva a településrõl csatlakozunk Bubuhoz és Gudlukinghoz. Aszfalt, majd nyílt földút vezet Pulára, ahol a buszmegállóban van a 2. ellenõrzõpont almával. Zsotyek és OT Ibolya vár itt Bubura, együtt indulunk tovább. Végre erdei utak jönnek! Nagy szerencse, hogy Zsotyek már volt a túrán (és ilyen jól emlékszik is), mert azonnal kiszúrja az elrontott szalagozást az emelkedõ után! Mi a helyes irányt követjük, és egy tágas tisztáson áthaladva elérjük a Tálodi kolostor romjait (2. ellenõrzõszám) és a szép kis medencés tóval rendelkezõ Kinizsi-forrást.

Fújunk egy kicsit az erdei asztaloknál, és már kapaszkodunk is fel a kaptatón. Gyorsan leérünk Vigántpetendre a kajapontra, Valterék is befutnak. Itt kicsit várunk a kenyérre, ami pár percen belül melegen meg is érkezik. Kell is a kaja, mert tempós mászás következik a nagyon szép Király-kõre. Innen újra összeolvad a kis- és nagykör távja, sokan kapaszkodnak felfelé a sziklák mellett. Nekem egyértelmûen ez a túra legszebb része. Meredek sziklalépcsõkön jutunk fel a túra utolsó ellenõrzõpontjára. Szép kilátásban gyönyörködhetünk: Kapolcsra és a dombvidékre.

Kis pihenés után leereszkedünk a meredek ösvényen. Zsotyek és OT Ibolya nyomában lekocogok a faluba. Egy újabb fárasztó mászás jön a Bondoró-hegyre (immáron egyedül), ahol egy kicsit keresgélem kell a szalagozást. Majd erdei földutakon kanyarogva, követve a szalagokat, érzésre hosszabb távolságra találom meg az utolsó ellenõrzõszámot. Itt kicsit aggódtam, hogy már esetleg elmentem mellette. Nagyon hangulatos, meredek ereszkedés következik Monostorapáti felé a szõlõskertek között. Szembõl Hegyesd impozáns csúcsa, elõtte a víztározó terül el. Egy nagyobb csoport mögé sorolok be, és a falun átsétálva máris a célban vagyok.

Pár emberrel elõttem fogy el épp a kitûzõ, ez van, majd jön postán. Mivel alapvetõen a hegyeket kedvelem, ezért kicsit még barátkoznom kell a dombsággal. Voltak nagyon szép mászások, sziklák, romok, és nyílt területek is bõven. A túra szolgáltatásai és a rendezés jónak mondható. Az itinerben és a szalagozásban voltak apró hibák csak, és én kicsit a negatívumok közé sorolom, hogy az itiner szerint a túra útvonala az ellenõzõpontok,- számok között szabadon választható. Jó lenne még a távok szerint különbözõ díjazás is. A "Mûvészetek Völgye" azért alapvetõen a jó túrák közé sorolható.


 
 
zomiTúra éve: 20072007.03.16 16:52:45
megnéz zomi összes beszámolója
Mûvészetek völgye kis kör

Gyõrbõl indultunk autóval és 1.5 óra múlva oda is értünk Monosorapátiba.Akkor már rengeteg autó állt a falu központjában. 8: 35-kor indultunk hosszú tömött sorokban ami Táliándörögdig nem bomlott föl. Itt a Katica büfében negyed órát vártunk a pecsétre, de mikor végre sorra kerültünk ropit is kaptunk. Innen egy hosszú és kissé unalmas sík szakasz következett. Itt vált el utunk a 33-as távtól. Vigántpetendre érve zsírokenyérrel vártak minket a szervezõk. Innen egyre meredekebbé váló úton értünk föl a Király-kõre. Itt gyönyörû kilátás, és csoki fogadott minket. Kapolcson volt az egyetlen hely ahol nem voltunk biztosak, hogy merre kell mennünk. Szerencsére egy helybéli lakos megmutatta a helyes utat. Még egy emelkedõ, majd egy szõlõ hegyen keresztül vezetõ út, melyrõl gyönyörû kilátás nyílt Hegyesd felé, és beérkeztünk a faluba. Megkaptuk a kitûzõket, az emléklapokat majd a terített asztalról levettünk egy-egy nutellás kenyeret. A szallagozás végig kiváló, de legtöbbször csak az elõttünk lévõt követtük. Összegzés: Tökéletes ellátás, szép táj.
 
 
 Túra éve: 2006
bence2000Túra éve: 20062006.03.04 19:09:36
megnéz bence2000 összes beszámolója
2006.03.04.
Szakadt az esõ... szétáztunk... és még hideg is volt...
Számítottunk a rossz idõre, azért csak a 20 km-esre neveztünk. Még így is kemény volt. 2 - 3 oC és szakadó esõ.
A szervezés nagyszerû volt. Vajas / zsíros / lekváros... kenyerek, tea, forralt bor, szörp. Nem lehetett okunk panaszra.
Az útvonal jelzések elég sûrûn voltak, de tekintettel a szürke idõre talán szerencsésebb lett volna élénk színû szalagokat használni. Másik probléma volt, hogy Kapolcson a Pokol csárda után egy bazaltkerítés (és nem fal) után jobbra kellett menni egy utcába, de ez nem volt egyértelmû, mert a jelzõszalagot valaki letépte és a bazalt kerítés után közvetlenül volt egy bazalt támFAL, aminek sokan beugrottak... Jövõre érdemes lenne megjegyezni a leírásban a távolságot a csárdától... az talán segít.
Hogy az utánunk jövõk tájékozódását támogassuk, a kis utcából egy fentebb elhelyezett szalagot levittem az utca elejére... Remélem tényleg segített...
A túra végén még a két teljesen szétázott söprût is sikerült Puláról Monostorapátiba fuvaroznunk... szegények eléggé ki voltak borulva az idõjárás miatt.
Mindent összevetve azért jól éreztük magunkat és kellemesen elfáradtunk a vizes lejtõkön csúszkálásban. Hazaérve azonnal teleengedtük a kádat forró vízzel és a poharunkat forró teával és kis Jägerrel... :-), jól esett a lazítás...
 
 
 Túra éve: 2005
mattyTúra éve: 20052005.08.09 13:14:05
megnéz matty összes beszámolója
Az egész heti esõzés miatt féltem, hogy elmarad a Mûvészetek Völgye körüli túra, de az ég kegyes volt és gyönyörû idõvel ajándékozott meg bennünket szombaton.
Elõször voltam ezen a túrán, a 30 km-es útvonalat jártam végig.
A szokottnál jobban volt szalagozva az útvonal, nagyon megkönnyítette a tájékozódást.
Egyetlen apró hiba csúszott be a leírásba, amikor a tájékoztatás szerint Taliándörögdnél balra kellett volna fordulni, de a térkép szerint jobbra. Ez egy kis kavarodást eredményezett, de idõben észre lehetett venni a tévedést.
Ennyit akkor is el tudok tévedni, ha helytálló a leírás.:o)
Az is nagyon jó volt, hogy bõséges idõ állt rendelkezésre, így volt rá lehetõség, hogy körülnézzek a rendezvényeken is. Az ebédet is megoldottam Taliándörögdön, frissen sült tócsival és hideg, csapolt sörrel.:o)
Végül 19 órára sikerült "befutnom" a célba. Bár, amikor 30 km után megláttam, hogy még a Királykõhöz is fel kell másznom, úgy éreztem, hogy most leülök és kész, de összeszedtem magam, s a csúszos kis meredeken sikerült feltornásznom magam.
Köszönet a szervezésért, a hangulatért, nagyon kellemes túra volt, nekem éppen megfelelõ szintkülönbséggel és távval!
Jövõre is jövök.:o)