Túrabeszámolók


túra éve: 2010
KincsesbányaTúra éve: 20102010.01.31 18:29:13
Idei elsõ teljesítménytúránknak egy eddig még ismeretlen túrát választottunk, és magunkkal hoztunk egy friss teljesítménytúrázót is.
A szervezõknek csak gratulálni tudunk, kiválóan elõ volt minden készítve. A Pisztrángos-tó után kicsit bizonytalankodtunk, és mint utóbb kiderült, rossz irányba indultunk. Némi bozótharc és kaptató után, mégis sikerült visszatalálnunk a helyes útra. Ez talán megbocsátható, mert mi voltunk az elsõk a hótaposásban.
Végül is havasan, de boldogan értünk be acélba.
 
 
túra éve: 2009
Tavaszi/Téli/Őszi Kab-hegyTúra éve: 20092010.01.06 19:39:01
A tavalyit kihagytam... már több mint egy éve küszködöm egy makacs achilles ín-gyulladással. július óta fokozatosan emelve a téteket jött el a napja ennek a túrának is. Elõtte 16 km volt a legtöbb, amit mentem, így ez a 20 km-es táv bevállalhatónak tûnt. Fõleg, hogy elõfordultam már itt párszor és tudtam, mi vár rám.
Kis társasággal vágtunk neki a távnak, lelkesen és jó iramban. Az idõ kedvezõ volt, sem hideg, sem meleg, de túl nagy sár sem.
Az iramot szépen tartottuk a siratófalig. Hát igen, ki a kemény ha mi nem, már megint bevállalltuk a kerítés melletti rövidítést. Persze, ahhoz elég jó idõ volt, hogy itt már rendesen csúszkáljunk. És a lábam is kb. eddig bírta. Szerencsére innen már nem volt messze a forduló, ahová elsõk között érkeztünk.
A szokásos virslí és menza tea után a hagyományos úton vissza, jó tempóban.
Végül 3:50 lett a Kinizsiben a vége.
Kellemesen elfáradva, vidáman mehettünk ma is haza.
 
 
túra éve: 2007
Tavaszi/Téli/Őszi Kab-hegyTúra éve: 20072007.12.16 19:33:49
-13 °C! Ennyi volt az indulásnál, reggel hét és fél nyolc között. Ezért csikorgott a hó és ezért esett olyan jól a lélek melegítõ "baracklé".
Nagy dilemmában voltunk, hogyan öltözzünk, mert abban azért reménykedtünk, hogy ez a hideg nem tart ki egész nap. Végül, csak elidultunk.
A tavalyi köddel ellentétben, az idén nagyon szép volt az idõ, így a Kab-hegyig nem is történt semmi említésre méltó. Fenn, befalltuk a virslit, megittuk a teáát és lebámultunk a kilátóból. Ott, persze már nem volt érdemes sokáig idõzni, mert a huzat kegyetlenül csípõs hideget vágott az arcunkba.
Lefelé kocogtunk egy kicsit, majd visszaálltunk kényelmes séta tempóra. Az erdõben egy kisebb szarvas-csorda ugratott át elõttünk.
Hamar elment a délelõtt és kelllemesen elfáradva értünk vissza a kocsmába, bõ négy órás iidõvel: ismét jót kirándultunk.
Képek: http://kep.tar.hu/sambenedek/50543718#2
 
 
Jutasi hagyománytisztelő vándor / Jutasi Őrmester Benedekhegyi kŐrjárata 25Túra éve: 20072007.05.28 06:59:15
A 10 km-es távra neveztünk, amibõl végül 12 lett. Már tavaly is szerettem volna elmenni erre a túrára, de sajnos nem sikerült, más elfoglaltságok miatt. Az idén erõs volt az elhatározás és úgy alakult, hogy a gyerekeket is el tudtam hozni. A Benedek hegyrõl nagyjából fél kilenckor indultunk el. Az idõ nagyszerû volt, mint késõbb kiderült, túlságosan is. Már az elsõ ellenõrzõ ponton elláttak minket kis, nyakba akasztható ismertetõ füzettel, ami az egyes ellenõrzõ pontok kicsit részletesebb leírását tartalmazta és agy térképet, a tájékozódást segítendõ. Kaptunk még egy részletes itinert is, így minden készen állt az induláshoz.
Innen a vár kapujához mentünk, ahol az õrtoronyban, katonaruhába öltözött fiatal srác fogadott bennünket. A gyerekek csákót kaptak, én pecséteket az igazolófüzetekbe. Gyönyörködtünk egy kicsit a kilátásban a teraszról, a gyerekek fényképezkedtek a katonával és indultunk tovább. A második ellenõrzõ pont a Városházán volt. Itt pogácsa, alma, ásványvíz és borkóstoló várta a "fáradt" túristákat.
A kilátópont és a Girincses lépcsõ igazi különlegességek voltak, ahová mindenképp visszamegyünk még.
Afenyves utcán már õrületes hõségben gyalogoltunk. A gyerekek itt kezfték alveszíteni a türelmüket. Hogy lekössem a figyelmük, elkezdtem felolvasni az itinert. Ez hiba volt, amikor meghallották, hogy a Levéltárnál csoki várja õket, kijelentették, hogy oda mindenképp el kell mennünk. Ez volt a 12 km-es táv 2 km-es kitérõje. Visszafelé a Dózsavárosban megpróbáltam egy kicsit rövidíteni, mert sejtettem, hogy ilyen hõségben sok lesz nekik a 12 km. Kis pihenõvel, viszonylag hamar elértünk a Jezsuita templomhoz. Itt igen megörültem, ugyanis be lehetett menni a templomromba, ahová eddim még soha nem sikerült bejutnunk. Ez hûsölésnek sem volt utolsó, és mivel az ellenõrzõ ponton nem volt túl nagy a tolongás, így a pontõrünk is tartott nekünk egy rötönzött történelemórát, amit e fórumon is szeretnék neki megköszönni.
Innen a Gulyadomb felé vettük az irányt, kis civakodás után, ugyanis a gyerekek mindenáron a Vidámparkban lévõ játszótérre akartak menni. Ezt sajnos nem hagyhattam, mert már majdnem dél volt és tudtam, ha nem igyekezünk, akkor hamar éhesek lesznek és álmosak is és akkor nem jutunk végig soha a távon.
A Gulya domb aljában egy kissé eltévedtünk! Itt sajnos behoztuk a dózsavárosi rövidítést. A térkép ugyanis azt sugallta, hogy nem kell egyenesen felmenni a Gulya dombra, hanem kissé jobbra kerülve fogunk rá felkapaszkodi. És még egy szalag is volt a feljáró jobb oldalkán, így mi is arra indultunk. Ez csak akkor vált gyanússá, amikor az itinerben beígért fenyveseknek nyomát sem találtuk. Szerencsére olyan egy km után elértünk egy félig szétvert játszótérhez, ahol a gyerekek kissé felfrissültek és nem sértõdtek meg nagyon, amikor megmondtam nekik, hogy vissza kell mennünk egy kicsit.
Az Állatkert teljesen feldobta õket. Kiváló ötlet volt a szervezõktõl, hogy beillesztették a programba. A kijáratnál, a Cine büfében átvettem a virsliket, és még fõtt kukoricát is a gyerekeknek, akik az Állatkerttõl fellelkesülve, teli hassal szinte felfutottak a Benedek hegyre, hogy átvegyék a jól megérdemelt kitûzõjüket.
Boldogan, de igen-igen elfáradva mentünk haza ezután a nagyon jól szervezett és érdekes túra után.
Gratulálunk a szervezõknek.
 
 
Mount Everest TúrasorozatTúra éve: 20072007.04.23 20:27:43
Balatonalmádi és környéke, könnyed szombat esti túrának, közel 9 km, április végén. Hat órakor vágtunk neki, hármasban, az egyik leányunkkal (7 éves). Lementünk a mólóhoz, majd felbaktattunk a valamikor Horty Miklós, majd Szabadság és mostanra Csere hegyi kilátóhoz. Ott kibámészkodtuk magunkat és mentünk tovább a sárga jelzésen, le Káptalanfüred irányába. Többen nem ezen az úton jöttek, hanem visszamentek a mûúton Balatonalmádiba...
Hamar elértük a Tábor utcát, ahol még egy kis kocogás is belefért.... A káptalanfüredi vasútállomáson átmentünk a kerékpárútra, mivel a balatoni út ilyenkor már meglehetõsen forgalmas. Kényelmesen, beszélgetve sétáltunk keresztül a városon a sötétedésben. Sajnos a halasok már zárva voltak, így a sülthal vacsora kimaradt.. Még elbaktattunk a mólóhoz, hátha van bélyegzés a visszafelé jövõknek is, de már nem volt ott senki, így visszamentünk a mûvelõdési házhoz, ahol ittunk egy kis üdítõt, kiválasztottuk a legjobban tetszõ kitûzõt, még modellt is álltunk a fényképezkedéshez, aztán irány haza.
Jól éreztük magunkat és jól esett az alvás is.
 
 
Somló 15 éjszakaiTúra éve: 20072007.04.01 12:50:00
Gyönyörû éjszaka volt. Majdnem telihold, tiszta égbolt, 5-6 fokos idõ, száraz, jól járható utak.
A regisztrációnál meglepõdtünk. Elképesztõen sokan indultak. Késõbb, ahogy megtudtuk, mintegy 370-en.
Lámpára szinte nem is volt szükség, hiszen a Hold bevilágította az utat. Nagy csapattal indultunk egyszerre, nagyjából 9 órakor. Ahogy haladtunk a hegyen fel a mezõny úgy szóródott szét. A kilátó elõtti lépcsõsoron, már csak az ütemes lépkedést és a kapaszkodók zihálását lehetett hallani. A kilátó presszót szépen felújították, még nem is láttuk amióta elkészült, pedig szoktunk errefelé kirándulni. Legnagyobb sajnálatunkra azonban pezsgõt nem lehetett kapni, kifogytak a készletek. Pecsételés és teázás után indultunk tovább a várhoz. A rövidebb úton, a lépcsõkön mentünk le, ami igazi kihívás volt a sötétben.
A várnál a csokikat átvettük, de eltettük a gyerekeknek, hadd örüljenek, ha reggel felkelnek. Az éjszakai kilátás pazar volt. Sokáig bámultunk lefelé.
Innen egy kicsit vissza kellett mennünk, hogy megkezdhessük az ereszkedést a mûúton. A következõ ellenõrzõ ponton, a Szent Márton kápolnánál zsíros kenyér és Juhfark várta a fáradó turistákat. Innen Somlószõlõs felé vettük az irányt. A kocsmánál gyors pecsételés és mentünk is tovább. Annyira belefeledkeztünk az anekdotázásba, hogy majdnem túlmentünk a Szent Ilona kápolnán. Szerencsére egy kedves túratárs idejében figyelmeztetett.
Itt már látszott a cél, csak az utat kellett megtalálnunk. Hamarosan le is értünk a 8-as úthoz és a lépteinket szaporázva, szívünkben aggódva igyekeztünk a Pedro kocsmához... Van-e még vajon Somlói galuska...? A látvány megdöbbentõ volt, mintegy 300 adag sorakozott a bejáratnál.
A Somló hegyen eddig csak nappal jártunk, de éjszakai túrán is szép volt. Köszönjük a szervezõknek a lehetõséget.
 
 
Bakony 50/25/10Túra éve: 20072007.03.31 16:54:43
Az idén is csak a 25 km-es túrára neveztünk, hiszen este még várt ránk a Somló!
Az idõ gyönyörû volt, reggel kellemes 8-9 fok, ami csak emelkedett napközben. Herenden, már reggel is elég sokan voltak, a regisztrációhoz is sorba kellett állni. Miután megkaptuk az itinert, hamar elrajtoltunk, nagyjából egyszerre mindenki, vagy 30-an. Hamar kijutottunk az erdõbe és a jelzéseket követve haladtunk felfelé. Az út mindenhol száraz volt és a kellemes reggeli hûvösben igen jól esett a gyaloglás. Nagy-Nyerges elõtt elfordultunk jobbra a sárga kereszt jelzésre, hogy elérjük a második ellenõrzõ pontot (az elsõn magunknak lyukasztottunk). A pontõrök igencsak felkészültek. Hatalmas sátor alatt már megfõtt a tea, amit örömmel hörpintettünk fel. Innen tovább Öreghálás felé az erdõben gyalogoltunk, különösebb probléma nélkül. A mezõn azonban szétvált az út és csak a minket itt beérõ túratársakkal történt rövid egyeztetés után sikerült eldöntenünk, hogy az irányban látszólag jó utak közül melyiket válasszuk. Jól döntöttünk. Itt már elsõnek regisztráltunk. A gerincig tovább törtetve haladtunk tovább. Hamar kiértünk a Csehbánya elõtti rétre (ahol egyik évben nyakig sárosak lettünk). A mûútról felnéztünk Hölgykõ vára felé (ezt a romot esetleg érdemes lenne bevenni a túra útvonalába). Csehbánya után átballagtunk a 8-as út alatt és 4 óra 15 perccel megérkeztünk Városlõdön a sportpályára. Nagyon szép idõben, igen kellemes túra volt. Gratulálunk a szervezõknek.
 
 
túra éve: 2006
Tavaszi/Téli/Őszi Kab-hegyTúra éve: 20062006.12.18 17:39:13
Idén ismét megjelentünk... Kicsit elszomorodtam, hogy rövidült a táv, de ez a 20 km is éppen elég volt így, az év vége felé.
Most a rajt Nagyvázsonyból indult, kellemesen hûvös reggelen. A hõmérõ éppen 0 fok alatt volt, talán -2 fok lehetett. A cimborám, aki tavaly jött velem, az idén ultimátumot kapott és így „önszántából” a karácsonyi készülõdést választotta inkább. Azért, hogy ne egyedül menjek és ez éven is sikerüljön valakit megnyerni a természetjárásnak, lecsábítottam egy budapesti cimborámat, hogy ismerkedjen a környék szépségeivel.
Sajna, ebbõl majdnem semmi sem lett, hiszen reggel olyan sûrû ködben indultunk el, hogy az orrunkig is alig láttunk, nemhogy a tájban tudtunk volna gyönyörködni. Tavaly a hó, a jég és a hideg volt az ellenség, az idén pedig a köd. Kicsit sajnáltam azért, hogy nincs hó, de azért így is jól esett a túra.
A leírás ugyanolyan jó volt, mint 2005-ben, de igazából nem is volt rá szükség, mivel végig a kék kereszt és a kék sáv jelzéseken haladtunk. Ez persze nem volt minden esetben egyszerû, hiszen annyira nagy volt a köd, hogy a mezei szakaszon kissé még kétségbe is estünk, mert nem láttuk a hegyet, de még jeleket sem. Szerencsére az útvonal végig szalagozott volt, igaz sokszor ezeket a szalagokat sem volt könnyû meglátni, mert a lerakódott dértõl észrevétlenekké váltak. Nos ilyenkor jött jól a helyismeret.
A felfelé vezetõ út nagyjából eseménytelen volt, csak a csúcs elõtt kellett megküzdenünk egy rövid, csúszós szakasszal és persze a szokásos utolsó 200 méter. Szerencsére az idén nem volt hó, így a feljutás valamivel könnyebb volt.
Amíg a virslire vártunk, szétnéztünk a kilátóból, ami miatt már önmagában is megérte a Kabhegyre felmászni. Itt már nem volt köd, ragyogóan sütött a nap és gyönyörû látványt nyújtott az alant elterülõ, ködbe burkolózó Bakony. A kilátó mellett egy kis tûzifát is szedtünk, hogy legyen mivel fõzõcskézni, majd visszamentünk az ellenõrzõ ponthoz, ahol frissítettük magunkat egy kis virslivel, teával és barackpárlattal és mentünk is tovább.
Visszafelé kicsit kocogtunk is és a felfelé tartókat lelkesítettük azzal, hogy a csúcson süt a nap és a ködnek nyoma sincs.
Nagyvázsonyra kellemesen elfáradva, valamivel kevesebb, mint négy óra alatt értünk be.
 
 
Kék Balaton (VMTSZ)Túra éve: 20062006.08.26 20:06:27
Csak csatlakozni tudok piedcat tavalyi leírásához. A túra útvonla gyönyörû, végig remek panorámával. Mindenkinek javaslom, hogy egyetlen kilátót se hagyjon ki, tényleg megéri. A Péter hegyerõl is remek a kilátás Nyugat felé, csak a tetõn le kell térni egy kicsit (kb. 20m) a jelzett útról jobbra.
A jelzések (jellemzõen kék) általában jól követhetõk. Ez alól van azonban egy-két kivétel. Az Endrõdi kilátóhoz (Csákány hegy) felvezetõ utat nem könnyû megtalálni. Annak ellenére, hogy már jártam erre, sikerült egy kicsit eltévedni. És itt az eltévedés sokat kivesz az emberbõl, mert szó szerint a bozóton kell áttörni. A lefelé vezetõ utat is könnyû elvéteni, mi is Csopak közepén lyukadtunk ki, így gyalogolhattunk egy kicsit vissza a kék jelzéshez. A következõ vicces rész a Péter hegy. A felfelé vezetõ út rendben van,de lefelé az egyik négyes elágazásnál vagy negyed óráig keresgéltük a jelzést. A befutónk ugyanaz volt, mint amit piedcat leírt, de ezt a helyismeretünknek köszönhettük javarészt. Az itiner szerint a befutó a vasútállomás, mögötte a buszpályaudvar. Emiatt a vörös templomnál Délre fordultunk és a síneken, peronon és vasútállomáson keresztül mentünk a buszpályaudvarra, ahol persze nem volt senki... kis telefonos segítség után végül megtaláltuk a befutót, ahol gyorsan magunkba döntöttünk vagy egy liter ásványvizet.
A túra nagyon szép útvonalon megy, amiért csak gratulálni tudok.
 
 
Balaton IVV / Veszprém-Balaton túranap (IVV)Túra éve: 20062006.08.06 20:24:10
Ma is szétáztunk! Gyakorlatilag végig szemerkélt az esõ és idõnként még bele is húzott egy kicsit. Szerencsére volt védõitalunk, amit a veszprémfajszi ellenõrzõ ponton meg is osztottunk a vállalkozó kedvû kollégákkal... :-)
A túra szépen jelzett, és a mellékelt leírás is jól használható és tényleg hasznos volt. Egyedül itt, Veszprémfajsz után volt egy kis kínlódás a bozótban, amíg a piros keresztet próbáltuk követni... Láthatólag nem sokan használták ezt az útvonalat az elmúlt 100 évben, volt gaz rendesen.
Utána már nem volt gond, csak a 30-as és 25-ös túrák szétválására kellett figyelni, de azt is észre lehetett venni. Minket ez nem érintett igazán, mivel csak a 25-öst vállaltuk be.
A Koloska forrás után elég sokat kellett gyalogolni mûúton, ami annyira nem volt ínyünkre, de túl lehetett élni. Igen jó ötlet volt viszont felvinni a túrát a Péterhegyi utcára. Meglepõen szép része ez Arácsnak. A Jásdi Pincénél letérést a mûútra nem igazán értettük (logikusabb lett volna tovább menni a jelzésen), gondolom a kilométer szám növelés érdekében volt rá szükség...
Összeségében jól éreztük magunkat, és gratulálunk a szervezõknek is.
 
 
Művészetek VölgyeTúra éve: 20062006.03.04 19:09:36
2006.03.04.
Szakadt az esõ... szétáztunk... és még hideg is volt...
Számítottunk a rossz idõre, azért csak a 20 km-esre neveztünk. Még így is kemény volt. 2 - 3 oC és szakadó esõ.
A szervezés nagyszerû volt. Vajas / zsíros / lekváros... kenyerek, tea, forralt bor, szörp. Nem lehetett okunk panaszra.
Az útvonal jelzések elég sûrûn voltak, de tekintettel a szürke idõre talán szerencsésebb lett volna élénk színû szalagokat használni. Másik probléma volt, hogy Kapolcson a Pokol csárda után egy bazaltkerítés (és nem fal) után jobbra kellett menni egy utcába, de ez nem volt egyértelmû, mert a jelzõszalagot valaki letépte és a bazalt kerítés után közvetlenül volt egy bazalt támFAL, aminek sokan beugrottak... Jövõre érdemes lenne megjegyezni a leírásban a távolságot a csárdától... az talán segít.
Hogy az utánunk jövõk tájékozódását támogassuk, a kis utcából egy fentebb elhelyezett szalagot levittem az utca elejére... Remélem tényleg segített...
A túra végén még a két teljesen szétázott söprût is sikerült Puláról Monostorapátiba fuvaroznunk... szegények eléggé ki voltak borulva az idõjárás miatt.
Mindent összevetve azért jól éreztük magunkat és kellemesen elfáradtunk a vizes lejtõkön csúszkálásban. Hazaérve azonnal teleengedtük a kádat forró vízzel és a poharunkat forró teával és kis Jägerrel... :-), jól esett a lazítás...
 
 
túra éve: 2005
Tavaszi/Téli/Őszi Kab-hegyTúra éve: 20052006.01.08 21:39:38
Nem vagyok megszállott, de minden évben elmegyek 5-6 TT-re és a legutóbbi a Téli Kabhegy 30-as volt.
Az idei túrán nem volt nagy tolongás, nem tudom, hogy mi a korábbi évek tapasztalata, de gondolom Óbudavár sem a világ közepe...
Minden alkalommal, amikor túrázni megyek, legyen az TT, vagy csak hétvégi, kisgyermekes könnyített menet, igyekszem megnyerni egy-egy olyan ismerõsömet, barátomat, aki nem szokott túrázni járni. Ez most is így volt.
A túra reggelén kissé csípõs idõvel kezdtünk, de hála a Vilmos Ház után elfogyasztott kicsinyke vilmoskörtének, hamar bemelegedtünk. A túra, szerintem legjellegzetesebb vonása rögtön az elején nyilvánvalóvá vált számunkra: az útvonal jellemzõen túrista utakon kívül, azaz jelzetlen utakon halad. Ennek ellenére a mellékelt leírás olyannyira részletes, hogy nem lehet túl könnyen eltévedni. Persze érdemes idõnként a térképvázlatot és a túristatérképet összevetni. A túra eleje könnyed volt, Nagyvázsonyig csak az idõnként felbukkanó hóval kellett kicsit bírkóznunk. A segítségként kitett szalagokkal jól lehetett tájékozódni. Egyedül a Temetõ után mentünk neki a pataknak, mert nem jöttünk rá, hogy jobbra kell fordulni. Ide esetleg jövõre érdemes szalagot lenni, mert nem mi voltunk az egyedüliek, akik így jártunk. Nagyvázsony után, volt egy kis rész (a szennyvíz derítõ elõtt és után), ahol óvatosabban kellett haladnunk az erõs jegesedés miatt. Ezután hamar elértük a Kab hegy lábát és innen az utunk kellemes téli erdei sétával folytatódott. A viccesebb rész a Kab hegy csúcsa elõtt várt ránk, egy kb. 200 m-es meredek havas kaptató formájában. Szó se róla, ezután jól esett a tea az ellenõrzõ ponton... Tettünk még egy rövid kitérõt, hogy szétpillantsunk a kilátóból és már mentünk is vissza.
A második 16 km elejét könnyen vettük. A megpróbáltatások Nagyvázsony elõtt kezdõdtek, akkorra ugyanis enyhült az idõ és a fagyott talaj elkezdett felolvadni... Ettõl függetlenül kevés sárral terhelten, de eljutottunk Kinizsi váráig. A Kocsmában, micsoda ötlet :-) pecsételtünk és haladtunk tovább. A tsz majornál megküzdöttünk a villanypásztorokkal majd átvágtunk a réten és lelkesen vetettük bele magunkat a felázott szántóföld nyújtotta örömökbe... Szegény cimborámmal elég nehezen tudtam megértetni (meg magammal is), hogy épp ez a jó az ilyen túrákban, az elemek leküzdése... Mindenesetre kellemesen elfáradva, nyakig sárosan, de boldogan érkeztünk vissza a Vilmos házhoz.
ps. csak mikor visszamentünk az autóhoz, vettük észre, hogy otthon felejtettük a váltócipõinket..
 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár