Mûvészetek Völgye - Nagy Kör
Kérdés sem lehetett, hogy a tavalyi után idén is megismétlem-e ezt a túrát. Nagyon megszerettem és az sem elhanyagolható tény, hogy közel van, így szinte hazai pályának mondhatom a terepet. Barátaim és túratársaim közül tavaly csak Zsú, nagynéném és Ádám unokatesóm tartott velem, igaz, õk csak a kis körön, így mindössze 10 kilométert tettünk meg együtt és akkor a Szputnyiktól egyedül mentem tovább.
Idén azonban fordult a kocka, mivel barátaim a huszas távra szavaztak és én kitartottam a nagy kör mellett, így most az elsõ szakaszon mentem egyedül. Meglepetésemre mindössze két és fél órámba telt az elsõ 18 km Puláig, számottevõ szint nélkül, de kellemes környezetben. Taliándörögd felett, a messzi távolból is jól látszott a "Négyszögletes kerekerdõ" az Atibor-hegyen, ahol tavaly sár volt, ott idén nem, egy mélyútban még hó is volt, Öcs felé menet, a szántó közepén vezetõ földútról pedig már látszott a pulai templom. Sár meglepõen kevés volt, de azért akadt, így hûen a "mûvészetek völgye" szellemiségéhez, agyagozhattunk is egy kicsit lábbal, bár a mûveinket otthagytuk a terepen. Az ellenõrzõpont a huszas táv rajtja is egyben, így itt vártam meg a többieket... egy órába telt.
Pulán csatlakozott hozzám anyukám is, a táv hátralevõ részét leginkább az õ társaságában kutyagoltam le a többiekre várakozás helyett. Pula után a Kinizsi-forrás következett és örömmel láttam, hogy telis-tele van az erdõ hóvirággal. Tehát végérvényesen megérkezett a tavasz. Egy nagyon kellemes, erdei szakasz után megérkeztük a vígántpetendi iskolába, ahol zsíros/lekváros kenyér és tea várta a túratársakat, hogy erejünk teljében mászhassunk fel a Király-kõre. Idén is a meredek oldalt választottuk, idén is fülig érõ szájjal csodáltuk meg a kilátást Kapocsra.
Majd lecsorogtunk a faluba, a központban ismét megkíséreltük bevárni a többieket -- miután láttuk, hogy a háromnegyed négyes veszprémi buszt már úgyse érjük el -- de amikor Anett és Zsolti felbukkantak, mi is továbbálltunk velük a Bondoró-hegy alja felé, ahol az utolsó ellenõrzõpontunk (számot felírós) volt. Az erdõbõl a szõlõk közé kiérve újfent megcsodálhattam az egyik legszebb panorámát, amit életemben láttam: Hegyesd és az ezüstként csillogó monostorapáti víztározó/halastó, a Csobánc és a Szent György-hegy. Lélegzetelállító. Nem a nagy szintek vagy hegyek miatt, sokkal inkább az ilyen csodás látványokért érdemes ide évrõl-évre visszatérni.
https://picasaweb.google.com/105325823451470420959/MuveszetekVolgyeNagyKor20120303# |
