Mûvészetek Völgye Nagykör
GPS-el mért távolság: 35,7 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintkülönbség: 770 m.
Reggel korán elindultam otthonról, mivel emlékeim szerint a Mûvészetek Völgye idején nehéz parkolóhelyet találni Kapolcson. Ennek megfelelõen, már 7 órakor ott voltam, s a rajt helyétõl, körülbelül kétszáz méterre ott is tudtam hagyni a kocsit.
A rajtnál a biciklis túravezetõi vizsgám vizsgáztatói fogadtak Ajkáról, s indítottak útnak, 13-as rajtszámmal. A túra szervezését a CATS-esektõl a Veszprém Megyei Természetbarát Szövetség vette át ebben az évben. Felhívták a figyelmet, hogy az esetek nagy részében ne a hagyományos szalagozásra számítsunk, hanem a fák törzse, vagy ágai köré tekert szigetelõ szalagokra. Ebben az esetben ez a szokatlan megoldás jobb is, mint a hagyományos szalagozás, mivel ez kevésbé tûnik fel a „mókamestereknek”, s strapásabb is az áthelyezésük. Tavaly is átszalagozták néhol az útvonalat. Egy-két helyen kissé módosult is a menetvonal (egyszerûbb lett). Rögtön a start után, a tavalyinál egyszerûbb útvonalon értük el a túra legkeményebb kaptatóját. Irány a Bondoró. Gyalog sokkal könnyebben ment, mint az elsõ Mûvészetek Völgye Monti Maratonon, ahol szintén fel kellett menni itt. Még tolni is gyötrelmes volt a biciklit. Az emelkedõ után egy mezõ keresztezése után, kellemes erdei úton értük el az elsõ EP-t, ahol egy ellenõrzõ számsort kellett felírni. A 12 EP-bõl 7 esetben kellett számkódot felírni. Továbbra is kellemes erdei úton mentünk tovább egy gyõri sporttárssal, mérsékelt tempóban. Korán indultunk, szintidõ nincs, hová rohanjunk. Aztán hirtelen kibukkantunk az erdõbõl, s gyönyörû látványban volt részünk. Elõttünk tanúhegyek, balra elõttünk valahol Monostorapáti, jobbra, a Déli-Bakony. A túra két hegység területén zajlott. A Veszprém-Tapolcai úttól délre a Balaton-felvidéken, északra a Déli-Bakonyban barangolhattunk.
Kellemes mezei utakon gyaloglás után, „hajnali” 8 órakor értünk be az alig ébredezõ Monostorapátiba. Az utcákon leginkább még az elõzõ esti buliról hazafelé tartó fiatalokkal találkoztunk. Az iskola udvarán megkaptuk az igazoló aláírásunkat az ajkaiaktól, s mentünk tovább a Bondoró kulcsosház felé. Kicsit élénkülõ szélben, de nagyon kellemes idõben, hangulatos utakon értük el az ellenõrzõ pontot. A hûvös szélen kívül semmi sem emlékeztetett az elõzõ napi hidegfrontra. Itt legföljebb néhány csepp esõ eshetett, még a port sem tudta elverni az úton. A kulcsosháztól lefelé vezetõ út eddig mindig sáros volt. Most talán két-három pocsolyával találkoztunk. Az erdõbõl kiérve, egy emelkedõ megmászása után Taliándörögd felé fordultunk. Jobbra a „Szputnyikot”, a Kab-hegyet, velünk szemben pedig a falut, s azon túl a „Négyszögletes kerekerdõt” láthattuk. Taliándörögdön, már nagyobb volt a mozgás. Itt társam szólt, hogy õ lassít egy kicsit, s lemaradt. A Katica Büfénél nem tudtam ellenállni a velõs pirítós csábításának, így hát megtízóraiztam. A gyõri sporttárs közben tovább ment, s csak Pulán értem utol.
Tele gyomorral picit nehezebben ment a gyaloglás. A Klastromnál megint csak ismerõsöktõl kaptam meg az igazoló aláírást. Együtt vettünk részt tavasszal Tihanyban egy Geocatching oktató túrán. Végig nyílt terepen talpalva értünk be Öcsre. Igazolás után a faluból kiérve felballagtunk a „Nagy-tó”-hoz, ami a valóságban egy elmocsarasodott zápor-tározó, alig néhány tucat négyzetméteres nyílt vízfelülettel. A jelszámok felírása után, ugyanott mentünk vissza a pulai útig. Nem igazán értem, a CATS-esek miért iktatták be ezt a kitérõt. Szerencsére hamarosan letérhettünk az aszfaltról, s Puláig mezei és erdei utakon haladtunk. Itt is megkaptuk az aláírásunkat, s rövid gyaloglás után rátértünk a Tálodi kolostor romjaihoz vezetõ útra. Jólesõ séta után értem el a romokat. Azért a megtalálásukhoz, elõ kellett venni a Bakony térképét is, mert a leírás és az országos kék túrajelzés sem volt egyértelmû. Rövid fényképezés és víz utánpótlás (mákomra, pont a forrásnál hörögte az utolsókat az ivózacskóm) után mentünk tovább. A térképvázlat alapján eggyel korábbi úton fordultam le jobbra a kék sávról. Alig néhány perc után vissza is vitt a helyes nyomvonalra. Egy lejtõn értem ki az erdõbõl, s megint csak kitárult elõttem a völgy látványa. Egy út menti almafáról szakítottam két almát. Elõször vadalmának néztem, de beleharapva rájöttem, nagyapáméknak is volt ilyen fájuk. Az almát majszolva értem be Vigándpetendre.
Itt már lehetetlen volt jó tempóban menni a sokaságtól. A Zöld udvarban megint csak ismerõstõl kaptam meg az igazoló aláírást (együtt vettünk részt a biciklis oktatói vizsgán). Megint csak vizet vettem föl. Némi gondolkodás után lemondtam a langallóról, s továbbindultam a Király-kõ felé. Nem voltam még túl éhes. Az eddigitõl kicsit eltérõ útvonalon vezetett a túra kijelölt útvonala. Úgy döntöttem, inkább a régi útvonalon megyek a sziklák lábánál, mint bemenjek a faluba. Néhány a túrán elõször résztvevõt is rábeszéltem erre az "elhajlásra". Ez az ösvény sokkal szebb, mint bemenni a faluba. Valaha ez jelzett turistaút lehetett, amit szépsége miatt érdemes lenne felújítani. Az ellenõrzõ pontot a hegy derekán helyezték el. Az igazolás után felmentünk a Király-kõre. Ha jók a látási viszonyok, vétek kihagyni. Nézelõdés és fényképezés után rövid gyaloglással beértünk a célba, ahol megkaptuk az oklevelet és a kitûzõt. Mivel ez a túra eltér a többitõl, nem indultam rögtön haza, hanem szétnéztem Kapolcson. Volt mit nézni. Taliándörögddel kezdõdõen, már minden faluban volt látnivaló bõven. Nem érdemes csak úgy elrohanni mellettük. Ráadásul rég elmúlt tíz óra (délután négy óra volt), így hát enni is kellett valamit. Ez olyan jól sikerült a korai idõpont ellenére, hogy utána már nem is bírtam enni aznap.
Igazán kellemes túrán vettem részt. Alkalmas arra, hogy eddig teljesítménytúrán nem indulókat is egy kis mozgásra csábítsa. A 300 forintban az oklevélen, a kitûzõn és az ellenõrzõpontokon kívül más nem volt benne, de nem is hirdettek mást, meg hát teljesen feleslegesebb lett volna több pénzt kérni, s frissítõpontot létesíteni, amikor minden faluban volt nyomós kút, s számtalan helyen lehetett enni-, és innivalót venni, mindenkinek ízlése szerint, s az árak sem szöktek az egekbe.
|
