Túrabeszámolók


túra éve: 2012
KitörésTúra éve: 20122012.02.26 21:11:44

Kitörés 60!


Idén is itt voltam, mert itt kellett lennem. Emlékezni és túrázni.


A tavalyi "tavaszi sétához" képest az idén igazi téli idõben törhettünk ki, és járhattuk végig részben azt az útvonalat, amit 67 évvel ezelõtt többeknek meg kellett tenni, de nem csak a hideggel, hanem a rájuk vadászókkal is meg kellett kûzdeniük.


Ismét sikerült teljesítenem, és ez egy jólesõ érzés. Jövõre is jövök.


Ajánlom figyelmetekbe a RUBICON történelmi folyóirat 2012. év februári számát. Ungváry Krisztián történész a" Kitörés"-rõl írt egy nagyon jó és részletes cikket, amibõl megismerhetjük a "Kitörést", hogyan is zajlott le 1945. február 11-étõl kezdõdõen.

 
 
túra éve: 2011
KitörésTúra éve: 20112011.02.19 18:30:53

Kitörés 60


Újra itt voltam, mert jönnöm kellett. Emlékezni és túrázni.


Annyiban egyet értek az elõttem szólókkal, hogy idén a rajtot egy kicsit jobban meg kellett volna szervezni. Három évvel ezelõtt valóban csak páran lézengtünk a Városmajori templomnál, hogy kitörjünk. Tavaly már többen voltunk a Várban, de még nem annyian, mint az idén. 3/4 5 körül érkeztem meg a Magdolna toronyhoz, s meglepõdve tapasztaltam, hogy ekkor kb. már annyian álldogálltak a rajtra várva mint tavaly az összes induló. Álldottam az eszem, hogy elõneveztem, így talán 1/2 6-kor tudok indulni - gondoltam. Sajnos az egy dzsip már nem elegendõ az indításhoz. (Lehet, hogy az ott álldogálló kb. 30 fõs rendõri egységet meg kellett volna kérni, hogy segítsenek a rajtoltatásban?!)


Közben összeakadtam Géza cimborámmal, akinek ez volt az elsõ kitörése, így megörült, hogy találkoztunk,.Legalább lesz aki tudja az utat, mondta. Mire õ nevezni tudott, már 1/2 7 volt, s ekkor indultunk neki a 60 km-es távnak. Az itinerhez, és esetleges hiányosságaihoz azért nem tudok hozzászólni, mivel az útvonal a fejemben volt, így nem okozott nehézséget a helyes út tartása. A Virágos Nyereg után kb. egy kilométerrel, a fagyott talajon megcsúsztam, és estem egy akkorát, hogy azt hittem fel kell adnom a túrát. A bal combommal egy kiálló kõre vágódtam rá, majd öt percig sziszegtem. Aztán összeszedtem magam, mert akik 65 évvel ezelõtt ezt az utat végigjárták, lehet hogy sokkal rosszabb állapotban is teljesítették a menetet.


Az Alsó Jegenye völgyhöz érve már bejáródott újra a bal lábam is, s éreztem, hogy bírni fogom. Jött a Zsíroshegyi Ep a szokott minõségû Frankfurti levessel, vagyis finommal. Megjegyzem, a Virágos nyeregben is újra volt fasírt. Nem kellett érte sokat sorba állni.


Folytatva az utat Nagyszénás felé, furcsa érzésem volt. Idén kellemes õszi séta. Az elõzõ két évben szinte hóvihar, valódi téli hangulat uralkodott. A Fehér úton egy kicsit elbizonytalanodtam a szántón, hogy merre is kell lemenni a Békás patakhoz, de egy rövid tanakodás után egy túratárssal kisütöttük a helyes utat a Malom földek felé.


Innen keményedett a terep, a szó szoros értelmében is. Fagyott szántó, göröngyök, akárhová léptem a bokám csak csak nyaklott erre arra. A Kakukk hegyre még föl kellett "repülni", ahol a szúróbélyegzõ helyett egy 7 dl -es félig teli borospalckot találtunk a magassági ponton. 2008. évi Mátrai Cserszegi Fûszeres, félszáraz fehér bor volt. Csak azért jegyeztem meg, mert arra gondoltam, hogy a célban ez lesz az ellenõrzõ kérdés. Nem volt. A Poharazó nevû vendéglátóipari alegységtõl kb. 300 m-re egy vidám rendezõi csapat fogadott, bográcsból merték a forralt bort. Pohárrral a kezünben érkeztünk meg Gézával a Poharazóhoz. 12 óra 35 perc alatt mentünk végig. Bezsebeltük a gratulációt, oklevelet, kitûzõt, aztán megettük a virslit,s megegyeztünk, hogy jövõre is jövünk. Géza, kösz a társaságot! Gratulálok minden indulónak. Akiknek nem sikerült végig menni, azok se bánkódjanak! Gyertek jövõre is és


Emlékezzünk a hõsökre!


 


 


 

 
 
túra éve: 2010
Turul / Téli Turul gyalogos teljesítménytúra és résztávjaiTúra éve: 20102010.06.21 18:55:12

Turul 192, ami 109-nél megszakadt


Kihívás, ezzel jellemeztem, amikor megláttam a túrák között. Már tavaly hallottam róla év vége felé, hogy készül egy újabb õrület, amolyan igazi teljesítménytúra. Egész idáig erre készültem, lélekben is, mivel ezek a távok a legtöbbször fejben dõlnek el.


Feleségem és az ismerõseim csak annyit mondtak, nem vagy normális. Volt aki megjegyezte, erre már kifejezés sincs.


Elõzetesen végigböngésztem a térképet, és magamban alcímnek a "mixtúra" nevet adtam a túrának. Elnézést kérek a rendezõktõl, ezzel nem a túrát és a szándékot akarom(tam) gúnyolni. Ebben a túrában azonban minden jelentõsebb hosszú táv egy egy részlete benne volt. (Kitörés 60 - az egyik kedvencem -, Sárga 70, Kinizsi 100 stb.) Most így egybe gyúrva egy kicsit ilyesztõ is volt, de egyben figyelemfelhívó is.


Eljött a nagy nap, 2010. június 19. Fél hét körül érkeztem meg a Turul szoborhoz Budapestre. A rendezõkön kívül ekkor még nem sokan várakoztak, de ahogy közeledett a nyolc óra, úgy szaporodott az emberek száma. Elõnevezéssel bíztosítottam a helyem, így gyorsan sikerült a formaságokon túlesnem. Kitûzõ, póló, mindkettõ elegáns, és a túra méltóságához illõ. A mûanyagpoharat is eltettem emlékbe, mert ilyenkor a kis bádogbögrémmel együtt clappogok.


Ismerõs arcok a hosszú távra nevezõk között, üdvözlések, jó kívánságok, majd eldördült a képzelezbeli startpisztoly és irány a Normafa. A mezõny már az elején kezdett szóródni, bár ekkor még a rövidebb távosok is közöttünk voltak. Az útvonal részletei az itinerben és a ttt.tr.hu honlapon olvashatóak.


Szomorig tulajdonképpen az volt a furcsa számomra, hogy nappali fényben tettem meg ezt a szakaszt. Eddig csak a Kitörés 60-ról, a hóról és az éjszakáról ismertem ezt a tájat. Az ellátás az pazar volt. Minden ellenõrzõ pontot, inkább etetõ pontnak lehetett volna nevezni. Ásványvíz, ropi, paradicsom, nápolyik és rétesek különbözõ vállfajai. Vésztartaléknak bepakoltam 8 müzliszeletet, másfél liter italt, de elõ sem szedtem, mivel minden ponton habzsi-dõzsi volt. Köszönet a pontõrõknek is a lelkes kiszolgálásért, és a rendezõknek a profizmusért.


A tarjáni kék kereszt kicsit elbújt, az õzek és szarvasok biztosan könnyen meglátták. Szinte járatlan ösvényen kellett a kék sávig eljutni. Ennyi hiányosság úgy hiszem elnézhetõ.


Tóth "Hak" Petivel és egy Gábor nevû sráccal (bocs, a vezeték nevedet elfelejtettem) tettem meg Tatabányáig az utat. Péter eredetileg a 45 km-es távra nevezett, de ahogy Szomoron megette a felséges gulyást, úgy az étvágya még jobban megjött. Talán õ az egyetlen aki rövidebb távról hosszabbra nevezett át. Úgy gondolta, hogy átlép a 70 km-re és tovább jön. Vagy csak még egy Turult akart látni? 19.45-re megérkeztünk Tatabányára. Peti és Gábor itt átvette az oklevelét, kitûzõjét, aztán siettek a vonathoz, mert volt még 40 percük.


Nekem itt a feleségem depózott. Hozta a fejlámpámat, meg vacsorát. Azért aggódás is volt benne, megkérdezte, hogy biztosan tovább megyek-e, nem elégszem-e meg a 70 km teljesítésével. Magabiztosan a tovább mellett döntöttem, márt csak azért is, mivel kb. 20.15 kor indult innen tovább Márton Dani és a cimborája.


Lassan besötétedett. Megélénkült az erdõ. Láttam egy õzet is, aztán az OKT felé tartva sok apró "szentjánosbogár" jött szembe velem. A többi túrázó fejlámpája volt. Kölcsönösen jó utat kívántunk egymásnak, majd belevesztünk a sötétbe.


Az út az mintha lekvárral lett volna bekenve. Sötét, csúszkálás, megmártózás a pocsolyában, majd a Vértestolnai mûút és utána a Bányahegy. Itt kezdtem el érezni, hogy fáradok. A pontõrök sátra mellett levackoltam és aludtam egy fél órát. Ezt követõen megittam három doboz energiaitalt, ami egy kicsit felrázott. Törtetés tovább, mert még több van elõttem, mint mögöttem.


Pusztamarótra ledöcögve, rétessel erõsítettem magam, aztán Attilával folytattuk az utat. Lépkedtem, lépkedtem, de a lábaim, inkább a bal combom szép finomal elkezdtek jelezni, hogy nekik talán elég volt ebbõl a mulatságból. Öszeszorított fogakkal eljutottam Péliföldszentkeresztre, majd onnan át Mogyorósbányára. Vasárnap reggel 3/4 8 volt. A Kakukk sörözõhöz érve tudtam, hogy vége... Eddig tartott. Számolgattam az idõt a pontõr sráccal. Még lett volna 28 órám, ami 3,2 km-es átlagot jelentett volna, meg azt, hogy nem állhatok meg szinte sehol.


Megmérettem, és könnyûnek találtattam. Kiszálltam... 109 km. Ennyire voltam hitelesítve. Telefon haza, nejem jött kocsival, majd elautóztunk Esztergomba az elõre küldött csomagomért. Baksa Józsi meglepõdve nézett rám, hogy feladtam. Ez van. Megkaptam az oklevelem a 109 km-rõl és az Árva Vince 70 kitûzõjét, mert azt azért teljesítettem.


Gratulálok mindenknek, aki indult bármelyik távon. A 192-ön indulóknak és szintidõn belüli beérkezésüknek pedig különösen. Kemény kûzdelem volt önmagukkal és a km-ekkel.


Köszönet a rendezõknek, hogy itt lehettem. Kár lett volna kihagyni!


 


 


 

 
 
Börzsöny éjszakai tt. - Farkas Zsolt emléktúraTúra éve: 20102010.02.17 01:07:38
A „Kitörés 60” után, úgy gondoltam, hogy a Börzsönyben is tiszteletemet kell tenni. Drinó cimborám hívta fel korábban erre a túrára a figyelmemet. Megbeszéltük, hogy együtt vágunk neki, s talán nem "döglünk" meg. Kemencéig elautóztunk, s a Kõrózsa panzióba lépve láttuk, hogy több "öngyilkosjelölt" üldögél az asztalok mellett, várva a rajtot. Még volt addig egy óránk, így vacsorát rendeltünk, készülve az éjszakára. Helybéli specialitást ettem: "Kemencei zsiványbuksza" vegyes körettel és ecetes almapaprikával, majd egy üveg Dreherrel öblítettem le. Ezután kezdõdött a beöltözés, majd jelentkezés a rajthoz. Ravaszkodni akartunk, hogy egy kicsit késõbb indulunk és így szélesre taposott úton, könnyen vesszük az akadályt. Negyed hétkor nekivágtunk az éjszakának. Amíg az aszfalton haladtunk, nem is volt semmi gond. Letértünk Magosfa felé. Elkezdõdött nõni a hó mennyisége és a magassága. Itt még több emberrel együtt ballagtunk, elõzgetve egymást. Egy kicsit jobban bírtam az iramot, ezért Drinót hátrahagyva törtettem Magosfára. Kb. 4 kilométernél járhattam, amikor csörgött a mobilom (itt még Magyarországon járt a telefon, mert a túra során több esetben áttért Szlovákiába, jöttek a buzgó figyelmeztetõ sms-ek). Drinó hívott, hogy nem használt a fájdalomcsillapító. A foga rettenetesen elkezdett fájni, ezért kiszáll. Egyedül maradtam. Sebaj, haladjak tovább, hiszen túrázni jöttem.
Felverekedtem magam Magosfára, majd onnan lecsúszkáltam a Rakottyás völgybe, ahová tizenkettedikként érkeztem. Sötétség, hó, hó és megint csak hó. Egyre mélyebb. A fejlámpa apró fénypászmája mutatja az utat. Újhold van, tehát a szegény ember lámpása nem világit odaföntrõl. Eszembe jut Sík Sándor Hold a Csóványos felett címû költeménye, de magát az égi lámpást nem látom. Csak az angyalok szemei, a parányi csillagok ragyognak. Lekapcsolom a lámpámat. Rám borul az éjszaka subája, s az égre felnézve rádöbbenek kicsinységemre. Körülöttem nincs senki, szinte beleborzongok a természet és Isten végtelen nagyságába. Elindulok fel a Csóvira. Gépiesen rakosgatom a lábaimat, ami kissé nehéz, mert néhol térden felül ér a hó. Érzem, hogy jön a holtpont. Egyre csak azon jár az agyam, amit a hegymászók mondogatnak: Az elsõ órában, gyönyörû a hegy. A második órában, szép a hegy. A harmadik órában, mi a francot keresek én itt? Még az is megfordult a fejemben, hogy feladom. Keményebb ez a túra, mint amire számítottam. A Csóvi csak nem akar felbukkanni. Kóválygok, ezért elõszedek egy müzliszeletet, majd iszok. Megyek, mert menni kell. Mit szólnak otthon, ha közlöm, hogy kiszálltam? Hiúság… csak azért is végigmegyek, ha beledöglök is, bíztatom magam. Páran utolérnek, majd lehagynak. Ha õk, akkor én is, fohászkodom. Végre felbukkan a Csóvi és a pont. Pecsét, pár harapás nápolyi, egy kis ital, s szinte újjászülettem. Feladni? Honnan jutott ez a hülyeség az eszembe? Gyerünk tovább, a Spartacus házig. Ez egy kutya szakasz volt. Ahogy Bíbor írta, tornaóra a javából, magas láb- és térdemelés végig. Fárasztó, de a holtpont elmúlt. Feltûnik a tûz fénye, körötte sürgölõdõ emberalakok. Csalódott vagyok egy kicsit, mert arra számítottam, hogy a kulcsosházban majd szerelvényt igazíthatok. A ház zárva. A hóbuckára terített papundeklire rogyok, majszolom a pogácsát, ami szinte hamuban sült, mert a tûz mellett tartották, hogy ne fagyjon meg. Iszom a teámat, s közben páran azt kérdezik, melyik a legrövidebb út innen Királyrétre, mert õk abbahagyják a túrát. Erõt gyûjtök. Isten segíts, Krisztus taszíts!- mormogom, s nekilódulok újra a Csóványosnak. Meglepõdve tapasztalom, hogy szinte kitaposott gyalogúton megyek fölfelé. Közben érthetetlen módon szembe jövõ alakokkal is találkozom, holott itt csak felfelé szól a hivatalos jegy. Õk mindahányan kiszállók, igyekeznek minél gyorsabban elérni Királyrétet. Nemsokára utolér Bíbor. Innentõl egymás nyomában megyünk. Felérve másodszor a Csóvira, megreparáljuk Bíbor lámpáját, amiért kapok egy korty jóféle pálinkát. Tûzként járja át fagyott tagjaimat, s ennek örömére elsütök egy viccet is, amit a pontõrök a sátorból hallgatnak, ugyanis kint fúj a szél. Haladunk együtt Hamuház irányába. Bíbor lába néhányszor gyorsabb a testénél, vagyis nagyokat esik. Meg nem üti magát, mély és puha a hó. Hamuháznál Csanya a sátorban fekve pecsétel, s mint a cukrosbácsi osztogatja a Balaton szeleteket, mert eddig a pontig már nagyon kevesen bírtunk eljutni. Nagy-Hideg-hegy. A testünk egyre nehezebben engedelmeskedik, de megyünk. Egymást elõzgetjük Bíborral, éppen amelyikünk jobban bírja. Kiállok pihenni, Bíbor elmegy mellettem, rám néz, s csak ennyit mond: Jó utat! Késõbb, mikor már a túristaházban üldögéltünk a csúcson, egyszerûen nem emlékezett erre az epizódra, hogy nem ismert meg hirtelen. De addig még is elfogyasztottam két szendvicsemet, holott elõtte szidtam magam, hogy minek cipeltem hat darabot. Ott és akkor életet mentettek. Szabályosan szédültem az éhségtõl. A hegycsúcson bevágtam egy deci vörösbort, fél liter kólával és fölfaltam a maradék szendvicseimet. Már csak hét kilométer Királyrétig. Átázott cipõinkben cuppogva, mint Nemecsek a füvészkertben, ereszkedni kezdünk. Kel a nap. A fák ágain gyémántfénnyel csillog a hó. A Börzsöny megmutatta nappali szépségét is. Megyünk, megyünk, közben beszélgetünk, hogy el ne aludjunk. A havat eldózerolták az úton, de ez még rosszabbá tette, mert csúszóssá vált. Mint a parkett táncosok úgy lépkedünk, néha-néha különbözõ akrobata elemeket bemutatva egymásnak, amikor megcsúszunk, de el nem esünk. Végre feltûnik a Királyréti Túristaszálló. Igyekszünk büszkén bevánszorogni. A pontos idõ 9 óra 01 perc. Megérkeztünk, teljesítettük, és még élünk! Gratuláció, emléklap, kitûzõ átvétele, majd átbattyogok Ákos bácsi büféjébe, ahol a forró virsli és a finom tea vár. Rágok, s közben arra gondolok, hogy ez igazán embert próbáló túra. Jövõre is jövök, az biztos. A Kinizsi 100 ehhez képest csak séta volt tavaly.
Köszönöm Bíbor a társaságod, mert a végére sokat segített. Köszönet a rendezõknek és a szervezõknek az áldozatos munkájukért. Gratulálok mindenkinek, aki végig tudott menni az úton. Akik valami okból kiszálltak azok se keseregjenek. A Börzsönyt nem lehet legyõzni, csak önmagunkat!
 
 
KitörésTúra éve: 20102010.02.11 23:16:29
Kitörés 60
Amiért erre a túrára már tavaly is elmentem és a jövõben is megyek, az az emlékezés. Emlékezni és nem feledni azokat a katonákat, akik esküjükhöz híven helyt álltak, és amikor már nem maradt más hátra, mint a halál, akkor azt is vállalták.
Tudták, ha megadják magukat, akkor dicstelenül pusztulnak el, „malenkij robot”-ban, vagy valamelyik gulag telepen, szerencsésebb esetben, azonnal lemészárolják õket a „gyõztesek.”
Õk inkább „Kitörtek”. Így az elesettek és az a maroknyi szerencsés, akik élve átvergõdtek a frontvonalon, hõsökké váltak. A helytállás példájává.

A túra hangulatát legjobban ez az 1914-ben írott vers adja vissza nekem:

Tóth Árpád: Katonasír (A kárpáti harcok idejébõl)

Magányos sír a keskeny, elhagyott
Völgyben, keresztje ferde már, veszendõ,
De gyapja hó a vállát - enyhe kendõ -
Szelíden védi és rojtul ráfagyott

Kis jégcsapok gyémánt dísze ragyog:
Míg lent a néma bíborban derengõ
Mélységben zárt szemekkel és merengõ
Arccal nyújtózik egy ifjú halott.

Ha veres szemmel s arany nap-sisakban
A hajnal újra a hegyekre csattan,
Pihenj, kedves, nem kell már harcra szállnod,

Sírod felett még bús moraj lebeg,
De te feledd az ágyút már, - te álmodd:
Hazaértél, s ugat, vén hû ebed...

Az elõttem írók már minden olyan technikai információt megemlítettek, ami részemrõl csak ismétlés lenne. Az útvonal jól megválasztott. Az ellátás is nagyon jó, bár én is hiányoltam a fasírtot a Virágos nyeregben, amit tavaly a 60-asok is kaptak.
Az Alsó-jegenyevölgyi pont is emlékezetes marad a harmonikaszóval. Ötletes volt, és az ember hangulatán is sokat dobott ott az éjszakában.
A Zsíroshegyi hadtápról sem lehet megfeledkezni. A tavalyi frankfurti levesnek méltó versenytársa volt az idei gulyás.
A túra végét is jól megcsavarták idén a rendezõk az Anyácsa-tóval és a Kakukk-heggyel. Megtapasztalhattuk milyen az amikor az ember az utolsó tartalékait használja föl, de konokul megy elõre, mert azokra a katonákra gondol akik kitörtek és harcolva verekedték át magukat az ellenségen. Ha azok a hõsök erre képesek voltak, akkor mi sem hátrálhatunk meg, hiszen ránk nem lõnek. Mi csak emlékezünk.
Tisztelet és kegyelet a hõsöknek!

 
 
Pinceszer/Vincézés - PincézésTúra éve: 20102010.01.24 21:37:35
Vincézés-pincézés 15

A Kalandozók Klubjában ismét nem csalódtak a túrázók. A megszokott gördülékeny szervezés, kitûnõen megtervezett útvonal, és maga az ötlet, borkóstolással egybekötött túra. Fenomenális.
Már a tavaly téli 7 mérföldes tekergésen osztogatott elõzetesbõl is kiderült, hogy ezen a túrán is részt kell vennem.
Autót otthon hagyni! Pénteken estére megérkeztem a Bogi pincéhez, ahol szállást foglaltam, így tulajdonképpen a rajtvonalon aludtam. Már az érkezés estéjén mintát kaptam a házigazda jóvoltából egy kis móri Traminibõl, így még inkább megerõsödött bennem, hogy nem hiába jöttem. Ezért is csak a rövidebb távot vállaltam.
Szombat reggel az ablakon kinézve hosszú tömött sorokban érkezõ embereket láttam. Nem volt ugyan Vince vesszõ vágás, de az is biztos, hogy hideg volt, így nem tudom milyen lesz az idei termés.
Szent Vince ugyanis elsõsorban ünnepének dátuma (január 22.) következtében lett népszerû mint idõmeghatározó szent, különösen a szõlõsgazdák körében. Máig sok nyelven használatos még a régi paraszti mondás: ,,Ha megcsordul a Vince, tele lesz a pince''. Vince a bor patrónusa lett. Ennak oka nagy valószínûséggel nevének népies etimológiája: Vin-Cent (százszoros bor). Franciaországon kívül a keresztény bortermelõk Elzászban, Dél-Németországban és Ausztriában részesítik tiszteletben. Párizsi borkereskedõ-társulások még a barokk idõkben is verettek olyan pénzt, amelyen egyéb szentekkel együtt Vince is látható.
Bortúra ellenére móri törköllyel, mint rajtpálinkával erõsítettem meg magam, és így vágtam neki az útnak. A Vértesben most sem csalódtam. Gyönyörû, havas táj. Ropogó hó a lábunk alatt, ami aztán szép finoman síkosodott, ahogy egyre több és több láb taposta.
Természetesen több ismerõs arcot is felfedeztem, illetve õk engem. Pár szó mindenkivel aztán hol együtt, hol külön ballagva felejtkeztem bele a tájba. Maga csókakõi vár is élmény volt a hósipkával. A pontõrök elõször a vár legmagasabb részére települtek, mint a Hadak Útja túrán szokták, de aztán a lépcsõk szûkössége és síkossá válása miatt, megszánták a túrázókat és leköltöztek a vár kapujához. A szokásos áfonyás müzlit magamhoz véve folytatódott az út a Buhin völgy felé. A természet hófehér templomában, ahol a fölénk hajló havas ágak alkották a boltíveket, ballagtunk a Pap-irtás felé, ahol mint a pap a faragott szószékrõl, nézhettük és csodálhattuk az alattunk elterülõ táj szépségét. Ezután a "zerge-projekt" következett. Mint a lengyel népdalban: "Én a hegyre, te a völgybe..." Elõször a gerincen végig, a keskeny ösvényen aláereszkedtünk, majd a szemben magasodó oldalt megrohamozva jutottunk át a túra fénypontjához, az "Ezerjó borúthoz".
A Sáfrán pincét útba ejtve, finom borokat kóstolhattunk, majd a szinte jégpáncélos úton kisebb nagyobb kilengésekkel (mivel csúszott a jég!) jutottunk el a Kis pincéhez. Itt is kitûnõ borok kellették magukat. Még jó hogy a rajtnál vettünk elég jegyet a kóstoláshoz. Erõt gyûjtve, felkerekedtünk és visszasétáltunk a célba. Az elmaradhatatlan zsíroskenyér hegyek, hagyma, alma... mellé a megszokott emléklap, és újdonságként kitûzõ helyett kiscsupor. Vincézés pincézés felirattal.
A megérkezés öröme után folytatva a kóstolást, rájöttem, hogy bölcsen döntöttem amikor szombat estére is foglaltam magamnak szállást a Bogi pincénél. Ahogy a Borkóstoló címû Kazal-kabaréban van..."ez a bor büdösül csalós..."
A túra és a szervezés viszont nem az. Egészségünkre!
 
 
túra éve: 2009
Tortúra 65 téli napforduló/Ómassa/BükkszentkeresztTúra éve: 20092009.12.20 20:47:22
Tortúra 65 elõször.

Drinó kollégám hívta fel még novemberben a figyelmemet erre a túrára. Nagyon jó, én már voltam stb... A kiírást elolvasva meglódult a fantáziám. Miskolc, Bükk, csupa nosztalgia, hiszen ott koptattam negyed százada, leánykori nevén az NME (Nehézipari Mûszaki Egyetem) padjait.
Az idõjárás jelentéseket böngészve, hamisítatlan téli túrának néztünk elébe.
Péntek reggel Drinó telefonált, hogy megbetegedett, nagyon sajnálja, de nem tud jönni. Sebaj, találok magamnak biztosan hasonszõrû túratársat majd Miskolcon.
Ottalvósra felkészülve érkeztem meg Miskolcra, s ki volt az elsõ akibe belebotlottam? Zsolti akivel az idei Kitörés 60-at végigtrappoltuk. A formaságok elintézése után, a 4. rajtszámmal felcímkézve tértem nyugovóra.
Szombat reggel csak úgy ömlöttek befelé a lelkes indulók a rajthelyre. Az eredeti kiírástól eltérõen a 15 órás szintidõ 18-ra növekedett. 6 óra 5 perckor Zsoltival kiléptünk az iskola kapuján, hogy egy kicsit távolabb lévõ másik iskolához eljussunk.
A kezdeti sötétség kárpitját lassan szétszabdalta a fény, de addig nem jutott el, hogy a Nap is elõbújjon. Hideg az volt és hó. Téli túrán vagyunk, nemde?
Bükkszentkeresztet már világossal értük el. Ballagva a falun át, láttam,hogy az egyik udvarban épp a disznóölés szertartásának hódoltak. Már bontották a röfit és igézõ illatok szálltak át a légen, meglódítva fantáziámat és mint Pavlov kutyájának a nyálmirigyek mûködését.
Hatalmasakat nyelve jutottam el az elsõ ep-hez az Ifjúsági táborba. Itt forró teával és egy müzliszelettel csillapítottam gyomrom korgását, igyekezve kiûzni fejembõl a disznóságokat (hurka, kolbász stb.)
Bánkút felé haladtunkban a Vadkert környékén mérges vadászokba botlottunk, akik az iránt érdeklõdtek, hogy sokan vagyunk-e még mivel õk ide szerveztek vadászatot és mi épp annak a kellõs közepében tartózkodunk. Vadat nem láttunk, a fegyverek sem dörögtek, így ha nem szólnak észre sem veszem. Bánkúton a 2. ep-n hallottam, hogy volt a túrázok között akiknek azt mondták, hogy egymillió forintba van nekik ez a vadászat, amit most a túrával elrontottunk.
Az ÉMÁSZ házban nagyon jól jött a zsíros és vajas dugesz meg a hagyma és a forró tea. Ahogy a mesében írva vagyon, már zöldet és vereset láttam az éhségtõl mire ide értem, pedig reggeliztem indulás elõtt. Kézcsókom a konyhatündéreknek! Életet mentettek!
Következett a Tamás kútja felé vezetõ szakasz. Közben szépen, finoman el kezdett szállingózni a hó. Majd lassacskán a szél is föltámadt. Mindettõl függetlenül még mindig nem éreztem, hogy ez a túra kínszenvedés lenne, ahogy az elnevezésével igyekszik hatni a gyengébb idegzetûekre.
Túránk legmagasabb pontja a Tar kõ és környéke, ködbe burkolódzott, mint egy szégyenlõs szép asszony. Sejtette a bájait, de látni nem engedte.
Tamás kútján a 3. ep-n is lelkes pontõrök, vendéglátás és egy aranyos kölyökkutya várt. Külön jó volt, hogy a sózott hagymát kint felejtették. Kõvé volt fagyva. Így még úgy sem ettem. Pár karika és a gyomrom hibernált állapotba került. Még jobban esett rá a forró tea. Még 25 km várt ránk. Már nem érdemes visszafordulni!
Indulás a Várkút felé, ahol a 4. ep. és a túristaház barátságosan hívogató ablakszemei vártak, bent pedig minõ boldogság, meleg, zsíros kenyér és tea. Addig még el kellett jutni. Fokozatosan sötétedett és szakadt a hó. Fejlámpa elõ, s mint ahogy atomcat is írta, Han Solonak és Luke Skywakernek érezve magunkat, átléptünk a hipertér helyett egy mesevilágba. Ezt nem lehet elmesélni, ezt át kell élni!
Hóemberként zörgettük meg a túristaház ajtaját, majd a barátságos meleg helyiségbe lépve, felengedtünk. Kulacsomban a jégkása nem igazán. Szerencsére kaptam teát bõséggel. Menjek tovább? Még tíz km a célig! Mégiscsak igaz a túra neve?! Na menjünk, mert még van esély, hogy az eredeti kiírás szerint 15 órán belül teljesítünk. Így bíztatgattuk egymást Zsoltival. Irány Eger!
Kanyargás a szõlõhegyen, s a város fényei is egyre közelebb jöttek. A hó továbbra is szakadatlanul esett. Egyszer csak elõttünk magasodott a minaret. Még pár méter az iskoláig, ahol 20 óra 17 perc került célidõként a papírkámra. Sikerült! Nem is tortúra ez, hanem egy jó téli túra. Virsli, forralt bor, majd zuhany után elvackolás a tornateremben azzal a jólesõ érzéssel, hogy nem csalódtam a túrában és valószínûleg jövõre is visszatérek.
Rendezõk, a havat tessék idõben megrendelni!
 
 
7 Mérföldes Tekergés - télTúra éve: 20092009.12.07 22:58:43
Idén csak a 7 mérföldre neveztem. A tömegközlekedés gondjai. Választhattam, vagy rohanok, amit nem szeretek, vagy marad a rövid táv és akkor elérem a buszt haza felé. Maradt ez utóbbi.
Csodálatos reggel, döcögõ autóbuszon Mórra. A helyem elõnevezésben biztosítva.
Tarnai Feri a szokott vidámságával, és természetesen az elmaradhatatlan "Csókakõi körtével" a rajtpálinkával fogad. Mint a muslicák úgy lepjük meg nevezési asztalt. Pillanatok alatt elfogy az éltetõ nedû, s irány a Vértes. Jó tempót sikerült elkapnom, így meg is lépek a mezõnytõl. Egymagamban ballagok, élvezve az akkor felbukkanó nap sugarait, gyönyörködve a táj szépségében. A Török-sánchoz egyszerre érkezem a pontõrökkel, akik szembe jönnek velem, cipelve a kiosztandó szaloncukrot. Pecsét, cukor, majd irány a piros +en tovább. Ez a kis jel lesz egy darabig az útitársam.
A haladás könnyû, itt-ott egy kis sár, és dagonyázó helyek. A gyermektábort elérve még a Mikulás segédeit nagy munkában találom. Szerencsére a forralt bor már elkészült, így két pohárral erõsítem meg magam, fojtásnak rátolva két zsíros brúgót, vastagon hagymával.
A lakoma után folytatom utam a Rudolf rét felé. Nem csalódom, a Mikulás és "Rénszarvas-kisasszony" már ott ülnek. Frissen pucolt dióval kínálnak, majd beszédbe elegyedünk. Kellemes kora tavaszi meleg, így a Mikulásnak nem volt jégbõl a cipõje, sem hóból a subája, s mivel szél sem fújt, így a szakálla sem lengett. A zsákja azonban tele volt. Megkaptam a csoki-mikit, elköszöntem a Mikulástól és robogtam Vajal felé. Közben egy szarvastehén ballagott át elõttem az úton, szinte figyelemre sem méltatott. Földbe gyökeredzett lábbal néztem utána nem akartam megriasztani. Ez az elöl haladók élménye.
Az utolsó pontnál a pontõrök éppen azon mesterkedtek, hogy tüzet gerjesszenek maguknak, mert nekik még sokáig tartott a túra. Kiosztották a pecsétet és a szaloncukor adagomat, s mehettem a cél felé.
Az iskola felé haladva még találkoztam az akkor indulók egy részével. A célban Feri és Zsuzsa éppen az emléklapokat pecsételték amikor megérkeztem. Gratuláció. Mikulás és hóember egymást támogatva a kitûzõn, a lelkemben pedig Istennek hála, hogy Mirai Szent Miklós ünnepén a Kalandozók Klubja által profin megszervezett túra részese lehettem. És még a buszt is elértem hazafelé.
Jövõre is jövök! Gyertek Ti is!
 
 
RákócziTúra éve: 20092009.07.06 23:28:04
Rákóczi 110 2009. július 04-05.

Ajánlom ezt a túrát Édesanyám emlékének, aki megszerettette velem a természetjárást, és akivel 35 évvel ezelõtt az akkor még csak 900 km-es OKT. itteni résztávját teljesítettem. (Természetesen egy kicsit hosszabb idõ alatt, mint ezt most.)

Mint a bevezetõbõl is olvashatjátok ez a túra nekem kétszeresen is emléktúra volt. Tavaly megpiszkálta az agyamat a 150-es táv, de akkor még sem lelkileg, sem fizikailag nem éreztem elég felkészültnek magam. Idén azonban elhatároztam, hogy ezt a túrát is be kell iktatnom a teljesítendõk közé. Miért? Indokokat lásd fentebb.

Csomagolás, aztán harmadikán irány vonattal Patakra. Már Szerencs után megrohantak az emlékek, amikor a Zempléni hegység vonulatai kezdtek kibontakozni a látóhatáron. Az állomásról ballagva a Patika köz felé, az úton Rushba botlottam. Örömmel üdvözöltük egymást, majd én becuccoltam a tornaterembe, hogy a kellemes zuhany után megpróbáljak átevezni az álom tengerére.
Jó ötlet volt a rendezõktõl, hogy akik már este megérkeztek, azok a nevezés formaságain már akkor áteshettek, s így másnap reggel csak a rajtbélyegzõt kellett begyûjteni és irány a Zemplén. A nevezés után beszálltam az álom csónakjába, és kisebb nagyobb hánykolódással, de sikerült pár órát aludnom. Ez részben köszönhetõ volt annak, hogy új helyen eléggé nehezen alszom el, pedig a sarkokat is megszámoltam, mint gyerekkoromban, illetve volt egy-két túratárs, aki az alkoholnemûekbõl kissé többet vett magához, mint a teherbíró képessége, s így aztán különbözõ gyomor- és egyéb hangok élvezetében is részesítették az aludni vágyókat.

Végre felvirradt, szombat reggele, s elindultunk. A harmadik ellenõrzõ pontig, Pusztavárig, hol egyedül ballagtam, hol pedig egy-egy társasághoz csapódtam, magyarán pendliztem. Pusztavárnál utolért Németh Ibolya, akivel korábban már találkoztam túrákon, így aztán vele folytattam az utat. A piros jelzés kitûnõen fel volt újítva, néhol a rendezõség pluszban szalagozott is, egyszóval kényeztetés a köbön. Ilyenkor természetesen hajlamos a túrázó megfeledkezni a legelemibb szabályról, vagyis figyelj azért a jelzésre! Regéc elõtt sikerül is benézni egy jobbos kanyart. Nagyban meséltem Ibolyának, ugye a nõk is elvonják az ember figyelmét a túráról, s nem figyeltem arra, hogy a jelzés jobbra levág egy szûk ösvényre. Mi szépen tovább ballagtunk a széles szekérúton, mint Kerekes Izsák a népballadában, aki a rácokkal kûzdve „…elmentében gyalogösvényt vága, visszatértiben szekérutat nyita…” Kb. másfél km pluszt azért beletettünk a lábunkba. Regécen nagyon jól jött a zsíros kenyér, meg a sütemény. A pontõrök „árvaházi tortá”-val is kedveskedtek (lekváros kenyér). Pár szeletet bekebeleztem, miközben megérkezett Rush és Álmos is. (Utóbbinak ez a keresztneve.) Ibolyával elindultunk a 6. ep. Sólyom-kõ irányába. Közben aggodalmasan pillogtunk az égre, mert egyre sötétebb felhõk gyülekeztek, majd Szent Péter és Pál kuglizni kezdett, vagyis megdördült az ég. Szerencsénkre az út kifelé kanyarodott a viharzónából, így nem áztunk el. A Sólyom-kõrõl szép kilátás nyílt amiben gyönyörködtünk, majd Rush-sal és Álmossal megerõsítve a 7. ep-t Telkibányát céloztuk meg. A bányamúzeun kertjében víz rotyogott a fazékban, fõtt a virsli, a kocsmában sör, szinte gyermekkorom majálisai jutottak eszembe. El is üldögéltünk itt kb. két órát. Közben megérkezett Börcsök Andris, Szalai Zsolti és Kulcsár Józsi is. A négyesfogatunk, Ibolya, Rush, Álmos és én nehéz szívvel de feltápászkodott, mert még volt egy kicsi vissza a túrából.
Hollóházán kekszet és sütit rágtunk (ez valóban sütemény volt, bár lekváros!), aztán kiegészülve ismét Andrissal, Zsoltival és Józsival a csapat ballagott Füzérre. 18 óra 06 perckor, tehát még javában világossal kaptuk a pecsétet a 9. ep-n és láttuk a várat is. Itt kicsit széttöredezett a csapat. Rush és én megcéloztuk a Bózsvai sziklát, míg a többiek egy kis szíverõsítõre lemaradtak.
Bózsva felé haladva szomorúan kellett látnom, hogy a kisvasútnak, amin 35 évvel ezelõtt még utaztam, már a nyomvonala is alig látszik, bár a kék túra útvonala is ezen halad. Csak a túrázó kevés. Alig van kijárva az ösvény. Ami csalán le volt taposva, az csak az elõttünk haladók miatt látszott. Csörtettünk, mit két elszánt vadmalac, közben Zsolti és Andris újra beért minket. A Bózsvai sziklánál kint volt a falu apraja-nagyja csudát látni. Csodálkozással vegyes szörnyûlködéssel néztek a „bolondosfejû városi nípekre” akik képesek egyhuzamban 110 km-t gyalogolni és még fizetnek is azért, hogy gyalogolhassanak.
Vágáshutára én 22 óra 26-kor értem be, mert egy kicsit lemaradtam Rushtól, Ibolyától, Andristól és Zsoltitól. Az itiner szerint ez önkiszolgáló ellenõrzõ pont lett volna, de még pontõrt is találtunk, aki az utánam befutó Józsit még borral is megkínálta.
Kezdtem érezni a fáradtságot. Nem tudom, hogy Ibolya, Rush, Józsi és Álmos-gyerek honnan vették az energiát, de Andrist, Zsoltit és engem leléptek. Hárman maradtunk és folytattuk az utat. A Rákóczi-fa alig akart megérkezni, majd jött a Tengerszemi kaptató, s végül megváltásként újra Sárospatak fõutcája, csak a másik irányból, mint reggel. Éjjel, vagy hajnal, ezzel mindig gondban vagyok, 02 óra 34 perckor csattant a pecsét a célban a nevezési lapomon, vagyis 20 óra 34 perc alatt teljesítettem elsõre ezt a túrát. Ha leszámítanám a „Telkibányai majálison” eltöltött idõt, akkor még jobb szintidõ jönne ki. Mindegy, a cél úgy is az volt, hogy szintidõn belül legyek. Az pedig vastagon megvolt.

Köszönet a rendezõknek a túra útvonaláért. Az ellátás is jó volt, különösen a célban a gulyás. Az út minõségérõl nem a rendezõk tehettek. Volt részünk vízben, sárban, gazban.
Kedves túrázók, többet kell a zempléni túrautakat is járni, és akkor szépen le lesz itt is taposva a gaz, vagy nem is lesz ideje kinõni!

 
 
Hadak ÚtjaTúra éve: 20092009.06.28 23:19:59
Hadak útja 88 - 2009. második teljesítés

Immáron második alkalommal vettem részt ezen a túrán. Trojkánk (Timi, Árpi és én) quartettre váltott. Tatabányán álldogáltunk Timivel, várva a móri buszt, mikor egy hátizsákos fiatalember lépett oda hozzánk, s megkérdezte, hogy mi is a Hadak útjára megyünk-e. Igen válaszunk után, mikor az is kiderült hogy õ is a 88 km-es távra jön, megkérdezte, hogy csatlakozhatna-e, mert nem szívesen gyalogolna éjjel egyedül. Befogadtuk a csapatba, Zsoltit.
Megérkezve Mórra üdítõ látvány volt, hogy hétágra sütött a Nap. Feri és segítõi már ott tüsténtkedtek a rajthely elõkészítésén. Közben Ferihez érkeztek izgatott telefonok, részben az idõ milyenségérõl érdeklõdve, részben pedig azt tudakolva, hogy ha esik az esõ akkor is megrendezésre kerül-e a túra?
Közben befutott Árpi is, meg érkeztek újabb emberek, akik szintén ki akarták magukat próbálni a 88 km-en. Megkérdeztem Ferit, hogy az idén is csak nyolcan fogunk-e indulni. Megnyugtatott, hogy 23 elõnevezés érkezett. Összesen 26-an indultunk el a 88 távon, mint a túra végén megtudtam. Idén az 55 km-en indultak nyolcan a tavalyi tizenegy helyett. De ne szaladjunk ennyire elõre.
Hét órára már, ha jól emlékszem tízen toporogtunk a nevezésre várva, majd „eldördült” a startpisztoly, s négyesfogatunk nekivágott Mór utcáinak Vajal felé. Csókakõ felõl figyelmeztetõen villám cikázott, majd megdördült az ég. Szép túrának nézünk elébe. Tavaly megsültünk, idén bõrig ázunk?
Az elsõ ellenõrzõ pontot elérve, csendesen megeredt az esõ, de szerencsére nem tartott sokáig. Megkaptuk a Cerbonánkat, majd derékig érõ csalánon átgázolva folytattuk az utat Gerencsér-vár felé. Az egy hetes esõzés megtette a magáét. A fû vízben úszik, az erdei utak, mintha lekvárral lennének bekenve. A túracipõink, impregnálás ide-oda, szép csendesen kezdték felvenni a vizet, s szépen fokozatosan azt az érzetet keltették, hogy mezítláb vagyunk. Csendes cuppogással, mint szegény Nemecsek a füvészkertben, haladtunk elõre.
A második ellenõrzõpont Gerencsérvár, ahol ásványvizet kapott a vándor, hogy magába tölthesse, nehogy hiányt szenvedjen a vízbõl. Az esõ szerencsére elállt, fokozatosan sötétedett, kezdtek elõbújni a csillagok, majd a növõfélben lévõ hold sarlója is megjelent az égbolton. Megálltunk csillagokat nézni. Lámpáinkat lekapcsoltunk és úgy néztük a felettünk ragyogó apró fénypontokat, s rádöbbentünk kicsinységünkre. Nem csak a csillagok ragyogtak, hanem körülöttünk rengeteg szentjánosbogár is röpködött. Mintha földre szállt volna az ég. Haladnunk kellett, mert csak az idõ nem vesztegeti az idejét.
Felmásztunk a harmadik ellenõrzõ ponthoz, a Csáki várromhoz. Lefelé már könnyebb volt jönni, csak sötétben kissé nehézkes a sárszörf. Aki nem hiszi, próbálja ki.
Éjjel háromnegyed tizenkettõkor értük el Kõhányást, ahol elválik egymástól az 55 és a 88 km útvonala. Ez a negyedik ep, vagyis ellenõrzõpont, de sokkal szimpatikusabb az etetõpont meghatározás. Itt ugyanis odafelé az 55-ösöknek is, de a 88 távot teljesítõknek visszafelé is habzsi-dõzsi van. Zsíros és margarinos kenyér, paradicsommal, hagymával és szörp. Pár szelet kenyérrel megerõsítettük magunkat, majd a cipõnkbõl kiöntöttük a vizet, zoknit igazítottunk és irány Vérteskozma.
Kozma és Kõhányás között Timi lába feladja. Ki kell szállnia. Pedig most jön még a Sárkánylyuk völgy, ahol a tavalyi túrán jókat énekeltünk az éjszakában. Csalódottság, de mit lehet tenni. A lélek ugyan készséges, de ezek szerint a test gyenge. Nem akarjuk otthagyni Timit, de õ addig erõsködik, hogy menjünk tovább nélküle, mert a túrát teljesíteni kell. Nehezen, de rászánja magát a három férfi a továbbindulásra. A Vértes térképemet otthagyom neki, megígértetve vele, hogy ha bebicegett Körtvélyesre, felhív. Nehéz a szívünk, még többször visszanézünk, keresve az út melletti kis fénypontot, ami Timi fejlámpája. Egyszer csak nem látjuk már.
Körtvélyesen csokit kapunk, majd következik Vitányvár, ahová 4 óta 19 perckor érkeztünk. Közben sms-t kaptam Timitõl, hogy minden rendben, elért Körtvélyesre, majd onnan haza Tatabányára. Iszonyú dübörgés a hegyoldalon, mindhármunk szívérõl legördülõ mázsás kövek hangja. Megnyugodva battyogunk a következõ várhoz. Gesztesre. Itt újból szerelvényt igazítunk. A lábunkra jobb rá sem nézni. Teljesen szét van ázva a bõr. (A célban láttuk, hogy aki teljesítette ezt a távot, az hasonlóképpen járt.) Cipõ vissza, sziszegés, elfolytott szitkok, cuppogás, vagyis megindultunk vissza Kõhányás felé. A vendéglátás mint éjszaka, kitûnõ.
8 óra 54 perckor már a gánti vendéglõ asztalánál köszöntjük Pintér Józsit a pontõrt. Mikor megtudja, hogy Árpival másodszor csináljuk meg ezt a túrát, Józsival szinte madarat lehet fogatni, úgy örül nekünk.
Géza pihenõ a 10. ep. Itt kapunk egy zselés desszertet, ami aloe verával van dúsítva. Nem hülyéskedek, ez volt ráírva: + aloe vera. Mikor beleharaptam tényleg olyan íze volt, mintha egy testápolós tégelybe nyaltam volna bele. Mindegy, 70,6 km-nél már minden lemegy, csak energiát adjon.
Jön a Csókakõi-vár a jól ismert lépcsõsorával. Idén érdekes módon nem kellett a kezemmel segítenem a lábamnak, hogy egyik fokról a másikra jussak. Javul a kondim? Az energiaitalt ott helyben magunkba töltjük, s megkezdjük a Csóka-hegyi menetet. Zsolti döbbenten néz, hogy itt kell végigmászni? Tavaly sem volt jobb száraz idõben, de így sárosan még kutyább. Szerencsére a térdeim is bírják, így 13 óra 25-kor megkapjuk az utolsó ep pecsétet, majd megkezdjük az ereszkedést Mórra, hogy 14 óra 30 perckor Tarnai Ferit felzavarjuk a bóbiskolásából, megérkeztünk!
Gratuláció, oklevél, s akkora pizza mint egy malomkerék. Árpinak és nekem kitûzõ majd postán, mert a második teljesítésért járó kitûzõ helyett az „okos” mester újra a tavalyit készítette el.
Összességében újra csak azt tudom mondani, kitûnõ, lelkes és profi szervezés. A 2.000,- Ft nevezési díj kimondva talán sok, de ha összevetem azzal, hogy voltam már olyan teljesítménytúrán, ahol szintén ennyit kell fizetni, és útközben semmit nem kaptam, mert minden ellenõrzõ ponton magamnak kellett volna pluszban megvásárolnom az enni és innivalót, akkor ez a túra ingyen van.
Ami biztos, jövõre is jövök.

 
 
Hadak ÚtjaTúra éve: 20092009.06.13 00:00:21
Ez a beszámoló még a 2008-as, elsõ alkalommal megrendezett túráról szól.
Hárman már tavaly megszólaltak elõttem a négy teljesítõbõl. Most, hogy közeledik 2009. június 26-a, én is elkezdtem kotorászni az emlékek zsákjában, hogy egyáltalán miért is mentem el tavaly erre a túrára?
Az idei Kinizsi 100-on találkoztam az éjszakában egy túratárssal, aki szintén indult a tavalyi Hadak útja 88-on, de még az elején elkavart a társával, így aztán feladták.
Szóval a tavalyi év. Eleve megpiszkált a 88-as szám. Km-ben ez már azért valami. Próbáljuk ki, hogyan megy. Mór nincs messze Tatabányához, ha esetleg mégsem bírom, akkor valahogy elvergõdöm a Vitányvárig, oda meg kijön értem a feleségem autóval, aztán hazavisz. Így okoskodtam, a túra elõtt.
Arra is gondoltam, hogy rengeteg jelentkezõ lesz (naivan a Gerecse 50-hez viszonyítottam), ezért elõnevezésben biztosítottam magamnak az indulás jogát. A rajt napján meglepõdve tapasztaltam, hogy fél hét körül még a rendezõkön és csekélységemen kívül más nem igen toporgott az iskolában. Tarnai Feri és a többiek arcán enyhe csalódottság ült, amikor egyedül jelentkeztem, hogy itt vagyok, indulásra készen. Mondták is, hogy még rajtam kívül, ha jól emlékszem, ketten vagy hárman küldtek elõnevezést. Nemsokára bekocogott Árpi, majd Timi, akik szintén megdöbbenve tapasztalták, hogy egyelõre úgy néz ki, hogy hárman indulunk. A legszebb az volt az egészben, hogy a rendezõk ennek ellenére azt mondták, ha már itt vagytok, akkor három emberért is elindítjuk a túrát. Árpival bemutatkoztunk egymásnak aztán este nyolckor neki indultunk. Békésen beszélgetve haladtunk a móri utcákon a Bika-völgy felé. Timit akkor még nem ismertük, csak azt láttuk, hogy egy hölgy tisztes távolból, bár mindig látótávolságon belül, de jön utánunk.
Arany János Bor vitéz címû balladája jutott eszembe, mikor a vitéz kedvesérõl, így kérdez a költõ:
„Hova megyen? hova ballag?
Zúg az erdõ éji órán.”
Egy darabig ment ez a furcsa bújócska, aztán a szalagozást keresve, beért minket Timi. Itt kiderült, hogy õ nem „eskü elõl szökik”, mint Bor vitéz kedvese, hanem ugyanazt a bocskort tapossa, mint Árpi és én, vagyis a 88 km-t. Innentõl már Timi, Rush és Árpi beszámolójából tudhatjátok, hogy mi minden történt meg velünk azon a túrán. Ezeket nem akarom ismételni.
Ami biztos, hogy felejthetetlen élményekkel gazdagodtam én is azon az éjszakán és a rákövetkezõ nappalon, annak ellenére, hogy a végére már mindkét térdem bedurrant és alig vánszorogtam. Még jó hogy Timinél volt fájdalomcsillapító. „Kedves Mártikám…” kezdtem én is mikor Timi odaadta az elsõ szem Alevet, amit a tabletta kék színe miatt kineveztem Viagrának és a túra végére négy darabot fogyasztottam el belõle. A hatás szerencsére a térdem fájdalmának elmulasztásában jelentkezett és az utolsó három kilométeren egy óriási, az akkori állapotomhoz képest, sprintet levágva érkeztünk be hárman a célba. Rush már ott volt és lelkesen tapsolt, bíztatott az utolsó métereken. VÉGIGMENTÜNK!
Akkor megbeszéltük, hogy az idén is jövünk, mert ezt a túrát nem lehet kihagyni. Elmesélni nem igazán lehet, hogy miért, ezt meg kell tapasztalni.
Külön köszönet a rendezõknek, akik nem azt mondták, hogy „bocs gyerekek, de ilyen kevés indulóért csak ráfizetéses a túra, menjetek haza!” - hanem végig lelkesen, bennünket bíztatva végezték a túrázás öröme helyett a pontõrködés sokszor háládatlan feladatát.
Az biztos, Árpi és én (Balázs) idén is indulunk! Én már az idén, április 2-án, elküldtem az elõnevezésem.
 
 
Téry Ödön emléktúra 50/25/20Túra éve: 20092009.03.25 22:40:14
Téry 50

Bevallom, kicsit félve indultam neki a túrának. Nem az 50 km miatt, hanem a korábbi évek beszámolóiból mazsolázgatva. Gyér szervezés, gyenge itiner stb... Végül úgy döntöttem, hogy vállalom a megmérettetést, aztán meglátjuk.
Az idõjárásra abszolút nem lehet panasz. Gyönyörû napsütésben lehetett szinte végig gyalogolni. Nekem az itinerrel sem volt sok bajom, bár bevallom elõször voltam ezen a túrán. Lehet, hogy szerencsém volt? Igaz itt-ott egy kicsit lehetett volna pontosabb is, de vittem magammal térképet is, így aztán sikerült eligazodnom.
Ötletes volt a Téry-totó. Bevallom, Pilisszentkereszten nem adtam le, mivel eléggé hiányosak voltak az ismereteim a túra névadójáról. Itthon aztán alaposan utána jártam a kérdésekben foglaltaknak.
Abban maximálisan egyetértek "nagypapával", hogy nem éppen szerencsés dolog a gyalogosokat és a bicikliseket ugyanazon az úton egyirányba egymásra engedni. Nekünk is többször kellett félreugrani a lejtõn lefelé száguldó kerékpárosok elõl, akiket szinte csak az utolsó pillanatban hallottunk meg, vagy onnan észleltük, hogy a mögöttünk jövõk ordítottak. Egyik bicajon sem hallottam sem csengõt, sem dudát megszólalni. Elõbb utóbb lehet, hogy tényleg be fog következni egy baleset. Mi lenne, ha a gyalogosok és a kerékpárosok egymással szembe mennének? Az egyik csapat indulna Dömösrõl Budapest felé, a másik meg fordítva, és így mindkét fél észlelné idõben a másikat.
Ettõl az egy apró kellemetlenségtõl eltekintve nekem tetszett a túra, s a húsleves is finom volt az Ella büfében. Nem bántam meg, hogy a korábbi beszámolók ellenére elindultam reggel hétkor és 15 óra 15 percre meg is érkeztem Gáborral és Sanyival Dömösre.
Valószínûleg jövõre is jövök.
 
 
KitörésTúra éve: 20092009.03.25 12:37:02
Kitörés 60, avagy emlékezzünk a hõsökre

A múltkori túra beszámolómat annyival egészíteném ki, hogy azóta a YouTube-n rátaláltam egy dalra, ugyancsak Cseh Tamástól. Ott meg is hallgatható. A dal címe: Széna tér 1945.
Ez azokról a hõsökrõl szól, akinek az emlékére mi ezt a túrát megtettük.

A másik dal címe a Fehér babák takarodója címû lemezrõl: Tábori levél Karády Katalinnak.

Remélem jövõre is megrendezitek ezt a túrát!
 
 
KitörésTúra éve: 20092009.02.17 21:12:12
Kitörés 60, avagy emlékezzünk a hõsökre...

Már a tavalyi év vége felé, amikor apránként kezdtek megjelenni az idei év teljesítménytúrái, megütötte a szemem a "Kitörés 60", s legfõképpen az, hogy ez egy éjszakai teljesítménytúra lesz. Tudtam, mennem kell. Próbára tegyem magam, és emlékezzem azokra a katonákra, akik 1945. február 11-én véres valóságként kellett megéljék azt, amit most mi túrázók csendben, fegyverropogás nélkül...
Kicsit korán, még 17 óra elõtt pár perccel érkeztem meg a városmajori templomhoz. Sehol senki, vajon jó helyen járok? Aztán negyed hat felé elkezdtek szállingózni különbözõ irányokból a bakancsos, hátizsákos emberek. Te is a Kitörésre? Te is? - kérdezgettük egymást, s megállapítottuk, hogy végül is jó helyen járunk.
Fél hat körül aztán megérkeztek a szervezõk is, lehetett rajtolni. Irány az éjszakai Budapest, majd a Budai hegyek.
Zsoltival indultunk el együtt, s kiderült, hogy a Csacsi rétre egy másik úton érkeztünk meg, mint amit a szervezõk fényekkel is kijelöltek, de végül is odaértünk. Vidám indulók harsogtak a pontõrök mobiljából, de nem sokáig élvezhettük, mert még nagyon a túra elején voltunk.
A János hegyre felérve, az ellenõrzõ pontnál a szovjet hadsereg egyenruhásai fogadtak, harsány "sztoj!" - bocsánat, de nincs cirill betû - és "dokument jeszty?" felkiáltással. Még szerencse, hogy gyermek koromban jó párszor láttam a Tizedes meg a többiek.. címû filmet, és még tanultam is oroszul, így aztán a "nye sztrilájtye!" kérésemmel hatottam rájuk.
Útközben a további ellenõrzõ pontokon német katonai uniformisba öltözött pontõrök fogadták a túrázók seregét.
Megkaptuk a pecsétet, s ha már itt vagyunk, másszunk fel az Erzsébet kilátóba! Még volt negyed óra a kilátó zárásáig, így bejutottunk. Fent a toronyban, majd levitt a szél, s a havat vágta az arcunkba. Alattunk a Duna sötét szalagja, a város fényei, gyönyörû. Akikre emlékezve túráztunk, azok biztosan nem így látták a várost 64 évvel ezelõtt.
Indulás tovább a jegesre taposott erdei utakon. Cseh Tamás "Fehér babák takarodója" címû lemezérõl való dal sorai kezdtek a fülembe csengeni: "Fú a szél, s a fagy kígyója sziszeg. Hóban fekszem, s nem tudom, hogy mi van teveled. Posta nincs se csillag a váll-lapon, hóban fekszem, s megy a századom. Második magyar hadserege, mi a neve és a fegyverneme? Mi a fegyverneme?" Tudom, a II. Magyar Hadsereg 1943. januárjában a Doni(voronyezsi) áttörésnél pusztult el, de mit csináljak, a budai hõsökrõl nem hallottam még dalt.
Útközben a gyertyával kivilágított katonasíroknál némán fejet hajtva elsuttogtuk: Lux aeterna Dei, luceat ei, requiescat in pacem!, vagyis az Isteni örök világosság fényeskedjék neki, nyugodjék békében!
Csendes emlékezés, gyaloglás, hó, szél, sötétség, de mégis felemelõ.
Lassan világosodni kezd, ahogy közeledünk Szomor felé. Végig a szántáson gyalog, közben az arcunkat a szél szántja. Megyünk konokon, monoton, mikor leszünk már Szomoron?-mondogatom magamban. Végre feltûnik a szomori templom, s vele szemben a keresztezõdés másik oldalán a Poharazó nevû vendéglátóipari alegység. Belépve kellemes meleg, nem csak a levegõ hanem a fogadtatás is. Gratuláció, megérkeztünk! Virsli, forralt bor... nekünk igen, de vajon a 64 évvel ezelõtt kitört megmaradottaknak milyen fogadtatás és ellátás jutott? Gondoljunk rájuk! Õk akkor az életükért meneteltek, s bizonytalan volt, hogy meg is érkeznek.
Nekünk, hála Istennek, megadatott a megérkezés biztonsága és öröme is. Jövõre újra ugyanitt!
 
 
túra éve: 2008
LábatlanTúra éve: 20082008.09.01 07:09:53
Lábatlan 35. 2008. augusztus 31. 07.30-tól 14.00 óráig

Kb. két héttel ezelõttig úgy gondoltam, hogy én leszek a „Retúr Jedi”. Magyarán rajtolok Tatabányáról, elgyaloglok Piszkéig, majd onnan vissza Tatabányára, hogy spóroljak a benzinen, illetve a tömegközlekedés költségein a hazajutáshoz. Aztán gyõzött a lustaság, meg hát nem is vagyok Darth Vödör utódja, így csak az odafelé útra váltottam jegyet.
Szerencsére Gabika a feleségem ismét vállalta a sofõr szerepét, hogy majd értem jön kocsival Piszkére, ha begyalogoltam a célba.
Elõtte még egyeztetés zajlott Timivel, kiderült, hogy õ futni fog. Megegyeztünk. Én elindulok fél nyolckor gyalog, õ meg fél tízkor kezd el futni, és majd útközben összeszedjük egymást a bogáncsokon és a „kódistetün” kívül.
Eljött a túra napja. Az idõ kitûnõ, bár reggel 7 órakor még elviseltem a hosszú túranadrágot és a szabadidõ felsõt, miközben megkezdtem a mászást a 396 lépcsõfokon a Turul emlékmûhöz. Nemsokára a felsõ lekívánkozott rólam. Felérve a madárhoz körbe néztem, hogy az indítópont merre is van. Ahogy ott meresztgettem a szemem az egyik erdei asztalnál egy ismerõs drapp kalapot vettem észre. Közelebb menve megismertem a gazdáját is, Csuka Sanyi volt, akivel idén a Cuha 25-öt végigtrappoltam. Meglett a regisztrációs pont is. Sanyival befizettük magunkat egy útra a 35 km-es távra.
Megkaptuk az igazolólapot, amit igazán itthon, a túra befejeztével böngésztem át alaposan. A túrán csak az útvonal leírást néztem, szinte ugyanolyan jó volt, mint amivel idén a Cuha 25-ön és a Vértesi Barangoláson találkoztam. A Gerecse térkép most is csak vésztartalékként lapult a tarisznyámban, hátha mégis…! Nem kellett.
Nagyon jó az igazolólap többi része is. Rövid ismertetõ magáról a Gerecse hegységrõl és a túra során érintett települések történetérõl. Még nekem az itt élõnek is tudtak újat mondani. Bár arra a kérdésemre ebben a leírásban sem kaptam választ, hogy a Gerecse szívében fekvõ hangulatos kis falu miként kapta a VÉRTESTOLNA nevet?
Sanyival ballagtunk, hol együtt, hol külön-külön, attól függ melyikünknek volt kedve vagy ereje gyorsabban menni. Útközben vadalmát, vadkörtét, közismerten Vackort - ami egy piszén pisze kölyökmackó neve is, illetve a vadkörtét még szereti Süsü a sárkány is – és rengeteg szedret szedtünk és tömtünk magunkba. Ezeknek a nyár végi, õsz eleji túráknak ez is az egyik elõnye, ha jól van megválasztva az útvonal, itt így volt, akkor az ember a friss erdei gyümölcsökbõl is jót tud enni.
A Gerecse tetõre felérve, nem lehetett kihagyni a 3. ellenõrzõ pontnál a geodéziai toronyba való felmászást. Alattunk a Duna kék szalagja, a távolban, nem egy fehér vitorla, az másutt van és Katajevtõl, hanem az esztergomi bazilika masszív tömbje, a Budai-hegyek és körbe a Gerecse maga. Fenséges látvány, órákig lehetett volna gyönyörködni, de hát az idõ. Teljesítménytúrán vagyunk vagy nem? Fájó szívvel alászálltunk, mint Orpheusz, s folytattuk utunkat, na nem az alvilágba, hanem csak a pusztamaróti emlékhely felé.

Az emlékmûnél szinte megelevenedett Székely Bertalan festményének témája, Dobozi Mihályról és hitvesérõl, akik a többi húszegynéhány ezer emberrel a mohácsi csatavesztés után itt szorultak a szekérvárban és valamennyien a törökök áldozatául estek, de meg nem adták magukat. Néma fõhajtás után a maradék 10 kilométerrel kezdtük meg a birkózást. Amint battyogunk, a hátunk mögül egyszer csak ránk köszönt Timi, aki ekkorra ért utol bennünket. Azt hittem csak köszönni fog, aztán tovább fut, majd a célban megvár. Õ azonban úgy döntött, hogy egy kicsit fáradt és a még hátra lévõ kb. 5-6 km-t velünk gyalogolja le. Még volt egy vadalma a tarisznyámban, az egyik fele szép piros, azt odaadtam neki. Természetesen az alma nem volt mérgezett, mielõtt a kedves olvasó még Hófehérkére asszociálna. Az Grimméknél van. 14.00 órára megérkeztünk a Piszkei vasút állomásra, ahol átvehettük a kitûzõinket és az emléklapjainkat. Pár percre rá megérkezett Gabika is, összeszedett bennünket és hazaszállított.
Csak javasolni tudom a túrát mindenkinek, akár önszorgalomból is. Nem muszáj megvárni a 2009. évet.
 
 
Vértesi barangolások / Vértesi kerekezésTúra éve: 20082008.08.22 18:57:57
"Vértesi barangolás 50" 2008. augusztus 17.("Ide nekem az oroszlánt is!")

Készültünk. Timi, Árpi és jómagam, már a "Hadak útja 88" teljesítése után megegyeztünk, hogy ezen a túrán ismét együtt menetelünk. Eljött a vasárnap reggel. Timit és engem a feleségem szállított gépkocsival Gántra, ahol megtalálva az általános iskolát regisztráltuk magunkat az 50 km-es távra. Rövid telefon Árpinak, aki aztán a többiekkel megérkezett. Együtt a csapat, hajrá. 6 óra 50 perc. Az idõ kegyes, esõ nincs.
A térképvázlat kitûnõ, szinte nem is értem minek hoztunk magunkkal turista térképet.
Lábaink falják a kilométereket, én meg közben a magammal hozott õszibarackot. Néhány hölgy battyog mellettünk, õk a rövidebb távok valamelyikén próbálják ki magukat. Kapnak egy egy szem barackot, aztán mi beleveszünk a távolságba.
7 óra 52 perckor az 1. Hajdúvári ellenõrzõpontnál tolongunk a pecsétért, aztán robogunk tovább, hogy 8 óra 40 perckor már a Mindszentpusztai 2. ellenõrzõponton kotorhassunk tarisznyáinkban az igazoló lapok után. A rendezõk szinte elkényeztetnek, az amúgy is jól látható jelzések mellé még külön ki is plakátolták, hogy "Vértesi Barangolás 25 és 50 km".
9 óra 57 perckor csattant a 3. számú bélyegzõ a Kõhányási ep-n az itinerbe, majd a sátor alá húzódva az ep-n (értsd: etetõ-pont)pár szelet zsíroskenyeret magunkba tömve, aki akart az nutellásat is kaphatott (én el nem tudom képzelni, hogy a mogyorókrémet kenyérrel egyem, de hát a régi latinok is megmondták: "de gustibus non est disputandum", vagyis "nem a fene a gusztusodat!", hanem az ízlések és a pofonok, egyszóval ne vitatkozz arról, kinek mi izlik!).
De térjünk vissza a túrához! Ásványvízzel is megerõsítve magunkat és kulacsainkat, folytattuk az utat Várgesztesre. A vár elé 10 óra 48 perckor érkeztünk, s a legnagyobb megdöbbenésünkre fanfárok zúgása fogadta a csapatunkat. Mint pecsételés közben kiderült, nem a mi tiszteletünkre fújták meg a harsonákat, hanem a német nemzetiségi tábor fúvószenekara tartotta a próbáját a vár bejáratánál. Míg a többiek kóláztak a büfében addig én egy kis zenei élményben részesítettem magam, aztán egy kis csalással, nem a jelzett úton, hanem a várhegy oldalán ereszkedve a Lófõ völgyön át haladtunk az 5. pecsételõ helyhez az Új-Osztáshoz, ahová 11 óra 25 percre meg is érkeztünk. Pecsét, aztán tovább a Sárkánylyuk völgyön át Vérteskozma, majd a 6. ellenõrzõpont, a Kotló dûlõ irányába. Ezen a szakaszon Timi és néhányan fáradni kezdtünk, így a társaság két részre szakadt. A sportosabbak, Árpival együtt, mint a gyorsvonat robogtak tovább.
Mi öten szerényen, mint a megfáradt huszárlovak 13 óra 43 perckor poroszkáltunk be a 6. ep-re, ahol kitûnõ hideg ásványvízzel és rengeteg szeretettel fogadtak. Finom koktélt kaptam, rózsaszín és kék kupakos ásványvizet keverve. Elrágtuk a maradék szendvicseinket, aztán erõt véve, optimistán tovább indultunk, hogy kb. másfél óra múlva már a célban vigyorgunk a többiekkel. Nagy szájjal telefon a nejemnek, Gabika fél négyre jöhetsz értünk Gántra a kisautóddal!"Ember tervez, Isten végez".- szokták mondani. Az eddigi elkényeztetés, ld. plakátolás most megbosszulta magát. Ezen a szakaszon nem volt plakát, illetve a zöld sáv is eléggé gyatrán látszott sok helyen. (Tudom, nem pofázni kell, hanem szükség esetén felújítani az elöregedett jelzéseket, illetve részt venni a felújításukban.)Egyszóval, szégyen ide, szégyen oda, de a Kopasz-hegynél elkevertünk. Úgy éreztük magunkat ,mint a Himnuszban az üldözött, csak mi nem bújtunk a barlangunkba, hanem bércre hágtunk, völgybe szálltunk, bú s kétség mellettünk... szerencsére vérözön nem volt lábainknál, s lángtenger sem felettünk.
Nem vigasztalt, de ezen a szakaszon mások is elbizonytalanodtak. Több tanakodó csoporttal is találkoztunk, s vak vezet világtalant alapon, egymást kérdezgetve, de azért visszakeveredtünk a látható zöld sávra, majd a zöld háromszögön éles jobb kanyart véve, a Gém tisztáson át 17 órakor beérkeztünk Gántra az általános iskola udvarába. Ott már Árpitól csak egy SMS jött Timi telefonjára, hogy nem gyõzött várni bennünket, ezért a gyorsakkal együtt már hazament. Szegény feleségem pedig fél négytõl már ott várt az iskolánál.
Köszönet a Gyöngyvirág szakosztálynak a lelkes szervezésért. A madárlátta müzliszelet is finom volt, amit induláskor kaptunk, ugyanis azt ma ettem meg. Jövõre is jövünk biztosan!
 
 
Cuha 25/35/50/ Bakonyalja 25/45 / (Erdőalja 25) / BakonyerdőTúra éve: 20082008.08.18 20:16:18
Eljött a szombat, Cuha 25. Gondoltam a kellemest összekötöm a hasznossal, így meglátogatom a cseszneki rokonaimat is.
Szombaton reggel átkerekeztem Bakonyszentlászlóra az Õsfenyves turistaházhoz. Fél nyolc elõtt rajtam kívül még néhány lézengõ volt csak akik indulásra adták a fejüket. A rendezõk nem voltak valami vidámak e kis csapat láttán. Az idõ jónak ígérkezett, ezért gyors regisztráció, aztán hajrá a Bakonyba. Egy gyõri sráccal mentünk együtt. Futni nem futottunk, de így is holtversenyben másodikként értünk be fél egykor a célba. Végig szép idõnk volt, a jelzetlen szakaszokon a szalagozás is jó volt, így szinte térképet sem kellett használnunk. Ötletes, hogy az ellenõrzõpontok fényképével ellátott matricát ragasztottak az igazolólapra. Meglepõdtünk, hogy a Hódos-ér vízállása magasabb volt, mint a Cuhának. Azért mindegyiken sikerült száraz lábbal átkelnünk.
Összességében nem volt egy nehéz túra, s mint kiderült azért tíz óráig összesen 140-en indultak el.
A célba érve elfogyasztottam a zsíroskenyeret hagymával, aztán bicóval vissza Cseszenekre. Az unokahúgomék a vár alatt laknak, a Tarac-hegy tövében, így a nap hátralévõ részében a fenséges látványban gyönyörködhettem, illetve jó kis babgulyást kanalaztam és tócsit ettem hozzá. Este pedig csak ki kellett ülnünk a teraszra jóféle alkoholnemûekkel megerõsítve, aztán hallgattuk a 15. jubileumi Edda koncertet, ami akkor este volt a Tarac-hegy túloldalán.

 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár