Túrabeszámolók
 | 7 Mérföldes Tekergés - tél |
| új túrabeszámoló rögzítése |
| Kiírások:2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 |
|
| Klári | Túra éve: 2010 | 2010.12.11 16:02:18 |
|
| megnéz Klári összes beszámolója |
Mikulás a Vértes rengetegében!
Van már úgy 1 éve is, hogy a Vértes fehér dolomittömbjei közt jártunk, így nagyon vártam ezt a túrát.A Vértesben szigorú vadvédelmi törvény van. Így szervezetten maximum 500 fõt engednek be egyszerre, ezért elõnevezés volt. Éjszakai túrákat meg egyáltalán nem engedélyeznek. Hát hiába, a vadászat többet hoz a konyhára, úgyhogy itt a szervezõknek körültekintõen kell eljárni.
6 órakor indultunk itthonról. Pesten -8 fokot mutatott a hõmérõ, nálunk a Pestihez képest mindig 4-5 fokkal hidegebb van, erdõben meg még annál is. Ez aztán nem probléma, úgyis "nagymedvének" öltöztem. Mire Mórra értünk, már a nap is kezdett ébredezni, a mezõny eleje pedig el is indult.
A túra jól kezdõdött, éppen ahogy egy ilyen hideg, téli túrához illik. Az itiner mellé egy kis helyi pálinkát is kaptunk. Ettõl gyorsan elértük az üzemi hõmérsékletet, ezért letámadtuk a P sávot. Hamar elértük az erdõ szélét, ahol a PZL jelzésû emelkedõn lépdeltünk felfelé. A szikrázó nap fénye kísérte utunkat, mely csillagokat formált a hóban.Igazán szép idõ volt!Elértük a Z sávot, majd hamarosan az elsõ ellenõrzõ pontot. Itt szaloncukrot kaptunk a tappancsot formáló pecsét mellé. Érdekes egy túra, csak ezután láttuk meg és olvastuk el, hogy a 3. pont pecsétjét megelõlegezték. Kanyargós, hullámzó ösvényeken haladtunk a 20 cm-es hóban, mely helyenként jeges vonásokat mutatott. Így aztán vagy ez, vagy az, de ropogott a lábunk alatt mindig valami.A K jelzésen lefelé belegázoltunk a közepébe. Nagyon tetszett ez a szép, tiszta kristályszerkezet. Már ott is voltunk a Csókakõi-vár alatt az esõháznál, ahol a pecsét mellé müzli-szeletet is kaptunk. A vár csodásan tündökölt a napsütésben, zászlóját lengette a szél, mi meg örömmel néztük amíg a magokat majszoltuk. A Vár-völgyön majd a Buhim-völgyön baktattunk felfelé.Idõnként szembe szél nehezítette haladásunkat. Az ég gyönyörû, valószerûtlen zöldeskék színben pompázott, a nap is nyitott szemecskéivel méregette a túrázókat, így vidáman haladtunk tovább.
Sokszor megkérdezik tõlem, hogy miért csinálok ilyesmit? Nem lett volna jobb otthon a meleg szobában?
Hát nem! Amikor kinn vagyok a természetben és túrázok, közvetlenül érzem az Ég és a Föld energiáit, melyek bennem egyesülnek. Érzem, hogy része vagyok az Univerzumnak, része vagyok a tökéletes egységnek és a mindent átfogó szeretetnek. Ilyenkor minden olyan egyszerû és világos, hiszen az ember igazából csak a természetben van otthon. Mire ezt végig elmélkedtem, elértük a K+ jelzést ami néhány száz méter múlva lejteni kezdett. Gyorsítottam, így hatalmas csapatot értünk utol. Az egyik túratárs éppen a teljesítménytúrákat jellemezte:"A szadisták szervezik a mazohisták részére". Elõször jót nevettünk rajta, de aztán úgy mélyebben belegondolva voltunk 1-2 ereszd el a hajam túrán. Na, de addig nincs baj, amíg az ember magán is tud nevetni! Közben egy hihetetlenül picike házikó mellett haladtunk el, melyre ez volt írva:"Mézeskalács házikó". Néhány perc múlva elértük a Gyermektábor épületét, ahol a következõ pecsét mellé forralt bort, teát és zsíros kenyeret kaptunk hagymával. A P+-en indultunk tovább a Rudolf-rétre. Ezen a szakaszon meg az etetõhelyen is sok volt a gyerek, mert itt a rövidebb távon túrázók is csatlakoztak hozzánk. A rét felõl izgalmas hangok jöttek, ugyanis ott pihent a Mikulás. Krampusza két nagy tappancsot adott az itinerünkbe, a Mika bácsitól pedig csokimikulást kaptunk. Azért akárhogy is nézzük, minden ember a lelke mélyén gyerek egy kicsit; na jó, van aki ugye nem is kicsit! Hát szóval, tetszett nekünk ez a pont! A hangulatos tisztást a P+ jelzésen hagytuk el. Hamarosan elértük a völgyet, melyen balra fordulva ráléptünk a P- jelzésre és megkezdtük az ereszkedést Mór felé. Az út során több helyen voltak vigyorgó fejek és egyéb vidám dolgok a hóba rajzolva, most már útjelzés, célirány is volt. Hát ez úgy "nagyon megnyugtatott" minket! A vajali domboknál megpillantottuk Mór városát, megkaptuk az utolsó tappancsost az itinerbe meg egy kis szaloncukrot. Visszafordultunk, hogy lássuk a Vértes szelíd hegyeit, lankáit, majd erõs szél lévén indultunk is igyekezve be a célba, a Perczel Mór Szakképzõ Iskolába. Bõven idõn belül érkeztünk, így megkaptuk a hóemberes-mikulásos kitûzõt és a szép emléklapot.
A Kalandozók Klubja által rendezett 2x7 Mérföldes Tekergés hosszabbik távján vettünk részt, 22,6 km-t és 565 m szintkülönbséget megtéve. Ez egy jól szervezett, kedves Mikulás-túra volt, melyet köszönünk a rendezõknek! Ha csak a túra paramétereit nézzük nem tûnik soknak, de ha hozzávesszük az idõnkénti szembe szelet, hideget, és a 20 cm körüli havat, akkor mondhatom, hogy nem volt piskóta, de megérte! Kezdõknek és gyerekeknek egyértelmûen a rövidebb, 12,8 km-es távját javasolnám.
Üdvözlettel: Mezeiné Dobó Klári
Bihari Természetbarát Egyesület
www.biharite.hu
Kartal, 2010.12.06. |
| | | | |
| krajorama | Túra éve: 2010 | 2010.12.08 12:19:56 |
|
| megnéz krajorama összes beszámolója |
2x7 mérföldes tekergés
Reggel majd megfagytam miközben az autót próbáltam életre lehelni. Végül sikerült és fél kilencre odaértünk a starthoz. Nagyon jól esett a felkínált körtepálesz, fõleg, hogy a páromét is én toltam be. Vidáman beszélgetve mentünk egészen a várig, legalábbis én vidáman beszélgettem. Igaz, hideg volt és csak libasorban lehetett közlekedni, de sütött a nap és még nem voltunk fáradtak, a hófödte táj pedig egyszerûen lenyûgözõ.
Minden lépésnél kicsit megcsúsztunk a porhóban, olyan volt mint homokon járni. Hiába volt kitaposva elöttünk egy nyom, olyan hideg volt, hogy nem tömörödött össze a hó. A gyerektáborba már nyûgösebben érkeztünk, de kárpótolt a sok enni-, innivaló. Aztán amikor a didergõ Mikulást megláttuk a következõ ponton, rájöttünk, hogy lehetne rosszabb is, mi legalább mozgunk.
Nem valami korán értünk célba, de elégedetten. Megegyeztünk, hogy a hó miatt ez kis túlzással 30 kilométernek tünt, nem 22-nek.
Köszönjük a remek szervezést, csak így tovább!
bye, krajo |
| | | | |
| zem | Túra éve: 2010 | 2010.12.06 21:45:53 |
|
| megnéz zem összes beszámolója |
Rövid távon indultunk az idei téli tekergésen, gyerkõcökkel hóban nem kellett hosszabb. A szervezõk ismét nagyon kitettek magukért, a hó is az Õ rendelésükre lett, hiába szavazott ellene pár pontõrük.. ;-)
Nem felejtettem el, hogy a Kalandozók Klubja nem teljesítménytúrákat, hanem hízótúrákat rendez, így minimális túlélõ ennivalóval indultunk útnak (ne a csontjamon rágódjanak csak a csemeték). Persze utólag kiderült, hogy teljesen feleslegesen cipeltem végig a saját ételt. Már a nevezéskor innivalóval (a szuper citromos vizükkel - nagyon díjazom mindig!) bombáztak minket, nehogy szomjan haljunk míg Mór határáig elérünk. Kiváló itinert kaptunk, szintemelkedések, távok jelezve, térképen pontok bejelölve, kedves természetféltésre és erdõszeretetre nevelõ szövegekkel ellátva. Mivel az útvonalat már ismertük (végig turistajelzéseken), így csak az alattomos jégdarabokra kellett figyelni a településrõl kivezetõ utakon, az esetleges korcsolyaleckék elkerülésére végett. Ez volt a legveszélyesebb szakasz.. :-) Kellemes kaptató következett, ami elmulasztotta a fázhatnékunkat, majd a viszonylag friss jelzésre fordultunk. Az elsõ ellenõrzõ ponton szaloncukorral vártak, véletlenül se a völgybe ereszkedés közben haljunk éhen. Az erdõ csodás volt, a háborítatlan nagy hó, csak az egy, vagy nélhol két nyomtávos kitaposott út... nem irigyelem az elsõ, hótipró úttörõket. A gyerektáborban a hölgyek fantasztikusak voltak, terülj-terülj asztalkám fogadott minket: zsíros kenyér, hagyma, alma, meleg tea, forralt bor stb. Ez a 6. km táján már idõszerû volt, mert kezdett rajtunk kiütközni a súlyos alultápláltság. :-)
Innentõl jött a gyerkõcök számára élvezetes szakasz, mert hõsiesen cipeltek magukkal egy hócsuszkát, ettõl a résztõl volt bõven alkalmuk használni. Egy helyen favágókba botlottunk, borzalmasan sûvítettek a fûrészeik, talán egyetlen negatívumként a túrán. A 3. pont felé haladva nagy csilingelve szemberohant velünk egy rénszarvas-hölgyemény, vidáman köszönt, majd porzott utána a hó. A 3. pontnál váró Mikulástól megtudunk, hogy fázott szegény Rénszarvas patája és ezért iparkodott a 2. pont felé vissza melegedni, míg a Mikulással levõ Krampusz holmi rossz bánásmódot, kemény kezû szánhajtást emlegetett. Szerencsénkre jónak találtattunk, így hatalmas (igazi!) tejcsokis mikit kaptunk, majd Krampusz cseles, gyerekeknek címzett "adok egy darab madzagot és majd húzhatnak az emelkedõkön felfelé a felnõttek" szövegeitõl menekültünk tovább. Elõször egy frissen lekerített, tar részt találtunk, tavaly itt még fák voltak... Majd kellemes csúszkálások közepette, néhol már csorgó vizes részek után elértünk a 4. pontig, ahol kalória utánpótlásként ismét szaloncukrot kaptunk a nagyon fázós és hõsies pontõröktõl.
Beérkezve Tarnai Feri széles mosollyal gratulált, választhattunk a sokféle kitûzõ közül, mellé járt az emléklap, ami szokásosan gyönyörû. Megtuduk, hogy sajnos 2011. az utolsó év, amikor a "Négy évszak az erdõn" mozgalmukat teljesíteni lehet. Nagyon sajnáljuk, hogy kénytelenek megszüntetni ezt a remek dolgot! Gyorsan vettünk igazoló lapokat (ismét), megkaptuk rá a téli pecsétet, így tavasszal is ott a helyünk - a remek túráik kihagyhatatlanok.
Köszönjük a szervezõk lelkes munkáját, reméljük még sokáig ilyen színvonalas és fantasztikus napokkal lepik meg a természetbe vágyókat! |
| | | | |
|
| nafe | Túra éve: 2009 | 2009.12.09 19:02:02 |
|
| megnéz nafe összes beszámolója |
2x7 mérföldes téli tekergés
GPS-el mért távolság: 23,2 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 675 m. (Az adatokban benne van a várnézés is. A vár 58 m szintet jelent)
Reggel, túrára menet kaptam az SMS-t, hogy fehérvári ismerõsömék elaludtak, így Ervin nem tudna a megbeszélt idõre Mórra érni. Telefonon végül is megegyeztünk, teszek egy Mór-Székesfehérvár oda-vissza utat, s felveszem. Ennek köszönhetõen egy órával a tervezett idõ után értünk Mórra.
Gyors nevezést követõen nekivágtunk a távnak. Elég óvatosan mentem, mivel féltettem a térdemet. Eléggé megviselte az elõzõ napi Bakonyi Mikulás. Ettõl függetlenül azért haladtunk. Következett a Vértes peremének szokásos megmászása, szerencsére sármentesen. Itt már jelentkezett a térdem. Az elsõ ellenõrzõ pontot hamar elértük. Ervin meg is jegyezte, nem gondolta volna, hogy már ekkora távot tettünk meg.
Mentünk tovább szaporán. Elmondta, jó hogy telefonáltam, mivel hiába állította be a telefonját ébresztõre, de az az aksi kimerülés miatt eldobta az ébresztési idõpontot, viszont már nagyon rákészült erre az egy hétvégén teljesítendõ két teljesítménytúrára. Kiderült, volt ennek egy kis hátsó szándék jellegû indítéka is. Egyik tornatanára, többször is megrótta, hogy szerinte keveset mozog. Igen csak jól jön, ha legközelebb megemlítheti neki, hogy egy hétvégén két nap alatt 70 km megtétele az azért nem olyan kevés mozgást jelent. Ráadásul ez a tanára is túrázik, de a térdei miatt maximum 25 km-es távot vállal be.
A Vár-völgy elérésekor biztos ami biztos, rákérdeztem, föl akar-e menni Csókakõ várába, ahol már sokszor járt, hiszen az újjáépítési munkákban is részt vett már. A válasz, természetesen igen volt. Megegyeztünk, ha a térdem engedi, fölmegyünk. Furcsa módon a térdfájás, csaknem elmúlt a vár-völgyi lejtõn, pedig a kopott ízületek pont ezt nem szeretik. Így hát megmásztuk a várba vezetõ meredek lépcsõket. Gyönyörû volt a kilátás. Érdekes volt, ahogy a köd hömpölygött a mélyebb helyeken, s ahogy átbukott a kisebb dombokon. Ezt csak azok láthatták, akik fölmásztak a várba. Várnézés után leballagtunk az ellenõrzõ pontra, ahol megettük a kapott csokit, amit én megosztottam egy termetes fekete macskával. Valószínûleg gyerek mellett nõhetett föl, mivel ízlett neki. Visszaindultunk a Vár-völgyben. Ezen a szakaszon, oda-vissza többekkel újra találkoztunk a tegnapi Bakonyi Mikulás túra után. Rátértünk a Buhin-völgyre, amit igen szeretek.
A „túljelzett fánál” rátértünk a Z+ jelzésre, amelyrõl a K+-ra váltottunk, s azon mentünk egészen a Gyermek-táborig. Meglepõ, de alig találkoztunk sárral. A Kató-hegyen egyébként tudnak sárosak lenni az utak. Teljesen egyértelmû lett, valamiért az emelkedõket nem szereti a térdem. Jó meredek úton ereszkedtünk le a murvára, amin hamar elértük az EP-t. Pecsételés után, alapos kalóriapótlást csaptunk a hagymás zsíros kenyérbõl, almából és finom teából. Épp ebédidõben érkeztünk. Közvetlenül indulásunk elõtt érkezett Rafter. Alig mentünk pár száz métert már meg is elõzött bennünket. Beszélgettünk egy-két percet, s már csak a kondenzcsíkot láttuk belõle. Sietett, mivel ebédre volt hivatalos. Mi is folytattuk tovább. A Rudolf-réten a mikulástól és az igen ifjú segítõjétõl méretes csoki mikulást kaptunk a pecsét mellé.
Tovább menve hamarosan megkezdtük leereszkedésünket a hegységbõl. A leereszkedésnél, Ervin derülésére, érdekes szökdécselõs technikát választottam a bal térd kímélésére. Szépen le „gyalog galoppoztam” a lejtõn. A túra második felében, Ervin többször is megkérdezte, megyünk-e még egy kört. A kis gonosz. Ez is mutatja, milyen gyorsan regenerálódnak az ilyen fiatalok. Elõzõ este még azt mondta, valószínûleg csak keresztbe beledõl az ágyba, még ahhoz sem lesz ereje, hogy az ágy hosszába forduljon, most meg már kevés a 23 km. A második körrel kapcsolatban azt beszéltük, ha reggel hétkor el lehetne indulni a 7 mérföldes távon, akkor 10 óráig simán visszaérnénk, s benevezhetnénk a 2x7 mérföldre is, s a 16 órás célzárásig kényelmesen meg tudnánk csinálni, hiszen most térdkímélõ üzemmódon, az EP-ken is több idõt töltve a megszokottnál, öt és fél óra alatt teljesítettük a túrát. Az egyetlen akadályt az jelenti, hogy csak 8-tól lehet nevezni. Errõl beszélve gyorsan be is értünk a célba, ahol átvehettük az igazán mikulás hangulatú klassz emléklapot (mikulás túrákról ez az eddigi legjobb) és a kitûzõt.
A túra során sárral alig találkoztunk, pedig a hegységbe föl- és onnan levezetõ lejtõkön, illetve az Z+-on és K+-on, szokott lenni jócskán. Szeretem a Vértest, ami ezen a túrán megmutatja a kellemes sétaterepét és a vadregényesebb sziklás részbõl is ad egy kis ízelítõt. A túra szervezése kiváló.
A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 700 Ft-ért. Használható szürke árnyalatos térképes itiner, kitûzõ, emléklap, az elsõ és utolsó EP-n szaloncukor, Csókakõn csoki, a Rudolf-réten méretes csoki mikulás, a Gyermek-táborban zsíros kenyér, hagyma, alma, tea és forralt bor. Hogy lekváros kenyér volt-e idén, nem tudom, de nem is kerestem.
Egyetlen kérés a tervezõkhöz. Nem lehetne úgy megnövelni az indítási idõablakokat, hogy egymás után teljesíteni lehessen a két távot, s akkor meglenne a 3x7 mérföld, amely táv nekem hiányzik.
Az idei évre befejeztem a túrázást, már csak azért is, mert ma a begyulladt térdem miatt, túraelvonásra ítélt az orvos.
Minden túrázónak és túraszervezõnek Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Újévet kívánok! |
| | | | |
| Hegi Bali | Túra éve: 2009 | 2009.12.07 22:58:43 |
|
| megnéz Hegi Bali összes beszámolója |
Idén csak a 7 mérföldre neveztem. A tömegközlekedés gondjai. Választhattam, vagy rohanok, amit nem szeretek, vagy marad a rövid táv és akkor elérem a buszt haza felé. Maradt ez utóbbi.
Csodálatos reggel, döcögõ autóbuszon Mórra. A helyem elõnevezésben biztosítva.
Tarnai Feri a szokott vidámságával, és természetesen az elmaradhatatlan "Csókakõi körtével" a rajtpálinkával fogad. Mint a muslicák úgy lepjük meg nevezési asztalt. Pillanatok alatt elfogy az éltetõ nedû, s irány a Vértes. Jó tempót sikerült elkapnom, így meg is lépek a mezõnytõl. Egymagamban ballagok, élvezve az akkor felbukkanó nap sugarait, gyönyörködve a táj szépségében. A Török-sánchoz egyszerre érkezem a pontõrökkel, akik szembe jönnek velem, cipelve a kiosztandó szaloncukrot. Pecsét, cukor, majd irány a piros +en tovább. Ez a kis jel lesz egy darabig az útitársam.
A haladás könnyû, itt-ott egy kis sár, és dagonyázó helyek. A gyermektábort elérve még a Mikulás segédeit nagy munkában találom. Szerencsére a forralt bor már elkészült, így két pohárral erõsítem meg magam, fojtásnak rátolva két zsíros brúgót, vastagon hagymával.
A lakoma után folytatom utam a Rudolf rét felé. Nem csalódom, a Mikulás és "Rénszarvas-kisasszony" már ott ülnek. Frissen pucolt dióval kínálnak, majd beszédbe elegyedünk. Kellemes kora tavaszi meleg, így a Mikulásnak nem volt jégbõl a cipõje, sem hóból a subája, s mivel szél sem fújt, így a szakálla sem lengett. A zsákja azonban tele volt. Megkaptam a csoki-mikit, elköszöntem a Mikulástól és robogtam Vajal felé. Közben egy szarvastehén ballagott át elõttem az úton, szinte figyelemre sem méltatott. Földbe gyökeredzett lábbal néztem utána nem akartam megriasztani. Ez az elöl haladók élménye.
Az utolsó pontnál a pontõrök éppen azon mesterkedtek, hogy tüzet gerjesszenek maguknak, mert nekik még sokáig tartott a túra. Kiosztották a pecsétet és a szaloncukor adagomat, s mehettem a cél felé.
Az iskola felé haladva még találkoztam az akkor indulók egy részével. A célban Feri és Zsuzsa éppen az emléklapokat pecsételték amikor megérkeztem. Gratuláció. Mikulás és hóember egymást támogatva a kitûzõn, a lelkemben pedig Istennek hála, hogy Mirai Szent Miklós ünnepén a Kalandozók Klubja által profin megszervezett túra részese lehettem. És még a buszt is elértem hazafelé.
Jövõre is jövök! Gyertek Ti is! |
| | | | |
|
| Jungle | Túra éve: 2008 | 2008.12.17 22:25:39 |
|
| megnéz Jungle összes beszámolója |
2 x 7 Mérföldes Tekergés – Tél
Az elõzõ napi Mezõföldi Mikulás túra nem igazán vett ki az erõmbõl semmit, mert ott kényszerûségbõl a rövid távon indultam. Az idõjárás késõ õszies volt, 10 C° körüli hõmérséklettel. Mórról kiérve a szokásos hegymenet következett a Török-sáncig. Itt megkaptam az elsõ állatláb lenyomatot ellenõrzõ pecsét gyanánt, s némi szaloncukrot. A Köves-domb fennsíkján keresztül kiértem a Csóka-hegyre vezetõ aszfaltos útra. Persze a csúcsig nem kellett elmenni. A Határnyiladékról a Vár-völgyön át leértem a Csókakõi várhoz, ahol ismét frissítettek egy müzli szelettel. Ismét kaptató a Maurer kunyhónál található fáig, ami arról nevezetes, hogy hazánk legtöbb turistajelzésével jelzett fája, összesen 21 felfestést számoltam meg a törzsén. Következett egy dagonyás rész a Kató-hegyen. Itt a Ringló kutyám elemében volt, gázolt a pocsolyákban, mintha muszáj lett volna neki. Leereszkedtem a Gyermektáborig, ahol az ellenõrzõpont az épület tetõterében volt, 1001 gyerekkel… Nem problémáztam, csak épp nem fértünk el, vagyis igen… fülekhez felhúzott karokkal. Megúsztuk… Ja! Itt ehettem is volna,kínáltak étellel, itallal,de… Aztán a Mikulás a Rudolf-réten megajándékozott saját magával 10 cm-es kakaómassza formájában. A kakaót szétválasztottam a többi összetevõtõl a számban, aztán egy köpet keletkezett, azután… ezt már nem részletezem. Ezen a túrán csak hízni lehet, hiszen az ’uccsó ponton, Vajalnál is kaptam szaloncukrot, Ringló nagy örömére. Igazi vértesi hangulatom támadt a séta közben. A Bakony után ide szeretek a legjobban eljönni. A célban muflont ábrázoló kitûzõt és a már tavalyról jól ismert emléklapot kaptam meg. Idén is megcsináltam a Vértes Túrázója éremszerzõ mozgalmat. A 2 x 7 mérföldet 4 óra alatt baktattam végig. A Kalandozók Klubja kitûnõ szervezésben kiváló ellátást biztosított.
|
| | | | |
| nafe | Túra éve: 2008 | 2008.12.14 11:53:22 |
|
| megnéz nafe összes beszámolója |
2x7 mérföldes tekergés tél
GPS-el mért távolság: 22,6 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintkülönbség: 620 m. A szintbõl 40 m-t tett ki a várba vezetõ kaptató.
„Reggel” kilencre beszéltem meg a találkozót Brigivel a rajtba, hogy a kicsik többet alhassanak, no meg hogy a 24 órás szolgálat után könnyebben odaérjek. Kicsit álmosan érkeztem, viszont gyönyörû éles napsütésben vezethettem. Elõre örültem, milyen jó kis képeket lehet majd készíteni. Mire Mórra értem vége lett a napsütésnek, s csak a Vár-völgyben volt részünk belõle pár percig. Sajnos a gyerekeknek nem volt kedvük jönni, így a nevezés után kipakoltam egy csomó enni és innivalót a hátizsákból.
Negyed tízkor végre elrajtoltunk. Kezdtük a szokásos emelkedõvel. Az idei évben, az elõzõ napi esõ ellenére sem volt olyan sáros az emelkedõ, mint tavaly. Tempósan haladtunk. Az emelkedõ derekán, a kisebb csoportok után, utolértünk egy nagyjából 30-40 fõs csoportot, akiket rövid hezitálás után egy kicsit jobban járható szakaszon megelõztünk. Alig vált lankásabbá az emelkedõ, máris elértük az elsõ ellenõrzõ pontot. A bélyegzés után, folytattuk az utunkat. Bizony a zöld jelzés nem túl jó. Elkelt a szalagozás is mellé. Végre megnéztem, merre kellett volna jönnünk az õszi tekergésen. Az se volt rossz útvonal.
Tempósan haladtunk tovább. Az aszfaltúton már ért bennünket a szél, így a túra elején levetett pulóvert fölvettem, mivel tudtam, hogy a vár-hegy lábáig lejtõn fogunk menni. Beszélgetve gyorsan telt az idõ. A Vár-völgyben kicsit világosabb lett. Elõvettem a fényképezõgépet. Néhány kép után kiderült, figyelmetlen voltam. Megtelt a memória kártya. Amíg kicseréltem, Brigiék tetemes elõnyre tettek szert, s el is tûntek a várban. Fotózás után megkezdtem én is a kaptatót, egy egész gyerekcsapattal. Nem volt könnyû megelõzni õket. A várból, kis nézelõdés és fényképezés után, visszaindultunk. Az ellenõrzõ ponton, újabb pecsét, müzliszelet.
Elindultunk a Vár-völgyben, a változatosság kedvéért fölfelé, majd rátértünk a Buhin-völgyre, ami szintén gyönyörû. Szaporán lépkedtünk. A „túljelzett fáig” semmi gond, jó az út. Egy rövid szakaszon, még utána is. Az aszfaltút keresztezéséig viszont végig dagonya következett. Nem volt a legkellemesebb, de ennél rosszabbra számítottam. A Gyermek-táborhoz vezetõ lejtõ sem csúszott nagyon. Eddigre rájöttem, beszélgetés közben, jó lesz,ha figyelem a jelzéseket is, mivel társaim nem foglalkoznak vele. Ha rájuk bízom a tájékozódást, hamar elkevertünk volna, pedig a jelzések többsége jó! A Gyermek-táborban jó kis frissítõ pont. Zsíros és lekváros kenyér, hagyma, alma, tea és forralt bor várt ránk. Igencsak jólesett.
A Rudolf-rétet, a szervezõk által, frissen festett piros keresztjelzésen értük el, ahol a Mikulástól csokimikulást, a krampusztól, a következõ pecsétet kaptuk meg igazoló lapjainkra. A Mikulás Brigitõl kapott egy mikuláscsomagot. Közben érkezett számukra egy kis elsõsegély is a szervezõktõl, forralt bor és tea formájában.
Ballagtunk tovább. Kis hullámvasutazás után, megkezdtük az utolsó lejtõt, a cél felé. Egy kis szaloncukor kíséretében Vajalnál megkaptuk az utolsó pecsétet. Nem maradt más hátra, mint begyalogolni a célba, ahol megkaptuk az oklevelet és kitûzõt. Egy kis beszélgetés után hazaindultunk.
A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 700 forintért, az elsõ és utolsó EP-n szaloncukor, a Vár-völgyben müzliszelet, a Gyermek-táborban a fent leírt kiváló ellátás, és csokimikulás a Rudolf-réten, tehát minden ellenõrzõ pontnál kaptunk valamilyen ellátmányt. Nekem viszont, változatlanul hiányzik a 3x7 mérföldes táv. |
| | | | |
| Pál Lászlóné | Túra éve: 2008 | 2008.12.10 22:52:47 |
|
| megnéz Pál Lászlóné összes beszámolója |
Ismét eltelt egy év. Nagy lendülettel fogtunk hozzá a szervezéshez, hiszen az elmúlt tanévben közel 90 fõt sikereült megnyerni a természetnek és a túrázásnak. Igaz voltak akik kicsit ? nagyon? meghaltak a végére de másnap a suliban lelkesen mesélték, hogy teljesítették a távot és milyen jól érezték magukat. Ez volt a motiváció, mert tömegek mozgatásához az is kell.
Elindult a szervezkedés. Szórólap gyártás , túra bemutatás, határidõ kijelölés.
Rövidesen , már kaptuk is a visszajelzéseket, és 73 fõt tudhattunk magunk mögött. Sajnos az elõzetes számolás miatt csak 50 -en maradtunk.
Elérkezett az indulás napja. Reggel 7 órakor volt a randi a nagy csapattal. Csodaszép napsütésben indultunk el vidáman és tettrekészen.
Nem sokkal 9.00 után megérkeztünk Mórra, én átvettem a lapjainkat ,addig a gyermekek összerakták magukat az induláshoz.
A lelkükre kellett kötni, hogy el nem hagyják a nevezési lapjaikat ,mert nincs se Miki se kitûzõ stb. Ez vicc volt de ezt õk nem tudták.
Az erdõ bejáratánál még mindenki szerelvényt igazított és hajts. Neki lódultunk a hegynek. Bizony bizony többszõr is meg kellett állnunk, hiszen néhányan a gyerekek közül most kerültek "beavatásra".
Szerencsére a szaloncukor mérsékelte az elsõ pontnál az elkeseredettségüket, hogy egy hegyoldal nem lapos, hanem elmekedõsen kaptatós. Mire a Miki Tanoncok lepecsételték mind az 50 lapot, ki is pihentük magunkat, így vidáman indultunk tovább. A zsíroskenyér, forró tea és a 2 km -es táv pozitív energiákat szabadított fel minden kis fürge lábban. Még szaladni is volt kedvünk.
Megérkeztünk és beözönlöttönk a túristaházba. Mindenki kedvére telefalta magát és jólesõen megpihent. Fantasztikus találmány a zsírosdeszka. Árgus szemekkel figyeltek a srácok; persze a tanárok forralt bort isznak. Ez van. Ez már korral jár, mármint a forralt bor.
Ismét kisütött egy kicsit a nap, így nagyobb kedvvel indultunk tovább. Közeledve a 3 ponthoz csapatunk felverve az erdõ csendjét rákezdett egy Télapó nótára, az ajándék reményében. Nem is maradt el a csokimiki, melynek néhányan neki is estek.
A következõ szakasz egy kicsit hosszúnak tünt, hiszen fáradtak a gyerekek, és itt volt egy kis sár is . Nagyobb mocsárra számítottunk az egy heti esõ után.
A hosszú lejtõ végén ismét a megérdemelt jutalom várta a csapatot, bár a télapó helytelenül de diszkriminált. A felnõttek csak két szaloncukrot kaptak. Nem tartott soká , mert fellázadtunk. Megérte, volt repeta.
Innen már pillanatok kérdése volt csupán és már be is értünk a suliba. Minden csemete és persze kolléga is akiket szintén sikerült beszervezni és ez is nagyon jó, megkapta az elismerést és a mindenkinek kijáró kézfogást.
Az út hazáig csendben telt. Elpilledtünk.
Másnap lelkesen mesélték atöbbieknek akik elaludtak , vagy nem jöttek, hogy milyen jó élményben volt részük, és milyen klassssz volt minden.
Köszönjük a szervezõknek és tarsák meg ezt a jó szókásukat jövõre is ! Hiszen jövõre veletek ugyanitt. Üdv mindenkinek! Egy megszállott pedagógus
|
| | | | |
| krajorama | Túra éve: 2008 | 2008.12.09 10:17:17 |
|
| megnéz krajorama összes beszámolója |
2xHétmérföldes tekergés tél
Résztvevõk száma: 409
Verõfényes napsütésben utaztunk Mór felé szombat reggel, de amikor a közelébe értünk, láttuk, hogy a Vértes egyetlen nagy hófelhõbe burkolózik. Visszafordulni már késõ volt, de nem is lett volna érdemes, mert végül egy csepp csapadék se esett. A felhõk miatt viszont hûvös volt, és néha a szél is feltámadt, de ez minden.
Barátném a közelben nõtt fel, ezért a rajthelyet nagyon könnyen megtaláltuk, és az iskola udvarán simán le is parkoltam. Elsõre azt hittem, hogy mikulástalálkozóra jöttünk, annyi piros sapkás ember álldigált ott. Két perc alatt elintéztük a formaságokat, ami most annyiból állt, hogy kifizettük az itinert és már indulhattunk is. A túrán nincs szorosan vett szintidõ, ami elsõre kicsit fura volt, de végül is nagyon szimpatikus volt, mert bárhol le lehetett állni nézelõdni, fényképezkedni.
Nekivágtunk a távnak és negyed óra mulva már az erdõben is találtuk magunkat, ahol megkeztük egy rövid kaptató megmászását. Lehet hogy csak még nem melegedtünk be, de a "rövid" kaptató volt szerintem a legnehezebb emelkedõ az egész túrán. A végén viszont kaptunk szaloncukrot, úgyhogy szerintem megérte :)
Frissen kiszalagozott részen könnyedén elértük Csókakõ várát és alatta a pontot. Itt kaptunk megint édességet, ami csokibevonatú és betonkeménységû müzliszeletet takart. Inkább a szendvicseknél maradtam. Mikõzben tápoltunk, hirtelen kisütött a nap és én elrohantam , hogy fényképet készítsek a várról, de lekéstem róla, mert csak 30mp-em volt.
Rengeteg idõnk volt még, így bár nem volt az útvonalban, de megérte felmenni a várba körülnézni. Megmásztuk hát a várhegyet, közben elgondolkodva, hogy milyen lehetett ezt megtámadni. Meredek sziklák, és még felülrõl lõnek is - ezt kihagynám. A magasból szép kilátás nyílik dél felé, a többi oldalon pedig a Vértes erdejére.
Hosszú szakasz következett a negyedik pontig, általában erdõben, eléggé sáros földutakon. Csodával határos módon nem estünk bele egyetlen pocsolyába sem, így a ponton megkaptuk a finom forralt bor, zsíros kenyér adagunkat. Külön jó volt, hogy meleg helyiségben fogyaszthattunk. Sok iskolással találkoztunk itt, akik a tanáraikkal jöttek, és látszott, hogy már kicsit fáradtak. Többször elhangzott, hogy kicsit több tornaóra kéne ehhez. A következõ EP-n, épp csak egy kilométerre, üdvözölhettük a Mikulást. Újabb csokiadaggal a zsebünkben már csak be kellett sétálni a célba.
Összegezve: jól szervezett, szép és követhetõ útvonalú túrán jártunk, gratula a szervezõknek. |
| | | | |
|
| nafe | Túra éve: 2007 | 2007.12.06 21:30:21 |
|
| megnéz nafe összes beszámolója |
Háromszor hétmérföldes téli tekergés
GPS-el mért távolság: 34,7 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintkülönbség: 755 m.
A meghirdetett létszámkorlátok miatt reggel igyekeztem tényleg korán indulni, így háromnegyed hétkor, már a rajt helyén voltam. Egész úton esett az esõ, s a megérkezéskor sem hagyta abba, ezért ennek megfelelõen pakoltam el a cuccaimat. Az elsõ pontõrségek kicsit megkésve indultak, így a rendezõk kérték, adjunk nekik 10 perc elõnyt, ennek megfelelõen kényelmesebbre vettem a készülõdést. Azért csak rábeszéltük a szervezõket, hogy ne csak 07.10-kor kezdhessük a nevezést, mert akkorra elég sokan összejövünk. 07.20-kor a szokottnál kicsit kényelmesebb tempóban vágtam neki a táv teljesítésének. Amint kiértem a városból, meg is kezdtem a túra legnagyobb szintemelkedésû kaptatóját, megmászni a Vértes peremét. Ha déli, vagy nyugati irányból közelíti meg a hegységet valaki, akkor a hegység peremének megmászásával kezdõdik a túra. Ezen az emelkedõn ízelítõt kaptunk, a ránk váró dagonyából. Mi, akik az elején indultunk, még könnyen voltunk, ezen az emelkedõn, mert volt avar a sáron, s még nem vágta össze senki se. A késõbb jövõknek, már nagyon csúszott. A hegység peremének megmászása, s az elsõ Ellenõrzõpont után, rövid szalagozott, jobbára lejtõs úton értük el a Gyermek-tábort, ahol a frissítõpontot rendezték be, remek ellátással. Zsíros és lekváros kenyér, hagyma, alma, tea és forralt bor! Tavaly még nem volt lekváros kenyér, de többen is jelezték, hogy jó lenne, s a szervezõk ezt az idén, már figyelembe is vették. Bár minden szervezõ így reagálna az anyagi lehetõségek határain belül az észrevételekre!
Még a túra elején találkoztam egy székesfehérvári csoporttal, s velük tettem meg a túra nagyobbik részét. Így a Gyermek-tábortól is együtt indultunk tovább. Mire a Rudolf-réthez értünk elállt az esõ. Szegény mikulás, még nem tudott beöltözni, mivel elég sûrûn jöttek a 3x7 mérföldes távon indulók. Pecsételés után, megkaptuk a csoki mikulást is, egy kicsit besegítve a kiosztásba, majd folytattuk utunkat. Igen kellemes ösvényen, majd utakon értük el a festékgyárat, majd a jelzés után a gyárkerítés mellett mentünk. Az elõttünk haladóknak, s nekünk is sikerült elvéteni, hol kell balra fordulni. Úgy döntöttem nem fordulok vissza, hanem bal kéz felöl kerülöm meg a tavat, mert így is ugyanoda jutok. A többiek jöttek velem. Itt volt a túra egyetlen igazi agyagos, ragadós dagonyája. Kellemes gyaloglás után értük el a piros négyzet jelzést, amelyrõl az szerepelt az itinerben, hogy alig jelzett, ami az idén is igaznak bizonyult. A kezdõ jelzés után, összesen két õsi jelzést találtunk. Szentgyörgyvárnál jobbra fordulva rátértünk a zöld sávjelzésre, amelyet a Géza-pihenõig követtünk. Eleinte egész jól emelkedett az út, s volt benne dagonyás rész is, majd murvás út lett belõle. Ahogy közeledtünk a Géza-pihenõhöz, úgy vált egyre párásabbá, majd ködössé a levegõ. Sajnos, ez évben sem volt szép kilátás, a pihenõtõl. Egy kis szerelvényigazítás, és fényképezés után, megcéloztuk a Pátrácost, ami a Hófejérkébõl ismerõs. Félórával a Géza-pihenõ elhagyása után kisütött a nap. Szép volt a napfényben fürdõ erdõ, ahol minden a reggeli esõtõl csillogott. Amikor a kék jelzés letért az aszfaltról, kicsit elgondolkodtam, lemenjek-e, mivel látszott, hogy az út igen rossz, sáros, s tudtam, hogy késõbb a kék kereszt úgyis keresztezi még az aszfaltot. Végül a dagonyázás mellett döntöttem. Mivel gyérítés volt, az út mellett is csak nehezen lehetett haladni. Egy keresztezõdében, azt hittem, megbír a földút, miközben átmegyek rajta. Nem jött be. Már az elsõ lépésnél bokán fölül merültem a sárba, de késõ lett volna visszafordulni. Szerencsére volt rajtam kamásli, másként befolyt volna a bakancsba is.
A meredek lefelé elõtt elvétettem a jelzést. Láttam ugyan bent, messze egy halvány jelzés alapot, de továbbmentem. 50 méter után gyanús lett. Visszafordulva, rögtön, vagy 6 szalagot láttam, amelyek a lekanyarodást jelezték. Nem tudom, hogy nem szúrták ki a szememet.
Talán azért nem, mert én normál magasságban és távol kerestem a jelzéseket, ezek pedig alacsonyan voltak? Hamarosan ismét a Gyermek-táborban voltunk. Eddigre alaposan megéheztem. Ismerõs családdal találkoztam össze, akik a 2x7 mérföldet járták. Kalóriapótlás után velük folytattam a túrát. Így másodszor is érintettem a Rudolf-rétet, egy kis kitérõt téve a 3x7 mérföldeseknek kijelölt útvonaltól. Ezért lett végül is több a táv és a szintemelkedés is, mint amit a szervezõk beírtak. Ez is azon ritka túrák közé tartozik egyébként, ahol a szint és a távolság is pontos! (Tavalyi mérés.)
A családból két fiú már a túra elején elõrement, el is tûntek, s volt valószínûsége, hogy elõttünk járnak. A Rudolf réten, kiderült, hogy ott még nem jártak. Tovább menve, Mercédesz kitalálta, hogy barkochbázzunk. Mit mondjak, a kaméleonnal megfeküdtem, s a gazellát is csak némi segítséggel tudtam kitalálni. Az idõ viszont gyorsan telt.
A piros jelzésen egy darabig óvatosan kellett menni, mert nagyon sárosnak bizonyult, s lejtett is. Szerencsére az utolsó ellenõrzõ pont elõtt, füvessé vált. Itt kiderült, megvan a két fiú, most vannak a Gyermek-táborban. Hamarosan, gyönyörû napsütéses idõben értünk be a célba.
Tavalytól eltérõen villámgyorsan megkaptuk a pecséteket, az oklevelet és a kitûzõt.
Az elején az esõt leszámítva kellemes idõben túrázhattunk. Sár volt, de nem olyan ragadós, mint a Bakonyban. A Vértes szép, s olyan igazán kellemes sétaterep. A túra ellátása az év egyik legjobbika, ár/érték arányát tekintve pedig a legjobb volt. Nem nevezik ugyan Mikulás túrának, de az általam elérhetõ távon lévõ Mikulás túrák közül szerintem ez a legjobb.
Kevesebbet fényképeztem, mint szoktam, de néhány kép megtalálható a balatonfürediek honlapján (www.bfuredite.fw.hu), a Fotógaléria 2007-es événél.
|
| | | | |
| | |
|
| sunflower | Túra éve: 2006 | 2006.12.04 23:01:09 |
|
| megnéz sunflower összes beszámolója |
2*7 mérföldes tekergés, Vértes, 2006.12.03.
2 fõs állandó csapatunkhoz most egy 3. is csatlakozott, így kocsival indultunk Mórra. Meglepõen gyorsan leértünk, csak a gond az volt hogy épp akkor értünk a suliba ahol a rajt volt mikor egy távolsági busz is meghozta az embereit így a tervezett rajtunk elcsúszott fél órával a sorbanállás miatt. Az itiner láttán azonban minden morcunk elszállt, ugyanis nagyon jó kis térkép, leírás és szintábra volt benne. A rajt körüli tömegben ismerõs arcra leltem, az Eltés csapatból Zalán is nekivágott a tekergésnek. Viszont sajnos õt nem tudtuk megvárni hogy együtt mehessünk mert még voltak elõtte egy páran és a papírunkra már ráfirkantották az indulási idõt és mi pedig elhatároztuk hogy 5 óra alatt beérünk (szintidõ nem volt megadva 17.00ig kellett beérni). Már bandukoltunk is nagyon kellemes túrához tökéletes idõben Mór házikóinak falai közt, utunk elsõ fele ugyanis Móron át vezetett, de hamarosan már bent is voltunk az erdõbe ahol jó kis emelkedõ várt ránk jó hosszan egészen az 1. ep-ig, Török sáncig. Sanyi mester tanácsának köszönhetõen egész jól bírtuk a dolgot viszont baromi sokan voltak (köztük egy hadseregnyi gyerkõc) így elég lassan tudtunk csak haladni, kezdett veszélybe kerülni az 5 óránk. Az 1. ep-n a pecsét mellett 2 szaloncukor is várt ránk azt gyorsan be is flamoltuk és örömmel konstatáltuk hogy a tömeg a rövidebb táv felé vette az irányt. A 2. ep-ig nem nagyon volt szint ereszkedni kellett így jól kiléptünk hogy behozzuk a lemaradást. Bele-bele futottunk a távba amit idáig még sosem tettünk és rájöttünk hogy nem is olyan vész így ezt a taktikát a késõbbiek során is alkalmaztuk. Utunk az országos kék vonalán ment egy darabig. A vár völgy vmi csodaszép volt! A nagykönyvben megírt õszi erdõ, szép színek, mély avar, friss levegõ csak úgy dõzsöltünk! Lassan közeledett a Csókakõi vár amit otthon már elõre kinéztem hogy mindenképp meg kell kukkolni! A völgy menti hegyoldalt egyszercsak lépcsõk tömege törte meg jelezve a várat. A bakonyi odvaskõi barlang esetében már volt tapasztalatom a lépcsõzés örömeit illetõen, de annyira vonzott a vár és a kilátás hogy már tapostam is a lépcsõfokokat. Felérvén egy tábla fogadott: "Felújítási munkálatok miatt zárva!" Egy aprócsaka szolid ejjhajjt követõen rájöttem hogy max a várba magába nem tudok bemenni de a kilátást attól még megszemlélhetem így átvergõdtem a vár túloldalára és megnéztem a települést ami a vár elõtt hevert. Nem volt katarzis.. Viszont visszaérve a lépcsõkhöz a Vár-völgy csodája hevert a lábam alatt, na ekkor már volt! :) Úgyhogy megérte! A völgy végében volt a 2. ep, szabályosan a vár alatt, pecsételtünk, elcsomagoltunk egy mûzlit, magunkévá tettünk egy szendót és indultunk tovább. Vagyis csak indultunk volna, mert az utunk nem tovább hanem visszafelé vezetett. Miután ráfordultunk a Buhin völgyre kellemes emelkedõje és az erdõ szépsége hamar újra derüt hozott az arcunkra. A 3. ep-ig a Vén-cserig elég jó tempóban mentünk volt hogy futottunk úgy tûnt benne leszünk az általunk választott szintidõben. A futáson kívül azis újdonság volt hogy lehagytunk egy csomó túrázót. Nemtom hogy ez csak azért van e mert sokan voltak vagy azért mert javult a gyalogló tempónk.. Útközben találkoztunk az ország legjobban jelzett fájával ami azért kapta ezt a kitüntetõ nevet mert vagy 50db jelzés volt ráfestve. A 4. ep egy kis ereszkedés után a Gyermektábor egyik helységében volt. Betérve egy szolid kis lebuj fogadott minket sok sok falatozó pirospozsgás turistával, zsíroskenyérrel, forraltborral, teával gyömölccsel és egy ajándék csokimikulással és persze a pecséttel! Teljesen el voltunk ájulva! Eleinte az édeni körülményektõl aztán a bortól. :) Az 5. ep-hez a Rudolf-réthez ösztönbõl jutottunk el nagy vidámkodások közepette, köszönet a szervezõknek hogy nem tették olyan messzire! :) Ezután végig mókáztuk az egész hátralevõ utat, kicsit megint veszélybe került a szintidõnk, így megtoltuk a tempót ahogycsak lehetett. Az utsó ep-n a Vajali-domboknál Barna várt minket nagy örömömre és utitársunk volt a célig. Végülis 7 perc híjján beértünk 5 óra alatt. Ami nagy szó ha a túra közepén lehet borozni! :) Egy gyönyörû oklevél és egy még annál szebb kitûzõ volt a jutalmunk!
Nagyon szuperul megszervezett és kivitelezett túrán vehettünk részt, részünkrõl nagy nagy köszönet a Kalandozók Klubjnak!! Jól követhetõ jelzés, szalagozás, egyértelmû útelágazások, hibátlan itiner, meglepik, minden ami kell! A további túráikon ha tudunk ott leszünk!
Képek itt: http://kep.tar.hu/sunflower84
|
| | | | |
| nafe | Túra éve: 2006 | 2006.12.04 21:04:22 |
|
| megnéz nafe összes beszámolója |
3x7 mérföldes tekergés (tél)(GPS-el mért távolság: 32,95 km; összesített szintemelkedés barometrikus magasságmérõvel: 720 m.)
Eddigi túráim során ez volt az, amikor a kiírásban megadott értékek (távolság: 33,3 km; összesített szintemelkedés: 709 m) a legjobban megegyeztek, az általam mértekkel. Csillagos ötös.
Mivel a túrára nem volt ugyan szintidõ megadva, de a cél 17 órakor zárt, ezért a kényelmesebb teljesítés érdekében igyekeztem minél korábban rajtolni. Ez olyan jól sikerült, hogy 7 órakor, elsõként vághattam neki a 21 mérföldnek. Az itineren minden utca neve szerepelt, így könnyedén kitaláltam Mórról, s a továbbiakban is nyugodtan támaszkodhattam rá Az útvonal leírása, valamint az ellátás is megérdemli a Csillagos ötöst. Ez évben 19 tt-n vettem részt Pápa 130 km-es körzetében, s ellátását tekintve szerintem benne van a legjobb 3-ban.
Rögtön az út leghosszabb és legnagyobb szintemelkedésû (208 m) emelkedõjével kezdtem. Ez majdnem az elsõ ellenõrzõ pontig tartott. Itt kezdõdött a szalagozott rész, amelyen kellemes lejtõn értem el a Gyermek-tábort, ahol az ellenõrzõ ponton zsíros kenyérrel, almával, teával, forralt borral és csoki mikulással várták a résztvevõket. Feltankolás után tovább indulva, még mindig szalagozáson értem el a Rudolf-rétet. A pontõr, egy kisebb eltévedés miatt nem ért ki idõben, így mozgó ellenõrzõ pontként mûködött, ahogy találkozott a szembejövõ túrázókkal. Ezt követõen, azt hittem a rozsdabarna színû hegyoldalról, hogy fenyõk törzsét látom, de közelebb érve a Bika-völgyhöz kiderült, a lehullott bükk leveleknek van ilyen szép színe. Érdekes kontrasztot mutatott a fák kékes szürke törzsével. A továbbiakban hosszú ideig a piros jelzést követtem. Ezen a szakaszon a fényképezésnek és GPS-es pontrögzítéseknek köszönhetõen többen utolértek. Egy-két km-en keresztül elõzgettük egymást, majd mivel ennek semmi értelme nem volt, együtt folytattuk tovább. Beszélgetés közben gyorsabban telt az idõ. A bányató elõtt egy rövid szakaszon a piros sáv újra festésekor, valaki úgy gondolta, ne a kerítés mellett, jól járható földúton menjen a jelzés, hanem teljesen értelmetlenül bevitte az erdõbe, egy nem létezõ ösvényre. Nemsokára rátértünk a piros négyzet jelzésre, amire ráférne a felújítás, mivel a leírással megegyezõen tényleg csak elvétve találkoztunk jelzéssel. Szerencsére hamar elértük a zöld sávot, ami könnyen követhetõ. Az úttól kb. 50 méterre láttam és le is fényképeztem, egy olyan tölgyfát, amely egy kõpadka tetején nõtt, s a gyökerei mindkét irányba, vagy két méteren át a padka szélén vízszintesen nõttek. A zöld jelzést követve érkeztünk a Géza-pihenõhöz. Sajnos itt erõsen párás, majdnem ködös volt a levegõ, így a kilátás nem volt olyan szép, amilyen lehetett volna. Az ellenõrzõ ponttól, a zöld jelzésen vissza kellett menni a kék jelzési, s rátérni arra. A Pátrácosnál vezetõ rész ismerõs volt a Hófejérkérõl. Ezen a szakaszon néhol 20-30 cm vastag avar rétegben is gázolhattunk. A továbbiakban már több volt a lejtõ, mint az emelkedõ. Kisvártatva elértük a kék kereszt jelzést, s most már azon folytattuk utunkat a Gyermek-táborig, ahol újra feltöltöttük energia raktárainkat. Újra elindulva, szétszakadt csapatunk, mivel mi rögtön, a már messzirõl jól látható kék kereszt jelzést követtük, míg a többiek, a leírás szerint elõbb kimentek a murvás útra és csak utána tértek rá a kék kereszt jelre. Ezt a lemaradást, már nem tudták behozni a hátralévõ néhány km-en. Készítettem néhány képet a Fazekas-gödrökrõl, majd kisvártatva elértük a piros jelzést, s azon tettük meg az utolsó km-eket. Mire beértünk Mórra, még a nap is kisütött.
A Vértes nem olyan változatos, mint a Bakony, a de többségében a turista jelzések jobban követhetõk., és kényelmesebben járható. Egy nagyon kellemes, jól szervezett túrán vettem részt, ajándék idõjárásban.
|
| | | | |
| mekkk | Túra éve: 2006 | 2006.12.04 16:49:29 |
|
| megnéz mekkk összes beszámolója |
2 x 7 mérföldes tekergés – Tél.
Nos, errõl a túráról csak a Tél hiányzott, bár nekem azért nem annyira. December elsõ vasárnapján idén nagyon jó kirándulóidõ volt.
Nejemmel indultunk kettesben erre a túrára, de nem kellett elsietni, mivel szintidõ nem volt, az érdeklõdõk a 7 mérföldes és a 2 x 7 mérföldes távra akár 10 óráig nevezhettek (megszorítás: 17-kor zárt a cél). A rajtnál 9 óra elõtt nagyon sokan voltak, és (valószínûleg a rövidebb táv) sok kisgyermekes családot is vonzott a szabadba – jó volt ezt látni.
Mórról a Vértes lábáig hamar eljutottunk, majd következett egy izzasztós szakasz az elsõ állomásig, ami Török-sáncnál volt. Mire ide eljutottunk, gyakorlatilag a Vértes tömbjére fel is értünk, leküzdve az összes szintemelkedés durván 1/3-át. Itt már fújt egy kicsit a hûvös szél. A pontnál reggel 7-tõl didergõ fiatalok pecsételtek és osztottak szaloncukrot (kedves ötlet volt, hogy minden ponton más-más állat lábnyomát, egyiken pedig bakancs-nyomot pecsételtek).
Innen jóformán szintben mentünk a Csóka-hegy mögött a Z jelzésen felváltva gyertyánosban-bükkösben, majd a K-n rövid ideig mûúton, mígnem a Vár-völgybe kezdtünk ereszkedni. Köd ugyan nem volt, de szinte végig párás volt a levegõ, a sejtelmes erdõ nagyon megkapó volt. A Vár-völgyben újabb szép bükkös, lenyûgözõ sziklaalakzatok, ez a völgy az egyik kedvencem.
A völgy alsó részében hideg szél fogadott, ami a vár alá kiérve folyamatosan és erõsen fújt. A pontõröket nem irigyeltem. Viszont kaptunk müzliszeletet.
A Vár-völgyben rövid szakaszon vissza kellett menni, aztán a Buhin-völgyön kaptattunk fel a Z-re (összes szintemelkedés 2/3-a legyûrve).
Következett a Maurer-kunyhó közelében lévõ elágazás, ahol, mint az itinerbõl megtudjuk, az ország egyik legjobban jelzett fája látható - tényleg tele van mázolva jelzésekkel :-)
Innen irány K-ÉK, Kató-hegy, majd a Vén-cser. Végig gyönyörû bükkösben, alig gyõzzük befogadni a látványt. Vén-csernél újabb Mikulás-sapkás pontõr, pecsét begyûjtés, és irány a Szarvas-árok menti erdõ, ezen ereszkedünk a gyermeküdülõ felé. Továbbra is lenyûgözõ bükkösben. Megunhatatlan.
A gyermeküdülõ épületének emeletén rögtönzött teaházban maga a Mikulás fogad minket csokival, meg a rendezõk zsíros kenyér – hagyma – tea - forralt bor menüvel, nomeg egy népes csapat széles jókedvvel. Kis pihenés, energiapótlás, és haladunk tovább Rudolf-rét felé. Itt szalagos szakasz következik – ezúttal fenyvesben. Még egy kis szintemelkedést magunkra szedünk, nem vészes. Rudolf-réten pecsét, majd szalagozáson le a Bika-völgybe, újabb varázslatos bükkösben.
A völgybõl kiérve az utolsó kis emelkedés következik köves úton – ez utóbbinak nem örülök, de a kikandikáló napnak igen. El is kísér minket már a célig. Az erdészeti utat a P-n elhagyjuk, és most már csak ereszkedés következik. A vajali ponton megint szaloncukrot kapunk, és a pont után hamarosan ki is érünk az erdõbõl. A reggelrõl már ismerõs útvonalon megyünk vissza Mór utcáin át a célig, de most hosszabbnak tûnik a fránya aszfalton és betonjárdákon az út. A célban szívélyes gratulációhoz emléklap és kitûzõ jár.
Szép helyeken vezetett a túra, az idõjárás kegyes volt, nagyon jó élmény volt - köszönet a szervezésért! |
| | | | |
|
|
