Túrabeszámolók


Budaörsi Dolomitok

panareaTúra éve: 20162016.05.16 19:31:20

 Budaörsi Dolomitok 23


Végre egy szép esőmentes nap a hosszú hétvégén, egyéb programjaim (és kisebbrészt az eső) miatt, kimaradt a szokásos szombat-vasárnapi túrázás, nagyon hívogatott már a természet... (nyüszögés on) Kicsit amúgy is magam alatt vagyok mostanában... (nyüszögés off)  


Nem túl korán, 1/4 9-kor indulás, és mindjárt egy jó kis kaptató a Kő-hegyre (1. EP)... Az aszfaltos szakaszok ugyan nem a kedvenceim, meg a lépcsők se, de most valahogy jól esik... Mindegy, csak ne otthon a város közepén, a kilátás meg gyönyörű, hamar fel is érek... A szél fúj, kicsit meg is fájdul tőle a fejem, de megcsodálom a látváyt, pár fotó, és irány a Törökugrató felé.... Városi szakasz megint, ahol gyakran elkavarok. És ez most nem az itiner hibája, az tökéletesen jól leírta, csak bambán megyek pár másik túrázó után, a szalagozás eltűnik, eltévedtünk... Telón térkép megnéz, és egy szintén elkavart túratárssal, Gáborral indulunk vissza, rálelünk a helyes útra, még megmászunk 2 puklit  (távhoz képest jó kis szintes túra ám ez), átkelés a főúton, majd jöhet a Törökugrató (2. EP) ... Azért most könnyebben ment felfelé, mint a Sárga 70-en... Fent szintén páratlan panoráma, de a szél is kitart, így nem sokat időzünk, irány lefelé... majd ismét felfelé a sárgán a Huszonnégyökrösre...


Túratársamnak mesélem, hogy a S70-en kissé már bezombulva itt a házakat bírálgattuk, ez szép, ez ocsmány, pedig nem 2 fillérbe került felépíteni egyiket se, de kinek van ízlése, kinek nincs...


A Huszonnégyökrös tetején még sose voltam, megint egy csodás kilátóhely, és önkiszolgáló pecséttel ellátott 3. EP, innen szép kellemesen szintben haladó út a sárgán, ismerős terep, ezt a részt nagyon élveztem, főleg azokat a szakaszokat, ahol erdőben haladtunk, és kevésbé éreztem a szél fejfájást okozó hatását...  Gáborral túrákról beszélgetünk, bele-belekocogunk, és hamar itt is a Vitorlázó emlékmű és a 4. EP, ahol keksz és alma az ellátmány, pont jókor, kezdtem icipicit éhes lenni... Tovább Csillebérc felé, icipicit saras úton, sokkal rosszabra számítottam az előző napi esők miatt, de egyáltalán nem vészes... Az EP előtt a lejtő szinte kínálja magát a futásra, nem saras, nem köves, így meg is toljuk lefelé, és akkor elérünk a "terülj-terülj asztalkám"-hoz. Fantasztikusan finom friss, ropogós héjú, belül puha kenyér, nutellával eteti magát, 2 szeletet is befalok... Aztán indulni kell, vár a Rupp-hegy (5. EP), erre se voltam még, szépen karbantartott tanösvény van itt, a csúcson szintén önkiszolgáló EP a magyar zászlónál, és innen már tényleg közel a cél... Még a Tűzkő-hegyi parkerdőt látogatjuk meg, ez is új nekem, egy másik tanösvény, szép táblákkal, pihenőkkel, nagyon tetszett. Némi nápolyi és sós mogyi (meg aki kért, annak kávé is, mi kihagytuk), és már csak némi aszfalt a célig, ahol átvesszük az oklevelet és kitűzőt. A célban meglepetésemre Marcsival és Zolival futok össze, nagyon örültem a találkozásnak!


Gábornak köszönöm a kellemes társaságot, maga a túra meg egyszerűen tökéletes volt, a szervezőknek csillagos ötös, az itiner (fullextrás, szöveg, táblázat, résztáv és szint adatok, szintmetszet, térkép, minden volt benne), az ellátás, minden szuper volt!