Túrabeszámolók


Pázmándi TOPorgók Éjszakája

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016
 Túra éve: 2015
Forrai U96Túra éve: 20152015.07.19 10:17:01
megnéz Forrai U96 összes beszámolója

 2015 Pázmándi TOPorgók Éjszakája / 28 / Rajt: 19:24 Cél: 2:54 Rajtszám: 96 TúraTárs: SA Rajtszám: 97


SA ötlete a 3. TTúrájára egy éjszakai... 2015 az elsõ túraéve. Nekem 20120701 az elsõ a Szurdok 40/30-cal Tamás Csaba akkori Túratárssal, 30. TTúrámra én is éjszakai mûszakot vállalok, megcsináltuk. Mielõtt írok; Nánási "Ottorino" Ottó írása az egyik legjobb, alapul vettük, igaz; õk fordítva kellett akkor menjenek. 


Dunaújvárosból délután indulunk busszal, jó drágán a nevezési pontig, és még 1 km-ert sem teljesítettünk, :D Ja. ÕÕÕÕÕ; Benevezünk, kiülünk 1-1 sörre ... a padra; Jön Nagy Dávid és Dienes Áron! Fotó. Sokan 14-eznek, kiugrunk még a kocsmába 1 - 1 - 1 Kõbányaira... aztán 19:24-kor elindulunk elsõ ellenõrzõpontunkig.


1. ep.: Pázmánd-forrás: Még világosban, világos. Tovább haladunk napraforgómezõ mellett, és látni a 2. ep.-t, meg a 14 km-es távosok Csúcsos-hegyét, átmászunk a kerítésen, részegen itt már fel is adhatod. Szépen jelölt az út. Felfelé haladunk.


2. ep.: Nyír-hegy ( Magos-Kõ ): 4870 m-nél van, a pecsét egy gyöngyvirág. Megállapítom itt szép kis itiner A/6-osra hajtható, a Mátra 60 itinere is A/6... :D De más az a Túra. Szalagozáson, majd az S sávon megelõzünk egy "Rockbandát", akikre azt mondtuk hogy nem érnek be, de beértek... 


3. ep.: Meleg-hegy ( 352 m, asszem ez a legmagasabb hegy a Velencei-hegységben ): Még világosban egy Családnál pecsételtetünk. Ezt követõen a P sávon meg a Z +-en Gyapjaszsák felé már fejlámpa van a fejemen. Meg-megfordulunk jön a "Rockbanda"! 


4. ep.: Gyapjaszsák: 21:45. Sokszor nem látjuk rendesen az S+-t innentõl kezdve. Atán meg élesen jobbra Vörösmarty-Présházig.


5. ep.: Vörösmarty-présház: 22:15. Ez a présház hol van? A pontõrökkel jót beszélgetek; Elmesélem pl.: hogy 1997-ben szemben a Velencei-Tó partján nyaraltunk 1 hetet; A [ MISA SZPUTNYIK - SZOVJETUNIÓ LÁNYOK, ASSZONYOK Ifi Szállón ] és Nanát hallgattunk zenegépben, meg U 96-ot is... A diszkó is üzemelt, meg a KERTMOZI elsõ Blikkre... :D Zsíroskenyerezünk. 


6. ep.: Bence-hegy: Emelkedve érjük el. Erdei padon az ep.! Egy másik erdei padon SA imitálja a "jövõt"; :D Visszamegyünk; a közútra, naaaaa, hol a Sárga? OTT. JÓÓÓÓ. Szépen haladunk, semmi nagy változatosság...


7. ep.: NADAP-ALAPPONT: Kerékpárt ábrázoló pecsét, meg utolérjük Polónyiékat, illetve találkozunk újra a Rajtban megismert szépleányzóval" ... Pálinkát oszt VALAKI, de mi sem élünk vele, gondolunk a Zsidó-hegyrõl lemenetre. Mondja a pontõr: " Ilyet nem tapasztalt. " Én se szoktam azért elmenni a jó spiritusz mellett, igaz, de van kivétel, addig jó nekem, MÉG... :D :P Nadapon egy autó száguld át éjfél elõtt pár perccel... Egy kicsit Stephen Kinges a környék. Szalagozáson tovább majdnem ugyanoda ahol korábban elvált a 28 a 14-tõl, jobbra fel a Csúcsos-hegyre, Crosspályán csúszkálunk...


8. ep.: Csúcsos-hegy: 00:05. Kö-szíí. Köves úton le. Elõtte azért ücsörgünk és nézzük a Velencei-Tó fényeit! A P háromszögön le, majd a P sávon, a fenyvest elérve a jelzés az út mellett FENT! 11 m-re azt hinnéd megy a fenyvesbe a túristaút, nem!!! Jól ki kell nézni Jobbra a P sávra hogy a jó úton haladsz! Ilyet egy ritkás pilisi túristaúton tapasztaltam 700 m körül, ahol 65 m-es bükkre festik a jelet melléd FEL! És nem sok fa van... A Fenyvest elhagyjuk egy Hídon átmegyünk, egy "pontõri autó" után fel az ep.-re!


9. ep.: Cseplek-hegy: 22,55 km-nél. Két pontõrlány, egyikük alszik. Visszereszkedünk a P sávra. JÖN a:


10. ep.: Zsidó-hegy: a 3 keresztbõl 2 maradt... Közel 2:00-kor elindulunk a Túra legdurvább szakaszához a sziklaszoroshoz, este üt, nappal elhagyva Pázmándot felnézve rá Röhögsz nagyokat! Óvatosan megyünk le, osztom Ottó ( Ottorino ) írását...


11. ep.: Malom: Pecsét. Tovább a P +-on.


aztán beérünk 2:54-re! 7 óra 30 perc alatt. Eszünk egy-egy szendvicset, 1 órát ülünk aztán gyalog Velence, mire Velencére érünk reggel van. Itt bemegyek az Erika Csemegébe Vasárnap, Élõben megnézzük a korábban emlegetett MISA SZPUTNYIK Ifi Szállót, meg kimegyünk a Plázsra. 9:07-kor ÚJ kék-ezüst vonattal Délibe, majd Dunaújvárosba. ... Szép képek készültek, és még egy kertlocsolást is megejtek, ugyanis nem tudom 2016-ban mi lesz, de most Kánikula van. Csá!


www.facebook.com/laszlo.forrai.16/media_set


©2015. Forrai U96, SA. Dunaújváros. V 1.0.28.2015.


 

 
 
 Túra éve: 2013
bullwTúra éve: 20132013.07.12 19:42:46
megnéz bullw összes beszámolója

 http://bullw.blogspot.hu/2013/07/pazmandi-toporgok-ejszakaja-28.html

 
 
tetova hegyi teveTúra éve: 20132013.07.09 15:01:35
megnéz tetova hegyi teve összes beszámolója

elfogult esti tevetrapp


nekem ez kedvenc teve terepem, s az alkalom sem elsô, hogy futom ezt a túrát. most késôbb kezdek cica túratársait bevárandó. párásan perfekt idô, gyors zuhany saját nedveimben. hamari szembesülés a felhigultságra fogom egyszerûbb népekkel. átmászás a drótoson és laza galoppozás a nyír(j)szegény Nyírjesre. újabb 3. típusú, de most fiatalok. Meleghegyi felfele mélázok a fesztiválozó melegeken. marad az alma és a jegeskrémes is. tempóm ilyeneket most nem engedélyez. gitárzenés gyapjasozás, a pálinka is marad az üvegben. kedves nekem a sárga kereszt útja, jó érzés most is rajta. féltávnál a zsíros kenyerek, a tetôn  magányos pecsétes. a szintezésire már lámpát kapcsolok. a Csúcsos felé visszafordítok néhány tévelygô-túljött 28-ast. a hegyen már nyüzsgô rövidtávosok. lefelé lökdösôdve, a betonon félreugrálva tudok csak elôre. a Cseplek elôtt cica csókja, utána artikulátlan egyszerûek. de itt el is fogynak a népek. a Zsidó picit megviccel, de csak pár lépéssel teszek többet a kelleténél. lefelé pici fék, sorjázó botorkálók. a falu elôtt még utánam ordít egy erôsen frusztrált lény, de már ez sem zavar. megvan a malom, de a végét megint nem találom meg. az úton érem el kocsmát s nyalom el a 2 gombocóst.


jó kis túra ez, nekem megunhatatlan. idôm idén a legjobb. talán a kitûzô is frissül jövôre, mert jönni szeretnék. sok köszönet a rendezésért

 
 
olsenTúra éve: 20132013.07.09 10:49:59
megnéz olsen összes beszámolója

 szia emberek,Pázmándon jártam..


vonatot lõttem közlekedési eszköznek,ez sem rossz gyalogolni,igaz,Kápolnásnyék helyett Velencén áll meg és még pótjegy is kellett,így jár,aki pórul..mérgemben gyalog teszem meg az utat a rajthelyig,ez plusz hét és fél,de a rajtnál már sürög és forog a helyi erõ,biciklivel és gyönyörû lányokkal   (asszonyokkal?),elpárolog a veríték a homlokomról,közben nõi ismerõs érkezik pasassal,..de elõször rajt van,idõt kapok és mehetek,a hosszabbikat lövöm..pelenkát és fejlámpát készültségbe..


Tûzoltószertár,cseresznyét szüretelõ népek,barátságosak,köszönnek és biztatnak,jól nézhetek ki..nyakamon az elsõ pont,ahogy elmarad az utolsó ház,forrás van..vizet látok és némi segédlettel okát is felderítem,itt is vegyes a pontõrzés ivarilag,melegfesztivál ide vagy oda,egyedül tolom a távot,engem ezek a dolgok csak távolról érintenek és nyakoncsípnek és nem eresztenek,a hülyeség szabadsági foka tombol,a szõlõsor és a szotyiültetvény naplementében úszik,vadul fotózok  és átkelek a hídon,helyi erõ ér utol és elhagy,talán kistávos,mert nem mászik a kerítésen,vélem,én mászok..és haladás van,igyexem a világost kifogni,mert a holdfény és a csillagok bizonyosan lassítani fognak..vidám fiatalok szemben,hétévestõl huszonhétig,és máris a második pont a nyakamon,két fiú,bajuszos öreg és gyermeke,jót bélyegeznek és usgyi van,a helyi erõ utólér,kiderült,benézte – vagyis betelefonálta a kitérõt,jó ez a mobil,és darabig együtt adjuk elõ innen,nekem ugyanis elektronikus segéderõ áll rendelkezésemre,be is kapcsolom,mert sötétedik,azaz éjszaka várható..itt már többen hagynak állva,nálam is sietõsebb az útjuk,bánatosan bandukolunk a palival,aki Pali és mérnökember,ezért a következõ ponton jégkrémet kapunk..nem viszem haza,itt beburkolom,és éjjeli-alkonyi képekkel próbálkozom,ezt még majd gyakorolni fogom, és innen Meleg-hegyi elvonulást rendezünk,a GPSre hagyatkozom a következõ pontig,két srác csapódik,négyesben bizonytalankodunk,mivel a jelek   csak szünetekkel fogyaszthatók ezen a szakaszon,de megvan a Gyapjaszsák,tokaji bort kínál a zenész,teljes a komfort,ismerõs túratársnõ ér utól barátjával,örömködünk és otthagyjuk,tart a melegroham,szivárványfiúkat utánzunk,éjfél elõtt vagyunk és harminc fok a celziuszok pozitív oldaláról..séta a sárga plusszon,az elektronika tud rövidebbet,de az itinerre hagyatkozunk,utóvégre éjszaka van és csillagok,zsíroskenyér a következõ ponton,jólesik,mint az elismerés,és felmegyünk a Bence hegyre,ha már itt vagyunk..vissza a is kell innen térni,és haladni a szintezési pontok felé,amik gránitba jelölõdtek,kettõ is,kellene még,mert három az igazság és a köztársaság is,és lehetne belõle üzletet nyomni,ez lehetne mondjuk „nemzeti talppont”,ehhez képest kellene újrarajzoltatni Európát..nna,ezen még ötletelni kell,de nem sokat..pontõr osztja sötétben a pecsétet,és mi is sötétben hagyjuk szegényt,sétálunk tovább öt kilométerrel óránként,hiába,a fény kevés,bár sok a csillag,mint a magyar nép tengerében amúgy is..büfé fexik elõttünk,frissítõ célzattal,és vonulunk flaszteron egy keveset,mert aztán a Csúcsos hegy,amit messzirõl világosban felmértünk..valóban,kemény fölfelé,de nem hosszan,éppen csak bekóstolunk,csoki és lefelé,összesodródunk ismerõsökkel,mert itt az elõzés nehézkes,és valaki tartja és diktálja a tempót..megint beton és a Cseplek hegy,amit bizonyosan a felfedezõ keresztelt meg,is innen pedig Zsidó hegy,amit alapos helyzetértékeléssel és tekergéssel közelítünk,Reni és Emõke segít,mint helyi erõk,ugyanis lassan mindenki állva hagyott,pedig van gps-em is..a gyerekek segítségével veszem az akadályokat és máris malom vize csobog,láthatatlan,de bizonyosan úgy van,erõsítenek meg azok,akik nappal is itt élnek..fogy a táv,egészen nulláig,és ez a célt jelenti,körtúra esetén ez gyakorta azonos az origóval is,jelen esetben is,rántott hús olajon és kitûzõvel,gratula mindenkinek, fürdõközösségek alakulnak autózásilag,mivel a busz még aluszik ilyenkor..


és van,aki közönségesen tovagyalogol..egy remek túra élményével lábaiban és elméjében,remek szervezés és minden klappolt..persze,máskor is,örömmel

 
 
 Túra éve: 2012
huszia64Túra éve: 20122012.07.18 16:26:04
megnéz huszia64 összes beszámolója


Pázmándi TOPorgók Éjszakája


avagy barangolás a Velencei-hegység csillagporos ösvényein


 


Prológ


     Közeledett július elsõ hétvégéje, az immáron 5. alkalommal megrendezésre kerülõ éjszakai TOPorgás idõpontja. A héten a nappali hõmérséklet 38 fokkal megdönt minden eddigi rekordot, de az éjszakák sem akarnak a dicsõségbõl kimaradni.  Két héttel korábban még emberi idõjárási viszonyok között bejártuk a túra útvonalát és begyûjtöttük a talált szemetet. Most viszont mindenki aggódva figyeli a meteorológia elõrejelzéseit, és enyhülésért esedezik. Aztán csütörtök éjszaka hirtelen minden megváltozik. Óriási vihar csap le a vidékre. Orkán, villámok és ömlõ esõ. Reggel pedig újra kezdõdik a kánikula. A péntek éjszaka lekopírozza az elõzõ napot, igaz kissé szelídebb kiadásban. Viszont a szakértõk szerint ez volt a zivatarok vége és napközbenre is enyhülés várható. Így lett.


      Elérkezett a szombat reggel. Nyolckor egy utolsó egyeztetés. Kiderül kevés az esti pontõr. Sebaj, segít a család.  Az idõ kellemes, de az éjszakai fényvisszaverõs útjelzõ bójákat még ki kell rakni.  Sajnos eddig „néphagyomány” volt a jelzések eltûntetése, átrakása bizonyos területeken, így az utolsó utáni pillanatra terveztük be az útvonal kijelölését.  Délután kettõtõl ötig Sipi, Imi és én három szakaszokra bontva be is jártuk az útvonalat. Közben Pázmándon a többiek Heni vezetésével állították fel a túraközpontot. Lassan fogadó készek lettünk.


A rajt    


     Épp az utolsó asztalok és padok kerültek a helyükre, mikor fél hat tájban, a menetrendszerinti távolsági busszal megérkeztek az elsõ fecskék. Innentõl folyamatos lett a hátizsákos figurák áramlása.  A pontõrök készülõdtek és lassan mindenki elindult leendõ állomása felé.  Én eredetileg kerékpárral akartam kimenni a 8 km-re lévõ pontomra, de Judit, aki az elõttem lévõ második állomás vezetõje volt, velem együtt indult, így hát tolva a bringát gyalogoltunk.  S mint késõbb kiderült ez szerencsét hozott. Bõven volt idõnk, így betértünk egy kávéra a „Gesztenyébe”.  Öt perc és már úton voltunk újra. Már látó távolságba került az elsõ pont, Pázmánd-forrás mikor távoli zaj ütötte meg a fülünket.  A falu határában feltûntek az elsõ túrázók. Hét óra tíz volt. És pánik lett.  De csak egy percre. Második kozmikus sebességre kapcsoltunk, elértük a szõlõket. A többiek úgy is megállnak csekkolni, szereztünk egy kis elõnyt, De mi lesz, ha futnak?! Az elõny nem elég. És ekkor megszületett a nagy ötlet. A bicajom csomagtartós. Igaz a túrazsákok dugig vannak, de a szükség törvényt bont. -  Judit, pattanj fel hátra !


     Hrabali történet, Menzel féle rendezésben. A szõlõ hegy lejtõs, vízmosta földútján egy kerékpáron két õrült száguldozik talpig hátizsákban a szõlõsorok között a völgy felé. Judit a dugig tömött, amúgy is labilis túra táskák tetején, életét próbálja menteni, miközben én a kátyúkkal küzdök, és remélem nincs a közelben senki egy kamerával. Öt-hat perc életveszély, de nyertünk bõ fél órát. Így már minden egyenesben.  - Gondolom én. – A vadkerítésnél Judit átmászik a létrán, nekem ott a következõ hegy és a tetején a pontom.


Az osztogatás


     Már csak az utolsó száz métert kellene megtennem, mikor észreveszem, mégis csak él a „néphagyomány”.  A jelzõbóját lekötötték a lefelé vezetõ ösvényrõl és egy másik elejét jelölték ki vele. Leszedem a megtévesztést és lerohanok a turista jelzésig. Szerencsére az alsó irányító tábla a helyén, de a kis ösvényt újra kell jelölni. Mire felérek, Imi már a tetõn vár az ellátmánnyal és az elsõ három túrázóval. Gyors pecsét, egy-egy  jutalom jégkrém és már minden a helyén. Van idõ berendezkedni.  Kellene jönni egy büfés autónak is de az még sehol. Viszont a szomszédban táborozó rádióamatõrök hoznak áramot.  Lassan szürkül az erdõben és a fák között feltûnnek a fejlámpák.  Megindul a tömeg.  Gyors pecsét, rajtszám regisztráció és a jutalom jégkrém. Mindenki elégedett. Befut a büfé. A hideg italok a siker biztos zálogai. A világító hûtõ, meg a szúnyog áldásé.  Lassan felélénkül a szél, így a vérszívók elülnek.  Gyorsan fogy a jégkém. Sebaj van bõven ízletes õszibarack.  


     Jönnek helybéliek, ismerõs túratársak közelrõl, távolról és sok-sok új arc is. Tíz óra körül Pest irányából elkezd villámlani. Néhányan pánikba esnek, de az idõ nem közeledik. Szikrázó a csillagos égbolt. Befut Andris a tavalyi „malom õr”.  Kicsit fáradt, a többiek jót szórakoznak rajta. A nép folyamatosan érkezik, pecsét, barack, majd az indulás elõtt a büfé kocsi és tovább. A kivilágított üveg hûtõre ki kellene írni, „Üvegtigris”.  De mi van, ha megjelenik Csoki a Babettával?  Ötlet elvetve.  Féltizenegy. Népes gyerekcsoport érkezik az éjszaka közepén. Ismerõs arc vezeti õket, Mónika a pázmándi polgármester. Õsszel már hozta az akkor hatodikosokat és három saját gyerekét, úgy látszik akkor bejött a nappali TOPorgás, s most itt vannak az éjszakai hosszú távon is. Harsányak, jókedvûek, és maszatosak a barackoktól. Egyre gyérül a beérkezõk száma. A rajtlista szerint is majd mindenki felért.  A pont tizenegykor papíron bezárt, de hárman még kinn vannak. Maradok, a büfé a faluba visszaindul.  Éjfél után megérkezik Judit a Nyír-hegyrõl. Nála sem voltak az „elveszettek”. Zárok és átmegyünk söprûbe.


Söprés


     A Gyapjaszsáknál Hegeda csak ránk vár, elmaradhatatlan petróleum lámpája világít a pihenõ rönkasztalán. Közli, fenn alszik, hozott hálózsákot. Tovább indulunk, miközben begyûjtjük a kihelyezett táblákat, és bójákat. A Vörösmarty-pincénél Zoli és Marika a szokásos központi frissítõ pont. Zsíros és margarinos kenyér, hagyma és ásványvíz. Frissítünk miközben lassan összepakolnak. Ekkor a kanyarban feltûnik három vidám alak . Ahogy kibontakoznak a sötétbõl megismerem õket. A fehérvári kommandó, Laci, Robi és egy fiatal hölgy.  Õk az elveszettek! Még a második pont elõtt benéztek egy kanyart és elmentek a tizennégyesek útvonalán. Megmászták a Csúcsos-hegyet, mikor a túl oldalon rájöttek a tévedésre. Viszont megvolt az ellenõrzõ pont pecsétjük … ?  Így már teljes volt a létszám.  Gyors telefon a következõ pontra, várják meg Laciékat.  Kapnak egy kis frissítést és sietve távoznak. Bezárjuk a pontot. Megállapodunk, hogy mivel már mindenkirõl tudunk, a többiek kocsival visszamennek a sport központba, én bringával besöprök.  Hajnali fél négykor Pázmándon is vagyok. Mindenki beért, kivéve a 85,86,87. Laciék ! De hol a ….ban vannak? Öt órakor feltûnnek a kapuban. Már senki nem kérdi merre jártak.  Megrohamozzák a büfét és begyûjtik a célban járó rántott húsos szendvicset. Nem hiszik el, hogy a hús még meleg. Bizonyítékul kapnak repetát is.


A hajnal


     Végül beért mindenki. Lassan újra megvirradt.  A padokon csak néhányan pihennek, õk az elsõ hajnali buszt várják.  Tukmáljuk õket szendviccsel, hússal, de már tele vannak. A büfé is pakol, mindenk kikérik az utolsó italokat. Egy –egy  ital és szendvics mellé lerogy a rendezõség is.  Jó hangulatban, sikeresen lezajlott minden. Kegyes volt az idõjárás, tökéletes túraidõ kerekedett. Összességében 350-en TOPorogtak ezen az éjszakán a Velencei-hegység csillagporos ösvényein, az ország minden részébõl érkezve. 169-en tették meg a 28 kilométeres nagy távot, s még ezt is tízzel megfejelték a 14-esek. A visszajelzések alapján sikeres, jó túra volt, az októberi eleji õszi 45-ösön biztos találkozunk a legtöbbjükkel. Addig kis pihenés, és irány nekünk is túrázni.


Köszönet            


     S végül, de nem utolsó sorban álljanak itt, akik nélkül nem jöhetett volna létre ez a sikeres rendezvény : Imi és Sipi az elnök”úr” és helyettese a két motor. Heni, aki a rajt-célban kapott idegbajt. Menczel Feri és Csongi a Forrás õrei, Nemes Judit a Nyírh-egyrõl, Hegeda a Gyapjaszsák lámpása, Zoltán és Marika a zsíros deszkák felelõsei a présháznál. Zsuzsa és Zsófi akik beugrásukkal kihúztak minket a csávából és felültek fényeskedni a Bence-hegyre. Orisek Judit, aki friss vízzel várt az alappontnál, Betti, aki csokival édesítette az életet a Csúcsos-hegy csúcsán. Burci, aki kibírta a Cseplek-hegy huzatát, Torma Csabi a Zsidó-hegy keresztjeinek õre, Lukács Marika, aki a malomnál osztotta a pecsétet és a vizet, valamint jómagam a Meleg-hegyrõl, a jégkrém és barackok ura.


Valamint ki kell emelni azt a személyt, aki évek óta biztosítja a friss meleg ételt a célban, s idén is végig kitartott, hogy minden beérkezõ frissen sült rántott húsos szendvicset kaphasson, köszönet Juliska néninek! Valamint mindazoknak akik jelenlétükkel megtisztelek bennünket!


Epilógus


     A következõ hétvégén került megrendezésre Sukorón az Éjszakai Gyapjaszsák túra. Néhányan közülünk részt vettünk rajta, százötven túratárssal egyetemben. Itt viszont az égiek nem voltak kegyesek, és éjszaka egykor lecsapott a vihar. Szerencsére mindenki épségben megúszta az elemek tombolását, néhányan, mint Sipos Csabi és Csongi szó szerint szinte úsztak a hegyoldalon hömpölygõ vízben.


     Legközelebb a Velencei-hegységben október 6-án kerül rendezésre teljesítmény túra. Az õszi TOPorgón 45,35 és 20 kilométeren, valamint  a 8 kilométeres családi TOTYorgón  teheti mindenki próbára edzettségét.


Részleteket a http://pazmanditoporgo.hu oldalon találhatnak az érdeklõdõk, illetve képeket a túráról a http://eeonline.gportal.hu/ címen, a galériában .

 
 
nim69Túra éve: 20122012.07.09 20:26:57
megnéz nim69 összes beszámolója

Nekem elsõ éjszakai túrám volt a Toporgók 28-as távja ezen a tájegységen.


Nagy várakozással vágtam neki a távnak, ami, mint az utána nézés során kiderült kicsit pontatlanul volt meghírdetve. (A kiírásban 680m-es szint az itinerben és a honlapon is 912m-re volt írva és úgy gondolom ez volt a helyes így teljesítés után már mondhatom. S az itiner kivastagított útvonala kicsit megtévesztõbb volt, mint a honlapon lévõ vonalas jelölés - lásd S+ jelzés követése, Gyapjaszsák ell. pont kihelyezése, ahol még az elõjelzõ ell.pont következik lapot sem láttam. Néhány tucat embernek ez plusz km-t jelentett.)


De a negatívumok után jöjjön a dícséret az útvonal és az ellátás remek volt, kedvesek voltak a pontõrök és a szervezõk is.


Az indulási kis csomag máris megalapozta a jó hangulatú útrakelést, majd még a melegben a városból való kigyalogolás után a kanyargós szõlõs és kukoricás után feltünt az elsõ ell. pont. Aztán a létrázás és kis szintemelkedés után még mindig világosban a második pecsétet is begyûjtöttem, s irány a Meleg-hegy, ahova már tényleg kimelegedve értem. Jól esett a frissítõ jégkrém. Aztán a csúszós, morzsalékos lejtõ után a Gyapjaszsák ell. pont mellett elmentem úgy, hogy nem vettem észre, hogy szemben beljebb ell. pont van, de ezt csak a S+ on haladva már a kõkerítést elérve és az út folytatását keresve döbbentem rá. S így voltunk ezzel jó páran. Mikor visszamentem, legalább egy tucat ember volt ott, aki kihagyta a pontot. Aztán kis kerülõvel bár, de a S+ folytatását is megleltük és a  Vörösmarty présház pontnál várt a terülj asztalkám zsíros kenyérrel. Én a következõ emelkedõ miatt (Bence-hegy) nem ettem, de többen jó ízûen falatoztak ott. Az 5. pecséthez az út nem is volt túl meredek, s remek "kilátás" volt a hegytetõrõl. Aztán a szintezési alapponti pecsét után az itinerbõl kimaradt, hogy elérve az aszfaltot elõször balra folytatjuk utunkat emelkedve ( az itiner azt írta,:"A  P – t követve erõs emelkedõ a keresztezõdésig. Itt jobbra a villany trafóig".- elkeveredési lehetõség). De kis kitérõ után megint a helyes úton jártam már. A Csúcsos-hegyre felvezetõ itineri szövegezés nagyon tettszett: "Irányító tábla következik, s megcélozzuk a hegy tetején a villogó piros fényt" -ez már messzirõl jól látszott. Jól is esett ez ajándék csoki a pecsét mellé. Aztán ismét meredek lejtõn ereszkedés és irány az újabb hegy: a Cseplek-hegy. - Ebben a túrában az volt a "jó", hogy a szint, általában a hegy lábánál kezdõdött, aztán meredeken fel és úgyszintén le. - További menetelés már csak egy hegyet  (Zsidó-hegy) hozott utunkba, ahol szintén megtévesztõ volt a jelzés, mert a jobb fán lévõ fényvisszaverõ jelzõ után pár méterre a felvezetõ ösvényen volt a következõ jelzés csak. Pár ember itt is, mint hallottam túlment a feljárón. A már hûs szelet itt fenn a hegytetõn megtapasztalhattuk, s páran ki is használtuk kis szusszanásra a kellemes idõt. Aztán a szokásos meredek lefelé, megtûzdelve jónéhány sziklával, amin át kellett így éjjel mászni. Nappal is becsületére válik bárkinek. Aztán végre elértük az utolsó Malom pontot, ahonnan elindulva megint egyszer csak eltünt a P+ jelzés és csak az elõttem menõkben bízva követtem az utcában a menetet, s csak az utca végén lévõ oszlopon láttam a P+-t. De már közel volt a cél és a sikeres teljesítés öröme is felvidított. S a vendéglátás a bécsis zsemle és a jégkása is igazán jól esett így hajnalban is.


Köszönet a rendezésért.

 
 
tetova hegyi teveTúra éve: 20122012.07.08 20:21:40
megnéz tetova hegyi teve összes beszámolója

 cicas tevetura


a rettenet melegre es a 7kozben zajlo torok nyavalyamra tekintettel javasoltam cicanak egy kozos 28-ast. Szerencsere csak a rajt utan derult ki, hogy mindez kilencszasz-nehany szint lesz. Cornetti-s ajandek pogival felvertezve kezdtuk a turat. A forrasponton egy fiucska ugyeskedte fel a pecsetet itinerunkre. Haragoszold szolo es kukorica tablak dimbes-dombosan ertunk el az atmaszoshoz. A Nyirhegyen kellemes meglepeteskent 1 ingoko melett kaptuk a 2. pecsetet. Volt pici nyivakolas is, de a Meleg-hegyi beigert fagyi nyaloka kepe tovabbi menetre kesztetett bennunket. Nyalakodas kozben tudtuk meg milyen kivalo retro koncert volt tegnap a kozeli es folyamatosan duborgo EFOTT-on. Tudasunkat imigyen gyarapitva kezdtuk meg az ereszkedest Sukorora. Kozben kellemesen ranksotetedett. A Gyapjasnal pergo nyelvunek eppen nem nevezheto fiatal (?; sic) adott pecsetet. A sargan, kedvenc seta utvonalunkon haladva ertuk el korabbi elozoinket. Aztan megvolt a zsiroskenyeres es a kilatos pont is. A kilatopontok vuzalis elmenyet itt meg mindenutt fokozta a borzaszto zaj, ami a kpncertrol ert fel. Szegeny itt lakok. A szintezo ponton mar mindenfele labfajasokkal nyuglodtunk. Pedig a java csak most kezdodott. Azert megvolt a Csucsos es a Cseplek is. Egyre huvosebb lett az ejszakat elkerulve. A Zsido-hegy se fel, se lefele nem javitotta kedely allapotunkat. Hiaba mar elfaradtunk es almosak is voltunk. Utolso eronkkel behuztuk meg a malom pontot es meglett a cel is. 


Sajna iden nem volt fagyi viszont volt egy oriasi rantott husos szendvics. Persze nem tudtunk enni. Atvettuk a kituzot es az emleklapot s ultunk a kocsiba. 


Kivalo kis tura volt megint jofele szolgaltatasokkal. Ujitottak az itineren is, amire eddig sem lehetett panasz. Nekem ugyan hazai taj leven kedvencem ez a tura, de mindenkinek ajanlom, mert valtozatos az utvonal, szep a kivilagitott esti to, a rendezes pedig hibatlan.


Cicara pedig buszke vagyok, kulonosebb nyirmakolas nelkul letudta ezt a szamara szintes turat.

 
 
 Túra éve: 2011
huszia64Túra éve: 20112011.07.21 11:12:29
megnéz huszia64 összes beszámolója


Újra itthon, avagy a Pázmándi TOPorgók éjszakája


     A Mátra Csillagai után, ismét éjszakai túrára készültünk, most azonban hazai környezetünkben, a Velencei-hegységben.  Meg kell mondanom, kissé elfogult vagyok mindkét TOPorgó túrával, mivel barátaink a rendezõk.  Azonban elfogultságom a visszajelzések alapján jogos is lehet, mivel azok szinte csak pozitívak és a Teljesítménytúrázók Társasága által kiírt „Hazai Legjobb Teljesítmény Túra 2010” szavazáson az éjszakai TOPorgó 28, a 8. helyezést érte el. 


Kalandra fel !


     Július elsõ szombatja volt, és két autóval igyekeztünk megtenni a hat kilométeres távot  Pázmándra. Eredetileg a három felnõtt mellett hat gyerek tervezte teljesíteni a túrát, késõbb Sipos Csabi jóvoltából kicsit megszaporodtunk. A gyerekek, már hetek óta készültek, mivel ez volt életük  elsõ éjszakai túrája.  Igyekeztünk a lehetõ legkorábban elindulni, így már hétóra elõtt a rajtban voltunk.  A nevezés gyorsan ment, kivételesen mindenki tudott minden adatát – nincs ez mindig így -. Néhány könnyed szó a szervezõkkel, egy gyors csapatkép és indultunk is. Azaz indultam volna, ha nem harsan fel Sipi kiáltása. No itt inni kell – gondoltam, és visszaballagtam az indításhoz. Tévedtem. Csabi úgy vélte, nekem már úgy is mindegy hány gyereket viszek, így megkérdezte csatlakozhat-e hozzánk még két kislány, akik szülõk nélkül akarnak indulni. Tényleg mindegy volt, hogy hat vagy nyolc gyerek, így aztán tizenegy fõre duzzadtunk. Még én „gyerek kereskedtem”, a többiek fénysebességre kapcsoltak, és eltûntek a szemünk elõtt. Sebaj, a terep a zsigereinkben van, az  ellenõrzõ ponton meg úgy is kénytelenek lesznek megvárni, mivel az ellenõrzõ füzetek nálam voltak.  Az elsõ kis dombon, még a faluban kezdtük megközelíteni õket, aztán a Pázmánd-forrásnál, a ponton meg is vártak. Egy lendülettel letoltak, hogy merre kódorogtam, a két új csapattag késõbb tûnt fel nekik.  


Hegyen, völgyön


     Kiosztottam az itinereket, és mindenki begyûjtötte elsõ pecsétjét.  A  csapat lendületben maradt, úgy hogy kis idõ múlva, már a szõlõhegy tõkéi között robogtunk Nadap felé. Balra feltûnt a Cseplek-hegy, amit majd valószínûleg éjszaka fogunk megmászni a visszaúton. A szõlõk között ismét szétszakadt a társaság, volt már ilyen, és tudtuk, még lesz is. Nem okozott problémát.  Elhaladtunk a Csúcsos-hegy alatt, mutattam a gyerekeknek, visszafelé ezen is átkelünk.  De elõttünk volt még a Nyír-hegy, és rajta a második ellenõrzõ pont, Magos-kõnél. Cserjés mezõn haladtunk, mígnem az erdõ szélén utunkat állta egy vadkerítés. Egy létrán átkeltünk fölötte, és emelkedõbe kezdtünk. Nem volt már túl sok a pontig, mikor egy kanyarból kibukkanva ismerõs arcokat fedeztem fel, nem sokkal elõttünk.  Rita barátnõm volt, egy másik lánnyal. Hátizsákokkal megpakolva, lámpákkal, kabátokkal, kissé elgyötörten baktattak felfelé. Ebben nem is lett volna semmi rendkívüli, kivéve a nyári melegben a dzsekiket, csak hogy tudomásom szerint õk lettek volna a következõ pontõrök.  Mikor beértük õket, viccesen meg is jegyeztem, hogy tán átmentek mozgó ellenõrzõ pontba ? Kicsit zavartan és keserûen válaszolt Rita, miszerint elszámolták magukat a tempóval. No ha már ott voltunk, leigazoltattam a füzeteket, és gyors búcsút vettünk egymástól. Láthatólag nem volt túl sok kedvük beszélgetni. Két, három perc múlva tanácstalan nagyobbacska csapatba botlottunk a leendõ ellenõrzõ pont közvetlen közelében. Többen, már megtettek néhány kört, azt hitték eltévedtek. Mindenkit megnyugtattunk, hogy várjanak türelemmel, egy kis technikai probléma jött közbe, a pontõrök kb. száz méterre vannak már. Egyesek maradtak, mások visszaindultak, a minél elõbbi pecsételés reményében. Néhány kanyar után ismét kerítés következett, most azonban nem kellett mászni, végig a drót mellett haladtunk, még el nem értük a lovasberényi mûutat. Az ösvény a túl oldalon folytatódott enyhén kanyarogva a fák között. Könnyû emelkedõ következett. A jobb oldalon feltûnt a Meleg-hegy tetején álló rádiótelefon torony, a túra legmagasabb pontja. Rövid kaptató után elértük a hegy gerincét, ahonnan csodás kilátás nyílt a naplemente fényében fürdõ Velencei-tóra. Balra fordulva, mint egy két perc gyaloglás után feltûnt Judit és Csabi a harmadik ellenõrzõ pont õrei. Nagy forgalmat bonyolítottak le, pecsételtek, almát osztogattak, útba igazítottak. Nyolc kilométert tettünk meg, és a gyerek csapatból ketten kidõltek. Katának ez volt élete elsõ túrája, Zsófi lányom pedig délután a játszótéren kiesett a hintából, és mindene fájt. Így  megkértem Juditékat, ha bezárnak vigyék le a két lányt. A gyors búcsú után, már lefelé haladtunk a hegyrõl, Sukoró felé. Rövid, de erõs lejtõ következett a keresztezõ turista útig. Ezt a szakaszt a gyerekek egy emberként  rohanva és visítva tették meg, még mielõtt mukkanhattunk volna. Az elkövetkezõ hosszú, csendes lejtõn aztán egységes csapatba rendezõdtünk. Lassan besötétedett, elõkerültek a lámpák. A kicsiknek ez is új volt, borzasztóan élvezték az egyre sötétebb erdõt, és a lámpázást. A falut, már teljes sötétben értük el.  Egy kútnál feltöltöttük vízkészleteinket. A templomtéri kávézóban frissítettünk egy kicsit, a srácok pedig fagyizhattak. Gyorsan haladtunk, tizenegy kilométernél a falu keleti határában elértük a Gyapjas-zsák nevû ingókövet, a negyedik pontot. Petróleum lámpa pislákoló fényénél kaptuk meg következõ pecsétünket.  Széles földúton indultunk visszafelé. A Gyapjas-zsák volt a túra legtávolabbi pontja. Bár még sok kanyargás várt ránk, ennek ellenére innen már csak közeledtünk a cél felé.  Nadap határáig nem történt semmi érdekes. Ekkor elértük az egykor szebb napokat is látott sport pályát. Itt minden esetben megkeveredik kicsit a társaság, mivel egy nagyobb mezõ déli részén kell haladni az ötödik  pont felé, az északi oldalon, pedig már a hetedik felé visz az út, egy három kilométeres kör megtétele után. Az útvonal vezetése fényvisszaverõ bójákkal és szöveges táblával egyértelmûen jelölt volt, még is sokakat csábítottak a már vissza felé érkezõk fejlámpái. Így aztán az elkóborlókat visszahívtuk, és irányt vettünk a bence-hegyi panoráma út felé. A Vörösmarty présháznál , körülbelül fél távon volt az ötödik ellenõrzõ pont. Itt Zoli és Marika a szokásos „zsíros kenyér party-val” várta az érkezõket. Jól esett egy kicsit megállni, beszélgetni. A gyerekek is pihentek, bár saját bevallásuk szerint ekkor még nem voltak fáradtak. Bõ egy kilométer következett a kivilágított panoráma szerpentinen. A kilátás pazar volt a tiszta idõben, de keveseknek tetszett az aszfalton való gyaloglás. Egy keskeny, meredek ösvényen elhagytuk az autóutat és a Bence-hegy tetején már hatodszor pecsételtettünk. Ez egy kilátó pont, de itt már nem sokakat érdekelt a táj. Gyorsan vissza is ereszkedtünk a szerpentinre,  és a túl oldalon eltûntünk a bokrok között. Elértük a már említett mezõ északi részét, és immáron a mi fényeink keverték meg az alul haladókat.


Doppingok és a holt pontok      


     A terep nem volt túl nehéz, és  változatosságot sem igen mutatott. A kicsik kezdtek unatkozni, lassult a tempó. Aztán meglátták a rét másik oldalán, az alattunk kanyargó lámpák sokaságát, és teljesen feldobódtak, hogy mi már mennyivel elõbbre vagyunk. Visszaértünk Nadap határába. Egy erdõ széli ösvényen értük el a hetedik ellenõrzõ pontot a Szintezési Fõalappontot. Itt csokit kaptunk Marikától. A fiúk csodálkozva megkérdezték tõle, nem fél egyedül a sötétben ? Aranyosak voltak.  Csevegni nem volt sok idõ, mert a terepet tekintve a túra húzósabb része még elõttünk állt. Keresztülvágtunk a falun, és a kora estérõl már ismert Nyír-hegy aljában jártunk. Jobbra a Csúcsos-hegy körvonala feketéllett. A tetején lámpa világított. Meredeknek és magasnak tûnt a kicsiknek. Volt aki elbizonytalanodott. Elõ kerültek a még meg nem evett csokik, erõgyûjtés gyanánt. Aztán, hírtelen lámpák tûntek fel a hegyoldalon, amint felfelé kanyarognak. Ez mágikus hatással bírt, és a csokival együtt újabb lendületre doppingolta a csapatot. Keskeny és meredek volt az ösvény felfelé. Az ágak összeértek a fejek felett. Tiszta dzsungeltúra volt az éjszakában, nagyon élvezték. Pontosan éjfélkor értük el a hegytetõt, és a nyolcadik pontot. Az emelkedõ kicsit kivett a társaságból. Látszottak a fáradtság elsõ jelei. Nem törõdtek a hûs széllel, szendvicsek, italok és más egyebek kerültek elõ a zsákokból. A rövid erõgyûjtés után kalandos ereszkedés következett.


      Az út ugyanolyan volt, mint felfelé. Felnõttekbõl álló csoport haladt elõttünk, a gyerekek rájuk ragadtak. A vezetõ benézett egy fordulót, és letért a kijelölt ösvényrõl. Nagy baj nem volt, jó irányba, csak rossz úton haladtunk. Az elsõk néha szó szerint utat törtek nekünk. Leértünk, igaz nem a szõlõkhöz, hanem egy búzatáblához. Átkeltünk rajta, és már is a hegyekben kiépített kerékpárúton voltunk, ahol lennünk is kellett. Jól jött ez a kis kaland, fel sem tûnt, hogy ismét aszfalton vagyunk. Az élmények mesélése csaknem a Cseplek-hegy aljáig kitartott. Újabb mászás következett, morzsalékos, murvás talajon. A hegyen olyan forgalom volt fel és le, mint a Duna korzón délutánonként.  A hegy tetõn Maku Laci várt, a már hagyományos hálózsák csomagolásban. Ez volt az az idõszak, amikor mindig hétvégére romlott el az idõ, és így egy óra környékén nem volt túl meleg, az amúgy is mindig huzatos helyen. Igyekeztünk is le a pecsételés után a völgybe. Bõ öt kilométer volt még és két pont. Újra a már egyszer érintett szõlõhegyen voltunk. Elértük Pázmánd határát. Belátható távolságba került a cél, és kezdõdtek a kisebb nyûgösségek. Következett az utolsó emelkedõ a Zsidó-hegy. A tetõn egy-két gyerek elterült a fûben, még a pecsétekre vártunk. Az sem érdekelte õket, hogy a harmat elkezdett leszállni. A következõ szakasz, aztán megint felpörgette a nyugvó adrenalint. A kvarcit sziklák  szurdokán keresztül vezetett az út a faluba. Nappal is nehéz, és odafigyelést igénylõ, mondhatni veszélyes rövid út, ahol nincs ösvény, egyik szikláról a másikra kell átmászni. Beértünk Pázmándra, és a kivilágított fõ utcán haladtunk. Egy jobb letérõ után elértük az egykori, szépen felújított vízimalmot, az utolsó tizenegyedik pontot. Ennek igen örültünk, és hangot is adtunk neki. Nem sejtettük, hogy a tetõtérben valaki alszik. Eddig még nem fordult elõ, most igen. Nem épp finom formában, de tudomást szereztünk róla. Utólag is bocsánat a zajért.


Levezetés és meglepetés


     Másfél kilométer megtétele után feltûnt a mûvelõdési ház, a célunk. Hajnal két óra húsz perckor, hét óra húsz perc gyaloglás után, szintidõn belül megérkeztünk. A gyerekek nagyon büszkék voltak magukra, és mi is rájuk .A szokásos szívélyes  fogadtatás után mindenki megkapta az emléklapot és a kitûzõt. A kiírásban szerepelt, hogy minden beérkezõ friss, forró gulyást kap. Ez már a kezdetek óta hagyomány. Valamint az is, hogy a gulyás után plusz meglepetés is van. Ez is hagyomány, két gombóc fagyi. Persze a legtöbb ember, így a mi gyerekeink is a meglepetés fagyival kezdték, s csak azután ültek asztalhoz, túltenni magukat a forró levesen. Közben ment az élménybeszámolók sokasága, bár a kis arcok már igen fáradtak voltak. Álljon itt a résztvevõk névsora is. A gyerek csapat: Johi, Kira, Zsófi, Kata, Merci, Adri, Gergõ, Lacika, és a felnõttek : Rita, Gyuri és én Attila.


     Végezetül köszönet a túráért, a szervezésért,  az ellátásért és a meglepetésért  Sipos Csabinak és Kerkuska Iminek, valamint a pontõröknek, akiket remélem mind említettem – legalább is akiket ismertem – egyszerûbben a Pázmándi TOPorgók Természetjáró Egyesületnek, és külön Imi anyukájának Juliska néninek a kitûnõ gulyásért.           


   

 
 
 Túra éve: 2010
cs.zsuzsaTúra éve: 20102010.07.10 10:11:43
megnéz cs.zsuzsa összes beszámolója
Pázmándi TOPorgók Éjszakája

Felejthetetlen, varázslatos  túra volt .Minden túrán vannak jó részek is és nehéz feladatok is . Szép pillanatok, gyönyörû tájak , és ugyanakkor nehézségek, fájdalmak , holtpontok , eltévelyedések.  Itt is voltak nehézségek . Éjszaka kellett menni, teljesíteni , amikor persze más rendes ember pihen … Végig nagyon meleg volt , csorgott rólunk a víz , talán hajnal felé enyhült egy kicsit . A szúnyogok is  tettenetesen csíptek . Akármerre mentünk, mindenhol hatalmas rajokban támadtak ránk , ha erdõben voltunk, ha a mezõn, mindenhol körülöttünk voltak  . És a „ feldobó „ zsíroskenyér ellenére is nehéz volt éjjel fél 1 felé a Bence –hegyre felmászni , talán akkor lehetett számomra a holtpont . Mégis mindez feledhetõ volt ahhoz az  élményhez képest , ami az egész után megmaradt bennem .  

 Mert számomra   szépséges ,  varázslatos túra  volt  . Elõször vettem részt éjszakai túrán, kíváncsi is voltam, és kicsit tartottam is az éjszakai meneteléstõl .

De ilyen élményekre nem számítottam . Talán a közelgõ Szent Iván éj , a nyári éjszaka varázsa lebegett a levegõben , talán a gyönyörû Velencei tavi panoráma tette , vagy talán a hegyeken pislákoló lámpák fényei , talán a társaság , a csapat , akikkel jó volt együtt menni , nem tudom , de számomra felejthetetlenné vált .

Az egésznek volt egy nagyon kellemes hangulata . Balzsamos nyári levegõ , ami éjszaka is meleg volt ,  a fejlámpák fényei, titokzatosan imbolygó fénycsoportok egymás után a sötét erdei ösvényeken , a hegyoldalakon felfelé , a szõlõhegyeket szegélyezõ utakon . A hegyek sötét kontúrjai , mögöttük halványan vibráló fények . A tó felõl zene foszlányai , Szent Iván éji tánc- mulatság hangjai . A Bence- hegyen is néhol házi bulik, nyáresti összejövetelek hangjai , fényei . Sötétbe burkolózó hegyeken kapaszkodunk felfelé,  a lámpával  a lábunk elé nézünk  , igyekszünk, lihegünk, mégis  oldalra kitekintve rabul ejt az   éjszakai panoráma  szépsége .Nappal is gyönyörû a vidék , de éjszaka – valami egészen felejthetetlen . Nyár van , meleg - és az éjjel varázslatos.

Este fél kilenckor indultunk Pázmándról . Boti , Enikõ, Judit, Attila és én , így állt össze a kis csapat.Hogy Pázmánd , Sukoró és Nadap hegyei között 28 km-en át éjszaka barangoljunk .  Jó hangulatban indultunk a helyi presszóban történt kötelezõ „ bemelegítés „ után , és jó tempóval haladtunk a lemenõ nap utáni szürkületben . Számomra új élmény , hogy este rajtolunk . Az elsõ ellenõrzõ pont után nemsokkal elõkerülnek a fejlámpák . És innen már egyre sûrûsödõ sötétségben haladunk a Nyír –hegy felé . Az útvonal mellett elõ -elõvillannak a bokrokra , fákra helyezett  fluoreszkáló táblácskák . A rendezõk gondosan kijelölték az útvonalat . Azokat követjük . Már messzirõl felfénylenek a fejlámpa rásugárzó fényétõl . Új élmény ez is, elõször vagyok éjszakai túrán .

Miért kell éjszaka is túrázni ? Talán mert kihívás és élmény is egyben , a sötétben az útvonal is , a környék is másként hat, mint nappal. Talán még jobban egymásra vagyunk utalva és talán még izgalmasabb a többi túrázóval együtt jönni , fényeket követni , utakat keresni a sötét erdõben és a hegyek között .

Éjjel 2 óra felé a Cseplek –hegy felé gyalogolva  kérdeztük magunktól, hogy ki lehet  ilyen õrült még  ? Hogy az éjszaka kellõs közepén , amikor a z emberek nagy többsége alszik,  fejlámpával a fején  vaksötétben trappol a következõ hegytetõn pislákoló fény felé ? Nemsokkal utána válaszképpen  egy futó bontakozott ki a sötétbõl velünk szemben haladva , fejlámpával és bicajos kísérõvel . Õ meg futóedzést tartott , elszántan kocogott  így éjjel kettõ felé . Ilyenkor kisebb a hõség , - teljesen igaza  volt …

Nyír –hegy , Meleg –hegy egész  más volt így éjszaka , sötétben járni az ösvényeket . De kisebb elkeveredéstõl eltekintve jól tudtunk tájékozódni. A szervezõk gondosan kijelölték fényvisszaverõ táblácskákkal , csíkokkal, szalagokkal az útvonalat . Izgalmas volt a világító kis cölöpöket követve felmászni a hegyi  ösvényeken . A Vörösmarty présháznál zsíros kenyér és hagyma várt és gyönyörû panoráma. Sukorón a gyapjas zsák felé gázolva a nagy fûben felhallatszott a faluból  a Szent Iván éji táncmulatság zenéje , körben a tó panorámája , az ellenõrzõ pontnál az asztalon hangulatos petróleum lámpa lángja lobogott . Élmények sora . De sajnos szúnyogúzõnek nem vált be. A vérszívók serege szünet nélkül ostromolt minket. De legalább jobban siettünk, ugyanis megállni rövid idõre is borzasztó érzés volt   …

Nagyon meleg éjszaka volt , rólunk folyt  a víz , nagyon örültünk néhol egy kis hûvösebb fuvallatnak. A Csúcsos hegy és a Cseplek hegy tetején viszont rendesen fújt a szél , aminek szegény pontõrök annyira nem örültek, mi viszont felfrissültünk tõle.

Végül a Zsidó – hegy volt az utolsó hegy , amit megmásztunk , a sziklákon kézzel lábbal kapszkodva átlendültünk, ez is izgalmas volt a sötétben , és aztán újra Pázmándra, a faluba  értünk. Hajnalodni kezdett . Testileg- lelkileg is felfrissültünk .Már csak egy ugrás volt a cél . Jó kedvünk lett , fél négy körül az utcán a „Mint a mókus fenn a fánt” kezdtük  énekelni , Enikõnek futni támadt kedve . A falu még alvó lakói szépeket gondolhattak rólunk. De egyszer van éjszakai Toporgó …

A malomhoz érve már pirkadni kezdett . És az éjszakai túra újabb gyönyörû ajándéka , a felejthetetlen hajnal . Az a napszak, amit sosem szabadna kihagyni … Zöldülõ gabonatáblák mellett mentünk ,ébredezõ madarak trilláztak , körben hajnali fény derengett , frissülõ levegõ , a lábunk alatt lekaszált friss széna ,harmatos , puha és illatos , és újabb élmény , ami  számomra felejthetetlen volt és nagyon megérte.

A célba érve finom bográcsban fõtt gulyáslevest kaptunk , és a beígért meglepetést , egy igazi fagyispultból választhattunk jéghideg finom fagylaltot . A nagy meleg után ez igen jól esett .És a figyelmesség is a rendezõk részérõl .

A túrát sikerrel teljesítettük, szintidõn belül, megkaptuk az okleveleket és a kitûzõt . Ez is jó érzés volt , hiszen egyre több a sikeres túra, amit csapatszinten teljesítünk. ( Tudom, Boti , Enikõ és Attila tudott volna jobb idõt is menni , részemrõl ez a tempó épp elég volt , és talán Juditéról is ,de remélem ez megbocsátható nekünk. )

Jó volt a csapat , élményekkel teli , sikeres a túra , jó volt az útvonal és gondos a szervezés . Mit is mondhatnék ? A szervezõknek csillagos ötös a szervezésért , az útvonalért , a meglepiért ,de leginkább a jó idõpontválasztásért . Szép volt a környék , és az éjszaka varázslata, talán a Szent Iván éj közelsége is , a pázmándi Toporgó 28 km- ét számomra felejthetetlenné tették …

Köszönöm Mindannyiótoknak !
 
 
LestatTúra éve: 20102010.06.15 20:53:35
megnéz Lestat összes beszámolója

Pázmándi TOPorgók Éjszakája


A túrát megelõzendõ délelõtt tettem egy kis egyéni sétát a Zsíros-hegyre és a Nagy-Szénásra, ahol megállapítottam, hogy nagyon meleg van és nagyon-nagyon sok szúnyog, ezért gyorsan beszereztem egy szúnyogriasztó spray-t, ami a túrán az egyik leghasznosabb felszelésnek bizonyult.

A rajtba való lejutáson, illetve hazajutáson nagyon sokat törtem a fejem, elég ritkán jár busz Pázmándra, végül már a vasútállomásról való begyalogolás gondolata is megfordult a fejemben, ám az utolsó pillanatban megmentõm érkezett Gethe személyében, aki az indexen felajánlott egy fuvart, így megoldódott minden problémám.

19:25-re értünk a rajtba, s vágtunk neki a túrának hármasban (én, Gethe, valamint Zsoli nevezetû kutyája). Indulás elõtt egyeztettünk, hogy ki milyen menetidõre számít, nagyjából hasonló elképzeléseink voltak, s tényleg egyezett a tempónk is az egész túra során. Miután kiértünk a faluból szinte azonnal elleptek minket a szúnyogok, szerencsére a szúnyogriasztó tényleg szúnyogriasztó hatású volt, így nem csíptek, de nagyon zavaróak voltak. A tájékozódással nem voltak gondok, nagyon szépen ki volt jelezve az út, példát vehetnének a túraszervezõk ebbõl a túrából szalagozás terén, ezért jól el is süllyesztettem az itinert a táskám mélyére (csak, hogy ne gyûrõdjön össze), a problémás elágazásoknál túratársaimra bíztam magam. Elég sok ellenõrzõpont volt (11), de ez esetben ez egyáltalán nem volt zavaró. A 3. ellenõrzõponton, az elsõ komolyabb hegy megmászása után kaptunk egy szép nagy almát, amit mindenki elõszeretettel gyorsan el is fogyasztott. Ezután leereszkedtünk Sukoróra, itt sötétedett ránk. A Gyapjaszsák nevû 4. ep. után átsétáltunk Nadapra, itt a domboldalon már láttuk a 7. ep.-hez tartó túratársaink fényeit. A Vörösmarty présháznál finom zsíroskenyeret kaptunk, ám elõbb a sarki meggyfát dézsmáltuk meg. Itt újabb adag szúnyogriasztó felviteléig tartunk egy kis pihenõt, ugyanis az elõzõ réteget leizzadtuk. Innen egy nagyon szép panorámájú aszfaltúton haladunk felfele, ez a túra legszebb szakasza, majd felérve a Bence-hegyre még szebb kilátás tárul elénk. Rövid pihenõ után leereszkedün az Alappontra, hogy utána megmászhassuk a Csúcsos-hegyet. A csúcson jól megérdemelt csúcs csokit kapunk, ráadásul 4 félébõl választhatunk. A pontõr lányoknak van egy gyönyörû hófehér kutyájuk, aki rövid ideig játszótársra lelhetett , ám sokáig nem idõztünk, lemásztunk a hegyrõl. Itt találkoztunk néhány szembe jövõ túratárssal, majd egy hosszú aszfalton haladtunk a következõ hegy felé. Itt a szúnyogok hatványozva voltak jelen, s egyes példányokat a szúnyogirtó sem érdekelt. A Cseplek-hegyre felmászva megtudtuk, hogy kicsit elszámolták a távot, az elõttünk jövõk 3 km-rel többet mértek az itinerben megadottaknál, de biztosított minket a pontõr, hogy innen helyesek az adatok. Így megkönnyebbülten haladtunk az utolsó hegy felé, amire hamar felszaladtunk, lefele picit nehezebb volt a terep, de szerencsére én megúsztam esés nélkül, sajnos két túratársam nem. Visszaértünk Pázmándra, de elõbb még egy kis kitérõt kellett tenni a malom felé, ahol nagyon hangulatos tábortûznél várt minket a pontõr. Ezután elkövettük egyetlen eltévedésünket a túrán, egy picit hamarabb fordultunk el balra, így egy párhuzamos úton mentünk, de késõbb korrigáltuk a dolgot. A cél felé haladva még láttunk a járdán egy sünit, aki a kutya láttára gyorsan elbújt elõlünk. Végül 01:15-re értünk be a célba, ahol megkaptuk a jól megérdemelt emléklapot és kitûzõt, valamint egy tál gulyást (ami nagyon finom és tartalmas volt, ám tûzforró) és meglepetésként 3 gombóc fagyit, ami szintén nagyon jó volt (ma már sajnos kevés helyen kapni ilyen finom fagyit). Miután befejeztük a vacsorát, Gethéék majdnem a kapuig elhoztak, így fél 3kor már otthon voltam.


Köszönet a rendezõknek ezért a szép túráért, a jó szalagozásért és a rengeteg ellátásért, de legnagyobb köszönet Gethének a fuvarért és a társaságért!

 
 
Tinca tincaTúra éve: 20102010.06.13 11:12:00
megnéz Tinca tinca összes beszámolója



Pázmándi TOPorgók Éjszakája 28


(Nem ígérhetek mást, csak vért, verejtéket...)

Joeval tekertünk le Pázmándra, õ kicsit messzebbrõl, Battyánból, én csak Fehérvárról. Az úgy világos volt, hogy nem fogunk fázni. A rajtintervallum elején érkeztünk, és nem voltak kevesen, 7:10-kor 60 feletti rajtszámmal indultunk. A start után még lépéshiba csatlakozott, vagy mi csatlakoztunk, ahogy tetszik.

Kellemes sétának indítottuk, de az elsõ pont után észre kellett vegyük, hogy vérmes szúnyogok hada kísér minket. A naplementével ráadásul egyre bátrabbak és bátrabbak lettek. A pázmándi forrás után rövid látogatást tettünk a szõlõben és egyéb kultúrnövények közt, majd tempósan megmásztuk a Nyír-hegyet. Ennek ellenére nem tudtuk lerázni a szúnyogokat. 25 km hosszan elkövetett néptánc következett. Pedig lépéshiba megosztotta velünk kullancsriasztóját. Nem is hoztam haza egyet sem :-) És ezúton rögvest engedjétek meg, hogy kifejezzem nagyrabecsülésemet a pontõrök irányában. Én talán hagytam volna önkiszolgáló pontot magam után, egyék a kefét a szúnyogok...

Innen számomra ismeretlen és jelzetlen útvonalon jutottunk le a Nadap-Lovasberény mûúthoz. A hátráltató tényezõk ellenére, észre kellett vegyük, hogy szép erdõben vezetett az út, méltó szakasz került be az útonalba. A mûúttól rövid emelkedõ vitt fel a Velencei-hg. legmagasabb csúcsára, ahol aztán almával is kínáltak. Jól is esett, mert a nagy igyekezetben és melegben fürödtünk saját verítékünkben.

Likas-kõ ezúttal kimaradt, de egyik kedvenc utamon, a Z+ -en csurogtunk le Sukoróig. A Néprajzi Házat lépéshiba közelebbrõl is megtekintette õzikés pecsét reményében, mi Joeval a kékkútnál frissítettünk. Ezúttal a templomot kikerülve haladtunk a Gyapjaszsákig. Innen végig a jól ismert TOPorgók útvonalat követtük a célig. A S+ -en jutottunk el a zsíros kenyeres pontig a Vörösmarty-présház közelébe, a Bence-hegyre vivõ szerpentinen. Elõtte privát tesztet hajtottunk végre a hegy meggytermésén. Az etetési ponton még kézmosási lehetõséget is biztosítottak, ami nem hátrány, amikor reménytelenül kullancsriasztós minden porcikánk.

A maradék világosság, de már inkább a közvilágítás kihasználása mellett caplattunk fel a Bence-hegyi kilátást ellenõrizni. Lefelé inkább már lámpát kapcsoltunk, hogy megcsodáljuk, milyen frankón is mûködik a fényvisszaverõ szalagozás. A S-n ereszkedve csalódnom kellett, hiányzott a birkanyáj Nadap határában, most térdig ért a fû a réten. Nem messze szemben fényfüzérek, hisz az útvonal itt 200 m-re kerüli csak egymást. Volt, aki fényeinket meglátva kezdett is keresztben jönni a réten, de Joe segített kiigazodni a haladási irányt illetõen. A P-ra kanyarodva pikk-pakk meg is érkeztünk a Szintezési fõalapponthoz, ahol jókedvû fiatalok hada bélyegzett, biztos jól múlatták az idõt...Joe ezt frappánsan három szóval jellemezte, de ezt most nem idézném :-)

Tartottam tõle, hogy a Csúcsos-hegyre fel elveszünk a bokrosban, de egyrészt nagyon jól sikerült kijelezni, másrészt még ki is takarították az útvonalat. Fent a hegyen derült ki, a pontõr lányok remek helyet választottak, a szúnyogokat elfújta a szél, csilagfényes kilátás, minket pedig egy csokival motiváltak. Leereszkedés után jött az útvonal rákfenéje, viszonylag sok aszfalt a Cseplek-hegy felé, de most nem zavart, a szúnyogokat könnyebb volt így lehagyni. A hegyen azért még kaptunk a jóból, így Maku Lacit gyorsan otthagytuk tovább õrizni a pontot.

Már csak Zsidó-hegyre kellett feljutni, tudtuk, hol kell keresni a leágazást, ami nem is baj, bár ide is jutott megerõsítõ jelzés. Lefelé bokatörõs a sziklák közt lejutni , annyira figyeltünk is a lábunk elé, hogy mindhárman lesérültünk, fej felõl. Lépéshiba fején elég csúnyán szétnyílt a bõr, Joe arcába egy ág szúrt, nekem a homlokom bõrtelenítette egy ág néhol, szóval vérünket is adtuk a teljesítésért. A malomnál tábortûzzel fogadott a pontõr, majd a térképvázlat alapján navigáltunk a célba. Sokan inkább a fõutat választották...ami nem is rövidebb.

Arra számítottunk, hogy a gulyás finom lesz, és nem is csalatkoztunk. De hogy utána fagyi, három gombóc, választható, azért az már több volt, mint amire gondolhattunk. Összefoglalva: ez még mindig egy remek rendezvény. A jelzésekkel nagyon kitettek magukért a fiúk, az ellátás több, mint elég, vízre azért figyelni kell.

Feltöltõdve egész gyorsan hazatekertünk.

 
 
tétova hegyi-teveTúra éve: 20102010.06.13 09:52:59
megnéz tétova hegyi-teve összes beszámolója

Teve levezet avagy hazai terepen


A Mátra 115 után nem terveztem terep menetet, de mivel Pázmánd egyik edzõ terepem közelében fekszik s kedvencemmé vált az éjszakai futkosás így beneveztem. 8 után még világosban vágtam neki a Pázmándi szõlõhegynek s értem el hamarosan a Nyírjes hegyet. Még mindíg erõsen meleg volt, õrülten izzadtam, és a millió szúnyog sem hagyott megállást. Aztán megvolt a mûút is s azon átvágva ismerõs utakon csak most felfelé nyomulva értem el a meleg hegy tetejét. Kis ösvényen (ezer éve nem jártam ott, de 20 éve biztosan), picit a piroson, aztán a zöldön lefelé értem el Sukorót. Ott sötétedett rám végül. A gyapjas kõ elõtt még egy kézszorítás földmérõ túratárssal, aztán maga a kõ, amit sohasem láttam, pedig pár száz méterre tõle sokszor elhaladtam már. Aztán a sárgán értem el Nadapra, szûkebb lakhelyemre, ahol átvágva a focipályán s egy rövid pampa szakaszon tovább Velence felé. A Panoráma úton csak vizet vettem magamhoz, de azt sokat. Megcsodáltam az innen esõ kilátást s fel a Bence hegyre. Gyorsan megvolt az is, s jöhetett a szintezési alappont. Ide már igazi "sötét" környezetben jutottam el. Sörözgetõ fiatalok nyomták a pecsétet s igazítottak útba a Csúcs hegy felé. Némi tekergés Nadap utcácskáin s az azt követõ erdõs szakaszon s már látszott is a villogó fény a csúcson. Szûk ösvényen nyomultam felfelé, ahol kedves lányok fogadtak csokival. No és egy hófehér szépség (általam meghatározhatatlan fajtájú lány kutya) barátkozott velem. Lefelé kissé kavarogtam míg meglett az ösvény. Aztán egy uncsi betonos szakasz következett, melynek egyik kanyarjában jobbra haladva estem egy jókorát. Ez is megvolt miközben hamarosan bokáig süppedtem a Cibulka patak füves medrében. Pici felfelé a Cseplek hegyre, ahol Maku sporttárssal barátkoztunk s osztottuk meg egymással Mátra 115 élményeinket. Lefelé újabb jókora keverés, vissza Lacihoz s újra le, de már az ösvényen. Megint egy szõlõtábla némi "csavargás" s jött a Zsidó hegyet mutató kis táblácska. A csúcson legnagyobb meglepetésemre cola is volt, mint megtudtam ezt csak a pontõrnek volt köszönhetõ. Innen is köszönet érte. Lefelé bizarr sziklaalakzatok mellett haladtam s értem el a Pázmándi mûutat. Még volt egy letérés a Malomhoz, ami megérte, mert finom friss és hideg vizet tudtam vételezni ott. A pontõr nem javasolta a patak melletti haladást így visszamenetem a betonútra s azon végig értem el a mûv házat. Sajnos a bográcsgulyásból nem mertem enni, mivel a gyomrom nem engedte. A meglepibõl viszont 3 gombóccal is. Az nagyon jó volt.


Összességében a túra jól szervezett, jól jelzett s kiválóan használja ki a sok helyen megmutatkozó, esti fényekben gazdag kilátást. Jó szívvel tudom ajánlani bárkinek mint, egy pihentetõ, laza teve kobórlást. Köszönet a szervezésért.


  

 
 
 Túra éve: 2009
ChrisCarlosTúra éve: 20092009.07.23 19:07:03
megnéz ChrisCarlos összes beszámolója
Este 6-ra volt egy találkozó megbeszélve Adrival a Lágymányosi hídnál, amit az érkezõ vihar miatt elsõ körben eltoltunk kérdõjelesre. Ezután Krisztivel a kertben futottunk egy-két kört a kezdõdõ szélviharban, megpróbáltuk gyorsan összeszedni a szél által mozdítható dolgokat. A vihar iszonyatos széllel és nagy mennyiségû esõvel összességében kb. 1 óra alatt elvonult. A vihar és a sok rémisztõ hír miatt inkább kicsit toltunk az induláson és otthonról csak 18:40-kor indultunk.
A rajtban voltak még rajtunk kívül jó néhányan, többek között kesser ismerõsök – Zem, Brezkó, Csuhás, Zferke – akiket nem zavart, hogy milyen idõjárás volt nemrég. Az itinerre 19:35 került rajtidõnek, bár valójában csak 19:45-kor indultunk el. Az elsõ pontot gyorsan elérjük a néha csepegõ esõben. A ponton azt az infót kapjuk, hogy állítólag a felhõ szélén vagyunk, 1 óra múlva már nem lesz semmi. Az égre pillantva ebben nem nagyon hiszünk, de legyen így. Szõlõk között haladunk elég sokat, majd valahol keresztezni kellene egy patakot, amit nem veszünk észre, pedig tudtunkkal nem tértünk le az útról. A csepegõ esõt a szél az arcunkba fújja, de nem vészes, örüljünk, hogy a nagy vihar már elment. A lányok még az elején felvették az esõkabátot, én mindvégig kitartottam nélküle. Viszonylag sokáig menetelünk bokros részeken, erdõszéleken. Nadapra érve egy útkeresztezõdésben kicsit gondolkoztunk merre tovább, majd sikeresen jó irányba kanyarodtunk és felfelé haladtunk aszfalton. Az alappontnál a csokit gyorsan megettük, már éppen kezdtem éhes lenni, így nagyon jól jött. A Bence-hegy elõtt nem sokkal értük be a 10 perccel hamarabb indult 4 tagú kessercsapatot, együtt kaptatunk felfelé a meredek, de szerencsére rövid emelkedõn. Fent a pecsét után kicsit gyönyörködünk az éjszakai tó panorámájában, majd indulunk tovább hosszasan a szerpentin úton. Nemsoká visszafordulunk Nadap irányába, ahol tõlünk nem messze jobbra, a késõbb indulók még felfelé gyalogolnak a Bence-hegyre. A focipályánál kis jelzéskeresés után elindulunk a kijelölt úton, enyhe emelkedõn. Gyapjaszsáknál finom zsíros kenyér vár minket lilahagymával, amit a hideg szél miatt menet közben fogyasztunk el, mert nem esik jól megállni. Sukoró szélén haladunk el nemsokára, majd indulunk Meleg-hegy irányába. Nem meredeken, de hosszan emelkedik az út, nem fázunk, hiába a júliusi tizenegynéhány fokos éjszaka. Elérjük a P sáv jelzést, melyen jobbra fordulunk és párszáz méter után tanakodunk. A térkép szerint élesen balra a S sávra térünk, majd nemsokár letérünk enyhén jobbra és még egy enyhe jobb kanyarral érjük el a hegy tetejét. Itt a GPS segítségét kérve így is tettünk, mint ahogy a térképen is volt. A pontõrök csodálkoztak is, hogy honnan érkezünk. Pecsét és egy geoláda levadászása után indultunk lefelé a már helyes úton. A kapott térképen hiába van a S majd jelöletlen út berajzolva, nyílegyenesen kellett volna felmenni a csúcsra. Ha még a pont elõtt nem nézzük a térképet, csak követjük a P jelzést, egy fehér tábla figyelmeztetett volna, mint már több helyen is a túra során. Csak azt nem értjük a térképen miért volt más út jelölve, mint amin menni kell. Mindegy, túlvoltunk rajta, ismét célba vettük Nadapot, egy nagyon rövid szakaszon érintettük az elsõ két pont közötti útvonalat is. Kifelé haladtunk már mikor egy úr kérdezte: „Hova mentek gyerekek?”, a válasz: „Túrázunk egyet.”. Erre nem tudott mit mondani, csak nézett egy nagyot, mi pedig mentünk a Csúcsot-hegyi elágazásig, ahol elõször aszfalton enyhén, majd egyszemélyes õsvényen meredekebben közelítettük a hegyet. Fent a kedves pontõr pecsét után almával kínált minket, amit köszönettel vettünk. Nem lehetett egyszerû neki ide felcipelni ennyi almát. Visszafele közeledve már az elõbb említett elágazáshoz találkoztunk ismét a kessercsapattal, de mi már túl voltunk a pecséten, õk még felfelé tartottak. Sokáig gyalogoltunk még az aszfalton, meg is állapítottuk, hogy ezen a hideg szeles júliusi éjszakán már elég lett volna az a 20 km, amin itt már túl voltunk, de menni kell, messze még a vége. Sok kanyar után végre elértük a letérést az aszfaltról, és szekérúton haladtunk az erdõ szélén. Egy visszafordító kanyar következett a patak feletti hídon, ami elég sáros volt, így a híd szélén a gazban keltünk át rajta, majd néhány méter múlva jobbra fel a Cseplek-hegyre. Sötétben nem nagyon lehetett látni a tetejét, de valahogy olyan érzésünk volt, hogy csak nem akarunk felérni, de azért sikerült. A túra során itt találkoztunk a legviharosabb széllel. Szegény pontõr két bokor közé próbált befeküdni, hogy egy kicsit legyen komfortérzete. Visszatérve a P jelzésre folytattuk utunkat, aztán a szõlõk után az útvonal elhagyja rövid idõre a jelzést, egy kanyarlevágás erejéig. Néhányszáz méter után kellene rá visszatérni, de egy kicsit túlmegyünk rajta, pedig néhányan tanakodnak is, hogy vajon merre tovább. Aztán meglesz a helyes út és felmegyünk az egyszemélyes ösvényen. A túra során megszoktuk a sok kis fehér útjelzõ táblát, itt nem volt, tovább is haladtunk elõször a leágazáson. Pecsét után a lefelé út nehezen megtalálható után pedig az éjszakában veszélyesen meredek. Bár egy helye kötéllel biztosított rész volt – ezt köszönjük –, de utána a sziklák között nem volt könnyû megtalálni a helyes utat, több szalag segített volna. Végül, ha lassan is, de leértünk a fõútra és már csak egy pont volt hátra. Itt pecsét után gyorsan indultunk tovább – a 170 méterre lévõ geoládát is kihagyva –, nemsokára ráfordultunk a célegyenesre és 2:43-kor, valójában 6:58 perc alatt teljesítettük ezt az éjszakai túrát.
A célban a megérdemelt kitûzõ és emléklap átvétele után nagyon finom gulyást kaptunk. Valamivel 3 után indultunk haza, az ismerõs kessercsapat addig még nem ért be, de mint utólag megtudtuk 3:20 körül célba értek õk is. Gratulálunk Nekik is és minden teljesítõnek. Összességében tetszett a túra, örülünk, hogy a vihar nem vette el a kedvünk és elindultunk.
Karcsi - www.k-k.hu
 
 
ParadTúra éve: 20092009.07.23 19:04:22
megnéz Parad összes beszámolója
Pázmándi TOPorgók Éjszakája

Eredeti tervek szerint 7-kor rajtoltunk volna el, de a nagy vihar miatt inkább úgy döntöttünk, hogy megvárjuk amíg áthalad Pesten. Kb. 7-kor szedtek fel Karcsiék a buszmegállóban, és gyorsan meg is érkeztünk Pázmándra. Gyors nevezés – és egy nagyobb csoport bepofátlankodása elénk – után 19.45-kor el s indultunk bár a papírunkon ugyan 19.35 szerepel. Kicsit esett még az esõ, ezért még a Mûvelõdési Ház udvarában felvettük Krisztivel az esõkabátot. Karcsi továbbra is pólóban jött. Mi a végén már csak babonából is, de esõkabátban mentünk. Legalábbis én. Utána elküldtem az sms-t amit már elõre megírtam, hogy ne kelljen pötyögni út közben.
Az elsõ pontig egészen jó ütemben haladtunk. Szerettünk volta minél nagyobb távot megtenni még világosban, valamint a cél a 7 órán belüli teljesítés volt. A jelek jól láthatóak voltak, valamint a kérdéses helyeken ott volt a szalag is. A forrásnál a pontõr kicsit megijesztett, mert azt mondta, hogy 1 óra és itt az újabb vihar. Legalábbis mi így érettük Krisztivel. Karcsi meg pont az ellenkezõjét, hogy egy óra és vége a viharnak. Végére kiderült, hogy neki volt igaza. Gyors pecsételés után nekivágtunk a szõlõknek. Néhol kicsit meredekebb volt az út, de az elején teljesen járható lámpa nélkül is. Az itinerben szereplõ patakátkeléssel és híddal valahogy nem sikerült összeismerkedünk. Egyszerûen nem vettük észre hol is volt, pedig nem tértünk le az útról szinte biztos. A jelzések még az erdõben is jól láthatóak voltak. Mikor elértük az erdõ határát és annak mentén folytattuk utunkat, gyönyörû rálátásunk volt Nadapra. Ekkor hirtelen mindenkinek eszébe jutottam és folyamatosan csörgött a telefonom. Nagyon jól esett, hogy bizonyos emberek aggódtak értem/értünk és felhívtak, hogy elindultunk-e és milyen az idõ. Óriási köszönet érte utólag is nekik, ha olvassák. Márpedig olvasni fogják ezt tudom! :-)
A második ponton kaptunk finom narancsos csokit. Ezt majszolgatva vágtunk neki az erdõnek, ami galád módon még emelkedett is. Ez nem is lett volna gond, ha nem most üt be a sötétedés is. Gyorsan elõkerültek a lámpák és folytattuk utunkat. Kiérve az erdõbõl nem kellett a lámpa. Annyira jól elbeszélgettük az idõt, hogy majdnem elfelejtettünk áttérni az erdõ széle mentén a P sávról az S sávra. Szerencsére még idõben észrevettük a szélben lengedezõ szalagot. A szocialista emlékmûnél utolértük Krisztiék ismerõseit, és velük egy csapatban másztunk fel a Bence-hegyre. Csodás kilátás nyílt az éjszakai Velencei-tóra. Romantikus hangulatba is kerültünk, de sajnos éppen nem mászkált arra egy fia nekem való és romantikázásra vágyó pasi sem, így inkább folytattuk utunkat. :-) Leóvatoskodtuk magunkat vissza az S sávra és megerõsítettünk egy sárga pólós srácot, hogy igen, ott kell felmenni. Felfelé meredekebbnek tûnt az út. Leérve jobbra elindultunk a beton úton a Furmint út felé. Az itiner szerint nemsokára eltér tõlünk az S sáv. Azért ez egy kicsit odébb volt, mint ahogy a leírásból sejtettük. Itt egészen sokat kellett betonon menni, és mivel jó volt a közvilágítás, így a lámpával is tudtunk spórolni. Az S sávról áttérve az S keresztre valóban láttunk jobb kéz felõl egy kisebb csoportot, akik akkor haladtak Nadapról a Bence-hegy felé. Beérve Nadapra ismét kicsit bizonytalankodtunk, hogy a focipályánál hol is a jelzés pontosan, de végül ráálltunk a megfelelõ pályára, és hagytuk, hogy a már látott sárga pólós srác leelõzzön. De kis idõ után megfogtuk és ismét mi törtünk az élre. Mikor már kezdtünk aggódni, hogy megtaláljuk-e a pontot, egy autó reflektorvillantása útba igazított. Gyors pecsételés után a kedves pontõr ellátott minket isteni zsíros kenyérrel és hagymával, valamit útravalóul jó tanáccsal, hogy hol figyeljünk az úton, nehogy elkeverjünk.
Induláskor a sárga pólós srác ismét beért, majd nemsokkal késõbb el is hagyott minket. Ismét aszfalt következett megfelelõ jelzésekkel és szalagokkal, majd beértünk a templom után nem sokkal jobbra az erdõbe a Z kereszt jelzésre. Itt az itiner szerint egy Y elágazás középsõ ágán kellett volna tovább menni. Csak két apró bibi volt. Több Y-t is találtunk, valamint egy Y-nak melyik a középsõ ága? :-) Kisebb keverés után jelezetlen utakon odataláltunk a pontra. Már messzirõl lehetett hallani, hogy játszik a szél a Meleg-hegyi toronynál. Itt eltöltöttünk pár percet, mert Karcsi megkeresett egy geoládát, addig mi beszereztük a szükséges pecséteket. Ekkor már túl voltunk a távnak és a szintnek is a felén.
Majd az odafelé meg nem talált meredek úton mentünk le a PS turistaútra. Itt az út ahol fel, majd le kellett menni a hegyre lényegesen eltért a térképen jelölttõl. Megtalálva a helyes utat visszamentünk Nadapra. A már egyszer bejárt utat keresztezve ismét átvágtunk a településen. Az egyik utcában egy autó mellett beszélgetõ férfi miután jól megnézett minket, megkérdezte mit csinálunk ott éjjel. Mondtuk mi csak túrázunk. Nem vagyok benne biztos, hogy normálisnak nézett minket. Az autó mellett elhaladva láttuk, hogy a polgárõrség egyik tagjához volt szerencsénk. Az itiner ezen a részen szalagozást ír, ebbõl nem sokat láttunk, valamint az itinerben szereplõ P háromszög az út elején S háromszög volt, majd átváltott valami azonosíthatatlan színre. Mi legalábbis Karcsival nem tudtuk a színét kitalálni. De a pont elõtt valóban P háromszög volt. Még az S háromszög részen kicsit bizonytalankodtunk, de mikor szembõl megjelent a már említett sárga pólós srác, tudtuk, hogy ez a helyes út. Az út vége kissé meredek volt felfelé, és itt már sajnos érezni kezdtem a lábam is. Fenn a pontõr a nagy hideg elöl bemenekült a fák/bokrok közé. A rossz idõ ellenére is jó kedvvel és egy-egy almával fogadott minket. Dicséret illeti amiért azt a rengeteg almát felvitte a hegyre.
Lefelé kissé lassabban mentünk, mint felfelé a különösen meredek csúszós helyeken még egymásba is kapaszkodtunk. Visszatértünk a betonútra és balra fordulva elég sokat haladtunk rajta ismét. Majd letértünk a megadott útra, és meredeken fel a Cseplek-hegyre. Itt a sarkam már nagyon nem bírta. Mondtam is Karcsiéknak menjenek fel nyugodtan, majd utolérem õket. De nem hagytak ott, így együtt értünk fel végül. A ponton ronda nagy szél fogadott minket, így egy gyors körbetekintés után meg is indultunk lefelé. A kilátás magáért beszélt, nagyon gyönyörû volt.
Lefelé induláskor ért minket utol egy 4-5 srácból álló csoport, akikkel majdnem a Zsidó-hegyig elõzgettük egymást. Leérve a Cseplek-hegyrõl a lámpám bemondta az unalmast, így elõkerestem a táskámból a Petamitól kölcsön kapott lámpát, így a túra végét már azzal tettem meg. Köszönet érte neki! Szokatlan volt az enyémhez képest, mert engem is vakított kicsit, de ez csak a másikhoz való hozzászokás miatt lehetett. A 8. pontig (Zsidó-hegy) elég sokat mentünk szõlõk között. Majd a P sávon fel a Zsidó-hegyre az ösvény valóban eléggé karmolászós volt, de csak átverekedtük magunkat rajta.
Annak boldog tudatában, hogy már csak 3 km van a célig, a már említett srácokkal indultunk lefelé a hegyrõl a pontõrtõl kapott útbaigazítás alapján,ami kb. így szólt: „Elmentek a sziklákig, majd ott jobbra le a kis ösvényen.” Sajnos tényleg csak egy kis ösvény volt ott, amelyet megtalálva a srácokat elõre engedtük, és nekivágtunk az ereszkedésnek. Ismét libasorban, egymás kezét fogva a veszélyesebb részeken. Errõl a részrõl az itiner úgy emlékezik meg, hogy „Kis, tekergõ, veszélyes sziklás ösvény, P sáv jelzés vezet le a falu fõútjáig. KÉREM FOKOZOTTAN FIGYELJENEK.” Talán kicsit több karaktert is áldozhattak volna erre a részre. Nem csak, hogy néhol nagyon meredek volt, de az elsõ meglepetés a kifeszített kötél volt. Ennek nagyon megörültünk, köszönet érte a szervezõknek! De bevallom én ekkor kezdtem el aggódni, hogy mi lesz még... A sejtésem beigazolódott mikor a nagy szikláknál eltûnt az út elõlünk. Karcsi elment megmászni a sziklákat, és láss csodát, ott volt egy bazi nagy piros jel pár sziklával odébb. Közben mi megnéztük a lehetséges utakat, de végül követtük Karcsit a helyes úton. Erre a részre kitérhetett volna az itiner kicsit részletesebben is. Végül sikeresen beértünk a faluba, majd követve a P kereszt jelzést megtaláltuk az utolsó ep-t is. Sajnos itt is sokat kellett menni a betonon. Meg is beszéltük, hogy ennyi beton mellett egy 20-as túra is elég lett volna, de mivel ilyen lehetõség nem volt, törünk tovább szaporán a cél felé.
A malomtól az 1,72km a cél, de valahogy ezt többnek éreztük. Néha-néha szembejött egy-egy autó. A villogásból tudtuk, hogy õk már teljesítették a túrát és már hazafelé tartanak a jól megérdemelt pihenés felé. Végül mi is beértünk a célba, ahol megkaptuk a kitûzõnket és egy tányér levest. A 7 órás teljesítést is tudtuk tartani, mert 6.58 alatt értünk be 2:43-kor. :-) Kicsit kókadozva a leves felett még elküldtem a „beértünk jelentés” sms-t, hogy beértünk és lassan megyünk haza. Kicsit kipihenve magunkat elindultunk hazafelé. Gyorsan Pesten voltunk. Engem lényegében háztól házig hoztak Krisztiék. Nagyon köszönöm nekik! Jó túra volt, és jó társaság! :-)
Alapvetõen nem szeretem az éjszakai túrákat, de ez kifejezetten jól esett. Út közben nagy segítség volt Karcsiék GPS-e is, különben néhányszor kevertünk volna. Fõleg a fentebb már említett S és P háromszög útrészletnél. Amit még negatív kritikaként tudnék említeni az utolsó rész részletesebb leírásán kívül az az, hogy míg a neten 29,8km és 680m szint szerepelt, addig az intinerben már 28,9km és 821m szint. A táv csökkenése még jól is jött, de a lényegében +1 hegy a végén már nem esett jól, mert lélekben csak olyan 700m szintre készültem. Fõleg éjszaka.
Mindezektõl eltekintve nagyon jól szervezett túra volt, aki fehér útirányt mutató táblák is sokat segítettek a megfelelõ helyeken, bár kicsit sok volt a beton, de errõl nem a szervezõk tehettek. Örülök, hogy elmentem rá. A tájról ugyan sokat nem tudok írni, éjszakai túra lévén és korom sötétben inkább a lábam elé néztem. A kilátás a Velencei-tóra több helyen is gyönyörû volt. Biztosan benevezek õsszel is a nappalira, mert kíváncsi vagyok a táj többi részére is nappal. Vajon mi minden mellett mehettem el.
 
 
OttorinoTúra éve: 20092009.07.23 08:31:25
megnéz Ottorino összes beszámolója
Pázmándi TOPorgók Éjszakája 28 - túrabeszámoló 2009.07.18-19.
Táv: 28,893 km; Szintemelkedés: 821 m. (Adatok az itinerbõl)

Hát, Lányok - Srácok, nem is tudjátok, milyen találó ez a túraelnevezés. Ugyanis ennyit még soha, sehol nem toporogtunk tétován, a helyes utat keresve.

ELÕZMÉNYEK

Kb. másfél hete jött a rossz hír kis úszócsapatunknak, hogy a Duna áradásából fakadó fertõzésveszély miatt augusztus közepére halasztják az eredetileg 2009.07.18-ára hirdetett Paks-Kalocsa, 15 km-es "Daróczy virtusúszást". Minthogy, néhányan a csapatból túrázunk is rendszeresen, kellett valami mozgáslehetõség erre a hétvégére is. Nézegetve a túrakiírásokat, megakadt a szemem ezen az eseményen.
Túráztam már a Velencei-hegységben, kellemes órákat eltöltve ott, ezért jó szívvel ajánlottam a többieknek a Pázmándi TOPorgók Éjszakáját. Bekavart kissé az idõjárás, ugyanis szombaton egy viharokkal megspékelt hidegfront haladt el kis hazánk fölött. Késõ délutánra a nagyja ugyan elvonult már Budapest fölött, de 17 óra tájban azért felhívtam a fõrendezõt, hogy mi a helyzet az õ házuk táján. Elmondása szerint már náluk is kezdett feltisztulni az ég, a szél azonban még mindig kitartóan fúj. Szerinte éjszaka csillagos égboltra tekinthetünk majd fel. Tommal találkát beszéltünk meg a Déli várótermébe. A MÁV nem sok jóval kecsegtetett, mind az induló, mind a beérkezõ vonatok késtek, a vihar okozta zûrzavar miatt. Mi ráértünk, mert a Kápolnásnyék-Pázmánd buszjárathoz való csatlakozásra még akkor is egy órát kellett volna várni, ha a vonat menetrendszerûen közlekedik. Végül mázlink volt, mert elindult a vonatunk, és kb. 25-30 perces késéssel, de megérkeztünk Kápolnásnyékre. Hab a tortán, hogy sikerült rábeszélni még egy csapattagunkat, Pistit, hogy az esõ ellenére induljon el Pannonhalmáról, így megérkezésünk percében, végszóra gördült be az állomás mögötti placcra. Tom és az én nagy örömömre kihagyhattuk a buszra való várakozást, mert Pisti eljuttatott minket a rajt helyszínére a pázmándi kultúrba.

A NEVEZÉSI IRODÁBAN

Fél kilenc körül járhat az idõ, mire megérkezünk, de a rendezõk szívélyesen fogadnak. A konyhából vereshagymaszag hallik, elõkészületben már a túrát megkoronázó gulyásleves. 21 órát iratunk az itinerre, mert a fiúk még szíverõsítõt akarnak magukhoz venni a közeli mûintézményben. Én addig szóval tartom a nevezõirodában tartózkodókat. Elmondásuk szerint, nagyon lelombozódtak a vihar hírére, mert könnyen beletrafálhatott volna a rendezvényük közepébe, mostanra azonban már kissé megnyugodtak. 5 perccel a rajtidõ elõtt elindulok, hogy elõkerítsem a fiúkat. Kilépve a kultúrból, jobbra a templom, balra a kocsma. Rövid habozás után a kocsma felé indulok. Nem kell bemenni, mert mire odaérek, már jönnek is kifele.

A TÚRA

A templom megvilágított fala irányába indulunk. A kultúr kapuja elõtt elhaladva, 21:00-kor elindítom a stoppert. Szemetel az esõ és fúj a szél, de vékonyodni látszik a felhõzet, ezért remény van rá, hogy legalább az esõ eláll. A Fõ úton baktatunk, még oldottan beszélgetünk, mert csak azt kell figyelni, hogy mikor forduljunk be balra. A leírásban szereplõ óvodát ugyan nem tudom beazonosítani, de ha ez a Zalka Máté utca, akkor balra át. Igen. Van P+, van kék bicikli jelzés, csak tovább kell csattogni a flaszteron. Balra mozgó fényeket látunk, közelebb érve erdei pihenõalkalmatosság rajzolódik ki, rajta pontõrökkel.

1. ellenõrzõpont, PÁZMÁNDI-FORRÁS

Pecsételtetünk, és megkérdezzük, hogy az ösvénykollekcióból melyiken folytassuk. Megmutatják, majd elmondják, hogy innen szalagozás lesz, és, hogy olvassuk az itinert. Esõvel átáztatott, homokos ösvényen megyünk fölfelé. T elág következik, elõ az itinert. Na itt balra kell fordulni. Megtesszük, és megyünk tovább. Jobbra, egy bokron szalag lengedez a szélben. Pár méter múlva, szintén jobbra egy elágazás, azonban beljebb nem látunk semmilyen megerõsítõ jelet, ezért tovább megyünk egyenesen. Úgy 50 m után gyanakodni kezdünk, és visszafordulunk. Fejlámpák fényét látjuk. Nemsokára kiabálást is hallunk. Az említett szalag után kellett volna jobbra kanyarodni. Na jó, gyerünk vissza. Kiderül, hogy az 1. ep. pontõrei elõléptek seprõvé, és õk térítettek minket jó útra. Különféle földek mellett haladunk el: Elöl fuszulykaföld, hátul pityókaföld, balra csicsókaföld, jobbra tarhonyaföld, srégen meg a rekettyés, csak az utat találnánk már meg a sok föld között. Hogy mi az a rekettyés? Há, abba van a rekettye.
Az egyik elágazási lehetõségnél pont az aktuális föld sarokoszlopára van feltûzve a szalag, és megerõsítésnek semmilyen irányban semmi. Na most légy okos Domonkos. Kicsit megyünk jobbra, de úgy ítéljük, hogy az csak egy földek közötti mezsgye, így visszatérünk az egyenes irányhoz. Az itinerben annyi jobbra-balra-jobbra-balra van, hogy már nem tudom melyiknél tartunk, és azt se tudom, hogy mihez lehetne viszonyítani. Mögöttünk, tisztes távolban megint feltûnnek a seprõk lámpáinak fényei.
- Majd szólnak, ha rossz irányba megyünk.
Most még nem hallunk semmit, ezért tovább megyünk nyugodtan, ám az elkövetkezõ jobbra-balráknál néhányszor utánunk kiáltják a helyes irányt. Egyszer aztán sikerül kikerülni a látókörükbõl és "szorgalmi feladatként" gyorsan megmásszuk egy meredek cross-pálya domboldalát. Amikor mérgezett egerekként fel s alá rohangálva keressük a helyes ösvényt, odaérnek a felmentõ hátvédek, és elmondják, hogy valami Humor Harold leszedhette a szalagokat. Ez enyhít a helyzeten, mert kissé már kezdtük magunkat hülyén érezni. Rengeteg, komoly erõfeszítést igénylõ túrán vettünk már részt, de ennyire még nem ültünk bele a körhintába sehol. Nagy fellélegzést okoz, hogy a földek melletti, közötti kavargás után beállhatunk Nadap irányába, és a fényeket követve, a P-ra rátalálva semmi perc alatt megtaláljuk a

2. ellenõrzõpontot, a nadapi FÕALAPPONTot.

Jutalomfalatként egy-egy "Bohóc szeletet" vehetünk át egy autóban ülõ pontõrtõl, amit rögvest be is kebelezünk, és már megyünk is tovább. Közben már elállt az esõ, de a nagy kavarban nem is vettem észre, hogy mikor. Szétválik az út, de mi két Szambalépés után a jobbik ágat választjuk, egy bentebb felsejlõ P- jelzés alapján. Szinte kéjes érzés, hogy végre erdõbe haladhatunk, igazi turistajelzés által vezetve. Nem tart sokáig az öröm, mert alig szusszanunk kettõt a gyönge emelkedõn, máris kilyukadunk egy pusztára. Az itiner szerint, itt hirtelen felindulásból balra kell fordulni, és az erdõ szélét kell követni. Így is teszünk. Aha, már itt is az egyik bokron a megerõsítõ szalag. Tomot egy kicsit aggasztja, hogy az eddig megszokott pirostól eltérõen ez sárga. Há persze, ez biztosan az "Alsósukorói Éjjeli Szteppelõk" nappali teljesítménytúrájáról maradhatott itt. (Hi!) Jobbkézre már jön is a beígért, régi szocialista emlékmû. Ezer kösz, hogy nem bontották le, nagyon jó támpont ez a túrázóknak. Kisvártatva betonlábú villanyoszlopon S- jelzést látunk. Az itiner szerint balra fordulva ezt kell követni. Nagyon kellemes, erdõs helyen baktatunk lefelé. Már túl soká tart a lejtõ ahhoz, hogy egy hegyre vezethetne, és a S- sem mutatkozik többé. Aú! Kaptathatunk visszafele. Fent gyanítjuk, hogy eggyel élesebben fordultunk balra, mint kellett volna. Vándoroljunk tovább egy másik ágon. Aha, már látni a S-t. Eljutunk a kivilágított aszfalt úthoz. Itinernézés: Itt csak át kell kelni, és felmenni egy keskeny, köves ösvényen a

3. ellenõrzõponthoz, a BENCE-HEGYre

A seprõk, akiket sikerült kicseleznünk az elõbbi eltévelyedésünkkel, már fent aggódnak. Elmesélik, hogy összeszedtek minden, még kintlévõ szalagot, gondolván, hogy már jóval elõttük járunk. Dõlünk a röhögéstõl. Pillantást vetünk az alant levõ szitilájtra, és leindulunk a mutatott, hatalmas osztású lépcsõn, hogy egy parkolóba érkezzünk. Innen jobbra körutazni kell lefele a flaszteron, amíg a Furmint útig nem érünk. Egy örökkévalóság, amíg végignézzük a helyi elit nyomortanyáit. Közben van itt Rizling-, Kadarka-, Kövidinka-, Leányka-, Fiúcska és tudj' Isten még milyen utca, csak a Furmint nem akar jönni. Na végre! Itt van. Forduljunk csak jobbra! Némmá, ez a Vörösmarty présháza. - Melyik? - Eeez? - Igen. - Ez igen!
Hama megtaláljuk a S+t, amin jó csomót megyünk, szerencsére most már zöld környezetben. Még a flaszteron elmentünk két túrázó mellett, jóérzés, hogy most már nem minket söpörnek. Földbeszúrva kis tábla, rajta a túra neve és a Gyapjaszsák felirat. Nyílban végzõdõ oldala balra, a nagy semmibe mutat. Belevilágítok, fejlámpám derengõ fénye egy focikapu rozsdás fémrészérõl verõdik vissza. Ez nem lehet más, mint az itiner által beígért focipálya. Itt élesen balra fordulunk. Még mindig a S+on, ezúttal murvával beszórt úton toljuk tovább. Mindig én olvasom az itinert, és, hogy ne hulljak arcra közben, meg-megállok. Hálából Tom és Pisti elhúznak, a fénycsóvájukat is csak hébe-korba látom. Nem baj, jön még kutyára villamos; az egyik elágnál megállnak tanakodni. Az itinerbõl tudom, hogy Itt már nem kell letérni sehol a következõ ellenõrzõpontig. Ha már megálltak, Pisti megjelöl egy fát. Eseménytelenül telik el az idõ a

4. ellenõrzõpontig, a GYAPJASZSÁKig.

Itt, egy félreesõ, sziklás helyen a túrázók egy népesebb csoportját találjuk. Mint szarvas a tiszta forráshoz, úgy járulnak egy autó hátsó ajtajához, ahonnan zsíros kenyerek sorjáznak elõ, lila hagymával a tetejükön. Én már úgyis majdnem eléheztem, pedig indulás elõtt jól belaktam kínaival. Az éhség a legjobb szakács. Ennek szellemében nem vagyok szemérmes az elfogyasztott zsíros kenyerek számát tekintve (sem). Még az se érdekel, hogy a szél kettéhajtja a számhoz emelt kenyérszeletet. Már lefelé megyünk, tovább a S+on, én még mindig az utolsó falatokat nyammogom. A zsírt persze nem tudom tökéletesen letörölni a kezemrõl, ezért undormány a fogása túrabotom nyelének. Innen már tényleg nagy mellénnyel megyünk tovább, hiszen a seprõknek most már bõven lesz dolguk, a magunk mögött hagyott társasággal. Le nem szedett szalag mutatja a helyes irányt jobbra, a szilárd burkolatú úton, amikor le kell térni a turistajelzésrõl. Szórakozóhely mellett megyünk el, ajtó megõl dizsi szolid hangjai szüremkednek ki. Egymástól parkos területtel elválasztott, dupla út visz fölfelé egy templomig. Hoppá! 2007-ben a TOJÁSKERESÕ túrán, itt volt egy ellenõrzõpont Ez nem lehet más, mint a sukorói templom. Akkor, úgy, ahogy feljöttem, azzal a lendülettel le is kellett menni. Most azonban a templom jobb oldalán mögé kerülünk, hogy megkeressük a Z+ jelzést. Nagyon nem is kell keresgélni, adja magát. Lefelé koptatjuk a flasztert, majd amikor az balra elkanyarodik, mi tovább folytatjuk egy murváson. Maradva a Z+on, bejutunk az erdõbe, ahol emberesebb emelkedõ kezdõdik. Most kell ledolgozni a hosszas lejtõzést. Még a közvilágításnál valamilyen Y elágazásról olvastam az itinerben, ezért megint elõveszem, elenõrizendõ, hogy jó nyomon járunk é. Azt veszem ki belõle, hogy a P-ig maradnunk kell a Z+on. Közben Pistiék megint elõrerohantak. Bal fülemre kurjongatás érkezik a mélybõl. Visszajódlizok. Fiatalok kiabálják lentrõl, hogy eltévedtek. - Gyeerteek erree, fölfeléé - kiabálom vissza. Jó tempósan emelkedek, hogy valamicskét behozzak a lemaradásból. Néha, egy-egy kanyarban látom felvillanni Pisti fejlámpájának fénycsóváját. Biztos az övé, mert kétféle fényerõt tud rajta állítani, és a jelzésekre néha rávillantja az erõsebbet. Na, fent vagyok az úton, egy rövid táblaellenõrzés után elindulok jobbra. Nagy a sötétség, csak a szél jajong a lombok között. Egyszer csak ordítva elõugranak a cserjésbõl nagyonkedves csapattársaim. Hûha, de megijedtem! Nutell@s lett a gatyóm. - Olyan szellemesek vattok, hogy már csak a lepedõ hiányzik rólatok. Tovább megyünk. Megint a földbeszúrt kis tábla a túra- és a következõ ellenõrzõpont nevével. Nyíl alakú oldala balra, az erõs emelkedõ irányába mutat. Mi az, egyszerre kell lenyomni a túrára kiírt összes szintkülönbséget? Mint az késõbb ki fog derülni: nem. Nekivágunk, és ahogy egyre jobban emelkedünk, egyre hangosabban halljuk a holt lelkek kórusát. Amikor elérjük a csúcson, az

5. ellenõrzõpontot, a MELEG-HEGYet,

az autóban pecsételõ pontõr elmondja, hogy az ott levõ torony fém rudazatát fújja a szél, az vonít ilyen keservesen. A szélbõl így is több, mint sok fújt ma már, úgyhogy meg se kíséreljük a torony meglátogatását, hanem amerrõl feljöttünk, ugyanarra le is megyünk. A meredek lejtõn szembejön a következõ turnus. Bíztatjuk õket, hogy már nincs sok hátra a pontig. Leérünk arra a helyre, ahonnan felmentünk a Meleg-hegyre. Balra folytatjuk a P- S- jelzésen. Össze-vissza erodált úton megyünk lefelé. Vigyázni kell, mert néhol nagyobb kövek, sziklák állnak ki és csúsznak. Óvatos duhaj létemre le is maradok a többiektõl. A kellemetlen út alján elég nagy kulimász van, és egy újnak látszó magas kerítés. Ajtó van rajta, és még nyitva is van, úgyhogy besétálok rajta. Átázott homokon keresztül érek be Nadapra. A keresztezõdésben találom a fiúkat. Nemrég, mostani helyzetünkhöz képest jobbra tartottunk a Gyapjaszsák felé. Most balra bemegyünk a faluba, a P+t követjük. Hamarosan elérjük az Alapponthoz vezetõ utat, de nyilván nem megyünk jobbra rajta, hanem tovább megyünk egyenesen. Innen a jelzés P-ra vált. Egyszer csak balra mutat a P- turistajelzés, amin be is fordulunk. Meglepetten látjuk meg az út mentén parkoló, teherautó méretû terepjárót, amit idefelé jövet láttunk, a túra elején, amikor sikerült kikeveredni a leszedett szalagos útvesztõbõl. Egy, a túrán levõ páros már jön is visszafelé. Õk késõbb vették észre, hogy eltûnt a P-. Na, de hol? Kiderül, hogy az elõzõ, balra mutató P-, ami behozott minket ebbe az utcába, néhány méter után, rögtön jobbra bekanyarodik egy sötét útra, és ott folytatódik. Ezt azonban csak az említett utcába való mély behatolás, és szorgos keresgélés után sikerül kideríteni újdonsült túratársaink férfi tagjának. Továbbmegyünk az elveszettnek hitt P-on. Kiérünk egy mûútra, ahol elkezdek balra figyelgetni, mert majd arra kell letérni a következõ ellenõrzõpont felé. Minden beugróba benézünk, de csak jó csomó flaszterkoptatás után látunk meg balra egy bokorra kötött szalagot. Balra fordulunk, és még mindig szilárd burkolaton nyomjuk tovább. Nem sokkal azután, hogy elfogy az aszfalt egy parkoló autót veszünk észre. Biztos a pontõr hagyta itt. Keskeny ösvényen, durva emelkedõ váltja fel eddigi lájtos sétautunkat. A jelzés: P delta. Oldalról a cserjék a ruhámra pályáznak, alulról, a sötétség leple alatt, stikában egy levágott növény csonkja lopódzik elém. Sikerül jól belerúgni. Csillagokat lát a nagyujjam, nem tudom magam türtõztetni; felüvöltök. Mire felérek a csúcson levõ kereszthez, a többiek már balra elhúztak. Ráfaragtak a rohanásra, mert a sötétben dekkoló pontõr csak az én csörtetésemre kapcsolja fel a lámpáját. (Hihi!)

6. ellenõrzõpont CSÚCSOS-HEGY.

A fûben almák hevernek, az itinerbõl tudom, hogy itt gyümölcsosztás van, így elveszek egy jól megtermett mosolygóst. Tommal megpróbálunk szélárnyékba állni egy magasabb bokor elé. Rágcsálni kezdjük almáinkat. Ez majd lefojtja a lilahagymát; unom már, hogy még mindig az büfög föl. Pisti már leiramodott, a turista pár is megindul lefelé. Tom megette már az almáját. Nekem még több, mint a fele megvan, de nem akarok megint lemaradni, és nyelvleharapást kockáztatva Tom után indulok. Leereszkedünk ugyan azon a nyamvadt ösvényen, amin feljöttünk. Szerencsére nem jön szembe senki. Az ösvény alján, egy bokorból Pisti üvöltve ráront a túrapárra. Zavartan mosolyognak, biztos tudják, hogy minket akart megijeszteni. A hölgytag nincs a legjobb kedvében. Tommal jót nevetünk. Megint visszaütött ez az átkozott loholás. Gyerünk tovább az aszfalt úthoz, amirõl feljöttünk. Itt, most balra fordulunk. A Nagy Medve balkéz felõl, zavartalanul ragyog az égen. Járt már elõttünk is, majdnem a fejünk fölött. A fõrendezõnek igaza lett: csillagos égboltban gyönyörködhetünk, majdnem a túra elejétõl fogva. Az út menti oszlopok némelyikén kék bicikli jelzés látható. Amikor erõsen balra kanyarodik a mûút, mi jobbra kezdjük keresni az utunkat. Rá is találunk egy meglehetõsen sáros dûlõútra. Megerõsíti választásunkat az is, hogy baloldalon, a távolból imbolygó lámpásokat vélünk felfedezni a domboldalban. Nemsokára észrevesszük, hogy egy árokkal párhuzamosan haladunk. Ez bíztató, mert valami hídon kell átmenni egy patak fölött, remélhetõleg annak az árkát látjuk. Igen, balra már itt is a híd. Több a sár rajta, mint a túrán eddig bárhol. Biztos egy magaslatról mosta rá a talajt az özönvíz szerû esõ. Átcuppogunk a hídon, majd balra megyünk néhány métert toporzékolva az aszfalton, hogy megszabaduljunk a macitalpaktól. Aha, itt élesen jobbra fel kell vágni egy meredek emelkedõn. Elvétve szalag erõsíti meg bennünket abban, hogy jó irányba haladunk. Fent valamiért megállnak a többiek.

7. ellenõrzõpont, CSEPLEK-HEGY.

Én is felérek. Itt, a változatosság kedvéért egy pontõr és pokoli erõs szél fogad. Majdnem kitépi kezembõl az itinert, (a szél) úgyhogy gyorsan el is teszem. Majd lejjebb, nyugisabb helyen fogom nézegetni. Megint csak - mint ma már annyiszor - vissza kell menni ugyanarra, amerrõl feljöttünk. Lent az aszfalton jobbra fordulunk. Reménykeltõ, hogy az utolsó "hegy"-re végzõdõ nevû ellenõrzõpontunk felé tartunk. El is érkezünk a kis földbeszúrt táblához, amely jobbra, a Zsidó-hegy felé tessékel minket. Pisti megjegyzi, hogy most jön az én hegyem. - Hogy-hogy? A Meleg-hegyet is nekem dedikáltad. - Az nem baj, a kettõ nem zárja ki egymást - válaszolja. - Jól van, én is szeretlek. Felérünk egy enyhébb magaslatra. A fák között magánház, még égnek a lámpák. Jobb kéz felõl mellõzzük, megyünk tovább egy szélesebb úton. Gyanús, hogy már lejtõsbe megy át az út. Hogyan fogunk így feljutni egy hegyre? Közbe sárga szalagok is erõsítik, hogy jó irányba tartunk. Elõveszem az itinert azzal a felkiáltással, hogy kvrva dühös lennék, ha lentrõl ismét fel kéne kapaszkodnunk. Az itiner jobbra-balrázik piszkosul, de lejtõrõl említést sem tesz. Jobbra, fenyvesbe betérõ P-t sem látunk, de még csak egy árva karácsonyfát sem. De hát itt is egy sárga szalag, menjünk tovább. Na de még mindig lefelé? És mi van, ha szalagleszedõ barátunk ezúttal átszalagozással viccelt meg bennünket? Pisti jó szokása szerint már úgyis elöl rohan, menjünk utána mi is. Hoppá! Ugatós kutya legyek, ha ez nem a falu széle. Vazze! Most mit csináljunk? Azzal a javaslattal állok elõ, hogy menjünk vissza a felirányító kis táblácskáig, és onnan szóról-szóra, mondatról-mondatra silabizálva kövessük az itiner elõírásait. Az eddig velünk tartó túrázó páros köszöni szépen, de nem kér ebbõl, és eliramodik templomtoronyiránt. Nem is csodálom, hogy nem akarnak reggelig itt oszcillálni a szõlõtõkék és a pázmándi Fõút között, a Zsidó-hegyet keresve. Mi azonban nem hagyjuk annyiban, elindulunk visszafelé. Felkapaszkodunk a magánház magasságáig, közben megint szemügyre vesszük a szép sárga szalagokat. Innen kanyarról kanyarra követjük visszafelé az útvonalunkat. Nagyítóval vizsgálunk egy, a fejlámpa fényében sárgának látszó P- jelzést. Tom be is megy a susnyásba, hátha valahol ott folytatódik tovább az út. A távolban imbolygó fényeket látok. - Na, ezeket megvárjuk! - És ha õk se tudják? - Mindegy, más választásunk úgysincs, kifogytam az ötletekbõl. - Sziasztok! Tudjátok, az utat efelé a (...) Zsidó-hegy felé? - Én tavaly megcsináltam a túrát. - Én meg ott lakom közvetlenül alatta. - Mindnyájan a környéken lakunk. - Aááá! Ti vagytok a mi embereink, vezessetek minket, mert piszkosul eltévedtünk. - Ó, az nem baj, a Meleg-hegy felé menet mi is tettünk egy hatalmas kitérõt a völgy felé. - Aú, ezt nem kellett volna mondani! - Szóval ti kiabáltatok. - Há, igen. Lemondóan összenézünk a sötétben Tommal és Pistivel. Mindegy, az idõ múlik, most már tényleg a fiatalok az utolsó esélyünk, kövessük õket. Megint elérünk a magánházhoz, már nem ég a villany, biztos leoltották, hogy lássák, mi az a nagy zsinat odakinn. Megint az ismert lejtõn megyünk lefelé. Kezd elszállni az összes bizodalmam, felhívom a fõrendezõt, elmondom, merre járunk, kihangsúlyozva a lefele irányt. Szerinte jó a direkció, mindjárt jön baloldalon egy üres telket bekerítõ kerítés, ahol jobbra be kell menni az erdõbe. Kezdek megnyugodni, és már látom is, hogy az egyik srác vizslatja is lámpájával a jobboldali bokrokat, majd hirtelen eltûnik. A többiek sorban utána. Na ezt megnézem magamnak. Egy fél méterrel a többinél beljebb álló bokron lóg egy sárga szalag. Egészen közel hozzá, és kissé lehajolva látni csak, hogy mellette ösvény bújik meg. Rálépve, már a P- is látszik egy fán. Hogy az a leborult szivarvég! Kész, vége! Elsõ gondolatom, hogy felhagyok a teljesítménytúrázással, elégetem az okleveleket, kiszórom a kitûzõket, jelvényeket (a százasokat is), ezt az utolsó útvonalat azonban még végigjárom. Itt rejtõzik ez a nyomorult fenyves a bokrok takarásában, hogy végezné az !KEA-ban valami randa bútorként. Az ösvény menti, tüskös bokrok egyike beletép fedetlen alkaromba, rá se rántok, csörtetek tovább az emelkedõn, fel akarok végre jutni a csúcsra. Egyszerre feszületek sziluettjei bontakoznak ki a cserjés takarásából. Akár három közül is választhatnék, de a bal latorét érdemlem meg a legjobban. A Hold sarlója éles fényével löki elõtérbe a három középkori kivégzõeszközt. A süvítõ szélben fenyegetõen uralja a sötét trió a

8. ellenõrzõpontot, vagyis a ZSIDÓ-HEGYet.

Rózsaszín lányregénybe illõ a túra eddigi útvonala a most következõ, minden értelemben meredek szakaszhoz képest. Gigantikus kavicsok között kell manõverezni, szemmel tartva a meredélyeket. Két kõ közé nem férsz be, de ha lábad csúszik a résbe, akkor RECCS. Egy kritikusabb résznél elõrehagyintom a túrabotom, és két szélsõ kövön támaszkodva, saslengéssel próbálok egy lentebbi szintre jutni. Egy, Nadapnál a fiatalok mellé szegõdött eb futkározik a lábak között. Korom fekete a szegény pára; éjszakai túrákon kóricáló kutyáknak direkt ideális szín ez. Na végre egy jó ötlet: erõs kötél van kifeszítve egy kiemelten veszélyes szakaszon, ez megkönnyíti a lefele araszolást. Közbeszúrja egy környékbeli, hogy tavaly itt valaki kitörte a kezét. Egyre jobb a helyzet, most már csak a túlélésre kell koncentrálni. Végre lejutunk a faluba. Hát, éppen ideje, már csak egy vietnami csapda hiányzott volna. Most már vakon követjük a fiatalokat, annál is inkább, mert már nem látunk jelzést; se pirosat, se sárgát, se szalagot, se táblát. (Figyelitek? Még rímel is.) Jó, jó, itt a semmi közepén lóg egy sárga szalag, de már ez is csak egy feles méret, egy nudli. Jó magas fûben gázolunk, úgyhogy, ha valakinek még nem ázott volna át a cipõje... Áldom a hatalmas eszemet, hogy nem a hálós oldalú túrafélcipõmbe jöttem, amibe még a vihar elõtt akartam jönni. Virradni kezd. Egy nagy házat látok, és csobogást hallok. Tizet teszek egy ellen, hogy ez a

9. ellenõrzõpont, a MALOM.

Nem fogad velem senki, de így is nagy nyereség, hogy túljutunk az utolsó ellenõrzõponton. A kutya megérezhette az emelkedett hangulatot, Pistivel fogócskázik. Érjünk már ki a Fõ útra, jöjjön már a kultúr. Jól van, ez már az iszolda, mindjárt itt a várva várt cél. Igen, be a kapun, be az ajtón, stopper leállít. Tom kérdezi a menetidõt. 7 óra és 25 perc. Juhuhuhuhuj. Még egyszer elkérdezi, nem akar hinni a fülének. Jöttünk, mint állat, és ilyen szégyenletes idõt futottunk. Hát igen, úgy háromnegyed órát eltöketlenkedtünk a rosszemlékû Zsidó-hegy keresésével. Na, most már félre a búval, fogadjuk a rajtnál megismert nagyon kedves hölgy gratulációját, valamint az emléklapot és a kitûzõt. Gyerünk az udvarra, a hatalmas gulyásos bográcshoz. Az ott lévõ másik aranyos hölgy emberes adagokat porcióz a mélységes mûanyagtányérokba. Bevisszük, és letottyanunk egy asztalhoz. Megkóstolom a levest. Tom szavaival élve ez egészen egyszerûen zseniális. A hús puha, a krumpli, omlós, a fûszerezés úgy jó, ahogy van, nem kell bele semmi, és nincs benne semmi, ami nem odaillõ. Hát, én nem tudom, hogyan találták el ennyire az ízlésemet. Amikor elfogy, csak ülök elégedetten, nézem az újonnan érkezõket, már mindenki itt van, mert a seprõk zárják a sort. Hál' Istennek nem sérült meg senki. Még szívesen ücsörögnék egy kicsit, de egy lány, aki ahhoz a társasághoz tartozik, amelyhez az utolsó szakaszon mi is hozzácsapódtunk - elmondja, hogy óra huszonötkor megy vonat Budapest felé. Úgyhogy lassan szedelõzködni kell, hogy Pisti nyugodt tempóban kivihessen minket az állomásra. Megköszönjük a rendezést, a lelkes hozzáállást, a kitûnõ ellátást és az idõjárás felelõs még éppen jó idõzítését, majd elköszönünk.

UTÓHANG

Elmondhatom, hogy ez a túra minden bonyodalmával együtt (vagy tán éppen azért) nagy élmény volt számomra. És azt hiszem, hogy ezt csapattársaim nevében is állíthatom.
Az egyes kritikus pontokat a rendezõség nyilván úgy ismeri, mint a saját tenyerét, ezért nem tudja egy idegen szemével látni azt, hogy az ilyen pontokon milyen jelzésbeli hiányosságok, vagy kétértelmûségek okozhatnak tévesztést.
Remélem, hogy beszámolóm ezekre is rávilágított, de még jobban remélem, hogy szavaimból az is kitûnt, hogy a legjobban az igyekezetet, a lelkesedést tudom értékelni. Megható volt az a büszkeség, amivel a fiatalok a Velencei-hegységrõl beszéltek a túra vége felé közeledve. Egymás szavába vágva meséltek az ÖTVENESrõl is, ami mindig õsszel kerül megrendezésre. Kitûzõsorozataikat mutogatták a helyi nappali- és éjszakai túrákról. A vak is láthatta, hogy mennyire magukénak érzik ezt a valóban szép környéket. Ez nagy benyomást tett rám. Lesz mirõl társalognunk a vonaton hazafelé...

Ottorino.

Ui: Végül nem volt beszélgetés a vonaton. Versenyt bólintottunk Tommal egészen a Déliig. Csak egyszer rántotta vissza zsongult tudatunkat a jelenbe a kaller érces jóreggeltje...
 
 
mz/xTúra éve: 20092009.07.21 09:16:16
megnéz mz/x összes beszámolója
Pázmándi Toporgók éjszakája 30
(A kiírásban szereplõ pontos táv: 29,8 km / 680 m)

Amikor a tévében mást se látni, csak azt, hogy az országban mekkora károkat okozott már a vihar és mindenféle riasztásokat léptetnek életbe, mert országszerte rekordviharokat várnak, akkor éjszaka normális ember valószínûleg nem megy el egy éjszakai túrára! Én örömmel láttam, hogy ebben a kis országban azért szép számmal vannak õrültek! :-)

Szóval miután a vihar elsõ nagy hulláma elcsitult, kocsiba be és irány Pázmánd!

A rajtban voltak már autók szép számmal, ez megnyugtatólag hatott, hiszen azt mutatta, hogy ezek szerint más is úgy gondolja, hogy nem lesz olyan veszélyes a helyzet, mint amilyennek ígérik…

Még világosban nekivágtunk az útnak, egyrészt mert azért kicsit fostunk a vihartól, másrészt mert elõzetes tájékozódásaim során megállapítottam, hogy az elsõ 5-6 kilométer jelöletlen úton vezet, s mivel nem jártam még ezen a túrán, nem tudtam, hogy a szalagozás mennyire lesz jó és tök sötétben is követhetõ. Szóval gondoltam, jobb, ha Nadapig még eljutunk szürkületben, aztán onnan már biztosan nem lesz baj…

Így is lett, eljutottunk Nadapig még szürkületben, de a szalagozás amúgy tökéletes volt! Különösen tetszett, hogy a nagyobb kanyarokban külön kis fehér útjelzõ táblát tûztek le az út végébe a szervezõk, aki ezt nem vette észre és el tudta véteni, az azért már egy külön szint…:-)

Szóval kitûnõ jelzések voltak végig, a szalagozás szintén remek volt, a Meleg-hegyrõl visszafelé a Nadap melletti réten a foszforeszkáló szalagok fõleg nagyon jók voltak! Lehetett volna abból több!

A tájról sokat nem tudok írni, mert nem láttunk semmit, aki volt már éjszakai túrán, az úgyis tudja, hogy itt az ember a lába elé figyel, nem szanaszét, fõleg, mert szanaszét többnyire úgysem lát semmit, ha viszont szanaszét figyel, akkor ellenben könnyen orraesik…:-)

A Velencei-tavi panoráma a Bence-hegyrõl azért impozáns volt, azt láttam, de sok egyebet nem igazán… Ha tehetem, majd õsszel elmegyek a nappali verzióra is, s megnézem, hogy most mit nem láttam, mert például az itiner szerint érintett Mati pincét, ha megvernek sem tudnám megmondani, hogy hol volt vagy mi volt…Teljesen kimaradt! :-)

Azért a Zsidó-hegyig minden remekül ment, gond nélkül, viszont az onnan levezetõ útat nem könnyû megtalálni annak, aki nappal még nem járt erre! Tanácstalanságunkat látva a pontõr segítõkész volt és elkísért a lefele vezetõ út elejéig, de a sziklák között sötétben még így is nagyon nehéz volt eligazodni… Érdekes és különleges szakasz ez, nappal biztos jó is, de talán az éjszakai túrában nem feltétlenül kéne szerepeltetni vagy ha mégis, akkor a jelzések ellenére jó lenne valami jó kis foszforeszkálós szalagozás! Mert úgy láttam, hogy itt többen is elvétették az utat, s be kell vallanom, hogy mi is többször tanácstalanul néztük a meredek lejtõket…
Ha itt valaki rossz irányba indul, nagyon könnyen megcsúszhat a meredek, felázott és csúszós (!) talajon, s annak nagyon csúnya vége lehet!
Szóval innen sötétben nem könnyû a lejutás, ezt talán érdemes meggondolni a rendezõknek!

Külön kell még beszélnem a pontõrökrõl! Szokatlanul hideg volt, ez tény, amolyan októberi idõjárás. De akkor sem nagyon szimpatikus, amikor egy teljesítménytúrán a pontõrök a kocsiban ülnek és amikor odaér valaki, akkor résnyire lehúzzák az ablakot, beveszik az itinert, lebélyegzik, visszaadják és visszahúzzák az ablakot! Sajnos itt láttam ilyet…ez igazán nem adja jól magát! Fõleg úgy, hogy a másik ellenõrzõponton a pontõr a hideggel dacolva, tök korom sötétben egyedül felmászik a hegy tetejére, a hátizsákjában vagy 40 kiló almával, aztán egy bokor tövében, egy mélyedésben keres árnyékot, ott kuporog a sivító szélben órákon keresztül tök egyedül, s ráadásul még arra is van energiája, hogy a tényleg októbert idézõ zimankóban kedvesen megkínáljon mindenkit egy almával, aki feljut a hegyre…. Minden elismerésem az övé, ezen a túrán nem mi voltunk azok, akik büszkék lehettünk a teljesítményünkre, hanem õ! S hasonló elismerés jár a Cseplek-hegyi pontõrnek is, mert õ is hasonló körülmények között és hasonló segítõkészséggel tette a dolgát! Nekik jár az elismerés!

Ja! Az idõjárás is igazolta sokunk optimizmusát, még esõkabátra sem volt szükség, néha csöpörgött ugyan az esõ, de annyira soha, hogy elõ kelljen vegyem az esõkabátot! Ha mégis elõvettem a hátizsákból, azonnal elállt… :-)

Összességében nekem tetszett ez a túra, ha tehetem, mindenképpen elmegyek a nappali kiadásra is õsszel!

Táj/útvonal/feeling (szerintem): 4
(miután éjszaka Pázmánd környékén is sötét van, a tájból nem láttunk sokat, így azt nem értékelném…a Velencei-tavi panoráma szép volt, de amúgy fogalmam nincs, hogy milyen helyeken jártunk! A feeling viszont -a zord idõ ellenére is- nagyon jó volt)

Szervezés (szerintem): 4,5
(a szervezés nagyon jó volt, a szalagozás-táblázás szintén (5)! A pontõrök ugyan néhány helyen nem voltak hajlandóak kiszállni az autóból, amit nem nagyon szeretek (-), de egyébként segítõkészek voltak, a hegyre felcipelt alma pedig igazán elismerésre méltó(+))

Itiner/útleírás (szerintem): 4
(valszeg nem ez minden idõk legigényesebb és legszebb itinere, viszont a térkép és a leírás is nagyon jól használható – s alapjában véve mégiscsak ez a fontos, nem?)

Ellátás/szolgáltatás(szerintem): 5
(útközben csoki, zsíros kenyér, a hegy tetején az alma (!), a célban brutálisan forró gulyás, RENDESEN elkészítve, szóval ez szerintem nagyon okés egy szûk harmincasra)

Fotók: szokásomtól eltérõen képek nincsenek (sötét volt, ha vissza akarnám adni azt, amit láttunk, akkor csak tök fekete képek lennének…)
 
 
 Túra éve: 2008
Tinca tincaTúra éve: 20082008.10.28 21:58:58
megnéz Tinca tinca összes beszámolója



Pázmándi Toporgók Éjszakája 28


Nem éppen az éjszakai rendezvények a kedvenceim, de az elsõ rendezésû Pázmándi Toporgó olyan színvonalas túra volt, ami miatt ezt is kihagyhatatlannak ítéltem. További lökést jelentett, hogy ezzel közelebb kerültem a Fejér Megye Teljesítménytúrázója és a Velencei-hg. túrázója elismerõ címekhez. Ráadásként a hétvége igazi kánikulát hozott, így az elõzõ napi éjszakai Hadak Útján 55 után a nappali forróság helyett ismét hûvösebb idõben gyalogolhattam. Más választásom mellesleg nem volt, vasárnap munkanap :-)

Utóbbi miatt korán is indultam, 10 perccel a meghírdetett rajt után, de már 26-os számmal. Az útvonalat a tavaly õszi nappali túra kombinálásával hozták létre a rendezõk, és lévén hazai pálya, nem volt ismeretlen. A bevezetõ szakasz Nadapig szõlõsorok és napraforgó táblák között vezetett, s látható volt az igyekezet, hogy a sötétben indulók ne tévedjenek el. Ezt nagyban segítette a térképvázlattal ellátott itiner is. A szintezési õsjegy meghatározó pontját most sem hagytuk ki. A következõ pontot a gyerekkori túráimból is jól ismert P, majd S sávon érjük el, kezdetben kedves ligeteken, majd birkalegelõn a Bence-hegy felé fordulva. Az itiner szerint innen az éjszakai tó panorámájában gyönyörködhetnék, de még nem szakadt rám a sötötség. A látvány a lemenõ nap fényében is megunhatatlan. A Bence-hegyrõl sajnos hosszú aszfaltozott út visz a nadapi focipályáig, majd az itinert követve nem az õszi túrának megfelelõen a hegység legmagasabb pontját, hanem a sukorói Gyapjaszsákot céloztuk. Pecsételés után végre a "hegyek" közé vethetjük magunkat, immár a lámpa segítsége is elkél. A Z+ -en szinte rámborul a sûrû erdõ, de hamar a P-ra, azaz a Meleg-hegy oldalába érek. A tetõt közvetlen, "kitett" úton :-) közelítjük meg. Lesétálva a közeli Nadapra következik az egyetlen ismeretlen szakasz, az abból áll, hogy -sajnos- aszfalton közelítjük meg a Csúcsos-hegyet. Felfelé már elsõként pókhálózom le a keskeny, tüskés ösvényt, hogy elismeréssel adózhassam a pontõr teljesítményének, aki egy almával színig teli cca. 40 l-es zsákot vitt fel. Következett a Cseplek-hegy, majd utolsónak a Zsidó-hegy keresztjei. Innen sötétben nem könnyû a lejutás a meredek oldalon, ezt talán érdemes meggondolni a rendezõknek. "Megszokásból" várom az e.p-t a pázmándi malomnál is, de nincs. A patakhídon átkelve nem egyértelmû az útvonal. Itiner szerint egyenesen kellene menni, de a szalagok balra vezetnek a Zselléri-Lapos-dûlõre. A célt azért megtaláltam :-)

A Toporgóknak -remélem maradandó- védjegye a túra után fogyasztható finom bográcsgulyás. Fél egy után tele hassal elköszönök a rendezõktõl.

Összefoglalásként: jó itiner, a végén tapasztalt kis hibát kivéve megfelelõ kijelölés, a kitûzõ nem feledhetetlen, jó ellátás, remek rendezés, az útvonalból sajnos (betudhatóan a pázmándi kiindulópontnak) inkább az aszfaltos, urbánus részek maradtak. Szeretem a Velencei-hegységet.

 
 
suvlajTúra éve: 20082008.07.17 10:39:55
megnéz suvlaj összes beszámolója
Meglepõdve tapasztaltam, hogy egyetlen beszámoló sincs a nevezett túráról, legyen hát itt elsõnek az enyém!

Igazán kellemes éjszakai élményben lehetett része azoknak akik eljöttek erre a nagyszerû éjszakai körtúrára! A Velencei-hegységrõl mint olyanról nem tudtam eddig semmit és így utólag bátran állíthatom, hogy nagyon kellemes meglepetést okozott. A rendezés átlagon felüli volt, az idõjárás pompás, az útvonal szép és változatos, a célban a gulyás ízletes, egyszerûen helyén volt minden. Ezúton is elismerésem annak az elszánt pontõrnek, aki Csúcsos hegyre nagy hátizsákban cipelte fel a ponton osztogatott almát! Negatívumnként egyedül a kocatúristák rikácsolását, zavaró magatartását tudom felhozni, szerencsére a tempó csekély növelése mindig elég volt ahhoz, hogy messze mögöttünk maradjanak.

Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy látogasson el minimum egyszer ide mert nagyon megéri!