OKT

Borzavárról Városlődig mentünk a szakaszon. A 3napos ünnep miatt nehezen találtunk szállást, végül Németbánya volt a bázis és segítségül vettük a családi motorizációt. A Csenkút panzióban Marika jól tartott minket szóval is,finom étkekkel is. 

A jelzések tökéletesek, mindig látható merre van a tovább. A térképet csak azért vettem néha elő,h pontosan meg tudjam mutatni hol tartunk ill. nem éreztem volna igazi túristának magam nélküle :-D 

A Kőris-hegy nekünk végig felhőben volt, ennek is meg volt a maga szépsége. De így a kilátóba nem volt érdemes felmenni. Tériszonyos vagy meredeken inkább a felfelé utat választó Sorstársaimnak a hegy Borzavárról történő bevételét javaslom. Sokkal meredekebb onnan, kövecses, keskeny az ösvény. Ha izzasztó is, nekem nagy könnyebbség volt,h ott felfelé mentem Egyébként nem olyan borzasztóan hosszú a kaptató. Fel kell menni egy hegyre, kb ennyi.

Csehbánya feletti legelő körbe van kerítve, végig jelezve hol a mi utunk. Az állatok kint voltak, áram volt a kerítésben,de nem volt gond mellette haladni.  A végén a két létrás átkelő is rendben van. Mi a kettő között se nagyon cuppogtunk, 1hét alatt sokat száradt a föld.

Ami nekem óriási élmény volt,h az út, akkor is,ha murvás vagy erdészeti, végig fák közt halad. A fent említett legelővel szemben is fák, mindenhol fák. A városlődi befutó vezet csupán aszfalton  és sajnos fák nélkül. Plusz forgalom mellett ,de vasárnap dél körül szerencsére az sem volt vészes.

Egy hideg, téli, de napsütéses napon teljesítettük a Városlőd-Bakonybél szakaszt. Városlődön és utána sok az aszfalt, szerencsére kevés az autó, így jól lehet haladni. A vasút feletti áthaladás után fordulunk le az erdőbe, illetve hamarosan a már korábban többször megénekelt villanypásztoros mezőre jutunk. Tél lévén a villanypásztor nem volt kihúzva, na meg az aljnövényzet sem akadályozta a haladásunk, de nyáron ez a rész kemény lehet. Vagy két km-t mentünk így, majd irány be már tényleg az erdőbe. It belefutottunk egy fakitermeléses részbe, kicsit nehezen lehetett haladni a sok levágott és otthagyott fától, de szerencsére hamar véget ért ez a rész. A patakon való átkelést megkönnyti két fahíd is, bevállalósabbak mehetnek nyugodtan mellette :) A következő említésre méltó dolog az esőbeállós rész után jött. Itt a jelzés elvileg bevisz bennünket a sűrűjébe. Mi nem láttuk az utat, pedig tél volt, így maradtunk a murvás úton - ksözönhetően az előző hozzászóló tájékoztatásának -, amely ugyanoda visz. Többször láttuk a sűrűben a kéket - mi párhuzamosan mentünk vele -, semmi értelmét nem láttuk a dzsungelharcnak, javaslom ezt az utat. A vadászház után tértünk vissza a kékre és a murvás erdészeti út vitt be Németbényra. Pecsét rendben megvolt. Németbánya után jött egy - a korábbiakhoz képest - meredek emelkedő, de kibírható. Az emelkedő teteje után nem sokkal beletorkollottunk ismét egy murvás erdészeti útba, Bakonybélig már ezen megyünk. Ezek az utak esőben is jól járhatóak. Innen Bakonybélig már nem volt semmi említésre méltó, követni kell az utat. A végén szép a rálátás Bakonybélre és előbukkan a Kőris-hegy és a rajta lévő "focilabda" is. Összességében kellemes szakasz volt, a jelzések jól követhetőek, nyáron elég dzsungelharcos lehet nem egy helyen. Folyt. köv. majd a következő résszel :)

Városlőd - Bakonybél

December közepén, egy hideg, de ragyogó napsütéses napon teljesítettem a szakaszt. A villanypásztornak már csak az oszlopai voltak kint, a vasúti töltésen és a műúton nagyon jó tempóban lehetett haladni. Két helyen megtréfáltak a jelzések, de ennyi belefért. Fényképekkel színesített beszámolóm itt olvasható: turaelmenyeim.blogspot.com/2020/01/okt-08-varoslod-bakonybel-20191211.html

Bakonybél - Zirc

Az őszi szünet végén újabb négy(+1) bakonyi pecséttel gazdagítottuk a gyűjteményünket. A reggeli újratervezés miatt végül nem Városlőd felé indultunk, így aztán felmásztunk a Kőris-hegyre, elképzeltük, hogy milyen lenne egy kosztümös filmben szerepelni, a végén pedig elmulasztottunk egy fiatalító arcmosást. A túra fényképes beszámolója elolvasható a blogomon: turaelmenyeim.blogspot.com/2019/11/okt-08-bakonybel-zirc-20191101.html

Városlődről Bakonybélbe mentem. A pecsétek rendben vannak (Városlődön a kocsmában pecsételtem, Bakonybélben a Gerence fogadónál). Az út alapvetően jól van jelezve, de van néhány problémás hely. A Városlőd utáni műútról balra lekanyarodva (ahol a vasút fölött átmegy a híd) kicsit furán vezetnek a jelek, de ha követjük a villanypásztor oszlopait, ahol most nincs drót kihúzva, akkor nem tévedhetünk el. Leginkább a hosszú rét a legjobb iránymutató, de figyeljünk arra, hol kanyarodik el balra az út a mezőről az erdőbe. A Németbánya előtt kb. 3 km-re lévő réttől (ahol a menedékház és a sok pad, meg a WC van) nehéz megtalálni az utat, mert ugyan a jelzések megvannak, de sok fa dőlt az útra, és ettől a jelzések, főleg az elején, nem látszanak. Ha nézitek az ösvény nyomait a talajon, úgy könnyebb megtalálni az utat. Viszont sokszor kell átmászni kidőlt fákon. A patakvölgyben megy, ami kicsit sáros volt most, és rengeteg a csalán, sokszor hosszabb szakaszon is igen sűrű az aljnövényzet, illetve a bokrok, fiatal fák miatt itt már irtani kéne kicsit az ösvény mentén. Aki nem akar szenvedni ezen az amúgy kicsit problémás szakaszon, az akár térkép alapján a völgy egyik oldalában futó földes úton is mehet. Csak figyelnie kell, hogy amikor keresztez egy betonutat, ne azon menjen tovább, maradjon a földey úton. Aztán a vadászháztól (vagy vendégháztól?) a tó után már egyértelmű az út.

Bakonybélből szombaton 19.50-kor megy az utosó busz Zircre. (Hétköznap meg 20.05-kor.)

Borzavár és Bakonybél között túráztam, Borzavár felől indultam. A pecsétek rendben megvannak, használhatóak. Borzavár fölött elég sokáig régi aszfaltúton kell menni, és bár ritkábbak a jelek, nyugodtan lehet követni. Elhaladunk egy, az úttól kissé távolabb lévő, jobb kézre eső fémoszlopon mellett, amin távközlési antennák vannak. Ahol derékszögben becsatlakozik egy másik aszfaltútba a mi utunk, már látszik a balra mutató jel. Viszont Szépalmapuszta környékén továbbra sincs jelezve a bal oldali letérés. Tehát ne várjátok, hogy a máskor megszokott nyilazás majd útbaigazít. Ezért, ha elhaladtatok az épületek mellett, és haladtatok már a köves úton kb. 800 métert (egy jobbkanyar-balkanyar-jobbkanyar kombinációval), akkor bal kéz felől "elfogy" az elkerített részek fakerítése. Idáig sokszor azokon van a jel. Nos, ahol "elfogy", ott kell befordulni balra, követve a szintén balra forduló fakerítést. Rögtön ott lesz egy kék kereszt jelből "csiszolt", átalakított kék jelzés a kerítés sarkán, de a mező bal oldalán a fákon is viszonylag hamar, 80-100 méter után lesznek megerősítő jelek. Egyébként a 2016. évi Kéktúra-térkép jól használható, egy kis odafigyeléssel nehéz lenne eltéveszteni a balkanyart. Persze elbambulni el lehet, csak nem érdemes :-)

A Kőris-hegy kilátójába mindenképpen érdemes felmenni, még felhős időben is nagyon szép. Igaz, vannak irányok, ahol már akadályozzák a fák a kilátást. Itt van pihenőpad és asztal is, de aki fel akar készülni a Kőris-hegyre vezető meredekre, az a meredek szakasz előtt esőbeállóval kombinált pihenőt talál, lehet, hogy érdemes szusszanni egyet a kaptatás előtt. (Más kiépített pihenő-/evőhelyre nem is igen emlékszem a túra közben, de ezek legalább vannak. A Kőris-hegyről lefelé az első balra vivő letérőt nehéz észrevenni, mert a szerpentin bal oldali korlátjának sarkára festették a jelet, elég alacsonyra, de szerencsére ez csak rövidít  szerpentin két része között, ha valaki elvéti, nem téved el. A jelek néha lehetnének egyértelműbbek, sokszor a nyilazás fölösleges, mert egyenesen megy az út, néha pedig épp a letérést kéne jelezni nyíllal. Ennek ellenére azt mondom, hogy jól jelzett az útvonal, néha ritkábbak a jelek, de megvannak mindenhol.

A Vadszőlő vendéglő és fogadó előtt is le lehet ülni a kinti padokra, de bent is szívesen látnak. (Capuccino 330 Ft, szállás 1 főre 5000 + IFA, 2 főre 4000 Ft + IFA fejenként.

Bakonybélből 15.50-kor van busz Budapestre, azt hiszem, minden nap, Zircen keresztül.

Vöröss

 Zircről indultunk Bakonybélbe a hétvégén, nagyon szerettük ezt a szakaszt. 

Szépalmapusztánál a hotel kerítése utáni balra fordulónál még mindig nincsen kék jel, csak egy kék +, az is csak akkor látszik, ha a másik oldalról közelíted a helyet, illetve jelen esetben visszatekintesz a ménesbirtokra. Több helyen nincs jelölve egyébként a jobbra/balra fordulás, így ha nem nézel be a kereszteződésbe és látod meg a jelet, akkor nagy eséllyel elmész egyenesen, erre itt figyelni kell. A pecsétek egyébként rendben, a Kőris- hegyre vezető út pedig csodaszép így ősszel. 

 Bejárás: 2016.05.15

Zircről indultunk Bakonybél felé. Jól jelzett, bélyegzők szépek és megvannak.

Borzaváron kész bélyegző kavalkád van, mert 3db. is van egy faluban.

Borzavár után a Szépalma Hotelt elhagyva viszont figyelni kell, mert egy fontos kereszteződésben a kék jel leesett, és egy kék kereszt látható csak, tehát a ménesbirtok végén az utolsó kerítés végén balra kell fordulni ebből az irányból.

Bakonybélen nem volt jelezve, hogy a Vadszőlő bélyegző hely, ezt lehetne esetleg pótolni.

Ami viszont visszatérő probléma, hogy a tájékoztató táblák az alap kéktúra infókat nem mindig, vagy csak egy irányba tartalmazzák.

Jó túrázást!

November 14-15-én jártam be a szakaszt kelet-nyugati irányba. Részletes beszámoló sok képpel :)

www.facebook.com/almojunkkekeket/

Zirc felől a szakasz megfelelően jelzett, mi egyetlen ponton mentünk túl egy kanyarnyit egy furán felhelyezett jelzés miatt: Szépalmapuszta felől a karámok sarkánál balra le kell fordulni (bárhogy áll is is a nyíl). Mi félreértettük, de 100 méter után szemből vad dörgés és rettentő villámlás figyelmeztetett arra, hogy ideje elővenni a térképet, mert rossz felé megyünk (így aztán mi nem áztunk el, és jókor voltunk, jó helyen).

Mivel Bakonybél és Városlőd között az egyetlen település Németbánya, szerintünk érdemes besétálni a közepéig, mert igen takaros kis település (odavissza kb. 500 méter).

A Városlőd feletti tenénlegelő nem okozott semmilyen problémát. A felső végén, ahol az út nekimegy a kerítésnek simán kiakasztható a 3 kampó. Az alsó végén a Kék kissé izgalmasan pont ott hagyja el a területet, ahová a gazda az etetőt telepítette (olyan mint az állatkert szavanna kifutója, bálatartókkal és különféle korú állatokkal). Mi ívesen kikerültük a lakmározó sereget és a kampókat simán kiakasztva jutottunk ki a területről. Aki még nem használt/látott ilyen kampókat az lehet, hogy kúszik-mászik, de erre semmi szükség, csak bátran és némi határozottsággal át lehet jutni, nincs miért aggódni.

A Városlőd-Kislőd vasútállomása okozta meglepetésről a pecsételőhely rovatba írok.

Bakonybél > Zirc

Szép, és egy-két hely (Borzavárnál figyelni kell, pl.) kivételével szépen is jelzett szakasz. Gyönyörű, húsz centis hó a Kőris-hegyen, és iszonyú sár: lánctalpas munkagépekkel vitték le éppen a fát, esőben ez a rész idén embert próbáló lesz. Plusz nyáron lesz néhány szedres-indás gatyaszaggató is. A Borzavár-Zirc 6 km távolság elég megtévesztő, nem tudom, honnan mérhették. Az Oázis presszóból kerek egy óra alatt értünk Zirc vasútállomásra úgy, hogy nagyon nem siettünk, és végig csúszkáltunk a latyakban, ez max. 3,5.

Városlőd > Bakonybél

Könnyű szakasz, kevés emelkedővel és elég sok aszfaltozott résszel (forgalom elől elzárt ugyan). Az olvadó hó miatt saras-havas dagonyázás :) Németbányáig van egy-két hely, ahol a jelzések lehetnének jobbak (térkép kell), de nem vészes. A Csehbánya előtti szakaszon most nem volt villanypásztor kihúzva, csak a karók, így arra mehettünk, amerre akartunk.

 A szakasz második részének teljesítése okt.13. Zircen raktak ki új stemplit,most leláncolták,talán így nagyobb biztonságban lesz.

Oázis,Borzaváron zárva,a boltnál rendben a pecsét.

Jelzések összeségében elmennek,de pár kereszteződésben hiányosak,sakára jönnek meg.

Kőris-hegy felől Bakonybélbe érdemes az Ördög-li,Százhalom felé menni,csadaszép érdekesebb mint a hagyományos út.

Részletek:

boglariturazok.blogspot.hu/2014_10_14_archive.html

boglariturazok.blogspot.hu/2014/10/14.html 

  Most jó.

http://boglariturazok.blogspot.hu/2014/10/14.html 

 Okt.6.án tettük meg a Városlőd-Bakonybél szakaszt. A pecsétek mindenhol rendben voltak,a jelzések egy-két részt leszámítva jók. Botrányos a villanypásztor ami elzárja az utat. IOdeje lenne már kijelölni az új útvonalat. Mi Csehbánya felé kerültünk,onnét a P+on tértünk vissza a kékre.

  Részletek:

 http://boglariturazok.blogspot.hu/2014/10/14.html

Városlőd- Kislőd vasútállomás - Borzavár (Zirc)

6:11-kor érkeztünk a vasútra, majd kajáltunk, irányba álltunk:) és útnak indultunk. Bakonybélben tettünk egy kis kitérőt a belvárosba, itt ettünk és ittunk. Tehát itt tértünk le a kijelölt útról, de ez max. 1 km lehetett. Ezt azért írom le, mert 39.4 km-nek volt jelölve a teljes táv. Borzavárra érve a gps adatok alapján 42,7 km-t tettünk meg. Ezért úgy határoztunk, hogy innen Zircre busszal megyünk be. Ekkor még 6 km lett volna hátra. Nem tudom másnak, hogy jött ki ez a távolság. Várom a tapasztalatokat :) Amúgy mindenhol ott találtuk a pecséteket, ahol a hozzászólásokban meg volt jelölve. Az biztos, hogy mostantól 30-35 km-t vállalunk egy napra, mert igen-igen elfáradtunk. Másnap csak 23 km-t mentünk a 9 sz. túraszakaszon. Az elmaradásokat majd pótoljuk egyszer. Zircen a Horvát Kert vendégházban volt a szállásunk. A vacsi finom volt. Bizalommal ajánljuk, ja és a vasúttól sincs messze. üDV.

Bakonybél - Németbánya - Városlőd

A Bakonybél, üdülő bejárati út buszmegállótól indultunk, a túra során érintett legelső utcasarkon balra fordulva juthatunk el a Vadszőlő étterem-panzióig, ahol nyitva tartási időn kívül is szívesen adnak pecsétet és még akár listaár alatt is vízhez juthatunk. Rövidesen a Gerence völgyét követve elérkezünk egy hídig, mely után rögtön fel kell kapaszkodni az előttünk futó erdészeti műútig. Ezt a műutat igen hosszan követi a kéktúra útvonala. Eleinte kitartóan emelkedik utunk, majd szintezni kezd, durva lejtők és emelkedők nélkül. A piros sáv jelzéssel való fonódás után alig látható ösvényen (friss irtáson) át kell balra letérni, majd a következő erdészeti műútig földúton jutunk el. A műutat jobbra fogjuk elhagyni egy árok keresztezése után, itt továbbra is széles földúton megyünk tovább. Csak Németbánya előtt kell ösvényre térnünk, amely meglehetősen meredeken visz le. Németbánya eléréséhez le kell térnünk az OKT útvonaláról pár lépés erejéig.

Németbányán a pecsét a falu elején egy oszlopon található. A faluban kutat, boltot, nyitva tartó kocsmát nem találtunk, busz alig jár, cserébe szép a település és főleg nyugodt. Visszatérve a túraútvonalra, ismét széles, napos úton haladunk tovább egy vadászházig, majd a vadászház kerítése mellett jobbra haladunk tovább, ösvényen. Ezt az ösvényt a sűrű jelzéseknek köszönhetően jól lehet követni, bár patakmedret követve igen kanyargós. A lehullott levelek alatt időnként megbújt a patak, ilyenkor jókat cuppogtunk a sárban :) Helyenként rögtönzött gázlókat is igénybe kellett venni. Csehbánya magasságában kellemes rétre ér ki az ösvény, itt pihenőpadok és esőbeálló is várja a túrázókat. Srégen jobbra folytatódik az OKT, jól kiépített erdészeti úton, melyek építése során egész magas töltéseket építettek a völgyekbe - meglehetősen látványossá téve az átkelést egy-egy patak fölött. A kék kereszt jelzés kezdeténél elkavartunk, mert nem hittünk a völgy túloldalán lévő, nem épp szabványos balra mutató nyílnak, mivel az olyan irányba mutatott, ahol csak kék keresztet láttunk felfestve. Később megtudtuk,  hogy ott a kék sáv is, egy fával arrébb lett felfestve és a kék sáv, kék kereszt elágazás csak később küvetkezik. Innentől ismét emelkedni kezdett az út, a domb tetetjén pedig villanypásztor fogadott. Ezt kinyitva hatalmas legelőre jutunk ki. Sajnos nemigen van hová felfesteni a jeleket, így mi az itatónál ismét kereszteztük a villanypásztort és továbbmentünk egyenesen, le abba a völgybe, amelyben a vasút is fut, csak itt nem volt kijárat a villanypásztoron. (Tehenek tucatjainak kíváncsi tekintete kísérte kiútkeresésünket.) Végül keletnek vettük az irányt a legelőn át és a legelő délkeleti sarkában találtunk egy kijáratot, majd rövidke mászás után láttuk balról érkezni a kék jelzést is, jobbra pedig a csehbányai műút vasút felett átívelő hídja fogadott. Innen már csak a műúton kell eljutni Városlőd határáig, ahol a 8-as út alatti alagúton keresztül jutunk be a faluba. A falun belül idővel jobbra visz tovább az út, át a vasút alatt, majd oázis fogad: a Fenyves kocsmában lakik a pecsét. A kocsma mellett helyközi buszmegálló található, de fent a 8-as út pápai elágazásánál két további megállóban távolsági járatok is megállnak. A túraszakasz hivatalos végpontja innen még 3 km-re, Városlőd-Kislőd állomásnál van, ám erről majd legközelebb, hiszen a minimális menetrendi kínálat miatt nem a vasutat választottuk ezúttal.

Bakonybél - Kőris-hegy - Borzavár - Zirc

Bakonybélen pecsételéssel kezdtünk a Vadszőlő fogadóban, majd nekivágtunk a Kőris-hegy felé vezető útnak. Az OKT útvonala eleinte egy erdészeti műúton kanyarog, majd ösvényeken kezd kitartó, de jellemzően nem túlságosan meredek emelkedésbe. A lehullott csapadék miatt időről időre belefutottunk sarasabb szakaszokba, de ez szerencsére nem volt különösebben zavaró - ahogyan az ősz elejére alaposan megnőttt, itt-ott az ösvényt is kisajátító (alj)növényzet sem. A Kőris-hegy magasabb részein gyönyörű bükkösben vezet a kék jelzés. Szerencsére az itt-ott keresztezett erdészeti utakból jól ki lehet következtetni, mennyit kell még mászni felfelé. Amikor a jelzésen elérjük az aszfaltozott szerpentint, figyelni kell, mert a legelső kanyart a piros sávval ellentétben az OKT átvágja, ám a szalagkorláton átmászós letérést nem jelzi semmi! Ez amúgy a legdurvább emelkedő ebből az irányból, jó köves-saras-sziklás, úgyhogy nem rossz ötlet a hosszabb, de biztonságosabb szerepentint választania annak, aki nem akarja méterre pontosan követni a hivatalosan kitűzött útvonalat. A radarállomást némi aszfaltkoptatással értük el, itt lehet pecsételni is.

A radar fölött pár lépésnyire található a Kőris-hegy csúcsa, rajta a pazar panorámát nyújtó kilátóval és néhány pihenőpaddal. Borzavár felé meredek lejtő visz le, ami nemsokára lankásabbra vált. Itt van egy furcsán, de végülis jól kivehetően jelölt elágazás, ahol a piros egyenesen megy tovább és a kék jobbra letér: bár van kitaposott út, valamiért egy csalánoson(?) át van felfestve a jelzés. A Borzavár felé vezető teljes szakaszon egyébként sem árt résen lenni az elágazásoknál, itt-ott nem túl könnyű észrevenni a behívó jelzéseket. A műutat ismét elérve pihenőpadok és tűzrakóhely várja a vándorokat egy tisztáson, majd egy kis aszfaltkoptatás vár ránk. Az erdőbe betérve viszonylag hamar elértük a bükkös szélét, ahonnan már szinte végig kitett dűlő- és aszfaltutakon folytattuk utunkat. Szépalmapuszta környékén sok ló legelészik, a gazdaság központja egyben szállodaként is funkcionál, így elég nagy az élet a környéken. (A Bakony e részén egyébként is van némi mozgás, időről időre összefutottunk más túrázókkal, de szerencsére tömegről sem lehet beszélni.) A műúton Borzavárhoz közeledve már szinte zavaró a forgalom - no persze senki ne vizionáljon autópályákhoz mérhető forgalmat :) A falu előtt még van egy hely, ahol térkép szerint betér az OKT útvonala egy kicsit az erdőbe, de maguk a letérések nincsenek jelölve - ám valóban, bent az ösvényen friss jelzések láhatók. Kényelmesebb a műúton haladni, én persze kíváncsiságból csak bementem az erdőbe, ahol eléggé be van nőve az ösvény, de bozótvágó nélkül is járható. Borzavárhoz közeledve egy rosszabb állapotú műútra kell jobbra letérni, amelyről egy jobb-bal kanyarkombináció után ösvényen jutunk le a templom mellé - a műútról való letérést csak a figyelmesebb szemlélő fogja észrevenni, nálunk 3-ból a 3. ember vette észre a hibát. A faluban ezidőtáj roskadoznak az almafák a gyümölcstől, színesítve az amúgy is egészen kellemes utcaképet. A pecsét a vegyesbolt mellett, a kerítésen van, kocsma pedig kicsit Zirc felé továbbhaladva a bal oldalon.

Borzavárról kiérve egy völgybe ereszkedünk le, majd a műútról letérve felfelé visz az ösvény, amely rövidesen ismét erdőbe ér. Itt ismét nem túl meredek, de kitartó emelkedő következik, egy völgybe leereszkedve ez meg is ismétlődik. Itt a jelzések rendben voltak, csak az utunkat elvileg keresztező tanösvény nincs kijelezve, ezért nem tudtuk teljes pontossággal eldönteni, hol is tartunk. Ám hamar meghallottuk a város szélén ugató kutyákat, innen már tudtuk, hogy csak néhány lépés választ el minket jól megérdemelt estebédünktől, amelyet a Patkó csárdában költöttünk el. Zircre beérve egyébként a borzavári műutat kell követni, majd a Rákóczi téri buszmegállóknál kell balra térni a vasútállomás felé, ahol a pecsét is lakik.

Szokás szerint Keletről-Nyugatra teljesítettük a távot, itt nem is volt ebből semmi probléma -  van, ahol a jelzések inkább csak a Ny-K irányban haladóknak készültek. Itt a jelzések végig nagyon jók, egy-két tényleg apró problémát leszámítva könnyű volt követni az utat. A Zirc – Borzavár szakasz egy kellemes erdei séta, mintha csak egy parkban lennénk. Az Oázis kocsma kellemes meglepetés volt, csakúgy mint egész Borzavár. Nagyon szép, rendezett falu, a főutcán végig piros almától roskadozó fák. Az egyik háznál kértünk is belőlük kóstolót.

 Szépalmapusztán céges csapatépítő volt és nagy nyüzsgés, a lovakat és szürkemarhákat ez persze nem zavarta meg különösebben. Nagyon tetszett ez a részt Kőrishegyig, a hangulata, mint a Balatonfelvidéké. Kőrishegyen nevéhez illően sok kőrisfa és rengeteg biciklis, hát egészségükre, gyalog is épp eléggé meredek volt. Bakonybélig gyorsan lehet ereszkedni.

 Szállás, vacsora, reggeli a bakonybéli Vadszőlőben, az étterem rész mindenképpen ajánlható, csakúgy, mint egy nagy séta a faluban.

 Másnap szinte végig aszfalton Németbányáig. Ismét rendezett mintafalu, érdemes elmenni a templomig. Van kút ivóvízzel és egy ”Németbányai Üvegtigris” feliratú lakókocsi, ami vasárnap sajnos nem volt nyitva.

 Az erdészháznál a kerítés mellett kell menni jobb oldalon, itt kicsit el lehet kavarni, de igazán eltévedni nem.

 Városlődik különösebb izgalmak nélkül gyorsan haladtunk. A 40 km nagyobbik része aszfalt, vagy jobb minőségű köves út, amin nagyon gyorsan lehet haladni, viszont néha kicsit unalmas.

 Városlődön szerettük volna elérni a 16.00 buszt Budapestre, így  a távolabbi vasútállomás már nem fért bele. A kisebbik, kevésbé csábító kinézetű kocsmában kértünk cégbélyegzőt, mint megtudtuk „Jégbüfé” fantázianévre hallgat (A Fenyves kocsma vasárnap lévén már teljesen megtelt, ide be sem fértünk). Városlődön négy távolsági buszmegálló van, az egyik a 83-as út kanyarulatában,  a másik közvetlenül a  8-as úton, kettő a településen. Ezek hivatalos neveivel sokszor a helyiek sincsenek tisztában, a legjobb, hogy járda egyikhez sem vezet, a végén a 8-asra kellett felmásznunk egy híd tetejére.  Hát mi itt tévedtünk el, nem a kéken.

 Városlőd - Zirc

Szállásunk a pénteki napon az Iglauer Parkban volt. Mindenkinek csak ajánlani tudjuk. Két főre a szállásunk díja 3800 Ft volt.

A szakasz végig jól jelzett, csak néhány helyen kell egy kicsit jobban odafigyelni:

1. A Torna-patak völgyét mielőtt elhagynánk egy susnyás kis rétre érkezünk. Egyenesen a fák közé kell bemenni, ott lesznek a jelek.

2. Borzavár előtt a térkép úgy mutatja, hogy az úton kell mennünk, de egy szakaszon az erdőben kell haladnunk.

3. Borzavár - A templomhoz a letérést szalagok mutatják.

4. Borzavár - Ahogy elhagyjuk a falut a jobbos kanyar után az árok túloldalára kell mennünk. Az egyik bodzabokron egy nagy jelzés láltható. (mi nem vettük elsőre észre) A továbbhaladásban pedig újfent szalagok segítenek, mert a kövekre festett jelek már nem a legjobbak.

8.sz. túra: Bakony



(Városlőd-Kislőd vá.– Zirc vá.)







Városlőd => Németbánya

Összefoglalómban leginkább az egyes szakaszok kisebb-nagyobb problémáiról fogok írni szubjektív módon. A hibákért, pontatlanságokért elnézést kérek!

Most pótoltam be azt a kimaradt egynapos szakaszt, amit még május közepén nem tudtam megcsinálni. A túra elején csatlakoztam az OKT50 csapatához. Az MTSZ honlapján ezt a rövid kis összefoglalót írták erről a túráról:

"Mai napi útvonal Városlődtől vezetett Bakonybélig. 8-kor indult a csapat magja az Iglauer Park kapujából. A vonattal, illetve a busszal érkezőket Kiss Brigitta bevárta. Akik Pintér Józsival indultak el, azok először megnézték Hölgykő várát, illetve Csehbányán a kápolnát. A később érkezők a Köves-domb pihenőjében csatlakozhattak a csapathoz. Rövid pihető után indulás Németbányára, ahol nagy meglepetés várt bennünket. 

 Németbányán - egyik csapattársunk jóvoltából - autóval érkezett meleg ebéd, mely nagyon finom rántott húsból és krumpli köretből állt. Megnéztük Németbányán a felújított kápolnát, aztán Bakonybél felé vettük az irányt.

 Nagyon lóg az eső lába, remélhetőleg még nem az eső kezdete előtt megérkezünk a kitűzött célhelyre. Ezen a napon kis csapatunk 20 főből állt. 

(A képek a mobilnet akadozása miatt csak 1-2 nap múlva lesznek, elnézést)"

Forrás: termeszetbarat.hu/cikk/okt50_-_varoslodig_bakonybelig



Szóval én lettem volna az egyik arc, aki a háromnegyed kilences busszal érkezett Városlődre és akit Brigitta bevárt. Egyébként Városlőd völgyhíd buszmegállóba érkeztünk, onnan a legközelebbi bélyegzési lehetőség a Fenyő bisztró a Kék útvonalán - már, ha valaki hozzánk hasonlóan ebbe a megállóba érkezik a busszal. Ugyanis Városlődön több buszmegálló is van és elég nagy távolságok vannak. Mi itt - az én téves megítélésem és a sietség miatt (nem akartuk tovább várakoztatni a csoportot) - nem pecsételtünk, ez a döntés nagy hibának bizonyult. Ezúton is elnézést kérek kedves sporttársamtól, akit lebeszéltem erről és kellemetlenséget okoztam ezzel. Csak a köves-dombi találkozópontnál derült ki, hogy városlődi pecsétje nincs a csoportnak (és az MTSZ-nek). Szerencsére a csoportvezetők egyike (Pintér József) értesülve a bakiról a segítségünkre sietett és megígérte, hogy elintézi a pecsételést, ha nála hagyjuk az igazolófüzetet. 

 A túra egyébként jó hangulatban és lendületesen ment. Meglepő volt számomra, hogy a csoport összetétele mennyire vegyes és mégis milyen működőképes a csapat. A korkülönbségek sem okoztak gondot, hiszen a tizenéves körüli kislányoktól a 80+ korosztályig mindenki képviseltette magát. Ebben nyilván nagy szerepe van a két kiváló, talpraesett és aktív túravezetőnek Kiss Brigittának és Pintér Józsefnek, akik sok türelemmel és nagy lelkesedéssel fogják össze a csoportot. (külön szeretném megköszönni Kiss Brigittának a leutazással kapcsolatos intézkedést, segítséget!) Németbányáig az útvonal könnyen járható, szintkülönbségei nem jelentősek. Akadályt egy-két helyen jelentenek csak az utat sokszor keresztező patakok, melyek megáradásukkor esetleg megnehezíthetik az átkelést. Néhány helyen ember magas a gaz, csalános is van bőven. Az emléktúra tiszteletére a Veszprém Megyei Természetbarát Szövetség aktivistái rendbetették a kéktúra útvonal jelzéseit. Új, jól látható jelzéseket festettek a fákra, sőt még kis kéktúra táblácskákat is kiszögeltek több helyen. Ezeket oda helyezték ki, ahol nincsenek vastagabb fák, csak fiatal, vékony törzsű példányok. Felszögelve ezekre kiválóan mutatják a lefordulásokat, vagy a követendő irányt ott, ahol, a festhető fatörzsek esetleg messzebb vannak. Nem kell keresgélni, kutatni egy-egy nyílt terepen, a legközelebbi erdősávig, ezzel a bizonytalankodási érzést teljesen meg lehet szüntetni és sok bosszankodástól kímélik meg a túrázókat. De a régi jelzéseket is megújították ahol kellett, hogy távolról is jól látszódjanak. Csak itt-ott van régi, kopott jelzés, de egyáltalán nem baj, hogy ezeket is meghagyták.

Én egy helyen találtam úgy, hogy hiányoztak a jelzések. Ott, ahol a Németbányára vezető aszfaltúthoz kiér a kéktúra ösvénye az erdőből egy gazos réten keresztül. Ez egy párszáz méteres szakasz, ahol nincsenek jelek és utána az aszfaltút mentén is csak itt-ott van. Egyébként az út hosszú ideig a régi vasúti töltés tetején halad (karbantartott erdei út), kiválóan lehet járni rajta.

A köves-dombi pihenőnél komoly esőbeálló vár. Tűzrakási lehetőség, asztalok, pottyantós WC, szemetes kuka is megtalálható itt.

 Németbányánál a helybe fuvarozott ebéd egészen fantasztikus volt, vizet is kaptunk (ezért is köszönet a kedves csoporttársunknak és tisztelt férjének!).

"A község szélén, az üdvözlő táblán." Írja szűkszavúan a hivatalos MTSZ-es honlap a bélyegzési lehetőségről. Pontosan így van, jól látható helyen van a bélyegző és csak kis kitérő a Kék útvonaláról. A minőségét én is közepesnek mondanán, és igaz, amit diego sporttárs írt előttem, hogy "A lenyomattal játszani kell, hogy a Németbánya felirat is jó legyen." Nekem az első próbapecsételések alkalmával a helységnév nem is látszott, csak akkor, amikor már erősebben nyomtam neki és több tintával. Tehát kicsit próbálgatni kell, meg be kell járatni, akkor lehet vele használható lenyomatot szerezni. Mindenesetre volt már szerencsém jobb pecsétekhez is!



Németbánya => Bakonybél



 Németbányánál, amikor láttam, hogy szinte az egész csoport még elmegy megnézni a falu templomát én elváltam a csoporttól, mert szerettem volna elérni minél korábbi buszt, amivel még hazautazhatok. Egy picit vissza kell menni földúton és balra van egy bejárat az erdőbe, ott folytatódik a Kék. Az út elején kapaszkodós, szuszogtatós a terep, aztán megszelidül. Ezen a szakaszon is kiválóak a jelzések, legfeljebb a hosszú, aszfaltút mentén lehetne néhány jelzéssel több. Hiányoltam, hogy a térképen jelzett három kúthoz (Pap-kút, Gyökér-kút, Messzi-kút) nincs jelzés vezetve. Nem tudom, milyen állapotban lehetnek, de ha vízvételezési lehetőség, akkor jó lenne pár festés odáig. Egyébként az aszfaltút gyötrelmeit itt csodálatos erdő és a hosszan tartó enyhel lejtő feledteti. Bakonybélnél kicsit kacifántos  az útvonal vezetése, de kiválóan jelzett. 



 

8.sz. túra: Bakony

(Városlőd-Kislőd vá.– Zirc vá.)



Bakonybél => Kőris-hegy

Rövid összefoglalómban leginkább az egyes szakaszok kisebb-nagyobb problémáiról fogok írni szubjektív módon. A hibákért, pontatlanságokért elnézést kérek!

„A turistaház bejáratánál fém dobozban és a Vadszőlő Szálló & Étteremben.” - írja a hivatalos MTSZ weboldal a bélyegzés helyszínéül. A Vadszőlő szálló-étteremben pecsételtem, mert a Gerence fogadó (ez az a bizonyos turistaház) távolabb van a buszmegállótól. Nem volt még nyitva odaérkeztemkor, de kicsit tolakodóra vettem a figurát és zörögtem, majd miután nem érkezett válasz, megkerültem balról az épületet és a hátsó traktus felől közelítettem meg az épületet és lám, a vendéglő tulajdonosai (egy idősebb házaspár) ott ültek és hűsöltek. Tisztelettel megkértem őket, hogy pecsételhessek, mire ők beinvitáltak az étterembe és így megejthettem a kötelező aktust. A bélyegző kiváló minőségű. Így kezdtem négynapos túrámat Bakonybélben – ebből a takaros ks faluból kiindulva. (Kút van a Kék útvonala mentén!)

Gyönyörű aszfaltút vezet felfelé innen egy ritkán járt aszfaltúton vagy másfél-két kilométerig részben közösen a sárgával és a zöld+-el és egy picit a kék ? jelzéssel. Az út elején egy tábla hívja fel a figyelmet arra, hogy napnyugta előtt és napkelte után két-két órával a területen vadászat folyik és ilyenkor ne tartózkodjunk az erdőben a balesetveszély miatt. Az első probléma akkor jelentkezett, amikor a Kék és a zöld egy éles balkanyar után elhagyja az aszfaltutat balra és betér az erdőbe (Barátok útja). Itt figyeljünk oda, mert picit beljebb elágazik az út! A baloldali egy meredek kaptató, láthatóan erdészeti járművek is használják, de jól járható, köves út, korábban itt ment a Kék, van néhány lefestett, de még beazonosítható jelzés a fákon. Mi ne ezen menjünk, hanem a jobb oldali gyalogösvényen, ami ilyenkor alig kivehető. A sűrű növényzet le- és eltakarta a távolabbi fán lévő Kék jelzést, így nehéz észrevenni. Mindenesetre egy szalagot kitettem oda, hogy jobban észrevehető legyen. (Meglepő, hogy ilyenkor, amikor dús a növényzet és a napsütés nagyon erős mennyivel nehezebben észrevehetőek a jelzések. Erősen kontrasztossá válik az erdő, mindenhol fény-árnyék játék a fákon és a szem sokszor nehezen találja az árnyékban, takarásban, vagy éppen a verőfényben lévő jeleket és ezt csak tetézi jelzések kopottsága, elhanyagoltsága) A Kék és a zöld közös szakasza itt elég meredek, és szűk. Az árok túloldaláról kidőltek az öreg bükkfák és sokszor kell átlépdelni, átmászni rajtuk.

 Feljebb, ott, ahol a zöld elválik a Kéktől nyíltabbá válik az erdő, balról érkezik egy erdészeti út. Valószínűleg ez az az út, amin a Kék is vezetett régen, de nem tudom biztosan. (Innentől sok helyen láthatjuk a Pannon maraton szalagokat az út mentén. Ez május 21-én volt) A Lipka út kellemes, enyhe emelkedésű erdei út, a Kék párszor átvág rajta rövidítések miatt (nem követi az gépjárművek miatti szerpentinezést) Figyeljünk és keressük a jelzéseket a térkép alapján! A csúcs (a Bakony legmagasabb pontja) közelében egy aszfaltutat követ a Kék, itt is letér róla, hogy levágja a kanyarokat (a szalagkorlátok mellett). Elég meredek az út. A csúcson ott a kőris-hegyi radarállomás fémszínű (fehér) gömbkupolája. Elég bizarr, odanemillő látvány ez az építmény szerintem.

„A lokátorállomás kerítése melletti oszlopon, fém dobozban.” - írja a hivatalos MTSZ weboldal a bélyegzés helyszínéül. A bélyegző minősége rossz, maszatolós, de még olvasható (egy kis próbálgatással). Nem ártana lecserélni.

 Az lokátortól száz méterre ott a Vajda Péter kilátó, ahonnan szép kilátás van körbe, kivéve a lokátor irányába.  Abból az irányból egyébként egy védőháló van kifeszítve a kilátóra, nyilván a látogatók védelme érdekében.



Kőris-hegy => Borzavár

A hegyről lefelé jövet a Szépalma nevű hegyoldalban (is) fakitermelés, lent a kisszépalmapusztai kereszteződésnél (tájékoztatótáblák, pihenőhely), ezért már nem igazán szép a környezet, igyekeztem tovább. (Az erdőgazdaság szerint elődeink szakszerűtlen telepítései miatt [itt nem őshonos, nem ebbe a környezetbe való Szlavón tölgy] az itteni fák kiszáradtak és megbetegedtek ezért kellett kivágni őket. Újratelepítést ígértek)

Itt érdemes odafigyelni majd, amikor letér a Kék balra az aszfaltútról a jellegtelen erdei útra!

 Szépalmapuszta előtt a völgyben csodálatosan szép az út, de kevés a jel. Ez zavaró lehet, de egyértelmű az útvonal. Néha egy-egy karón, fán és kerítésoszlopon feltűnik a jelzés. Főleg onnantól kevés, ahonnan a Kék+ jelzés is elválik a Kéktől. Szépalmapusztánál van egy olyan közlekedési jelzőtábla, ami nem létezik a mai KRESZ-ben: veszélyt jelző tábla, ami lovast ábrázol.  Szerintem inkább a gépjárművek jelentenek veszélyt az izomerővel közlekedésben résztvevőkre. Később aztán az aszfaltútnál kiraktak egy „Állatok” jelentésű veszélyt jelző táblát is a biztonság kedvéért. Tekintettel a közeli lovardára, a kerítés mögött békésen álldogáló és kérődző szürke marhákra és az erdőből leselkedő veszélyekre. Innentől aszfaltúton halad a Kék a sárga jelzéssel, de egy darabon (kb. 700 méter kedvéért) betér az úttesttel párhuzamos kis erdei ösvényre is. 

És ezután jön a szakasz másik szégyenfoltja (jelzések szempontjából). Ott, ahol már közel látszik a mobiltelefon adótorony (ez Borzavár közelében van), van egy rossz aszfaltút jobba (és előrébb felfelé és balra emelkedően), dél-délkeleti irányba és egy kerítéssel elzárt terület vége balra. Itt válik el a Kék és a sárga jelzés egyébként (a sárga a kerítés mellett megy egy darabig). Ekkor kell lefordulni jobbra. Az út bal oldalán van egy villanyoszlop, amin kuszán felfestett jelzések segítenének, de inkább zavaróak. Ide is tettem néhány kék szalagot (pl a faoszlopra jobbra). INNENTŐL A FALUBA ÉRKEZÉSÜNKIG SEMMIFÉLE JELZÉS NEM SEGÍTI A VÁNDORLÓT. Ezen a rossz aszfaltúton közelítjük meg Borzavár falut. Egy alig észrevehető kis csapáson kell letérni jobbra, az akácosba. Így írt erről madarász 2006-ban: „Borzavár fölött is érdemes figyelni, mivel a temetõ-dombon nincs jelölve a letérõ, s ha régen járt arra valaki, akkor az ösvényt szinte lehetetlen megtalálni, vagy maximum azt hiszi az ember, hogy a falusi kutyák járták ki. Mi is megszívtuk...” Szégyenletes, hogy ez a mai napig is így van és hogy nem voltak képesek azóta sem megoldani ezt a helyzetet az útvonal karbantartók. Ott kell keresgélni az embernek a faluszélén, mint valami idióta.

„Az Oázis presszóban és a Polgármesteri Hivatalban (hétköznap).” - írja a hivatalos MTSZ weboldal a bélyegzés helyszínéül. Az Oázis presszó innen a falu másik végén van a Polgár Jenő hivatala pedig a falu központjában. Utóbbi nyitvatartása: hétfőn és szerdán 7:30-12:00 és 13:00-16:00 valamint pénteken 7:30-12:00. Egyéb napokon nincs nyitva! Van egy posta is a faluban, meg egy élelmiszerbolt, ahol még lehet kérni bélyegzőt, ha az Oázis nincs nyitva éppen. A bolt nyitvatartása: hétfőn zárva, keddtől péntekig 8:00-12:00-ig és 14:00-17:00-ig, valamint szombaton 7:00-10:00-ig. A bélyegző egyébként kiváló minőségű.

Szállásom az Álomvölgy panzióban volt, ami a Kék útvonalán van és az Oázis presszó is csak 20-30 méter.

2500 Ft + 300 Ft idegenforg. adó / fő / éjszaka. Étkezés 2200 Ft / fő / nap (reggeli 500 Ft, hideg vacsora 500 Ft, ebéd ill. meleg vacsora 1200 Ft / fő) ÜDÜLÉSI CSEKK ELFOGADÓHELY! Címe: Fő út 23.

Szállásegyeztetés: Deézsi Márta, Tel.: (88) 468 339, Mobil (30) 657 6995 Email: deezsi.marta@invitel.hu Web: www.freeweb.hu/alomvolgy/szallas.html

A ház egyik fele a vendégé, a másikban a vendéglátó lakik. Egy átjáró ajtó van a házon belül, de ilyenkor nem használják. Fürdőhelyiség, külön WC és nagy szoba tévével. Falusi ház felújítva, a teraszról csodaszép kilátással a völgyre. Van még átfolyós kávéfőző, hűtőgép, mosogató és azt hiszem tűzhely is. Mikróhullámú sütő nincs.

A faluban a túraútvonal mentén két vagy három helyen van kút.





Borzavár => Zirc

Borzavárt elhagyva megint kezdődik egy kis jelzésvadászat. Egy darabig az országút közelében (itt a 2004-es OKT atlasz is pontatlan), azzal párhuzamosan (jelzés is akad egy baloldali fán), majd jön egy útelágazás. Balra egy földút, jobbra egy ösvény vezet. A miénk az ösvény, ami hamar kis kaptatóba kezd. Jelzés az egyik kövön az út jobb oldalán, de csak akkor látszik, ha már a közelében vagyunk. Később jelzések a fákon megerősítenek minket, hogy a helyes úton járunk. Ez egyébként egy fás-bokros terület, néha kicsit el- elmaradoznak a jelek, de nem vészes. Később találni egy csomó kopott jelzést errefelé, úgy tűnik nem újították fel teljes egészében a jelzéseket, csak itt-ott, ahol szükségesnek gondolták. Aztán jók lesznek a jelzések szép erdei utakon érkezünk be Zircre, ahol kerítéssel körülzárt tűzrakóhely és játszótér fogadja a túrázókat és kirándulókat. A városban is (szokás szerint) kiválóan jelzett a turistaút.

„A vasútállomáson OKT bélyegző.” - írja a hivatalos MTSZ weboldal a bélyegzés helyszínéül. A kitérő a vasútállomásig talán ha kétszáz méter a sínek mellett. Kicsit kelletlen forgalmista, kb 5-10 perc várakozásom után zörgölődésemre, türelmetlenkedő mozgolódásomra megjelenik a pénztárnál és kiadja a bélyegzőt. Pedig előtte mentem be a váróterembe, de nagyon el volt merülve egy beszélgetésbe egy kollegájával.  Én emiatt éreztem kelletlennek, persze ez nem munkaköri kötelessége, tehát nem szólhatok érte egy szót sem. A bélyegző jó minőségű.

 

A szakaszt Zirc - Bakonybél - Városlőd irányban jártuk be.

Borzavár előtt az utolsó domb átmászásakor, még az emelkedő részen, egy helyen továbbra is 2 m magas függőleges "lépcső" van a földúton (Zirc felől van az alja), már láthatóan kezd kitaposódni a kerülő ösvény. Sötétben-ködben veszélyes, különösen felülről, vigyázzatok!

Borzavár végén a templomnál levő Y-kereszteződésben balra kell menni, majd nagyon hamar jobbra egy ösvényen ki a faluból, itt a jelzések nem elég feltűnőek. Hasonló helyzet van a Szépalmapuszta melletti elhaladás után is a paciknál, ahol a bal oldalt levő karám végén le kell térni a murvás útról balra (ezt csak egy ellenkező irányba mutató nyíljelzésből lehet kitalálni, tovább is mentünk tévesen).

A Kőris-hegyen és az azt követő aszfaltos szakaszon túljutva - legalábbis sötétben - nehéz volt megtalálni a jelzést, mert le-letér a murvás útról ("Lipka út"). A legvégét ("Barátok útja") a tavaszi viharok által ledöntött faanyag torlaszolta, igaz, itt már a sötétség miatt is egyre inkább toronyiránt mentünk.

Bakonybélben a Bakonyi Erdők Házában aludtunk, aki olcsó tömegszállást keres, annak ajánlható: http://www.bfnp.hu/magyar/oldalak/bakonybel_erdok_haza/ bár a konyha és fürdőszoba az árhoz mérhető minőségű volt. Hasonló kategóriában a Gerence Fogadó sem tűnik rossznak, és akkor nem is kell az OKT-bélyegzőért kitérni, de egy kicsit azért már drágább.

Bakonybél után kb. 7 km következik aszfalton... Ahol először le kell róla térni balra, ott egy kicsit sokáig nincs a csatlakozó útvonalon jelzés - a réten átvágva a túlsó végén az erdőbe bemenő utat kell célozni, bár a letérítő jelzések a rét jobb szélén vannak.

A "bauxitszállító" (vöröses) keresztező út és a németbányai K négyzet közötti szakasz szerintem a legszebb rész az egész túrán.

Németbányán a bélyegzőhelynél az út széli patakba ne dobjatok bele nagy köveket, mert megjárjátok a házban lakó nénivel.

A Németbányát követő murvás út ("Jáger-rét") után egy nehezen járható patakvölgy következik. Onnan kiérve egy nyeregben szép fedett pihenőhely van, utána pedig egy széles, kiválóan követhető volt vasúti töltésen vezet a jelzés. (Ez azért érdekes, mert ez az említett utóbbi két útszakasz a térképen teljesen egyformának tűnhet, de terepen ég és föld.) Letérve erről a pályáról egy völgyben nagy mocsár jön, majd kicsit később olyan rész (Pince-forrás környéke), amit, feltehetően szintén idén tavasszal, a víz elöntött, külön feladat átkelni (persze nekünk azért is, mert már megint sötét lett).

Egy hosszabb emelkedőt követően az út kiér szabad térre ("Hosszú-földek"), itt figyelmesen kell követni a jelzéseket, elég kevés van.

Városlődön az Iglauer Parkban szálltunk meg: www.iglauerpark.hu, lepusztultnak tűnt, bár épp most zajlik a felújítása. A kapcsolattartó még extra segítséget is felajánlott (bevásárlás), egy alapdolgot azonban nem teljesített, amit pedig meg is ígért: hogy a vizesblokk felújítása ellenére lesz WC-nk... Kellemetlen volt... (Nem volt a helyszínen személyzet este.) Egyeztessetek velük előre pontosan mindent, ha oda mentek.

Zirc - Bakonybél:

Reggel 8:49-kor indult a vonatom Győrből! Már maga a Bakonyon keresztül vonatozás is egy élmény volt, én merem ajánlani Zirc megközelítésének ezt a variációt. Nem csak győrieknek... Én sem vagyok győri :) Zircen, időm ugyan nem maradt az Arborétumra, az majd talán egy másik Bakonyi látogatásom célja lesz. Elindultam Borzavárra. Az elmúlt napok esőzéseinek víze egy helyen szabályos zsombékossá alakította az utat. Borzaváron sör, bélyegző, és séta tovább. Aszfaltos szakasz következik, bár egy szűk kilométerre a jelek jobb oldalt bent vezetnek az erdőben. Erre érdemes figyelni, mert nincs túl jól jelezve, hol kell letérni. Szépalmapuszta után kezd igazán érdekessé válni az út. Egy helyen itt is be lehet nézni, de a jelzések a legtöbb helyen jól követhetők fel a Kőris-hegyi kilátóig. Sajnos az idő párás, de még így is lehet gyönyörködni a kilátásban, no: meg persze az alá épített radarállomás épületében. Először az aszfalton, majd később egy kis ösvényen az erdőben, ismét az aszfalton, majd végérvényesen is bemegy a kék az erdőbe.  Innen csodaszép bükk szálerdőben vezet az út! Csak reménykedni lehet benne, hogy 10 év múltán is hasonló kép tárul elénk, nem pedi valami tarravágott szedres, csak mert kell a sok reklámújság, vagy a "közéleti" etetőanyag... De bízzunk benne... Tarka őszi hangulatú úton érkeztem meg ahoz az aszfaltútjoz, ami aztán bevisz minket Bakonybélbe. Itt bélyegzés, sajnos evésre nem maradt időm, mert indult vissza Zircre a buszom. De tény: az őszi Bakony nagyon szép!! Érdemes egy napot -messzebb élőknek egy hétvégét- rászánni, nem csak OKT keretében.

További szép időt, és jó túrázást mindenkinek :)

Borzavár-Kőrishegy

A borzavári templom mellett kezdődő ösvény alsó végén megvan a jelzés , talán egyszer még az ösvényen is, de utána a sárga elagázásig semmi. Ha kiérsz a szekérútra, fordulj balra és menj tovább. ( Térképpel nem nehéz).  A kőrishegyi emelekedő kemény (kb 60 perc kellett a másfél kilométerre).

Kőrishegy-Bakonybél

Az út elég jól jelzett. A harmadik kilométerben , amikor a jelzés egy műúttal párhuzamosan halad menjetek inkább a műúton, mert nagyon csalános a jelzés nyomvonala.