(A mellékelt képtár teljesen kompatibilis a beszámolóval, így hozzácsatolva élvezetesebbé válik a történet)
Legutóbb 1995-ben jártam Erdélyben, gimnáziumi osztálykirándulás keretében. Az emlékek ugyan halványultak, de a jó érzések megmaradtak a szívemben, azt nem lehet onnan kitörölni. Nagyvárad, Kolozsvár, Arad, Vajdahunyad vára, Körösfõ, Érdmindszent, Korond, Parajd a sóbányával, Tordai hasadék, Békás-szoros, Gyilkos-tó, Szováta, hogy csak néhány helyszínt említsek, mind-mind mély benyomást tettek rám. Most, 18 évvel késõbb az élet úgy hozta, hogy ismét sikerült eljutnom e sokmindenben gazdag vidékre.
Még 2009-ben Veszprémben éltem és dolgoztam, amikor Józsi említette tervét, egyfelõl örültem is neki, másfelõl szomorkodtam is, hogy egy jó barátot és túratársat „veszítek el”.
Bea és Józsi egyedül megvalósítottak és felépítettek egy álmot. Hatalmas munka és sok álmatlan éjszaka lehet benne, aminek maximum csak morzsáit tudom felfogni. De a kitûzött cél és a szorgalom oda vezetett, hogy ma egy csodálatosan szép környezetben élnek, a nyugalom szigetén, persze ez folyamatos és hatalmas munkával jár. Felépítettek teljesen egyedül egy vendégházat, amely minden igényt kielégít. Jelenleg két tehén, szárnyasok, három macska és két kutya (Csongor és Borika), él békességben egymás mellett. Kissé szürreális a látvány: a jugoszláviai Farkasölõ háza tetején lustálkodó három cica, akik közül az egyiket Bea a Péntek-forrásnál találta, még 2010-ben a pilisi-forrástúrán pontõrködve. Jó dolguk van itt. Csongor, a Jugoszláviai Farkasölõ Kaposvár mellõl, Osztopánból származik, Csapó Judit tanyájáról.
Januárban már halványan, de körvonalazódott az éves terv és végre hosszú idõ után úgy nézett ki, hogy pár nap helyett egy hetes szabadságot is ki tudok venni. Július lett a befutó a Tartód túrákkal.
18 évvel ezelõtti emlékeimben a nem éppen jól járható közutak is megmaradtak, de ez ma már a múlté. Autóval és busszal is könnyen megközelíthetõ Székelyudvarhely, illetve az onnan 36 km-re északra fekvõ Varság. A busz mellett döntöttem. Három lehetõség is akadt: Csavargó, Transptur (ha valaki szembenáll velünk a p-t lehetõség szerint ne ejtsük ) illetve Scorpio travel. Utóbbit választottam oda-vissza.
Szerda munka után IC-vel érem el a Keletit, ahonnan félórán belül metrós logisztikát választva a Népligetben landolok. 30-as kocsiállás a befutó. Elvileg 18:00 az indulási idõpont, de csak 18:50-kor indulunk útnak. A busz harmada telt csak emberrel. Az út alatt nagyrészt roma mulatós zene szól, néha megszakítva egy-egy Bikinivel. „A bemegyek a hivatalba, rácsapok, majd az asztalra. Adjál segélyt stb.” refrénû zeneszámot a végére kívülrõl fújom, miután vagy ötször meghallgatjuk. Ferihegyi kitérõvel, Szolnok-Nagyvárad útvonalon haladunk. Nagyvárad elõtt megállunk enni-inni. A sofõrök levest esznek, nekem még van hazai. Nagyvárad után, kanyargós útszakasz következik, elõtte még az egysávos körforgalomban balról félig a füvön elõzi egy BMW-s a buszunkat. Satu Mare helyett satu fék. Kolozsvár, Marosvásárhely útvonalon már világosban érünk Szovátára. Parajd, Korond következik, Udvarhely pedig egy lélegzetelállítóan szép völgyben fekszik. Az álmosságom ellenére éberen figyelem balra a tájat.
6:25-re érkezem meg, itteni idõ szerint (egy óra pluszban vannak). A menetidõ 10 és félóra volt megállásokkal, határátlépéssel. A 6:30-as varsági busz megszûnt, állítólag az újság is megírta, de én azt nem olvastam. Maradt egy Ivói járat, amivel 6 lejért Zetelaka utánig jutok el. Innen nagyjából 3 km-t megyek a csomaggal, majd a víztározónál megejtem az elsõ fotót az 1723-ból. Józsi javaslatára itt kezdek stoppolni, mivel itt ágazik el a gyergyói és a varsági út. Varság ugye zsákfalu, értelem szerint innen mindenki arrafelé mehet csak. Túl sokat nem stoppoltam eddig életemben, szám szerint egyszer, még 92-ben Orfû után a kanyarokban vettem igénybe ezt a „szolgáltatást”. Nagyjából két és félpercet kell várnom az elsõ autóra és próbálkozásomat siker koronázza. Jó hosszan kanyargunk felfelé, a „nagy kanyarig” még van egy pár km. Szerencsémre a kanyaron túl, már kavicsos dózerút tetejéig szállít, mint utólag kiderült a polgármester fia. Pénzt sem fogad el, így marad a hála. Innen Józsi egyik szomszédjával haladok gyalogosan, aki felajánlja, hogy viszi a kb.20 kilós bõröndömet. Tekintettel arra, hogy egy 40 kilós 20 éves fiatal lányról van szó, köszönettel, de elutasítom a felajánlást. Pár száz méter után aztán Józsi is megérkezik és segít a cihelõdésben.
Mielõtt bármi is történne, a legelsõ, hogy Csongor szagmintát vételez. Semmi kapkodás, ez innentõl úgy mûködik, mint a vonalkód leolvasás. Ismerõs szag, becsippenti, mehet tovább. Bori, Éva, Egon, Gyõri Péter, SzLA már itt vannak, kölcsönös örömködés után készülnek a Tartód túrák szlalagozására. Bea reggelivel kínál, majd a csomagok letétele után, megismerkedek a tanyával, benne Bözséékkel (tehén). Mivel ketten lemondták a szállást, így a vendégházban kapok helyet. Ahol egy pár órára kivonom magam a forgalomból. Aztán ébredés után elindulok felfedezni, egyelõre csak a szûkebb környéket. Minden csöndes, sehol senki, csak az udvaron álló tehénnel szemezek.
Térképem egyelõre nincs, így érzésbõl vágok neki. Mielõtt leírnám merre is jártam, pár sorban ismertetném Székelyvarság jellemzõit, melyhez a Tartód túrák itinerjének elsõ oldalát is felhasználtam forrásnak. Tehát Székelyföldön járunk, Hargita megyében. Varság a Dél-Görgényi havasokban, a vulkanikus eredetû székelyvarsági medencében található 830-1050 méterrel a tengerszint felett, a Nagy Somlyó és a Csomafalvi Délhegy tövében (Forrásköze 780 méter magasan terül el.) Számos vízfolyása van, ezek közül a legjelentõsebb a Nagyküküllõ (melynek forrása a Központtól 14 km-re északi irányba található és miután a Kisküküllõvel egyesül, már Küküllõként folyik bele a Marosba). Egyéb patakok: Tartód, Kiság, Varság, Nagykút, Boros, Köves, Kecske stb. Több tanyabokorból áll, ezek délrõl észak felé a következõek: Küküllõ, Bagzos, Nagykút, Sólyomkõ, Központ, Forrásköze, Tálasbérce, Tisztás. A Baksa Tanya Forrásközében található. A következõ pár napban innen indulok ki és ide érek vissza portyázásaim után.
Székelyvarságterülete 7669 hektár, ennek 60%-a erdõ, amelyben megtalálható a nyúl, róka, farkas, barnamedve, hiúz, fajdkakas, császármadár. Rengeteg málna, áfonya, szeder, szamóca található itt és számtalan gombafajta színesíti a tájat. Sebes vizû patakjaiban gyakori a pisztráng. Lakossága (2002-es adat) 1515 fõ, melybõl 1511 magyar nemzetiségû, a számozott telkek száma 675. Fõ foglalkozások a fakitermelés és megmunkálás, mezõgazdaság, kõfaragás, fonás-szövés, valamint a faluturizmus. A Zsindelyország elnevezés onnan ered, hogy itt még kézzel hasítják a zsindelyt.
A tanyabokrokat tartalmazó térképet a Központban illetve a Parlamentben (Tálasbércén található vendéglátóipari egység) lehet beszerezni. Elõbbi helyen ingyenesen, utóbbiban pedig 10 lej ellenében. Én az utóbbit választottam, tapasztalatok hiányában. Sajnos a térkép északi irányba csak Tisztásig, nyugati irányba csak Tartód váráig, keleti irányba pedig Sólyomkõ széléig terjed ki. Van még egy kb. tenyérnyi kiterjedésû kis vázlatos valami, de az csak nagyon körülbelüli tájékozódásra alkalmas. Ezeket le is fotóztam, de a http://www.varsag.ro/index.php?id=17 oldalon is megtekintheti bárki.
Józsiék telkén a Deskõ-pataka folyik át, emellett haladok el én is, és a Bartók útja felé veszem az irányt. Megfigyelem a tanyákat, a környezõ dombokkal, hegyekkel, nem egy közülük jó tájékozódási pontot nyújt. Ilyen például az 1452 méter magas Hegyes-hegy Forrásközétõl északkeleti irányban, amelyet a holnapi nap során érintek is, a többi résztvevõvel egyetemben. Alakjáról messzirõl felismerhetõ. Tõle keletebbre és délebbre a Hargiták sorakoznak, amely a szombati nap programja.
Egészen a nagy kanyarig megyek, elõtte azonban átlépek a Varság patakon, amely északkeleti irányban valahol Gyergyócsomafalva és Varság határán ered. Miután a nagy kanyarnál elérem a mûutat, délre fordulva végigkövetem hosszan a Varság patakot. Másik irányban a Központba jutottam volna, de ezt akkor még nem tudhattam. Jobbomon, balomon tanyák és erdõk, és hogyha nem hoztam volna magammal ellátmányt akkor se szomjaznék el, mert az út mellett idõnként fellelhetõ egy-egy kifolyó forrás. Jó pár km után, a vízimalomnál balra veszem az irányt és mit ad Isten útjelzõtáblákba botlok, melyek többek között Forrásközét is jelölik. Ez jó, nem kell visszaforduljak, hanem a kavicsos dózerúton egy bolt és a Medve vendégház mellett elhaladva emelkedek. Késõbb Sólyomkõ felé jobbra letér az út, balra pedig kavicsokkal javítják fel az utat. A munkásoktól érdeklõdöm Baksa Tanya topográfiai elhelyezkedése felöl és meglepetésemre 200 méterre a tetõtõl jelölik meg azt. Pár perc múlva már látom is az ismerõs elágazást és máris visszaértem még az esõ megérkezte elõtt.
Józsi úgy mutatja be Farkas Attilát, mintha a helyi plébános lenne. Ezt kissé vonakodva, de elhiszem. Késõbb azonban kiderül, hogy földrajz szakos tanár, a szombati Hargita túrát az õ vezetésével tesszük meg. A szalagozó brigád épp jókor érkezik, együtt a zivatarral. Miután mindenki elkészült, elfogyasztjuk a Bea által készített vacsoránkat. Mindennap valamilyen finom levest kaptunk (Csorba, paradicsom), különbözõ fõételekkel pl. Tyúkpörkölt, de volt csöröge fánk házi lekvárral és egyéb finomságok is. Közben várjuk a vendégeket, akikrõl kiderül hogy egy pécsi 5 fõs csapat. Nemsokára õk is megérkeznek és a továbbiakban az étkezések, a vendégház tágas konyha-nappalijában kerülnek felszolgálásra. A vendégházban két darab kétágyas és egy háromágyas szoba került kialakításra, de a nappaliban is van férõhely, valamint adott a sátrazási lehetõség is. Kettõ darab vizesblokk, egy zuhanyzóval található még az épületben. Beszélgetés után, tíz óra fele, jó hangulatban, várakozásokkal telve hajtom fejemet nyugovóra.
Fél 8-as kelés után, 8-kor reggeli, gusztusosan tálalva. Benyomok néhány vajas kenyeret paradicsommal, megiszom a teámat, majd lenevezek. Nagyjából 15 fõs a mezõny. 9:06-kor indulok észak felé, egyelõre napos kellemes idõ van. Jobb kéz felõl feltûnik, az innen 8,7 km található 3.EP: Hegyes-hegy. 900 méter után az elágazásnál jobbra megyek, Kedden pár nap múlva balra is elnéztem, azaz út Tálasbércére megy. Most viszont egy szép erdõs szakaszon kelet felé haladva érjük el Nagykút patakát, amelyen átkelve a Tekeres- patakot követjük le. Már most lenyûgöz a táj szépsége és nyugalma. A tegnap megkezdõdött lelki akklimatizálódás folytatódik, mellkasom mélyébõl kimosódik a feszültség, a negatív gondolatok, amelyek a hétköznapok során keletkeztek elillanak, mint a hirtelen jött nyári zápor.
Csorgókõ vízesés csupán 2 km-re van Józsiéktól. Nem lehet betelni vele. Minden oldalról végigpásztázom, majd a tetejére is felmászom jobbról, ahonnét könnyen és biztonságosan megközelíthetõ. Percekig csak nézem és nem gondolok semmire. Kolompolás rázza meg a csendet, elindulok a hang irányába. Tehenek legelésznek innen 200 méterre, nem sokkal odébb már Tálasbércére jutnék, így visszasétálok a vízeséshez, majd a ponthoz és hamarosan az innen 800 méterre lévõ Jézús kútjához jutok, ahol Éva és Egon vár. A Csorgókõ vízesés pontõrei Tünde és Attila is perceken belül megérkeznek. A 20-as táv balra fordul Tálasbérce felé, a 30-as pedig jobbra fokozatosan emelkedõ úton jut az egyre gyérülõ fenyõk mellett, zöld legelõkre. Útközben vissza-visszanézve, ahogy egyre magasabbra és magasabbra emelkedem, a varsági tanyabokrok egy része kivehetõvé válik. A Boros oldalában emelkedem, Berkeci Gézáné síremléke után, hamarosan megérkezem a legelõkhöz. A táj gyephavasi jelleget ölt. Sajnos Jézus-kútja az utolsó momentum a térképen (amivel ekkor még nem is rendelkezem). Jelen esetben a részletes leírás, szalagozás, valamint a tájolóm pótolja a hiányt.
Hamarosan megérkezik a sûrû, sötét fenyõ erdõ, mostanra csak Laci és felesége tartózkodik elõttem. Megsaccolom becsléssel, hogy 1300 méter magasan vagyunk és Laciék GPS is ezt jelzi kottára Ez idén már a második sikeres szint saccolási alkalmam a Bükk után. A kaptató nem vészes és mire megérkezik az utolsó 500 méteren beígért nem túl jó minõségû terep, már senki sincs a közelemben. Hegyes-hegy Libán felöli oldalát mászom. Az út korábbi vágteren vezet, és az itinernek abban is igazsága lehet, hogy valamilyen szinten az elõzõ évekhez képest könnyebb a haladás, bár összehasonlítási alapom nincsen. Mindent egybevetve nem vészes az ügy, ráadásul kapkodni sem érdemes: meg-megfordulva a felhõsödés ellenére is szép az elénk táruló panoráma, miután már a kezdetben sûrû növendék fenyves az aljnövényzettel kissé megritkul. Keletre tekinthetünk a Hargitákra, a hatalmas Zetelaki víztározó is kivehetõ. Elõtte egy-két pukli, ahol pár nap múlva fogok majd keverni, már nem teljesítménytúra keretein belül. A csúcsról magáról nincs kilátás, egy kõ, na meg a zsírkréta jelzi, 1452 méter magasan vagyok.
Hosszan lejtõ út következik a gyönyörû, ám sötét fenyves erdõben. Félúton elered kissé az esõ, azonban a sûrû tûlevelek felfogják a cseppeket. Sok a vargánya, galóca. Néhány légyölõ galóca díszíti az utat. Amilyen szép, olyan mérgezõ. Nem messze tõlük, Piruló Galóca, -tudtommal az egyetlen ehetõ galóca fajta- helyezkedik el. Egy jó óra biztosan eltelik mire kiérek a fenyõ rengetegbõl. Ahol kiérek, Tordai-hasadék szerû sziklák sorakoznak.
Két lehetõség közül lehet választani, és sikerül meghozni a helyes döntést. Zöld házikó után nem sokkal, hátamban a felhõkkel érkezem Tálasbérce központjába, a Parlamentbe (kocsma, népies-helyi nevén:bodega), amelyet varsági körök illetnek ezen a néven. Sikeresen elhagytam a frissítésre jogosító papírosomat, de a pontõrtõl, SzLa-tól kapok még egyet. Beváltom. Citromos sör + bio diós csokoládé. Omlik mint a vajkaramella, nincs szétcukrozva, kellemesen édes, igazi dióval, nem dióhéjjal. A már többször említett térképet itt és most beszerzem és amit sejtettem beigazolódik: innen pár száz méterre bal kéz felöli irányba található a Csorgókõ vízesés.
A továbbiakban egy Kilátó, a helyiek szóhasználatában Mutató (931 méter) következik. Elõbb elmellõzöm Tálasbérce déli biztonsági õreit (egy fekete kistermetû eb + egy szintén nem túl nagy méretû jámbor fekete-fehér eb), majd az Y-nál a jobbos utat választva, a képeslapokról illetve a szobám falán fellelhetõ gyönyörû rajzról már ismert Mutatóhoz jutok. Tekintettel a nagyszélre, a nyitott Mutató elsõ emeletéig merészkedem csak.
Tájoló és a már meglévõ térkép segítségével elindulok a feltételezett folytatás irányába és hamar megjelenik a szalag is. Gyönyörû átvezetõ erdei fenyves szakasz következik. Jó pár ilyennel találkoztam egy hét alatt Varság területén. Leereszkedek egészen a Varság-patakig, ahol majd pár nap múlva újra tiszteletem teszem Borival és Péterrel. Kettõ darab hajtûkanyar után emelkedek felfelé, a Központ fõútja felé. Az itt található oldalban lévõ virágos rét leírhatatlan. Egy pillantás bal felé a tálasbérci tetõre, majd jobbra kanyarodva a fõúton belegyaloglok a 192-es számú házba, ahol balra fordulva, meg kell tenni 1-200 métert, hogy jobbra fordulva megközelíthessük a Nagy-Küküllõ patakot. Átmegyek egy huplin és leslattyogok a patak völgybe, ahol a hídon átkelve visszakanyarodok déli irányba.
Folyásiránnyal megegyezõ irányban, a dózerúton jó néhány kilométert megtéve, többször kõhidakon áthaladva érkezem Péterék pontjára, a Tartód váraljához. Kezelésbe veszem az általuk szervírozott ellátmányt, majd a zsákot hátrahagyva, a rövid, de meredek úton megnézem magamnak a csúcsot. Negyedóra múlva már újra lenn vagyok. A folytatásban átkelek a Küküllõn, majd fölfelé vízmosás következik. Néhol mackó tappancs kíséri utamat. Balra fahíd, és máris lakott település. Enyhe emelkedõ után elvész az út. A megoldás az, hogy a „Tilos az átjárás, magánterület” feliratú kapunál valójában legálisan által lehet haladni, hiszen ez egy hivatalos út. Ezt egy Bagzosból jövõ lovaskocsizótól tudom meg. Így negyedóra topogás után, végre közel kerülök a Központhoz. Hamarosan megérkezik az általlépõ, majd a tetõn az iskola és a fõúton pillanatok alatt a Községházánál találom magamat. Itt jobbra fordulva néhány száz méter és máris, a már jól ismert ösvény, patak, emelkedõ, tetõ, sárga ház a szomszéd lánnyal következik. A nehezítés most csupán annyi, hogy a kavicsdombokat még nem terítették szét, így gátgyaloglással fejezem be a túrát. Nem Marci bácsi felõl, hanem még egy kanyart leírva délrõl közelítek az objektum felé. A menetrendszerinti esõ már közel, de még van bõven idõm az égszakadásig. Évától átveszem a díjazást és kényelmesen alapállapotba helyezem magam (fürdés+ruhacsere).
7 és félórás, kényelmes, nézelõdõs túranap van mögöttem. A folyatatásban is hasonlókat tervezek. Vacsora újabb levessel és finomságokkal. Én aki egyáltalán soha nem iszom pálinkát, most kivételt teszek és ízes ágyas meggypálinkára szokok rá az itt létem alatt. Aromája tökéletes, az erejét kevésbé lehet érezni. Jóízû beszélgetések után 11 óra magasságában döntök a nap vége mellett. Holnap a Madarasi-Hargitával folytatódik a történet.
http://szvarsag.pesza91.fotoalbum.hu/
http://tartod302013.pesza91.fotoalbum.hu/
Péter
http://5mp.eu/web.php?a=baksatanya
Madarasi Hargita 10
Mainapunk a Közép-Hargita területére vezet, a csapat végig együtt haladva keresi fel a szebbnél szebb helyeket. Forrásközébõl ezúttal gépkocsikkal indulunk el a túra kezdõpontja felé. Júliánál megállunk a csapat, nem Baksa Tanya részének begyûjtése céljából. Júlia egy vegyesbolt neve, gondolom a tulajdonosnõ után kapta a megnevezését. Közúton elhaladunk a Zetelaki víztározó mellett, majd déli irányban egészen az ivói elágazásig jutunk. Ez a rész már csütörtökrõl ismerõs. Innen Ivó nincs messze, felkeressük a terepjárós túránk kiindulási helyét. Kettõ darab terepjáróra fér fel a csapat, a jó 10 km-es távolságot Melinda vezetésével tesszük meg. Felugrunk a platóra (Anhauer Évi, Bori, Egon, Gyõri Péter, Korponai Laci és felesége, valamint jómagam.) aztán indulhat a menet. Elõtte még megkapjuk a Baksa féle ellátmányt, banán és szénhidrát formájában. Szerencsére kettõ polárt és egy gyapjú sapkát is hoztam, talán egy napszemüveg sem ártott volna és akkor nem „sírtam” volna végig az utat.
Az elsõ 1 km jó minõségû, utána kezdõdik a vesekõ elhajtásra is alkalmas rázkódás. Legbelül ülök. Felfelé úton mindenki lefelé mozgott, lefelé meg préseltek, mint a szõlõt. Jót szórakoztunk ezen is. Néha az volt az érzésünk, hogy beborulunk az árokba, de nõi sofõrünk rutinosan, ismerve minden kavicsot, sziklát, huplit, kerülgette az akadályokat rendesen. Egy-két érdekes kanyar is adódott, Péter javaslatokat is fûzött hozzá, melyik íven kellene bevenni ezeket, nem túl jó találati aránnyal. Összességében már a túra ezen része izgalmasra sikeredett, és a rekeszizmainkat is sikerült bemelegíteni a sok röhögéstõl. A fejeket néha le kell húzni, a nagyobb ágak miatt, a kisebbekkel viszont nem érdemes foglalkozni, kellemesen cirógatja az arckoponyánkat.
Az idõjárás megint úgy indul, mint tegnap: az ég „eges”. Már most elárulom, hogy ez nem marad így végig. Nem túl meglepõ módon kétoldalt fenyõerdõ és egy patak (Filió) szegélyezi utunkat. Nagyjából 7 km-nél még egy forrást is elmellõzzünk (Fedeles-kút).
Fél óra alatt érjük el a menedékházat. Egész jól bírta mindenki az emelkedõt, senki sem fáradt el. A helyi kandúrral való megismerkedés után, körbetekintve egyik ámulatból esek a másikba. Ha valaki holnap úgy dönt, meglátogatja reggeli kocogása alkalmával a menedékházat, azt a kék kereszt jelzésen tegye, az vezet ide Ivóból. A turistajelzés nagyrészt a terepjáró által is használt kavicsos, sziklás útvonalon halad, de a vége felé egyre több levágást is eszközöl vékony ösvény formájában.
Tõlünk karnyújtásnyira délre Mihályhavas (1685 m), valamint a Fekete-sarok csúcsosodik (1461 m). A kék kereszt jelzésen ezek pik-pakk elérhetõek. Tovább délre Oltár-kõ (1363 m), dél-kelet felé a Csicsói Hargita (1759 m) és a Mádéfalvi Hargita (1709 m), keletre pedig a Rákosi Hargita (1756) látható. A Madarasi Hargitára a kék jelzés visz innen északi irányba, amely nincs túl messze, és egy enyhe emelkedõn érhetõ el. Nagyjából 150-200 méteres szintemelkedést kell leküzdeni, a jól járható terepen. Utunk felénél elágazás található, mi tovább a csúcs felé haladunk, visszafelé viszont beugrunk a szökõ vízesésbe is. Itt még pólóban kényelmes a helyzet, és kezdetben a csúcson is, ahol több tucat kereszt, kopjafa található.
Nemkell kapkodnunk, van idõ körbejárni a lankás csúcsot. Nyugati irányban a hegyek mögött kivehetõ Varság, a mellette, elõtte elhelyezkedõ Hegyes-heggyel, Somlyóval, Dél-heggyel, jóval mögöttük a Nagymezõ havassal (1776 m). Légvonalban egyik sincs túl messze az utóbbit nem számolva. Köztük is akad még egy-két hegyecske, például a Nyerges vagy a Rakottyás tetõ.
Az „étlap” alapján beazonosítható mi merre található. Ez egy 2 darab, egyenként nagyjából 1 méter terjedelmû félkör alakú pult, amin a fényképek felett, szöveggel, nyilakkal jelölik az egyes csúcsok nevét. Sajnos az összes nem látszik a körülöttünk gyülekezõ felhõk miatt. Egy izmosabb bridzs géppel, vagy egy tükörreflexes géppel biztosan nagyobb esély lenne az innen északra elhelyezkedõ Görgényi és Kelemen Havasok megörökítésére. A Csomafalvi Dél-hegy azonban egész jól kivehetõ (1694 m). Tõlünk keletre, a már említett Hargiták, dél felé pedig a Bucsecs, Keresztény havasok helyezkednek el többek között, de már jóval odébb, a Királykõrõl, Moldoveanuról vagy éppen a Fogarasi Havasokról nem is beszélve. Szóval van itt mit felfedezni, megmászni, bejárni, megtekinteni, megcsodálni, elraktározni. Talán egy élet is kevés hozzá.
Átmegyek a sapka alakú tetõ túloldalára és mintegy száz méterrõl lejjebb járóm végig a peremet a jobb kilátásban bízva. Lassan feltámad a szél, megjelennek a felhõk, pillanatok alatt vagy 10 fokot esik a hõmérséklet. Utolsóként indulok vissza a többiek nyomában. Mire a vízesést és Hargitafürdõt jelzõ elágazó oszlophoz érek, már újra velük vagyok. Innen lejtünk egy nagy kanyart megtéve a Hargita csúcsok közötti nem túl meredek völgyben. Egy házikónál éles balkanyart vesz az út és csakhamar piros céltáblajelzésre kerülünk, melyrõl jobbra szûk, szép ösvényre ágazunk le. Ezen a hangulatos, fenyõkkel körülvett úton kanyarogva érjük el- az utolsó métereken már kissé meredeken lejtve- az impozáns vízesést. Két nap, két vízesés, nem rossz. Míg a többiek, a keskeny fahíd túloldalán lévõ filagória alatt elköltik az ebédjüket, közelebbrõl és minden irányból megvizsgálom a vízesést és a környezõ geológia képzõdményeket. Ez is olyan, amit leírva nagyon nehéz visszaadni, sõt még a készített kis videó sem alkalmas erre, a vízesés és az azt körülvevõ környezet szintézisébõl létrejövõ pozitív energiákat csak személyesen lehet megtapasztalni.
Visszaúton Attilával egyetemben felülrõl, folyásirányból is megvizsgáljuk a zuhatagot. Aztán fel az ösvényen. A kijárt út helyett a mezõt választom, bokáig merülve a lápba. Innen a gépem LCD kijelzõje bemondja az unalmast, amely estére spontán magához tér. Félúton lehetünk a fõutunkról való letéréstõl, amikor villámlás, dörgés szakítja meg az idillt. Pillanatok alatt hatalmas zivatar kerekedik, még jeget is kapunk mellé. Szerencsére néhány, dús fenyõfa csoportosulás tarkítja a legelõt, így megállunk átvészelni a vihart. Tehenek közé állok, hamar befogadnak, így minden oldalról védve vagyok a csapadéktól
Negyedóra és elvonul a nagyja, 5-10 perc és az elágazásnál vagyunk. Egy csoport szomorúan fordul vissza a Hargita csúcs felõl. Még esik, de csak lazán. Csúszós, kissé sáros talajon érjük el a komplexumokat. A visszaútig még van félóránk. Meglátogatjuk a menedékházat, jól esik a meleg Capuccino.
Lefelesem kapunk esõt a nyakunkba a terepjárón. Az egyik kanyart belülrõl abszolváljuk, kissé húzós volt, csakúgy, mint az út szélén való szlalomozás, de sofõrjeink már kívülrõl ismerik merre a legalkalmasabb a terep a közlekedésre, hiszen van úgy, hogy naponta ötször is megteszik ezt az utat. Még ezekkel a járgányokkal sem kis kihívás a közlekedés, ezért általános derültséget kelt mindenkiben, mikor már jóval lejjebb mezei személyautók próbálnak feljutni, nyilván nem tudván mi vár rájuk. Ahogy Besenyõ Pista bácsi mondaná: „nem fog nekik sikerülni”. Elmellõzünk egy-két traktoros turistahalmazt (nekik számolhatunk 1 óra 15 perces menetidõt is), majd egész jó idõt futva visszaérkezünk az ivói kiindulási pontra. A csúcson lévõ idõjárásnak itt már nyoma sincs. Melindáék kutyája bemutatkozik, aztán visszaindulunk a Forrásköze 173-ban lévõ zuhanyrózsákhoz, újabb réteggel növelve a csomagom bugyrában lévõ szennyesraktárt.
Dea napnak még korán sincs vége! A vacsorával párhuzamosan a menetrendszerinti zivatarral együtt, melyet szivárvány képzõdés kísér, megérkezik zenészünk, a varsági Fancsali Lacika. 14 éves, de fantasztikus hangulatot varázsol a szintetizátorával, énekhangjával és zenei repertoárjával (amely a 70-es évektõl napjainkig mindet felölel). Autentikus slágerekkel kezd, majd Neotontól, Bikinin keresztül, Edda Máté Péter, Koncz Zsuzsa, Zoltán Erika, Quimby és sok más szerzõ, együttes ismerõs dala elhangzik.
Éjfélig tart a buli, meg se várom a legvégét, hiszen holnap a történet a Szencsed 30-al folytatódik.
Utóirat: Egyébként Vater mostál kezet?És meg van a sapkád?
http://5mp.eu/web.php?a=baksatanya
Szencsed 30
Ismét pihenten ébredem, a nyitott ablak ellenére egy darab szúnyog sem látogatott meg az éjszaka folyamán. A szobába haloványan beszûrõdõ tányér csörömpölés a reggeli közeledtét jelzi. Bundás kenyér és munkatársai kerülnek az asztalra. Feltéve, ha jól emlékszem. A hat túra nap + 1 városnézés részletei az egymástól való lényeges különbségek miatt jobban megmaradtak emlékezetemben, de az étkezések összemosódtak, mint az a papírzsebkendõ, amelyet a szennyes ruhában felejtek néha-néha a mosás elõtt.
A Szencsed túra elsõ fele dél, délkelet felé visz. Az elsõ megállónk, a már kétszer is említett Júlia vegyesbolt lesz. Elõtte még megvárjuk Borival, Gyõri Péterrel, hogy a mezõny kibontakozhasson, mivel mi seperjük be a távot és a szalagokat. Egész pontosan csak õk, én csak az Ülkei vályúig boldogítom õket. Júlia jól felszerelt, nem úgy, mint 20 évvel ezelõtt, amikor az élelmiszer és egyéb dolgok hiánycikknek számítottak a bolt tulajdonosának elmondása szerint. A falon látható, errõl árulkodó fotó, szöges ellentéte a jelennek. A már megismert biocsokoládé mellett szuvenír képeslapot vételezek, de a legértékesebb számomra az itinerre kerülõ: Horvath Julianna-Maria Hargitha-Romania Varsag feliratú körbélyegzõ, miután erre nem mindennap járok (csak tegnap, meg tegnapelõtt)
A bolt után a Nagyküküllõ hídja elõtt, szomorúan szemrevételezünk egy teljesen –papírvékonyra- kilapított, immáron kétdimenziós nyulat. Ma nem sok emelkedõ lesz, az is az elejére jut. Gyakorlatilag egy nem túl megerõltetõ kuloárban kaptatón kell felmászni a fennsíkra, amely már nem szerepel a Varság térképen. Közben Péter talál egy rozsdás patkót, amit innentõl végigcipel magával. Egészségére! A szalagok jó sûrûn helyezkednek el. Veszekedés nélkül testvériesen elosztozunk rajtuk. A leírás is elég alapos, de az út is adja magát, fõleg miután tíz méterenként jelölt, az alkalmi „lobogóval”, amit Józsi és Szla helyezett ki még tegnap, mialatt mi a Hadarasi Margitán Madarasi Hargita környékével ismerkedtünk. A fennsík elsõ része nagyjából a következõképpen írható le: bokáig, lábszárközépig érõ fûvel borított, néhol nem túl széles út, kétoldalt sûrû fenyõerdõvel vagy növendék fenyvessel szegélyezve. Kisebb, nagyobb megtöretések mellett fõleg egyenesen visz az út, feltûnõen sok gomba, fõként vargánya és különbözõ galócafélék által kísérve.
Hirtelen tisztás, rajta házikó, minden bizonnyal ez lehetett egykoron Júlia néniék szülõ háza. Nem én vagyok ilyen okos, hanem az itiner. Egyszer csak eljõ egy kis patak, innen pásztázva figyeljük a füvet, és mindent ami mozog és nem mozog, SzLA tegnap elveszett bicskáját keresve. Hiába. Tapadós, nyílt saras rész után, kellemesen lejtve, zárt, de nem túl sötét fenyõerdõbe jutunk. Itt már, a leírás által emlegetett patakkal találkozunk. Ez a rész nagyon rendben van szépségszakmailag. Újabb nyílt rész bontakozik ki, hátratekintve a Hegyes-heggyel. Mai elsõ Maci tappancs lenyomatok is megvannak, de mint késõbb megtudom ezek már tegnap is megvoltak. Amúgy nem igazán tartok tõle, hogy errefelé bundást látni fogok. Plusz megnyugtat a tudat, hogy nem én vagyok a csapatból a leglassabbJ. Még egy patakátkelés (errefelé elég jó az egy fõre esõ patakok száma) és lassanként odamegyünk a vályúhoz. Az Ülkeihez, 8,6 km-nél. Tömegjelenet: a budapestiek és a pécsi utolérte a pécsieket, egy olyan pontnál, ahol a pontõrök budapestiek (+ 1 mesztegnyõi résztvevõ Tünde). Ezt add össze: 11.
Száraz kenyér, vályúfotózás után, Tündével megyek egy darabon, de hamar jönnek a többiek is. Péterék még maradnak a ponton. Legszebb medve nyomot sikerül megtalálni az itt tartózkodásom alatt. A pécsi csapat meg is áll, megvárni a „Sípos embert” aki szintén Péter, egy harmadik. Nem csak a medvék menekülnek ezelõl a frekvencia elõl, hanem én is. Innen egyedül megyek a célig. 200 méter, hajtûkanyar, Szencsed tábla, impozáns felhõtömegek. Valami készülõdik megint. De jó, hogy otthon hagytam a poncsót.
Szencsed fatemplom, magával a fõrendezõ Úrral. Kenyér, füstölt sajt, hagyma után hangos szótár mintájára, hangos itiner: „mezõ túloldalán gömbölyû fa, attól balra kell bemenni az erdõbe”. És már ki is lövellek, hogy a pusztáról védett helyre jussak. Én nyerek. Alighogy megérkezem a sûrû tûlevelek közé, megnyitják a csapot. A mai 30 km legszebb 3 km-re következik, szubjektív véleményem szerint. Azon gondolom már senki nem lepõdik meg, hogy megint érintünk két-három patakot.: Hideg-aszó, Miklós, Sötét. Nem sorrendben.
Pontosan, mikor kiérek a sûrûbõl, eláll az esõ, egész pontosan csak felettem, egy kis ablakszerû kukucskán, miután a felhõrétegen pont jó helyen keletkezik folytonossághiány. Ez kitart jó órát. Elérem a túra legtávolabbi pontját. A patakárokból kifelé veszek egy éles jobbos visszafordítót. Innen elõbb nehezen követhetõ, majd késõbb egyre szélesedõ erdei úton haladok napsütésben. Néha-néha dörgést hallani a hátam mögül a távolban. Nyílt irtás vizes füvében mosom lábaimat, majd az újabb patakátkelésen nem sokat tétovázva, a langyos vízben úsztatom meg a Nike Pegasust. Az út lassan szélesedik, kanyargok a völgyben, hol a patak egyik, hol másik oldalára kerülve, de már kõhidakon átjutva. A kõhidak alatt lapulevél hegyek sorakoznak. Amúgy ez a Hidegaszó pataka. Van vagy 5 km, amit megteszek így. Lassan visszaérek a Varság térképre. Mielõtt azonban megérkezne a Nagyküküllõ, megállok egy fatönknél, szénhidrát, aminosav bevitel céljából.
Ma már a második nagy zivatar kezdõdik. Pont a Küküllõ partján kap el. Kivárom még alábbhagy a gyakori villámlásokkal megspékelt monszun. Persze csakis fenyõfa alatt. 20 perc és a tájoló szerint is északra tartok. Megnézem a farkaslaki szénégetõt, újabb híd, aztán négyütemû Wartburggal Józsi jelenik meg. Elvigyelek a pontra? –kérdezi, de nem komolyan, kinyitva az anyósülés felöli ajtót. Kösz nem, válaszolom, de komolyan. Egyébként is mi van, ha telepítettek ide térfigyelõ kamerát? Közli, hogy maradjak le. Majd rutinosan megindulva, a sebességtõl automatikusan becsukódik az ajtó. Cirka 258, 5 méter múlva érkezek SzLA pontjához: Tartód váralja. Már ismerõs 2 nappal ezelõttrõl, csak most déli irányból settenkedtem ide.
A mellékpatakok sárral, törmelékkel bugyognak bele, a kristálytiszta Nagy Lebowski Küküllõbe, érdekes elegyet alkotva. Érzékelem, hogy ez egy fotóért könyörgõ természeti jelenség. Ráhúzok a sörre (ez se túl gyakori nálam, lehet valami itt a levegõben), átóvatoskodok az iszonyat csúszós rönkhídon. Innen meg majdnem ugyanaz, mint két napja, kivéve azt, hogy mégsem. Egy baloldali rövid emelkedõ helyett, egy jobbos, lankásabb úton Bagzos tanyabokorban bóklászok, a Központig. A végeredmény ugyanaz: a Kõrösi Csoma Sándor iskolánál érek ki a fõúton, jobbra a kanyarban szalagkorláthoz kikötött lóval. Mint, késõbb megtudtam, ez az állandó parkoLÓ-ja.
Innen lemásolom a két nappal ezelõtti utat, a vége kivétel: Marci bácsi telkén át, Egon-Éva sátor mellett, természetesen patakátkelés lenne, de olyan sáros volt az utolsó 2 km, hogy inkább a patakon közelítem meg a vendégházat. Legmélyebb részén térdig ér. Adminisztráció után még visszatérek egy alaposabb locsi-pocsira. Beától veszem át a díjazást, majd a Somogyi család is megérkezik. A vacsoráról annyit, hogy valószínûleg tésztasaláta (kértem egy majonéz nélküli változatot) volt, de az biztos, hogy a már korábban említett csöröge fánk mellett, attól térben nem, de idõben eltérõen volt szervírozva. Józsi felolvasott egy részt, egy könyvbõl, majd utána meghallgattuk a Marosvásárhelyi rádióban elhangzott, Beával és vele készült riportot. Aztán mindenki tervez. Valaki a haza utat, valaki a további programokat, helyben vagy Erdély más részein.
„Barátos Sarka 35”
Ma egész reggeltõl estig július 8.-a van A pécsi csapat elindul hazafelé, Kalotaszeg és egyéb helyek felkeresése mellett. SzLA Budapest érintésével, késõ délután hagyja maga mögött tündérországot. Nekem még 3 nap ajándékom marad, ebbõl kettõ gyaloglatos.
Hárman indulunk neki, Borival, Péterrel. Józsi lediktál egy ötsoros „itinert”, a többit memorizálom. A Varság térkép jobb sarkán lévõ miniatûr skiccen szerepel egy-két csúcsnév, ezek már 2 napja felkeltették érdeklõdésemet. Az öt soros „itiner” arra vezet, becslésre erõs 35-ös lehet ez a vállalkozás, bõven ezer méter fölötti szinttel.
Az „itiner” elsõ sora a már ismert útvonalon kalauzol minket északi irányban a nagy kanyarig. Innen jó hosszan, végig emelkedve követjük a Varság patakot dózerúton észak, késõbb északkelet felé. Miután a térképen 100m 1 cm, hamar a „skiccen találjuk magunkat”. Másfélóra kell, míg elérjük a régi szénégetõt, a rövid leírásunk második sorát. Közben zsurlók, légyölõ galócák, harántutak, Andorka Laci barakja érintésre kerülnek. A patak melletti széles út, nyitott, világos. Ez nemsokára megváltozik, mikor is végre a Józsi által említett, út vége, balra visszakanyar, majd jobbra egyenes kombináció elérkezik. Innen kell útmutatása szerint folyamatosan hangoskodni, hogy az út mellett esetleg ott alvó medve idõben eltûnjön. A világért sem akarnánk bántani szegényt. Amúgy örülök neki, hogy a patak melletti, vég nélküli emelkedés után, változatossá és vadabbá válik a terep. Túl oldalon ketten áfonyát szüretelnek, de ezt leszámítva csak magunk vagyunk órákig. Sziklás, köves út, két oldalt sûrû bokrossal. A kanyar után 300 méter és megvan a forrás. Na nem olyan, mint otthon, ez vályús. Elõtte megvan a vadászles is.
Most már csak 3 mondat van vissza túránkból. A tájoló jelzi az irányt. Újra északkeletnek tartunk. Fokozatosan emelkedünk míg nem, növendék fenyves, vágtér kombinációhoz érünk, közel a tetõhöz, gerinchez. Sanszos, hogy, ez lehet a Varság feje nevû csúcs. Kihirdetjük az ebéd idõt. Kolbász, szalonna, paradicsom, sajt, kenyér, májkrém kerül elõ Gyõri Fater puttonyából, csak most nem tudunk kezet mosni. Félegy van. Negyed tízkor indultunk. Kaja után, jobbra találunk elfogadható utat. Még minden terv szerint megy. Megérkezik egy púpos-sapkás alakú hegy és az errefelé nem túl gyakori jelzés közül a Kék sáv. Ez köti össze a Libán tetõt, a Bucsin tetõvel szép gerincúton, nyitott és zárt részek váltakozásával, néhol szép kilátással.
ElõszörBucsin tetõ felé (jó messze van innen) teszünk 100 métert. Aztán visszafordulunk a célunknak megfelelõ irányba. Egy helyen szép kilátás nyílik észak felé a Görgényi-Havasok középsõ, északi része felé. Arról a tájékról létezik térkép (errõl én még nem találtam kielégítõ részletességût, mármint a délirõl).
Keletnek haladunk a gerincúton (közben a piros H betû jelzi, hogy elértük Varság északi határát), míg elérjük az elõbb említett sapka szerû csúcsocskát. Ez lehet a Barátos/Barátos sarka 1464 méterével. Felkapaszkodunk a sûrû fenyvesben 200 métert, félúton használt gumicsizmát találva. Itt hagyjuk. Vadászles, majd következik a túra fénypontja, a becsomagolt karácsonyi ajándék: egy tisztás végében egy kõfal, azon házikó, vissza kilátással. Sikerült. Errõl beszélt Józsi. Maradt még egy mondat a sárga színû tenyér nagyságú papír fecnire felírt szövegbõl. Elidõzünk itt egy kicsit.
Tovább keleti irányban halad a kék, aztán hirtelen északi irányba vált és lejteni kezd, ez az a pont, ahol nekünk el kell válni tõle. Innen nem nagyon találunk utat. De van tájolóm. Jó nagy páfrányokat mellõzünk el. Péter, itt alvó, felálló medvét vizionál. Ebben most nem hiszek, de majd holnap mikor egyedül leszek itt, eszembe fog jutni.
Nagyobb vágtérre jutunk, balra dél felé a Hegyes-hegy látszik hátulról. Bal kéz felõl északnyugatnak, csúcsos, nem túl nagy pukli magasodik. Kihagyjuk és dél, délkeleti, majd délnyugati irányban folytatjuk, az aljnövényzetben, ugyanis találok piros sáv „jelzést”. Elõször vízszinteset, majd függõlegeset. Csak út nincs hozzá. Törtetünk az iránytû útmutatása és a skicc szerint. A „jelzés”, amúgy kataszterhatárt jelöl, csak én szeretném hinni, hogy nem az, így Péteréket nem engedem letérni róla. Pedig van egy erdészeti út alternatíva. Jót röhögünk ezen, na meg azon, hogy a páfrányok, áfonyabokrok között haladva, Péter viccesen megjegyzi nem szeretne itt haladni még este 8-kor is.
A legközelebbi lehetõségnél már engedek az „erõszaknak”. A sûrû fenyvesbõl, a lejtõs, köves út, nyílt köves úttá vált, két oldalt kilátással. Hosszú kilométerek jönnek és visszatérünk a Varság-patak melletti erdészeti útra, ahol elered a menetrendszerinti esõ. Várunk 10 percet a tûlevelek alatt, a zivatar elvonul. 100 méter múlva jámbor, farönkök mellett várakozó pásztorkutyát mellõzünk. Lovasszekér jön. Teljesítménye 1 lóerõ. Péter felkér minket rá. Legközelebb nem teszem, ilyen kondíciók mellett. Bori és Péter ül a kocsis mellett. Péter háttal ül, Bori elõre fele imádkozik. Rossz nézni, annyira „stabil”, amikor egy-egy kövön ugratunk egyet. Én hátul, guggolok vagy térdelek, kapaszkodva két oldalt. Az már részlet kérdés, hogy ha a terepjáró rázós volt, akkor erre nincs szó, ez is még rendbe lenne, de sikerül az egyszer már kivárt vihart utolérni. Jó félóra ázás, zötykölõdés, didergés térdelés/guggolás következik. Gépemet a „sárga sátram” (egy középen szakadt esõkabát), -ami valamit fogott a zuhatag ellen- alatt próbálom menteni, aztán átadom Péternek. Egy örökkévalóságnak tûnik, mire végre valamelyik harántútnál vége a szenvedésnek. Leszállni nehezebb, mint fel. Péter ledobja a zsákokat. Pont bele a vizes árokba, benne a fotógépekkel, érdemes volt odaadni neki. Szerencsénk van, megúszták szárazon. Még innen is jó háromnegyed óra kell, visszatérni a bázisra.
„Barangolás a Nagyküküllõ forrása felé 50”
Ma egyedül fogok csatangolni. Péterék hazaindulnak, de elõtte „beugranak” a Békás-szorosba, és meglátogatják a Gyilkos-tavat. Gondolkodom rajta, hogy esetleg eldobatom magam velük a Víztározóig a mûúton, majd visszajövök Forrásközére valamilyen ösvényen. Aztán az is érdekelne, milyen lehet a Nagyküküllõ forrása. A Varság térkép valahol 14 km-re északnyugatra jelöli a homályba. Ez utóbbi ma már lehetetlen küldetésnek tûnik, túl késõ van hozzá (10 óra után járunk) és pontos lokalizációja sem ismert számomra. Tehát egyértelmû, hogy ezt az opciót választom. Módosítani lehet, ha az élet úgy hozza.
Nagyküküllõ:
A Nagysomlyó-hegy tövébõl 1455 méter magasságból ered, a hossza 221 kilométer. Becsült vízgyûjtõ területétének nagysága 3606 négyzetkilométer. A folyó Székelyudvarhely városát elérve, hegyvidéki jellegbõl dombvidéki jellegûre vált változatos horgászlehetõségeket biztosítva az itt élõk számára. A Nagyküküllõ az Erdélyi-medencében Balázsfalvánál egyesül, a Sóvidékrõl érkezõ Kisküküllõvel, majd közösen Küküllõ folyó néven folytatják útjukat a Maros folyóig.
Mátra, Budai-hegység, Gerecse, Börzsöny, Zemplén. Izgalmas, érdekes volt a júniusom, sok szép élménnyel gazdagodtam. Kisnánai vár látogatástól, a sátoraljaújhelyi Kovács-Villa cél objektumáig sok-sok pozitív impulzus ért. Megérte. Elöljáróban is köszönöm azt a rengeteg munkát, amit belefektettetek. Csak néhány morzsa: a fajzatpusztai reggeli, szalonnával, sajttal, paradicsommal, a szomori gulyásleves, a diósjenõi dinnye, vagy éppen a füzéri finomságok mellett, a rengeteg kedvesség és odafigyelés, sokszor már zavarba ejtõ kiszolgálás. Holnap estig lehetne írni, de lehet hogy holnaputánig.
Idén úgy alakult, hogy a végére került a legnagyobb falat, ezért erõtartalékot képeztem, ami azt jelenti, hogy például a Szondin csak annyit adtam ki magamból, ami feltétlenül szükséges volt. Természetesen azért ahhoz is kellett némi erõkifejtés, a Börzsöny emelkedõin és lejtõin viszonylag kevés az õshonos mozgólépcsõ. Viszont edzettség és a „zord” (nyílt szakasz a Turulon) körülmények elviselésére igen jó felkészítõ „tanfolyam” volt ,hogy csak néhányat említsek a számos közül: Nagy-Lipót, a Muzslára vezetõ (szerintem a Mátra 115 legnehezebb szakasza) zöld háromszög, Havas elnyújtott emelkedõje, a Nagykovácsi- Tarján nyílt, viszonylag ingerszegényebb szakasza a hirtelen jött melegben, a Nagy-Gete izmosabb oldala, valamint a Pogányvári kaszálóhoz és onnan a Csóványosra vezetõ amúgy érdekfeszítõ rész.
Délután egy órakor indulunk Sátoraljaújhelyre, Pólya Sanyival, majd Dombóvártól Csapó Judittal kiegészülve. Nagyrészt autópályán tesszük meg a sok száz km-nyi utat, de este hét körül sikerül landolni a Kovács Villa agglomerációjához tartozó füves parkolószerû részébe. Nézzük csak kik vannak itt: Popeye01 és fia, Lestat, Radó Gellért, Álmos. A forgatókönyv az elmúlt 3 alkalomtól eltérõen máshogy alakul, az este nagy részét egy olyan helyen töltjük, ahol kényelmesen végigkövethetjük a Német-Olasz meccset, amely egyébként nem az elképzeléseim szerint alakul.
A tetõtérben most is remekül alszom, mint mindig. Szükség is lesz rá, legközelebb jó 56 óra múlva hunyom le a szemem. Korán beindul a mocorgás, 6 órakor én is nekilátok a rendezkedésnek. Új elem, hogy idén 10 óra helyett 9 órakor van a rajt, így elviekben hamarabb lehetséges a füzéri beérkezés az elsõ körre. A vizesblokkok tavaly óta felújításra kerültek és egyébként is Gézáék folyamatosan csinosítgatják az épületet. A tavalyi teljesítõi pólóm begyûjtése után szemügyre veszem kik érkeztek meg az éj leple alatt, majd eszmecserék és nevezés után a második fuvarral, hetedmagammal Széphalomra jutok. A forgatókönyv már adott: rajtcapuccino, közben megérkezik Tamási Géza, Kujomi is. A múzeumkertben még jut idõ a nézelõdésre is,majd testközelben meghallgatom az Álmossal és Kujomival készült BBC interjúkat. A megemlékezésen negyedszer veszek részt és mindig tudnak új dolgokat mondani. Látszik, hogy komolyan veszik. Géza ünnepélyesen kap egy Kazinczy szobrot, persze nem egy száz kilóst és egy könyvet, majd jó utat kívánva elengednek 9:05 perckor.
A rajt emelkedett pillanatai után elindul a mezõny a napsütötte pusztaságban, elõtérben a sátoros hegyekkel. Impozáns formák. A 37 órás Rudiék (Pap Gabi, Barta Laci) már itt kilépnek, a többség viszont még együtt Rudabányácskáig. A magashegyi EP.-t ezúttal a kilátó tetejébe helyezték. Jó ötlet. 10 perc szemlélõdés minden irányba. Joeyline demonstrálja pontosan melyik hegy, melyik. Zyólyomka-völgy felé néhányan a zöld sávon ragadnak, így sokan a hátam mögé kerülnek. A ponton a Wehner család tagjai bélyegeznek, valószínûleg Luca, de mérget nem veszek rá, mert állandóan keverem õket.
Magyar Kálvária, Sátoraljaújhely látképe, szerpentin, ahol útba igazítom a szlovák résztvevõket, majd az újabb stempli Zitától és Jankától(?). Zita egyébként múlt héten Kisinócon is pontõr volt a Szondin. Szent István Kápolna mellett legurulva nemsokára egy polifonba botlok, majd Joeylineba, akinek elszakadt a táskája. Ismét a Kovács Villában vagyok, nem kapkodtam el a kezdést. Némi üzemanyagot vételezek a folytatáshoz, amikor betoppan Judit. Innen együtt megyünk a második kör végéig. De addig még például felmászunk a Fekete-hegyi kilátóba Vadmalaccal. Két éve is itt találkoztunk. Ma már harmadszor ürítem a cipõt, vonzom a kavicsokat és egyéb alkatrészeket. Az már most látszik, hogy szúnyogokban gazdag pár óra elé nézünk.
Mikóháza és környéke szépen fejlõdik, már tavaly sem nézett ki rosszul, de azóta még egy-két projektet megvalósítottak. Az egyik ártézi kutat igénybe vesszük, majd a közeli vegyesboltot is megrohanjuk. Alsóregmecen Betti és Léna teljesít szolgálatot, majd néhány szürkemarhát a bikájukkal egyetemben elmellõzvejutunk az aszfaltra. Innen tempót váltunk, mert a tavalyi önmagam már most közel 2 órával jobb, amibõl egyet leírhatok a korábbi kezdés miatt. Az idõ megfelelõ, közel nem olyan vészes, mint két hete a Tarján felé vezetõ részen. Újabb ártézi kút, Felsõregmec tábla után, majd a templom, kissé északabbra pedig kivágták az akácost. Hamar elérjük az ÉZ konszolidált részét,tehát rátérünk az Mo-ás autópályára, majd a Kék kereszten folytatjuk. Zsírosbányán Joeyline védekezik a szúnyogok ellen hatásosan. A szúnyoghálónak azaz elméleti alapja, hogy az oxigénmolekula kisebb, mint a szúnyogmolekula.
Kövek, keresztbe dõlt fák, kisebb emelkedõ, majd lejtõ, és erõs gezemicés után érjük el, pygmea helyett, GisBalázs-ékat Füzérkajátán. Valami furcsa oknál fogva leginkább a savanykás alma és az artézi kút vize maradt meg az emlékezeteimben. Nem egészen egy hete Diósjenõn szolgáltak ki minket dinnyével, az is nagyon jól esett.
Sokat nem kell várni, hogy megpillantsuk a füzéri várat, de azért, hogy ne legyen olyan egyszerû az élet, elõbb még Pusztafalut is érintjük.
Pusztafalun az Öreg Bence sarkánál, hajtûzünk egyet, majd kapaszkodunk, miközben szemügyre vehetjük a második szakasz legizgalmasabb részét is: a családbarát Tolvaj-hegyet. Az enyhe kaptató utáni erdõ szélén ezúttal nem látok rókát, eddig 3 alkalomból kétszer volt rá példa.
Este 8 után érünk Judittal Füzérre. A plébániát újítják, így a közelben lévõ új Látogató Központot látogatjuk meg. Czimbaly éppen indul a második körére. Még világosban ékeskedik a vár, bent pedig Bori és Kristóf felesége –akit meggyanúsítottam, hogy õ a Kinga- maratoni rajtoltatás és céloztatásban. Az élémiszerlelõhely a közelben lokalizálódik. Az elsõ kérdésem rögtön erre is irányul: Van-e valami élelmiszer?. Van. Iszonyat jó babgulyás. Vagyunk itt vagy huszan, a padok és a hodály közötti térben. Valamivel több, mint egy óra elmegy az étkezés + lábápolás és egyéb praktikákkal.
21:16-korindulunk neki Judittal, üzemkész fejlámpák mellett a Senyánszki-rét felé. A forrásnál idõzünk egy percet, majd a kellemes hûs, idõben bebattyogunk Pusztafaluba, immáron másodjára érintve a túra során. Rövidnadrágot hagytam, talán nem esznek meg a szúnyogok. De. A Tilalmas határt kényelmes, új, széles kerékpárúton érjük el. Zitáéknál pecsételünk, majd jön a Tolvaj-hegy megint sötétben. Látszik, hogy már jártak elõttünk, az ideális ív ki van csúszkálva, így másikat kell keresni. Szép, egyenletes tempóban felérünk, bár néhol a mancsomat is igénybe vettem a felfele kapaszkodásban. Mögöttünk a távolban, most kezdi meg a kapaszkodást Tamási Géza, Surd. Aztán pár perc múlva már eltûnnek a távoli fények és harmonikusan hullámzunk a határvonalon. Kellemes hûvös szél lengi be a tájat, egy szál pólóban még éppen jólesõ. Kisebb szusszanás után a Nagy- Milic elõtti emelkedõk következnek, de ezek eltörpülnek a „Nagyoktól”. Pontban éjfélkor tesszük tiszteletünket Molnár Gábornál.A folytatásban van-egy-két szép gerincút részlet, ahonnét a környék falvainak fényeiben gyönyörködhetünk. Ülõke is akad mindig, egy-egy határkõ személyében. 1 óra elõtt landolunk SiményiMikiéknél, majd pár kisebb árok után, kövek, növények, hosszasan határkövek. Eszkárosi út eljöttét, egy igen csak meredek, köves lejtõ jelzi. Lábápolás, folyadékpótlás, közben Gézáék is megérkeznek.
Szurok-hegyre 3 órakor érkezünk, a pontõrök a csúcstól 200 méterre lejjebb vertek tanyát. A csúcs utáni köves részen Judit rosszul lép, lába megsérül, így innentõl kezdve már csak az a cél, hogy visszaérjünk Füzérre. Nem kis feladat 28 km van hátra. Leevickélünk a sárga háromszögön, HálaIsten tetõ, Kéked elõtt a mûút, a jó vizes fû, már világosban. Szurok-hegy óta halljuk a dörgéseket, mostanra elértük a vihar szélét, de csak pár csepp ízelítõt kapunk belõle. A fû viszont mindenhol vizes, a cipõ hamar át is ázik. Pányokon nem idõzünk, rögtön indulunk Telkibánya felé. Jobb kéz felöl a Hernád, majd fenyves, leromlott állagú erdei út, telefon SzLA-tól, újabb erdõrészlet, végül a fûrésztelep Telkibánya hosszú utcájával, melynek végén vár minket az újabb pont.
Innen Hollóházára mûúton indulunk, úgy 1 km után balra be, ahonnét dupla szivárványban gyönyörködhetünk. Kicsit késõbb jobbra megy az út,amelyrõl korábban fordulunk rá az északi iránynak, de térkép segítségével korrigáljuk a tévedést. Judit lábszár feszítõ izma sérült a tapadásánál, így már biztos, hogy a következõ szakaszokat nem tudja vállalni. Szerencsére a terep innen már kevésbé megterhelõ, a piros szép erdõrészleten éri el Pányoki-kutat, ahonnét már közel Hollóháza és a 2. etap vége. Hollóházán Helga bélyegez, és frissít. Paradicsomot vételezek, iszok pár kortyot és irány a mûút, melynek végén már csak át kell kelni egy kisebb hegyen, hogy megpillanthassuk a Füzéri-várat, 9:24 perckor. Azt hiszem ilyen körülmények között ez volt a csúcs, le a kalappal Judit elõtt. Éppen akkor indulnak Pólya Sanyiék a következõ körre, röviden kifaggatom mi a véleménye- mint elsõ bálozót- az eddigiekrõl.
Közben elérem a füzéri kirajzási pontot. Van-e élelmiszer? Van. Paprikás krumpli kenyérrel. Aztán rendbe teszem magam, hogy 11:00 körül elindulhassak. Közben Lestat, Gellért és Megyeri Laci is beért, Gézáék pedig szervezik az ellátmányt Izrára: dinnye. Juditot még megkérdezem, de reménytelen a helyzet, sajnálom, mert nagyon jó erõben van és nagyon készült rá. Emiatt kissé kedvtelenül vágok neki a harmadik szakasznak 11:02 perckor. Az elsõ nyomóskútnál vizezek, majd késõbb a forrásnál az idõközben már útnak indult Tamási Gézát érem be, utántölt a friss, hideg vízbõl. Nyílt terep van Bodó-rétig, és kézzel foghatóan érezhetõ, hogy pár fokkal melegebb van, mint elõzõ nap. A Panoráma büfét ezúttal kihagyom, és fokozatosan gyorsuló tempóban közelítem meg Mikiék pontját, ahol ma 1 órakor már jártam. Most 12:25 van, még világosban át kell kelni a vizes árkokon. Ennek megfelelõen, nem idõzök, hanem áttérek a szlovák zöldre, melynek kaptatója rövid, de nehezen járható. A tetõn a rét, most is oly csendet, nyugalmat, érintetlenséget áraszt, mint mindig. Negyedórával késõbb, már az aszfalton, túlnyomórészt nyílt terepen haladok Szalánc felé. Még aludni is lehetne közben. Jobbra szép kilátás egy ideig, kissé lejjebb pedig már feltûnik Szalánc vára: remek egyre közelebb érek a Kofolámhoz.
Szaláncon sok a forma egyes pilóta, lassítás nélkül mennek, mint az õrültek. A falu végiben vendéglátóhely, szigethalmiak már várnak Nád Bélával. Nemrég volt itt egy csapat, amin meglepõdök, bár tény, hogy hamar leértem Szaláncra (14:08). 5 deci Kofola hamar lecsusszan, a vágott sört ismét kihagyom, az elég volt egyelõre 2009-ben. Vételezek még két üveg Kofolát, mivel nincs euróm Béla besegít. Aztán vár, a Vár. Kisebb emelkedõ, majd egy utolsó fotó és kimerülnek az elemek. Nem baj hoztam 4 db tartalékot, de úgy elraktam õket, hogy csak a célban találom meg õket.
Ismét nyílt, de jól járható szakasz jön, belövöm az idõterveket a fejembe. Kalsa határában kibontom az egyik üveg Kofolát, nyitó nélkül nem egyszerû, jól el is vágom az ujjam. Zutty. Kalsán most nincs pont, a híd után direktbe támadhatjuk a sárgát, engem meg a szúnyogok. Nem kicsit. Jobb nem megállni. A sárga, mûút keresztezõdésnél kortyolok egyet aztán nagy levegõ és meg sem állok az esõházig. Át a leromlott erdei úton, kezdetben a réttel párhuzamosan, aztán enyhe emelkedõ és máris itt van Izra (17:25), Balázs felesége a pontõr. Sok mindent lehet választani, de inkább benyomok néhány szelet dinnyét. Biztos jó a víz, de ezúttal is kihagyom. Félóra után, éppen mikor Tamási Géza érkezik, tápászkodok. 1 órát adok Hársasig és sikerül, de addig még Bodnár elõtt van egy deja vu-m, valamint egy magyar rendszámú autóval való találkozás a Kéken: Balázs és Megyeri Laci. Hozták az újabb ellátmányt. Bemegyek a Chatornába, majd balra, a szép pázsitszõnyegen elindulok befelé. Jobboldalt néhol nyitott, így látni a Tolvaj-hegyet. Aztán szépen sorban jön a 7 vízmosás, amely nappali fény mellett sokkal könnyebb. Van néhány csalafinta megtöretés és 2-3 darab nagyobb lélegzetvételû vizes árok. Nincs is errefelé Cross Hársas.
Miután elszámoltam hétig és eljutottam egy bizonyos határkõig az a gondolatom támadt, hogy egy jutalomkorty után induljak neki a meredélynek. Meg-megújulva emelkedik, a hegy. Közben mintegy segítõ, támogató célzattal rámveti magát pártucat szúnyog, nehogy eszembe jusson megállni. Pedig egyszer eszembe jutott, ki néztem magamnak egy szimpatikus határkövet. Aztán gyorsan letettem róla. Így történhetett, hogy 1 óra alatt sikerült ezen a terepen 5,5 km-t megtenni (18:55).
Gyors pecsét, pár korty és tovább, mert megesznek a szúnyogok. Köves-hegy aljáig a tûsarkú cipõ nem javasolt. Nem véletlenül kapta ezt a nevet, a drága. A Tanúhegyeken megkezdõdött folyamat, amelyen a Mátra, Börzsöny terepe sem segített kezd beérni. Sauconym atomjaira hullik szét alulról, pedig alig múlt szegény 3 hónapos. Mondjuk ezt leszámítva tökéletes, csak nehéz egyensúlyozni úgy, hogy a cipõ egyik felérõl lejött a recés felület.
Köves-hegy aljába ér a meglepetés: a mieink közül megpillantok valakit. Sanyika az, panaszkodik az út minõségre. Én megmondtam:). Ja és valami olyasmit mormog, hogy „utálom az északi zöldet”:). A XVII. 30-as határkövet kijelölöm határkõbulira, Sanyit pedig beállítom a helyes irányba, valami furcsa mazochista szokás lehet, de ment volna még a zöldön. A meleg ellenére, magamra veszem a dzsekimet, még a tetejét is behúzva, mert szétcsípnek a dögök. Libamájpástétom, paradicsom, kenyér, víz. Tíz perc.
Mester András forrásnál mindennel kínálnak, de semmi nem kell mondom csak szúnyogriasztó. És milyen mázli, de az is van! Pár km-en át végre nyugtom van, csak néhány dög nem tudja, de azt faces to faces lerendezem. Fövényes-kútnak isteni hûs vize van, ezennel kinevezem kedvenc forrásomnak. Bába-hegyre feljutni szerencsére nem túl megerõltetõ, még bõven világosban felérek. Lent a kerítést jobbról kerülve, majd a mezõn közelítek Pusztafalu felé. Még éppen a ponton találom Pólya Sanyités Tomik Sanyitmeg persze a lányokat, de õk maradnak is. Végre sikerül kinyitni a másik Kofolámat, aztán jöhet a Vaskapu, újra lámpával.
A piros háromszög lehet, hogy meredek, mégis mivel jól járható, és kellemes szellõ járja át fáit, kifejezetten jól esik mindig, most sincs másképp. A Zöldön két-három hupli után üdvözöl a pontõr: Álmos vagyok, én is- felelem. Miután Zitáéktól is kaptam szúnyogriasztót kellemesen telnek a következõ kilométerek. A széles dózerút szintbe megy, néhol egy-egy pocsolya szakítja csak meg az idillt. Még a piros háromszögön érem be Pólya Sanyiékat, aki tájékoztat: itt a vége. A várhoz már nem is jön föl, pedig de jó is volt az a sok lépcsõ. 2 percet engedélyezek is magamnak Gábor társaságában éjfélkor. Milicen is éjfélkor jártam, akkor is õ volt a pontõr. Tomik Sanyi már elõbb leindult, az egyik kanyarban érem utol. Fél egykor dokkolok. Tavaly ilyenkor már nagyban Füzérkomlós
felé tartottam.
Van-e élelmiszer? Van. Lecsó, és különleges tésztaféleség + dinnye. Lábápolás, ruházkodás, zokni a szemétbe, közben Judit is feltankol néhány dologgal: õszibaracklé, sós mandula, jégzselé amit nem a hajra, hanem a lábra kell kenni. Ki is próbálom: jó! 2:00-ra kalibrálom be az indulást, közben Sétálósbácsiék, Orsipanka már Bózsva felé járnak. Géza éppen telefonál: valaki Tengerszemnél jár, talán Tinca. A pontõr alul volt, aludt és a lámpa se volt bekapcsolva, így nehéz megtalálni:).
Indulás elõtt biztos, ami biztos, megeszek még két szelet dinnyét. 2:00 irány Bózsva. Egyszakasz van, amit utálok, elérkezett. Szerencsére Füzérkomlósig kerékpárúton lehet haladni, remélem tovább folytatják az építését. Aztán jön a monoton dzsindzsa. Ráadásul sikerül jól odavernem a sípcsontom egy kisebb hídnak, amelyik nem látszott a csalánoktól. Nem kicsit fáj, vérzik, és Nagy-Hársas szerû domborulat nõ rá. Járulékos veszteség, mint a sauconym talpacskái. A mûút elérkezte egy örökkévalóságnak tûnik, feketekutyából áll a fogadóbizottság.
Bózsván (4:01) 200-as indulok fogadnak, kiállásuk után önzetlenül beálltak segédkezni, hagymát, krumplit pucoltak többek között, most pedig kedvesen tömik belénk a dinnyét. Köszönöm!
Lámpát lassanként visszacsúsztathatjuk a mélybe, rövid erdei szakasz után, jönnek a hosszú Huták. Kishuta közepénél elköszönökTomik Sanyitól. Elért ugyanis a reggeli idõ: sajt, paradicsom, kenyér, libamájpástétom. Hamár megálltam, a lábamat is rendbe pakolom. A két huta között van egy rövid átkötõ rész, aztán Nagyhuta végibe a szigethalmiaknál eszek dinnyét. Innen nem a Kéken, hanem szokás szerint a kaptatós, de nagyon szép kék négyzet jelzésen emelkedek Eszkáláig. Egyre több a szúnyog, nem célszerû megállni. Az egyik helyen egy fekete-felhõ támad rám. Tízet lecsapsz, nyolcvanan jönnek helyette anyóssal, nagybácsival, oldalkocsival. Még inni sem lehet megállni. Béla bácsinak köszönhetõen nem kell lemenni az erdészházig, az Eszkála-réten van Zsolt. Õ is megfordult már pár helyen az elmúlt napokban. Itt meg a hangyák támadnak agresszívan.
A kéken két helyen állok meg villámgyors ivásra, a lábam, kezem, nyakam merõ csípésnyom. A terep jó, a környezet szép, Zsidó-rét meg gyönyörû. Cifra-kúttól Zsolt kiszalagozta a bábeli zûrzavart, nem kell gondolkodni merre. Kidõlt fák, gallyak, susnyás után végül 9 elõtt Makkoshotykára érek. Kéken fõútig, majd a kocsma mellett jön a Meczner-kúria. Jégzselé a talpnak, víz a szervezetnek. Mikiéknél töltök 25 percet.
Innen már jutalomjáték. Át a csodálatos napraforgók között, aztán mikor elérem az erdõsávot ismét támadnak a szúnyogok. Az itteni emelkedõ az elmúlt pár nap skálájához viszonyítva enyhének mondható. Eddig valahányszor erre jártam teremtett lélekkel nem találkoztam, ez most is így van. Lassan megkezdõdik a visszaszámlálás. Türelmesen végigkövetem a PT jelzést, majd 10:40-kor a Tengerszem alsó kilátójában rátalálok Helgára. Sanyiéppen szembe jön. Iszok a vizembõl, aztán indulok is tovább, Rákóczi-fáig, ami nagyjából 5 km, egy órát adok magamnak. Lejtõ, majd újabb frissítõpont. Magamhoz veszek egy paradicsomot, ez éppen elég lesz. A Kalajka-völgybe megint odapakolok a sípcsontomnak, ezúttal csak egy kiálló fadarab. Aztán balra a tûzõ napon fel. Tetõn sorompó, ezer szúnyog, sár, töbör, dzsindzsa, majd végül az erdõirtás után a Kék is megvan. 300 méter Rákóczi-fa, jobbra.
6,6 km, 290 m szint a célig. Nem is nyújtom a dolgot, rögtön indulok tovább, a jól járható, hangulatos úton. Utolérem Szendrei Ferit, kicsit belassult, de rendíthetetlenül halad elõre. Nem ittam capuccinot mégsem érzem magam álmosnak, a talpam sem ég, igaz az egész túrán másfélórát minimum a lábammal bíbelõdtem. A vicc az, hogy annyit kentem, hogy selymesebb a bõr a lábamon, mint amikor elindultam. Persze Lénáét meg sem közelíti. Megeresztek néhány telefont és mire végzek már a Bányi-nyeregnél vagyok. Az utolsó emelkedõ elõtt még iszok pár korty vizet. 13 óra elõtt már nem érek be, de így is sokkal jobb lett idõben a második százas. 2009, 2011 után harmadszorra sikerül elérnem a Kovács Villát. Végigpörög a fejemben az elsõ alkalom –olyan már sosem lesz- aztán a tavalyi beérkezés. Betti, Judit, Miki, Sanyi a kapuban várnak, köszönöm a fogadtatást! Betti ad kölcsön elemeket, aztán pár fotó után, hivatalosan is bejelentkezek. Így már biztos, hogy lesz még egy fekete pólóm (13:13)J. 52:08 perc és 55:08 perc alvás nélkül
Gyorsmosdás, közben Tomik Sanyi is megérkezik, valahol mögém került. Már közösen falatozunk a paprikás krumpliból, valamint a dinnyébõl. Balázs pedig csak vágja nekünk rendületlenül, mint Diósjenõn. Ki tudja, ha Judit nem szól, hogy induljunk még most is eszem… Nincs más hátra, mint újból búcsút venni a Villától, és a még itt lévõktõl.Gratulálok minden résztvevõnek!
Köszönöm az elmúlt heteket Medveczky Gyurinak és csapatának, Baksa Józsiéknak, KohánBalázséknak , WehnerGézáéknak és mindenkinek aki bármilyen szinten hozzájárult ezen rendezvények lebonyolításához.
Péter
A túra képei: http://kaz2002012.pesza91.fotoalbum.hu/
Dél-Dunántúli Teljesítménytúrázó kupa Bronz fokozat,
Baranya Teljesítménytúrázója Bronz fokozat
Mecseki Zöld Túra
Mecseki Barangolások
Mecsek Turistája
Rendezés:2
Szuadó Túrák
Simics Tamás Emléktúra/Elõ a Kerékpárral/Mecsek Éjszakai
Szubjektív oldal:
Legszebb oklevél/emléklap:
Budai Hegység Távoli csúcsai,
Börzsöny Éjszakai Teljesítménytúra
Mecseki Láthatatlanok Nyomában 56,
Terep 50
5x2x30
Legszebb jelvény/kitûzõ:Börzsönyi Forrás Túra, Mecseki Láthatatlanok Nyomában 56, Turul 192
Legnagyobb, legközelebbi villámok:Kazinczyn Kalsa után a sárga sávon fölfelé
Legcsaládiasabb:2x30,
Köszönöm minden kedves túratársamnak a társaságot, akikkel együtt gyalogoltam/futottam erdõkön, mezõkön, magashegyeken keresztül,kaptatós zöld háromszögön, északi zöld sáv jelzésen, hóban-fagyban, sárban, nappal, éjszaka.Jó volt veletek lenni! Kívánok mindenkinek sok boldog természetben töltött percet, de legfõképp egészséget a következõ esztendõre is!
Ötletes, tetszetõs vonalvezetés, sok ellenörzõponttal, kedves pontõrökkel.
Profi, minden részletre kiterjedõ útvonalleírás.
Víz és kaja minden ponton, kivéve a magányos tölgynél, de az önmagában is üdítõ volt:)
Tûzzománc jelvény, igényes oklevéllel.
Összeségében csillagos ötös, fölé.
A zselici tekergés nagyon élvezetes volt, van ezen a tájékon is szint bõven. Továbbá horhosok, szép gerincutak, amelyrekõl, messze-messze ellátni. Kár hogy a szememben nincs állítható 5-szörös digitális zoom:)
Volt egy csodálatos kék forrás jelzés, arra még soha nem jártam ezelõtt. Szûk lejtõn indult és egy igen tetszetõs erdõbe vezetett a hullámvasútozás. Szerencsére itt is vannak nagyobb erdõrészletek.
Kisbeszterce és környéke szintén új volt számomra, tavakkal, lovakkal, dimbrs-dombos tereppel..
A Tóth-forrást már volt alkalmam megismerni, most egy másik irányból sikerült elérni.
Találkozás néhány szarvasbogárral, 2x1 illetve 1x2 db õzzel, és a végére még jutott egy vaddisznócsalád is, a képtáramba megtekinthetõek.
A lemenõ Nap érdekes kontrasztot adott, ezt csak magamban raktároztam el.
Nagyrészt egyedül mentem, a zselici rész második felén kisebb-nagyobb szakaszokon haladtam együtt egy futóval és a kutyusával.. A kutya bírta a legjobban, pedig õ 100 km fölött teljesített. (Lehet, hogy a dolog nyitja az, hogy minden pocsolyában derékig meg kellene hempergõzni?)
Ja és a legfontosabb (számomra): rengeteg meggyfa az útvonalon. Összeségében több idõt töltöttem társaságukban, mint a pontokon.
Harmadszorra is megjelölve, jelentkezést az eseményre. Minden évben szokás szerint, szülinapi ajándékként. 33, s harmadika, így jön ki a hármas tripla. Helyzeti elõnyt kihasználva, feleséggel nincs intrika.
Elõzmények:
Péntek este Pestre érkezés, majd Gyõri Péternél étkezés. Reggel fél négykor kelek, kettes metróval megyek. Különbusz a parkolóban, utaslista a tarsolyban. Megbízásra cselekedek, pénzt egyesével szedek. Idõponton túl is várunk, van 3 ember hiányunk. Jaat-tal, Balázzsal beszélgetek, aztán megreggelizek. Gyöngyösön nagy meló van, ezer ember parkolóban. Jobbos-balos kanyarokba, jókedvûen, mosolyogva. Elszámolás, sorbanállás, nyomkövetõ, elrajtolás.
Idõjárás:
Túlnyomóan napsütéses, a meleg nekem nem volt vészes. Éjjel, ha volt is dörgés, jó 100 kilcsivel tán odébb.
Terepviszonyok:
Tavaly ugye locsi-pocsi, de az idén minden tuti.
Útvonal:
Kisnána és Oroszlánvár, Kékestetõ, Parádsasvár. Piros kereszt, Galyatetõ, aztán jött egy tuti lejtõ. Mátraalmás nagy megnyugvás, háromszögön kis fújtatás. Mátraháza, Lajosháza, Szentimrén át Ágasvárra. Fallóskút és Hidegkút, zöld háromszög nem szekérút. Muzsla, Havas, Fajzatpuszta a végén már világosba. Sárga-kereszt, Tót-hegyes, Babik-kút, azt Világos-hegy. Végkifejlet szépen gyorsan, kövön, erdõn, pusztán, sorban. Ja, 11:10-kor cél van.
Mozzanatok:
Megcsúszva és kapkodva, még idõben elrajtolva. Dobpergés és csatazaj, érzem nem lesz baj. Az elején belenyomtam, de Galyatetõn visszafogtam. Oroszlánvárt megfutottam, hú most megkorát hazudtam. Aztán jött egy Kékestetõ, minden kaja tuti nyerõ.
Lejtõmenet, belefutok, Parádsasvárra jutok. Gomolyfelhõ a (1774.jpg) képen, mintha bomba robbanna az égen. Piros kereszt kemény dió, pont a mezõnynek való. Tetõre vidáman érek, levest, majd visszafelé kérek. Erdõ, erdõ, erdõ, mátraalmási kerek erdõ.
Közben pereg már a film, amitathosz gyárt ma már, az emelkedõn felmész, és kész. Tetõ, kaja, kóla, had szívódjon, az a dolga. Zsír a lábon vékony réteg, Mátraházáig lassan lépek. Motorhangtól zajos erdõ, sok itten a menõ jenõ. Klónhadsereget hátrahagyva, koncentrálok feladatra. Lajosháza tünemény, ezer féle sütemény. Juhász Pista innen párom, Szentimrét már nagyon várom. Raguleves, süti termel, az energia most majd kell.
Szorospatak nincs póló, zokni, útközben elakadt a holmi. Gyors töprengés mit is tegyek, á megvan semmit, így is teszek. Pók mellkason, háton hideg, üvöltözve elsietek. Pista, Peti tovább indul, kicsit az ég is megbolydul. Esõcseppek megjelennek, olyan tiszavirág életûek.
Kedvenc részem következik, elõttünk Ágasvár ékeskedik. Kóla, ropi, balra varangy, jön a következõ kaland. Közelünkben senki sincsen, így haladunk szépen, csendben. Banánillat leng a szélben, Fallóskutat jelzi éppen. Itiner ad, bélyeg landol, jobbra kanyar, minden klappol. Hidegkútig minden tuti, a vihart jobbról villám jelzi. Nagyon messzi van a dolog, a bundám veszélyben nem forog.
Leves, kóla, felajánlás: jöhet a 40 perces masszázs. Elképesztõ különbséget, tapasztalok eztán végleg. Vádlim, combom, talpam sincsen, nem érzek én semmit kérem. Puha könnyû lépkedéssel, gyorsan, könnyen, szenvedéllyel. Zöld háromszög mutasd magad, rád gondoltam masszázs alatt. Az eleje köves sunyi, cikk-cakkos is, de így a tuti. Nyomulunk a meredélyen, nem esik folt tekintélyen. Mátrabérces tapasztalat, szertefoszlik pár perc alatt. Álmossággal gyötrölõdve, kihúzom a sötétségbe.
Virrad, pirkad, hogy is hívják, nem tudom, de jó lenne már. Gyomor korog, Peti nyámmog, Juhász Pistasokat vár most. De ez jó befektetés, ezután szárnyal a gép. Hasítunk át erdõn, mezõn, hamar túljutunk a tetõn. Havas mostan nagyon tetszik, azt maradok a ponton percig. Lendülettel lecsorogva, dinnyeforrás, azaz: Fajzatpuszta. Pofátlanul sokat eszek, ettõl még jobban leszek. Káliumos cukros lével, továbbállok 6-os Hévvel. Káva pik-pak, nincsen gond ma, közel van a palacsinta. Lekvárosból hármat termel a Tót-hegyesen petihenger. Futosgálva, kilépkedve, Világos-hegy szépen, rendbe.
Gurulandusz, tövig motor, megállít a meggyes fasor. Feltöltõdve, énekelve, néha-néha viccelõdve. Ábris most a túratársam, de István is hamar itt van. Pár perc múlva, csörömpölés, ováció és ünneplés. Sok ismerõs van a célban, dinnye, gulyás a gyomorban. Beszélgetés, tapsikálás, néha-néha ébren alvás.
Utózmány:
Kövecskével, oklevéllel, hazaslattyog most a Péter. Busz, vonat a logisztika, Vámosgyörkön fincsi pizza.
Még élénken él emlékezetemben 2009 június utolsó hétvégéje, mikor a Balaton 50 túrán egy kisebb szakaszon a Koloska-völgytõl nem messze, együtt haladtam a Siményi testvérekkel. Akkor még csak halvány elképzeléseim voltak eme tájegységrõl, sajnos addig méltatlanul háttérbe szorítottam, talán a nagyobb távolság okán is. Szerencsére úgy alakult, hogy részt vehettem azon a természetjáró ünnepen, és azóta ez a mostani már a harmadik alkalom, hogy felvillanyozva, tele pozitív emocionális töltettel, felkerekedek egy számomra távoli, zegzugos, hazánk páratlan, néhol kietlen, izgalmas, megannyi érdekes formát, alakot öltõ hegységébe, a Zemplénbe.
Idén az eddigiektõl eltérõen nem júliusban, hanem májusban került megrendezésre a túra, így még érdekesebbé vált, a késõ tavaszi, kora nyári idõszakban más arcát mutató erdõ. A tavalyihoz hasonlóan, most is a vonatos logisztikai megközelítést választom. Reggel fél kilenckor lépem át a küszöböt, hogy a több órás utazás és kétszeri átszállás után, végre megpillanthassam a sátoros-hegyeket. Két nagy pakkal, de gyorsan közelítem meg a Villát, ahol egyenlõre még kevesen tartózkodunk a résztvevõk közül. Örömmel konstatálom, hogy nemzetközivé vált a túra, miután cseh és lengyel résztvevõkkel is gyarapodott az indulok sora. A csomagom elhelyezése után hamar nekilódulok a nagyjából két kilométerre található multinacionális élelmiszer-lelõhely felkeresésére. Útközben dinamikusan közlekedõ autós áll meg mellettem Wehner Géza és Siményi Miki. Ledobnak a célállomáson, majd sietnek tovább Makkoshotykára elvarrni a szalagos szálakat. A pénztáros hölgy azon értetlenkedik, hogy honnan jön ez a sok ember. Momentán én Pécsrõl, válaszolom, mire egy kissé meglepõdik. A vásárolt mennyiségek alapján inkább tûnik úgy, hogy a Kazinczy 300-ra készülök, s mire elkezdek pakolni, már Géza kopogtat is az ablakon, hogy kint vár. Jó nehéz a cumó, egy órába biztos beletelt volna mire visszaérek a másnapi kirajzási pontra, a Kovács-Villába.
Az este jó hangulatban folyik, szépen megtelik élettel a Villa és környéke, ahogy egyre többen és többen leszünk. Pálinka és sör is akad, de nem nekem, mert én józanul sem vagyok beszámítható. A már szokásosnak mondható pizza után, ezúttal nem teszek látogatást a város szívében, hanem maradok „bulizni”
23 óra körül elteszem magam másnapra, de elõtte még félálomban, Álmos interpretálásában meghallgatom az egy versszakos csodálatos énekkompozícióját, amiben a szerzõ kifejti, hogy tavaly a rendõrök igazoltatták, de ez neki nem tetszett. Ezután még egy bizonyos népcsoport is szóba kerül, majd rövid szünet után, mintegy katarzisként, hatalmas velõtrázó sikollyal szakítja meg az érdekfeszítõ elõadását. Legalábbis én ennyirõl tudok, mert a következõ momentum amit észlelek, hogy rezeg a lábam, na nem a magnézium hiánytól, hanem a mobilteflon ébreszt. Természetesen nem kelek fel, hanem alszok még egy órát.
Legközelebbi alkalommal már komolyabban állok a kérdéshez és még félig csukott szemmel, nagy erõkkel megkezdem a pakolást, mert az nekem sokáig tart. Az idõ gyorsan telik, de csak sikerül menetkésznek lenni, jóval idõ elõttre. Az idei rajt póló zöld, a kétféle méretbõl a kisebbet választom, mert nem akarom letaposni az alját. Nevezésnél most sikerül elkerülnöm a 13-as számot – éppen hogy, mert a 14-es jut- tehát elvileg már csak a horoszkóp és a környék fekete macskái keverhetnek bele a pakliba. Az idõjárás a szokásos napos, pont megfelelõ hõmérséklettel, na jó talán lehetne egy kicsit még melegebb. Felmérem ki érkezett meg az éj leple alatt, és lassan az is kiderül, hogy a gyermeksírást nem hallucináltam az este folyamán, a TT társadalom egyik legifjabb képviselõje is részt vesz édesanyával Dilennel az eseményen, pontõri minõségben és a Füzér 20 résztáv formájában. A cseh túratársam, Jiri Hofman térkép repertoárjának megtekintése után, megkezdõdik a transzport a rajthely irányába.
Furgon anyósülésén jutok Széphalomra, a tavalyi árvíznek már nyoma se látszik. Érkezés elõtt még a szokásos rajtkapuccsinómat benyomom, aztán nyomás fel a rajthelyre. A túra legszebb pillanatai ezek, még mindenki együtt van, van idõ a gondolatok megosztására is. A megemlékezés idén pontosan indul, néhány villáminterjú még lezajlik, többek között Bell Sanyival és pontban 10 órakor: rajt.
A menetoszlopotÁlmos vezeti fel, aztán egy-két kanyar után elfut, mintha indítórakétáról robbanna le. Aztán lengyel barátunk, Puka is követi. Csodás felvezetõ, bevezetõ kilométerek következnek a sátoros-hegyek elõtt. Az elsõ pár km mindig nagyon gyorsan elröpül, mire magamhoz térek, már Rudabányácskát is elhagyjuk és az emelkedõn, mellettem Czimbalyval, kapaszkodok a Magashegy teteje felé. A felvonók között, alatt szerpentinezünk, és mire a csúcsra érek az Álmosék utáni Tinca, Sétálós bácsi, Rudi féle nagyjából tízes csapat eltûnik a látóterembõl. Na õket se látom többet (legalább is ezen a túrán), gondoltam és milyen igazam lett. Joeyline és Lestat bélyegzése után (11:11/ 7,3km) lecsorgok harmadmagammal a Zsólyomka-völgyhöz, ahol a Wehner lányoktól is begyûjtöm a stemplit (9,8 km).
Tovább a Magyar Kálvária felé, útközben Sátoraljaújhely látképe balról. Hamar Bettiéknél vagyok (11:48/11,2 km), aki az alkalomhoz illõ ruhában fogadja a résztvevõket: az eddig egyetlen nõi teljesítésért járó piros színû 2009-es pólóban. A kicsi most alszik, meglesem, majd máris visszatérek a Villába, egy Villás reggelire, amit pygmea szervíroz számunkra (12:03/ 12.1 km).
Innen hol egyedül, hol társaságban teszem meg az utat, a tavalyinál szerintem lényegesen könnyebb terepen, a közel ideális hõmérsékletben. A Fekete-hegyi kilátóban RitaB és Oláh Tamásék fogadnak(14:30/25,4 km). A szembeforgalom nem túl jelentõs. Szép erdõrészlet után Mikóháza jön, amelyet most parkettáznak. Molnár Gábor gyorsan mozog, az elõzõ frissítõponton is õ volt. Vadgesztenyefa gyönyörû virágjait csodálva a betonon haladunk néhány érdekes formájú felhõ társaságában. Körülöttünk a környezõ hegyek tündökölnek. Bandrás61 meg is mutatja, a most még távolabbi úti cél Felsõregmec templomát, amelyre rá is zúmolok gyorsan, félútra a sátoros hegyek és az északi zöld között.
Alsóregmecen (15:31/32,7km) ismét Bettiékkel találkozunk, vételezek almát az ellátmányból, majd a nemrég innen továbbálló Nagy Attiláék nyomába szegõdök. Az ezúttal nem ingoványos rét után, a betonon lehet javítani a részidõn. Felsõregmec elsõ artézi kútjánál vizezek egyet, aztán a falu csendes utcái között, szerpentinezve érem el az elõbb még 5x-ös digitális zoom-mal is távoli templomot, hogy északra fordulva nemsoká Attiláék társaságában, elérjem az ÉZ konszolidált részét. Az elsõ határkõ megtapogatása után, bevetem magam a határsávba. Attila a megtöretésnél ér utol, majd nemsokára ideiglenes elválunk, eléhezést megelõzõ határkõ bulit rendezek: érlelt trappista sajt, sósropival és mógyi csokival. Közben a mezõny néhány tagja elhalad mellettem. Energizálódva hamar Zsírosbányára érek (17:35,/44,8 km), ahol ismét a Joeyline-Lestat páros viseli gondjainkat.
Míg a többiek esznek, továbbindulok a 200 éves tölgy felé. A kaptató tetején ér utol Nagy Attila, majd innen együtt megyünk az elsõ szakasz végéig, de elõbb még tiszteletünket tesszük a mai nap már szintén látott pontõrhármasánál (Oláh Tamásék+ pygmea), Füzérkajátán (50,9 km/18:30). A faluból kivezetõ út bal oldalán ismét élvezhetjük a szép formákat, majd nemsokára jobbról elõtûnik a füzéri Vár is, amit a következõ hosszú órákban, minden oldalról körüljárunk, aztán a végkifejlet elõtt meg is mászunk. De addig még van egy pár óra.
Pusztafalut, mely egy hatalmas turistaút közlekedési csomópont, elsõ ízben a kék kereszten érintjük, miközben még teljesen világosban felmérhetem a terepet. Tolvaj-hegy és társai körülöttem díszelegnek, hogy ismét összebarátkozhassunk egy kicsit. 19.40-kor -57,2 km és 2120 méter szintemelkedés után- átmenetileg kikötök a füzéri kirajzási ponton, ahol a kerthelyiségben Siményi Miki sörözik, belül pedig Betti és a kis Léna immár harmadig helyen tûnik fel.
Eddig minden a terv szerint alakul, az eddigi (elõzõ kettõhöz viszonyítva) legjobb idõben sikerült ide érnem, nagyjából 80 százalékos motorteljesítménnyel, jó erõben, és még van idõtartalékom. A titkos tervem az volt elõzetesen, hogy végre a harmadik szakasz nagy része legyen meg világosban. Egyrészt sokkal könnyebb és gyorsabb így azon a bizonyos 7-9 árkon, Lipovecen túl jutni, másrészt, mivel eddig csak sötétben volt szerencsém arrafelé járni, erõs hiányérzet tombol lelkemben. A bába-hegyi kilátásra meg még nem is gondoltam, az az „ultraszuper lenne” kategóriába tartozik. Persze ezt úgy kell elérni, hogy no csoffadás – maximális vitalitás legyen, a kettõ feltétel között balanszírozva, a természet teljes kiélvezése mellett. A csomagom lecsekkolása, majd gyors felszíni tisztálkodás után, étkezem, idõt hagyva az emésztésnek az Északi Zöld buckái elõtt. Bíbor, Bálint, Tinca, Rudi, Never85, Cseh András már tovább tolják a szekeret, õket követi a Dani-Martye páros. Idén mindig volt készen meleg étel, ami nagyban segítette a sikeres végkifejletet.
Lábápolás, ruházkodás, az élelmi és a másfél-literes vízi tartalék feltankolása után, 20:15-kor 35 perc füzéri látogatás után indulok a betonon Senyánszki-rét felé, még világosban. Mögöttem ötven méterre bandrás61, Nagy Attila, és az õserõ Megyesi Balázs. Pusztafalu elõtt kapcsolok lámpát, majd a kocsmánál elköszönök a többiektõl, abban a reményben, hogy hamarosan találkozunk. Bedobok egy kóalát, miközben a kocsmáros hölggyel vitatjuk meg a túra részleteit. Nagyjából negyedóra után, egyedül, de jó kedvvel, bõséggel vágok neki az északi zöldre fordító célegyenesre, ami a Tilalmas határig tart. Nagy elõny a terepismeret, térképre, itinerre nincs most szükség, de ugrásra készen várják a bevetésüket. A lányokat megnyugtatom, hogy a lehetõ legbiztonságosabb helyen vannak, a vaddisznós rémtörténetek, a Jurassic Park kategóriájába tartoznak (Sokkal talpraesettebbek, mint a két évvel ezelõtt itt szolgálatot teljesítõ idõsebb és az állítólagos vaddisznó csordák elöl a fára menekülõ, rocker srácok, akiket SzabóZé imádkozott le a fáról, hogy legalább a pecsételésig lépjenek színre. Emlékszem még a rendõröket is kihívták, a vadásszal együtt:).
Sokat nem bíbelõdök, a 21:19-es (62,5 km) érkezésem után rögtön nekiesek a témának, azaz a Tolvaj-hegynek. Elsõ alkalommal ment, mint a nyíl, megállás nélkül sikerült abszolválni, ezzel szemben tavaly minden egyes határkõre le kellett, hogy huppanjak. Szerencsére most ismét az elsõ verzióhoz tértem vissza. A csúcson ismét határkõ partit tartok pár percben, amelyet a nagy sikerre való tekintettel megismételek Nagy-Milic elõtt is, bár most már azt is tudom, hogy nem árt figyelni, nehogy hányásba üljek. Megörülve a kezdeti sikereknek, boldogan, továbbra is nagy kedvvel vágok neki a folytatásnak, egy pillanatra sem szem elöl tévesztve a határköveket. Közvetlenül a Tolvaj-hegy után van egy kis csalafintaság, ugyanis valaki jobb kéz felöl is felfestett egy zöld jelet a hatalmas sziklára, ami nem jó irányba visz, de ez könnyen észrevehetõ, mert gyanúsan lejt és levisz a gerincútról, ami persze egy gerincferdült gerinc, jó pár puklival. Nem tudom, ki hogy élte meg, szerintem most saját magához képest a szebbik arcát mutatta a zöld. Jól lehetett haladni, egyszer sem tartottam fel magamat:). Az egyetlen dolog ami meglepett, hogy mögöttem nagy volt a csönd, nem jött senki. Mindenesetre ez a szakasz is nagyon rendbe tett mentálisan, el tudnám viselni ezt a nyugalmat gyakrabban is. Azt hiszem tökéletesen sikerült eggyé válnom a természettel erre a rövid idõre. Pontosan ezért az érzésért szeretnék eljönni ide legközelebb is.
Molnár Gábor, Nagy-Milic, 23:05, 66,7km. Ellát instrukciókkal, kiderül Rushboyék nem messze vannak elõttem: Dani gyomra rakoncátlankodik. Suhanok tovább, energizer lámpám szépen világítja az utat, de a hold is besegít. Egy-két helyen látni a települések fényeit, nagyon hangulatos innen -számomra most a világ tetejérõl- letekinteni a sötétbe. Kevesebb, mint egy óra alatt 23:54-kor érkezek a XVII.18-as határkõhöz 69,8 km). Sokat itt sem tervezek dekkolni, maximum két korty vizet iszok a készletembõl, ami az elõzetesen kalkuláltaknak megfelelõen bõven kitart ameddig kell. Dani nincs jól, valamelyik határkõnél kidobta a taccsot. Bíztam benne, hogy ez átmeneti, majd valahol elsuhan mellettem, ahogy szokott, de ezúttal nem így történt. Martye csatlakozik hozzám, megkér, hogy egy kicsit vegyünk vissza az elején. Remélem nem tûntem hajcsárnak, talán sikerült kompromisszumot kötni és ezzel mindketten jól jártunk. A Szurok-hegyre eleve nem terveztem 5-6- km/h tempót, lesz még bõven alkalom rá. Így is, az eddigiekhez képest meglepõen gyorsnak tûnik az áthaladás a zöldön. Talán a májusi idõpont is nagy szerepet játszik ebben. Az eszkárosi útkeresztezõdés elõtti lejtõ is könnyen megy, a térdem is kiválóan bírja a kiképzést, sok tényezõ mellett, a Saucony cipõm, a térdvédõ jótékony stabilizáló hatása is segítségemre van. Továbbá különös figyelmet szenteltem neki, az elmúlt háromnegyed évben.
A lejtõn már a Szurok-hegyre való kapaszkodást tervezgetem, 10 perc Mikinél, majd kiadom az Ukázt, gyerünk tovább. Szembõl fényesség látszik, ez nem a fényvisszaverõ-szalagról jön, hanem Gyurján Tamás fejlámpájáról, aki visszasétál a pontra. Le az árokig, aztán nekigyürkõzünk az ÉZ maradék tilalmas szakaszi penzumának. Martye-val úgy beszéltük meg, hogy minden második határkõnél tartunk egy-két perc pihenõt, de végül is csak kétszer állunk meg útközben. Igazából az elsõ fele az ami vészesebb, a második szintes ugyan, de itteni mércével mérve sokkal jóindulatúbb. Végeredményben elégedett voltam a 2:03-as érkezéssel sokkal rosszabbra számoltam (76,3 km). Öt-tíz perc után, magára hagyjuk a pontõröket, hogy megkezdjük a következõ élvezetes részt Hálaisten-tetõ felé. A sárga jól látható, a mûútig nincs gond. A pontõr lányoktól vételezünk bodzaszörpöt, majd pár száz méterrel odébb kicsit nyomozzuk a jelet. Erõfeszítéseinket hamar siker koronázza, a tavalyinál sokkal jobb állapotban lévõ terepen. A számomra már jól ismert szakaszokon aránylag tempósan áthaladunk és mire Kéked után a pányoki „veteményes út” elérkezik, a fényviszonyok is sokkal barátságosabbak. Mivel május van, nincs a lábunk alatt, között futómûvet és általános energiaállapotot erõteljesen csoffasztó tök termés.
A munkásoknak nehezebb a ponton (84,2 km), mint nekünk, jöttünkre felkelnek és megnyitják a kocsi végi kalóriaraktárat. Egy szelet kenyeret ugyan elfogadok, de inkább ismét magamhoz nyúlok, hogy a második etapra betervezett trappistasajt készletemet megritkítsam. Amennyit kell, annyit idõzünk. Telkibánya felé se töbör, se víz, se hordalék, se sár, mindjárt könnyebb így. Nagyon enyhe emelkedõ, jobb kéz felõl pár km-e a Hernád, hangulatos fenyves, fûrésztelep, majd Telkibánya széltében, hosszában, zárva talált kocsmával, amibe az a jó hír, hogy bizony idõben vagyunk. A falu végében máris ott a pont, (5:30/91 km).
Mûúton pár száz méter, bal kanyar, jobb kanyar, aztán lassan be az erdõbe, kicsit monoton szakasz jön, de a szép erdõrészlet kárpótol mindenért. A Hollóháza elõtti erdõs rész pedig a túra egyik legszebb része. A Pányoki-kúttól szépen begurulunk Hollóházára a verõfényes napsütésben, ahol angol trikolórba botlunk. Reggel 7:34 perc van (100,5 km), Füzér és a meleg étel egy karnyújtásnyira tõlünk. Elõbb még megiszom a ponton, a szörpömet, amelyet a kedves pontõrlány kínál. Jó lenne megnézi a múzeumot, de ismét csak a kirakat jut belõle, zárva van. Na majd egyszer célspecifikusan felkeresem. Sokakkal ellentétben az aszfaltban nem az ellenséget látom, hanem a lehetõséget. Nó sár, viszont kiváló haladási felület, most pihentetõ is, ekkora mennyiségben. Persze aki a Hõsök Túráján szocializálódott, annak könnyebb dolga van.
Balra át, enyhe emelkedõ és a végén megvan a beérett mézédes gyümölcs: megpillantjuk a fenséges füzéri várat. Eddig mindhárom alkalommal felhõtlen körülmények között élvezhettem ezt. Nos Martyeval átvágunk a réten, elõrefotó, visszafotó, majd a végén balra át. Füzéren száz méterbizonytalankodás után hátraarc, még éppen látom amint Vándorköszörûs nagy sebességgel elhagyja a helyszínt, így a hangom se hallja meg. Mivel idén ponton nem találkoztam vele, így feltehetõleg valamelyik távot teljesítette. A második szakaszunk végén még Rushboy Dani bíztat minket, sajnos nem jött rendbe a gyomra, de így is elégedett és jókedvû, amin nem csodálkozok, mert a Zempléntõl egyszerûen lehetetlen depresszióssá válni.
Elégedetten konstatálom, hogy 8:30-ra sikerül visszaérni, ami azért jó, mert így lehetõség nyílik a harmadik szakasz problémásabb részeinek világosban való megtételére. Ráadásul egyenlõre se talpégés se semmi és a frissesség is megvan. A talpmosás, masszírozás, csipkebogyós-körömvirágos kezelés, majd friss zokni, póló, nadrág vétel után ez még hatványozottabban él. Most magamra veszem a jól ismert szlogent: tisztább, szárazabb, biztonságosabb érzés. Hát igen. Reggelire nem sokszor rakok a gyomromba fõtt ételt, de most nagyon jól esik. Nem kapkodunk, hagyunk idõt a fentebb említett fontos dolgok kivitelezésére, ez a szûk 1 óra késõbb nagyon meghálálja magát.
Az idõjárást rám szabták, meleg van és ebben általában lubickolok, a napfény sokat dob az amúgy sem rossz közérzetemen. Végre egyszer idõben indulok a harmadik körre, bõven maradék tartalék a rendszerben. 9:25-kor 105,5 km-rel a lábunkban elindulunk hát Martye-val. Elõttünk és mögöttünk is nagy a rés, a többiekrõl kapott infó alapján, de ezen sem lepõdök meg, ilyen nagy távon egy 24-es mezõny bizony óhatatlanul szétszakadozik. Eleinte talán óvatosabban, majd késõbb egyre tempósabban haladunk, a következõ cél a Panoráma büfé felé. Benyomok egy kólát Martyeval, majd elhúzzuk a csíkot a határ felé.
A srácoknál már éjszaka jártunk (10:56/112,2), amely tavaly Kerek Repkény-Kékdroid falva volt. A köves patakmeder kontúrjának mentén, elhagyjuk az országhatárt és nemsokára, az idén megkímélt Szlovák „déli „ Zöldön fölfordulva hamar a tetõn lévõ lelketmelengetõ rétre érünk. Elképesztõ milyen nyugalmat áraszt, érintetlennek, elhagyatottnak tûnik, ugyanakkor barátságos, biztonságot adó hely érzetét kelti. Az útvonal ismerete nagy elõny, bár a Malá és Velka Márovka közötti szakaszra nem így emlékeztem, nekem olyan száz méter rémlett, ehhez képest van az ötször annyi is. Miután megvan az ismerõs tábla, a sokak által nem favorizált, de az én szívemnek kedves aszfaltúton ereszkedünk Szalánc felé, jobb oldalt olykor panoráma lehetõségével.
Szaláncon, Fertõ-tó alakú gomolyfelhõ kíséretében közelítjük meg Szabó Józsit, a kocsmát, illetve a Kofolámat(12:27/121,3 km). Öt deci hamar lecsusszan mindkettõnknek. Józsi kajája jól néz ki, ha jól látom valamilyen szárnyas élõlény foglal helyet a burgonya és az uborka társaságában.
Nagyjából 10 perc után indulunk is, hisz vár a vár. Mivel a kis tót gézengúzok leszedték a szalagokat, megint sikerül kihagynom a tavat, még szerencse, hogy a várat lehetetlen elmellõzni (13:09/122,5 km). A kilátás pazar, a vár nem különben és a „legáptudéjtebb” idõjárási helyzetképet is megkapjuk: sanszos, hogy sza..á ázunk. Nád Béláéktól még kapunk útravalót, óvatosan leevickélünk a vár tövébe, majd kihasználjuk a terep kedvezõ elõnyeit és átsiklunk a síkon Kalsa felé, hátunkba a fenyegetõ komoly, gomolyfelhõzettel, amely egyébként impozáns.
Siményi Miki, bezárt kocsma, de van pia, kaja és jó negyedóra (14:20/128,9 km). Lábápolás után, a tavalyi végkifejlet nyomába szegõdök, de most megint érzem a gyõzelem izét. Ettõl függetlenül az óvatosságból nem engedek. Tavaly óta vagy javítottak a jelen, vagy én voltam vak, mert a sárgát csont nélkül végigkövetjük. Idõközben megérkezik a monszun, pont a legrosszabb helyen kap el minket. A fejemrõl lecsorgó savas lé, kimarja a szememet. Rendületlenül megyünk a combos kaptatón, miközben zúdul az égi áldás, közvetlen körülöttünk cikáznak a villámok. Az jut eszembe, mit szólna ehhez Dani, mivel mi se érezzük túl megnyugtatónak a helyzetet. A haladásban nehezít a pillanatok alatt kis patakká és sárgombóccá váló talaj, de ami ennél is jobban zavar az a régi, gyerekkori, nyolcvanas évekbeli, csípõs samponhoz leginkább hasonló érzés, amely most a szemem kínozza és ami miatt semmit sem látok. Végre eljõ a hajtûkanyar és az esõházhoz közeledve megfutom az emelkedõt. Bevetem magam a fedett helyre és lekapom magamról a technikai pólót. Micsoda mázli, hogy ez van rajtam. A bõröm száraz és nem fázom. Szorgalmasan csavarom a vizet, aztán Martye is csatlakozik hozzám. Várunk vagy 20-25 percet, amit kihasználunk evésre, ivásra. Aztán mikor kicsit lankad az égi áldás, kitörünk. Át a mûúton, majd betörünk az erdõbe. Pár percig vacogok még, de a testem hõje szépen fölszárítja a pólót. Aztán nemsokára a Nap is besegít. Ezúttal nincs kecmec, sima ügy az út az izgató, Izra-tóig. Elõször üdvözlöm kedvenc rétemet, amelynek már szinte minden fûszálát ismerem, és anélkül, hogy hívogató pázsitszõnyegére lépnénk, befordulunk jobbra. Nem éppen kerékpárúton megyünk, de legalább most már tudom, tavaly mért szívtam akkorát. Azért Izra idén is „görénykedett”, de látta, hogy holmi özönvizes villámcsapással nem fog eltántorítani célomtól.
Izra (16:19/136,2 km). Ismét Pygmea. A következõkben bemutat egy túrázónak: „õ az a srác akinek nincs vádlija”:). Az lehet, de ami van, az pont elég. Vételeznek nekem kólát, majd pár perc ráncfelvarrás, aztán búcsúzóul még ledobom a zsírúj hónapos gépemet a betonra. Szerencsére, olyan mint a kistesója, meg se kottyan neki. Legalábbis egyenlõre.
Robogunk Bodnár-forrás és a Chatorna felé, néhány ötvenes nyomában, majd lendületesen továbbmennek Tilalmas-határ felé, de visszatrombitálom õket. Hogy ezzel jót tettem velük, vagy rosszat, azt máig nem tudom. A következõ részrõl nekem is csak egyetlen tapasztalatom van. Akkor a korom sötétben, haladtunk páran a vizes árkokon át, hatalmas viharral a balunkon. Most minden nyugis, a vihar elült, valamivel több mint négy óránk van a sötétedésig. A küldetés ezen része teljesítve. Inspirál, hogy a világosban még soha nem látott részek végre megismerésre kerülnek. Tempósan haladunk a határkövek mentén. Jó pár megtöretésen, vizes árkon át. Így nagyon élvezetes és idõ spórolós. Most egyáltalán nem tûnik vészesnek. Mindenestre Martye megértette, miért szerettem volna ide világosban érkezni. A Lipovecen meglepõen jól haladunk fel. A tetõn alszanak a pontõrök (18:03/141,7 km). Jöttünkre elõször nem, aztán mikor pecsételni akarok, felébrednek. Kicsit csevegünk velük, elvégzem ügyes-bajos dolgaimat, majd megmásszuk, a nem is a meredeksége, hanem talán terepi sajátságai miatt kellemetlenebb Köves-hegyet.
1,5 km-el odébb átmenetileg magára hagyjuk az ÉZ-et, aztán a közelben lévõ Dávid-Ortás pontõrébe futunk bele (18:51/144,4 km). A Bába-hegyre vezetõ út igazi csemege és habár van benne szint bõven, szerintem elég jól el van osztva, így most sem éreztem különösebben nehéznek. Az odavezetõ út felé autóban ülõ vadászok kérdezõsködnek haladási irányunkról, így a mögöttünk jövõket nem golyózápor fogadja. Bába-hegy, jutalom kilátás, sajt, csokoládé, kóla, sunshine, minden ami kell. Teljesült az álmom, innen is kitekinthettem világosban. És még mindig van idõnk bõven naplementéig. A lejutás könnyebb, mint gondoltam. A vaddisznóskert néhány példányával megismerkedünk, majd az enyhén sáros talajon irányba vesszük Pusztafalut, ahol Hubert Puka próbál erõt gyûjteni a folytatásra. Pokrócba csomagolva, igen rossz állapotban találjuk. Közben a kocsmából gratis, nagyon gusztusosan szervírozott lilahagymás, pirospaprikás, jó és friss zsírospapit kapunk. Folyadékom még van bõven, így maradok a sajátnál. Puka marad, még regenerálódnia kell, mi viszont lendületesen belevetjük magunkat a piros háromszög által fémjelzett csúcsra vezetõ útba. Ezt itt most nagyon megnyomjuk, nekem nagyon jólesik. Ez spontán jött. Nincs se hideg, se meleg, kellemes szellõ járja át a fák közötti hézagokat. 21:02-re érjük el a Vaskaput, ahonnan rögtön továbbindulunk, most már végleg búcsút intve (legalábbis idénre) az ÉZ-nek (21:02/152,8 km).
Megnyugtató, hogy idõben és állapotban is nagyon jól állunk. A kellemes meglepetés mindig jobb, mint a kellemetlen. Aranyos, pihentetõ, jól követhetõ szakasz áll elõttünk, habár kétségtelen kissé monoton és elnyújtott. Viszonylag hamar elérünk a Füzéri Vár közelébe, ahol az etapunk utolsó kaptatója következik. A csúcsra menet találkozunk NagyonDinnyével, aki õszinte részvétét fejezi ki, majd Molnár Gábornál töltött két és félperc után, visszalépcsõzhetünk arra amerrõl jöttünk(22:15/158,4 km). Jó hír, hogy Puka újból magához tért, reméljük teljesen helyrerázódott. Pusztafalun nem mutatott túl jó képet, de sikerült magát helyzetbe hozni a helyiek kedvességének is köszönhetõen.
Lefele, kissé nem úgy sül el ahogy tervezzük és kicsit többet sikerül Füzéren csámborogni, mint azt kellene, de ez még bõven belefér. Végeredményben 25 perc alatt sikerül megtenni a közel 1,3 km-t a vártól a plébániáig. Igaz ebben benne volt a köves lejtõs lemenetel is. A lényeg azonban az, hogy bõ idõtartalékkal, ami engem illett jó erõben és ami a legfontosabb atommotiváltam érkezem vissza a bázisra (22:45/159,7 km). Azt terveztem, hogy nem kapkodva, de a lehetõségekhez képest minél elõbb útra kerekedem Sátoraljaújhely felé. Evés, ivás közben, hallom a híreket. Közben Megyesi Balázs, Brigi, Vagdalthús már indul az utolsó ötvenesére. Álmos, Tinca, Sétálós Bácsi, Rudolf Rudi István már nagyon messze járnak. Never85 még vacilál. A többiekrõl pedig nincs infóm, majd csak a célban. Közben megérkezik Puka is, lassanként lábápolok, csomagolok, összekészítem a célba küldendõ cumómat.
Elõkotrom a negyedik befejezõ etapra szóló leírást, a térképet, és a többi szükséges dolgot: víz, sajt csoki,ropi, kóla, csipkebogyó krém. Hideget jósolok magamnak és késõbb be is igazolódik, így a póló fölé polár és vékony dzseki megy, felülre vastag sapka. Nem reckírozok, berakom a poncsót is. Martye még sajnos messze van a menetkésztõl, de nekem muszáj indulnom, nem akarok lemerevedõs becsoffadást, elalvós elcsoffadást, valamint a kettõ eredõjének megfelelõ szanaszét tönkrecsoffadást.
Bízva benne, hogy utolérnek a lengyel Pukával, illetve a még terepen lévõ általam, akkor fogalmam sincs kivelmivan többiekkel, 23:49-kor elstartolok. Nos az utolsó szakasz legalább akkora szívás, mint az elõzõ kettõ, ha nem nagyobb. Ez a sötét rész kalandos volt annyi szent. Sikerül megtalálni a faluból kivezetõ ösvényt, az átkelés is oké a patakon, de valahol a mezõn jó lett volna jobbra tartani. Végül is, térkép és egyéb praktikákkal irányba korrigálom magam, és ha nem is olimpiai idõvel, de sikerül Füzérkomlósra jutnom, ahol a kéket árnyékként követem a számomra egyre hûvösebb körülmények között. A sapka is kell és még a polárban, a mozgás ellenére is kissé fázom. Lassanként sikerül bekeverednem a susnyásba, s a sötétben gondolataimba merülve, de a jelzést nem szem elöl tévesztve, haladok a monoton vágányon.
Bózsva nagyon lassan érkezik meg (2:13/168,6 km), pedig úgy érzem nem megyek rosszul. Ez a közel 9km-es szakasz, majdnem 2 és félórámba került. Az egyetlen pozitívum, hogy így legalább közel kerültem a nappali fényhez. A ponton csak pecsétet kérek a hõsiesen kitartó pontõrhölgytõl, majd Kishuta felé veszem az irányt. Ezen a szakaszon a jelnyomozás miatt lassabban haladok, de végül is, ha lassan is, de keverés nélkül elérem a lakott települést, ahol a kocsmából még utánam szólnak, hogy: kisasszony hova megy? Kis és Nagyhuta között találok egy buszvárót, ahol eszem, iszom és eközben véletlenül bealszom vagy 20 percre, csak tudnám mitõl. Fázva és kissé berozsdásodva indulok tovább, s mire a Nagyhuta végét jelzõ kék négyzeten jobbra fordulok az elhagyatott frissítõpont mellett már újra minden a régi. Kedvenc emelkedõm után, a félhomályban lepacsizok egy vaddisznóval, de a vakut már nem várja meg. Lassanként új nap virrad, gyomrom jelez itt a reggeli ideje. Keresek egy szép helyet ahonnét messzi ellátni. A kivágott fák tönkjei közül megfelelõ ülõalkalmatosságot keresve, tönkremegyek. Sajt, csokismogyoró, ropi, magnézium pezsgõtablettával, persze mineralwasserban feloldva. Közben figyelem jön-e már végre valaki. 15 percet tönkön tökölök és a polárt mára becsúsztatom a zsákom mélyebb bugyrába. Ez a rész egyébként megint egy csoda, valószínûleg az ezzel nyert energiát alakítottam mozgásivá, új fejezetet nyitva a fizikába.
Eszkálára szép nyugisan legurulok, majd a pecsét és pár korty kóla után, visszatérek korábbi sikereim helyére a Kék sávra (5:25/179,6 km). 2 éve itt futni kellett, Tamási Gézával és Toperczer Andrissal kerülgettük egymást. Most magányosan, de kilépve indulok neki, a kissé monoton, de élvezetes kéken. A terep még mindig elfogadható. Szépen fogynak a méterek, miközben SZLA hív érdeklõdve, lokalizációm és általános állapotom felöl. Szerencsére jó hírekrõl számolhatok be neki. Zsidó-rét, majd Cifra-kút érkezik, majd cifra út, a fakivágások, növendék erdõ miatt. Itt ismét sasolni, tájékozódni kell. Végül, ha idõveszteség árán is, de zökkenõmentesen Makkoshotykára érek, ahol a központban, a buszmegállóban találom Szalánc után ismét a Szigethalmiakat. Ez feldob, no meg a péksütemény almával (8:03/189 km).
2 éve izgalmas befutóm volt negyedmagammal, most bõven van idõ, ráadásul az 53 órás szintidõ 55 órára ki lett terjesztve, amit ha nem muszáj, akkor azért nem használnák ki. A Tengerszem felé vezetõ út is eléggé inspiráló. Makkoshotyka után nyílt területen, enyhe dombmászással kezdek, majd szembõl rendezõi autó érkezik, kölcsönösen üdvözöljük egymást. Már kissé odébb megkezdõdik a hangulatos tingli-tangli a piros T jelzésen. Parkerdõ jellegû ez a rész, ennek ellenére senkivel sem találkozok. Elõször kisebb emelkedõk jönnek, majd már szintben ide-oda kanyarogva követem az egyedi jelzést. Végre Ciróka-nyak is eljõ, majd valamikor kilenc óra után 41 perccel a 195,1 km-nél lévõ Tengerszem stemplit is begyûjtöm a fiatal munkás sráctól, akivel már tegnap találkoztam a Lipovecen. Õ se sokat aludt.
Pár perc nézelõdés után nekidurálom magam, az elviekben innen csak 5 km-re lokalizálódó Rákóczi-fa felé. A lejtõn lefelé elkezd kissé égni a talpam, az elmúlt pár óra köves akupresszúrás kezelése megtette hatását. Útközben még felfrissít egy kõmûves, aki egyetemben a többi munkással rutinosan és szakszerûen végzi a pontõri és egyéb teendõket, mintha évek óta ezt csinálná már. Az ébrenmaradást nem csak a kóla, hanem a táj változó arculata is elõsegíti ezen a szakaszon. Egy macséta jól jönne most, a Kala(ma)jka-völgyi gezemicésben. A széles dózerúton lendülettelenül kapaszkodva, türelmetlenül várom a Rákóczi-fa érkeztét. De az még jóval odébb van, csak az idõérzékem már nem az igazi. Már jóval fentebb végre megjelenik a letérõ egy újabb gezemicésbe, de elõször a szemben lévõ sorompón próbálkozok, hozzátéve a távhoz nagyjából plusz egy kilométert 150 méter szinttel és vagy félórát. De ez most szerencsére csak statisztikai probléma. Aztán végre jobbra fordulok, majd a susnyásból kiérve, a túloldali sorompót elérve nyílt részre jutok, ahol ismét értetlenkedek egy sort Rákóczi-fa ügyben. Végül felcaplatok az enyhe szerpentines emelkedõn, ahol végre megérkezik a kék. Csak hamar leesik, hogy a Rákóczi-fa nem érintkezik a piros jelzéssel, hanem az OKT mentén, innen jobbra 150 méterre található.
Agyilag már nem vagyok egészen friss, így nagyon jól jön a kitelepült -Siményi Vili által vezetett- „kisbolt”, a most már életnagyságban jobb kéz felöl tündöklõ Rákóczi-fánál (11:40 körül/199,9 km). Házi sütemény, folyadék, kávékocka után, nem túl tempósan indulok neki, az amúgy jó terepi viszonyokkal megáldott, érdekes erdõrészlet felé. Igazából csak a kissé fokozódó talpégés zavar, na meg hogy az arcomra én is szõrköntöst öltöttem. Az alváshiány miatt megváltozott az érzékelésem, olyan mintha cdrõl hallgatnám az énekesmadarak hada által elõállított dallamokat. A vizuális hallucinációk viszont most elmaradnak. Nincs oroszlán, nem létezõ emberek padon ülve. Elvileg csak pár km a cél, de kicsit belekényelmesedek a túrába. A Bányi-nyeregnél még tartok egy rövid pihenõt, aztán a mai utolsó emelkedõn, újra felébredve meglátogatom a Nagy-Nyugodó nyerget, ahol pygmea és Nagyondinnye várja a befutókat. Még magamra öltöm a dzsekimet a 30 fok meleg ellenére, majd szépen legurulok az innen 1,5 km-re lévõ Kovács-Villába. Ez egy más beérkezés, mint két éve. Most nyugisan, egyedül, látványtalanul, de azért boldogan érkezem meg a már jól ismert helyre.
Végül is 51:10 perc és 206,5 km után landolok a Villában, agyilag kissé tompán, de fizikálisan rendben és ez a lényeg. A taps és a köszöntés jólesik. Az elõttem érkezõk már úton vannak hazafelé. Elmondom a tapasztalataimat, majd a finom tejszínes kukoricalevesbõl fogyasztok egy tányérral. Átcserélem a ruhát és várom a többieket. Martye telefonál, próbálok neki segíteni, de sajnos csak jóval késõbb a Rákóczi-fa pontõrétõl tudja meg a igazságot. De azért így is megcsinálta, nagy akaraterõ kellett hozzá, hatalmas teljesítmény. Sorrendben a lengyel Hubert Puka érkezik, már kissé belassulva, majd még késõbb Taskovics Attila és Jiri Hofman. A kettõ között még tévedésbõl megtapsoljuk a szomszédokat is:). Miután Puka megérkezik, ledõlök aludni, valami miatt rám tör az álmosság. Este 7 felé ébredek fel, Gézáék készülõdnek haza és a résztvevõk közül is csak hárman maradunk: Taskovics Attila, Puka és én. Vacsora paradicsom, sajttal, kétszersülttel, majd félórás tapasztalatcsere Attilával és Pukával. Aztán hamar elalszok.
Másnap reggel frissen ébredek. Reggeli után még megvárjuk a munkásokat, aztán Puka északnak, mi nyugatnak indulunk Pest felé. Attila eldob Pestig, ezer köszönet érte. Útközben még vetek egy utolsó pillantást a környék hegyeire, majd szépen lassan magunk mögött hagyjuk a Zemplént. Késõbb a Mátra vonulatai mellett elhaladva- ahol jövõ héten egy új történet indul- Attilától is búcsút veszek Békásmegyeren, majd kissé idõben megcsúszok a HÉV-en történt felsõvezeték-szakadás miatt. A Batthyányi-téren találok önkiszolgáló vegetáriánus éttermet, ahol kipróbálom a zöldborsópörköltet. Éppen annyi idõm marad, hogy kényelmesen elérjem az IC-t, amin jórészt alszok, és álmomban végig megyek egy képzeletbeli ötödik szakaszon is…
Visszafogott kezdés, mert a múlt hét után degenerálódni kell . Hosszú-hegyig gyors gyaloglat (gygy), kis futás Pilis lábáig, innen ismét gygy, majd Öreg-kõ után egyre több futás, ami meglepõen jól esett.
Egy kisebb szakaszon együtt haladtam Rushboyyal, Vadmalaccal, és egy 27-szeres kecskeméti (mostmár 28-szoros) teljesítõvel! Kétszer akkora cumóval, mint én, úgy haladt át a távon, mint kés a vajon. Nem semmi. Ezen kívül, ha a rajtot is beleszámítom + a HÉV-et, akkor még kb. 1200 emberrel találkoztam.
Vértestolnai mûúttól a célig 3 emberrel találkoztam, a pontõrökön kívül. Méghogy tömegtúra:
Fotógépem Bika-völgytõl megadta magát, aztán a "célban magához tért". Szerencsére csak az elem merült le, de nem voltam benne biztos, miután múlt héten leejtettem a betonra Izra-tónál. Azért kéthavonta luxus gépet vásárolni (az elõzõt áprilisban sikerült elhagyni).
Mozzanatok: vonat pontosan indul, túratársak: Koppány, Ábris, IC szintidõn belül fut be, köszönet BKV-nak 61/63-as rögtön jön, este hétkor már rajthelyen készülõdünk, gyors itiner, térkép tanulmányozás, óramutató járásával ellentétes indulás, bemelegítés Nagy-Szénás felé az egyre nagyobb ködben, pont után Kutya-hegy felé indulunk Kéken, majd Kék-kereszt 1 m-es látótáv, találkozás az elsõ túratársakkal, Attilával, létránál visszafordulás Perem-hegy felé, a tûz messzirõl látszik, az egész túrán itt a legnagyobb a népsûrûség, vissza létrához, majd sárgáról balra letérés, hullámvasút, két túratárs szelíd, virgonc kutyussal, lábnyomok a hóban, tisztás, Meszes-hegy. Örülünk. Iszok a hideg vízbõl. Pontõrök tûz mellett zenélnek. Kupaktanács 1 perc: irány Ilona-lak. Vissza pár száz méter, majdnem gyönyörû kilátás, lejtõ, szeretem a fákat, emelkedõ, hamar Ilona-lak. TEA, melegedés, kevesen jártak még itt, meglepõdök. Sokáig szintben haladunk, látszanak Budapest fényei az ég aljában. Meszes-hegytõl ismét senki. Keresztezzük a zöld sávot. Haladunk, haladunk, futók vagy 8-an szembõl, haladunk, haladunk. Kaptató kerítés mellett, magányos futó szembõl, zöld háromszög, vaniliás karikával. Újra jelzetlenen, szép fenyõerdõ, Égei-vándorlás szembõl. Mi le, õk fel. Egyszercsak Kis-Kopasz, meglepett és ez csúcs! Csirkés szendvics Koppánytól, zöld háromszög, letérés, zöld kereszt. Ismét letérés, keresztezõdés, mindenfelé lábnyom, tájoló, térkép, árkon átkelés, tarvágás, 500 m, fények, jobbra be, kis emelkedõ és Fekete-hegy. Házi készítésû süti, innen Kerek Repkénnyel, Kékdroiddal kiegészülve 5-en. Álmosság, de pihentetõ szakasz, Adyliget, utána majdnem panoráma, Hosszú-erdõ-hegy. Megint tea! Nyüzsgés, majd ismét csönd. Vissza a lankásabban. Patakátkelés a Kéken, heves jeges felfele, tehát ismét szeretjük a fákat. Díszkivilágítás, majd balra át, nincs még itt a Kálváriánk. Nyomok, hangok, fények, pont, kutyával. Bánya mellett vissza, aszfalt, Solymár, aszfalt, Koppány Vezér. Zöld-lejtõ, zöld-kaptató. Jobbra be, kissé fel, pontra lel. Cukorka be, hullámvasútra rá, erdõbõl ki, Nagykovácsiba be. Utca jobbról, utca balról, sok száz métert még így trappol. Plébánia illat, még sötétben, beérkezünk bõven még idõben. Szép oklevél, finom leves. Forralt bor íze még mindig a számban,muszáj volt belõle repetáznom, pedig nem is szeretem.
Mosdás, pakolás, indulás. Busz, villamos rögtön jön, vonat üres, alvás van.
Köszönet a rendezõknek! (piros pont a BKV-nak és a Máv-nak)
Mozzanatok: napfelkelte megtekintése a Mohosi-kis-kút felé, „Krisnás” pont a Pálos Romok-nál, olyan az erdõ minthatavasz elõ lenne, hozzávaló madárdallamokkal, csemege szakasz: Nagy-Mély völgy forrásai csak úgy zubognak, mésztufa lépcsõk ilyenkor a legcsodálatosabbak, átgázolás a patakon a jól esõ melegnek tûnõ vízben, tempós haladás a kedvenc kaptatómon felfelé (piros kereszt Rábay-fáig), Misina-, Tubes- felé sok kiránduló, gyors hazajutás, töltekezés, evés, ivás, fürdés, rohanás a 15:14-es budapesti IC-re.
Teljesített mozgalmak: Dél-Dunántúli Teljesítménytúrázó kupa bronz fokozat, TTMR, Vár-túrák
Szubjektív oldal:
Legszebb oklevél/emléklap: Börzsöny Éjszakai Teljesítménytúra, Bakonyi Barangolások 70, Mecseki Láthatatlanok Nyomában 56,
Legszebb jelvény/kitûzõ: Forrás Túra a Pilis-Visegrádi-hegységben és a Börzsönyben, Lokomotív 424, Mecseki Láthatatlanok Nyomában 56, Olajos Körút, Turul 192
Legsárosabb, legnagyobb esõ: Terep 100
Legcsaládiasabb: 2x30, Turul/Börzsöny éjszakai/Kazinczy az éjszakában egyedül,
Köszönöm minden kedves túratársamnak a társaságot, akikkel együtt gyalogoltam/futottam erdõkön, mezõkön keresztül,kaptatós zöld háromszögön, északi zöld sáv jelzésen, hóban-fagyban, térd-comb középig érõ vízben vagy éppen sárban, esetleg tikkasztó hõségben. Jó volt veletek lenni! Kívánok mindenkinek sok boldog természetben töltött percet, de legfõképp egészséget a következõ esztendõre is!
A túráimon készült képek a pesza91.fotoalbum.hu oldalon érhetõek el
Tavaly a Kazinczy túra elõestéjén Baksa Józsi barátom megosztott velem egy titkot, amit most kikotyogok: 2010-ben szeretne egy 200-as túrát rendezni, egy viszonylagosan könnyebb, és a többség által ismertebb terepen. A rendezõ elve az volt, hogy a résztvevõk maximálisan ki legyenek szolgálva, és minél többen tudják sikeresen teljesíteni a távokat, köztük a leghosszabb 192-est is. Mindemellett felsõbb tartalommal is meg lett töltve, amely a túra nevében, az útvonal kijelölésében is megnyilvánult. Ezekhez a nemes célokhoz, keresett és talált támogatókat, lelkes pontõröket, egyesületeket. Tudom, hogy vannak olyanok, akikben elsõ, ránézésre visszatetszést kelt a „túra ideológia köntöse”, de ha valaki mélyebben, alaposabban tájékozódik, elgondolkodik ezen, akkor láthatja, hogy itt, olyan alapértékekrõl van szó, ami mindannyiunkat összeköt, függetlenül attól, hogy a világ egyéb dolgairól, hogyan gondolkozunk, milyen elképzeléseink vannak.
Ezen gondolatokat Nád Béla olyan közérthetõen és nagyon szimpatikus módon fogalmazta meg, hogy ennél jobban talán nem is lehet. Ezért most beszúrom ide. Ha valaki csak ezt a pár sort olvassa el, már megérte megírni ezt a beszámolót. Íme az idézet:
„Tudni KELL: A 192 kilométeres menet a TURUL nevet kapta, mert tudni Kell, hogy ez nem egy szégyenletes valami. Ez egy õsi magyar szimbólum, honfoglaló õseink jelképe. Más nép jogos büszkeséggel „gizdul” ha ilyen ezredéves múltja van. Tegyük ezt mi is - merjünk büszkék, lenni. Van egy 90 kilométeres résztáv is TRIANON néven. Vannak akik szerint: Mi a fenének kell hergelni a szomszédokat? vagy Vissza úgy sem lehet csinálni! Azt nem, de tudni KELL: Mert a múltunk része, amiért nem nekünk, másnak kell szégyenkezni. - Nesze neked Wilson elnök- te nemzetek önrendelkezési joga! Végül egy szolid kis 50-es táv, mely Boldog Özséb nevét viseli. Mert tudni KELL, hogy van egy magyar gyökerû szerzetesrend- a pálosok-, amit itt alapított ez a derék egyházfi az Árpádok idején. Itt a Dunakanyar meseszép tájain épültek elsõ kolostorai. Attól, hogy a történelem viharai a központot Lengyelországba sodorták ez a rend a miénk.(is).
Emlékezni KELL: Arra, hogy az a nép, aki elfeledi a múltját, annak a jövõje erõsen megkérdõjelezhetõ (sok-sok nagy magyar fogalmazta meg más-más köntösben ezt). Ez a túra – reményeink szerint- emlékezetet arra, hogy van nekünk egy dicsõséges- a sok balsors közt- felemelõ eseményekben bõvelkedõ történelmünk. Ahogy egy rock zenész szövege szól:” A büszke TURUL madár szárnya alatt…..” Emlékeztet arra, hogy valaha tele volt az ország a védõ madár szobraival. Óvta a négy véget, épült Tatabányán. Aztán 1920. június 4- e- TRIANON. Ezután csak fogytak, fogytak a büszke madarak. Aztán-, na, ez igazán furi- volt, aki nálunk is bontani akarta az egyiket…
Emlékezni KELL Szent Istvánra, aki megteremtette Mária országát. Arra, hogy a kereszténység védõbástyája lettünk. Arra a Boldog Özsébre, aki itt élt és alkotott. Idõt állót- a pálosok rendjét.
Látni KELL: Egy turista nyilván tud, emlékezik, de legfõképp látni szeretne. Csodás tájat és meseszép épületeket. Na, aki végigsétálja a távot az nem fog panaszkodni. Láthatja a grandiózus turult, járhatja a Gerecse rengetegét. Megállhat néma fõhajtásra a pusztamaróti emlékhelynél, ahol 20000 magyar holtteste nyugszik. Megismerheti a szaléziak szépen rendben tartott azilumát Péliszentföldkereszten. Megnézheti Babits „csigáját”, az esztergomi bazilikát. Sétálgathat az õsi pálos kolostor romjai közt Pilisszentléleken. Gyönyörködhet a Duna ezüstös félholdjában a Görgey-bércrõl.”
1.rész A túra elõestéje
A kaposvári, most már Csapó Judittal, Szla1-el egy vonaton közelítjük meg fõvárosunkat. A Keletibõl trolibusszal, majd ismét vonattal, aztán gyalog, végül pedig komppal érjük el a Szentendrei szigetet. A homokzsákok tucatjai és a pár nappal ezelõtti vízállások még jól láthatóak. Hamarosan megérkezik a túra fõrendezõje, Baksa Józsi és Bea, akikkel elõször a helyi fatornyos étterembe megyünk. Ilyen túra elõtt muszáj tartalmas ételt enni. Az étlapon szerepel Joe kedvence is, amely roston sült borjúkarajt takar, de nem azt választom. Nekem elég a szezámmagos csirkemell és burgonyalángos párosa, amely kellõen laktatónak bizonyul, miközben sok más mellett, beszélünk a holnapi napról is. Mire végzünk az esõ is elered, de legalább nagyon. Szállást Józsi biztosít számunkra, „Székelyvándor falván”.
Kevés helyen szoktam ilyen jót aludni, mint itt. A Duna közelsége, szemben a Pilis vonulatával kellemes atmoszférát ad. Nagy a kontraszt a városi panellakás után.
A ház beltere nem olyan képet ad, mint amit korábban megszoktam. Aki nem tud semmirõl az is láthatja, hogy itt valami nagy dolog készül. Mindenfelé dobozok, tele pólókkal, kitûzõkkel, papírokkal.
Miután összekészítem a depókat és a start garnitúrát, megkapom a pólómat, jelvényemet, és az elsõ részrõl az itineremet. Alapvetõen jó ötletnek tartom, hogy több részletben kapjuk az útvonalleírást. Ez a tavalyi Kazinczyin is tetszett. Teljes, részletes térképvázlat nincs mellékelve, de itt már nem is várható el. Egyébként is, én még más korszakban szocializálódtam, amikor alap volt, hogy térkép van az embernél. Mondom ezt annak ellenére, hogy bizony a kissé elavult 1989-es Gerecse térképemet nem raktam be a csomagomba, de ezért késõbb el is nyerem a jogosan megérdemelt „jutalmamat”. Az útvonalleírás részletes áttanulmányozása után nyugovóra térek, de most valahogy nehezen alszom el, csak szenvedek. Ennek ellenére másnap frissen ébredek.
2. rész Turultól Turulig táv:72 km szint:1409 m
Ahogy más hasonló kaliberû túrákon, elsõsorban most sem igazán az foglalkoztat, hogy teljesítsem. A teljesítés önmagában - tartalom nélkül- semmit nem ér. Öröm, hogy egyáltalán itt lehetek, meg kell becsülni nagyon. Van aki ezen a hétvégén dolgozik, és van akinek sajnos nincs meg hozzá az egészsége, hogy itt legyen. Ez mindig átfut az agyamon ilyenkor: ez egy ajándék az élettõl. Sokan –ismerõsök, munkatársak- szokták kérdezni, ennek meg mi értelme, mi motivál? Nem hiszik el, hogy lehet ezt élvezni, persze aztán szívnak még egy nagyot a cigibõl. Ez ilyen, nem vagyunk egyformák. Szerencsém van, olyat szeretek, ami egészséges is. Ami leginkább motiválni szokott az a táj, az útvonalvezetés, a túratársak akikkel szívesen találkozok, de leginkább az a semmihez sem hasonlítható érzés, hogy legyûrsz x kilométert és teljesen fittnek érzed magad. Persze ez utóbbihoz tenni is kell, még hozzá alázattal, nem adja magától a természet.
Terveim és céljaim persze nekem is vannak, de ezek flexibilisek, ha a körülmények úgy alakulnak, változtatok rajtuk. Elõzetesen úgy kalkuláltam, hogy a legjobb verzió az lenne, ha a második éjszaka kimaradna. De az még messze van. Elõször azzal is elégedett leszek, ha eljutok világosban Tatabányára. Még nem voltam soha a Turul szobornál, és a tatabányai panoráma is érdekel.
Pontban 5 órakor kelés, pakolás. Fél hétre már a Turul szobornál vagyunk. Ezt se láttam még. Most annyi idõm van, hogy akár le is festhetném. A rendezõ stáb több tagját megismerhetem és végigkövethetem a folyamatot az elsõ résztvevõ megjelenésétõl az utolsókig. 8 óra után pár perccel Józsi félrehívja a 192-es táv résztvevõit egy rövid eligazítás elejéig, aztán indulhat a menet. Az Istenhegyi út bal oldali járdája ekkora már megtelik többek között „Kerecsenesekell, Árva Vincésekkel, Zongorosokkal”. Gyorsan felveszem az egyenletes tempómat, majd a kaptatón megkezdem az elõzéseket. Végre világosban is szemügyre vehetem a Széchenyi emlékmûvet, ahol Bubu bélyegez (8:36). Innen a Kitörésrõl is ismert útvonalon közelítek Normafa felé, miközben két kóbor eb riad meg, gondolom nem a hatalmas kigyúrt testem látványától. Normafán Tamics Gábortól vizet, cserlacitól Börzsönyi forrástúra kedvcsináló prospektust kapok.
Makkosmária felé félúton Rushboy és Martye ér be, ez az egyetlen hely a túrán, ahol kicsit kocogok. Ennyi bõven elég is volt. Mire feleszmélek már itt az újabb pont (9:12). Víz és snickers begyûjtése után már a piros sávon folytatom. Jó a terep, könnyen lehet haladni. A pontok eleve sûrûn helyezkednek el, de így még tömegesebbnek tûnik az elõfordulásuk. Budakeszi mûút (9:51).
Nemsokára jelzetlen szakaszhoz érek, a szalagok egészen Petneházy lovastanyáig kísérnek (10:20). A barátságos lovak megdögönyözése közben legyûrök egy-egy sajtos és hagymás pogácsát is. Az ellátás kiváló, ennek ellenére raktam be tartalék étket: csokikat, mandulát, földimogyorót és 2x 5dl izoitalt, amit a Mátra 115-ön kaptam por formájában és reggel frissiben kevertem össze.
Nagykovácsi felé Martyeval és Rushboyyal megyek kellemes idõben. Egyenlõre senki sem panaszkodhat a hõség miatt. Nagykovácsi központját éppen parkettázzák, ezért igen nagy a káosz, de a szalagok és a józan ész segítenek megtalálni a pontot a Plébánia kertjében (11:28). Apenta bodza mellett háromféle rétes a választék, a meggyesre esik a választásom. Sikerül egy magot is telibe találnom, de úgy néz ki erõsek a fogaim. Bori és Beri Zsuzsi osztja a rétest. Gyõri Péter bélyegez. Daniék elindulnak, mondom menjetek csak, majd találkozunk Esztergomban vagy –ezt már nem biztos hogy hallották- egy másik túrán.
A munkaterületen kifelé szerencsétlenkedek egy sort, nem akarok lezárt területre menni, de aztán 5 perc alatt csak átverekszem magam valahogy a felforduláson. Mondtam is Józsinak, hogy rendben van, hogy a túrázók kedvében akar járni, de azért a fõtér felújítása kissé túlzásnak tûnik:).
Rácsatlakozok a sárgára, amely egyben a Fehér út is. Ezen egyenesen a bombatölcsérig kell mennem. Ha minden igaz, ott is lesz ismerõs pontõr.
Közben megérkezik a forgókapu, ezúttal katonaruhába öltözött, fagyoskodó pontõrök nélkül. Ezt a részt sem láttam még világosban és nem csalatkozok benne. Nemsokára nyílt részre érek, a kék égen feltûnõ gomolyfelhõk és a környezõ hegyek tökéletes harmóniát sugároznak.
Többek között megérkeznek a futólányok, Boszi72-ék is, feldobva az amúgy sem rossz hangulatot. A perbáli pont után természetesen már õket sem láttam többet. Hamarosan elérem a mezõt. Eleinte nem értettem mi olyan furcsa ezen a szakaszon, azután belém nyílalt a felismerés: a lábnyomok hiánya a hóban. Mivel ezt a szakaszt jól ismerem, nem teszek eleget az itiner felhívásának , nem lépek be a Turul olvasószakkörbe, arra még épp elég alkalmam lesz. A tetõrõl már látszik a gombaüzem, de elõbb még beugrok Apámhoz pecsétért, ropiért, vízért, paradicsomért, no meg némi biztatásért (13:00).
Távadatokat itt még nem nézek, csak azt, hogy hányadik oldalon, hányadik sorban vagyok. Megkezdem a második oldalt az igen részletes útvonalleírásban. Pontban 13:30-kor érkezem a perbáli focipályához, amit könnyû megjegyezni, egyik kedvenc csapatom Hollandia kezdi a játékot Japánnal, kissé délebbre innen. Február óta szépen leparkettázták egész Perbált, középen egy szökõkutat is létesítettek.
Emlékeimben egy igen hosszúnak tûnõ szakasz szerepel Szomorig, de végül tévedek, nem vettem figyelembe, hogy most nincs lábközépig érõ hó. Acsányapuszta a vártnál hamarabb érkezik, az újabb frissítõponttal. 3 féle nápolyi és az állandó kellék a víz, a választék. Az útvonal minimálisan módosul, mert a tó kiöntött, így a széles aszfalton, majd földúton folytatom, hullámozva. Elõttem a Kakukk-hegy ékeskedik. Rövid, meredek kaptatón érem el a következõ állomást. A lányoktól kapott bélyegzõ után, már a kálváriát tanulmányozhatom a lejtõn lefelé. Februárban keményen meg kellett küzdeni ezzel a Perbál-Szomor szakasszal, most gyorsan mennek a kilométerek köszönhetõen a jó terepviszonyoknak, amely az egész elsõ etapon elkísér. Rosszabbra számítottam.
Szomorra beérve megszólítok egy helyit, érdeklõdve a kultúrház felõl: „ Ja, ti vagytok a madarasok, egy nagy plakát van nem messze innen”. Valóban, nemsokára megpillantom a Turulmadarat, és most már azt is tudom, melyik a kultúrház, szemben a Kitörés túra céljával lokalizálódik. Tankert már messzirõl megismerem, mutatja az utat befelé. Jöhet a gulyásleves, miközben Szabózével beszélgetek. A leves jólesik, bár nekem kicsit erõsnek tûnik, nem spóroltak a cseresznyepaprikával. Még maradt belõle, egy szemtõl biztos meg sem állnék Esztergomig. Túl oldalt a kocsmában igénybe veszem a mosdót és akkor már vilmoskörtét is vételezek. A kocsmában jól kifaggatnak a helyiek és mindenféle alternatív út ötlettel állnak elõ, nehéz megértetni velük, hogy kötött útvonal van:).
Gyermely nagyon közel van mûúton, közben félúton visszatekintek még Kakukk-hegyre. A részletes leírásnak köszönhetõen hamar átszelem a falut és egy háziorvos rezidenciája mellett elhaladva érem el a Szõlõhegyet, amelyen a dûlõ úton Gyarmatpusztáig jutok. Szomortól-Koldusszállásig még nem jártam ezelõtt, így különös érdeklõdéssel várom ezt a szakaszt. A domboldalban a fáktól takartan, érdekes alakú torony látható. Leginkább egy boszorkány leszállópályához hasonlítható képzõdmény, amennyire a takarásból meg tudom állapítani.
Rövid, monoton, nem túl szép átvezetõ szakasz után megkapjuk a jutalmunkat. A magaslatra kiérve szép környezetbe érünk, tarjáni halastó illatot érzek a levegõben. Paprikáskrumplival kínálnak, de most elég a savanykás alma, vízzel, csokoládéval. A halastavak között a murvás úton folytatva, már feltûnik elõttem a tatabányai tv torony is. Nagykovácsi óta egyedül haladok, a pontokon azonban mindig találkozok túratársakkal. Tarjánban elõször a református templom környékét ellenõrzöm, majd a kaotikus templom tövében lelem az újabb pontot (18:27).
Az itt kapott snickerst félreteszem, majd késõbb jól fog még jönni. A faluból kivezetõ mûút után, az általam még ismeretlen kék kereszt jelzésen, bevetem magam jobbra a rengetegbe. Hamar tréfás helyre érek. Elõször 50 métert jobbra, majd balra megyek, jelzés sehol. Gondolom itt valami turpisság van és igen, szemben a susnyásban folytatódik az út. Innentõl végig egyértelmû az út a Kék becsatlakozásáig. Problémát csak az jelent számomra, hogy nem tudom „vakon” végzõdik -e a kereszt, nehogy lendületbõl elhagyjam a Kéket. Na ezért is kell térkép, kiosztom magamnak az elsõ büntetõpontot. Kissé nyálkás az út, de nem vészes, a pocsolyákat pedig ki lehet kerülni. Szép tisztás, majd kerítés következik, melynek jobb oldalán folytatódik az út. Van jel, de nem árt figyelni, világosban könnyebben észrevehetõ. Innen már hamar megjön a Kék és az ismerõs pálya, ha kicsit gondolkodtam volna, akkor térkép nélkül is megkapom a választ. Irány Koldusszállás felé. Nem oly rég itt futkostam lefelé, most maradok a tempós gyaloglásnál. Már közel a ponthoz, jön szembe az elsõ 192-es résztvevõ: Gazdag Tamás.Ez Igen!. A közös szakaszon még további 3 emberrel találkozok.
Molnár Gábor a pontõr, apenta bodza, málna többek között a kínálat (19:35). Visszafelé még találkozunk, hamar indulok is tovább, a tatabányai körre. Az eleje az ismert sárga sáv, majd a számomra új kék négyzeten balra fordulok. Tetszik ez a kör, nagyon pihentetõ. Most már csak pár sor van vissza az elsõ etapból. Nemsokára a sárga négyzet is megjön, ahogy az itiner ígéri, majd az autópálya zaja töri meg a csendet, kizökkentve gondolataimból. Végül a mûúton enyhén emelkedve kerülök, egyre közelebb a részcélomhoz.
20:33-ra jutok a Turulhoz, szentanna, Corradi Surd többek között az állomás üzemeltetõje. Gondolom az Árpád Vezérek már régen elmentek, legalábbis a helyükben én biztos így tettem volna. Régi itiner eltesz, újat kapok, új célokkal, irány a Bazilika! Az elsõ feladat teljesítve, sikerült világosban ide érni. Ki is használom a szerencsés helyzetet és szemügyre veszem Tatabányát, valamint a monumentális Turul szobrot. Depócsomagomból hosszú nadrágra, friss zoknira, pólóra váltok, a poncsóm amely a rajt óta nálam van, most is marad a helyén, ki tudja mikor lesz rá szükségem.
3. rész Tatabánya-Esztergom táv: 72,1 km szint: 2127 méter
A piroson indulok tovább „hátamban a védelmezõ madárral”. Hamar megérkezik a piros kereszt is, ahol már kezd sötétedni. A Kis-réti vadászháztól szembe megyek a Kinizsivel jó ideig. Koldusszállásig szinte lejt az út, nemsokára megérkeznek szembõl a Turulos sorstársak. Ezúttal én vagyok kedvezõbb helyzetben, hiszen már visszafelé jövök. Szeretem az ilyen közös szakaszokat, mert így sok ismerõssel lehet találkozni, tapasztalatot, információt cserélni.
Koldusszállás elõtt nem sokkal elõhúzom a lámpámat, a szembe jövõket pedig figyelmeztetem a kék négyzetre. A ponton Nomád, Groba tartózkodik többek között. Folyadékvételezés és információcsere után, hagyom magam mögött Molnár Gábort, akivel ha minden klappol még fogok találkozni idén HálaIsten-tetõn.
Bevetem magam a sûrû éjszakába, legközelebb hozzám elõrefelé Daniék vannak úgy másfél órára, mögöttem pedig egy srác nagyjából 5 percre. Visszatérek tehát a kék kereszt-kék elágazóhoz, de addig még találkozok Joeylineal, valamint rafterrel is. Vértestolnai mûútig rengeteg szempárral szemezek, valószínûleg róka lehet a mozgásából ítélve, valamint õz és szarvas is feltûnik. Nemsokára vaddisznók is jönnek és kérdõre vonnak, mi folyik itt? Tájékoztatom õket a rendezvényrõl, és megadom nekik a fõrendezõ telefonszámát is. Érdeklõdnek róla mennyien vagyunk még a terepen. Szomorúan jegyzik meg, hogy itt nem lehet aludni, és itten a vadállomány nagy mértékû, indokolatlan összezavarásának tényállása forog fenn. Sértõdötten arrébb húzódva közlik, hogy bizony õk elmennek a Vértesbe, mert ott legalább lehet nyugodtan pihenni. Igazuk van, maximum csak a pénzes külföldi vadászturisták lõnek a testükbe néhány golyót 3 méterre az etetõ helytõl, ahol persze elõtte még megetetik õket, pusztán karitatív célokból kifolyólag.
Ellentétes irányban még nem mentem a Kék ezen szakaszán, így most megtapasztalhatom milyen is ez. Ahol máskor felfelé megyek, most ott értelemszerûen lefelé. 22:47-re érek Vértestolnai mûúthoz, Siményi Vili bélyegez és lát el pogácsával is. Mûút, majd következnek a létrák és a susnya. Az utolsó létra után csak nem akar megérkezni Bánya-hegy, valahogy ez a szakasz most hosszabbnak tûnik. Türelem rózsát terem és a zöld feltûnése után, már Bánya-hegyen kínálnak energiaitallal és csokival. Energiaitalt nem, de a kókuszos rúd csokoládét örömmel elfogadom, ez egy energiabomba. Toperczer András pihen a sátor elõtt, éjfél után tíz perccel járunk. Közben még egy túratárs is megérkezik és Nagykovácsi után újra többed magammal fogyasztom a kilométereket. Fél körül indulunk tovább, kissé be kell melegedni, mozgás nélkül hûvös van.
Elágazás, Gerecse üdülõ, majd a meztelen csigát mellõzve a kövön, lecsorgunk hamar az aszfaltútra. Innen már közel az újabb pont, ahol Renáta és Gerda üzemelteti az oázist. Van itt minden, paradicsom, rétes, pogácsa, és fedél a fejünk felett (1:43). Tíz perc után át a réten, immáron csak Andrással. Roland? visszamarad kicsit aludni. Tetõre hamar felérünk, majd a sokak által ismert jellegzetes részek jönnek: kapuk, kanyar, hullámvasút a vezeték mentén, végül a hajtûkanyar és éles rövid lejtõ a Bika-völgyi mûútig (02:55). A Börzsöny Akciócsoport pontjai következnek, elõbb a „Kitörés seprûje”, majd Péliföldszentkereszten Oszkár. Elõbb azonban töltekezünk a Bika-völgyi pontnál, tartalék ragtapaszokat is kapok. A nem túl sok állás után, a mûútról bevetjük magunkat az erdõbe, azaz bevetnénk, de kicsit 50 méterrel továbbmegyünk, ami egyben egy 130-as sporttárs szerencséje is. Elromlott a lámpája, néha világít neki, néha nem. Már 1-2órája itt kóvályog szerencsétlen. Balra kikorrigálom az irányt és már is a megfelelõ helyen vagyunk. Most már nem kell sokat sötétben haladnunk.
Péliföldszentkereszten Kenyeres Oszkár üzemelteti a pontot és ha már itt vagyunk, kapunk egy Öreg-kõ bélyegzõt is (3:45). Kettõ gitártokszerû képzõdményt fedezek fel balra a padokon, de mint kiderül, azok emberek hálózsákban:), a két elõttünk lévõ futó személyében, akik ledõltek pár órára aludni. Mi tagadás, nekem is jól esne egy cappuccino, na majd a Kakukk-sörözõben. Itt is van minden, köztük rétes is. A 130-on induló sporttárssal indulunk tovább, miután András megállt kicsit aludni. Mire kiérünk a nyílt területre, lassanként a lámpa is visszakerülhet a zsákba. Öreg-kõnél egyedül maradok, megállok 5 percre.
Lecsorgok Mogyorósbányára, már távolról látom, hogy ebbõl nem lesz cappuccino. Zárva a helység. Mindegy, ez legyen a legnagyobb problémám. Vagdalthús tartja a frontot (5:18), éppen mikor indulok már érkeznek is meg a futó srácok a péliföldszentkereszti szieszta után. Kissé borús az idõ, reménykedem, hogy nem fog esni. Tokodi pincéktõl monoton dobolást hallani, hozzá ugyanolyan monoton énekléssel vagy inkább kántálással. Majdnem Hegyes-kõig elkísér ez a jelenség. Nemsokára megpillantom Nagy-Getét, ekkor még nem sejtem mit össze fogok szerencsétlenkedni a róla való fel és lejutással. Éppen Józsi érdeklõdik telefonon, hogy minden rendben van-e, mikor kicsit korábban kanyarodok be. Lemászok a lejtõn, gondolom majd ugyanoda visz. Nem egészen. Nagyjából fél órát szórakozok az út kereséssel, (visszamenni nem volt kedvem, hajtott a túramozgalmas vérem), mire egy dombról rátérek a helyes útra a fenyõfáknál. Jól megismertem a Gete körüli jelzetlen szakaszokat is. Errõl az oldalról azért más megérkezni, mint a másikról. Kissé meredekebb. Jön az újabb pont, rögtön indulok is tovább.
Lefelé kissé tompán és álmosan haladok, aztán ugyanazt játszom, mint felfelé. A kanyarnál, a tarvágás felett, balra húzok, ahol találok is, feltehetõen egy-két régi kék jelzést. Meglátogatom a közelben lévõ mészbányát, majd a bánya elõtti csomópontnál lévõ útelágazás mindegyikébe benézek, ha már egyszer itt vagyok, úgy sincs jobb dolgom. Az egyiken elindulva pár száz méterrel odébb találok egy vadászlest, ahonnét szép panoráma és tájékozódási lehetõség nyílik a környékre. Vissza az eredeti leágazóhoz, majd tíz méter után, ott a kék és az ismerõs tarvágás is. A vadászles, pedig a tetején, a tövében. Nem baj, most már ezt is tudom. Most már tényleg muszáj lesz egy cappuccino.
Sokat nem mentem pluszba, viszont egy órát vesztettem. Összességében másfél órát fordítottam a Nagy-Gete és környéke túramozgalomra. Ez van. Lõttek a világosban beérkezésnek. Csolnoki mûúton Siményi Mikiékkel futok össze. Itt is van rétes, és megint sikerül telibe trafálnom egy meggymagot. Tovább állok gyorsan, Kesztölc, Hársfa sörözõig meg sem állok. Nyitva van, gyõzelem. Cappuccino, márka meggy. Közben Mikiék is megérkeznek és néhány ponton át, van ismét társaságom. A Kék után újabb pont, majd rögtön nekiindulok a zöldnek a kaptatón. Örülök, hogy itt vezet fel a túra. A tetõ alatt, õz fut el elõlem a bokorból. Szembõl gyalogos turista közeledik. Õ a zöldet, mi a szalagokat keressük. Kölcsönösen elõnyös üzletet kötünk, õ megmutatja a szalagokat, mi meg a zöldet.
A túra egyik fénypontja következik: széles, jól járható úton, ugyanakkor szép erdõrészletben halad az átvezetõ út. Kezdetben gerincen haladunk, majd szerpentinezve, lejtve érjük el a mûútnál lévõ pontõrt. Esztergomig ez az egyetlen szakasz, amely talán úgy 1 km-el hosszabbnak tûnik, mint ahogy azaz elõzetesen megadottakban szerepel. Itt már újra van olvasni való és lassanként elérek a füzetecske aljára. 10 perc volumen, elektrolit és kalória pótlás, miközben néhány repkedõ jószág önkéntes véradónak gondol, de a válasz sem marad el…
Újra egyedül indulok tovább, a mûúton lehet döngetni. A sárgára sokat nem kell várni, hamar megérkezik a kerítés is, kissé trutyis a környéke, de ezt leszámítva nem panaszkodhatok. Hamarosan kiérek az erdõbõl és megkezdõdik a csalinkázás. Ez az út úgy vált irányt, mint egy jó csatár, teljesen kiszámíthatatlan. Végül is, ha azt nézzük egyáltalán nem unalmas, a környezõ hegyek pedig jó látási viszonyok mellett bõven nyújtanak látnivalót. A jelzés jó, egészen a Vörös-keresztig ezt követem. Zsírkréta, majd tûzés le a városba, ahol olyan érzésem van, mintha valaki mozgatná elõttem a Bazilikát. Mikor azt hiszem már odaérek, megint odébb röpül. Végül megáll elõttem. Természetesen minden oldalról körbejárom némi tanácstalanság mellett. Telefonos segítséget is igénybe véve, azért megtalálom a pontot. Tréfás kedvû emberek leszedték a szalagokat. Végül is ezt a közel háromnegyed órát amúgy is rászántam volna, mivel itt sem jártam még. Most, hogy a Bazilikát minden oldaláról megismertem és gyönyörködtem a kilátásban a Duna felõli oldalán, irányba veszem a Macska lépcsõt. Innen átlagban 100 m egy sor az itinerben, így még a hajnali 5-tõl számított 34 órája való ébrenlét sem tud keresztbe tenni. Berényi utca- Mindszenty tér- Kis Duna híd- Szálloda- Mária Valéria híd mellett elhaladva, 150 méter és már meg is van az iskola, pontban 14:30-kor, ahol Józsi és Bea már vár.
Elég kevés ember tartózkodik itt, most hirtelenjében a rendezõkön kívül csak petami ugrik be. Második etap itinerje elpakol és máris megkapom az újat, ami ekkor még konszolidált állapotban van… Paprikás krumplival éppen végzek, amikor 6-an is betoppannak a 192-es mezõnybõl. Most csak pólót cserélek, felveszem az újat a „Turulost”, amit csak úgy mint tavaly a Kazinczyn, a végére hagyok. Talán most már megérdemlem és ha minden jól megy ebben érkezhetek meg Visegrádra, de addig még nagyon sok víz fog lefolyni a zöld sávon, a hirtelen jött zuhinak köszönhetõen.
4. rész Esztergom-Visegrád táv: 45,558 km szint.1677 méter
Egyenlõre azonban esõrõl még nincs szó, sõt érzésem szerint a 3 nap legmelegebb 2 órája következik. Pontban 15:00-kor hagyom el az iskolát, az újonnan kapott olvasnivalóval a kezemben. Az utolsó etap 6 szakaszra van osztva, az elsõ Fári-kútig tart. A leírás nagyon részletes, így hamar és könnyedén megtalálom a kivezetõ utat. Újabb hídon átkelve, átszelem a Széchenyi-teret, majd elindulok egy igen masszív kaptatón, ahol is megkezdem az utolsó szakaszra kiírt 1677 méter szint begyûjtését. A Vaskapu turistaház felé vezetõ út a túra egyik legszebb része. Beérek két 130-ast, majd a menedékház után lecsusszanok Fári-kútig. Közben elkövetem az elsõ hasalásomat, ami azt eredményezi, hogy nyakig sáros leszek. Ezen a szakaszon inkább a piros pöttyöket követem, mert a zöld kereszt elég hiányos.
Fári-kút teljesen más képet mutat, mint tavasszal. Hatalmas kidõlt fa takarja el, a most éppen üzemelõ forrást. Nád Béla pecsétel, vizet vételezek és a tartalmas kókuszos rúd csokoládét begyûröm a zsebembe, jól fog még jönni a második szakaszon, amely Pilisszentlélekig tart. Calcimusccal kínálnak, egyet elrakok, jobb mint a pezsgõtabletta, potensebb és gyorsabban hat. Pár száz méter örömködés után jön a dzsumbuj vagy ahogy az itiner írja, gezemicés. Nagy élvezet lehetne ez sötétben, de most be kell érnem ezzel. Miután sikeresen átverekszem magam a buja növényzeten, hosszabb meredek szakaszra indulok. Már kicsi feljebb, esés után megfejelek egy kidõlt fát, de csak fél munkát végzek, így csak a fejemen lévõ búb jelzi a nagy találkozást. Végre valahára elérem a gerincet, amelyen nagyjából 6 km a következõ pont. Útközben találkozok egy kósza piros sáv jelzéssel, amelyet a térkép nem jelöl. Enyedi halála után benézem a balra élesen felfelét, de csak 100 métert megyek túl rajta. Elég sunyi kis hely. Mire visszaérek a vadkerítéshez, -ahol egy õz úgy megy el mellettem 10 méterre, hogy észre sem vesz- derekasan rákezd az esõ. Villámgyorsan felkapom a poncsót, mert a narancssárga dzsekim az eddigi tapasztalatim szerint nem vízlepergetõs, hanem vízbepergetõs. Percek alatt bokáig érõ patak alakul ki, amely velem szembe folyik és ismét megtapasztalhatom milyen a pocsolyával felitatott sárban menetelni. Ez a sebességemre is kihat, éti csiga elõz jobbról. Ha már egyszer feltûntetik a rendezõi számokat, akkor ki is használom a lehetõséget. Nád Bélától kérek és kapok megerõsítést: jó úton járok. Igazából ez a kósza piros nem hagyott nyugodni, ami ezek szerint már egy elavult jelzés. A hosszúnak tûnõ hullámvasutazás közben egy kiugrónál, legalább megtudhatom a távolabbi kilátásokat az idõjárás vonatkozásában. Az elém táruló látványhoz nem kell Meteo View: nem túl biztató a helyzet, a szemközti csúcs ködbe burkolózik.
El sem hiszem, hogy megérkezik a piros és lassanként közeledem a romokhoz. A köves, csúszós, meredek, vizes lejtõn, hátam mögött nagyjából 155 km-el, nincs kedvem valahogy ugrabugrálni, már csak azért sem, mert poncsóban igen nehéz. Ráadásul még az esõ is esik, pontosabban szakad. Már rég nem foglalkozom azzal, hogy beázik a cipõm, hiszen áll a víz mindenhol, felesleges finomkodni.
A pilisszentléleki kolostorromnál üzemelõ pontnál már 2 órája nem járt senki. A 192-es távon indulók nagyobb része még mögöttem van, így a forgalom most várható. A sátor alatt áttanulmányozom az elõttem lévõ szakaszokat és megpróbálom megbecsülni a várható idõtartamot. Semmi jóra nem számítok a zöldön és a zöld kereszten. Pontban 19:00 van, a pontõröktõl kapott infó alapján Dobogókõn fedett, meleg helység van. Végiggondolom a dolgot és újratervezem az eredeti elképzelésemet. Dobogókõ durván 7 km innen, tekintve a terepviszonyokat és az idõjárást, 2 órával kalkulálok. Ez pontosan elegendõ ahhoz, hogy még világosban odaérjek. Mivel a szintidõ hétfõn 12-kor jár le, és Dobogókõtõl 25 km van már csak hátra, simán belefér egy kiadós alvás. Ráadásul így hajnalban pihenten és világosban indulhatok neki az utolsó szakasznak. Ha szerencsém lesz, már az esõ is elvonul. Mire ezt végiggondolom, már egy lekváros kenyérrel kevesebb marad az asztalon.
Tehát fel a mûútra, majd a zöldre. Sok köszönet nincs benne, csakúgy mint a zöld keresztben. Az esõ csak nem akar elállni, és a terep se túl barátságos. Érdekes, hogy most senkinek nincs kedve futóedzést tartani, vagy ha igen, nem ezt az útvonalat választotta.
21:00-kor érkezem a turistamúzeumba, valóban meleg van, pedig nem is fûtenek. Bandrás61 és Tamási Géza van itt a pontõrökön kívül. Õk már készülnek tovább, én viszont hosszabb távra rendezkedem be. Kiterítem a poncsót, zoknit cserélek, eszek-iszok, majd a kisebb helységben lévõ székben végre lehunyhatom a szememet. 40 órája nem aludtam és 37 órája vagyok úton. Néha felébredek. 11 óra után érkeznek meg Dobi Zsigáék öten-hatan, aztán késõbb Nina és vaddino is. Több-kevesebb állás után, mindenki tovább indul. Végül valamikor hajnalban Nomádék is megérkeznek.
Öt óra magasságában, aztán nekikészülõdöm és negyed hat körül a már világosban nekiindulok az utolsó 25 km-nek. Úgy néz ki bejött az elképzelésem: frissnek érzem magam, elállt az esõ, és világos van, bár ez utóbbit borítékolni lehetett. Hamar félreállok Nomádék elöl, így most én vagyok a túra utolsó embere. Szépen bemelegszem a piros háromszögön és 6 óra után már az itiner útmutatását követve a mûúton sietve közelítek Hegy-tetõ felé. Az itiner szövegét volt idõm éjjel memorizálni. A fényképezõgépem még az elõzõ esti esõben beadta az unalmast, idõszakosan mûködik csak. Amióta a T100-on Pilisszentlászló felé beleestem az egész cuccal együtt a sáros pocsolyába nem az igazi. Egyáltalán azt csodálom, hogy mûködik még. Sikáros után egy futóval találkozok, érdeklõdik a tevékenységem felõl. Aztán, valahol az aszfaltúton felirat ékeskedik: 3,5 tonna a maximum, amit elbír. Úgy kalkulálok, hogy ebbe még éppen beleférek.
Kisrigó még zárva van. Óvatosan oldalazva jutok le a mûútra, ahol jobbra az országúton érem el a pontot, és két túratársat. Víz, lekváros kenyér után indulok neki az utolsó durván 14 km-nek. Idõm van még bõven, az újabb esõt úgy néz ki megúszom a célig. Irány a Tabán, Pap-réten keresztül. Az aszfaltúton gyorsan mennek a kilométerek, aztán a Kéken hamar elérem a vízben álló rétet. A terepviszonyok jobbak, mint gondoltam, kényelmesen lehet haladni. Egy-két pocsolyás rész ugyan akad, de ez már nem oszt, nem szoroz. Vízverés-nyerge igazi jutalom falat, nem véletlenül jön erre az OKT. Kissé már odébb, eleget teszek az itiner felhívásának, a kék háromszögön kiugrok Borjúfõhöz, ahol valóban csúcskategóriás a kilátás. Nehezen tudok betelni vele, maradok is 20 percet, közben amim még van azt megeszem.
Innen már csak le kell csorogjak a Tabánig, ahol már nem is kérek semmit, hamar megkezdem a 3.etap utolsó befejezõ hatodik szakaszát. Van vissza 2868 méter 28 méter szinttel. Hamar elmellõzöm a Visegrádi Fellegvárat és az akupresszúrás úton, térdkímélõ üzemmódban érem el, elõször a kápolnát, a lépcsõket, majd a Mátyás Király utat. Ezen jobbra át, de már a rendezõ stáb tagjai itt gratulálnak és mutatják az utat A céltól nem messze szentannához csatlakozok és 11:15 perckor átlépem az Áprily Lajos Általános Iskola küszöbét, ahol a már beérkezett túratársak megtapsolnak. A kitûzõ átvétele után paprikás krumplit és 6 darab barackot pusztítok el. Köszönhetõen az éjjeli pihenõnek, frissnek érzem magam, ráadásul megúsztam néhány esõs epizódot is, a sötét éjszakában.
5. rész: Utazás a bizonytalanba
A 12:05-ös buszhoz életem egyik leggyorsabb átöltözését kell produkáljam. A cuccom rohamléptekbe való összegyömöszölése után, futva érem el a buszmegállót, mint kiderül feleslegesen, mert a busz késik. Bubu a Rám-szakadékból érkezõ turistacsoporttal riogat minket, de szinte üres a busz, így a Bubu- Csörgõ Robi- Gudluking- - Nina- Nomád- Petami-Siményi Miki- vaddinoból álló különítményünk (elnézést, ha valakit kihagytam), kényelmesen helyet tud foglalni a relatíve hosszúnak tûnõ úton. A metrón is együtt indul el a csapat, aztán egyre fogyatkozunk sajnos, ahogy közeledünk a Déli felé. Jó volt így együtt utazni.
A 13:45-ös IC-rõl éppen lemaradok, így miután benevezek egy MÁV kalandtúrára a 15:45-ös következõ járattal (ekkor még nem sejtettem semmit), elindulok gyorséttermet keresni. Ritkán veszem igénybe, de most teljesen megfelel a célnak. Egészen a Moszkva-térig jutok és ha már itt vagyok a Keleti felé veszem az irányt. Eredetileg Péterhez igyekeztem, de nagyjából harmadszorra felejtettem el, hogy ma nem vasárnap van, hanem hétfõ, munkanap, így nem valószínû hogy otthon van, a mobilom meg már elõzõ este lemerült. Hétfõn reggel az erdõben, kicsit furcsa érzés, jó lenne, ha minden hét így indulna. A pályaudvaron elõször az 5-ös vágányra írják ki a vonatom, jól megsétáltatnak az információközlõk. Mire visszaérek, már a helyes
11-es vágány szerepel a kiírásban. Kényelmesen elhelyezkedem a zsúfolásig telt járaton, majd alszok is egy keveset. Félálomban hallom, hogy felsõvezeték szakadás van valahol, ezért állni fogunk, ennek ellenére fél perc múlva újra indul a vonat. Így jutok el Sárdbogárdra, ahol szárnyra kap a pletyka: árvíz miatt nem tudunk továbbmenni. Félóra múlva a kalauz közli, hogy a mentesítõ buszok elindultak idefelé, de bizonytalan hogy mikorra érnek ide. Meg kér mindenkit, maradjon a helyén.
Telik-múlik az idõ, szép sorjában érkeznek a vonatok, gyûlnek a népek az állomáson. Most már mindenféle ellentmondásos hírek érkeznek, már az a verzió a legerõsebb, hogy a holnapi napnál elõbb nem jutunk tovább innen. Közben az elsõ osztályon találkozok egy pécsi ismerõssel, de õ sem tud semmi újat mondani. Nehéz eligazodni az ellentmondásos hírek tömkelege között, mert tájékoztatás nem igen van. Este fél nyolc magasságában aztán megkérdezem a forgalmi irodát, akik tájékoztatnak, hogy mentesítõ buszok bizony nem érkeznek ide, merthogy a közúton is van fennakadás, valami löszfal omlás miatt, viszont összeraknak, majd valamikor egy Budapestre visszainduló szerelvényt, csak még személyzetet is kellene találni hozzá. Közben már a 17:45-ös IC is itt van, több személy vonattal egyetemben.
Megkeresem hát az ismerõst és üzenek Péternek, lenne-e számomra egy hely éjszakára. Ezután már csomagokkal együtt távozok a vonatról, hiszen állítólag bármikor közölhetik, indul a visszáru Pestre. Közben többen azért háborognak - teljes joggal - , hogy miért nem közölték ezt az apró problémát, már jegyvételnél, hiszen a 13:45-ös járat utasai is hasonló élményben gazdagodtak. Az árvízrõl nem tehet a MÁV, de hogy birka módra miért küldik ide a semmibe a vonatokat, rajta az emberekkel, azt jó volna tudni. Nem egy ember el sem indult volna Pestrõl bele a bizonytalanba- köztük én is-, ha megkapja a megfelelõ tájékoztatást mondjuk a jegypénztárnál.
A tömeg miatt a váróterem túloldalán dekkolok, mikor nem egészen fél órával azután, hogy közölték, itt ma nem lesz semmi, megjelenik kettõ busz. A különjárat tábla még nem sokat árul el nekem, de a sofõrtõl nyert infó alapján egészen Dombóvárig repítheti a szerencsésebb és erõszakosabb utasokat a járgány. Elõször azon lepõdök meg, hogy nem kell jegyet mutatni, utána meg azon, hogy a vonat személyzete már itt csücsül. Érdekes, mintha azt mondták volna: maradjunk a helyünkön, majd szólnak. Mindeközben egy velõtrázó nõi sikollyal kezdetét veszi az õrület. Van nagyjából 100 hely minimum 5x annyi emberre. Persze a 15:45-ös IC utasai errõl mit sem tudva, békésen üldögélnek a helyükön. Rossz nézni, ahogy tapossák egymást az emberek, közelharc folyik minden egyes helyért. Itt aztán nem számít, hogy valaki gyerek, állapotos nõ vagy idõs, beteg ember, aki erõszakosabb az feljut. Nagyon nem jó érzés ezt végignézni, nem hiszem el, hogy nem lehetne ezt máshogy megoldani. Pl. 2 vasutas odaáll és a menetjegyek ellenõrzése után, a vonatok érkezési sorrendjében felengedik az utasokat. Tisztában vagyok vele, hogy csak az óriási mázlimnak köszönhetõ, hogy van helyem, ráadásul még a tülekedésbõl is kimaradtam. Egyszerûen csak jókor voltam, jó helyen, nem érzem túl igazságosnak ezt, és nem érzem magam túl jól tõle, de ez van.
Dombóvár felé nem túl gyorsan haladunk és az esõ is beesik, de ez a legkevesebb, már az sem érdekel, onnan, hogy jutok tovább. Mire tíz után megérkezek, már csurom víz a bal oldalam. Utolsónak szállok le a buszról, a szakadó esõben. Jól elillant a tömeg. Befutok a pénztárhoz, ahol a továbbjutási lehetõségekrõl érdeklõdöm. A hölgy kedvesen közli, menjek csak be a váróterembe, majd bemondják mikor indul a vonat tovább Pécsre, de nagyjából fél óra múlva számítsak rá. A srác akivel a buszon ismerkedtem meg, beüvölt nekem, hogy siessek, mert most indul a pécsi vonat. Újabb futás, felszállok és már indul is. Innen Pécsig minden ok, dehogy a többi szerencsétlennel mi történt, azt nem tudom. Egy biztos, a pécsi ismerõsöm nem volt fenn a vonaton, mert bár kerestem, nem találtam meg. A vonat beérkezése után az emberek sportot ûznek abból, hogy egymás elöl vigyék el a taxikat, nemhogy összeállnának felesbe vagy harmadmagukkal, megspórolva ezzel a viteldíj egy részét. Próbálkozom, de nagy fogadókészséget nem tapasztalok, pedig egy úr aki tõlem nem messze beszélte a vonaton, hogy Kertvárosba megy, elég jó alanynak tûnik. Ehelyett inkább azt mondja, hogy a belváros felé megy, és beugrik a taxiba… A következõ pillanatban kanyarodik be az utolsó kertvárosi busz, amirõl szinte mindenki elfeledkezett, én is. Hát persze hétfõ van…:).
5. rész Pár szót a rendezésrõl
Nyilvánvalóan minden esetben kissé szubjektív a végértékelés. Általában végiggondolom, hogy mit csináltam volna máshogy, és esetleg javaslok néhány dolgot. Itt azonban ez sem megy, olyan volumenrõl van szó, amit egyszerûen nem látok át. Kívülrõl annyit tapasztaltam, hogy egy nagyon jó ötlet köré lett gyártva egy koncepció, melynek megvalósításához Józsinak sikerült sok megbízható embert, egyesületet (pl. Szigethalmi TE) szereznie. Egy ilyen túra idõbeni és anyagi ráfordítása természetesen óriási, de ez önmagában kevés. A legmagasabb színvonalú szervezõi munka, hatalmas emberanyag, türelem szükségeltetik hozzá. Írhatnám estig, hogy mi az ami tetszett, ehelyütt inkább csak annyit jegyeznék meg, hogy Csodálom, hogy ezt így összehoztátok Nekünk! Bízva a folytatásban, köszönettel!
Elõször is gratulálok, minden résztvevõnek, rendezõknek egyaránt!
4:0-ra módosítottam a Kinizsivel való barátságos viaskodást:).
6:50-kor indultam és 23.42-kor értem be, amivel meg vagyok elégedve, tekintve, hogy a célom az eddigi 17:45-ös csúcsom megdöntése volt, úgyhogy végig élvezzem és jól érezzem magam a túrán. Ez utóbbi, 20 percet leszámítva teljesen rendben volt. Kicsit rossz volt a gyomrom Koldusszállás elõtt, így pihentem 20 percet és ezután minden klappolt, innen viszont már csak sietõs gyaloglásra futotta tõlem, pedig voltak gusztusosan futható részek.
Ismerõsökkel (JB, Martye, rafter, Rushboy, Szla1, Zsotyek) és ismeretlenekkel találkoztam, haladtam egy-egy darabon, de voltak olyan részek is, ahol jó ideig senkivel sem hozott össze a sors. Az embernek olyan érzése volt most is, mintha egy nagy családban lenne, ahol kölcsönösen odafigyelnek egymásra.
Koldusszállásig a futást kombináltam a "suhanásos gyaloglással". Ez volt a harmadik alkalom, hogy futottam és nagyon jól esett. Furcsa volt, hogy gyorsabban jöttek a pontok, jellegzetes helyek a szokásosnál:).
Idõjárás:
Az idõjárás nekem bejött. Kis zuhi belefér. Igazából a nagy intenzitású, hûvös, szeles, kiadós, hosszan tartó csapadékos idõt nem komálom annyira, a többivel nincs problémám. A meleget preferálom a hideggel szemben, így örültem a kialakult hõmérsékletnek, bár a biztonság kedvéért beraktam egy dzsekit és egy hosszú gatyát is a 15 literes futózsákomba.
Kaja, folyadék:
Ami elégedettséggel tölt el, azaz, hogy depó nélkül csináltam végig. Másfél liter ásványvízzel, 1 banánnal, 5 „új” Sport szelettel, 4 snickerssel, 1 sós kesudióval Ca, Mg pezsgõtablettával, kálium porral indultam neki a túrának. A Pilis-nyeregi 5 decis paradicsomlé nagyon jól esett, ráadásul még olcsó is volt. Kesztölcön egy kólát nyomtam be, Dorogon pedig egy kis alakú pizzát, de ez volt az egyetlen, ami nem volt jó a gyomromnak, nem ízlett, ráadásul hideg is volt. Hidegen a gyümölcslevest szeretem, a tésztaféléket nem.
Gete-Hegyeskõ-Tokodi pince szakasz nagy kedvencem a túrán, csodálatos ez a rész, fõleg ilyen szép idõben, volt mit fotózni. Idáig megettem az 5 sportszeletet. A Tokodi pincéknél hihetetlenül jól esett a savanyú uborka, a szódavíz, zsíros kenyér és a túrórudi, aminek ráadásul a közepén is találtam valamit: eper ízt:). Ja és a kedvességük zavarba ejtõ. Minden tiszteletem az övék.
Mogyorósbányán az elõre eltervezett zöldségleves elmaradt, mert a Tokodi dõzsi teljesen kitöltött. Viszont vételeztem 1 db banánt, sós ropit, valamint gyerekkorom kedvenc italából, a savanykás Márka-szõlõbõl. Így újból másfél liter folyadék került a kényelmes deuteres zsákba.
Bika-völgy 3 pohár, optimális hõmérsékletû szóda, természetesen saját pohárba. Szörpöt kuponért lehetett kapni. Mivel nem volt rá szükségem, odaadtam egy futóhölgynek, aki éppen nem találta a sajátját.
Bányahegyen ezúttal nem ettem babgulyást, nem kívántam, és futó üzemmódban a tea és a sós kesudió praktikusabbnak tûnt. Talán egy kis trappista sajtot hozhattam volna még, apránként eszegettem volna belõle.
Koldusszálláson éppen nagy pakolásban voltak a Tengerszemesek, így még nem volt hozzáférhetõ az elemózsia, de szükségem se volt rá, hiszen kesudión és calciumos vízen jól elvoltam, míg benyomtam itt is az OKT bélyegzõt, a végre nálam lévõ füzet adekvát rublikájába.
Baji vadászházig még fél liter vizet megittam, majd a célig már semmi. A gulyás idén szerintem kifejezetten jó volt és nekem elég is, bár egy óra múlva a 3 db maradék snickers egyik tagját lerendeztem. Maradt még ezenkívül fél liter vizem, 1 csomag sós pálcikám. Jó lesz majd jövõ héten a Mátrában.
Táj, terep, túra folyamata:
Évente 2-5 alkalommal járok a Pilisben, ennek megfelelõen mindig felcsigáz a látványa. Az elõzetes hírekkel ellentétben, meglepõdve tapasztaltam, hogy mennyire konszolidált a terep és a helyzet. Ezt mutatja az is, hogy végül a Pilis-nyergi pont tervezett áthelyezésére nem került sor. A sárosabb részek a Gerecsében voltak, fõként a Vértestolnai mûút elõtti, utáni szakaszokon.
6:50-kor rajtoltam elõnevezõként, a mintegy 200 méter hosszúságú sor nagyon gyorsan elillant. Hely bõven van elõzni, így sietõs gyalogtempóban menetelek a tömeg mellett. Aztán elkezdek futni. Hamar eltûnik a tömeg. Hosszú-hegyre 20 perccel nyitás elõtt érek, de már így is elmentek tizenvalahányan. Tíz perc után le a lejtõn, ahol menet közben a szembe jövõ Sztancsik Gyuriéknál bélyegzek. Pilisszentkereszti mûút elõtt találkozok a két hete T100-on kisrigónál pontõrködõ hölggyel. Kedves biztatás közepette haladok tovább. Hamar a Pilis csodálatos szerpentinjén találom magam, a fordulók egy részénél pompás panorámával.
Hamar felérek a tetõre, majd a nyeregbe jutok negyedórára a nyitástól. Kihasználom az idõt: paradicsomlé+pogácsa mellett 2 balaton szeletet is vételezek, Utóbbit sikeresen itt is felejtem, pedig egy új konstrukció volt (citromos). Rendezõkkel és a sportszerárusokkal beszélgetek kicsit, közben valaki a nevemen szólít: Rushboy az. Megyek tovább, úgy is utolér, arra mérget veszek. Eleinte gyors gyaloglás üzemmódban, - várok kicsit az ivás-evés után- majd futásra váltok a jó terepen. A zöld-kék találkozása elõtt ér be Fridman, aki tavaly lefutotta oda-vissza a százat. Kicsit beszélünk a tavalyi Hõsök túrájáról is, (ami a közelmúltban megrendezett Óbudavár körül tekereg 100 km hosszan, ebbõl 80 km aszfalt, de nagyon jó buli, próbáljátok ki, autópályán kívül minden fajta betont érint: járda, olaszszalámis-disznósajtos beton, macskakõ, új, régi, kátyús fõút, stb.:)), aztán megáll szerelvényt igazítani, mert megcsípi egy méh.
Berobogok Kesztölcre, a sörözõbe 11:30-kor, majd 11:45-kor már két utcával odébb vagyok. Kellemesen futható részek jönnek, délben már Dorogon nézem a kirakatokat. Itt pizza, majd irány a Gete. Rushboy túratársával találkozok (majdnem 8-kor indult), a Gete aljában, ahol terepátrendezés történt, tarvágás formájában. Hamar, nyitás elõtt érkezünk, de itt is már elment kb. 30 ember. Iszok, eszek, majd befut Zsotyek, üdvözlés, majd lendületesen megy is tovább. Ezután egy kutyus jön, a rendezõ nem túl nagy örömére. Eljött Békásmegyerrõl(?) néhány futóval. Bevánszorog a hûst adó csalitosba. Állítólag hivatalosan nem engedték az indulását, mert nem volt neki a túrára szóló, 6 hónapnál nem régebbi sportorvosi igazolása:).
Már a túra után tudtam meg SZLA1-tõl, hogy itt hozzáverõdött és sokáig hûséges túratársa volt. Aztán Bányahegynél elõreszaladt, de a létrákon nem tudott átjutni, ezért kispistázott a Vértestolnai mûút felé.
A folytatásban le-föl hupli, ez az egyik kedvenc részem. Hegyeskõ után, a szokásos panorámás, jól futható etap a pincékig. Az aszfaltúton egy kerékpáros bácsi megkérdezi, hogy egyedül túrázom-e? Mondom nem, itt van kb. 1200 barátom is, csak kicsit szét vagyunk szóródva:).
Tokodi pincéknél kedvesen fogadnak, rögtön kapom a vizet és hellyel kínálnak. Köszönjük. Dínom-Dánom, eszem-iszom 10 percben. Ezután óvatosan megtámadom a hegyet, elõretörök és hamar a csúcsra érek, innen pikk-pakk lenn vagyok a pontnál. Rushboy éppen akkor fejezi be a zöldséglevest, mikor betoppanok, merthogy a Getén elém került idõközben. Pecsét, OKT, kajavétel, indulás. Itt már bebuktam a nyitást, mint az várható volt. 15:00-kor indulok tovább Öreg-kõ felé. Most nincsen itt pont csak Daniék. Együtt haladunk a Péliföldszentkereszt elõtti forrásig, ahol õk vizet vételeznek. Újabb OKT pecsét, futás kb. 1km, majd a mûútról balra be a Kéken, intenzív visszanézegetés közben. Jön a zuhi, de nem tûnik veszélyesnek. Kaptatón fel, majd lefutok a Bika-völgybe (16:20), a szódavíz nagyon jól esik.
Bánya-hegy 17:30-kor nyit, odaérnem mission impossible, de ha ügyes vagyok egy 6 óra körüli idõre még jó lehetek. Tetõre fel, kanyar, villanyvezeték mellett kis kaptató, hullámzás, majd nemsokára vaskapu, miközben kellemes szellõ járja be a vidéket. Pusztamaróton nagy a nyüzsi, 24 órás tájfutó versenyt rendeznek. OKT bélyegzõ megtalálása után, irány a Gerecse üdülõ, az enyhén emelkedõ köves hegyoldalban. Két futóhölgy kérdezi, mikor érhetünk a ponthoz, 18:00-át saccolok, de végül is 18:08 lett Bánya-hegy.
Sokat nem idõzöm a ponton, jó lenne minél többet világosban menni. Tea és haladás. Van egy-két locsi-pocsi, de fényben kevésbé problémás. Terv szerint jön a Zöld, (hányan mehettek itt már le véletlenül Héregre a 30 év alatt? ) majd kissé balos irányt vesz a Kék és a szemerkélõ esõben a csúszós létrán nem árt figyelni. Nemsokára a második létra, majd a vadregényes susnyáska következik. Mintha oldalt a kerítés mellett kissé kiirtották volna, máskor itt mellúszás kartempóban közlekedtünk. Azért így sem kell félteni, lehet, hogy keskeny az ösvény és tömeges a növényzet, de legalább jó vizes. A rövidnadrágom hamar átnedvesedik és ez nem jó, mert le szeretne csúszni. Létra 3, majd a mezõ következik. 3 túratárs elvéti a létra 4-et és onnét 30 méterrel a kapun mászik át. Hangom a semmibe vész ilyen távolról. Csak arra lennék kíváncsi hogyan jutottak át a túloldalra. Megmászom a maradék létrákat és felveszem a vizet ami jár. Balra át és az oly sok vitát megindító útvonalon követem le, a szerintem totálisan egyértelmû jelzést. A kerítés mellett valóban nehezebb, kényelmetlenebb és lassabb, de ez a szabályos. Mire kiérek a mûútra, már teljesen átázott a naci. Volt már rosszabb is.
Depózók és marhák mellett futok el, az ismét eleredõ esõben. Nem vészes. Inkább kellemesen felfrissítõ. Hamarosan szép nagy szivárványt pillantok meg a horizonton. Víz, kesudió, szivárvány, 50 perc magány. Pontosan Koldusszállás elõtt ér utol a két futóhölgy, akik tudakolják, mennyire van a pont. Magabiztosan válaszolom: 300 méter, mivel én már ráláttam a kanyarból:). Gyomromat nyugalomba helyezem, így pihenek és iszok. Csontvilágosban még soha nem voltam itt. Pontosan 20:00 van. Elõkerül a vékony felsõm és kivégzem a maradék sós kesudiót is. Rushboyék miután beértek, hamar továbblépnek és velük már csak a célban találkozom. 20 perc múlva, ismét fitten nekilódulok, hogy amennyit lehet még, világosban megtegyek a sárgán. Hamarosan újabb ismeretlen túratársam akad, szintén negyedik teljesítése ez és hasonlóan hozzám, elõtte volt már a 25-ön és a 40-en is. Jó társaság, de pár km múlva muszáj innom és ennem kicsit, megelõzve az eléhezést.
Jól haladok, de azt tudom, hogy ma már maximum csak a vonatra fogok futni. Nemsokára végre élesben is kipróbálhatom az új Warta lámpámat, amit múlt héten a koromsötét lakásban már leteszteltem: megvacsoráztam a fénye mellett:). Határozottabban erõsebb fényû, mint az eddigi másik kettõ, amelyek szintén a zsákomban lapítanak bevetésre várva, esetleges végszükség esetén. Nemsokára 2 embert irányítok vissza a kerítésnél lévõ erõs, jobbos kanyarnál az útra. Még egy kicsit emelkedünk, bekapcsolom a lámpát, majd hamarosan elkezdünk lejteni. Ez elvi szinten jól futható lefele, gyakorlatilag most a sietõs gyaloglással beérem. Az ismerõs, jobbos dózerút kanyar már jelzi a vadászház közeledtét és pár száz méter múlva felfelé veszem az irányt. Nem irigylem a pontõröket, 6:20-ig lesznek nyitva. Olyan 22:00 óra magasságában értem ide 30.-nak.
10 perc után indulok tovább ismét egymagam, a teljesen jó jelölésen. Stációk, kuruttyoló békák (stílszerûen Békás volt a túra eleje és a vége is), és a jellegzetes köves út. Egy nagyobb kétéltût még beljebb terelek, nehogy letapossa a mezõny. Ki tudja, lehet, hogy a nagyegyházi rokonság egyik ifjabb, idevetõdött sarja volt? Óvatosan haladok ezen a rövid, csúszós szakaszon, majd a kereszt mellett jobbra elérem a települést.
Bajon vagyok. Lecsurgok a templomhoz. Szokás szerint megy a duc-duc. Antialkoholista-ellenes fiatalok egy része szemléli túrám végkifejletét. Miközben, azon morfondírozok, hogy ez az életmód mennyire nem az én világom, már a járdán hasítok hatos felett. Hamar elérek még egy szórakozóhelyet, ahol Tankcsapda szól, finoman szolidan (szerintem még Tatán is hallani). Mellette több-kevesebb sikerrel, komplett osztály vokálozik. A 30 szoprán, és 30 tenor elõadását 2 db HVCS-quados zenei aláfestése fûszerezi. Mindez engem 7-es tempóra inspirál…
A vasúti átjáróban szerencsésen elkerülöm a pirost, és nagy lendülettel vetem bele magam Tatába. Az itinert lusta vagyok elõvenni és szép egyenesen belefeledkezem a túrába. Gondolataimat csak két, egyenként kb. 16 éves plázacica kuncogása szakítja félbe, akiknek óriási élményszámba megy, a most már igazoltan nagy fényerejû Warta fejlámpám puszta látványa. Itt jegyezném meg, hogy ez nem egyedi eset, hiszen a tavalyi Kitörés túrán Hûvösvölgyben, szintén nagy derültséget okozott, ezen eszköz fizikai mivoltának megtapasztalása, de akkor még a hasonló karakterisztikájú hölgyek, azt is hozzátették, hogy: „Höhö figyeld, itt egy bányász!”
.
Visszatérve a jelenbe, megállapítom, hogy sikeresen abszolváltam a „Tata éttermei és panziói túramozgalmat”. Mikor végre méltóztattam elõvenni a füzetecskét, egy határozott balkanyarral, közelebb jutottam a megoldáshoz és a célhoz. Persze addig még vissza volt három étterem, aminek hatására a célban fellelhetõ és a közvéleményt megosztó gulyásleves puszta gondolata is örömkönnyeket csalt a szemembe.
A fenti intermezzo után, 23:40-kor rákanyarodok a célegyenes visszafordító, „K-100” feliratú kanyarra, hogy a szalagozott pályán elsõre a nõi WC, majd másodikra, immár helyesen a célhelységbe vegyem az irányt. A rendezõ személyzettel való elõzetes egyeztetés alapján a baloldali dobozkában található kitûzõt veszem magamhoz, mivel ezen rajta van, hogy 30. és egyébként se kell a kutyának se:). Leülök és elszörnyülködök azon, hogy egyesek lábszára milyen sáros, aztán észreveszem a sajátomat… Danival folytatott rövid szakmai beszélgetés után elvonulunk enni. Én az elsõ körömre, õ már a másodikra, miután ketten is megajándékozták egy-egy szelvénnyel.
Szerintem az idei gulyásleves kifejezetten jó volt, ebbõl szívesen repetáztam volna, amúgy is a napokban megtaláltam a 2007-es kajaszelvényemet (37-es), amelyet elfelejtettem beváltani Szárligeten. Akkor az a számomra, szerencsére ritka képzõdmény vonhatta el a figyelmemet a táplálkozási folyamatról, amit vízhólyagnak nevezünk. De az annál is nagyobb volt, attól féltem, ha kilyukad otthon, leáznak az alattam lakók. A 6. ujjamról meg nem is beszélve, úgyis fogalmazhatnék, hogy a túra hatására megtáltosodtam.
Szerelésigazítás után, várakozó álláspontra helyezkedek. Néhány ismerõssel való beszélgetés közelebb visz a 4:32-es vonatindulási idõhöz. Dobi Zsigától (immáron 15x-ös teljesítõ) például megtudom, hogy örül a tatai célnak, mivel ez csak 25 km-re van lakóhelyétõl, szemben a szárligeti, amely 35km-re volt:). Egy idõ után már kívülrõl fújom a tavalyi teljesítõi listát is, aztán egyszer csak egy túratárs, akivel egyes szakaszokon együtt haladtunk, felajánlja, hogy visszavisznek Budapestre. Végül is autópályán sikerül megközelíteni a fõvárost, miután az 1-es fõút Tatabányánál le van zárva. Egészen a Déli pu.-ig repítenek, ezúton is köszönöm a jóságotokat!
Felcsengetem Pétert, fürdök, eszek és még alszok kicsit, aztán SZLA1-el megcélozzuk Pécset.
Börzsöny Éjszakai Teljesítménytúra - Farkas Zsolt emléktúra
Tavaly sajnos nem sikerült eljutnom Kemencére, de idén hamar bebiztosítottam a részvételemet, elõneveztem. Már a honlapról látszott, hogy a rendezés igen magas színvonalú, profi munka lesz.
Reggel 5:55-kor kelek, elkészítem a túrára szánt élelmi csomagomat, aminek központi szereplõje a termoszomba szánt 1 literes tûz forró zöld tea. Szla1-el a 7:20 körül induló IC-t néztük ki magunknak, amivel kényelmesen elérhetjük a végcélunkat. Konszolidált fülkében rajtunk kívül 1 személy tartózkodik, bõven van alkalom pihizni is. A Déliben szétválunk, õ a múlt héten Pesten hagyott lámpáját gyûjti be a Deák téren, én meg a két utcával odébb elhelyezkedõ trolibusszal rögtön a Nyugatiba megyek. Senki nincs a buszon, pedig nagyjából 10 megállót utazok. Szépen komótosan megközelítem a pályaudvart, ahol megvárom Szla1-et, majd a 12:07-es zónázó, igen jó állapotú vonattal utazunk tovább Szob felé. Remélem mindenki megbecsüli ezt a járgányt és még sokáig ilyen állapotban lesz. Lecsekkolom kívül-belül, nagyon pöpec.
Szobon kávé illetve capuccino a menü, majd kis ejtõzés után már látjuk is érkezni az elsõ túratársakat. Jámbort látom elsõnek meg, de még nagyjából 10-15-en jönnek. A buszon meleg is és hely is van bõven, ennél több nem kell. Útközben többek között bemegyünk Nagybörzsönybe is, majd jó óra múlva már Kemencén landolunk. Innen pár km a Kõrózsa panzió.
Fél ház van, de nem a „mieink”. Üres asztal akad bõven, jöhet a cigánypecsenye hasábburgonyával. Idõ van bõven, ami kell is, mert a kölcsön kamásli felrakásával bénázok vagy fél órát. Az egyik tatabányai túratárs, János ad 2 db nylon lábzsákot, ami jobbnak bizonyul, mint a saját otthonról hozott sárga, így gyakorolhatom még egyszer a kamásli beállítást. Termozokni, nylon, nike cipõ, kamásli, az amiben most indulok. Bakancs is van, de még bejáratós üzemmódban, így marad az elõbbi variáció. Jó kis társaság gyûlik össze, ezért gyorsan megy az idõ. Aztán befut Maku Laci is. Késõbb kókusz zselét eszik/iszik. Megkínál, de most inkább kihagyom. Nemsokára a fõrendezõ urak is megérkeznek. Elõször õk is tápolnak hátul, majd elõl megkezdõdik a rajt procedúra. Berzso, CanisLupus rajtoltat. Lassanként megjelennek a késõbbi busszal érkezõk is, de mintha kevesebben lennének, mint máskor.
18:00 elõtt pár perccel felsorakozik a mezõny egy része, majd szépen sorban elindul mindenki. Hamar megszabadulok egy réteg ruhától és a derekamra kötöm. 5 perc tollászkodás után indulok tovább, majd tíz perc múlva utolérem a gyalogos mezõny elejét. A futók már jóval elõrébb, termelik nekünk a nyomokat. Egy ideig haladok a nagyjából 10 fõs menetoszlop mögött, majd a szûz hóban elõre török. A kaja megtette hatását, jó erõben érzem magam. Már kicsit feljebb kettõ trackbotos futó ér utol, igen jó tempóban.
Csanyához 8 után érek valamikor, nyomomban tucatnyi túratárssal. A mezõny eleje 20 perce járt itt. Az úttörõk 7-8-an lehetnek és most nem a mozgalomra gondolok. A többség megy tovább, én viszont kitöltök egy pohár forró teát a termoszomból. Amíg hûl a hóban elintézem az adminisztrációt és eszek is egy keveset, nem várom meg míg eléhezek. Egyik túratársunk a kutyájával jött, nem tudom mi lett végül is a blökivel, mert itt láttam õket utoljára. Mindenestere itt még elég virgoncnak tûnt, futott pár kört a sátor körül és a teámra is pályázott volna:).
Tovább Magosfa felé éles váltás történik. Eddig is volt hó, de innentõl mennyiségben többnek tûnik. Még a csúcs elõtt két srác zoknit melegít, az általuk gyártott tûz felett. Megtudom tõlük, hogy régebben pontõrök voltak az éjszakain. A csúcson egy sízõ ér be, majd nem sokkal késõbb egy másik, aki a tereprõl érdeklõdik. Az egyikük a Nagy-Mána gerincen veszélyes mutatványt mutat be: a turista nyomokat jobbról kerülve elég lendületesen haladva végig. A gerincen egy kiugró résznél megállok nézelõdni. Korombeli túratárs háztartási keksszel kínálgat, köszönettel elfogadom, miközben a Pogányvár felé tartó sorstársak fényeit és a körülöttünk lévõ hegyek kontúrjait csodáljuk. Innentõl kezdve haza is mehetnék, már ezért megérte elvonatozni, gyalogolni idáig. Nagyjából tíz percet tartózkodok itt, megvárom Szla1-et. Jól jött nagyon, csak rakoncátlankodik a gyomra, reménykedem, hogy helyre jön.
Lefele ugyanúgy meg kell harcolni, mint felfele (Jóval odébb a Spartacus kulcsosháznál mondta Jámbor, hogy a Nagy-Mána gerincrõl való lejövetelt a Pogányvár felé felfele pihente ki, azt hiszem ez mindent elárul a hóhelyzetrõl). Ahogy a fák közé beérünk a gerincrõl, Jaat érkezik meg hatalmas Pozor Yeti kiáltással. Nem sokkal késõbb vajonmerre is feltûnik. Aztán megjelennek Rakottyás-völgy fényei. Sok ember gyûlt össze a ponton, valakinek ez itt mára a végállomás, valaki csak pihizik és van akik pecsételnek, kedves szóval látják el a túrázókat. Kihasználom a megállást újabb teázásra. Negyedóra után indulunk tovább, többek között Grobával, Jámborral, késõbb Bubu is megérkezik, a háromszögeknél lévõ forrásból fogyaszt. Az emelkedõn felfelé óvatosan megyünk még bízom benne, hogy Szla1 gyomra rendbe jön.
Van 44-es nyom, kényelmesen belefér a lábam. Közben sorban érkeznek a túrázók, a sötétben nem ismerek fel mindenkit, de Gézáékat igen. Jó sok idõ telik el, és éjfél elõtt Szla1 mondja, hogy menjek nyugodtan, nem akar feltartani, ne legyen gond a szintidõmmel. Sajnálom, hogy így alakul, mert erõvel bírná, csak a gyomra nem fogad be semmit. Ahogy haladok felfelé, egyre több lámpafényt pillantok meg, több túratársat beérek. Egyikük arról érdeklõdik milyen messze van még a Csóványos, és mennyit kell még felfelé menni.
1:00 elõtt pár perccel érek a csúcsra, Maku Laciék és jó néhányan már a Hamuház felé tartanak. A pontõrök keksszel és sós nasival kínálnak, így nem nyúlok a saját cuccomhoz. Sokat nem lírázok, mert hûvös szél fúj, szegény srácokat nem irigylem. Éppen indulok, mikor Jámbor is befut.
A folytatásban sokáig teremtett lélekkel sem találkozok. Egyes szakaszokon elég jól lehet haladni, de nagyobbrészt nehéz az elõrejutás. Több helyen inkább a szûz havat választom, mert kényelmetlen a keskeny kisléptávú nyomvonalban haladni és vagy tucatszor seggre huppanok a puha hóba. A piros x - piros sáv szétválásánál a piros sáv felé is vezetnek nyomok, nem is kevés. Valószínûnek tartom, hogy néhányan, akik kiszálltak, átmentették magukat NHH-ra és felfrissülés után lerobogtak Királyrétre. A piros x ezen rövid szakasza nagyon jól járható, kár, hogy nem sokáig marad így.
Sötét van, csend van, a szél se fúj, tehát kiváló alkalom ez a piknikezésre. Csak úgy gõzölög a forró tea, ami a termoszból a pohárba ömlik. Rizses csokival kiegészítve pompás lakoma. Nagyjából tíz perc után indulok tovább és hamarosan már a piros körön folytatom, jó néhány fényvisszaverõ alkalmatosság társaságában. Ismét inkább a szûz havat választom, egészen a kék négyzetig, ahol hosszú idõ után ismét emberekbe botlok. Le a lejtõn balra és máris megvan a 14. leülésem a hóba. Nem sokkal odébb, lõn világosság, megérkezem a kulcsosházhoz.
Van itt élet, Hamuházban sült pogácsát melegítenek, jó ízû teát fõznek, de ami a legjobban esik most, az a savanykás alma. Mivel az elemeim kitikkadtak a hidegtõl, nem is próbálkozom a fotózással. Néhányan jobbra indulnak Királyrét felé több, kevesebb pihenés után. Jó húsz percet töltök itt és 3:10-kor indulok tovább hét perccel az idõ/táv arányos szintidõm lejárta után, Gézáékkal együtt. Nekik rengeteg idejük van, este hét után indultak, elõtte még a Görgey túra valamelyik résztávját is abszolválták. A szintidõ miatt én se aggódom, inkább Szla1 miatt, de szerencsére nemsokára összetalálkozok vele útban Foltán-kereszt felé. Pár szót váltunk, biztat mindenkit, majd kicsit ellépek a sötétben. Itt megint jó a terep, könnyû a haladás. Ez egészen Foltán-kereszt utánig pár száz méterrel kitart, utána ismét beszûkül az út. Valahol a kék sávon félreállok teázni és rizses csokizni 10 percre, közben bandrás61, Siményi Miki halad el mellettem, majd mire Géza megérkezik újra menetkészen vagyok.
5 óra elõtt pár perccel érek a csúcsra, bélyegzés után kis nasi a geodéziai toronyban, majd következik a kék háromszög. Lassanként beérek egy-két embert, s mire a kék kereszthez érek a lámpámat is becsúsztathatom a polárkabátom zsebébe. Az elóvatoskodott kék háromszög után, most beletolok a kék kereszt jelzésen, ahol a patakátkelések könnyen mennek, mert a hó hidat képez az áthaladáshoz. Elõször a postás kulcsosháznál kopogtatok, aztán rájövök, hogy odébb van a pont. Szó szerint sínen vagyok és nemsokára újra egy túratárs társaságában érjük el Csanya sátrát, ahol máris gazdagabbak vagyunk 2 balaton szelettel. Csodálkozom, hogy csak 40-en mentek el eddig, mert a hátsó fertályban vagyok.
Negyedóra után, negyed 8 körül, a részszintidõn kívül indulok neki NHH-nak. 9:30-ra kell odaérni, de úgy döntök, hogy mostantól kicsit tempósabban fogok haladni a verõfényes napsütésben és eszek a tetõn egy tojásrántottát reggelire. Nincs hideg, jó a pálya, világos van és maximálisan motivált vagyok. Csak azt sajnálom, hogy az elemek miatt nem tudok fotózni, most nem állok meg dörzsölgetni õket. A börzsönyi kék jelzésen hamar felérünk Aklok-rétjéhez, ahol megállás nélkül váltunk a piros keresztre. Útközben még elmajszolok egy kisebb rizses csokit, és néha visszatekintek a panoráma miatt.
A vártnál is gyorsabban sikerül felérni a házhoz, kilenc óra elõtt pár perccel. Gézáék jóízûen falatoznak, bablevest. Az egyik kedvenc ételem, így miután Rhiannon21-nél bélyegzek, nyomban leadom a rendelést. Így lett tojásrántottából, bableves, megspékelve 3 deci õszibaracklével. A Hamuháznál megismert túratárs elköszön, majd nekilátok a lakomának és az elem melegítésnek.
Nagyjából 40 perc után 9:40 körül hagyom magam mögött a házat és a jókedvû, friss
csapatot, akik még sörözgetnek kicsit.
A sífelvonónál csak arra kell figyeljek, nehogy megfejeljem a vasat, aztán a csikicsuki után irány a cél. Tökéletes a pálya, nem csúszik, a hó nem túl nagy, 6 felett lehet döngetni. Hamar elérem a villanypóznákat és a távolban megpillantom a Királyrét felett magasodó puklit. Nemsokára behúzódok az út szélére, miután a közepén, a jégen dobok egy hátast. A másik 15-el semmi gond nem volt, de itt kissé kemény a felület. Kissé lejjebb emberszerû képleteket vélek felfedezni a horizonton, mondom beérem õket. Hamar sikerül, mert szembe jönnek. Közben az órára kacsingatva látom, hogy meglesz 17 órán belül még így is, hogy finoman szólva se erõltettem túl magam, viszont 1 liter teát benyakaltam, megettem 2 szendvicset, 6 rizsescsokit és egy doboz vanilíáskarikát. Ez a hátizsákom súlyán is érzõdik, ennél könnyebb már csak akkor lehetne, ha megenném az anorákomat, amit a hajnali hideg ellen hoztam, de nem volt rá szükség.
Kicsit sajnálom, hogy vége a túrának, mert ilyen idõben öröm gyalogolni. 16 óra és 45 perc séta után megközelítem Királyrétet, ahol a keresztezõdés elõtt egy épület ablakán kopogtatnak valakinek. Aztán kis fáziskéséssel rájövök, hogy nekem. A fogadóbizottság: Berzsó, Canislupus, Csanya jókedvûen, energikusan-mintha éjszaka aludtak volna-fogadnak, miközben Dévényi Zoli készíti a fotókat az utókornak. Szla1 is teljesen rendben van, az oklevél is gyönyörû és még meleg víz is van! Nagyon jólesik a zuhany, majd a szomszédban Ákos bá virslije, meleg teája és humora. Idõközben, Géza, András, Miklós és Ádám is megérkeznek a célba, majd a büfébe, ahol néha a könnyeimmel küszködöm a nevetéstõl. Legnagyobb örömömre 12:37-kor kisvasút indul Kismaros felé. Addig a rendezõk vendégszeretetét élvezzük a melegben és a jó társaságban hamar múlik az idõ.
A kisvasúton megtudom, hogy közel 40 éves a mozdony és van belõle még pár darab. A maximális sebessége 50km/h körül van, de általában csak 25-30 km/h-s sebességre szokták felgyorsítani. A kocsitér közepén fatüzelésû kályha található, amely kellemes hõmérsékletet biztosít. Közel félóra alatt már Kismaroson vagyunk, ahol rögtön jön a már ismert zónázó vonat, ami a Nyugatiba repít minket. Az újságárusnál senki nincs, hamar vonaljegyhez jutok, a gyalogátkelõhelyen rögtön zöldet kapunk és mire megállnék a megállóban már ott terem egy Combino, amivel a Moszkva-térre megyünk. Tíz percre sincs innen a Déli gyalogosan. A személyvonatunk már benn áll, és Pusztaszabolcsig üres a kabin. Kicsit késünk, de 19.35-re így is megérkezünk Pécsre, ahol alighogy beérek a megállóba már meg is jelenik a buszom. Ezt csak azért írtam le, mert ilyen a mesében sincs. Biztos kárpótolni akart a sors a múlt hétért, amikor pár perccel maradtam le a szomori buszról és várhattam órákat a következõre. A menettérti vasútjegyemet meg többen látták, mint az Avatart, gyakorlatilag egy komplett futballcsapatnyi aláírás szerepel rajta.
A rendezés sok pozitívumából néhányat külön is megemlítenék: világos, egyértelmû itiner, fényvisszaverõ végig az útvonalon, alma a Spartacus kh.-nál, meleg zuhany. Köszönjük!
A tetőn nincs pontőr, csak egy papír, hogy a vihar miatt megszűnt a pont. Jó döntés volt. A továbbiakban még 2 pont maradt ki, ezért is jó, hogy túlbiztosítottam magam folyadékból és kajából is, ráadásul így másoknak is jut. Lefele Lipovecről követem Andrásékat. Úgy szökkenek, mint a szarvas, a hatalmas kövek között. Iszonyatosan szar terep, egy egészségeset nem tudsz lépni, közben a szél odébb lökdös. Jó, hogy itt vannak, mert magamban biztos nem mentem volna le itt, ilyen sebességgel.
Nagy küzdelem után érjük el a XVII.34-et, a 35-öt-36-ot, majd 37-et. Közte több tucat alhatárkő különböző jelölésekkel. Szél, határkövek, villámlás, kövek, sötétség. Ez van. Az utolsó határkövön az újabb cetli, bezárt a pont a vihar miatt. Innen letérünk végre az ÉZ-ről egy forrás felé, ahol szintén nincs pont. Csabának adok egy nápolyit, kis vizet is vételez. A forrás után jön a monszun, pár percre beállunk a fa alá. András, Géza kissé lemaradva, visszakiabálom őket a helyes útra. Az eső kissé lejjebb ad, nekiindulok előre. Igazi kihívás keresni a szalagokat és az utat. Kezdetben szűk vadregényes helyen, aztán kiérve egy erdészeti útra pár kilométer azon, végül a befejezés ismét szűk ösvényen vezet a csúcsra. Ez olyan 3 km lehetett, de a terep miatt sokkal többnek tűnt. Letekintek Bába-hegyről, jó magas. Óvatosan visszajövök a peremről és megkezdem az ereszkedést. Nagyon durva. Hiába vigyázok, egy helyen még így is megcsúszok és nekivágódom a fatörzsnek, még annyi időm van, hogy belekapaszkodjak egy gyönge ágba, így nem huppanok le tíz méter mélyre. A körmöm és a térdem bánja. Ragtapaszom is van, így rárakom a vérző sebre.
Nagy nehezen lekeveredünk a hegyről, mezőgazdasági területre érünk. Előttünk, mögöttünk hegyek. Szalagok eltűnnek. Kis keresgélés és bevillan hol vagyunk, tegnap este jártunk már itt Pusztafaluból kijövet. Most profitálunk belőle, hogy még péntek este minden irányt végignéztünkJ. Vasárnap egy óra után vagyunk, tegnap délben indultunk Füzérről erre a körre. Még reménykedek a teljesítésben, de alvásra nem lesz idő az biztos. Nekem nem is kell, valamiért nem vagyok álmos. Egyelőre csak arra koncentrálok, hogy érjek vissza a füzéri paprikás krumplimhoz. Szóval bevillan, hogy előttünk a Tolvaj-hegy és a hely, ahol a térképet néztem. Ibolyával megyek elöl, többiek pár száz méterre mögöttünk. Sietve közelítjük meg Vígh-Tarsonyi László frissítőpontját, legnagyobb meglepetésemre Márton Dani is itt van, aki az igen csak durva villámlások miatt előbb megállt, majdújra folytatta a túrát.
Van még egy darab dinnye. Kisebb szeletet én is eszek belőle. Két pohár víz és félóra után indulunk tovább. Egyre jobban szalad az idő. Tamási Géza és András is a 200-on vannak, tehát elvileg még fogható az ügy. Halljuk a híreket, hogy milyen sokan feladták. A vihar közben más felé indult. Megúsztuk azt kell mondjam. Kisebb eső még esik és vizes a fű is, de nem vészes. Annak ellenére, hogy Füzér a szomszédban van, a túra kitalálói jobbnak látták, ha előbb még a piros háromszögön visszamegyünk az ÉZ-re. Gondolták, aki eddig nem kattant be az most befogJ. Velem mellé fogtak, mert bár az első 1km a vizes fűbe nem, az igen meredek piros háromszög viszont kifejezetten tetszett. Sokáig elöl megyek, aztán Dani elém megy. Egy idő múlva ismerős helyre érünk. Szombat éjfél után innen nem messze kezdtük meg hosszú menetelésünket Tolvaj-hegy felöl. Most balra fordulunk Milic felé, tehát egy már ismerős szakaszon járunk. Nagyjából 1 km-t megyünk az ÉZ-ön.
Mivel elöl voltam, így nem tudhattam, hogy Ibolya lemaradt, Gézáék visszamaradnak hívogatni. Kezdetben Danival húzunk lefelé, aztán beér Csaba is. Dani belefut és elhúz. Mikor a várhoz közel érünk, akkor keverünk jó 30 percet Csabával. Elég szövevényesek itt a jelzések és az én agyam se fog már úgy, ja és persze nulla helyismeret. Végül sikerül az összes kérdésre választ kapnom és már Gézáékkal érünk a Várba.Mi vagyunk az utolsók, kihalt minden. Azaz érzésem, mintha bezárt volna a bazár. Mindenki kiszállt már mögöttünk és az idő is már 4 óra után van. Pár kép az esős Füzérről és indulás lefelé.
4:55-re értem be Füzérre. Hatalmas a kontraszt. Amikor legutóbb itt jártam nyüzsgés, emberek tucatjai, kajahegyek, fény, lárma fogadott. Kint most semmi, csak a csendes esőzés. Bent a házban egy hölgy, aki pecsétel, később Vígh-Tarsonyi László, aki végig bíztatott maradékunkat, hogy menjünk, csináljuk meg, még a főrendezőt is felébresztette. Bent néhány emberke, köztük Börcsök András alszik. Óvatosan kiviszem a csomagomat a folyósóra, a pakolással nem akarok senkit felébreszteni. Dani is itt van. Az túlzás, hogy alszik, inkább próbál. Furcsa, de nem vagyok álmos. Lassan Csaba is megjön. Fél hat előtt már indulásra készen vagyok. A kaja ugyanis elfogyott, nincs mit enni. A depócuccomból, aszalt sárgabarackot, 1 csomag kesudiót és 1 liter vizet vételezek. Laci felébreszti Börcsök Andrást. Azt mondja, hogy legkésőbb 6-kor el kell indulnunk, Az a legutolsóbb időpont. Dani fel kell, megbeszéljük 6-kor indulunk. Közben Tamási Gézáék jönnek és elindulnak a 4. utolsó 47 km-nek írt körre. Börcsök András többször elmondja, hogy 3 óráig be kell érni. Rendes volt, mert kiszólt az összes pontra, hogy várjanak meg. Arra kért, ha odaérünk mondjuk, hogy mi vagyunk az utolsók.
Totálisan menet kész vagyok, de még Tóth Judit és KuJoMi jön be és feltankolnak pozitív energiával és élelmi cuccokkal. Józsi még megcsinálta a szalánci kört, miután kiszállt az első nap, hiszen egyenként is lehetett teljesíteni a köröket. Beszámolók a történésekről. Judittól kapok többek között kettő darab félliteres kólát, Józsitól 3 pogácsát. Jól esik a bíztatásuk, szinte jobban örülnek neki, hogy teljesítem, mintha ők maguk lennének itt. Mindketten elégedettek a túrával, Juditnak is maximum azért van hiányérzete, mert a szalánci várban meglobogtatta volna a magyar zászlót, no meg a szép útvonal miatt. Ráadásul fizikálisan bírták volna, csak elkeveredtek a szlovák részen.
Közben 6:20, Csaba még alszik kicsit, majd később utánunk indul. Tehát 6:20-kor indulunk neki ketten Danival, számomra totálisan ismeretlen terepen a szemerkélő esőben. Utálom a kiélezett szituációkat, inkább hagyok több időt, mint hogy a végén kapkodni kelljen. Ez most nem kívánságműsor. Ez van. Durván 50 km-re van 8:40 perc, papíron 157 km és 6000 méter szint megtétele után. Szép lazán futva indulunk neki, kissé szkeptikus vagyok a futást illetően, hogy bírni fogom-e, hiszen nem szoktam. Hosszúnadrág, polár felső, valamint felraktam a Kazinczys pólómat, mert megfogadtam, hogy az utolsó etapra, ha megérem, felrakom. Ami biztató, hogy meglepő módon szememen, testemen a fáradság legkisebb jelét se észlelem, teljesen motivált vagyok. A lelkesedés, az eufória és azaz érzés, hogy meg fogom csinálni, még hozzá úgy hogy végig jól érzem magam, felülír mindent.
A régi kisvasút nyomvonala kezdetben le van kaszálva, aztán arcomig érő, vizes dzsindzsa jön. Nyomjuk neki. Bózsváig 8,9 km próbáljuk behozni a lemaradást. A műutat lazán futjuk meg. Rutinos futóval könnyebb, egyelőre bírom. Bózsván, szóltam hogy elvileg még egy ember jön, de már tudnak róla és arról is, hogy még egy futó elindult. Közben a lakodalomból küldtek 3 deci 100 százalékos gyümölcslevet. Megiszom. Sós perec, illetve Judit kólája iselpárolog lefele a nyelőcsövembe. A pontőrök Rita és Pavuk Andi. Szurok-hegyen szombat hajnalban kólával és étcsokival kínáltak, de több helyen is szolgáltak minket az elmúlt napokban. Erdei rész, majd aszfaltos szakasz következik. Kishután frissítőpont fogad. Nád Béla, Szabó Józsi és a többi szigethalmi. Az egyikük odalép hozzám és elkezd beszélni, csak akkor ismerem fel: ő volt a kalsai pontőr. Tíz perc után indulunk tovább, miután Judit másik fél literes kóláját is kivégeztem.
Nagyhuta előtt műút, ki kell állnom technikai szünetre, be a bozótosba. 20 perc után indulok tovább egyenesen Nagyhuta felé. A bozótból ráláttam az útra, de senki nem jött. Itiner elővesz és felfelé belehúztam. Nemsokára megjön a kék négyzet,amelyet jó hosszan követek. Kiérve a faluból csodálatos részek következnek. Nagyon szép erdőrészletek között haladok felfelé. Na ez nem egy Tolvaj-hegy, de sokan megizzadnának vele. Elágazás, rét következik. Körül kell nézek. Úgy érzem lassan meg kell érkezni a pontnak, de valóságban még messze vagyok tőle. Széles erdészeti dózerút jön, végig futom az enyhe emelkedőt befele a ködbe. A térképet is előveszem és megnyugtató választ kapok. A kék négyzet vakon végződik a turistaháznál, ráadásul a fákon kiírások is vannak: Pap-hegy. Meglepődök, hogy ilyen keveset tettem meg, sehogyse értem, hogy futva sem mennek a kilométerek, de ez azért van mert a kétnapi alvásnélküliség az időérzékemet összezavarta. Hatalmas ködben haladok egy nyeregben. Lefele ismét futok, majd kaptató, végül meg van a kék elágazás és utolérem Tamási Gézáékat.
Mondja, hogy 200 méterre lejjebb van a pont, Danival félúton találkozunk az erdészház felé menve, már is jobb kedvem van, hogy más is van itt. Meglepetésemre Hevér Gábor a pontőr. Mondom, hogy ketten még vannak, de ő is rákérdez, hogy Csaba mennyire lehet. Gondolkodik, majd azt javasolja felezzünk el egy banánt Tamási Gézával, de Géza azt mondja nyugodtan egyem meg az egészet, neki nem kell. Bubu azaz Hevér Gábor ismét gondolkodik, majd megszólal: akkor viszont mi felezzünk, mert ma még ő se evett J.
Visszatérek az elágazóhoz, aztán gyors térkép elemzés. A Kéken haladok sokat. Makkoshotykáig mindenképp. 10:33-kor voltam Eszkála-réten az erdészháznál. Négy és félórám van még, ebből az etapból 19,9 km-t tettem meg, három óra tíz perc alatt. Egyelőre a cidri zónában vagyok, egyértelmű: keverés nem fér bele most.
Zsidó-rétig lefutok – ami egy csodálatos hely- majd gyalogra váltok, de néha meg-meg indulok. A talpam kissé ég, illetve kissé viszket, de nem érdekel, inkább a cipő miatt aggódok nehogy elcsofasszam. Sajnosa béléseket szoktam elfogyasztani oldalt illetve a saroknál. Gondolom, hogy úgy lépek, hogy ott éri a terhelés, főleg egyenetlen terepen.
Elágazás, szép széles járható utat, töbrös, köves, alig járható út követ. Beér Géza és, mint a bakkecske ugrálunk a repedések között a lejtőn. Elengedem őket Andrással, majd beérek Makkoshotykára, az igen hosszúra sikerült kéken. Az itiner szerint csaknem 10 km-t jöttünk Bubufalváról, azaz az Eszkála rétről.
A kocsma előtt pillantom meg Danit, pontőr nincs, nyugodtan üldögél. Géza nekem is bélyegez az OKT bélyegzővel. Ők tovább indulnak Andrással. Én meg leülök Dani mellé. Dani közli, hogy 6 perc múlva indulunk és futni kell. Nem hittem volna, hogy ennyire nem elég amit eddig odatettünk. Ő nem aggódik, azt mondja, hogy ha úgy alakul végigfutja. Ezen nem is csodálkozom, hatalmas kondija van, nem egy hétvégén több száz km-t fut meg váltva gyaloglással. Továbbra is remekül érzem magam. Danival közösen megeszzük az egyik csomag sós mandulámat, aztán adok neki a sós kekszemből is.
Elindulunk ki a faluból. Az egyeneseket és az enyhe lejtőket futjuk. Csodálatos mezőre érünk, széles jól járható földúton futunk. Két kép erejéig megállok. A távolban látjuk Gézáékat, hiszen kilométerekre ellátni. Visszatekintve senki nem jön, tehát a futó és Csaba biztosan mögöttünk van legalább félórával. Tengerszem elvileg 6 km, de többnek tűnikJ. Elérünk egy durvább kaptatót nagyon nyomjuk neki, aztán ismét futunk, Gézáék mögénk kerülnek. Az utolsó egyenest ismét megfutjuk a Tengerszemig.
A pontot nem találjuk, csinálok néhány fotót. Gyönyörű. Ki van írva a fára, hogy lent van a pont az elágazóban. Ismét Gézáék futnak elöl, pont annyira követem őket futva, hogy lássam még őket. Felváltva húzzuk egymást, mint egy kerékpáros versenyen. A vizuális hallucinálások még a régi kisvasút útján kezdődtek, akkor egy hátborzongató szőke nő hasalt a fűben, érdekes arccal felém nézve, a másik pillanatban már eltűnt, mindenesetre a hátamon végigfutott a hideg. Aztán rájöttem, hogy kb 56 órája nem aludtam, eddig 42 óra volt a rekordom egy ügyelet után.
„Egy japán pár” mellett 3x-szor elhaladva, végül ismerős emberekbe botlunk, akik frissítenek. Vagy tőlük kaptuk a pecsétet, vagy az 1km-re lévő Baksa Józsiéktól. Tehát jönnek Józsiék, kellemes meglepetés. Józsi 100 km lenyomása után beállt pontőrnek. Fizikálisan rendben volt, a lába sérült meg, remélem rendbe jön a Rokira. Van itt barack és egyéb, de én még vizet se iszok. Nyomás a többiekkel, most lendületben vagyok! Mondanom se kell, milyen jó egy ilyen négyesnek a tagja lenni. Egyedül sokkal nehezebb lett volna.
Valahogy az volt az érzésem, mindjárt itt a cél, de még 12 km papíron. Hivatalosan 190 km-nél járunk. Még kimondani is nagyon furcsa. Balra megyünk az erdőbe, majd szekérúton talán, de egy széles jól járható emelkedőre is emlékszem. Innen összemosódnak a képek. Az egyik emelkedőre fel Danival hasonlókat hallucinálunk. Kettő oroszlán van a tetőn, majd kettő coffos hölgy, az egyiknek a kezében vörös kutya, végül mikor már majdnem elérjük, akkor derülünk a látványon:fáról leesett elszáradt falevelekkel megspékelt ághalmaz. Talán még a Rákóczi fa előtt haladunk egysávos, ingoványos, saras részen, aztán Siményi Mikivel és sokadjára Molnár Gáborral találkozunk. Nem is emlékszem, hogy ez hanyadik találkozásunk volt a túra egésze alatt. A pizzás pont maradt meg bennem a második nap, azaz szombat hajnalról, mikora Szurok-hegyről elhagyva az ÉZ-et „belebotlottunk”. Itt is elmondjuk a szokásos magnó szöveget, hogy kikre kell még várni.
Siményi Miki mondja, hogy innen már beérünk időbe, már csak 6,6 km a cél. Tanösvényszerű helyeken hullámzunk. Nagyrészt András, Tamás megy/fut elöl, Dani követi őket, én meg 50 méterre zárom a sort. Egy helyen megállok könnyíteni magamon, szokásomtól eltérőenmost nem lehúzódva az útról. Látom is, hogy a fiatal pár 50 méterre a padon meg is fog róni érte. Továbbindulok és mire odaérek, eltűnik a fiatal pár, s velük együtt a pad is. Ez volt az utolsó vizuális hallucinációm a célig. Később a célban, illetve tegnap a Hegymeneten Tincáéktól megtudtam, hogy ők is láttak sok mindent. Papp Gábor például rejtett ellenőrzőpontokat „látott több” helyen.
Szép fenyőerdőkön, tölgyeseken haladunk a hűsben. Olyan Mandulás, Tettye, Misina érzésem van. Könnyű tanösvényszerű utak, mint már említettem. Az idillt egy 3 méteres mászás szakítja meg, nyílt terület pár méteren, majd újra az erdőben, az előbbiekhez hasonló úton. Aztán indul az emelkedő a Nagy-nyugodó nyeregig. Megtolom és már nem én vagyok hátul, végül már majdnem az élre török, aztán jön a hullámvasút, de a Villa nincs sehol. 20 perc van 3-ig.
Belefutunk, nem kicsit. Előbb még valahol a Bányi-nyeregnél volt frissítőpont, de rögtön továbbmentünk. Kicsit szétszakad a 4-es, melyen a 3. helyet foglalom el most. Tamási Géza hatalmasat esik, kissé aggódva figyelem, de mire odaérek felkel és már fut is tovább, utolérve érdeklődő kérdésemre megnyugtató választ ad: minden rendben. Kiérünk a köves útra, felfele követem Gézát. Rossz fele jöttünk. Rátettünk 200 métert. Dani visszaelőz minket.
Innen, mint az őrült belefutok, de nagyon durván a köves úton. Ég és viszket a talpam, de nem érdekel, Dani mellett elsuhanok és rettentő tempóban futok lefelé a köves úton. Már csak pár száz méter a cél. Az órám már 3 órát mutat. Ígéretet tettem Börcsök Andrásnak, nem szabad megszegni! Megpillantom a villához vezető utat, lassan elérem a bejáratot és iszonyatosan durva tempóban befordulok. A tömeg éljenzik, tapsol, extázisban hamar megteszem a kaputól a tömegig aa nagyjából 60 métert. Fantasztikus érzés, megborzongok, 5 évet fiatalodtam száz méteren. Wéhner Géza nyújtja a kezét, nagyjából száz ember tapsol. Legalább is nekem ennyinek tűnt. (Majd megkérdezek valakit, aki ott volt, nehogy kiderüljön ezt is hallucináltamJ). Berongyolok bélyegezni. Az órám siet 4 percet, hát persze! 52:57-es idővel átveszem a díjazást és az oklevelet. Kézfogások gratulációk, a főrendezőktől. Börcsök András mosolyog. Megcsináltam, de futni kellett nagyjából 30 km-t az utolsó etapon!
Kilépek az udvarra, Ibolya, -aki az utolsó etap végén tűnt el- jön elsőnek gratulálni. Toplak Józsi is gratulál, miközben Dani és Tamási Géza is befut. Közben a Kalsán már látott futólány, aki hozzáteszi mosolyogva, hogy ő megmondta. Invitálnak hátra a bableveshez. A hangulat kiváló. Jó húsz percet ülök az asztalnál, hoznak nekem teát is. Néhányan még gratulálnak, aztán megnézem mit rejt a cipőm. Nagy meglepetésemre alig van vízhólyagom, az is kicsi. Viszont a talp bőröm mélyen barázdás. Lassan oszlik a tömeg és négy körül elbúcsúzok Józsitól, aki még eldob Budapestre néhány embert, köztük a Danit és a szemüveges túratársunkat, akivel egy ideig együtt koptattuk a kilométereket. Megcsinálta , előttem ért be másfélórával. Megkeresem a cuccomat, mindent visszaszállítottak. Kicsit lemosom a lábam, majd alszom pár órát, addigra már csak Nyakas Gábor ésBödő Bernadett- az egyetlen női teljesítő- tartózkodik a tetőtérben.
Már most hiányérzetem van, de ez a dolgok rendje.Csütörtök este még nagy nyüzsi volt itt, mostanra utolsóként távozunk. Pár óra múlva kezdjük meg a bepakolást.
A maradék csomagomat Wéhner Géza lehozza a Villa elé, még egyszer gratulál én meg megköszönöm azt a közeget és azt a munkát, amit biztosítottak számunkra ebben a pár napban
A visszaúton még kétszer 1 órára meg kellett állnunk és végül hétfő reggel 8-ra érünk haza.A túrára visszatérve még annyit, hogy ez egy ajándék volt, mint a tavaszi százas triplázás, amit meg kell becsülni. És most nem a teljesítésre gondolok, mert az mellékes. Az eseményekre, a tájakra, a rengeteg jó szóra, türelemre. Tóth Judit, Kulcsár Józsi, Baksa Józsi, Dobi Zsigáék és még jó páran tették színessé a hétvégémet. Az utolsó etapon a befutó négyes tagja lenni csodálatos volt. Az hogy futva sikerült és Emberek között, az nagyon jó dolog. A rendezők őszinte, türelmes megnyilvánulásai is jól estek. Jó néhány olyan ember van, akiket túrákról felszínesen ismerek, közülük most többekkel mélyebb ismeretséget kötöttem. Utoljára hagytam a Zempléni-hegységet, a tájat amit most örökre szívembe zártam azzal, hogy mindent amit kaptam tőle azt elteszem és várom, hogy mielőbb viszontláthassam…
Habár 17 éve túrázom, még soha nem jártam a Zempléni-hegységben. Így számomra minden újdonsággal hat majd, gondoltam és így is lett. Igazából úgy különösen nem foglalkoztatott, hogy jaj de brutális táv ez, inkább azért vártam a túrát, hogy több napra távol kerüljek az élet zajos forgatagától. Úgy érzem nagyon rám fért. Baksa Józsi barátom elküldte az egyik főszervezőtől kapott táv és szinttáblázatot, amin még a frissítőpontok helye is szerepelt. Ami fix volt azaz, hogy mindenhol lesz folyadék és tényleg volt is. Azt is tudtuk, hogy Füzéren, valamint a célban lesz meleg étel. Az is tudott volt, hogy az összes kör érinti Füzért ahova csomagot szállítanak és ahonnan, majdvissza is viszik a célba. Tehát ezen paraméterek bekalkulálásával, saját szervezetem és az időjárás ismeretével megterveztem az ellátmányomat.
Mivel az előrejelzés rendkívül erős meleg időt ígért, így a hűtetlen depóba szóba sem jöhetett édesség. Kesudió, sós mandula, aszalt sárgabarack, 2 doboz sós keksz és 4 üveg fél literes ásványvíz képezte az élelmi raktáromat. Nos ez rendkívül kevés ahhoz képest amit megszoktam, de most úgy ítéltem meg, hogy a közbeeső kocsmákkal és egyéb szolgáltatással elegendő kell, hogy legyen. A brutális mennyiségű édes keksz és csoki raktárat ugyan elutaztattam Sátoraljaújhelyre, de Füzérre már nem depóztattam ki. Rövid gondolkodás után azt is eldöntöttem, hogy hátizsákkal megyek, nem övtáskával. Így nem kell azon agyalnom mi fér be, mi nem. Ami a ruházkodást és egyéb felszerelést illeti totális diadalt sikerült aratnom. Minden a terv szerint alakult. Teljesen bevált formula alapján vásároltam 5 pár vadi új zoknit, vittem friss 4 pólót, 3 nadrágot, melyből 1 vékony hosszú 2 térdnadrág. Továbbá 4 boxer alsót. Bekerült még a csomagba 1 napszemüveg, 1 baseballsapka 1 sima hűvösebb időre való sapka, az egészségügyi csomagom, 1 poncsó és 1 anorák is. Utóbbi kettőt nem kellett használnom.
A táv eredetileg 202 km-nek volt kiírva, amely 4 darab egyenként nagyjából 50 km-es körből tevődött össze. Természetesen, mint mindig most is maximális alázattal és a lehetőségekhez képest maximális rákészüléssel közelítettem meg az eseményt. Ez a gyakorlatban mit is jelentett? Először is csütörtöktől szabadságot vettem ki, de hétfőre is, hogy kellően kipihent legyek. Másodszor, mint fentebb említettem begyűjtöttem a megfelelő túrával kapcsolatos információkat. Harmadszor összepakoltam, kititráltam, megterveztem a ruha, élelmiszer és itóka mennyiséget. Negyedszer megfelelően táplálkoztam. A szokásos tészta, öntett, sajt és megfelelő vitamin, ásványi anyag pótlást már előtte is betoltam. Ötödször fizikailag tökéletesen felkészültem
1992-től 2007-ig, az ötvenes távok voltak a maximumok amiket bevállaltam egyszerre. Utána változott a helyzet, tudniillik elhatároztam, hogy most már megértem a nagyobb falatokra is, ha adottak a feltételek. Gyakorlatilag az elmúlt 2 és félévben alig maradt ki hétvége túra nélkül, sokszor duplázás is programra került. A nem oly távoli múltban 3 hétvégén egymás után sorrendben: Kinizsi 100, Mecsek 100, Mátra 115 vettem részt, közben és utána nagyon kemény túramozgalmak, teljes felszereléssel, egyedül. Vannak, akik ezek nélkül is sikerrel indulnak neki egy ilyen megmérettetésnek, nekem viszont szükséges a rendszeres és kemény terhelés, hogy egy ilyen volumenű kihívás szóba jöjjön.
. A túra Péntek reggel 10 órakor rajtolt Széphalomról, ezért csütörtöki ott alvásban gondolkodtam. Sikerült Pécsről 12:30-kor elindulni, így esély nyílt rá, hogy jókorán érünk a szállásra. Az út 470 km, nem kevés. A forgalom igen nagy volt a 6-oson Földvárig, aztán áttérve a Duna túloldalára valamelyest csillapodott. Szépen sorban jöttek a hegyek, a Mecsek után jóval későbba Mátra és a Bükk vonulatai, majd Miskolc után megpillantottam a Zempléni-hegységet, a Tokaji hegyvidéket, végül a Sátoros hegyeket, már Újhelytől nem messze. Közben Baksa Józsi hívott és részletesen felvázolta, merre található a Kovács-Villa. Ez annyira jól sikerült, hogy a sok jobbos-balos után, elsőre simán oda találtunk.
Jó páran ide értek már este 7-re. Üdvözlések után, megtekintettük a tetőtéri szálláshelyet, mely nagyon szimpatikus helyen található. Eldöntöttük, hogy tiszteletünket tesszük a városba és keresünk éttermet. Néhány helyi meginterjúvolása után ez sikerült is. Kívülről romosnak tűnt az épület, de belülről egész konszolidált volt. Végül is 1 óra múlva teljesen elégedetten távoztunk az addigra már besötétedett mellékutcákon.
Visszatérve a Villához, nagyjából megérkezett a mezőny és lassanként elkezdődött a nevezési procedúra. Közben Wéhner Gézáék lázasan írták az itinert, éppen Tilalmasnál a második körnél tartottak. Sok beszélgetés, poénkodás után, éjfél után félórával tértem nyugvópontra. Még legalább egy óráig tartott elaludnom. Mikor jött valaki felkapcsoltam a lámpát, hogy ne a másikon keresztül jusson a helyéhez.
Fél 5-kor ébredtem arra, hogy egy pali zörög a zacskóival, hamar visszafordultam és legközelebb már 6 körül Józsival megállapodtunk, hogy leugrunk a Tescóba. Az akció sikeres lett, aszalt gyümölcsöt és mandulát vételeztem, plusz még egy fél liter ásványvizet, aztán egy óra múlva mikor visszaértünk, már a villánál mindenki ébren volt. Erre is számítottam, most már összepakolhattam a cuccomat óvatoskodás nélkül. Kiválasztottam a kezdő ruhákat az első 56 km-es etapra. Lenn már készülődtek a résztvevők, de a transzport még nem indult el a rajt hely Széphalom irányába. Mikor leértem akkor adták ki a vezényszót és bekerültem a legelső autóba, amit Börcsök András főrendező vezetett. Mellettem két futósrác ült, elöl pedigRitaB, aki szintén a rendezői gárdát erősítette.
Mögöttünk a Kulcsár Józsi, Márton Dani, Álmos trió utazott és csakhamar elénk kerültek Józsi kiváló helyismeretének következtében. Először felgyalogoltam a rajthelyig, ahol még csak páran voltunk, hiszen az elsők között érkeztem ide. Átvettem az itinert, majd visszaslattyogtam a kocsmáig, ahol lenge öltözetű fiatal lánytól kértem egy capuccinót. Éppen akkor indult el innena Baksa Józsi, Tóth Judit, Wolfkery triumvirátus. Még kortyolgattam a cuccot, Csiba Tonesszel beszélgettem.
Mire visszaértem a múzeumkertbe, addigra szinte mindenki felsorakozott, Dobi Zsigáéktól kezdve Wéhner Gézáig. 20 perc késéssel végül megtörtént a megemlékezés. Nekem nagyon tetszett, Kazinczy Széphalmon töltött éveiről is szó esett.
10:10-kor eldördült a startpisztoly, persze csak képletesen. Mivel a múzeumot nem néztem meg korábban, így most gyorsan beslisszoltam. Pár perc nézelődés után, tehát nekiindultam a papíron 202 km-es távnak. Az első kanyar után búcsút vettem a Baksa Józsi-Tóth Judit párostól és a nyílt terepen az előttem lévő csodálatos képződmények felé indultam. A futók és a mezőny eleje meglépett, mikor a múzeumot tekintettem meg. Nemsokára beértem a Csaba- Nagy Imre-Csörgő Robi hármast, így érkeztem meg Rudabányácskára. A faluból kivezető susnya után megkezdtem az emelkedést Magas-hegy felé, melynek kezdeti szakaszán akadt egy kis sár. Az emelkedőn aztán beértem KuJoMit (Kulcsár József Miskolc) és néhány más emberkét, végül Ibolya és Bödő Betti tűnt fel előttem. A sípályát éppen építették, kicsit hasonlított a terep, a Misináról levezető szakaszra, csak ez teljesen más voltJ. A frissítőpont nem sokkal odébb helyezkedett el, aminek nagyon örültem, mert az ünnepi csúszás miatt eléheztem, na meg reggel még nem tudtam sokat enni. Tíz kekszet betoltam, meg ittam málnaszörpöt. Az emelkedő nagyobbik része most jött, sok ilyenen edzettem az utóbbi években, így ezzel nem lehetett gond. Utolértem Zsigát, majd váltottam párszótvaddino-val is. A következő kanyarban már utol is értem az Imre-Ibolya-Csaba hármast és az első ep. is elérkezett. Hevér Gábor pecsételt. Lefele KuJomival társalogtam miközben haladtunk a Zsólyomka-völgy felé. A mezőny most 100 méterre előttem és mögöttem.
A 2.pontnál kisgyerekek pecsételtek. Megálltam néhány kekszet enni, valamint ittam vizet, bár nem voltam még túl szomjas. A Szent István Kápolnáig egyedül tettem meg az utat, a magyar Kálvária minden momentumát lefotózva. Még fel sem értem a tetőre, de már csodálatos panoráma tárult elém Sátoraljaújhelyre. Útközben beértem egy srácot, aki Budapestről érkezett a 200-ra. Még sohasem láttam túrán, de az első éjszaka a „csapatunkban” volt egészen szombat reggelig, mikor már a szlovák határhoz közeledve ellépett. Na de térjünk visszaa Kálváriához. Nagyjából 4-5 szerpentinezés után kőlépcsők vezetnek fel a kilátóhoz. Közben van egy pont is, ahol bélyegzés után szétnézek, van mit! Láthatom merről jöttünk és hova tartunk.
A villához érkezve megiszok vagy 5 pohár kólát és ezzel el is fogyott. Marad a víz. Mire végzek, már rég elindult mindenki. Csabáék, KuJomi stb. Még váltok pár szót Megyeri Lacival, aztán ismét egyedül indulok tovább a köves úton, majd be az erdőbe. Itinert elővettem és innen végig nálam volt. A Nagy-Nyugodó nyeregbe jól esik kicsit egyedül magamba zuhanva lennem.Jó km múlva érem el a pirost. Néhányan elmentek a másik irányba, mondanak is cifrákat, hiszen a 200 km az bőven elég minden plusz métert el kell kerülni, spórolni kell az erővel, ezért is olvasgattam a szokottnál még szorgalmasabban az útvonalleírást. Élre állok és nyomatom, de nagyon visszafogottan, alig érem el a 6 km/h-t. Nemsokára kiérünk egy erdészeti műútra, ahol, Csaba, Ibolya, KuJoMi frissít éppen. Józsitól lejmolok egy MagneB6-ot és azonnal szétrágom. Majd utána küldök egy pohár vizet. Pár keksz után együtt hagyjuk el a pontot vagy heten. Közben beérem Dobi Zsigát és Smudla Istvánt és a következő km-et velük teszem meg, miután a többiek elhúznak.
Nagyon jó kis társaság ez, sajnálom, hogy kiszálltak a második kör felénél. István mérése szerint 38 fok van, én csak 35-öt írok jóvá. Rajtam kívül mindenki szenved a meleg miatt. Az egyik kanyar utánmár a kilátó felé, hatalmas hangyavár mellett haladunk el. Míg megállok makrózni fekete lesz a cipőm. Ez az egyik legjobb része a túrának, rengeteget röhögünk, még van rá bőven energia. Elérjük a kilátóhoz vezető utat. Szembe jön Őrsi Bálint, Kujomi, Csaba, majd Ibolya. A ponton tíz percet beszélgetek Nád Bélával. Legutóbb éjszaka találkoztam vele Falloskúton a Mátra 115-ön, amikor az ikszelő lapokat felkapta a szél és sietve segítettem neki összeszedni. Most nyugodtabb a helyzet. Béláék energiát nem kímélve felcipeltek ide több liter vizet. Ez igen!
Visszatérve a kilátóhoz vezető út aljába, balra fordulunk, ahol pár száz méter múlva szembe jön velünk Ágota, Zsiga testvére. Kicsit várok, aztán továbbindulok. Akkor még nem tudhattam, hogy Istvánt és Zsigát utoljára láttam a túránL. A következő pontot Csörgő Robival közelítjük meg, ahol beérjük Csabáékat. Ők még esznek, KuJoMi már indul. Én csak pecsételek, felkapok egy lekváros kenyeret és már indulok is.Innen 6-an sokáig együtt megyünk. Nyílt terep következik, Mikóháza, Alsóregmec.KuJoMival kis kitérőt teszünk egy kocsmáig: Kóla, és másfélliter ásványvíz az amit bepakolok a zsákba. Inkább cipelem, minthogy kinyírjam magam. A kocsmában kiderül, hogy a boltost ismeri Józsi még régről. Egy szuszra végig sorolja neki a 202 km útvonalát. Nem semmi, annyi bizonyos!
Gólyacsalád mellett Alsóregmecre toljuk magunkat, ahol Vígh-Tarsonyi László az egyik pontőr. Még van egy paradicsom, amit elfogyasztok útközben. A nyílt szakasz, műútra vált Józsi kiselőadást tart a környékről. Nagyon jó, hogy velünk van. Felsőregmecig műúton megyünk kilométereken át. Lassan elérjük az Ősrög tanösvényt, majd az Északi Zöldet(ÉZ). Előtte a nyomóskútban bevizezem a sapkámat, amit csak Alsóregmec óta raktam fel. A templomhoz érve Józsival konstatáljuk, hogy az zárva van. Kis kaptatón indulunk a határkövek felé az ÉZ-ön. Csaba és a többiek közben ellépnek, én Józsival tartok. Pár száz méter múlva mielőtt beérnénk az erdőbe, Kulcsár Józsi megáll és leül. Kicsit beszélünk, azt mondja nagyon odatett neki a meleg. Én is iszok egy kicsit, aztán továbbindulok abban a hitben, hogy Józsi is mindjárt jön. Józsi nem szokott túrákat feladni, nagyon nehéz vele lépést tartani. Még annyit hozzá, hogya Mátra 115-ön, 100 után is úgy hasított felfelé, mint a rakéta.Tíz perc múlva utolérem Ibolyát, aki Józsi felöl érdeklődik, mondom neki, hogy mindjárt jön. Tévedtem. Lassan a többieket is elérem, valamint az első határköveket. Ezen a részen nagyon konszolidált az északi zöld. Jól járható az út és nincs kaptató. Egy dolog van, de az iszonyú sok, csípős böglyök, meg muslincaféle zavaró, repkedő cuccok. Messze még az első etap vége, amit 57 km-nek adtak meg. Jó lenne sötét előtt beérni vagy annak közelében. Jó félóra múlva érjük el a pontot, ahol nápolyit, kekszet és folyadékot vételezek. Közben megérkeznek a többiek: Imre, Robi, Ibolya és indulnak tovább. Még 10 percet beszélek a pontőrökkel és kémlelek a határkövek mentén, de Józsi csaknem akar jönni, most már tudom miért. Zsíros-bányáról egyedül indulok neki a kék kereszten, nagyjából 1,5 km-re a többiek mögött. Dórát hívom telefonon és gyors helyzetjelentést adok számára. Most még van térerőm, nem nyúlta le a Slotafone. Szép helyen kanyargok és húsz perc múlva utolérem a Imrét épp jókor, mert rossz irányba menne egy elágazásnál. Szó ami szó, adta magát az út. Hamarosan a 200 éves tölgy mellett elhaladva Füzérkajátára érünk az ep.re, ahol Gász Kata vár minket.
A folytatásban áthaladunk Pusztafalun, valamint a lenyugvó nap árnyékában megtekintjük messziről a várat. Oda is megyünk még, de majd a 3.etap végén. Döglött sikló, mezőgazdasági munkagép. Csabának mindhárman szólunk, hogy méltóztasson félreállni, mert ő húzza a rövidebbet. Végül félreáll. Már sötétben érünk Füzérre 20:35-kor.
Toplak Józsi segédkezik. Mindjárt meg is jegyzi, hogy „Jézusom indítanom is kell az ötveneseket, meg érkeztetnem is”. Mellettem ismerős arc nevez, Szabozé az. Valaha pontőrködtem vele, (talán 97-ben) a Rózsa-forrásnál az első Szuadón. Ő is egyesületi tagunk volt évekig. Számos futóversenyen megfordult már. Kérdezi mikor indulok tovább, mert csatlakozna. Megállapodunk, hogy szólok.
Első stratégiai feladat a depócuccom megtalálása. Minden a legnagyobb rendben. Budai Attilával váltunk pár szót, a júniusi Mátra115-ről, akkor a Káva tetején találkoztunk.Gratulál is, pedig még be se értem. GPS Zolival csinálnak rólam egy képet. Megbeszéljük, hogy majd reggel csatlakozunk egymáshoz, de nekünk még van egy körünk, mert ők „ „csak”” a 3. és 4. körben érdekeltek. Végül sajnos nem lett belőle semmi, túl későn értünk vissza. Gyors lábmosás, zokni csere, póló csere, nadrág csere, (hosszúra váltok) tapaszok feltevése. Felállok, befejezem a cuccolást és átvonulok kajálni. Bableves a menü, amit jó ízzel fogyasztok. Közben jönnek a hírek, hogy milyen sokan feladták abból a 42 őrültből aki nevezett, aminek a hátterében az extrém meleg biztosan szerepet játszott.
Pontosan 21:35-kör megkeresve Szabozét, indulunk neki a 2.körnek, melynek azt a nevet adták, hogy Tilalmas, de én csak Siralmasnak hívtam. Ha az első szakaszon a meleg, akkor itt a terep harmadolta meg a mezőnyt, de aki túljutott rajta abban is hagyott kisebb-nagyobb nyomot. (Nekem a körmöm alatt földet). Elég nyögvenyelősen, de nekiindulunk tehát a műúton, majd pár km múlva az erdőben a Senyánszky-rétet érintettük. Pusztafaluban minden lehetséges irányt bejárunk és ledoktorálok belőle. Amikor már megelégeltem elővettem a térképet és az alapján minden villany lett. Tudniillik Pusztafalun 3 kör is átment és 3 különböző szalaggal 5 utat szalagoztak ki. Mi mindet bejártuk, mire összeálltJ. Nagyjából fél órát vesztettünk, de olvasva a beszámolókat dobogós helyezést értünk el, mert még minimálisat kavartunk.
Visszatérve az eredeti helyes csapásra, hamar közelkerültünk a ponthoz. Egyszer csak távolsági reflektor villan a képembe 50 méterről. Csaba szerint a Dobi Zsigáék. Mondjuk az nem zavarta, hogy mögöttünk vannak, meg nem 20 kilós fényarzenállal közlekedikJ. Rögtön levettem kik lesznek. A közeg megkérdezte, mit csinálunk itt, elővezettem a tényállást. Valaki kihívta a rendőröket, mert hogy vaddisznó támadt rájuk. Kiderült, hogy a két fiatal pontőr srác akik felmenekültek a fára. Nem volt ott semmi vaddisznó, egyszerűen paráztak, ami kicsit komikus volt, hogy kemény rocker pólóban feszítettek. Képzeljétek el a szitut: két kemény legény, hosszú haj, rocker felszerelés, lobogó tűz, műút mellett(!). Kihívják a szlovák és magyar rendőröket, hogy egy vaddisznó rájuk támadt és nem mozdul a fa alól. Tiszta „Cápa 1 fílíng”. A rendőr is mosolygott. Szegény Szabózének, aki 40 perccel ezelőtt elment megkeresni az utat míg mi térképészkedtünk, úgy kellett leimádkozni őket a fáról, hogy pecsételjenekJ. Bezzeg előlem mindig ellógnak, vagy tőlem félnek vagy a fotómasinától.
Pecsételés, kis kaja és víz felvétel után a sokak által sokszor emlegetett Tolvaj-hegynek nekiestem. Nagyon Durva. 56 fokos emelkedő, nincs mibe kapaszkodni, esetleg az előtted lévő hajába, ha nem kopasz. Csak a határköveket látod időnként. Nyomtam felfelé ahogy tudtam, közben körömmel kapaszkodtam a földbe, nehogy visszacsússzak. Sárban itt életveszély. Összetöri magát az ember. A határköveknél megkapaszkodtam és visszafotóztam néhányat. Én mentem/másztam elöl. Olyan 20 perc alatt értem fel, közben egy éjjeli lepke berepült a légutamba, de kitudtam köhögni/lenyelni. Másodiknak pár perc múlva Csaba , majd szépen sorban a többiek érkeztek. Előbb ittam és már most szomjas voltam. 6-n voltunk, a közben hozzánk csatlakozott budapesti sráccal, akit már korábban említettem. Innen hullámoztunk Nagy Milicig. Elég sok kaptató volt és ahhoz képest hogy nyomattam valahogy nem akart megérkezni. Az egyik egyenesbe összeszedtem Szabozét, aki kereste a jelet. Rafinált ez az ÉZ, mert néha olyan kurflikat ír le, hogy észre se veszed. Mindezt nyakig érő, fűbe, csalánba, egy magamfajta embernek éppen elegendő nagyságú ösvényen.
Olyan sebességet választottam, hogy még a lámpámat lássák, de még is húzzam őket, mert itt muszáj volt menni. Menni kellett a vízért, meg az időért. Hiába volt nálam fél liter hamar elfogyott. Ez egy gyilkos szakasz, ha valaki leáll, az elcsoffad. Nagy Milichez közelítve Zsurek Józsi túratársam jutott eszembe, amikor mesélte hogy nagy zsákkal mászott ide fel, OKT alkalmával. 1992-ben mesélte a történetet, mikor a Vándorsporttal tettünk egy körta Malomvölgyi tó körül, Vati Sándor volt a túravezető.
Mire ezt végiggondolom újabb emelkedő, törés és határkő. Kicsit odébb kék-sárga szalagok. Ez majd a harmadik szakaszon játszik, holnap hajnalban. Nagyjából éjféltől négyig tartózkodtunk az ÉZ-n. Nagy Milic, csak nem akart megjönni, már azt hittem valami átverés van. Elvileg 10,4-et tettünk meg Milicig, de ez nagyon kevésnek tűnt. Itt végre ihatunk egy keveset, de ezzel még nem volt vége, tovább a végtelennek tűnő ÉZ-n. Csak mindig a következő határkőre koncentráltam, amikor eljött vártam a következőt és ez így ment, néha egy kurfli, néha egy emelkedő vagy éppen járhatatlan durva lejtő jött. Elvileg 1,6 km-re volt a következő pont lenta völgyben szorosan a határ mellett a XVII. 18-as kőnél. Volt itt árok, jelzéskeresés, susnya, minden, míg egy elképesztő meredek lemenetel nem jött. Nagyon durván meredeken kellett lemenni egy erdészeti műútig. Itt aztán ehettünk barackot, jó levesest!20 perc után továbbindultunk Szurok-hegynek. Százmétereken keresztül meredek kaptató és amikor azt hiszed már ott a pont, egy fenét, az csak egy újabb határkő. Nagyon nyomattuk felfelé, Csaba mögöttem, mögötte pedig Szabózé és a többiek. Végül felértünk, ahol Pavuk Andi fogadott minket. Megkínált a maradék kólájával és az étcsokijával. Mostmár nem kell sokat menetelnünk az ÉZ.-n. Lassan megvirrad és alig mentünk 19 km-et nem csoda, ha sokakat elnyűtt ez a szakasz, a nappali 35 fok után.
10 perc pihenő után végre elhagyjuk az Északi Zöldet ahova mostanában nem tervezek visszatérni. Persze akkor még nem olvastam a 3. nap itinerjét, amibe vastagon benne voltJ. Hálaisten-tető környékén, már a reggeli fényben ér minket a frissítőpont, vízzel és pizzával. A pontőr Molnár Gábor hihetetlen türelemmel szolgál ki minket, immáron másodszor. Én biztosan nem cseréltem volna vele. Nem messze innen leválok a többiektől és technikai szünetet tartok.
Nagyjából 25 perc után, zokni igazítással is végezve, megkönnyebbülve indulok tovább. Mögöttem senki, előttem Csabáék. Egy nagy susnya mezőn kelek át, ami után majd hamarosan eljutok Pányokra. Kínálnak mindennel, de csak 2 deci szörpöt iszom. Megkérdezik honnan jöttem, mivel foglalkozom, aztán 10 perc múlva folytatom tovább abúzamező mellett a susnyásban. Körülöttem a Zemplén legészakibb része.
Telkibánya felé is egyedül megyek, de nem zavar. Mezőkön, földeken haladok át, aztán elérem a falut, melynek túlsó végén van a pont. Köszöntöm a helybelieket, néhányukkal beszélek útközben. Az egyik kocsmánál ismerős arcokat látok, azt gondolom, hogy pont. A hölgy kérdezi mit hozhat, mire én: kapucsinót, köszönöm Beszélgetünk, méltatnak, s mikor nagyjából 10 perc után bélyegeztetni akarok, akkor derül ki, hogy biza ők csak kísérők. Nem engedik, hogy kifizessem a cehhet. Meghívtak. Na, ez nagyon jó érzés volt, most láttam őket életemben először a villában és ilyenek. Továbbmenetelek és újabb negyedóra múlva, már a falu legszélén elérem a pontot. Még a kísérők mondták, hogy van egy sötéthajú szemüveges lány, aki kiszállt és bömbölt annyira készen van. Azt hittem az Ibolyáról van szó és megnyugtattam őket, hogy nagy küzdő, nem áll ki. Mikor viszont megpillantom a pontot, akkor látom, hogy másról van szó.
Folyadékvételezés és térkép tanulmányozás 5 percben. A műúton folytatom a verőfényes napsütésben. Számomra ez mindennél többet jelent. Erős tízes Hollóházáig. Tetszik a terep, tájékozódásilag is egyértelmű. Jól haladok. Előttem és mögöttem is hegyek, aztán 1 km múlva már a fák közé érek, így van időm végiggondolni az aktuálisan meglévő hétköznapi problémáimat. A Pányoki-kútnál még mindig 1,5km-t jelez Hollóházáig a tábla. Innen lejtek a szép széles erdei úton. Köves út után érem el a focipályát, ahol az itiner útmutatását követve ereszkedek le a faluba.
Hollóháza csodaszép, nem vitás. A pontot hamar meglelem. Fiatal hölgy a pontőr, kedvesen kínál mindennel. Kérdezi van e probléma?. Természetesen nincsJ. Nem régen jártak itt a többiek. Előttük viszont nagy csönd van. Sokan kiszálltak, mondja.
Sokat nem időzök, nyomulok tovább a műúton, jó erőben álmosság nélkül. Sok kóla és egy capuccino is van bennem, nálam még akkor is hat mikor tényleg leragad a szemem, pláne ilyenkor. A műúton elég sokat kell gyalogolni. Mire balra bekanyarodok az erdőbe a 4 km-ből, ami Füzérig még van, kettőt már meg is ettem. Az erdőben érem utol László Szilvit, előtte 10 méterrel Ibolya halad, a többiek sincsenek messze.
Füzérre, délelőtt 10-re érek be. A menetrend a szokásos, ruházkodás, lábápolás, kaja. Pár ragtapasszal kevesebb van mire végzek és szépen gyűlik a szennyes raktárom is. Ismét rövidnadrágra váltok, és új pólóban narancssárgában nyomulok. Ebben még Spanyolországban is túráztam, az egyik kedvenc pólóm. Paprikás krumplit választok, nagyon jó íze van. Kaja után átmegyünk javaslatomra a kocsmába, ahol ásványvizet vételezek 1,5 litert, e mellett nyomok egy tonicot is. Miután kész vagyok, várok még egy órát, én már indulnék, dea többieknek ennyi idő kell még az akklimatizálódáshoz. A kocsmában Vígh-Tarsonyi László szórakoztat minket.
12:00-kor indulunk tovább 6-an a harmadik etapra a nem kis hőségben, így kezdetben felrakom a sapkát. Eléggé csoffadt a társaság, nagyon nehezen indulnak be. Előre megyek és szép fokozatosan megindulunk a meleg, kezdetben nyílt terepen. A füzéri vár a magasban tornyosul, akkori számításom szerint éjfél körül viszontlátjuk. Lassan elérjük a Bodó-rétet, az aszfalt utat, majd a Panoráma-büfét a frissítőponttal. Kólát vételezek, a kertben éppen egy országgyűlési képviselő iszogat.
Félóra után indulunk meg a határ felé. Itt 300 méter előnyre teszek szert. A budapesti srác, aki kisebb, nagyobb kihagyásokkal velünk jött eddig, itt ellép. Nekem is vele kellett volna tartanom. Így viszont az északi zöld-déli zöld hajtűkanyart megtéve a két mosolygós lány pontőrnél várom be a többieket. Egy elég nehezen észrevehető szalagos részen indul a szlovák zöld jelzés, kezdetben sűrű erdőben, kaptatva. Csodálatos mezőre érünk, körülvesznek a kisebb, nagyobb puklik. Ezek között kell áthaladni egy magasles irányába, majd a zöld jelzésen ismét be az erdőbe mélyen benyomulva, ahol is elérünk egy széles erdészeti műutat, gusztusos információt jelző táblákkal, Ez a Malá Márovka 660 méter magasságban. Nekünk Slánec (Szalánc) felé kell mennünk. Pár száz méter múlva a piros jelzésen a Velka Marovkához érünk, szintén 660 méter magasan. Következik az ereszkedés Slánec felé. Sajnos a leírás itt nem teljesen egyértelmű. Elkeverés nem volt, de bizonytalankodás igen. Jó páran adták fel ezen a szakaszon. Térkép híján követjük a piros jelzést az itiner egy földutat emleget. Később kiderül, hogy ezt már km-ekkel később lenn a falu mellett érti. Az út aszfaltút, mely kilométereket szerpentinezik lejtve. Közben számos helyen nyílik kilátás a környező hegyekre. Már közel Szalánchoz állítok meg egy szlovák rendszámú autót. Angolul ugyan nem tud, de így is kiderül, hogy Szalánc felé megyünk. Később kereszteződéshez érünk,a többiek Izra felé mennének, de én ragaszkodom ehhez az úthoz és pár száz méter múlva megleljük a szalagot és a gyorsforgalmi út mellett a földutat is, amelyen 300 méter múlva Szaláncra érkezünk. A tájékozódást az is segítette, hogy a kibukkanó szalánci vár jelezte az irányt.
A kocsma újabb 500 méterre, az út jobb oldalán helyezkedik el. A szigethalmiak Szabó Józsija a pontőr, a kocsmáros tud magyarul, a felesége nem. A szolgáltatás 5 dl vágott sör. Ezúttal én is bevállalom. Fél barna, fél világos Kozel. 10 perc alatt megiszom.
Nagyjából félóra múlva végre indulunk tovább a közelben lévő vár felé. A várba nem a hivatalos utón jutunk, azt nem könnyű megtalálni, hiszen szalagozott és néhányat valaki eltűntetett. Így marad a meredek oldal. Nád Béla a pontőr, a Fekete-hegyi kilátó után most másodszor találkozunk vele. Szép a kilátás, bár a leírásokból tudtam meg, hogy mehettünk volna feljebb is. Lehetséges, hogy a sör után, ami kicsit fejbevágott veszélyes lett volna az akció. Van szlovák térképe, így nagyjából áttekintem Kalsáig az utat. Vizet is hozott fel, egy pohárral benyakalok.
A katolikus templomiga kijelölt úton megyünk. Útközben a 4x50-es futóváltó egy-egy tagja fut el mellettünk. A főúton előzőleg szlovákul beszélő ácsok szólítanak meg a ház tetejéről, de magyarul. Már tudják, hogy milyen túra ez, bíztatnak és ellátnak jó tanácsokkal. Déli irányba állva könnyű terep következik, amolyan ormánsági, maximum enyhe lejtő a legtöbb, ami ér minket. Ezért kapcsolok egy-két fokozatot, mert a harmadik etapból 17 km-t jöttünk csak, de már jócskán elment az idő. Mivel nyílt terepre érünk, kilométerekre ellátni előre. Egyébként ma is meleg van. A környező hegyeket, most másik oldalról tekinthetjük meg. A telefonom már rég nem elérhető, lassan 1 napja, de Toplak Józsitól és másoktól nyert információ alapján tudom, hogy közeleg a vihar, aminek jelen pillanatban semmilyen jele sincsen. Ugyanakkor az etap nagyon hosszú és a vége kegyetlen részen halad. Legalább 1,5-2 km-re húzok el a többiektől, közben az utolsó futóváltó tagja is megérkezik, aki megjegyzi, hogy nem látszik rajtam a 120 km, amit eddig mentem.
Fél óra múlva már Kalsán vagyok, a szigethalmi pontőr hölgy ad eurót. 70 forint lett 3 deci Tonik átváltva. Otthon ez jóval drágább. Megiszom, átnézem a térkép magyar oldalát, olvasom az itinert és 20-30 perc múlva megérkeznek egyesével a többiek. Imrének hozok vizet, majd ellátom ragtapasszal a számtalan hatalmas vízhólyagja miatt. Majd muszáj továbbindulnom, mielőtt lemerevedek,
Kikeveredve Kalsáról, enyhe kaptatós műúton haladok pár km-t, majd be az erdőbe elég nehéz terepen, aztán a kereszteződés után meredekebb emelkedőn folytatom. Elvileg 5 km az esőház, de most többnek tűnik. Végre elérem a műutat az esőházzal és betolok néhány szem kesudiót vízzel. A dinnye már nincs messze. Az erdőből kiérve gyönyörű, hatalmas tisztásra érek, a növényzet derékig ér, de középen kitaposott vékony ösvény van. Közvetlenül a tó előtt először egy szlovák csoportnál próbálkozok, akik hamar rájönnek, hogy magyar vagyok és barátságosan útba igazítanak az onnan 300 méterre lévő tóig.
Kata a pontőr. Közli, hogy sajnos nincs dinnye, mert elakadt a kocsi. Kicsit beszélgetünk, majd a tónál lévő büféhez megyek, ahol nagyon lassú a kiszolgálás. Egy helybeli magyar fordít, hogy sikerüljön a rendelés. Mire sorra kerülök jó húsz perc alatt, Csabáék is megérkeznek. Közben Siményi Vili kér meg, ha ott vagyok már, kérjek ki egy korsó sört. Csabának is veszek, Ibolyának meg egy chipset.
Hivatalosan még csak 30,2-nél vagyunk, azaz 134km környékén, mivel az első etap 57 km volt. 22 km a célig és szépen lassan ránk sötétedett. Az alig 1 km-re lévő Catorna határpontot már korom sötétbe érjük el, újra 5-en. Remek, pont a sötétet akartam elkerülni, de legalább feltankoltam chipssel, folyadékkal és 2 darab nagyméretű, igen jó ízű szlovák nápolyival a készletem.
Miközben elérjük a határt és rátérünka zöldre egyre nagyobb vihar keveredik. Először kisebb széllökések, aztán nagyobbak. Egyelőre csak ennyit éreztünk a közelgő viharból, de legalább mi csont nélkül találtuk meg az északi zöldet. Nincs nálam esőkabát, ráadásul veszélyes ez a rész viharban.
Közben megérkezik Tóperczer András és Tamási Géza. Mikor elérjük a 7 árkot az ÉZ-ön már előttünk vannak. Rátapadok Andrásékra, nagyon jó ritmust mennek. Nagyon kell ez most.A 4. árokátkelés a legdurvább, legveszélyesebb, nem árt figyelni. Nagy nehezen megtaláljuk a kijáratot. A vihar egyre közelebb ér, Géza felveszi az esőköpenyt, nekem nincs mit, de nem is izgat. Egyelőre egy-két csepp a maximum ami jön az égből. A széllökések és villámlások azonban állandósulnak. Gallyak, faágak röpködnek felém. Megkezdjük a kaptatást a Hársasra. Szerencsére jó erőben érzem magam, csapatjuk rendesen. Érjünk ki minél előbb az ÉZ-ről, ez a lényeg. Nagyon meredek kaptató, igazi út nincs, köveken lépkedünk. Ha ettől nem lesz vízhólyagod, akkor semmitől, gondolom magamban. Határkövek után, határkövek és mikor azt hiszed ott a pont, akkor újabb határkő. Imre, Robi eltűnik az éjszakában. Csaba másodikként ér a tetőre, majd Gézáék, Ibolyával gyakorlatilag egyszerre. Mindenki tudja a vihar itt nem vicc. A mázlink az, hogy a vihar epicentruma nem felettünk van. Miközben haladtunk felfelé, két oldalt hatalmas villámlások, mennydörgések és oldalról igen erős légkondi. Pár csepp eső, aztán eláll megint.
A tetőn nincs pontőr, csak egy papír, hogy a vihar miatt megszűnt a pont. Jó döntés volt. A továbbiakban még 2 pont maradt ki, ezért is jó, hogy túlbiztosítottam magam folyadékból és kajából is, ráadásul így másoknak is jut. Lefele Lipovecről köve
Köszönöm minden kedves túratársamnak a társaságot, akikkel együtt gyalogoltam erdõkön, mezõkön keresztül,kaptatós zöld háromszögön, északi zöld sáv jelzésen, valamint aszfalton:),hóban vagy éppen tikkasztó hõségben. Jó volt veletek lenni! Kívánok mindenkinek sok boldog természetben töltött percet, de legfõképp egészséget a következõ esztendõre is!
A túráimon készült képek a pesza91.fotoalbum.hu oldalon érhetõek el
Tavalyhoz hasonlóan szerencsére idén is sikerült eljutnom Döbröntére. A kontraszt viszont hatalmas volt, már ami az idõjárást illeti. Elõzõ évben a hirtelen jött havazás tette meséssé a tájat, idén pedig az õszi erdõre jellemzõ szín kavalkád. A zöld hátteret a foltokban elõforduló fenyõerdõk adták, a tölgyes, bükkös részeken pedig a sárga, piros, rozsdabarna színek ezernyi árnyalata dominált.
A terepviszonyok ideálisak voltak, néhány patakátkelés fûszerezte a csodálatos bakonyi tájat.
Szerintem végig egyértelmû volt az itiner és a jelzések is, ott volt szalag ahol kellett, sõt talán még több is. A többi paraméter is nagyon rendben volt. Továbbá minden tiszteletem a fõrendezõé, aki nagyon higgadtan kezelte az egyik résztvevõ hölgy, hát finoman fogalmazva is gyalázatos viselkedését a célban…
Köszönöm a túrát, jövõre remélem újból találkozunk!
A túra képei megtekinthetõek: pesza91.fotoalbum.hu/index/func/details/albumid/135734
Szép, hangulatos, helyenként kemény túra volt. Köszönöm Gyõri Péternek a budapesti idegenvezetést, a vaníliás fánkokat, a színes történeteket a környékrõl, valamint a túra utáni finom ételt. Gyulának a társaságot Rózsika-forrástól, a rendezõknek pedig a színvonalas rendezést.
A túrám a veszprémi Óvárosból indult egy rögtönzött futóedzéssel, miután munka után kicsit megcsúsztam az idõvel. Végül simán elértem a kényelmes, nemzetközi gyorsvonatot. A Déliben már várt Péter, ahonnan rögtön célba vettük a Városmajort.
A Városmajorból indulva felkerestük a Honvéd-síremléket, és a Ribizli lépcsõt. Ezután a Szamóca utcán a Diós-árok, a Város-kút, a Költõ utca valamint a Széchenyi-hegy érintésével értük el Normafát. Csacsi-rét elõtt újabb Katona-sír következett meggyújtott mécsesekkel. A ponton már várt minket Székelyvándor, Renáta és egy katona ruhába öltözött hagyományõrzõ. Innen egyedül mentem Rózsika-forrásig kisebb szakaszokat leszámítva. Éjszaka még nem jártam a Budai-hegységben, így lenyûgözött a kivilágított János-hegyi Erzsébet kilátó, a város fényei, a lámpa nélkül is világosságot adó friss hótakaró, a piros majd a sárga sávon való tekergés, a friss levegõ, a csend és a felszabadultság érzése a heti munka után.
Az Újlaki-hegyre vezetõ kapató olyan jeges volt, hogy igénybe kellett vennem a fák segítségét a feljutáshoz. Fenn a csúcson hûvös szél és Budapest csodás fényei fogadtak. A virágos-nyeregi Boróka Büfében nagyjából 2 órát töltöttem el, megvártam míg megérkezik az utolsó túrázók és a seprûk népes csapata. A meleg tea és a fasírt nagyon jól esett. 2 óra magasságában, aztán továbbindultam a sárgán, amelyen utoljára a Töki Tökölõn jártam erre májusban a Kinizsi másnapján. Az újabb Katona-sír annyira elvonta a figyelmemet, hogy rátértem a kékre, amin viszont túl haladva a piros kerékpárút érintésével a Kálvária tetején kötöttem ki. Végül is nem bántam meg, bár véletlenül alakult így. Kicsit gyönyörködtem az alattam lévõ fényekben, majd a térképet tanulmányozva belõttem magam a helyes irányba. Néhol szinte térdig ért a hó, de 10 perces bozótharc után kereszteztem a sárga sávot, amit végigkövetve elértem a Rózsika-forrásnál lévõ pontõröket B. Gyulát és Marcsit. Tíz perc után megérkezett a seprûk nagyjából 8 fõs társasága, és az elõzetesen megbeszéltek szerint Gyula csatlakozott hozzám a célig.
Az ismerõs, kiválóan jelzett sárga jelzésen, most már gyorsabb tempóban értük el Zsíros-hegyet, majd a Nagy-Szénást. A nyeregben hatalmas, jeges szél fogadott minket, és lassanként elindult a napfelkelte folyamatának elejének kezdete. Az újabb ponton a hidegben hõsiesen helytálló, katonaruhába öltözött pontõrök üdvözöltek. A célig vezetõ út egyértelmû volt, ahol kellett mindig akadt egy szalag, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy világosban sokkal könnyebb dolgunk volt, mintha korom sötétben kellett volna tájékozódni. A perbáli „katonákon” túljutva hosszú kilométereken keresztül kacskaringózva, hullámvasutazva értük el Szomort, az igen erõs intenzitással belénk harapó fagyos szél kíséretében.
A célban, a kitûzõ, felvarró és igényes oklevél mellett, végre kezembe vehettem az idei eseménynaptárt is. Gyula, Székelyvándor a célzárás után elvitt Budapestre, ahol a veszprémi
vonat indulásáig Péterék láttak vendégül.
Utoljára 1996 májusában a Széchenyi 40 teljesítménytúra alkalmával jártam a Soproni-hegységben, így éppen idõszerû volt az újbóli látogatás. Ezúttal nem kellett túl korán kelni elég volt hajnali háromkor :), hogy négy órakor mecseki barangolóval már indulhassunk is Pécsrõl a nagyjából 300 km-es útnak. Szerencsénk volt köd sehol nem volt, a forgalom sem volt túl nagy, s néhány villogó szempártól eltekintve az út mellett sem történt semmi különös.
7:30-as megérkezés után 8:30-kor már el is indultunk:). A túra végig jól jelzett volt, ahol kellett szalagoztak a rendezõk. A túra eleje és vége a város szép részein keresztül vezetett. Jó pár kilátó került az utunkba, de ezek közül csak a Magasbérci-kilátóra tudtunk feljutni. Tekintve, hogy gyönyörû szép napsütéses idõnk volt, jó messzire elláttam, ha éppen a magasra növõ fák engedték. A Béke-kilátó nem esett az útvonalra, annak csak tetejét láthattuk. Várhely-kilátó nagyon impozáns, ugyanakkor jelenleg biztonsági okokból nem látogatható. Ki is szedték az elsõ néhány sor lépcsõt, nehogy bárki is csábításba essen. A végére jutott a Károly-magaslat, melyet zárt állapotban találtunk már, így csak alulról-kívülrõl csodálhattuk meg. A lefelé vezetõ úton pedig a Nándor-kilátó tûnt elõ a túloldalról.
A települések közül Ágfalvát, Brennbergbányát, Görbehalom telepet érintettük, az árkok közül pedig a Tacsi-árkot. Továbbá volt egy hangulatos kaptatós-lejtõs szerpentines rész a Fehér Dániel-forrás után.
A túra egy része a határsávon vezetett, egészen kimentünk a csücsökbe Magyarország egyik legnyugatibb részéhez, amely az Urak asztalánál található 551 méter magasságban.
A rendezésrõl:
Itiner: a Lajos túráiról is megszokott színes igényes formátum.
Szolgáltatás: csoki, sütemény, zsíros kenyér, nutellás kenyér, ásványvíz, célban pedig virsli teával meg persze mustárral és kenyérrel.
Díjazás: kitûzõ, emléklap
Az útvonal -mint már említettem- végig mindenhol korrektül ki volt jelezve, szalagozva.
A hazafele út is gördülékenyre sikerült, Keszthely után már alig kerültünk forgalomba.
Köszönöm a túrát a Cats-nek!
A túra képei: http://www.fotoalbum.hungarotel.hu/pesza91/4402#2
… és egyszer csak megcsörren a telefon. Kipattanok az ágyból, nyomás készülõdni, ma sok dolgom lesz még. Esõkabát és társai bepakolva, majd gyors vásárlás a közeli élelmiszerárusítóegységben, végül gyors netes idõjárás elõrejelzés megtekintés. Legyen igazuk…
8:30-9:30
Mai elsõ küldetés, a kerékpárosok mecsekpölöskei ellátmányának beszerzése. Teca Mama elõzõ nap kiadta az Ukázt: Király utcában, a Király pékségben 30 darab perec elszállítása égervölgyi objektumba. Rekeszek ki a kocsiból, be az üzletbe. Bemegyek, kimondom az elõzetesen megbeszélt jelszót. Semmi reakció, majd még egyszer megteszem. Nem tudnak semmilyen perecrõl. Egy per(e)c múlva aztán rájövök valami itt nem stimmel, és igen 30 méterre innen lokalizálódik egy másik pékség is, ez ugyanis az Európa. Hiába azonban nem jöttem, kapok csomagolóanyagot az áruhoz, amiért még pénzt se kérnek. Na ha már bejöttem ide veszek 5 pogácsát, meg lesz a helye úgyis. Rekeszek ki, 30 méter megtesz és most már sikerül eltalálni a célzónát. Közben a hölgytõl megtudom aggódva figyelte az eseményeket, nehogy a nyakán maradjon a megrendelt mennyiség. Ez semmiképp se következett volna be, legfeljebb minden részt vevõ kettõt kapott volna. Kint összetalálkozok az egyik bringás résztvevõvel. Otthonról még rátett 5 kilcsit a távra.
9:30-10-30
Megközelítem a tett helyszínét, Égervölgy Teca Mama kisvendéglõje. Hatalmas a nyüzsgés tájfutóversenyt (is) rendeznek. Kerekesek már készülnek. Sok ismerõs arc. Elsõként Jaat-ot pillantom meg. Bent Elnök Úr eligazít, nekiesek a nyugtatömbnek a pecséttel. Laza 150-et sikerül elkészíteni. Aztán 10:00-kor indulok Kishajmásra, (csekély lélekszámú, eddigi tapasztalataim alapján csendes falu) miután másodszorra sikerül már tényleg magamhoz venni a bóját és a nyalókákat A szentkúti kanyar elõtt érem utol a mezõny elejét, majd óvatosan kikerülöm õket a kocsival. Jó nagy kanyarok vannak a környéken, ennek megfelelõen 30-40 km/h fölé nem is megyek. Rengeteg idõm van. A bringások elõtt még több mint 20 km és rengeteg szint áll, mielõtt elérnék a 2.EP-t Kishajmást.
10:30-11:30
Végre egy hely, ahol könnyen találok parkolóhelyet. 10:35-kor, a hivatalos nyitás elõtt 20 perccel elfoglalom a megfigyelõ pozíciót, majd rövid 20 perces helyszíni szemle következik.
11:15-kor érkezik ez elsõ csapat, majd rögtön utánuk még kettõ. Van aki montival, van aki versenybringával. A Lapis elõtti útminõség miatt talán inkább az elõbbit célszerû választani.
Minden csapattal beszélek pár percet, aztán kis szünet után megérkezik attis édesapja, majd maga attis is, Szalaváriék elõtt.
11:30-12:30.
Szépen jelölgetem magamnak az indulókat, melyek száma 24+2 lett végül (Hosszú táv-rövid táv). A 11 órakor induló csapatok jóval a hivatalos zárás elõtt érkeznek meg, így 12:25-kor szedem a sátorfámat és visszaindulok a vendéglõbe.
12:30-13:30
Sima a pálya, a felhõk oszlanak, jól alakulnak tehát a dolgok. Egy honfitársam még élete küldetésének tekinti, hogy záróvonalon, beláthatatlan kanyarban elõzzön, ezúttal szerencséje van, aztán két kanyarral odébb bekanyarodik egy kapualjba…
Mindeközben megérkezik az elsõ kis távos (57 km) kerékpáros a célba és a helyi vizsla is nagyon aktív, biztos ami biztos minden résztvevõt végig szagol.
13:30-15:30
Gyors ebéd otthon, meleg és túraruha felvétel, elemlámpákkal.
15:30-16:30
Mostanra már a kerekesek 80 százaléka beért, rövid interjúk és helyzetelemzés következik. Miközben Jaat különös testhelyzetben alukálni megy, egyik rendezõtársam defektjét próbáljuk orvosolni az attis család segítségével (Elektromos pumpa, defekt javító gél vagy mi a szösz.). Sajnos a hiba terápia rezisztensnek bizonyult, de a benzinkútig mindenképp jók vagyunk.
16:30-17:30
A következõ harci feladatom a Vörös-hegyi pontõr helyzetbe hozása Remete-rétig való fuvarozással, valamint Rózsa-forrás felkeresése és bójával való ellátása immáron túrafelszerelésben a jól megszokott kényelmes cipõmben. Pár km oda-vissza és máris helyére kerülnek a dolgok.
17:30-18:30
Mire visszaérek már javában zajlanak az események, ismét telítõdik a parkoló, a bringások egy része készülõdik a gyalogtúrára, valamint a kisebbik távra érkezõk menetoszlopa hömpölyög a vendéglõ belseje felé. Miután áthámozom magam a tömegen, a hosszútáv indítópultjához sietek, ahol a lányok olyan frappánsan pörögnek, hogy alig van tenni valóm. Így üdvözölhetem Simics Tamás szüleit, testvérét -akik mint mindig most is elláttak minket 3 fajta süteménnyel-, pontõreinket, a barátokat, az indulókat. Késõbb Teca Mama hatalmas almás pitéit veszem kezelésbe. Jaat, és a Budapestrõl idõközben megérkezõ vajonmerre az elsõk között nevez, hiszen õk még lenyomják a 16,3 km-es kis távot is a nagyobbacska után.
Aztán menetrend szerint megérkeznek Maku Laciék is.
18:30-19:30
A kis táv indításának vége után, szépen csendesül a tömeg és szépen lassan elkezd sötétedni. Közben megérkezik az ENTE-s csapat is mgruberrel és Edittel. Pár perccel késõbb Pántyi barátunk konstatálja mit kell kicipelnie Zsidó-völgy elágazáshoz.
19:30-20:30
Az indulók 90 százaléka az elsõ másfélórában rajtolt, kihasználva a még rendelkezésre álló világosságot. Befutnak Gyula barátomék Dunaújvárosból. Õ és felesége fogja színesíteni a társaságomat söprés közben, valamint Ábris akit a barátai megtréfáltak, mert 1 órával elõbb indultak el. 20:00-kor megérkezik a kaposvári különítmény fele, BendusL-el és Hege-vel. Megvárom õket, de közös utunk csak 10 méterig a sorompóig tart. Itt láttam õket utoljára:).
Tehát már a teljes sötétségben 20:15 perckor indulunk neki, a mintegy 37, 4 km-nek, melyhez 1290 méter szint is dukál.
20:30-21:30
Elõször Mohosi-kis-kútat keressük fel, ahol csatlakozik hozzám seprû társam, azaz csatlakozna ha barátnõje, elromlott lámpával nem kevert volna el a kistávon. Így nagyon helyesen az õ felkutatását tûzte ki elsõ számú prioritásnak, miután rendben elvégezte a munkáját. A forrás Gyuláéknak való reprezentálása után már el is tûnik a sötétben.
Közben Ábris kéri kölcsön Gyula botjait kipróbálásra és nagyon bejön neki. Néhány szalag, majd a panoráma úton találjuk magunkat a bevezetõ fenyvessel.
Babás-szerköveken a fiúk tüzet raktak, így már az utolsó kanyarból látszik a pont. Hosszú éjszakájuk lesz kint az erdõben, innen még tovább mennek Égervölgyi elágazóhoz.
21:30-22:30
A panoráma úton kezdett ezoterikáról és Börzsönyrõl szóló diskurzusunk most már a rövid emelkedõn folytatódik Sasfészek felé. A tetõn feltámad a szél és több fokkal hûvösebbnek érzem a hõmérsékletet. Pálos romoknál töltekezünk kicsit, rövid meditációval. Furcsa, de jólesõ érzés járja át szervezetemet a romok között. Aztán fényeket pillantok meg a zöld kör felõl és nemhiába megyünk oda, mert két elkavart hosszútávost gyûjtünk be. Innen csatlakoznak hozzánk a túra végéig, immáron 6 fõre növelve társaságunk létszámát.
22:30-23:30:
Balázs Laci fényárba öltöztette az erdõt a mécseseivel Laci-forrás környékén. Pár perces eszmecsere után a hivatalos zárás elõtt nagyjából 10 perccel hagyjuk magunk mögött a forrást. A múlt heti intenzív vadmozgásnak nyomát sem észleljük, nyilván a mezõny elõttünk már elriasztotta õket. A „röhögõ” baglyokat azonban most is hallani.
23:30-0:30
Szuadó völgyön menetelünk, néhol kissé sárosabb a pálya, majd a mûúton átkelve hamar Orfûre érve, messzirõl hallani az ismerõs kutyák ugatását. Még én sem tudom hol lesz az etetõpont, legfeljebb sejtem. A Malomnál már biztos nem, a néhány lámpást leszámítva korom sötét fogad, negyedóra múlva azonban
0:30-1:30
már megállunk frissíteni. A meleg tea jólesik. Elõttünk negyedórára lehet a következõ csoport. Rövid információ csere végén megtudom, hogy a nagy távon 65, míg a kisebbiken 125 ember indult. Miután mindenki útra kész az orfûi labdarúgó pálya mellett a középsõ utat választva, majd balra kanyarodva ismét a fák közé lépünk. Közel az újabb pont, Imre barátunk a pontõr a sárga-sárga négyzet találkozásánál. Most már hivatalosan is túljutottunk a túra felén. Õzlábgomba erdõk szegélyeznek minket két oldalt.
1:30-2:30
A sárga négyzet jelzést nem árt folyamatosan figyelni, mert egy-két helyen elég trükkös sötétben. Néhol elhagyja a patakmedret, míg máshol a közepén vezet az út. 20 perc-félóra talán és érkezik a jól ismert tisztás a vadászlessel, végül a dagonya után immáron Lórit zárom.
Vágotpusztán ezúttal nem látok rókát, csak a helyi Kormi jön üdvözölni, majd a tavaly átfestett piros kereszt, most már zöld kör is megjelenik. A Kecske-hát az egyik kedvenc szakaszom a Nyugati-Mecsekben, most sem okoz csalódást.
2:30-3:30
Lapulevelek, patakátkelések jelzik Kõlyuk közelségét. Pántyiék jól felpakolva érkeztek a pontra, mintha egy zsibvásár közepére érkeznénk. Már 3:00 van jól elment az idõ. A fiatal pár és Gyula felesége jól bírják erõvel, már látom nem lesz itt probléma. Szépen biztosan eljutunk az elágazáshoz, innen vihetem tovább a mázsásnak tûnõ megmaradt cukrot és a pontõr adminisztratív felszerelését, aki rövid itt tartózkodásunk után be dobja a szunyát a jól „megágyazott” sátorban.
3:30-4:30
Miközben intéztem az adminisztratív ügyeket a többiek továbbindultak és úgy 3-400 méteres elõnyre tettek szert, nagyon jól zúznak felfelé, lassan csökken a távolság. Aztán elérem a kék-zöld sáv találkozóját, mikor észlelem, hogy bizony Gyuláék elmentek a kéken a zöld helyett. Rövid hangjelzések és utánszaladás után, 10 perc múlva újra a jó úton mindenki és kis idõ múlva elérve a mûutat, nemsokára megérkezünk H. Csabihoz és a kilátóhoz, ahova most nem megyünk fel. Csabit megajándékozom egy bója csomaggal, helyet csinálva táskámban a következõ adaghoz.
4:30-5:30
Szerpentin út elõször Remete-rétig, majd a piros sávon Rózsa-forrásig. Elégedetten állapítom meg, hogy a bója a helyén van, mely most begyûjtésre kerül. Néhány biztató szó a többiek felé, aztán már indulnak is. Nagyjából 5 perc és követem õket.
5:30-6:30
A mûút után az emelkedõn érem utol õket miután beszedtem az utolsó elõtti szalagokat.
A tetõn már közlöm a jó hírt: Legurulunk és a kék kereszten benyomulunk. 6:10-re érünk be, kényelmesen. Ábrisnak, Gyulának, feleségének és a fiatal párnak megköszönöm a társaságot, egyedül kevésbé lett volna hangulatos. Én is eszem a többiekkel, aztán begyûjtöm az infókat. Jó látni, hogy mindenki jókedvû, az új tagok is szépen kivették a részüket a rendezésbõl. Szerintem a legstrapásabb rész 5-6 órán keresztül fõzni a kaját és kicipelni.
6:30-7:30
Mivel már kitakarították a többiek a vendéglõt mire beértem, csak néhány doboz bepakolása marad hátra. Gyuláéktól és a többiektõl búcsút véve az utolsó között hagyom el a vendéglõt.
Hazaérve kinyitom az ajtót, belépek a lakásba és egyszer csak megcsörren a telefon….
Éjjel nagy viharok rázták meg a térséget, reggel is még szakadt az esõ. Bonyhádra érve azonban elállt az esõ és a hõmérséklet is barátságos mértéket mutatott nagyjából 18-20 fokkal. Napközben ez még nõtt is és 25 fok körül tetõzött.
Talajviszonyok:
Sokan számítottak sárra, de az elmúlt idõszak csapadék nélkülisége keménnyé varázsolta a talajt, így még a nyíltabb területeken is inkább csak „nyálkás” réteg fogadta a túrázókat. Talán a Haramia-forrás környéke volt puhább az átlagosnál, amely gyalogosan nem jelentett problémát, de kerékpárral már - tekintve az emelkedõt is- nagyobb erõkifejtés szükségeltetett hozzá.
A túra:
Rajt a Perczel Mór Közgazdasági Szakközépiskolából 7:50-kor, mecseki barangolóval. Innen jó tízperces séta a 6-os fõútig, amin átkelve, a domboldalra felkapaszkodva, szépen gondozott kertek között haladva látható az egész város. Késõbb jobbunkon megérkeznek a szõlõsök is. Ladomány elõtt a tavak nyújtanak látnivalót. Ladományt elhagyva rövid kapaszkodás után kiérünk egy gerincútra. Innen a Keleti-Mecsek déli vonulata kísér minket. A nyílt terület után az erdõben elérve a kéket, az elõzõ évekhez képest útvonal módosítás történt. Nekem ez jobban tetszett. A kéket Haramia-forrásig követjük (2.EP.). Sokatoknak biztos ismerõs hely ez, hiszen a Bartina túrák mellett a Rockenbauer Pál DDK egyik érintõpontja is. A kaposvári különítmény itt ér utol minket, illetve néhány kerékpáros résztvevõ. Innentõl 6-an folytatjuk egészen a célig.
Grábóc Görögkeleti kolostorig meghallgatjuk a múlt heti Beac Maxis friss élményeket. Szálkáig szintén a kék sávon megyünk, ahol szerencsénk van, mert az italbolt zárása elõtt 2 perccel érkezünk. Kevés helyen találok Márka szõlõt, itt igen. Savanykás, enyhén szénsavas, szinte mindig jólesik. Kifelé menet találkozunk egy õslakossal, aki rövid 10 perces itt tartózkodásunk alatt kemény 30 métert bír haladni, õ a szõlõ erjedtebb fajtájával találkozhatott. Fel se figyeltem volna rá, ha mecseki barangoló nem jegyzi meg: „õ biztos nem a Mont Blanc körrõl jön” .
A következõ EP.-ig sorra érnek utol a kerekesek. Többen vannak, mint a gyalogosok, mert az 50-en csak 9-en indultunk, gondolom a hajnali égszakadás miatt. A szálkai tavat ezúttal a piros jelzésen megkerülve érünk Palatincára, ahonnan enyhe 400 méteres emelkedõn jutunk a tetõre, ahol a 2003-as Tolna 50-en hatalmas szarvasbika futott neki a vaskapunak. A kerítések között szlalomozva újabb halastavat érintünk ezúttal a zsibrikit. Lenn a völgyben pedig Dr. Kovács táblája mellett érünk el egy kisebb 30 méteres lápvidékre, ahol a víz összegyûlve ingoványossá tette a talajt. Pár kilométerrel odébb már Ófalut pillantom meg. Itt a madárijesztõt sikerül szõlõsgazdának néznem messzirõl. A kocsmában az újabb EP.-on Demjén Ferenc szól a magnóból, és ezúttal én is eszek a szolgáltatásból, de most mindjárt 2x is.
A folytatásban Kishidasig nagyrészt erdõben haladunk, egy helyen balról hatalmas piros almakupac díszíti a tájat. Az utolsó pont után betonút, majd kisebb dzsindzsa következik, végül Bonyhádot támadjuk déli irányból. A célban ezúttal elmarad a nagy nyüzsi, részben mert a végén indultunk és részben azért mert idén kevesebben jöttek, a túra elõtti idõjárás miatt. Még jó félórát beszélgetünk a rendezõkkel és a most már 15x-ös teljesítõ Hegével, aztán elballagunk haza Pécsre.
Szolgáltatás: Ha jól számoltam a célig 3 helyen volt etetõpont szalámis szendviccsel. Itató pont ezeken felül még két helyen volt, de lehet hogy több. A célban pedig házi lekvár (kétfajta) és az italok mellett, szalámis, zsíros kenyér. Még borral is kínáltak, de nem éltem vele.
Meglepõdve tapasztaltam, hogy errõl a remek, nagy hagyományokkal rendelkezõ túráról még senki nem írt soha, legalábbis ide, ezért úgy döntöttem pótolom ezt a hiányosságot.
Jubileumi rendezvény ez, hiszen 1984 óta zsinórban 25. alkalommal került megrendezésre. Én még azon szerencsések közé tartozom, akik a régi nyugat-mecseki útvonalon is teljesíthették a túrát. 1984-tõl 1992-ig a Nyugat-Mecsekben, 1993-tól napjainkig a Kelet-Mecsekben került megrendezésre a túra. Volt már pécsváradi rajt helyszín is, de az utóbbi években a túra Zobákpusztáról indul. Az eltelt sok év alatt, voltam sárban, esõben, melegben vagy éppen kicsit hûvösebb idõben, de ma igazi nyár eleji, ideális körülmények adódtak.
Remek ötlet a kétévenkénti útvonal módosítás. A tavaly-tavalyelõtti útvonal is nagyon ötletes volt, de az idei a helyiek számára is számos csemegét tartalmazott. Ilyen volt például a Mária- kápolna felé vezetõ út, a nemrég elkészült Szép Ilonka kilátó, Váralja után a sárga kereszt, zöld kereszt, sárga kör, zöld háromszög útvonal, valamint a Szászvártól Vörösfenyõ-kulcsosházig húzódó Ól-völgy.
A zöld kereszt önmagában is megér egy misét. Mázától-Dombay-tóig észak-dél irányba húzódó turistaút, az egyik legváltozatosabb a Mecsekben. Szinte csak meredek kaptatókból és lejtõkbõl áll. A mai túrán Réka-völgytõl - Óbányáig tapasztalhatta ezt meg mindenki.
Külön említésre méltó a sokak által ismert Óbányai-völgy, mely a Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúra baranyai szakaszának egyik legszebb gyöngyszeme.
A túra utolsó harmadában a Sin-gödörben szinte végig a patakban vezetett az út, így téve örökre emlékezetessé a mecseki kirándulást a nem helyiek számára, de nekünk is jó néhány kellemes percet okozott.
A Kelet-Mecsek gazdag forrás „termésébõl” számosat érintettünk a mai nap folyamán.
A természeti szépségek mellett, rengeteg ismerõssel, baráttal találkoztam, így a pontokon a szokásosnál jóval több idõt töltöttem el.
A rendezés a megszokott magas színvonalú volt. Az elsõ osztályú útvonaltervezésrõl már volt szó. Számos ponton (Kisújbánya, Óbánya, Szép Ilonka kilátó) „hazai” gyártású finomságokkal várták a szervezõk a túrázókat, de a Mecsekfû tea is ütõs volt Vörösfenyõ-kulcsosháznál. Aki igényelte, az a célban vadpörköltet is ehetett. E mellett azonban volt nutellás, lekváros, zsíros, vajas kenyér is, uborkával, savanyúsággal, retekkel.
A hagyományos távok mellett idén egy Mecsek 0 elnevezésû jubileumi táv is helyet kapott. Ez a zobákpusztai tábor területén vezetett. A 400 méteres távolság legyûrése után (félúton még járt egy csokoládé az egyik EP.-nál) külön díjazásban részesült mindenki.
A mai nap egyetlen negatívuma, a sajnos mostanában egyre rendszeresebbé váló környezetromboló, agresszív terepmotorosok megjelenése volt a tájvédelmi körzetben. Csak remélni tudom, hogy a hatóság erõteljesebb fellépése visszaszorítja ezt a nemkívánatos jelenséget.
Köszönet a rendezõknek és a túratársaknak ezért a szép napért!
A túra képei a www.fotoalbum.hungarotel.hu/pesza91 oldalon tekinthetõek meg.
Reggel 6.51-kor begördülünk az abaligeti barlangnál található parkolóba. Hely még bõséggel akad, mondhatni teljesen üres a parkoló, így sok probléma nem adódik a járgány elhelyezésével. Csabának már két hete javasoltam, hogy duplázzunk, azaz csináljuk meg elõször a tízet, majd utána a 30-as távot is. Ellenvetés nem volt ez
ügyben.
A várakozásoknak megfelelõen ekkor még igen kevesen tartózkodnak a rajt objektumban, így miután mgrubertõl átveszem a rendkívül impozáns oklevelet és kupát, mely a Dél-dunántúli Teljesítménytúrázó Kupa ezüst fokozatának teljesítéséért járt, nekilátunk kitölteni a nevezési lapot.
Négyen jöttünk a mai túrára az egyesületbõl. Dóra és Ági a 30-on indul, míg mi ketten Átol Csabival, elõször a fentebb már említett 10-et célozzuk meg. A terv szerint 7.15-kor indulunk neki a tó mellett a kék kereszt jelzésen, mely csakhamar elválik a 20-as és a 30-as résztávtól. A terv az, hogy 9-ig visszaérjünk a rajt-cél helyre. Ehhez bõven elég a 6-os tempó, így nem kell nagyon sietni. Az már a túra elején megállapítást nyert, hogy a tél még nem húzta be vaskarmait, hiszen igen csak döngettek a mínuszok, amelyet még csak rontott a most még kevésbé, de késõbb egyre jobban feltámadó szél.
A mûúton való átkelés után annyira belendülünk, hogy simán továbbmegyünk a sárga körön nagyjából 200 méter pluszt rátéve a túra elsõ szakaszára. Valószínûleg ez a tudatalatti jelzése volt, mert errõl a szakaszról gyönyörûen látható a reggeli fényben pompázó Pécsi-tó. Az út végén gyors korrigálást végzünk, amikor látjuk szembejönni Dombimedvét, akivel a múlt héten is összetalálkoztunk a Margitán. Innen együtt folytatjuk szinte végig.
Az elsõ pont Mecsekrákoson található, ahol nagyjából 3 percet tartózkodunk. Gyors nápolyi evés és adminisztráció után a sárgán folytatjuk a Sárkány kulcsosház felé. Az út elején az üdülõövezet házai találhatóak, melynek végén évekkel ezelõtt még gyorsítószakaszt kapott jutalmul a gyanútlan turista, egy igencsak barátságtalan „DánDog” formájában. A 96-os Mecsek Éjszakai szalagozása közben csodával határos módon úsztuk meg fognyomok nélkül barátommal. Szerencsére azóta konszolidálódott a helyzet és a tulaj nem térdigérõ kerítéssel „várja” az emberkéket. A kulcsosházhoz vezetõ úton még a Malom és egy kedves fenyõerdõ kap helyet, aztán pár száz méter és a száztizenkét méter hosszú nagyjából 15 fokos kapatón már sokkal barátságosabb kutyák mellett elhaladva jutunk a Sárkány kulcsosházhoz mai nap elõször, de nem utoljára. Mivel még korán van így a szolgáltatás még folyamatban van, de ez egyáltalán nem baj, hiszen még mindegyikünk maximálisan töltött energiával.
A folytatásban nincs más dolgunk, mint a rövid emelkedõ tetején jobbra fordulva, majd 400 métert megtéve balra be az erdõbe eljutni a Gubacsos kulcsosházig, hogy tovább folytatva a dombtetõn visszatekinthessünk egy panoráma kép erejéig.
Innen egyre több turistával találkozunk, akiket visszairányítunk az adekvát útra, attól függõen, hogy melyik távon indultak. Volt aki a kék négyzetet, volt aki a kék keresztet vétette el, de a korrekció még korán jött.
A rajt-célhoz közelítve egyre több baranyai és országos túrázóval találkozunk, akik közül néhányan közlik a „szomorú” hírt elfogyott a papír. Elõször nem értik miért vagyunk olyan nyugodtak, aztán felvilágosítom õket a tényállásról: nekünk már van. Egyébként legjobb tudomásom szerint a papírprobléma a rendezõk hibáján kívül állt elõ, ugyanis elfelejtették velük közölni, hogy nincs áram. Ráadásul sokkal többen jelentek meg a várthoz képest.
Amikor megközelítjük a célzónát, akkor látjuk csak igazán a helyzetet. Nem irigyeltem a rajtoltatókat. Mivel mi úgyis elõre leneveztünk a 30-ra, így most úgy döntünk a végére hagyjuk a díjazást, csak a „végpecsétet” intézzük el. Addig meg néhány ismerõssel folytatok eszmecserét, volumentpótlok valamint az itiner nélkülieknek diktálom az útvonalat. Szerencsére hoztam Mecsek térképet, így legalább egy ismerõsnek kölcsön tudom adni.
Mielõtt nekiindulnánk a 30-as távnak Csabi egyik nõ ismerõsét Katát is begyûjtjük.
Tehát újból ki az objektumból, de most nem a kék kereszten indulunk, hanem fel a kapatón, aztán irány Petõczpuszta, Víganvár, amely többek között a Dél-dunántúli Piros túra egyik állomáshelye is. A kék négyzetet elérve a Jakab-hegy felé vezetõ szárára csatlakozunk Ezen az útszakaszon esõ esetén egész tekintélyes dagonya tud kialakulni, most fagyott a talaj, könnyebb a vágatokban haladni. Nemsokára elérünk egy keresztezõdést, ahonnét laza kapató következik. Mivel Katának ez az elsõ túrája, így most visszaveszünk a tempóból és szép kényelmesre váltunk. Az emelkedõ csakhamar megszûnik, és jobbra kijutunk az erdészeti mûútra. Az erdõirtás miatt innen már megfigyelhetõ a Zselic dél-keleti része is.
Petõcz: pecsét, nápolyi, fénykép és néhány ismerõs fehérvári túrázóval való találkozás.
Ezután néhány km-t a szerencsére nem túl forgalmas erdészeti mûúton teszünk meg , több részletben 50-80 embert utolérve. Útközben ismét akad egy-két szép kilátási lehetõséget nyújtó hely, aztán jobbra fel a Pálos-kút felé. A tetõn szinte Komlóig ellátni. A szél közben egyre nagyobb erõre kap, de a java még odébb van.
Mivel Kata még nem járt a Zsongor-kõnél, így teszünk egy pár százméteres kitérõt, no meg persze akkor már mi is szemrevételezzük többek között Cserkút és Kõvágószõlõs környékét. Innen pár száz méterre lelhetõ fel a „Jakab-hegy központja”: a Pálos romok, valamint az esõház a kilátótoronnyal. A pontõr attis, aki mára már kiheverte a múlt heti Margita és Börzsöny Éjszakai fáradalmait. Most sincs könnyû dolga, egyrészt elég nyílt helyen van és már az elõbb sem kimondottan szélcsendes idõnk volt, másrészt hideg is van. Menekülünk is be a védelmet adó fák közé.
Kicsit tömörül a mezõny, egészen a Vörös-hegy tetejéig, ahol a 20-as és a 30-as táv búcsút int egymástól. Elõtte még azonban áthaladunk a Patacsi mezõn - ahonnan egy karnyújtásnyira van a sokak által ismert és kedvelt Teca Mama Kisvendéglõje -, valamint egy laza kapatón, melyrõl jobbra szép kilátás nyílik a Szunyolára. A 20-as táv a valamikori Cinke-tanya helyére emelt emlékkõ felé visz, mi viszont Remete-rétre vesszük az irányt, melyet egy köves lejtõn érünk el. Itt ásványvíz és narancsos üdítõ többek között a választék.
A folytatásban továbbra is a Roki kék sávján haladunk a most már állandósuló és egyre nagyobb intenzitással lecsapó széllöketek közepette. Jó 20 perc múlva jobb kanyart véve a Füleki emlékmû mellett elhaladva már meg is pillantjuk a Büdös-kúti kulcsosházat, ahol Rudi bácsi mint mindig most is kedvesen fogad minket. A pontõr pedig nem más mint mgruber. Itt tejkaramellet kapunk, amit villámgyorsan fogyasztok el, tekintve, hogy 3 perc meztelenkedés után lefagyott az ujjam. A kesztyû visszahelyezése után az enyhe emelkedõ közepén, aztán újra sikerül megmozdítanom.
A kékrõl letérve egy darabon a sárga sávra térünk át, majd az ugyanolyan színû négyzetre. A letérés elõtt néhány túratársunkat pillantom meg 300 méterre tovább a sárgán. Mivel a füttyöm olyan vérszegénynek bizonyult, hogy a tõlem két méterre álló Csabi se hallotta meg, váltottam a fonéma szerû hangjelzésre. Nos remélhetõleg meghallották, ha nem, akkor újabb bejegyzés kerülhet a Mecsek Turistája igazolófüzetbe Vágotpuszta vonatkozásában. Onnan egyébként szintén lehetséges Bános megközelítése.
A következõ állomás Lóri kulcsosház érintésével Bános. Lóri után 4-500 méterre tanácsos a sárga négyzetrõl jobbra váltani (hiszen az bevisz Nagy-Kõ-oldalba), de mivel jelzés az itt nincsen, így ezt elég sokan sajnos megsínylették. A kapató után a gerincen már akad egy-két sárga sáv jel, amin hamar Bánosra érünk, ahol a széltõl és az átmeneti hóvihartól védett autóban tartózkodnak a pontõrök. Mi sem sokat szöszmötölünk, hanem hamar balra át, 200 méter, jobbra át. A következõ szakaszon aztán vagy 15-20 ember jön szembe a fentebb már említett probléma következtében.
A hóvihar amilyen gyorsan jött, úgy megy is és Nagy-Kõ-oldal széltõl védett vájatában haladva sokkal kényelmesebben érezzük magunkat. Közben már Dombimedve is újra velünk van, akivel együtt megyünk ismét a Sárkány kulcsosházig, miközben elhaladunk az orfûi focipálya mellett, ahol még közel 10 éve sikerült 1-2 idényt végigjátszanom, de meg kell mondjam, hogy a túrázás sokkal kulturáltabb és pihentetõbb sportág.
Mecsekrákostól a reggeli 10-es útvonala megegyezik a mostaniéval, így nagy meglepetések nem érnek útközben. A házban most már elkészült a tea, a zsíroskenyerek stb. Szomorúan hallom, hogy a ház jövõje bizonytalanná vált, de azért reménykedem, hogy az ügy megoldódik. Közben utolérjük a kaposvári különítményt, Benda Laciékat is, akik már jóízûen falatoznak. Nagyjából 25 percet töltünk a kulcsosházban. Kifele menet Csipai Gyuriékkal futunk össze, aztán következik a Gubacsos a sárga sávon, majd a lemenet a végén, végül a cél 15.55-kor.
A lányok már türelmetlenül várnak minket, de még ki kell bírniuk egy ideig, hiszen hátravan az adminisztráció. A kistávra a kitûzõ most elfogyott, tekintettel az igen magas részvételre, de majd úgyis pótolják. Viszont kész a Baranya Teljesítménytúrázója arany kupám így most egy füst alatt begyûjtöm az összeset. Hasonlóan mgruberéhez ez is nagyon igényes. Mivel az almáspite nagyon bejött, kénytelen vagyok lejmolni még egyet, aztán néhány fotó elkészítése után indulunk haza Pécsre.
Leszámítva a néhol hideg, kellemetlen szelet egy újabb szép nap áll mögöttünk. Az idei télen már volt rendesen hó, hideg is, úgyhogy ami engem illet már nagyon várom a tavaszt, benne többek között a Mátrabérccel és a Kinizsivel. De addig is mindenkinek sok kellemes természetben töltött percet kívánok!
Patakátkelések a Cuha-völgyön. Elég jól megúsztam az elsõ kettõt, aztán utána már nem vittem el szárazon :), így ezt követõen már mindegy volt és átfutottam a vizen, néhány embernek kellemes perceket okozva.
Hangulatos volt a sok kurfli a völgyben, aztán jól esett a kaptató is Kõpince-forrástól a Zörög-tetõig.
A Cseszneki-várat jó pár szögbõl megtekinthettük, majd a Várkert sörözõben teázgattunk. (volt hami is, de én most a saját sajtomat választottam)
Gézaházán a Mikulás és segédje nagyon jóindulatú volt velem, mert a kiválasztott énekdarabbal csak két apró problémám akadt: nem tudtam a szöveget, és a dallamra se nagyon emlékeztem:) Ennek ellenére megkaptam a csoki mikulást na meg egy marékkal a szaloncukorból is nyomtak a kezembe.
Az Ördög-árok különösen élvezetes volt, bár most a Gizella-átjáró több gondot okozott mint legutóbb. Hiába csizmába más átkelni itt. Azért sikerült megoldani a feladatot.
Az idei mázlikeretem viszont elfogyott és sikerült két pontozható mutatványt elõadnom Á. Csabi legnagyobb örömére, még a fotómasinám is elgurult ötméterre, így a jókedv ismét garantált lett. (Csak azt nem értem hogy sikerült a hátamról átfordulnom hasra aztán vissza.)
Gézaházán mégegyszer megcsodáltuk a krampusz farkát, aztán a tetõ felé vettük az irányt, ahol találtam egy mikulás sapkát, amelyet átmenetileg használatba vettem, (természetesen leadtam a célban).
A Gesztenyésnél is jókedvû, kedves pontõrökkel találkoztunk, majd folytattuk az enyhe dagonyászásunkat, hogy újra visszatérhessünk a Cuha-völgy, ma még nem látott részébe. Itt egy kicsit rátettünk a tempóra, hogy még világosba beérjünk. Szerencsére sikerült is.
A célban csakúgy mint a rajtban sok ismerõssel, baráttal találkoztunk, így viszonylag gyorsan elcsevegetük az idõt.
Külön öröm volt számomra, hogy sokan, több egyesületbõl is itt voltunk Baranyából.
A rendezõknek külön köszönet a színvonalas és kedves rendezésért!
Készültek képek is. Na nem olyan sok csak 233 :), amelyek a www.fotoalbum.hungarotel.hu/pesza91-15 oldalon megtalálhatóak.
) illetve Scorpio travel. Utóbbit választottam oda-vissza. 
. Hosszú-hegyig gyors gyaloglat (gygy), kis futás Pilis lábáig, innen ismét gygy, majd Öreg-kõ után egyre több futás, ami meglepõen jól esett.