Túrabeszámolók


Éger-völgy 40/20/10

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2017
OttorinoTúra éve: 20172017.10.26 13:20:42
megnéz Ottorino összes beszámolója

 2017.10.23. Éger-völgy túrák

Az ünnepélyes szabadtéri kormányrendezvényeket lefújták, de ezt a rendezvényt nem tudta elfújni a szél.


  40-es TÁV BEJÁRÁSA, PONTŐRKÖDÉS A BABÁS SZERKÖVEKNÉL ÉS A 20-as TÁV SÖPRÉSE.



Tegnap, vasárnap egy kis csapattal bejártuk és szalagoztuk a 40-es távot. Csodaszép kiránduló idő volt, pólóban lehetett nyomni, egészen addig, amíg megközelítettük Hetvehelyt, mert akkor feltámadt a szél, sötét felhőket hozott, amelyekből egyre szaporábban kezdett hullani az eső. Hetvehelytől a [K3] jelzésen "csak" a [K4] kereszteződésig kellett bejárni az útvonalat, mert reggel ott kezdtünk, mivel ahhoz az útponthoz esik legközelebb a szállásunk, ami kb. 2 kilométerre van onnan. Lényeg az, hogy a hátralevő út elég hosszú volt ahhoz, hogy alsónadrágig ázzak, mert csak egy könnyebb esődzsekit tettem be a hátiba. Elhittem az előrejelzést, ami kb. 6 órától mondott esőt, azt is csak csapadéknyomokban, vagy max 2 mm-ben határozta meg. Azt reméltem, hogy éjszaka jól kiesi magát, és hajnalra már tényleg csak a permetező eső marad. Hát, nem így történt. Éjjel, amikor felébredtem még mindig dobolt az eső, a fák árnyéka táncolt a plafonon. Kora hajnalban kellett felkelni, hogy 5-re a Teca mama vendéglőjéhez autózhassunk, mert 7-kor már készen kell állnunk a túrázók fogadásra az 1. ellenőrzőponton, a Babás szerköveknél, és az rohadt messze, és magasan is van. Tavaly, ahogy kinyitottam a pontot, három perc múlva már jött is az első futó. Nem tudok futókkal versenyezni, de nem is akarok, és a pontra menet előkotorni a bélyegzőt az bosszantó lenne. Az is bosszantó, hogy a hétalvók miatt késve érkezünk a Tecához. Nem várok utasításra, nem várok a pontőr társaimra, csak az lebeg előttem, hogy 7-re ki tudjam nyitni a pontot. Szakadó esőben indulok az általunk tegnap kiaggatott szalagok nyomán, a fákat tépkedi a szél. Még a Tecában mondta Geri, hogy majrézik, hogy egy fa rá fog dőlni. Ez bizony mindannyiunknak benne van a pakliban. Szél által letépett szalagot látok a murvás úton, ezzel most nem tudok törődni. A kis tavat balkéz felől mellőzöm. Elérem a tűzrakó, pihenőhelyet a három budit a másik oldalon, majd a [Z-] jelzésre világítok. Az Éger-patakon kell átkelni, ami szilajul csobog, de köveken sikerül vízbelépés nélkül átkelni. Csodálkozom, hogy ennyi esőzés után sem lépett ki a medréből. Megkezdődik az emelkedés az Éger-tető felé. Jó, hogy tegnap a szalagozás-bejárás során felelevenítettem az útvonalat, és így most nem kell kutatni a helyes irányt. Egy éles kanyarban friss [Z-] jelzés van, ez megóv attól, hogy egyenesen bemenjek a tornapályára, mint egyszer régebben, amikor gyérebb és fakóbb volt a jelzés. Ami nappal játszi könnyedséggel észrevehető, az éjszakai sötétségben már nem annyira egyértelmű. Igen, itt balra ki kell mászni az útból, nehogy a Mohosi-kiskúthoz menjek le. Ezt is kellően kiszalagoztuk, de a szél az ágak mögé fújta a szalagokat, nehéz észrevenni. Az emelkedő után a kis nádas mellett megyek el, ami tegnap még csont száraz volt, és most, a sok eső ellenére is éppen, hogy csak nedves. Ezek szerint nagyon szomjas volt a föld. Már itt van az Éger-tető rétje a kilátóval, a szélén rögtön jobbra fordulok és egy hosszabb egyenes, köves útra térek ahol nem kell pocsolyákat kerülgetni. Ám amikor egy sorompónál élesen jobbra kell fordulni olyan sármedencék állják az utamat, amelyek a szegélyező cserjék tövéig érnek, és csak technikás bothasználattal kerülhetők ki. Hosszan a [Z-] jelen kell menni, de még így, a sokadik alkalommal is félek, nehogy elmulasszam az áttérést a [P3]-re a megfelelő kereszteződésben, mert akkor egyszer csak fenn találom magam a Jakab-hegyen. Egy hosszabb szalag nélküli emelkedőn el is bizonytalanodok, hogy nem böktem-e el a direkciót, de meglátom azt a két fát, amelyek egymástól nem messze dőltek az útra; ezekre tegnapról emlékszem. Szegény embert a görcs is húzza, rám tör a harctéri idegesség. Egy darabig ellenállok a természet kényszerítésének, de mielőtt még egy óvatlan pillanatban kikönyökölne a barna maci, félre állok, illetve guggolok egy bekötő útra, és megnyitom ketrece ajtaját. A kézmosás nem probléma, a szakadó eső még az alvázmosást is elvégzi. A nem várt fogyás által megkönnyebbülten megyek tovább, bár aggaszt, hogy ez az intermezzo nagyban csökkentette az esélyemet arra, hogy időben ki tudjam nyitni a pontot. Nincs mit tenni, a körülmények adottak, megyek, ahogy tudok, aztán meglátjuk, hogy mi lesz. Megnyugszom kissé, amikor elérem azt a kereszteződést, ahol le kell térni a [Z-] jelzésről a [P3] kedvéért; ez is megvan. Kicsit odébb a jelzés kiemelkedik a szélesebb útból, itt megóvták a behívó szalagokat a bokrok. Ez is egy sarkalatos eltévedési pont. Hosszú kígyózás következik a hegyoldalban a panoráma ösvényen. Általában a bevágások alakította éles kanyarokba csúsztak le a kidőlt fák. Voltak, amelyekből egy darabot kifűrészelve tették szabaddá az ösvényt, de többnél át kell bújni alatta, vagy át kell mászni rajta. Jó időben, és nem ilyen korán elindulva ez egy valóban szép út, a fák lombjai közül fel-feltáruló panorámával. Most azonban be kell kapcsolni a pofára-esést-gátló-radart. Már erőteljesen világosodik, amikor a [K3] keresztezi az utamat. Innen már nincs messze az az enyhe emelkedő, ami a [K+] kiágazásánál levő Babás szerkövekhez vezet. A legnagyobb kőhöz megyek, ami hajló alakjánál fogva mérsékelt védelmet nyújt az eső ellen. Egy szárazabb helyre teszem le a hátizsákot, és kiszedem belőle a pontőr cuccot. Csak a bóját akasztom ki a lenn álló infotáblára, a molinót elő se veszem, mert jobb esetben csak ronggyá ázna, rosszabb esetben pedig lefújná Kővágószőlősre az erős szél. Hét óra tizenhárom perc. Késtem a pontnyitással az említett hátráltató tényezők miatt, de hál'istennek a túrázók nem jönnek még. Pólóra vetkőzök, mert csak most veszem fel a két pulóvert, amit magammal hoztam. Legkülső réteg lesz az esőkabátom. Sapkát veszek föl, ráhúzom a kapucnit, és bekucorodok a szerkő egyik bemélyedésébe az ixelő lappal, a bélyegzővel és a bélyegzőpárnával. Jöhetnek a túrázók. Félnyolc előtt megérkezik a két leggyorsabb. Látják, hogy milyen csöves helyzetben vagyok, és miközben pecsételek nekik, sajnálatukat fejezik ki, és amilyen gyorsan jöttek, úgy mennek tovább. Való igaz, nagyon huzatos a kéglim, és még be is ázik. Nemsokára megérkezik Oláh Géza és Ági, akik a pontőrséget erősítik. Rájuk vár a feladat, hogy a túrázók áthaladása után visszainduljanak a rajtba, és útközben leszedjék a szalagokat. Eredetileg a 40-et kellett volna söpörniük, de a másik ide akkreditált pontőr, András bácsi gyengélkedése miatt ők jöttek fel elvégezni az ő feladatát, és csak holnap szedik le a 40-es táv szalagjait, legalább addigra megjavul az idő. A kialakult sárban az se lesz egy könnyű meló. A két első túrázó után viszonylag sokat várunk a következőre, aki nem megy rögtön tovább, hanem kiáll a legkülső szerkőhöz megcsodálni Kővágószőlős panorámáját. Tény, hogy jó időben ez a legszebb pontja a túrának, tavaly még napoztunk is a sziklákon a rengeteg harlekin katicát lepöckölgetve a ruháinkról. Most azonban a szél felvágja a kiakasztott bóját az info-tábla tetejére. Már teljesen elgémberedtem, a lábaim nagyujjai a lefagyás határán vannak a vizes cipőkben. Lassan felkászálódok és lemegyek megigazítani a bóját. Amint visszamegyek a kuckómba Dienes Áron és Jaskó Veronika érkeznek. Áron elmondása szerint már tegnap kezdte a szarrá ázást, ma csak folytatja. Veronika jót derül a komfort nélküli garzonomon, majd kölcsönös jókívánságok után elbúcsúzunk. Hiába van rajtam póló, széldzseki, két pulcsi, viharkabát, mégis reszketek. Nem baj, mert legalább ültő helyemben is mozgok. Megint jönnek. Lazán szelfiznek a panoráma előtti szerkőnél, majd amikor feljönnek a bélyegzésért elmondják, hogy több szalagot láttak leesve, és véletlenül tovább mentek a [Z-] jelzésen, amitől én is féltem hajnalban. Fő, hogy végül idetaláltak. "Helyi erő" Átol mester érkezik túratársával. Neki nem illenék kihagyni ezt a túrát ilyen cudar időben sem, lévén pécsi lakos. Lassan elfogynak a negyvenesek, tizenpáran haladtak itt át, negatív rekord gyanús lesz a rendezvény. Lassan szállingózni kezdenek a 20-asok, őket 8-kor kezdték rajtoltatni. Kevés kihagyással jönnek szépen egymás után, aztán sokáig senki. Felhívom Tarnai Mátét a rajtban, megérdeklődöm az utolsó induló rajtszámát. Félkilenckor indult utoljára egy pár fős csapat, és már féltizenegy múlt. Már itt kéne lenniük. Mindegy. Leszedem a bóját, és Oláhék leindulnak a pontőr-cuccal; majd ahol találkoznak az utolsó indulókkal, ott adnak nekik bélyegzést. Mialatt visszavetkőzök túrázónak és szerelvényt igazítok, megérkezik a kis csapat. Megkérdezem, hogy találkoztak-e a pontőrökkel, és kaptak-e pecsételést. Igenlő válaszuk hallatán várok egy kicsit, míg elmennek, mert én söpröm a 20-as távot, és nem akarok a nyakukba lihegni. A 20-asok sem voltak többen a 40-eseknél, összesen még 30-an sem voltak. Lassan indulok neki, mert lerozsdásodtam. A következőkben több kidőlt faakadályt kell leküzdeni. Van ahol még tegnap a száraz időben is nehezen úsztuk meg elcsúszás nélkül, most még óvatosabbnak kell lenni. A szalagokat zsebre gyűröm. Egy teremtett lélekkel sem találkozok, a túrázók elvonulása után teljesen kihalt a táj. A kidőlt fás szakasz után örülök amikor meglátom a [K4] jelzést. Ez egy szélesebb, emelkedős út, nyugiban kapaszkodok fölfelé, és szedem a szalagokat. Hosszú lejtőbe csap át az út, aminek a végén ott a Petőczpusztához vezető műút. A kereszteződésben a szalagokon kívül a távok szétválását jelző laminált táblákat is le kell szedni. Némelyikhez nehéz hozzáférni, mert tegnap jobb híján tüskés ágakra akasztottuk azokat. Elsétálok a pici kápolnához, ahol Földi Roland pontőrködik. A kocsi hátsó ajtaján beadom a leszedett cuccokat. Alig akarja elhinni, hogy már nincs több túrázó, és már be lehet zárni a pontot. Visszamegyek a kereszteződésbe, ahol az imént szedtem le a táblákat, és nekivágok a szerpentinező hosszú műútnak, ami a következő pontra visz. Rögtön az elején szembe fúj a szél, rám veri az esőt. Hiába a viharkabát, szó szerint tökig elázok. Szebb időben nem ilyen hosszú ez az út, de most nem akar véget érni. Tömöm a zsebem a szalagokkal. Emelkedik a széles út aszfaltja, nemsokára meglátom a Petőcz akna bekerített területét. Mielőtt a pontra mennék leszedem a 20-asok laminált tábláját, majd a pontra menet leszedem a szalagokat is. Kálmán Attilánál megint csak leadom a gyüjteményemet, két linzerkarikát eszek a felkínált sütiből. Érintőlegesen találkozik itt a 20-as és 40-es táv, pecsételés után pedig mindenki visszatér a saját útvonalára. Attilának persze már csak a 40-esekre lesz gondja. Búcsúzom, és visszamegyek arra a helyre, ahol a laminált táblát leszedtem a fáról, és tovább megyek egy pocsolyás, zsombékos völgyben. Ha ez lehetséges, még jobban beázik a cipőm. A hidegvizes lábmosás után felérek a [Z-] kereszteződésbe. Innen a Patacsi-mezőig nem szabad szalagot szedni, mert ez közös szakasz lesz a 40-esekkel, és ők még nem értek ide. A rövid [P-] / [Z-] jelezte turistaút után a [P-] marad egyedül. Egy meghökkentő jelenség mellett megyek el. Egy domboldalból vízesés formájában zúdul le a víz a mélyútba, amibe megyek. Tegnap a bejáráson még néztük az előttünk járó túratársakat, amint lépéseik nyomán kis porfelhők keletkeztek. Hamarosan Thold Tibi pontjára érek, a Fenyves-forrás közelébe. Ez is szabadtéri pont, mint az enyém volt, de Tibi egy ponyvatetővel lakályossá tette. A ponyva alá még a túra molinóját is kifeszítette. Nagyon tüchtig. Amíg beszélgetek vele, megérkezik Dienes Áron Jaskó veronikával. Megdicsérem őket, hogy milyen gyorsan ideértek, és nincsenek is tulságosan leharcolva. Jön egy másik túrázó is, akihez szintén volt ma már szerencsém a Babásnál. Én is tovább indulok, mert szeretném már lekerekíteni a terepi tartózkodásomat. A [K-] jelzésen folytatom utamat a Patacsi-mező felé csúszkálva az agyagos úton. A pihenőbútoros, kisházas mezőn minden táv összefut. Meg kell nézni, hogy mit szedek le, és mit hagyok fönt. A 10-est, 20-ast kiszelektálom, csak a 40-esekre vonatkozó 1 db. lamináltat, és a megerősítő szalagját hagyom fent. Leindulok a [K+] jelzésen. Na, itt aztán csúszok lefelé a meredeken pedig még majdnem új a mély terepmintázat a cipőm talpán. Közben cseresznye helyett szalagokat szedegetek. Az Éger-patak ponton nekem háttal állnak a pontőrök. Széchenyi Geri és Gál Viktor úgy állnak ott, mint a pingvinek a jégtáblán. Észrevétlenül közelítem meg őket. Nem veszik jó néven az üvöltést, amit hallatok. Valahogy nincsenek a humoruknál. Nem csodálom. A harmadik pontőr Köck Roland, de most ő a soros melegedő a Tecában. Elköszönök és megyek a kirohadt lépcső felé, amin tegnap, száraz időben is csak óvakodva mentünk lefelé. Most a botokat keményen magam elé szúrva, majrézva araszolok lefelé, nehogy már a cél előtt essek pofára. A kis vízlépcsőn tegnap alig folydogált a víz, most bezzeg dübörögve hullik alá. A három budis, tűzrakóhelyes pihenőben most nem tartózkodik senki. Aki kijött a természetbe, az is inkább a Tecában issza a meleg teát. A kis tavat jobbkéz felől mellőzöm. Nem erre vezet a turistaút, de hivatalosan ezt az útvonalat jelöltük szalagokkal. Most nem látok egyet se, valaki leszedhette. Belépve a célba, az érkeztető asztalnál Máté muszlim imához hasonló meghajlásokkal üdvözöl, örül, hogy nem vitt el a förgeteg. Nekem is jólesik a köszöntés és az is jól esik, hogy idebent már nem esik. Jó kinézni a kirakatszerű ablakon. Még mindig tépkedi a fákat a szél, és rézsutosan esik az eső. Feladat teljesítve.

Ottorino


 

 
 
 Túra éve: 2015
OttorinoTúra éve: 20152015.11.06 10:06:00
megnéz Ottorino összes beszámolója

ÉGER-VÖLGY 2015; BEJÁRÁS, PONTÕRKÖDÉS


ELSÕ NAP, A 20-AS ÚTVONAL BEJÁRÁSA, 2015.10.21. SZERDA (Táv: 20.587 km; Szint: 780 m; Szintidõ: 7 óra)


8 óra tájban érkezünk a pécsi Éger-völgy bejáratához, a Teca Mama Kisvendéglõje elõtti parkolóba. A vendéglõ kirakatot idézõ ablakán át még nem látunk mozgást és a NYITVA tábla LED diódái sem világítanak, ezért a kerthelyiségben szedjük elõ a reggelinket a málháinkból. Falatozás közben a spontán érkezõ vendéglõ-névadót üdvözöljük, majd az éppen kinyitó intézménybe szagolunk be mintegy bemutatkozó látogatásként, az új bérlõ örömére. Csak a túrázás kellékeit vesszük ki Karcsi kombijából és négyfõs csapatunk, Ebola, Geri, Karcsi és csekélységem megkezdjük az Éger-völgy 20 útvonalának a bejárását. A [Z-] / [K+] jelzések mentén indulunk a kis mesterséges tó felé, aztán egy pihenõhely után nem sokkal, ott, ahol elhagy minket a [K+] balra fordulunk, és egy sikkes mozdulattal átlépjük az Éger-patakot. Egy hosszabb, de nem durva emelkedõ kezdõdik. Levetem a kabátomat, mielõtt még beleizzadnék. A második hajtûkanyarban véletlenül sem megyünk be a tornapályára, bármennyire is ezt sugallja az út vonalvezetése. Egy nagy, az órajárással ellentétes irányú félkört írunk le, mire felérünk az Éger-tetõ füves tisztására, ahol képek készülnek a fakilátó elõtt, a játszótéri alkalmatosságoknál. Akik nyári futócipõben vannak, azok morognak a dús, harmatos fû jóvoltából történõ alsó mosás miatt. Zsigerbõl egy kis jelzetlen ösvényen hagyjuk el a tisztást, de pár lépés után rájövünk, hogy vissza kell menni, mert igaz, hogy vizes a fû, de a [Z-] jel bizony a tisztás másik végében folytatódik. Néhol az út teljes szélességét agyagos pocsolya foglalja el, de kezelhetõ a probléma. Hosszabb kanyargósat megyünk, mire a jelzés útirányunk megtartásával [P3] lesz. Ebben a keresztezõdésben elfér majd egy-két szalag, hogy ne a már "megszokott" [Z-]-t kövesse a túrázó, hanem szeme ezután a [P3]-et keresse, de ez már a holnap szalagozó Moiwáék munkáját szaporítja majd. Innentõl a hegyoldalban kanyargunk, a fák közt néha lelátunk Cserkút házaira. Napos idõben még szebb panorámában gyönyörködhetnénk, de most sajnos nem süt a Nap, sõt úgy látszik, hogy a hegynek ez az oldala huzatosabb, mert a nem túl erõs, de annál hidegebb szél arra kényszerít, hogy visszavegyem a kabátomat. A hegyi keskeny ösvényre több helyen fák dõltek. Legtöbbnek a törzsébõl már kivágták az ösvény szélességének megfelelõ szeletet, de a frissebben kidõltek alatt, vagy fölött muszáj átmászni. Néhol már látni a Babás Szerkövek anyagából való képzõdményeket, de ezek ahhoz túl kicsik, és távol vannak a többitõl, hogy a neves csoporthoz tartozzanak. Mélyutat keresztez az ösvényünk. A mélyút könnyen eltérítheti a túrázókat, de a túra napján itt is lógni fog a piros-fehér sávos szalag. Nemsokára a Cserkútról feljövõ, és Hetvehelyre tartó [K3] ösvényt keresztezzük, innen már nincs messze a 40-es és a 20-as táv elsõ ellenõrzõpontja.


Babás Szerkövek (ÉV40, 20) Megállunk egy kis fotózásra. A szobortalapzatként álló szerkõ hátterét, Kõvágószõlõs pazar panorámáját, laza ködfátyol tompítja. Karcsi nem hagyja magát lebeszélni, felmászik szobornak. Amire mindenki, több beállításban lefényképezi, majdnem tényleg szoborrá mered a kellemetlenül hûvös szélben. Néhány lépéssel arrébb, az ösvény belsõ oldalán egy nagyobb szerkõ-együttes menedéket nyújthat a mindenkori pontõröknek szeles, esõs idõben. Nagy valószínûséggel erre nem lesz szükség az idei rendezvényen. Tovább megyünk a [P3] ösvényen a sziklás hegyoldalban. Enyhe hullámvasút és az õszi erdõ színesítik utunkat. Könnyû a tájékozódás. Ameddig tart a [P3], addig hozzá kell igazodni. Egy [P4] keresztezõdésben hal el, ahol irányunkat megtartva a [P4] jobbos ágán folytatjuk. Egy enyhén emelkedõ mélyút oldalában még mindig ott áll az a fa, amelyet a 2010-es, elsõ ittlétem alkalmával fényképeztem le. Az rajta a különleges, hogy a mélyút oldalából kiálló gyökérzetével azóta is rendületlenül fogva tart egy nagy követ. Hamar leérünk a [P-] jelezte mûútra, amelyre a következõ pontról visszajõve kell majd rátérnünk. Természetesen "csontig" bejárjuk az útvonalat, elmegyünk egészen a kápolnáig.


Petõcz puszta, kápolna (ÉV40, 20) Fotózás után nem megyünk tovább a [P4]-en, mint ahogy a 40-esek fogják tenni holnapután, hanem hátraarcot hajtunk végre, és visszamegyünk a [P-] mûút keresztezõdéséhez és új irányunkhoz képest balra térünk rajta. Ez az út is hosszan kanyarog egy hegyoldalban, itt is lehet lélegzetelállító képeket készíteni. A hegy felõl [K-]/[K3] jelzések kötnek utunkba. Amikor vége a mûutazásnak, nem megyünk le rögtön a turistaútba váltott [P-]-on, hanem elõször elsétálunk a kerítéssel körülvett, cserjékkel körülültetett, valamikori Petõcz aknához, és megnézzük, hogy ott vagyok-e, de még nem vagyok ott, mert csak két nap múlva silbakolok ott Attilával. [K-]/[K3]


Petõcz akna (ÉV40, 20) Ez nem egy különleges hely, sok idõt nem is töltünk el itt, hanem sarkon fordulunk, és visszamegyünk az elhagyott [P-] leágazáshoz, és balra mi is leágazunk. Itt majd furfangosan kell kihelyezni az útbaigazító táblákat és a szalagokat, nehogy rögtön borítsanak le erre a túrázók, kihagyva a pontot. Kedélyesen társalogva megyünk tovább, nekünk már nem lesz számottevõ emelkedõnk, leszámítva a vakondtúrásokat. Csatlakozunk a Petõcz-pusztánál elhagyott 40-es útvonalhoz, amire egy bejövõ [Z-] jelzés emlékeztet; ezen jönnek majd fel az Orfû felé ágazó mûútról. A [Z-] azonban mindkét útvonalat hamar elhagyja; a jó öreg [P-] jelzésen baktatunk el a következõ pontig.


[P-]/[K-] keresztezõdés, Fenyves-forrás (ÉV40, 20) Itt rögtön át is váltunk a [K-] jelzésre, amin csupán csak a közeli Patacsi-mezõig megyünk. Egy elektronikus térkép még "ócska ház és pihenõhely" felirattal jelöli az itt található objektumokat, de örömmel jelentem, hogy ez már nem így van. A házikó újszerû állapotban, elõtte vadonatúj pihenõbútorokkal áll az úttól néhány méterre. Itt megint leakadunk a 40-es útvonalról és jobbra kanyarodunk a [K+] jelzésre, amin gyakorlatilag el- azaz lejutunk a kiindulópontunkra, csak útközben dokumentációs célból még lefényképezzük az összes táv utolsó ellenõrzõpontját.


[K+]/[P-] keresztezõdés, Éger-völgy (ÉV40, 20, 10) Az Éger-patakot követve megtekintjük a mini mesterséges vízesést, a kis, zavaros vizû tavat, és hipp-hopp már végeztünk is a 20-as táv bejárásával, mert visszaértünk a kocsihoz, a Teca Mama Kisvendéglõje elé...


 


MÁSODIK NAP: A 40-ES ÚTVONAL BEJÁRÁSA, 2015.10.22. CSÜTÖRTÖK (Táv: 45.486 km; Szint: 1295 m; Szintidõ: 11 óra)


András bácsival indulunk félnyolc tájban szintén a TMK elõl. A mai reggel is csípõs, de tisztább; a fák közt hegyesszögben beszûrõdõ fények fotózásra késztetnek. Az Éger-tetõre felérve már nem is tudok fényképezni, mert totál szembevakít a Nap. A babás szerkövekre ma viszont több megabájtot ellövök. Kellemetlen, de érdekes jelenségnek leszünk szenvedõ alanyai. A napsütéses hegyoldalból átérünk egy sûrûködös területre, mintha csak egy felhõbe gyalogoltunk volna bele. A reggeli napsütés azt sugallta, hogy ma egész nap szép idõ lesz. A Petõcz-puszta kápolnájának ajtajában lefényképezem András bácsit, aztán egy pár méteres kitérõt teszek az egykori IV-es légakna emlékköveihez. Az egyik kõ felirata: URÁNÉRCBÁNYÁSZAT IV.NY-I LÉGAKNA; PETÕC PUSZTA ÉPÍTÉS KEZDETE: 1964; AKNAMÉLYSÉG: 1090 m; BEZÁRÁS IDEJE: 2000. A másikon a felirat a következõ: URÁNÉRCBÁNYÁSZAT IV./A. LÉGAKNA; PETÕC PUSZTA; ÉPÍTÉS KEZDETE: 1981; AKNAMÉLYSÉG: 865 m; BEZÁRÁS IDEJE: 2000. (A köveken következetesen PETÕC a felirat, a hivatalos térképen pedig Petõcz, így cézével. Vajon melyik a helyes?) Tehát 2000-ben bezárták. Persze, közeledett az uniós belépés idõpontja, megkezdõdött a leépülés... Innen már azt az utat tapossuk, amit holnap csak a 40-es táv fogyasztói fognak. A [P4]-en levergõdünk a Sás-völgybe. Azért a vergõdés, mert a kanyargós lejárati utat lekvárrá nyomták az erdõben közlekedõ jármûvek. Amikor végre leérünk, az út közepén futó harmatos, füves sávval töröltetem a cipõmrõl menet közben a sarat. A völgy maga szép látványt nyújt a magasleses tisztásaival és a színesedõ fáival. De akármennyire is szép a látvány, mégis monoton a hosszas, síkban való gyaloglás. Elõször egy modern kulcsos ház jelzi, hogy haladtunk valamit, aztán egy tûzoltó emlékmû tûzcsapja vonja magára a figyelmet, majd egy panzió feltûnése ígéri, hogy nemsokára elérünk a fordító településre. Idõnként hátratekintgetek, mert Moiwáék szalagozzák ma a 40-es távot, és az a valószínû, hogy kb. Hetvehelynél érnek majd utol minket. Jó lenne, ha minél késõbb érnének utol, mert annyira nem tudunk loholni, hogy lépést tudnánk tartani velük, még ha közben szalagoznak is. Néhány kanyar után feltûnik az elsõ vasúti híd, ami alatt áthaladva érünk be Hetvehelyre. Innentõl a jelünk [K3]. Emlékezetemben a hídhoz közelebb volt a pont, mint a valóságban, ezért elõbb még elmegyünk egy középkori templom kapubéllete elõtt, és csak utána lesz látható majd srégen szembe a kocsma legújabbkori homlokzata.


Hetvehely, kocsma (ÉV40) A rendezvény napján itt kalóriát is pótolhatnak a résztvevõk parizeres szendvics és egyéb falatok képében (mértékletes italfogyasztás sem tiltott), mi azonban csak lefényképezzük a mûintézményt a felirat nélküli piros-fehér-kék P€psi cola reklámjával és a barna Nemzeti kohánybolt cégérével, majd továbbmegyünk a fõúton. Amerre járunk kutyaugatás kíséri lépteinket. A portákról minden tekintet ránk szegezõdik. Kis horgásztó mellett megyünk el, a víztükör nem fodrozódik, senki sem lógat. Persze, hétköznap van, a nagy teherautó-forgalom is erre emlékeztet, már alig várom, hogy megint erdõben legyünk. Jobbra kanyarodunk, hogy átmehessünk a második vasúti híd alatt, aztán egy keskeny mûút bevisz a Nyárasba. Kanyarokban fatörzsek vannak az út mellé, az útra merõlegesen lefektetve, az úthoz közelebbi végükön laminált A4-es felkiáltójel van sárga alapon. Beszélgetõ favágóktól érdeklõdik András bácsi, tõlük tudjuk meg, hogy múlt szombaton autóverseny volt itt. (Azóta sem szedték össze a rendezési cumót.) Késõbb a jó minõségû erdei mûút jobbra elkanyarodik, és a [K3] egy zúzalékköves alapig lekoptatott, valamikori mûútra visz. Sok esõ eshetett itt is az elmúlt napokban, mert állandóan halljuk az út mellett folydogáló patak csobogását. Olyan hosszan megyünk ezen az úton, hogy õszintén szólva már kezdem unni. Szépek a fák, meg a nyiladékok, de már kezd monoton lenni, és a néhai mûút is már inkább akadálypálya. Végre egy támpont! Jobban el tudom magam helyezni a térben, amikor a [K4] keresztezi az utunkat. - Most vagyunk kb. egyvonalban a Petõcz-pusztával - közlöm András bácsival. Egy hosszú ív után elérjük a Lenke-forrást, ekkor megállok, hogy a mohos útszegélyezõ kõkorlátra tegyem a hátizsákom, amíg levetem a dzsekim, mert nemsokára izzasztó emelkedõben lesz részünk. (Figyelitek az automatikus tárgyeseteket?) Párszáz méter után balra fordulunk, és átlépünk egy sáros szélû patakot, majd megkezdjük a dagonyázó emelkedést a találó nevû Ragadáson (-ban). 80-90 m szinttel tapossuk magunkat feljebb, és jobbra fordulunk a fonódó [K-] jelzésen. Már nem kell feljebb menni, de idefent meg az erdei jármûvek gyúrták szét az utat, ez akadályoz az elõrejutásban. Faltól falig lekvár van, alig ússzuk meg beázás nélkül. Így evickélünk, a végén egy lejtõvel, a volt Petõcz akna kerítéséhez.


Egykori Petõcz akna (ÉV40, 20) Ennek az a nevezetessége - amint azt a tegnapi 20-as bejárásnál említettem -, hogy holnap Attilával pont itt fogunk pontõrködni. Nem eseménytelenül, de errõl majd a megfelelõ fejezetben szólok. Most a 40-es táv útvonalához igazodva egy éles visszafordulással a [Z+] jelzésen megyünk tovább egy nehezen kikerülhetõ sármedence leküzdése után. András bácsi az út baloldalán egy takaros menedékházat fedez fel, amihez vadonatúj pihenõbútorzat is tartozik; mellette oszlop, mindenféle piktogramokkal. Itt a szabályokhoz igazodva, kulturáltan (nem csámcsogva, nem böfögve, no puki) el tudjuk fogyasztani a Hetvehelyen nem kapott kaját, majd tovább megyünk - többnyire lefelé - a Vásáros úton. A sok sár után kövessé válik az út, a végéhez közeledve már öklömnyi kövekre kell fokozottan odafigyelni a bokaficam elkerülése végett. Felfelé jön egy tag, két kutya szalad jóval elõtte. - Nem bántanak! - kiabál az ember. A kutyák úgy néznek ki, és úgy is viselkednek, hogy nem bántástól félünk, hanem attól, nehogy puszit adjanak. A lejtés miatt hamar leérünk a következõ pontra.


Orfûi mûút (ÉV40) Átszaladok az úton, hogy a pihenõasztal egyik résében két ötforintost rejtsek el üzenetként a holnap itt õrködõ Egonéknak. Gyönyörûen süt a délutáni nap. A kõvérfüvû zöld mezõt az Orfû felé tartó mûút szürke szalagja szeli ketté, a kék égen fehér felhõdunnák úsznak, a háttérben erdõsáv. Egy az egyben monitorra való háttérgiccs. Lefényképezem. A [Z-] jelzésen kell továbbmenni, amitõl kissé fo5ok, mert párszáz méteren keresztül a kanyargós, hegyi mûút lesz a pályánk, és rossz ómen, hogy a szalagkorlát itt-ott be van horpadva. Nem akarok fejfát, rajta takaros kis koszorúval az útszélen. Végül sikerül elkerülni a kanyarodó autók hûtõrácsait, az út túloldalán bemehetünk az erdõbe. Rövid, de tisztességes emelkedõvel kezdõdik a köves út. Direkt jólesik a sok lejtõ után. Késõbb pocsolyák és sáros szakaszok következnek, de mind kikerülhetõ, nem úgy, mint a Ragadás környékén. Holnapra valószínûleg még jobb lesz a helyzet, mert az állandóan érezhetõ szellõ szárítani fogja a terepet. Az emelkedõk vége felé jobbról megkapjuk a [P-] jelzést, amelyen a tegnapi 20-as bejárása alkalmával érkeztünk. Röviden a [P-]/[Z-] jelpáron megyünk tovább, aztán a [Z-] jobbra elhagy. Egy darabon szalagozás mentén megyünk, mert idõközben Attila kiszalagozta a 20-as táv útvonalát. Szintbeli gyaloglással érjük el a következõ pontot.


[K-]/[P-] keresztezõdés, Fenyves-forrás (ÉV40, 20) Elõre sietek a Patacsi-mezõig, és az elõtte álló asztalra téve az idõzített fényképezõgépet, felvételt csinálok magamról, amint a balra továbbmenõ [K-] jelezte útra mutatok, mert a tegnapi [K+]-al ellentétben, most erre ágazunk. Megmásszuk a Vörös-hegyet. Ez nem is annyira mászás, mint inkább folyamatos emelkedõ. Itt is látunk szalagokat, mert ez a 10-es táv útvonala is, és ezt tegnap Gábor szalagozta ki. A hetvehelyi lakosokon és a favágókon kívül nem láttunk teremtett lelket az útvonalon. Meglepõdök, amikor a Cserkesz kereszt környékén szembe jön egy négyfõs kiránduló társaság Nordic Walking botokkal. Errõl jut eszembe, hogy a 40-es távot szalagozó Moiwáék még mindig nem értek utol minket. Egy nyiladékhoz érünk, ahol beton oszlop-alapok sorozata mutatja, hogy itt valamikor villanyvezeték szállította az áramot. Lejtõsbe megy át az út, már hallani lentrõl a motorzajt. Beletelik még jó néhány percbe, míg leérünk a mûútra, keresztezzük azt, és felmegyünk a nagy alapterületû esõházhoz.


Remete-rét, esõház, (ÉV40, 10) Innen a [P-] jelzésen kell továbbmenni, de nagyon fontos, hogy az esõházhoz közelebb esõ ágon induljunk, mert 10 méterrel feljebb is van egy ág, de az rettenetesen elvisz a pécsi állatkerthez, sõt messzebb. Fatábla mutatja, hogy: Éger-völgy 4,5 km, de nekünk egy bõ kilivel több van még, mert a völgyön is végig kell menni a kisvendéglõig. Kellemesen lejtõs és kedvezõ talajú az ösvény, kényelmesen belekocogunk. Rövid ideig flaszteren ereszkedünk Mecsekszentkút völgye mellett. Apró temetõt mellõzünk; csupán néhány mohás, megdõlt sírkövû sír van benne. Egy harangláb mellett murvás útra ereszkedünk; a folyondárral benõtt kerítések mögött hétvégi házakat sejtünk. Egy trükkös, rámpa-szerû ösvény emel ki jobbra errõl az útról. Ezt jól ki kell szalagoznia Moiwáéknak, mert könnyen benézhetõ, és akkor a figyelmetlen túrázó olyan mélységekbe száll, hogy bedugul a füle. Az erdõben kanyargunk tovább, két kis fahídon is átkelünk. Az egyik mellett otthagyták az elõdjét, ami már enyhén szólva leszolgálta az idejét. Remélem nem várták meg, amíg leszakadt valaki alatt. Eddig párhuzamosan kanyarogtunk a fõúttal, most felmegyünk, és átlépjük a szalagkorlátját, majd a túloldalon kezdõdõ, töredezett, valamikor az uránbányához tartozó betonúton emelkedünk. Amikor jobbra, derékszögbe kanyarodik, akkor balra letér róla a [P-], és megint bevisz az erdõbe. Ide, a sarokra is elkél majd néhány szalag. Erõs lejtõ következik, ez egyenesen levisz a túra utolsó pontjára.


[P-]/[K+] keresztezõdés, Éger-völgy (ÉV40, 20, 10) András bácsi valahol lemaradt, de most már csak a célban fogom megvárni, mert olyan lehangolóan sötét van ebben az erdõben, mintha este lenne, pedig még csak most lesz. A Teca Mama kirakatában senki ismerõst nem látok, felhívom Moiwát. Reggel késõbb értek Pécsre a tervezettnél, ezért még csak most hagyták el a Remete-rétet. Ez azt jelenti, hogy kb. szûk egy órán belül lesznek itt. Addig András bácsival beülünk egy forró teára a vendéglõbe. Ránk fér, mert nagyon lehûlt a levegõ, és künn a padon pillanatok alatt megfagynánk. A várakozás perceiben a nagy laptévén egy lövöldözõs BrAngelina filmet nézünk. Arról szól, hogy csak akkor tudnak szeretkezni, ha elõtte egymásra lõnek egy kisebb háborúhoz elegendõ lõszert. Nudli!


HARMADIK NAP: PONTÕRKÖDÉS A VOLT PETÕCZ AKNÁNÁL, MAJD ONNAN SEGÉDSÖPRÛSKÖDÉS A 40-ES ÚTVONALON A CÉLIG, 2015.10.23. PÉNTEK


Attila kocsijával megyünk az egykori Petõcz aknánál levõ ellenõrzõpontunkra. Úgy indulunk, hogy pontnyitás elõtt megtudjunk még tenni néhány fontos elõkészületet. Ezt a pontot a 40-es és a 20-as táv érinti, mégpedig olyan speciális módon, hogy mindegyik a saját útját mintegy megszakítva jön be a pontra, és az igazolás beszerzése után visszatér a maga útvonalára. Na! Ez így egyszerûnek tûnik, de gondoskodni kell arról, hogy pl. a 20-asok ne rögtön folytassák útjukat a [P-]-on, hanem elõbb jöjjenek ide a [K-]/[K3] jelzésen hozzánk. Ez persze le van írva az itinerben, de ki olvassa el azt? Keresünk egy hosszú póznát, hogy a ráakasztott piros-fehér bóját már messzirõl, a mûútról lássák a 20-asok. Laminált A4-eseket is kirajzszögezünk, hogy nyilakkal, szöveggel tájékoztassuk a túrázókat a teendõjükrõl. Éppen egy ilyen táblával megyek a 20-as letérési pontjára, amikor nyitás elõtt 12 perccel megjelenik az elsõ futó. Tájékoztatom, hogy merre menjen Attilához a pecsétért, és hogy jöjjön vissza ide. Addig egy olyan fára helyezem az útjelzõt, amit az érkezõk még nem látnak, hanem csak a pontról visszatérve lesz számukra látható. A pontról közeledõ futótól kérdezem meg, hogy jól látja-e a táblát. Néhány perc múlva beesik még néhány 20-as futó, azután egy kis pauza következik. Egy hármast látok a mûút végén érkezni. Gyanúsan sokáig idõznek az általunk be nem látott területen. - Te, ezek tovább mentek! - mondom Attilának, és élesen fütyülni kezdek. A harmadik füttyre újra feltûnnek. Karlengetéssel hívom õket. Idekiabálnak, hogy mi van? Odakiabálom, hogy jöjjenek ide. Visszakérdeznek, hogy minek. Kezdem feladni, de azért még odakiabálom, hogy pecsétért. Erre megindulnak felénk. Huh! Ahogy közel érnek ironikusan megjegyzik, hogy jó helyre tettük a pontot. Én kérek elnézést, és elmagyarázom, hogy a 40-eseket is mi ellenõrizzük és a két útvonal itt nem érintkezne egymással, de mindkettõnek be kell jönni a pontra, és úgy ildomos, hogy a 20-asok tegyenek hosszabb kitérõt. Bla-bla-bla, hú, de komplikált! Amikor éppen nem jön senki, (ritka pillanat) arrébb rakjuk a bójás póznát és Attila még a kocsival is arrébb áll, hogy elõbb lássanak meg minket az útról. Száll az idõ, megjelennek az elsõ 40-es futók. Nekik könnyebben elmutogatjuk, hogy merre kell folytatniuk, és nekik is ki vannak rajzszögezve laminált táblák. A bonyodalom akkor kezdõdik, amikor igazán beindul a 40-es oldal. A tõlünk távozó 20-asokat nézik, és velük mennek, ahelyett, hogy visszamennének a mezõre való leérkezésük pontjára, és a [Z+]-on mennének tovább, a Vásáros úton. Egy 40-es trió egyik tagja érdeklõdik, hogy hol tudnának leülni falatozni. - Szerencsétek van, mert a [Z+]-on, innen kb. 100-150 m-re van egy zsír új pihenõ egy kisház mellett. Átküzditek magatokat a sáron, és már ott is vagytok - mondom nekik, és a [Z+] irányába mutatok. Közben többen jönnek. Amikor két bélyegzés között felemelem a fejem, látom, hogy az iménti trió a 20-as útvonalon sétál tovább, már az akna kerítésének a túloldalán járnak. - Né' má' Attila! Ezek mégis ellenkezõ irányba mennek?! A lelkiismeretes Attila fáradságot nem kímélve utánuk fut. Megteszünk minden tõlünk telhetõt, de nem tudunk mindenkit lepkehálóval hajkurászni. Attila még kétszer fut ki ilyen ügyben. Jó, én sem szeretem az itinert olvasni, de a fákra tûzött tájékoztatókat mindig elolvasom. Sokszor fakitermelésre figyelmeztetnek, de inkább olvassak el tizet fölöslegesen, mint hogy egy fontos kimaradjon. Ha egyszerre csak egy irányból jönnek, akkor automatikusan mutatom az irányt, vagy ha valakit bizonytalankodni látok, megkérdezem, hogy tudja-e, hogy merre kell menni... Sokáig nem jön ismerõs, de aztán többen is jönnek. Átol Csabának kivételesen nem kellett átutaznia fél Magyarországon, hogy teljesítménytúrázhasson, mert most Õ van itthon, mint mi a Budai-hegyekben. Aztán jön Kovács Andi a túratársnõjével; hármunkról Attila fényképet készít. (Elnézést kérek azoktól, akiket kifelejtettem.) Negyedóra ködszitálás után, egyetlen percre kisüt a nap. Attila azt mondja egy éppen érkezõ hölgynek, hogy napfényt hozott az életünkbe, mire a hölgy ezt ráíratja az itinerére, és hálából csokoládéval bevont áfonyát tartalmazó zacskót bont. Attila eredményesen bókolt, a hölgy engem is megkínál a csemegével. Jó utat kívánunk, és Attila még megjegyzi, hogy a hölgynél levõ bot kb. 40 km-tõl jó lesz csípõprotézisnek. A bot gömbös vége valóban egy emberi combnyakat idéz. Késõbb jön két jókedvûen beszélgetõ hölgy. Õk kifejezetten kacagva távoznak tõlünk, nevetésüket még a beláthatatlan kanyar után is halljuk. Nem hittem volna, hogy ilyen gyorsan megy az idõ pontõrködés közben, igaz, hogy ez egy nagy koncentrációt igénylõ, eseménydús, frekventált pont. Lassan ritkul a mezõny, a 20-as oldalról egyre kevesebben jönnek. Úgy tûnik egyenként félrehúzódhatunk egy-egy percre, de nem, még mindig fel-felbukkan valaki. Aztán egy nagyobb buborék után, mialatt elvégeztük halaszthatatlan dolgainkat megjelenik egy fiatalokból álló, népesebb csoport, nyomukban Krisztával, aki a Babás-szerköveknél pontõrködött, és onnan söpri végig a 40-es távot. A csoport meg van ijedve, hogy utolérte õket a söprû, azt mondják, ilyesmi még nem fordult elõ velük, és lõttek a rekreációs kirándulásuknak. Megnyugtatom õket, hogy bõven idõn belül vannak, Kriszta csak azért lihegett a nyakukba, mert velem akart találkozni minél elõbb. Nem valószínû, hogy ezt el is hiszik, de valamelyest megnyugszanak. Ketten felmásznak egy magasabb fára, lentrõl a többiek fotózzák õket. - Nem ér ám leesni a fáról, ki tudja, hogy milyen messze van innen az orvosi ügyelet?! - szólok fel nekik. Tegnap megbeszéltük Krisztával, hogy ha Õt nem zavarja, akkor én hívatlan söprûként végigsöpörném vele a fennmaradó 17 km-t levezetés gyanánt, közben segítenék a leszalagozásnál, meg aztán én már szénné jártam az útvonalat, így nem kell jelzést keresgélni sehol. Hagyunk egy kis laufot az utolért csoportnak, aztán elköszönünk Attilától és megindulunk a [Z+] felé. Mára mintha egy kissé zsugorodott volna az ezt bevezetõ sármedence. Gyorsan letrappolunk a Vásáros úton. Éppen, hogy megállunk a mûút szélén, Egon és Éva már messzirõl integetnek. Amikor nem jön autó, átszaladunk a pihenõbe, ahol a pontõrség székel. Saját készítésû kókuszgolyókat kapunk tõlük, és természetesen jut az ellátmány csokis nápolyiból is. Az ikszelõlapon fennmaradt számok telefonos egyeztetése után búcsút intünk. Irány a rövid kanyargás a mûúton, a hirtelen köves emelkedõ az erdõben, akárcsak tegnap. Elõre jelzek mindent Krisztának, hogy tudja, mire számítson. Elõttünk sétál egy pár, a férfi Kriszta kollegája. Kicsi a világ. Elmondjuk, hogy egy 45 km-es teljesítménytúra útvonalát söpörjük. Nagyobbat akarnak mondani, és a Kinizsi Százast említik. Kriszta azt mondja, hogy az is könnyû. Én is ráteszek egy lapáttal, és azt mondom, hogy nálunk az rutin. A szalagok zömét Kriszta szedi le. Nekem máig a szalagok a tájékozódást segítették, nehezen élem bele magam, hogy ezeket most le kell szedni. A következõ ponton, a [K-]/[P-] keresztezõdésnél Tibit mentjük fel a szolgálat alól. Elmondja, hogy nem rég ment el a népes csoport, amit tulajdonképpen követünk. Amíg Kriszta megiszik egy kávét, addig még egy kis elõnyre tehetnek szert. A Patacsi-mezõnél is idõzünk egy kicsit, mert ott ágazik el a 40-es és a 20-as táv, és be kell szedni onnan 3 laminált táblát, amit a tegnap esti megbeszélés alkalmával Moiwa a lelkemre kötött. Nagyon szégyellném, ha valamelyik kint maradna. A pontõrködésem alatt tapasztaltak alapján el tudom képzelni, hogy a sok tábla ellenére itt is eltévedtek néhányan. Minden létezõ szalagot, táblát leszedtünk az elágból, most már nekimehetünk a Vörös-hegynek. Latolgatjuk, hogy mikor sötétedik. Én arra tippelek, hogy lámpa nélkül nem ússzuk meg, még ha karnyújtásnyira érezzük is a célt. A Nap már nagyon laposan süt. Csak a lefelé szálló ágban, majdnem a mûút elõtti parkolóban érjük utol a sereghajtó társaságot. Én maradok hátra söprûnek, mert Kriszta szomjúhozik; átrohan a mûúton, sebtében letép két szalagot a szalagkorlátról, és felrongyol a Remete-réti esõházba Karcsihoz, hogy a szomját oltsa... Miután felkísértem a társaságot, én is töltök a tankból egy nagymálnát. Nyáron mennyei felüdülés lenne egy ilyen jéghideg málna, de most csak aprókat kortyintok belõle, mert félek, hogy megfájdul tõle a torkom. Elõveszem a hátizsákból a kabátom, mert a társaság nem igazán mutatja jelét annak, hogy tovább akarnának menni; egy elgyötörtebb tag hanyattfekszik egy padon. Nekem is tetszik a hely, de már szívesebben tartanék az Éger-völgy felé. A Nap már lement, de a tök sötétségig még van úgy 40 percünk. Egy hirtelen ötlettõl vezérelve Kriszta odamegy a túrázókhoz és megkérdezi: - Hány lámpátok van?! Ez megteszi a hatását, mert szedelõzködni kezdenek... Hagyunk egy kis idõt a távozóknak, hogy mégse érezzék azt, hogy választékot fújunk a hajukba (copiright by Olsen), aztán elbúcsúzunk Karcsi és Hanga pontõröktõl, majd elindulunk a hozzánk közelebbi [P-]-on. A kétágú pirosra Krisztának is felhívom a figyelmét a jövõre vonatkozóan. Bele-belekocogunk, de inkább csak sietünk, nehogy utolérjük a záró csapatot. Gyorsan mennek, mert csak az uránbányához tartozó betonút aljából pillantjuk meg õket. Olyan hamar eltûnnek a kanyarban a szemünk elõl, hogy nem tudjuk, elbökték-e a letérést. Elõremegyek a pontra, míg Kriszta fent várja a jelzésemet, hogy nem kell-e besöpörni õket a betonról. Szerencsére a [K+]/[P-] elágban, az Éger-völgy ponton Geri és Roli éppen csekkolják õket. Kiáltok Krisztának, hogy lejöhet. Bizony már kitört a sûrû sötét éjszaka, elõ a fejlámpákkal. Geriék fürgén lebontják a pontot, és irány a cél. Kis gond akad Geri "nincslámpájával", amíg lecsúszkálunk egy lépcsõfokait veszített, agyagos lejtõn, de aztán az Éger-patak kitartó csobogását követve, megkönnyebbülten sétálunk tovább. Váratlanul Karcsi ront ki ordítva egy bokorból, de juszt sem ijedünk meg tõle. Mintegy a rendezvény záróakkordjaként megérkezünk a bázisra, a legénység utolsó tagja (én) belülrõl becsukja az ajtót. Nagy az öröm. Fölzabáljuk az összes maradék virslit, és ki-ki kólával, sörrel öblögeti. Én megkapom a fiúktól a 20-as és a 40-es díjazást is. Meghatott vagyok, és örülök, hogy jól sikerült az elsõ pontõrködésem, és összességében az egész rendezvény. Remélem a résztvevõk és az MVT-sek is így gondolják...


Ottorino

 
 
 Túra éve: 2014
MarkerTúra éve: 20142014.10.28 20:20:52
megnéz Marker összes beszámolója

 Éger-völgy 40


"Kissé zord idõjárás vezette fel október 23-i nemzeti ünnepünket itt lent Baranyában, hiszen 2 napos masszív esõzés és hatalmas szélvihar ostromolta meg a Mecseket és környékét. A szokásos "Éger-völgy 40"-re készülve ez bizony nem vetített elõre semmi jót a természetjárás szerelmeseinek, csupán csak reménykedhettünk, hogy legalább a túra napján nem fog (sokat) esni az esõ. A legelvetemültebbeket azonban még a barátságtalanra fordult õszi idõjárás sem tántoríthatta el attól, hogy a borongós, ködös csütörtöki reggel mégiscsak Éger-völgy felé vegyék az irányt. Természetesen mi sem maradhattunk ki a jóból, így Andi és Béla társaságában reggel 7 óra környékén mi is megérkeztünk Teca Mama kisvendéglõjéhez...."


Részletes túrabeszámoló képekkel az alábbi linken érhetõ el: http://itin3r.blogspot.hu/2014/10/eger-volgy-40.html

 
 
 Túra éve: 2013
AlgTúra éve: 20132013.10.27 13:21:27
megnéz Alg összes beszámolója

Éger-völgy 40 beszámoló:


http://logout.hu/bejegyzes/alg/turanaplo_7_eger-volgy_40.html


Üdv,


A.

 
 
ThommybojTúra éve: 20132013.10.26 17:42:50
megnéz Thommyboj összes beszámolója

 Éger-völgy 20


Tavaly kimaradt. De idén mindenképp elakartam menni. Kényelmesen 8 elõtt megérkeztünk és 8 után már el is rajtoltunk.


A túra útvonala remek volt. A szintemelkedés remekül szétoszlott a 20 km-en. A Babás szerköveket látni remek látvány volt, illetve a magasból elénk táruló Kõvágószõlõs és környékének látképe. Az elsõ ellenõrzõpont 7 km-re volt a rajttól. Gondoltuk itt vár ránk valamiféle utánpótlás, ahogy azt más túrákon már megszoktuk. Sajnálattal tapasztaltuk, hogy a pontõrnél nem volt semmi. Szerencsére felkészültünk.


A következõ ellenõrzõpontig eleinte mesés, kanyargós ösvényeken vitt utunk. Ezután viszont egy unalmasabb aszfaltos szakasz következett a Petõc-aknáig. Ennél az ellenõrzõponttál szerencsére választhattunk kétféle szörpbõl. A célig tovább folytattuk a látványos utat.


A 20 kilométeres túrát nagyon ráérõsen, rengeteg fényképezéssel együtt is 5 óra alatt teljesítettük.


A célban kissé lehangoló volt, hogy az 1300 Ft -os nevezési díjért, csak két szál tescos virslit kaptunk pici kenyérrel. Sajnos a mai ( 2013. október 26. Mecseki Láthatatlanok 28)  túrán egyik túratárs elmondta, hogy neki még virsli sem jutott. 


Sajnos ez hatalmas csalódás volt. A többi túrához képest magasabb nevezési díjért alig kaptunk valamit. Tudom, hogy nem az ennivalón van a hangsúly, de alacsonyabb nevezési díjért a legtöbb helyen mérhetetlen mennyiségû zsíros és lekváros kenyér, továbbá friss meleg tea vár a célban. Sõt a Zobákpusztai túrákon már teljesen alap dolog, hogy minden ellenõrzõponton megkínálnak valamivel.


A túra útvonala nagyon tetszett, de a magas nevezési díj és a meleg ételként beállított tescos virsli a célban nagy csalódás. Inkább bejárjuk magunk és utána eszünk ennyiért valamit egy étteremben.

 
 
MirPTúra éve: 20132013.10.26 12:28:17
megnéz MirP összes beszámolója

Túrabeszámoló és képek a turazo.ininet.hu oldalon!

 
 
MarkerTúra éve: 20132013.10.24 15:23:26
megnéz Marker összes beszámolója

Október 23-i nemzeti ünnepünkön hagyományosan megrendezett Éger-völgy túrák, talán az õsz egyik legigényesebb teljesítménytúrái a Mecsekben.........


Részletes túrabeszámoló képekkel az alább oldalon érhetõ el: http://itin3r.blogspot.hu/2013/10/eger-volgy-40.html

 
 
 Túra éve: 2010
ZETúra éve: 20102010.12.07 17:14:11
megnéz ZE összes beszámolója

Pénteken délután egybõl a munkahelyrõl irány Pécs. Laza egy óra alatt sikerül a 6-os utat elérni, pontosabban a sokadik körforgalmat is helyesen letudni :-))

Pécsig egy-két traktor kivételével eseménytelen út, a város határában gps izzítás, cél a mentõállomás. Szilvi megjegyzi, hogy kövessünk egy mentõt :-) Kulcs megvan, irány a másik állomás, merthogy a vendégszoba ott található. Az épület, bár erõsen leharcolt, de így is szép - az mondjuk picit erõs, hogy a vizesblokkot áramütés veszélye miatt nem lehet használni...

Még egy gyors bevásárlás, majd vacsora, és eltesszük magunkat másnapra, hiszen 45 ismeretlen kilométer vár ránk.


Reggel fél hat elõtt ébreszt a mobilom, relative gyors reggeli után összepakolunk, elköszönünk, és irány a rajt. A nevezés gyorsan megy, míg én megiszok egy kávét, addig az enyémet is elintézik, a papírra 7:30 kerül, úgyhogy van még 5-10 percünk tollászkodni. Ez kell is, aztán pontban félkor nekivágunk...

Szalagozás visz a tó mellett, majd balra megkezdõdik a kapaszkodás fölfelé, az Éger-tetõre. kapunk szintet rendesen, de nagyon jólesõ meredekséggel. Mire néhány patakátkelés meg pocsolya után felérünk a tetõre, már nem is fázunk. A kilátót természetesen megmásszuk, a látvány, a kilátás pazar, már az eddig látott csodaszép õszi erdõ miatt is érdemes volt eljönni - és a java még csak eztán következett.

Bizony, a java még elõttünk volt ekkor, elõször két méretes légyölõ galóca ingerelt fotózásra, majd pedig az útról nyíló panoráma - végülis a Panoráma-úton járunk, ha jól tudom :) A Babás szerköveknél is elidõztünk picit, alattunk Kõvágószõlõs, távolabb más települések... Szép, nem kicsit. Node menjünk tovább, hiszen ez még csak az elsõ EP volt.

Tiszta, rendezett az ösvény, aztán frissen vágott fa illata csapja meg az orromat: egy keresztbe dõlt méretes törzset vágtak szét, méghozzá fejszével: nem kis munka lehetett, az egyszer biztos - köszönjük!

Petõczpuszta a következõ pont, itt egy pici harangláb mellé telepedtek le a pontõrök, akik kétféle szörppel és sima vízzel kínálnak minket - a bélyegzés mellé, természetesen. Az út túloldalán szenzációs látvány a napfényben fürdõ õszi erdõ, ezt is meg kell örökíteni - aztán némi aszfalt, majd balra megyünk, és ismét erdei ösvény kerül a lábunk alá. Innen lefelé, egészen Hetvehelyig egy hosszan elnyúló völgyet követve. Az õsz szinei itt is megállásra, nézelõdésre csábítanak, így aztán mindenki fotózgat, nézelõdik - én is. Az erdei út után aszfalt következik - jobbra egy erdei iskola - majd lassan, de biztosan beérkezünk Hetvehelyre.

Szép, rendezett település fõutcáján bandukolunk a napsütésben - a pulcsi még bírja, a kabát már a hátizsák tetején pihen, mintha nem is az õsz derekán járnánk...

A ponton mi vagyunk az utolsók, már csak a seprût várják, a májas-zsíros kenyérbõl azért illendõen :) fogyasztunk, hiszen van még elõttünk a távból is, meg a szintbõl is. Úgy döntök, hogy a pulcsit is pihentetem, innentõl egy szál pólóban megyek - és tényleg nem fázok.

Hetvehelyrõl szélén egy szépen gondozott tó mellett sétálunk, aztán jobbra fordulunk, átmegyünk a vasút alatt, hogy a völgyben kanyargó aszfaltcsíkot koptassuk... Egy idõ után kezd elegünk lenni az aszfaltból, de csak kitart jó sokáig...

Patak a jobb oldalon, források itt-ott - alattunk meg az enyhén emelkedõ út a K3 jelzéssel. Szinte hiányzik egy jófajta meredek emelkedõ :-)

Aztán persze azt is kapunk: a jelzés merõlegesen balra tér, meredeken föl a K- jelzésig, de ez az emelkedõ most tényleg jólesik. A K- után csak egy ugrás a következõ pont - Innen ismét lefelé tartunk, a Z+ jelzésre váltva, egészen az orfûi mûútig.

A pihenõhelyre telepedett ponton csoki is jár a megfáradt túrázóknak; pici szerelvényigazítás után elindulunk a mûút mellett... No, ez a kanyargós és forgalmaz szakasz nem egy életbiztosítás, de hamar elérjük a jobbra, azaz déli irányba induló Z- jelzést, és elkezdünk fölfelé kapaszkodni.

Patakátkelés, P-, majd újabb EP, jelzésváltás... Igyekezni kell, mert hazafelé lesz egy utasunk, aki csak a 10-es távon ment, és már a célban van :) A K- levisz a korábban már látott orfûi útra - pont a túloldalon egy esõbeállóban - itt szörp az ellátmány.

A változatosság kedvéért a P- jelzésen indulunk tovább, mellõzünk két igencsak csoffadtnak tûnõ túratársat, majd egy szép harangtorony mellett visz az utunk. Átkelünk néhány hídon, majd elérjük az orfûi utat ismét - sikerül át is kelni rajta, hogy pici betonos emelkedõ, meg egy kevés erdei séta után az utolsó ponton kapjuk a bélyegzést meg a színes cukorkákat :-)

Innen K+ jelzésen, néhány hídon átkelve a patakon leértünk a tóhoz, meg a Z- jelzéshez, és a reggelrõl ismerõs úton a célba.

Miután megérkeztünk, gyors adminisztrálás, a célvirsli elfogyasztása és némi öltözés után autóba ültünk, és elindultunk haza.


Az útvonal gyönyörû, az õsz derekán a mecseki erdõk (is) csodaszép arcukat mutatják - pláne, hogy ilyen szép, napsütéses idõhöz volt szerencsénk. A rendezés az MVTE-tõl megszokott, úgy árban, mint szinvonalban.


Jövõre? Nem tudom... Budapesttõl elég messze van, nem olcsó eljutni a rajtba, ráadásul célszerû a korai rajt, azaz a pénteki leérkezés. Majd kiderül - nekem minden esetre nagyon tetszett az egész.


(Bõvebben, fotókkal: Túrablog, 2010.10.25)

 
 
OttorinoTúra éve: 20102010.11.26 10:41:03
megnéz Ottorino összes beszámolója

ÉGER-VÖLGY 40 - Avagy: (Szín)pompás kirándulás a Mecsekben. 2010.10.23. Táv: 45,486 km; Szintem: 1295 m.

Végre sikerült költség- és idõkímélõ módon megszervezni a helyszín felkeresését. Éjjel háromnegyed kettõkor lépek ki a kapun, hogy az öt percre levõ találkahelyre induljak. Az ünnepen is dolgozók- valamint néhány hõbörgõ részeg kivételével Budapest most fordul a másik oldalára. A fiúk már várnak a megbeszélt trolimegállóban, hogy Zsolt és géperejû jármûve jóvoltából, harmadmagunkkal meginduljunk Pécs irányába. A semmi forgalom miatt hihetetlenül összezsugorodott a város. Alig váltunk néhány szót egymással, máris az Erzsébet híd emel át a Dunán és ad át a Hegyalja útnak. Amint sikerül egy körforgalomban rávergõdni az M6-ra, a "már sínen vagyunk" kellemes érzése tölt el. A "SZEKSZÁRD ÉSZAK" kijáratot még korainak véljük, ezért a következõ letérési lehetõséget választjuk, hogy rátérjünk a 6-os útra. Hosszan szeljük át Pécset, majd Jávor Zoli pontos útleírása alapján az uránvárosi buszpályaudvarnál jobbra (északra) fordulunk, Orfû irányába. Itt a beígért Y, aminek a bal ágát választjuk, aztán a "Fülemüle utca" buszmegálló majd pár száz méter múlva a várva várt "Éger-völgy" megálló. Innen már figyeljük a bal oldalt, hogy hol lehet bekanyarodni. Amikor ez is bekövetkezik választás elé kerülünk, hogy a Darázs dûlõ feliratú fatábla utcájába, vagy valamilyen kaszinó irányába kanyarodjunk. Ötven méter után kiderül, hogy a Darázs dûlõ felirat megtévesztõ volt, de aztán két perc tolatás és egy perc elõremenet árán megérkezünk Teca mama kisvendéglõje elé. Háromnegyed hat. Az ablakon át látni, hogy a rendezõség már mozog odabent, az említett mûintézményben. A lejjebb levõ placcon parkolunk le; bezárjuk a csomagtartóba az itt maradó cumót; emeljük a hátul csobogó patak vízszintjét; szerelvényt igazítunk, és felmegyünk a vendéglõbe. Teréz anya már nyakig a pultban szorgoskodik, a rendezõség szívélyes fogadtatásban részesít. Megreggelizünk, mert a korai indulás miatt erre nem volt lehetõség. A helyiségben jelenlevõk viselkedésébõl nem lehet arra következtetni, hogy bárki is túrázni akarna. Nem baj, mi azért benevezünk, és 6:15-kor kilépünk a még éjszakai sötétségbe. A levegõ harapnivaló, gondolkodom, hogy vegyek e sapkát, de aztán úgy döntök, hogy elég lesz a fejemen a haj, meg a fejlámpa pántja. Visszamegyünk a parkolóba, és felkutatjuk a [Z-; K+] jelzést, majd elindulunk rajta. Sokat még nem látni az útra hullott avaron kívül. Eleinte még halljuk a patak csobogását, aztán kiérünk egy rétre (Éger-völgyi tisztás). Lépteimet hirtelen ingovány bizonytalanítja el, (majdnem dobtam egy hátast) a LED fénynél nehezen találok rá a szárazabb sávra. Elõbb látom meg, hogy a [K+] továbbmegy egyenesen, mint azt hogy a [Z-] - amin haladnunk kell - egy kis eret keresztezve balra tart. Jó, hogy ilyen gyakori a turistajelzés errefelé, mert ismeretlen vidéken, pláne éjjel ez létkérdés. Emelkedik utunk, széthúzódik a kabáton a cipzár. Most már egyáltalán nem hiányzik a sapka. Felérünk egy szépen kialakított pihenõhelyhez, ahol egy kicsit keresgéljük a jelet, ami egy szembeötlõ helyen van, csak egy felismerhetetlen felfestés vonta el róla a figyelmem. Tehát nem kell bemenni a pihenõ rétjére, hanem jobbra kanyarodva tovább kell szerpentinezni fölfelé. Most már érzem, hogy a meteorológusok ijesztgetése miatt egy trikóval több van rajtam, mint kellene, és a hosszú ujjú ing helyett is elég lett volna a póló. Pirkadni kezd az ég alja, kristály tiszta idõ ígérkezik. Felérünk egy rétre, ahol a hajnali ellenfényben álló fakilátót muszáj lefényképezni. Kellemes, füves erdei úton haladunk, ritkán átfolyás lassít le bennünket. A korareggellel kezdenek elõjönni a színek, mindhárman egybehangzóan megállapítjuk, hogy gyönyörû a környék. Folyamatosan emelkedünk, de semmi durvulás. Hegyoldalba visz ki utunk, ami ösvénnyé keskenyedve, hosszan kanyarog velünk. A fák közül egyre gyakrabban bukkan elõ a változatos domborzat nyújtotta panoráma. A fõvilágosító briliáns munkát végez; a reggeli fényben az árnyas helyek élesen különülnek el a fényözönben fürdõ erdõrészletektõl. Többször visszatérõ téma a szerencsénk az idõjárással, ami az utóbbi idõkben egyáltalán nem kényeztetett. Irányunkat tartva jelzésváltást hajtunk végre; áttérünk a [P3]-re. Nagyon hasznos az itt elhelyezett szalag, mert a [P3] elágazik; a nekünk tré ág balra lemegy. Hegyoldalbeli lankázásunk olyan ponthoz érkezik, ahonnan az alant elterülõ Kõvágószõlõsre lehet lelátni. Zsolttal kijjebb megyünk a peremre, hogy a fotózást ne zavarják a fák. Amikor visszamászunk az útra egy perc múlva kiderül, hogy az imént fölöslegesen álltunk meg, mert már itt az

1. ellenõrzõpont, a Babás-szerkövek.

Itt zavartalanul lehet gyönyörködni a panorámában és a kõvé dermedt alakokban. Azért a ponton jelenlévõ kétes alakokról is készülnek képek. Továbbmenve az ösvényünkön valami leírhatatlan hatást keltve süt be a fák közé a nap. Minden fát azért nem fényképezhetek le, mert végig ki kell tartania az aksinak. A látnivalók mellett az útvonalra is oda kell figyelni, mert nemsokára ismét jelzést váltunk: jobbos [P4]. Amikor egy idõ múlva kibukkanunk egy mûútra a [K4] is mellénk szegõdik. A forgalmatlan, szilárd burkolaton szépen besétálunk a következõ pontra.

2. ellenõrzõpont, Petõczpuszta, kápolna.

Az ellátmány bodzaszörppel elfogyasztom a Zsolt által kínált XL-es Balaton szeletet. Egy darabon még koptatjuk a flasztert megint a szingli [P4]-en. Itt is rengeteg a fotótéma; amikor Zsolttal leállunk fényképezni, Zoli is megáll. - Zoli, te csak menj tovább! - mondom -, hogy tudjuk mennyi lemaradást kell behoznunk. Nemsokára Zoli balra bekanyarodik egy fûszõnyeges ösvényre. Mi is követjük, késõbb egy földúton ereszkedünk. Lenn a Sás-völgyben megint csak gyönyörû látnivalókkal lehet kiszellõztetni az agyakat. A sûrû erdõbe vágott, sötét útról egy mezõre érve feltárul a völgy napsütötte oldala. A kék ég és a színes ruhába öltözött fák minduntalan felfelé vonzzák a tekintetet. Sok helyütt világítóan sárga lombozat ugrik a látótérbe. Már hosszan bent járunk a völgyben, amikor a sok mezõ közül az egyiken egy menedékház tûnik fel. A kifogástalanul karbantartott ház az oldal nélküli nyári épülettel harmonikusan beleillik a tájba. A földút észrevétlenül murvássá válik, majd aszfalt lesz belõle, amit viszont már észre lehet venni, fõleg amikor már néhány kilométert megtettünk rajta. Még mindig a völgyben vagyunk, amikor egy fogadószerû épület mellett haladunk el. Autók várakoznak murvás parkolójában. Nem lehet már messze a lakott terület. Egy vasúti híd alatt megyünk át. A térkép elõzetes átnézése során csak azt állapítottam meg, hogy kétszer fogjuk keresztezni ezt a vasutat. Az elsõ most megtörtént. A híd után jobbra fordulunk a [K3]-re, amin igen hosszú szakaszt fogunk bejárni. Az egyik épület elõtt megpillantjuk a piros-fehér bóját.

3. ellenõrzõpont, Hetvehely, kocsma.

Rögtön a söntésre nyitjuk az ajtót. A jobbra levõ helyiség közepén szabad biliárdasztal, körbe asztalok székekkel. Az ivóhoz legközelebb álló asztalnál, mintegy a cég reklámjaként napbarnított, szikár, mélyen barázdált bõrû, idõs asszony ül, és rendíthetetlen nyugalommal eregeti a füstkarikákat; elõtte félig kiivott stampó. Vadnyugati hangulatot kölcsönöz a »SALOON«-nak, csak a tolldísz hiányzik a fejérõl. A kajapontot üzemeltetõ rendezõk beljebb invitálnak. A páros hölgytagja elveszi a botomat és már kínálja is az ételt. A ToJáS 40-en, a Szépvölgyi úti etetõsátor elõtt szoktam frissülni a jóvoltukból. Most is nagy a bõségszaru választéka: Májdarabkás zsíros kenyér, hagyma, csalamádé, piros káposzta, kétféle szörpike. Jól bekajálok, mert a rajtban elfogyasztott reggeli - bõséges mivolta ellenére - már kiégett belõlem. Amíg Zsolt és Zoli a csapolt kenyerüket fogyasztják, gyorsan meglátogatom a hátsó helyiséget, aztán megköszönöm a frissítést, és továbbindulunk a [K3]-ön. A hangulatos falu nyugalmát csak ritkán zavarja meg egy-egy vonat zakatolása. Kis tó mellett megyünk el, partján takaros pihenõhely játszóalkalmatosságokkal; egy pecás lógatja zsinórját a tükörsima vízbe. Jobbra fordulunk a második vasúti híd irányába; innen már a bázis felé kunkorodik az útvonal. A nap hátba süt; a felgyûrt ruhaujj ellenére is izzadni kezdek. Az egyik háztól simaszõrû foxi szalad elénk; mozgásából látszik, hogy nem támadni, hanem örömködni akar. Nem szoktam idegen állatokat megérinteni, de ennek muszáj megvakargatni a tarkóját. A mögöttünk jövõktõl is begyûjti a simiket. A vasúti híd alól egy kanyargós erdészeti mûútra bukkanunk. Reggel még nem hittem volna, hogy napközben örülni fogok egy kis enyhet adó árnyéknak. Amikor egy forrás jel köt az utunkba, egy sudár termetû hölgy azon indul el. Nem szólunk utána, mert látni valóan nagyon jól ismeri a terepet. Valószínûleg a környéken található kismillió forrás közül keres fel néhányat. Az út kellemetlenül kövessé válik, rajta vékony sárréteg. (Nyáras-völgy). Zoli és Zsolt kissé tötyörögni látszanak; egy hajszálnyival gyorsabban haladó túratárs tempóját veszem fel, hogy húzzam egy kicsit õket. El is húzunk tõlük jócskán. Az új túratárssal a PIROS TÚRÁK távjait elemezzük, mert még õ is versenyben van az MVTE éremért. Én már 35-tel is jó lennék az aranyra, de persze jobban mutatna az érem maximális kilométerszámmal. Beszélgetés közben elérjük a keresztezõ [K4]-et. Táblakarácsonyfa is ki van tûzve; újdonsült túratársam határozottan elindul jobbra a [K4]-ön, a tábla szerint Petõczpuszta irányába. Tétován követem, de kétkedve fogadom, hogy itt jelzést kéne váltani. Amikor süppedõen sáros részhez érünk, és még egy nagy farakás is utunkat állja, akkor elõveszem mini jegyzetemet, és megállapítom, hogy nuku Petõczpuszta - hiszen azt már érintettük - hanem Petõcz-AKNA. Gyerünk csak vissza az útra. Mázli, hogy ez a kis intermezzo nem vitt el több idõt, mint öt-hat perc. Közben utolérnek olyanok, akik megerõsítik, hogy tovább kell menni egyenesen a [K3]-ön. (Virágos-völgy). Ismét feltûnik a magas hölgy; nem veszett el, most a baloldalon levõ Lenke-forrás elõtt áll. Már éppen kezdem nagyon megelégelni a kövek talpcsontomra gyakorolt nyomkodását, amikor balra kell kanyarodni. Egy éren botladozok át, (elég sáros a környéke) aztán emelkedni kezdek. Hosszan tart az emelkedõ, de egyáltalán nem kellemetlen, egy kicsit legalább átmozgatja az utóbbi kilométereken hanyagolt izmokat. Ragadás. Ez a neve a helynek. Nem mondom, tényleg találó, mert néhol marasztaló dagonyákat kell kerülgetni. Az erdõ csodálatával nem lehet betelni, a fények, színek játéka megunhatatlan. Valaki az itinerét nézve azt mondja, hogy itt már a [K-] jelzésnek kéne lennie. Ebben a pillanatban látom meg az egyik fán. Az emelkedõn összetorlódott néhány ember jobbra fordul a [K3; K-] közös jelzésen. Nemsokára lejteni kezd az út, amin leérünk egy tisztásra.

4. ellenõrzõpont, Petõcz akna.

Itt Rolandéknak terelgetni kell az embereket, mert szétválnak a távok és kinek-kinek más-más irányba kell mennie. Felfelé sandítok az útra ahonnan ideértem. Várom a fiúkat egy darabig, de nem jönnek. Elindulok. Eredeti irányomhoz képest balra a [Z+] jelzésen megyek lefelé. Nem túl meredek, jól siethetõ út. Közben eszembe jut, hogy megkérdezhettem volna Roliékat, hogy a 4-es, 5-ös áthaladt e már a ponton. Késõ bánat ebgondolat. A magas hölgy megelõz, közben elmondja, hogy úgy 3 km-t megyünk most lefelé azért, hogy lent sarkon forduljunk, és visszamásszunk egy másik úton. A mostani a Vásáros út. Hatalmas bemélyedéseket látok. Mintha régi bombatölcsérek lennének; már fák nõnek ki a belsejükbõl. Lefényképezek egyet, de a fotó egyáltalán nem adja vissza a mélységét. Törlöm. Meredekebbé válik az út; motorzaj hallatszik. A mûút túloldalán rét, a réten pont.

5. ellenõrzõpont, Orfûi mûút. (Abaliget-Pécs is).

Zoli és Zsolt már ott vigyorognak. Aszittem, hogy én vagyok gyors mint az olajozott villám, közben õk húztak el, amikor kóvályogtam a [K4] keresztezõdésben. Azt mondják, hogy már tíz perce várnak rám. Persze, meg még sátrat is vertek-, meg bontottak az eltelt idõ alatt. Az egymásra találás örömére elfogyasztjuk a ponton kapott sportszeletet, és "Viszlát a PIROS 85-ön"-nel búcsúzunk az ismerõs pontõr pártól. Pontra érkezéshez képest jobbra indulunk a [Z-] jelezte mûúton. Ez nem afféle erdészeti út, itt libasorban kell haladni az út baloldalán. Jól látható helyen van jobbra egy erdõszéli fán a [Z-]. Körülnézve, óvatosan átrohanunk hozzá. A magas hölgy jóslata, de a logika szerint is emelkedni kezdünk. Ahol laposabb részre érünk, és munkagép is kezelésbe vette az utat, ott sártengert kell kerülni, de szerencsére ez mindenhol megtehetõ cipõ-beöntés nélkül. Jó hosszan tart az emelkedõ, Zsoltnak restaurálnia kell magát egy müzli szelettel. Egy idõ után a túl nagy csendre leszek figyelmes. Hátra nézek, és csak azt a sporit látom, akivel elkavartunk a [K4]-nél. Amikor csatlakozik a [P-], akkorra már enyhül az emelkedõ. Úgy látszik kezd felszívódni Zsoltnál a müzli szelet, mert utolérnek a fiúk. Elengedjük a jobbra tartó [Z-]-t és megtartjuk helyette a [P-]-t. Komótosan sétáló fiatalokat érünk utol. Kirándulóknak véljük õket, de az egyikük kezében ott van a fehér füzet. Valszeg egy rövidebb távon nyomulnak. Egy útelágazásban csoportosulást látunk, és a színes bugyi is ott lóg egy fán.

6. ellenõrzõpont, [P-; K-] keresztezõdés.

Apró gyerek nyomja hatalmas mûgonddal a pecséteket az itinerekbe. Apja megsürgeti, mert feltorlódtak a ponton jelentkezõk. Balra fordulunk a [K-] jelzésen. Nemsokára egy szirén el akar csábítani minket a [K+]-ra. (Patacsi-mezõ). Nem az énekével, hanem az itinerbeli térképe mutogatásával próbálkozik. Pardon Madame, de amit mutatni teccik az NEM a HOHOHOHOSSZÚ táv térképe. Jó utat, viszlát a célban. (Ha még ott leszünk, amikor megérkezik.) Ismét emelkedünk. Valaki azt mondja, hogy ez az utolsó jelentõsebb emelkedõ a túrán, de én az ilyesmit meg se hallom, mert ez soha nem igaz. Motorzúgás hallik, amire nem számítottam, mert nem vettem észre a térkép otthoni tanulmányozása során, hogy itt mûútnak kell lennie. De bizony, egy ilyenhez érkezünk le. Keresztezzük is izibe, mert szemben, egy hatalmas rét felsõ végében tágas esõház áll, egyik gerendájáról a jól ismert piros-fehér lampion lógadozdik lefelé.

7. ellenõrzõpont, Remete-rét.

Fotó a házról, fotó a háztól. Nagyon szép, minden olyan rendezett. Itt is van szörp ellátmány, jól is jön néhány korty hûsítõ ital. Három perc ücsörgés után továbbmegyünk. Jobbra indulunk a [P-] jelzésen. Fontos, hogy az elsõ [P-]-t válasszuk, mert 10 m-rel följebb is van egy, és majdnem ugyanabba az irányba kezd mint a mienk, de aztán iszonyúan másfele visz. Gyengéden lejt az ösvényünk. A jobb szélen has magasságban tájékoztató tábla, az orrszarvú bogarat mutatja be, és még egyetlen Karate Kid sem rúgta le. A kanyarban kifogástalan állapotú szeméttároló. Mindjárt irigykedni kezdek. Jó lenne, ha nem kéne kulturális fõvárossá lennünk ahhoz, hogy a Budai-hegyekben is ilyen holmikat lehessen felállítani. Egy útjelzõ nyíl mellmagasságban mutatja az irányt (jobb) a >>SZENTKÚT - ÉGER-VÖLGY>> felé. A forduló után balra lemegyünk egy lakott területre. Vastag, fehér avarfüst tölti be a levegõt. Mindenhol van egy ügyeletes f...kalap, aki megcsinálja a környék ájerét. Egy torony kereszttel a tetején, mellette pihenõhely. Nagyon hangulatos, de most nem kívánunk itt leülni. Kiemelkedünk a füstbõl, mint az Omega együttes. Jobbra egy keskeny ösvényen, mély árok peremén haladunk az erdõben. Néhányan felgyûltek mögöttünk, ezért amikor átérek egy fahídon, félreállok. Az egyik elõzõ egy feszes farmert viselõ, jó alakú nõszemély. Megválasztjuk húzó ágazatnak. Zsolt arról fantáziál, hogy a leányzót mennyire dörzsölheti a kemény farmer. Kanyarog az ösvény; a mozi kikerül a látóterünkbõl, helyette azonban utolérünk egy testesebb hölgyet, aki kézen húz egy apró gyermeket. A kiccsákó meglepõen gyorsan kapkodja a málnakeverõit. Elõztünkben Zsolt megkérdezi: - Bírod a gyûrõdést kisöreg? - Muszáj neki - válaszol helyette az anyja. Hát, igen! Nem lehet elég korán kezdeni. Legkorábban talán az a viccbeli gyerek kezdte, aki egy családi kirándulás alkalmával megkérdezte az apjától, hogy milyen kicsi volt, amikor elõször elvitték kirándulni. - Olyan kicsi voltál, hogy arra nem emlékezhetsz. Amikor anyáddal felmentünk a hegyre, akkor még nálam voltál, de amikor lejöttünk, akkor már nála... Felérünk egy mûúthoz; nem is olyan könnyû a szalagkorlát magasságába emelni a lábamat. Átszaladunk az úttesten. [P-] jelzésünk egy emelkedõ erdészeti mûútra vezet. Zoli lenéz a szalagkorlátra, kíváncsi, hogy a molett nõ hogy veszi az akadályt. A nõ megérzi, hogy figyelik; felpillant. Gyorsan megyünk a dolgunkra. A hosszú, egyenes úton megint látszik a farmeros lány és a társa. Egyszer csak hirtelen eltûnnek elõlünk. Hova lehettek? Amikor megyünk még néhány lépést, akkor látjuk, hogy egy piros-fehér szalaggal megtámogatott [P-] jelzés balra bevisz egy erdei ösvényre. A puha avaron bele-belekocogva érünk le egy árnyas völgybe, egy patak mellé.

8. ellenõrzõpont, [P-; K+] keresztezõdés.

Jólesik a savanyúcukor, amit itt kapunk. Balra indulunk a [K+] jelzésen. Zoli megy elöl, átkel a patakon, mi is megyünk utána, de nem tudom miért, mert a túrázók a túloldalt mennek egy jól járható ösvényen. Hihetetlen, de már az anya gyermekével is ott bokázik. Gyerünk vissza a másik oldalra! Ez a kitérõ arra volt jó, hogy Zsolt lefényképeztesse magát, amint az elemekkel dacolva átkel a fél méter széles folyamon. Nincs már messze a cél, mert sétáló nagymamával és két lányunokájával találkozunk. Divatlapból kilépett népek meresztik a szemüket, amikor köszönünk nekik. A kis tó mellé érünk, amit eddig még nem láttunk nappali fényben. Most már mindjárt célba érünk; egy gyors összegzést végzek magamban: A majdnem 1300 m-es szintemelkedés nem kevés, mégis olyan jól eloszlik a 45 km-en, hogy egyáltalán nem mondható megerõltetõnek a túra; felfogható egy hosszú kirándulásnak. Szalagok a jelzésváltásoknál, szalagok megerõsítés gyanánt; etetés a legmegfelelõbb ponton: perfekt... Elismerem, hogy nagyot lendített a tetszési indexen a gyönyörû õszi erdõ, és a tökéletes idõjárás. No de menjünk le errõl a kis töltésrõl a Teca mama kisvendéglõjéhez.

A nap már alacsonyan jár, de még mindig nincs hûvös; a kerthelyiségben is sokan ücsörögnek. Bemegyünk. Moiwa és Jávor Zoli mintha reggel óta nem mozdultak volna egy ültõ helyükbõl, folyamatosan fogadják a célba érkezõket. Moiwa gratuláció után bemondja, hogy hány kilométert kell még lenyomnom az MVTE aranyér'. Elképesztõ naprakészség. (Reggel lefigyeltem, amint egy laptop gombjait piszkálja.) Kivisszük a pár virsliket a kerthelyiségbe. Már amikor felemelem, hogy beleharapjak, majdnem kettétörik. Kuncogok magamban, mert amikor elhatároztam, hogy eljövök erre a túrára, beszámolókat töltöttem le a TTT honlapról. Az útvonalat tekintve elenyészõen kevés (0) használható info volt bennük. Szembeötlõ volt viszont a szerzõk megegyezõ véleménye a meleg ételnek titulált TECSÓ gazdaságos virsli kritikán aluli minõségérõl... Beleharapok. Hát, ez tényleg "Made in Valahol Európában" húspépbõl készült massza. Nem foghatja rám senki, hogy egy Premium Quality zabáló sznob vagyok, de ez az izé minden várakozást alulmúl. Ebbõl egy rõfnyit lenyelsz gond- és rágás nélkül, aztán mustárt- és/vagy kecsöpöt nyomatsz utána, majd bambán a semmibe bámulva elkezdesz emészteni. Azon még egy darabig elviccelõdünk, hogy milyen állat, melyik részébõl darálhatták ezt a pépet, de abban száz százalékig egyetértünk, hogy nem azért szeltük át az országot, hogy virslikölteményt csemegézzünk. Nem mellesleg pedig ne feledkezzünk meg arról, hogy a hetvehelyi etetõponton nagyon is ott volt a kaja. Szedelõzködünk, bemegyünk az épületbe, hogy elbúcsúzzunk és megköszönjük a rendezést. A parkolóból visszanézünk a hangulatos kisvendéglõre. Jó lenne jövõre is itt nyammogni a strip-tease virslit a túra után, ugyanebben a jókedvû társaságban...

Ottorino

 
 
 Túra éve: 2008
LillaTúra éve: 20082008.10.27 14:08:02
megnéz Lilla összes beszámolója
Éger völgy 20

A múltkori (Mecseki Négy Évszak) túrát költözés miatt kellett kihagynom, de a múlt csütörtöki Éger völgy 20 túrán már részt tudtam venni. Összesen négyen mentünk, + Vacak kutya. Az erdõ csodálatos színekben pompázott, így csináltunk egy csomó szép képet. Jó sokan voltak a túrán. Szerencsére nem volt esõ, sõt, október végéhez képest nem is volt olyan rossz idõ. 5 óra alatt tettük meg a 20 km-t.
A túra végén kapott szép oklevélnek örültünk, hisz a színes oklevelek jobban tetszenek nekünk, mint a fekete-fehérek.
Azt viszont kicsit hiányoltuk, hogy nem kaptunk édességeket az ellenõrzõpontokon, csak az egyik pontnál kaptunk cukorkát. Végül is nem kell mindig enni. :)
A túra legvégén viszont kaptunk virslit (szerintem tescós lehetett, mert nem volt valami finom), de mind megettünk, mivel nagyon éhesek voltunk, Vacaknak csak 1 falat jutott. :) Nemhiába, az éhség nagy úr.

Mozgás szempontjából viszont nagyon jó volt a túra, jólesett kint lenni a friss levegõn.

 
 
FantasapkásTúra éve: 20082008.10.27 13:39:46
megnéz Fantasapkás összes beszámolója
Csak 1 észrevétel:
a túrával semmi baj, a végén az h "melegétel" kissé túlzás volt: egy tescos virslinek nem mondható vmi...amivel szintén nem lenne baj...csak az h úgy lett odaba***va elénk nem is akármin....egy félbevágott papírpalacsintaalátéten :D:D:D egy 6napos kenyérdarabbal...végülis igaz...minden héten van csütörtök, nem jár le olyan hamar az a kenyér :P
Vicccccccccccc remélem a pirostúrán pótoljátok ezeket, legalábbis odafigyeltek ezekre a részletekre...indulok az 50esen nem akarok csalódni bennetek.
 
 
 Túra éve: 2007
AtiTúra éve: 20072007.10.24 16:26:31
megnéz Ati összes beszámolója
Az idõjárás (2 napja folyamatosan szakadó esõ, ami a túra alatt is végig kitartott) sokaknak kedvét szegte, összesen 29-en indultunk a hosszabb távon. Most mondhatnám, hogy "Pedig...", de igazából teljesen szétáztunk... :) A kabátom vízállósága a végére megadta magát, az itinerbõl csurgott a víz, a pecsétekbõl már csak egy-egy folt látszott a végére, és kinyitni se tudtam a füzetet, hogy tudjuk merre is kell továbbmenni... :)

A fényképezõgép a hátizsák belsejében kötött ki, hátha ott jobban túlvészeli a megpróbáltatásokat, így kép is egyetlen darab készült, útban a Babás-szerkövekhez:



Sajnos a táj szépségeiben így esõben nem lehetett annyira gyönyörködni... Pedig szép helyeken vezetett a túra, egyszer ide majd valami szárazabb idõben is el kell látogatni... :)

Térkép:



Az idõjárás ellenére jó túra volt, köszönjük! :)
 
 
 Túra éve: 2006
tomiseniorTúra éve: 20062006.11.17 19:43:23
megnéz tomisenior összes beszámolója
Még a '90-es évek elején mint középiskolás róttam a hegyeket. Most úgy éreztem ezt az élményt a családommal is meg kell osztanom, így - némi nosztalgiával - indultunk a túrán. Nem bánták meg... " Apa ! Mikor megyünk megint " ? Megvan az következõ idõpont, remélem az idõ is hasonló lesz, mint az Éger völgyi túránál. Irány a Zengõ !
 
 
ImiTúra éve: 20062006.10.25 16:03:32
megnéz Imi összes beszámolója
Gyönyörû idõjárás - csodaszép útvonal - kilátás a Babás szerkövekrõl - Petõcz akna elmúlás-döbbenete - és egy hideg sör a végén. "Vitézek, mi lehet szebb dolog a (végeknél") túrázásnál???? Az élet szép !
(Köszönet a szervezõknek, az elején a zsúfolt bejelentkezésnél és kétszeri sorbaállásnál majdnem elment a kedvem, de szerencsére mégsem. :-))