Túrabeszámolók


Közeli Helyeken/Csontok útján/Dél-Balaton/Harkány/Dombóvár/Határvidék/Megoldjuk 5*2*30

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2007 2008 2009 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2014 2015 2015 2016
 Túra éve: 2015
MarkerTúra éve: 20152015.07.19 16:11:52
megnéz Marker összes beszámolója

 Csontok Útján 30


"Egész hétvégés hõségriadó ide, vagy oda, de ha már lúd, legyen kövér alapon a szombati "Fekedi Keresztutak 35" túránkat vasárnap a "Csontok Útján 30"-al fejeltük meg. A Mecsek és a Szekszárdi-dombság határán lavírozó túra egyáltalán nem kecsegtetett kellemesebb idõjárással, mint elõzõ napi társa, de akárcsak az acél, mi is megedzõdtünk a tikkasztó hõségben..."


Részletes túrabeszámoló képekkel az alábbi linken érhetõ el: itin3r.blogspot.hu/2015/07/csontok-utjan-30.html

 
 
getheTúra éve: 20152015.07.05 22:58:31
megnéz gethe összes beszámolója

"Majd gyökerek mondják rám hogy én voltam az árnyék, pedig a fény voltam,

olyan fény, aki világított a legsötétebb gettóban,

egy kib*****t kandeláber haver, kinek a lábánál hever

Angyalföldtõl a Szigony utcáig minden piti kis gengszter"


Quimby: Hasta la Ganxsta


Csontok útján 30


Az elõzõ esti strandolás után hamar elaludtunk a szálláson, még a házigazda névnapi bulija sem ébresztett fel minket. Vasárnap reggel fél hatkor szólt a vekker, gyors öltözés után lecuccoltunk az autóhoz és negyed hétre már Pécsváradon is voltunk a rajtnál, Túl nagy tolongás nem volt, úgyhogy gyorsan beneveztünk, illetve megreggeliztünk (köszi Bubu a lekváros táskát, nálam semmi kaja nem volt), majd egyedül nekivágtam az útnak, hogy legyen kis elõnyöm. Rögtön Pécsváradon majdnem nem vettem be egy kanyart, de a google map segített megtalálni a Szabadság utat.


Rá kellett érezni a tájékozódásra, mert jelzés nem nagyon volt, a szalagokat meg eleinte nem találtam, mert nagyon picik voltak - de a leírás alapján remekül el lehetett találni. Egy napsütötte (a korai rajt miatt azért még egész jó) dombon átmászva értünk át Nagypallra, ahol a hétvégi pogácsafesztivál elõzõ esti bulijának romjai mellett tértünk ki egy aláírásra a Közmosó-kútnál lévõ elsõ pontra, ahol ropit is lehetett markolni. Innen "kivédhetetlen" aszfalton mentünk át a szomszéd faluba, Fazekasbodára, szerencsére a Galgamácsa-Vácegres úthoz igen hasonlító emelkedõ még éppen árnyék letéteményese volt a bal oldali fasornak köszönhetõen. Leszerpentinezve a szerpentinen meg is érkeztünk a faliszéli kultúrház (?) teraszán berendezett második ellenõrzõpontra.


Itt némi hûsölés a köveken és ásványvíz-ivás, majd indultunk is tovább a hangulatos tó gátja, majd keskeny tóparti ösvénye felé. A fel-le kanyargó gyalogútról szép kilátás kínálkozott helyenként a szomszédos állóvízre (ugye ez természetjáró szakfolyóiratban is megállná a helyét?). Nemsokára ráfordultunk a túra fõ attrakciójának számító Disznó-völgyre. Az elején csak a csalános szakaszok okozhattak némi fennakadást, a túra névadó tárgyait is megtekinthettük, aztán megkezdõdött a Geresdi-dombság Salabasina-árkának meghódítása. Errõl még csak annyit mondanék, hogy közben volt egy ellenõrzõpont egy nápolyiszelettel, egyébként röviden címszavakban: fejfa, talpfa, fejfa, fejfa, árok, víz, sár, fejfa, csalán, bögöly, szúnyog, ismeretlen zümmögõ izé, hess innen, mondom anyád körül körözzééé' stb stb stb. Aki kíváncsi, próbálja ki.


Egyszer csak eljött az árok vége, jól jelezve, hol kell kimászni, egy szántóföld szélén haladó szekérút segítségével meg is érkeztünk Kisgeresdre, ahol a harangláb mellett a árnyékban egybõl levetettem magam a fûre, a pontõrtõl jelentõs mennyiségû vizet is kaptunk. Némi heverészés után a zöld jelzésen indultunk tovább, ami egy darabig egy napos-árnyas nyiladékban haladt nyílegyenesen, majd egy völgyben indult lefelé, helyenként kicsit mocorkás szakaszokkal. Kiértünk egy óriási gránitbánya mellett a felhagyott Erdõsmecske vasútállomásához, Bubu még néhány sínszálat is felfedezett, innen 3-4 km emelkedõ aszfalt következett Erdõsmecskéig, napsütéssel és némi lengedezõ szellõvel fûszerezve. A ponton csak fékeztem kicsit egy aláírásért, sokkal jobban érdekelt a hûs kocsma, ahol legurult kétszer fél liter barackfröccs (almalé nem volt sajnos), egy kávé és egy jégkrém, mindjárt jobban éreztem magam.


Kifelé a faluból a temetõn keresztül, a vízcsapnál végre lehetett kicsit mosdani és sapkát vizezni, aztán a gerincen irány a kék jelzés, közben szép kilátás a Zengõ felé. A DDK-n túrázni egy darabig igazi jutalomjáték, kellemes, egyenletes talajú, enyhén lejtõ, árnyas erdei széles út, hmmm. Sajnos nem tartott túl sokáig, jobb kanyar után egy napos, rögös távvezeték-nyiladékra fordultunk, ami elvezetett minket az utolsó pontra, Apátvarasd-telepre, újra vizet kaptunk, és citromos nápolyit, Némi csevegés után távoztunk, hogy a kéken, majd a meredeken egy mély szurdokvölgy peremén lefelé haladó kék négyzeten leérjünk Mecseknádasdra, innen már csak egy rövid emelkedõ várt ránk a várban léõv célig. Kitûzõ, oklevél után bográcsos paprikás krumlit kaptunk uzsonnára.


Nagyon remek, számomra teljesen egzotikus, családias (44 résztvevõ) túra volt, szép látnivalókkal, mindenképp ajánlott!

 
 
 Túra éve: 2014
ThommybojTúra éve: 20142014.11.17 21:17:14
megnéz Thommyboj összes beszámolója

 Közeli helyeken 15  - 2014. november 15.


A túra másodszor került megrendezésre, én elõször vettem részt rajta. Érdekelt a dolog, mert most nem a Mecseket, hanem a Pécs közelében taláható Malomvölgyi tavat és parkerdõt és annak környékét vettük célba.


A túra egy kis aszfaltos szakasszal kezdõdõtt, ami viszont nem tartott sokáig, hiszen hamarosan elértük a tópartot. Innen egy kilátót vettünk célba, ahova fel is mentünk, hogy megcsodáljuk a panorámát.


Innentõl nagyon változatos volt a túra. Mentünk tó mellett, felkapaszkodtunk a dombtetõre, majd innét ismét egy kilátóba. Nagyszerû ötletlenek tartottam, hogy az ellenõrzõpont a kilátó legfelsõ szintjén volt, így a sietõsek is felmentek a kilátóba és végül megcsodálhatták a fantasztikus kilátást. A legtöbb túrán, ahol a túra kilátó mellett megy el, azt vettük észre, hogy rajtunk kivül alig akadnak páran akik felmennek oda, nehogy idõt veszítsenek. Tudom, hogy teljesítménytúra, de szerintem ha egy kilátó mellett megyünk el nem szabad kihagyni.


A kilátót elég izgalmasan, kissé csúszkálva hagytuk el lefelé, de ezen nagyon jókat nevetgéltünk. Leérve ismét a tóparton találtuk magunkat.Innen a Pécsi Rockmarathon helyszínéül is szolgáló tisztás és a Kenderáztató-tó felé vettük az irányt. Itt egy lyukasztós ellenõrzõpont volt. Innen egy kis mászásnyira volt a következõ ellenõrzõpont a gyönyörû Kiskõfejtõnél. Ezek után egy kisebb leejtõ után és egy szántóföldön való felmászás után az utolsó ellenõrzõpont következett. Innen sajnos pár kilométer kivédhetetlen aszfalt következett az M60-as építése miatt, de ezek után már bent is voltunk a célba, ahol nagyon finom, bográcsban fõzõtt virslit kaptunk.


Változatos útvonal. Kitünõ szervezés, remek szalagozás, szeretetteli szervezõk.


 

 
 
ThommybojTúra éve: 20142014.07.09 21:10:32
megnéz Thommyboj összes beszámolója


Csontok útján 30


Régebben hallottam a túráról, de mivel 2013-ban nem volt megtartva, idén mindenképpen ott akartam lenni. Ehhez még plusz motiváció volt, hogy a Fekedi keresztutak 25-tel együtt teljesítve külön kitûzõ jár.


Mivel a túra rajtja és célja máshol van, így ezt a logisztikai feladatot meg kellett oldanom, mivel a túrákra autókkal járok, mert még így is jobban jövök ki, mint tömegközlekedéssel. Így az autót Mecseknádasdon hagytam és innen busszal mentem át Pécsváradra a rajthoz. Mégis csak jobb ilyenkor buszozni, mint túra után fáradtan, és sárosan. Így el is kaptam a 6:50 es buszt, így 7:20 kor el is tudtunk rajtolni. Csatlakozott hozzám a Fekedi túrán megismert túratárs, és hozzám is csatlakozott egy újonc, és természetesen örök túratársam: Dalma kutyám.


A túra eleje szántóföldek mellett haladt, már ekkor éreztük, hogy nem fogunk fázni. Hátunk mögött a Zengõ nézett ránk. Nagypallra viszonylag gyorsan elértünk, ahol vizet vételeztünk és megnéztük a közmosót. Innen jött a kivédhetetlen aszfalt Fazekasbodáig, de szerencsére az út bal oldalán a fák adtak árnyékot. Fazekasbodától hangulatos úton, tavak és keskeny kanyargós ösvényen értük el a Disznó-völgy nem létezõ bejáratát. 


A Disznó-völgy tényleg gyönyörû, de rengeteg nehézséget is rejt. Szerencsére tudtunk segíteni egymásnak a mászásban. A patakon rengetegszer átkeltünk. A völgy elsõ felét viszonylag gyorsan leküzdöttük, de a második fele már rengeteg nehézséget rejtett a rengeteg egymásra dõlt csúszós fatörzs és a sok zúgó formájában. Sok megcsúszással és egyszer majdnem egy 3 méteres zuhanással tettük még izgalmasabbá a túránkat. Néha tanácstalanok voltunk, mert néha nem vettük észre a szalagozást, de igazából csak elõrefele kellett menni, hiszen a Disznó-völgy nem létezõ kijáratát egy hatalmas szalagozás jelölte. Itt egy nagyon meredek szurdokon keresztül hagytuk el a Disznó-völgyet. Én személy szerint gyorsan felmásztam és mikor felértem, csak beledõltem a puha avarba. Itt vártam meg a többieket. A Disznó-völgyet félig sárosan, néhány horzsolással és az "igen, megcsináltuk" érzéssel hagytuk el. Kisgeresdi ellenõrzõponton ledõltünk a fák árnyékába és egy nagyot szusszantunk. Közben több féle pezsgõtablettás vizet elfogyasztva töltõdtünk fel a túra második felére. Az ellenõrzõponton egy túratárs elmondta, hogy õ mögöttünk jött, viszont õ elnézett valamit és egyszer csak a Disznó-völgy feletti erdõben találta magát, és innen vágta ki magát a rengeteg tüskén és csalánon keresztül. Így került csak elénk. 


Ezután lassan rávettük magunkat a folytatásra, bár aludtunk volna egy hatalmasat a fák alatt a csendes kis faluban. De tovább indultunk. Itt egy hosszabb erdõs szakasz következett, ami végül kivitt minket az aszfaltra, ami bekísért minket Erdõsmecskére.


Itt a pecsételést és a pihenést követõen bementünk a közeli kocsmában, ahol ketten elfeleztünk egy sört, ami nagyon jól esett, de tudtuk, hogy ha iszunk még fejbe csap és akkor nem érünk be egyhamar a célba. Szerencsére a pontõrök elmondták, hogy a temetõben van kút. Így is volt, itt feltöltöttük vízkészleteinket. Felfrissítettük magunkat is. Innen a szántóföldek mellett folytattuk utunkat, de szerencsére hamar beértünk az erdõbe és gyorsan az utolsó ellenõrzõponton voltunk. Innen új lökést adott, hogy alig több, mint 3 km van a célig. Az erdõbõl kiérve egy rövid aszfaltúton haladva ismét gyorsan bent voltunk az erdõbe és innen végig lefelé ereszkedve értünk be Mecseknádasdra.


A célban finom paprikás krumplival vártak minket. Megkaptuk a kitûzõt és a két túra teljesítéséért a másodikat is.


 
 
 Túra éve: 2011
régészlányTúra éve: 20112011.08.12 19:40:28
megnéz régészlány összes beszámolója


Csontok útján



Majdnem sikerült elaludnom. Tudom, remek nyitás. 7:18-kor keltem és 7:30-kor már a kocsiban ültem.. Fantasztikus, nem is én lennék. Már régen voltam a Mecsekben, úgyhogy örömmel vártam. 8 után pár perccel ott vagyunk a rajtban, nevezünk. Sajnos 4 emberre jut egy itiner. Mindegy, ilyen még sose volt:) 4-es csapat: Csabi, Ábris, Sanyika és én. Természetes a Csontok útján vagyunk, a súlyosbított változaton, na és persze egy régészlánynak ez kötelezõ. Mindannyian kíváncsiak voltunk arra a kis szurdokvölgyre:)


Eleinte együtt megyünk, beszélgetünk. Nagypallnál Évi a pontõr, örömmel üdvözöljük, aztán gyorsan megyünk tovább. Itt találkozunk bajnaival, illetve D. Petiékkel. Sajnos Fazekasbodáig végig aszfalt, mely az itiner szerint kivédhetetlen. Bevesszük a bodai halálkanyart is, aztán elérjük a pontot. Ezután jön a Disznó-völgy bejárata. Itt két lehetõség közül lehet választani, mi a nehezebbiket választjuk, mint sokan mások. Itt Sanyika lelép, nagyon jól nyomja. Csabi lemaradt, így Ábrissal ketten birkózunk meg a völggyel:) Gyönyörû volt, tiszta Szurdok-feeling volt, megzabolázva állatcsontokkal. Kiérve a völgybõl sajnos félreolvassuk az itinert, és balra fordulunk a zöldön. Megyünk rajta egy kilit, aztán rájövünk, hogy jobbra kellett volna, hiszen ott a pont. Oké. Nyugalom. Szépen visszafordulunk. Szembe találkoztunk peszáékkal, akik csodálkoznak rajtunk. Oh, igen, erre kell majd továbbmenni. Gyorsabb iramot veszünk fel, elérjük a pontot, aztán visszafordulunk, és tényleg megyünk tovább. Itt egy kicsit futunk, visszaelõzzük a „tömeget”, peszáékat is utolérjük Erdõsmecske szélén. A buszmegállóban a pont. Itt megállunk, eszünk, Sanyikától kapunk 1-1 doboz sört. Köszönjük:)




Ábris a ponton maradt, nem tudta meginni a sörét 10 perc alatt. A templomot megkerüljük balról, felmegyünk a Kálváriához, át a temetõn. Egy kis idõ múlva újra csatlakozik a társasághoz Ábris. Apátvarasd-telepnél újra pont, itt már 26,5 kilométernél járunk. Kapunk finom csokit, aztán irány Mecseknádasd. Ezt a kék négyzeten érjük el. Itt egy kicsit bele-bele futottam. A keresztezõdésnél elérjük a pirost, itt jobbra megyünk és irány a Várhegy, a cél. Felfelé megpillantom moiwáékat. Épp futottak le, a buszhoz. A Várhegyen finom kaja várt (by Torma T.), illetve szép emléklap:)



Összesítve ez egy nagyon jó kis túra volt, barátságos, családias, hangulatos, jól éreztem magam:)  Már nagyon vártam a vasárnapot, kíváncsi voltam az útvonalra:)




Mecseklátó 30



Nos, szerencsére ma nem aludtam el. Idõben sikerült felkelnem, nyugisan odaértünk Csabival a rajthoz. Már a rajtnál probléma adódott: a túra közben nincsen egyetlen se kocsma se:/ És frissíteni kell. Na, ezt is megoldottuk: Egyik ponthoz odavitettünk sört. Na, de kezdjük az elején: sajnos sok aszfalttal indítunk, de ez most természetes is. Hamar elérjük Martonfát. Nagyon meleg van, persze Csabi nem izzad itt se. Kb. féltávnál megkapjuk a sörünket, itt egy kicsit pihenünk. Utána megint go, mert a célnál „ünneplés”. Kukoricás rész jön. A túra nagy része ilyen terepen megy, de a lényege, hogy végig látjuk a Mecsek szép vonulatait. Pécsvárad elõtti szakasz borzalmas, senkinek sem tetszik, legalábbis a lábunknak nem:/ Végül elérjük Pécsváradot. Itt még egy kis aszfalt, aztán a hivatalos! úton elérjük a célt, ahol finom fõtt virsli vár ránk:) illetve az ünneplés. Ünneplés, mert ez a túra volt a mozgalom zárórésze.



Összegzésül ezt a két túrát nagyon jól összehangolták. A mecseki túrák nem szoktak erre menni, ezért is volt egy élmény ezeken részt venni. Sajnos én csak ezen a két túrán vettem részt, tuti, hogy a többi is ilyen jó volt:) Gratulálok a rendezõségnek még egyszer:)

 
 
moiwaTúra éve: 20112011.07.04 11:27:15
megnéz moiwa összes beszámolója

„Megoldjuk” 2x30


 


Ez a hétvége is elérkezett: az ötéves mozgalom utolsó túráira készülhettünk. A rendezõség számára viszonylag közelebbi, mégis sok meglepetést tartogató vidéke(ke)t volt szerencsénk egy kicsit jobban megismerni.


 


Pécsváradra még péntek délután leutaztam, egy, a hivatalos menetrendben nem szereplõ expressz buszjárattal, ami valójában iránytaxiként üzemelt: kérésemre Pécsvárad helyett Dombay-tó bekötõútnál állt meg, így néhány „nullapontos” kilométertõl sikerült megkímélnie. A klíma nagyjából májust idézte, ami gyalogláshoz ideális. A régi 6-os útról való letérésnél az irányító táblát valaki 90 fokkal elfordította, így Dombay-tó helyett Pécs felé irányított. Ennek ellenére nem dõltem be a tréfának és megindultam a volt vasúti megálló irányába, immáron jelzett úton.


 


A legelsõ Dombay-tó maraton óta nem jártam erre, mégis ismerõsként köszönthettem a tavat, illetve rajta kívül Á. Pistit és Erzsikét, akiktõl eligazítást kaptam a szállás helyszínével kapcsolatosan. A két büfé érintésével jutottam el egy jobbkanyarhoz, ahol ismét „nulla pontért” sok lépcsõmászás következhetett. A szállás helyszínét a zöldben felállított sátor, valamint a bentrõl kiszûrõdõ jókedv egyértelmûsítette. Szilárd üdvözölt, ezen kívül Ákos épp akkor mászott le a cseresznyefáról, némi friss termés kíséretében. Ági is itt volt már, egyelõre csak õ képviselte a teljes mozgalom teljesítésére esélyesek csapatát (Szilárdon kívül persze, aki rendezõként teljesítette a mozgalmat). Rövidke beszélgetés után fekhely után néztem, és a tetõtérre esett a választás, amit a konyhán keresztül kvázi tyúklétrán lehetett megközelíteni. Csomagokkal ez nem volt egyszerû feladat, de némi kreativitással sikerült megoldani.


 


Kicuccolást követõen szemrevételeztem a kertet, valamint az innét feltáruló látványt. A meredek domboldalban lévõ teraszról kiváló rálátásunk volt a Dombay-tóra, valamint Czigó intelmei alapján a Szársomlyó sipkáját is beazonosítottuk. Kezdett bõvülni a rendezõség, és jött a hír, hogy aznap este még bográcsozás is tervben van. Lassan a Nap is lemenõben volt, ám a serény szakácsok (Ákos, Czigó, valamint a besegítõ Ági) a paprikás krumplihoz valókat darabolták már. Ákos a gázégõt „megszakértette”, így rövidesen elhárult minden akadály és rotyoghatott a bográcsban-való. Kellemesen pikánsra sikeredett az étek, Ákossal azonban tovább bolondítottuk a csípõsségét.


 


Menet közben megérkezett a stovkás duó (Bubu és Vándor Csillag), valamint Éva és Lala. (Bubu a szállás megközelítése kapcsán telefonos segítséget volt kénytelen kérni). Bubu természetesen igényt tartott a szolgáltatásra. Közben rendesen besötétedett, így fejlámpa fényei mellett fogyasztottuk a vacsorát. Gyorsan rohant az idõ, a lefekvéshez készülõdtünk. A tetõtérben viszonylag kényelmesen elfértünk öten, ráadásul a társaság egyik tagja sem horkolt, így nyugodt éjszakának nézhettünk elébe.


 


Mindkét túra Pécsváradról indult, így a szálláshelyrõl még elõbb el kellett oda jutni. A rendezõség illetve néhány résztvevõ konstruktivitásának köszönhetõen mindenki motorizálva közelítette meg a rajthelyet. A korábbi 2x30 túráktól eltérõen nemkevés induló gyûlt össze, persze még bõven a családian létszám keretein belül. A megszokott mikroméretû nevezési lap kitöltésével kaptuk meg az igazolófüzetünket. Misi említette, hogy szalagozáskor elkapta egy hatalmas esõ, mi csak reméltük, hogy ilyen élményben nekünk nem lesz részünk.


 


A mozgalom teljesítésére esélyes Dilennel és Balázzsal mentem, gyakorlatilag a teljes útvonalon. Itt még rajtunk kívül elég sokan voltak látótávolságon belül, ennek ellenére simán elbeszélgettünk egy kritikus letérést, így érvényesült a „vezérürü-effektus”, természetesen hátraarc következett, vissza a 6-os útig. A Dobos-völgy elõtt mellõztünk silókat, az illatok alapján magas volt a mezõgazdasági faktor. A völgynél az enyhe íves kanyarulat magasságában füveket tapostunk, eközben balról egy idilli tavacska látványa emelte a hangulatot. Rövid betonutazás után jól járható szekérútra tértünk és felmásztunk egy dombtetõre, ahonnét nagyszerû kilátásunk volt a Zengõ és Hármas-hegy sziluettjére, valamint a környezõ dombhátakra. A nyílt terep nem okozott különösebb megterhelést, igen hûvös volt még a reggel, és felhõk is takarták a Napot.


 


Betonúton érkeztünk Nagypallra, menet közben beértünk több, elõttünk induló sporttársat. A Közmosó-forrásnál érjük be SzLA-ékat, akik már visszafele jöttek onnan. A forrásnál Éva õrködött, aki a bélyegzésen kívül barackkal is kedveskedett. Nem idõztünk sokáig, és folytattuk utunkat a kivédhetetlen betonon. Napraforgótáblákat, kukoricást mellõztünk; visszapillantva a Mecsek jellegzetes púpjait tanulmányozhattuk. Kellemes beszélgetés közben gyorsan peregtek a kilométerek, így teljesen váratlanul gurultunk le Fazekasbodára, ahol a Kultúrháznál Szilárd várt bennünket vízzel valamint csokival.


 


A faluból éles balkanyart követõen jutottunk ki, és készültünk lelkiekben a túra legizgalmasabb szakaszára. Elõbb azonban némi vizenyõt kaptunk osztályrészül, jobbkézfelõl pedig halastavakat. Balázs gyorsan megszámolta a túloldalon pihengetõ hattyúkat. Két tó közti gátra fordultunk, aztán kezdõdtek is az izgalmak. Ugyanis egy „nem létezõ hídon” (idézet az útleírásból) kellett átmennünk, elsõre nem is volt triviális a kivitelezés módja. Részben oldalára dõlt betonlapokon egyensúlyoztunk. Amint átevickéltünk, máris a Disznó-völgybe vezetõ „nem létezõ ösvényen” találtuk magunkat. Csalánok csiklandoztak kellemesen (hol van ez a 4x56 zempléni szakaszához képest…). A szalagozás egyértelmûen mutatta a követendõ utat.


 


Eleinte széles völgyben haladtunk, itt továbbra is a csalánok kerülgetése volt a legnagyobb kihívás. Megjelentek a kidõlt fák, melyeket még lazán átléptünk / kikerültünk. Egyszer aztán elkezdett beszûkülni a völgy, patak csordogált benne. A köveken is probléma nélkül tudtunk haladni, mert nem csúsztak (gránit az alkotóeleme, ami smirgliként megfogja a cipõtalpat). A gránit különféle színekben pompázott a fehértõl a szürkén át a vörösig.


 


Egyre sokasodtak a kidõlt fák, és igaza lett Misinek: a Salabasinai-árok ehhez képest kismiska. Lábunk alatt csordogál a patak, a kövek nedvesek, a völgybõl kimászni nagyon nehéz (oldalfala meredek és omladékos). Egy-egy kidõlt fa kikerüléséhez / átmászásához helyenként akrobatikus elemekre is szükség volt. A legnagyobb szerencsénkre a völgy alja köves volt, így az nem csúszott és nem süllyedtünk el a trutyiban. Néhol a túrabot nagyszerû vízmércének is bizonyult: nem sokon múlt ugyanis, hogy térdig merültünk egy köves szakaszon.


 


A völgyben egyébként a két táv szétválásához igyekvõ pontõrt is üldöztük, aki már elõre oda akarta adni a bélyegzést, megnyugtattuk azonban, hogy ilyen technikás terepszakaszon nekünk sincs ínyünkre a sietés. A sok fotószünet is belassított, de abszolút nem érdekelt senkit az idõ, az élményekért jöttünk és itt aztán maradéktalanul meg is kaptuk. A völgybõl való kimászás szalagját csapatunk egyik tagja sem vette észre, akaratlanul is a lábunk elé néztünk és az aktuális következõ lépés konfigurációját terveztük meg. Elmentünk egy mini vízesésig, ahol Dilen javaslatára már megpróbálunk kimászni az árokból. Nem volt egyszerû dolog, hiszen nem a hivatalos utat követtük.


 


Roppant meredek és morzsalékos emelkedõvel, szó szerint négykézláb mászva evickéltünk ki. Kicsivel feljebb láttuk, hogy SzLA és Franken a szalagok mentén közeledik. Kölcsönös csodálkozás következett. Kiérve egy szélesebb szekérútra máris ecseteltük a közelmúlt élményeit. Mint késõbb kiderült, Frankennek annyira megtetszett ez a völgy (ami nehézségében felülmúlja bármelyik mecseki szurdokvölgyet), hogy a célban azzal az instrukcióval látta el mgrubert, miszerint „jövõre ezt a túrát kötelezõ újra megrendezni”.


 


Az erdõbõl kiérve a napraforgótábláknál vettünk egy balost, és pár perc sétával máris Kisgeresden találtuk magunkat, ahol a lányoktól (Edit és Edina) vizet vételezhettünk. A harangláb nagyon tetszett, nem véletlen, hogy a díjazásra is ennek a montázsa került rá. Innentõl a baranyai zöldön mentünk tovább, azaz mentünk volna, ha megtaláljuk a helyes irányt… A szekérút egyértelmû balkanyarja, illetve egy jobbra ágazó gyengébb út helyett egy harmadikat kellett volna választanunk, ami a kettõ között bújik meg, a csalánosban…


 


Némi aljnövényzettel való küzdelem után kiszélesedett az út és a völgyben nagyszerûen lehetett rajta haladni. Balról közben becsatlakozott a rövidtáv. Az itiner külön kiemelte, hogy az ottani szalagok nem nekünk szólnak (mármint nem a hosszútávosoknak). Lassan elértük a vízszintest, és jobbról a gránitbánya látványa tárult fel, miközben egy-két barikádon küzdöttük át magunkat. Erdõsmecske vasútállomás épülete itt volt jobbkézfelõl, Bubu szerint az épület is megvan teljes pompájában. A sínek viszont már rendesen be vannak temetve. Némi mûutazás következett a forgalmas Pécsvárad – Mohács úton, majd Erdõsmecske felé kanyarodtunk a betonon.


 


Tinca sporttárssal kibõvült a csapat, a beszélgetés megint elûzte a viszonylagos unalmat az útvonalból. Ripsz-ropsz máris bent találtuk magunkat a faluban. A buszmegállónál R. Józsi várt, aki bringával érkezett (szegény zöld Warszi már örök álmát alussza). Nápolyiropogtatást követõen folytattuk utunkat a zöld jelzésen és a temetõn keresztül hagytuk el a települést. Megrendítõ látvány volt a temetõnek az elhanyagolt része, valószínûleg a kitelepítettek õsei nyughatnak ott. A sírkövek is arról tanúskodnak, hogy Erdõsmecske sváb település, magyar családnevet szinte alig találtunk. A temetõt egy mozgatható kerítés segítségével hagytuk el.


 


Kellemes domboldalon emelkedtünk, balkézfelõl már a Mecseknádasd feletti hegyeket véltük felfedezni. Kisvártatva erdõbe jutottunk, jólesett a hûs klíma. Hesz keresztnél a DDK autópályájára fordultunk, ilyen széles turistautat (ami nem betonút) nem tudom, láttam-e már valaha. Enyhe emelkedõvel jutottuk fel Apátvarasd-telepre, ahol komoly élet folyt, sok nyaralóban pihentek családok. A ponton Ákostól választhattunk csokiszeletet.


 


A leírás alapján már kevéssel ezután vártuk a K4 letérését, de nem akart eljönni. Józan eszünkre hallgatva maradtunk a DDK-n, a vadászháznál nyomtunk egy balost és mentünk enyhén lefelé. Távolból az erdõszélen feltûnt egy lengedezõ szalag, ami jelezte, hogy nem vagyunk rossz helyen. A jelzésváltás valóban nagyon nehezen észrevehetõ. Füves jelleghatáron trappoltunk keveset, aztán betértünk egy dzsindzsás ösvényre, ahol meggyûlt a bajom a tüskékkel. Párszor a sapkám fennakadt… Nem is egyszer Dilen közremûködése kellett, hogy kiszabadítsa az ingemet a tüskék fogságából.


 


Az út aztán kitisztult, a dõlésszög nõni kezdett, aztán le is értünk Mecseknádasdra. A buszmegállónál már látszott elõttünk a napi cél, a Schlossberg. Betonon is lehetett nagypistázni, mi inkább a jelzett útnál maradtunk. A romoknál várt a cél. A lányoktól kaptam díjazást, egyikükrõl kiderült, hogy ugyancsak utas volt az elõzõ napi pécsi expresszbuszon. Tamás mint profi szakács mûködött közre, tõle vételezhettünk paprikás krumplit. Tamás elmesélte, hogy egy idõre elveti a „Pécs-Budapest a 6-os út mentén” túra megvalósítását, mivel nem sok híja volt, hogy kivasalja õt egy elõzésben lévõ autó…


 


Néhányan csak rövid idõt töltöttek a célban és mentek is a busz felé. Megkérdeztük SzLA-t, hogy mennyi van még a busz érkezéséig, mire kiderült, hogy csak 5 perc. Mivel nem túl nagy a járatsûrûség, lenyargaltunk mi is. A Pécsváradon hagyott autóba befértem jómagam is és visszatértünk Dombay-tóhoz. Abban a megtiszteltetésben lehetett részem, hogy Dilen és Tinca bemutatott a legifjabb családtagnak, aki szemmel láthatóan komoly kíváncsisággal viseltetett a túracipõk iránt.


 


Rövid beszélgetés után visszamentem a szállásra, ahol természetesen még nem volt senki, így odabent elheveredtem egy széken, és a tó kilátásában gyönyörködve elpilledtem. Arra ébredtem, hogy hirtelen beborult és egy gyors futó zápor vonul át a tó fölött. Dilenék többször is kísérletet tettek arra, hogy áthozzák megmutatni a legifjabb túrázót a többieknek, de még nem lett volna kinek megmutatni.


 


A következõ busszal érkezett meg sok ember és elkezdõdött a közösségi élet. Evés-ivás és tisztálkodás mellett többek között Bubu bácsi boszniai kalandjait hallgathattuk meg egyenes adásban, különös tekintettel a ravatalozóra és a beszakadt hídra. A túra célszemélyzete valamint a söprûk is befutottak. Kiderült, hogy Mecseknádasdon kemény zuhét kapott a nép. Az este további beszélgetéssel telt, a rendezõség a lenti büfében pótolta a sörhiányát.


 


Másnap reggel a kelõ nappal ébredtem és szépen lassan elkezdtem összepakolni. Mivel hamar végeztem és menetkész állapotra sikerült magam hozni, inkább elindultam gyalog Pécsváradra, a cuccokat a házban hagytuk: Attisék a nap folyamán mentek érte vissza és hozták át a napi célba. Czigó javasolt egy rövidítést, a vasútállomás és a régi 6-os út között, sikeresen megtaláltam. Nagyjából sikerült felmérni a nullapontos etap idõigényét, így kényelmesen maradt idõ még a rajtban tetveszkedni a hivatalos rajtig.


 


Átböngésztem az útvonalleírást és kiderült, hogy a túra eleje pont arra vezet, amerrõl kora reggel érkeztem. Bubuék pont ebbõl az okból hagyták ki a reggeli sétát. Még a rajtban lekerült rólam a széldzseki, érezhetõ volt, hogy vasárnap már szép nyári klímában lesz részünk. Bajnai sporttárs kérdezte, hogy milyen tempót tervezek. Nem akartam különösebben sietni, de nagyon andalogni sem, mert a várhatóan sok nyílt terep a nyári melegben nem feltétlenül kellemes, fõleg a fokozatosan melegedõ idõben.


 


Elrajtoltunk, aztán rövidesen arra lettem figyelmes, hogy senki sem követ. A reggeli útvonalon batyogtam visszafelé, aztán a tréfásan elhajlított Dombay-tó elágazás táblánál kezdõdött az újdonság. Betonos emelkedõ, jobbkézrõl hétvégi házak, napraforgótáblák. Mivel ez Attis túrája volt, tudtam, hogy szalagot csak ott kell keressek, ahol nagy szükség van rá. Már vártam a balos lekanyarodást hosszú ideje, aztán egyszer tényleg elérkezett az ominózus hely, természetesen szalaggal megerõsítve.


 


Az új 6-os keresztezése után tábla is jelezte, hogy a hígtrágyakezelõ telephelye felé közeledek. Mgruber elõzõ este mesélte, hogy amikor igazi tikkasztó nyári melegben jártak arra, a trágya medencében a folyadék szinte „forrt” és meglehetõsen intenzív illatok keringtek, melyeket jó messzire elvitt a szél. Akárhogy is próbáltam, csak a trágyakezelõ medencék közvetlen közelében éreztem az extrém illatokat, de az sem volt olyan vészes (bevallom, én ennél jóval büdösebb anyagokkal is dolgozom…).


 


Éles jobbkanyarnál nagyon enyhe emelkedõ jött, árnyat adó fák nélkül. A kilátás tényleg nagyon szép volt: Misinától Zengõig a Mecsek jellegzetes csúcsai sorjáztak. A túra hivatalos árpádsávos szalagjai mellett gázmûves fehér szalagokat is megfigyelhettem, de mint kiderült, ez utóbbinak a rendezvényhez sok köze nem volt. A gyengébb földútra való letérés egyértelmûen jelezve volt, folyamatos ereszkedéssel jutottam le Martonfára, ahol a templom elõtt Czigó strázsált. Meg is lepõdtem, hogy pontõrködik, hiszen azt mondta nekem, söpörni fog. Végül aztán gyakorlatilag a teljes távot besöpörte, azzal a különbséggel, hogy a szállásról nem tette meg a Pécsváradig tartó oda-vissza szakaszt. Elvileg lett volna nála csoki, jelezte, hogy mgruber nemsokára itt lesz a szállítmánnyal. Inkább továbbálltam, vitt a lendület.


 


A buszmegállónál ismerõs autóra leszek figyelmes, mgruber integet és adja is a csokit. A faluból lefelé vezet az út, természetesen újabb napraforgótáblák mellett. Ellend-patakon való átjutás a leírásnak megfelelõen kissé kalandos volt, de nem megoldhatatlan. A patakparti hosszantolás nagyon tetszett, különleges hangulatot varázsoltak az ezüstös levelû fák, valamint a „telepített aknák”. A nyájhoz közeledve felmerült bennem, hogy esetleg pásztorkutyák is lehetnek az „aknatelepítõ brigád” mellett, ám végül egyetlen kutyával sem sikerült találkoznom.


 


Pereked temploma tényleg messzirõl látszott már, majd könnyes búcsúval irányváltás következett, de csak rövid idõre, mert ismét dél felé vettem az irányt, újból egy szép völgyben. A leírásban is szerepelt, hogy az út mentén lovakat és szamarakat lehet majd szemrevételezni, természetesen lencsevégre is kaptam õket. A száraz szekérút hirtelen hûs árnyassá változott és a féltérd magasságú fûben cipõmosásra is sor került. Teljesen váratlanul jött el a következõ betonút, ami már Ellend szélére vezetett. Az útkanyarnál messzirõl integetett Emil.


 


Nem sokat idõztem nála, inkább továbbálltam az „embert próbáló” szakaszt legyûrni: kezdõdött ugyanis a „túra mezõgazdasági faktorának növelése” (idézet az itinerbõl). Elágazásmentes széles szekérút jött, oldalról tûzött a Nap, és kukorica- valamint napraforgótáblák követték egymást. Egy elnyújtott S-kanyar oldotta a monotóniát, majd az állattartó telepnél figyeltem nagy elánnal a szalagokat, mert ritkán látható kanyarkombinációkkal érhettük el Berkesdet. Az is érdekes volt, hogy be kellett térni a temetõbe és a betonlapos úton gurulhattam le a faluba.


 


A mûvháznál Edit és Edina vártak, akik a kedvemért félbeszakították kártyapartijukat. Vízzel kínáltak, valamint a cipõsdobozból elõtáruló házi pogácsával. Mivel nagyon sok induló nem volt, gyakorlatilag korlátlanul lehetett fogyasztani. Pár percet elidõztem itt. Következett némi hullámvasút (helyi mércével nézve), változatos terepviszonyokkal (némi ingovány, szekérút, löszmélyút), majd kiérve a mezõre, egyenletes lejtõvel érkeztem egy patakvölgybe. Messzirõl hallatszott egy kombájn zakatolása és sípolása.


 


Jobbról egy felüdítõ halastó csábított fotózásra, majd éles balkanyarral rátértem a közel nyílegyenes enyhe emelkedõ útra, ami egybõl Szilágypusztára repített. Mi más szegélyezte volna az utat, mint napraforgótáblák. Ami még szerencse volt, hogy a Nap délrõl sütött, tehát hátam felõl tûzött, valamint hogy idõnként apróbb kanyarfélékkel is színesedett az útvonal. Balkézfelõl szép kilátás adódott a szemközti dombtetõre, valamint észak felé a Mecsek vonulataira. Idõközben több dzsip is elhaladt, jókora port kavarva maga után. Egyszer aztán megérkeztem Szilágypusztára, ahol Balázs várt, némi csokival és vízzel. Kérdezte, hogy a többi pont milyen helyen van, mert hogy neki meglehetõsen ingerszegény környezet jutott.


Nem idõztem sokáig, hanem egy pici hupli után lekocogtam a következõ halastóig, azaz halastórendszerig. Még lefelé menet balra tekintve giccses látvány tárult a szemem elé: ismételten a Hármas-hegy / Zengõ kettõse Pécsváraddal, elõtte a halastóval. A tavaknál ideiglenesen dél felé fordult az út íve, majd egy trükkös betérésnél átmentem két tó között a gáton. Személy szerint nekem innét tetszett leginkább a panoráma. A tavakat aztán hamar elhagytam és kiértem a betonra, ahol ismét hosszú percekig gyalogoltam.


 


Már nagyon nézegettem jobbra, hogy merre is lehet a letérés a mûútról. Ahogy aztán néztem a leírást, feltûnt, hogy az utolsó ponttól gyakorlatilag ugyanaz lesz a járás, mint elõzõ nap reggel, csak ellenkezõ irányban. A keresztnél gondolkodóba estem, de továbbmentem az S-kanyar felé, aztán jobbról jöttek is a szalagok és bent Józsi várt, mint az 5x2x30 mozgalom utolsó köztes ellenõrzõpontja. Érdeklõdtem az út felõl, mondta is Józsi az irányt, erre rávágtam, hogy „megoldjuk”. Érdekes módon egyáltalán nem volt ismerõs elõzõ napról a hátralévõ szakasz, csak ha visszafordultam. Jobbról egy hangulatos tavacska adta magát, mint fotótéma, aztán a 6-os út elõtt tetõzött a mezõgazdasági faktor.


 


Az útra kiérve már végig betonozás következett. Rövidesen már üdvözlõ tábla fogadott Pécsváradon, majd az egykori vasútvonal hídja alatt haladtam el. Gondolkodtam, hogy a sínek mentén van-e lehetõség bejutni az állomásra, de nem lett volna stílszerû kispistázva beérkezni a mozgalom utolsó túráján. A kijelölt utat követve két jobbossal jutottam el tehát a célba, ahol már mgruberék készen álltak a túrázók fogadására. Mivel a kiszemelt buszomig volt még bõven idõ, nem kellett rohanni. Megkaptam a napi díjazást, aztán a finom virslit csípõs ketchuppal.


 


Közben befutott Attis is, akivel mgruber elkezdte lebélyegezni a mozgalmi okleveleket. Nem is eggyel, hanem tízzel! Ugyanis minden egyes mozgalmi túra bélyegzõje rákerült a díjazásra. Sor került a „hivatalos ceremóniára” is: megkaptam az oklevelet, valamint a mozgalom teljesítéséért járó gigaméretû kupát. Még szerencse, hogy átpakoltam annyira a táskámat, hogy beleférjen. Sokáig nem jött senki, aztán érkeztek Dilenék. Két újabb mozgalom-teljesítõ, valamint egy elcsoffadt Tinca. Szegény, a hegyeken szárnyal, mint a zerge, de az alföldi jellegû túrákat nem neki találták ki. A sínek felõl befut néhány helyi erõ, majd kicsivel késõbb (a normál útvonalon) régészlány és Á. Csaba. Lassan indulnom kellett a buszhoz, közben a célba igyekvõ peszától és Bubuéktól is elbúcsúzom.


A buszút hozta szokásos formáját, az „elvárt” késéssel, de mindegy, mert legalább jól kialudtam magam.


 


Mgruber pedzegette, hogy bár ennek a 2x30 mozgalomnak most vége, van bõven ötlet a tarsolyukban, ezeknek egy részét már megosztotta velünk. Hogy aztán végül mi lesz a történet vége, majd a jövõ évi naptárból kiderül!


 


Többszörös köszönet illeti mgrubert, Attist és az egész csapatot, a teljes mozgalom megszervezéséért és lebonyolításáért! Olyan helyekre vittek el, ahová eszünk ágába sem jutott volna elmenni. Jópár gyöngyszemet sikerült így felfedezni. Mindemellett az a családias hangulat, ami a rendezéseket jellemezte, nagyon ritka manapság. Teljesen egyenrangúnak érezhette magát a túrázó: rendezõ és résztvevõ egy igazi közösség része lehetett.


Fotók: http://indafoto.hu/moiwa/2011070203_megoldjuk_2x30

 
 
efemmTúra éve: 20112011.07.04 10:13:28
megnéz efemm összes beszámolója

(Rendezõi összegzés.)


A hétvégi "Megoldjuk 2x30" Túrákkal véget ért egy 5 éves túramozgalom. Köszönjük mindenkinek, akik eljöttek a túráinkra, akár csak egyre, akár többre, esetleg az összesre. A mozgalomat nem sokan teljesítették összesen 11 ember. Õk ábécé sorrendben:



Dél-dunántúl 5x2x30:



Átol Csaba

Bödõ Balázs

Bödõ Bernadett

Dr. Szabó Péter

Hevér Gábor

Kirch Szilárd

Széles Ágnes

Tarnai Máté

Werstroh János



Dél-dunántúl 5x30:

Árvai István

Várdai Lajosné



Gratulálunk a teljesítõknek!

 
 
 Túra éve: 2010
moiwaTúra éve: 20102010.07.05 21:46:52
megnéz moiwa összes beszámolója










Határvidék 2x30


 Végre egy igazi nyári hétvége. Pont bele is illett az 5x2x30 mozgalom túráinak hagyományaiba, eddig egyszer sem kellett fáznunk. A cuccok összepakolásakor örömmel tölt el, hogy a ruházat meglehetõsen kis helyen elfér.


 Az utóbbi hetek hagyományává kezd válni nálam, hogy a leutazás már valami extra izgalommal jár. Most sem volt másképpen. Kelenföldi pályaudvar, délután 5 óra. A külsõ vágányok peronjánál egyre több ember gyülekezik, és nyilvánvaló, hogy nem az Ausztriába tartó RailJetre várakoznak. Az információs tábla üres, a hangosanbeszélõ sem ad semmi megnyugtató információt.


 A vonat késik, nem is túl keveset. Pedig csak a Keletibõl jön. Ezen már nem lepõdöm meg, azonban egy keletnémet nyugdíjas házaspár türelmetlenül érdeklõdik, hogy most akkor mi a helyzet. Megnyugtatom õket, hogy a vonat egyszer majd jönni fog. 15 perc késés van kiírva. Ez az idõ is letelik. A vonat továbbra is sehol. Bejön a RailJet, másodperc pontosan. A szép létszámúra dagadt tömegbõl csak néhányan szállnak fel a szerelvényre.


 No, mondom, ez nem lesz luxusutazás… Közben jól elbeszélgetek a németekkel, addig is megy az idõ. Bubu korábban emlegette, hogy a vonat elején belföldi vagonok lesznek és hivatalosan ott szabályos az utazás, ha az ember nem lépi át a határt. Mi azonban a vonat végefelé állunk, és egyrészt esély sincs rá, hogy elõrébb menjünk, meg hát értelme sem sok volna. A Venezia EuroNight Velencébe tartó termes kocsijába tudunk felszállni és még sikerül gyorsan üres helyeket is találni.


 A vonat elindul. Cammogunk. Ilyen lassan még sosem jutottam el Érd-felsõig, sõt Tárnokig sem. Biztos túlhevültek a sínek. Tudom persze, épp most újítják fel a vonalat, és sok szakaszon csak egy vágány járható. Szegény keletnémetek pedig közben leckét vesznek: jön a kalauz. Jegyeket elõadják, node nincs pótjegyük az EuroNight-ra. Bünti. Pedig… a házaspár mindkét tagja túlvan a 65-ön, elvileg EU állampolgárként ingyen utazhatnának. Ezt nem mondta nekik senki, mint ahogy azt sem, hogy a Venezia EN pótjegyköteles… Éljen.


 Valahogy csak elérjük a Balatont, és ahogy várható, szépen folyamatosan apadni kezd a vagon utaslétszáma. Hõseink, a német nyugdíjas házaspár az unokával együtt leszállnak. Nagykanizsa elõtt járunk még, mikor hivatalosan már Gyékényesen kellene a vonatnak befutnia. Mindegy, ráérünk. Be is sötétedik közben. Murakeresztúr magasságában SMS-t kapok, miszerint üdvözölnek Horvátországban. Ez jó hír, közeledünk úticélunk felé.


 A Dráva menti szakaszon nincs is semmilyen magyar térerõ, a síkvidék odaát van, így onnét jönnek a jelek. Gyékényes állomást gyökkettes tempóval érjük el. Élvezve elõnyét, hogy a vonat hátuljába szálltam fel, gyorsan ki is érek az állomás területérõl (meglepõen hatalmas az állomás maga). A kiállított 424-es mellett elsietve egy helybeli segítségével indulok meg a kerékpárúton a jó irányba, de közben utamba kerül egy kocsma, plazmatévével. A délutáni meccset elpasszoltam az utazás miatt, az estinek legalább a végét látni szeretném, így az „esti túrámat” megszakítva meccsnézés a program (Uruguay-Ghána).


 Szilárdék üdvözölnek, ott vannak Dilenék is. Már most érzõdik, hogy egy tartalmas kikapcsolódás elé nézek ezen a hétvégén. Egy 2x30-as túrán nem is számítok másra ;-) Misi a rendes járékidõ végére jön vissza a szálláshelyrõl, ahol eddig fogadta az érkezõ résztvevõket. Izgalmasan alakul a meccs, természetesen kivárjuk a legvégét.


 A drámai végjáték után testületileg átvonulunk az iskolába, ahol már sor került a lámpaoltásra, jól elszaladt az idõ. Egy gyors evészet, fürdés és hálóhely-kialakítást követõen már alszom is. Szokatlan ez az alvásmennyiség, különösen az Érchegységi 100-as fényében ;-) A Nap már igen korán betûz a tornaterem ablakain, többeket ez ébredésre csábít. Csak most tudok körbepásztázni tekintetemmel, hogy kik is vannak itt. C. Bélának átintegetek a terem túloldalára, õ visszainteget. Nagyon régen láttam már túrán, örülök, hogy újra összefuthattam vele. A reggeli készülõdés nagyon kényelmes, teljes összepakolásra nincs szükség, hiszen még egy éjszakát itt töltünk.


 Bubuéknak jelzem, hogy érdemes kicsivel hamarabb kimenni az állomásra, ugyanis Kaproncáról érkezett egy személyvonat, ami rövidesen vissza is indul oda. Ilyen fotótémáért érdemes „nulla pontért” sietni.


Csurgó 30


 Kisvártatva megjönnek a rendezõk is. A 2x30 túra megint nem okoz csalódást: régebben az ország legkisebb nevlapjával dicsekedhettek, most pedig igen eredeti, kézzel írt példányokat kapunk kitöltésre. Misi meséli, hogy többször is bejárta az útvonalat, és hogy az eleje egy kicsit kalandos lehet számunkra. Rövidesen meg is tudtuk, hogy pontosan mit értett ezalatt. Bélával vágok neki a túrának, idestova már több mint 1 éve annak, hogy utoljára együtt mentem vele valahol.


 Egyszerre érdemes használni az útvonalleírást, valamint figyelni a kihelyezett szalagokat. Misi szalagozás-technikáját már ismerjük jól, õ szeret viszonylag sûrûbben kihelyezni, hogy egyetlen pillanatig se merülhessen fel kétség. A falu határát elég hamar elérjük, ahol szép kényelmes emelkedõvel a domb irányába haladunk, elõbb betonon, majd szekérúton. Nagyon hangulatos táj, hétvégi házakkal. Kerítés szinte sehol, a házak körül gondozott kertek, mindenfelé boróka. Több ház lazán elmenne kulcsosháznak, turistaháznak. Kis kanyargás következik, egy benõtt úton, majd egy füves rét, ezután újabb kanyarral egy széles szekérútra térünk.


 Több helyen figyelmeztet bennünket a „Vigyázz Hegyõrség” tábla. Kihelyezett térfigyelõ kamerákat nem láttunk (pedig ugye 1 éve Dombóvár szélén találkoztunk velük), bizonyára a Hegyõrség kellõ elrettentõ erõvel rendelkezik. Ezen a szakaszon kellett egy kicsit a szerencsére bízzuk magunkat: az út folyton csak kanyarog a dombtetõn, eközben többször is „alsóbbrendû” utak kanyarodnak le róla, de szalagot ott nem találunk. Egyre magabiztosabban haladunk tovább és megérzésünket siker koronázza egy megerõsítõ szalag képében. A Hegyõrség szerencsére nem látja, hogy Béla keze enyves és a kihelyezett gyümölcstermést némileg lepusztítja.


 A nagyon kellemes, bennünket kifejezetten Zalai-dombságra emlékeztetõ szakasz után jön a már Misi által beharangozott benõtt út. Itt aztán van minden: sûrû aljnövényzet, csalánnak dúsítva; belógó ágak, persze tüskés is akad köztük; és az árnyékos, pocsolyákkal teli erdõ hemzseg a szúnyogoktól, így rögtönzött népitánc-bemutatót is tartunk. Irigykedünk O. Józsira és családjára, akik hosszúnadrágban és hosszúujjú ingben haladnak… Az erdõ különben szép, fõleg ahogy a Nap átsüt a fák között.


 A kemény rész elsõ fele után jön egy kis megnyugvás: erdõszélen fûben caplatunk, magaslesek mellõzésével. Ezután újabb szúnyogokat kapunk, lejtünk ugyanis egy patakhoz. Az átkelést elsõsorban a vérszívók nehezítik. Kimászva túloldalt, a leírásnak megfelelõen fel is lélegzünk, ugyanis a nehezén túl vagyunk. Hirtelen itt is van az 1. ep., valamint az ajándék müzliszelet.


 Innét egészen más jellegû tájon haladunk, nagy zöld rétek mellett, enyhe emelkedõk és lejtõk váltakoznak. Érezhetõ, hogy ide turista nem nagyon jár. Egy gerincen futó betonútra érünk ki, hátul már látszanak Somogybükkösd házai, balra pedig egy másik dombtetõn magasodik egy szép geotorony. A faluban tovább mászunk felfelé, hogy aztán egy nyomóskútnál önkiszolgáljuk magunkat. Szemben egy nagyon szép kúriaszerû épület, hozzá egy boróka (ciprus?)-fasor vezet. Hivatalosan nem kéne oda kimenni, de ki tudja, mikor járuk erre legközelebb…


 Visszatérve a betonra, hosszantolunk tovább a gyakorlatilag egyutcás falun, elõbb dombról le, majd a szemközti dombra fel, aminek tetején a buszmegállóban vár bennünket Bendus a nápolyival. A papírunkra aláírás helyett matrica kerül. A falu temploma mellett megyünk tovább, de megpróbálom jobb szögbõl is észrevételezni a templomot, több-kevesebb sikerrel. Utunk elõbb picit emelkedik, a szántóknál kiszélesedik a látóhatár, szép a táj. Méregzöld fû, enyhe dombok, idilli vidék. Valahol errefelé válthatunk megyét, innét ideiglenesen Zalában trappolunk.


 Egy kisebb dombra mászunk fel, majd onnét legurulunk egy hídhoz, egy balkanyarral (a hozzánk csapódó Z jelzés társaságában) felmászunk az aszfaltúton Nemespátró központjáig, ahol a kocsmahivatalnál vár bennünket a 3. ep.  A pontõr elmondása szerint vendégeik vagyunk egy üdítõre vagy egy kis sörre. Jómagam az utóbbit választom. A kocsmáros meglepõdik, amikor a nedût lefotózom. Csak annyit válaszolok neki, hogy mindez azért van, hogy ha majd végigpörgetem késõbb a túra eseményeit, még véletlenül se maradjon ki ez a hûsítõ ital a történetbõl. Sikerült mosolyt csalni a kocsmáros arcára.


 Nem pihenünk sokat Bélával, és haladunk tovább. A faluban szinte mindenfelé borókák. Ez lehet a környék jellegzetessége, szinte minden portánál, minden kertben találni legalább egyet belõle. Sokáig a Z jelzés a kísérõnk, szántók szegélyezik utunkat. Az út különben poros, száraz. Annyira nem baj ez, még mindig jobb, mintha sárban gázolnánk. Egy útelágazásban hagyjuk el a jelzést, erre egy lyukasztós ep. is figyelmeztet. A lyukasztó lenyomata is meglehetõsen egyedi: egy szép lábnyom. 


 Kellemes útszakasz, amin haladunk és még inkább tudnánk értékelni, ha nem csipkednének a szúnyogok. Figyelmünket a leírás és a szalagok figyelése is leköti, de teljesen egyértelmû a haladás iránya.  Kacskaringós lejtõn jutunk le egy mûúthoz, ami már Ágneslakhoz visz minket. Elõbb azonban két tó között sétálunk át. Remekül sikerült idõzíteni, ugyanis a pontõrökkel akkor érkeztek meg az autóval, ahogy mi gyalogosan. Gyors kipakolás után már kaptuk is az aláírást, valamint a még hûvös ásványvizet. Misi javasolja, hogy igyunk akár több pohárral is. Nem kell kétszer mondania. Érezhetõen befûtött ma Szent Péter. Sajnos nem figyelünk eléggé, és így kihagyjuk a fakultatív programot, az Ágneslaki Arborétumot.


 Ehelyett meglódulunk a mûúton, amin csaknem egy teljes órát haladunk dél felé. Balról tavak, valamint a SEFAG táblái. Utóbbiak már annak bizonyítékai, hogy visszatértünk Somogy megyébe. A monotonnak tûnõ haladás nem olyan idegölõ, bár süt a Nap ezerrel. A táj változatos (nagyjából hasonló az érzés a Gyepes-völgy betonján a Vajdavár homokkõvidéken is). Jobbkanyar jön, letérünk a betonról.


 Megint változik a kép: jobbról kerítés, árnyék semmi. Ez most amolyan gödöllõi-dombságos. Felmászunk a tetõre, jutalmunk egy csúcskõ. Béla nagyon tikkad, és a kondija sem a régi. Megnyugtatom, hogy a leírás szerint már gyakorlatilag nincs emelkedõ vissza. Elõbb elhagyott, de nem olyan rossz állapotban lévõ házakat/tanyákat mellõzünk, majd hétvégi házak jönnek. Feltûnik, hogy szinte mindenki saját fenyõfaiskolát tart. Ez lenne a karácsonyfák földje?


 Az út elõbb egyértelmû szekérúttá válik, majd részben murvássá. Ez már bizony azt jelzi, hogy közel a beígért betonút. Nem rövid a szakasz, és bár alapvetõen lejtõs, a meleg nem esik túl kellemesen hozzá. Az út mentén „valahol” található kõkereszt is meglesz, a kérdést megválaszoljuk az igazolólapunkon. A kereszttõl nagyon hamar kijutunk a betonútra, majd onnét a vasúti átjáróhoz. Az egyértelmû megoldást választjuk: a sínek mentén sétálunk be Csurgó vasútállomásra, a mai célba.


 Czigó vár, valamint egy nagyon beszédes helyi kissrác, aki mindenre kiváncsi velünk kapcsolatban. Megkapjuk a díjazást, a megszokott kisméretû emléklapot, valamint a helyben gyártott kitûzõt. Mindkettõ a somogybükkösdi templomot ábrázolja. Megesszük a kiporciózott virslit (idén nem volt mód repetázni, szemben a korábbi évekkel). Még nagyon gyerek az idõ, azonban két opció van: egy korábbi vonattal vissza lehet menni a szállásra és ott pihenni, avagy még ittmaradni Csurgón. Béla utazik, én azonban utóbbit választom. Nem döntöttem rosszul, pláne hogy még sosem jártam a városban korábban. A templomok, a Közmûvelõdés Háza, valamint a Református Gimnázium füvészkertje mind-mind megérték a látogatást. A két nagy tér a város közepén nemrég lett teljesen felújítva, átalakítva.


 Az alapos városnézés ellenére is jó hamar sikerül visszatérni, a következõ vonatig még mindig van bõven idõ. Azonban a 2x30 sajátsága, hogy ilyenkor van bõven mód beszélgetni az ismerõsökkel. A célba beérkezõk (többek között Á. Pisti, pesza, valamint H. Emil) jó hangulatot varázsolnak. A vasútállomásra begördül egy autó, amiben Macit és Erzsit véljük felfedezni. A mai napon õk nem vettek részt a túrán, csak úgy benéztek a célba. Jól tették.


 A du. 3 óra elõtt induló vonat pontosan érkezik, ami különösen meglepõ az elõzõ napi leutazás fényében… Bõ 10 perc alatt át is érünk Zákányba, én gyors léptekkel a szálláshelyet, azon belül is a zuhanyzót veszem célba. A sietés oka a délutáni meccs (argentin-német), amibõl egyetlen percet sem szeretnék kihagyni. Jólesik a hûsítõ víz, valamint a nem sokkal rá a kocsmahivatalban elfogyasztott hideg sör. A túra résztvevõinek egy része a meccset szurkolja végig, szerintem a focirajongók egyáltalán nem jártak rosszul. Aki egy picit rosszul járt, az mgruber, ugyanis az egyik gólt lekéste, mert éppen akkor akadt egy „gyors ügyintéznivalója”.


 Mások eközben kimentek a gyékényesi tavakhoz fürödni és pizzázni. Béla nem maradt a második napra, mert a lábának sok volt ez a 30 km, így hazament. A két meccs között az iskola udvarán beszélgettünk, poénkodtunk Czigóékkal. Lupin is csatlakozott a traccspartihoz, aki késõbb megpedzette, hogy másnap szívesen csatlakozna hozzám a túrán, és nem bánna egy erõs tempót, hamar szeretne ugyanis beérkezni. Meg is egyeztünk. A sok marháskodás közben hihetetlen módon elszaladt az idõ, és már készülhettünk is az esti meccsre, valamint az esti sörökre. Dilennel sétáltam ki a kocsma felé, és szóba került, hogy szerintük ez a bõ 2 nap pontosan olyan, mint egy nyaralás: hiszen nem egész nap túrázunk, a délután az már kötetlen, sokat beszélgetünk, pihenünk, szabadon töltjük el az idõt. Bennem is megfogalmazódott ugyanez a gondolat.


 Az esti meccs (spanyol-paraguay) hangulata szurkolói oldalról már komolyabb volt, a kocsmáros extra székeket hozott ki, hogy mindannyian le tudjunk ülni. Mivel hosszabbítás nem volt (csak két tizenegyes szinte egymásután), „szokatlanul” hamar értünk vissza a szállásra, és másnap reggelig elegendõ idõnk maradt pihenni. Attis az elsõ napi túra délutánján ment ki biciklivel szalagozni a vasárnapi útvonalat. Nála ez megszokott dolog már.


 Reggel véglegesre pakolok, és idõközben sikerült hazafuvart találnom Matus Petiéknél. Jelezték elõre, hogy a túra után még egyéb programokat is terveznek, de a kocsi kényelme sokkalta többet nyom a latba, mint az esetleges késõbbi hazaérkezés. Lupinnal tempósan megyünk ki az állomásra, a horvát vicinálist ezúttal kihagyjuk, mert addigra már elment.


 Drávalátó 30


 Czigó és Attis rajtoltatnak, a nevezési lap ezúttal elõrenyomtatott. A túra nevébõl fakadóan a Drávához viszonylag közel leszünk végig a túra során, így a szúnyogokkal való harcra is felkészülünk. Az útvonal ezúttal a szálláshelyünk mellett vezet el, és így éri el a fõutat, amin a határ irányába kanyarodunk. Nem keveset hosszantolunk, és elhaladunk a szépen felújított templom mellett. Feltûnik, hogy vasárnap ellenére sok kisebb bolt is nyitva van, valamint hogy a településen mennyire nem elhanyagolható a kocsmahivatalok száma.


 A fõût Zákányfaluba vezetõ jobbkanyaros emelkedõje elõtt egy balost veszünk és maradunk a folyó szintjén. Az elõzõ naphoz képest a kerítések mögül ugató kutyák száma kiugróan magas. A betonútból elõbb szekérút lesz, majd egy benõtt útként folytatódik. Kísérteties a hasonlóság az elõzõ napi túrához: alig néhány km és indul a dzsungel- és szúnyogharc. A terep azért mégis más: balra nem sokkal mellettünk/alattunk a Gyékényes – Murakeresztúr vasútvonal, az út pedig egy erdõs domboldalon oldalaz. A reumakezelés, valamint a szúnyoginvázió viszont meglehetõsen déja vu.


 Idõnként az út tisztul és járhatóbb, majd egy egyértelmû emelkedõt követõen kiér egy dombtetõre. Arborétumba vagy kastélyparkba illõ fákat mellõzünk. Többféle színû szalagra leszünk figyelmesek: a leírás segít eligazodni, ugyanis az oda és vissza irány van másképp jelezve (többször is metszi az útvonal önmagát). Figyelmesek leszünk egy csodapalotára, mini botanikus kerttel, japánkertbe illõ hidakkal. Jobbra tõlünk Õrtilos házai, ma még járunk késõbb arrafelé. Elõbb azonban némi tekergéssel betonúta térünk, majd a folyó irányába kanyarodunk rajta. Az erdõ jó sûrû, szederindás és hihetetlen mennyiségben rajzanak ki belõle a böglyök és szúnyogok.


 A kellemes mûutazás közben arra is figyelnünk kell, nehogy a fülünkbe vagy a szánkba repüljön egy példány. Mûútról ismét be az erdõbe, ahol élveznénk a „fényalagutat” illetve a löszmélyutakat is, csak azok a fránya ízeltlábúak… Érezhetõen fent vagyunk a folyó feletti dombsoron. Rövidesen kiérünk a Szentmihályhegyi kápolnához, amit a mai nap kétszer is érintünk. Bendustól egyelõre csak 1 db Sportszeletet kapunk, visszafelé csak akkor, ha kiderül, hogy jut majd mindenkinek. A kápolna nagyon szépen felújított, a kilátás a Dráva felé, illetve Horvátország irányába pazar. A leírást azonban itt nem olvassuk betûrõl betûre, így elsiklunk azon tény felett, hogy itt bizony nyomóskút is rendelkezésünkre állna.


 A dombról elõbb egy erõteljes lejtõvel érünk le, majd szinte alföldi simaságú terepen, széles „turista autópályán” tekergünk. Közben érintünk egy vaddisznóskertet és további sok-sok borókát valamint fenyõneveldét. A turista autópályán egy kõkeresztnél újabb megállásra csábít egy ellenõrzõpont, elsõsorban az ásványvíz szolgáltatás miatt. Lupin nagyon jól bírja a tempót, megpróbálok olyan sebességgel menni, ami még élvezetes és fotózásra is alkalmas.


 Ezután tempószakmailag nincsen semmi probléma, elsõsorban azért, mert betonon talpalunk, nem is rövid szakaszon. A táj nyugtató, csendes, így a beton ellenére sem romlik el a hangulatunk. Az útelágazásoknál egyedi fatáblák jelzik a közeli települések irányát. Amikor már kezd gyanúsan sok lenni a beton, a megadott résztáv, valamint a megsaccolt átlagtempó ismeretében megállapítjuk, hogy lassan jönnie kell egy kódos pontnak. A betonútról való letérés önellenõrzõ pontja jól láthatóan ki van jelezve. Örömmel konstatáljuk, hogy nem vagyunk túl lassúak. Egyedüli nehézség az, hogy nincs résztvevõ elõttünk.


 Kellemes és jól járható úton indulunk tovább, egyenletes, szinte alig érzékelhetõ emelkedõn. Amikor már kezdjük élvezni az utat, akkor hirtelen véget ér a jósága és benõtt mocorkásként folytatódik. Egy rétnél ideiglenesen fellélegezhetünk, itt azonban nem az út minõsége, hanem az itt lévõ elágazás okoz fejtorést. Egyenesen egy frissen lekaszált út, jobbra pedig egy „magasabb rendû”, ami egy ház mellett vezet el. Szalag egyiken sincs, mi elõbbi mellett tesszük le a voksunkat. Mint utóbb kiderült, rosszul tettük. Ennek ellenére a kaszálás mentén megyünk szépen tovább. Egy kukoricás szélén vége is lesz az útnak. Rövid marasztaló tüskésen küzdjük át magunkat, majd egy szélesebb útra lyukadunk ki. Gyanús, hogy ezen kellett volna továbbmenni még odafent a dombtetõn az elágazásban. Sokáig semmi szalagot nem látunk. Ezen én nem lepõdök meg, ismerve Attis szalagozási szokásait (oda tesz, ahova a logika megkívánja, megerõsítõ szalag nem túl sok van nála).


 Az út ismét „bekeményít”: szederinda, csalán, belógó ágak, na és persze az elmaradhatatlan böglyök és szúnyogok. Nézem, hogy a lábamat valószínûleg egy bögöly megcsíphette, a nyoma egy döbbent nagy piros foltként látható. Fájni nem fáj, de ha hozzáérnék, biztos nagyon viszketne. A monoton küzdés közben házak romjait pillanthatjuk meg, majd Attis is jelzi a leírásban, hogy „a szenvedés már nem tart sokáig”. Kisebb kanyarok után érünk ki a Z sáv széles útjára, amit már korábban jártunk a nap folyamán, igaz ellenkezõ irányból. Most viszont ezen mászunk vissza a dombra, szép kis egybeszint következik. A melegben ez minden, csak nem kellemes. Szerencsére nem tart sokáig a mászás, fõleg hogy már ismerõs is volt délelõttrõl.


 A mobiltorony után nemsokkal fel is tûnik ismét a Szentmihályhegyi kápolna. A söprûket még éppen itt találjuk, valamint az autóval erre járó Attist és Emilt is. Most már észrevesszük a nyomóskutat és engedünk a csábításnak. Habár alig másztunk szinteket, elkel a folyadék, fõleg ha hûs. Egy darabon megint oda-vissza szakaszon megyünk tovább, érintve a két „fényalagutat”, amelyeken a szúnyogtámadás miatt nagy tempóban gázolunk keresztül. A magányos fánál elbúcsúzunk az odautunktól és egy bója érintésével egy irtott szakaszon át jutunk ki a délelõtt már megjárt mûútra. A mûútról azonban nem térünk le, hanem egyenesen Õrtilosra megyünk (a legenda szerint a falu onnét kapta nevét, hogy a lõporraktárakat õrzõ õrökkel tilos volt beszélgetni).


 Mielõtt még túlságosan megközelítenénk a centrumot, a szalagok egy kis utcába csábítanak, ahol Emil vár bennünket, ásványvízzel. Némi kölcsönös fotózkodást követõen tovább is állunk. Rövid séta után nagy felfedezésre teszünk szert, miszerint ismét a reggeli útvonalon vagyunk, csak ugye szembõl. A már megcsodált magányos fánál azonban letérünk róla és egy nagyon kellemes dombtetõi séta következik, hétvégi házak közt. Innét aztán pompás panoráma nyílik a Drávára. Lupinnal többször le is térünk a fotótémák kedvéért az útról.


 Egy rövid füves kanyar után ismét jól járható széles úton ereszkedünk, majd a fémkukáknál szembesülünk a ténnyel, hogy Zákányra visszaérkeztünk. Az állomásra ismételten a szállásunk mellõzésével jutunk ki. A cél a hosszú állomásépület mögött van, egy fa tövében. Lupin elégedett az idõvel, a kiszemelt vonatját kényelmesen elérte. Mgruberékkel kedélyes beszélgetés veszi kezdetét. Ezt csak némi vonatfotózás szakítja félbe (a Maestral valamint a Corvinus kocsijainak és mozdonyainak látványa). A szigorúan korlátos virsli elfogyasztása után várom leendõ utastársaimat, akik egész szép tempóban meg is érkeznek. OT Attila elmegy fürdeni a szállásra, valamint a kocsit is áthozza onnét. Eközben próbáljuk kipuhatolni, hogy hol lesz az 5x2x30 utolsó helyszíne, de a rendezõség nem árulja el nekünk a titkot.


 A napunk itt még nem ért véget, ugyanis utastársaimmal elõbb a Gyékényesi tavakhoz mentünk egy rövid mártózásra, majd a Balaton északi partját kerültük meg. Matus Petivel próbáltunk némi reklámot csapni utastársaink felé a szemünk elé táruló Tanúhegyek kapcsán. Balatonfüreden megálltunk egy rövid pihenõre, nézelõdésre. Rengeteget változott a Szívkórház és a hajóállomás környéke azóta, mióta legutóbb itt jártam. A hazaút eleinte nem tûnt leányálomnak: Fûzfõig idõnként csak lépésben lehetett haladni (vasárnap este erõs volt a forgalom, ráadásul a strandról is ezidõtájt indult meg a nép a szállása felé), az M7-esnek is adódtak meglehetõsen cammogós szakaszai. Ennek ellenére a kocsiban sztorizgatásokkal, nosztalgiázással elütöttük az idõt. Már vaskosan sötét volt, mire visszaértünk a fõvárosba. Köszönet OT Attilának, hogy mindannyiónkat hazafuvarozott!


 Összességében: a 2x30 hozta a megszokott formáját. Egzotikus táj, tele meglepetésekkel. Családias hangulat, szinte nyaralást idézõ néhány nap. Most elõször fordult elõ, hogy két éjszakát is eltöltöttem a szálláson, így még többnek hatott ez az élmény.


Nagyon várjuk a jövõ évi zárórendezvényt, akárhol is lesz. Köszönöm Attisnak, mgrubernek és az egész csapatnak ezt a remek kis hétvégi élményt!


 Képek: http://indafoto.hu/moiwa/2010070304_hatarvidek_2x30


 

 
 
 Túra éve: 2009
moiwaTúra éve: 20092009.07.06 21:06:35
megnéz moiwa összes beszámolója
Dombóvár 2x30

Ismét itt a július, nem kérdés, hogy a 2x30 benne van-e a programomban. Egy újabb vidék, ami felfedezésre vár.
A leutazás a 2x30 történetében számomra mindig másképp történt: eddig már sikerült kocsival majd busszal, idén a vonat volt a soros. Szombat reggel Kelenföld állomáson összefutok Joeyline-nal, akirõl azt hittem, hogy ugyancsak a 2x30-ra megy, de kiderült, hogy õ az IC-vel továbbmegy Sásdig, majd átszállva Abaligetig, és a Geokék vándorlásba csatlakozik be. Mivel az õ jegye másik vagonba szólt, így a vonat beérkezésekor jó utat kívánok neki. A vonaton észrevesz egy túrázó hölgy, aki most civilben van és hazautazik. Vele beszélgettem Veszprémban a Jutasi túrára menet bõ 1 hónappal ezelõtt.

Érdig a meglehetõsen sok lassújelet élvezhettem, majd utána jött az igazi IC-s tempó. Sárbogárdon egy ismerõs száll fel, és egybõl megcélozza az ülõhelyemet: Rafter az. Mire belemelegszünk a beszélgetésbe, már szinte készülõdhetünk is a leszállásra. Találgatjuk, hogy mekkora lesz a létszám. Annyira nem számítok tömegekre, de hát pont ez az egyik sajátja a 2x30 túráknak.

Dombóvárról Kaposvárra 40

A 2x30 sorozat mottójának tekinthetõ "Megoldjuk!" most nagyon aktuális lett a rendezõség számára, ugyanis az egyik fõ mozgatórugó (mgruber) államvizsgája miatt nem tudott ott lenni a túra napján, így másra hárult az elsõ napi túra fõrendezõi feladatköre. Elmondhatom nyugodtan: tökéletesen megoldották :-)

Elsõ kihívás: megtalálni a rendezõséget. Összefutok J. Bélával, aki már benevezett és mutatja, hogy merre is van a váróterem. Kitöltjük az "ország egyik legkisebb nevezési lapját", majd Bélával és Rafterrel nekivágunk a távnak. Az elsõ 1-2 km vasútbarátoknak nagy ínyencség lenne, hiszen gyakorlatilag a vasút közelében haladunk. Az ott tárolt szerelvények közül néhány InterPici vár lefotózására.

Külön érdekesség még ezen a szakaszon a közmûjavítók által kitett korlátszalag mellé felaggatott túraszalag :-) A MÁV tisztilakások is szolgálnak kuriózummal, ugyanis a gurulós fém szemeteskukára is rá van csavarozva a házszám (amit amúgy általában a házfalakra szoktak kitenni). Dombóvár alsó állomáson túljutva folytatódik a mûutazás, célba véve a horgásztavat. Béla nagyon ismerõs errefelé, szinte elõ sem kell venni a leírást. Dombó várára egy információs tábla hívja fel a figyelmet, természetesen nem marad megörökítetlenül.

A város Szõlõhegy részén haladunk keresztül, érdemes megjegyezni, hogy mindenfelé térfigyelõ kamerákat szereltek fel. Egy balkanyar után elõbb egy kõbõl faragott "pisilõ kisfiú" ad fotótémát, majd egy kis kápolna, egy viszonylag frissen foglalt forrással. Enyhén emelkedõ, kanyarokkal tarkított úton jutunk egy ligetes erdõs részhez. A buszfordulónál Béla ecseteli, hogy ilyen helyen szívesen eléjszakázna: a buszmegálló tágas, nincs szétdúlva, szóval bivakolásra ideális.

Elérünk néhány vendéglátóhelyet, majd balról egy rakétás mászókával felszerelt retró-játszótér mellett haladunk el, és már itt is van a horgásztó. Nagyon szép rész ez, árnyas, hûvös, pihenésre csábító. De mi nem pihenhetünk, hanem nyargalunk tovább. Béla megy, mint a gép. Ezen a szakaszon a piros jelzéssel együtt megy egy "nordic walking" jelzés is - ilyenhez eddig még nem volt szerencsém. Nagyon szép erdõn megyünk keresztül, majd enyhe emelkedés jön, és kiérünk az erdõszélre, ahol az 1. ellenõrzõpont vár Czigó személyében. Örömmel látom, hogy már normálisan tud járni. Tavaly még egész más állapotban volt látható az ellenõrzõpontokon.

Innentõl viszonylag sok nyílt terep várt ránk, de szerencsére zárt volt a felhõzet, esõt azonban nem néztünk ki belõle - ez így a legjobb kombináció egy nyári túrán. A réten átgyalogolva jutottunk ki egy mûútra, ami már közvetlenül bevitt minket Jágónakra. Útközben rengeteg kõkereszt és a távolban sok-sok magasles. Mindkettõ akár a mostani rendezvény szimbólumának is tekinthetõ. A mûutas szakaszon találkozunk Dilennel, tesójával és édesapjával, akik hûséges 2x30 résztvevõk. Kanyarok és enyhe lejtõ után gurulunk be Jágónakra. Kedves, rendezett falu, kifejezetten esztétikus és gondozott buszmegállókkal. A friss színt kapott, de persze használaton kívüli régi tûzoltókocsi kiállítva az egyik térre, természetesen közelebbrõl is megnézem.

Lejtõn legurulva jutunk ki a faluból, majd egy lankásabb emelkedõvel folytatjuk az utat. Hátunk mögött traktor pöfög, kérdezem Bélát, hogy elengedjük-e. Kiderül, hogy a járgány hegynek felfelé kb. olyan gyors, mint amennyire mi Bélával gyalogolunk. Sok-sok perc eltelik, mire annyira közel kerül hozzánk, hogy félre kell álljunk. Béla az útmenti fákról meggyet és egyéb gyümölcsöket falatozik. Az enyhe emelkedõvel észrevétlenül feljutunk a "gerincre", ahonnan egyre távolabbra lehet ellátni. Gabonatáblák között haladunk, kellemes szellõ fújdogál. Magaslesek mindenfelé, mondanom sem kell. A szokásos magaslesekhez képest komfortosabbnak tûnnek, Béla ecseteli is, hogy kitûnõ alvóhely lenne belõlük :-)

Beszélgetve gyorsan repülnek a kilóméterek, és észrevétlenül jutunk el Baranya-Tolna-Somogy hármashatárra, a 2. ellenõrzõpontra. Egész népes társasággal találkozunk, egyrészt ugye itt vannak a pontõrök (attis és barátnõje), és itt érjük be Bubut és Nagy Sétálót, valamint OT Rékát. A kapott Sport szelettõl megtáltosodva felslisszolok a kilátóba, hogy még magasabbról nézzek szerteszét. Nem kristálytiszta a látvány, de így sem rossz. Érdekes így északról a Mecsek két vonulata: tisztán kivehetõ a Zengõ, a Hármas-hegy három púpja, tõle jobbra a Nyugati-Mecsek a Misinával, Tubessel.

Béla nem idõzik sokat, amíg én kilátóztam, addig õ elsietett, szerencsére nem tart sokáig befogni õt. Jelleghatár mentén haladunk tovább, ami egyben Baranya és Somogy megye határa is. Széles szekérút ez, idõnként füves, majd sáros, késõbb kövessé válik. A szalagozás elegendõ, és ahol ritkásabb, ott a leírás egyértelmûsít. Késõbb egy határsávra emlékeztetõ részre jutunk, az úttól viszonylag távolabb kezdõdik mindkét oldalt az erdõ. Itt találkozunk D. Zolival, aki nagyon jól bírja velünk az iramot, egészen Cserénfáig marad beszélgetõtársunk. Eszmét cserélünk arról, hogy hány ilyen hármas megyehatár érhetõ el gyalogosan Magyarországon. Nincs nagyon sok belõle, sõt középhegységre szinte csak 1 esik (Heves-Borsod-Nógrád).

Kisebb hepehupák után nyílt részre érünk, és itt a leírás tökéletesnek bizonyul: jobbról látszik egy geotorony, a balkanyar után pedig jobbról farakások. Kisvártatva már Kiskeresztúr temetõjénél vagyunk, ahol vizet vételezünk a csapból. Besétálunk a faluba, ami valójában egy hegygerincen fekszik. Alattunk Gödre, mögötte a Zselic lankái, pompás látvány! Nagyjából itt szakadozik fel a felhõzet és Szent Péter kezdi magasra tekerni a fûtést. A faluból kiérve a 2x30 elmaradhatatlan "zöld Warszija" tûnik fel, benne a 3. ellenõrzõpont személyzetével. Sajnáltam õket, mert a tûzõ napon töltötték el a pontõrszolgálat idejét. Kaptunk ásványvizet, itt már nagyon szükség volt rá.

A faluból kifelé egy viszonylag kisforgalmú mûúton haladtunk és így értük el a 66-os utat, amin jobbra kanyarodtunk. Több km hosszúságban (legalább 4) a fõút baloldalán bandukoltunk, de ez egyben egy gerincút is volt, többször tûnt fel a fák közül egy szép panoráma. Egyszer pedig egy napon sütkérezõ pillangóra lettem figyelmes (egy forgalmasabb úton biztos nem lenne ilyen bátor). A megyehatár átlépése után kisebb lejtõk következnek, majd egy buszmegálló elõtt térünk be az erdõbe és hagyjuk el a betonutat.

Itt kapunk egy kis kóstolót a sárból, de ez még egyáltalán nem vészes. Hangulatos táj, olyan igazi nyugalmat adó. Ha nem látnánk a sárban erdészeti jármûvek nyomát, tényleg azt hihetnénk, hogy gyakorlatilag senki sem jár erre. Minimális az emelkedés. Ismét köves út jön, de nem sok, ugyanis amikor már kellemesen kezdeni lejteni, letérünk róla és egy rövidebb emelkedõt küzdünk le. A gerinc itt már nem hosszú, elég komoly lejtésbe fordul és megcélozza a Surján-patakot. Ahogy kiérünk az erdõbõl, megcsap a meleg. Elõttünk Cserénfa a völgy alján, ám odáig még gyalogolnunk kell egy picit.

Az erdei pihenõben az útvonal egyik kitalálója, B. Laci õrködik. Nála is kapunk ásványvizet, valamint jótanácsokat a ránk váró szakasszal kapcsolatban. Elsõsorban a sárra, valamint az utolsó gerincút mocsaras csalános susnyájára hívja fel a figyelmünket. Mivel még nem jártam erre, alaposan szétnézek: tetszik a kis templom, a Szent István szobor, valamint az eligazító táblák is. Zöld sáv jelzést követjük és így hagyjuk el a falut. Folyamatos emelkedõ következik, tisztességgel faljuk a szinteket (Zselichez mérten legalábbis). A kerítéssel körbevett rét megkerülése után egy pompás szakasz jön, ami engem leginkább a Bükk-fennsíkra emlékeztetett. A Nap megint elbújt egy kicsit, így még jobban élvezni lehet a látványt.

Mûutat érünk el, amin kanyargunk egy picit, de csak azért, hogy utána szalagozáson rövid de velõs emelkedõvel rámásszunk az utolsó hegygerincre. Kicsit csúszik, de ez még nem gond. Fent a gerincen azt hisszük, innét már csak sétagalopp. Eszünkbe jutnak B. Laci szavai és elõttünk áll a valóság: majdnem embermagasságú csalán, gyomnövények, a lábunk alatt mocsaras terep. A hosszúnadrágosok most jól jártak, mi azonban reumakezelésen vettünk részt, hiszen a csípéseket gyakorlatilag lehetetlen volt megúszni. Elég hosszan haladtunk ezen a nemszeretem szakaszon, legalábbis hosszúnak tûnt. Az út aztán kezdett kitisztulni, és szépen lassan lejteni is. A szemközti domb görbületébõl sejteni lehetett, hogy már alig lehet vissza a célig.

El is értünk egy mûutat, ahol a kínálkozó egyenes irányban haladtunk tovább. Az árnyék állásából viszont gyanús lett, hogy nem egészen arra vezet, amerre nekünk haladni kellene. Elõvettük a térképet, Béla pedig visszafutott a kanyarba, és beigazolódott: itt bizony jobbra kell kanyarodnunk. Ide egy szalag elkelt volna. Mint késõbb kiderült, számos túrázó benézte ezt a helyet és Kaposvárhoz közelebb lyukadt ki a fõútra, aztán mászhattak vissza a romokhoz...

A jobbkanyar után nyaralók között mentünk tovább és egy lejtõ után fel is tûnt a célnak helyet adó kaposszentjakabi rom együttese, a pihenõvel. Utóbbinál rendezkedett be a célszemélyzet. Megkapjuk Szilárdéktól a kisméretû, de annál szebb oklevelet, valamint a hármashatár kopjafáját ábrázoló kitûzõt. Marad még idõnk a kinézett buszig, természetesen megvárjuk a virslit. További sporttársak érkeznek, többségük azonban nem marad a másnapi túrára.

Lesétálunk a buszhoz, ahol egy helybeli öreg néni kérdezi, hogy honnét jöttünk. Épp úgy jött ki a lépés, hogy a megállóban álló 5 túrázó mindegyike máshova valósi, ráadásul az ország különféle szegleteibõl :-) Rafter is befut közben, õ is benézte az ominózus mûútkanyart. Kaposvárra beérve én nem sietek, hiszen több vonat is kínálkozik a visszautazásra (Dombóváron volt a szállás), ezért inkább egy kellemes városnézést iktatok be, elvégre is elõször járok a Kaposváron.

Meglepõdtem, hogy szombat délutánhoz képest mennyire kihalt volt a belváros. Nyilván a tûzõ nap tartotta otthon az embereket. Kaposvárról a MÁV új találmányával, a Nagykanizsa - Kiskunhalas szerelvénnyel mentem vissza Dombóvárra. Eléggé beálmosodtam, így a dombóvári városnézést hanyagoltam, ráadásul a szállás az állomástól röpke 3 percre volt csak. A MÁV szálló megtalálásához a helyi vasutasok segítségét kellett igénybe vegyem, mert nem volt kiszalagozva az útvonal :-)

A szálló (jellegét tekintve) megrekedt a 70-es évek szintjén, viszont egyértelmû, hogy az állagmegóvási munkákat az utóbbi sok-sok évben hanyagolták. A lényeg ennek ellenére az, hogy egy szimpla turistának ez is tökéletesen megfelel (az ágynemû tiszta volt). Szépen lassan csordogáltak be a késõbbi beérkezõk is, akik mindkét napra maradtak. Bubu költözött be az én szobámba, illetve késõbb Czigó is benézett beszélgetni. Mindketten a csomagjukra vártak még. Attis meghozta a cuccaikat, majd késõbb fel lehetett adni neki rendelést, mert még mentek vásárolni másnapra. Czigó (már nem elõször) kedvet próbált csinálni a túrájára, a Hegymenetre. Ha nem lesz annyira dögmeleg, mint ahogy a fõrendezõ úr szeretné, akkor elképzelhetõ, hogy kipróbálom.


Tolnai-hegyhát 30

Még az elõzõ este kiderült, hogy a meghirdetett 7-tõl való indítást kitolják korábbra 20 perccel. Bubu ennek örült, mert ezáltal a kinézett közvetlen személyvonathoz annyival több ideje maradt, ráadásul annyival lehetett többet hûs klímában gyalogolni. Mivel a vonatok a célból csak 2 óránként jártak, nem nagyon volt értelme a korábbit belõni, ezért eldöntöttem, hogy Bubuval tartok.

A rajtprocedúra az elõzõ napira emlékeztetett, bár a nevezési lapok mérete valamelyest megnõtt :-) Bubuhoz és hozzám harmadikként Végre Kék csapódott, aki ugyancsak "öreg 2x30 harcos" és egyike a potenciális 5x2x30 teljesítõknek. A vasárnapi szakasz eleje (vagyis inkább: bõ kétharmada) a Tolna Megyei Piros jelzésen haladt. A dombóvári 424-es mozdony elõtt tisztelegve indultunk el kelet-északkelet felé. Bubu örömmel konstatálta, hogy egy régi vasútvonal (Dombóvár-Tamási) sínpárjai megvannak még, legalábbis az állomáshoz közeli részen. Késõbb már fûvel benõtt állapotában fotózgatta, sõt egy átjárónál már csak a betontalpfákat lehetett látni.

Az út túloldalán számos vendéglátóipari egység csábított, köztük nem is egy non-stop nyitvatartással (!!). A ránk váró sok beton és nyílt szakasz miatt a sörözést most kihagytam. A városból egy nyílegyenes út vezetett ki, ami már a házakon kívül futott be egy forgalmasabb útra, amin jobbra tértünk Mágocs felé. Ezen a mûúton hosszantotunk sok-sok kilóméteren keresztül. Reggelhez képest volt azért forgalom az úton, szóval le-le kellett húzódnunk. Mivel az elsõ pont 6 km-nél volt, elég volt csak az órát figyelni és megsaccolni a saját tempónkat.

Elhaladtunk a megyehatár tábla mellett (Tolnából Baranyába tértünk), majd egy halastó következett, ezután pedig egy egyenletes nem-szeretem emelkedõ. Bubunak ez nem nagyon volt szimpatikus, különösen mert szembõl sütött a Nap, reggelhez képest már elég meleg volt, ráadásul a beton sem a kedvence neki. Azt is hozzá kell persze tenni, hogy Bubu a 2x30 elõtt a Cuha mentén éjszakai túrázott, szóval az alváshiány és fáradtság is közrejátszhatott. Annyira nem kellett sietnünk, hiszen a velünk nagyjából egyszerre indult pontõrnek hagyni szeretünk volna némi elõnyt :-)

Az emelkedõ után felérve a gerincre kellemes szellõt élvezhettünk, valamint a távoli dombok látványát is. Röviddel a pont elõtt jött szembe velünk Attis a kocsival, valószínûleg a pontõr ellátmányát fuvarozta ki. Szilárd várt minket az elágazásnál, narancsszörppel. Egy röpke pihenõ után folytattuk az utat, többnyire nyílt terepszakaszon. Idõnként hiányoltuk a megerõsítõ szalagokat, de a megérzéseink valamint az útleírás olvasása alapján gond nélkül a helyes úton maradtunk. Kanyargós, és nagyon jól járható széles szekérúton mentünk, eleinte erdõszélen, majd ismét nyílt részeken. Errefelé értek be minket Dilenék, akiknek a túrával még nem ért véget a napi sporttevékenység, ugyanis még aznap hazabicikliztek több mint 100 km-t...

Ezután lejtõ következett, majd egy füves, részben cipõmosós szakaszon már a vasút közelségét élvezhettük, szép panoráma kíséretében. Amikor azt hittük, hogy ez már a Döbröközre bevezetõ út lesz, és a nehezén túl vagyunk, akkor követtük el életünk legnagyobb tévedését. Nem olvastuk ugyanis tovább a leírást... Most következett ugyanis a "borzadály" (idézet az útleírásból). Elõször csak bokaráncigálós talaj, majd pocsolyák, benõtt szederindás csalános szakasz, mindenféle ágakkal. Késõbb bonyolódik a helyzet, mert még szinte földig is kell hajolni a derékmagasságtól felfelé szinte áthatolhatatlan bozót alatt. Itt valahogy tempót kellett váltani. Szétosztályozódott a csapat, Dilen szinte átlibbent ezeken a terepi akadályokon, Bubu azonban viszonylag nehezen birkózott meg a természet erejével.

Akármilyen hihetetlen, a jelzést ide képzelték és fel is volt festve belõle egynéhány. Valószínûleg errefelé csak a téli félévben tanácsos túrázgatni. Azért egyszer mindennek vége szakad, és a minden izomcsoportot valamint a pszichikumot is igénybe vevõ szakasztól elbúcsúzhattunk. Rövidesen kiértünk a falu szélére, elõször egy tanyaféleségre, ahol egy szabadon engedett kutya okozott adrenalinszint-emelkedést. Beértünk Döbröközre, a helybeliek némelyike eléggé furcsán nézett ránk, bizonyára ritka jelenség errefelé túrázóval találkozni. Dilennel belefeledkezünk a beszélgetésbe, és a jelzésváltást ugyan észrevesszük, de teljes nyugalommal mennénk tovább: a pontõr kiabál vissza minket.

Élesen jobbra kanyarodva egy árnyas fa alatt parkol a zöld Warszi. Itt van a "globális etetõpont", ami valójában úgy néz ki, hogy a rendezõ és túrázó együttesen hozza létre a szolgáltatást. Önkiszolgáló módon ki-ki magának keni a zsíros avagy vajas kenyereket, amiket sóval és pirospaprikával lehetett tovább bolondítani. A vízutánpótlásunk is megvan, iszunk a kínált ásványvízbõl jópár pohárral. Elég szépen elidõzünk a ponton, Dilenék közben elsuhannak, érthetõ okokból.

Bubu is legyûri utolsó kenyerét és aztán haladunk tovább, felfelé... Teli hassal az egybe-emelkedõk nem kellemesek, de szerencsére ez most nem Galyavár. Hangulatos löszmélyúton haladunk, eleinte betonlapokból kirakott úton, majd sima földúton. Nagyon érdekes látvány, ahogy a lösz részben hiányzik a fa alól, és azt oldalt már semmi sem tartja. Végre Kékkel mindenféle túramozgalmakról, valamint a túrázás lelki vonulatairól beszélgetünk. Felérünk a gerincre, és ismételten kellemes kilátások várnak ránk.

Bubu hátrafordul és hümmögve közli, hogy a felhõk neki nem igazán szimpatikusak. Én is és Ági is megerõsítjük õt, hogy a meteorológia a túra idejére nem jelzett semmi csapadékot errefelé. Kellemes "gerincvándorlás" jön, különösebb látnivaló nélkül, viszont a szinteloszlás nagyon baráti, amikor már unnánk a vízszintest, akkor azért vált a terep és dolgozik más ízület is. A talán monotonnak is gondolható szélesebb kocsiútról helyenként azért be kell térjünk oldalra az erdõbe, mert olyan dagonyák maradtak meg az elmúlt napok (hetek) esõzéseibõl, ami ellehetetlenítette az úton való továbbhaladást.

A folyamatos társalgást egy letérés töri meg, a kínálkozó kijárt útról egy jellegtelen benõtt útra kell rákanyarodni. A leírás azért megnyugtat: nem olyan hosszú és nem olyan technikás, mint Döbrököz elõtt. Az irány tényleg helyes, fel is tûnik egy piros sáv jelzés. Csalán sincs sok, ráadásul a pocsolyákat is könnyû kikerülni. Egyre javul aztán az útminõség, legvégül egy betonútra jutunk, ahonnét már csak percekre vagyunk a Vavra-háztól.

A háznál Edina posztol és kínál Sport szeletet narancslével. Megnyugtat minket, hogy a táv valós, és már csak alig 8 km választ el minket a céltól. Gyors fejszámolással kihozzuk, hogy abszolút nem kell siessünk, a célban is tudunk egy kicsit ejtõzni. Mûutas kanyargás jön, némi emelkedõvel, majd elbúcsúzunk a P sávtól és a P négyzet jelzésre térünk rá.

Mivel nem olvassuk el elõre a leírást, a meglepetés erejével hat a Wosinszky Mór emlékkõ, valamint a kilátó, ami elsõ ránézésre inkább egy pofásabb magaslesnek tûnik. Fel is megyünk rá, és tényleg, a kilátóból szép látványban van részünk a szemközti dombsor formájában. Némely palló meglehetõsen gyengének tûnik, ezért kellõ óvatossággal ereszkedem. Bubu pedig kitalálja, hogy itt kéne megrendezni a "Létra maratont", hiszen a kilátóba két létra is vezet, melyeket egyirányúsítani lehetne :-)

Nagyon szép rétek következnek, majd bejön jobbról a vadkerítés, melyen belül a rendezõk szerint sok-sok vad él. Próbálunk csöndben maradni, de valószínûleg nem sikerül eléggé, mert alig akar egy állat is elõkerülni. Egyszer aztán ahogy Végre Kékkel beszélgetünk, arra leszünk figyelmesek, hogy közvetlenül a kerítés mellett egy vaddisznócsalád pihen, akik aztán minket meglátva elcsörtetnek.

Az út szépen lassan lejteni kezd és balra tér. A leírás szerint rövidesen ki is érünk az erdõbõl. Az ereszkedés közben balról nagyon szép látványban van részünk, a dombhátak, valamint a mindenféle rétek színkavalkádja révén. A nyílt szakaszt nem nagyon vártuk, de ha már eljött, én szeretnék viszonylag tempósan túljutni rajta. Pár perc múlva kijutottam a mûútra, amin jobbra térve 10 perc alatt már be is értem Csibrákra. Fotótémát ad a "Vöröshadsereg út" tábla, valamint egy kõszobor a vasútállomásra vezetõ út elágazásánál.

Még a cél elõtt szembejönnek Dilenék, akik már a vonatjukhoz sietnek ki. Pár perc és beérkezem a célba, a csibráki játszótérre. Attistól gratulációk az igényes oklevél és a kitûzõ mellé. Gyakorlatilag frissen fõtt virsli vár, amibõl elvileg repetázni lehet (korlátozottan). Bubu és Végre Kék is beérnek, eszünk-iszunk. Közben érkeznek a többiek is, OT Károly; Tibet + Vadmalac, valamint Á. Csaba és pesza91. Csaba nyeri a virslievõ versenyt, én inkább iszom, mint eszem, a folyadék jobban esik.

Végre Kék elmegy jégkrémet venni, én már lemondok róla. Még a domboldalról hallottuk a "Leonóra" nótát kocsikürtbõl, Bubu megvolt gyõzõdve, hogy ez a helyi fagyis autó zenéje. Lent Csibrákon is hallottuk, sõt láttuk is az autót magát! Kiderült, hogy õ is árus, viszont nem jégkrémet, hanem gázpalackot árul :-))) A melegben sietek az állomásra, eközben Bubuék leintenek egy valódi fagyis autót és Bubu is örömmel eszi a fagylaltot. Kényelmesen elértük a közvetlen személyvonatot, ami egy késõ IC ellenére is csupán 10 perc késést szedett össze Kelenföldig.

Összességében nagyon jól éreztem magam ismételten, és ami különösen tetszett: a túra mottója, a "megoldjuk" újból maximálisan bejött.
Hiszen:
1. mgruber nem tudott ott lenni a túra napján, új fõrendezõ kellett - megoldották
2. nagyon kevés rendezõ állt rendelkezésükre - megoldották
3. sok-sok csalános szakaszt kellett járhatóbbá tenni - megoldották
4. már harmadszor is jó hangulatot akartak teremteni - megoldották

Köszönöm a túrákat és találkozunk jövõre Gyékényesen!

Képek:
http://kep.tar.hu/moiwa/50644666#2 - 1. nap
http://kep.tar.hu/moiwa/50644671#2 - 2. nap

 
 
 Túra éve: 2008
moiwaTúra éve: 20082008.07.14 10:17:16
megnéz moiwa összes beszámolója
Harkány 2x30

Szerintem minden értelemben megérte lemenni Harkányba! A buszutazás mondjuk sok ideig tartott, de a busz végállomástól végállomásig vitt. Harkányban egybõl a buszállomáson volt a rajt, és a második napi célbaérést követõen csak 30 métert kellett gyalogolni a buszhoz.

Tény hogy a dögmeleg valamennyire igénybevett bennünket, a jó hangulat és a csapat akikkel mentem, mindenért kárpótolt! Elõször is, az útvonal már önmagában egy olyan kuriózum, ami elcsábított: olyan helyekre jutottunk el, ahova önszántunkból talán soha sem.


Ötfenyõ 30

11 óra után rajtoltunk el. A rendezõség rugalmasságát dicséri, hogy minden gond nélkül megvártak bennünket, természetesen elõre jeleztük nekik jöttünket. Vándor Csillaggal és Bubuval mentem együtt, valamint OT Ágival, aki ugyancsak a reggeli közvetlen buszos leutazást választotta. Emellett a túra söprûje, sétáló. is szórakoztatta a nagyérdemût.

Elsõ nap Harkányból a kerékpárúton indulunk Siklós irányába, mellõzve a "7 Sins' Club"-ot. Elgondolkozunk, mi lehet a túrázók "7 fõ bûne". Vannak ötleteink :-) Máriagyûdön keresztezzük a megszüntetett vasútvonalat, sétáló. megmutatja, melyik földúton forgatták a Tenkes kapitányát. Nem érintjük a kegytemplomot, ezért Bubu máshol kénytelen a túramozgalmas füzeteibe bélyegeztetni. Ezután kövekezik a nap komoly szintemelkedése a S jelzésû tanösvényen, a Tenkes oldalában. A szép fakilátónál Eisi vár minket. Némi beszélgetés és fotószünet után megyünk csak tovább, felfelé… A KS elágazásig toljuk szépen, utána pedig hasonló meredekségben ereszkedünk le a Tenkes csárdához, ahol megnézzük az étlapot és "Béla bácsi kamrájából" címû étel kelti fel a figyelmünket, szólunk is a tisztelt söprûnek, hogy mit rejteget itt számunkra :-)

A csárda után nyugatnak megyünk tovább és a csarnótai Kopasz-hegyet vesszük célba. Ez lett a nap fénypontja! Gyönyörû mészköves kopár hegyoldal, a tetején egy újonnan épült kilátó, ahonnan látszik a Mecsek teljes kontúrja, a Jakab-hegytõl a Zengõ vonulatáig bezárólag. Délre pedig a szlavóniai Papuk-hegységet is láthatjuk. A hegycsúcs mellett találni a túra névadóját, az öt fenyõfát. Az itt õrködõ Szakee távozásunk után biciklijére pattan, hogy a másnapi túra útvonalát szalagozza. Talán ekkor jár legmagasabban a Nap, de a társaság hangulatából adódóan egyszerûen nem érezzük, hogy 37 fok lenne (pedig annyi volt) Ezután gyakorlatilag véget is értek a szintek, szõlõk között haladunk, Bubu megdézsmálja a természet adta "szolgáltatást" ami elsõsorban meggyben, szederben és szilvában testesül meg.

Diósviszlón a kocsmában ihatunk a rendezõség számlájára. Faluról falura haladunk, egyáltalán nem csúnya vidéken, löszös-homokos talajon haladva, hamisítatlan ormánsági táj - legalábbis sétáló. szerint. Drávaszerdahelyen éppen falunapokat tartanak (pónilovaglás, íjászat) és itt vár minket a szolgáltatópont, rengeteg ásványvíz, rendezõk által kent lekváros kenyérrel, valamint önkiszolgálással igénybe vehetõ zsíros kenyerekkel. Mivel összesen 30 körüli létszám indult a túrán, ésszerû dolog, hogy a túrázók maguknak kenik a kenyereket, és nem áll kint órákat és szikkad a napsugaraktól.

Drávaszerdahely után még teszünk egy kitérõt dél felé, ahonnan északi irányban látszik a Tenkes vonulata, hátul pedig Siklós vára, mögötte pedig a Szársomlyó.
Kovácshidát is érintjük, a leírás egy kicsit megtréfál bennünket, ugyanis azt olvastuk, hogy a faluban lévõ kocsma majd az út mellett teljesen hirtelen bukkan elõ. Csak azt nem derült ki, hogy elõbb ahhoz el is kell hagyni a falut… Néhány perc téblábolás után (miközben meglátogatjuk a másik kocsmát is, ahol ivószünetet tartunk) végül csak megtaláltuk a jó kocsmát.

A túra legvége Bubu szájíze szerint alakul, ugyanis a megszüntetett vasútvonal sínein kellett haladni több kilómétert. A sínek közt rengeteg csigaházra leszünk figyelmesek. Talán az esõs idõben szerettek volna keresztülmenni a síneken? Harkány határában láthatóan frissen felújított vasúti átjáró, nyilván kevéssel a vonal bezárása elõtt adhatták át. A célhoz még át kell szelni Harkányt, és a település szélén található Arzenál Motelben találjuk meg a célt, ami különben a köztes szállásunk is egyben. A célban debrecenit fõztek mgruberék, valamint a megmaradt szolgáltatást is lelegeljük (pogácsák, kakaós csigák).

Birtokba vesszük a paplanos ágyakat (én csak átlósan fértem el rajta, lévén az ágy csak 190-es méretû), lefürdünk. A rendezõség még bemegy városba, állítólag jó kis estét csaptak. A szobában eközben irtjuk a szúnyogokat. Kellemeset aludtunk, egy több napos túránál ez egy fontos kényelmi szempont.


HaGoMaDAH 30

Másnap a rendezõk kivisznek autóval a rajtba (szép gesztus tõlük), Bubu örül is neki, mert nem kell feleslegesen gyalogolni nulla pontért :-) Szombattal ellentétben most elindulunk jó korán, hogy a beígért kánikulából minél kevesebbet kapjunk. Osztálykirándulás hangulatban indultunk neki: Bubu, Vándor Csillag, OT Ági, sétáló. (ezúttal mezei résztvevõként) valamint OT V. Erzsikéék. Az elsõ pont õrét mi kísérjük ki a helyére. Nagyon szép helyeket érintünk: rétek, szép gátoldal, erdõszél, majd egy kukoricás. Gordisa érintésével jutunk el a Mattyi-tóhoz. Az ottani pontõr kicsit elkésik, de nem idegeskedünk, mert egy laza 4-es átlaggal is elértük volna a délutáni buszunkat. Ez a tó csodálatos környezetben fekszik, a büfé melletti pihenõpadok pedig még tovább marasztaltak volna…

Bubu itt megpihen, iszunk szörpöt, és itt ér be C. Béla bennünket. Egyre csak bõvül a csapat. A csapattal való menés hangulata nagyon magával ragad. Sok õrült, aki ilyen idõben leutazik az ország legdélebbi pontjára.. Béla mesél a Rákóczi 150-es kalandjairól, eközben elhaladunk egy holtág mellett és közeledünk a várva-várt Dráva parthoz. Gyönyörû a határfolyó, és szokatlanul széles! A jókedvünket a borzasztó mennyiségben támadó szúnyogok akarják elrontani. Az egyik tanösvénytábláról egy kódot kellene felírni, de ehelyett csak a "kód" szót találjuk. Kiderült, ez volt a helyes válasz :-) Mivel nem vagyunk biztosak dolgunkban, készül több csoportkép is, de azon meg az látszik inkább, ki hogyan hadakozik a szúnyogokkal.

Néhány percre innen van a gátõrháznál etetõpont, virslivel valamint szörppel. Szegény OT Edina egyedül viszi a pontot, nem irigyeljük. Itt is esznek ugyanis a szúnyogok, kétségtelen, hogy nem olyan mértékben, mint közvetlenül a folyóparton. Egyrészt sajnáljuk, hogy ennyi volt mára a Dráva-partból, de valójában egyikünk sem szeretett volna tovább küzdeni a vérszívókkal. Tibet és Vadmalac itt ér utól bennünket. Szinte biztosak voltak egyébként abban, hogy Bubut éppen az etetõponton fogják beérni. Ezúttal is bejött a megérzésük!

Innét nyíltabb szakaszokon haladva érünk Alsószentmártonba, amely szinte tiszta roma falu. Ezért aztán könnyû Gruber Misit felismerni :-). A vegyesbolt, ami elõtt Misi pontõrködött, éppen akkor gondol zárni, mire mi odaérünk: az éhes-szomjas társaság még utolsó pillanatban kipótolhatja készleteit.

Ezután egy benõtt szekérúton haladunk, ahol figyelni kell lépteinkre, tehát legalább nem unatkozunk. Egy rétet keresztezve szép erdõségbe jutunk, majd egy irányváltással már meg is érkezünk az utolsó köztes pontra, amit Czigó õriz. Szegény a lábát egy idõre tönkrevágta, innét is mihamarabbi felépülést kívánok neki! Czigó már nem elõször ajánlgatja túráját, a Hegymenetet, erõsen gondolkodóba esem, majd meglátjuk!

Az utolsó 7 km tele van kanyarral, elõbb egy kukoricáson haladunk keresztül, majd egy árnyas erdõ szélén megyünk, utána egy murvás úton rétet keresztezve egy csatorna parthoz jutunk. Látszanak már Harkány házai, bár ez még csalóka, hiszen még legalább 20 perc gyaloglás vár ránk. A Nap egyre erõsebben tûz, itt már nem várjuk be egymást. Bélával itt komoly dilemmával találjuk magunkat szemben. A jelzés kint van jelezve a kerékpárúton, ahol is tûz a Nap ezerrel. Vele párhuzamosan viszont árnyas fák között egy kellemes gyalogút vezet. Utóbbi mellett döntünk.

Nemsokára megérkezünk a buszállomásra, a célba, Szakee-tól gratulációk, és akárcsak tegnap, most is helyben "préselt" kitûzõ, oklevél a díjazás és hozzá a jó kis szolgáltatások. Víz van bõven, valamint önkiszolgálós zsíroskenyér, ezen kívül pogácsa, nápolyi és mazsola. A kényelmes tempó ellenére még bõven van idõnk a buszig, de az a beszélgetéssel igen gyorsan el is repül. A buszra felszállva megcsap a dögmeleg, minden utasról csurog a víz, a sofõr aztán csak bekapcsolja a légkondit. Az út javát átalszom.

Nagyon örülök, hogy az idei 2x30-on is ottlehettem, köszönöm mgrubernek + Szakee-nak és segítõiknek a rendezést, a túratársaknak, valamint a nekünk jól befûtõ Szent Péternek a hétvége élményeit!
 
 
 Túra éve: 2007
moiwaTúra éve: 20072007.07.17 18:13:14
megnéz moiwa összes beszámolója
Dél-Balaton 2x30

Annak tudatában készültem a túrára, hogy a táv az elõzetesen kalkulálthoz képest több lesz. Ehhez képest is értek apróbb meglepetések. Bubúr fuvarozott le engem és J. Zolit, a kocsit az elsõ napi célnál, a boglári Gömbkilátónál hagytuk. Az odavezetõ út szerencsére ismerõs volt a Boglárka túráról. Onnét sietnünk kellett le a buszhoz, mivel idõnk az indulásig már nem sok maradt. A ’07 07.07 07:07 konstellációt már a buszmegállóban éltük meg, várakozván a Fonyódra tartó napi két járat egyikére.

A fonyódi vasútállomáson beneveztünk a Fonyódi Tornára, egy igen apró nevezési lap kitöltésével. Nagy betûkkel írók számára komoly nehézségekbe ütközhet a kitöltésJ Az igazolólap egyetlen A4-es papiruszból állt, részletes útleírással, aminek bizony sok-sok hasznát vettük. A szalagozás és a leírás mindkét nap tökéletesen elegendõ volt a helyes navigáláshoz.

Már a rajtban találkoztunk G. Pista bácsival, aki nagyon meg volt hatva, hogy egy túra a saját városából indul. Útközben rengeteget mesélt Fonyódról, a szép látnivalókról, helytörténeti érdekességekrõl. A Sipos-hegy és a Vár-hegy megmászásával indult a program, jelentõs szintekkel. Az elsõ ponton kiderült, hogy miért is „Torna” a túra neve. Tornapályán kellett ugyanis végigmennünk. Czigó az elsõ ponton meg is tornáztatott bennünket, addig nem kaptunk tõle aláírást, amíg nem hajtottuk végre a tornapályaállomás elõírt gyakorlatátJ

Ezen a környéken elég érdekesek a P sáv és P háromszög jelzések, nem is lehetne kispistázni, hiszen szinte mindenfelé jelezve van az út. A Sipos-hegy után jött a Vár-hegy, tetején egy fakilátóval. Talán innét Fonyódról a legmegkapóbb a látvány a tanúhegyek felé, a Gulács szinte szabályos kúp formát ölt. A Vár-hegyrõl kolbászoltunk még egy kicsit a parkerdõben, majd városi szakaszon közelítettünk a Palánkvár felé, ahol Eisinél kellett „nyújtózkodási” gyakorlatot bemutatni. Pista bácsi elmesélte, hogy annak idején ezt a környéket õk hozták rendbe.

Palánkvártól a Nagy-berek laposán haladtunk elõbb Fonyódligetre a Szakee palotába, ahol terülj-terülj virsli várt minket, ásványvíz kíséretében. El is idõztünk itt egy keveset. A sarki ABC-nél találkoztunk ati928-cal és feleségével, akik már elhagyták az etetõpontot, mi még csak odafele tartottunk. Az evés után irány Ordacsehi, elõször ugyanazon az úton, ahogy bejöttünk, a horgásztó mellett, majd át az M7-es felett. Idõközben a Nap már ki-kibukkant a felhõk mögül.

Ordacsehi után már látni lehetett a Boglártól induló dombsort, ami felé vettük az irányt. Szõlõskislaknál elfogott a Boglárka nosztalgia, a következõ pontig a falun pontosan úgy kellett keresztülmennünk, mint a fent említett túrán. A dombtetõn, a mûút jobbkanyarjánál várt minket a végtelenített üdítõfolyam. Nem is emlékszem, hány repetát kértünk a különféle szörpikékbõl.

A ponttól betértünk a szõlõk közé, és kellemesen emelkedõ úton jutottunk fel az erdõ határáig. Jól esett már egy kis árnyék, ami sajnos nem tartott túl sokáig, feljutva a Kis-hegyre begyûjtöttük az aznapi utolsó köztes ep. pontõrének aláírását, majd irány a Kápolna, ismételten déjà vu érzéssel… Az M7-es keresztezése után balra kanyarodva már nagyon ott voltunk Boglár határában. Az útbaesõ meggyfákat Zoli és bubúr nagy elõszeretettel tesztelte, kihasználva a hely kínálta extra szolgáltatást.

Kisvártatva már be is értünk az aznapi célba, a Gömbkilátóhoz, ahol a frissen készült kitûzõt és egy szép kisalakú oklevelet vehettünk át. Megtekintettünk még egy esküvõi fotózást, valamint kiadós pogácsa és francia-drazsé evészetet rendeztünk. Ezen kívül felcsaptam üdítõs kanna nyitogatónak isJ Menet közben befutott C. Béla is a célba, aki a továbbiakban útitársunk lett a hátralevõ programokon.

A táv az igazolólapon szereplõ 33 km lehetett, Szakee le is mérte bicajjal. Az ellátás kellõen gyakori és bõséges volt.

A túra után elmentünk a Kék és Vörös kápolnához, valamint egy Árpád-kori templom romjához, amit egy kellemes fürcsizés követett a szabadstrandon.

Az éjszakát a Szakee palota kertjében töltöttük szabad ég alatt való alvással, amit sajnos nem tudtunk maradéktalanul élvezni, mivel a szúnyogokon nagy elánnal támadtak minket.

Holdkórosan ébredve készülõdtünk a Csillagó túrára. A kocsival a célul szolgáló mgruber palotához gurultunk, ahol a már friss és fiatalos rendezõséget találtuk. Sikerült a nagy találkozás sétálóval (túrázó.-val), aki még volt olyan kedves, hogy kikísért bennünket a vasútállomásra. Szántód-Kõröshegy állomásra megérkezvén mgruber várt és magyarázta nekünk, hogy merre is lesz a valódi rajt (egy kocsmában). A miniatûr nevezési lap és az A4-es útleírás tegnapról már ismerõs volt.

Térkép végül nem készült ehhez a túrához, mert a turistatérkép nem igazán a valóságnak megfelelõen tartalmazza a különféle szekérutakat és ösvényeket. Egy nagyforgalmú úton hagytuk el Szántódot, majd egy nagyon szép rét mellett vezetett a túra. A rét végére érve rövid de velõs emelkedõn felmásztunk a kopár dombra, ahonnan nagyszerû kilátás nyílt a Balaton-felvidékre, a Kab-hegyre, és a távolban még a Keleti-Bakony hegyei is látszottak.

A hegytetõn sétálva látszott a lenti rét is, amely mellett nem sokkal azelõtt gyalogoltunk. Kis cikk-cakk után feltûnt a kõröshegyi viadukt, ami még sokszor került látóközelségbe a késõbbiekben. A gázvezeték menti meredek lejtõ után már ott is voltunk a monstrum alatt. Tényleg tekintélyes méretû mûtárgy! Rövidesen Marócpusztára érkeztünk, ahol lovacskákat fotóztunk. Lelki szemeink elõtt egy „globális etetõpont” képe jelent meg, de valójában itt csak egy aláíró személyzet fogadott. Vízvételi lehetõség sem volt. Na persze fogyasztani az étteremben minden gond nélkül lehetett.

A ránk váró hullámvasútra gondolva inkább továbbálltunk és megkezdtük a mászást Somogy megye két legmagasabb pontja felé. Az Alman-tetõre vezetõ emelkedõ bármelyik középhegységben megállná a helyét! A gerincre felérve pedig afféle „Muzsla-feeling” fogott el: sosem lehetett tudni, hogy melyik pukli is lesz az Alman-tetõ. Mindig csak a következõ, meg az azt következõ…

Az Alman-tetõnél egy szép fakilátó és egy pontõr fogadott. A túrára amúgy jellemzõ volt, hogy igazából senki sem tudta, hogy pontosan hány km-t jöttünk, hiszen nem lett lemérve kerékkel a túra. Minden pontõr saját maga saccolta meg az addig megtett távot. Az Alman tetõ után sokáig semmilyen szalagot nem láttunk, de kiderült hogy nem véletlenül, hiszen csak oda került szalag, ahol az útleírás valamilyen jellegzetes kanyart, útelágazást említett. Mivel ott ilyen nem volt, hosszú percekig szalagmentes kocsiutat követtünk.

A Csillagónál egy geodéziai torony mellett várt minket a pontõr, akinek elvben ki sem kellett volna jönnie, mert ide eredetileg nem terveztek emberes pontot. Ezáltal nem kellett megválaszolni a kérdést, hogy milyen együttes neve látható felpingálva a torony belsejében.

Fel sem kellett menni a toronyba ahhoz, hogy szépet lássunk: egészen a Keleti-Mecsekig gond nélkül elláttunk, tisztán ki lehetett venni a Zengõt és a Hármas-hegyet! A toronyból pedig Zoli és bubúr elmesélése szerint a Tubest.

Tartós lejtõ következett és elértük az etetõpontot Nezde szélén. Eisi a pontõr egy kicsit lelombozott, mivel folyadékkal nem tudott szolgálni, illetve amivel igen, azt meghagytuk Zolinak és bubúrnak. Sót azért pótoltunk mogyoróval és pogácsával.

Ezután sík szakasz következett, egy nagyon szép rét mellett vezetett az út, majd egy jellegtelenebb szakasz után értük el Szólád határát. Itt Zoliék „véletlenül eltévedtek” és betértek Szóládra inni, mert már nagyon szomjaztak. Bélával azonban megindultunk fel Telekibe. A haranglábnál levõ ponton aztán kaptunk „buggyos vizet” és nápolyit. Kicsit megpihentünk, a szúnyogoknak köszönhetõen rövidre sikerült éjszaka miatt már kezdtünk bealudni.

Befutottak Szakee-ek is, aminek nagyon megörültünk, mert így fáradtan nem kellett az útleírást böngészni, csak az õ nyomait követni. A Mészkemence-tetõn azonban Dinnye és Szakee kicsit elidõzött, ezért mégis magunkra maradtunk. Innentõl rengeteg elágazás, kanyar meg trükkös szakasz várt ránk, ezért nagyon bújtuk az útvonalleírást. Eleinte kellemes lejtõ és vízszintes út jött, majd a gázvezeték mentén egy emelkedõ. Nemsoká elértünk egy kanyart, ahol egy napelemmel ellátott fát lehetett fotózni.

Szent Péter elkezdett kegyetlenül befûteni, és fáradtak is voltunk. Kicsit kómásan bandukoltunk a réten a nyílt terepszakaszon. Kiérve a mûútra megláttuk, hogy a hátralévõ rész egy nagy kurfli, ugyanis a Balatontól elfele mentünk tovább Rádpuszta felé. A falu legvégén az Árpád-kori templom romjánál várt bennünket Nagy Sétáló, aki megmutatta a romokat. Vize sajnos neki sem volt korlátlan, ezért az elcsoffadtabb sporttársakra gondolva nem fogyasztottunk.

A hátralévõ szakasz végig nyílt terepen vezetett. A 67-es út keresztezése után elõbb gáton haladtunk, majd a kiszáradt patakon átgázolva egy másik gátra térve a tórendszert csodálhattuk meg, a sok-sok nádassal, és madárvilágával. Ha nem lettünk volna ennyire kómásak, sokkal jobban élveztük volna. Egy kis árnyékra és folyadékra is vágytunk már, de Czigó pontján sem volt kellõ mennyiségû víz.

Nem is idõztünk túl sokat, lelki szemeink elõtt a célbeli szolgáltatások lebegtek. Még el kellett hagyni a tórendszert, átmenni az M7-es fölött, majd körbekerülve Lelle szélét, a házakkal párhuzamosan hosszú-hosszú kilómétereket haladtunk. A kegyelemdöfést a Mátyás király útra való leérés adta meg: kiértünk a 130-valahányas számnál és a leírás szerint a 305-ös számú házig kellett rajta menni… Szerencsére hamarabb végigértünk rajta, mint hittük, és elérkezett a várva-várt cél.

Virsli és ásványvíz szinte korlátlanul. Kellett is mindkettõ, mert a szombatihoz képest a Csillagón sokkal ritkásabban volt elosztva a szolgáltatás. Vízvételi lehetõség is alig akadt. Ami pedig a túra távját illeti, sokakban felmerült a gyanú, hogy az több mint 40 km. Kellemesen elfáradtunk, és biztos hogy a dupla túra kiváló felkészülés volt a Corvin 80-ra, a sok nyílt szakaszával és szintjeivel.

Családias hangulatú volt a túra, jól éreztem magam. Olyan helyekre vitt el, ahol korábban még sosem jártam. Csak az a kár, hogy egyszeri rendezés volt…

Köszönet a rendezõknek!

Képek: http://fotoalbum.hungarotel.hu/moiwa/1226#2
illetve http://fotoalbum.hungarotel.hu/moiwa/1227#2