Túrabeszámolók


túra éve: 2011
Turul / Téli Turul gyalogos teljesítménytúra és résztávjaiTúra éve: 20112011.08.17 17:38:27

 Turul 192             193,4 km                             5262 m szint




Kezdetek



Ez a túra nem volt betervezve. Év elején még nem hittem azt, hogy itt leszek. De aztán, jöttek az események. Megismerkedtem Csabival, aki elvitt a Kinizsi 100-ra, aztán a Mátra 115-re, majd ide is, a Turul hosszútávjára. Ezelõtt, nekem a leghosszabb a Mátra 115 volt, ami valójában 124 km. Amikor apum megtudta, hogy ide is jövök, nem sok sikert adott nekem ahhoz, hogy megcsinálom. Tény és való, hogy ez így egy oltári nagy baromságnak tûnt, hogy a Mátra után meg tudom csinálni a 194 kilit. De úgy voltam vele, hogy egyszer élünk és fiatal is vagyok.



A Mátra után nem lett egy vízhólyagom se, így a talpamnak semmi baja sem volt. Igaz, az merész vállalkozás volt, hogy a Turulra egy vadonatúj cipõvel vágtam neki. Pécsrõl érkeztünk, jó messzirõl. Kb. este 9-10 között érkeztünk meg. Benn már jó hangulat volt, mindenki boldognak tûnt. Mi kerestünk egy helyet fenn, az egyik öltözõben, ahol nyugodtan tudunk aludni. Elalvás elõtt még lementünk, ittunk 1-1 sört, beszélgettünk, megnéztük az itinert, aztán elmentünk aludni. Természetesen elalvás elõtt, még egy taktikai megbeszélés volt, ami csak az idõrõl szólt. Taktikánk az volt, hogy az elsõ nap világosba minél többet menjünk, sötétben ugyse lehet menni olyan gyorsan, meg még frissek is vagyunk akkor. Célunk, fõleg nekem, tényleg csakis a teljesítés volt, meg hogy kipróbáljam magam, hogy mire vagyok képes. A szinttõl nem féltem, fõleg így a Mátra után.



Rajt



Reggel csak úgy kipattanok a hálózsákból és még gyors frissítõ zuhanyt is veszek. Összepakolok szépen, a szomori csomagomat is elkészítem. Ezek után jöhet a reggeli. Csabi persze megeszik 3-4 zsemlét, pár banánt, de belém valahogy nem fér annyi. 2 zsemlét eszem, 1 banánt, már tele is vagyok. Megérkezik apum is, aki az esti 90-esen indul majd, és csak a csomagját hozta el ide, Visegrádra. Hoz nekem finom cseresznyét, de persze nem tudom megenni, úgyhogy körbekínálom a fél társaságot. Szerencsére nevezni már nem kell, ezért csak lemegyünk a  rajthoz, beszélgetünk egy kicsit, jön egy kis beszéd, majd tömegrajt 8 és 9 között.



1. ep. Görgey-bérc         3,35 km                192 m



Itt, az elején sokáig aszfalton megyünk. Az elsõ pontig kezdett összekovácsolódni a kis csapatunk: Papp Bálint, Csabi, Dani, Slavo Glesk és én.  Ekkor ég egyikünk se sejtette, hogy mi együtt fogunk végigmenni közel 200 kilométert. K +-on megyünk, és elérünk egy elágazást és a pontnál is vagyunk.


2. ep. Tahi-kereszt          14,8 km                285 m


Na, azért ez a pont már messze van – gondoltam. De legalább, hogy teljen az idõ, lehet ismerkedni, hiszen a Csabin kívül senkit se ismerek. A K+ persze csak emelkedik és emelkedik, majd kék jön, végül elérjük a piros kerékpárutat. Elég ritkák a jelzések, figyelni kell, majd áttétünk a zöld kerékpárútra. Majd letérünk jobbra, végig a jelzést követve, amely erõsen emelkedik. Hát, itt kerékpározni igen merész ötlet:/ Végül egy kis kocogás a lejtõn és  ott a pont, ahol víz és egy kis édesség vár ránk.




3. ep. Vöröskõ                  18, 15 km            367 m


Lehet, hogy a csapat tagjainak lassúnak tûntem, de ez az egyik kedvenc részem. Biztos, hogy a Mátra miatt nem ment itt annyira a szint, de csak 1-2 percet kellett várniuk. Amikor odaérünk az emelkedõhöz, olyan mintha nem folytatódna az út. Nekem ez nagyon tetszik. Már voltam itt egyszer egy forrástúra alkalmával, igaz az december elején volt. Egy kis mászás után ott is vagyok.


4. ep. Sztaravoda táborhely       22,45 km             43 m


Kevés szint jön vagyis lehet kocogni. Na, mármost leszögezem, hogy ez nem volt benne a tervben, hogy én kocogni fogok. Méghozzá azért n, mert soha nem mentem még közel 200 kilométert, és féltem, hogy elszámítom magam és ezért nem tudom majd végigcsinálni. De itt volt a csapat, meg olyan feelinges volt, és jól is esett. Egy kis sárga jelzés, majd S+. Elég gyorsan elérjük a pontot (11:40). Sajnos itt már éreztem a vesztemet, hogy a cipõ tönkre fogja tenni a talpamat, de nem foglalkoztam vele. Egy kis kajálás után, megyünk is tovább.


5. ep. Kõ-hegyi turistaház           28,35 km             200 m


Pár utca után elérjük a S+ jelzést. Ezt egészen a sárga jelzésig követjük, ahol jobbra fordulunk. Egy kisebb szint leküzdése után a ponton is vagyunk. Ezt a szakaszt nem ismertem, úgyhogy jó volt olyan helyen járni, ahol még nem voltam. A ponton pecsételés, aztán egy kis pihi. A tea finom volt, jól esett.


6. ep. Pomáz, cukrászda              33,95                     15 m


Itt végig a zöld sávon ereszkedünk le, ereszkedünk… kocogunk. Elég hamar Pomázon találjuk magunkat, sajnos ez a szakasz is ismeretlen nekem egy kicsit. Legalábbis a fõutcás dolog eléggé, pláne a cukrászda, ahol még sose jártam. Ez elég monoton. Nagyon meleg is van, úgyhogy hamar pecsételés, és megyünk tovább. Ekkor még fiatal az idõ: 13:39.


7. ep. Oszoly-nyereg                     36,95 km             150 m


Visszatérünk a fõutcára, és megyünk rajta még egy kicsit, egészen a sárga jelzésig. Gyors elhagyjuk e vidéket, majd megint felfelé mászunk. A ponton víz, sós és csoki vár minket.




8. ep. Házi-réti tó                            43,15 km             100m


Ez a szakasz egy kicsit nehéz, de Dani megy elõl. ez a szakasz nekem nem negy kedvenc, olyan semmilyen rész, egyszerûen nem tetszik és nagyon meleg is van. Itt pár száz métert eltévedünk, de aztán rájövünk a helyes útra. Helyes út? A szamártól nem lehetett látni a jelzést! Kereken 15:00-ra ott is vagyunk a ponton, ahol eszünk-iszunk, ja és még a kedvünk is jó:)


9. ep. Solymár, sörözõ                  47,15                     70 m


Nagyon meleg van még mindig, ráadásul ez a gyümölcsös szakasz se jön be. De szerencsére elérjük a síneket, átkelünk és a zöld négyzeten megyünk, majd végre a zöld sávon. Szerencsére ezt a részt már ismerem, és egy kicsit jobb kedvem is lesz. A sörözõben egy kicsit megállunk, pihenünk (16:23). Csabi vesz nekem egy sört, gyors megiszom, aztán pihenek egy kicsit. Csabi mondja, hogy túl jól haladunk. Ja, szerintem is, pláne hogy nem is erre vállalkoztam, és nem tudom, hogy mi lesz velem majd 150. kilométernél, persze ha eljutok odáig.


10. ep.                                 52,35 km             210 m


Számomra ez a rész kellemes, Tojás-feeling. Persze, idén ezen a részen nekem már esett az esõ:/ Most végre nem kell dagasztani, sár nélkül megmásszuk a Zsíros-hegyet. Közben Dani mesélni e évi rekordját a Tojáson. Zsíros-hegyi emelkedõ után lefelé kocogunk.  17:30-kor ott is vagyunk Nagykovácsin. Itt eboláék a pontõrök, akik rétessel várnak minket. A rétes nagyon finom volt, pláne hogy volt szörpi is, amibõl jó sokat ittam. Itt sok-sok energiát gyûjtöttem, úgyhogy örömmel vágtam neki a 11. ellenõrzõpontnak.


11. ep. Perbál, Malomföldek, Négy fa                   61,95 km             144 m


Ezen a részen a Don Bosco 60 túra jutott eszembe. Danival meg is beszélgettünk ezeket a szép túrás élményeinket. Elég ritkás jelzések néhol, de szerencsére emlékszem a Don Boscoról. Létra után szántóföldes szakasz. 19:03-kor ott is vagyunk, ahol eszünk-iszunk. Én itt már kezdtem érezni, hogy a gyomrom nem bírja, kezd összeszûkülni:/


12. ep.  Anyácsapuszta                                 69,35 km                             135 m


Ez a rész abszolút nem kedvenc. Valahogy nem tetszik a táj. Elég monoton, menni és menni. Hamarosan elérjük a pontunkat. Itt a pontõr nagyon jó fej, ad a hideg kólájából, amit alapból magának és a haverjainak szánt. A pontõr szerint pontosan este 11-kor nagyon nagy vihar lesz. Áh, mondom dehogyis, badarság, nem lesz itt semmi! Itt kezdtem örülni, hogy mindjárt ott leszünk Szomoron, ahol egy kicsit pihenünk.


13. ep. Kakukk-hegy                      73,25 km                             120 m


Ez a rész számomra világos, tavaly is voltam itt. Hirtelen egy kis ösvény felvisz minket  a hegyre, ahol magunk bélyegzünk és tovább. Eléggé siettünk itt, mert mindjárt sötétedett, és célunk, hogy Szomorra érjünk lámpahasználat nélkül.


14. ep. Szomor, Kultúrház           74,69 km                             0 m


Itt kocogunk egészen az aszfaltig, ahol Szomor elsõ házait pillantjuk meg. Itt egy kicsit örülök, hogy idáig a tervünk megvalósult. A pontnál gulyás vár minket illetve víz, illetve átvesszük cuccainkat. Én itt átöltözöm melegebb ruhába, sajnos a gulyásból én csak 5-10 kanálnyi eszek, többet nem bírok enni, a gyomrom képtelen befogadni. A szintet nem éreztem meg (2031 m),de sajnos  a talpam igen. Leucoplasttal mentem tovább.


15. ep. Gyarmatpuszta                 79,59 km                             112 m


Kiérünk a Kultúrházból, már korom sötét van. Én nem vagyok álmos, tele vagyok energiával. Gyors fel a Szõlõhegyre, majd ott a pont.


16. ep. Tarjáni halastó                   85,09 km             38 m


Nos, ezzel a szinttel valami alföldi túrán érezheti magát az ember. De nem baj, gyorsan tudunk haladni. Még nem voltam álmos, az csak hajnalban fog bekövetkezni úgyis. Tavaly itt világosban jártam, most sötétben. Végig, nagyon jól követhetõ az út. 23:44 van, amikor odaérünk.


17. ep. Tarján, templom              90,29 km             18 m


Sokáig földúton vagyunk, egészen Tarján széléig. Már kezd fájni a talpam a cipõ miatt. Rögtön az volt az eszembe, hogy egy ilyen banánhéjon nem akarok elcsúszni, úgyhogy nem adjuk fel. Kezdtem fázni is. De, elértünk a pontot: 0:49.


18. ep. Koldusszállás                      96,49 km             61 m


Ez a szakasz nehéz tájékozódásilag. A K+-et megtaláljuk fel is megyünk rajta. ezen megyünk egy darabot, majd a kék sávon. Sajnos ezt benéztük. Így visszafelé kellett haladnunk a kék sávon 1 kilit kb. Mindegy. Ez van. Összefutottunk pár emberrel, voltak olyanok is, akik már nagyon nagy kerülõt tettek. Sajnos eltévedtek. Mi szerencsére csak 1-2 kilit mentünk pluszba. Éjjel 02:08-kor a ponton is voltunk, ahol ettünk-ittunk. Én energiaitalt ittam. Féltem, hogy be fogok aludni, vagy rámjön az a bizonyos, jól ismert mentális fáradtság, így ezt el akartam kerülni. Nagyon jó hangulatban voltam, hiszen ismert rész jött számomra, tatabányai révén.


19. ep. Tatabánya, Nomád kemping                      100,69 km                           43 m


Egy kicsit  a sárgán megyünk, majd jön a K négyzet. Itt, van egy rossz rész, be kell menni ilyen csalánosba, ami ráadásul vizes is. Én megyek elõl, tudom mi hol van. Hamar elérjük a kempinget: 03:05. Ez a rész számomra egy kicsit idegesítõ. Hiszen a kempingtõl kb. 700-800 méterre lakom, ráadásul már több mint két hónapja nem voltam otthon. Sajnos, úgyis mindegy, mert apum is valahol itt az erdõben futkorászik.


20. ep. Turul emlékmû                                 103,39 km                           137 m


Nagyon jó kedvemben vagyok, csak úgy pörgök. Végig a panoráma úton megyünk fel. Jó kis út ez,még futóversenyt is rendeznek itt minden évben:) Fenn, szépen lehet látni Tatabányát, de pecsét nem kell, mert már megkaptunk a kempingbe. Sajnos ez nagy hiba volt szerintem, mert eléggé le lehet csalni ezt a részt:/


21. ep. Koldusszállás                      108,39 km                           91 m


Itt a szokásos piroson megyünk, majdnem a kilátóhoz:) De oda most nem, majd a forrástúrán. P+ jön, majd sárga. Itt Danival egy kicsit lelépünk, kocogunk. Még nem vagyok fáradt.


22. ep. Vértestolna mûút            113,99 km                           187 m


Nos, jön a Kinizsi 100 visszafelé. Oh, valahogy semmi kedvem most erre. Érzem, hogy az erõm kezd elmenni, de még van! 05:35-re ott is vagyunk. Érzem, hogy jön rám a fáradtság..Gyors egy energiaital. Fõleg, hogy mindjárt jön a Bányahegy.


23. ep. Bányahegy                          119,39 km                           220 m


Az útvonal egyszerû. Nem is azzal van a gond. Sajnos, elolvasom, hogy mennyi van még vissza, és kezdek tõle rosszul lenni. De még tudok menni. 06:55-re a ponton is vagyunk.


24. ep. Pusztamarót                      124,99 km                           170 m


Tudom, ez a 170 m szint nagyon kevés, de nekem itt most sok. A csapat kezd fáradni, de ez természetes. Ettõl függetlenül leérünk Pusztamarótra. Én nagyon fázok itt, szinte reszketek. A csoki nem fér belém, kezd minden lelassulni. Kb. 20-30 percet várunk, egyik csapattagunkat bevárjuk.


25. ep. Bika-völgy mûút                               130,49 km                           80 m


Fáj a talpam, de még van erõm ahhoz, hogy ne érdekeljen ilyesmi. Örülök annak, hogy már túl vagyunk a szint és a táv felén. Igaz, a táv így is sok. Fél tíz körül a ponton vagyunk. Hát, az idõjárás nem olyan mint tegnap. Hideg van, fúj a szél, de esõ nincs, ami jó hír. Nekem pulcsim nincs, csak egy ilyen vékony hosszúujjú, de esõkabát, de ezek itt most hasznosnak bizonyultak.


26. ep. Péliföldszentkereszt       135,49 km                           125 m


Itt sajnos belassultam. Szerencsére az utat azt nagyon jól ismerem, úgyhogy lemaradhatok. egy kicsit erõt veszek magamon, majd elkezdek kocogni, hogy utolérjem a többieket. Ez a szakasz nagyon sok szempontból az egyik kedvencem, részben az érdekes emlékek miatt.       A pontnál érzem: vízhólyag van. Szépen kiszúrom, aztán bekenem, és leragasztom. Többet ezzel se kell foglalkoznom. Nem akarok a pontnál sokat idõzni, mert fázom. Itt eszembe jut, hogy még a rajt elõtti este mit gondoltam: ha elérem Péliföldszentkeresztet tuti meg tudom csinálni. Hát most nem ezt gondoltam:/


27. ep. Mogyorósbánya                               137,99 km                           70 m


Nagyon hamar a ponthoz érünk és nagyon hamar el is megyünk. Sajnos már érzem hogy beszélgetni nincs kedvem és erõm se.


28. ep. Hegyes-kõ                          143,09 km                           290 m


Ennél a résznél behaltam. Rámjött a fáradtság, sok szint, nem ment. Nagyon lassan haladtam. A többiek bevártak a kinizsi etetõjénél. Hálás köszönet nekik! Itt és  a pontnál is erõt vettem magamon, és megemberesedtem. 12:21-re értünk fel. Leültem és csak néztem ki a fejembõl.


29. ep. Nagy-Gete                          146,99 km                           340 m


Bármilyen fáradt is voltam, ez a szakasz megint egy nagy kedvenc. Igaz, az eleje nem, csak a mászós része. Még sose másztam meg a Nagy-getét visszafele. Ráadásul Dani után értem fel, és ezen Dani egy jót csodálkozott. A tetõn egy kicsit megpihentünk, aztán tovább mentünk.


30. ep. Csolnoki mûút                   151,39 km                           37 m


Végig lejt az út, igaz már nem kocogunk (annyira?). Ez egy nagyon jó pont. 14:24-re érünk ide, és én már nagyon éhes lettem. Volt is étvágyam, úgyhogy ettem sokat és ittam.


31. ep. Kesztölc-Homoki-szõlõk                               155,89 km           57 m


Kb. egy órába telt mire a pontra értünk. Én egy kicsit lemaradtam, de végül utolértem õket. A pontnál leültem, és valahogy nem akartam továbbindulni. Gondolataim a feladás körül forogtak, de szerencsére Dani bíztató szavai arra sarkalltak, hogy igenis, menjek tovább.


32. ep. Klastrompuszta                                160,79 km           127 m


Végig, elõreláthatatlan aszfalt következett. Nagyon soknak tûnt. Csabi majdnem elaludt, én próbáltam beszélgetni, de nekem csak sok kezdett lenni. Daniék valahol elõl voltak. 16:46-ra oda is értünk, ahol Nád Béla finom levesekkel várt. Igaz, én nem ettem már semmit, nem ment le. Dani vagy 5-6-ot is megevett, miután a részemet is odaadtam neki. Csabi elkezdett számolni: már csak 34 kili van hátra, és sok-sok szintidõ erre. Hát, én valahogy nem láttam a végét, nem tudtam ezen nevetni, mint Õ.


33. ep. Dobogókõ           167,6 km             444 m


Sok szint jött. A fáradtság ellenére nagyon tetszett ez a rész. Igaz, lassan haladtam, de szép helyen mentünk. A többiek  lehagytak egy idõ után, a pont elõtt 2 kilivel. Begyorsultak. Egyszercsak dörög az ég. Oh, mondom tuti nem lesz itt esõ, csak ijesztget. Persze, nem is lett:) Végül, felértem a ponthoz, ahol megint semmit se ettem, a talpam már fájt.


34. ep. Pilisszentlászló, Hegy-tetõ           179,7 km             226 m


Elhagyva a Turistamúzeumot össze-vissza megyünk. Jó, csak nekem tûnik annak, mert már fáradt vagyok. Az aszfalton nagyon belassulok, most már szenvedés van. Minden lépésért küzdenem kell. Azt hittem sose érjük el a pontot, hosszúnak tûnt. A ponton megint sok kaja várt minket. Én csak minimális sóst vettem magamhoz, és egy keveset ittam. Itt nagyon magam alatt vagyok, nem fogom fel, hogy „csak” 14 kili van hátra.


35. ep. Visegrád, Tabán                               190,25 km                           329 m


10 kili következett. Itt megint lassú voltam, legalábbis az elején-közepén. Utólag is bocsi, akit feltartottam:/ Szerintem nagyon nehezen értük el a Pap-rétet, hosszúnak tûnt. Kis ösvény következik, Urak asztala. Dani lemarad velem, Csabi valahol elõl van. Hirtelen egy nagy, kidõlt fához érünk. Ezt ki kell kerülni. Erre azt látjuk, hogy Csabi nem a kitaposott ösvényen van. Megkérdezzünk, higy ott mit csinál. Szegény, egy kicsit bealudt, és hirtelen nem tudta, hogy mit keres ott. Azt hitte, hogy a többiek levágtak valahol. Mindegy, Dani kerül elõre, Õ jól ismeri ezt a részt. Nekem ez a Moli-pihenõ nem tûnt ismerõsnek. De amikor lefelé tartottunk rájöttem, hogy én itt már jártam. az erõs lefele jött, lassan haladtam, Dani mondta is menjek már. Mondom, jól van, könnyû azt mondani. Pláne annak, akinek már van pár 200-as a lábában:) Dani ezután kezdet egy 6-os vagy 7-es tempót menni. Oké. Én is tudok még úgy menni, sõt az a legjobb megoldás. Mert ez a lassúság tényleg nem jó, úgy soha nem érünk be. Itt a csapat egyik része lemarad, hárman maradunk: Dani, Slavo és én. Gyorsan pecsételünk. Sajnos, nem akarunk várni a többiekre, mert az úgy rosszabb már. Legalábbis nekem, mire újra bemelegedik a talpam:/


Cél: Visegrád, Sportcentrum                     193,92 km           29 m


Kocogunk. Már nem bírjuk ki, ezért minél gyorsabban, annál jobb. Sötét is van, áh. Kész. Elérjük a fellegvárat. Aztán jön a feketeleves: lefelé a Kálvárián. Szinte futunk, ahogyan azt  190 kili után tud az ember. Életem leghosszabb 4 kilométere jött. végig láttam Visegrádot, nagyon idegesítõ volt, hogy hova is megyünk már le… De sikerült! Egyszercsak aszfaltot éreztem a talpam alatt. Elérjük a Fõ utcát, végigmegyünk rajta, majd 11-es út. És már látjuk a célt! Azt hiszem ekkor még nem fogtam fel, hogy megcsináltam, legyalogoltam 194 kilit.



A célban mindeni alszik, de sikerült felébreszteni õket:) Hulla fáradtan lerogyunk egy-egy székre.  20 perc múlva a többiek is beérnek, behoznak még 2  embert is, akiket összeszedtek útközben. A meleg kaja nagyon finom: paprikás krumpli, finom savanyúság.


A körülményeket nézve nagyon jól éreztem magam, a szervezés kiváló! Pláne, hogy nem egyszerû feladat egy közel 200 kilométeres túrát megrendezni. Az ellátás nagyon jó volt, a kenõmájas kenyerekért csillagos ötös jár, meg a sok-sok energiaitalért. Gratula a szervezõknek! Bevallom, hogy álmomban sem hittem, hogy én ebben az évben megcsinálom a Turul 192-õt. Ez az egész a csapat nélkül nem sikerült volna, úgyhogy hálás köszönettel tartozom. 

 
 
Mecsek 600-as csúcsai (52km) / Mecsek 35 / Tubes 20Túra éve: 20112011.08.15 09:07:04

 Mecsek 600-as csúcsai                  53,9 km                1995 m


 



Ez a mecseki túra nem volt betervezve, de az események úgy alakultak, hogy részt tudok rajta venni. 6 körül már ott voltunk a rajtnál: Cserkúti csárda. Ettõl a rajthelytõl számítva, plusz 2 kilométerrel hosszabb, és 125 méter szinttel több. Szerencsére volt csomagszállítás, így azokat a Dombay-tónál megkaptuk:)


 6:11-kor sikerült is elindulni. A cserkúti buszmegállóig piros négyzeten jövünk fel. Elég kellemes szakasz, sok aszfalt, felfelé, szõlõk között. Ez kellett, mert így már nem fáztam. A buszmegállónál Misi várt minket. Egy-két mondat után, mentünk is tovább. 3,2 km és 330 m szint jöttà fel a Jakab-hegyre. Sajnos ismertem ezt a szakaszt, mivel valamelyik túrán véletlenül lefutottam rajta, na persze utána meg fel:/ Kék háromszögön megyünk fel, míg el nem érjük a piros háromszöget. A piros háromszögön balra fordulunk, elérjük a Babás szerköveket. Szép kilátás van:) Utána újból rátérünk a kék háromszögre. Ez egy kicsit mászós, de hamar elérjük a kéket. Ezek után már pillanatok alatt ott találjuk magunkat a Jakab-hegyen – 07:18. Nos, ez volt a bemelegítõ szakaszunk. Az idõ itt még nagyon jó, sportos.


Következõ pontunk a Rotari 1. Sokáig a kéken baktatunk, majd Z kereszt jön, majd sárga kereszt. Lapis után sárgára váltunk, és meg nem állunk a pontig. A pontnál egy kis víz, aztán Csabi mondja hogy futni szeretne. Egy kicsit meglepõdtem, de örömmel fogadtam. Tubesen találjuk magunkat gyorsan, majd jött a Rotari 2, illetve a Rotari 1. Ekkor még fiatal az idõ: 08:56. Mint egy kis futás, és 09:09 – Rotari 2. A túrának ezt a kis körét, gyors letudtuk, aztán irány Dömörkapu. Itt már régen jártam, úgyhogy jó volt újra, teljes nagyságában látni a TV-tornyot. A sárgán gyors lemegyünk és a pontnál is vagyunk – 09:30. Itt kapunk káposztás sütit. A következõ pontunk Tripammer-fa. Ebbe a szakaszba csak 175 m szint van, úgyhogy elég tempósan gyalogolunk. 10:35-kor meg is érkezünk.


A Sugói-rét következik. Átmegyünk a Mecsek extrém parkon, ahol elég sokan vannak, a hétvége miatt is. Ez elég kellemes szakasz, miután én még errefelé még nemigen jártam. A kék jelzést felcseréli a zöld. A zöld jelzés itt néha csalókás, úgyhogy figyelni kell. Pláne, hogy itt-ott sár-pocsolya van. 11:48-kor meg is érkezünk a rétre. Üdvözöljük Torma Tamást, gratulálok neki a rocki miatt, egy kicsit eszünk-iszunk-pihenünk, majd tovább.


Sajnos, innentõl kezdve éreztem azt, hogy fáradt vagyok egy kicsit, bennem van ez a Rocki még. Felfelé kellett menni, ilyen bozótos szakaszon, elég keskeny ösvényen. Ez valahogy nem volt a kedvencem. Megint egy csomó ágat, pocsolyát kellett kerülgetni. Sikeresen el is véreztem itt – persze a lábamat felsértette valami tüske, de ez most mély lett. A ponthoz értünk 12:43-kor. Na, és itt jön a fekete leves!


Hármas-hegy – 4,4 km – 320 m szint. Múltkor, a Hegymeneten sikeresen megmásztuk a Hármas-hegyet, igaz teljesen más irányból, sokkal rosszabb helyeken mentünk, mint itt. Nekem, ez a Hármas-hegy megmászása tiszta Bükk-900 feeling volt. Kerülgetni kellett ágakat is. Nagyon sok bogár volt utunkon, pláne felfelé imádnivalók voltak. Még mindig felfelé megyek, amikor egyszercsak a lábam mellett 2-5 centire lódarázs. Oké, Vera megáll. Hirtelen halálfélelmem lett (a múltkori eset miatt). Miután elment mellettem, elkezdtem futni. Persze, még hallottam, illetve láttam pár lódarazsat. 13:50-kor fenn is voltam a hegyen. Uh, nagyon örültem neki. Itt megint süti, illetve víz várt minket, na és persze a Hármas-hegy szép látványa:)


Következõ állomásunk: Zengõ – 6,7 km – 370 m szint. Ide valahogy nehezen jutottam fel. Kijött rajtam a rockis fáradtság. A kék háromszögön megyünk sokáig fel, ami nagyon szép völgy. Nekem az egyik kedvencem. Aztán egy idõ után becsatlakozik a sárga háromszög is. Azon kell végig felmenni. Már nem tudtam mi a jobb: gyalogolni vagy kocogni. Ezért mindkettõ ment. Pár embert azért elhagytam, majd 15:08 – pont. Ezután már egy kicsit jobban éreztem magam, hiszen már nincs szint, jó 30 m… Lefelé sikerült mennünk egy 7-es tempót, P+ majd Z+-on. Végül beérünk a célba, ami a Dombay-tó. Itt már várnak minket gratulációval, illetve finom meleg kajával:) Az menetidõnk 09:43 lett, ami végülis nem olyan rossz a Rocki után.


Én most voltam elõször ezen a túrán, és nagyon szép szakaszokon vitt, illetve azon a Sugói-rét szakaszon most jártam elõször, ami tetszett. Gratulálok a rendezõi gárdának ezért a jó kis szervezésért, illetve a szép útvonalért.


 


 


 

 
 
Hegymenet 55/ II. Béla emléktúra / Várad 15Túra éve: 20112011.08.12 20:48:03


Hegymenet 55                 54,7 km - 2804 m






Ezt a túrát már nagyon vártam, mivel úgy hallottam, hogy Mátrabérc feelingje van, esetleg, ha megkockáztatjuk még nehezebb is!  7 elõtt már odaértünk. A rajtnál sok ismerõssel találkozunk, köszöntjük õket. Maga az itiner már nagyon tetszett:) A pecsételõs rész király:D



Csabival útnak indulunk. Elsõ pontunk: Zengõ. 5,8 kilométer és 503 m szint. Eleinte aszfalt, templom elérése, majd szántóföld, aztán beérünk az erdõbe. Itt a sárgán el is érjük a Zengõt. Itt kapunk édességet. Utána lefelé menet következik. Bevallom, már hallottam a Hármas-hegyrõl, de egyszerûen nem tudtam elképzelni, hogy milyen. Azt hittem könnyû. Hát nem! Ennél a hegynél, nem is a szinttel van a probléma, hanem a talajjal. Ilyen extrán köves-omlós az egész, ráadásul van egy szakasz, amin oldalt kell menni. Semmi kapaszkodás. Egy élmény volt megmászni, és nekem a túra legérdekesebb szakasza is. 08:17-kor már fenn is vagyunk. Itt van víz. Egy kis pihi után továbbindulunk, és rövidesen elérjük a Takanyó-hegyet. Itt kapunk cukrot a cukros bácsitól, aztán gyors tovább.



 Itt ugye végig szalagozást ír az itiner. Mi végig a szalagozáson megyünk (és nem visszefele) és egyszercsak jönnek velünk szembe. Kiderült, hogy eltévedtünk, rossz irányba indultunk el. Mindegy, az a 1-2 kili nem érdekes. A többiekkel megleltük a helyes utat. Lementünk  egy völgybe. Lefelé menet egy hatalmas pókot találtunk. Tényleg nagyon nagy volt! Ritkaság. Itt volt egy kis szint, ahol mindig visszafelé jövünk…, ami akkor nagyon jó. Egyszercsak elérjük a pirosat, a jól ismert kis kedvenc ösvényemet és megérkezünk Máré-várhoz. Itt Andris a pontõr, aki a két doboz sörünket hidegen tartotta:)



A kis felfrissülés után a vörösfenyõi kulcsosházat vesszük célpontnak. Sárga kereszt szinte végig, majd egy kis zöld kereszt és ott vagyunk. Itt pecsételünk, aztán go. Dobogó következik, útközben találkozunk moiwáékkal, akik már a Szamár-hegynek veszik az irányt. Gyors Dobogóra érünk, egy kis fotózás, aztán lerakom a tatyómat, hiszen ide úgyis vissza kell jönni. Szamár-hegyen találjuk magunkat pillanatok alatt. Itt nyalókát kapunk:) Huu, veszek minden ízesítést. Itt egy kis szalagozás jön, ami nagyon tetszett! Nekem ez a rész már megint egy nagy kedvenc, tetszett ez a kis áthatolhatatlan erdõ.



Dobogón vagyunk újra. Itt hideg szörp, tatyó, megyünk is tovább. Igazából már kezdtem éhes lenni. Kaja kellett már. Hamar elérjük a Lendület-forrást, és ez egyben kajapont is. Itt mindenki eszik. Miután mindenki jóllakott, megyünk tovább Óbányára. Kék kereszt majd Zöld kereszt. Hamar elérjük. Itt a kocsmában van a pont (40,8 km – 2112 m). Szépen felfrissítjük magunkat, majd ismét útnak eredünk.


Utolsó elõtti hegyünk következik: Somos-hegy. Eleinte a zöld kereszten megyünk fel, egészen a vadászlakig. Ez eléggé hosszú volt:/ Itt jobbra fordultunk a zöldön, majd egy kis szalagozás következett és ott is volt a Somos-hegy. Pontõrök: Misi és Szilárd. Már elég jó hangulat volt itt, éppen borozgattak. Egy kis kóstoló után továbbindulunk. Uh, ez a lefele nem nagyon tetszett. Csúszós-omladékos. Miután leértünk, már csak egy hegy volt hátra: újra a Zengõ. Ez elég meredek volt, de sikerült:) Ezek után már csak lefelé következett. Egy kis szalagozás, aztán a reggeli úton kellett a célba beérkezni. Itt a templomtól egy kis kocogás következett. 17:19-re be is értünk a célba, ahol jó kis ellátás várt ránk:)



Összegezve az elmondottakat, ez egy nagyon jó kis túra, gratula a szervezésért. Nekem nagyon tetszett. És most hasonlítsuk össze a Mátrabérccel. Tény és való, hogy a Mátrabérc is nehéz, de ott végig kijárt úton kell megtenni 2800 m szintet. Itt pedig nagyon sok a szalagozott útvonal, ami olykor nagyon meredek, illetve nem lehet rajtuk olyan jól haladni. Fontos még hozzátenni azt is, hogy ez nyáron van, ráadásul Pécsen, ahol nagyon-nagyon meleg szokott lenni. Szóval, ha valaki szeretne egy kihívást, látogasson el ide:)

 
 
Közeli Helyeken/Csontok útján/Dél-Balaton/Harkány/Dombóvár/Határvidék/Megoldjuk 5*2*30Túra éve: 20112011.08.12 19:40:28


Csontok útján



Majdnem sikerült elaludnom. Tudom, remek nyitás. 7:18-kor keltem és 7:30-kor már a kocsiban ültem.. Fantasztikus, nem is én lennék. Már régen voltam a Mecsekben, úgyhogy örömmel vártam. 8 után pár perccel ott vagyunk a rajtban, nevezünk. Sajnos 4 emberre jut egy itiner. Mindegy, ilyen még sose volt:) 4-es csapat: Csabi, Ábris, Sanyika és én. Természetes a Csontok útján vagyunk, a súlyosbított változaton, na és persze egy régészlánynak ez kötelezõ. Mindannyian kíváncsiak voltunk arra a kis szurdokvölgyre:)


Eleinte együtt megyünk, beszélgetünk. Nagypallnál Évi a pontõr, örömmel üdvözöljük, aztán gyorsan megyünk tovább. Itt találkozunk bajnaival, illetve D. Petiékkel. Sajnos Fazekasbodáig végig aszfalt, mely az itiner szerint kivédhetetlen. Bevesszük a bodai halálkanyart is, aztán elérjük a pontot. Ezután jön a Disznó-völgy bejárata. Itt két lehetõség közül lehet választani, mi a nehezebbiket választjuk, mint sokan mások. Itt Sanyika lelép, nagyon jól nyomja. Csabi lemaradt, így Ábrissal ketten birkózunk meg a völggyel:) Gyönyörû volt, tiszta Szurdok-feeling volt, megzabolázva állatcsontokkal. Kiérve a völgybõl sajnos félreolvassuk az itinert, és balra fordulunk a zöldön. Megyünk rajta egy kilit, aztán rájövünk, hogy jobbra kellett volna, hiszen ott a pont. Oké. Nyugalom. Szépen visszafordulunk. Szembe találkoztunk peszáékkal, akik csodálkoznak rajtunk. Oh, igen, erre kell majd továbbmenni. Gyorsabb iramot veszünk fel, elérjük a pontot, aztán visszafordulunk, és tényleg megyünk tovább. Itt egy kicsit futunk, visszaelõzzük a „tömeget”, peszáékat is utolérjük Erdõsmecske szélén. A buszmegállóban a pont. Itt megállunk, eszünk, Sanyikától kapunk 1-1 doboz sört. Köszönjük:)




Ábris a ponton maradt, nem tudta meginni a sörét 10 perc alatt. A templomot megkerüljük balról, felmegyünk a Kálváriához, át a temetõn. Egy kis idõ múlva újra csatlakozik a társasághoz Ábris. Apátvarasd-telepnél újra pont, itt már 26,5 kilométernél járunk. Kapunk finom csokit, aztán irány Mecseknádasd. Ezt a kék négyzeten érjük el. Itt egy kicsit bele-bele futottam. A keresztezõdésnél elérjük a pirost, itt jobbra megyünk és irány a Várhegy, a cél. Felfelé megpillantom moiwáékat. Épp futottak le, a buszhoz. A Várhegyen finom kaja várt (by Torma T.), illetve szép emléklap:)



Összesítve ez egy nagyon jó kis túra volt, barátságos, családias, hangulatos, jól éreztem magam:)  Már nagyon vártam a vasárnapot, kíváncsi voltam az útvonalra:)




Mecseklátó 30



Nos, szerencsére ma nem aludtam el. Idõben sikerült felkelnem, nyugisan odaértünk Csabival a rajthoz. Már a rajtnál probléma adódott: a túra közben nincsen egyetlen se kocsma se:/ És frissíteni kell. Na, ezt is megoldottuk: Egyik ponthoz odavitettünk sört. Na, de kezdjük az elején: sajnos sok aszfalttal indítunk, de ez most természetes is. Hamar elérjük Martonfát. Nagyon meleg van, persze Csabi nem izzad itt se. Kb. féltávnál megkapjuk a sörünket, itt egy kicsit pihenünk. Utána megint go, mert a célnál „ünneplés”. Kukoricás rész jön. A túra nagy része ilyen terepen megy, de a lényege, hogy végig látjuk a Mecsek szép vonulatait. Pécsvárad elõtti szakasz borzalmas, senkinek sem tetszik, legalábbis a lábunknak nem:/ Végül elérjük Pécsváradot. Itt még egy kis aszfalt, aztán a hivatalos! úton elérjük a célt, ahol finom fõtt virsli vár ránk:) illetve az ünneplés. Ünneplés, mert ez a túra volt a mozgalom zárórésze.



Összegzésül ezt a két túrát nagyon jól összehangolták. A mecseki túrák nem szoktak erre menni, ezért is volt egy élmény ezeken részt venni. Sajnos én csak ezen a két túrán vettem részt, tuti, hogy a többi is ilyen jó volt:) Gratulálok a rendezõségnek még egyszer:)

 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár