Csontok útján 30
Régebben hallottam a túráról, de mivel 2013-ban nem volt megtartva, idén mindenképpen ott akartam lenni. Ehhez még plusz motiváció volt, hogy a Fekedi keresztutak 25-tel együtt teljesítve külön kitûzõ jár.
Mivel a túra rajtja és célja máshol van, így ezt a logisztikai feladatot meg kellett oldanom, mivel a túrákra autókkal járok, mert még így is jobban jövök ki, mint tömegközlekedéssel. Így az autót Mecseknádasdon hagytam és innen busszal mentem át Pécsváradra a rajthoz. Mégis csak jobb ilyenkor buszozni, mint túra után fáradtan, és sárosan. Így el is kaptam a 6:50 es buszt, így 7:20 kor el is tudtunk rajtolni. Csatlakozott hozzám a Fekedi túrán megismert túratárs, és hozzám is csatlakozott egy újonc, és természetesen örök túratársam: Dalma kutyám.
A túra eleje szántóföldek mellett haladt, már ekkor éreztük, hogy nem fogunk fázni. Hátunk mögött a Zengõ nézett ránk. Nagypallra viszonylag gyorsan elértünk, ahol vizet vételeztünk és megnéztük a közmosót. Innen jött a kivédhetetlen aszfalt Fazekasbodáig, de szerencsére az út bal oldalán a fák adtak árnyékot. Fazekasbodától hangulatos úton, tavak és keskeny kanyargós ösvényen értük el a Disznó-völgy nem létezõ bejáratát.
A Disznó-völgy tényleg gyönyörû, de rengeteg nehézséget is rejt. Szerencsére tudtunk segíteni egymásnak a mászásban. A patakon rengetegszer átkeltünk. A völgy elsõ felét viszonylag gyorsan leküzdöttük, de a második fele már rengeteg nehézséget rejtett a rengeteg egymásra dõlt csúszós fatörzs és a sok zúgó formájában. Sok megcsúszással és egyszer majdnem egy 3 méteres zuhanással tettük még izgalmasabbá a túránkat. Néha tanácstalanok voltunk, mert néha nem vettük észre a szalagozást, de igazából csak elõrefele kellett menni, hiszen a Disznó-völgy nem létezõ kijáratát egy hatalmas szalagozás jelölte. Itt egy nagyon meredek szurdokon keresztül hagytuk el a Disznó-völgyet. Én személy szerint gyorsan felmásztam és mikor felértem, csak beledõltem a puha avarba. Itt vártam meg a többieket. A Disznó-völgyet félig sárosan, néhány horzsolással és az "igen, megcsináltuk" érzéssel hagytuk el. Kisgeresdi ellenõrzõponton ledõltünk a fák árnyékába és egy nagyot szusszantunk. Közben több féle pezsgõtablettás vizet elfogyasztva töltõdtünk fel a túra második felére. Az ellenõrzõponton egy túratárs elmondta, hogy õ mögöttünk jött, viszont õ elnézett valamit és egyszer csak a Disznó-völgy feletti erdõben találta magát, és innen vágta ki magát a rengeteg tüskén és csalánon keresztül. Így került csak elénk.
Ezután lassan rávettük magunkat a folytatásra, bár aludtunk volna egy hatalmasat a fák alatt a csendes kis faluban. De tovább indultunk. Itt egy hosszabb erdõs szakasz következett, ami végül kivitt minket az aszfaltra, ami bekísért minket Erdõsmecskére.
Itt a pecsételést és a pihenést követõen bementünk a közeli kocsmában, ahol ketten elfeleztünk egy sört, ami nagyon jól esett, de tudtuk, hogy ha iszunk még fejbe csap és akkor nem érünk be egyhamar a célba. Szerencsére a pontõrök elmondták, hogy a temetõben van kút. Így is volt, itt feltöltöttük vízkészleteinket. Felfrissítettük magunkat is. Innen a szántóföldek mellett folytattuk utunkat, de szerencsére hamar beértünk az erdõbe és gyorsan az utolsó ellenõrzõponton voltunk. Innen új lökést adott, hogy alig több, mint 3 km van a célig. Az erdõbõl kiérve egy rövid aszfaltúton haladva ismét gyorsan bent voltunk az erdõbe és innen végig lefelé ereszkedve értünk be Mecseknádasdra.
A célban finom paprikás krumplival vártak minket. Megkaptuk a kitûzõt és a két túra teljesítéséért a másodikat is.
|