Túrabeszámolók


4x56 / 56-os emléktúrák

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2006 2006 2006 2006 2006 2011
 Túra éve: 2011
moiwaTúra éve: 20112011.06.29 00:27:19
megnéz moiwa összes beszámolója

4x56, legemlékezetesebb pillanatok


1. nap: Végig "Csõ" Gyurival teljesítve. Párás meleg az elején, rengeteg csalán és tüskebokor. Kovács Villában az elmaradhatatlan pizzaszeletek. Rákóczi-fa elõtt beelõzött pontõr. Háromfelé ágazó piros tanösvény tréfája: Makkoshotykát Hercegkúton keresztül érjük el... Sör legurítva, új erõre ébredünk. Újhuta és Eszkála: ízes erdélyi beszédet hallhatunk a pontõröktõl. Újhután pontõri kedvesség: margarin és zsír a forrásvízben hidegen tartva. Mogyorókrém és lekvárok... Nagyhután jön a felismerés: Hová tûnt Pötyi Hill? :-D (korábban elhúzott tõlünk, de a ponton addig még nem járt).


Az idõ lehûl, a dombtetõrõl lefelé rendesen rákezd. Vágáshutai betonozás már gõzölgõ aszfalton. Cserép-tó emelkedõje lihegõs a párában, aztán Rudabányácskán elõvacsorát tartunk, afféle Szinyey Majális jellegût (a mogyorókrém továbbra is finom). Magas-hegy tényleg magasan van, szeretjük a sípályát. A hátralévõ 4 km-en több brutális lejtõ vár még, aztán a lépcsõsoron lebotorkálva célba érünk (11:57). Kukoricaleves már nincs, de a tésztából még jut. Lámpázásra szerencsére nem került sor.


Éjszaka átvonul a front, az intenzíven fényképezõ Szent Péter nem hagyott minket igazán aludni a tetõtérben.


 


2. nap: Korai kelés, nem rövid buszút a bélháromkúti apátsághoz. Viszonylag késõi rajtolás. Fogunk ma lámpázni? "Csõ" Gyurival és Lestattal indulunk el hármasban. Telekessy-ház felé nehezen találjuk meg a helyes utat (eddig mindig csak ellenkezõ irányból jöttem). Az éjszakai esõ miatt Gilitka-kápolna környékén (az erdészeti jármûvek támogatásával) jelentõs sárral küzdünk. Szarvaskõ látványa a magasból mindig megkapó. Lent a faluban etetõpont, sokáig idõzünk. Sirokig tartó "senki földje" nagyon hosszú, nem megyünk gyenge tempót, az itiner adatai szerint mégis...


Rozsnakpuszta elõtt elbarikádozott erdészeti út, majd hosszantolás a várig. Béla felküld minket a várkódért (amúgy is felmentünk volna). Faluban újabb sörözés, valamint a Recsk(a) útjelzõ tábla megtekintése :-) A sör erõt ad, frissültek a Duracell elemek. A vasútállomásnál újabb etetés, aztán irány a Mátrabérc eleje! Szegény csapatot magára hagyom, egy menetben feltolom Markazi-kapuig, csak a köztes ep-n állok meg, energiapótlásért.


Markazi-kaputól B. Istvánnal és Robertával, valamint K. Lacival keressük a Z jelzést. Feltúrt hegyoldal, valamint leszürkített jelek. Mégis lejutunk Markazra valahogy. Kápolnánál itiner szövegértelmezési nehézségek, muszáj telefonos segítséget kérni. Meglesz a Mária út jelzés, õrült tempóval irány Abasár. Még naplemente elõtt beérünk. A szállás elõtt K. Józsi tapsol nekünk. (11:50). Hatalmas a kalóriavesztés, két nagy tányér lecsót tüntetek el.


 


3. nap: A korai rajt ellenére sokat sikerül aludni. Friss a levegõ, irány az elsõ igazi mátrai kör! K. Józsival és B. Sanyival indulunk neki. Szent Anna kápolna után Álmossal futunk össze (nem utoljára). Régészlány csapódik még a társasághoz. Mivel Józsiék frissek, õk nem idõznek sokat a pontokon, mi azonban pihengetünk és pótoljuk az elveszejtett kalóriákat. Ebbõl adódóan a nap folyamán sokszor látjuk egymást. Elõször látom világosban a Kozmáry-kilátót, aztán elõször hómentesen a lajosházai Z sávot.


Mátraszentimre nagyon könnyen adja magát, kellemes az emelkedõ. A K+ átkötése teljesen új számomra, örültem, hogy érintettük a Három falu templomát is. Smiró Feri útja nem lett könnyebb, jó kis technikás útszakasz, ráadásul látványos is. A talpunk nem annyira szereti, különösen régészlányé, aki ugye néhány nappal azelõtt a Turult is végigcsinálta. Régészek csúcstalálkozója Mátraalmáson, majd jön, aminek jönnie kell... Galyavár, ami meglepõen könnyedén ment, ezen én is és régészlány is elcsodálkozunk.


Galyatetõn pár perc ropiszünet, aztán zúzás lefelé. Szárnyalunk a lejtõn, egyedül J. Laci "töri meg" a lendületet, akivel teljesen véletlenül futunk össze, õ csak erre kirándult. Nyírjes után K. Józsiékat beelõzzük újból. Hatökör-ura elõtt majdnem elvágódom egy kõben, de megúszom. A mátraházai mászás nem olyan vészes, ha nem hajtja halálra magát az ember. Itt pacsizom S. Endrével és N. Gabival, akik felfelé is tisztesen nyomatják a tempót. Veronika-réten evészet-ivászat, fogy a paradicsom rendesen. K. Gabi 2 nap után átmegy pontõrbe, Turul után a 2 nap is óriási teljesítmény. Régészlány (nomen est omen) itt hagyja el az itinerét.


K. Józsiék megint csak pecsételni állnak meg, a hátukat nézzük a sípályán felfelé menet. Kékesrõl a K3 teljesen új, meglepetés erejével hatott a kövekkel megszórt patakvölgy. Mátrafüreden a kör bezárva, innét a "lufimadzagon" vissza a kápolnáig, immáron négyesben. A leírás megint nem segít sokat, nem egyszerûen találjuk meg a S körút másik ágát. A pihenõpadnál beígért utolsó pont hiánya már nem okoz lelki törést, a kanyarokban gazdag betonon lecsorgunk a célba (10:30). Paprikás krumpliból két teli tányérig meg sem állok.


Álmos lenéz a lovával Abasárra, nagy turistaattrakció lesz belõle, kattognak a fényképezõgépek.


 


4. nap: Ismét K. Józsival és Sanyival indulunk neki, Markazig a 2. nap végével ellenkezõleg a Mária úton. Most már tudjuk merre :-) Markaztól viszont Danira bízom magam, aki volt olyan kedves, hogy a felmenetel kritikus részéig még belátható távolságon belül maradt. Ide bizony elkel a tereprutin... Markazi-vártól teljesen egyedül haladok, ugyanis Dani lelépett Sz. Ágival. A Z rom jelzés újdonságereje elvarázsol, a folyamatos emelkedés kellõképp igénybe vesz, persze nem megyek lassan.


Markazi-kapu hamar megvan, aztán irány a "szentháromság" visszafelé (Nagy-Szár-hegy / Cserepes-tetõ oldal / Oroszlánvár), közben betolok egy egész kókuszrudat. Domoszlói-kaputól tempóváltás, fõleg mivel betonon lehet haladni... Recsk elõtt a K+ mentén földcsuszamlást szenvedett részen gyaloglok keresztül. Az Emlékhelyen K. Gabitól mindenféle Apentát végigkóstolok, aztán irány az Unicum jelzés (P+), ami számomra teljesen ismeretlen ezidáig. Alig van szint, elkapott a gépszíj.


Kisvártatva újabb beton, méghozzá nem is rövid. Csiklósd-kút vize nagyon finom. A beígért dzsindzsás levágást azóta már leszürkítették, a jelzés ezen a részen is a betonon megy. Szent-István-csevicénél terülj asztalkám, beburkolok jópár paradicsomot. Tovább a betonon, elõbb le, majd Sándorrétnél fel, továbbra is az Unicumos úton. A S elérése megváltás, ismét ismerõs a terep! Parádóhutát követõen a völgybéli mászás könnyedén megy, a panorámamentes panorámaút kapcsán viszont rövidebb szakaszra emlékeztem.


Parádsasvár hamar eljõ, és a tervezett hosszabb pihenõ helyett pár darab nápolyi elrágcsálása után útnak indulok a "király etapra", fel a Kékesre. A P sávot egyenletes tempóval, nem behalva húzom végig a Hidasi-házig, utána a Sombokorig sem lassítok túlságosan. A mumus "Songoku" nem tett be túlságosan, meglepõen hamar feljutok a siratófalon (13 perc), majd utána a pihentetõ emelkedõn a csúcskõig. El sem akartam hinni, hogy 200 km után sikerül Sasvárról 1:35 alatt felmászni. Kékesen falatozás és ivászat.


 Aztán jön az ugrás az ismeretlenbe: a P sáv képében. Lehet hogy a fáradtság miatt, de a Hidas-bérc környékén kifejezett fáztam. Kis-kõrõl a kilátás sajnos korlátozott, így tovább a dózerúton. Sasszemmel figyelem a P sáv keresztezését. Hála a jó jelzettségnek, nem lehet elvéteni. Eleinte nagyon kellemesen járható, sõt kocogható a keskeny ösvény, de aztán jön a beharangozott borzalom... 2 km fiatalos, azaz füves, csalános, tüskebokros. A figyelmem már lankad, ennek eredményeképpen egy láthatatlan gyökérben hatalmasat zakózom. Összerakom magamat, aztán kocogok tovább, halálra rémítve egy nyugdíjas kirándulócsoportot :-)


A PZ elágazásnál balos irányt veszek Pálosvörösmartnak, a tempóból továbbra sem engedve. A faluhoz közeledve beérem Sz. Ágit, aki elmondja, hogy Danival Parádsasvárig tudta a tempót tartani. Megértem. Vörösmarttól kellemesen lejtõ beton, na az ilyet nagyon szeretem, úgyhogy 7,5-es botozós gyalogtempó, Ági pedig kocog mellettem :-) Hirtelen eljõ az Abasár tábla, majd rátérünk a S körre, ami már a célig a kísérõnk marad.


Ági olvassa az itinert: "Fõ útra érve jobbra, amin 300 m-t haladunk". Ennek fényében kocogásra váltunk és nézzük az órát... eltelik 5 perc és még mindig nincs ott a kanyar. Lehet hogy mégsem 300 m volt az? A végsõ lekanyarodásnál intenzívebb kocogásra váltunk. Közben Rudiék hazafelé tartó autójából dudálnak nekünk.. Ééés célba értünk (10:40). Babgulyásból is betolok két teljes tányérral, úgy tûnik ez lesz a 4x56-os fejadag.


Nem hittem volna, hogy napról napra sikerül jobb tempót kihozni. Kellett persze mindehhez az egyre ideálisabb idõjárás, az egyre több regenerálódásra fordítható idõ is.


A túra ellátása nagyon szuper, tényleg alig kellett bármit is saját forrásból kipótolni. Pedig hát a napok elõrehaladtával egyre éhesebb lesz az ember...


 Ha nem csal az emlékezetem, 13-an teljesítettük a 4 napos változatot. Családias volt végig a hangulat, a nagy teljesítmény ellenére azért végig megvolt a buli része is a dolognak.


 Gratulálok minden teljesítõnek és köszönet a rendezõség minden tagjának a túra megszervezéséért!

 
 
DJ_RushBoyTúra éve: 20112011.06.28 21:27:02
megnéz DJ_RushBoy összes beszámolója

4x56 pár szóval:


Elsõ nap, Zemplén: Túra elõtt jó hangulatú este. Fülledt meleg, majd jó nagy vihar. Kellemes társaság, kalandos utak. Ilyen szuper vacsorát még sosem ettem, pedig voltam már néhány túrán. Kukoricaleves, és makaróni volt a vacsink. Imádom a Zemplént! Elsõ nap 9 óra 30 alatt. (57.7 km - 2255 m szint)


Második nap, Bükk-Mátra: Meglepõen könnyû kelés, viszont hosszú buszozás Bélapátfalvára. Az idõjárás ma a szebbik oldalát mutatta. Jelzéskeresés a túra elején-végén. Ismét a lehetõ legkellemesebb társaságom volt :-) Sirokon finom fagyi, majd Mátrabérc bejárás a Markazi-kapuig. Szenvedõs lejtmenet a faluba, de milyen jól esett célba érni! A célban finom lecsó várt minket. Kis pedikûr, majd alvás. Második nap 10 óra 52 alatt. (58 km - 2000 m szint)


Harmadik nap, Mátra: Egyre nehezebb kelés.. Viszont jó erõben érzem magam hál'Isten. Úgy döntök most nincs kegyelem, magas hõfokon égek. Rudi, Tinca, NeverFeri és Barta Laci társaságában találom magam. És még rám mondják hogy gyorslábú hmm... Akkor õk villámléptékben haladnak. Kenjük vágjuk a hegyeket, jól esik tempózni. Ez a nap, pár mátrai túrából tevõdik össze, szerencsére otthonosan mozgok. Hamar célba érünk, ezáltal több idõnk lesz regenerálódni, mivel holnap reggel 6:00-kor már indulhatunk. Paprikás krumpli volt a vacsoránk ezen az estén. Harmadik nap 8 óra 47 perc alatt. (55 km - 2200 m szint)


Negyedik nap, Mátra: Álmos vagyok. Ja nem, õ csak lenézett lóval elõzõ este és kellemes hangulatot teremtett a megfáradt vándoroknak. Szóval Dani vagyok aki álmos volt ezen a reggel.. Értitek.. :) 6:00-kor már indulásra készen állunk. Ma szinte majdnem egy Via Dolorosa bejárással állunk szemben, ugyanis az útvonal sok ideig a Viáét követi. Jó tempóban haladok ma is, de azért már érzem a talpam. Az útvonalat szinte betépve tudom, így nincs gond. Persze erõsen koncentrálok. Kékesrõl kellemes meglepetés a P- erre még nem jártam. Kis-kõ szintén. A vége kalandos volt, csak van még olyan rész ahol nem voltam a Mátrában. Az utsó 10-en a vádlim hátsó része eléggé bekrepált. Belül szenvedtem, kívül mosolyogtam. A célban pacsizás a beérkezõkkel, és boldog voltam nagyon, hogy sikerült ezt is megcsinálnom. A napot még egy kis babfõzelékkel zártuk a célban. Negyedik nap 9 óra 51 perc alatt. (56 km - 2300 m szint)


Köszönöm ezt a családias 4 napot mindenkinek, aki csak egy kicsit is tett hozzá hogy jól érezzem/érezzük magunkat.

 
 
 Túra éve: 2006
larzenTúra éve: 20062006.10.25 14:22:46
megnéz larzen összes beszámolója
Megjöttem a 4x56-ról.

Mint azt már írtuk, tavasszal Ákibácsival beneveztünk a Tour du Mont-Blanc-ra. Az edzés utolsó állomásaként ezt a túrát terveztem. Négy egymást követõ napon négy 56 kilométeres túra, darabonként jóval 2000 méter feletti szintemelkedéssel. Ráadásul volt elszámolnivalóm is a szigethalmiak által rendezett ultra-túrákkal: a 2003-as Pro Patrián (3x70) csak két napig jutottam, a tavalyi Sámsonon (120km/5800m szint) pedig az elõnevezésem ellenére, az aktuális erõnlétem alapján el sem mertem indulni. A hét elején kiderült, hogy hõség várható, ami nekem nem nagyon felszik, így minden feltétel adott volt, hogy egy kicsit feszegessük a határokat.

Zemplén
Az elsõ nap a bemelegítés jegyében telt el. Próbáltam nem elszaladni, nagyon figyeltem arra, hogy ne amortizáljam le magam, hagytam az izgága embereket elõre futni. A táj nagyon szép volt, de futáshoz nem igazán ideális. Borzasztó mennyiségû karcolást szedtem össze, sokszor csak kemény bozótharc árán lehetett elõrejutni, ráadásul bögölyök és szúnyogok hada kísért végig minket (amúgy õk szinte végig jelen voltak, talán csak az utolsó nap volt kivétel). Kegyetlen meleg volt, minden lehetséges helyen vizet töltöttünk, ittunk, kék kútban fürödtünk. Ha Tapír nem adja kölcsön a tarkóvédõs fehér sapkáját, biztosan fejreállok. Minden óvatoskodásom ellenére a nap végére eléggé leeresztettem, az utolsó hegyre (Magas-hegy, libegõ visz fel rá és sípálya jön le róla, ennek megfelelõen meredek az út) felfele menet erõsen gondolkodóba estem, hogy mi vár még rám. Lefele azért kicsit helyrejöttem és másodikként értem be. Az elsõ helyen beérõ Toperczer Andris eltévedt, így csak nyolc perc hátránnyal kezdtem a második napot (eltévedése elõtt több, mint húsz perces elõnye volt). Itt még szoros volt a befutó, fél órán belül kb. nyolcan érkeztek be. Én 8:55-öt mentem. Nem egy túl nagy idõ, de az adott körülmények közt ezért is meg kellett dolgozni. Már az elsõ nap megrostálta a mezõnyt, volt aki napszúrás miatt, volt aki térdfájás miatt nem tudta folytatni. Beérkezés után gyorsan regenerálódtam és bizakodva, de kicsit félve vártam az következõ napot.

Bükk
Hajnalban busz jött értünk és két órás utazás után Ómassán tett ki minket. Ez a nap ígérkezett a legkeményebbnek: 2650 méter szint, ebbõl elsõ 35 kilométeren 2000. Toperczer András társamnak szegõdött, épp csak annyit adott ki magából, hogy tartsa az elõnyét velem szemben, így kettesben futottuk végig ezt a napot. Nagyon örültem, hogy az elõzõ napnak nem éreztem nyomát, nagyon jól ment a futás, keményen toltuk neki, mármint persze az adott körülmények között. Ezen a napon már túrabottal és hátizsákkal (mint majd a Versenyen) mentem. Megállapítottam, hogy a Bükk is csodaszép és piszok kemény szintek vannak benne. Például az elsõ kilenc kilométeren 500. De az igazi királyetap az a Fátyol-vízesés - Istállós-kõ (435 métert fel 2,18 km-en). Innen már nagyrészt lefele mentünk. A nap végére sikerült kicsit eléheznem, emiatt András a végén ellépett, így újabb tíz perccel nõtt a hátrányom, viszont utánam egy óráig senki, majd Csanya ért be a fiatal Szántó Geri társaságában (azt hiszem, érdemes a srác nevét megjegyezni). 9:08 lett ez a nap. Itt megjegyzem, hogy Geri az elsõ napon behoztatalan hátrányra 'tett szert' azzal, hogy óvatosságból végig gyalogolt és 13 órát ment.

Mátra elõször
Ez a nap könnyûnek ígérkezett, hiszen "csak" 53km és 2100m szint várt ránk, ráadásul Ákibácsi is becsatlakozott. Sajnos az éjszaka szinte semmit nem tudtam aludni. A közös tornatermi szállástól nagyon félek: nem bírok úgy pihenni, hogy az éjszaka elsõ felében a beérkezõ gyalogosok zajonganak, aztán miután mindenki elalszik, háromfelõl hallani horkolást, hajnalban pedig kórusban szólalnak meg a mobilok ébresztõi, jóval az indulás és az összepakoláshoz szükséges idõ elõtt, amikre persze csak én ébredek fel, õk nem, de miután mégis, zörgetik a nejlonzacskóikat pakolás közben. Emiatt az udvaron sátraztam, de sajnos a templom órája negyed óránként kongatott. Alapból is elég rosszalvó vagyok, de a kényelmetlen sátor, a templom és az éjszakai gyalogos beérkezõk alapzaja miatt talán egy órát aludtam. Ráadásul a busz, ami átvitt a recski Nemzeti Emlékparkba, 4 órakor jött értünk (tehát ébresztõ háromkor). A buszozás mindössze egy órát tartott, így túl korán értünk oda (még a rendezõk elõtt), így egy órát töltöttunk fapadokon üldögélve fél hattól fél hétig, reggeli nélkül, kicsit fázva. Ezt azért jobban is meg lehetett volna oldani. Ezen a napon már éreztem, hogy nem nagyon vagyok teljesen rendben, rögtön az elején beszúrt az oldalam, nehezen ment a futás. András mellett természetesen itt volt Ákibácsi, illetve Csanya és Geri is velünk tartott. Ezen a napon sok ismeretlen részt kerestünk fel, bár ezek általában nem nagyon lopták be magamat a szívembe, ez talán kissé a hangulatomnak is betudható, de azt a bögölyökkel, nyílt tereppel és 35 fokkal terhelt, sunyin emelkedõ szakaszt a Domoszlói-kapu környékén nem fogom könnyen elfelejteni. Viszont az Ilona-völgyi vízesés szép volt. Kicsivel féltáv után eltévedtünk. Sajnos már nem voltunk teljesen koherensek: két-háromszor hangosan elolvastam az útleírást, majd közmegegyezéssel a rossz irányba indultunk el. Öten kétfelé indulva próbáltunk meg korrigálni, Csanya és Geri tett a jó lóra, a következõ ellenõrzõponton már negyed óra elõnyük volt. Mivel ezt tíz kilométeren keresztül tartották, ezért sejtettem, hogy meg akarják nyerni ezt a napot. Bennem nem volt elég erõ, az eszem is azt mondta, hogy nyugi, ráadásul hasproblémák, ólmos fáradtság és végül lábfájások következtek. Úgy beálltak a lábaim, hogy lefele is alig tudtunk futni. Azért írom, hogy 'tudtunk', mert Ákibácsi szolidaritásból hasonló tüneteket produkált. Végül a legkönnyebb nap lett a legkeményebb, Csanya és Geri után fél órával, András mögött húsz perccel értünk be (9:39).

Mátra másodszor
Nagyon megijedtem a dolgok ilyentén alakulásán, de elszánt voltam, hogy Csanyával szembeni egy órás elõnyömet megõrzöm. Andrásnak 38 perc stabil elõnye volt, az utolsó napot csak túl kellett élni, az aktuális pozíciója mindenkinek megfelelt. A nap érdekessége abban állt, hogy az elsõ harminc kilométeren 2000 méter szintemelkedést kellett legyûrni, a maradék húsz kilire mindössze 400 maradt. Reggel úgy éreztem, hogy sikerült bepótolnom az elõzõ éjszakai kimaradt alvást (nagyjából hat óra jött össze), lábaim elég jól helyrejöttek, bár az achillesem kissé elfáradt már és nem rajongott az elsõ lépésekért, de aztán bemelegedett. Ákibácsi a saját achillesének pihentetése mellett döntött, így nélküle, de amúgy a tegnapival megegyezõ csapatként indultunk. Ez volt a legkorábbi indulásunk, bíztunk benne, hogy még a hõség beköszönte elõtt letudjuk a szint javát. Szerencsénkre az idõjárás is kegyes volt hozzánk, délelõtt egy lehelletnyivel kevésbe volt kánikula, néha vékony felhõcskék csökkentették a nap tûzõ sugárzását. Bár a legjobb helyen, a Parádsasvárról Galyatetõig tartó szakasz nyitott részén azért kitett magáért. Viszont Galyatetõrõl már sok-sok lejtõ és kevés emelkedõ következett, így már a hosszú és forró aszfaltos szakaszok sem tudtak minket megtörni, együtt értünk be, 10:05 idõvel. Szerintem ez a szakasz hosszabb volt, képtelenségnek tartom, hogy Galyatetõtõl is csak 6 km/h-s tempóval jöttünk volna. Nagyon jól éreztem magam ezen a napon, örültem, hogy az elõzõ napi szenvedés után ilyen magabiztosan vettem az akadályt.

Így végül maradt a sorrend. 4 nap alatt 223 kilométer, 9500 méter szintemelkedés (a rendezõk adatai alapján).
1. Toperczer András 37 óra 10 perc
2. larzen 37 óra 47 perc
3. csanya 38 óra 47 perc
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem volt túl kemény mezõny, de hát a lehetõség az indulásra mindenki elõtt nyitott volt. Jellemzõ, hogy az elõzetesen 90 fõben meghatározott nevezési kvótának csak a felét töltötték meg az indulók.

Ezt a túrát edzésnek szántam, nem célversenynek. Úgy érzem, ezt sikerült maximálisan betartani. Nem hajtottam ki magam, nem nagyon fáj semmim, nem fogytam kilókat, nem száradtam ki, és a négy nap alatt is csak kétszer éheztem el. :) Folyamatosan pótoltam vissza mindent, próbáltam minél többet enni és inni, nem lett sóhiányom (pedig alig ettem sót), nem görcsöltek be az izmaim (leszámítva a harmadik nap végét), nem lett sok vízhólyagom, nem égtem ki.

Remélem, a legközelebbi beszámolóm (úgy öt hét múlva) is hasonló hangulatú lesz. Én megtettem érte mindent.
 
 
csanyaTúra éve: 20062006.10.23 15:40:48
megnéz csanya összes beszámolója
4x56 2006. július 20-23



Amikor megtudtam hogy lesz idén egy többnapos túra már tudtam hogy mennem kell. Az erdõ hív! Azért elmondtam otthon a parancsnoknak (Bobeknek a feleségemnek), õ persze rögtön azt mondta: menjél csak. Nahát ez könnyen ment....

A tavalyi "NAGY TÚRÁN "sajnos nem tudtam ott lenni mert pont akkor született a második lányom Panna. Így kimaradt a Sámson 120.

Másnap feladtam a postán a nevezési díjat és izgatottan vártam a híreket, amik csak nem jöttek. Persze tudtam, hogy egy-két ismerõs már benevezett de magáról a túráról csak annyi infom volt ami a túrabibliában szerepelt .Az meg nem sok… Jó, jó nem várom el hogy olyan komoly hírözön legyen róla mint pl. a Tour De Mount Blanc-ról de azért mégis legalább a pontos útvonal, szintemelkedés szerepelhetne a túra honlapján .Indulás elõtti napon Larzen kiprintelte nekem az útvonal vázlatokat és az elsõ két nap leírását. Ez is valami.

A rajtba utazás napján még dolgoztam így szokásommal ellentétben elég kapkodósra sikerült a leutazás. Szerencsére Larzen megvette a jegyet az IC-re így legalább azzal nem kellett bajlódnom. A kapkodás persze "meghozta gyümölcsét" otthon hagytam a vízhólyag varró készletem és az itiner tartó zacskóm.
Alig 3 óra száguldás után már Sátoraljaújhelyen is voltunk. A vonatról leszállva szinte mellbevágott a hõség, na persze az IC légkondis. Az útmutatást követve követtük a kék kereszt jelzést ami felvitt volna a Kovács villához a szállásunkhoz ha nem jön kocsijával Nomád a túra egyik rendezõje. Így kocsival értünk fel a villához ahol óriási pizza, hideg sör és puha ágy várt minket. A villa éppen felújítás alatt volt ,állvány borította de így is látható volt milyen szép. Nomád gyerekei(10!) kissé hangosak voltak de hamar elnyomott az álom. Másnap nyolcra kellett leérnünk az 56-os emlékmûhöz így nem kellett sietnünk.



1.nap.Kényelmesen készülõdtünk Larzennel akitõl kaptam egy zacskót az itinerhez. A rajtban rengeteg ismerõs volt na meg a város polgármestere aki beszédet mondott nekünk majd elrajtoltunk.
Egész az erdõ széléig együtt mentünk Larzennel majd ellépett tõlem.
Mivel a Zemplénben még sosem túráztam így teljesen szûz terület volt nekem. Tudtam hogy lesz egy két trükkös rész így Zsotyekhez és Vándorköszörûshöz csapódtam akik már ismerték a környéket lévén már voltak a Rákóczi túrán ami a Zemplénben halad. Annál is inkább velük mentem hogy lemaradjak beszédkényszeres túratársnõnkrõl.....õt párszor még utolértük, ilyenkor leültünk pihenni egy kicsit és vártunk hogy elétávolodjon. Minden faluban amit a túraútvonala érintett megmostam fejem így nem szúrt meg a nap.
Az elsõ ep a Kovács villa volt(éjszakai szállásunk).Majd a Rákóczi fa ahol annyi szúnyog volt hogy szegény pontõr szerintem vérátömlesztésre ment a túra után...Következett a Tengerszem hihetetlen mélyen csillogott a vize. Innen már falvakban voltak a pontok Makkoshotyka, Újhuta, Nagyhuta, Vágáshuta.

Vágáshuta után megléptem a bolytól és hihetetlen sebbeségre kapcsoltam elhaladtam a Smaragd tó mellett ami csábított a fürdésre(mint utólag kiderült Sétálós Bácsi meg is fürdött benne)és már be is értem Rudabányácskára a lendület egészen a Magas hegyi sípályáig tartott ahol kipukkantam mint egy lufi. Nehezen vonszoltam magam felfelé a pontra ahol ásványvíz várt nomeg a túloldali térdgyilkos meredek lejtõ. A lejtõ aljában ért utol Zsotyek, majd késõbb Vali. Az utolsó emelkedõn a Kálvária dombon már teljesen készen voltam. Mire felértem már csak Vali hátát láttam távolodni. Kicsit nézelõdtünk a Wass Albert emléktáblánál majd elindultunk lefelé. Az ereszkedés közben Zsotyek is eltûnt. Így nyolcadiknak értem be.
A Zemplén nagyon tetszett. Még el kell jönnöm ide!
A vacsora a közeli volt úttörõ táborban volt. Pörkölt tarhonyával és palacsinta. Nahát!
57.7 km 2255 m szint

Mint akit lebaltáztak úgy aludtam el pedig kicsit izgultam a második nap miatt hiszen a Bükk következett és ott kemények az emelkedõk no meg nem is nagyon ismerem hiszen eddig csak háromszor jártam ott. Még 2003-ban az elsõ több napos túrámon a ProPatrián és kétszer a Bükki Kilátások túrán de az meg télen van így teljesen más képet õriztem magamban mint ami ott fogadott. Állítólag horkoltam így Larzen bökdösött az éjszaka közepén hogy abbahagyjam. Én nem emlékszem....






2.nap.Rövid buszozás után Ómassán rajtoltunk. Az elsö ep a Jubileum forrásnál volt ahol megkezdtem a napi fürdõzést. Hamarosan elértük az 1313-ban alapított szentléleki pálos kolostort. Következõ fürdés a Mária forrásnál volt ahol elkezdtünk kapaszkodni a dédesi várromhoz. A várat 1567-ben Hasszán pasa romboltatta le.
A pont rossz helyen várt minket. Erre Vadmalac hívta fel a mi és a pontõr figyelmét. Mi azért persze felmentünk a várba hiszen mi útvonal kõvetõk vagyunk vagy mi. Lefelé menet találkoztunk a várba igyekvõ pontõrrel.
A bánkúti pontnál nagy tömeg fogadott minket és a büfé. Gerrena várnál(kelta földvár állt itt majd Nagy Lajos vadászkastélya) ismét frissítés és a várnál fent egy zsír kréta amivel az itinerre kellett rajzolni valamit. Nekem egy szívecske jutott eszembe így az rajzoltam.
Keresztül Szilvásváradon a bazársoron mintha egy másik bolygón lennék. Autósturisták tömege. Furcsa pillantások kisértek minket ami nem csoda biztos érdekesen néztünk ki. Végre ismerõs útvonal a BükkiKi is erre halad a Katona sírok(2.világháborús sírok) felé bár télen egy kicsit más. Útközben még ittunk/fürödtünk a Diviánszky Gyula forrásnál. Miután felmásztunk a sírokhoz hosszú lejtõ következett a Gloriette tisztáshoz itt kicsit elkevertünk Gerivel és beleraktunk egy kis pluszt gyakorlatilag Szilvásvárad felsõ végéhez. Aztán kezdõdött a liftezés a barlanghoz(egyedülálló az itt talált háromlyukú csontfurulya)
majd fel az Istálós kõ csúcsáig(958m) ahol megtudtuk hogy csak ketten mentek el eddig. Szóval harmadikak vagyunk Gerivel. Meglepõ. Amíg ettünk ittunk beért minket SétálósBácsi aki nem fut de valami bazi gyorsan tud gyalogolni. Rövidesen beért Vadmalac is indultunk neki a fensíknak. Õserdöt már ismertem majd a pazsagi erdészházat üdvözölhettem. Innen egy hihetetlenül benõtt, csalános ösvényen haladtunk és adtunk a reumának...A Hór völgyébe még hárman értünk le.VM, Geri és én de VM fokozatosan lemaradt. A Suba lyuki barlangtól ereszkedve még találkoztunk vele amikor ö felfelé haladt de elég fáradtnak tûnt. Fellélegeztünk amikor kiértünk a völgybõl. Meg kell mondjam hiába volt szép már nagyon vártuk a nap végét. Az aszfalt útra kiérve már látszott a cél falu Cserépfalu tornya. Az iskolában, a célban paprikáskrumpli és zuhany várt minket. Na meg a hír hogy harmadikok lettünk Gerivel.Elsö Topercer Andris , második Larzen ,harmadikok mi lettünk Gerivel.
Zuhanyzás közben szomorúan konstatáltam hogy egy fél diónyi vízhólyag van a bal sarkamon de ekkor hiába kerestem a varró készletemet. A paprikáskrumpli vacsora közben ért be Vali az aznapi elsõ nõ .Mikor gratuláltam neki elég keményen fogalmazott az elmeállapotomat illetõen de betudtam a fáradságának és nem sértõdtem meg. Vacsora után a pingpong asztalon pihent a csapat én megvarrtam a vizhólyagom a GT-töl kapott varrókészlettel. Annyi víz folyt ki belõle hogy kisebb tócsa keletkezett. Három cérnát húztam bele a hólyagba hogy vezessék ki a keletkezõ vizet. A szállás a tornateremben volt. Sajnos a folyamatos beérkezõk zörgésétõl nem tudtam aludni egészen éjfélig.
57.15 km 2521 m szint





3.nap.Reggel négykor keltünk. Iszonyú összetört voltam. Geri adott széles ragtapaszt azzal leragasztottam a hólyagot úgy hogy a cérnák kilógtak a tapasz alól. Reménykedtem benne hogy nem fog lejönni a tapasz mert az a túra végét jelentette volna mivel ekkor nyílt sebbel a sarkamon nem hiszem hogy tudtam volna menni még 120 kilométert...
Az 1950-53 közt mûködõ recski kényszer munkatáborban volt a rajt ahol egy órát vártunk a szervezõkre dideregve. Végre a Mátra ez ismerõs terep. Az 1.ep Szegediek kútja még nem volt nyitva mire odaértünk. Topercer Andris,Larzen,Ákibácsi(ö aznap csatlakozott) és Geri hamar elléptek, néha még láttam a hátukat vagy hallottam a hangjukat de a Jóidö kútnál már nem voltak ott mire odaértem. Jó köves ereszkedés a patak völgyében majd Kisnána látképe. A Móré vári pontnál 2.ep beértem az élbolyt és együtt indultunk tovább Domoszló felé az aszfalt úton. A domoszlói pontnál 3.ep lábpedálos a nyomós kút...A domoszlói patak mellett kezdtük el a kapaszkodást felfelé. Én néha lemaradtam mivel a gyomrom rendetlenkedett. Nyílt úton haladtunk ahol az út keresztezte a patakot mindig belemeritettük a sapkánkat és vizesen vettük fel. A Domoszlói kapunál eltûntek elõlem de a Csiklósd kútnál persze beértem öket. Mindenki fürdött mosta az arcát és töltötte a kulacsokat.......Uccu neki a Szent István csevice kúthoz 4.ep.Fura íze van. Mintha szénsavas lenne. A kõvetkezõ az 5. ep hazánk legnagyobb természetes vízesésénél az Ilona völgyi vízesésnél fogadott minket. A vízesés gyönyörû.
A Hurok útnál hiába olvastuk el mindannyian az itinert mégis rosszul értelmeztük és rossz irányba fordultunk. Mikor észrevettük a tévedést mindenki megállt kajált, pihent térképet néztük. Megtaláltuk a térképen hol is vagyunk majd öten három felé váltunk. Andris. Larzen és Ákibácsi visszafordult az aszfaltúton a keresztezõdéshez mondva hogy azon gyorsan lehet futni, Geri egyenesen keresztül az erdõn futott ösvény nélkül de ö tájfutó és gyakorlott az ilyesmiben én inkább mentem még felfelé az úton pár méter + szintet begyûjtve de elértem a sárga + jelzést ezen kellett mennünk csak egy szinttel lejjebb lévõ aszfaltúton kellett volna elérnünk ezt a jelzést. Hamarosan beértem Gerit aki pihent kicsit. A Pál Bükk pataki mocsaras után értük el a Méhészkertet itt állt a Mátra elsõ üveghutája amit még Rákóczi alapított 1708-ban itt volt a 6.ep.Útban a Pisztrángos tó felé vitatkoztunk kicsit a túrák korhatáráról mivel Geri 16 éves és nem engedték indulni a Terep Százason fiatal kora miatt és egy hatalmas hangyabolyt nézhettünk meg.
Én egyetértettem a korhatárral. Geri ezen úgy felbõszült hogy otthagyott mintha állnék. Így egyedül értem a Kékes alatti 7.ponthoz ahol a hordó áll. Itt igencsak csodálkoztak hogy nem Andris van az élen. Kalapos várt itt dinnyével. Ö sajnos ezen a napon már nem indult de úgy gondolta segít egy kicsit. Nagyon jól esett a dinnye és a gondoskodás is. Az ösvény egyre meredekebre vált és a Sombokornál csúcsosodott ki ahol már szédültem. Itt ért utol egy spori aki csak az aznapi távon indult. Endrének hívták és fosta a szót. Sebaj legalább kizökkentett a letargiámból. Nagy nehezen felértünk a Kékesre 8.ep.Ismét szemben haladtunk a Mátrabérc útvonalával így könnyedén futottam az ismerõs terepen. Azért sikerült orrabuknom...
A Markazi kapunál 9.ep Nomád várt népes családja pár tagjával. Jól van csanya te vagy az elsõ mondta. Na de hol van akkor Geri? Míg ittam ö is elõkerült. Rossz irányba indult de hamar észrevette és visszafordult. Már csak egy pont volt az aznapi célig de hiába nyomtuk ahogy a csövön kifért csak nem jött. Elhaladtunk a Mária-képesfa mellett. Gyors térképezés mert már attól féltünk hogy túl mentünk az elágazáson de nem, még odébb van a Markazi vár és a pont. Végül csak eljött a várva várt vár és a 10. pont ezt a várat is a Kompolthy család építette akár a Móré várat. És elkezdtük az ereszkedést a hegyrõl Markazra a célba. Az ég veszélyesen dörgött már de csak nem esett legalább beborult és nem tûzött a nap. Markazon a Lenin! utcában megkérdeztünk pár helybélit hogy merre van az iskola aztán már csak pár száz méter és beértünk. Megosztott elsõ hely Gerivel. Mámorító érzés és még a vízhólyagról is elfelejtkeztem annyira nem éreztem menet közben.
Mivel elsõnek értünk be le is foglaltuk Gerivel a tatamit a tornateremben és az ajtótól legtávolabbi sarokba húztuk távol a zajtól. Fürdés után óvatosan lehúztam a ragtapaszt a hólyagról és csodálkoztam hogy nem szakadt fel. A cérnák is bent maradtak. A vacsora rizses lecsó volt amibõl degeszre ettem magam. Sorba érkeztek be az ismerõsök. Andris kicsit morcos volt de reggelre persze megenyhült.
A tornateremben annyira meleg volt hogy pucéran aludtam. A legjobb éjszakám volt a túra során mivel a másnapi rajt helyben volt így nem kellett korán kelni.
52.69 km 2115 m szint.


4.nap.Persze ötkor fel ébredtem a zörgésre és hatkor el is rajtoltunk.
Gyakorlatilag a rajttól a célig együtt haladtunk András, Larzen, Geri és én. Csak én maradtam le néha a gyomrom miatt de a következõ ponton, kútnál vagy forrásnál mindig beértem õket(vagy megvártak?)A pokoli emelkedõ után értük el az 1.ep a Négyeshatárnál. Ezután egy jó kis futható út várt minket majd a mocorkás ahol bozótharcot vívtunk. Majd leereszkedtünk a Vizes-Keszö völgyébe és a Csepegõ forrásnál elértük a 2.ep.
Ismét felmentünk a Kékesre 3.ep és ismét megjártuk a Sombokrot csak most lefelé. A 4.ep után le Parádsasvárra (útközben elhaladunk az Ybl Miklós tervezte Károlyi-vadászkastély mellett.) 5.ep ahol habzsi dözsi várt minket. Innen a rettegett emelkedõ a Kis Lipót gerincén Galyatetõ felé ami most is kegyetlen volt. A parkolóban értük el az 6.ep-t.Felmentünk a 960m magas Péter hegyesére ahol a kilátó már 1934-ben állt. Utána Mátraszentimre a buszfordulónál várt a 7.ep,Bagolyirtáson ismét a buszmegállóban találtuk a pontot a 8.-at. Elhagytuk a Keresztesi nyerget majd az Ezerháztetõ oldalában haladtunk a Babik kút rétjéig innen kezdtük el a mászást Világos vár hegyi 9.ep-hez zsírkrétás pont. A társaság gyanúsan együtt haladt. Mindenki fáradt volt? Nem tudom. A hegyrõl Gyöngyöstarján olyan távolinak tünt mintha Tel-Avivba kéne mennünk .A Füledugó kõbánya után persze beértünk és a krimóban egy kávé-kóla kombot(Larzen receptje)nyomtuk. A kocsmában megtudtuk hogy "ÁÁÁÁ közel van Nagyréde csak ki a fõútra ott jobbra majd balra oszt tovább a Borhy tanya után a földúton és már ott is vagyunk".Leírva persze gyors de küzdelmes volt mire odaértünk. A célba érés mámora csak nem jött mert a "kedves" rendezõk még egy utolsó pontot tettek az 56-os emlékmûhöz. Így kavarogtunk a városban még egy kicsit majd átkocogtunk a túlsó végébe. Már majdnem a célban voltunk mikor Bobek jött szembe kocsival. Szegényt az iskolához küldtük pedig a cél a városszéli borászatnál volt. Visszafordult és ott várt ránk mikor pár perc múlva bevonszoltuk magunkat.
Óriási megkönnyebbülés ezt megcsináltuk! Bobek átölelt pedig biztos rettentõ büdös voltam majd elsírtam magam. Elvitt az iskolába a zuhanyzóhoz a civilizációba ahol lassan tudatosult bennem hogy vége, ennyi, kész. Leengedtem és megettem a cél gulyást.
A rendezõknek egy kis gondot okozott kiszámolni az idõnket. Még szerencse hogy mi számoltunk és tudtuk a sorrendet.
55.10 km 2431 m szint





Mind a négy napon 35 celsius felett volt a hõmérséklet(árnyékban).



Össz táv 222,64 km õssz szint 9322 m


1 Topercer András 37 óra 10 perc
2.Larzen 37 óra 47 perc
3.csanya 38 óra 47 perc









csanya